//ThargArod - a Thargok Vörös Erődje//
*Lea elég sok mindent látott már élete folyamán, és bár jobbára ateista azért elfogadja, hogy vannak azok a helyzetek, mikor a Szellemek tényleg közöttük járnak. Ilyenkor valódi látomásai vannak, míg amúgy csak egy általa főzött bájitallal jut el egyfajta delíriumos állapotba. Ilyenkor csupán a saját érzései, benyomásai azok, amik szürreális mozgóképpé állnak össze. Most határozottan tudja, hogy ez igazi. Bár azért a kétely ott van benne.*
- Valóban nem járnánk jól vele.
*jegyzi meg halkan, noha nem egészen ugyanarról beszélnek. Aztán hosszan bólint a férfi szavaira. Amiket amúgy fenntartásokkal kezelne, ha ez a Kagan nem lenne annyira más, mint az a Kagan. Aki eléggé egyenes ahhoz, hogy kellőképpen rossz színész legyen. Ezért ha nem is fenntartások nélkül, de Lea végülis elfogadja azt, amit mond neki, még azt is engedi, hogy belékaroljon újra. Mellesleg Kagan - nyilván amikor saját maga van a fejében - nagyon jól tudhatja, hogy Leának nincsen szüksége tőrre ahhoz, hogy ártson neki, mert ő inkább az a méregkeverő fajta. Bár eddig Kagan általában megúszta a különféle "húzásait" pár nap heveny hasmenéssel, de ki tudja, hogy mit tenne Lea akkor, ha veszélyben érezné magát, netán a törzset.*
- Fénycölöpi hétvége?
*nem, nem érti kifejezetten ezt a hasonlatot, sőt egyáltalán nem, de amúgy nem is tulajdonít ennek különösebb jelentőséget. Mondáikban szerepel hasonló nevű helység, de csak említést tesznek róla, azt nem tudni már, hogy ki, vagy mi volt ott.*
- Kagan Thargodar, a Vasbordájú véréből nem beszél így. És nem viselkedik így.
*végülis megrántja a vállát, mert egyelőre ez nem probléma, nem kell ezzel foglalkozzanak. Majd akkor, ha esetleg mások is problémát csinálnak ebből a furcsa változásból. Amit amúgy betudhatnak annak is, hogy a múlt nap, az erőd felgyújtása után Kagan nyugatnak vette az irányt itt hagyva csapot-papot, majd még ugyanaznap vissza is tért. Ez pedig több, mint furcsa. Egyébként még maga sem tudja, hogy mit is kéne hinnie ezzel kapcsolatban, egyik pillanatban hiszi, a másikban pedig nem. Körbenéz, hogy mennyien is vannak körülöttük, majd lehalkítja a hangját.*
- Láttam dolgokat. Amíg aludtam. Lángokat, férfiakat talpig páncélban. Nem olyanokat mint itt. Lehet, hogy lerajzolom majd...