Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 354 (7061. - 7080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7080. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-14 09:39:29
Üzenet elküldve: 2017-02-14 09:39:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Pengedolgok//
*A Tavernai eset szinte már örökkévalóságnyi távolságnak tűnt a fiatal sötételf gondolatai közt. Azóta nem találkozott az elffel és a fél-elf lánnyal sem, akik végül egy szobában szállásolták el. A pénze fogyott valamennyit, de úgy számolta, hogy nem lopták meg, csak annyit vettek el tőle, amennyi a szállás volt. Másnap aztán összeszedte magát, és megköszönte a finom italokat és ételeket még egyszer a fogadósnak. Azóta pedig nem nagyon találja a helyét. Ezért az elmúlt hatban csak edzett és ha kért valaki segítséget, legjobb tudása szerint segédkezett neki. De a mai nap már a falon lesz, és ha szerencsés, akkor a lánnyal fog együtt szolgálni. Ez nem egy neki testhezálló feladat, bár hozzátartozik a várakozás a képzéséhez, de annak nagyobb célja van, mint a belépőket ellenőrizni és lefegyverezni. Nem tartja alja munkának az őrséget, de jobbat is el tudna képzelni. Éppen rosszabbat is, és már csak abban reménykedik, hogy Alyo lesz mellette, vagy Syvian. Egész jól összecimboráltak ők hárman végül. Megérkezik a kovácsműhelybe, és be is lép azonnal, hátha ott találja a nagy szakállú kovácsot.*
- Szép napot mester, lenne egy megbízásom a számára, ha lehet. *Ravasz mosoly tűnik fel az arcára, miközben köszönti Hrothgaart.*
//Pengedolgok//
*A Tavernai eset szinte már örökkévalóságnyi távolságnak tűnt a fiatal sötételf gondolatai közt. Azóta nem találkozott az elffel és a fél-elf lánnyal sem, akik végül egy szobában szállásolták el. A pénze fogyott valamennyit, de úgy számolta, hogy nem lopták meg, csak annyit vettek el tőle, amennyi a szállás volt. Másnap aztán összeszedte magát, és megköszönte a finom italokat és ételeket még egyszer a fogadósnak. Azóta pedig nem nagyon találja a helyét. Ezért az elmúlt hatban csak edzett és ha kért valaki segítséget, legjobb tudása szerint segédkezett neki. De a mai nap már a falon lesz, és ha szerencsés, akkor a lánnyal fog együtt szolgálni. Ez nem egy neki testhezálló feladat, bár hozzátartozik a várakozás a képzéséhez, de annak nagyobb célja van, mint a belépőket ellenőrizni és lefegyverezni. Nem tartja alja munkának az őrséget, de jobbat is el tudna képzelni. Éppen rosszabbat is, és már csak abban reménykedik, hogy Alyo lesz mellette, vagy Syvian. Egész jól összecimboráltak ők hárman végül. Megérkezik a kovácsműhelybe, és be is lép azonnal, hátha ott találja a nagy szakállú kovácsot.*
- Szép napot mester, lenne egy megbízásom a számára, ha lehet. *Ravasz mosoly tűnik fel az arcára, miközben köszönti Hrothgaart.*
7079. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-13 20:14:54
Üzenet elküldve: 2017-02-13 20:14:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Tegezem//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem telik el túl sok idő és Alyo meg is jelenik a kovácsnál. Hrothgaar és Khrosas épp készülnek tesztelni a próba-vértet, amikor a fél-elf befut.*
- Alyo-drága. Gyere, gyere.
*Invitálja be a műhelybe nem csak őt, de a segéderőt is. A munkaasztalhoz lépdel és átnyújtja Alyo-nak a tegezt.*
- Nézd csak mit kapsz. Khrosas, légy oly szíves, húsz nyílvesszőt kotorj már elő a fegyverszekrényből. Az oldalában lesz egy fonott vesszőkosát, abban lesznek. *Adja ki az utasítást a törpe.* Szép munka, erős, strapabíró. De azt a girhes dögöt tartsd házon kívül. Vagy verd agyon. A sufniban olyan erős macskahúgy szag van, hogy meg lehet tőle fulladni.
*Recsegi a kovács és ha visszaér a segéd, átnyújtja a nyílvesszőket Alyo-nak.*
- Húsz darab, gondolom elég lesz. Van még pár zúzófejes és gyújtónyíl is nemrégről, amikor kivonultunk a holtak ellen, ha gondolod...
*Ezzel Hrothgaar részéről letudva az üzlet, ha nincs más egyéb kérés-kérdés, akkor mehetnek is ki, és kezdhetik a tesztet.*
- Na, akkor kezdjük... *Recsegi a törpe és kicsit átmozgatja karjait, vállait, csak hogy az ízületek felébredjenek, majd a kétkezes harci kalapácshoz lép és felveszi azt.* Azt hiszem, ezzel lesz a legcélravezetőbb a próba...
*A szóban forgó halálosztó fajtájának szép példánya. Tölgyfa nyéllel ellátott, fémcsatokkal megerősített gyilok. A kalapács feje tömör fém, nem csoda hát, hogy tetemes mennyiségű izomerő kell a fegyver forgatásához. Hrothgaar-nak azonban nem jelent gondot már jó ideje egy ilyen volumenű eszköz forgatása. Határozottan ragadja meg a fegyver nyelét. Szorítása nyomán megmoccan a halálosztó és rövidesen egy félköríves mozdulatnak köszönhetően Hrothgaar feje felett pördül meg a levegőben. A csapás vízszintesen érkezik, egyenesen a mellvért közepére. Hangos csattanás hallatszik és a gerenda megmoccan, de állva marad. Tompa puffanás kíséretében landol a földön a kalapács feje és Hrothgaar elengedi a nyelét, hogy közelebb léphessen.*
- Lássuk... *A próbababához lépve elsőre nem látszik semmi különös. A vért felszínén látszik ugyan a becsapódás nyoma, de maga a páncél nem szakadt be, csupán behorpadt.* Majd kikalapáljuk, ez nem érdekes. *Az oszlop mögé sétál és leakasztja a próbababát a kampóról, hogy nemes egyszerűséggel a porba fektesse, természetesen a páncéllal lefelé, hogy a félbe vágott disznó belső oldalát megnézhesse.* Nézd. Úgy látom, hogy két bordája eltörött. Ki tudja, hogy mit kaphattak volna a belső szervek. Beszakad a tüdő, vagy átszúrja egy törött borda, a szív lehet, hogy olyan sokkot kapott volna az ütés nyomán, hogy menten szörnyethal a csóka... Nem tudom... Lehet, hogy foglyokon kellene tesztelni ezeket, nem gondolod?
//Tegezem//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem telik el túl sok idő és Alyo meg is jelenik a kovácsnál. Hrothgaar és Khrosas épp készülnek tesztelni a próba-vértet, amikor a fél-elf befut.*
- Alyo-drága. Gyere, gyere.
*Invitálja be a műhelybe nem csak őt, de a segéderőt is. A munkaasztalhoz lépdel és átnyújtja Alyo-nak a tegezt.*
- Nézd csak mit kapsz. Khrosas, légy oly szíves, húsz nyílvesszőt kotorj már elő a fegyverszekrényből. Az oldalában lesz egy fonott vesszőkosát, abban lesznek. *Adja ki az utasítást a törpe.* Szép munka, erős, strapabíró. De azt a girhes dögöt tartsd házon kívül. Vagy verd agyon. A sufniban olyan erős macskahúgy szag van, hogy meg lehet tőle fulladni.
*Recsegi a kovács és ha visszaér a segéd, átnyújtja a nyílvesszőket Alyo-nak.*
- Húsz darab, gondolom elég lesz. Van még pár zúzófejes és gyújtónyíl is nemrégről, amikor kivonultunk a holtak ellen, ha gondolod...
*Ezzel Hrothgaar részéről letudva az üzlet, ha nincs más egyéb kérés-kérdés, akkor mehetnek is ki, és kezdhetik a tesztet.*
- Na, akkor kezdjük... *Recsegi a törpe és kicsit átmozgatja karjait, vállait, csak hogy az ízületek felébredjenek, majd a kétkezes harci kalapácshoz lép és felveszi azt.* Azt hiszem, ezzel lesz a legcélravezetőbb a próba...
*A szóban forgó halálosztó fajtájának szép példánya. Tölgyfa nyéllel ellátott, fémcsatokkal megerősített gyilok. A kalapács feje tömör fém, nem csoda hát, hogy tetemes mennyiségű izomerő kell a fegyver forgatásához. Hrothgaar-nak azonban nem jelent gondot már jó ideje egy ilyen volumenű eszköz forgatása. Határozottan ragadja meg a fegyver nyelét. Szorítása nyomán megmoccan a halálosztó és rövidesen egy félköríves mozdulatnak köszönhetően Hrothgaar feje felett pördül meg a levegőben. A csapás vízszintesen érkezik, egyenesen a mellvért közepére. Hangos csattanás hallatszik és a gerenda megmoccan, de állva marad. Tompa puffanás kíséretében landol a földön a kalapács feje és Hrothgaar elengedi a nyelét, hogy közelebb léphessen.*
- Lássuk... *A próbababához lépve elsőre nem látszik semmi különös. A vért felszínén látszik ugyan a becsapódás nyoma, de maga a páncél nem szakadt be, csupán behorpadt.* Majd kikalapáljuk, ez nem érdekes. *Az oszlop mögé sétál és leakasztja a próbababát a kampóról, hogy nemes egyszerűséggel a porba fektesse, természetesen a páncéllal lefelé, hogy a félbe vágott disznó belső oldalát megnézhesse.* Nézd. Úgy látom, hogy két bordája eltörött. Ki tudja, hogy mit kaphattak volna a belső szervek. Beszakad a tüdő, vagy átszúrja egy törött borda, a szív lehet, hogy olyan sokkot kapott volna az ütés nyomán, hogy menten szörnyethal a csóka... Nem tudom... Lehet, hogy foglyokon kellene tesztelni ezeket, nem gondolod?
7078. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-13 14:02:31
Üzenet elküldve: 2017-02-13 14:02:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tegezem//
*Alyo nemrég befogadott egy macskát, cuki kölyök volt, nem bírta otthagyni az erdő szélén. Aztán a cuki cica megnőtt. Ami a nagyobb baj, hogy ivaréretté is vált, emiatt pedig esténként szinte kiabál, meg veri az ajtót egy kandúrért. Ez nem is lenne baj, a szaporulatnak hasznát vehetik, hiszen sok olyan kártevő van, amik ellen a macska hatásos. A baj az, hogy cuki kiscica teljesen eltűnt, a helyébe pedig egy a házimacskánál valamivel nagyobb, bolyhos fülű, csutkafarkú borzalommá nőtte ki magát. Annyi pozitív tulajdonsága van, hogy legalább nem a szobába szarik, hanem kikérezkedik, és ilyenkor sajnos senki nem akarja magával vinni valahová a világ túloldalára. A jószág meg, aki a Valian nevet kapta hangosan követeli a ki- és beengedést, a ételt, és azt is, hogy éjjelente Alyo megfelelő pózban aludjon, hogy ő elhelyezkedhessen rajta úgy, hogy a lány reggelre totál elzsibbadjon. Ha ez nem lenne elég, hát mindent megrág! Pedig Alyo annyira örült az új tegeznek, erre tessék, fertályóra alatt lenullázta míg a lány nem figyelt. Szégyenkezve kellett hát visszakullognia Hrothihoz, könnyeivel küszködve, kezében a tegez cafatjaival. A mocsok jószág, lehet, hogy ő falta fel az előzőt is? Ráadásul nyílvesszőstől? Ebből az átkozott jószágból azt is kinézi, hogy megemészti az acél nyílhegyeket.
Újfent a macskával pöröl, egy ellopott sapka miatt, mikor a nevét hallja. Ráadásul Hrothi szájából. Alyo meg siet, kezében a sapkája romjaival. Így érkezik hát a kovácsműhelybe. Bosszúsan a sapka miatt, de boldogan a tegez miatt. Mondjuk amiatt is kicsit zabos, hogy fény derült a megrendelő kilétére, de végtére is Hrothi tesz szívességet neki, szóval nemigen kéne pattogjon.*
*Alyo nemrég befogadott egy macskát, cuki kölyök volt, nem bírta otthagyni az erdő szélén. Aztán a cuki cica megnőtt. Ami a nagyobb baj, hogy ivaréretté is vált, emiatt pedig esténként szinte kiabál, meg veri az ajtót egy kandúrért. Ez nem is lenne baj, a szaporulatnak hasznát vehetik, hiszen sok olyan kártevő van, amik ellen a macska hatásos. A baj az, hogy cuki kiscica teljesen eltűnt, a helyébe pedig egy a házimacskánál valamivel nagyobb, bolyhos fülű, csutkafarkú borzalommá nőtte ki magát. Annyi pozitív tulajdonsága van, hogy legalább nem a szobába szarik, hanem kikérezkedik, és ilyenkor sajnos senki nem akarja magával vinni valahová a világ túloldalára. A jószág meg, aki a Valian nevet kapta hangosan követeli a ki- és beengedést, a ételt, és azt is, hogy éjjelente Alyo megfelelő pózban aludjon, hogy ő elhelyezkedhessen rajta úgy, hogy a lány reggelre totál elzsibbadjon. Ha ez nem lenne elég, hát mindent megrág! Pedig Alyo annyira örült az új tegeznek, erre tessék, fertályóra alatt lenullázta míg a lány nem figyelt. Szégyenkezve kellett hát visszakullognia Hrothihoz, könnyeivel küszködve, kezében a tegez cafatjaival. A mocsok jószág, lehet, hogy ő falta fel az előzőt is? Ráadásul nyílvesszőstől? Ebből az átkozott jószágból azt is kinézi, hogy megemészti az acél nyílhegyeket.
Újfent a macskával pöröl, egy ellopott sapka miatt, mikor a nevét hallja. Ráadásul Hrothi szájából. Alyo meg siet, kezében a sapkája romjaival. Így érkezik hát a kovácsműhelybe. Bosszúsan a sapka miatt, de boldogan a tegez miatt. Mondjuk amiatt is kicsit zabos, hogy fény derült a megrendelő kilétére, de végtére is Hrothi tesz szívességet neki, szóval nemigen kéne pattogjon.*
7077. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-13 13:53:08
Üzenet elküldve: 2017-02-13 13:53:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Kicsit fájdalmas tekintetet vesz fel, amikor az alfelek elnáspángolásáról esik szó. Miután megkapta a kérdésére a választ - amely éppen olyan volt, mint maga a kérdés - fel is áll, hogy kövesse a kovácsot az udvarra.
Odakint mélyet lélegzik a friss levegőből. A műhelyben sokat felemészt a tűz, a hamu sem arról ismert, hogy olyan egészséges lenne tüdőre szívni.
Nem hagyja eltűnni a szeme elől a törpét, már csak akkor, amikor az beleveszik a sötétségbe, mert ezzel a helyzettel nem tud mit tenni, lámpás híján. Az elf próbál belesni, s meglátni a napfény segítségével mi történik odabent a szitkozódások és morgások közepette, de már csak akkor látja meg a kovácsot, amikor az pókhálósan előjön a sufniból. A gerendán az elf végig tekint és kezdi kapiskálni mire, lesz való.*
- El nem mozdulok. *Válaszolja a törpének, amikor az elmegy tesztalanyért. A nősténynek most száll fel a félelme, hogy megbizonyosodhat nem ő lesz az, akit püfölnek.
A törpe elmegy, Khrosas pedig maga marad a gondolataival és a vállvértjével. Pontosabban a vállvértje gondolataival. Lehunyja a szemét, kényelmes álló pózt vesz fel és karba font kézzel vár. Megtömhetné pipáját, az nála van mindég, most viszont nem vágyik rá.
Kipiheni tegez varró fáradalmait, amikor Hrothgaar éppen visszatér. Nem tudja meglepetését palástolni, a törpe rá is kérdez. A magyarázat logikus és a nőstény el is fogadja, csak meglepő volt a fél malac látványa így a semmiből. Viccesebb lenne egy eleven emberen gyakorlatozni, de ezt a gondolatot megtartja magának.
A törpe ismét magához inti az elfet, aki követi is. A műhelyben mindenféle fegyverek vannak terítéken. A nő a kezében, karján, fél lábán, vállán igyekszik megtartani a hirtelen kapott fegyvereket, majd összeszedi magát és elrendezi, hogy két kezétől többet ne foglaljon el testén.
Kifelé követve a férfit, óvatosan bánik a fegyverekkel, nehogy valakinek a fejét levigye velük.*
- Szép… *Félmosolyt ölt magára, ahogy elismerően nyilatkozik a vértről. Alaposan megnézi, mivel nem ért a vashoz és acélhoz - azt nem elég összevarrni és kötözni, mint a bőrt - szeretne minden részletet alaposan megjegyezni.*
- Átadom a lehetőséget. *Mondja végül, felelve a kérdésre. Nem felejti el, hogy tanonc, ahogy kovács úgy harcos is. Legnagyobb fegyvere egy sarló, amit nem nagyon vetett be küzdelemben, ha a növények levágását nem számítjuk.*
*Kicsit fájdalmas tekintetet vesz fel, amikor az alfelek elnáspángolásáról esik szó. Miután megkapta a kérdésére a választ - amely éppen olyan volt, mint maga a kérdés - fel is áll, hogy kövesse a kovácsot az udvarra.
Odakint mélyet lélegzik a friss levegőből. A műhelyben sokat felemészt a tűz, a hamu sem arról ismert, hogy olyan egészséges lenne tüdőre szívni.
Nem hagyja eltűnni a szeme elől a törpét, már csak akkor, amikor az beleveszik a sötétségbe, mert ezzel a helyzettel nem tud mit tenni, lámpás híján. Az elf próbál belesni, s meglátni a napfény segítségével mi történik odabent a szitkozódások és morgások közepette, de már csak akkor látja meg a kovácsot, amikor az pókhálósan előjön a sufniból. A gerendán az elf végig tekint és kezdi kapiskálni mire, lesz való.*
- El nem mozdulok. *Válaszolja a törpének, amikor az elmegy tesztalanyért. A nősténynek most száll fel a félelme, hogy megbizonyosodhat nem ő lesz az, akit püfölnek.
A törpe elmegy, Khrosas pedig maga marad a gondolataival és a vállvértjével. Pontosabban a vállvértje gondolataival. Lehunyja a szemét, kényelmes álló pózt vesz fel és karba font kézzel vár. Megtömhetné pipáját, az nála van mindég, most viszont nem vágyik rá.
Kipiheni tegez varró fáradalmait, amikor Hrothgaar éppen visszatér. Nem tudja meglepetését palástolni, a törpe rá is kérdez. A magyarázat logikus és a nőstény el is fogadja, csak meglepő volt a fél malac látványa így a semmiből. Viccesebb lenne egy eleven emberen gyakorlatozni, de ezt a gondolatot megtartja magának.
A törpe ismét magához inti az elfet, aki követi is. A műhelyben mindenféle fegyverek vannak terítéken. A nő a kezében, karján, fél lábán, vállán igyekszik megtartani a hirtelen kapott fegyvereket, majd összeszedi magát és elrendezi, hogy két kezétől többet ne foglaljon el testén.
Kifelé követve a férfit, óvatosan bánik a fegyverekkel, nehogy valakinek a fejét levigye velük.*
- Szép… *Félmosolyt ölt magára, ahogy elismerően nyilatkozik a vértről. Alaposan megnézi, mivel nem ért a vashoz és acélhoz - azt nem elég összevarrni és kötözni, mint a bőrt - szeretne minden részletet alaposan megjegyezni.*
- Átadom a lehetőséget. *Mondja végül, felelve a kérdésre. Nem felejti el, hogy tanonc, ahogy kovács úgy harcos is. Legnagyobb fegyvere egy sarló, amit nem nagyon vetett be küzdelemben, ha a növények levágását nem számítjuk.*
7076. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-13 12:17:27
Üzenet elküldve: 2017-02-13 12:17:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A segéderő arcán megkönnyebbülés látszik, amikor Hrothgaar elismerően szól munkájáról. Mindamellett, hogy kell a pozitív megerősítés, ezúttal sem hazudott a törpe. A tegez kiváló munkának látszik és ha lehet ilyet mondani, még strapabíróbbnak, mint az előző darab.*
- Alyo tuti hálás lesz érte, de ha ezt is tönkre vágja, Wylnurana a tanúm, én elverem a picsáját!
*Morogja a törpe, mielőtt áttérnének az új feladatra. Arcán enyhe meglepettség tükröződik, de hamar túllendül a pillanatnyi fennakadáson.*
- Hát... páncél páncélt. Próbadarab. Tesztelni kell, hogy milyenek a tulajdonságai. Gyere...
*Recsegi a törpe és ellép az asztaltól. Lekanyarítja magáról a bőrköpenyt, szegre akasztja azt és kilépdel a műhelyből. A műhely hátához sétál, nyomában (feltehetőleg) az elf nősténnyel. Egy kicsike kis sufni szerű hozzátoldás található itt. Ajtaja panaszosan nyikordul, majd a törpe eltűnik a sötétben. Odabentről fojtott morgás és káromkodás hallatszik, majd különös hang, mint amikor fa gerendák koppannak egymáson.*
- Itt van...
*Újra előtűnik a törpe, hajában pókháló-foszlányok, orrán por és korom.*
- Ezt kerestem. Ez kell nekünk.
*Magához karolva egy masszív fa oszlopot hoz kifelé a kamrából, talapzata is van neki, kereszt alakban, illetve az oszlop tetején lóg egy kampó. Másik hóna alatt poros, lerongyolódott fegyverkabát. A műhely előtti üres területre sétál és leteszi a földre az oszlopot, kicsit billeg még, de rövidesen három zsáknyi szénnek köszönhetően biztosan tör a magasba a gerenda.*
- Na, így... *Porolja le magát, mielőtt folytatná.* Én most kicsit eltűnök, kell egy próbaalany is, akin tesztelünk, te addig gyújts rá, vagy tudom is én. Egy perc és itt vagyok.
*A törpe elindul Amon Ruadh felé, hátrahagyva az elf segéderőt. Alig ér el Thargarod kapujához, Hrothgaar hangja messzire száll.*
- ALYO! Alyo, kész a tegezed!
*A legrövidebb és legegyszerűbb módja az üzenet eljuttatásának... bár kétségkívül az egyik legalpáribb is. Amikor visszatér a törpe, vállán egy fél disznót hoz. Bizony, szó szerint egy fél malac himbálódzik a vállán.*
- Mi az? *Kérdezi az esetleges értetlenkedő tekintet láttán.* Hús és csont, ezen tesztelhetjük a páncél védelmét és a fegyver erejét. A törött bordák árulkodó jelek és a halovány cucubőrön hamar meglátszik a szúrt seb is...
*Hrothgaar a fa oszlop tetejére erősített kampóra akasztja a féldisznót. Eztán rászíjazza az öreg gambezont, és visszasétál a műhelybe.*
- Gyere velem. *Recsegi és odabenn feltárja a masszív fegyverszekrényt. Különbnél különb fegyverek, szúró-, zúzó-, és mindenféle egyéb tizedelőeszközök sorakoznak benne.* Fogd ezt, meg ezt. *Egy buzogány és egy kétkezes harci kalapács landol a lánynál, miközben Hrothgaar egy vértet is előkotor. Odakinn a páncélt is felerősíti a próbababára.*
- Még tesztelés alatt. A külső réteg vas. Puhább, könnyebben elnyeli és eloszlatja a zúzófegyverek csapását. Az alsó réteg acél, ez felel a szúrások felfogásáért, illetve a védelem nagyjáért. Összesen négy milliméter vastag a két réteg. *Magyarázza a mester, és közben meglapogatja a páncélt, hogy biztosan álljon a helyén.* Egyelőre csak mellvért készült, has tájékra sűrű sodronying mehet akár, még nem tudom... Na de, akkor lássuk, mit bír a kicsike. Kezded te, vagy kezdjem én?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A segéderő arcán megkönnyebbülés látszik, amikor Hrothgaar elismerően szól munkájáról. Mindamellett, hogy kell a pozitív megerősítés, ezúttal sem hazudott a törpe. A tegez kiváló munkának látszik és ha lehet ilyet mondani, még strapabíróbbnak, mint az előző darab.*
- Alyo tuti hálás lesz érte, de ha ezt is tönkre vágja, Wylnurana a tanúm, én elverem a picsáját!
*Morogja a törpe, mielőtt áttérnének az új feladatra. Arcán enyhe meglepettség tükröződik, de hamar túllendül a pillanatnyi fennakadáson.*
- Hát... páncél páncélt. Próbadarab. Tesztelni kell, hogy milyenek a tulajdonságai. Gyere...
*Recsegi a törpe és ellép az asztaltól. Lekanyarítja magáról a bőrköpenyt, szegre akasztja azt és kilépdel a műhelyből. A műhely hátához sétál, nyomában (feltehetőleg) az elf nősténnyel. Egy kicsike kis sufni szerű hozzátoldás található itt. Ajtaja panaszosan nyikordul, majd a törpe eltűnik a sötétben. Odabentről fojtott morgás és káromkodás hallatszik, majd különös hang, mint amikor fa gerendák koppannak egymáson.*
- Itt van...
*Újra előtűnik a törpe, hajában pókháló-foszlányok, orrán por és korom.*
- Ezt kerestem. Ez kell nekünk.
*Magához karolva egy masszív fa oszlopot hoz kifelé a kamrából, talapzata is van neki, kereszt alakban, illetve az oszlop tetején lóg egy kampó. Másik hóna alatt poros, lerongyolódott fegyverkabát. A műhely előtti üres területre sétál és leteszi a földre az oszlopot, kicsit billeg még, de rövidesen három zsáknyi szénnek köszönhetően biztosan tör a magasba a gerenda.*
- Na, így... *Porolja le magát, mielőtt folytatná.* Én most kicsit eltűnök, kell egy próbaalany is, akin tesztelünk, te addig gyújts rá, vagy tudom is én. Egy perc és itt vagyok.
*A törpe elindul Amon Ruadh felé, hátrahagyva az elf segéderőt. Alig ér el Thargarod kapujához, Hrothgaar hangja messzire száll.*
- ALYO! Alyo, kész a tegezed!
*A legrövidebb és legegyszerűbb módja az üzenet eljuttatásának... bár kétségkívül az egyik legalpáribb is. Amikor visszatér a törpe, vállán egy fél disznót hoz. Bizony, szó szerint egy fél malac himbálódzik a vállán.*
- Mi az? *Kérdezi az esetleges értetlenkedő tekintet láttán.* Hús és csont, ezen tesztelhetjük a páncél védelmét és a fegyver erejét. A törött bordák árulkodó jelek és a halovány cucubőrön hamar meglátszik a szúrt seb is...
*Hrothgaar a fa oszlop tetejére erősített kampóra akasztja a féldisznót. Eztán rászíjazza az öreg gambezont, és visszasétál a műhelybe.*
- Gyere velem. *Recsegi és odabenn feltárja a masszív fegyverszekrényt. Különbnél különb fegyverek, szúró-, zúzó-, és mindenféle egyéb tizedelőeszközök sorakoznak benne.* Fogd ezt, meg ezt. *Egy buzogány és egy kétkezes harci kalapács landol a lánynál, miközben Hrothgaar egy vértet is előkotor. Odakinn a páncélt is felerősíti a próbababára.*
- Még tesztelés alatt. A külső réteg vas. Puhább, könnyebben elnyeli és eloszlatja a zúzófegyverek csapását. Az alsó réteg acél, ez felel a szúrások felfogásáért, illetve a védelem nagyjáért. Összesen négy milliméter vastag a két réteg. *Magyarázza a mester, és közben meglapogatja a páncélt, hogy biztosan álljon a helyén.* Egyelőre csak mellvért készült, has tájékra sűrű sodronying mehet akár, még nem tudom... Na de, akkor lássuk, mit bír a kicsike. Kezded te, vagy kezdjem én?
7075. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-12 19:03:16
Üzenet elküldve: 2017-02-12 19:03:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Khrosas a helyén várja meg a törpét. Látja, hogy nagy terhet cipel, s ha meg is fordul a fejében, hogy segítsen, nem teszi meg. Se megsérteni nem akarja, se nem akar az utasítások ellen szegülni. Lehet, hogy évszakokon keresztül együtt fognak dolgozni, sőt ha már dekádokat tudnak maguk mögött, nem lesz kérdés, hogy mit tegyen ilyen alkalmakkor. Most a helyén marad.
A tegez minden forgatásánál hevesebben ver a szíve a lánynak. Izgul, feszült, feszesebbek az idegei, mint az íjé, felajzás után. Fellélegzik, amikor elismerést kap. Visszakérdezne, hogy tényleg így gondolja e a mester, de nem teszi. Gyengeségről, magabiztosság hiányáról árulkodna, s habár az arcán tükröződnek érzelmei, legalább a szája maradjon zárva.*
- Hu… *Sóhajt egyet a nagy feladat hallatára.* Rám számíthatsz, uram. *Mosolyodik el. Mosolya viszont nem kevésbé feszült, mint akkor, amikor a férfi a munkáját nézegette. Vegyesek az érzelmei, örül is és fél is. Nem tudja, mit kezdjen ezzel a sok érzelemmel.
Szerencsére hamar mond olyat a törpe, amitől őszintén mosolyoghat. Elképzeli, hogy ő lesz a legmuszklisabb nyikhaj a Vashegyen. Tetszik neki a látvány.*
- Persze! *Csattan fel újult erővel. Eddigi fáradtságát legyürkőzni látszik az elismerés kellemes érzése.*
- Milyen páncélt? *Esik le neki végül, hogy talán nem is tudja mire vállalkozott.*
*Khrosas a helyén várja meg a törpét. Látja, hogy nagy terhet cipel, s ha meg is fordul a fejében, hogy segítsen, nem teszi meg. Se megsérteni nem akarja, se nem akar az utasítások ellen szegülni. Lehet, hogy évszakokon keresztül együtt fognak dolgozni, sőt ha már dekádokat tudnak maguk mögött, nem lesz kérdés, hogy mit tegyen ilyen alkalmakkor. Most a helyén marad.
A tegez minden forgatásánál hevesebben ver a szíve a lánynak. Izgul, feszült, feszesebbek az idegei, mint az íjé, felajzás után. Fellélegzik, amikor elismerést kap. Visszakérdezne, hogy tényleg így gondolja e a mester, de nem teszi. Gyengeségről, magabiztosság hiányáról árulkodna, s habár az arcán tükröződnek érzelmei, legalább a szája maradjon zárva.*
- Hu… *Sóhajt egyet a nagy feladat hallatára.* Rám számíthatsz, uram. *Mosolyodik el. Mosolya viszont nem kevésbé feszült, mint akkor, amikor a férfi a munkáját nézegette. Vegyesek az érzelmei, örül is és fél is. Nem tudja, mit kezdjen ezzel a sok érzelemmel.
Szerencsére hamar mond olyat a törpe, amitől őszintén mosolyoghat. Elképzeli, hogy ő lesz a legmuszklisabb nyikhaj a Vashegyen. Tetszik neki a látvány.*
- Persze! *Csattan fel újult erővel. Eddigi fáradtságát legyürkőzni látszik az elismerés kellemes érzése.*
- Milyen páncélt? *Esik le neki végül, hogy talán nem is tudja mire vállalkozott.*
7074. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-12 10:53:45
Üzenet elküldve: 2017-02-12 10:53:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Még készülődés közben érkezik hozzá a kérdés, amit rövid morfondírozás után válaszol meg.*
- Acél? Acél kapcsokkal épp megoldható. Tégy, ahogy jónak látod, a te munkád.
*Bár szavai első hallásra talán érdektelenséget tükrözhetnek, a valóság merőben más. Hrothgaar csupán az alkotó szabadságát biztosítja a lánynak. A munkát ő kapta, így övé a döntés bármely felmerülő kérdésnél, választásnál. Rövidesen kalapács csilingelése és fújtató szuszogása tölti meg a műhely belsejét. A törpe gyors, gyakorlott mozdulatokkal dolgozik. Minden kovácstanonc első leckéi között foglal helyet a patkó, ez a hajlított fémdarab, ami lovak lábbelijeként is ismert. Az izzó fém ráhajlik az üllő szarvára, a kalapács csapásainak a nyomán lassan felveszi egy patkó alakját. Következő állomás a szegnek való lyukak ütése. Jószerivel még épp csak legördül ez első verejtékcsepp a kovács homlokán, amikor végez az első patkóval. Munka közben azért oda-odasandít az asztal felé, ahol az elf segéderő dolgozik, de nem hagyja ott saját munkáját. A kalapács újra és újra megemelkedik, hogy aztán ismét és ismét alázúgjon. Csapásai nyomán szikrák szöknek a porba. Szerencsére Thargarod népe nem kifejezetten lovas népség, szóval patkókból sem kell ekhós-szekérnyi mennyiséget lekalapálni. Hrothgaar épp kintről érkezik, vállán egy zsáknyi szénnel, amit a kinti tárolóból markolt fel, amikor az elf megszólítja.*
- Egy pillanat... *Recsegi, majd a zsákot a földre taszajtja, egy tompa puffanás kíséretében. A zsák száját elzáró madzag is lekerül addigi helyéről és a törpe pár marék szenet szór a tűzhelybe. Felszuszog a fújtató is.* Volt, hogy négy-öt törpe munkálkodott itt, meg kinn a szénégetőben... Most meg egyedül vagyok mindenre. *Morogja, miközben kezet most és a munkaasztalhoz sétál.* Na lássuk.
*Kezeibe veszi az új tegezt. Nem hümmög, nem morog, nem csinál semmi mást, csak felméri a nyílvessző-tartót. Forgatja, tapogatja, közel emeli szemeihez, a varratokat néz, ujjait végigfuttatja az alján, majd kicsit megcsavarja a tegezt. A bőrt próbálgatja, a varratok tartósságát, a fém kapcsot és úgy összességében az eszköz egészét felméri.*
- Tetszik a pikkely-minta. Jó ötlet. Szép munka. Eztán tiéd az összes bőrmunka.
*Recsegi elismerően a törpe. Kicsit lehet, hogy megijeszti a lányt ezzel a kijelentéssel, de ahogy a mondás is tartja, teher alatt nő a... valamiféle fa, mindegy is.*
- Persze a vasat is püfölöd majd. Ne félj, pár hat és úgy kikerekedik a két karod, hogy lenyomod az összes városit szkanderban. Na, de most van egy kis dolgunk. Páncélt tesztelünk, benne vagy? Kell egy kis testmozgás...
*Még készülődés közben érkezik hozzá a kérdés, amit rövid morfondírozás után válaszol meg.*
- Acél? Acél kapcsokkal épp megoldható. Tégy, ahogy jónak látod, a te munkád.
*Bár szavai első hallásra talán érdektelenséget tükrözhetnek, a valóság merőben más. Hrothgaar csupán az alkotó szabadságát biztosítja a lánynak. A munkát ő kapta, így övé a döntés bármely felmerülő kérdésnél, választásnál. Rövidesen kalapács csilingelése és fújtató szuszogása tölti meg a műhely belsejét. A törpe gyors, gyakorlott mozdulatokkal dolgozik. Minden kovácstanonc első leckéi között foglal helyet a patkó, ez a hajlított fémdarab, ami lovak lábbelijeként is ismert. Az izzó fém ráhajlik az üllő szarvára, a kalapács csapásainak a nyomán lassan felveszi egy patkó alakját. Következő állomás a szegnek való lyukak ütése. Jószerivel még épp csak legördül ez első verejtékcsepp a kovács homlokán, amikor végez az első patkóval. Munka közben azért oda-odasandít az asztal felé, ahol az elf segéderő dolgozik, de nem hagyja ott saját munkáját. A kalapács újra és újra megemelkedik, hogy aztán ismét és ismét alázúgjon. Csapásai nyomán szikrák szöknek a porba. Szerencsére Thargarod népe nem kifejezetten lovas népség, szóval patkókból sem kell ekhós-szekérnyi mennyiséget lekalapálni. Hrothgaar épp kintről érkezik, vállán egy zsáknyi szénnel, amit a kinti tárolóból markolt fel, amikor az elf megszólítja.*
- Egy pillanat... *Recsegi, majd a zsákot a földre taszajtja, egy tompa puffanás kíséretében. A zsák száját elzáró madzag is lekerül addigi helyéről és a törpe pár marék szenet szór a tűzhelybe. Felszuszog a fújtató is.* Volt, hogy négy-öt törpe munkálkodott itt, meg kinn a szénégetőben... Most meg egyedül vagyok mindenre. *Morogja, miközben kezet most és a munkaasztalhoz sétál.* Na lássuk.
*Kezeibe veszi az új tegezt. Nem hümmög, nem morog, nem csinál semmi mást, csak felméri a nyílvessző-tartót. Forgatja, tapogatja, közel emeli szemeihez, a varratokat néz, ujjait végigfuttatja az alján, majd kicsit megcsavarja a tegezt. A bőrt próbálgatja, a varratok tartósságát, a fém kapcsot és úgy összességében az eszköz egészét felméri.*
- Tetszik a pikkely-minta. Jó ötlet. Szép munka. Eztán tiéd az összes bőrmunka.
*Recsegi elismerően a törpe. Kicsit lehet, hogy megijeszti a lányt ezzel a kijelentéssel, de ahogy a mondás is tartja, teher alatt nő a... valamiféle fa, mindegy is.*
- Persze a vasat is püfölöd majd. Ne félj, pár hat és úgy kikerekedik a két karod, hogy lenyomod az összes városit szkanderban. Na, de most van egy kis dolgunk. Páncélt tesztelünk, benne vagy? Kell egy kis testmozgás...
7073. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-11 18:28:36
Üzenet elküldve: 2017-02-11 18:28:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Egy hattal később//
//Kovácsműhely//
*A törpe szájából csak a „van egy kis baj” szavak maradnak meg, mintha azt, hogy jó lett meg sem hallotta volna. Sok gondolat átfut az agyán, végigveszi mi romolhatott el ilyen rövid idő alatt, ilyen egyszerű szerkezeten, mint a tegez. Amit viszont a kezébe kap, minden fantáziáját felülmúlja.*
- Hát ez meg?! *Mondja Ő meglepetten, mivel ez a látvány túlszárnyalta a tárgy hibáinak minden határát, nagyon magasan. Kerek szemeit nem veszi le a tegezről - a valaha tegeznek nevezhető rongyosról. Jobbjával tartja azt, baljával viszont szíve felé emeli kezét és belemarkol a kabátjába.*
- Ahh… *Suttogja maga elé. A gyermekeként szerette meg ezt a kis tárgyat, míg készítette. Az első munkája a klánnak és mikor kiadta kezéből azt hitte viselőjét évtizedekig fogja szolgálni hűen. Az érzelmek megrohanják és nem képes mindet megtartania. Alsó szemhéjait felhúzza és lenyeli a könnyeket.
Elszakítja tekintetét gyermekéről és Hrothgaar bőrére veti azt. Persze nem a férfi bőrére, hanem a kezében tartott bőrre. Megkapja azokat is baljába és az utasításokat is tudomásul veszi.*
- Nem kéne acél varratokkal szedni? *Morfondírozik magában. Sőt, arra gondol, hogy mi lenne, ha az egész tegez acélból lenne? Rövidet sóhajt és ama asztalhoz fárad, ahol az előző tegezt is elkészítette.
A mester nem említette, hogy az előzőnek méretével volt e probléma, ezért úgy veszi a lány, hogy nem, így ahhoz méri a következőt is. Ahogy a szétmarcangolt tárgyért nyúl annak leszakad egyik füle, amibe az elf szíve mélységesen mélyen bele sajdul. Végül sikerül közel vonnia magához. Habár fáj neki, különösebb vívódás nélkül kettévágja valaha volt varrása mentén. Kiteríti azt és az új bőr felé helyezi. Kivágja az alakját, óvatosan halad a széleken, egy ujjnyit ráhagyva. Az erős bőrrel meggyűlik a baja, de a mester szerszámai átveszik a teher felét, az éles vágóeszköz szántja az anyagot, mint a friss vajat.
Kivágja a tegez aljául szolgáló ovális ívet is - úgy gondolja, ezzel több vesszőt bír el, ami elkelhet ilyen háborús időkben. Legutoljára a pántokat hagyja, amivel majd a viselője vállára fog akaszkodni a kis jószág.
Kiteríti a bőröket maga elé, a maradékot pedig félre tolja, hogy ne legyen útban. Végigsimít a friss anyagon, ami a nap végére egy gyönyörű, hasznos kis tárggyá fog majd összeállni.
Neki is lát, ahogy azt korábban már csinálta. Hosszú tűbe fűzi a vastag ínból való szálat. Végigfuttatja rajta szemét és ujját is, hogy egyenesen tartsa, mikor kíméletet nem ismerve dugja majd át a bőrön. Egyelőre félre teszi és nekiáll a formákat egymáshoz párosítani. Duplán megerősíti a tegez alját, hogy a vesszők ne okozzanak kárt benne. Két íves körét egymásra helyezi, félre tolja. A tegez formás testét veszi kézbe, középen vékonyítva lesz, hogy minták nélkül is szebb legyen. Felül, vízszintben, két hosszabb fület hagyott rá, ezeket egymásra hajtja. Pikkelyeket idéző mintákat akar hozzáfűzni ezúttal, s az ezekhez való felül egyenes, alul v alakban kivágott darabokat veszi kézbe.
Úgy ítéli, legelőször a barázdák egyik oldalát varrja fel. Megfogja a testet és az első pikkelyt. A testhez erősíti az ínnal. Ezúttal az jár a fejében, hogy ha több részből áll több helyen kell megkezdeni a szétbontásába, ami még egy vadmacskának sem lesz könnyű munka. Nem tudja a vadmacska, hogy ötlött eszébe, de nem is törődik vele, elhessegeti és folytatja a varrást.
Sok idő eltelik, mire az összes pikkely bal széle a helyére kerül, pláne dupla öltéssel. Ezután az alját erősíti rá. Az ívelt köröket egyszerre varrja egymáshoz, s a tegez testéhez. Ez amatőr hiba, s csak a maga munkáját nehezíti meg a folyamatos nyúlkálással és az erős lefogással. Egyszer-egyszer az ujjai el is gémberednek, csuklója pedig kattogni kezd a furcsa tartástól. De hát hatvanon túl kinek nem kattog valamije?
A pikkelyek jobbjával folytatja, alulról felfelé, duplán, apró szemekkel. Nagy sokára ennek is ideje elkészülnie. Félúton tart, mikor Hrothgaar mester kegyes engedelmével feláll, hogy szomját oltsa, s szükségét is elvégezhesse a latrináknál. Nem akar késlekedni, de amit muszáj azt muszáj. Néhány falat zaba után úgy folytatja, ahogy otthagyta.
Végig ölti a pikkelyeket, erősen és szorosan tartva a kemény bőrt, aminek minden egyes varrata egy kínszenvedés. Ez idő alatt hozzászokott már, de ez még nem menti fel a holnap reggeli karfájdalom alól.
Utoljára varrja le a száját a tegeznek és a két hosszabb darabot az oldalán. Nincs más hátra, mint az vasat hozzáerősíteni, amibe az övet fűzi, mellyel a hátára vetheti majd a használója. A régi tegezről lefejti a még egyben maradt vasgyűrűket. Lyukakat hasít a tegezre, s belefűzi nagy nehézkesen őket. Mivel az előző vesszőtartó vékonyabb volt, így a vastag bőrt nagyon keservesen tolja át a gyűrű nyílásán. Végül ezzel is elkészül. Egyetlen dolga a szíj hozzáerősítése, nem késlekedik. Átfűzi az övet a vason és levarrja annak egyik oldalát. Egy másik, rövidke szíj darabot a tegez aljára ölt, erősen. Hozzá fűz egy vaskampót, melynek alja kör alakban végződik, és lehajtja a bőrt, majd levarrja. A hosszú szíjra tér vissza. Tíz négyzetes lyukat vág bele. Előveszi ismét a maradék bőrt és egy - az előző szíjjak fele vastagságú kistestvérét teremti meg belőle. Meghúzza, meghajtja, kiegyenesíti és meghajtogatja ismét. A kis szíjat a hosszú kockákra vágott vájataiba hajtogatja, s elejét és végét is levarrja, közben pedig, hogy a lyukakból ki ne essen a kisebb szíj, azokat is végig ölti. Így kap tíz zsebet, melyekbe belefér, szorosan fér bele a kampó és az tegezt a viselőjén tartja.
Végignéz a pikkelyes, vékonyított tegezen, a kampós erősítőkkel és talán büszkébb, mint amikor akkor volt, mikor az előzőt készítette. Azért csak magához öleli az előzőt is, szentimentalizmusból.*
- Mester, ha szeretnél rá vetni egy pillantást... *Mondja már fáradtabb hangon, ahogy a kovácsot magához szólítja. Pontosabban a tegezhez, mely ott fekszik előtte, minden egyszerű fenségével.*
//Egy hattal később//
//Kovácsműhely//
*A törpe szájából csak a „van egy kis baj” szavak maradnak meg, mintha azt, hogy jó lett meg sem hallotta volna. Sok gondolat átfut az agyán, végigveszi mi romolhatott el ilyen rövid idő alatt, ilyen egyszerű szerkezeten, mint a tegez. Amit viszont a kezébe kap, minden fantáziáját felülmúlja.*
- Hát ez meg?! *Mondja Ő meglepetten, mivel ez a látvány túlszárnyalta a tárgy hibáinak minden határát, nagyon magasan. Kerek szemeit nem veszi le a tegezről - a valaha tegeznek nevezhető rongyosról. Jobbjával tartja azt, baljával viszont szíve felé emeli kezét és belemarkol a kabátjába.*
- Ahh… *Suttogja maga elé. A gyermekeként szerette meg ezt a kis tárgyat, míg készítette. Az első munkája a klánnak és mikor kiadta kezéből azt hitte viselőjét évtizedekig fogja szolgálni hűen. Az érzelmek megrohanják és nem képes mindet megtartania. Alsó szemhéjait felhúzza és lenyeli a könnyeket.
Elszakítja tekintetét gyermekéről és Hrothgaar bőrére veti azt. Persze nem a férfi bőrére, hanem a kezében tartott bőrre. Megkapja azokat is baljába és az utasításokat is tudomásul veszi.*
- Nem kéne acél varratokkal szedni? *Morfondírozik magában. Sőt, arra gondol, hogy mi lenne, ha az egész tegez acélból lenne? Rövidet sóhajt és ama asztalhoz fárad, ahol az előző tegezt is elkészítette.
A mester nem említette, hogy az előzőnek méretével volt e probléma, ezért úgy veszi a lány, hogy nem, így ahhoz méri a következőt is. Ahogy a szétmarcangolt tárgyért nyúl annak leszakad egyik füle, amibe az elf szíve mélységesen mélyen bele sajdul. Végül sikerül közel vonnia magához. Habár fáj neki, különösebb vívódás nélkül kettévágja valaha volt varrása mentén. Kiteríti azt és az új bőr felé helyezi. Kivágja az alakját, óvatosan halad a széleken, egy ujjnyit ráhagyva. Az erős bőrrel meggyűlik a baja, de a mester szerszámai átveszik a teher felét, az éles vágóeszköz szántja az anyagot, mint a friss vajat.
Kivágja a tegez aljául szolgáló ovális ívet is - úgy gondolja, ezzel több vesszőt bír el, ami elkelhet ilyen háborús időkben. Legutoljára a pántokat hagyja, amivel majd a viselője vállára fog akaszkodni a kis jószág.
Kiteríti a bőröket maga elé, a maradékot pedig félre tolja, hogy ne legyen útban. Végigsimít a friss anyagon, ami a nap végére egy gyönyörű, hasznos kis tárggyá fog majd összeállni.
Neki is lát, ahogy azt korábban már csinálta. Hosszú tűbe fűzi a vastag ínból való szálat. Végigfuttatja rajta szemét és ujját is, hogy egyenesen tartsa, mikor kíméletet nem ismerve dugja majd át a bőrön. Egyelőre félre teszi és nekiáll a formákat egymáshoz párosítani. Duplán megerősíti a tegez alját, hogy a vesszők ne okozzanak kárt benne. Két íves körét egymásra helyezi, félre tolja. A tegez formás testét veszi kézbe, középen vékonyítva lesz, hogy minták nélkül is szebb legyen. Felül, vízszintben, két hosszabb fület hagyott rá, ezeket egymásra hajtja. Pikkelyeket idéző mintákat akar hozzáfűzni ezúttal, s az ezekhez való felül egyenes, alul v alakban kivágott darabokat veszi kézbe.
Úgy ítéli, legelőször a barázdák egyik oldalát varrja fel. Megfogja a testet és az első pikkelyt. A testhez erősíti az ínnal. Ezúttal az jár a fejében, hogy ha több részből áll több helyen kell megkezdeni a szétbontásába, ami még egy vadmacskának sem lesz könnyű munka. Nem tudja a vadmacska, hogy ötlött eszébe, de nem is törődik vele, elhessegeti és folytatja a varrást.
Sok idő eltelik, mire az összes pikkely bal széle a helyére kerül, pláne dupla öltéssel. Ezután az alját erősíti rá. Az ívelt köröket egyszerre varrja egymáshoz, s a tegez testéhez. Ez amatőr hiba, s csak a maga munkáját nehezíti meg a folyamatos nyúlkálással és az erős lefogással. Egyszer-egyszer az ujjai el is gémberednek, csuklója pedig kattogni kezd a furcsa tartástól. De hát hatvanon túl kinek nem kattog valamije?
A pikkelyek jobbjával folytatja, alulról felfelé, duplán, apró szemekkel. Nagy sokára ennek is ideje elkészülnie. Félúton tart, mikor Hrothgaar mester kegyes engedelmével feláll, hogy szomját oltsa, s szükségét is elvégezhesse a latrináknál. Nem akar késlekedni, de amit muszáj azt muszáj. Néhány falat zaba után úgy folytatja, ahogy otthagyta.
Végig ölti a pikkelyeket, erősen és szorosan tartva a kemény bőrt, aminek minden egyes varrata egy kínszenvedés. Ez idő alatt hozzászokott már, de ez még nem menti fel a holnap reggeli karfájdalom alól.
Utoljára varrja le a száját a tegeznek és a két hosszabb darabot az oldalán. Nincs más hátra, mint az vasat hozzáerősíteni, amibe az övet fűzi, mellyel a hátára vetheti majd a használója. A régi tegezről lefejti a még egyben maradt vasgyűrűket. Lyukakat hasít a tegezre, s belefűzi nagy nehézkesen őket. Mivel az előző vesszőtartó vékonyabb volt, így a vastag bőrt nagyon keservesen tolja át a gyűrű nyílásán. Végül ezzel is elkészül. Egyetlen dolga a szíj hozzáerősítése, nem késlekedik. Átfűzi az övet a vason és levarrja annak egyik oldalát. Egy másik, rövidke szíj darabot a tegez aljára ölt, erősen. Hozzá fűz egy vaskampót, melynek alja kör alakban végződik, és lehajtja a bőrt, majd levarrja. A hosszú szíjra tér vissza. Tíz négyzetes lyukat vág bele. Előveszi ismét a maradék bőrt és egy - az előző szíjjak fele vastagságú kistestvérét teremti meg belőle. Meghúzza, meghajtja, kiegyenesíti és meghajtogatja ismét. A kis szíjat a hosszú kockákra vágott vájataiba hajtogatja, s elejét és végét is levarrja, közben pedig, hogy a lyukakból ki ne essen a kisebb szíj, azokat is végig ölti. Így kap tíz zsebet, melyekbe belefér, szorosan fér bele a kampó és az tegezt a viselőjén tartja.
Végignéz a pikkelyes, vékonyított tegezen, a kampós erősítőkkel és talán büszkébb, mint amikor akkor volt, mikor az előzőt készítette. Azért csak magához öleli az előzőt is, szentimentalizmusból.*
- Mester, ha szeretnél rá vetni egy pillantást... *Mondja már fáradtabb hangon, ahogy a kovácsot magához szólítja. Pontosabban a tegezhez, mely ott fekszik előtte, minden egyszerű fenségével.*
7072. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-11 12:04:47
Üzenet elküldve: 2017-02-11 12:04:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Egy hattal később//
//Kovácsműhely//
*Nem kell sokat várnia, a segéderő be is toppan és egy kurta köszönés után, amit a törpe egy biccentéssel viszonoz, már neki is gyürkőzik a reá váró feladat(ok)nak.*
- Jó lett, jó lett, de van egy kis baj...
*Nem igazán tudja, hogy hogyan vezesse fel úgy a dolgot, hogy abból ne legyen szívfájdalom.*
- A kedves megrendelő át is vette és használatba is helyezte... de aztán nem várt események hatására... hogy is mondjam... Szétbarmolta.
*A lányhoz sétál, és átnyújtja neki lerongyolódott tegezt. A nyílvessző-tároló alkalmatosság eléggé megviselt. Helyenként a bőr lehorzsolódott, a varrat az oldalán felhasadt.*
- Nem tudom, hogy miként intézte el így, de attól tartok, meg kellene javítani.
*Hrothgaar a munkaasztalhoz sétál. Épp a minap érkezett kufár a környékre, és Hrothgaar vásárolt is Mesélő (Daidalos) kereskedőtől bőrt, hogy a készleteit megnövelhesse; az a 20 arany pedig nem volt érte túl nagy ár.
Nézegeti a bőröket, és rövid vacillálás után kiemeli az egyik legvastagabb darabot.*
- Azt hiszem ezúttal ebből kellene készítened. Kemény, erős bőr, a varratokat pedig szedd duplán inkább. A díszítést rád hagyom, szép munka volt az is, csak szétbarmolta a drága tulaj. Egyelőre ennyi dolgod lesz. Láss neki, én is menten nekifekszek ennek itt. *Bök az üllőn heverő fémdarab felé.* Patkók kellenek, meg egyéb kisebb háztáj körüli limlom...
//Egy hattal később//
//Kovácsműhely//
*Nem kell sokat várnia, a segéderő be is toppan és egy kurta köszönés után, amit a törpe egy biccentéssel viszonoz, már neki is gyürkőzik a reá váró feladat(ok)nak.*
- Jó lett, jó lett, de van egy kis baj...
*Nem igazán tudja, hogy hogyan vezesse fel úgy a dolgot, hogy abból ne legyen szívfájdalom.*
- A kedves megrendelő át is vette és használatba is helyezte... de aztán nem várt események hatására... hogy is mondjam... Szétbarmolta.
*A lányhoz sétál, és átnyújtja neki lerongyolódott tegezt. A nyílvessző-tároló alkalmatosság eléggé megviselt. Helyenként a bőr lehorzsolódott, a varrat az oldalán felhasadt.*
- Nem tudom, hogy miként intézte el így, de attól tartok, meg kellene javítani.
*Hrothgaar a munkaasztalhoz sétál. Épp a minap érkezett kufár a környékre, és Hrothgaar vásárolt is Mesélő (Daidalos) kereskedőtől bőrt, hogy a készleteit megnövelhesse; az a 20 arany pedig nem volt érte túl nagy ár.
Nézegeti a bőröket, és rövid vacillálás után kiemeli az egyik legvastagabb darabot.*- Azt hiszem ezúttal ebből kellene készítened. Kemény, erős bőr, a varratokat pedig szedd duplán inkább. A díszítést rád hagyom, szép munka volt az is, csak szétbarmolta a drága tulaj. Egyelőre ennyi dolgod lesz. Láss neki, én is menten nekifekszek ennek itt. *Bök az üllőn heverő fémdarab felé.* Patkók kellenek, meg egyéb kisebb háztáj körüli limlom...
7071. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-10 20:29:42
Üzenet elküldve: 2017-02-10 20:29:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Egy hattal később//
*Jó, hogy Lea reálpolitikus a sok forrófejű tharg között, akik fegyvert csörgetve követelnék a fehér hajú elf szabadságát a várostól. Ha higgadtan nézi a helyzetet és kétszer is átgondolja az eshetőségetek, kénytelen belátni a Szellemjáró igazát: nem sokat tehetnek Syoudért. Egyelőre. Így aztán fel sem veti azt az ötletét, hogy elmenne Artheniorba, kicsit szaglászni. Ugyanannyira lehet, hogy rabláncra vert társukkal már elindultak, mint amennyire valószínű, hogy a barakkban raboskodik. Akkor pedig könnyedén elkerülheti a menetet és csalinkázhat semmi közepén hiábavalóan.*
- A tharg gyengeség erő, az erő hatalom, a hatalom a vérszövetség. *kohol egy jól hangzó, de valójában teljesen értelmetlen szlogent, miközben rendbe rakja a betegszobát. Észre sem veszi, hogy amolyan házvezetőnőként működik közre éppen.* Az arthenioriak szemében erősek vagyunk, és ez nem is fog változni. Mire rájönnének a valóra, már elkéstek.
*Pici sikerként éli meg, hogy Lea pihen még egy kicsit, de ez nem tart sokáig, már indul is a dolga után. Követésre érdemes példa ez, neki sem kéne tétlenkednie.*
- Megyek én is, megnézem mi újság a kapunál. Ha pedig segíteni tudok, csak szólj! De ezt mondanom sem kell, igaz? Vigyázz magadra!
*Lea ma nincs jókedvében, nem erőltet semmit. Jobb, ha hagyja, és nem talál ki semmit. Ez a nőszemély amúgy sem az a típus, akit pátyolgatni kell. Ez erény, de néha feltámad benne a őrzőangyal. Most viszont ennek nincs itt az ideje.
Ha Lea távozott, befejezi a rendrakást, visszaviszi a konyhába azt, aminek ott a helye, aztán elindul le a városba, hogy az őrség körmére nézzen.*
//Egy hattal később//
*Jó, hogy Lea reálpolitikus a sok forrófejű tharg között, akik fegyvert csörgetve követelnék a fehér hajú elf szabadságát a várostól. Ha higgadtan nézi a helyzetet és kétszer is átgondolja az eshetőségetek, kénytelen belátni a Szellemjáró igazát: nem sokat tehetnek Syoudért. Egyelőre. Így aztán fel sem veti azt az ötletét, hogy elmenne Artheniorba, kicsit szaglászni. Ugyanannyira lehet, hogy rabláncra vert társukkal már elindultak, mint amennyire valószínű, hogy a barakkban raboskodik. Akkor pedig könnyedén elkerülheti a menetet és csalinkázhat semmi közepén hiábavalóan.*
- A tharg gyengeség erő, az erő hatalom, a hatalom a vérszövetség. *kohol egy jól hangzó, de valójában teljesen értelmetlen szlogent, miközben rendbe rakja a betegszobát. Észre sem veszi, hogy amolyan házvezetőnőként működik közre éppen.* Az arthenioriak szemében erősek vagyunk, és ez nem is fog változni. Mire rájönnének a valóra, már elkéstek.
*Pici sikerként éli meg, hogy Lea pihen még egy kicsit, de ez nem tart sokáig, már indul is a dolga után. Követésre érdemes példa ez, neki sem kéne tétlenkednie.*
- Megyek én is, megnézem mi újság a kapunál. Ha pedig segíteni tudok, csak szólj! De ezt mondanom sem kell, igaz? Vigyázz magadra!
*Lea ma nincs jókedvében, nem erőltet semmit. Jobb, ha hagyja, és nem talál ki semmit. Ez a nőszemély amúgy sem az a típus, akit pátyolgatni kell. Ez erény, de néha feltámad benne a őrzőangyal. Most viszont ennek nincs itt az ideje.
Ha Lea távozott, befejezi a rendrakást, visszaviszi a konyhába azt, aminek ott a helye, aztán elindul le a városba, hogy az őrség körmére nézzen.*
7070. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-10 14:40:52
Üzenet elküldve: 2017-02-10 14:40:52
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//egy hattal később//
- Igen kényszermunka. A bökkenő ezzel csak az, hogy egyelőre nem tudjuk, hogy elszállítják-e, vagy sem? Ha pedig igen, akkor hogy mikor? Ez az egyik probléma, a másik pedig, hogy a kapcsolatunk a várossal meglehetősen ingatag. Különösen mióta itt járt az az idióta.
*Villámokat szór a szeme, ahogy eszébe jut a főmágus. Ilyen barmot keveset hord a hátán a föld, és már a gondolata elég arra, hogy Lea füle füstölni kezdjen.*
- Viszont tegyük fel, hogy megpróbáljuk kiszabadítani, és valami balul üt ki. Akkor megnézhetjük magunkat. Pillanatnyilag nagyon gyengék vagyunk, túl gyengék, ezt viszont senkinek nem kell tudnia. Megtudnia.
*A háború nagyon sokat kivett belőlük, példának okáért egy darab lovagjuk sem maradt "készleten", de amúgy is megfogyatkozott a számuk. Gyászosan. És akkor Achim is bemondta az unalmast. Bár ez várható volt, ismerve a Kancellár ivási szokásait.*
- Én sem hiszem, hogy bolond lenne. Talán furcsa. Maximum dühös. De ezen könnyedén tudok segíteni.
*máskor valószínűleg gonoszul elvigyorodna, de most csak hagyja magát leültetni. Mereven, tőle szokatlan komolysággal néz Laor szemébe.*
- Kéne, vagy sem, de nem lehet. Ezernyi dolgom van. Kezdve a kancellárral.
*Ennyit üldögél csak, aztán már fel is tápászkodik. Összeszedi a szükséges holmikat, meg egy fehér lepedőt. Van nála egy vékony ecset, hozzá egy tégely fekete festék. Tű, hozzá vörös cérna, egy vésésekkel díszített fatál, meg hozzá egy pár rongy. Ezek annak a kellékei, hogy Achimot felkészítse a máglyára. Mielőtt nekiindulna még felveszi a prémes bőrkabátot is, bár ki tudja, hogy milyen idő van. Igazából azt sem tudja, hogy milyen napszak.*
- Később írok Zianának és megérdeklődöm, hogy tud-e már valamit Syoud ügyében. Ha pedig lesz információnk, akkor kitaláljuk. Nem szeretném összerúgni a port Zianával, hiszen sikerült egy egész jó kapcsolatot kialakítani vele, ezt valahogy az előnyünkre kéne fordítani. A levélben felajánlom majd a hálánkat is.
*ezen merengve lép ki a szobaajtón és végül is nyugtával dicsérheti a napot, mert húsz métert is meg tud tenni azelőtt, hogy újabb roham kapná el. Ez talán rosszabb, mint maga a láz volt, attól csak csendesen haldokolhatott volna, ha nem rázta volna időnként ez a görcsös harákolás. Lassan ki is köpje, amit felköhög, de ilyesmit nyilván csak odakint intéz.*
//egy hattal később//
- Igen kényszermunka. A bökkenő ezzel csak az, hogy egyelőre nem tudjuk, hogy elszállítják-e, vagy sem? Ha pedig igen, akkor hogy mikor? Ez az egyik probléma, a másik pedig, hogy a kapcsolatunk a várossal meglehetősen ingatag. Különösen mióta itt járt az az idióta.
*Villámokat szór a szeme, ahogy eszébe jut a főmágus. Ilyen barmot keveset hord a hátán a föld, és már a gondolata elég arra, hogy Lea füle füstölni kezdjen.*
- Viszont tegyük fel, hogy megpróbáljuk kiszabadítani, és valami balul üt ki. Akkor megnézhetjük magunkat. Pillanatnyilag nagyon gyengék vagyunk, túl gyengék, ezt viszont senkinek nem kell tudnia. Megtudnia.
*A háború nagyon sokat kivett belőlük, példának okáért egy darab lovagjuk sem maradt "készleten", de amúgy is megfogyatkozott a számuk. Gyászosan. És akkor Achim is bemondta az unalmast. Bár ez várható volt, ismerve a Kancellár ivási szokásait.*
- Én sem hiszem, hogy bolond lenne. Talán furcsa. Maximum dühös. De ezen könnyedén tudok segíteni.
*máskor valószínűleg gonoszul elvigyorodna, de most csak hagyja magát leültetni. Mereven, tőle szokatlan komolysággal néz Laor szemébe.*
- Kéne, vagy sem, de nem lehet. Ezernyi dolgom van. Kezdve a kancellárral.
*Ennyit üldögél csak, aztán már fel is tápászkodik. Összeszedi a szükséges holmikat, meg egy fehér lepedőt. Van nála egy vékony ecset, hozzá egy tégely fekete festék. Tű, hozzá vörös cérna, egy vésésekkel díszített fatál, meg hozzá egy pár rongy. Ezek annak a kellékei, hogy Achimot felkészítse a máglyára. Mielőtt nekiindulna még felveszi a prémes bőrkabátot is, bár ki tudja, hogy milyen idő van. Igazából azt sem tudja, hogy milyen napszak.*
- Később írok Zianának és megérdeklődöm, hogy tud-e már valamit Syoud ügyében. Ha pedig lesz információnk, akkor kitaláljuk. Nem szeretném összerúgni a port Zianával, hiszen sikerült egy egész jó kapcsolatot kialakítani vele, ezt valahogy az előnyünkre kéne fordítani. A levélben felajánlom majd a hálánkat is.
*ezen merengve lép ki a szobaajtón és végül is nyugtával dicsérheti a napot, mert húsz métert is meg tud tenni azelőtt, hogy újabb roham kapná el. Ez talán rosszabb, mint maga a láz volt, attól csak csendesen haldokolhatott volna, ha nem rázta volna időnként ez a görcsös harákolás. Lassan ki is köpje, amit felköhög, de ilyesmit nyilván csak odakint intéz.*
7069. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-10 12:24:46
Üzenet elküldve: 2017-02-10 12:24:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Egy hattal később//
*Tulajdonképpen a térdére kéne fektetnie Leát és el kéne fenekelnie. Csak nem akar olyan kiszámíthatatlan lenni, mint a jó városőr őrmester, volt őrmester. Meg Lea talán még ebben az elcsigázott állapotában is élvezné, akkor meg minek? Illetve nagyon is lehet oka, de nem most. Felhúzza a szemöldökét az első köhögőrohamra, és az már biztos az elmebaj jele, hogy még akkor is bájosnak találja a göndör hajút, amikor almadarabkákat köpköd.*
- A barakk nehéz dió. A Város közepén van, jól őrzik. A vesztegetés talán több sikerrel kecsegtet. Azt beszélik, hogy a városőrök nagy része korrupt. Mint a város, amit védenek. De *vakarja meg a füle tövét* lehet, hogy nem is ott akarják vigyázni. Ha úgy okoskodnak, hogy több hasznuk van belőle, ha egy bányában gebed meg és még szórakoztatóbb is látni, ahogy ott csákányoz, akkor van némi esély. Főleg útközben. Persze ehhez sok mindent kéne tudni: merre jönnek, mikor, milyen kíséretet kapnak stb. De még Krenkataurban is több lehetőség lenne, mint a barakkban.
*Elveszi a tányért, aztán leteszi az asztalra és fejcsóválva nézi, ahogy Lea nekivetkezik egy kis hideg vizes mosdáshoz. Így természetesen szó sincs szellőztetésről, pedig meglehetősen állott a levegő. De csak nem nyitja rá az ablakot, vacog rendesen anélkül is. Inkább azzal teszi hasznossá magát, hogy törölközőt nyújt Leának, és azzal a mozdulattal át is veszi Aoneer fertelmes bűneit tartalmazó paksamétát. Ahogy lassan bogarássza a szöveget, egyre jobban vigyorog, a végén már kuncog is.*
- Bizalmas iratok között turkálás... párbajra hívás... hőzöngés... Csodás! *visszatekeri a pergament és azt is leteszi az asztalra* De szerintem nem bolond, csak fegyelmezetlen. Sebaj, majd kideríted.
*A következő, erőteljesebb köhögőrohamra már elégedetlenül csóválja meg a fejét, oda is ugrik a beteghez, belekarol és ha tiltakozik, ha nem, leülteti az ágyra.*
- Feküdnöd kéne. *jegyzi meg minimális meggyőződéssel, mert pontosan sejti, hogy Leát nem lehet már ágyban tartani. Nem kerüli el a figyelmét, hogy az elmúlt napokban látványosan fogyott is, de ez magában nem olyan nagy tragédia. Majd jó zsírosakat süt, főz. Nem, nem érzi méltóságán alulinak az udvari főszakács titulust sem. A vezéri selyemfiúnál mindenesetre jobb. Az mindenesetre megnyugtató, hogy Lea rétegesen, gondosan öltözik fel. Ha esetleg azonnal indulni is akarna, hogy a néhai kancellárral foglalkozzék, elé áll, két keze közé fogja a kissé sápadt arcát.*
- Ha tényleg halott, akkor nem. Ha halott és mégis szaladgál, akkor baj van.
*A fehér arcon szinte világítanak a szeplők, ez pedig mindig bájos.*
- Kell segítség? *kérdő mondat ugyan, de valahogy inkább kijelentőnek lehet venni. Elvégre ha Achim valóban megboldogult, akkor sürgősen a halotti máglyán a helye.*
//Egy hattal később//
*Tulajdonképpen a térdére kéne fektetnie Leát és el kéne fenekelnie. Csak nem akar olyan kiszámíthatatlan lenni, mint a jó városőr őrmester, volt őrmester. Meg Lea talán még ebben az elcsigázott állapotában is élvezné, akkor meg minek? Illetve nagyon is lehet oka, de nem most. Felhúzza a szemöldökét az első köhögőrohamra, és az már biztos az elmebaj jele, hogy még akkor is bájosnak találja a göndör hajút, amikor almadarabkákat köpköd.*
- A barakk nehéz dió. A Város közepén van, jól őrzik. A vesztegetés talán több sikerrel kecsegtet. Azt beszélik, hogy a városőrök nagy része korrupt. Mint a város, amit védenek. De *vakarja meg a füle tövét* lehet, hogy nem is ott akarják vigyázni. Ha úgy okoskodnak, hogy több hasznuk van belőle, ha egy bányában gebed meg és még szórakoztatóbb is látni, ahogy ott csákányoz, akkor van némi esély. Főleg útközben. Persze ehhez sok mindent kéne tudni: merre jönnek, mikor, milyen kíséretet kapnak stb. De még Krenkataurban is több lehetőség lenne, mint a barakkban.
*Elveszi a tányért, aztán leteszi az asztalra és fejcsóválva nézi, ahogy Lea nekivetkezik egy kis hideg vizes mosdáshoz. Így természetesen szó sincs szellőztetésről, pedig meglehetősen állott a levegő. De csak nem nyitja rá az ablakot, vacog rendesen anélkül is. Inkább azzal teszi hasznossá magát, hogy törölközőt nyújt Leának, és azzal a mozdulattal át is veszi Aoneer fertelmes bűneit tartalmazó paksamétát. Ahogy lassan bogarássza a szöveget, egyre jobban vigyorog, a végén már kuncog is.*
- Bizalmas iratok között turkálás... párbajra hívás... hőzöngés... Csodás! *visszatekeri a pergament és azt is leteszi az asztalra* De szerintem nem bolond, csak fegyelmezetlen. Sebaj, majd kideríted.
*A következő, erőteljesebb köhögőrohamra már elégedetlenül csóválja meg a fejét, oda is ugrik a beteghez, belekarol és ha tiltakozik, ha nem, leülteti az ágyra.*
- Feküdnöd kéne. *jegyzi meg minimális meggyőződéssel, mert pontosan sejti, hogy Leát nem lehet már ágyban tartani. Nem kerüli el a figyelmét, hogy az elmúlt napokban látványosan fogyott is, de ez magában nem olyan nagy tragédia. Majd jó zsírosakat süt, főz. Nem, nem érzi méltóságán alulinak az udvari főszakács titulust sem. A vezéri selyemfiúnál mindenesetre jobb. Az mindenesetre megnyugtató, hogy Lea rétegesen, gondosan öltözik fel. Ha esetleg azonnal indulni is akarna, hogy a néhai kancellárral foglalkozzék, elé áll, két keze közé fogja a kissé sápadt arcát.*
- Ha tényleg halott, akkor nem. Ha halott és mégis szaladgál, akkor baj van.
*A fehér arcon szinte világítanak a szeplők, ez pedig mindig bájos.*
- Kell segítség? *kérdő mondat ugyan, de valahogy inkább kijelentőnek lehet venni. Elvégre ha Achim valóban megboldogult, akkor sürgősen a halotti máglyán a helye.*
7068. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-10 12:20:50
Üzenet elküldve: 2017-02-10 12:20:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos, Leandana, Kagan//
*Tornyának tetején, a kilátóban áll, onnan pillant végig földjein, míg gondolkodni igyekszik.*
- Köszönöm ajándékot, Égi Követ. Nem fogjuk elfelejteni...
*Biccent, és az útjára engedi az Égi követet. Nincs vele dolga, Eeyr világa igen távol áll a Thargokétól.*
- Azért én még várok egy kicsit... *hátha eljön a harmadik, Sa'Thereth követe. Ki tudja...*
~ Lehet, hogy nincs neki. Lehet, hogy... ~ *lehet, hogy ezért kajtatja Kagant. Mert bajnokot keres magának.*
//egy hattal később//
*Napok telnek el, és Kagan a fenti toronytetőt csak és kizárólag evés és szarás céljából hagyja el, és akkor sem megy messzire. Aludni is odafent alszik, bundába burkolózva, és nem szól senkihez; bárki keresné, elzavarja. Így nem is tud sokat a külvilág eseményeiről, de most fontosabb ügyekben kell döntenie. És persze várja a Harmadik Követet, aki azonban nem jön.*
*Tornyának tetején, a kilátóban áll, onnan pillant végig földjein, míg gondolkodni igyekszik.*
- Köszönöm ajándékot, Égi Követ. Nem fogjuk elfelejteni...
*Biccent, és az útjára engedi az Égi követet. Nincs vele dolga, Eeyr világa igen távol áll a Thargokétól.*
- Azért én még várok egy kicsit... *hátha eljön a harmadik, Sa'Thereth követe. Ki tudja...*
~ Lehet, hogy nincs neki. Lehet, hogy... ~ *lehet, hogy ezért kajtatja Kagant. Mert bajnokot keres magának.*
//egy hattal később//
*Napok telnek el, és Kagan a fenti toronytetőt csak és kizárólag evés és szarás céljából hagyja el, és akkor sem megy messzire. Aludni is odafent alszik, bundába burkolózva, és nem szól senkihez; bárki keresné, elzavarja. Így nem is tud sokat a külvilág eseményeiről, de most fontosabb ügyekben kell döntenie. És persze várja a Harmadik Követet, aki azonban nem jön.*
7067. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-10 11:55:53
Üzenet elküldve: 2017-02-10 11:55:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//egy hattal később//
- Nem, a Vashegy sem vevő a békés bicskázásra. Mindazonáltal ezer meg egy éve ismerem Syoudot, ha Albun meghalt a kezétől, akkor annak nyomós oka volt. Többet egyelőre sajnos nem tudok ebben az üg...
*A mondatot éktelen köhögőroham szakítja félbe. Hallani, hogy szakad fel a nyák, a gyógyulás egyértelmű jele, csak éppen nem túl kellemes, mert Lea ültében kétrét görnyed, kezét a szája elé kell kapja, mert úgy érzi, hogy menten kiadja az egész gyomortartalmát. Pár félig rágott falatocskától eltekintve minden benne marad, azok meg a kezében kötnek ki, de ő mintha mi sem történt volna, visszasöpri a tálba, majd megtörli a kezét.*
- Ebben az ügyben. Viszont nem hiszem, hogy a város közepén lévő barakkból annyira egyszerűen ki lehetne szabadítani. Esetleg megpróbálhatunk megkenni valaki, nemtom', még gondolkodom a problémán.
*Beszéd közben már visszaadja a tányért a férfinek, és nekiáll annak, hogy kimásszon a párnák és paplanok közül. Igen, a betakarózásra és szellőztetésre tett megjegyzést is elengedi a füle mellett. Viszont a következő célra már koncentrál, ami konkrétan a mosdótál és az illatos szappan. A víz ugyan hideg, de a szobában annyira meleg van, hogy csak kicsit vacog a foga, mikor ledobja a textilt. Siet, amennyire csak lehet, de azért igyekszik alapos is lenni, mert az elmúlt pár napban ezt érthető okokból elhanyagolta. Bár kifejezetten jól esne neki egy forró fürdő, hogy a fekvéstől elnehezült tagjai kilazuljanak, de most erre nincsen idő. Didergősen húz tiszta bugyogót, ezen cselekvés közben újra elfogja a roham. A falnak kell támaszkodjon.*
- Nemtom, hogy mennyi agya van a fickónak. Hogy a bűnlajstroma hosszú az kétségtelen. Tessék.
*Fél kezével az időközben felvett ingét igazgatja, a másikkal pedig átnyújtja az éjjeliszekrényről felvett levelet Laornak, így a férfi maga is elolvashatja. "Aoneer Hraefg Glimriorathan közlegény vétségei: hatáskör túllépés, rágalmazás, fegyelemsértés, parancsszegés, foglyok kínzása, vallatása, ítélkezés valami csavargó ügyében, kit a felcseri sátorban ért tetten, a vashegyi vezető felelősségre vonása, Ziana hadnagy bizalmas iratai között való turkálás, mágikus fegyver indokolatlan, közveszélyes használata, az őrmesteri ranghoz illetlen viselkedés párbajra hívás, hőzöngés, uszítás."*
- Nehéz ügy. A lány odavan érte.
*a zoknija felhúzásához le kell ülnie, meg amúgy is kifáradt kissé, fújtat is, mint a fújtató a kovácsműhelyben.*
- Aggasztóak a "vétségei", viszont azt hiszem, hogy a háború sok dolgot felülír, és sok dologban máshogy cselekszünk, mint azt szabadna. Mindegy, kíváncsi vagyok, hogy mit mond az ügyeiről a jó közlegény.
*A zokni megvan, már csak a nadrág, meg a csizma van hátra. Eleve sovány volt, de az elmúlt napokban ledobott pár kilót, így látványosan lötyög combján a máskor feszülő bőrgatya. A csizma felhúzása után szettje egy kötött gyapjú szokmánnyal egészül ki.*
- Hol is kezdjem. Achimmal talán. Bár ő már nem szalad el, ugye?
//egy hattal később//
- Nem, a Vashegy sem vevő a békés bicskázásra. Mindazonáltal ezer meg egy éve ismerem Syoudot, ha Albun meghalt a kezétől, akkor annak nyomós oka volt. Többet egyelőre sajnos nem tudok ebben az üg...
*A mondatot éktelen köhögőroham szakítja félbe. Hallani, hogy szakad fel a nyák, a gyógyulás egyértelmű jele, csak éppen nem túl kellemes, mert Lea ültében kétrét görnyed, kezét a szája elé kell kapja, mert úgy érzi, hogy menten kiadja az egész gyomortartalmát. Pár félig rágott falatocskától eltekintve minden benne marad, azok meg a kezében kötnek ki, de ő mintha mi sem történt volna, visszasöpri a tálba, majd megtörli a kezét.*
- Ebben az ügyben. Viszont nem hiszem, hogy a város közepén lévő barakkból annyira egyszerűen ki lehetne szabadítani. Esetleg megpróbálhatunk megkenni valaki, nemtom', még gondolkodom a problémán.
*Beszéd közben már visszaadja a tányért a férfinek, és nekiáll annak, hogy kimásszon a párnák és paplanok közül. Igen, a betakarózásra és szellőztetésre tett megjegyzést is elengedi a füle mellett. Viszont a következő célra már koncentrál, ami konkrétan a mosdótál és az illatos szappan. A víz ugyan hideg, de a szobában annyira meleg van, hogy csak kicsit vacog a foga, mikor ledobja a textilt. Siet, amennyire csak lehet, de azért igyekszik alapos is lenni, mert az elmúlt pár napban ezt érthető okokból elhanyagolta. Bár kifejezetten jól esne neki egy forró fürdő, hogy a fekvéstől elnehezült tagjai kilazuljanak, de most erre nincsen idő. Didergősen húz tiszta bugyogót, ezen cselekvés közben újra elfogja a roham. A falnak kell támaszkodjon.*
- Nemtom, hogy mennyi agya van a fickónak. Hogy a bűnlajstroma hosszú az kétségtelen. Tessék.
*Fél kezével az időközben felvett ingét igazgatja, a másikkal pedig átnyújtja az éjjeliszekrényről felvett levelet Laornak, így a férfi maga is elolvashatja. "Aoneer Hraefg Glimriorathan közlegény vétségei: hatáskör túllépés, rágalmazás, fegyelemsértés, parancsszegés, foglyok kínzása, vallatása, ítélkezés valami csavargó ügyében, kit a felcseri sátorban ért tetten, a vashegyi vezető felelősségre vonása, Ziana hadnagy bizalmas iratai között való turkálás, mágikus fegyver indokolatlan, közveszélyes használata, az őrmesteri ranghoz illetlen viselkedés párbajra hívás, hőzöngés, uszítás."*
- Nehéz ügy. A lány odavan érte.
*a zoknija felhúzásához le kell ülnie, meg amúgy is kifáradt kissé, fújtat is, mint a fújtató a kovácsműhelyben.*
- Aggasztóak a "vétségei", viszont azt hiszem, hogy a háború sok dolgot felülír, és sok dologban máshogy cselekszünk, mint azt szabadna. Mindegy, kíváncsi vagyok, hogy mit mond az ügyeiről a jó közlegény.
*A zokni megvan, már csak a nadrág, meg a csizma van hátra. Eleve sovány volt, de az elmúlt napokban ledobott pár kilót, így látványosan lötyög combján a máskor feszülő bőrgatya. A csizma felhúzása után szettje egy kötött gyapjú szokmánnyal egészül ki.*
- Hol is kezdjem. Achimmal talán. Bár ő már nem szalad el, ugye?
7066. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:37:47
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Egy hattal később//
*Lea határozottan rossz beteg. Az a fajta aki a legkomolyabb lázrohamot is képes semmi kis meghűlésnek venni, és makacsul elutasít minden kúrát. Legyen az alkimisták varázsos elixírje, vagy olyan csodaszer, mint a varangyepében áztatott, porított kígyópikkely. Laor ez utóbbira esküszik, de a göndör hajú napok óta kifejezetten morcos, elő sem mert állni vele. Bár vannak jelek, melyek arra utalnak, hogy Lea kezd kilábalni a betegségből. Már nem köhög annyira rondán, mintha valami kis szín is megjelent volna az arcán és ma még nem vágott Laorhoz semmit. Ez örvendetes, bár a vashegyi fazekas csalódott lesz, hogy nem kap több megrendelést a széttört edények pótlására.
Ahogy Lea felül az ágyban, feláll az ágy széléről, felrázza a háta mögött a párnát, hogy hátra tudjon támaszkodni, ha fárasztó még az ülés, de úgy látszik, hogy erre most nincs is olyan nagy szükség. Szélesen elmosolyodik, ahogy a beteg a tál és a bögre után nyúl. Ezt is sikerként kell elkönyvelni. Mi az hogy! És micsoda étvágya van! Szinte harapásonként tűnik el egy gerezd mézbe áztatott almaszelet. A válaszok hallatán egy kicsit meghökken, nem ilyesmire számított. Kicsit korainak érzi, hogy ilyesmivel foglalkozzon.*
- Soha nem értettem ezeket a nyámnyila artheniori törvényeket. Jobb helyeken a nézeteltéréseket békés bicskázással rendezik, és senki sincs felháborodva rajta, ha a vitát valaki nem éli túl. Abban a városban pedig talán azért is kalodába zárnak, ha csúnyán nézek egy polgárra vagy oldalba vizelem azt a Barakkot. Dekadens bagázs!
*Ha szükséges, odanyújtja Leának a reggelivel behozott asztalkendőt, hogy legyen mibe megtörölnie a méztől ragacsos ujjait. Mert pár szelet almához igazán semmi szükség villára, ezt bárki beláthatja.*
- Szegény öreg, morcos hegyesfülű. Biztos méltányosan járt el, és az az aprócska gyilkosság arányban állt a sérelmével. Nem kéne kiszabadítani?
*Elvigyorodik a gondolatra, hogy az a cafka kétségkívül lekötelezettjévé válna, ha részt venne apuka kiszabadításában, és már azért az arckifejezésért is megérné a móka. A következő bejelentésre aztán még szélesebb lesz az a vigyor.*
- Nincs is agya. *mutat rá a vitathatatlan tényre, mely Aoneer gyógykezelését eleve kudarca ítéli* Ettől függetlenül mindig örömmel látom. Na, feküdj vissza, és takarózz be egy kicsit! Kiszellőztetnék.
*Nem akarja ráengedni a lábadozó betegre a friss, vashegyi levegőt, de van egy olyan érzése, hogy Leát már nem nagyon lehet ágyban tartani.*
//Egy hattal később//
*Lea határozottan rossz beteg. Az a fajta aki a legkomolyabb lázrohamot is képes semmi kis meghűlésnek venni, és makacsul elutasít minden kúrát. Legyen az alkimisták varázsos elixírje, vagy olyan csodaszer, mint a varangyepében áztatott, porított kígyópikkely. Laor ez utóbbira esküszik, de a göndör hajú napok óta kifejezetten morcos, elő sem mert állni vele. Bár vannak jelek, melyek arra utalnak, hogy Lea kezd kilábalni a betegségből. Már nem köhög annyira rondán, mintha valami kis szín is megjelent volna az arcán és ma még nem vágott Laorhoz semmit. Ez örvendetes, bár a vashegyi fazekas csalódott lesz, hogy nem kap több megrendelést a széttört edények pótlására.
Ahogy Lea felül az ágyban, feláll az ágy széléről, felrázza a háta mögött a párnát, hogy hátra tudjon támaszkodni, ha fárasztó még az ülés, de úgy látszik, hogy erre most nincs is olyan nagy szükség. Szélesen elmosolyodik, ahogy a beteg a tál és a bögre után nyúl. Ezt is sikerként kell elkönyvelni. Mi az hogy! És micsoda étvágya van! Szinte harapásonként tűnik el egy gerezd mézbe áztatott almaszelet. A válaszok hallatán egy kicsit meghökken, nem ilyesmire számított. Kicsit korainak érzi, hogy ilyesmivel foglalkozzon.*
- Soha nem értettem ezeket a nyámnyila artheniori törvényeket. Jobb helyeken a nézeteltéréseket békés bicskázással rendezik, és senki sincs felháborodva rajta, ha a vitát valaki nem éli túl. Abban a városban pedig talán azért is kalodába zárnak, ha csúnyán nézek egy polgárra vagy oldalba vizelem azt a Barakkot. Dekadens bagázs!
*Ha szükséges, odanyújtja Leának a reggelivel behozott asztalkendőt, hogy legyen mibe megtörölnie a méztől ragacsos ujjait. Mert pár szelet almához igazán semmi szükség villára, ezt bárki beláthatja.*
- Szegény öreg, morcos hegyesfülű. Biztos méltányosan járt el, és az az aprócska gyilkosság arányban állt a sérelmével. Nem kéne kiszabadítani?
*Elvigyorodik a gondolatra, hogy az a cafka kétségkívül lekötelezettjévé válna, ha részt venne apuka kiszabadításában, és már azért az arckifejezésért is megérné a móka. A következő bejelentésre aztán még szélesebb lesz az a vigyor.*
- Nincs is agya. *mutat rá a vitathatatlan tényre, mely Aoneer gyógykezelését eleve kudarca ítéli* Ettől függetlenül mindig örömmel látom. Na, feküdj vissza, és takarózz be egy kicsit! Kiszellőztetnék.
*Nem akarja ráengedni a lábadozó betegre a friss, vashegyi levegőt, de van egy olyan érzése, hogy Leát már nem nagyon lehet ágyban tartani.*
7065. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:24:38
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:24:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//egy hattal később//
*Lea sosem gondolta magáról, hogy lehet olyan élethelyzet, amikor érzelmileg ennyire labilissá válik, mint manapság. Mikor már majdnem helyrebillent lelkileg, akkor az istenek gonosz játéka telibe fosta az egészet, ő pedig visszakerült a kiinduló állapotba. Ráadásul ezúttal már egy tüdőgyulladással is súlyosbodott a helyzet, Lea pedig úgy érezte, hogy sokkal jobb lenne ha ez őt most el is vinné. Emiatt aztán elutasította, hogy bármi gyógyitalt belé töltsenek és magától sem vetemedett ilyesmire. De a kegyes halál elkerülte, ugyanakkor a láz megkínozta és rengeteg erejét kivette, a szinte folyamatos köhögéstől pedig sajog az egész mellkasa, háta. Viszont már ő is realizálta, hogy sajnos meghalni nem fog, ezt őszintén sajnálja, viszont ezek fényében muszáj lesz összekaparnia magát. Milliónyi dolog vár rá még azelőttről, hogy ágynak esett, és ezen tennivalók valószínűleg azóta sokasodtak is.
Két dolog van, amire nem vágyik igazán ezen a borzalmas reggelen, és az egyik az, hogy lássa Laort. Aki csak felbukkan, amiért Lea alapvetően hálás, mert feltámadt benne az éhségérzet úgy egy hat koplalás után. A másik, amire nem vágyik az Kagan látása, de úgy tűnik, hogy ez a veszély egyelőre nem fenyegeti, hiszen a férfit azóta nem látta, hogy újra emberré lett, nem tudja, hogy hol lehet, sőt azt sem, hogy visszakövült-e, neki nem volt ereje arra, hogy ellenőrizze, kevéske látogatója pedig nem sietett megosztani a fejleményeket. Annyi baj legyen, majd ha végzett a teendőivel, akkor esetleg utána néz. Dühös rá, azért is mert visszatoppant a nagy nehezen összekanalazott életébe, meg azért is, mert az elmúlt egy hatban nem látta betegágya mellett - ez utóbbi alól csak a borostyán-állapot adhat felmentést.
Lebetegedése előtt nagyjából arra volt ideje, hogy gondoskodjon, hogy Achim testét megvizsgálja és megállapítsa, hogy halálra itta magát. Hát mind vártak rá, hogy ez lesz. Máglyára kellett volna tenni még aznap, csak Lea már akkor sem volt túl jól, úgyhogy annyi volt a kérése, hogy tegyék a jó kancellár testét hidegre, míg megoldja a problémát. A máglyáját talán már megrakták, hiszen azt is parancsba adta. A szegény ördög meg, aki rátalált valószínűleg még mindig a Vashegyen rostokol. Róla is gondoskodni kell.
Itt vár még rá egy levél Ziana hadnagytól is, amit ugyan elolvasott, de annyira vacakul volt, hogy nem akart rajta különösebben gondolkodni. Éppen haldoklott, egyértelmű, hogy nem akart Aoneer exőrmester ügyével foglalkozni. Most viszont már beindultak a fogaskerekek a fejében. Laor kérdését elengedi a füle mellett, vagyis nem egészen abban a formájában válaszolja meg, ahogy azt a férfi gondolta.*
- Syoud meggyilkolta Albunt. A barakk vendégszeretetét élvezi, ki tudja meddig.
*Hamar elfogyasztja amit Laor hozott neki, és most nem foglalkozik azzal, hogy kiélvezze az ízeket. Ki kell mászni az ágyból. Meg kell mosakodni. Igen, le kell mosnia magáról a betegség szagát.*
- Ziana ide küldi Aoneer exőrmestert, hogy kikezeljem az agybajából.
*Amúgy kicsit bökik a csőrét az egy hattal ezelőtti események, mikor az összes istenek összes csatlósai tökéletesen ignorálták. Valószínűleg nem méltó a Szellemjáró titulusra. Át kell értékelje az életének ezt a részét is.*
//egy hattal később//
*Lea sosem gondolta magáról, hogy lehet olyan élethelyzet, amikor érzelmileg ennyire labilissá válik, mint manapság. Mikor már majdnem helyrebillent lelkileg, akkor az istenek gonosz játéka telibe fosta az egészet, ő pedig visszakerült a kiinduló állapotba. Ráadásul ezúttal már egy tüdőgyulladással is súlyosbodott a helyzet, Lea pedig úgy érezte, hogy sokkal jobb lenne ha ez őt most el is vinné. Emiatt aztán elutasította, hogy bármi gyógyitalt belé töltsenek és magától sem vetemedett ilyesmire. De a kegyes halál elkerülte, ugyanakkor a láz megkínozta és rengeteg erejét kivette, a szinte folyamatos köhögéstől pedig sajog az egész mellkasa, háta. Viszont már ő is realizálta, hogy sajnos meghalni nem fog, ezt őszintén sajnálja, viszont ezek fényében muszáj lesz összekaparnia magát. Milliónyi dolog vár rá még azelőttről, hogy ágynak esett, és ezen tennivalók valószínűleg azóta sokasodtak is.
Két dolog van, amire nem vágyik igazán ezen a borzalmas reggelen, és az egyik az, hogy lássa Laort. Aki csak felbukkan, amiért Lea alapvetően hálás, mert feltámadt benne az éhségérzet úgy egy hat koplalás után. A másik, amire nem vágyik az Kagan látása, de úgy tűnik, hogy ez a veszély egyelőre nem fenyegeti, hiszen a férfit azóta nem látta, hogy újra emberré lett, nem tudja, hogy hol lehet, sőt azt sem, hogy visszakövült-e, neki nem volt ereje arra, hogy ellenőrizze, kevéske látogatója pedig nem sietett megosztani a fejleményeket. Annyi baj legyen, majd ha végzett a teendőivel, akkor esetleg utána néz. Dühös rá, azért is mert visszatoppant a nagy nehezen összekanalazott életébe, meg azért is, mert az elmúlt egy hatban nem látta betegágya mellett - ez utóbbi alól csak a borostyán-állapot adhat felmentést.
Lebetegedése előtt nagyjából arra volt ideje, hogy gondoskodjon, hogy Achim testét megvizsgálja és megállapítsa, hogy halálra itta magát. Hát mind vártak rá, hogy ez lesz. Máglyára kellett volna tenni még aznap, csak Lea már akkor sem volt túl jól, úgyhogy annyi volt a kérése, hogy tegyék a jó kancellár testét hidegre, míg megoldja a problémát. A máglyáját talán már megrakták, hiszen azt is parancsba adta. A szegény ördög meg, aki rátalált valószínűleg még mindig a Vashegyen rostokol. Róla is gondoskodni kell.
Itt vár még rá egy levél Ziana hadnagytól is, amit ugyan elolvasott, de annyira vacakul volt, hogy nem akart rajta különösebben gondolkodni. Éppen haldoklott, egyértelmű, hogy nem akart Aoneer exőrmester ügyével foglalkozni. Most viszont már beindultak a fogaskerekek a fejében. Laor kérdését elengedi a füle mellett, vagyis nem egészen abban a formájában válaszolja meg, ahogy azt a férfi gondolta.*
- Syoud meggyilkolta Albunt. A barakk vendégszeretetét élvezi, ki tudja meddig.
*Hamar elfogyasztja amit Laor hozott neki, és most nem foglalkozik azzal, hogy kiélvezze az ízeket. Ki kell mászni az ágyból. Meg kell mosakodni. Igen, le kell mosnia magáról a betegség szagát.*
- Ziana ide küldi Aoneer exőrmestert, hogy kikezeljem az agybajából.
*Amúgy kicsit bökik a csőrét az egy hattal ezelőtti események, mikor az összes istenek összes csatlósai tökéletesen ignorálták. Valószínűleg nem méltó a Szellemjáró titulusra. Át kell értékelje az életének ezt a részét is.*
7064. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:20:13
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:20:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Taitos, Kagan//
*Magyarázkodás közben egy mágus készül távozni, aki nincs a legjobb állapotban, Nylisani sajnálkozva tekint felé, meggyógyítaná, na de nem biztos, hogy megengedné neki ezt az ember, így nem erőlteti magát rá, amúgy is az itteniek vezetőjének beszél, és azt nem illendő félbehagyni.*
-Szinte mindenkit a saját érdekei hajtanak, így nehéz az alkalmazkodás, főleg ha tőle idegen hitre akarják kényszeríteni az embert, de azért nem nehéz ellenállni az isteneknek, erős akarat kell és nem szabad a könnyebbik utat választani, amit kínálnak. *Ennyit a bölcsességekről, így is talán már túl sokat mondott, na de a falény mindig is barátságos volt.*
-Nem ajánl semmit, nem azért jöttem, hogy eltérítsem a saját hitetek az enyémre. *Kicsit meglepődik, mikor a harmadik kortesre terelődik a szó.*
-Szerintem nem fognak a közeljövőben erre járni, és én sem maradnék sokáig. Viszont, ha lenne egy mágusotok, akit érdekel az élet és áldással kapcsolatos mágia, akkor a templomnál felkereshettek engem, Eeyr oda költözött a közelbe. *Meghajol ismét és ha nincs több kérdés, akkor el is teleportál.*
*Magyarázkodás közben egy mágus készül távozni, aki nincs a legjobb állapotban, Nylisani sajnálkozva tekint felé, meggyógyítaná, na de nem biztos, hogy megengedné neki ezt az ember, így nem erőlteti magát rá, amúgy is az itteniek vezetőjének beszél, és azt nem illendő félbehagyni.*
-Szinte mindenkit a saját érdekei hajtanak, így nehéz az alkalmazkodás, főleg ha tőle idegen hitre akarják kényszeríteni az embert, de azért nem nehéz ellenállni az isteneknek, erős akarat kell és nem szabad a könnyebbik utat választani, amit kínálnak. *Ennyit a bölcsességekről, így is talán már túl sokat mondott, na de a falény mindig is barátságos volt.*
-Nem ajánl semmit, nem azért jöttem, hogy eltérítsem a saját hitetek az enyémre. *Kicsit meglepődik, mikor a harmadik kortesre terelődik a szó.*
-Szerintem nem fognak a közeljövőben erre járni, és én sem maradnék sokáig. Viszont, ha lenne egy mágusotok, akit érdekel az élet és áldással kapcsolatos mágia, akkor a templomnál felkereshettek engem, Eeyr oda költözött a közelbe. *Meghajol ismét és ha nincs több kérdés, akkor el is teleportál.*
7063. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-09 17:39:12
Üzenet elküldve: 2017-02-09 17:39:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos, Leandana, Kagan//
*Lassan bólint, korrekt, bár nem kimerítő válaszokat kap. Egyedül marad, és ezt kénytelen tudomásul venni.*
- Eeyr egyik segítője, Nylisani, te vagy hát a második korteskedő. *és mennyivel jobban csinálja, mint az előző?! De persze ez még mindig kevés.*
- A választás mindig kellemetlen, Küldött. *telepszik le lassan a földre, maga elé helyezve a Sötét Pengét.*
- Kimozdít a kényelemből, a nyugalomból. Tanulásra, változtatásra, küzdelemre kéztet. De attól, hogy kellemetlen, még nem bizonyos, hogy... rossz is egyben. *felpillant a lényre, majd a burokra.*
- Akkor viszont, ha vakon kell tapogatózni a sötétben, ha állandóan csak becsapják és meglopják az embert, a választásaink ellenünk fordulhatnak. Különösen igaz ez, ha démonokkal és istenekkel szövetkeznénk. *a faág máris több, sokkal több, mint amit az a bohóc Teysuh ajánlott. Pedig önmagában ő lett volna a befutó, ha meg nem szólal.*
- És a te istened mit ajánl? Amellett... mikor fut be a harmadik kortes?
*Lassan bólint, korrekt, bár nem kimerítő válaszokat kap. Egyedül marad, és ezt kénytelen tudomásul venni.*
- Eeyr egyik segítője, Nylisani, te vagy hát a második korteskedő. *és mennyivel jobban csinálja, mint az előző?! De persze ez még mindig kevés.*
- A választás mindig kellemetlen, Küldött. *telepszik le lassan a földre, maga elé helyezve a Sötét Pengét.*
- Kimozdít a kényelemből, a nyugalomból. Tanulásra, változtatásra, küzdelemre kéztet. De attól, hogy kellemetlen, még nem bizonyos, hogy... rossz is egyben. *felpillant a lényre, majd a burokra.*
- Akkor viszont, ha vakon kell tapogatózni a sötétben, ha állandóan csak becsapják és meglopják az embert, a választásaink ellenünk fordulhatnak. Különösen igaz ez, ha démonokkal és istenekkel szövetkeznénk. *a faág máris több, sokkal több, mint amit az a bohóc Teysuh ajánlott. Pedig önmagában ő lett volna a befutó, ha meg nem szólal.*
- És a te istened mit ajánl? Amellett... mikor fut be a harmadik kortes?
7062. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-09 11:14:22
Üzenet elküldve: 2017-02-09 11:14:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Egy hattal később//
*Nehezen mászik ki gömbölyödött testtartásából a dunnák hegye alól, de meg kell tenni. Előbb jobb túlesni a rossz részeken, mint utóbb hallgatni a megrovásokat, azért mert elkésett.
Nem is vesztegeti az időt, lerúgja takaróját és két talpára érkezik a hideg padlón. Lábától végigborzong egészen feje búbjáig. Felidéz egy régi dalt, amit kitudja melyik tavernában hallott egy örökkévalóval ezelőtt, ahol a dobok nem a harcra hívtak.
Gyors, hideg mosdás után magára veszi bőrvértjét. Jól meghúzza pántjait, hogy csak isteni beavatkozással kapjon levegőt, ahogy szereti. Vörös kabátját is felhúzza, majd a legfontosabbra tér. A vállvért elfoglalja szokásos helyét jobbján, erősen bőrébe marva kemény csontjával.
Elhagyja Amon Ruadh hosszú házát, s egyenesen az erődkapu felé veszi az irányt. Hat nap. Már hat napja itt eszi a fene, csoda, hogy még nem lökték ki. Khrosas azon is eltűnődik a rövid úton a műhely felé, hogy igazi csoda az is, hogy semmi rosszat nem tett ezalatt az idő alatt, hogy rászolgáljon az elkergetésre.*
//Kovácsműhely//
*Egyenes az útja Hrothgaar mester műhelye felé, épp elégszer megtette már, hogy eltévedési esélyei jelentősen lecsökkenjenek. Az ajtóban sem vesztegeti az időt, magabiztosan löki be azt, feltételezve, hogy már nincs zárva.
A mestert pipázva találja, látszólag teljes lelki nyugalomban. De jól esne neki is egy fertályóra a saját fűkeverékével. Kár, hogy az már azelőtt elfogyott, hogy ide betette volna lábait. Azóta pedig nemigen ment el gyűjtésre.*
- Mesterem… *Biccent a törpe felé, miközben ellép az ajtó mellől. Felhajtja kabátja ujjait majdnem a könyökéig, miközben várja az utasításokat. Bármi legyen is az.*
- A tegez, amit kértél, megfelelő lesz? *Izgatott egy ideje a tegez miatt. Legjobb tudása szerint készítette el, apró szemekkel varrta végig, s nem átallott egy kevés díszt is rácsempészni. Sötétbarna, merev bőr alapján világosabb minták futnak, nem túl sok, éppen csak, hogy ne egy összefércelt vacaknak tessék. Húsz nyílvessző talántán bele is fér. Formájában inkább az elfek bőrműveire hasonlít. Viszont megtalálhatók benne az emberek védjegyei is, Khrosas sok felé járt és sok forrásból tanulta a bőrvarrást. Nem nagy az önbizalma ezzel kapcsolatban. Sokkal hangosabban verhetné a mellét, ha azon egy első osztályú, legendákban élő vad bestiának a bőréből készült vért feszülne. Mivel csak egy marha levetett irhája az, amit az évek során ezerszer foltozott és toldozott meg, ezért nem túlontúl büszke.
Idegesen megtörli homlokát, ahogy várja a mester elismerő szavait, vagy éppen azt, hogy teljes tárgyilagossággal közölje, hogy vacak és már tegnap este bevágta a tűzbe. Az utóbbira számít.*
//Egy hattal később//
*Nehezen mászik ki gömbölyödött testtartásából a dunnák hegye alól, de meg kell tenni. Előbb jobb túlesni a rossz részeken, mint utóbb hallgatni a megrovásokat, azért mert elkésett.
Nem is vesztegeti az időt, lerúgja takaróját és két talpára érkezik a hideg padlón. Lábától végigborzong egészen feje búbjáig. Felidéz egy régi dalt, amit kitudja melyik tavernában hallott egy örökkévalóval ezelőtt, ahol a dobok nem a harcra hívtak.
Gyors, hideg mosdás után magára veszi bőrvértjét. Jól meghúzza pántjait, hogy csak isteni beavatkozással kapjon levegőt, ahogy szereti. Vörös kabátját is felhúzza, majd a legfontosabbra tér. A vállvért elfoglalja szokásos helyét jobbján, erősen bőrébe marva kemény csontjával.
Elhagyja Amon Ruadh hosszú házát, s egyenesen az erődkapu felé veszi az irányt. Hat nap. Már hat napja itt eszi a fene, csoda, hogy még nem lökték ki. Khrosas azon is eltűnődik a rövid úton a műhely felé, hogy igazi csoda az is, hogy semmi rosszat nem tett ezalatt az idő alatt, hogy rászolgáljon az elkergetésre.*
//Kovácsműhely//
*Egyenes az útja Hrothgaar mester műhelye felé, épp elégszer megtette már, hogy eltévedési esélyei jelentősen lecsökkenjenek. Az ajtóban sem vesztegeti az időt, magabiztosan löki be azt, feltételezve, hogy már nincs zárva.
A mestert pipázva találja, látszólag teljes lelki nyugalomban. De jól esne neki is egy fertályóra a saját fűkeverékével. Kár, hogy az már azelőtt elfogyott, hogy ide betette volna lábait. Azóta pedig nemigen ment el gyűjtésre.*
- Mesterem… *Biccent a törpe felé, miközben ellép az ajtó mellől. Felhajtja kabátja ujjait majdnem a könyökéig, miközben várja az utasításokat. Bármi legyen is az.*
- A tegez, amit kértél, megfelelő lesz? *Izgatott egy ideje a tegez miatt. Legjobb tudása szerint készítette el, apró szemekkel varrta végig, s nem átallott egy kevés díszt is rácsempészni. Sötétbarna, merev bőr alapján világosabb minták futnak, nem túl sok, éppen csak, hogy ne egy összefércelt vacaknak tessék. Húsz nyílvessző talántán bele is fér. Formájában inkább az elfek bőrműveire hasonlít. Viszont megtalálhatók benne az emberek védjegyei is, Khrosas sok felé járt és sok forrásból tanulta a bőrvarrást. Nem nagy az önbizalma ezzel kapcsolatban. Sokkal hangosabban verhetné a mellét, ha azon egy első osztályú, legendákban élő vad bestiának a bőréből készült vért feszülne. Mivel csak egy marha levetett irhája az, amit az évek során ezerszer foltozott és toldozott meg, ezért nem túlontúl büszke.
Idegesen megtörli homlokát, ahogy várja a mester elismerő szavait, vagy éppen azt, hogy teljes tárgyilagossággal közölje, hogy vacak és már tegnap este bevágta a tűzbe. Az utóbbira számít.*
7061. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-08 17:35:30
Üzenet elküldve: 2017-02-08 17:35:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos, Leandana, Kagan//
-Ergh!
*Hörren fel Taitos, ahogyan torkon ragadja a furcsán hatalmas nőszemély. Torka kicsit reccsen, ahogy a szorongatás hatására azt a kis mozgásterüket megjátsszák a csontok, ami van nekik. Elég fájdalmas. Szeme előtt pattogó fényfoltok jelennek meg, és vészesen fogyni kezd levegője is, aztán ez hirtelen eltűnik. Annyi lélekjelenléte van, hogy ne azonnal arcát verje a szilánkos kövezetbe, hanem jól elkapja ő is Lea elkapó mozdulatait, de kis fékezés után fájdalmasat nyögve nyúlik el a borostyánnal terített kövezeten.*
-Hélehk!
*Nyögi Leandanának, jelezvén, hogy csak fetrengeni akar, nem meghalni.*
-Ehhnehkk *köhög egyet.* nehm szhabadnah ilyenh *most liheg* erőshnek lennieh, terméhszet ellehes!
*Hörgi, aztán úgy érzi ideje, hogy egy keveset fetrengjen ott, és a következő pár percet lélekjelenlétének visszaszerzésével tölti. Szépen lassan talpra is küzdi magát, és óvatosan morran egyet, hogy behorpadt és nyálkában úszó, talán enyhe vérzésekkel is megáldott légcsövét tisztítsa. Arca fájdalmas grimaszba torzul. Lassan, bizonytalanul indul meg botján támaszkodva. Kagan szavaira csak biccent, és elfintorodik. Nem igazán érdekli ez az egész.*
~Megsértik a természet és a mágia törvényeit, aztán hablatyolnak szabadságról, jóságról és hatalomról.~
*Dohog most szavak nélkül, ahogy igyekszik lassan lebaktatni a torony magaslatáról.*
~Menjenek a fenébe, mostantól nem érdemlik meg a figyelmemet sem.~
*Határozza el, hogy innentől szóra illetve tettre sem méltatja az isteneket, sem szolgáikat, vagy követőiket. Ezen gondolatok közepén éri el a gallyat leszúrt valakit, ha az pár perc elteltével is ott leledzik még, aztán szépen lassan a kapu irányába tekint, és tüntetőleg rá sem néz az újabb "égi elfajzottra", ahogy elhalad odalent.*
~Remélem ez nem töri el a térdemet is, habár kitelik ezektől.~
*Reménykedve igyekszik hát kiérni a kapun, hazamenni, és elfelejteni ezt az egész elmebeteg és hatalommániás triót, és talpnyalóikat.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.08 18:41:49
-Ergh!
*Hörren fel Taitos, ahogyan torkon ragadja a furcsán hatalmas nőszemély. Torka kicsit reccsen, ahogy a szorongatás hatására azt a kis mozgásterüket megjátsszák a csontok, ami van nekik. Elég fájdalmas. Szeme előtt pattogó fényfoltok jelennek meg, és vészesen fogyni kezd levegője is, aztán ez hirtelen eltűnik. Annyi lélekjelenléte van, hogy ne azonnal arcát verje a szilánkos kövezetbe, hanem jól elkapja ő is Lea elkapó mozdulatait, de kis fékezés után fájdalmasat nyögve nyúlik el a borostyánnal terített kövezeten.*
-Hélehk!
*Nyögi Leandanának, jelezvén, hogy csak fetrengeni akar, nem meghalni.*
-Ehhnehkk *köhög egyet.* nehm szhabadnah ilyenh *most liheg* erőshnek lennieh, terméhszet ellehes!
*Hörgi, aztán úgy érzi ideje, hogy egy keveset fetrengjen ott, és a következő pár percet lélekjelenlétének visszaszerzésével tölti. Szépen lassan talpra is küzdi magát, és óvatosan morran egyet, hogy behorpadt és nyálkában úszó, talán enyhe vérzésekkel is megáldott légcsövét tisztítsa. Arca fájdalmas grimaszba torzul. Lassan, bizonytalanul indul meg botján támaszkodva. Kagan szavaira csak biccent, és elfintorodik. Nem igazán érdekli ez az egész.*
~Megsértik a természet és a mágia törvényeit, aztán hablatyolnak szabadságról, jóságról és hatalomról.~
*Dohog most szavak nélkül, ahogy igyekszik lassan lebaktatni a torony magaslatáról.*
~Menjenek a fenébe, mostantól nem érdemlik meg a figyelmemet sem.~
*Határozza el, hogy innentől szóra illetve tettre sem méltatja az isteneket, sem szolgáikat, vagy követőiket. Ezen gondolatok közepén éri el a gallyat leszúrt valakit, ha az pár perc elteltével is ott leledzik még, aztán szépen lassan a kapu irányába tekint, és tüntetőleg rá sem néz az újabb "égi elfajzottra", ahogy elhalad odalent.*
~Remélem ez nem töri el a térdemet is, habár kitelik ezektől.~
*Reménykedve igyekszik hát kiérni a kapun, hazamenni, és elfelejteni ezt az egész elmebeteg és hatalommániás triót, és talpnyalóikat.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.08 18:41:49
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094