//Szörnyes sátor//
*A lovag esti látogatásával nem törődött, mert nem akarta megtámadni őt és megölni, de ha ilyetén szándékkal jött volna, akkor sem ugrált volna, hiszen esélye egyenlő a nullával a nagydarab ember ellen. Fáradtsága és a medvebagoly nyálka benyelése kikészítette, ez is meggátolta az érdeklődését a lovag portyája iránt.
Hajnalra ébred, az első dolga, még gondolatai összeszedése előtt, hogy ránézzen a gyenge újszülöttre. Iluq nem tudja, hogy nézhetett ki Baul születésekor, ezért az sem világos számára, hogy ez a kicsiny, törékeny, sovány termet normális-e ennél a fajnál.
Tenni nem tud ellene semmit, ha a kicsi ilyen testi adottságokkal áldatott meg, annyit tud biztosítani neki, hogy eteti, s melegben tartja. Ha elég erős lesz, akkor megmozgatja, talán súlyokkal is edzheti, de nem akarja halálra kínozni sem.
A kistesó még alszik, csendesen szuszog, szokja az életet. Ekkor jön el az az idő a nő számára, hogy magával is foglalkozzék. Zsákjából előhalászott vászoningét nem veti le. Megfelelő felszerelés az a mai napra. Lábát ellenőrzi, mielőtt felöltözne.
~Nem rossz, olyan semmilyen, mint volt…~ Nyugtázza. ~Majd valamelyik gyógyító megnézi.~ Vonja meg a vállát, ma van a napja annak, hogy Chiari újra leellenőrizze.
~Éljen, éljen, újabb nap a vágóhídon.~ Elfintorodik, de senkit sem hibáztathat magán kívül, hiszen ő volt az, ki még csak pillantást se vetett rá napokig. Megforgatja szemét és új kötést tesz bokályára, melyet hidegvízbe mártott. Aztán felhúzza bőrnadrágját és bakancsát is, hogy útra kelhessen.
Első útja az árnyékszékhez vezet, vagy egy bokorhoz, ha más nincs. Bicegve és lassan, botjára dőlve halad. Dolga végeztével friss vizet húz és lemossa arcát, egy tenyérnyi jéghideg áttetsző élettel. A maradék vizet a sátorba szándékozik szállítani, s felmelegíteni a fenevadjai számára.
Elgondolkodik, hol is hallotta ezt a szót, netalán a tegnap esti látogató mondta felé, mikor rávillantotta álmos, kómás lélektükreit? Meglehet. Már most nem tetszik neki a férfi, na persze nem neki kell, tetsszen. Ha rajta múlik, elkerüli és kész.
Tüzet gyújt, ahogy visszaér a sátorba és megfelelő edényt keres, amelyben közel teheti a lángokhoz a vizet. Amíg az melegszik újabb utat kockáztat meg. Körülnéz, oda indul, ahol friss szalmát hozhat a két szeme fényének, s ahogy megtalálja, már visz is egy nagy kosárral, amiben biztonságosan tudja szállítani, bicegő lábbal.
A sátorban, elrendezi a bestiák fészkét, a kisebbet nagyon óvatosan mozgatja, s takarókat is tesz mellé. A langyos vizet Baul táljába önti a kicsinek egyelőre nem ad, meleg tejjel is beérheti ilyen korban. Elkészíti a nagyobbik reggelijét a maradék nyúlhúsból, majd a kicsinek kever halpépet tejjel, amit szintén meglangyít, s szépen lassan megeteti. Enni ugyan gond nélkül tud, de gyenge még. Amíg eszik, megvizsgálja a kicsit. Ahogy látja, mintha lány lenne.
~Hm, reméljük, egészséges utódokat tud, majd nevelni.~ Gondolja félrehajtott fejjel, majd békén hagyja a kicsit. Ha addig eljutnak és egyikük sem dobja fel a pacskert, akár egy csapat medgoly harcosuk is lehet.
A következő pár órában az állatokkal foglalkozik, dél körül tervezi a sétáját némi élelem után és egy gyógyítót keresni.*