Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 344 (6861. - 6880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6880. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-25 22:22:55
Üzenet elküldve: 2016-12-25 22:22:55
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Felnevet, mert az a fegyver valóban célba talál, mélyre hatol és sikolyokat vált ki. Ezt tapasztalta már párszor és kamaszos hévvel bármikor újra megtapasztalná, mármint persze mikor épp nem készül belepusztulni abba, hogy épp degeszre zabálta magát.*
- Csak célba ne kelljen dobnod, mert az jelentősen lerontja a renomédat!
*Emlékszik jól a céllövöldére, bár Laor nyilván szívesen elfelejtkezne arról, hogy csak a céllövöldés humorának - szánalmának? - hála kapott valami összeaszott nyúllábat, és nem a kiváló célzó-tehetségének. Leának persze kuncognia kell az emléken, és milyen jól is esik froclizni a férfit.*
- Nem, igazad van, nem lennék senki asszonya, vagy az anyja, de talán harcosnak kiváló lennék. Olyan vérszomjas, mint Akheel. Lehet, hogy megenném az áldozataim szívét. Talán azokét a férfiakét is, akikkel ágyba bújok.
*Úgy méri végig a másikat, mint a hentesnél szokás az árut. Talán még hiteles is lehetne, ha épp nem lenne pukkadásig, meg ha nem vigyorodna el.*
- Valószínűleg sosem találkoztunk volna.
*Elmereng ezen, és valahogy nem kellemes már maga a gondolat sem, hogy esetleg nem ismerik egymást. Meg hát annak a gondolata is, hogy szíveket egyen, kivéve persze ha egy állat szívéről van szó, azt ugyanis szinte bármely formában szívesen fogyasztja.*
- Hát én egy kicsit máshogy gondoltam, kirabolt, megmentésre szoruló piaci árusnak gondoltam magam, de végül is így is jó lehet.
*Vagy Lea maga is felhúzhatná a vörös köpenyt, még tollas kalapot is nyomhatna a fejébe, és megbilincselhetné a másikat. Egyik kezét az ágyfej jobb, a másikat pedig a bal feléhez. Aztán pedig szentségtelenül Lea lenne felül, és a végtelenségig kihasználná Laor minden erejét és minden testnedvét, legyen az nyál, vagy verejték, vagy bármi. Jaj, már maga a gondolat is csodálatos. Mélyet sóhajt hát, lekönyökölve az állát tenyerébe támasztja, és így méregeti Laort.*
*Felnevet, mert az a fegyver valóban célba talál, mélyre hatol és sikolyokat vált ki. Ezt tapasztalta már párszor és kamaszos hévvel bármikor újra megtapasztalná, mármint persze mikor épp nem készül belepusztulni abba, hogy épp degeszre zabálta magát.*
- Csak célba ne kelljen dobnod, mert az jelentősen lerontja a renomédat!
*Emlékszik jól a céllövöldére, bár Laor nyilván szívesen elfelejtkezne arról, hogy csak a céllövöldés humorának - szánalmának? - hála kapott valami összeaszott nyúllábat, és nem a kiváló célzó-tehetségének. Leának persze kuncognia kell az emléken, és milyen jól is esik froclizni a férfit.*
- Nem, igazad van, nem lennék senki asszonya, vagy az anyja, de talán harcosnak kiváló lennék. Olyan vérszomjas, mint Akheel. Lehet, hogy megenném az áldozataim szívét. Talán azokét a férfiakét is, akikkel ágyba bújok.
*Úgy méri végig a másikat, mint a hentesnél szokás az árut. Talán még hiteles is lehetne, ha épp nem lenne pukkadásig, meg ha nem vigyorodna el.*
- Valószínűleg sosem találkoztunk volna.
*Elmereng ezen, és valahogy nem kellemes már maga a gondolat sem, hogy esetleg nem ismerik egymást. Meg hát annak a gondolata is, hogy szíveket egyen, kivéve persze ha egy állat szívéről van szó, azt ugyanis szinte bármely formában szívesen fogyasztja.*
- Hát én egy kicsit máshogy gondoltam, kirabolt, megmentésre szoruló piaci árusnak gondoltam magam, de végül is így is jó lehet.
*Vagy Lea maga is felhúzhatná a vörös köpenyt, még tollas kalapot is nyomhatna a fejébe, és megbilincselhetné a másikat. Egyik kezét az ágyfej jobb, a másikat pedig a bal feléhez. Aztán pedig szentségtelenül Lea lenne felül, és a végtelenségig kihasználná Laor minden erejét és minden testnedvét, legyen az nyál, vagy verejték, vagy bármi. Jaj, már maga a gondolat is csodálatos. Mélyet sóhajt hát, lekönyökölve az állát tenyerébe támasztja, és így méregeti Laort.*
6879. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-25 22:08:19
Üzenet elküldve: 2016-12-25 22:08:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Khrosas//
*Átérve Thargarod-ra Hrothgaar ismét fellélegezhet. Itt már nem fogják megállítani, legalábbis nincs senki, aki ezt megtehetné. Lépteit nem igen szaporázza, bevárja az elf lányt, tekintetét ráemeli, úgy szól hozzá.*
- Úgy látszik, erre is sor kerül végre. *Hangja neutrális: se izgalom, se unalom nem hallható ki belőle.* Az ott az erőd, ott a Párbaj Köre, Istálló, Ácslak, Gödör és végül az én kis szemem fénye... *Na ekkor már talán némi büszkeség mintha színezné hangját, mi több, mielőtt belépnének, a törpe még ki is húzza magát, mellkasát megjátszott páváskodással dülleszti ki.* A thargarodi kovácsműhely és kovácslak...
*Átlépve a küszöböt egyből mellbe vágja mindkettőjüket a hőség, ami a kohóból árad. Hrothgaar nem is teketóriázik sokat: köpenyét lekanyarítja válláról és az egyik támoszlopból kiálló szögre akasztja, majd egyúttal fel is ölti a vastag bőrmellényt, ami oly jellegzetes velejárója a munkásságának.*
- Hát... ez az én kis birodalmam. *Mutat körbe miután haját csurkába kötötte.* Igazából egy átlagos kovácsműhely, de a környéken ez az egyetlen, éppen ezért rendkívül értékes és kiváltságos. A Vashegy ellát bennünket szinte mindennel, ami kell a munkához, mi pedig formát adunk a puszta anyagnak. Legyen az patkó, kapa vagy kard, itt minden elkészül.
*Míg a leány körbetekint, addig a törpe egy percre eltűnik egy a műhely hátuljában lévő ajtó mögött, majd tállal a kezében tér vissza.*
- Az ott hátul az én kis kuckóm. Egy nagyobbacska szoba, ha őszinte akarok lenni. Egyél. *Recsegi a maga karcos hangján és a tányért leteszi az egyik asztalra. Masszív faasztal, teherbíró, időtálló. A tányéron szárított hús, sózott hal, némi sajt és kenyér van. Míg társa nézelődik és nyammog valamit, a törpe sarkig tára az épület ablakait és ajtaját, így biztosítva kiváló látási viszonyokat.* Ne félj idebenn nem fogsz fázni sose, hehe. Nos... van-e valami kérdés?
//Khrosas//
*Átérve Thargarod-ra Hrothgaar ismét fellélegezhet. Itt már nem fogják megállítani, legalábbis nincs senki, aki ezt megtehetné. Lépteit nem igen szaporázza, bevárja az elf lányt, tekintetét ráemeli, úgy szól hozzá.*
- Úgy látszik, erre is sor kerül végre. *Hangja neutrális: se izgalom, se unalom nem hallható ki belőle.* Az ott az erőd, ott a Párbaj Köre, Istálló, Ácslak, Gödör és végül az én kis szemem fénye... *Na ekkor már talán némi büszkeség mintha színezné hangját, mi több, mielőtt belépnének, a törpe még ki is húzza magát, mellkasát megjátszott páváskodással dülleszti ki.* A thargarodi kovácsműhely és kovácslak...
*Átlépve a küszöböt egyből mellbe vágja mindkettőjüket a hőség, ami a kohóból árad. Hrothgaar nem is teketóriázik sokat: köpenyét lekanyarítja válláról és az egyik támoszlopból kiálló szögre akasztja, majd egyúttal fel is ölti a vastag bőrmellényt, ami oly jellegzetes velejárója a munkásságának.*
- Hát... ez az én kis birodalmam. *Mutat körbe miután haját csurkába kötötte.* Igazából egy átlagos kovácsműhely, de a környéken ez az egyetlen, éppen ezért rendkívül értékes és kiváltságos. A Vashegy ellát bennünket szinte mindennel, ami kell a munkához, mi pedig formát adunk a puszta anyagnak. Legyen az patkó, kapa vagy kard, itt minden elkészül.
*Míg a leány körbetekint, addig a törpe egy percre eltűnik egy a műhely hátuljában lévő ajtó mögött, majd tállal a kezében tér vissza.*
- Az ott hátul az én kis kuckóm. Egy nagyobbacska szoba, ha őszinte akarok lenni. Egyél. *Recsegi a maga karcos hangján és a tányért leteszi az egyik asztalra. Masszív faasztal, teherbíró, időtálló. A tányéron szárított hús, sózott hal, némi sajt és kenyér van. Míg társa nézelődik és nyammog valamit, a törpe sarkig tára az épület ablakait és ajtaját, így biztosítva kiváló látási viszonyokat.* Ne félj idebenn nem fogsz fázni sose, hehe. Nos... van-e valami kérdés?
6878. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-25 17:51:55
Üzenet elküldve: 2016-12-25 17:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Megfizethetetlen. *vigyorog, mert bár Lea most világosan kérdezett, de gyakran előfordul, hogy kétértelmű kérdezz-felelekkel szórakoztatják egymást. Mint két süldő kölyök, akiknek a legártatlanabb dolgokról is ugyanaz jut eszébe.* Az én fegyverem mindig célba talál, mélyre hatol és sikolyokat vált ki. De ha jól emlékszem, valami ötszáz aranyról volt szó.
*Elégedetten büfög egyet diszkréten, mert azért mégsem járja, hogy Leára omoljon a konyha a falat rengető hangtól, és elégedett képpel nézi a vadas maradványait. Túl sok nem maradt, a többi tharg majd fürgébb lesz, ha meg akarja kóstolni Laor főztjét, mert a göndör hajú, bármilyen karcsú, olyan mennyiségű ételt tud elpusztítani és olyan villámgyorsan, mint egy tagbaszakadt harcos, aki két hete csak bogyókon él. Ezzel természetesen semmi baja nincs, hiszen táplálkozási szokásainak nincs jele körméretén, és ha valaki két pofára zabál, azt is jelenti, hogy jól sikerült az étek. Ennek pedig csak örülni lehet.
Továbbra is mosolyog, mert azt a pillantást nem igazán lehetne félreérteni, és ez legalább olyan jólesik, mint ha Lea jó étvággyal tömi a hasát. Sőt. És persze ő is felhúzhatná az orrát, még ha csak megjátszva is, hiszen ha nagyon akarja, ezt úgy is értheti, hogy Lea szerint Laor nem azért teszi neki a szépet, meg vonzónak, kívánatosnak találja, hanem mert ő a Vashegy úrnője és inkább erre a címre gerjed. De még sincs kedve hozzá.*
- Lehet, hogy kényelmesebb és egyszerűbb lenne, de azt hiszem, hogy nem igazán neked való. Mit gondolsz, vajon mennyire lenne ínyedre hű feleségnek lenni, urad minden kívánságát lesni, főzni, mosni, háztartást vezetni, gyerekeket terelgetni...
*Ábrándos tekintettel hallgat el és olyan vigyorral néz a nőre, amiből kiviláglik, hogy ő a maga részéről egyáltalán nem venné rossz néven, ha egyszer mégis így alakulna az élet. Arról persze nem tud, hogy Leának nem lehet gyermeke, azzal a hason végigfutó vágással nem sokat foglalkozott eddig. Van annyira heg a boszi testén, hogy ne tulajdonítson neki különösebb jelentőséget.*
- Vörös köpeny... *forgatja a szemeit, hiszen a Városőrség kevésbé áll közel a szívéhez* De miért is ne? Teszem azt, az éber városőr elcsíp egy kis besurranó tolvajt, és szigorúan meg fogja büntetni. Első gondolata az, hogy rács mögé dugja, de aztán inkább arra jut, hogy sokkal érdekesebb, ha más dug máshova.
*Milyen meglepő, hogy egy kicsit másként képzelte el ezt a szerepjátékot, és az is, hogy nem igazán húzódozott az ötlettől. Ami azt illeti, felőle indulhatnának is keresni egy városőrt, akit jól lemészárolnak és elszedik a köpenyét. Csak túlságosan tele van a hasa ahhoz, hogy akár meg is mozduljon. És ott van még a kínzó kérdés is: ki fog mosogatni?*
- Megfizethetetlen. *vigyorog, mert bár Lea most világosan kérdezett, de gyakran előfordul, hogy kétértelmű kérdezz-felelekkel szórakoztatják egymást. Mint két süldő kölyök, akiknek a legártatlanabb dolgokról is ugyanaz jut eszébe.* Az én fegyverem mindig célba talál, mélyre hatol és sikolyokat vált ki. De ha jól emlékszem, valami ötszáz aranyról volt szó.
*Elégedetten büfög egyet diszkréten, mert azért mégsem járja, hogy Leára omoljon a konyha a falat rengető hangtól, és elégedett képpel nézi a vadas maradványait. Túl sok nem maradt, a többi tharg majd fürgébb lesz, ha meg akarja kóstolni Laor főztjét, mert a göndör hajú, bármilyen karcsú, olyan mennyiségű ételt tud elpusztítani és olyan villámgyorsan, mint egy tagbaszakadt harcos, aki két hete csak bogyókon él. Ezzel természetesen semmi baja nincs, hiszen táplálkozási szokásainak nincs jele körméretén, és ha valaki két pofára zabál, azt is jelenti, hogy jól sikerült az étek. Ennek pedig csak örülni lehet.
Továbbra is mosolyog, mert azt a pillantást nem igazán lehetne félreérteni, és ez legalább olyan jólesik, mint ha Lea jó étvággyal tömi a hasát. Sőt. És persze ő is felhúzhatná az orrát, még ha csak megjátszva is, hiszen ha nagyon akarja, ezt úgy is értheti, hogy Lea szerint Laor nem azért teszi neki a szépet, meg vonzónak, kívánatosnak találja, hanem mert ő a Vashegy úrnője és inkább erre a címre gerjed. De még sincs kedve hozzá.*
- Lehet, hogy kényelmesebb és egyszerűbb lenne, de azt hiszem, hogy nem igazán neked való. Mit gondolsz, vajon mennyire lenne ínyedre hű feleségnek lenni, urad minden kívánságát lesni, főzni, mosni, háztartást vezetni, gyerekeket terelgetni...
*Ábrándos tekintettel hallgat el és olyan vigyorral néz a nőre, amiből kiviláglik, hogy ő a maga részéről egyáltalán nem venné rossz néven, ha egyszer mégis így alakulna az élet. Arról persze nem tud, hogy Leának nem lehet gyermeke, azzal a hason végigfutó vágással nem sokat foglalkozott eddig. Van annyira heg a boszi testén, hogy ne tulajdonítson neki különösebb jelentőséget.*
- Vörös köpeny... *forgatja a szemeit, hiszen a Városőrség kevésbé áll közel a szívéhez* De miért is ne? Teszem azt, az éber városőr elcsíp egy kis besurranó tolvajt, és szigorúan meg fogja büntetni. Első gondolata az, hogy rács mögé dugja, de aztán inkább arra jut, hogy sokkal érdekesebb, ha más dug máshova.
*Milyen meglepő, hogy egy kicsit másként képzelte el ezt a szerepjátékot, és az is, hogy nem igazán húzódozott az ötlettől. Ami azt illeti, felőle indulhatnának is keresni egy városőrt, akit jól lemészárolnak és elszedik a köpenyét. Csak túlságosan tele van a hasa ahhoz, hogy akár meg is mozduljon. És ott van még a kínzó kérdés is: ki fog mosogatni?*
6877. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-24 19:23:01
Üzenet elküldve: 2016-12-24 19:23:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha akarná, akkor simán félre is érthetné Laor szavait a munkáról, zsoldról, vashegyi munkáról, az ilyen direkt félreértés aztán okot adhatna egy remek kis duzzogásra. Persze miért is akarna duzzogni? Megtömték. A hasát is. Szóval minden tekintetben kielégülten dőlhetne hátra, már ha nem egy lócán ülne.*
- Aztán mondd csak, mennyit fizet a Vashegy egy olyan kardért, mint a tiéd?
*A kérdés akár pikírtnek is felfogható lenne, meg simán félre lehetne érteni, mert tényleg van a hanghordozásában némi él. Ugyanakkor a Vashegy újdonsült úrnőjeként nem ártana ismerni a tarifát, hogy ne vezethessék meg az ide csapódó zsoldosok, mert a Vashegy mindig keres harcosokat, csak ugye nem mindegyiknek ugyanolyanok az indítékai, az aranyak újabban többeket motiválnak, mint a hűségeskü, és a Thargodar rúna a bőrükbe vésése. Elmereng egy nagyon hosszú pillanatig, hogy vajon Laor testén melyik is az a felület, ahová szívesen felvésné az említett szignumot. Tulajdonképpen bárhová.*
- Nem, felénk is a Szellemek jegyének tekintik az ilyesmit. De ha nincs rajtam a Szellemek jegye akkor csak egy rabszolga gyereke vagyok, talán egy jó harcost a törzshöz köthettem volna egy házassággal, vagy magam is harcos lennék, de semmi több. Néha, különösen az utóbbi pár napban, sokat gondolok arra, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem. Van persze rengeteg jó dolog benne...
*Most Laorra néz, és a tekintete azt üzeni nagyjából, hogy az egyik jó dolog az éppen ő. Meg persze az is jó dolog valahol, ha az ember a könyék korlátlan hatalmú úrnője, de ezt még szokni kell. Különösen az ezzel járó felelősséget.*
- Jól állna a vörös köpeny is. Mit szólnál ha valamelyik este csak azt vennél?
*felvihhant erre a gondolatra, ő maga eljátszhatná a kirabolt piaci kofát, aki a Városőrséghez fordul segítségért, és igen elesett. Természetesen a Városőr Úr igen behatóan vizsgálna meg minden bűnjelet.*
*Ha akarná, akkor simán félre is érthetné Laor szavait a munkáról, zsoldról, vashegyi munkáról, az ilyen direkt félreértés aztán okot adhatna egy remek kis duzzogásra. Persze miért is akarna duzzogni? Megtömték. A hasát is. Szóval minden tekintetben kielégülten dőlhetne hátra, már ha nem egy lócán ülne.*
- Aztán mondd csak, mennyit fizet a Vashegy egy olyan kardért, mint a tiéd?
*A kérdés akár pikírtnek is felfogható lenne, meg simán félre lehetne érteni, mert tényleg van a hanghordozásában némi él. Ugyanakkor a Vashegy újdonsült úrnőjeként nem ártana ismerni a tarifát, hogy ne vezethessék meg az ide csapódó zsoldosok, mert a Vashegy mindig keres harcosokat, csak ugye nem mindegyiknek ugyanolyanok az indítékai, az aranyak újabban többeket motiválnak, mint a hűségeskü, és a Thargodar rúna a bőrükbe vésése. Elmereng egy nagyon hosszú pillanatig, hogy vajon Laor testén melyik is az a felület, ahová szívesen felvésné az említett szignumot. Tulajdonképpen bárhová.*
- Nem, felénk is a Szellemek jegyének tekintik az ilyesmit. De ha nincs rajtam a Szellemek jegye akkor csak egy rabszolga gyereke vagyok, talán egy jó harcost a törzshöz köthettem volna egy házassággal, vagy magam is harcos lennék, de semmi több. Néha, különösen az utóbbi pár napban, sokat gondolok arra, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem. Van persze rengeteg jó dolog benne...
*Most Laorra néz, és a tekintete azt üzeni nagyjából, hogy az egyik jó dolog az éppen ő. Meg persze az is jó dolog valahol, ha az ember a könyék korlátlan hatalmú úrnője, de ezt még szokni kell. Különösen az ezzel járó felelősséget.*
- Jól állna a vörös köpeny is. Mit szólnál ha valamelyik este csak azt vennél?
*felvihhant erre a gondolatra, ő maga eljátszhatná a kirabolt piaci kofát, aki a Városőrséghez fordul segítségért, és igen elesett. Természetesen a Városőr Úr igen behatóan vizsgálna meg minden bűnjelet.*
6876. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-23 18:32:18
Üzenet elküldve: 2016-12-23 18:32:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tudja, hogy ő hogyan cselekedett volna, nem volt még csak hasonló helyzetben sem. Valószínű, hogy hasonlóképpen, úgy érzi, hogy az volt a helyes, amit Lea mesélt. Drasztikus módszer persze, de vannak alkalmak, amikor békés megoldás nem létezik. Ami azt illeti, az ilyen alkalmak vannak többségében, tapasztalatai szerint. *
- Úgy látszik, a véletleneknek mindkettőn életében fontos szerepe van. Elvégre én is véletlenül kerültem ide. Valami munkát keresve vetődtem Artheniorba. Munka alatt persze azt kell érteni, hogy azért harcolok, aki megfizeti. Ott hallottam, hogy a Vashegyen harcosokat gyűjtenek, hogy szembe szállhassanak Sa'argathottal. Gondoltam mindegy, hogy ki az ellenség: élők vagy holtak, ha aranyat remélhetek szolgálataimért cserébe. Itt pedig aztán... *mosolyogva megvonja a vállát* a többit már tudod. Lehet ezt szerencsének vagy isteni gondviselésnek is tekinteni, de szerintem véletlen. Elvégre maradhattam volna Artheniorban is, beállhattam volna a Városőrségbe és akkor most én lehetnék az, aki a kapuk alatt zörgetne a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban, és fenyegetne párbajjal, ha nem nyerne azonnal bebocsátást.
*Elneveti magát, közben már egy csonttal foglalatoskodik, hogy minden húst leszopogathasson róla. Lassan végez a vadassal.*
- Felénk ezért biztos nem öltek volna meg, vagy nem közösítenek ki. *bólint, amikor Lea a hatujjú kezét mutatja* Épp ellenkezőleg. A természetfeletti, legyenek azok istenek vagy szellemek, jelének tekintik és a helyi vajákos biztosan magához vesz, hogy tudását átadhassa. Ott úgy tartják, hogy csak az tud igazán kapcsolatot tartani más világokkal, aki valamiben különbözik a többiektől. Mármint testileg. De ha jól sejtem, a thargok is így vannak ezzel.
*Elvégre a göndör hajú biztos nem véletlen lett az ami, Szellemjáró. És itt a véletlennek nem lehetett szerepe.*
*Nem tudja, hogy ő hogyan cselekedett volna, nem volt még csak hasonló helyzetben sem. Valószínű, hogy hasonlóképpen, úgy érzi, hogy az volt a helyes, amit Lea mesélt. Drasztikus módszer persze, de vannak alkalmak, amikor békés megoldás nem létezik. Ami azt illeti, az ilyen alkalmak vannak többségében, tapasztalatai szerint. *
- Úgy látszik, a véletleneknek mindkettőn életében fontos szerepe van. Elvégre én is véletlenül kerültem ide. Valami munkát keresve vetődtem Artheniorba. Munka alatt persze azt kell érteni, hogy azért harcolok, aki megfizeti. Ott hallottam, hogy a Vashegyen harcosokat gyűjtenek, hogy szembe szállhassanak Sa'argathottal. Gondoltam mindegy, hogy ki az ellenség: élők vagy holtak, ha aranyat remélhetek szolgálataimért cserébe. Itt pedig aztán... *mosolyogva megvonja a vállát* a többit már tudod. Lehet ezt szerencsének vagy isteni gondviselésnek is tekinteni, de szerintem véletlen. Elvégre maradhattam volna Artheniorban is, beállhattam volna a Városőrségbe és akkor most én lehetnék az, aki a kapuk alatt zörgetne a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban, és fenyegetne párbajjal, ha nem nyerne azonnal bebocsátást.
*Elneveti magát, közben már egy csonttal foglalatoskodik, hogy minden húst leszopogathasson róla. Lassan végez a vadassal.*
- Felénk ezért biztos nem öltek volna meg, vagy nem közösítenek ki. *bólint, amikor Lea a hatujjú kezét mutatja* Épp ellenkezőleg. A természetfeletti, legyenek azok istenek vagy szellemek, jelének tekintik és a helyi vajákos biztosan magához vesz, hogy tudását átadhassa. Ott úgy tartják, hogy csak az tud igazán kapcsolatot tartani más világokkal, aki valamiben különbözik a többiektől. Mármint testileg. De ha jól sejtem, a thargok is így vannak ezzel.
*Elvégre a göndör hajú biztos nem véletlen lett az ami, Szellemjáró. És itt a véletlennek nem lehetett szerepe.*
6875. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-22 22:12:10
Üzenet elküldve: 2016-12-22 22:12:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bár inkább elréved a felidézett emlék hatására, de azért látja, hogy Laor kicsit - nagyon - ledöbben. Ő nem döbben meg igazán a reakción, senki nem nézné ki belőle, hogy különösebben erőszakos lenne és örömmel fürdőzne mások, különösen tulajdon rokonainak kiontott vérében. Aki ilyesmiket gondol róla, az bizony óriási bakot lő, mert egyáltalán nem leli örömét a gyilkolászásban, egy kezén meg tudja számolni, hogy hány embernek is ontotta ki a vérét. Egyik miatt sem érez szemernyi lelkiismeret furdalást sem, és nem is hajlandó erre.*
- Ó nem, nálunk sem dívik az ilyesmi. Kagan a húga védelmében ragadott kardot, gondolom te is hasonló módon cselekedtél volna.
*Levág egy újabb falatot, de ezt most nem tartogatja a villáján, hanem rögtön bekapja. Lassan rágja, láthatóan kezd fogyni a lendülete, és ez sokkal inkább annak köszönhető, hogy kezd megtelni, nem pedig a felmerült témának.*
- Véletlenül kerültem Kagan oldalára. Véletlenül kerültem én mindenhová. Az anyám szökött ágyas, állítólag azért próbált meglépni, mert az ura, az apám rendszeresen elkalapálta.
*Letámasztja a villáját a tányérja szélére, csak a kés marad a kezében, amivel beszéd közben kocogtatja a tányérja alját. Az "apám" szót szinte köpi, reszelős hangja megvetően cseng.*
- Véletlen ez is.
*hatujjú jobbját Laor felé emeli, késestől.*
- Máskülönben valószínűleg a Szellemjáró anyámmal együtt visszalök. Mi lennék akkor? Talán szolgáló, talán valami harcos asszonya. Talán túl sem élem a csecsemőkort.
*Megrántja a vállát, pontosan tudja, hogy a történelem nem tárgyalja azokat a tényeket, hogy "mi lett volna, ha...?", de ettől függetlenül néha elmereng ilyeneken.*
- Kagan lázadása idején tizenöt tél volt csak mögöttem. Egy vézna kislány voltam nagy hajjal.
*Most sem túl gömbölyű, de kamaszként tényleg kilógott minden csontja, elől-hátul lapos volt.*
- Az egyik harcos úgy gondolta, hogy meghágna egy sovány kislányt. Hogy a sovány kislány hogy lyuggatta szitává azt nem tudnám megmondani. Véletlen volt. Vagy szerencse. Ha Kagan nem rángat el onnan, akkor még mindig a mellkasán ülnék és szurkálnám. Ezek után egyértelmű volt, hogy vele tartok, pedig azelőtt csak látásból ismertem.
*újra elmereng, évek óta nem beszélt erről, sőt talán nem is gondolt rá, szinte érzi a nyelvén a félelem ízét, amit akkor is érzett, a hideg veríték ugyanúgy kiül a hátára.*
- Pár vesztes hadjárat után alapvetően sikeresek voltunk, a régi mondáinkat követve jöttünk ide, ha minden nyomot ügyesen értelmeztünk, akkor ezen a helyen állt őseink erőssége, mikor erre a világra jöttek.
*Mert ugye nyilvánvaló, hogy a Thargodrymek olyan kevély népség, hogy önmagukat egy másik világból eredeztetik. Ráadásul a legtöbb jel arra mutat, hogy ez valóban így is van.*
*Bár inkább elréved a felidézett emlék hatására, de azért látja, hogy Laor kicsit - nagyon - ledöbben. Ő nem döbben meg igazán a reakción, senki nem nézné ki belőle, hogy különösebben erőszakos lenne és örömmel fürdőzne mások, különösen tulajdon rokonainak kiontott vérében. Aki ilyesmiket gondol róla, az bizony óriási bakot lő, mert egyáltalán nem leli örömét a gyilkolászásban, egy kezén meg tudja számolni, hogy hány embernek is ontotta ki a vérét. Egyik miatt sem érez szemernyi lelkiismeret furdalást sem, és nem is hajlandó erre.*
- Ó nem, nálunk sem dívik az ilyesmi. Kagan a húga védelmében ragadott kardot, gondolom te is hasonló módon cselekedtél volna.
*Levág egy újabb falatot, de ezt most nem tartogatja a villáján, hanem rögtön bekapja. Lassan rágja, láthatóan kezd fogyni a lendülete, és ez sokkal inkább annak köszönhető, hogy kezd megtelni, nem pedig a felmerült témának.*
- Véletlenül kerültem Kagan oldalára. Véletlenül kerültem én mindenhová. Az anyám szökött ágyas, állítólag azért próbált meglépni, mert az ura, az apám rendszeresen elkalapálta.
*Letámasztja a villáját a tányérja szélére, csak a kés marad a kezében, amivel beszéd közben kocogtatja a tányérja alját. Az "apám" szót szinte köpi, reszelős hangja megvetően cseng.*
- Véletlen ez is.
*hatujjú jobbját Laor felé emeli, késestől.*
- Máskülönben valószínűleg a Szellemjáró anyámmal együtt visszalök. Mi lennék akkor? Talán szolgáló, talán valami harcos asszonya. Talán túl sem élem a csecsemőkort.
*Megrántja a vállát, pontosan tudja, hogy a történelem nem tárgyalja azokat a tényeket, hogy "mi lett volna, ha...?", de ettől függetlenül néha elmereng ilyeneken.*
- Kagan lázadása idején tizenöt tél volt csak mögöttem. Egy vézna kislány voltam nagy hajjal.
*Most sem túl gömbölyű, de kamaszként tényleg kilógott minden csontja, elől-hátul lapos volt.*
- Az egyik harcos úgy gondolta, hogy meghágna egy sovány kislányt. Hogy a sovány kislány hogy lyuggatta szitává azt nem tudnám megmondani. Véletlen volt. Vagy szerencse. Ha Kagan nem rángat el onnan, akkor még mindig a mellkasán ülnék és szurkálnám. Ezek után egyértelmű volt, hogy vele tartok, pedig azelőtt csak látásból ismertem.
*újra elmereng, évek óta nem beszélt erről, sőt talán nem is gondolt rá, szinte érzi a nyelvén a félelem ízét, amit akkor is érzett, a hideg veríték ugyanúgy kiül a hátára.*
- Pár vesztes hadjárat után alapvetően sikeresek voltunk, a régi mondáinkat követve jöttünk ide, ha minden nyomot ügyesen értelmeztünk, akkor ezen a helyen állt őseink erőssége, mikor erre a világra jöttek.
*Mert ugye nyilvánvaló, hogy a Thargodrymek olyan kevély népség, hogy önmagukat egy másik világból eredeztetik. Ráadásul a legtöbb jel arra mutat, hogy ez valóban így is van.*
6874. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-22 20:17:00
Üzenet elküldve: 2016-12-22 20:17:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha látná magát kívülről, biztosan jól szórakozna. Mert amikor Lea elkezdi a történetet, békésen táplálkozik, csak a hajra tett megjegyzésen vigyorog egyet. Arra is csak bólint egyet, hogy Kagan egy családi nézeteltérést könnyed gyilkossággal rendezett el. Nem olyan ritkaság ez, bizonyos hatalmi szinten felül pedig szinte hagyomány. Aztán amikor Lea az apjáról kezd mesélni, megáll a villa a kezében, amire egy darab húst szúrt fel éppen és a szájához akarta vinni. Tehát most nagyjából ugyanolyan pózban ülnek egymással szemben, azzal a különbséggel, hogy Laor szája nyitva van. Ez feltétlenül szükséges, ha az ember táplálkozni akar, de most a meglepetés miatt maradt nyitva. A kedves papa bizonyára nem lehetett könnyű ember, és semmi esetre sem olyan, amilyennek bárki el tudna képzelni egy apósjelöltet. Már majdnem közbekérdezne, hogy miféle ember az ilyen, mert azért mindennek van határa, de Lea folytatja és Laor, ha lehet, még jobban eltátja a száját. Ezt nem nézte volna ki a nőből. Persze, nem az a kis nebáncsvirág, de ez mégis meglepi. Főleg, hogy a sok atyai szeretetet nem mutató felmenő lemészárlásának emlékére olyan elégedett arcot vág, mint a kutya amelyik csak kettőt kölykedzett.*
- Emlékeztess rá, hogy soha ne bosszantsalak fel. *nyeri vissza lassan lélekjelenlétét, aztán csak bekapja azt a falatot* Bár én lelkem sem tiszta, mint a hó, de ez... Mondják, hogy a hatalom furcsa dolgokat művel az emberrel. Lehet, hogy igaz. Talán örülhetek is, hogy közrendű családba születtem, mifelénk nem volt szokásban a rokonok kardélre hányása.
*Elgondolkodva turkálja az ételt.*
- Te pedig Kagan oldalán álltál és az említettek miatt menekülnötök kellett. Ez jött el Északról Kagan egész háza népével, és vette birtokba a Vashegyet.
*Kijelentés, de mégis kérdésnek hat. Ami azt illeti, eddig valahogy soha nem gondolkodott rajta, hogy a thargok vajon mindig ezen a vidéken éltek-e vagy valami konfliktus miatt kellett új otthon keresni maguknak. Nem érezte fontosnak, mint ahogy azt sem, hogy a Thargodrym legendáriumot jobban megismerje. De most már kezdi érdekelni, elvégre nem csak otthon talált itt maga is, de szerelmet is. Eszébe jut, hogy miként keveredett ide, és hogy mennyire nem tervezett hosszú távra zsoldosként. Aztán az élet felülírta minden elképzelését. Szerencsére.*
*Ha látná magát kívülről, biztosan jól szórakozna. Mert amikor Lea elkezdi a történetet, békésen táplálkozik, csak a hajra tett megjegyzésen vigyorog egyet. Arra is csak bólint egyet, hogy Kagan egy családi nézeteltérést könnyed gyilkossággal rendezett el. Nem olyan ritkaság ez, bizonyos hatalmi szinten felül pedig szinte hagyomány. Aztán amikor Lea az apjáról kezd mesélni, megáll a villa a kezében, amire egy darab húst szúrt fel éppen és a szájához akarta vinni. Tehát most nagyjából ugyanolyan pózban ülnek egymással szemben, azzal a különbséggel, hogy Laor szája nyitva van. Ez feltétlenül szükséges, ha az ember táplálkozni akar, de most a meglepetés miatt maradt nyitva. A kedves papa bizonyára nem lehetett könnyű ember, és semmi esetre sem olyan, amilyennek bárki el tudna képzelni egy apósjelöltet. Már majdnem közbekérdezne, hogy miféle ember az ilyen, mert azért mindennek van határa, de Lea folytatja és Laor, ha lehet, még jobban eltátja a száját. Ezt nem nézte volna ki a nőből. Persze, nem az a kis nebáncsvirág, de ez mégis meglepi. Főleg, hogy a sok atyai szeretetet nem mutató felmenő lemészárlásának emlékére olyan elégedett arcot vág, mint a kutya amelyik csak kettőt kölykedzett.*
- Emlékeztess rá, hogy soha ne bosszantsalak fel. *nyeri vissza lassan lélekjelenlétét, aztán csak bekapja azt a falatot* Bár én lelkem sem tiszta, mint a hó, de ez... Mondják, hogy a hatalom furcsa dolgokat művel az emberrel. Lehet, hogy igaz. Talán örülhetek is, hogy közrendű családba születtem, mifelénk nem volt szokásban a rokonok kardélre hányása.
*Elgondolkodva turkálja az ételt.*
- Te pedig Kagan oldalán álltál és az említettek miatt menekülnötök kellett. Ez jött el Északról Kagan egész háza népével, és vette birtokba a Vashegyet.
*Kijelentés, de mégis kérdésnek hat. Ami azt illeti, eddig valahogy soha nem gondolkodott rajta, hogy a thargok vajon mindig ezen a vidéken éltek-e vagy valami konfliktus miatt kellett új otthon keresni maguknak. Nem érezte fontosnak, mint ahogy azt sem, hogy a Thargodrym legendáriumot jobban megismerje. De most már kezdi érdekelni, elvégre nem csak otthon talált itt maga is, de szerelmet is. Eszébe jut, hogy miként keveredett ide, és hogy mennyire nem tervezett hosszú távra zsoldosként. Aztán az élet felülírta minden elképzelését. Szerencsére.*
6873. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-22 07:19:30
Üzenet elküldve: 2016-12-22 07:19:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel, Mofeta, Zekd, Syvyan, Ethea//
//A Párbaj Köre//
//Zárás//
*Nem értette pontosan, hogy mire megy ki a játék, már ha egy marha nagy pallost játéknak lehet tekinteni. Könnyedén kerülte ki a fegyvert és verte ki a másik kezéből. Olybá tűnik neki, hogy Daranel egyelőre csak nagyjából próbálja meg felmérni tudását, és inkább a intuícióját teszteli. Amint kiesik a gyakorlópallos a zöld köpenyes kezéből, nem teketóriázik tovább, hanem - látván, hogy a férfi mire készül - egyszerűen keményen rálép a gyakorlókard "pengéjére", minél közelebb markolathoz, a saját hosszúkardját pedig ellenfele torkának szegezi. Nyilván, hogyha folytatná a mozdulatot győzhetne, de ő inkább csak ellép pár pillanat múlva, és a földbe szúrja fegyverét.*
- Azt hiszem egyenlítettem, fegyvermester. *Bólint, és várja az utolsó feladatot, amit Daranel felvázolt neki. Nem számított sokkal többre, sem kevesebbre, kissé furcsának találja ezt. Azonban maga sem tudja, hogy hogyan csinálta volna, ha ő lenne Zöldszarvas Daranel helyében.*
//A Párbaj Köre//
//Zárás//
*Nem értette pontosan, hogy mire megy ki a játék, már ha egy marha nagy pallost játéknak lehet tekinteni. Könnyedén kerülte ki a fegyvert és verte ki a másik kezéből. Olybá tűnik neki, hogy Daranel egyelőre csak nagyjából próbálja meg felmérni tudását, és inkább a intuícióját teszteli. Amint kiesik a gyakorlópallos a zöld köpenyes kezéből, nem teketóriázik tovább, hanem - látván, hogy a férfi mire készül - egyszerűen keményen rálép a gyakorlókard "pengéjére", minél közelebb markolathoz, a saját hosszúkardját pedig ellenfele torkának szegezi. Nyilván, hogyha folytatná a mozdulatot győzhetne, de ő inkább csak ellép pár pillanat múlva, és a földbe szúrja fegyverét.*
- Azt hiszem egyenlítettem, fegyvermester. *Bólint, és várja az utolsó feladatot, amit Daranel felvázolt neki. Nem számított sokkal többre, sem kevesebbre, kissé furcsának találja ezt. Azonban maga sem tudja, hogy hogyan csinálta volna, ha ő lenne Zöldszarvas Daranel helyében.*
6872. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-21 21:48:34
Üzenet elküldve: 2016-12-21 21:48:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az őrség szobája a Hrallh mellett//
*Némi gondolkodás után egyelőre hanyagolja a dézsát a forró vízzel. Lea most valószínűleg neheztelően nézne vagy megjegyzéseket tenne, de nincs itt. Sajnos. Persze amúgy sem heverészhetne mellette fényes nappal, de jólesne egy kicsit összebújni. És nem feltétlenül azért, csak úgy, az érzés kedvéért. Mosolyogva rázza meg a fejét. Ahogy öregszik, a végén menthetetlenül szentimentális lesz. Ledobja a fegyverövet a székre, aztán kis tétovázás után a csizmákat is lerúgja. Csupán azért hezitált, mert megígérte Alyo-nak, hogy küld valakit helyette a kapuhoz. Igaz, azt nem említette, hogy mikor. És biztos nem fog megártani a lánynak, ha kicsit őrködik és elmélkedik azon, hogy miért nem jó állandóan feleselni. Most azzal nem törődik, hogy kettejük közül valószínűleg neki nagyobb a szája, nem kell mindig igazságosnak lenni.
Csak ruhásan dől végig a mérsékelten kényelmes ágyon, nem tervezi átaludni a napot. Dél felé valószínűleg újra a kapunál lesz, hacsak addig valaki fel nem ébreszti valami kellemetlen hírrel. De kicsit csak pihenhet.*
*Némi gondolkodás után egyelőre hanyagolja a dézsát a forró vízzel. Lea most valószínűleg neheztelően nézne vagy megjegyzéseket tenne, de nincs itt. Sajnos. Persze amúgy sem heverészhetne mellette fényes nappal, de jólesne egy kicsit összebújni. És nem feltétlenül azért, csak úgy, az érzés kedvéért. Mosolyogva rázza meg a fejét. Ahogy öregszik, a végén menthetetlenül szentimentális lesz. Ledobja a fegyverövet a székre, aztán kis tétovázás után a csizmákat is lerúgja. Csupán azért hezitált, mert megígérte Alyo-nak, hogy küld valakit helyette a kapuhoz. Igaz, azt nem említette, hogy mikor. És biztos nem fog megártani a lánynak, ha kicsit őrködik és elmélkedik azon, hogy miért nem jó állandóan feleselni. Most azzal nem törődik, hogy kettejük közül valószínűleg neki nagyobb a szája, nem kell mindig igazságosnak lenni.
Csak ruhásan dől végig a mérsékelten kényelmes ágyon, nem tervezi átaludni a napot. Dél felé valószínűleg újra a kapunál lesz, hacsak addig valaki fel nem ébreszti valami kellemetlen hírrel. De kicsit csak pihenhet.*
6871. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-21 14:02:51
Üzenet elküldve: 2016-12-21 14:02:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A történetet hallgatva nem érez semmi olyasmit, amitől Laor esetleg tart. Nem ábrándul ki benne, nem is csalódik benne, hiszen mindenkinek van egyfajta múltja és csak nagyon kevesen mondhatják el, hogy az a múlt makulátlan lenne. Ezzel Lea is így van, számtalan olyan dologról tudna mesélni, amin a legtöbben felhúznák a szemöldökük, vagy félrenyelnék a likőrjüket.*
- Meséltem már az apámról?
*Pontosan tudja, hogy nem mesélt róla, szóval a kérdés eléggé költői, így választ sem vár rá. Pillantása a férfin nyugszik, így szel le egy falatot a nyuszkóból, viszont nem teszi azt a szájába, csak felszúrja a villára. Szinte drámainak hat.*
- Apám törzsfőnök. Nem tudom, hogy mennyire ismered a Thargodrym legendáriumot, de ők úgy tartják, hogy valamennyi északi törzs, törzsfő tőlük származik. Következésképpen mi egy nagy család vagyunk. A családnak mi vagyunk a göndör hajú ága.
*ezen a ponton a saját, turbánba bugyolált hajára mutat és halkan felnevet. Béna vicc, de tény és való, hogy másra nem emlékszik a férfiból.*
- Volt pár elég durva évünk azután, hogy Kagan megölte az orkbarát fivérét.
*Hát igen, ha Leának nem okoz különösebb morális problémát az, hogy elfogadja a testvérgyilkosságot, akkor vajon mi baja lehetne egy szerelmes fiatalember ostobának ható cselekedetétől.*
- Sokan akarták a fejét, mindannyiunk fejét. Közöttük az én apám is. Sosem láttam azelőtt, de rögtön felismertem, és ő is engem. Először fenyegetőzött, a lemészárlásomat, megerőszakolásomat helyezte kilátásba, fordított sorrendben is. Hamar rájött, hogy nem ijedek meg tőle. Pedig szinte gyerek voltam.
*Olyan arckifejezés jelenik meg Lea arcán, amit a másik valószínűleg még sosem látott, egyszerre van benne némi gonoszság, egy cseppnyi fájdalom, meg némi kéjes öröm.*
- Aztán mézesmázos volt. Lányának nevezett, hízelgett. Fogoly volt, a harcosait lemészárolták a harcosaink, asszonyaikat meghágták. Nem volt alkupozícióban.
*Bekapja a villájára előzőleg már felszúrt falatot, de a továbbiakban a villájával a kezében gesztikulál.*
- Aztán rimánkodott. Féltette az életét, és hát joggal. És tudod mit? Élveztem tőrt mártani a gigájába. Élveztem ahogyan végigfolyik a forró vére a karomon, és még azt is élveztem, ahogyan maga alá csinál a félelemtől. A Szellemek pedig szívesen vették az áldozatot.
*Arcán látszik, hogy bármennyire is kegyetlennek hat az emlék, de ő mégis szívesen emlékszik vissza rá. Vajon melyikőjük is a rosszabb?*
*A történetet hallgatva nem érez semmi olyasmit, amitől Laor esetleg tart. Nem ábrándul ki benne, nem is csalódik benne, hiszen mindenkinek van egyfajta múltja és csak nagyon kevesen mondhatják el, hogy az a múlt makulátlan lenne. Ezzel Lea is így van, számtalan olyan dologról tudna mesélni, amin a legtöbben felhúznák a szemöldökük, vagy félrenyelnék a likőrjüket.*
- Meséltem már az apámról?
*Pontosan tudja, hogy nem mesélt róla, szóval a kérdés eléggé költői, így választ sem vár rá. Pillantása a férfin nyugszik, így szel le egy falatot a nyuszkóból, viszont nem teszi azt a szájába, csak felszúrja a villára. Szinte drámainak hat.*
- Apám törzsfőnök. Nem tudom, hogy mennyire ismered a Thargodrym legendáriumot, de ők úgy tartják, hogy valamennyi északi törzs, törzsfő tőlük származik. Következésképpen mi egy nagy család vagyunk. A családnak mi vagyunk a göndör hajú ága.
*ezen a ponton a saját, turbánba bugyolált hajára mutat és halkan felnevet. Béna vicc, de tény és való, hogy másra nem emlékszik a férfiból.*
- Volt pár elég durva évünk azután, hogy Kagan megölte az orkbarát fivérét.
*Hát igen, ha Leának nem okoz különösebb morális problémát az, hogy elfogadja a testvérgyilkosságot, akkor vajon mi baja lehetne egy szerelmes fiatalember ostobának ható cselekedetétől.*
- Sokan akarták a fejét, mindannyiunk fejét. Közöttük az én apám is. Sosem láttam azelőtt, de rögtön felismertem, és ő is engem. Először fenyegetőzött, a lemészárlásomat, megerőszakolásomat helyezte kilátásba, fordított sorrendben is. Hamar rájött, hogy nem ijedek meg tőle. Pedig szinte gyerek voltam.
*Olyan arckifejezés jelenik meg Lea arcán, amit a másik valószínűleg még sosem látott, egyszerre van benne némi gonoszság, egy cseppnyi fájdalom, meg némi kéjes öröm.*
- Aztán mézesmázos volt. Lányának nevezett, hízelgett. Fogoly volt, a harcosait lemészárolták a harcosaink, asszonyaikat meghágták. Nem volt alkupozícióban.
*Bekapja a villájára előzőleg már felszúrt falatot, de a továbbiakban a villájával a kezében gesztikulál.*
- Aztán rimánkodott. Féltette az életét, és hát joggal. És tudod mit? Élveztem tőrt mártani a gigájába. Élveztem ahogyan végigfolyik a forró vére a karomon, és még azt is élveztem, ahogyan maga alá csinál a félelemtől. A Szellemek pedig szívesen vették az áldozatot.
*Arcán látszik, hogy bármennyire is kegyetlennek hat az emlék, de ő mégis szívesen emlékszik vissza rá. Vajon melyikőjük is a rosszabb?*
6870. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-20 17:35:53
Üzenet elküldve: 2016-12-20 17:35:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ühüm, ő az. *bólogat, aztán folytatja, miután lenyelte a falatot* Olyan régen volt, hogy nagyon. Tejfeles szájú kölyök voltam, bár már nagyon férfinak gondoltam magam és alig vártam, hogy megkezdődjön a csata. Életem első csatája.
*Leteszi az evőeszközöket, és bocsánatkérőn mosolyog Leára.*
- Kicsit korábbról kezdem, ha nem baj. És ha nem untatlak. Apám egy falu kovácsa volt, Wegtoren mellett egy olyan településen, amit – a környéken ritkaságszámba menően – szinte csak emberek laktak. Azt akarta, hogy vigyem tovább a mesterségét, de nekem ehhez egyáltalán nem volt kedvem. Inkább az akartam lenni, mint a testvére, Vilar bácsi. Katona. Apám végül beletörődött ebbe, én pedig boldog voltam. Nem kellett hozzá sok idő, és unni kezdtem az életlen kardokkal való gyakorlatozásokat, úgy gondoltam, hogy már igazi harcos vagyok. Konkrétan a legjobb, közel s távol. Aztán egy szép napon urunk úgy döntött, hogy a szomszédos birtokos földjének egy részét fegyverrel veszi el, ha már jog szerint nem őt illeti. Egy neve nincs gázlónál folyt az ütközet, és arra nem is emlékszem, hogy sikerült-e levágni valakit. Csak arra, hogy a sűrűjében, a fegyvercsörgés, üvöltés keltette hangorkánban iszonyatosan féltem. Aztán szembe találtam magam egy páncélba bújt óriással. Képzelheted, mennyi esélyem volt. Egy csapással kiütötte kezemből a kardot, aztán szúrt, én pedig arccal a sárban feküdve ordítani sem mertem, pedig rettenetesen fájt. Azt hihette, hogy végzett velem, mert új ellenfél után nézett, és mások sem törődtek velem. Valamikor éjszaka tértem magamhoz, amikor már csend uralta a csatamezőt. Valahogy sikerült elvánszorognom, és csak később tudtam meg, hogy a seregünket szétverték. Magam sem tudom már, hogy miként sikerült elvonszolnom magam egy közeli tanyáig, melynek tulajdonosai a háború elől sem menekültek el, jobban féltették egy élet munkáját. Rám találtak és felápoltak. A gazda lánya pedig igen szemrevaló volt. *elvigyorodik* Úgy látszik az a mániám, hogy beleszeretek abba, aki megmenti az életem. Jó egy esztendeig éltem ott, és a szerelem egy ideig feledtetni tudta velem, hogy nemcsak kovács, de földműves sem akarok lenni. Egy ideig, de aztán mehetnékem támadt. Ifjú, forró fejjel kellett a kaland. Hiába győzködtem a lányt, ő maradni akart, aztán egy nap elemeltem minden megtakarított aranyuk és elszöktem. Azzal nyugtattam magam, hogy ez nem lopás, csak kölcsön, hiszen úgyis képes leszek sokkal több aranyat szerezni, akkor pedig visszatérek és jómódban élhetünk. Micsoda ostobaság! Pedig igazam lett, legalábbis részben. Akkora vagyonnal tértem vissza, amiből egy csupán egy darabka földet, de akár egy falut is vehettem volna. De a tanyát már nem találtam, csak üszkös romokat és két, már megsüppedt sírhantot mellette.
*A pohár után nyúl, de nem iszik belőle, csak halványan elmosolyodik.*
- Hát... szép kis alakkal álltál össze. Akinek legkisebb hibája, hogy bohóc. Még ha nem is volt mindig az.
*Van pár dolog a múltjában amire nem lehet büszke, köztük ez is. De valahogy úgy érezte, hogy ezt is el kell mondania a nőnek, aki iránt szerelmet érez. Régóta először. És csak remélheti, hogy nem ábrándítja ki magából.*
- Ühüm, ő az. *bólogat, aztán folytatja, miután lenyelte a falatot* Olyan régen volt, hogy nagyon. Tejfeles szájú kölyök voltam, bár már nagyon férfinak gondoltam magam és alig vártam, hogy megkezdődjön a csata. Életem első csatája.
*Leteszi az evőeszközöket, és bocsánatkérőn mosolyog Leára.*
- Kicsit korábbról kezdem, ha nem baj. És ha nem untatlak. Apám egy falu kovácsa volt, Wegtoren mellett egy olyan településen, amit – a környéken ritkaságszámba menően – szinte csak emberek laktak. Azt akarta, hogy vigyem tovább a mesterségét, de nekem ehhez egyáltalán nem volt kedvem. Inkább az akartam lenni, mint a testvére, Vilar bácsi. Katona. Apám végül beletörődött ebbe, én pedig boldog voltam. Nem kellett hozzá sok idő, és unni kezdtem az életlen kardokkal való gyakorlatozásokat, úgy gondoltam, hogy már igazi harcos vagyok. Konkrétan a legjobb, közel s távol. Aztán egy szép napon urunk úgy döntött, hogy a szomszédos birtokos földjének egy részét fegyverrel veszi el, ha már jog szerint nem őt illeti. Egy neve nincs gázlónál folyt az ütközet, és arra nem is emlékszem, hogy sikerült-e levágni valakit. Csak arra, hogy a sűrűjében, a fegyvercsörgés, üvöltés keltette hangorkánban iszonyatosan féltem. Aztán szembe találtam magam egy páncélba bújt óriással. Képzelheted, mennyi esélyem volt. Egy csapással kiütötte kezemből a kardot, aztán szúrt, én pedig arccal a sárban feküdve ordítani sem mertem, pedig rettenetesen fájt. Azt hihette, hogy végzett velem, mert új ellenfél után nézett, és mások sem törődtek velem. Valamikor éjszaka tértem magamhoz, amikor már csend uralta a csatamezőt. Valahogy sikerült elvánszorognom, és csak később tudtam meg, hogy a seregünket szétverték. Magam sem tudom már, hogy miként sikerült elvonszolnom magam egy közeli tanyáig, melynek tulajdonosai a háború elől sem menekültek el, jobban féltették egy élet munkáját. Rám találtak és felápoltak. A gazda lánya pedig igen szemrevaló volt. *elvigyorodik* Úgy látszik az a mániám, hogy beleszeretek abba, aki megmenti az életem. Jó egy esztendeig éltem ott, és a szerelem egy ideig feledtetni tudta velem, hogy nemcsak kovács, de földműves sem akarok lenni. Egy ideig, de aztán mehetnékem támadt. Ifjú, forró fejjel kellett a kaland. Hiába győzködtem a lányt, ő maradni akart, aztán egy nap elemeltem minden megtakarított aranyuk és elszöktem. Azzal nyugtattam magam, hogy ez nem lopás, csak kölcsön, hiszen úgyis képes leszek sokkal több aranyat szerezni, akkor pedig visszatérek és jómódban élhetünk. Micsoda ostobaság! Pedig igazam lett, legalábbis részben. Akkora vagyonnal tértem vissza, amiből egy csupán egy darabka földet, de akár egy falut is vehettem volna. De a tanyát már nem találtam, csak üszkös romokat és két, már megsüppedt sírhantot mellette.
*A pohár után nyúl, de nem iszik belőle, csak halványan elmosolyodik.*
- Hát... szép kis alakkal álltál össze. Akinek legkisebb hibája, hogy bohóc. Még ha nem is volt mindig az.
*Van pár dolog a múltjában amire nem lehet büszke, köztük ez is. De valahogy úgy érezte, hogy ezt is el kell mondania a nőnek, aki iránt szerelmet érez. Régóta először. És csak remélheti, hogy nem ábrándítja ki magából.*
6869. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-19 09:47:48
Üzenet elküldve: 2016-12-19 09:47:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint, valóban nehezen képzeli el, hogy más érzelem is megjelenhet a férfi arcán, mint a vidámság. Bár igaz, hogy látta már aggódni, sőt talán kétségbeesni is, azon az éjszakán, mikor az Alvó Isten testet öltött, akkor Leának volt pár bizarr, testen kívüli élménye akkor, mikor többször elveszítette az eszméletét. De nem akarja a másikat ilyesmivel traktálni, akkor is kukkolónak érezte magát, illetve lehet, hogy nem is történt meg, csupán hagymázas álom volt, abba belefér egy testen kívülinek vélt élmény is. Erre gondolva ismét viszketni kezd az alkarja, így evőeszközeit gondosan a tányérja szélére támasztva lekönyököl a saját combjára és vakarni kezdi. Pár pillanat nem sok, de ennyi idő alatt vörösre is vakarja a bőrét - a borostyánosan derengő rúnákban most sem esik kár -, de belül röhög saját magán, hogy még mindig hagyja, hogy megviccelje az agya, és még mindig nem tud ellenállni ennek a viszketési ingernek. Miután kivakarózta magát folytatja az evést.*
- Meséltél egyszer egy lányról, meg a régi sebeidről.
*A forgatagon említett egy lányt, de hogy az a lány és az első szerelme ugyanaz a személy-e az nem derült ki, meg akkor úgy tűnt, hogy nem is nagyon akar beszélni a témáról, úgyhogy Lea nem forszírozta különösebben. Megelégedett azzal, hogy párhuzamot vontak az életmentő ápolás és a szerelem között. Lea azért "jegyzi" ezt a beszélgetést, mert az volt a tulajdonképpeni első szerelmi vallomás, még akkor is, ha igen suta volt és kerülgette a forró kását. Azóta magasabb szintre lépett a kapcsolatuk, bőven elbírja azt, hogy első, második, vagy sokadik szerelmekről is szó essen, annál is inkább mert egy szerelem - vagy a szelleme? - mindig jelen van közöttük, csak Lea oldaláról, miért ne ismerhetné meg ő azt, vagy azokat, aki(k)hez Laort fűzték élete során gyengéd szálak? Az említett lányról is azt mondta, hogy már halott, akkor meg miért ne beszélhetnének róla? Legalábbis Leának semmi kifogása ellene, magától nem hozná fel, de ha már a másik felhozta, akkor miért ne?
Míg vár arra, hogy Laor meséljen, addig folytatja az evést, néha iszik egy-egy kortyot is.*
*Bólint, valóban nehezen képzeli el, hogy más érzelem is megjelenhet a férfi arcán, mint a vidámság. Bár igaz, hogy látta már aggódni, sőt talán kétségbeesni is, azon az éjszakán, mikor az Alvó Isten testet öltött, akkor Leának volt pár bizarr, testen kívüli élménye akkor, mikor többször elveszítette az eszméletét. De nem akarja a másikat ilyesmivel traktálni, akkor is kukkolónak érezte magát, illetve lehet, hogy nem is történt meg, csupán hagymázas álom volt, abba belefér egy testen kívülinek vélt élmény is. Erre gondolva ismét viszketni kezd az alkarja, így evőeszközeit gondosan a tányérja szélére támasztva lekönyököl a saját combjára és vakarni kezdi. Pár pillanat nem sok, de ennyi idő alatt vörösre is vakarja a bőrét - a borostyánosan derengő rúnákban most sem esik kár -, de belül röhög saját magán, hogy még mindig hagyja, hogy megviccelje az agya, és még mindig nem tud ellenállni ennek a viszketési ingernek. Miután kivakarózta magát folytatja az evést.*
- Meséltél egyszer egy lányról, meg a régi sebeidről.
*A forgatagon említett egy lányt, de hogy az a lány és az első szerelme ugyanaz a személy-e az nem derült ki, meg akkor úgy tűnt, hogy nem is nagyon akar beszélni a témáról, úgyhogy Lea nem forszírozta különösebben. Megelégedett azzal, hogy párhuzamot vontak az életmentő ápolás és a szerelem között. Lea azért "jegyzi" ezt a beszélgetést, mert az volt a tulajdonképpeni első szerelmi vallomás, még akkor is, ha igen suta volt és kerülgette a forró kását. Azóta magasabb szintre lépett a kapcsolatuk, bőven elbírja azt, hogy első, második, vagy sokadik szerelmekről is szó essen, annál is inkább mert egy szerelem - vagy a szelleme? - mindig jelen van közöttük, csak Lea oldaláról, miért ne ismerhetné meg ő azt, vagy azokat, aki(k)hez Laort fűzték élete során gyengéd szálak? Az említett lányról is azt mondta, hogy már halott, akkor meg miért ne beszélhetnének róla? Legalábbis Leának semmi kifogása ellene, magától nem hozná fel, de ha már a másik felhozta, akkor miért ne?
Míg vár arra, hogy Laor meséljen, addig folytatja az evést, néha iszik egy-egy kortyot is.*
6868. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-17 21:12:02
Üzenet elküldve: 2016-12-17 21:12:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hallgatja, ahogy Lea is feldicséri a bort, ráadásul nagyon hasonló stílusban, ahogy ő tette. Kénytelen arra gondolni, hogy a lánynak volt valami gyerekszobája, mert az azért mégsem tudja könnyedén elképzelni, hogy Lea sötét, dohos pincében, imbolygó mécslángnál sétál a penészből szakállt növesztő hordók között, lopóval a vállán, hogy ellenőrizze a gondjaira bízott borok minőségét. Kuncog rajta egy sort, aztán belekóstolnak az ételbe, és meg kell állapítania, hogy a vadas valóban jól sikerült. Persze lehet, hogy csak arról van szó, hogy mostanra alaposan megéheztek mindketten és párolt orkfület és két pofára tömnének, némi algapürével és zöld lucernával. Lea is nekilát, és ami most tükröződik az arcán, azt Laor imádja látni, elvégre azt jelenti, hogy valamit jól csinál. Ezt az arckifejezést bármeddig el tudná nézni. Ami azt illeti, ezt az arcot bármeddig el tudná nézni. Észre sem veszi, hogy mennyire nem esik nehezére csendben maradni és csak figyelni. Állítólag a mágusok repertoárjában vannak olyan varázslatok, melyekkel némaságot lehet parancsolni az emberre. Noha most egy sincs jelen közülük, még egyfajta varázslat ez. Sőt, annyira meg van babonázva, hogy majdnem elfelejt enni is. De aztán csak folytatja, és a néhai nyuszik földi maradványai biztos tempóban fogynak előttük.
A kérdésre azután felnéz, és a változatosság kedvéért elmosolyodik. Bár ez egy kicsit fanyar, nem a szokásos szemtelen vigyor.*
- Nehéz elképzelni? *kérdez vissza, mert Lea érdeklődése ezt is jelentheti* Azt hiszem, egy pillanatig sem szabad megbízni abban, aki mindig vidám vagy kedves. Az csak játszik, álarcot visel. Ilyen ember nem létezik. Sem elf, törpe, satöbbi. Talán csak a tündérek lehetnek kivételek, náluk általában ez a természetükből fakad. Általában. De én nem vagyok tündér.
*Szélesedik a mosoly, ahogy az eltartott kisujjra pillant. Annyira, de annyira idegenül hat az ilyesmi e falak között, ettől a nőtől. És annyira, de annyira nem hiányzik az ilyesmi. Legfeljebb ilyen móka közepette. Hosszan néz a boszi szemébe, aztán még mindig somolyogva szólal meg.*
- Hm, meséltem már az első szerelmemről?
*A kérdést persze csak azért teszi fel, hogy ha Lea nem akar hallani róla, akkor szólhasson. Kicsit furcsának tűnhet a kérdés, a témaváltás, pedig ezzel is csak a nő kérdésére felelhet meg.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.17 21:20:39
*Hallgatja, ahogy Lea is feldicséri a bort, ráadásul nagyon hasonló stílusban, ahogy ő tette. Kénytelen arra gondolni, hogy a lánynak volt valami gyerekszobája, mert az azért mégsem tudja könnyedén elképzelni, hogy Lea sötét, dohos pincében, imbolygó mécslángnál sétál a penészből szakállt növesztő hordók között, lopóval a vállán, hogy ellenőrizze a gondjaira bízott borok minőségét. Kuncog rajta egy sort, aztán belekóstolnak az ételbe, és meg kell állapítania, hogy a vadas valóban jól sikerült. Persze lehet, hogy csak arról van szó, hogy mostanra alaposan megéheztek mindketten és párolt orkfület és két pofára tömnének, némi algapürével és zöld lucernával. Lea is nekilát, és ami most tükröződik az arcán, azt Laor imádja látni, elvégre azt jelenti, hogy valamit jól csinál. Ezt az arckifejezést bármeddig el tudná nézni. Ami azt illeti, ezt az arcot bármeddig el tudná nézni. Észre sem veszi, hogy mennyire nem esik nehezére csendben maradni és csak figyelni. Állítólag a mágusok repertoárjában vannak olyan varázslatok, melyekkel némaságot lehet parancsolni az emberre. Noha most egy sincs jelen közülük, még egyfajta varázslat ez. Sőt, annyira meg van babonázva, hogy majdnem elfelejt enni is. De aztán csak folytatja, és a néhai nyuszik földi maradványai biztos tempóban fogynak előttük.
A kérdésre azután felnéz, és a változatosság kedvéért elmosolyodik. Bár ez egy kicsit fanyar, nem a szokásos szemtelen vigyor.*
- Nehéz elképzelni? *kérdez vissza, mert Lea érdeklődése ezt is jelentheti* Azt hiszem, egy pillanatig sem szabad megbízni abban, aki mindig vidám vagy kedves. Az csak játszik, álarcot visel. Ilyen ember nem létezik. Sem elf, törpe, satöbbi. Talán csak a tündérek lehetnek kivételek, náluk általában ez a természetükből fakad. Általában. De én nem vagyok tündér.
*Szélesedik a mosoly, ahogy az eltartott kisujjra pillant. Annyira, de annyira idegenül hat az ilyesmi e falak között, ettől a nőtől. És annyira, de annyira nem hiányzik az ilyesmi. Legfeljebb ilyen móka közepette. Hosszan néz a boszi szemébe, aztán még mindig somolyogva szólal meg.*
- Hm, meséltem már az első szerelmemről?
*A kérdést persze csak azért teszi fel, hogy ha Lea nem akar hallani róla, akkor szólhasson. Kicsit furcsának tűnhet a kérdés, a témaváltás, pedig ezzel is csak a nő kérdésére felelhet meg.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.17 21:20:39
6867. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-17 19:34:21
Üzenet elküldve: 2016-12-17 19:34:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nevet a férfi szavain, gesztusain. Egy pillanatra még el is képzelte magukat, ahogyan valami gyönyörű kúriában ülnek és a libériás inas valami hasonló műsort nyom le, ők pedig nagy komolyan, rizsporos parókával a fejükön, affektálva dicsérik azt a nagyszerű nedűt, amiben ott a nyár íze, meg valamennyi bogyós gyümölcsé, ami a vidéken terem. Éppen csak a zsenge bölcsőzsír hiányzik belőle.
Elveszi a poharat hát és megízleli, de ha agyonvágnák sem érezne mást a borízen kívül. Miért is kéne mézes zamata legyen? Mit jelent ez egyáltalán? Végül is teljesen mindegy, nem ért ő az ilyesmihez, különösebben nincs is oda a borért, csak ha az mézédes. Egyébként neki mindegy, csak ártson, bár jobbára nem is iszik alkoholt, csak nagyon ritkán, akkor is inkább sörben utazik, hamar megárt neki.*
- Remek választás volt ez a nedű. Érzem benne a virágzó réteket, szinte hallom a daloló fülemülét, amint azon örömködik, hogy nem vitte el a termést a lisztharmat.
*természetesen nem tudja, hogy mi az a lisztharmat, mármint, hogy azt tudja, hogy az a szőlő betegsége, de azt már nem, hogy egyébként, hogy néz ki a gyakorlatban. Meg hát azt is tudja, hogy az ilyenek miatt néha igen-igen meg tud drágulni a bor.
Belekóstol ezek után az ételbe, az íze pont olyan, mint amit az illata már ígért: fenséges. Erről nagyjából felesleges bármit mondania, az arcán ahhoz hasonló kifejezés jelenik meg, mint mikor kielégül. Jobban megnézve nem csupán hasonló a kifejezés, hanem éppen ugyanaz, végtére is tényleg kielégül, csak az ízek által. Pont az ilyen pillanatok miatt szeret annyira enni, lassan rág meg minden egyes falatot, hogy maximálisan kiélvezhessen minden ízt. Hol a tányérját, hol Laort nézi, és ilyenkor azon gondolkodik, hogy valószínűleg nem kéne, hogy ismét az egekig marasztalja a szakácstudományát, mert még a végén még elbízza magát. Beszélnie mondjuk nem nagyon kell erről a témáról, mert a folyamatos kéjes nyögés egy-egy falat után, meg az elnyújtott "mmm"-ök beszélnek helyette. Aztán egyszerre megszakítja az étkezésnek amúgy meglehetősen csendes tevékenységét, hogy válaszolhasson a másiknak.*
- De azért néha el szoktál szomorodni? Vagy akkor is csak nevetsz? Szoktál sírni?
*A borostyán szempár szinte elemzi a másik arcának minden egyes rezdülését, próbálja elképzelni lefelé görbülő szájjal, arcán legördülő könnycseppel. Valahogy idegennek hatnak ezen az arcon az ilyesmik. Ezen gondolkodva kortyol egy újabbat a borból. Eltartott kisujjal fogva a poharát, mint holmi úrinő.*
*Nevet a férfi szavain, gesztusain. Egy pillanatra még el is képzelte magukat, ahogyan valami gyönyörű kúriában ülnek és a libériás inas valami hasonló műsort nyom le, ők pedig nagy komolyan, rizsporos parókával a fejükön, affektálva dicsérik azt a nagyszerű nedűt, amiben ott a nyár íze, meg valamennyi bogyós gyümölcsé, ami a vidéken terem. Éppen csak a zsenge bölcsőzsír hiányzik belőle.
Elveszi a poharat hát és megízleli, de ha agyonvágnák sem érezne mást a borízen kívül. Miért is kéne mézes zamata legyen? Mit jelent ez egyáltalán? Végül is teljesen mindegy, nem ért ő az ilyesmihez, különösebben nincs is oda a borért, csak ha az mézédes. Egyébként neki mindegy, csak ártson, bár jobbára nem is iszik alkoholt, csak nagyon ritkán, akkor is inkább sörben utazik, hamar megárt neki.*
- Remek választás volt ez a nedű. Érzem benne a virágzó réteket, szinte hallom a daloló fülemülét, amint azon örömködik, hogy nem vitte el a termést a lisztharmat.
*természetesen nem tudja, hogy mi az a lisztharmat, mármint, hogy azt tudja, hogy az a szőlő betegsége, de azt már nem, hogy egyébként, hogy néz ki a gyakorlatban. Meg hát azt is tudja, hogy az ilyenek miatt néha igen-igen meg tud drágulni a bor.
Belekóstol ezek után az ételbe, az íze pont olyan, mint amit az illata már ígért: fenséges. Erről nagyjából felesleges bármit mondania, az arcán ahhoz hasonló kifejezés jelenik meg, mint mikor kielégül. Jobban megnézve nem csupán hasonló a kifejezés, hanem éppen ugyanaz, végtére is tényleg kielégül, csak az ízek által. Pont az ilyen pillanatok miatt szeret annyira enni, lassan rág meg minden egyes falatot, hogy maximálisan kiélvezhessen minden ízt. Hol a tányérját, hol Laort nézi, és ilyenkor azon gondolkodik, hogy valószínűleg nem kéne, hogy ismét az egekig marasztalja a szakácstudományát, mert még a végén még elbízza magát. Beszélnie mondjuk nem nagyon kell erről a témáról, mert a folyamatos kéjes nyögés egy-egy falat után, meg az elnyújtott "mmm"-ök beszélnek helyette. Aztán egyszerre megszakítja az étkezésnek amúgy meglehetősen csendes tevékenységét, hogy válaszolhasson a másiknak.*
- De azért néha el szoktál szomorodni? Vagy akkor is csak nevetsz? Szoktál sírni?
*A borostyán szempár szinte elemzi a másik arcának minden egyes rezdülését, próbálja elképzelni lefelé görbülő szájjal, arcán legördülő könnycseppel. Valahogy idegennek hatnak ezen az arcon az ilyesmik. Ezen gondolkodva kortyol egy újabbat a borból. Eltartott kisujjal fogva a poharát, mint holmi úrinő.*
6866. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-16 17:15:17
Üzenet elküldve: 2016-12-16 17:15:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elképzelése sem lenne, hogy Leának ugyan mi baja lenne a különféle becézési módokkal? Példának okáért első találkozásukkor rögtön tündérnek nevezte a lányt. Mentségére szolgáljon, hogy kicsit haldoklott. És különben is: ha úgy alakul, hogy megőszülve, megvénülve ücsörögnek egymás mellett a kandalló előtt, egymás kezét fogva, akkor már úgysem fognak naponta kétszer fejest ugrani az ágyba. Akkor pedig miért ne üthetnék el azzal az időt, hogy új és új beceneveket keresgélnek a másiknak? Lehet, hogy máris öregszik, mert ez sem kedve ellen való gondolat.
Egyelőre viszont még csak ott tartanak, és természetesen ez sincs ellenére, hogy fél napi távollét után már szaggatják egymásról a ruhát. És persze a vadasnál. Itt pedig nem kap választ arra, hogy Lea mit szeretne inni, így végül egy palack mélyvörös színű bort választ. Tölt egy pohárba, tudálékos arckifejezéssel húzza el az orra alatt.*
- Ajánlhatom esetleg kiváló évjáratú Vashegyi Vérborunkat. Illatában bogyós gyümölcsöket fedezhetünk fel, málnát, cseresznyét, esetleg epret. *belekortyol* Élénk savak jelennek meg kóstolásnál, az új hordós érlelésnek köszönhetően az ízben finoman jelentkezik egy kis dohány és vanília aroma.
*Egy másik pohárba is tölt, ezt teszi Lea elé. Egyébként fogalma sincs, hogy miről beszél. Kölyökként egy nemesember szolgálatában állott, az ottani cellárius munkájában is segédkezett. Az öregember mestersége megszállottja volt, eltökélten igyekezett okítani a dolog iránt mérsékelt érdeklődést mutató Laort. Mostanra pedig már csak néhány kifejezésre emlékszik, és az öreg mellközépig érő ősz szakállára, és a nyakában láncon viselt fényes, tenyérnyi érmére.
Miután mindkettőjüknek töltött és tálalt, leül Leával szemben, vállára csapja a konyharuhát, és megemeli a poharát.*
- Egészségedre! *iszik pár kortyot, aztán nekilát az ételnek. Biztos benne, hogy a boszinak sem kell sok biztatás.* Bohóc voltam azelőtt is, hogy bohóccá váltam volna. Igazság szerint sohasem értettem azokat, akik véresen komolyan veszik az életet és a szórakozást, nevetést vagy éppen a bohóckodást nyűgnek, feleslegesnek vagy éppen kerülendő rossznak tartják. Persze van olyan dolog, amivel nem viccelünk, és van olyan alkalom is, amikor illő komolynak maradni. De egyébként? Egyébként miért ne lehetnénk jókedvűek és vidámak? Úgyis mind meghalunk végül, és hátha jó pont Drenule-nál, hogy nem köldökünket bámulva éltük le az életünk. Na, hogy ízlik?
*Mostanra mára Vashegyig is elértek a hírek, miszerint Lanawin-szerte egyre többen és többen fordulnak imáikkal különféle halhatatlanokhoz. Talán az elmúlt idők szomorú eseményei hatására. Természetesen mindenki meg van győződve róla, hogy az általa imádott istenség az igaz isten, aki leszámolt Sa'Tereth-tel és szukájával. Ez különösebben nem izgatja. Ő abban a szerencsés és kivételezett helyzetben van, hogy nemcsak hallott, olvasott istenekről, de látott is egyet saját valójában. A Vashegyen történtek fényében pedig egy pillanatig sem lehet meglepő, hogy neki Drenule az, ami másnak Eeyr vagy Teysus.
A kérdés pedig a vadasra vonatkozott.*
*Elképzelése sem lenne, hogy Leának ugyan mi baja lenne a különféle becézési módokkal? Példának okáért első találkozásukkor rögtön tündérnek nevezte a lányt. Mentségére szolgáljon, hogy kicsit haldoklott. És különben is: ha úgy alakul, hogy megőszülve, megvénülve ücsörögnek egymás mellett a kandalló előtt, egymás kezét fogva, akkor már úgysem fognak naponta kétszer fejest ugrani az ágyba. Akkor pedig miért ne üthetnék el azzal az időt, hogy új és új beceneveket keresgélnek a másiknak? Lehet, hogy máris öregszik, mert ez sem kedve ellen való gondolat.
Egyelőre viszont még csak ott tartanak, és természetesen ez sincs ellenére, hogy fél napi távollét után már szaggatják egymásról a ruhát. És persze a vadasnál. Itt pedig nem kap választ arra, hogy Lea mit szeretne inni, így végül egy palack mélyvörös színű bort választ. Tölt egy pohárba, tudálékos arckifejezéssel húzza el az orra alatt.*
- Ajánlhatom esetleg kiváló évjáratú Vashegyi Vérborunkat. Illatában bogyós gyümölcsöket fedezhetünk fel, málnát, cseresznyét, esetleg epret. *belekortyol* Élénk savak jelennek meg kóstolásnál, az új hordós érlelésnek köszönhetően az ízben finoman jelentkezik egy kis dohány és vanília aroma.
*Egy másik pohárba is tölt, ezt teszi Lea elé. Egyébként fogalma sincs, hogy miről beszél. Kölyökként egy nemesember szolgálatában állott, az ottani cellárius munkájában is segédkezett. Az öregember mestersége megszállottja volt, eltökélten igyekezett okítani a dolog iránt mérsékelt érdeklődést mutató Laort. Mostanra pedig már csak néhány kifejezésre emlékszik, és az öreg mellközépig érő ősz szakállára, és a nyakában láncon viselt fényes, tenyérnyi érmére.
Miután mindkettőjüknek töltött és tálalt, leül Leával szemben, vállára csapja a konyharuhát, és megemeli a poharát.*
- Egészségedre! *iszik pár kortyot, aztán nekilát az ételnek. Biztos benne, hogy a boszinak sem kell sok biztatás.* Bohóc voltam azelőtt is, hogy bohóccá váltam volna. Igazság szerint sohasem értettem azokat, akik véresen komolyan veszik az életet és a szórakozást, nevetést vagy éppen a bohóckodást nyűgnek, feleslegesnek vagy éppen kerülendő rossznak tartják. Persze van olyan dolog, amivel nem viccelünk, és van olyan alkalom is, amikor illő komolynak maradni. De egyébként? Egyébként miért ne lehetnénk jókedvűek és vidámak? Úgyis mind meghalunk végül, és hátha jó pont Drenule-nál, hogy nem köldökünket bámulva éltük le az életünk. Na, hogy ízlik?
*Mostanra mára Vashegyig is elértek a hírek, miszerint Lanawin-szerte egyre többen és többen fordulnak imáikkal különféle halhatatlanokhoz. Talán az elmúlt idők szomorú eseményei hatására. Természetesen mindenki meg van győződve róla, hogy az általa imádott istenség az igaz isten, aki leszámolt Sa'Tereth-tel és szukájával. Ez különösebben nem izgatja. Ő abban a szerencsés és kivételezett helyzetben van, hogy nemcsak hallott, olvasott istenekről, de látott is egyet saját valójában. A Vashegyen történtek fényében pedig egy pillanatig sem lehet meglepő, hogy neki Drenule az, ami másnak Eeyr vagy Teysus.
A kérdés pedig a vadasra vonatkozott.*
6865. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-16 17:02:25
Üzenet elküldve: 2016-12-16 17:02:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Eldac, Mofeta, Zekd, Syvyan, Ethea//
//A Párbaj Köre//
*A fegyveres harci tudásán lenne mit csiszolnia még az íjásznak, ami ezúttal megmutatkozik. Lévén, hogy nem lovag, így hátrányba is kerül, mivel Eldac szépen elkerüli a kaszáló mozdulatokat, ami egyébként teljesen primitív támadás és remélte is, hogy a mélységi nem fekszik ki tőle.
Észleli Daranel ellenfele szándékát, de némileg megkésve, így mikor visszafelé húzza a méretes pallost, sikerül levédenie az oldalának tartó csapást. Eldac kardja Daranel pallosának markolatán csapódik, na meg persze utóbbi kézfejét is eltalálja rendesen. Abban a pillanatban a pallos egy tompa puffanás keretében a földre hullik. A zöld köpenyes gyorsan leguggol, igyekszik megragadni a pallos markolatát, majd ha sikerül, akkor ismét fegyverrel a kezében ugrik oldalra, hogy aztán újra felvehesse az alapbeállást. Viszont, ha Eldac elég leleményes, ezt nagyon könnyen képes megakadályozni, hiszen egyértelműen neki áll jelen pillanatban a zászló.*
//A Párbaj Köre//
*A fegyveres harci tudásán lenne mit csiszolnia még az íjásznak, ami ezúttal megmutatkozik. Lévén, hogy nem lovag, így hátrányba is kerül, mivel Eldac szépen elkerüli a kaszáló mozdulatokat, ami egyébként teljesen primitív támadás és remélte is, hogy a mélységi nem fekszik ki tőle.
Észleli Daranel ellenfele szándékát, de némileg megkésve, így mikor visszafelé húzza a méretes pallost, sikerül levédenie az oldalának tartó csapást. Eldac kardja Daranel pallosának markolatán csapódik, na meg persze utóbbi kézfejét is eltalálja rendesen. Abban a pillanatban a pallos egy tompa puffanás keretében a földre hullik. A zöld köpenyes gyorsan leguggol, igyekszik megragadni a pallos markolatát, majd ha sikerül, akkor ismét fegyverrel a kezében ugrik oldalra, hogy aztán újra felvehesse az alapbeállást. Viszont, ha Eldac elég leleményes, ezt nagyon könnyen képes megakadályozni, hiszen egyértelműen neki áll jelen pillanatban a zászló.*
6864. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-16 11:28:49
Üzenet elküldve: 2016-12-16 11:28:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mindig ezzel vádolsz. Pedig nem is változtattalak még gyíkká, hogy bármi bizonyítékod legyen rá!
*Bár tudvalevő, hogy a gyíkká változás hamar elmúlik, szóval ez is csak akkor lehetne bizonyíték, ha valaki éppen szemtanúja lenne az át- vagy visszaváltozásnak. Ilyenre pedig nincsen tanú. Ha pedig lenne, akkor már nem lenne. Természetesen tisztában van azzal, hogy ez inkább valamiféle becenév, és szerencsére az ő kultúrkörükben még csak nem is számít gúnynévnek. Összességében pedig mennyivel kellemesebb a csengése, mintha Laor valami idióta névvel illetné, mint Cukurborsókám, vagy Nyuszómuszó. Már így is annyit bujálkodnak, mint az első szerelem sziruposságába merült kamaszok, ha még cicamicáznák is egymást az végképp feltenné a pontot az i-re. A bujálkodás rész egyébként teljesen rendben van, mikor már kicsit egymás agyára mennek, akkor úgyis megritkulnak majd.
Nehezen szakad csak el a férfitól, még ha csak annyi időre is, hogy a markába vett vízzel lelötykölje magáról a szappanmaradékokat, meg olyasmiket, amik a pancsikálás során kerültek rá, vagy belé. Elvigyorodik arra a gondolatra, hogy valami erotikus festmény témája is lehetne, ahogyan kiemelkedik a "habokból". Bordélyházakba épp ideális falfestmény lenne. Később talán fel is skicceli egy papírosra.*
- Valaki fel fogja takarítani.
*mondja már öltözködés közben, amit egyébként nem visz túlzásba, hevenyészetten gombolja csak az ingét, és az övét sem csatolja be, hiszen ha bezabál akkor úgyis ki kell majd csatolja, hogy dob módjára feszülő hasa kényelmesen elférjen. A haját bugyolálja csak be turbánszerűen egy fürdőlepedőbe, mert azért mégis huzatos az erőd ahhoz, hogy télvíz idején vizes hajjal mászkáljon a kevésbé fűtött részein. Ha már vizes akkor meg is kéne fésülni, mert száraz állapotában ez szinte lehetetlen. Felnyög a gondolatra, mert nem tartozik a fésülködés a kedvenc tevékenységei közé. Szerencse, hogy a vadas utánra tudja halasztani.
Nem ágál különösebben a kiszolgálás ellen, csak vigyorog a műsoron, amit a másik előad.*
- Bohóc vagy. Milyen voltál azelőtt, hogy bohóccá lettél?
*kérdezi őszinte kíváncsisággal a hangjában, meg közben természetesen a száját nyalogatva, és a nyálát nyelve.*
- Mindig ezzel vádolsz. Pedig nem is változtattalak még gyíkká, hogy bármi bizonyítékod legyen rá!
*Bár tudvalevő, hogy a gyíkká változás hamar elmúlik, szóval ez is csak akkor lehetne bizonyíték, ha valaki éppen szemtanúja lenne az át- vagy visszaváltozásnak. Ilyenre pedig nincsen tanú. Ha pedig lenne, akkor már nem lenne. Természetesen tisztában van azzal, hogy ez inkább valamiféle becenév, és szerencsére az ő kultúrkörükben még csak nem is számít gúnynévnek. Összességében pedig mennyivel kellemesebb a csengése, mintha Laor valami idióta névvel illetné, mint Cukurborsókám, vagy Nyuszómuszó. Már így is annyit bujálkodnak, mint az első szerelem sziruposságába merült kamaszok, ha még cicamicáznák is egymást az végképp feltenné a pontot az i-re. A bujálkodás rész egyébként teljesen rendben van, mikor már kicsit egymás agyára mennek, akkor úgyis megritkulnak majd.
Nehezen szakad csak el a férfitól, még ha csak annyi időre is, hogy a markába vett vízzel lelötykölje magáról a szappanmaradékokat, meg olyasmiket, amik a pancsikálás során kerültek rá, vagy belé. Elvigyorodik arra a gondolatra, hogy valami erotikus festmény témája is lehetne, ahogyan kiemelkedik a "habokból". Bordélyházakba épp ideális falfestmény lenne. Később talán fel is skicceli egy papírosra.*
- Valaki fel fogja takarítani.
*mondja már öltözködés közben, amit egyébként nem visz túlzásba, hevenyészetten gombolja csak az ingét, és az övét sem csatolja be, hiszen ha bezabál akkor úgyis ki kell majd csatolja, hogy dob módjára feszülő hasa kényelmesen elférjen. A haját bugyolálja csak be turbánszerűen egy fürdőlepedőbe, mert azért mégis huzatos az erőd ahhoz, hogy télvíz idején vizes hajjal mászkáljon a kevésbé fűtött részein. Ha már vizes akkor meg is kéne fésülni, mert száraz állapotában ez szinte lehetetlen. Felnyög a gondolatra, mert nem tartozik a fésülködés a kedvenc tevékenységei közé. Szerencse, hogy a vadas utánra tudja halasztani.
Nem ágál különösebben a kiszolgálás ellen, csak vigyorog a műsoron, amit a másik előad.*
- Bohóc vagy. Milyen voltál azelőtt, hogy bohóccá lettél?
*kérdezi őszinte kíváncsisággal a hangjában, meg közben természetesen a száját nyalogatva, és a nyálát nyelve.*
6863. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-15 20:07:03
Üzenet elküldve: 2016-12-15 20:07:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Boszorkány...
*Talán sokkal nagyobb meggyőződéssel dünnyögi, mint korábban. Hiszen most úgy érzi, hogy szinte mozdulni sem bírna. Gyenge, mint egy gyerek és kifacsart, mint az a citrom, amit a főzésnél használt. Persze annak is lehet szerepe a dologban, hogy a dézsában, kissé kicsavarodott és összegabalyodott tagokkal amúgy is nehezére esne a ficánkolás. De nem is akar, amíg nem kezd zsibbadni a lába, addig kellemes így pihegni. No meg amíg nem hűl kellemetlenre a víz. Amikor pedig ez is bekövetkezik és kikecmeregnek a fürdőből, még elgyönyörködik a boszi mezítelen testében, noha ez most nem mozdít meg rajta semmit. Ahhoz túl sok volt az iménti szabadidős tevékenység.*
- Valakinek pedig össze is kéne majd itt takarítania. *Ezt már azután jegyzi meg vigyorogva, hogy némi csúszkálás és óvatos tipegés után sikerült megszárítkozniuk és felöltözniük. Sajnálatos módon ezt tovább is gondolja.* Ez természetesen nem méltó egy férfihoz, egy harcoshoz. Hm, de a Vashegy úrnőjéhez sem.
*Gyorsan körülnéz, hátha rejtőzik valaki a sarokban felmosóronggyal, de sajnos senkit sem talál. Ez pedig praktikusan azt jelentené, hogy mégis rá hárul a kilötykölt víz feltakarítása. Semmi kedve hozzá, szerencsére eszébe jut, hogy Lea szereti a hasát, ezzel pedig jól lehet terelni. Előfordulhat persze, hogy egyébként senkinek sem jutott volna eszébe, hogy az ő dolga lenne a rendrakás, de néha hajlamos túlkombinálni a dolgokat*
- Igyekezz, mert ha leég a tűz, akkor kihűl a vadas. Vagy valaki megdézsmálja és nekünk csak néhány csont marad.
*A konyhába visszatérve pedig, ha elégedetten tapasztalják, hogy a vadas nyúl nem hűlt ki és fel sem falták az éhes thargok, akkor szelíd erőszakkal nyomja le Leát az asztalhoz, ha a göndör hajú esetleg teríteni óhajtana vagy más módon segédkezni. Egy jókora konyhakést vesz elő, előkotorja a fenőkövet is, és rémségesen teátrális mozdulatokkal fenni kezdi a pengét.*
- A kedves vendég nem ugrál, hanem illedelmesen várja míg elé teszik a fenséges étket, igen?
*Egy jókora tálra darabolja a nyúl legjavát, mellé pakol két alaposan megtermett gombócot, majd nyakon önti az egészet lávafolyam mennyiségű mártással. Karjára csapja a konyharuhát, ahogy puccos fogadókban a fehér, keményített asztalkendőt a piperkőc felszolgálók és a tálat Lea elé helyezi. Evőeszközöket is prezentál, majd hűvösen előkelő, gőgös arckifejezést ölt, mint ama pincérek, ahogy megáll a leányzó mellett.*
- Milyen italt óhajt megízlelni, úrnőm?
- Boszorkány...
*Talán sokkal nagyobb meggyőződéssel dünnyögi, mint korábban. Hiszen most úgy érzi, hogy szinte mozdulni sem bírna. Gyenge, mint egy gyerek és kifacsart, mint az a citrom, amit a főzésnél használt. Persze annak is lehet szerepe a dologban, hogy a dézsában, kissé kicsavarodott és összegabalyodott tagokkal amúgy is nehezére esne a ficánkolás. De nem is akar, amíg nem kezd zsibbadni a lába, addig kellemes így pihegni. No meg amíg nem hűl kellemetlenre a víz. Amikor pedig ez is bekövetkezik és kikecmeregnek a fürdőből, még elgyönyörködik a boszi mezítelen testében, noha ez most nem mozdít meg rajta semmit. Ahhoz túl sok volt az iménti szabadidős tevékenység.*
- Valakinek pedig össze is kéne majd itt takarítania. *Ezt már azután jegyzi meg vigyorogva, hogy némi csúszkálás és óvatos tipegés után sikerült megszárítkozniuk és felöltözniük. Sajnálatos módon ezt tovább is gondolja.* Ez természetesen nem méltó egy férfihoz, egy harcoshoz. Hm, de a Vashegy úrnőjéhez sem.
*Gyorsan körülnéz, hátha rejtőzik valaki a sarokban felmosóronggyal, de sajnos senkit sem talál. Ez pedig praktikusan azt jelentené, hogy mégis rá hárul a kilötykölt víz feltakarítása. Semmi kedve hozzá, szerencsére eszébe jut, hogy Lea szereti a hasát, ezzel pedig jól lehet terelni. Előfordulhat persze, hogy egyébként senkinek sem jutott volna eszébe, hogy az ő dolga lenne a rendrakás, de néha hajlamos túlkombinálni a dolgokat*
- Igyekezz, mert ha leég a tűz, akkor kihűl a vadas. Vagy valaki megdézsmálja és nekünk csak néhány csont marad.
*A konyhába visszatérve pedig, ha elégedetten tapasztalják, hogy a vadas nyúl nem hűlt ki és fel sem falták az éhes thargok, akkor szelíd erőszakkal nyomja le Leát az asztalhoz, ha a göndör hajú esetleg teríteni óhajtana vagy más módon segédkezni. Egy jókora konyhakést vesz elő, előkotorja a fenőkövet is, és rémségesen teátrális mozdulatokkal fenni kezdi a pengét.*
- A kedves vendég nem ugrál, hanem illedelmesen várja míg elé teszik a fenséges étket, igen?
*Egy jókora tálra darabolja a nyúl legjavát, mellé pakol két alaposan megtermett gombócot, majd nyakon önti az egészet lávafolyam mennyiségű mártással. Karjára csapja a konyharuhát, ahogy puccos fogadókban a fehér, keményített asztalkendőt a piperkőc felszolgálók és a tálat Lea elé helyezi. Evőeszközöket is prezentál, majd hűvösen előkelő, gőgös arckifejezést ölt, mint ama pincérek, ahogy megáll a leányzó mellett.*
- Milyen italt óhajt megízlelni, úrnőm?
6862. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-15 16:04:08
Üzenet elküldve: 2016-12-15 16:04:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Soniord//
*Kagan szortyogtat egyet, de nem szól, savanyú képe helyette is beszél.*
- Na igen. A lehetőségek. *a hadvezér mosolya legalább olyan savanyú.*
- Persze. Van, mikor lehet élni vele, de sose feledjétek... ha az aludni kitett tejfölbe beleszarnak, hiába veszik ki a kakát, nem lesz abból tejföl már soha. Így van ez a lehetőségekkel is: ha egyszer felkerülsz a hatalmasok feketelistájára, nincs az a lehetőség, mi ne fordulna ellened. *tudja miről beszél, három várost szolgált hadvezérként. De még nem ő jön.*
- Elég... *emeli fel a kezét Kagan. Sok ez így egyszerre, túl sok. A főpap közben mogorva pillantást vet a hadvezérre.*
- Sarkítasz. *a válasz nem késik, és ezúttal éle is, sava is van a szavaknak.*
- Egen! Sarkítok. Aki árván nő fel, aki egész kamaszkorát sárban és vérben, egy katonai táborba tölti, aztán korai haláláig különböző lobogók alatt korbácsolja a világot istene és hite nevében, talán sarkíthat kicsit. Nem mindenkinek jutott mártírszerep... apám. Csak úgy mondom. *halk nevetés zárja a szavakat, de nem a hadvezéré, hanem a vénségé, a legöregebb e világi ősé, ki az utolsó Scorpione és az első Tharg volt egy személyben.*
- Vihar a biliben, fiú... *kacsint Kaganra.*
- Minden évszázadban összekapnak párszor.
*Kagan szortyogtat egyet, de nem szól, savanyú képe helyette is beszél.*
- Na igen. A lehetőségek. *a hadvezér mosolya legalább olyan savanyú.*
- Persze. Van, mikor lehet élni vele, de sose feledjétek... ha az aludni kitett tejfölbe beleszarnak, hiába veszik ki a kakát, nem lesz abból tejföl már soha. Így van ez a lehetőségekkel is: ha egyszer felkerülsz a hatalmasok feketelistájára, nincs az a lehetőség, mi ne fordulna ellened. *tudja miről beszél, három várost szolgált hadvezérként. De még nem ő jön.*
- Elég... *emeli fel a kezét Kagan. Sok ez így egyszerre, túl sok. A főpap közben mogorva pillantást vet a hadvezérre.*
- Sarkítasz. *a válasz nem késik, és ezúttal éle is, sava is van a szavaknak.*
- Egen! Sarkítok. Aki árván nő fel, aki egész kamaszkorát sárban és vérben, egy katonai táborba tölti, aztán korai haláláig különböző lobogók alatt korbácsolja a világot istene és hite nevében, talán sarkíthat kicsit. Nem mindenkinek jutott mártírszerep... apám. Csak úgy mondom. *halk nevetés zárja a szavakat, de nem a hadvezéré, hanem a vénségé, a legöregebb e világi ősé, ki az utolsó Scorpione és az első Tharg volt egy személyben.*
- Vihar a biliben, fiú... *kacsint Kaganra.*
- Minden évszázadban összekapnak párszor.
6861. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-15 15:52:26
Üzenet elküldve: 2016-12-15 15:52:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bárki láthatja, hogy noha Laor felháborodása akár még jogos is lehetne, de mégsem az. Bárki láthatja, hogy Lea szánt szándékkal hagy fel a szappanozással, mert nem kielégíteni akarja a férfit - vagy nem a kezével -, hanem csak felhúzni, és tényleg addig feszíteni a húrt, ameddig csak lehet, hogy remegjen a vágytól, illetve, hogy mindketten remegjenek tőle.
Bár míg önmagát habosítja addig szánt szándékkal nem néz Laorra, csak perifériáról látja, hogy az lassan teljesen kész van. Nagyon helyes! Csak akkor néz rá a válla fölött, mikor már Laor mögé kerül, akkor a pillantása azonban meglehetősen kacér, szája sarkában ott egy félmosoly, és hát az sem a szemérmes fajta, de hát hogyan is szemérmeskedhetne, mikor a másik testet öltött vágya a hátának-fenekének nyomódik, a kezeiben pedig az ő mellét tartja éppen?
Az hagyján, hogy a mellét, de aztán a keze levándorol Lea lábai közé, Lea száját pedig önkéntelenül is elhagyja egy nyögés, hiszen ez a játék őt is felizgatja, így nem csak a szappantól síkos. Fejét hátraveti Laor vállára, így könnyedén susoghat ő is a másik fülébe.*
- Aljas rágalom. Teljesen ártatlan vagyok.
*hangjában ott a játékos rimánkodás, no nem mintha attól félne, hogy most őt itt azonnal megégetik - maximum a vágy tüzével -, de ha már ilyen vádak érik, akkor arra muszáj valamit reagálni. Az ilyesmit - a boszorkányságot - meg állítólag tagadni is illik, úgyhogy természetesen tagad.
Az iménti tevékenységük rendesen hozzájárult ahhoz, hogy a helyiség árvíz sújtotta területnek nézzen ki, a kiloccsant szappanos vízen pedig remekül el lehet csúszni. De egyelőre úgy tűnik, hogy egyik sem aggódik ezen túlzottan, hiszen egymásba gabalyodva pihegnek a lassan elhűlő vízben. Lea Laor ölében, a feje szinte lelóg hátul, homlokát a dézsa peremén nyugtatja, egyik karja szintén erőtlenül lóg le, a másikkal a férfi nyakát öleli. Nem szívesen moccanna meg, de hamarosan kénytelen lesz, illetve a nagy arasznyi akadály sem olyan impozáns már, mint volt, úgyhogy hamarosan nem lesz már, ami ilyen kényelmesen "kiékelje". Le kéne mosni a maradék szappanhabot, és az a vadas újra elkezdi bizsergetni a fantáziáját.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bárki láthatja, hogy noha Laor felháborodása akár még jogos is lehetne, de mégsem az. Bárki láthatja, hogy Lea szánt szándékkal hagy fel a szappanozással, mert nem kielégíteni akarja a férfit - vagy nem a kezével -, hanem csak felhúzni, és tényleg addig feszíteni a húrt, ameddig csak lehet, hogy remegjen a vágytól, illetve, hogy mindketten remegjenek tőle.
Bár míg önmagát habosítja addig szánt szándékkal nem néz Laorra, csak perifériáról látja, hogy az lassan teljesen kész van. Nagyon helyes! Csak akkor néz rá a válla fölött, mikor már Laor mögé kerül, akkor a pillantása azonban meglehetősen kacér, szája sarkában ott egy félmosoly, és hát az sem a szemérmes fajta, de hát hogyan is szemérmeskedhetne, mikor a másik testet öltött vágya a hátának-fenekének nyomódik, a kezeiben pedig az ő mellét tartja éppen?
Az hagyján, hogy a mellét, de aztán a keze levándorol Lea lábai közé, Lea száját pedig önkéntelenül is elhagyja egy nyögés, hiszen ez a játék őt is felizgatja, így nem csak a szappantól síkos. Fejét hátraveti Laor vállára, így könnyedén susoghat ő is a másik fülébe.*
- Aljas rágalom. Teljesen ártatlan vagyok.
*hangjában ott a játékos rimánkodás, no nem mintha attól félne, hogy most őt itt azonnal megégetik - maximum a vágy tüzével -, de ha már ilyen vádak érik, akkor arra muszáj valamit reagálni. Az ilyesmit - a boszorkányságot - meg állítólag tagadni is illik, úgyhogy természetesen tagad.
Az iménti tevékenységük rendesen hozzájárult ahhoz, hogy a helyiség árvíz sújtotta területnek nézzen ki, a kiloccsant szappanos vízen pedig remekül el lehet csúszni. De egyelőre úgy tűnik, hogy egyik sem aggódik ezen túlzottan, hiszen egymásba gabalyodva pihegnek a lassan elhűlő vízben. Lea Laor ölében, a feje szinte lelóg hátul, homlokát a dézsa peremén nyugtatja, egyik karja szintén erőtlenül lóg le, a másikkal a férfi nyakát öleli. Nem szívesen moccanna meg, de hamarosan kénytelen lesz, illetve a nagy arasznyi akadály sem olyan impozáns már, mint volt, úgyhogy hamarosan nem lesz már, ami ilyen kényelmesen "kiékelje". Le kéne mosni a maradék szappanhabot, és az a vadas újra elkezdi bizsergetni a fantáziáját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094