*Megrezzen a szája, hogy ellenvetést tegyen, de aztán rájön, hogy jelenlegi tudása mellett nem tudna úgy érvelni, hogy abba ne lehessen belekötni, hisz még saját maga sem biztos benne, hogy igaza volna. Úgyhogy bölcsen hallgat. Nyilván nála okosabb és tapasztaltabb emberek már jól átgondolták ezt…
Majd hallgatja, ahogy Turrog a mágia hasznosságát ecseteli. Némileg kényelmetlenül is érzi magát, mert ismer ugyan néhány varázsigét, de fogalma sincs, mire menne velük egy csatatéren. Nem tudja, hogyan alkalmazza őket helyesen, egy éles helyzetben. Ilyesmire nincs felkészülve, ezt sosem gyakorolták. Pedig az elhangzottak szerint ebben jártasnak kellene lennie, ha hasznos akar lenni. Vajon a többiek hogy csinálják? Ők hogyan készültek fel?
Zavarát nem említi, mert ezt a felkészületlenségét valahogy mégis szégyelli a férfi előtt bevallani, miután amaz az előbb úgy biztatta őt. Fél, hogy egyedül van bizonytalanságával, és ez inkább szégyenletes jellemhibája, mint megfontolt helyzetelemzésének jogos eredménye.
Aztán a beszámolóba, hogy miként lehet az élőholtakat megölni, s milyen veszedelmes fajtáik vannak, kicsit még bele is sápad. Gondolatban ugyanis már ott áll előttük, tétlenül, megdermedve, elfeledkezve még arról is, hogy ő varázslóinas, aki esetleg védekezhetne is.
Lenyeli a torkába gyűlt gombócot, igyekszik kiűzni a tagjaiba kúszott hideget, és a jóhiszemű hazugságra vérszegény, hamis mosolyt kényszerít arcára, s hozzá biccent, a törpe szemébe nézve. Nem tudja, Turrog komolyan mondja-e, vagy csak őt akarja bátorítani, de hálás érte.*
- Úgy legyen!
*Közben vet egy érdeklődő pillantást a férfi válla felé, ahol a kardját kereste. Megjegyezte a mozdulatot, és most, ahogy a mágikus fegyveren járnak gondolatai, önkéntelen is odanéz ő is, odaképzelve a fegyvert. Hallott már erről a varázslatról is, de persze ezt sem ismeri még. Vajon az övéik közül készítette valaki? És vajon ő maga, bátrabb lenne egy ilyen birtokában?
Sokáig várakoznak még, de Isuriinak egyelőre semmi híre. Neki viszont lassan mennie kellene. Mert ha a nő tényleg elfoglalt, az jelentheti azt is, hogy egész nap nem tudja fogadni őket, s ő ugyan tud várni, de jobb volna tanulással tölteni az időt. Különösen most, hogy újabb sürgetést érez a haladásra, és mindezt szoros időkorlát mellett. Hátha mégis sikerül elsajátítania addigra a gólemkészítéshez szükséges varázslatokat!*
- Nekem… lassan mennem kell. *szól Turrognak határozatlanul.*
- Megtenné, hogy átadja üdvözletemet Isuriinak, ha találkozik vele? Egy alkalmasabb időben majd felkeresem…