// Őrség //
- Nem adom olyan könnyen a bőröm. * vigyorog még Akheelra. Kétség kívül alul maradna a nővel szemben egy szemtől szembeni harcban, de ezt nem kell tudnia.
Nariina felszegett fejjel való vonulásán, csak gunyorosan elvigyorodik. Büszkeség, hiúság, önérzet. Mindezekkel rendelkezik a nőstény. Nem engedte meg Medlielnek, azt a luxust, hogy úgy érezze tart tőle. A látszatot fenn kell tartani. Önelégült vigyorgásából a feléje vágtázó Kagan zökkenti ki. Nariina félre tolása után, nem kétséges számára, hogy a fellobbanó harag ellene irányul. Meglepődik, s bolond lenne, ha nem tartana a széltében és hosszában is nagydarab embertől. Mert az ekkora lendületből érkező parasztlengőtől bizony rögtön Kagan csizmájának orrát csókolgatná. Ezért talán éppen annyi ideje van, hogy hátráljon egy lépést, s felső testével is megdőljön ugyan ebbe az irányba, így elképzelhető, hogy lenne valamicske esélye arra, hogy kitérjen, ha üdvözlés képen pofonosztásra kerülne a sor. Pofont ugyan nem kap, ám tüzes pillantást, megrovást, figyelmeztetést, azt igen. Szemöldöke felszalad, mintegy értetlenkedés és nem tetszés kifejezéseként. Hogy, milyen jogon is akarják őt megfenyíteni. Pillanat tört része alatt rendeződnek vissza arcvonásai, hisz még kihívásnak és ellenszegülésnek venné vendéglátójuk. Bár ne teljesen érti, miért kellene körbe ajnároznia egy őrt, mikor annak az a dolga, hogy szótlanul fogadja a betérőket függetlenül attól, hogy vándor, harcos vagy egy nemes. Legalábbis belé ezt nevelték. És tudomása szerint nem a lánytól kért meghallgatást, hogy tisztelettel viseltessen irányába, arról sem tud, hogy bármiféle ranggal is rendelkezne, Persze attól még lehet. Más nép, más mentalitás, más szabályok, más törvények. Sok mindenhez kell alkalmazkodnia. Ám, hogy a vezér kiáll az emberei mellett, megérdemel egy elismerést. S ha már alázat, hogy a nagyúr lelki békessége visszabillenjen, csak egy mély bólintással jelzi feléje, hogy mindent ért, s ezután e szerint fog cselekedni. Csak az után emeli rá türkizkék szemeit a férfira, hogy visszaszerezzen valamit a méltóságából. Végül a bárgyú mosoly, melyet most már feszültség oldás miatt is bedob. Igaz, haszontalanul.
A haladási sorrendet a jelenet után sem töri meg, Kagan, Nariina és ő. Hagyja, hogy a mélységi fürödjön a felsőbbrendűség érzésében, melyet vélhetően kétszer akkorára duzzasztott az előző kis incidens. Ha a menet újra elindul, hátra fordul, hogy utolsó pillantást vessen, Akheelra. Látja, amint gondosan kiköti lovát, majd elviharzik. Ha lesz rá lehetősége, újra kezdi vele. Kap egy korsó sört. Üreglakó, meg mi egymás, de azért már rajta is megfigyelhetőek a felszíni élethez való alkalmazkodás nyomai. A kenyérre valót sok mindennel kereste már, de rég nem abba a korba született, mint ősei kik elszigetelték magukat a külvilágtól. *
// Nagycsarnok //
* A terem nagy, a maga egyszerű pompájával. Nariinához hasonlóan nem szól egy szót sem, viszont ahogy megérkeznek a nőstény mellé lép. Csendben, rendben várják mindketten, hogy a vezér elfoglalja helyét „ trónusán”. Szót kapnak, de csak egymás után. Nariinát figyelmesen hallgatja, s a kinti feltételezése, bizonyossá válik. Míg a másik beszél, mindvégig az övével babráló arcvonásait fürkészi. Röviden és tömören foglalta össze a szuka azt, amihez valójában értenek. Arra, hogy ő a „ legjobb” csak szemöldöke ugrik fentebb egy pillanatra. Merészségre vall ilyet állítani. Hiheti jobbnak magát, dehogy a legjobb lenne? Nem hiszi, hogy oly sokat megélt volna már Nariina, hogy ez igaz legyen. Mint ahogy ő sem. Nem ismeri a képességeit, de ha jobb is nála, nem sokkal. Nem látja a megvető fintort a lány ajkain, de hallja a feltételezhetően ugyanezt sugalló hangsúlyt. Miután végzet, vár néhány pillanatot, hátha csak levegőt vesz, hogy folytassa. Nem akarja folytatni, így magához ragadja a szót. *
- Újfent üdvözöllek én is Kagan Thargodar, s köszönöm, hogy fogadtál. * hajtja le kissé fejét, s úgy néz fel rá. *
- Olybá tűnik, ugyanazon képességek birtokában vagyok, mint az előttem szóló, így ehhez több hozzá fűzni valóm nem is lenne. Hogy ki a jó és ki a jobb? Ez nézőpont kérdése. Nem is oly rég, egyik embered mondta, hogy itt tettei alapján méretik az „ ember” s a szerint kapja jussát. Én nem kérek mást, mint lehetőséget arra, hogy bizonyíthassak neked, s melletted. Nem kenyerem, a fényezés. * pillant féloldalasan a mellette álló Nariinára. Majd emeli ismét tekintetét Kaganra. *
- S hogy amellett is tegyek néhány szót, hogy miért is lenne számodra kifizetődő, hogy szolgálatodba állíts minket. Híred elég messzire vitte a szél, mint harcos, s mint egy új birodalom ura. S talán számodra sem titok, hogy ki jó szemmel, ki kevésbé fogadja növekvő hatalmad. S, ha félik a hatalmat ellenségből mindig több akad. Ilyenkor mindig jól jöhet, az olyanok, mint mi. Kik árnyékként követnek, s figyelik lépted, vagy épp ellenségedét, netán egy „ barátét”. S, ha bizalmasan kell elintézni valamit vagy valakit, azt bátran bízhasd ránk. * tartása egyenes, hangja határozott, a megfelelő időben válik csak sejtelmessé. Szavai válogatottak, meglepő lehet egy mélységi nősténytől, de csörgedezik benne némi nemesi vér, s taníttatást is kapott anyjától. Tekintetét csak arra az egyetlen pillanatra szakítja el Kaganétól, míg Nariinára néz. Többet nem szól, csak vár, s kérdőn tekint a vezérre. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.15 14:11:25, a következő indokkal:
Kérésre.