//Kovácsműhely//
*Mae nem süket, bár ilyenkor néha azt kívánja, bár az lenne, mert a kovácsmester belendült, és ez azért tetemes zajjal jár, ehhez képest Maereh csendes kisegér, mikor ő dolgozik a kis apró szerszámaival.
De nem is akarja zavarni Hrothit, mert úgy ítéli meg, még mindig jobb, ha dolgozik és elmerül a feladataiban, mintha az édesapja elvesztésén búsongana és csak nézne maga elé. Így csendesen mozog, csak halkan énekelget, de a főzés közben neki sem tűnik fel, hogy, bár valószínűleg csak ideiglenesen, de magára maradt.
Igaz, ez hamar kiderül számára, és így kiáll a küszöbre, de láthatóan még nem ideges és nem is ingerült. Sőt, inkább kíváncsian nézegeti az erődben megnövekedett sürgölődést.
Aztán megérkezik Hrothgaar is.*
~Nos, tényleg odavolt valamerre.~
*De mielőtt Mae kérdezhetne, már mesél is a férfi, a lány bólint, elmosolyodik.*
- És mondtak valamit mikorra lesznek kész az ötvözetek? *kérdi és kérdezne még mást is szokása szerint, de ekkor Hrothi rácuppant az arcára, illetve inkább a szája sarkába, mert hát épp fordult volna, meg megemelte az állát, hiszen kérdezni akart. De az érintés benne szakajtja a szót.
Maereh érzi, hogy az arca meleggé válik, biztos jeleként annak, hogy elpirult, vagy fél percig is áll moccanatlanul, míg eszmél, hogy Hrothi hozzá beszél. Zavarban van, hátrasimítja a tincseit és a fonatait.*
- El, igazság szerint a hús majdnem kész. A morzsának való is hűl már.
*Mikor Hrothi aranyakat kotor elő, Mae levesz egy öblösebb köcsögfélét a konyharészük egyik polcáról, és az aranyakat beledobja.*
~Ez jó hely lesz nekik. Végtére is valamiféle háztartási költség is kell legyen itt. Lakom csak, de bért nem fizetek a szállásért, de az étel meg nem ingyen terem az asztalra. No majd kialakul, mi hogy lesz, addig ez a pár arany jó helyen van itt.~
*A törpelányka Hrothi mögé lép, megsimítja a karját, hogy a másik észrevegye a nagy kopácsolásban.*
- Szólok majd, mikor minden étel kész, és ha jönnek még barátok jó, ha nem, akkor mondd majd, hogy... szóval... ~Mégis ő bólintson rá, hogy kezdődhet a megemlékezés.~ A másik, amíg vártalak, nézelődtem. Valami nagyon esemény készül. Talán valami vendégeskedés, amennyi őr van. Te erről tudsz? Ha új arcok jönnek az erődbe, talán lesz megrendelés is *veti fel. Ő nem bánná, és talán a mesternek is jó, ha akad munka. Meg az új emberek új híreket is jelentenek.*