*Egyetlen dolgot tud felhozni az ellen, hogy vegyen egy forró fürdőt, mégpedig azt, hogy azt neki, magának kéne elkészítenie. Neki nyilvánvalóan többet kell fordulnia, mint mondjuk Rolkónak kéne, hiszen eleve nem bír akkorát emelni. Jó fél órán át tanakodik ezen, legalábbis az alatt az idő alatt, amíg a szappant egy eléggé nagy fa keretbe - vagyis öntőformába - önti, és az asztalra helyezi. No meg, amíg rendet csinál maga után, és elpakolja a kellékeket egy következő alkalomra. Merthogy amúgy eléggé nagy szappanfogyasztó, de hát ő már csak ilyen, szereti ha a bőre puha és illatos. Ha már a haja kezelhetetlen szénakazal, akkor legalább ennyi kis öröme lehet az élettől.
Sokszor kell forduljon a forró vízzel, mire megtelik a dézsa - ami az ágyával szemben áll -, de tulajdonképpen addigra pont olyan hőmérsékletű lesz a víz, hogy ne főjön meg egyből, amint beleül. A víz felszínéről rendre szállnak fel a kis párafelhők, ő pedig mosollyal az arcán fekszik benne. Ekkor még nem gondol arra az apróságra, hogy majd el is kell takarítsa maga után a vizet, de majd nyilván hálás lesz a dézsa alján lévő csapért, ami megkönnyíti a leeresztését.
Elalszik, mert szinte felriad Quer hangjára. Ekkor érzékeli azt is, hogy a víz bizony elhűlt, noha azért nem annyira, hogy megfázhasson, éppen csak, hogy már ne akarjon üldögélni benne. Quer, ha nem matat túl hangosan, akkor hallhatja a vízből való kikászálódás félreérthetetlen hangjait. Lea pedig úgy, ahogy van előkászálódik a hálóhelyéről: vizesen, pucéran. Nem egy szégyellős teremtés, és nincs is rajta nagyon mit nézni, vagy legalábbis kevés olyasmi, amit amúgy a mindennapi ruházkodás során ne engedne a ruházata látni, vagy legalábbis sejteni. Ez alól kivételt képez a hasa alján keresztben húzódó halvány rózsaszín sebhely. Viszont nem marad sokáig így, mert kezében ott van egy rövid ing, amibe rögvest bele is bújik, nem törődve túl sokat a szárítkozással. Éppen csak a feneke alá ér.*
- Mi kéne, ha volna?
*hangja még a szokásosnál is rekedtesebb, mondhatni, hogy álomittas. De azért elég gyorsan kezd magához térni. Viszont ezúttal mellőzi a kézügyességgel kapcsolatos poént, pedig lenne, csak ugye Quer láthatóan túlságosan rápörgött valami munkára ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzon az ilyen élcelődéssel.*
- A kézügyességemre. Értem. Teát?
*vizes lábnyomokat hagyva maga után odalép a vaskályhához, aminek szélén ott áll a teáskanna, meg odébb van még csésze is. Mert az ilyesmi azért kell, hogy legyen. Teát hajlandó főzni, levest meg nem. Persze nem azért, mert gondja van azzal, hogy mondjuk meg kell kopasztani egy tyúkot, vagy megnyúzni valamit, egyszerűen csak nem az ő műfaja. Quer válaszától függően tölti csészé(k)be a teát, aztán pedig csípőjével az asztalnak dőlve várja azt, hogy Quer előadja, hogy mit is szeretne.*