// Őrségszervezés //
*Az elégedetlenkedő gondolatok birtokosainak az a szerencse (vagy talán elővigyázatosság) jut ki, hogy a Khan irányába kelt véleményüket megtartják maguknak. Ha nem így történne, akkor a félszeműnek takaros sorba kellene állítania őket és egyenként pofán verni az összeset, kifejezvén ezzel legmélyebb érzéseit a visszatartott szavakkal kapcsolatban. Ami az érdemeket illeti, felőle akár Arthenior alapítóinak is mondhatnák magukat az emberek, hitelesség kérdésében egyik ember éppen annyira lehet az állított személy mint egy másik. A múltban szerzett „dicsőségnek” megvan az a rossz tulajdonsága, hogy gyakran nincsen pedigréje, márpedig annak hiányában bármely szó lehet akár igaz is. Egy közös vonása azonban valós és vélt szavaknak egyaránt van: bizonyság híján olyanok, mint a szabadon eresztett szellentés.
A hierarchia tisztázása és tiszteletben tartása sem új keletű dolog, a hatékony egységet gyakran ez az „apróság” teszi ütőképessé. Még akkor is, ha a másik felet történetesen képzettebb személyek alkotják az egyén szintjén. Csapatmunka híján nem lesznek képesek átlépni saját korlátaik felett. Khanban nincsenek illúziók, ahhoz elég régóta játszik már ugyanazon a hangszeren. Nem kell barátokká lenniük egy effektív mag kialakításához. A legtöbbjük valószínűleg ezt mondhatja választott hivatásának, elvárható volna hát, hogy annak megfelelően, professzionálisan kezeljék az abban felmerülő problémákat, s ne vigyék az egyéni önérzet szintjére. A katona munkája sem más mint a színházi aktoré vagy a földeken dolgozó parasztoké, csak az ő szerszáma az a mechanizmus amely a harctéren az ösztöneit irányítja.
De nem számít már ez egyébként sem, mert Gabrien a helyébe lép és a nem tisztázott kérdéseket rendbe teszi. Furcsa beismernie, hogy kettejük közül most a hóhajú jár el megfontoltabban. A rókaképű ritkán tartja célravezetőnek a szájbarágós ügymeneteket, kivált, ha egy épp frissen szerveződő seregről van szó. Ellenben, máris felírhat egy okot a lista azon oldalára, amelyen az áll, hogy „miért volt Gabrien jó választás vezetőnek”. Az emberóriás, tanultabb fő lévén jobban lavírozik az olyan helyzetekben, amilyen a mostani is. Alapvetőbb megértése esik az emberi jellemekben és nem enged uralmat maga felett indulatainak (legalábbis nem mindig). Ezt olyan kvalitásnak látja, amelynek ő híján van, emiatt teljes bizonysággal merné vállalni azt, hogy ő maga képtelen volna betölteni felelősségteljesen a tisztet. A potenciális vezetettek szerencséjére, ez még csak kilátásba sem került.
Ahogyan a még hiányzókról sejtette, lassan megérkeznek ők is az eligazításra. A törzs azon tagjai, akik a felderítőkhöz soroltattak valószínűleg Harath-szal egyeztetnek (mivel Khan nem tud arról, hogy az ő vezetésüket Kagan személyesen vállalta). Moranshe és Hrothgaar is befutnak, még épp időben, hogy ne maradjanak le semmi érdemiről.
Amit aztán a parancsnok megoszt velük, azt letisztult és követhető módon teszi. Pontos fogalommal arról, hogy milyen hosszú is lesz az útjuk, talán senki nem bír, de a felvázolt beosztások alapján (és feltételezve, hogy komolyabb-hosszabb megállóra nem lesz szükség) problémamentesen végigvihető. Az elképzelés szerint, hogy íjászok kerülnek néhány szekérre szűkül máris azoknak köre, akik lóháton biztosítják majd elölről-hátulról a menetet. Khan nem lesz a lövészek között, pocsékul bánik bármilyen célzófegyverrel. Úgy gondolja, hogy a fennmaradó pozíciókat is folyamatosan cserélni fogják az éberség fenntartása érdekében. Egyelőre viszont bőven elegendő annyit tudniuk, hogy miképp fognak elhelyezkedni. Különben is, a felderítőket egyfajta külső védőhálónak tekinti Khan, így a vésznek (érkezzen bármilyen formában) először rajtuk kell átjutnia, és ha ez sikerül, akkor az ő feladatuk, hogy általuk egy nehezebben emészthetővel találja szemben magát.
Annak megerősítéseként, hogy őtőle kerülnek majd kiosztásra azok az elsősegélypakkok, bólint. Ennek érdekében (is) még Lia után kell mennie, hisz szabadon tölthető perce valószínűleg a gyógyítónak sem volt ma. Khannak nincs kérdése, megértésre talált a parancsnok szava nála. Elbocsátásukkor először az Ispotályba indul, feltételezve, hogy Lia visszatért már a folyópartról.*
// Napváltás – Reggel //
*A lányt végül nem a füvészsátorban, hanem az általuk felpakolt szekerek egyikén leli, amint cókmókját ölelve horpaszt egy hordónak dőlve. Az éjszakák és hajnalok csalfák Amon Ruadhon, idekint falak híján még kora nyáron is képes csípni a levegő. Így, amikor aznapi teendőit végleg letudhatta már, kézbe fogja a nála jóval apróbb termetű lányt, hogy decens derékaljon pihenhesse ki magát a következő reggelig. Jobb ötlet híján saját sátrában helyezi el Liát, próbálván arra ügyelni, hogy ne költse föl feleslegesen. A földre terítve akad neki jó néhány bundája, azokon is fog olyan jó pihenése esni, mint az „ágyában”. Ám a Tharg fennsíkon valószínűleg az utolsók között lesz, akik röviden tartó álomra hajtják fejüket. Olyan gyorsan történt esett meg minden, hogy a most általa viselt és rég látott felszerelést nem volt alkalma értékéhez mérten kezelni. Fegyverolajjal itatott kendőt húz végig újra és újra az egyébként is makulátlan acélon, s nem tesz különbül a páncélzattal sem. Nadrágra és egyszerű szabású ingre vetkőzik, lábairól lerúgja az egész nap hordott csizmákat és egy lavórnyi vízben megmosdik. Jó ideig ez lesz az utolsó tisztességes „fürdése”. A gondolat megmosolyogtatja, felködlik neki egy nem túl régen tett és még teljesületlen ígéret.*
~ Rézből lesz és sárkányt fog ábrázolni. ~
*Éjközépet követően borít csak homályt másik szemére is, hogy erőt gyűjtsön az előtte álló próbatételhez. Ha addig nem tette volna meg, Liát biztosan meg fogja lepni, hogy hova került az éjszaka során, hajnalban azonban a zsoldos ismerős arca talán megnyugtatására fog szolgálni.*
- Remélem jól aludtál, mert egy darabig egyikünk sem fog. Jó reggelt! - *Elmondja, hogy szüksége van a gyógykészítményekre is, mert az indulás előtt szét kell osztania a harcosok között. Megkéri Liát, hogy azokat hozza el az Ispotályból, amíg ő felszerelkezik. Feketére festett lábszár- és alkarvédők kerülnek rögzítésre, a sólyomvért fölé a merevített gallérú, kék tunikát húzza, fegyverövére kerül a mesterkard, a magával vinni szándékozott tárgyak maradékát pedig már elkészítette és lovának nyeregtáskáiban és/vagy valamelyik szekérre pakolta. Magához még vizet fog venni az útra, arra mindennél nagyobb szükségük lesz. Megvárja, hogy Lia visszatérjen hozzá, mielőtt a Párbaj Köréhez menne.*
- Szeretném, ha velem jönnél a csomagosztáshoz. Elmondhatsz talán néhány dolgot a használatukkal kapcsolatban, amire mi nem biztos, hogy gondolnánk. - *Ha Lia eleget tesz kérésének, akkor Gabriennek kérdeznie sem kell majd a dologról, mert azonmód kiosztásra kerülhetnek a szütyők, némi instrukcióval is megtámogatva adott esetben.
A készülődés perceiben arcán érzi azt a hűs szelet, ami kelet irányából tör rájuk.*