//Sa’argathot Ébredése//
//A Vashegy//
//A Felderítőraj//
*A lovat alaposan körbejárja, majd lecsutakolja, a sörénytől a patákig haladva. Nem akarja, hogy a rossz ápolás és a figyelmetlen lovas miatt kinn a pusztán sántuljon le a lova - csak saját magát okolhatná, és adott esetben nem csak a hátas és a saját, de a csapat tagjainak életét is veszélyeztetné. Ezzel egy darabig elvan, mert bár rutinos, de nem sietős alak a jó öreg Syoud - az ő korában már hová siessen az ember? Vagyis az elf!*
- Jól van... jól van! *takarmányt és ellátmányt majd vételeznek Kalácsfalván, most tehát csak a felszerelésre kell gondot viselnie. Először jön a nyeregalátét, sűrűn szőtt pokrócféle; erre kerül a magas hátrészzel rendelkező, nomádok által kedvelt lovasíjász-nyereg. Nincs akkora kápája, mint a marha és birkaterelők kedvelt nyeregtípusának, de jobb, mint az úrifiúk és leányok laposdeszka nyerge.*
- Na... ne fújd fel magad, te beste! *még majd húznia kell valamennyit a hevederen, mert hátasa jó lószokás szerint alaposan megdagad tiltakozásul, vagy csak a böllenkedés miatt. Kötőfék helyére kantár és zabla kerül, a szárat hosszúra hagyja, mert úgy szereti. A nyeregre teli számszeríjvesszős puzdrát, kulacsot, miegymást erősít.*
- Gyere! *közben Ana is előkészíti saját hátasát, így Syoud egy intéssel köszönti az Őrség parancsnokát, aki most mint felderítő tart velük.*
*Odakint a Kúthoz vezet útja, és szerencséje van! A hatalmas vödör fel van húzva, így lovát minden további nélkül itathatja meg. Nem hagyja azért, hogy túl sokat vedeljen, mert még haladniuk kell ma, legalább Kalácsfalváig, de azért nem árt a lónak sem a folyadék. Összetekert pokrócát is megigazítja és felerősíti a nyereg mögé, majd felkapaszkodik a ló hátára.*
- Mi is a nevet? Áh, emlékszem. Sahhun. Na gyerünk, haver, vár minket a kaland és a veszély! *Lépésben indul meg lefelé, hogy hallja a lova lépéseit, patkóinak kopogását, hogy érezze: nem sánta-e, nincs e valami fájdalma a lónak. Inkább most derüljön ki, mint odakint a széles és lángoló pusztaságban, amit egykor még Szántóföldeknek hívtak a helyiek, és amiből lassan csak a Thargok területei maradnak meg.*
- Menjünk. *rendelkezik kényelmesen elhelyezkedve, és elfhez méltó könnyedséggel és rutinnal irányítja ki lovát az erőd kapuján, Amon Ruadhra. A nyergen keresztbe fektetve tartja számszeríját, oldalán szablya lóg.*
- Kellene egy rohadt fokos...