Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 343 (6841. - 6860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6860. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-15 12:24:31
Üzenet elküldve: 2016-12-15 12:24:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az elveszett tegez megtalálására naponta kísérletet tesz, és bizony naponta csalatkozik, pedig már tényleg mindenhol megnézte. Lehet, hogy ellopták? Vagy valaki eldugta előle? Amilyenek a barátai, úgy ez utóbbit simán kinézi ám belőlük. Viszont most is megpróbálja végiggondolni azt, hogy mi is az utolsó közös emlékük? Nem, ma sem tudná megmondani. Az lesz a legjobb, ha tesz egy kört az erődben, és ha utána pedig bevallja töredelmesen ha másnak nem, hát Hrothinak, hogy milyen bűnt is követett el. Mármint, hogy elhagyta a tegezét, és nem hogy Aoneerrel hetyegett.*
6859. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-15 11:55:21
Üzenet elküldve: 2016-12-15 11:55:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Mofeta - másnap reggel//
*A párbaj számára sem túl érdekfeszítő, valamivel hevesebb és látványosabb küzdelmet vár egy olyan összecsapástól melyben egy mélységi is részt vesz.*
~ Persze... ilyenkor fontos, hogy tisztelettel és tekintettel legyünk a másikra, hisz csak gyakorlás, vagy felmérés, de attól lehetne pikánsabb.~ *jegyzi meg enyhén szurkálódva magában. Gondolatainak fizikai kivetüléseként szemöldökeit felhúzza, száját lebiggyeszti, jobb vállát pedig megrántja. Nem is nagy baj, hogy a tündér nem kéri a kommentálást, hiszen túlságosan sok érdekeset nem is tudna mondani. Ennélfogva az sem lepi meg amikor Mofeta mással kezd el foglalatoskodni és, hogy végül a búcsúzás mellett dönt.*
- Valóban. Jómagam is úgy vélem, hogy ma már semmi érdekes nem fog történni. Én még megvárom a naplementét, de neked további szép estét Mofi! *viszonozza a tündér búcsúját, majd miután a lány eltűnik az épületek között Syvyan is feltápászkodik. Együtt sétál be az éjszakával a város központjába. Ügyességét kihasználva felkapaszkodik az egyik épület tetejére. Törökülésbe helyezkedik, a hűlő levegő elleni védelemként maga köré húzza köpenyét és fejébe tolja csuklyáját. Eggyé olvad az éjszakával. A teljes sötétséget pedig csak pillanatokra, a pipájában fel-fel parázsló dohány lüktető fénye töri meg.
Sokat nem alszik éjszaka, nincs is rá szüksége, hiszen az elmúlt nap meglehetős semmittevéssel telt el. Már hajnalban a hosszú ház oldalának dőlve fogyasztja az egy almából álló reggelijét. Kisvártatva egy ismerős alak jelenik meg a hosszú hajnalból feltápászkodó város utcáin. Az elf, nem tudja megmagyarázni miért, de egy pillanatra sem gondolta volna, hogy a tündér lesz az első ismerős arc akit ma reggel látni fog. Este elég időt töltött egyedül, gondolataiba merülve így nem is késlekedik és néhány, hosszú és ruganyos lépéssel máris a tündér mellett terem.*
- Szép reggelt, Mofi! Sikerült kipihenni magad? *szólítja meg Syvyan a tündért, mielőtt még eszébe jutna, hogy ha Mofi nem vette észre őt hamarabb, akkor akár kissé rá is ijeszthet. Késő, de reménykedik, hogy nem hozza rá a frászt betoppanásával Mofira.*
- Mit szólnál egy csésze élénkítő teához így kora reggel?
A hozzászólás írója (Syvyan D'Arch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.15 11:58:23
*A párbaj számára sem túl érdekfeszítő, valamivel hevesebb és látványosabb küzdelmet vár egy olyan összecsapástól melyben egy mélységi is részt vesz.*
~ Persze... ilyenkor fontos, hogy tisztelettel és tekintettel legyünk a másikra, hisz csak gyakorlás, vagy felmérés, de attól lehetne pikánsabb.~ *jegyzi meg enyhén szurkálódva magában. Gondolatainak fizikai kivetüléseként szemöldökeit felhúzza, száját lebiggyeszti, jobb vállát pedig megrántja. Nem is nagy baj, hogy a tündér nem kéri a kommentálást, hiszen túlságosan sok érdekeset nem is tudna mondani. Ennélfogva az sem lepi meg amikor Mofeta mással kezd el foglalatoskodni és, hogy végül a búcsúzás mellett dönt.*
- Valóban. Jómagam is úgy vélem, hogy ma már semmi érdekes nem fog történni. Én még megvárom a naplementét, de neked további szép estét Mofi! *viszonozza a tündér búcsúját, majd miután a lány eltűnik az épületek között Syvyan is feltápászkodik. Együtt sétál be az éjszakával a város központjába. Ügyességét kihasználva felkapaszkodik az egyik épület tetejére. Törökülésbe helyezkedik, a hűlő levegő elleni védelemként maga köré húzza köpenyét és fejébe tolja csuklyáját. Eggyé olvad az éjszakával. A teljes sötétséget pedig csak pillanatokra, a pipájában fel-fel parázsló dohány lüktető fénye töri meg.
Sokat nem alszik éjszaka, nincs is rá szüksége, hiszen az elmúlt nap meglehetős semmittevéssel telt el. Már hajnalban a hosszú ház oldalának dőlve fogyasztja az egy almából álló reggelijét. Kisvártatva egy ismerős alak jelenik meg a hosszú hajnalból feltápászkodó város utcáin. Az elf, nem tudja megmagyarázni miért, de egy pillanatra sem gondolta volna, hogy a tündér lesz az első ismerős arc akit ma reggel látni fog. Este elég időt töltött egyedül, gondolataiba merülve így nem is késlekedik és néhány, hosszú és ruganyos lépéssel máris a tündér mellett terem.*
- Szép reggelt, Mofi! Sikerült kipihenni magad? *szólítja meg Syvyan a tündért, mielőtt még eszébe jutna, hogy ha Mofi nem vette észre őt hamarabb, akkor akár kissé rá is ijeszthet. Késő, de reménykedik, hogy nem hozza rá a frászt betoppanásával Mofira.*
- Mit szólnál egy csésze élénkítő teához így kora reggel?
A hozzászólás írója (Syvyan D'Arch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.15 11:58:23
6858. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-14 15:02:15
Üzenet elküldve: 2016-12-14 15:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy pillanatig nem kételkedne benne, hogy Lea is kéjenc, annál is inkább, mert ezt már bizonyította. Párszor. Ettől függetlenül az arckifejezés és a vízben csobbanó szappan egy pillanatra elbizonytalanítja. Óvatosan sandít körbe. Szörnyű lenne, ha neki kéne lehajolni a szappanért, a sarokban pedig ott rejtőzne az a félvér, aki még annak idején, a Gazdagnegyedben nem volt elég fürge és a kiszolgáltatott testhelyzetet kihasználva állna nemtelen bosszút. Szerencsére igen hamar kiderül, hogy erről szó sincs, és Lea ügyes kis kezei tovább mosdatják, ezúttal hosszasan elidőzve egy testtájékon. Csak egy darabig kíséri élénk figyelemmel a műveletet, mert a látvány és az érzés kezd sok lenni. Lehunyja a szemét, a fejét is hátraveti kissé, és felületesebben kezdi kapkodni a levegőt.*
- Hééé!
*A felháborodás teljesen jogos, ezt bárki beláthatja. Lea pont akkor hagyja abba áldásos tevékenységét, amikor már lassan jó lenne. Pedig igazán semmi kivetnivalót nem látna abban, ha kézzel üdvözítené, bár az kétségtelen, hogy a dézsa nem alkalmas arra, ami ezután következik: itt nem tud a fal felé fordulni és horkolni. Aztán csak nyel egy nagyot, amikor Lea magát kezdi mosdatni, meglehetősen szégyentelen módon. Leül a dézsa szélére, bár részben határozottan állva marad, és szinte pislogni sem mer, nehogy lemaradjon valamiről. Olyasmiről, mint hogy leöblítse magáról a szappanhabot, természetesen elfeledkezik. Nem mintha ne tartaná a göndör hajút egyébként is igen kívánatosnak, de ez egészen őrjítő. Már azon van, hogy felpattan, nekilöki Leát a dézsa szélének és aztán vége minden finomkodásnak, amikor alkalom nyílik rá, hogy segédkezhessen. Visszacsobban a vízbe, Lea mögé kúszik és kénytelen beismerni, hogy néha a legártatlanabb dolgok lehetnek leginkább izgatók. Mert amit a szeplős pofi eddig művelt az sem volt semmi, de az, ahogy a vizesen összetapadt hajzuhatagot előre csapja, na az a mozdulat valahogy túltesz mindenen. Az utasításnak megfelelően dörgöli a leányzó hátát, és remeg a keze. Elmosolyodik a felismerésre, és a hátat tisztának nyilvánítva, Lea hóna alatt előrecsúsztatja a kezeit és ujjaival ellenőrzi a test tisztaságát, különös figyelmet szentelve a ciciknek. Magához húzza, végigcsókolja a vízcseppektől csillogó nyakat és bosszús-elégedetten dörmögi Lea fülébe.*
- Boszorkány!
*Aztán az egyik keze eltűnik a víz alatt, de csak azért, hogy Leát a hasánál is magához szoríthassa, aztán tovább csússzon a kéz lefelé.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy pillanatig nem kételkedne benne, hogy Lea is kéjenc, annál is inkább, mert ezt már bizonyította. Párszor. Ettől függetlenül az arckifejezés és a vízben csobbanó szappan egy pillanatra elbizonytalanítja. Óvatosan sandít körbe. Szörnyű lenne, ha neki kéne lehajolni a szappanért, a sarokban pedig ott rejtőzne az a félvér, aki még annak idején, a Gazdagnegyedben nem volt elég fürge és a kiszolgáltatott testhelyzetet kihasználva állna nemtelen bosszút. Szerencsére igen hamar kiderül, hogy erről szó sincs, és Lea ügyes kis kezei tovább mosdatják, ezúttal hosszasan elidőzve egy testtájékon. Csak egy darabig kíséri élénk figyelemmel a műveletet, mert a látvány és az érzés kezd sok lenni. Lehunyja a szemét, a fejét is hátraveti kissé, és felületesebben kezdi kapkodni a levegőt.*
- Hééé!
*A felháborodás teljesen jogos, ezt bárki beláthatja. Lea pont akkor hagyja abba áldásos tevékenységét, amikor már lassan jó lenne. Pedig igazán semmi kivetnivalót nem látna abban, ha kézzel üdvözítené, bár az kétségtelen, hogy a dézsa nem alkalmas arra, ami ezután következik: itt nem tud a fal felé fordulni és horkolni. Aztán csak nyel egy nagyot, amikor Lea magát kezdi mosdatni, meglehetősen szégyentelen módon. Leül a dézsa szélére, bár részben határozottan állva marad, és szinte pislogni sem mer, nehogy lemaradjon valamiről. Olyasmiről, mint hogy leöblítse magáról a szappanhabot, természetesen elfeledkezik. Nem mintha ne tartaná a göndör hajút egyébként is igen kívánatosnak, de ez egészen őrjítő. Már azon van, hogy felpattan, nekilöki Leát a dézsa szélének és aztán vége minden finomkodásnak, amikor alkalom nyílik rá, hogy segédkezhessen. Visszacsobban a vízbe, Lea mögé kúszik és kénytelen beismerni, hogy néha a legártatlanabb dolgok lehetnek leginkább izgatók. Mert amit a szeplős pofi eddig művelt az sem volt semmi, de az, ahogy a vizesen összetapadt hajzuhatagot előre csapja, na az a mozdulat valahogy túltesz mindenen. Az utasításnak megfelelően dörgöli a leányzó hátát, és remeg a keze. Elmosolyodik a felismerésre, és a hátat tisztának nyilvánítva, Lea hóna alatt előrecsúsztatja a kezeit és ujjaival ellenőrzi a test tisztaságát, különös figyelmet szentelve a ciciknek. Magához húzza, végigcsókolja a vízcseppektől csillogó nyakat és bosszús-elégedetten dörmögi Lea fülébe.*
- Boszorkány!
*Aztán az egyik keze eltűnik a víz alatt, de csak azért, hogy Leát a hasánál is magához szoríthassa, aztán tovább csússzon a kéz lefelé.*
6857. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-14 13:26:28
Üzenet elküldve: 2016-12-14 13:26:28
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Laor nem tudja meghazudtolni önmagát, így szokásához híven most is jár a szája. Leát ez igazán nem zavarja ez, szereti a fecserészését hallgatni, most sem zavartatja magát különösebben, sőt egy csomó mindent elenged a füle mellett.*
- Tudom, hogy magad is képes lennél ilyesmire. Viszont azt is tudom, hogy egy kéjenc vagy. Mi van, ha én is az vagyok?
*Míg beszél, addig szépen felhabosítja a szappant a két keze között, majd laza mozdulattal a vízbe ejti. Olyan tekintettel néz a férfi szemébe, amiből az egészen biztosan tudhatja, hogy Lea bizony szintén kissé perverz. Az arckifejezése szintén erről árulkodik, mikor a férfi arcáról a szemét még mindig nem levéve nekilát, hogy beszappanozza az eddig kimaradt részeket. Ezt a tevékenységet is meglehetősen lassan végzi, két kézzel, továbbra is Laor szemébe nézve, kéjenc vigyorral, nem kétséges, hogy a kezében tartott szerv patyolat tiszta lesz. Viszont nem a végtelenségig csinálja, hanem csak addig míg Laor sóhajtozni nem kezd. Ekkor kikutatja a vízbe ejtett szappant a fél kezével, aztán a másikkal is elengedi Laort.*
- Leöblítheted magad.
*Közli vidor hangon, majd önmagát kezdi szappanozni, nyaktól lefelé, egy-egy gömbölyületnél elidőzve. A féloldalas mosolyból világosan látszik, hogy igenis annak szánja, aminek látszik: delejezi a férfit, még akkor is, ha amúgy erre nem lenne különösebben szükség, mert már a mezítelen látványa is elég volt a megfelelő gerjedelem kiváltásához. Ettől függetlenül nem szándékozik egyelőre abbahagyni azt, amit csinál, mert újra feláll, és fél lábát a dézsa peremére helyezve már a lábán habosítja az illatos pipereholmit. Gondosan ügyel arra, hogy Laor mindent nagyon jól láthasson, az előbb az ő szemébe nézett, de most látszólag magával van elfoglalva, és borostyánszín tekintete saját kezeit nézi. Ő eleve élvezi a pancsolást, szereti az illatot a bőrén, magát a tisztaság érzését, de itt most egyáltalán nem ezekről van szó.*
- Megmosod a hátam?
*Ha Laor az iménti utasításnak megfelelően visszaült a vízbe, hogy leöblítse magát, akkor most neki háttal leguggol elé, a hátára tapadó nedves hajat előre vonja, és a válla fölött néz a férfire.*
6856. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:08:05
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:08:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elámulás természetesen csak akkor ér valamit, ha hangos tetszésnyilvánítás, levegő után kapkodás, esetleg sikoltozva elrohanás párosul vele. Az utóbbi variáció elsőre talán kontraproduktívnak tűnhet, de van benne perspektíva, amennyiben a férfi a menekülő nő után veti magát, és alaposan megpocsíkolja. Természetesen Lea esetében az ilyen aljasság szóba sem jönne, már csak azért sem, mert egyelőre nem fogta menekülőre.
Egyáltalán nem veszi rossz néven, hogy hirtelen ötlettől vezérelve kibökött vallomását nem viszonozza a kis hableány. Ami azt illeti, az ilyenkor gépiesen rávágott "én is szeretlek" fordulatok kivételesen esetlenül tudnak hatni, úgyhogy talán jobb is, hogy néhány vérmesebb simogatás után Lea nekiáll lesuvickolni. Szorgos kis kezeinek köszönhetően hamarosan kezd úgy festeni, mint egy ünnepi habcsók.*
- Ha jobban belegondolok, ez a rendszeres tisztálkodás nevű úri hóbort mégsem olyan ostoba fényűzés. *a fehér szappanhabbal beburkolva olyan képet vág, mint valami piaci szónok, aki úgy érzi, hogy kivételesen bölcs gondolatokat oszt meg alkalmi hallgatóságával* Tulajdonképpen köszönetet kell mondanom, hogy rávettél. Azt hiszem, néhány kellemes élménnyel lennék szegényebb.
*Ahogy kezdi belelovalni magát, intőn emeli fel mutatóujját, annak végén egy jókora habgombóccal. Természetesen mielőtt szerelme térdre ereszkedve alsóbb régiókban folytatná áldásos tevékenységét. Abban egy pillanatra sem akarná megzavarni holmi locsogással.*
- De mi van akkor, ha valójában semmi kifogásom nincs az egész ellen, nem is volt, mindössze azt akartam elérni, hogy győzelemként könyveld el azt, hogy rávettél? És a győzelem érdekében azt sem tartottad feleslegesnek, hogy saját kezűleg csutakolj le, holott magam is képes lennék...
*Most pedig igyekszik leharapni a nyelvét, mert ha Lea ezt valami gúnynak veszi és véget vet a pancsolásnak, akkor kötözni való baromként kell tekintenie magára, aki nem bírja befogni a száját. Ha ez a nem kívánt eset mégsem következne be, akkor sem szájal tovább, hiszen Lea immár a hasát mosdatja olyan mozdulatokkal, melyek különös gondolatokat szülnek. Mindennek tetejébe a látvány, ahogy előtte térdel, egyszerre végtelenül erkölcstelen és izgató. Rendes, tisztességes úrilány soha nem tenne ilyesmit. De nem is kell nemes kisasszonynak lenni ehhez, bizonyos vidékeken az ilyesmit a pórnép körében is elfogadhatatlannak tartják. Felháborító léhaság! Nincs mese, imádja ezt a nőt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elámulás természetesen csak akkor ér valamit, ha hangos tetszésnyilvánítás, levegő után kapkodás, esetleg sikoltozva elrohanás párosul vele. Az utóbbi variáció elsőre talán kontraproduktívnak tűnhet, de van benne perspektíva, amennyiben a férfi a menekülő nő után veti magát, és alaposan megpocsíkolja. Természetesen Lea esetében az ilyen aljasság szóba sem jönne, már csak azért sem, mert egyelőre nem fogta menekülőre.
Egyáltalán nem veszi rossz néven, hogy hirtelen ötlettől vezérelve kibökött vallomását nem viszonozza a kis hableány. Ami azt illeti, az ilyenkor gépiesen rávágott "én is szeretlek" fordulatok kivételesen esetlenül tudnak hatni, úgyhogy talán jobb is, hogy néhány vérmesebb simogatás után Lea nekiáll lesuvickolni. Szorgos kis kezeinek köszönhetően hamarosan kezd úgy festeni, mint egy ünnepi habcsók.*
- Ha jobban belegondolok, ez a rendszeres tisztálkodás nevű úri hóbort mégsem olyan ostoba fényűzés. *a fehér szappanhabbal beburkolva olyan képet vág, mint valami piaci szónok, aki úgy érzi, hogy kivételesen bölcs gondolatokat oszt meg alkalmi hallgatóságával* Tulajdonképpen köszönetet kell mondanom, hogy rávettél. Azt hiszem, néhány kellemes élménnyel lennék szegényebb.
*Ahogy kezdi belelovalni magát, intőn emeli fel mutatóujját, annak végén egy jókora habgombóccal. Természetesen mielőtt szerelme térdre ereszkedve alsóbb régiókban folytatná áldásos tevékenységét. Abban egy pillanatra sem akarná megzavarni holmi locsogással.*
- De mi van akkor, ha valójában semmi kifogásom nincs az egész ellen, nem is volt, mindössze azt akartam elérni, hogy győzelemként könyveld el azt, hogy rávettél? És a győzelem érdekében azt sem tartottad feleslegesnek, hogy saját kezűleg csutakolj le, holott magam is képes lennék...
*Most pedig igyekszik leharapni a nyelvét, mert ha Lea ezt valami gúnynak veszi és véget vet a pancsolásnak, akkor kötözni való baromként kell tekintenie magára, aki nem bírja befogni a száját. Ha ez a nem kívánt eset mégsem következne be, akkor sem szájal tovább, hiszen Lea immár a hasát mosdatja olyan mozdulatokkal, melyek különös gondolatokat szülnek. Mindennek tetejébe a látvány, ahogy előtte térdel, egyszerre végtelenül erkölcstelen és izgató. Rendes, tisztességes úrilány soha nem tenne ilyesmit. De nem is kell nemes kisasszonynak lenni ehhez, bizonyos vidékeken az ilyesmit a pórnép körében is elfogadhatatlannak tartják. Felháborító léhaság! Nincs mese, imádja ezt a nőt.*
6855. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-13 14:23:11
Üzenet elküldve: 2016-12-13 14:23:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ha Lea először látna nagy arasznyi altesti akadályt, akkor minden bizonnyal elámulna annak méretén, mind hosszát, mind pedig átmérőjét illetően. Valószínűleg le is borulna ez előtt a nagyság előtt, hogy közelről szemügyre vehesse, meg kézbe és torokra. Persze most is elámul, hogy egyrészt hogy fér ez el benne kényelmesen, meg, hogy Laor hogy nem ájul el minden egyes alkalommal? Kész szerencse, hogy egyrészt Lea ruganyos, másrészt meg, hogy Laornak van elég vére ahhoz, hogy eszméletén tudjon maradni, és hogy ezt az időt hasznosan is tudja tölteni.
A szappannal felfegyverkezve közelít a férfihoz, és így ki kell állja azt is, hogy amaz még simogassa, meg ölelgesse. Nem mintha ellenére lenne bármelyik, sőt Laor az izgalom jeleit fedezheti fel mikor ujjai mellesleg cirógatják Leát. A vallomásra csak mosolyog, talán kicsit idiótán is, de neki az ilyesmit sokkal könnyebb a sötétben elsuttogni, mint így, mikor arcukon táncolnak a fáklyák fényei. Kicsit zavartan kezdi Laor hátára locsolgatni a vizet, mikor az magához húzza és úgy dönt, hogy inkább túllép ezen. Majd ha már sötét lesz.
Ahogy szétválnak úgy ragadja el a férfi egyik kezét és kezdi szappanozni, majd kellemes, masszírozó mozdulatokkal felhabosítani azt, amit rákent. Ugyanígy jár el a másik karjával, majd a mellkasával és a hátával is. Természetesen ezt a műveletet csak ott tudja elvégezni, ahol a férfi kinn van a vízből, miután azonban a "száraz" részei elfogytak Lea feláll, Laort is magával húzza.
Ha a másik is felállt, akkor Lea először a hátát veszi kezelésbe, aztán a lábait. A lábak megmosásának akkurátus műveletét úgy végzi, hogy már ismét letérdelt és pillái alól, kacér mosollyal néz fel az előtte állóra. Mozdulatai lassúak, alaposak és nagyon ügyel rá, hogy semmi se maradjon ki. A kelleténél persze bőven több fogy a szappanból, mint kellene, pedig még rá sem tért a nagy arasznyi altesti akadályra, még akkor sem ha egyébként nagyon is kézenfekvő lenne, mert olyan közel van arcához. Előbb a férfi hasát kell beszappanozni, csak utána következhetnek a kimaradt részek.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ha Lea először látna nagy arasznyi altesti akadályt, akkor minden bizonnyal elámulna annak méretén, mind hosszát, mind pedig átmérőjét illetően. Valószínűleg le is borulna ez előtt a nagyság előtt, hogy közelről szemügyre vehesse, meg kézbe és torokra. Persze most is elámul, hogy egyrészt hogy fér ez el benne kényelmesen, meg, hogy Laor hogy nem ájul el minden egyes alkalommal? Kész szerencse, hogy egyrészt Lea ruganyos, másrészt meg, hogy Laornak van elég vére ahhoz, hogy eszméletén tudjon maradni, és hogy ezt az időt hasznosan is tudja tölteni.
A szappannal felfegyverkezve közelít a férfihoz, és így ki kell állja azt is, hogy amaz még simogassa, meg ölelgesse. Nem mintha ellenére lenne bármelyik, sőt Laor az izgalom jeleit fedezheti fel mikor ujjai mellesleg cirógatják Leát. A vallomásra csak mosolyog, talán kicsit idiótán is, de neki az ilyesmit sokkal könnyebb a sötétben elsuttogni, mint így, mikor arcukon táncolnak a fáklyák fényei. Kicsit zavartan kezdi Laor hátára locsolgatni a vizet, mikor az magához húzza és úgy dönt, hogy inkább túllép ezen. Majd ha már sötét lesz.
Ahogy szétválnak úgy ragadja el a férfi egyik kezét és kezdi szappanozni, majd kellemes, masszírozó mozdulatokkal felhabosítani azt, amit rákent. Ugyanígy jár el a másik karjával, majd a mellkasával és a hátával is. Természetesen ezt a műveletet csak ott tudja elvégezni, ahol a férfi kinn van a vízből, miután azonban a "száraz" részei elfogytak Lea feláll, Laort is magával húzza.
Ha a másik is felállt, akkor Lea először a hátát veszi kezelésbe, aztán a lábait. A lábak megmosásának akkurátus műveletét úgy végzi, hogy már ismét letérdelt és pillái alól, kacér mosollyal néz fel az előtte állóra. Mozdulatai lassúak, alaposak és nagyon ügyel rá, hogy semmi se maradjon ki. A kelleténél persze bőven több fogy a szappanból, mint kellene, pedig még rá sem tért a nagy arasznyi altesti akadályra, még akkor sem ha egyébként nagyon is kézenfekvő lenne, mert olyan közel van arcához. Előbb a férfi hasát kell beszappanozni, csak utána következhetnek a kimaradt részek.*
6854. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-13 13:19:45
Üzenet elküldve: 2016-12-13 13:19:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kicsit sziszeg, ahogy beleereszkedik a dézsába, megítélése szerint kissé forró a víz. Persze ezért nem fog panaszkodni, mert annyira nem kellemetlen és különben is: micsoda férfi az, aki minden kis apróság miatt panaszkodik? Igazi férfi, de ne térjünk el a tárgytól! És mint igazi férfi, módfelett elégedett lenne, ha Lea nemcsak gondolatban emlékezne meg arról az akadályról, mint méretes dologról, hanem elismerőleg szólna is róla. Ekkor természetesen csak legyintene, mint szóra sem érdemes dologról, hiszen nem az a típus, akit ilyesmi egy pillanatig is foglalkoztatna. Számít ez? Ez számít? Dehogy! Mind szánalmas, akit a férfiassága mérete nagyon foglalkoztat. Igazán nevetséges. De most már igazán elámulhatna rajta!
Aztán amikor Lea lemerül a víz alá, igen széles, és igen kaján vigyor terül el az arcán, bár az alkalmi búvár túl hamar felbukkan ahhoz, hogy ez a mosoly indokolt lett volna. De már a gondolat is mocskos volt. Ahogy a vizesen csapzott buksi felmerül a víz alól, hirtelen heves vágy lesz úrrá rajta. Nem is annyira az, hogy hörögve, gyorsan és szinte durván, épp ellenkezőleg. A vizesen csillogó haj, a vízcseppekkel tarkított szeplős pofi annyira édes, annyira bájos látvány, hogy szinte szentségtörésnek érezné úgy közeledni a lányhoz, ahogy pár pillanattal előbb még képzelte. De csak szinte.*
- Szappan... *neveti el magát és mint végtelenül ravasz ember, úgy gondol magára, hiszen azzal, hogy belement a fürdőzésbe, nyert valami sokkal kellemesebbet is. Arra természetesen nem gondol, hogy ez fordítva is igaz lehet, mint ahogy arra sem, hogy Lea esetleg nem fegyverként veti be ellene a testét. A nők közismerten agyafúrt teremtések, pontosan tudják, hogy egy jó kufirc belengetésével szinte bármit elérhetnek. De ha a nők furfangosak, akkor mit ér az ő ravaszsága? Ebbe jobb nem is belegondolni.*
- Persze, csak a szappan, ennek pedig semmi köze hozzá. *cirógatja végig ujjai hegyével Lea arcát, aztán tovább a nyakát, a vizesen csillogó vállát és kebleit, utóbbi helyen kissé tovább időzve, aztán a lapos pocakot. És még a hegtetoválások kidudorodó peremeit is igen vonzónak találja. Sokáig néz a szinte világítóan sárga szemekbe, bujkáló mosollyal a szája sarkában, aztán kicsit megrántja a vállát is, szinte bocsánatkérően.*
-Szeretlek.
*Magához húzza a per pillanat nem göndör hajút, szorosan öleli és a hogy belecsókol a nyakába, a fülébe dörmögi.*
- Most pedig fürdess meg úgy, hogy soha többet ne húzódozzak, ha ilyesmit javasolsz.
*Kicsit sziszeg, ahogy beleereszkedik a dézsába, megítélése szerint kissé forró a víz. Persze ezért nem fog panaszkodni, mert annyira nem kellemetlen és különben is: micsoda férfi az, aki minden kis apróság miatt panaszkodik? Igazi férfi, de ne térjünk el a tárgytól! És mint igazi férfi, módfelett elégedett lenne, ha Lea nemcsak gondolatban emlékezne meg arról az akadályról, mint méretes dologról, hanem elismerőleg szólna is róla. Ekkor természetesen csak legyintene, mint szóra sem érdemes dologról, hiszen nem az a típus, akit ilyesmi egy pillanatig is foglalkoztatna. Számít ez? Ez számít? Dehogy! Mind szánalmas, akit a férfiassága mérete nagyon foglalkoztat. Igazán nevetséges. De most már igazán elámulhatna rajta!
Aztán amikor Lea lemerül a víz alá, igen széles, és igen kaján vigyor terül el az arcán, bár az alkalmi búvár túl hamar felbukkan ahhoz, hogy ez a mosoly indokolt lett volna. De már a gondolat is mocskos volt. Ahogy a vizesen csapzott buksi felmerül a víz alól, hirtelen heves vágy lesz úrrá rajta. Nem is annyira az, hogy hörögve, gyorsan és szinte durván, épp ellenkezőleg. A vizesen csillogó haj, a vízcseppekkel tarkított szeplős pofi annyira édes, annyira bájos látvány, hogy szinte szentségtörésnek érezné úgy közeledni a lányhoz, ahogy pár pillanattal előbb még képzelte. De csak szinte.*
- Szappan... *neveti el magát és mint végtelenül ravasz ember, úgy gondol magára, hiszen azzal, hogy belement a fürdőzésbe, nyert valami sokkal kellemesebbet is. Arra természetesen nem gondol, hogy ez fordítva is igaz lehet, mint ahogy arra sem, hogy Lea esetleg nem fegyverként veti be ellene a testét. A nők közismerten agyafúrt teremtések, pontosan tudják, hogy egy jó kufirc belengetésével szinte bármit elérhetnek. De ha a nők furfangosak, akkor mit ér az ő ravaszsága? Ebbe jobb nem is belegondolni.*
- Persze, csak a szappan, ennek pedig semmi köze hozzá. *cirógatja végig ujjai hegyével Lea arcát, aztán tovább a nyakát, a vizesen csillogó vállát és kebleit, utóbbi helyen kissé tovább időzve, aztán a lapos pocakot. És még a hegtetoválások kidudorodó peremeit is igen vonzónak találja. Sokáig néz a szinte világítóan sárga szemekbe, bujkáló mosollyal a szája sarkában, aztán kicsit megrántja a vállát is, szinte bocsánatkérően.*
-Szeretlek.
*Magához húzza a per pillanat nem göndör hajút, szorosan öleli és a hogy belecsókol a nyakába, a fülébe dörmögi.*
- Most pedig fürdess meg úgy, hogy soha többet ne húzódozzak, ha ilyesmit javasolsz.
6853. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-13 11:09:15
Üzenet elküldve: 2016-12-13 11:09:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Élvezi a kergetőzést, kamaszos hévvel veti bele magát, még annak ellenére is, hogy jócskán túl van már a kamaszkoron. Még sosem kergetőzött senkivel, és egy szénaboglyákkal tarkított virágos rét alkalmasabb helyszín lehetne, mint az erőd ridegen kongó folyosói, de a visszhangos termekbe is épp oly jól szórakozik. Meg hát könnyebben meg is hallhatja az utána szaladót, így pedig könnyebben tud kisiklani a kezei közül. A nevetése is számtalanszor visszapattan a komor kőfalakról, mielőtt elhalna. Hangosan nevet akkor is, mikor rájön, hogy Laor valahol eltévedt, ez a kis eltévedés jó arra, hogy ideje legyen levetkőzni és ruháit pedánsan egy székre hajtogatni.
Aztán befut Laor is, és olyan gyorsan veti le a ruháit, hogy az szemmel követni is nehéz. Az arasznyi - nagy arasznyi - altesti akadály pedig szinte kiüti Lea szemét, kénytelen odanézni, bármennyire is nem akarja megbámulni. Vigyorogva lép oda a férfihez átölelve annak nyakát, még az altesti akadályt is leküzdve ezzel úgy, hogy az kettejük közé szorul hastájékon.*
- Nem is gondoltam, hogy ennyire felizgat a szappan gondolata.
*Mondhatni, hogy tréfa-répát reggelizett, avagy, hogy humorgömböt nyalogatott, hiszen pontosan ismeri Laor és a szappan viszonyát. Egy röpke csók után már el is lép, hogy ellenőrizze kezével a vízhőfokot, hogy kicsit lefröcskölje a másikat, majd bemásszon a dézsába.*
- A hátadat is megmosom.
*Fél szemöldöke kacéran megrándul, száján ott az a szintén kacér féloldalas mosoly, miközben tekintete visszavándorol a férfi ágyékára és nagy araszára, mintegy célozva arra, hogy mit fog még megmosni, és hogy ama testrész milyen tiszta is lesz, mire végez vele. Még akkor is Laort méregeti, mikor elmerül a vízben, csak annyira csukja be a szemét, míg teljesen a víz alá merül. Felbukkanva feltérdel, így felsőtestének majdnem a fele kinn van a levegőn. Vizes haja szinte egyenesnek tűnik, és jóval hosszabbnak, mint szárazon, az elázott tincsek hozzátapadnak szintén vizes bőréhez, mint valami sötét függöny, úgy fedik el hátát, vállait és aprócska melleit. Aztán nyúl is a szappanért, Laor nem menekülhet.*
*Élvezi a kergetőzést, kamaszos hévvel veti bele magát, még annak ellenére is, hogy jócskán túl van már a kamaszkoron. Még sosem kergetőzött senkivel, és egy szénaboglyákkal tarkított virágos rét alkalmasabb helyszín lehetne, mint az erőd ridegen kongó folyosói, de a visszhangos termekbe is épp oly jól szórakozik. Meg hát könnyebben meg is hallhatja az utána szaladót, így pedig könnyebben tud kisiklani a kezei közül. A nevetése is számtalanszor visszapattan a komor kőfalakról, mielőtt elhalna. Hangosan nevet akkor is, mikor rájön, hogy Laor valahol eltévedt, ez a kis eltévedés jó arra, hogy ideje legyen levetkőzni és ruháit pedánsan egy székre hajtogatni.
Aztán befut Laor is, és olyan gyorsan veti le a ruháit, hogy az szemmel követni is nehéz. Az arasznyi - nagy arasznyi - altesti akadály pedig szinte kiüti Lea szemét, kénytelen odanézni, bármennyire is nem akarja megbámulni. Vigyorogva lép oda a férfihez átölelve annak nyakát, még az altesti akadályt is leküzdve ezzel úgy, hogy az kettejük közé szorul hastájékon.*
- Nem is gondoltam, hogy ennyire felizgat a szappan gondolata.
*Mondhatni, hogy tréfa-répát reggelizett, avagy, hogy humorgömböt nyalogatott, hiszen pontosan ismeri Laor és a szappan viszonyát. Egy röpke csók után már el is lép, hogy ellenőrizze kezével a vízhőfokot, hogy kicsit lefröcskölje a másikat, majd bemásszon a dézsába.*
- A hátadat is megmosom.
*Fél szemöldöke kacéran megrándul, száján ott az a szintén kacér féloldalas mosoly, miközben tekintete visszavándorol a férfi ágyékára és nagy araszára, mintegy célozva arra, hogy mit fog még megmosni, és hogy ama testrész milyen tiszta is lesz, mire végez vele. Még akkor is Laort méregeti, mikor elmerül a vízben, csak annyira csukja be a szemét, míg teljesen a víz alá merül. Felbukkanva feltérdel, így felsőtestének majdnem a fele kinn van a levegőn. Vizes haja szinte egyenesnek tűnik, és jóval hosszabbnak, mint szárazon, az elázott tincsek hozzátapadnak szintén vizes bőréhez, mint valami sötét függöny, úgy fedik el hátát, vállait és aprócska melleit. Aztán nyúl is a szappanért, Laor nem menekülhet.*
6852. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-13 06:30:25
Üzenet elküldve: 2016-12-13 06:30:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//NAPVÁLTÁS//
*Mind a fiúk unalmas csetepatéja, mind a másik fiúk szótlansága, mind a mai nap fura eseményeinek fárasztó hatása egyre inkább kezd úrrá lenni a tündérkén. Mivel a párbaj nem köti le a figyelmét, és kedve sincsen verekedést nézni, így inkább a könyvébe kezd el rajzolgatni, jegyzetelni unalmában, és egy idő után az sem foglalkoztatja, ha valamelyikük észreveszi, hogy látványosan nincs jelen. Ő megtette a kellő mennyiségű tiszteletteljes odafigyelést, ezek után talán már joga van tenni a tétlenség ellen. Feljegyzi a történteket, az új neveket, amelyekre még emlékszik, ám ha ezzel végez, már tényleg nem marad semmit csinálnia. Szerencsére az este is közeledik, ő pedig nem szeretne éjjel kóborolni az erődben, hiszen annak is rendkívül örül, ha nappal visszatalál a házikóhoz. Ha valamelyik fiú szeretné hazakísérni, akkor örömmel fogadja a felajánlást, ám mindenképpen megköszöni a társaságukat, és így vagy úgy, velük vagy nélkülük, de a kapuk zárásának hallatára visszaindul a szálláshelyére.*
– Azt hiszem ma már mégsem fogunk indulni. Remélem semmi baj nem történt. Szép álmokat Syvyan Úrfi, és Önöknek is!
*Osztja meg az aggodalmát, és búcsúzik el egy meghajlással kísért jókívánsággal. Először benéz Lordhoz, tőle is elköszön éjszakára, a jó éjt puszi a csacsi orrára a napi rutin része, és mint ilyen, természetesen elengedhetetlen. Visszaérvén a hosszú házba köszönti a lakótársait is, vacsora közben azoknak, akik érdeklődést mutatnak elmeséli a napját, majd elteszi magát estére. Nyugodtan telik az álma, ám viszonylag korán ébred, így a reggeli készülődés után, ahol próbál minél kevesebb zajt csapni, azonnal az utcára siet, hogy feltérképezhesse a tábor hajnali szokásait is, a város ébredését.*
*Mind a fiúk unalmas csetepatéja, mind a másik fiúk szótlansága, mind a mai nap fura eseményeinek fárasztó hatása egyre inkább kezd úrrá lenni a tündérkén. Mivel a párbaj nem köti le a figyelmét, és kedve sincsen verekedést nézni, így inkább a könyvébe kezd el rajzolgatni, jegyzetelni unalmában, és egy idő után az sem foglalkoztatja, ha valamelyikük észreveszi, hogy látványosan nincs jelen. Ő megtette a kellő mennyiségű tiszteletteljes odafigyelést, ezek után talán már joga van tenni a tétlenség ellen. Feljegyzi a történteket, az új neveket, amelyekre még emlékszik, ám ha ezzel végez, már tényleg nem marad semmit csinálnia. Szerencsére az este is közeledik, ő pedig nem szeretne éjjel kóborolni az erődben, hiszen annak is rendkívül örül, ha nappal visszatalál a házikóhoz. Ha valamelyik fiú szeretné hazakísérni, akkor örömmel fogadja a felajánlást, ám mindenképpen megköszöni a társaságukat, és így vagy úgy, velük vagy nélkülük, de a kapuk zárásának hallatára visszaindul a szálláshelyére.*
– Azt hiszem ma már mégsem fogunk indulni. Remélem semmi baj nem történt. Szép álmokat Syvyan Úrfi, és Önöknek is!
*Osztja meg az aggodalmát, és búcsúzik el egy meghajlással kísért jókívánsággal. Először benéz Lordhoz, tőle is elköszön éjszakára, a jó éjt puszi a csacsi orrára a napi rutin része, és mint ilyen, természetesen elengedhetetlen. Visszaérvén a hosszú házba köszönti a lakótársait is, vacsora közben azoknak, akik érdeklődést mutatnak elmeséli a napját, majd elteszi magát estére. Nyugodtan telik az álma, ám viszonylag korán ébred, így a reggeli készülődés után, ahol próbál minél kevesebb zajt csapni, azonnal az utcára siet, hogy feltérképezhesse a tábor hajnali szokásait is, a város ébredését.*
6851. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:51:39
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:51:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Ha nem is elcsigázottan, de elég fáradtan érkezik meg Thargarod falai mögé, a kis kovácslakba. Segédei munkájuk végeztével elpakoltak és rendet raktak maguk után. Egy gyors egyeztetés után pedig Hrothgaar rezignált nyugalommal veszi tudomásul segédeinek aznapi beszámolóját.*
- Holnap reggel új munkaerő érkezik a műhelybe. Egy elf leány. Nem kiröhögni, nem zrikálni és legfőképp nem kikezdeni vele. Becsüljük meg a munkaerőt...
*Közli a tényeket és elvárásokat a többiek felé, majd hazaengedi őket, miután a tisztesség kedvéért legurítanak egy-egy kupa söröcskét. Miután Hrothgaar egyedül maradt, még egyszer átfésüli a műhelyt. Nem azért, mert nem bízik segédeiben, sokkal inkább azért, hogy közben lepörgethesse magában a háta mögött álló nap eseményeit, történéseit. Miután pedig csendben számot vetett a napjával, pipát töm és a műhely egyik ablakán kikönyökölve pöfékel. Lusta füst-sárkányok emelkednek a csibukból, és törnek az ég felé.*
~Sok minden fog megváltozni.~
*Szögezi le magában, miközben oldalzsebébe nyúl és a laposüvegét keresi. Egy pillanatra még az ütő is megáll benne, amikor nem találja a keresett tárgyat, majd eszébe jut annak holléte.*
- Hát persze. ~A kis vörösnél hagytam. Remélem segített neki.~ Akkor ma nem iszok pálinkát...
*Konstatálja, ahogy végez a pöfékeléssel és bezárja maga mögött az ablakot. Arcán szinte érzi a cuppanóst, amit Zianától kapott. Talán kicsit bele is pirul az emlékbe, de ezt már senki nem látja.*
*Ha nem is elcsigázottan, de elég fáradtan érkezik meg Thargarod falai mögé, a kis kovácslakba. Segédei munkájuk végeztével elpakoltak és rendet raktak maguk után. Egy gyors egyeztetés után pedig Hrothgaar rezignált nyugalommal veszi tudomásul segédeinek aznapi beszámolóját.*
- Holnap reggel új munkaerő érkezik a műhelybe. Egy elf leány. Nem kiröhögni, nem zrikálni és legfőképp nem kikezdeni vele. Becsüljük meg a munkaerőt...
*Közli a tényeket és elvárásokat a többiek felé, majd hazaengedi őket, miután a tisztesség kedvéért legurítanak egy-egy kupa söröcskét. Miután Hrothgaar egyedül maradt, még egyszer átfésüli a műhelyt. Nem azért, mert nem bízik segédeiben, sokkal inkább azért, hogy közben lepörgethesse magában a háta mögött álló nap eseményeit, történéseit. Miután pedig csendben számot vetett a napjával, pipát töm és a műhely egyik ablakán kikönyökölve pöfékel. Lusta füst-sárkányok emelkednek a csibukból, és törnek az ég felé.*
~Sok minden fog megváltozni.~
*Szögezi le magában, miközben oldalzsebébe nyúl és a laposüvegét keresi. Egy pillanatra még az ütő is megáll benne, amikor nem találja a keresett tárgyat, majd eszébe jut annak holléte.*
- Hát persze. ~A kis vörösnél hagytam. Remélem segített neki.~ Akkor ma nem iszok pálinkát...
*Konstatálja, ahogy végez a pöfékeléssel és bezárja maga mögött az ablakot. Arcán szinte érzi a cuppanóst, amit Zianától kapott. Talán kicsit bele is pirul az emlékbe, de ezt már senki nem látja.*
6850. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:24:57
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:24:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Pancsolásra? Hm... Mondhatjuk így is, de inkább egy kiadós, hé!
*Lea legfeljebb sejtheti, hogy mire gondolt a kiadós alatt, mert mire részletesen kifejthetné, a göndör hajú kereket old. Kicsit bambán mered utána, valahogy ilyen reakcióra nem számított. De miért is nem? Miért is ne szaladgálhatna Lea is, mint egy kerge kölyök? Most épp nincs "szolgálatban", most nem a Vashegy úrnője, hanem egy imádnivaló, fiatal nő, még ha perverz vonzalmat is érez a fürdés iránt. Elvigyorodik ahogy gyorsan félrehúzza a tűztől az ételt és Lea után iramodik. Kiáltozásaik, nevetgélésük, lépteik csattogása talán idegenül visszhangzik a masszív, komor falak között, de ilyesmivel egyikük sem nagyon foglalkozik. Néhány fordulóban, beugrónál már majdnem fülön csípi Leát, de a lány mindannyiszor fürgén iramodik tovább. Kis sem nézett belőle ilyen gyorsaságot, és úgy tűnik, hogy még arra is van ereje és figyelme, hogy mindig csak annyit távolságot tartson, hogy épp ne érje el. Ekkor határozza el, hogy ha mégis elcsípi, szigorúan meg fogja büntetni. Ez pedig egy igen kellemes és izgató gondolat. Talán ha nem a fenyítésen járna az esze, akkor nem fordulna rossz helyen és nem azon kapná magát, hogy kéjsóvár arckifejezéssel ront be a Hrallh-ba. Magában füstölögve fordul sarkon, szinte egészen biztos benne, hogy Lea nem a trónszék mellett óhajt ülőfürdőt venni. Mire pedig rábukkan a boszira, az már a forró vizes dézsa gőzétől terhes levegőjű kis helyiségben várja, a fürdődézsának támaszkodva. Ráadásul anyaszült meztelenül. És nem tudja eleget ruha nélkül látni ahhoz, hogy az ilyesmi ne hatna rá fölöttébb inspirálóan.*
- Huh... *bókol hosszan és költőien, ahogy alaposan szemügyre veszi az elé táruló látványt, majd olyan sebességgel szabadul meg a ruháitól, mintha azok tüzet fogtak volna.*
- Nos, akkor megmosod a hátam? Is?
*Miután a lábáról lerúgott csizma szó szerint a falon csattan, Lea elé lép, amennyire az arasznyi, pontosabban igen nagy arasznyi, altestén frissen képződött akadály ezt lehetővé teszi. Különös, hogy csak azért nem öleli át, mert most jutott eszébe, hogy mi van akkor, ha már van a testének egy bizonyos bukéja? Most, amikor úgyis fürödni fog és nem akkor, amikor élénken tiltakozott a gondolat ellen is. Furcsa dolgokra képes az emberi elme.*
- Pancsolásra? Hm... Mondhatjuk így is, de inkább egy kiadós, hé!
*Lea legfeljebb sejtheti, hogy mire gondolt a kiadós alatt, mert mire részletesen kifejthetné, a göndör hajú kereket old. Kicsit bambán mered utána, valahogy ilyen reakcióra nem számított. De miért is nem? Miért is ne szaladgálhatna Lea is, mint egy kerge kölyök? Most épp nincs "szolgálatban", most nem a Vashegy úrnője, hanem egy imádnivaló, fiatal nő, még ha perverz vonzalmat is érez a fürdés iránt. Elvigyorodik ahogy gyorsan félrehúzza a tűztől az ételt és Lea után iramodik. Kiáltozásaik, nevetgélésük, lépteik csattogása talán idegenül visszhangzik a masszív, komor falak között, de ilyesmivel egyikük sem nagyon foglalkozik. Néhány fordulóban, beugrónál már majdnem fülön csípi Leát, de a lány mindannyiszor fürgén iramodik tovább. Kis sem nézett belőle ilyen gyorsaságot, és úgy tűnik, hogy még arra is van ereje és figyelme, hogy mindig csak annyit távolságot tartson, hogy épp ne érje el. Ekkor határozza el, hogy ha mégis elcsípi, szigorúan meg fogja büntetni. Ez pedig egy igen kellemes és izgató gondolat. Talán ha nem a fenyítésen járna az esze, akkor nem fordulna rossz helyen és nem azon kapná magát, hogy kéjsóvár arckifejezéssel ront be a Hrallh-ba. Magában füstölögve fordul sarkon, szinte egészen biztos benne, hogy Lea nem a trónszék mellett óhajt ülőfürdőt venni. Mire pedig rábukkan a boszira, az már a forró vizes dézsa gőzétől terhes levegőjű kis helyiségben várja, a fürdődézsának támaszkodva. Ráadásul anyaszült meztelenül. És nem tudja eleget ruha nélkül látni ahhoz, hogy az ilyesmi ne hatna rá fölöttébb inspirálóan.*
- Huh... *bókol hosszan és költőien, ahogy alaposan szemügyre veszi az elé táruló látványt, majd olyan sebességgel szabadul meg a ruháitól, mintha azok tüzet fogtak volna.*
- Nos, akkor megmosod a hátam? Is?
*Miután a lábáról lerúgott csizma szó szerint a falon csattan, Lea elé lép, amennyire az arasznyi, pontosabban igen nagy arasznyi, altestén frissen képződött akadály ezt lehetővé teszi. Különös, hogy csak azért nem öleli át, mert most jutott eszébe, hogy mi van akkor, ha már van a testének egy bizonyos bukéja? Most, amikor úgyis fürödni fog és nem akkor, amikor élénken tiltakozott a gondolat ellen is. Furcsa dolgokra képes az emberi elme.*
6849. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-12 11:21:35
Üzenet elküldve: 2016-12-12 11:21:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel, Mofeta, Zekd, Syvyan, Ethea//
//A Párbaj Köre//
*Odaadja tehát a győzelmet, végül is előnybe volt a zöldköpenyes. Eldac, csak mosolyog, aztán érkezik egy újabb ember. A nő a gyűlésről, aki aggályait fejezte ki a Szellemjáróval kapcsolatban. Nem a képességeit, hanem a tisztelet irányba, mert a vörös hajú harcos vélhetően zsoldosféle lehet, nem tartozik szorosan a Thargokhoz. Ezt persze csak gondolja, hiszen semmit sem ismer itt, a kötött egyességeket pedig végképp nem. Bólint azért a nő felé, mivel úgysem hozzá jött, és ez nem az ismerkedés ideje. Daranel azonban nem zavartatja magát, folytatást kér. Eldac magában meglepődik a palloson, ő egy hosszúkardot vételez. Kicsit megsuhintja, megnézi, hogy mennyire jóféle a gyakorlófegyver súlyozása és egyensúlya. Azért jóval rosszabb, mint egy igazi kardé, ezért gyakorolván párat suhint vele, hogy felmérje a határait nagyjából. Darnel nem cseveg tovább, hanem támad. Nem veszítette eddig sem szem elől a cseverészőket, így nem éri váratlanul a támadás. Mivel Daranel pallossal küzd, lassabb, de erősebb mozdulatokra képes, a mélységi viszont gyorsabbakra. Az első csapástól hátraugrik, a másiodikba pedig látszólag beleáll. Ahogy suhint felé Daranel, a suhintás irányával ellentétesen fordul egyet a tengelye körül két nagyobb lépéssel. Közben lendíti a kardját maga mellett, és ha Daranel nem tudja visszahúzni a pallosát, akkor oldalba kapja Eldac kardja.*
//A Párbaj Köre//
*Odaadja tehát a győzelmet, végül is előnybe volt a zöldköpenyes. Eldac, csak mosolyog, aztán érkezik egy újabb ember. A nő a gyűlésről, aki aggályait fejezte ki a Szellemjáróval kapcsolatban. Nem a képességeit, hanem a tisztelet irányba, mert a vörös hajú harcos vélhetően zsoldosféle lehet, nem tartozik szorosan a Thargokhoz. Ezt persze csak gondolja, hiszen semmit sem ismer itt, a kötött egyességeket pedig végképp nem. Bólint azért a nő felé, mivel úgysem hozzá jött, és ez nem az ismerkedés ideje. Daranel azonban nem zavartatja magát, folytatást kér. Eldac magában meglepődik a palloson, ő egy hosszúkardot vételez. Kicsit megsuhintja, megnézi, hogy mennyire jóféle a gyakorlófegyver súlyozása és egyensúlya. Azért jóval rosszabb, mint egy igazi kardé, ezért gyakorolván párat suhint vele, hogy felmérje a határait nagyjából. Darnel nem cseveg tovább, hanem támad. Nem veszítette eddig sem szem elől a cseverészőket, így nem éri váratlanul a támadás. Mivel Daranel pallossal küzd, lassabb, de erősebb mozdulatokra képes, a mélységi viszont gyorsabbakra. Az első csapástól hátraugrik, a másiodikba pedig látszólag beleáll. Ahogy suhint felé Daranel, a suhintás irányával ellentétesen fordul egyet a tengelye körül két nagyobb lépéssel. Közben lendíti a kardját maga mellett, és ha Daranel nem tudja visszahúzni a pallosát, akkor oldalba kapja Eldac kardja.*
6848. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-12 10:07:00
Üzenet elküldve: 2016-12-12 10:07:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Laor felháborodásán muszáj nevetnie, hiszen nem holmi úrinő ő, és hát nem is olyan helyen nőtt fel, ahol a nép kínosan ügyelt arra, hogy nehogy kicsusszanjon a száján valami káromkodás. Szokott káromkodni ő is, de általában ezt magában teszi, pedig ha rákezdene akkor percekig képes lenne úgy mondani, hogy nem használja kétszer ugyanazt a két szót. Ezt viszont nincs már ideje kifejteni, mert Laor kezei már a fenekét markolásszák, amit Lea halk morgással honorál.*
- Nem is gondoltam, hogy ennyire vágysz a pancsolásra!
*szélesen vigyorogva rácsap a férfi kezére, majd mivel Laor már elengedte a fenekét ahhoz, hogy megoldhassa övét, így Lea tulajdonképpen szabadon mozoghat. Ezen fényében pedig nevetve elszalad. A nem túl népes folyosókon visszhangzik a nevetése is, illetve a lábdobogása is. Első gondolata az, hogy akár el is bújhatna valahol, van itt jó pár sötét sarok, ahonnan aztán a férfi nyakába ugorva maga alá gyűrhetné. Azonban elveti az ötletet és csak annyira messze szalad, hogy a következő saroknál bevárhassa, majd onnan tovább a következőre és így tovább egészen a gőztől nedves fürdő helyiségig. Laor remélhetőleg követi, és eközben felkészült lelkileg arra, hogy mindenhol meg lesz sikálva. Még ott is. Nem mintha bármi oka lehetne a panaszra, mikor Lea ilyesmit csinál, mert kifejezetten gyengéden teszi és a dolog inkább egy kellemes előjáték, semmint valódi tisztálkodás. Pucéran, a dézsa szélének támaszkodva várja be a férfit, mellkasa előtt összefont karokkal, és olyan tekintettel, amiből a férfi azt olvashatja ki, hogy ildomos lenne Leához "öltöznie".*
*Laor felháborodásán muszáj nevetnie, hiszen nem holmi úrinő ő, és hát nem is olyan helyen nőtt fel, ahol a nép kínosan ügyelt arra, hogy nehogy kicsusszanjon a száján valami káromkodás. Szokott káromkodni ő is, de általában ezt magában teszi, pedig ha rákezdene akkor percekig képes lenne úgy mondani, hogy nem használja kétszer ugyanazt a két szót. Ezt viszont nincs már ideje kifejteni, mert Laor kezei már a fenekét markolásszák, amit Lea halk morgással honorál.*
- Nem is gondoltam, hogy ennyire vágysz a pancsolásra!
*szélesen vigyorogva rácsap a férfi kezére, majd mivel Laor már elengedte a fenekét ahhoz, hogy megoldhassa övét, így Lea tulajdonképpen szabadon mozoghat. Ezen fényében pedig nevetve elszalad. A nem túl népes folyosókon visszhangzik a nevetése is, illetve a lábdobogása is. Első gondolata az, hogy akár el is bújhatna valahol, van itt jó pár sötét sarok, ahonnan aztán a férfi nyakába ugorva maga alá gyűrhetné. Azonban elveti az ötletet és csak annyira messze szalad, hogy a következő saroknál bevárhassa, majd onnan tovább a következőre és így tovább egészen a gőztől nedves fürdő helyiségig. Laor remélhetőleg követi, és eközben felkészült lelkileg arra, hogy mindenhol meg lesz sikálva. Még ott is. Nem mintha bármi oka lehetne a panaszra, mikor Lea ilyesmit csinál, mert kifejezetten gyengéden teszi és a dolog inkább egy kellemes előjáték, semmint valódi tisztálkodás. Pucéran, a dézsa szélének támaszkodva várja be a férfit, mellkasa előtt összefont karokkal, és olyan tekintettel, amiből a férfi azt olvashatja ki, hogy ildomos lenne Leához "öltöznie".*
6847. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-11 21:55:34
Üzenet elküldve: 2016-12-11 21:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Roppant elégedett lenne, ha tudná, milyen nagyra tartják szakácsművészetét. Még akkor is, ha ez a bizonyos művészet főleg az egyszerűbb ételek elkészítésére terjed ki. Soha nem jutna eszébe például hagyományos étkeket újragondolni, vagy új, izgalmas, érdekes textúrát adni egy egyszerű sültnek. És nála egy vadas már a végtelenül komplikált, rafinált ételek kategóriájába tartozik, még ha a bizonyos körökben fintorognának is a póriasságán. De ezeknek a köröknek ritkán főz. Konkrétan soha, így mindenki elégedett.
Most pedig megtörli a kezét, ahogy végez a sürgéssel, melynek vége felé szinte már lámpalázas is volt, Lea árgus szemeit érezve magán. Ez az érzés aztán gyorsan átadta a helyét egy másiknak, amit leginkább a kangörcs kifejezéssel lehetne finoman körülírni. Sajnálatos módon ilyen hatással vannak rá azok a különleges színű szemek.*
- Micsoda? *dobja le a konyharuhát, enyhén megütközve fordul a göndör hajú felé* Kárszeg? Hol tanultál ilyen istentelen kifejezéseket? Le merném fogadni, hogy valami ostoba, semmirekellő naplopó hívja így a szerszámát, ami még kötelezően lottyadt is. Meg ne halljam még egyszer!
*A szavak fenyegetően komoly élét szerencsésen ellensúlyozza a széles mosoly az arcán, ahogy Lea elé sétál és gyengéd erőszakkal húzza fel ültő helyéből. Természetesen nemcsak fel, hanem magához is húzza, ehhez pedig legjobb, legkényelmesebb fogás a lány fenekén esik. Két kézzel. Markolva.*
- Szóval? Merre is van az a fürdő? Essünk túl rajta, ha feltétlenül muszáj.
*A hangsúly olyan, mint aki épp kivételesen nagy kegyet fog gyakorolni, amiért minimálisan bő lére eresztett hálálkodás és minden kívánság teljesítése lehet elegendő válasz. Közben előzékenyen és illemtudóan elengedi a lány fenekét, de csak azért, hogy most már az övcsatjával kezdjen babrálni.*
- Azt hiszem, kicsit túl vagy öltözve a tisztálkodáshoz. Ezt például most levesszük szépen.
*Hacsak nem akar Lea ismételten pucéran flangálni az erődben, kénytelen lesz gátat vetni az önkéntes öltöztető, pontosabban vetkőztető ügyködésének. Mert magától nem fog leállni.*
*Roppant elégedett lenne, ha tudná, milyen nagyra tartják szakácsművészetét. Még akkor is, ha ez a bizonyos művészet főleg az egyszerűbb ételek elkészítésére terjed ki. Soha nem jutna eszébe például hagyományos étkeket újragondolni, vagy új, izgalmas, érdekes textúrát adni egy egyszerű sültnek. És nála egy vadas már a végtelenül komplikált, rafinált ételek kategóriájába tartozik, még ha a bizonyos körökben fintorognának is a póriasságán. De ezeknek a köröknek ritkán főz. Konkrétan soha, így mindenki elégedett.
Most pedig megtörli a kezét, ahogy végez a sürgéssel, melynek vége felé szinte már lámpalázas is volt, Lea árgus szemeit érezve magán. Ez az érzés aztán gyorsan átadta a helyét egy másiknak, amit leginkább a kangörcs kifejezéssel lehetne finoman körülírni. Sajnálatos módon ilyen hatással vannak rá azok a különleges színű szemek.*
- Micsoda? *dobja le a konyharuhát, enyhén megütközve fordul a göndör hajú felé* Kárszeg? Hol tanultál ilyen istentelen kifejezéseket? Le merném fogadni, hogy valami ostoba, semmirekellő naplopó hívja így a szerszámát, ami még kötelezően lottyadt is. Meg ne halljam még egyszer!
*A szavak fenyegetően komoly élét szerencsésen ellensúlyozza a széles mosoly az arcán, ahogy Lea elé sétál és gyengéd erőszakkal húzza fel ültő helyéből. Természetesen nemcsak fel, hanem magához is húzza, ehhez pedig legjobb, legkényelmesebb fogás a lány fenekén esik. Két kézzel. Markolva.*
- Szóval? Merre is van az a fürdő? Essünk túl rajta, ha feltétlenül muszáj.
*A hangsúly olyan, mint aki épp kivételesen nagy kegyet fog gyakorolni, amiért minimálisan bő lére eresztett hálálkodás és minden kívánság teljesítése lehet elegendő válasz. Közben előzékenyen és illemtudóan elengedi a lány fenekét, de csak azért, hogy most már az övcsatjával kezdjen babrálni.*
- Azt hiszem, kicsit túl vagy öltözve a tisztálkodáshoz. Ezt például most levesszük szépen.
*Hacsak nem akar Lea ismételten pucéran flangálni az erődben, kénytelen lesz gátat vetni az önkéntes öltöztető, pontosabban vetkőztető ügyködésének. Mert magától nem fog leállni.*
6846. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-11 18:40:22
Üzenet elküldve: 2016-12-11 18:40:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nézi a főzési metódust és közben arra jut, hogy a vándorlás évei során nagyon szegényesen étkeztek még annak ellenére is, hogy majd minden étkezés alkalmával került hús az asztalra. Ragu pörkölttel, pörkölt raguval hozzá pedig kenyér. Laor igazán elkényezteti, ha amúgy nem tette volna már meg, akkor most azt gondolná, hogy a férfi le akarja nyűgözni. Lea természetesen le van nyűgözve, ha nem épp attól, hogy Laor mennyit tud beszélni levegővétel nélkül, akkor a főzőtudományától. Vagy például a vízszintesben nyújtott teljesítménye is lenyűgöző, azonban Lea nem ezért szereti a konyhában tüsténkedőt. Hogy miért is szereti pontosan, vagy mikortól is datálhatók ezen érzelmei? Talán a Pintyben kezdtek elmélyülni az érzelmei, de végérvényesen akkor szeretett bele, mikor látta, hogy milyen féltő gonddal ápolta.
Egy darabig lezserül az ajtófélfának dőlve, mosollyal az arcán figyeli a férfi sürgölődését, aztán kerít magának egy lócát és kényelembe helyezi magát. Persze be is szállhatna az előkészületekbe, mint holmi kis kukta, de úgy dönt, hogy nézni sokkal jobb, meg ha most beszáll, akkor rövid úton ezt a konyhaasztalt is felavatják. Csakhogy Lea a dézsát akarja felavatni először, majd az ágyat.*
- És ha parancsba adom? Laor Vylnis feladata ezentúl az, hogy szál kárszegben hordja hozzám az étkeket.
*Kacéran rándul meg a fél szemöldöke, kihívóan méregeti a férfit. Laornak meg az a furcsa érzése lehet, hogy Lea éppen vetkőzteti a szemével. A borostyán szempár különösen sokáig időzik Laor ágyékán, ugyanis tényleg levetkőztette gondolatban, ismeri a férfi testének minden négyzetcentiméterét, úgyhogy nem okoz gondot elképzelni őt pucéran.*
*Nézi a főzési metódust és közben arra jut, hogy a vándorlás évei során nagyon szegényesen étkeztek még annak ellenére is, hogy majd minden étkezés alkalmával került hús az asztalra. Ragu pörkölttel, pörkölt raguval hozzá pedig kenyér. Laor igazán elkényezteti, ha amúgy nem tette volna már meg, akkor most azt gondolná, hogy a férfi le akarja nyűgözni. Lea természetesen le van nyűgözve, ha nem épp attól, hogy Laor mennyit tud beszélni levegővétel nélkül, akkor a főzőtudományától. Vagy például a vízszintesben nyújtott teljesítménye is lenyűgöző, azonban Lea nem ezért szereti a konyhában tüsténkedőt. Hogy miért is szereti pontosan, vagy mikortól is datálhatók ezen érzelmei? Talán a Pintyben kezdtek elmélyülni az érzelmei, de végérvényesen akkor szeretett bele, mikor látta, hogy milyen féltő gonddal ápolta.
Egy darabig lezserül az ajtófélfának dőlve, mosollyal az arcán figyeli a férfi sürgölődését, aztán kerít magának egy lócát és kényelembe helyezi magát. Persze be is szállhatna az előkészületekbe, mint holmi kis kukta, de úgy dönt, hogy nézni sokkal jobb, meg ha most beszáll, akkor rövid úton ezt a konyhaasztalt is felavatják. Csakhogy Lea a dézsát akarja felavatni először, majd az ágyat.*
- És ha parancsba adom? Laor Vylnis feladata ezentúl az, hogy szál kárszegben hordja hozzám az étkeket.
*Kacéran rándul meg a fél szemöldöke, kihívóan méregeti a férfit. Laornak meg az a furcsa érzése lehet, hogy Lea éppen vetkőzteti a szemével. A borostyán szempár különösen sokáig időzik Laor ágyékán, ugyanis tényleg levetkőztette gondolatban, ismeri a férfi testének minden négyzetcentiméterét, úgyhogy nem okoz gondot elképzelni őt pucéran.*
6845. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-11 12:58:35
Üzenet elküldve: 2016-12-11 12:58:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Végül letesz arról, hogy összemaszatolja Leát, legalábbis nem most teszi és nem a ragacsos kezével. Persze az ölelgetés csak nem marad el, csak vigyáz arra, hogy az ujjaira ragadt massza maradékát ne törölje a másik ruhájába. Vagy hajába.*
- Akkor befejezem. *fordul vissza, ahogy kap még egy kis időt. Különösebben nem kell aggódni a vacsora miatt, bőven lesz idejük pancsolni előtte. Akkor is, ha más szabadidős tevékenységet is beiktatnak. Egyszerűen csak a tűzhely szélére kell húzni a bográcsot, marad annyi hő a parázsban, hogy melegen tartsa. Addig is egy kisebb kondérban vizet forral (szerencsére elég nagy a tűzhely), amikor pedig már lobog, a masszából gombócokat formál és kifőzi őket. Ez már a dolgok egyszerűbb részéhez tartozik, de kicsit még bonyolítja, talán azért, hogy a fürdőt elodázhassa. Ennek jegyében egy serpenyőbe még egy kis szalonnát kockáz, felrakja a tűz fölé (tényleg méretes tűzhely ez), mikor megsülnek a darabkák, kiveszi őket a zsírból. Eddigre a gombócok is elkészülnek, ezeket átpakolja a serpenyőbe, megforgatja őket a jó, füstös ízű zsírban, aztán egy nagyobb tálra szedi őket, hogy megszórja az egészet a frissen kisült, apró tepertő darabkákkal. Ezzel el is készült mindennel, szépen a tűz szélére húzza az edényeket, hogy csak melegen maradjanak, de ne főjenek tovább, aztán jöhet egy újabb ölelgetés.*
- Előbb ennél, vagy fürödnél? *egy pillanatra megakad, eszébe jut valami és úgy érzi, hogy ezzel túl magas labdát adhatott, sietve és vigyorogva teszi hozzá* A kettő együtt nem megy. Nem, nem fogom csábos mozgással, hiányos öltözetben hordani a tálakat a dézsához, míg te benne ázva csipegeted a vacsorát.
*Végül letesz arról, hogy összemaszatolja Leát, legalábbis nem most teszi és nem a ragacsos kezével. Persze az ölelgetés csak nem marad el, csak vigyáz arra, hogy az ujjaira ragadt massza maradékát ne törölje a másik ruhájába. Vagy hajába.*
- Akkor befejezem. *fordul vissza, ahogy kap még egy kis időt. Különösebben nem kell aggódni a vacsora miatt, bőven lesz idejük pancsolni előtte. Akkor is, ha más szabadidős tevékenységet is beiktatnak. Egyszerűen csak a tűzhely szélére kell húzni a bográcsot, marad annyi hő a parázsban, hogy melegen tartsa. Addig is egy kisebb kondérban vizet forral (szerencsére elég nagy a tűzhely), amikor pedig már lobog, a masszából gombócokat formál és kifőzi őket. Ez már a dolgok egyszerűbb részéhez tartozik, de kicsit még bonyolítja, talán azért, hogy a fürdőt elodázhassa. Ennek jegyében egy serpenyőbe még egy kis szalonnát kockáz, felrakja a tűz fölé (tényleg méretes tűzhely ez), mikor megsülnek a darabkák, kiveszi őket a zsírból. Eddigre a gombócok is elkészülnek, ezeket átpakolja a serpenyőbe, megforgatja őket a jó, füstös ízű zsírban, aztán egy nagyobb tálra szedi őket, hogy megszórja az egészet a frissen kisült, apró tepertő darabkákkal. Ezzel el is készült mindennel, szépen a tűz szélére húzza az edényeket, hogy csak melegen maradjanak, de ne főjenek tovább, aztán jöhet egy újabb ölelgetés.*
- Előbb ennél, vagy fürödnél? *egy pillanatra megakad, eszébe jut valami és úgy érzi, hogy ezzel túl magas labdát adhatott, sietve és vigyorogva teszi hozzá* A kettő együtt nem megy. Nem, nem fogom csábos mozgással, hiányos öltözetben hordani a tálakat a dézsához, míg te benne ázva csipegeted a vacsorát.
6844. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-10 19:24:50
Üzenet elküldve: 2016-12-10 19:24:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak bólogat, hiszen valóban nem akkora a szerszám, hogy az ajtóból is elérjen az ágyig, ha akkora lenne, akkor félő, hogy Laor minden egyes alkalommal elájulna, mikor éppen feltámad a vágya. Egy ájult fickóval meg nem sokat lehet kezdeni, maximum keseregni, hogy miért nem átlagos mérettel áldotta meg a természet, aztán gyorsan továbblépni, bármilyen fájdalmas is. Mák, hogy Laor ebben a tekintetben tényleg teljesen átlagos. A főzőtudománya mondjuk már magasan átlagon felüli, ahhoz képest meg mindenképpen, hogy férfi, Rilinek és Chiarinak persze sosem mondaná el Lea, de Laor főztje sokkal jobb. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a saját főzőtudománya leszorult a dobogóról, mivel az első helyre Laor került a csajok meg alá, így az eddig bronzérmes hátraszorult. De végül is kinek van ellenére, ha valaki más főz rá, ráadásul igen finomakat? Most is az illat után megy, és az alapján most sem kell csalódnia.
Mosolyogva áll meg a konyhaajtóban, és szó szerint vissza kell szívja a szája sarkán kicsordulni készülő nyálát, ami egyébként azóta folyik, hogy az illatot megérezte még a folyosón. Nevet a tapogatást imitáló, maszatos kezeken, nem mintha különösebben megijedne egy kis maszattól, de ennek ellenére is örül, hogy végül mégsem kell a ruhájába ragadt csirizes massza kimosásán aggódnia.*
- Van valamennyi időd. Remélem, hogy nem fog elhűlni, míg végzünk!
*elsősorban nem arra gondol, hogy a fürdő húzódna el annyira, hanem arra, hogy annak mindenféle hozadékai, hiszen amikor két meztelen test egy dézsában fürdőzik, ráadásul úgy, hogy imádják kényeztetni egymást, akkor óhatatlan, hogy nem csak az illatos habok között végeznek egy kis könnyed testmozgást, hanem hogy ezt folytatják egy másik helyiségben is. Vagy több másik helyiségben. De ezt a kecsegtető lehetőséget egyelőre nem osztja meg Laorral, mert mulattatja a férfi fürdéssel kapcsolatos, állandó ellenállása. Mázli, hogy elég lanyha az ellenállás, és többnyire könnyű legyőzni.
Ezek fényében persze kérdéses, hogy mikor érdemes elfogyasztani azt, amit Laor az imént összerittyentett itt. A könnyed testmozgás teli gyomorral rögtön nem olyan könnyed, viszont a testmozgás végeztével kellemes elfogyasztani valami ínyencséget. Félő viszont, hogy addigra elhűl. Szóval komoly a dilemma, mert a fürdő is elhűlhet, amit nehezebb újra felmelegíteni. Komoly a dilemma.*
*Csak bólogat, hiszen valóban nem akkora a szerszám, hogy az ajtóból is elérjen az ágyig, ha akkora lenne, akkor félő, hogy Laor minden egyes alkalommal elájulna, mikor éppen feltámad a vágya. Egy ájult fickóval meg nem sokat lehet kezdeni, maximum keseregni, hogy miért nem átlagos mérettel áldotta meg a természet, aztán gyorsan továbblépni, bármilyen fájdalmas is. Mák, hogy Laor ebben a tekintetben tényleg teljesen átlagos. A főzőtudománya mondjuk már magasan átlagon felüli, ahhoz képest meg mindenképpen, hogy férfi, Rilinek és Chiarinak persze sosem mondaná el Lea, de Laor főztje sokkal jobb. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a saját főzőtudománya leszorult a dobogóról, mivel az első helyre Laor került a csajok meg alá, így az eddig bronzérmes hátraszorult. De végül is kinek van ellenére, ha valaki más főz rá, ráadásul igen finomakat? Most is az illat után megy, és az alapján most sem kell csalódnia.
Mosolyogva áll meg a konyhaajtóban, és szó szerint vissza kell szívja a szája sarkán kicsordulni készülő nyálát, ami egyébként azóta folyik, hogy az illatot megérezte még a folyosón. Nevet a tapogatást imitáló, maszatos kezeken, nem mintha különösebben megijedne egy kis maszattól, de ennek ellenére is örül, hogy végül mégsem kell a ruhájába ragadt csirizes massza kimosásán aggódnia.*
- Van valamennyi időd. Remélem, hogy nem fog elhűlni, míg végzünk!
*elsősorban nem arra gondol, hogy a fürdő húzódna el annyira, hanem arra, hogy annak mindenféle hozadékai, hiszen amikor két meztelen test egy dézsában fürdőzik, ráadásul úgy, hogy imádják kényeztetni egymást, akkor óhatatlan, hogy nem csak az illatos habok között végeznek egy kis könnyed testmozgást, hanem hogy ezt folytatják egy másik helyiségben is. Vagy több másik helyiségben. De ezt a kecsegtető lehetőséget egyelőre nem osztja meg Laorral, mert mulattatja a férfi fürdéssel kapcsolatos, állandó ellenállása. Mázli, hogy elég lanyha az ellenállás, és többnyire könnyű legyőzni.
Ezek fényében persze kérdéses, hogy mikor érdemes elfogyasztani azt, amit Laor az imént összerittyentett itt. A könnyed testmozgás teli gyomorral rögtön nem olyan könnyed, viszont a testmozgás végeztével kellemes elfogyasztani valami ínyencséget. Félő viszont, hogy addigra elhűl. Szóval komoly a dilemma, mert a fürdő is elhűlhet, amit nehezebb újra felmelegíteni. Komoly a dilemma.*
6843. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-10 13:35:03
Üzenet elküldve: 2016-12-10 13:35:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha már úgyis szóba jött, felpiszkálja a parazsat, hogy kicsit nagyobb hőt adjon. Persze csak az alapos ölelgetés után, amire amúgy is szükség van, mert Lea mintha kicsit felhúzná az orrát. Ezt nem tudja mire vélni, mivel nem hinné, hogy adott rá okot, az iménti élcet egyáltalán nem gondolná bántónak. Mire jobban végig tudná gondolni ezt, úgy látszik, hogy a nő sértettsége is múlóban van.*
- Van benne valami. Elvégre hogyan is tudnék rendesen vigyázni rád éjszaka, ha nem fekszem melletted? És ugyan felettébb nagy a fegyverem, de az ajtótól mégsem ér el az ágyig, ehe, ehe...
*Olyan képet vág, és úgy is kuncog, mint egy vén, csepegő orrú kujon amikor friss husit lát, és ez megmozdít benne valamit. Leginkább csak az emlékeket, mivel már már kevésbé működőképes.
Aztán Lea persze nagy boldogan rohan elkészíteni azt a nyüves fürdőt, vagy bármi dolga legyen még, Laor pedig visszavonul az erőd sötét kis konyhájába, ahol fényt csak a falikarokba helyezett fáklyák és a tűzhely lángjai biztosítanak.
Azt kénytelen megállapítani, hogy csak első blikkre tűnt szegényesen felszereltnek, sem az eszközökkel, sem fűszerekkel nem lesz probléma.*
- Na, gyertek! *ragadja meg füleiknél a két nyulat, akik már csak azért sem tiltakoznak a barátságos invitálás ellen, mert még a vadász gondosan tarkón csapta mindkettőt. Talán sok lesz két nyúl, de Lea elég nagyétkű, és az is lehet, hogy másokat is a konyhába csalogatnak majd az illatok, szóval különösebben nem aggódik a mennyiség miatt. Aztán egyik nyuszit hátsó lábainál felkötözi egy láncokról a mennyezetről lógó, vízszintes farúdra (tényleg nincs hiány felszerelésből), aztán ingujját feltűrve keres egy jó éles kést. A lábak hajlatánál szépen körbe vágja a bundát, aztán a combok belső hajlatánál is, végül úgy metszi el az inakat, hogy a farok a bundával maradjon. Egy gyors mozdulattal rántja rá a bundát a nyuszi fejére, tovább az első lábakon a mancsokra is. Ez utóbbiakat levágja, ahogy a fejétől is megszabadítja a néhai tapsifülest, így ezek a bundával maradnak. Mivel nem kaszabolta szét, elgondolkodik rajta, hogy Hrothgaar mesternek ajándékozza, készíthetne belőle egy jóféle kucsmát vagy kesztyűt. Télen az ilyesminek mindig nagy keletje van. Végül arra jut, hogy a kovácsmesternek lehet elég baja ilyesmi nélkül is.
Most már csak az van hátra, hogy a hasfalat végigvágva kizsigerelje a tapsifülest, aztán az egész hercehurcát a másik állattal is megismételje. Ezután nekiállhat a főzésnek is. Fát vet a tűzre, főlé lógat egy jókora bográcsot, amibe szalonnát aprít. Hajít rá egy marék borókát, felkockázott vereshagymát, majd jöhetnek a megpucolt zöldségek és amikor kezdenek puhulni, rádobálja a darabjaira bontott nyulakat is. Szépen párolódhatnak, legfeljebb annyi vizet önt alá, hogy le ne kapjon. Valahonnan délről még citromot is sikerült beszerezni, ennek különösen örül, gyorsan rá is facsarja. Aztán jöhet a macera. A húst ki kell venni, aztán át kell törni a mártást, ez pedig pepecs és maszatos munka. De nincs mese, különben nem lesz vadas a vadas. Ha végzett, egy sóhajjal megtörli mostanra alaposan gyöngyöző homlokát, kicsit bánja is, hogy nem egy gombás rántottát ajánlott fel. Míg ezen kesereg, a falra rögzített polcon sorakozó kis üvegcsék feliratait böngészi, egyikben áfonyalekvár van. Egy másikban ugyancsak lekvár, csipkebogyóból.*
- Hmm... ártani nem fog. *mindkettőből kanalaz egy keveset a mártáshoz, a vaskos kőmozsárban megtört borsot is ráveti, majd a csuporból jó zsíros tejfelt is lapátol rá. Egy kis só, kavarás, egy rottyanás és egy kóstolás. Szerényen úgy érzi, hogy mesterművet alkotott. Visszapakolja a húst és úgy húzza a bográcsot a tűz szélére, hogy csak melegen tartsa. És már jöhet is a másik maszatos munka, a gombóc elkészítése. A cipót felszeleteli, kockára vágja, és a darabkákat a tűzre tolt tepsiben kicsit átpirítja. Lehúzza, vár egy picit, hogy kicsit hűljön, aztán némi vizet loccsant rá, tojást üt rá, mehet a liszt és az apróra vágott petrezselyem zöldje is. És már lehet is gyúrni a ragacsos masszát. Lea ezt a pillanatot választja, hogy betoppanjon az örömteli hírrel, miszerint a fürdő elkészült. Laor pedig a pempős kezeit maga előtt tartva tesz markaival olyan mozdulatokat, mintha a göndör hajú domborulataira akarna rámarkolni.*
- Gyere, édes, hadd ölelgesselek meg! *vigyorog hülyén, aztán az ujjaira ragadt masszát visszakaparja a tálba* Van annyi időnk, hogy elkészüljek vagy dobjak el mindent gyorsan?
*Ha már úgyis szóba jött, felpiszkálja a parazsat, hogy kicsit nagyobb hőt adjon. Persze csak az alapos ölelgetés után, amire amúgy is szükség van, mert Lea mintha kicsit felhúzná az orrát. Ezt nem tudja mire vélni, mivel nem hinné, hogy adott rá okot, az iménti élcet egyáltalán nem gondolná bántónak. Mire jobban végig tudná gondolni ezt, úgy látszik, hogy a nő sértettsége is múlóban van.*
- Van benne valami. Elvégre hogyan is tudnék rendesen vigyázni rád éjszaka, ha nem fekszem melletted? És ugyan felettébb nagy a fegyverem, de az ajtótól mégsem ér el az ágyig, ehe, ehe...
*Olyan képet vág, és úgy is kuncog, mint egy vén, csepegő orrú kujon amikor friss husit lát, és ez megmozdít benne valamit. Leginkább csak az emlékeket, mivel már már kevésbé működőképes.
Aztán Lea persze nagy boldogan rohan elkészíteni azt a nyüves fürdőt, vagy bármi dolga legyen még, Laor pedig visszavonul az erőd sötét kis konyhájába, ahol fényt csak a falikarokba helyezett fáklyák és a tűzhely lángjai biztosítanak.
Azt kénytelen megállapítani, hogy csak első blikkre tűnt szegényesen felszereltnek, sem az eszközökkel, sem fűszerekkel nem lesz probléma.*
- Na, gyertek! *ragadja meg füleiknél a két nyulat, akik már csak azért sem tiltakoznak a barátságos invitálás ellen, mert még a vadász gondosan tarkón csapta mindkettőt. Talán sok lesz két nyúl, de Lea elég nagyétkű, és az is lehet, hogy másokat is a konyhába csalogatnak majd az illatok, szóval különösebben nem aggódik a mennyiség miatt. Aztán egyik nyuszit hátsó lábainál felkötözi egy láncokról a mennyezetről lógó, vízszintes farúdra (tényleg nincs hiány felszerelésből), aztán ingujját feltűrve keres egy jó éles kést. A lábak hajlatánál szépen körbe vágja a bundát, aztán a combok belső hajlatánál is, végül úgy metszi el az inakat, hogy a farok a bundával maradjon. Egy gyors mozdulattal rántja rá a bundát a nyuszi fejére, tovább az első lábakon a mancsokra is. Ez utóbbiakat levágja, ahogy a fejétől is megszabadítja a néhai tapsifülest, így ezek a bundával maradnak. Mivel nem kaszabolta szét, elgondolkodik rajta, hogy Hrothgaar mesternek ajándékozza, készíthetne belőle egy jóféle kucsmát vagy kesztyűt. Télen az ilyesminek mindig nagy keletje van. Végül arra jut, hogy a kovácsmesternek lehet elég baja ilyesmi nélkül is.
Most már csak az van hátra, hogy a hasfalat végigvágva kizsigerelje a tapsifülest, aztán az egész hercehurcát a másik állattal is megismételje. Ezután nekiállhat a főzésnek is. Fát vet a tűzre, főlé lógat egy jókora bográcsot, amibe szalonnát aprít. Hajít rá egy marék borókát, felkockázott vereshagymát, majd jöhetnek a megpucolt zöldségek és amikor kezdenek puhulni, rádobálja a darabjaira bontott nyulakat is. Szépen párolódhatnak, legfeljebb annyi vizet önt alá, hogy le ne kapjon. Valahonnan délről még citromot is sikerült beszerezni, ennek különösen örül, gyorsan rá is facsarja. Aztán jöhet a macera. A húst ki kell venni, aztán át kell törni a mártást, ez pedig pepecs és maszatos munka. De nincs mese, különben nem lesz vadas a vadas. Ha végzett, egy sóhajjal megtörli mostanra alaposan gyöngyöző homlokát, kicsit bánja is, hogy nem egy gombás rántottát ajánlott fel. Míg ezen kesereg, a falra rögzített polcon sorakozó kis üvegcsék feliratait böngészi, egyikben áfonyalekvár van. Egy másikban ugyancsak lekvár, csipkebogyóból.*
- Hmm... ártani nem fog. *mindkettőből kanalaz egy keveset a mártáshoz, a vaskos kőmozsárban megtört borsot is ráveti, majd a csuporból jó zsíros tejfelt is lapátol rá. Egy kis só, kavarás, egy rottyanás és egy kóstolás. Szerényen úgy érzi, hogy mesterművet alkotott. Visszapakolja a húst és úgy húzza a bográcsot a tűz szélére, hogy csak melegen tartsa. És már jöhet is a másik maszatos munka, a gombóc elkészítése. A cipót felszeleteli, kockára vágja, és a darabkákat a tűzre tolt tepsiben kicsit átpirítja. Lehúzza, vár egy picit, hogy kicsit hűljön, aztán némi vizet loccsant rá, tojást üt rá, mehet a liszt és az apróra vágott petrezselyem zöldje is. És már lehet is gyúrni a ragacsos masszát. Lea ezt a pillanatot választja, hogy betoppanjon az örömteli hírrel, miszerint a fürdő elkészült. Laor pedig a pempős kezeit maga előtt tartva tesz markaival olyan mozdulatokat, mintha a göndör hajú domborulataira akarna rámarkolni.*
- Gyere, édes, hadd ölelgesselek meg! *vigyorog hülyén, aztán az ujjaira ragadt masszát visszakaparja a tálba* Van annyi időnk, hogy elkészüljek vagy dobjak el mindent gyorsan?
6842. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-09 22:43:45
Üzenet elküldve: 2016-12-09 22:43:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Persze. Mindenki ilyen várra vágyik. Igaz, hogy télen kicsit nyirkos, és nehéz kifűteni, de hát a miénk. Nyáron legalább kellemes a hőmérséklet.
*Ennyire azért nem szörnyű a helyzet, mert azokban a helyiségekben, ahol az emberek alszanak, ott azért elég kellemes hőmérsékletet lehet varázsolni, csak fel kell kelni éjjel egyszer és pakolni kell a tűzre. Mázli, hogy Leának az egyik hobbija a tűzifa hasogatás. Eme szabadidős tevékenység miatt nem elég, hogy elképesztő mennyiségű a rendelkezésre álló tűzifa, de Lea izmai is szép tónusosak.*
- Szóval nem akarsz többet az ágyamba bújni?
*először komolyan is veszi a férfi szavait és el is gondolkodik, hogy mi miatt is ábrándult ki, mikor néhány nappal ezelőtt még azt mondta, hogy szereti. Alig tudja elnyomni a megkönnyebbült nyögést, mikor meghallja a másik nevetését.*
- Ha akkor többé nem bújsz az ágyamba, akkor nem lehetsz. Persze ha ez a döntésed.
*közömbös arc, megrándított váll, talán rosszul esett neki a poén? Valószínűleg valahol mélyen tényleg érezte a megbántottságot, a csalódottságot meg ugyanazt az elhagyatottságot, amit pár napja is. Csak a nevetés miatt tűnnek el ezek a negatív gondolatai. Mikor Laor a vadászt, meg a zöldséges asszonyságot említi akkor már ő is nevet. Nem bontakoznak már addig ki az ölelésből, míg Laor rá nem bólint a fürdőre. Persze Lea tudja, hogy sok férfinek ellenére van az ilyesmi, végtére is egy barbár törzs szülöttje, ott az a férfiasság csimborasszója, ha az ember nem vakarja le a retket a talpáról, és ha minél több ellenséget hentel le, és minél több asszonyt becstelenít meg. Lea viszont igenis szereti ha le van vakarva a talpról a retek, és ha meg van mosva mindenhol. A többi barbáros fajtajelleg ellen viszont nincsen kifogása, legyen az akár gyilkolászás, akár erőszaktevés.
Mivel ezt megbeszélték, így akár mindenki mehet is a dolgára. Neki még van egy halom pakolni-valója, illetve a fürdővíz elkészítése.
Elég sokáig szöszmötöl, nagyjából annyi időt vesz ez a dolog igénybe, míg elkészül az étel, sőt talán valamivel többet is. Ebben amúgy kellőképpen el is fárad, direkt jó lesz az a fürdő. Mivel pedig Laor meghagyta, hogy szóljon, ha mindennel készen van, így aztán sietősen indul a konyha felé.*
- Én készen vagyok. A dézsa és a forró víz csak ránk vár.
*bár annyira forróra sikerült, hogy talán kicsit elbírja azt, hogy megkóstolják azt a híres mártást. Persze sokat nem lehet lacafacázni, így aztán a legdelejezőbb pillantásával jelenti be, hogy kész a fürdő.*
- Persze. Mindenki ilyen várra vágyik. Igaz, hogy télen kicsit nyirkos, és nehéz kifűteni, de hát a miénk. Nyáron legalább kellemes a hőmérséklet.
*Ennyire azért nem szörnyű a helyzet, mert azokban a helyiségekben, ahol az emberek alszanak, ott azért elég kellemes hőmérsékletet lehet varázsolni, csak fel kell kelni éjjel egyszer és pakolni kell a tűzre. Mázli, hogy Leának az egyik hobbija a tűzifa hasogatás. Eme szabadidős tevékenység miatt nem elég, hogy elképesztő mennyiségű a rendelkezésre álló tűzifa, de Lea izmai is szép tónusosak.*
- Szóval nem akarsz többet az ágyamba bújni?
*először komolyan is veszi a férfi szavait és el is gondolkodik, hogy mi miatt is ábrándult ki, mikor néhány nappal ezelőtt még azt mondta, hogy szereti. Alig tudja elnyomni a megkönnyebbült nyögést, mikor meghallja a másik nevetését.*
- Ha akkor többé nem bújsz az ágyamba, akkor nem lehetsz. Persze ha ez a döntésed.
*közömbös arc, megrándított váll, talán rosszul esett neki a poén? Valószínűleg valahol mélyen tényleg érezte a megbántottságot, a csalódottságot meg ugyanazt az elhagyatottságot, amit pár napja is. Csak a nevetés miatt tűnnek el ezek a negatív gondolatai. Mikor Laor a vadászt, meg a zöldséges asszonyságot említi akkor már ő is nevet. Nem bontakoznak már addig ki az ölelésből, míg Laor rá nem bólint a fürdőre. Persze Lea tudja, hogy sok férfinek ellenére van az ilyesmi, végtére is egy barbár törzs szülöttje, ott az a férfiasság csimborasszója, ha az ember nem vakarja le a retket a talpáról, és ha minél több ellenséget hentel le, és minél több asszonyt becstelenít meg. Lea viszont igenis szereti ha le van vakarva a talpról a retek, és ha meg van mosva mindenhol. A többi barbáros fajtajelleg ellen viszont nincsen kifogása, legyen az akár gyilkolászás, akár erőszaktevés.
Mivel ezt megbeszélték, így akár mindenki mehet is a dolgára. Neki még van egy halom pakolni-valója, illetve a fürdővíz elkészítése.
Elég sokáig szöszmötöl, nagyjából annyi időt vesz ez a dolog igénybe, míg elkészül az étel, sőt talán valamivel többet is. Ebben amúgy kellőképpen el is fárad, direkt jó lesz az a fürdő. Mivel pedig Laor meghagyta, hogy szóljon, ha mindennel készen van, így aztán sietősen indul a konyha felé.*
- Én készen vagyok. A dézsa és a forró víz csak ránk vár.
*bár annyira forróra sikerült, hogy talán kicsit elbírja azt, hogy megkóstolják azt a híres mártást. Persze sokat nem lehet lacafacázni, így aztán a legdelejezőbb pillantásával jelenti be, hogy kész a fürdő.*
6841. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-12-09 18:34:44
Üzenet elküldve: 2016-12-09 18:34:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Különösebben nincs megütközve azon, hogy Lea miféle tárgyakkal díszíti a szobáját. Nem úri kisasszonka, aki a hímzéseit teheti ki a falra, és hát azt sem lenne szabad elfelejteni, hogy ha a Lea ilyesmivel foglalkozik, akkor Drenule jó eséllyel körberöhögi, annak pedig ronda következményei lettek volna.*
- Ez így van rendjén. *bólogat arra, hogy a környék ura nem lakhat egy egyszerű házikóban, lent a városban. Persze Lea hangjában nem kevés irónia van, mérget merne rá venni, hogy a nő szívesebben maradt volna régi, jól megszokott otthonában. De bizonyos változások elkerülhetetlennek látszanak. Nem is annyira a tekintély, mint inkább a biztonság miatt.*
- Inkább csak a küszöbödön aludnék. *öleli át a göndör hajút, ahogy az odabújik hozzá. Furcsa érzés rádöbbennie, hogy mennyire hiányzott ez. Úgy látszik öregszik, és egyre több szentimentális vonás lesz jellemző rá. Vagy csupán szerelmes. Akárhogy is, kellemes érzés összebújva állni.* Miféle testőr lenne az, aki bebújna a gazdája ágyába. *kicsit elhúzódik Leától, csak annyira, hogy nevetve az arcába tudjon nézni* Lehetek a testőröd?
*Nem is gondolt bele még, hogy miféle titulusa is lehetne a thargok új vezére mellett, leszámítva persze a nem hivatalos Lea uraság címzést. Akkor már inkább a testőr. Arra pedig szélesen elvigyorodik, hogy a régebben megígért vadas említése mit vált ki Leából. Kénytelen lesz hozzászokni, hogy a boszi mindig éhes, és tulajdonképpen akkor tehetné igazán hasznossá mellette, ha a kardot fakanálra, a sisakot szakácssipkára cserélné.*
- Nyugi, a vadásznak ekkora szakálla volt, *mutatja, hogy mellközépig érő* az asszonyság pedig, akitől a többi hozzávalót szereztem, ilyen széles. *mutatja, hogy nagyon* És alig volt nagyobb szakálla, mint a vadásznak.
*Nagyon úgy néz ki, hogy a fürdést nem tudja elbliccelni, ez súlyos becsípődése lehet Leának. Állandóan a tisztálkodással nyaggatja. És még azt is képes elvárni, hogy mindenhol mossa meg. Mindenhol. Egy igazi férfi elvből tartózkodik ilyesmitől, ennyit igazán illene tudnia. Nagyot sóhajt végül, talán ha enged, akkor egy rövid időre letudta ezt a kötelezettségét. Mondjuk három vagy négy hatra.*
- Legyen! Csináld, aztán szólj ha kész vagy.
*A hirtelen jött engedékenységben jelentős szerepe van annak, hogy a boszi határozottan buja módon simul hozzá, és ha az kell hozzá, hogy ezt a közelséget ruha nélkül is élvezhesse, hát jöjjön az a fránya vizes dézsa. Nagy cuppanóst nyom még Lea szájára, aztán elindul az erőd konyhája felé. Messze nem olyan nagy gonddal berendezett és felszerelt, mint a Vaskorsóé, de a célnak megfelel.*
*Különösebben nincs megütközve azon, hogy Lea miféle tárgyakkal díszíti a szobáját. Nem úri kisasszonka, aki a hímzéseit teheti ki a falra, és hát azt sem lenne szabad elfelejteni, hogy ha a Lea ilyesmivel foglalkozik, akkor Drenule jó eséllyel körberöhögi, annak pedig ronda következményei lettek volna.*
- Ez így van rendjén. *bólogat arra, hogy a környék ura nem lakhat egy egyszerű házikóban, lent a városban. Persze Lea hangjában nem kevés irónia van, mérget merne rá venni, hogy a nő szívesebben maradt volna régi, jól megszokott otthonában. De bizonyos változások elkerülhetetlennek látszanak. Nem is annyira a tekintély, mint inkább a biztonság miatt.*
- Inkább csak a küszöbödön aludnék. *öleli át a göndör hajút, ahogy az odabújik hozzá. Furcsa érzés rádöbbennie, hogy mennyire hiányzott ez. Úgy látszik öregszik, és egyre több szentimentális vonás lesz jellemző rá. Vagy csupán szerelmes. Akárhogy is, kellemes érzés összebújva állni.* Miféle testőr lenne az, aki bebújna a gazdája ágyába. *kicsit elhúzódik Leától, csak annyira, hogy nevetve az arcába tudjon nézni* Lehetek a testőröd?
*Nem is gondolt bele még, hogy miféle titulusa is lehetne a thargok új vezére mellett, leszámítva persze a nem hivatalos Lea uraság címzést. Akkor már inkább a testőr. Arra pedig szélesen elvigyorodik, hogy a régebben megígért vadas említése mit vált ki Leából. Kénytelen lesz hozzászokni, hogy a boszi mindig éhes, és tulajdonképpen akkor tehetné igazán hasznossá mellette, ha a kardot fakanálra, a sisakot szakácssipkára cserélné.*
- Nyugi, a vadásznak ekkora szakálla volt, *mutatja, hogy mellközépig érő* az asszonyság pedig, akitől a többi hozzávalót szereztem, ilyen széles. *mutatja, hogy nagyon* És alig volt nagyobb szakálla, mint a vadásznak.
*Nagyon úgy néz ki, hogy a fürdést nem tudja elbliccelni, ez súlyos becsípődése lehet Leának. Állandóan a tisztálkodással nyaggatja. És még azt is képes elvárni, hogy mindenhol mossa meg. Mindenhol. Egy igazi férfi elvből tartózkodik ilyesmitől, ennyit igazán illene tudnia. Nagyot sóhajt végül, talán ha enged, akkor egy rövid időre letudta ezt a kötelezettségét. Mondjuk három vagy négy hatra.*
- Legyen! Csináld, aztán szólj ha kész vagy.
*A hirtelen jött engedékenységben jelentős szerepe van annak, hogy a boszi határozottan buja módon simul hozzá, és ha az kell hozzá, hogy ezt a közelséget ruha nélkül is élvezhesse, hát jöjjön az a fránya vizes dézsa. Nagy cuppanóst nyom még Lea szájára, aztán elindul az erőd konyhája felé. Messze nem olyan nagy gonddal berendezett és felszerelt, mint a Vaskorsóé, de a célnak megfelel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094