Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 335 (6681. - 6700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6700. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-08 14:41:54
Üzenet elküldve: 2016-10-08 14:41:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Az este éjszakába, az éjszaka pedig nappalba fordult. Hrothgaar Skyllagrimmson a munkaasztal felé hajolva figyeli eddigi munkáját. Mióta este visszatért Amon Ruadh-ról nem sokat pihent. Segédeit elküldte, elvégre munkaidejük lejárt már arra a napra és elég rendesen ki is tettek magukért. A műhelyt bezárta, és nagyjából rendbe rakta, csupán azokat az eszközöket és szerszámokat hagyta kinn, amikkel még dolgoznia kellett. A Vaskorsóban elfogyasztott sörök és rövidital után kissé tompának érezte magát, úgyhogy egy gyors mosdás beiktatása után kezdett csak neki a munkának. Először Trodd fokosát tudta le. Alapjául egy korábban kicsorbult fejsze fejét használta. A fújtató ritmusos szuszogása és a kalapács ütemes csilingelése újra munka zajával töltötte meg a thargarodi kovácsműhelyt. Az újrahasznosított fém egy jó órányi munka után végre elnyerte a kellő hosszúkás formáját, megkapta a fokát is (máskülönben miért hívnák fokosnak?) és egy erős somfa nyelet is kapott még, végén kis bőrszíjjal, amit a csukló köré lehet kanyarítani. A szerszám kettős célt szolgálhat: egyrészt kiváló munkaeszköz Trodd számára, másrészt, ha ne adja ég, még meg is tudja védeni magát vele. Ezt biztosítja a majd kilenc centinyi ívelt vágóél, illetve a nagyjából ugyanilyen hosszú, hegyes fok, valamint a kereken méteres nyélhossz, mindezek együttesen, képzett forgató kezében, halálos fegyverré változtatják a fokost. Miután ezt befejezte, kis szünetet tartott a törpe. Egy újabb mosdással felfrissítette magát, kisétált műhelye elé és a kellemesen hűvös éjszakai levegő végleg elűzte az álmot Hrothgaar szeméből. Visszatérve a műhelybe ezúttal a Ziától kapott sebész készletet vette elő. Ahogy kibontotta a bőrszalagot és kinyitotta a kis bőrtokot, újból szemügyre vehette a benne rejlő eszközöket. Egyesével szedte ki mindet a kis zsebecskéjükből, és vizsgálta meg őket, feljegyezve minden darabnál az elvégzendő munkát, illetve lejegyezve az adott szerszámok méreteit.*
~Kíváncsi vagyok, valójából milyen poszton szolgál a vörös.~
*Morfondírozott magában, miközben már egy ollóval az új készlet bőrtokját vágta kifelé. Előkerült a bőrvarró-tű, a vastag cérna és kis idő elteltével az új készlet tokja már készen pihen az asztalon. Nem a legkiválóbb bőrmíves munka, de az évek alatt eleget foglalkozott már bőrözéssel a thargok kovácsa, hogy jó minőségű munka kerüljön ki a kezei alól. A szerszámok legyártása már több időt és odafigyelést igényelt: korábbi munkákból megmaradt fémhulladékot használt Hrothgaar. Többször felhevítve és újrakalapálva biztosította az anyag tartósságát, míg végül a kis fémcsipeszek, érszorítók, különböző méretű és formájú fogók és szikenyelek elkészültek hajnalra. A felkelő nap első sugarai átszüremlettek már az ablakot fedő zsalu deszkái között, amikor újabb szünetet tartott a törpe. Ablakok nyíltak, ajtó csapódott sarkáig, és Hrothgaar örült a beáramló természetes fénynek. Az éjszakai, lámpafénynél végzett munka folyamán már égett, viszketett a szeme. Arcát és tarkóját friss, hideg vízben mosta meg, harapott pár falat cipót, hozzá egy kis füstölt szalonnát, majd pipára gyújtva, az ajtófélfának támaszkodva pihent meg.*
- Hosszú... hosszú éjszaka...
*Pihenője végeztével egy kisebb faládikát keresett elő műhelye rejtett zugából. A fedelét felnyitva különböző méretű és típusú fenkövek kerültek elő. Egyesek hosszabb tömbként, mások kisebb, lapos kövekre emlékeztettek, de mindegyikben közös, hogy a vágóélek tökéletesítésére szolgálnak. A Ziának tett ígéretének eleget téve Hrothgaar előkereste az egyik legértékesebb fenőkövét. A laposka, finom szemcséjű élező ritka nagy kincs volt a törpe kovács számára. Annak idején kisebb vagyont áldozott készletéért és nem ódzkodott egy kis fenyegetést és testi erőszakot is alkalmazni. A szikék feje amúgy is aprócska jószág, elkészítésük külön nehézség volt, de a tökéletes vágóél kialakítása még ezt is felülmúlta. A megnedvesített fenkő több százszor suhant végig a vágóél egyik oldalán, csak hogy utána megismételje útját annak fonákján is. Mire Hrothgaar végzett a fenéssel, szemei kis híján kiguvadtak, majdhogynem vért könnyezett, de a végeredmény nem maradt el: munkája nyomán a szike egyetlen könnyed csuklómozdulat folytán gyönyörűen felhasította a próbaként előkotort nyereg bőrbevonatát. A vágás nyomán a bőr széleinél semmiféle rojtozódás nem keletkezett. Hrothgaar még magán is tesztelte a pengét. Bal hüvelykujjának csak egy leheletfinom érintése nyomán vér serkent.*
- Tökéletes...
*Az új készlet elkészült, a régi eszközei pedig feljavultak, ahogy abban megegyeztek Ziával. Egy kis élezés itt, egy illeszték lecserélése ott, és a "régi" készlet is újra jól muzsikál... Ám Hrothgaar még eztán sem hagyja abba a munkát. Segédei megérkeznek, a mester kiosztja az aznapi feladatokat és új munkába kezd.*
- Lea... az ég áldjon meg...
*Morog kicsit magának, de nem túl hangosan. A kovácslakba visszahúzódva saját holmija között kotorászik a törpe, míg meg nem találja azt, amit keres: egy korábbi vadászatból megmaradt rókaprém.*
- Megvagy Lompos!
*Röhög fel kajánul és viharzik is vissza a munkaasztalhoz, hogy nekikezdjen munkájának. Újfent előkerül a "varrókészlet": tű, cérna, olló, miegymás. ~Mekkora lehet ennek a nőnek a feje? Ó, hogy az a jóságos ég áldja meg.~ Korholja a Szellemjárót kicsit a korábban elindított pletyka miatt, miszerint ő és Syoud közös kucsma-üzletet nyitnak, ahol a Hrothgaar különböző testtájaiból tépett szőrből készül autentikus törpekucsmák készülnek. ~Autentikus törpekucsma... az anyám térgyekalácsa!~ Miután körbevágta a fejfedő alapját, komótosan, odafigyelve varrja össze a bélésnek szánt puha textillel. A kucsma oldala és szárai több munkát és odafigyelést igényelnek, már csak az egyedi vonalvezetésből kiindulva. A törpe egyetlen darabból hasítja ki az egészet, nem akar feleslegesen szöszöni és nyirbálni, a végén még kifogy a drága prémből. A bélés itt már vastagabb, hogy télidőn melegen tartsa majd a Szellemjáró füleit. A vörös rókaprém sűrű és pompásan puha, nagyszerűen fog mutatni Leandana Kagantal fején. A fülvédőre árral egy apró lukat üt, amin átfűz egy vékony bőrszalagot, ezt megismétli a másik oldalon is és máris össze lehet kötni azokat az áll alatt, hogy biztosan helyben maradjon a kucsma. Mire végez ezzel a csodával, már jócskán elkezdődött a nap.*
//NAPVÁLTÁS//
*Egy fokos, egy felújított és egy új sebészkészlet és egy egyedi vörös kucsma. Ezek hevernek Hrothgaar Skyllagrimmson előtt a munkaasztalon.*
*Az este éjszakába, az éjszaka pedig nappalba fordult. Hrothgaar Skyllagrimmson a munkaasztal felé hajolva figyeli eddigi munkáját. Mióta este visszatért Amon Ruadh-ról nem sokat pihent. Segédeit elküldte, elvégre munkaidejük lejárt már arra a napra és elég rendesen ki is tettek magukért. A műhelyt bezárta, és nagyjából rendbe rakta, csupán azokat az eszközöket és szerszámokat hagyta kinn, amikkel még dolgoznia kellett. A Vaskorsóban elfogyasztott sörök és rövidital után kissé tompának érezte magát, úgyhogy egy gyors mosdás beiktatása után kezdett csak neki a munkának. Először Trodd fokosát tudta le. Alapjául egy korábban kicsorbult fejsze fejét használta. A fújtató ritmusos szuszogása és a kalapács ütemes csilingelése újra munka zajával töltötte meg a thargarodi kovácsműhelyt. Az újrahasznosított fém egy jó órányi munka után végre elnyerte a kellő hosszúkás formáját, megkapta a fokát is (máskülönben miért hívnák fokosnak?) és egy erős somfa nyelet is kapott még, végén kis bőrszíjjal, amit a csukló köré lehet kanyarítani. A szerszám kettős célt szolgálhat: egyrészt kiváló munkaeszköz Trodd számára, másrészt, ha ne adja ég, még meg is tudja védeni magát vele. Ezt biztosítja a majd kilenc centinyi ívelt vágóél, illetve a nagyjából ugyanilyen hosszú, hegyes fok, valamint a kereken méteres nyélhossz, mindezek együttesen, képzett forgató kezében, halálos fegyverré változtatják a fokost. Miután ezt befejezte, kis szünetet tartott a törpe. Egy újabb mosdással felfrissítette magát, kisétált műhelye elé és a kellemesen hűvös éjszakai levegő végleg elűzte az álmot Hrothgaar szeméből. Visszatérve a műhelybe ezúttal a Ziától kapott sebész készletet vette elő. Ahogy kibontotta a bőrszalagot és kinyitotta a kis bőrtokot, újból szemügyre vehette a benne rejlő eszközöket. Egyesével szedte ki mindet a kis zsebecskéjükből, és vizsgálta meg őket, feljegyezve minden darabnál az elvégzendő munkát, illetve lejegyezve az adott szerszámok méreteit.*
~Kíváncsi vagyok, valójából milyen poszton szolgál a vörös.~
*Morfondírozott magában, miközben már egy ollóval az új készlet bőrtokját vágta kifelé. Előkerült a bőrvarró-tű, a vastag cérna és kis idő elteltével az új készlet tokja már készen pihen az asztalon. Nem a legkiválóbb bőrmíves munka, de az évek alatt eleget foglalkozott már bőrözéssel a thargok kovácsa, hogy jó minőségű munka kerüljön ki a kezei alól. A szerszámok legyártása már több időt és odafigyelést igényelt: korábbi munkákból megmaradt fémhulladékot használt Hrothgaar. Többször felhevítve és újrakalapálva biztosította az anyag tartósságát, míg végül a kis fémcsipeszek, érszorítók, különböző méretű és formájú fogók és szikenyelek elkészültek hajnalra. A felkelő nap első sugarai átszüremlettek már az ablakot fedő zsalu deszkái között, amikor újabb szünetet tartott a törpe. Ablakok nyíltak, ajtó csapódott sarkáig, és Hrothgaar örült a beáramló természetes fénynek. Az éjszakai, lámpafénynél végzett munka folyamán már égett, viszketett a szeme. Arcát és tarkóját friss, hideg vízben mosta meg, harapott pár falat cipót, hozzá egy kis füstölt szalonnát, majd pipára gyújtva, az ajtófélfának támaszkodva pihent meg.*
- Hosszú... hosszú éjszaka...
*Pihenője végeztével egy kisebb faládikát keresett elő műhelye rejtett zugából. A fedelét felnyitva különböző méretű és típusú fenkövek kerültek elő. Egyesek hosszabb tömbként, mások kisebb, lapos kövekre emlékeztettek, de mindegyikben közös, hogy a vágóélek tökéletesítésére szolgálnak. A Ziának tett ígéretének eleget téve Hrothgaar előkereste az egyik legértékesebb fenőkövét. A laposka, finom szemcséjű élező ritka nagy kincs volt a törpe kovács számára. Annak idején kisebb vagyont áldozott készletéért és nem ódzkodott egy kis fenyegetést és testi erőszakot is alkalmazni. A szikék feje amúgy is aprócska jószág, elkészítésük külön nehézség volt, de a tökéletes vágóél kialakítása még ezt is felülmúlta. A megnedvesített fenkő több százszor suhant végig a vágóél egyik oldalán, csak hogy utána megismételje útját annak fonákján is. Mire Hrothgaar végzett a fenéssel, szemei kis híján kiguvadtak, majdhogynem vért könnyezett, de a végeredmény nem maradt el: munkája nyomán a szike egyetlen könnyed csuklómozdulat folytán gyönyörűen felhasította a próbaként előkotort nyereg bőrbevonatát. A vágás nyomán a bőr széleinél semmiféle rojtozódás nem keletkezett. Hrothgaar még magán is tesztelte a pengét. Bal hüvelykujjának csak egy leheletfinom érintése nyomán vér serkent.*
- Tökéletes...
*Az új készlet elkészült, a régi eszközei pedig feljavultak, ahogy abban megegyeztek Ziával. Egy kis élezés itt, egy illeszték lecserélése ott, és a "régi" készlet is újra jól muzsikál... Ám Hrothgaar még eztán sem hagyja abba a munkát. Segédei megérkeznek, a mester kiosztja az aznapi feladatokat és új munkába kezd.*
- Lea... az ég áldjon meg...
*Morog kicsit magának, de nem túl hangosan. A kovácslakba visszahúzódva saját holmija között kotorászik a törpe, míg meg nem találja azt, amit keres: egy korábbi vadászatból megmaradt rókaprém.*
- Megvagy Lompos!
*Röhög fel kajánul és viharzik is vissza a munkaasztalhoz, hogy nekikezdjen munkájának. Újfent előkerül a "varrókészlet": tű, cérna, olló, miegymás. ~Mekkora lehet ennek a nőnek a feje? Ó, hogy az a jóságos ég áldja meg.~ Korholja a Szellemjárót kicsit a korábban elindított pletyka miatt, miszerint ő és Syoud közös kucsma-üzletet nyitnak, ahol a Hrothgaar különböző testtájaiból tépett szőrből készül autentikus törpekucsmák készülnek. ~Autentikus törpekucsma... az anyám térgyekalácsa!~ Miután körbevágta a fejfedő alapját, komótosan, odafigyelve varrja össze a bélésnek szánt puha textillel. A kucsma oldala és szárai több munkát és odafigyelést igényelnek, már csak az egyedi vonalvezetésből kiindulva. A törpe egyetlen darabból hasítja ki az egészet, nem akar feleslegesen szöszöni és nyirbálni, a végén még kifogy a drága prémből. A bélés itt már vastagabb, hogy télidőn melegen tartsa majd a Szellemjáró füleit. A vörös rókaprém sűrű és pompásan puha, nagyszerűen fog mutatni Leandana Kagantal fején. A fülvédőre árral egy apró lukat üt, amin átfűz egy vékony bőrszalagot, ezt megismétli a másik oldalon is és máris össze lehet kötni azokat az áll alatt, hogy biztosan helyben maradjon a kucsma. Mire végez ezzel a csodával, már jócskán elkezdődött a nap.*
//NAPVÁLTÁS//
*Egy fokos, egy felújított és egy új sebészkészlet és egy egyedi vörös kucsma. Ezek hevernek Hrothgaar Skyllagrimmson előtt a munkaasztalon.*
6699. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-29 14:11:14
Üzenet elküldve: 2016-09-29 14:11:14
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
*Az események egyre inkább olyan irányba mennek el, amire senki sem számított. Furcsa a zaj, de furcsa az egész hangulat is, ami valahogy rátelepedik. Ismét remegni kezd a keze, talán csak azért nem annyira feltűnő és erőteljes, mert ott szorongatja a kardot, amit az imént leszedett a fegyverállványról.
Rázza a fejét, ellentmondva ezzel annak az utasításnak, hogy maradjon a helyén. Kagan sem képzelheti, hogy Lea egy percre is hajlandó szem elől téveszteni?! Maximum akkor maradna itt, ha Kagan leverne neki egy akkorát, hogy itt marad ájultan a Hrallh padlóján. Ha, és amennyiben ez nem következik be, akkor megy utána.*
*Az események egyre inkább olyan irányba mennek el, amire senki sem számított. Furcsa a zaj, de furcsa az egész hangulat is, ami valahogy rátelepedik. Ismét remegni kezd a keze, talán csak azért nem annyira feltűnő és erőteljes, mert ott szorongatja a kardot, amit az imént leszedett a fegyverállványról.
Rázza a fejét, ellentmondva ezzel annak az utasításnak, hogy maradjon a helyén. Kagan sem képzelheti, hogy Lea egy percre is hajlandó szem elől téveszteni?! Maximum akkor maradna itt, ha Kagan leverne neki egy akkorát, hogy itt marad ájultan a Hrallh padlóján. Ha, és amennyiben ez nem következik be, akkor megy utána.*
6698. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-29 10:42:21
Üzenet elküldve: 2016-09-29 10:42:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás - Sa'argathot Diadala//
*Az éjjel békésen telt, de a nappal újra elhozza a világ őrületét. A tervek sosem alakulnak úgy, ahogy eredetileg felvázolják őket, ahogy a régiek mondták: "Az emberek terveznek, az istenek meg ráhugyoznak a tarkójukra.*
- Mi a... *húzza össze a szemöldökét, amikor odakintről furcsa zaj hallatszik, ám a dél felé nyíló lőrésablakok kevés fényt és még kevesebb információt engednek be a Nagycsarnokba.*
- Valami történt odakint. Maradj a csarnokban! *rendelkezik, majd pengét rántva kicsörtet a Hrallhból, hogy megnézze, mi folyik Amon Ruadhon.*
*Az éjjel békésen telt, de a nappal újra elhozza a világ őrületét. A tervek sosem alakulnak úgy, ahogy eredetileg felvázolják őket, ahogy a régiek mondták: "Az emberek terveznek, az istenek meg ráhugyoznak a tarkójukra.*
- Mi a... *húzza össze a szemöldökét, amikor odakintről furcsa zaj hallatszik, ám a dél felé nyíló lőrésablakok kevés fényt és még kevesebb információt engednek be a Nagycsarnokba.*
- Valami történt odakint. Maradj a csarnokban! *rendelkezik, majd pengét rántva kicsörtet a Hrallhból, hogy megnézze, mi folyik Amon Ruadhon.*
6697. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-26 15:18:02
Üzenet elküldve: 2016-09-26 15:18:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás - Sa'argathot Diadala//
*Reggel még úgy gondolta, hogy több idejük van. Például felkészülni arra, aminek most el kell következnie. Ezt a szertartást életében először fogja elvégezni - sőt, nemzedékek hosszú sora óta ők lesznek az elsők, akik elvégzik -, és az ilyesmire lelkileg is megterhelő tud lenni. Annál is inkább, mert még sosem látott ilyet és pár állítólagos rigmuson és rúnán kívül a sötétben tapogatózik, noha a fél életét azzal töltötte, hogy ennek a rituálénak a darabkáit próbálta összerakosgatni. Az utolsó morzsákat Amon Ruadhon tudta összeszedni, mikor leereszkedett a kútba. A csontváz hónapok óta készen áll, évek óta gyűjtögeti, noha inkább csak kedvtelésből, semmit tudatosan erre készülve, Akheelnek készített ékszereket a csontokból, mert a Vörös perverz módon vonzódik az ilyen csöncsörékhez. Lea nincs száz százalékig meggyőződve arról, hogy szükség van rá, de Kramlaf találta kőtábla szerin kell, Lea meg úgy van vele, hogy inkább legyen több, mint kevesebb. Mindenesetre, mivel annyi ideje nincsen, hogy újra összerakja, ezért úgy dönt, hogy a helyén hagyja, a házában a kandalló előtt.
A különös égi jelenséget nézve egyre inkább görcsbe ugrik a gyomra, de másrészről megszállja egyfajta sztoikus nyugalom szállja meg. Bólogat. Mert valóban késésben vannak, és sokkal jobban a sarkukban a végzetük, mint eddig valaha.*
- Én készen állok. Bármikor. Csak te kellesz.
*ezzel azt próbálja jelezni, hogy már nem tágít Kagan mellől egy pillanatra sem, illetve csak annyi időre amíg elszalad egy kardért, aztán egykettőre utoléri a férfit. Nincsen kifejezetten az évszakhoz öltözve, de van olyan felfokozott érzelmi állapotba, hogy fel sem veszi az őszi időjárást.*
*Reggel még úgy gondolta, hogy több idejük van. Például felkészülni arra, aminek most el kell következnie. Ezt a szertartást életében először fogja elvégezni - sőt, nemzedékek hosszú sora óta ők lesznek az elsők, akik elvégzik -, és az ilyesmire lelkileg is megterhelő tud lenni. Annál is inkább, mert még sosem látott ilyet és pár állítólagos rigmuson és rúnán kívül a sötétben tapogatózik, noha a fél életét azzal töltötte, hogy ennek a rituálénak a darabkáit próbálta összerakosgatni. Az utolsó morzsákat Amon Ruadhon tudta összeszedni, mikor leereszkedett a kútba. A csontváz hónapok óta készen áll, évek óta gyűjtögeti, noha inkább csak kedvtelésből, semmit tudatosan erre készülve, Akheelnek készített ékszereket a csontokból, mert a Vörös perverz módon vonzódik az ilyen csöncsörékhez. Lea nincs száz százalékig meggyőződve arról, hogy szükség van rá, de Kramlaf találta kőtábla szerin kell, Lea meg úgy van vele, hogy inkább legyen több, mint kevesebb. Mindenesetre, mivel annyi ideje nincsen, hogy újra összerakja, ezért úgy dönt, hogy a helyén hagyja, a házában a kandalló előtt.
A különös égi jelenséget nézve egyre inkább görcsbe ugrik a gyomra, de másrészről megszállja egyfajta sztoikus nyugalom szállja meg. Bólogat. Mert valóban késésben vannak, és sokkal jobban a sarkukban a végzetük, mint eddig valaha.*
- Én készen állok. Bármikor. Csak te kellesz.
*ezzel azt próbálja jelezni, hogy már nem tágít Kagan mellől egy pillanatra sem, illetve csak annyi időre amíg elszalad egy kardért, aztán egykettőre utoléri a férfit. Nincsen kifejezetten az évszakhoz öltözve, de van olyan felfokozott érzelmi állapotba, hogy fel sem veszi az őszi időjárást.*
6696. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-26 13:22:24
Üzenet elküldve: 2016-09-26 13:22:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás - Sa'argathot Diadala//
*Talán nem is fogalmazódik meg benne kristálytisztán, de elégedettséggel tölti el, hogy a Vashegy árnyékában erős és önálló egyéniségekké fejlődtek a környezetébe tartozó nők: Leandana, Isurii, Rilai, és a többiek. Máshol, a civilizáltnak nevezett világban a nők csak kiegészítők, utánfutók, díszletek: adják-veszik őket, minél magasabb rangúak, annál inkább. De nem így a Thargodar nőket, kik egy nagytanácsos rangjával és egy klánvezér befolyásával rendelkeznek. Egy ilyen nőre bízza a Thargok sorsát, ha már a férfiak - lovagjai, kancellárja, tejtestvére - fennakadtak a rostán.*
*Utolsó közös pillanataik mégsem telhetnek békésen
A távolban fények jelennek meg, melyek még a Hrallh szűk déli ablakain át is bevilágítanak. Arthenior felől tűzpiros csóva váltja fel az eddigi fényjátékot, míg északról borostyán ragyogás tör az ég felé. Északról és nyugatról, az erdőből, a hegyek alól mélykék, szinte már szürke sugár olvad egybe az ég borús aljával.*
- Késésben vagyunk, Szellemjáró. *mordul, miközben akaratát fordítja szembe a mindent elborító rettenettel.*
- És a Város nagyjai ezzel küldtek volna szembe minket... *szerencsére a Hadúrban több belátás és stratégiai érzék volt, így nem hagyta magát és szövetségeseit mészárszék re terelni.*
- Készítsd elő a szertartást. Én még szólok a néphez... *indul meg kifelé.*
- Néhány fertályóra csak! *tudniuk kell, mit tegyenek, mi várható.*
*Talán nem is fogalmazódik meg benne kristálytisztán, de elégedettséggel tölti el, hogy a Vashegy árnyékában erős és önálló egyéniségekké fejlődtek a környezetébe tartozó nők: Leandana, Isurii, Rilai, és a többiek. Máshol, a civilizáltnak nevezett világban a nők csak kiegészítők, utánfutók, díszletek: adják-veszik őket, minél magasabb rangúak, annál inkább. De nem így a Thargodar nőket, kik egy nagytanácsos rangjával és egy klánvezér befolyásával rendelkeznek. Egy ilyen nőre bízza a Thargok sorsát, ha már a férfiak - lovagjai, kancellárja, tejtestvére - fennakadtak a rostán.*
*Utolsó közös pillanataik mégsem telhetnek békésen
A távolban fények jelennek meg, melyek még a Hrallh szűk déli ablakain át is bevilágítanak. Arthenior felől tűzpiros csóva váltja fel az eddigi fényjátékot, míg északról borostyán ragyogás tör az ég felé. Északról és nyugatról, az erdőből, a hegyek alól mélykék, szinte már szürke sugár olvad egybe az ég borús aljával.*
- Késésben vagyunk, Szellemjáró. *mordul, miközben akaratát fordítja szembe a mindent elborító rettenettel.*
- És a Város nagyjai ezzel küldtek volna szembe minket... *szerencsére a Hadúrban több belátás és stratégiai érzék volt, így nem hagyta magát és szövetségeseit mészárszék re terelni.*
- Készítsd elő a szertartást. Én még szólok a néphez... *indul meg kifelé.*
- Néhány fertályóra csak! *tudniuk kell, mit tegyenek, mi várható.*
6695. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-25 10:05:24
Üzenet elküldve: 2016-09-25 10:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Általában jóval többet alszik, mégis sokkal nehezebben ébred. Most bezzeg a hajnal első sugarai ébresztették, de mégsem morcos, vagy kialvatlan. Kaganhoz bújva vet számot az elmúlt másfél évtizeddel. Rémült kismadár volt, mikor megmentették és lám most a hadúr helytartója lesz, míg az alszik. Sorsa vélhetően születése pillanatában eldőlt, mikor úgy látta meg a napvilágot, hogy jobbján hat ujja nőtt, hiszen azt a Szellemek jelének tulajdonította a Thargodrym Szellemjáró, és a saját utódául szánta Leát. Tulajdonképpen az utódja is lett, bizonyos tekintetben. Rémült kismadár volt az első Szertartásnál is, nemhogy öröme nem volt benne, de azt sem tudta felfogni, hogy másoknak ez miért élvezetes? Időbe telt amíg megismerte annyira önmagát - és Kagant -, hogy vágyjon is a dologra, ne csak kötelességnek érezze. Talán ettől a ponttól datálható az is, hogy gyengéd érzelmeket kezdett táplálni Kagan iránt. Mára már nem hasonlít arra a rémült kismadárra, és látszólag már az előző napi kétségbeesése is elszállt. Átragadhatott rá a Kagant megszálló nyugodtság.
Készülődik maga is, azt a ruhát ölti fel, amit több, mint egy évtizede nem húzott magára: északi barbárok sámánnői viselnek hasonlót: térdig érő, mindkét combján elől-hátul igen merészen felvágott bőrszoknyát alul. Felül gyakorlatilag csak egy hosszú bőrcsíkot, ami a melleit eltakarja, és miután a mellkasa előtt keresztezik egymást a két végét a nyakában köti meg. Mindkét ruhadarab gazdagon díszített mind hímzésekkel, mint rávarrt gyöngyökkel, csizmája sem az a hétköznapi darab, amiben az ember sárban tocsog. Egy egykor hatalmas törzs Szellemjárója.
A szoknyát díszes öv tartja jóval a csípőcsontja alatt, így kilátszik a hasa alját keresztbe "díszítő" sebhely is. Most először nyúl oda úgy, hogy megszállja a veszteség érzése a soha-meg-nem-született gyermekük miatt, az utolsó csepp könnyet morzsolja el a szeme sarkában.
Mostanra már nagyon kevesen maradtak a "régi" thargok közül, az "újak", pedig csak egy konszolidált nőt láthattak, aki a Hadúr háznépének magas rangú tagja. A visszafogott öltözék azonban számtalan heget és hegtetoválást rejt. A legfeltűnőbb talán a csípője két oldalán a két tenyérlenyomatot mintázó, de számtalan rúna a gerince vonalát és jobb alkarján ott a thargok szignuma. Ez valószínűleg az utolsó alkalom, hogy ezt a gúnyát magára húzta.
A hatalmas, fémbe öltözött Hadúr, és mellette pedig a vékonyka, ám mindenre elszállt Szellemjáró. Utóbbinak a borostyánszínű szeme egészen olyan, mintha izzana, de ez csupán a reggeli napfény játéka. Azt mondhatná rájuk az ember, hogy nagyon szép pár, akik összetartoznak, és akiknek a mozdulataiban ott a harmónia, és a gyengédség. Lea szeretetteljes mozdulatokkal igazítja a férfi ruháját, haját, féltő gonddal söpör le minden egyes porszemet a válláról. Az utolsó puha csókokat lopja még, elvégre az utolsó éjszakájukat töltötték együtt és egy éjszaka ritkán elég arra, hogy elmondjon az ember mindent a másiknak. Rengeteg dolgot szeretne még mondani, de még az éjjel elhatározta, hogy ez mind mélyen eltemeti önmagában, mert nem akarja nehezíteni sem Kagannak, sem pedig önmagának. Például azt sem mondta el, hogy mennyire szereti, ritkán beszél ilyesmiről, sőt talán még sosem tette meg, pedig minden másodperc elvesztegetett idő, de ennek ellenére most sem viszi rá a lélek, hogy kimondja. Egyáltalán egy szót sem szólt ébredés óta, mert a szavaknak még nem jött el az ideje, ajkai cserepesen ragadnak össze, még annak dacára is, hogy azért próbálja nyalogatni. Egy nagy sóhajt ereszt el, mikor hátralép Kagantól, hogy kicsit távolabbról is megcsodálja az összképet. Elégedett.*
*Általában jóval többet alszik, mégis sokkal nehezebben ébred. Most bezzeg a hajnal első sugarai ébresztették, de mégsem morcos, vagy kialvatlan. Kaganhoz bújva vet számot az elmúlt másfél évtizeddel. Rémült kismadár volt, mikor megmentették és lám most a hadúr helytartója lesz, míg az alszik. Sorsa vélhetően születése pillanatában eldőlt, mikor úgy látta meg a napvilágot, hogy jobbján hat ujja nőtt, hiszen azt a Szellemek jelének tulajdonította a Thargodrym Szellemjáró, és a saját utódául szánta Leát. Tulajdonképpen az utódja is lett, bizonyos tekintetben. Rémült kismadár volt az első Szertartásnál is, nemhogy öröme nem volt benne, de azt sem tudta felfogni, hogy másoknak ez miért élvezetes? Időbe telt amíg megismerte annyira önmagát - és Kagant -, hogy vágyjon is a dologra, ne csak kötelességnek érezze. Talán ettől a ponttól datálható az is, hogy gyengéd érzelmeket kezdett táplálni Kagan iránt. Mára már nem hasonlít arra a rémült kismadárra, és látszólag már az előző napi kétségbeesése is elszállt. Átragadhatott rá a Kagant megszálló nyugodtság.
Készülődik maga is, azt a ruhát ölti fel, amit több, mint egy évtizede nem húzott magára: északi barbárok sámánnői viselnek hasonlót: térdig érő, mindkét combján elől-hátul igen merészen felvágott bőrszoknyát alul. Felül gyakorlatilag csak egy hosszú bőrcsíkot, ami a melleit eltakarja, és miután a mellkasa előtt keresztezik egymást a két végét a nyakában köti meg. Mindkét ruhadarab gazdagon díszített mind hímzésekkel, mint rávarrt gyöngyökkel, csizmája sem az a hétköznapi darab, amiben az ember sárban tocsog. Egy egykor hatalmas törzs Szellemjárója.
A szoknyát díszes öv tartja jóval a csípőcsontja alatt, így kilátszik a hasa alját keresztbe "díszítő" sebhely is. Most először nyúl oda úgy, hogy megszállja a veszteség érzése a soha-meg-nem-született gyermekük miatt, az utolsó csepp könnyet morzsolja el a szeme sarkában.
Mostanra már nagyon kevesen maradtak a "régi" thargok közül, az "újak", pedig csak egy konszolidált nőt láthattak, aki a Hadúr háznépének magas rangú tagja. A visszafogott öltözék azonban számtalan heget és hegtetoválást rejt. A legfeltűnőbb talán a csípője két oldalán a két tenyérlenyomatot mintázó, de számtalan rúna a gerince vonalát és jobb alkarján ott a thargok szignuma. Ez valószínűleg az utolsó alkalom, hogy ezt a gúnyát magára húzta.
A hatalmas, fémbe öltözött Hadúr, és mellette pedig a vékonyka, ám mindenre elszállt Szellemjáró. Utóbbinak a borostyánszínű szeme egészen olyan, mintha izzana, de ez csupán a reggeli napfény játéka. Azt mondhatná rájuk az ember, hogy nagyon szép pár, akik összetartoznak, és akiknek a mozdulataiban ott a harmónia, és a gyengédség. Lea szeretetteljes mozdulatokkal igazítja a férfi ruháját, haját, féltő gonddal söpör le minden egyes porszemet a válláról. Az utolsó puha csókokat lopja még, elvégre az utolsó éjszakájukat töltötték együtt és egy éjszaka ritkán elég arra, hogy elmondjon az ember mindent a másiknak. Rengeteg dolgot szeretne még mondani, de még az éjjel elhatározta, hogy ez mind mélyen eltemeti önmagában, mert nem akarja nehezíteni sem Kagannak, sem pedig önmagának. Például azt sem mondta el, hogy mennyire szereti, ritkán beszél ilyesmiről, sőt talán még sosem tette meg, pedig minden másodperc elvesztegetett idő, de ennek ellenére most sem viszi rá a lélek, hogy kimondja. Egyáltalán egy szót sem szólt ébredés óta, mert a szavaknak még nem jött el az ideje, ajkai cserepesen ragadnak össze, még annak dacára is, hogy azért próbálja nyalogatni. Egy nagy sóhajt ereszt el, mikor hátralép Kagantól, hogy kicsit távolabbról is megcsodálja az összképet. Elégedett.*
6694. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-24 17:25:04
Üzenet elküldve: 2016-09-24 17:25:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//miután mindenki távozott//
*Ő sem nagyon mozdul, de gondolatban távol jár, nagyon távol. Régi szeretők ők már Leandanával, tizennégy éve járják ugyanazt az utat, és jó tíz éve már az ágyat is megosztják. A vezér gondolatai azonban máshol járnak: álmokat, terveket, vágyakat búcsúztat, valószínűleg végleg. Tudja ő is, amit a Szellemjáró: az Alvó Isten Álmából tudomásuk szerint csak egy út vezet vissza, és az a Világ Nagy Ütközetének előestéjén nyílik meg, mikor Drenule Hősei utolsó csatába indulnak istenükért.*
- Szép volt, mert szabad volt, büszke és igaz. *mondd ellent a Szellemjárónak, hiszen látták, milyen sors vár rájuk az orkok szövetségeseként.*
*A csókot követően ki akar bontakozni az ölelésből, de aztán hagyja az egészet, és csak kissé fordul el, hogy rálásson Amon Ruadhra.*
- Nézd... milyen fakó ez a világ. Üres, kopár... szinte áttetsző. *húzza össze a szemét, ahogy tekintete végigseper birodalmán.*
- Hol vannak a régi bajtársak, a régi dalok, régi énekek, mitől a vérünk tüzesebb, ölelésünk forróbb, nevetésünk vidámabb volt. *megrázza a fejét, aztán felpislog az égre, óvatosan hunyorogva a felhők mögé bújt napra.*
- Azóta, mióta elhagyott a Másik... néha álmokat látok. Megmondta, hogy így lesz, és hogy ne törődjek velük: régmúlt árnyak rebbenése csak. Azt mondta, talán tanulhatok belőle, bár úgysem fogok. A mi fajtánk nem tanul. *mosolyodik el keserűen, majd néhány percig hallgat, csendesen ölelve Leandanát.*
- Az egyikben... vezér voltam, hadakat vezető parancsnok. Egy idegen város falainál, kőből emelt folyami erőd romjai között álltam, bajtársakkal övezve. Körülöttem orkok és trollok ezrei, levágva, mellettem bajtársak, barátok és szövetségesek tetemei. Győzelmünk hiábavaló volt, és egy démonok űzte varázsvihar söpörte el, éltünkkel együtt... *megborzong, mintha érezné a csontjaiba vágó, világűr hidegét idéző mágikus szelet.*
- Máskor király voltam, fiatal és büszke, aki egy vasketrecbe zárva, fadoronggal kezében küzd az életéért rabtartóival, miközben felsőbb hatalmak csúf bosszújaként erődöm és népem egy hegy tüzes pusztulásának martaléka lett. *Kagan hangja halk, szinte suttog, ahogy újraéli rémálmait, a halál érzetét, a gyűlöletet, melyet a diadalát bukássá változtató istenek ellen érzett akkor, mikor az álom örvénye elragadta.*
- Főpap voltam, ezrek és tízezrek ura, az Alvó Isten Hírnöke, egy egész birodalom támasza... és száműzetésben haltam meg, messzi, idegen földeken, amikor harcosaim és istenem elbuktak a démonistenek elleni harcban. *hangjába először költözik némi düh és konok harag.*
- Hadvezér voltam, régens és alkirály, orkoknak ostora, démonölő hadúr... saját testőreim tébolya végzett velem, melyet szintén... az isteni hatalmú fattyaknak köszönhettem. Később orgyilkos voltam, harcos, fejvadász, bicskás... Álmaimban nem állt meg előttem sem ember, sem lidérc. Mégis, az istenek mindig beleszóltak... Átkos álmok... *hajtja le a fejét, majd elengedi a nőt.*
- Álmok, vagy emlékek... a vérvonalam végigkísérő átok, hogy soha, semmikor nem tudtunk fejet hajtani... kellő ájtatossággal térdre hullni, szívvel és lélekkel szolgálni. Ezért kell nekem mennem. Ezért nem maradhatok... *és mert nem bírja tovább - az álmokat, a veszteségeket, a lassú halált.*
- De az utolsó éjszakám a tiéd, Leandana, Thargok Szellemjárója. *nők jöttek és mentek az életében, számos lehetett-volna is volt közöttük.*
~ Nabii Dhariah Khaal... ~ *vagy akár Észak Leánya, Sheynah. De sem idő, sem lehetőség nem volt arra, hogy Kagan Thargodar, Amon Ruadh hadura nyomot hagyjon e világban. Tudomása szerint utóda nincs, fiait és lányait vagy a puszta vette el, vagy a háborúk, egy sem maradt. Rokonai is fogytán: nagybátyját a Hold Karavánpihenőnél, Brennust itt Amon Ruadhon fogadta magához a máglya: rajta kívül már csak Waldran és Isurii él, de mindkettejükön rajta a bélyeg. Már ők is fakónak, üresnek, átlátszónak érzik e világot. Az Alvó Isten ideje közel.*
- Változik a világ. Elmozdul... és én már nem tudok mozdulni vele, Leandana. *annyi küzdelem, alkalmazkodás, kínkeserves fejlődés után elfáradt; nincs tovább. Számára nincs.*
- Még valami... *elengedi a nő kezét, aztán kisétál a torony széléhez. Óvatosan négykézlábra ereszkedik, majd lehasal és kihajol a peremen. Dobótőrét húzza elő, és a falra - ott, ahol a támpillér síkja Amon Ruadhra néz - hatalmas szemet karcol.*
- Míg alszom, figyellek titeket, a Vashegy népét. Tudni fogom, hogyan éltek s haltok. *tápászkodik fel, majd elsüti a szükséges varázslatot. Csak remélni meri, hogy működik a varázslat, azt pedig tudja, mennyire korlátozott mindez.*
- Gyere... *fogja kézen Leandanát, majd előremegy a lépcsőn, és elindul lefelé. Odalent a Hrallh már üres, maguk vannak, hogy minden részletet megbeszélhessenek, minden titkot elsuttoghassanak - ne maradjon közöttük kimondatlan szó, elmaradt érintés, elmulasztott pillanat. A hajnal is így virrad rájuk, hiszen ezen utolsó éjszakát vétek lenne alvással tölteni...*
//Napváltás//
*Sokáig marad ágyban, pedig nem szokása, ám meglepő derűvel és elszántsággal ül fel a medvebőrön. Lehullott róla a felelősség és hatalom minden lánca, és nem maradt más, csak ő maga: Kagan Thargodar, korának egyik legnagyobb harcosa, férfi és ember. Egykor apa, tegnap még hadúr, holnap már legenda és örök álom.*
- Lea... eljött az idő. Kezdjünk neki... *felkel és lassan lefürdik, szakállát-haját kikeféli, aztán hagyja, hogy a Szellemjáró harcosokhoz méltó fonatokba rendezze. Legjobb ruháját veszi fel, legjobb vértjével, melyet mesterkardja és buzogánya követ. Pajzsát-dobótőreit ezúttal elhagyja, nyakában azonban ott lóg a Tharg-klán sigulja, a Thargodarok medálja, Amon Ruadh jelképeivel. Egy vezér, egy hadúr megjelenése - legalábbis a máglyán így szoktak heverni; Kagan sorsa pedig csak külsőségeit tekintve lesz más. Nem halál, de nem is élet, időtlen álom, mikor a lélek az Alvó Isten birodalmába kerül, a test pedig moccanatlan, időn kívüli dermedtségben hever.*
A varázsló egy falfelületre egy szemet rajzol fel, melynek hatására azon keresztül láthat (és csak láthat). Minden varázslónak legfeljebb egy kémszeme lehet, és minden kémszem egyszer használható, de akkor korlátlan ideig, továbbá tetszőleges időpillanatban aktiválható. Amíg a varázsló a kémszemen keresztül lát, saját szemét nem tudja használni (az csukva van), amint kinyitja saját szemét, a kémszem megsemmisül.
*Ő sem nagyon mozdul, de gondolatban távol jár, nagyon távol. Régi szeretők ők már Leandanával, tizennégy éve járják ugyanazt az utat, és jó tíz éve már az ágyat is megosztják. A vezér gondolatai azonban máshol járnak: álmokat, terveket, vágyakat búcsúztat, valószínűleg végleg. Tudja ő is, amit a Szellemjáró: az Alvó Isten Álmából tudomásuk szerint csak egy út vezet vissza, és az a Világ Nagy Ütközetének előestéjén nyílik meg, mikor Drenule Hősei utolsó csatába indulnak istenükért.*
- Szép volt, mert szabad volt, büszke és igaz. *mondd ellent a Szellemjárónak, hiszen látták, milyen sors vár rájuk az orkok szövetségeseként.*
*A csókot követően ki akar bontakozni az ölelésből, de aztán hagyja az egészet, és csak kissé fordul el, hogy rálásson Amon Ruadhra.*
- Nézd... milyen fakó ez a világ. Üres, kopár... szinte áttetsző. *húzza össze a szemét, ahogy tekintete végigseper birodalmán.*
- Hol vannak a régi bajtársak, a régi dalok, régi énekek, mitől a vérünk tüzesebb, ölelésünk forróbb, nevetésünk vidámabb volt. *megrázza a fejét, aztán felpislog az égre, óvatosan hunyorogva a felhők mögé bújt napra.*
- Azóta, mióta elhagyott a Másik... néha álmokat látok. Megmondta, hogy így lesz, és hogy ne törődjek velük: régmúlt árnyak rebbenése csak. Azt mondta, talán tanulhatok belőle, bár úgysem fogok. A mi fajtánk nem tanul. *mosolyodik el keserűen, majd néhány percig hallgat, csendesen ölelve Leandanát.*
- Az egyikben... vezér voltam, hadakat vezető parancsnok. Egy idegen város falainál, kőből emelt folyami erőd romjai között álltam, bajtársakkal övezve. Körülöttem orkok és trollok ezrei, levágva, mellettem bajtársak, barátok és szövetségesek tetemei. Győzelmünk hiábavaló volt, és egy démonok űzte varázsvihar söpörte el, éltünkkel együtt... *megborzong, mintha érezné a csontjaiba vágó, világűr hidegét idéző mágikus szelet.*
- Máskor király voltam, fiatal és büszke, aki egy vasketrecbe zárva, fadoronggal kezében küzd az életéért rabtartóival, miközben felsőbb hatalmak csúf bosszújaként erődöm és népem egy hegy tüzes pusztulásának martaléka lett. *Kagan hangja halk, szinte suttog, ahogy újraéli rémálmait, a halál érzetét, a gyűlöletet, melyet a diadalát bukássá változtató istenek ellen érzett akkor, mikor az álom örvénye elragadta.*
- Főpap voltam, ezrek és tízezrek ura, az Alvó Isten Hírnöke, egy egész birodalom támasza... és száműzetésben haltam meg, messzi, idegen földeken, amikor harcosaim és istenem elbuktak a démonistenek elleni harcban. *hangjába először költözik némi düh és konok harag.*
- Hadvezér voltam, régens és alkirály, orkoknak ostora, démonölő hadúr... saját testőreim tébolya végzett velem, melyet szintén... az isteni hatalmú fattyaknak köszönhettem. Később orgyilkos voltam, harcos, fejvadász, bicskás... Álmaimban nem állt meg előttem sem ember, sem lidérc. Mégis, az istenek mindig beleszóltak... Átkos álmok... *hajtja le a fejét, majd elengedi a nőt.*
- Álmok, vagy emlékek... a vérvonalam végigkísérő átok, hogy soha, semmikor nem tudtunk fejet hajtani... kellő ájtatossággal térdre hullni, szívvel és lélekkel szolgálni. Ezért kell nekem mennem. Ezért nem maradhatok... *és mert nem bírja tovább - az álmokat, a veszteségeket, a lassú halált.*
- De az utolsó éjszakám a tiéd, Leandana, Thargok Szellemjárója. *nők jöttek és mentek az életében, számos lehetett-volna is volt közöttük.*
~ Nabii Dhariah Khaal... ~ *vagy akár Észak Leánya, Sheynah. De sem idő, sem lehetőség nem volt arra, hogy Kagan Thargodar, Amon Ruadh hadura nyomot hagyjon e világban. Tudomása szerint utóda nincs, fiait és lányait vagy a puszta vette el, vagy a háborúk, egy sem maradt. Rokonai is fogytán: nagybátyját a Hold Karavánpihenőnél, Brennust itt Amon Ruadhon fogadta magához a máglya: rajta kívül már csak Waldran és Isurii él, de mindkettejükön rajta a bélyeg. Már ők is fakónak, üresnek, átlátszónak érzik e világot. Az Alvó Isten ideje közel.*
- Változik a világ. Elmozdul... és én már nem tudok mozdulni vele, Leandana. *annyi küzdelem, alkalmazkodás, kínkeserves fejlődés után elfáradt; nincs tovább. Számára nincs.*
- Még valami... *elengedi a nő kezét, aztán kisétál a torony széléhez. Óvatosan négykézlábra ereszkedik, majd lehasal és kihajol a peremen. Dobótőrét húzza elő, és a falra - ott, ahol a támpillér síkja Amon Ruadhra néz - hatalmas szemet karcol.*
- Míg alszom, figyellek titeket, a Vashegy népét. Tudni fogom, hogyan éltek s haltok. *tápászkodik fel, majd elsüti a szükséges varázslatot. Csak remélni meri, hogy működik a varázslat, azt pedig tudja, mennyire korlátozott mindez.*
- Gyere... *fogja kézen Leandanát, majd előremegy a lépcsőn, és elindul lefelé. Odalent a Hrallh már üres, maguk vannak, hogy minden részletet megbeszélhessenek, minden titkot elsuttoghassanak - ne maradjon közöttük kimondatlan szó, elmaradt érintés, elmulasztott pillanat. A hajnal is így virrad rájuk, hiszen ezen utolsó éjszakát vétek lenne alvással tölteni...*
//Napváltás//
*Sokáig marad ágyban, pedig nem szokása, ám meglepő derűvel és elszántsággal ül fel a medvebőrön. Lehullott róla a felelősség és hatalom minden lánca, és nem maradt más, csak ő maga: Kagan Thargodar, korának egyik legnagyobb harcosa, férfi és ember. Egykor apa, tegnap még hadúr, holnap már legenda és örök álom.*
- Lea... eljött az idő. Kezdjünk neki... *felkel és lassan lefürdik, szakállát-haját kikeféli, aztán hagyja, hogy a Szellemjáró harcosokhoz méltó fonatokba rendezze. Legjobb ruháját veszi fel, legjobb vértjével, melyet mesterkardja és buzogánya követ. Pajzsát-dobótőreit ezúttal elhagyja, nyakában azonban ott lóg a Tharg-klán sigulja, a Thargodarok medálja, Amon Ruadh jelképeivel. Egy vezér, egy hadúr megjelenése - legalábbis a máglyán így szoktak heverni; Kagan sorsa pedig csak külsőségeit tekintve lesz más. Nem halál, de nem is élet, időtlen álom, mikor a lélek az Alvó Isten birodalmába kerül, a test pedig moccanatlan, időn kívüli dermedtségben hever.*
A varázsló egy falfelületre egy szemet rajzol fel, melynek hatására azon keresztül láthat (és csak láthat). Minden varázslónak legfeljebb egy kémszeme lehet, és minden kémszem egyszer használható, de akkor korlátlan ideig, továbbá tetszőleges időpillanatban aktiválható. Amíg a varázsló a kémszemen keresztül lát, saját szemét nem tudja használni (az csukva van), amint kinyitja saját szemét, a kémszem megsemmisül.
6693. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-24 15:22:29
Üzenet elküldve: 2016-09-24 15:22:29
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Katonai Draunar - a Grombar ostroma//
*Időközben a benga mélységi hím is elhagyja a tanácskozás helyszínét. Igyekszik majd mindent átadni úgy a Matrónának, ahogyan a Kagan nevű nagy vezér elbeszélte. Hogy neki mi lehet a véleménye az egészről? Nos ő leginkább csak azért rostokolt itt, hogy őrt álljon a Matróna fölött, aki azóta már hét határon túl járhat. Biztos megvan a megfelelő magyarázat arra, hogy nem rohanják telibe az ellent, mégis egy jó adag megvetést érez a híres-neves Kagan iránt. Részben azért, mert mélységi és mindig is többre becsülte saját fajtáját mint az embert. Másrészről ő egy Dwirinthalen, az ember meg csupán egy felkapaszkodott barbár az ő szemében, aki ráadásul a legfontosabb helyzetben fordít hátat népének. Gyáva jellem.
Kiérve az erődből igyekszik valami információt szerezni arról, hogy Moon és Nestar merre indultak el, mert arról sajna nem esett szó.*
*Időközben a benga mélységi hím is elhagyja a tanácskozás helyszínét. Igyekszik majd mindent átadni úgy a Matrónának, ahogyan a Kagan nevű nagy vezér elbeszélte. Hogy neki mi lehet a véleménye az egészről? Nos ő leginkább csak azért rostokolt itt, hogy őrt álljon a Matróna fölött, aki azóta már hét határon túl járhat. Biztos megvan a megfelelő magyarázat arra, hogy nem rohanják telibe az ellent, mégis egy jó adag megvetést érez a híres-neves Kagan iránt. Részben azért, mert mélységi és mindig is többre becsülte saját fajtáját mint az embert. Másrészről ő egy Dwirinthalen, az ember meg csupán egy felkapaszkodott barbár az ő szemében, aki ráadásul a legfontosabb helyzetben fordít hátat népének. Gyáva jellem.
Kiérve az erődből igyekszik valami információt szerezni arról, hogy Moon és Nestar merre indultak el, mert arról sajna nem esett szó.*
6692. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-23 20:37:08
Üzenet elküldve: 2016-09-23 20:37:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
* Tehát harc híján inkább mennek enni a Vaskorsóba, Kaganék meg furcsa dolgokat fognak majd csinálni, mikor senki nem látja őket. Ezek után a részletekre már nem is igazán kíváncsi az óriásunk. Noha emlékei szerint a megbeszélés előtt nem sokkal volt enni, most mégis éhes. Ennek egyik legfőbb oka talán, hogy igazából elég régen volt már az a "nem rég", így talán már egy ember is megéhezett volna az alatt az idő alatt, amíg Morwon. Persze ez alatt Morwon már kétszer is, így összesítve most duplaéhes, ami azt jelenti, hogy már két korsó sör és két fél disznó csusszanna le a torkán, ha lenne rá lehetősége. A helyzet azonban az, hogy ennyire talán nem nagy még a thargarodi farm sem, ugyanis ezek az állatok nem osztódnak olyan sebességgel, mint ahogy azt a kalácsfalvi lényekről állítják egyesek. Így, ha egy egész disznó nem jut ebédre, inkább felet se kér, és inkább valami egészen morwontalanul jó ötlettel áll elő. A terve az, hogy megvédi a Vashegyet. De nem is akárhogy! Embereket fog képezni. Amennyiben marad majd a kiképzés után olyan, akinek van ép csontja, talán még a thargok hasznára is válhatnak majd az eddig csak földműveléshez és állattenyésztéshez értő parasztok, noha ez még a jövő zenéje. *
6691. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-23 16:52:58
Üzenet elküldve: 2016-09-23 16:52:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Házi körtúra tortúra//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Értettem vezér! Megteszem, ami tőlem csak kitelik és megvédem a törzset.
* Távozik is a helyszínről, miután, hát részben megesküdött arra, hogy vigyázni fog a többiekre. Nagyjából mint eddig. Az erőd falain belül rója a köröket, várva, hogy akkor majd Leandana mond valami konkrétabb tervet. Vagy legalább leülnek megbeszélni, hogy mitévők is legyenek? Merthogy momentán elég nagy szarban vannak, az biztos. Korábban sem volt valami marha könnyű. Aztán ő kicsit kivonta magát a forgalomból a kószálásával. De legalább állandó fejfájásából kigyógyultan tért haza. Csak épp sok mindenről lemaradt. Ezeket már lassan elkezdte bepótolni, de sok az új arc. Majd megbirkóznak ezzel az új helyzettel, valahogy. Végtére is, orkhordákat már győztek le, szóval van némi esélyük. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Értettem vezér! Megteszem, ami tőlem csak kitelik és megvédem a törzset.
* Távozik is a helyszínről, miután, hát részben megesküdött arra, hogy vigyázni fog a többiekre. Nagyjából mint eddig. Az erőd falain belül rója a köröket, várva, hogy akkor majd Leandana mond valami konkrétabb tervet. Vagy legalább leülnek megbeszélni, hogy mitévők is legyenek? Merthogy momentán elég nagy szarban vannak, az biztos. Korábban sem volt valami marha könnyű. Aztán ő kicsit kivonta magát a forgalomból a kószálásával. De legalább állandó fejfájásából kigyógyultan tért haza. Csak épp sok mindenről lemaradt. Ezeket már lassan elkezdte bepótolni, de sok az új arc. Majd megbirkóznak ezzel az új helyzettel, valahogy. Végtére is, orkhordákat már győztek le, szóval van némi esélyük. *
6690. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-23 11:10:04
Üzenet elküldve: 2016-09-23 11:10:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//miután mindenki távozott//
*Úgy látszik, hogy az igazán gyengéd pillanatok csak ilyen vészterhes időkben adatnak meg nekik. Fejét beékeli a férfi álla alá, így viszonozza az ölelést, karjai átfonódnak a férfi hóna alatt, és így fogják a két vállát. Hosszú percekig nem moccan, orrát Kagan nyakába fúrja, hátralévő életére kell elraktározza ez a szeretett illatot. Lassan sikerül megnyugodnia, legalábbis látszólag, mert sikerül elállítsa a könnyeit, és a remegést is képes elfojtani, ez persze csak a felszín, mert belül ugyanúgy tombol benne az érzelmek vihara. Bár most úgy tűnik, hogy belenyugodott a dologba, ő már most tudja, hogy keresni fogja a módot arra, hogy visszakaphassa a szerelmét.*
- A szépről mások a fogalmaink, de egyfajta szépség valóban volt benne.
*felemeli a fejét is, és még halovány mosolyt is az arcára erőltet, két kezét kiszabadítja, hogy két tenyere közé zárhassa Kagan arcát, miután a füle mögé igazít pár hajtincset. Borostyánszínű szeme négyzetcentiről négyzetcentire pásztázza végig a férfi arcát: meg akar jegyezni magának mindent, legyen az egy szál rakoncátlan borosta, vagy a gondok szántotta barázda a másik szemei körül. A csók pedig végül egyszerre puha, meg bátortalan és heves, szinte szomjas.
Egyebekben nem kommentálja azt, hogy mennyire hatalmas vajákos ő, hiszen mindketten tudják, hogy Leánál nagyobb ateista kevés van, már ami a Szellemeket övező mindenféle - főként a népnek szóló - cirkuszt illeti. Az Alvó Istennel még nem tudja, hogy hányadán áll, de ennek ellenére is érzi legbelül tudja, hogy ebben az esetben nem csak egy évezredes szájhagyományról van szó.*
- Még utoljára szükségem van rá, hogy enyém légy. Utána pedig minden a parancsod szerint lesz.
*Az ölelést egy percre sem szakítja meg, de most már egyre jobban Kaganhoz simul, mintha csak eggyé akarna válni vele.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.23 12:48:37
*Úgy látszik, hogy az igazán gyengéd pillanatok csak ilyen vészterhes időkben adatnak meg nekik. Fejét beékeli a férfi álla alá, így viszonozza az ölelést, karjai átfonódnak a férfi hóna alatt, és így fogják a két vállát. Hosszú percekig nem moccan, orrát Kagan nyakába fúrja, hátralévő életére kell elraktározza ez a szeretett illatot. Lassan sikerül megnyugodnia, legalábbis látszólag, mert sikerül elállítsa a könnyeit, és a remegést is képes elfojtani, ez persze csak a felszín, mert belül ugyanúgy tombol benne az érzelmek vihara. Bár most úgy tűnik, hogy belenyugodott a dologba, ő már most tudja, hogy keresni fogja a módot arra, hogy visszakaphassa a szerelmét.*
- A szépről mások a fogalmaink, de egyfajta szépség valóban volt benne.
*felemeli a fejét is, és még halovány mosolyt is az arcára erőltet, két kezét kiszabadítja, hogy két tenyere közé zárhassa Kagan arcát, miután a füle mögé igazít pár hajtincset. Borostyánszínű szeme négyzetcentiről négyzetcentire pásztázza végig a férfi arcát: meg akar jegyezni magának mindent, legyen az egy szál rakoncátlan borosta, vagy a gondok szántotta barázda a másik szemei körül. A csók pedig végül egyszerre puha, meg bátortalan és heves, szinte szomjas.
Egyebekben nem kommentálja azt, hogy mennyire hatalmas vajákos ő, hiszen mindketten tudják, hogy Leánál nagyobb ateista kevés van, már ami a Szellemeket övező mindenféle - főként a népnek szóló - cirkuszt illeti. Az Alvó Istennel még nem tudja, hogy hányadán áll, de ennek ellenére is érzi legbelül tudja, hogy ebben az esetben nem csak egy évezredes szájhagyományról van szó.*
- Még utoljára szükségem van rá, hogy enyém légy. Utána pedig minden a parancsod szerint lesz.
*Az ölelést egy percre sem szakítja meg, de most már egyre jobban Kaganhoz simul, mintha csak eggyé akarna válni vele.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.23 12:48:37
6689. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-23 09:27:05
Üzenet elküldve: 2016-09-23 09:27:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//miután mindenki távozott//
*Lassan visszafordul Leandana felé, és elmosolyodik.*
- Én kicsi Leám... sikerülni fog. Tudjuk mindketten, a szemétláda már egy éve ki akar törni. Azóta... *azóta az ügy óta az erőddel, meg a tündérrel. Azóta, hogy Kagan újra megvillantotta az Alvó Istennek kedves kíméletlen, könyörtelen következetességet. Azóta, hogy valami idegen kontár lidérc belenyúlt az életükbe. Azt már nem teszi hozzá, hogy ha nem sikerül, azt ő maga nem igazán fogja megtudni.*
- Ez az élet rendje. Bár kicsit korábban jött, mint terveztem, de a sors tizennégy szép évet adott nekünk. *Tizet, ha a szabad vándorlás éveit nézzük csak. Átöleli a nőt és lassan ringatni kezdi, miközben hagyja, hogy Leandana összekönnyezze a medvebundáját.*
- Leginkább a tiéd voltam. *Kagan Thargodar sosem lehetett kizárólagosan senkié - hiszen ott volt a népe, a céljai, az istene, az ősök; kötelességek és elvárások sora. De ha azt kérdezik tőle, ki volt a társa ezekben az években, akkor a válasz egyértelmű.*
- Veled, drága Szellemjáró... a legnagyobb hatalmú vajákos széles e világon? Mi lesz a világgal? *mosolyodik el, majd letörli a nő könnyeit és komolyabb hangon folytatja.*
- A Vashegy megáll magában is. Maradj Dharrennel, Aletaiial és az újakkal; van közöttük épp elég erős lélek. Ha nem megy, menj Synmirába vagy Rilaihoz a városba... és adjatok enni a lovamnak meg a medgolyoknak. *anélkül, hogy elengedné a nőt, újra kelet felé pillant.*
- Ennek így kell lennie...
*Lassan visszafordul Leandana felé, és elmosolyodik.*
- Én kicsi Leám... sikerülni fog. Tudjuk mindketten, a szemétláda már egy éve ki akar törni. Azóta... *azóta az ügy óta az erőddel, meg a tündérrel. Azóta, hogy Kagan újra megvillantotta az Alvó Istennek kedves kíméletlen, könyörtelen következetességet. Azóta, hogy valami idegen kontár lidérc belenyúlt az életükbe. Azt már nem teszi hozzá, hogy ha nem sikerül, azt ő maga nem igazán fogja megtudni.*
- Ez az élet rendje. Bár kicsit korábban jött, mint terveztem, de a sors tizennégy szép évet adott nekünk. *Tizet, ha a szabad vándorlás éveit nézzük csak. Átöleli a nőt és lassan ringatni kezdi, miközben hagyja, hogy Leandana összekönnyezze a medvebundáját.*
- Leginkább a tiéd voltam. *Kagan Thargodar sosem lehetett kizárólagosan senkié - hiszen ott volt a népe, a céljai, az istene, az ősök; kötelességek és elvárások sora. De ha azt kérdezik tőle, ki volt a társa ezekben az években, akkor a válasz egyértelmű.*
- Veled, drága Szellemjáró... a legnagyobb hatalmú vajákos széles e világon? Mi lesz a világgal? *mosolyodik el, majd letörli a nő könnyeit és komolyabb hangon folytatja.*
- A Vashegy megáll magában is. Maradj Dharrennel, Aletaiial és az újakkal; van közöttük épp elég erős lélek. Ha nem megy, menj Synmirába vagy Rilaihoz a városba... és adjatok enni a lovamnak meg a medgolyoknak. *anélkül, hogy elengedné a nőt, újra kelet felé pillant.*
- Ennek így kell lennie...
6688. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-22 15:53:22
Üzenet elküldve: 2016-09-22 15:53:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//miután mindenki távozott//
*Nem valóban nem tud más megoldást, ezt elismerendő pedig alig észrevehetően megrázza a fejét. A racionális énje - már amennyire racionális lehet az ember, ha istenségekről van szó - tudatában van annak, hogy ez jó döntés, és bármennyire is kutat más lehetséges megoldások után, nem lel mást. Tekintetük összefonódik addig, amíg a férfi el nem fordul.*
- De mi van ha nem sikerül?
*mert ugye akkor valószínűleg sem Kagan, sem pedig Alvó Isten, akkor pedig aztán nézhetnek az ujjuk között. Ebben az esetben pedig a dologtól remélt haszon is elmarad.*
- Én nem akarlak elveszíteni.
*ebben a pillanatban pedig feltör az az énje, amit nagyon ritkán enged felszínre: szerelmes nő, aki minden porcikájával szereti az előtte álló férfit.*
- Tudom, hogy sosem voltál igazán az enyém, vagy annyira, mint szerettem volna.
*Tényleg elengedi magát, mert most már kibuggyan az a könnycsepp, amit eddig olyan sikeresen zabolázott meg, immáron a kezének remegésen sem tud úrrá lenni - sőt nem is akar -, olyannyira nem, hogy az egész teste reszket. Az elmúlt bő egy évtizedben Kagan olyan szerves részét képezte az életének, hogy nem tudja elképzelni azt, hogy milyen lesz eztán nélküle. Vele menne, szó nélkül követné ide is, azonban nem tudja, hiszen csak ő az, aki a segítségére lehet a férfinak abban, hogy megidézze az Alvó Istent. Persze meg is tagadhatná a segítséget, de tudja, hogy azzal semmit nem érne el azonkívül, hogy valamennyire késlelteti a dolgot.
Egyébként a patakzó könnyekhez, és a remegéshez képest meglepően higgadt, pedig szíve szerint Kagan lábához vetné magát, és a bokáját átölelve rimánkodna. De ismeri a férfit, és tudja, hogy nem érhetne célt ezzel sem. Mindazonáltal arcán látszik az összes érzelem, ami benne tombol, és visszaváltozik azzá a rémült leánnyá, akit Kagan megmentett azon az éjszakán, mikor fellázadt a húga védelmében.*
- Mi lesz velem?
*Nem valóban nem tud más megoldást, ezt elismerendő pedig alig észrevehetően megrázza a fejét. A racionális énje - már amennyire racionális lehet az ember, ha istenségekről van szó - tudatában van annak, hogy ez jó döntés, és bármennyire is kutat más lehetséges megoldások után, nem lel mást. Tekintetük összefonódik addig, amíg a férfi el nem fordul.*
- De mi van ha nem sikerül?
*mert ugye akkor valószínűleg sem Kagan, sem pedig Alvó Isten, akkor pedig aztán nézhetnek az ujjuk között. Ebben az esetben pedig a dologtól remélt haszon is elmarad.*
- Én nem akarlak elveszíteni.
*ebben a pillanatban pedig feltör az az énje, amit nagyon ritkán enged felszínre: szerelmes nő, aki minden porcikájával szereti az előtte álló férfit.*
- Tudom, hogy sosem voltál igazán az enyém, vagy annyira, mint szerettem volna.
*Tényleg elengedi magát, mert most már kibuggyan az a könnycsepp, amit eddig olyan sikeresen zabolázott meg, immáron a kezének remegésen sem tud úrrá lenni - sőt nem is akar -, olyannyira nem, hogy az egész teste reszket. Az elmúlt bő egy évtizedben Kagan olyan szerves részét képezte az életének, hogy nem tudja elképzelni azt, hogy milyen lesz eztán nélküle. Vele menne, szó nélkül követné ide is, azonban nem tudja, hiszen csak ő az, aki a segítségére lehet a férfinak abban, hogy megidézze az Alvó Istent. Persze meg is tagadhatná a segítséget, de tudja, hogy azzal semmit nem érne el azonkívül, hogy valamennyire késlelteti a dolgot.
Egyébként a patakzó könnyekhez, és a remegéshez képest meglepően higgadt, pedig szíve szerint Kagan lábához vetné magát, és a bokáját átölelve rimánkodna. De ismeri a férfit, és tudja, hogy nem érhetne célt ezzel sem. Mindazonáltal arcán látszik az összes érzelem, ami benne tombol, és visszaváltozik azzá a rémült leánnyá, akit Kagan megmentett azon az éjszakán, mikor fellázadt a húga védelmében.*
- Mi lesz velem?
6687. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-22 15:25:27
Üzenet elküldve: 2016-09-22 15:25:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//miután mindenki távozott//
*Nem lepődik meg, hogy Leandana utána jön, ő és Isurii az a két ember, aki a legközelebb áll Kaganhoz. Mégis... elkerülné ezt a beszélgetést, szüksége lesz minden elszántságára. Ahogy hallgatja a nőt felfelé kapaszkodni a torony lépcsőjén (szinte Kagan sarkában érkezik), elfordul nyugattól és kelet felé néz, a Grombar irányába.*
- Tudsz más megoldást? *kérdez vissza halkan, majd könyörtelen pillantását a Szellemjáróra fordítja.*
- Valamit, ami nem öngyilkosság az egész népnek, nem hazárdjáték... nem csupán egy barbár gyalog önhitt lépése a városiak játéktábláján? *alig van valami befolyások a sorsuk felett, életükről és halálukról mindenféle félistenek, démonok, felsőbb hatalmak, sosem látott, árnyékban rejtező nemesurak döntenek.*
- Valamit, aminek... értelme van? *fájdalom parázslik fel a tekintetében, miközben újra kelet felé fordul, de most nem a horizontot, hanem az erődöt és a várost bámulja. Az ott nyüzsgő embertömeget, mely belé és a thargokba helyezte bizalmát. Megannyi szerencsétlen, balga lélek.*
*Nem lepődik meg, hogy Leandana utána jön, ő és Isurii az a két ember, aki a legközelebb áll Kaganhoz. Mégis... elkerülné ezt a beszélgetést, szüksége lesz minden elszántságára. Ahogy hallgatja a nőt felfelé kapaszkodni a torony lépcsőjén (szinte Kagan sarkában érkezik), elfordul nyugattól és kelet felé néz, a Grombar irányába.*
- Tudsz más megoldást? *kérdez vissza halkan, majd könyörtelen pillantását a Szellemjáróra fordítja.*
- Valamit, ami nem öngyilkosság az egész népnek, nem hazárdjáték... nem csupán egy barbár gyalog önhitt lépése a városiak játéktábláján? *alig van valami befolyások a sorsuk felett, életükről és halálukról mindenféle félistenek, démonok, felsőbb hatalmak, sosem látott, árnyékban rejtező nemesurak döntenek.*
- Valamit, aminek... értelme van? *fájdalom parázslik fel a tekintetében, miközben újra kelet felé fordul, de most nem a horizontot, hanem az erődöt és a várost bámulja. Az ott nyüzsgő embertömeget, mely belé és a thargokba helyezte bizalmát. Megannyi szerencsétlen, balga lélek.*
6686. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-22 08:30:49
Üzenet elküldve: 2016-09-22 08:30:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//miután mindenki távozott//
*Zökkenőmentesen és akadékoskodás nélkül ürül ki a terem. De Lea még ekkorra sem tér magához az iménti verbális és lelki arculcsapás miatt, az állán kitartóan ráng az az izom. Meg a széktámlán támaszkodó keze is remeg az indulattól. Egy ideig remegő kézfejét nézi, nem sokáig, csak pontosan annyi ideig, hogy a szemét már ne szúrják a kibuggyanni készülő, ám sosem kibuggyanó könnyei.
Sok minden kavarog most benne. De elsősorban fél, pedig nem először fordulna elő, hogy Kagan ráhagyja a várat, amíg maga hadakozni indul, ezúttal azonban valami egészen másra készül. Olyan dologra, ami jelen tudásuk szerint már megmásíthatatlan. Ez pedig ijesztő, mert elveszíti azt az embert aki nemcsak, hogy a legjobb barátja, de jóval több annál.
A gombóc már gyűlik a torkában, és arcára kiül a megrendültség, ha nem támaszkodna a szék támláján, akkor valószínűleg menten összecsuklana, és magzatpózba kuporodva zokogna a földön. Ugyanakkor az esze tudja, hogy ez egy nagyon is racionális döntés, meg hogy igen csekély az áldozat a haszonhoz képest. A szentimentális oldala viszont igenis tiltakozik ez ellen.
Amíg mindenki távozik, addig nagyjából sikerül összeszednie magát, Dharrennek idegesen int az állával, hogy távozzon, Miwa meg csak egy morranást kap. Viszont ekkorra már képes arra, hogy anélkül engedje el a széket, hogy térdei elgyengüljenek. Szó nélkül követi Kagant, mint valami árnyék. Tekintetét a hátára szegezi. Nem szólal meg sokáig, csak azt a pontot nézi kitartóan a hátán. A varázslattal nem törődik különösebben, karjait újra összefonja a mellkasa előtt, és megint a falnak támaszkodik. Végül rezignáltan megkérdezi:*
- Nem tudlak lebeszélni?
*Zökkenőmentesen és akadékoskodás nélkül ürül ki a terem. De Lea még ekkorra sem tér magához az iménti verbális és lelki arculcsapás miatt, az állán kitartóan ráng az az izom. Meg a széktámlán támaszkodó keze is remeg az indulattól. Egy ideig remegő kézfejét nézi, nem sokáig, csak pontosan annyi ideig, hogy a szemét már ne szúrják a kibuggyanni készülő, ám sosem kibuggyanó könnyei.
Sok minden kavarog most benne. De elsősorban fél, pedig nem először fordulna elő, hogy Kagan ráhagyja a várat, amíg maga hadakozni indul, ezúttal azonban valami egészen másra készül. Olyan dologra, ami jelen tudásuk szerint már megmásíthatatlan. Ez pedig ijesztő, mert elveszíti azt az embert aki nemcsak, hogy a legjobb barátja, de jóval több annál.
A gombóc már gyűlik a torkában, és arcára kiül a megrendültség, ha nem támaszkodna a szék támláján, akkor valószínűleg menten összecsuklana, és magzatpózba kuporodva zokogna a földön. Ugyanakkor az esze tudja, hogy ez egy nagyon is racionális döntés, meg hogy igen csekély az áldozat a haszonhoz képest. A szentimentális oldala viszont igenis tiltakozik ez ellen.
Amíg mindenki távozik, addig nagyjából sikerül összeszednie magát, Dharrennek idegesen int az állával, hogy távozzon, Miwa meg csak egy morranást kap. Viszont ekkorra már képes arra, hogy anélkül engedje el a széket, hogy térdei elgyengüljenek. Szó nélkül követi Kagant, mint valami árnyék. Tekintetét a hátára szegezi. Nem szólal meg sokáig, csak azt a pontot nézi kitartóan a hátán. A varázslattal nem törődik különösebben, karjait újra összefonja a mellkasa előtt, és megint a falnak támaszkodik. Végül rezignáltan megkérdezi:*
- Nem tudlak lebeszélni?
6685. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-21 21:38:54
Üzenet elküldve: 2016-09-21 21:38:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Katonai Draunar - a Grombar ostroma //
*Ahogy meghozta a döntést, a korábbi vasakarat mintha kihunyna a szemében. Tompán parázslik, mint azoké, akik már megbékéltek sorsukkal, de örülni azért nem örülnek neki túlzottan. Ziana szavaira csak biccent egyet, akárcsak Zenolitának.*
- A parancsom, Dharren, hogy kövesd Leandana utasításait és vedd meg ThargArod népét. *végigpillant a még bent lévőkön, és úgy érzi: lesz azért még néhány hű és kitartó, aki marad akkor is, amikor Kagan Thargodar emlékét is elfújja a szél. Persze akad majd, ki a Városban keresi a boldogulást, és talán lesz egy-két olyan kis, ki átáll valamelyik ellenségükhöz. Erre azonban nem számít különösebben: kinek takonyból volt a gerince, már nincs velük.*
- Menjetek. *engedi útjára a népeket, ő maga pedig elindul felfelé, a Toronyba. Ott van "dolga".*
*Amíg fel nem ér, meg sem áll, odafent azonban percekig csak bámul. Nekem kelet felé, amerre a gonosz lakozik, se nem délnek, Synmira irányába, és ezúttal északot, az átkos Várost is hanyagolja. Nyugat felé néz, arra, amerre a ThargoDrym szállásterületek vannak - ahonnan tizenhárom évvel ezelőtt elindult népével.*
A varázsló egy falfelületre egy szemet rajzol fel, melynek hatására azon keresztül láthat (és csak láthat). Minden varázslónak legfeljebb egy kémszeme lehet, és minden kémszem egyszer használható, de akkor korlátlan ideig, továbbá tetszőleges időpillanatban aktiválható. Amíg a varázsló a kémszemen keresztül lát, saját szemét nem tudja használni (az csukva van), amint kinyitja saját szemét, a kémszem megsemmisül.
*Ahogy meghozta a döntést, a korábbi vasakarat mintha kihunyna a szemében. Tompán parázslik, mint azoké, akik már megbékéltek sorsukkal, de örülni azért nem örülnek neki túlzottan. Ziana szavaira csak biccent egyet, akárcsak Zenolitának.*
- A parancsom, Dharren, hogy kövesd Leandana utasításait és vedd meg ThargArod népét. *végigpillant a még bent lévőkön, és úgy érzi: lesz azért még néhány hű és kitartó, aki marad akkor is, amikor Kagan Thargodar emlékét is elfújja a szél. Persze akad majd, ki a Városban keresi a boldogulást, és talán lesz egy-két olyan kis, ki átáll valamelyik ellenségükhöz. Erre azonban nem számít különösebben: kinek takonyból volt a gerince, már nincs velük.*
- Menjetek. *engedi útjára a népeket, ő maga pedig elindul felfelé, a Toronyba. Ott van "dolga".*
*Amíg fel nem ér, meg sem áll, odafent azonban percekig csak bámul. Nekem kelet felé, amerre a gonosz lakozik, se nem délnek, Synmira irányába, és ezúttal északot, az átkos Várost is hanyagolja. Nyugat felé néz, arra, amerre a ThargoDrym szállásterületek vannak - ahonnan tizenhárom évvel ezelőtt elindult népével.*
A varázsló egy falfelületre egy szemet rajzol fel, melynek hatására azon keresztül láthat (és csak láthat). Minden varázslónak legfeljebb egy kémszeme lehet, és minden kémszem egyszer használható, de akkor korlátlan ideig, továbbá tetszőleges időpillanatban aktiválható. Amíg a varázsló a kémszemen keresztül lát, saját szemét nem tudja használni (az csukva van), amint kinyitja saját szemét, a kémszem megsemmisül.
6684. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-21 19:57:55
Üzenet elküldve: 2016-09-21 19:57:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katonai Draunar - a Grombar ostroma //
*Úgy tűnik nem sikerült rendesen bekötni az erszény száját, mert egy üvegcse megszökik, és halk koppanással ér földet. Szerencsére épp a lába elé, és még el sem törik. Miwa gyorsan lehajol érte, és felkapja, majd ezt is Leandana Kagantal felé nyújtja, így 1 db Sötétkék varázsital landol
a szellemjárónál.
Ha még ekkor sem kapja el őt senki, hogy mindenféle feladatot sózzon a nyakába, akkor megfordul, és szép csendesen kisurran a teremből, majd sietősen maga mögött hagyja az erődöt is. Úgy gondolja, inkább visszatér Lea házába, és ott takarít ki, ezzel töltve el a nap további részét.*
*Úgy tűnik nem sikerült rendesen bekötni az erszény száját, mert egy üvegcse megszökik, és halk koppanással ér földet. Szerencsére épp a lába elé, és még el sem törik. Miwa gyorsan lehajol érte, és felkapja, majd ezt is Leandana Kagantal felé nyújtja, így 1 db Sötétkék varázsital landol
a szellemjárónál.Ha még ekkor sem kapja el őt senki, hogy mindenféle feladatot sózzon a nyakába, akkor megfordul, és szép csendesen kisurran a teremből, majd sietősen maga mögött hagyja az erődöt is. Úgy gondolja, inkább visszatér Lea házába, és ott takarít ki, ezzel töltve el a nap további részét.*
6683. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-21 19:50:29
Üzenet elküldve: 2016-09-21 19:50:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katonai Draunar - a Grombar ostroma //
*Miwa nem azért jár erre, hogy valakit is kiszolgáljon. Leandanát keresi, mert a Szellemjáró megbízta valamivel, amit ő a legjobb tudása szerint próbált megoldani. Sokáig elszöszmötölt az üvegcsékkel Leandana házában, és eszébe se jutott, hogy bárkinek is hiányozhatna. Annyira, hogy még az álom is elnyomja kicsit, és Kagannal álmodik, aki rendesen tarkón is csapja az elalvásért. Na persze, nem igazából, csak álmában. Viszont erre felriad, és hevesen dobogó szívére kapja kezeit. Sietve ugrik fel, egy vászon erszénybe gyürködi a kikevert italokat, és futva igyekszik fel az erődbe.
Tudja persze, hogy engedély nélkül nem léphet be a terembe, ahol megbeszélés zajlik, de az ajtó épp ekkor nyílik meg, és bentről kisorjáznak a vendégek.*
-Szellemjáró.
*Nesztelenül lép Leandana mellé, és feléje nyújtja az üvegcsékkel megrakott erszényt. Aztán, ha a Szellemjárónak nincs hozzá parancsa, már fordul is meg, hogy, amint beosont, úgy osonjon is kifelé.*
Így Leandana Kagantalhoz kerül a 7 db Zafírkék varázsital, valamint, Így Leandana Kagantalhoz kerül a 7 db Zafírkék varázsital, valamint, .
b14744803141328
A hozzászólás írója (Miwashesa Triblen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.21 19:52:10
*Miwa nem azért jár erre, hogy valakit is kiszolgáljon. Leandanát keresi, mert a Szellemjáró megbízta valamivel, amit ő a legjobb tudása szerint próbált megoldani. Sokáig elszöszmötölt az üvegcsékkel Leandana házában, és eszébe se jutott, hogy bárkinek is hiányozhatna. Annyira, hogy még az álom is elnyomja kicsit, és Kagannal álmodik, aki rendesen tarkón is csapja az elalvásért. Na persze, nem igazából, csak álmában. Viszont erre felriad, és hevesen dobogó szívére kapja kezeit. Sietve ugrik fel, egy vászon erszénybe gyürködi a kikevert italokat, és futva igyekszik fel az erődbe.
Tudja persze, hogy engedély nélkül nem léphet be a terembe, ahol megbeszélés zajlik, de az ajtó épp ekkor nyílik meg, és bentről kisorjáznak a vendégek.*
-Szellemjáró.
*Nesztelenül lép Leandana mellé, és feléje nyújtja az üvegcsékkel megrakott erszényt. Aztán, ha a Szellemjárónak nincs hozzá parancsa, már fordul is meg, hogy, amint beosont, úgy osonjon is kifelé.*
Így Leandana Kagantalhoz kerül a 7 db Zafírkék varázsital, valamint,
Így Leandana Kagantalhoz kerül a 7 db Zafírkék varázsital, valamint, .b14744803141328
A hozzászólás írója (Miwashesa Triblen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.21 19:52:10
6682. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-21 19:34:19
Üzenet elküldve: 2016-09-21 19:34:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Katonai Draunar - a Grombar ostroma//
* Az egy gyermek főleg az anyjának nagy kincs. *
- Nincs mit, és vigyázz magadra.
* Engedi el a harcost és várja, miként folytatódik a tanácskozás. Ám Kagan olyan bejelentést tesz, amire nem számított. Nem mondaná, hogy búcsúpillantást vet a vezérre, noha tudja, hogy nem fogja Kagant látni, ki tudja meddig, ilyen formában. Számára ez olyan, mint egy zárás. Életének egy eléggé hosszú és igencsak sokszínű szakaszának vége. A karaván megtámadása, az elhurcolása és a törzsben eltöltött évek zárása. Igaz bár, hogy egy ideje már Isu és Worenth mellett tevékenykedik, mégis a törzsből valónak mondta magát. Vagy a kettőnek együtt valamilyen módon. Worenth hamar megáll mellette, jelezve hogy indul. *
- Rendben, én még visszanézek a majorságba. Ha bármiben szükség lenne rám, tudod miként érsz el.
* Fürgén elhagyja a hegyet, mert bármit is akarna mondani, a helyzeten nem tud vele változtatni. Végignézni meg nem akarja. Odakint felül lovára és siet utolérni Zent és vele tartani a majorságba. Van még néhány dolog, amit el akar intézni, mielőtt hazamegy. *
* Az egy gyermek főleg az anyjának nagy kincs. *
- Nincs mit, és vigyázz magadra.
* Engedi el a harcost és várja, miként folytatódik a tanácskozás. Ám Kagan olyan bejelentést tesz, amire nem számított. Nem mondaná, hogy búcsúpillantást vet a vezérre, noha tudja, hogy nem fogja Kagant látni, ki tudja meddig, ilyen formában. Számára ez olyan, mint egy zárás. Életének egy eléggé hosszú és igencsak sokszínű szakaszának vége. A karaván megtámadása, az elhurcolása és a törzsben eltöltött évek zárása. Igaz bár, hogy egy ideje már Isu és Worenth mellett tevékenykedik, mégis a törzsből valónak mondta magát. Vagy a kettőnek együtt valamilyen módon. Worenth hamar megáll mellette, jelezve hogy indul. *
- Rendben, én még visszanézek a majorságba. Ha bármiben szükség lenne rám, tudod miként érsz el.
* Fürgén elhagyja a hegyet, mert bármit is akarna mondani, a helyzeten nem tud vele változtatni. Végignézni meg nem akarja. Odakint felül lovára és siet utolérni Zent és vele tartani a majorságba. Van még néhány dolog, amit el akar intézni, mielőtt hazamegy. *
6681. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-09-21 07:26:20
Üzenet elküldve: 2016-09-21 07:26:20
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Katonai Draunar - a Grombar ostroma//
*Kagan szavai némileg meglepik, de nem tudja érte elítélni, sőt! Van azért igaza valahol és ezt bizonyára mindenki tudja is. Az, hogy maréknyian testi épségüket, sőt mi több életüket kockára téve vakmerően, bátran nekimennek az ellenség hordáinak, azzal leginkább a városnak tesznek szívességet, akiktől személy szerint Worenth szinte semmit nem látott az elmúlt napokban kivéve azt, hogy páran jönnek-mennek itt meg a környéken.
Az alvó isten téma már jobban érdekelné, bár lévén, hogy mágus ez aligha meglepő, de részleteket most úgy tűnik nem tud meg. Leandana az, akivel ez ügyben szót lehetne váltani, de talán majd máskor, egy jobb pillanatban elkapja a szellemjárót.
Mindenki sorban távozót fúj, holott egy távozásra való felkérés is bőségesen elég lenne... na de mindegy. A hóhajú megragadja mágusbotját, majd tekintetével a gyógyítót keresi és oda is lép hozzá kifelé menet.*
-Hazatérek Synmirara. Tájékoztatnom kell a népeket a fejleményekről.
*Azzal el is hagyja az erődöt, de Amon Ruadhon még elidőz majd egy kicsit.*
-Mesterfegyverek áldásával kapcsolatban kint megtaláltok. *mondja röviden kifelé menet. Ha senki sem fog jelezni, hát ő nem nagyon erőlteti a dolgot, de szívesen segít ha kell.*
*Kagan szavai némileg meglepik, de nem tudja érte elítélni, sőt! Van azért igaza valahol és ezt bizonyára mindenki tudja is. Az, hogy maréknyian testi épségüket, sőt mi több életüket kockára téve vakmerően, bátran nekimennek az ellenség hordáinak, azzal leginkább a városnak tesznek szívességet, akiktől személy szerint Worenth szinte semmit nem látott az elmúlt napokban kivéve azt, hogy páran jönnek-mennek itt meg a környéken.
Az alvó isten téma már jobban érdekelné, bár lévén, hogy mágus ez aligha meglepő, de részleteket most úgy tűnik nem tud meg. Leandana az, akivel ez ügyben szót lehetne váltani, de talán majd máskor, egy jobb pillanatban elkapja a szellemjárót.
Mindenki sorban távozót fúj, holott egy távozásra való felkérés is bőségesen elég lenne... na de mindegy. A hóhajú megragadja mágusbotját, majd tekintetével a gyógyítót keresi és oda is lép hozzá kifelé menet.*
-Hazatérek Synmirara. Tájékoztatnom kell a népeket a fejleményekről.
*Azzal el is hagyja az erődöt, de Amon Ruadhon még elidőz majd egy kicsit.*
-Mesterfegyverek áldásával kapcsolatban kint megtaláltok. *mondja röviden kifelé menet. Ha senki sem fog jelezni, hát ő nem nagyon erőlteti a dolgot, de szívesen segít ha kell.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094