//Tavaszi Gyűlés//
*Miközben a jelentéseket hallgatja, egyre többen futnak be a Nagycsarnokba. A létszám egy ideje megrekedni látszik, nem nő olyan lendületesen, mint az első évben.*
~ Valószínűleg a tél miatt. Ilyenkor kevesebben közlekednek. ~ *sóhajt magában morózusan, majd a jelentésre koncentrál.*
*Dharren jelentésére biccent egyet, bár nem tűnik elégedettnek.*
- Maout küldjétek akkor mosogatni, ha harcot tanulni nem akar. *rendelkezik, a másik kettőre meg megvonja a vállát.*
- A segítséget megkapod, Dharren, de ne húzzátok sokáig, mert délután indulunk délnek. Addig folytasd a kiképzést, felőlem úgy is csinálhatod, ahogy Kramlaf esetében. Apropó: ő még mindig beteg? *fordul Chiarihoz, majd a válasz után int neki, hogy folytathatja. Az őrség dolga ugyan Dharrenné, de ő is szívesen meghallgatja a híreket.*
- Remek, remek. Hamarosan mondom, mi szükség volt erre a sok építkezésre. Nyitunk a külvilág felé, barátaim. *mosolyodik el halványan, majd megvillan a szeme.*
- De közben nem feledjük Őseink Útját. Vérrel Öntözünk, Karddal Aratunk. *kissé elfordul, mert megérkezik Waldran is végre.*
- Rabszolgatartók, az én földemen. *mordul elégedetlenül, mert Ősei sírját, és amúgy azt az tulajdonképpeni senkiföldjét a mai naptól a Thargok földjének tekinti, és gondja lesz rájuk.*
- Erről Brennus nem beszélt. A kőtérképet láttátok? A városok és erődök Térképét? *kérdezi Waldrantól, amikor az rátér az eltérésekre. A mágiára nem nagyon reagál, de az ellenség létszámára igen.*
- Szóval kell a törzs erejének legalább a fele, hogy gond nélkül kipucoljuk őket onnan, igaz? *különösen a felderítőik és orgyilkosaik, akik eljuttatják a fő csapásmérő erőt az ellenhez.*
- Az a kutya... azzal mi lett? *kérdezi, majd a válasz után egyszerűen csak bólint, és int a körülötte állóknak, hogy menjenek kicsit távolabb. Felemelkedik, és végignéz a csapaton, mely csapat némely tagjának feje így jó méterrel-másféllel az övé fölé emelkedik.*
- Jó reggelt, Thargodarok! *zeng végig a hangja az egész csapaton, régieken, újakon egyaránt.*
- Egy éve és egy hónapja, hogy megérkeztünk ide, őseink földjére, Amon Ruadh szent hegyére! És lássátok, mit vittünk végre egy év alatt! Erődöt, falut építettünk, kihirdettük őseink hatalmát, jólétet és biztonságot hoztunk népünknek és azoknak, kik velünk kívántak élni. Jó év volt, de kemény év. És munkánknak még koránt sincs vége. *tűnik el a halovány, elégedett mosoly az arcáról.*
- Harcosaink visszatértek Őseink egyik Sírjától, amit martalócok és rabszolgatartók fenyegetnek. *hideg mosoly kúszik arcára.*
- Úgy tűnik a Város képmutató urai nem mondtak le teljesen az élő eszközök használatáról, csak a tekintetük elől tüntették el őket. *micsoda hipokrita népség.*
- Délen ott vár ránk a gazdag és tunya Kikötő, a rengeteg arany, harács és kövér kufár! Készüljön a csapat! *a részleteket majd később, a csapat tagjaival fogja megbeszélni.*
- A falakon túl felépítettünk egy fogadót, egy kovácsműhelyet, házat azoknak, kik velünk élnek. Lassan mi leszünk a Város, és hozzánk fordul majd a nép bajában. Ám nem lehet az úgy tovább, hogy mindennel hozzám szaladgáltok - időm is, türelmem is véges már! *int egyet elvágólag, utána pedig rendelkezni kezd.*
- Tharg Arod erődjébe csak a törzs teljes jogú tagjai jöhetnek be szabadon, mindenki más csak hívásra lépheti át a küszöböt. Teljes jogú tag az, akit törzsünk soraiba fogadott, Véresküt vagy Lovagi esküt tett. *ezzel egyszer és mindenkorra meg akarja oldani az átjáróház-problémát. Rövid időre elhallgat, és hagy egy kis időt a kérdésekre, vagy bármi másra.*