//Nagycsarnok – Chiari, Kagan, Nariina//
*Biccent Kagan szavaira. Ugyan nem tudja, mit tudhat róla a vezér, mivel sose beszéltek még egymással két mondatnál többet, de sejti, hogy azért mindenféle híreket hallhatott, melyek vagy igazak, vagy sem.
Ettől függetlenül nem szól semmit, megvárja Chiari érkezését is, majd Kagan szavait.
Az őszintén meglepi, hogy három súlyos betegről is hall, hiszen sem az ispotályban nem látta őket, sem Chiari nem beszélt róluk. Egyikükről sem. Ő csak Selarist, a sötételf ifjút pátyolta, a törzs gyógyítója ennyit bízott rá, meg a főzést az első napon, Ewával közösen.*
~Ellenben most a lovagok várnak vissza, és nagyon úgy tűnik, nem csak seregszemle lesz ott. Sőt, Khan kihívó szavait hallva, esélyesebb, hogy végül egymásnak esnek és a Párbaj Körét még a délelőtt folyamán vér pettyezi majd.~
*Arra is csak finoman vonja feljebb a szemöldökét, hogy Kagan hetekig tartó útról beszél.
Lia a kereskedő-kasztba született, és később is egy vándor-gyógyító mellett tanult, őt nem ijeszti az utazás, annak ellenére sem, hogy talán épp ezért szeretne majd egyszer valahol megállapodni. Valamikor.*
– Úgy vélem, Chiari jól ismeri e betegeket, én meg eddig azt sem tudtam, hogy léteznek. De arról nagyon is tudok, hogy lovagjaid éppen mivel foglalatoskodnak, és ők várnak is vissza, s jó is lenne, ha mehetnék, már csak azért is, hogy estére ne legyen még több súlyos állapotban lévő embered, Kagan vezér. *Igyekszik finoman megfogalmazni azt, hogy szerinte Chiari remekül boldogul, mert az ő segítségét eddig se kérte, ellenben most vannak páran, akik viszont rá számítanak, és akiket nem akar cserbenhagyni.* De természetesen, ha ott már nem lesz rám szükség, akkor megyek és segítek. *Hajtja meg a fejét.*
~Úgy hiszem, többet nem nagyon tudnék mondani itt és most. Azt meg nem gondolnám, hogy pont nekem árulná el a törzsfő, hogy mégis hova kell szekereztetni a betegeket, ámde ismerve mennyire nincs sok ispotály Lanawinen, hát nem valószínű, hogy csak őket vinnék gyógykúrára valahová, inkább a törzs vonul el, és nem akarja hátrahagyni őket.~
- Jó uram! *Bókol egyet Kagan felé.* Chiari *biccent a másik gyógyítónak* Ha kellenék, mire be kell őket emelni a szekérbe ott leszek, talán még akár segítséggel is. ~Legalábbis ha valamely lovag lesz akkora hős, hogy jön, mert ha olyan rosszul vannak, a mozgatásukhoz férfierő kell majd.~
*Biccent a sötételf lánynak is, aki neki is az üzenetet hozta, majd kifelé indul.*
// Párbaj Köre – lovagok és akik ott vannak //
*Visszaér a párbaj köréhez és megáll az előbbi helyén. Számbaveszi a férfiakat, majd azok még mindig meglévő végtagjait.*
- Ha jól látom, még nem maradtam le semmi fontosról. Ellenben, ha nem nagy gond, hogy belebeszélek, szépen kérném, ma ne legyen életveszélyes sérülés. Bár ezzel a kéréssel ugyan magam elől veszem el a munkát, de na… Okom van rá! *Szólal meg fennhangon, szavait nem célozva senkinek külön, inkább csak, hogy jelentse, visszaért. Bár nem hiszi, hogy csakis őt várták volna.*
~ Az mekkora önhittség lenne. De egyébként ha valamelyiküket érdekli, hogy vajon mi, meg hogy mit akart tőlem a vezér, hát majd megkérdezi.~
*Ezek után Lia nyugodtan áll a kör szélénél, az iszákja nála van, egyebe meg amúgy sincs széles e világon.*
~Sajnos. Még az a lábas se, nemhogy… De ha így, hát így. Eddig is túléltem, ezt is túl fogom.~
*Lia mosolyt varázsol a szája szegletébe, hiszen végtére is nem történt semmi, minden rendben van. Sőt, a dolgok nem is állnak rosszul.*
~Hiszen a szárnyas sisakos lovag még a nevemet is tudta, az a másik meg, a szemkötővel, eléggé felkapta a vizet azon, amit mondott. Még akár érdekes dolgok is kiderülhetnek.~
*Lia újra a férfiak felé pillant, szól-e bármelyikük hozzá, vagy ha nem, hát egymásnak esnek-e.*