Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 202 (4021. - 4040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4040. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 16:07:49
Üzenet elküldve: 2015-01-18 16:07:49
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Gödörből fel, előre!//
*Arra volt kíváncsi, hogy hogyan is kell leírni az alak nevét, és úgy tűnik a fonetikus alapú lejegyzés tökéletes, így egy bólintással megjegyzi a dolgot. Végre egyetlen névről már biztosan tudja. A saját nevén kívül.*
- Lethrion Wandahr.
*Adja válaszként. Az meg mindegy, hogy szólítják, csak egyértelmű legyen.
Azután az imposztor is előmászik, de mintha egy partra vetett, félig kiszáradt halat dobtak volna vissza a vízbe. Ennyire nem jár a levegő odalent? Pedig annak a másik lánynak nincs ekkora baja – relatíve, legalábbis innen fentről nézve. Vagy talán csak Kaiyko nem szereti a bezártságot. Akárhogy is, legalább ez a nem is olyan hosszú idő is képes elrettentésül szolgálni. Végülis ez idő alatt csak a hrallh gyűlés hátralévő része pergett le. Kagan azt mondta, nem kell sietni, úgyhogy ráhagyja a lányra, hogy kiszuszogja magát, bár ha nagyon nem akar észhez térni, akkor egy kis idő után nekiáll pofozgatni (egyszerű, és olykor működő módszer), hogy ugyan már, a hasadra süt a nap! Vízért most nem akar rohangálni, legföljebb elküldi érte Lerót, ha ez sem használ. Ha az alany magához térni látszik, úgy elismétli:*
- Kagan vezéhr megidézett, s ha nem váhratod sokáig, akkohr lesz még lehetőséged pihenni, és szuszogni.
*Mondja biztató szándékkal, még ha ez nem is nyilvánvaló a szavaiból. Fogalma sincs egyébként, mit csinálnak errefelé a kémekkel, de ez sehol sem egy tolerált magatartás. Amennyiben Kaiyko lélekjelenléte nem igényel több karbantartást, úgy szépen elvezetik vissza a hrallhba – Na jó, ha egy kis támaszra van szüksége az éppen visszaszerzett valóságérzetben való manőverezéshez, azt még szívesen megadja neki. Ám ha továbbra is kómás állapotban marad a lány, (bár tudna még egykét trükköt, amit kipróbálhatna a visszatérítéshez) úgy tényleg útbaigazítja Lerót, hogy honnan szerezhet vizet, míg ő rajta tartja a szemét a lányon – Az imposztorok néha lehetnek trükkösebbek, mint amilyennek látszanak, s bár Wandar nem sűrűn ilyen elővigyázatos, ám nem olyan rég ez a szó határozottan felmerült a nőstény kapcsán.*
*Arra volt kíváncsi, hogy hogyan is kell leírni az alak nevét, és úgy tűnik a fonetikus alapú lejegyzés tökéletes, így egy bólintással megjegyzi a dolgot. Végre egyetlen névről már biztosan tudja. A saját nevén kívül.*
- Lethrion Wandahr.
*Adja válaszként. Az meg mindegy, hogy szólítják, csak egyértelmű legyen.
Azután az imposztor is előmászik, de mintha egy partra vetett, félig kiszáradt halat dobtak volna vissza a vízbe. Ennyire nem jár a levegő odalent? Pedig annak a másik lánynak nincs ekkora baja – relatíve, legalábbis innen fentről nézve. Vagy talán csak Kaiyko nem szereti a bezártságot. Akárhogy is, legalább ez a nem is olyan hosszú idő is képes elrettentésül szolgálni. Végülis ez idő alatt csak a hrallh gyűlés hátralévő része pergett le. Kagan azt mondta, nem kell sietni, úgyhogy ráhagyja a lányra, hogy kiszuszogja magát, bár ha nagyon nem akar észhez térni, akkor egy kis idő után nekiáll pofozgatni (egyszerű, és olykor működő módszer), hogy ugyan már, a hasadra süt a nap! Vízért most nem akar rohangálni, legföljebb elküldi érte Lerót, ha ez sem használ. Ha az alany magához térni látszik, úgy elismétli:*
- Kagan vezéhr megidézett, s ha nem váhratod sokáig, akkohr lesz még lehetőséged pihenni, és szuszogni.
*Mondja biztató szándékkal, még ha ez nem is nyilvánvaló a szavaiból. Fogalma sincs egyébként, mit csinálnak errefelé a kémekkel, de ez sehol sem egy tolerált magatartás. Amennyiben Kaiyko lélekjelenléte nem igényel több karbantartást, úgy szépen elvezetik vissza a hrallhba – Na jó, ha egy kis támaszra van szüksége az éppen visszaszerzett valóságérzetben való manőverezéshez, azt még szívesen megadja neki. Ám ha továbbra is kómás állapotban marad a lány, (bár tudna még egykét trükköt, amit kipróbálhatna a visszatérítéshez) úgy tényleg útbaigazítja Lerót, hogy honnan szerezhet vizet, míg ő rajta tartja a szemét a lányon – Az imposztorok néha lehetnek trükkösebbek, mint amilyennek látszanak, s bár Wandar nem sűrűn ilyen elővigyázatos, ám nem olyan rég ez a szó határozottan felmerült a nőstény kapcsán.*
4039. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 16:03:35
Üzenet elküldve: 2015-01-18 16:03:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hófesztivál után //
* Miután a havas élményeket maguk mögött hagyták az erdőszéli tisztáson, a törzsiekkel visszatért szent dombjukra, s az erődön kívüli szállásán összeszedte azt a keveset amit hátra hagyott. Egyetlen kis csomag fekete posztóban amit köpönyegének egyik belső zsebébe rejtett. Kezében vándorbotjával baktat fel az erődhöz, ahol az őrök utat engednek neki. Valószínűleg a törzsfő tájékoztatta őket arról, hogy jönni fog, máskülönben nem igen engedték volna be.
Fekete köpönyegében, csuklyával a fején olyannak tűnik mint valami apró folt a nagy emberek csarnokában. Sötét jelentéktelenség ami most mégis ott talpal, botjával a padlón dobolva.
Mikor megtalálja Kagan, tisztelettudóan fejet hajt neki, majd rekedtes hangon csupán ennyit mond: *
- Törzsfő. Összeszedtem a holmimat. Készen állok az útra.
* Miután a havas élményeket maguk mögött hagyták az erdőszéli tisztáson, a törzsiekkel visszatért szent dombjukra, s az erődön kívüli szállásán összeszedte azt a keveset amit hátra hagyott. Egyetlen kis csomag fekete posztóban amit köpönyegének egyik belső zsebébe rejtett. Kezében vándorbotjával baktat fel az erődhöz, ahol az őrök utat engednek neki. Valószínűleg a törzsfő tájékoztatta őket arról, hogy jönni fog, máskülönben nem igen engedték volna be.
Fekete köpönyegében, csuklyával a fején olyannak tűnik mint valami apró folt a nagy emberek csarnokában. Sötét jelentéktelenség ami most mégis ott talpal, botjával a padlón dobolva.
Mikor megtalálja Kagan, tisztelettudóan fejet hajt neki, majd rekedtes hangon csupán ennyit mond: *
- Törzsfő. Összeszedtem a holmimat. Készen állok az útra.
4038. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 15:53:41
Üzenet elküldve: 2015-01-18 15:53:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Akheelt megtalálva//
*Akheel éppen Learon sátra körül ólálkodik. Eltökélt szándéka, hogy belopakodik és ledobja magát valahova, aztán ott kipiheni magát végre, de ismét keresztülhúzzák számításait. Ám ellentétben a kint óbégató idegenekkel, Waldrannak, vagy Learonnak (vagy a törzs tagjainak) ezt hajlandó elnézni.
Menet közben ledermed, mint akit valami rosszaságon kaptak. Attól fél, hogy a pásztor belelát a fejébe és azért jött ide, hogy elzavarja sátrától, neki pedig más fekhelyet kell majd keresnie.*
-Iiigen?
*Fordul lassan a másik felé, kicsit tart attól, hogy tényleg nem alhat odabent. Mi más oka lenne ilyen képet vágnia? Nem érti. Na de majd kiderül mindjárt mitől kámpicsorodott el Learon ennyire.*
*Akheel éppen Learon sátra körül ólálkodik. Eltökélt szándéka, hogy belopakodik és ledobja magát valahova, aztán ott kipiheni magát végre, de ismét keresztülhúzzák számításait. Ám ellentétben a kint óbégató idegenekkel, Waldrannak, vagy Learonnak (vagy a törzs tagjainak) ezt hajlandó elnézni.
Menet közben ledermed, mint akit valami rosszaságon kaptak. Attól fél, hogy a pásztor belelát a fejébe és azért jött ide, hogy elzavarja sátrától, neki pedig más fekhelyet kell majd keresnie.*
-Iiigen?
*Fordul lassan a másik felé, kicsit tart attól, hogy tényleg nem alhat odabent. Mi más oka lenne ilyen képet vágnia? Nem érti. Na de majd kiderül mindjárt mitől kámpicsorodott el Learon ennyire.*
4037. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 15:44:31
Üzenet elküldve: 2015-01-18 15:44:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Akheelt keresve//
*Learon hiába vonult el a sátrába, egy pár perces fekvés és gondolkodás után úgy dönt, nem tudja annyiban hagyni a dolgot Akheelal kapcsolatban. Mialatt megeteti állatait, kellőképp kiszellőzik a feje, hogy ne ugorjon Waldran nyakának egy késsel a kezében, hiszen valószínűleg ő húzná a rövidebbet, de ha nem így lenne, akkor meg kidobnák a törzsből, esetleg megölnék, azzal pedig semmire sem menne. Így hát felkerekedik , hogy megkeresse Akheelt először és "számon kérje", hogy mit is látott. Nagyon reménykedik abban, hogy csupán egy félreértés van a dologban és nem az, amit Learon először gondolt. A pásztor hűséges kutyájával a lába mellett indul el, és ha megtalálja Akheelt, akkor int neki, köszöntésképpen.*
//Akheelt megtalálva//
*Ha megtalálta a lányt, akkor elé áll és kicsit mélabús képpel tekint rá.*
-Akheel! Van egy perced beszélgetni?
*Kérdezi, hiszen nem biztos benne, hogy a lánynak van kedve hozzá, azok után amit Learon látott korábban. Ha mégis van, akkor Learon egy nagyot sóhajt, mielőtt elkezdené a monológját.*
*Learon hiába vonult el a sátrába, egy pár perces fekvés és gondolkodás után úgy dönt, nem tudja annyiban hagyni a dolgot Akheelal kapcsolatban. Mialatt megeteti állatait, kellőképp kiszellőzik a feje, hogy ne ugorjon Waldran nyakának egy késsel a kezében, hiszen valószínűleg ő húzná a rövidebbet, de ha nem így lenne, akkor meg kidobnák a törzsből, esetleg megölnék, azzal pedig semmire sem menne. Így hát felkerekedik , hogy megkeresse Akheelt először és "számon kérje", hogy mit is látott. Nagyon reménykedik abban, hogy csupán egy félreértés van a dologban és nem az, amit Learon először gondolt. A pásztor hűséges kutyájával a lába mellett indul el, és ha megtalálja Akheelt, akkor int neki, köszöntésképpen.*
//Akheelt megtalálva//
*Ha megtalálta a lányt, akkor elé áll és kicsit mélabús képpel tekint rá.*
-Akheel! Van egy perced beszélgetni?
*Kérdezi, hiszen nem biztos benne, hogy a lánynak van kedve hozzá, azok után amit Learon látott korábban. Ha mégis van, akkor Learon egy nagyot sóhajt, mielőtt elkezdené a monológját.*
4036. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 15:16:26
Üzenet elküldve: 2015-01-18 15:16:26
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
- Tégy úgy. *Zárja rövidre a búcsúzást és felállva utat enged a lánynak. Még néhány hosszas pillanatig arra mered, amerre amaz távozott. Egy apró mosolyt elnyom szája szegletében, mint dohányt a macskakövön, és megcsóválja a fejét.
Van, ami sosem változik és ez pont így jó.
Ám nem felejtette, hogy dolga van. Ha minden igaz, akkor Janemita még a sátrában van. Ezt hamar kiderítheti, hisz csak be kell fordulnia a ponyvák mögé. Már látja is, mint ahogy azt is, hogy a medvebőrt választotta és igen szépen, lelkiismeretesen halad. Elégedetten csettint.*
- Tehát jó lesz a medvebőr? Kellene még valami? A tűt leszámítva. *Teszi fel a kérdéseit és összevonja a szemöldökét, mert ekkor veszi észre, hogy a szalmavánkoson vendége van.
Nem rémlik, hogy ágyába invitálta volna a lányt és attól még, hogy Ethea mezítelenül látta a férfit, még nem jogosítja fel az ágyhasználatra. Már a homlokát is ráncolja.*
- Visszamegyek a tábortűzhöz, szót kell váltanom a lovagokkal. *Toldja hozzá, már ha nincs olyan kérdése vagy mondandója a lánynak, ami itt tartaná. Eközben még mindig Ethea az, akin a tekintete pihen, ám arra jut, hadd pihenjen a lány, így Waldran letudja a szívesség törlesztését és lehet, hogy mire esteledik, már itt se lesz. Ha pedig még igen, akkor majd megoldja a helyzetet. Szerencsére elég nagy a fekhelye, és egyébként is van még elintézendő "feladat".*
*Ha nem tartják ott, akkor a tábortűzhöz ballag vissza.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 15:18:44
- Tégy úgy. *Zárja rövidre a búcsúzást és felállva utat enged a lánynak. Még néhány hosszas pillanatig arra mered, amerre amaz távozott. Egy apró mosolyt elnyom szája szegletében, mint dohányt a macskakövön, és megcsóválja a fejét.
Van, ami sosem változik és ez pont így jó.
Ám nem felejtette, hogy dolga van. Ha minden igaz, akkor Janemita még a sátrában van. Ezt hamar kiderítheti, hisz csak be kell fordulnia a ponyvák mögé. Már látja is, mint ahogy azt is, hogy a medvebőrt választotta és igen szépen, lelkiismeretesen halad. Elégedetten csettint.*
- Tehát jó lesz a medvebőr? Kellene még valami? A tűt leszámítva. *Teszi fel a kérdéseit és összevonja a szemöldökét, mert ekkor veszi észre, hogy a szalmavánkoson vendége van.
Nem rémlik, hogy ágyába invitálta volna a lányt és attól még, hogy Ethea mezítelenül látta a férfit, még nem jogosítja fel az ágyhasználatra. Már a homlokát is ráncolja.*
- Visszamegyek a tábortűzhöz, szót kell váltanom a lovagokkal. *Toldja hozzá, már ha nincs olyan kérdése vagy mondandója a lánynak, ami itt tartaná. Eközben még mindig Ethea az, akin a tekintete pihen, ám arra jut, hadd pihenjen a lány, így Waldran letudja a szívesség törlesztését és lehet, hogy mire esteledik, már itt se lesz. Ha pedig még igen, akkor majd megoldja a helyzetet. Szerencsére elég nagy a fekhelye, és egyébként is van még elintézendő "feladat".*
*Ha nem tartják ott, akkor a tábortűzhöz ballag vissza.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 15:18:44
4035. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 14:57:39
Üzenet elküldve: 2015-01-18 14:57:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Komoran bólogat, teljesen egyetért a dologgal és hamarosan intézkedni is fog. Mert rákényszerül.*
- Vagy ott a kút és gazdag királyságunk megannyi bájitallal. *hümmög, mert ő is így látja. Egy időre azonban az idegenek rohama és saját csapata egy részének tehetetlen, mulya dolgai eltakarták előle a tisztánlátás lehetőségét.*
*Tekintete Morwonra kúszik, és elgondolkozva méregeti. Talán az óriások barátságos és egyszerű népe a legbiztosabb támpontjuk - de itt sem lehet száz százalékos bizonyosság.*
- Menj csak, Morwon. Majd szólítunk... addig egyél és pihenj. *majd némaságba süllyed. Amilyen jól indult ez a nap, annyira baljósan folytatódik.*
- Az erődöt biztonságossá kell tenni. *sóhajt fel végül, mert végső döntésre jutott.*
- Mindenkit, aki nem a törzs tagja, vagy nincs különleges dolga itt, ki kell tessékelni Amon Ruadhra, vagy még azon is túl. *lelki szemei előtt felrémlik az érkezők gyakorta ványadt és kimerült látványa, utána pedig Amon Ruadh településének meglehetősen kiábrándító, kopár és egyszerű képe.*
- Akkor viszont Amon Ruadhon újra építkezni kell. *és azt a törzsiek nem szeretik túlzottan. Sebaj: erre vannak az idegenek, az újoncok, a szolgák.*
- Ezt a Kaykot meg... hát, majd meglátjuk. Lehet, hogy itt az ideje példát statuálni? *Khan sorsa már eldőlt, Letrionnal együtt feladatuk lesz, egy öreg sötételfet fognak Artheniorba, a Dwirinthalenek birtokára kísérni.*
- Hol késnek már?
*Komoran bólogat, teljesen egyetért a dologgal és hamarosan intézkedni is fog. Mert rákényszerül.*
- Vagy ott a kút és gazdag királyságunk megannyi bájitallal. *hümmög, mert ő is így látja. Egy időre azonban az idegenek rohama és saját csapata egy részének tehetetlen, mulya dolgai eltakarták előle a tisztánlátás lehetőségét.*
*Tekintete Morwonra kúszik, és elgondolkozva méregeti. Talán az óriások barátságos és egyszerű népe a legbiztosabb támpontjuk - de itt sem lehet száz százalékos bizonyosság.*
- Menj csak, Morwon. Majd szólítunk... addig egyél és pihenj. *majd némaságba süllyed. Amilyen jól indult ez a nap, annyira baljósan folytatódik.*
- Az erődöt biztonságossá kell tenni. *sóhajt fel végül, mert végső döntésre jutott.*
- Mindenkit, aki nem a törzs tagja, vagy nincs különleges dolga itt, ki kell tessékelni Amon Ruadhra, vagy még azon is túl. *lelki szemei előtt felrémlik az érkezők gyakorta ványadt és kimerült látványa, utána pedig Amon Ruadh településének meglehetősen kiábrándító, kopár és egyszerű képe.*
- Akkor viszont Amon Ruadhon újra építkezni kell. *és azt a törzsiek nem szeretik túlzottan. Sebaj: erre vannak az idegenek, az újoncok, a szolgák.*
- Ezt a Kaykot meg... hát, majd meglátjuk. Lehet, hogy itt az ideje példát statuálni? *Khan sorsa már eldőlt, Letrionnal együtt feladatuk lesz, egy öreg sötételfet fognak Artheniorba, a Dwirinthalenek birtokára kísérni.*
- Hol késnek már?
4034. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 14:41:51
Üzenet elküldve: 2015-01-18 14:41:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Akheelék közelében//
*A városi, civilizált kultúrában merőben más jelentőséggel bírhat egy-egy gyűrű, mint az ő esetükben. Legalábbis Akheel sem tud arról, hogy most elkötelezte volna magát Waldran irányába, vagy választott volna. Kapott egy szép kis ajándékcsomagot, amivel együtt jártak a gyűrűk, mint ahogy számos más ékszer is, érdekes apróság, kincsecske.
Egyébként szeretett volna nyünnyögni kicsit Learonnal is, ami azt illeti végig őt várta haza kelet felől, de miután vissza is ért, nem nagyon volt alkalmuk szót váltani.*
//Waldran sátra//
*Alkalmat fog keríteni arra is, hogy Janemitával közölje terveit, de nem most.*
*Waldran hónapok óta semmit sem produkált, nem hogy nevetést, de Akheel igazán büszke magára, amiért sikerült ezt elérnie. Valami lehet a csillagok állásában, vagy a Szellemelnek is jó kedve támadt, mert most majdnem mindneki előkerült, akit rég látott és ettől nagyon elemében érzi magát annak ellenére is, hogy ma még csak egy fél órácskát tudott aludni.*
-Vannak tartalékaim.
*Jelenti ki fölényesen és megmozgatja csizmás lábait. Attól nem tart, hogy saját szaga nélkül marad, hamar vissza szokott térni hozzá, szóval Waldran bukta a piszkos kis üzletet. Még hogy váltságdíj!
Inkább kedveskedik egy öleléssel a régi szép idők emlékére, mikor még Waldran is része volt a tábori mindennapoknak. Kár, hogy elmúlt, de emiatt nem szokott nagyon szomorkodni, inkább a jó dolgokra emlékszik, mert azoktól jobb kedvre derül. Bár nem kérdezi meg, nem mondja, de sejti, hogy megint valami fontos küldetésre megy a másik. A nagy őszi vadászat előtt is feltűnt itt, aztán eltűnt a többiekkel. Ez kezd már menetrend szerűvé válni, de nem rokona ő Waldrannak, hogy ilyesmivel nyúzza. Úgy tesz a harcos, ahogy szeretne.*
-Mmm...
*Mormog jólesően, aztán kibontakozik az ölelésből. Nem tudja mi jár Waldran fejében -a kavicsok táncán túl-, ő csak arra gondol, hogy kellemes volt ez az ölelés és hiánypótló. Ám ami utána történik attól ő nem kap szikrát. A kedvesség azon lépcsőfoka a homlokpuszi ami tényleges törődést feltételez.
Nagyokat pislog a férfire, aztán felpattan ő is a hideg földről miután összeszedte a kis csöncsöréket.*
-N'um.
*Rázza meg fejét. Nem fázik, ellenben elég fáradt.*
-Keresök egy jó kis kuckót és aluszok!
*Jelenti be terveit. Waldran sátra is tökéletes búvóhely lett volna, de ott már vannak páran, így hát hacsak a harcosnak nincs kifogása ellene, akkor Akheel sután búcsút int neki és eltűnik a sátrak között.
Sajátja nem igen van, szóval mindig ott húzza meg magát ahol tudja. Persze, lehetne neki is olyan, ami csak az övé, de inkább mégsem. Annyi vándorlás után megszokta ő ezt és nehezen áll át az agya a letelepedett életmódra.
Mondhatná még Waldrannak, hogy jó volt látni, hogy majd keresse meg ha visszatértek, hogy vigyázzon magára, ám bízik benne, hogy ezeket úgy is tudja a másik anélkül, hogy szavakba erőszakolnák ezeket a gondolatokat, így hát különösebb búcsú nélkül hagyja hátra, hogy a Thargfi is saját dolgával foglalkozhasson. Kagan nem csak őt, de Akheelt is kicsontozza ha nem intézi Waldran amivel megbízta a vezér...*
*A városi, civilizált kultúrában merőben más jelentőséggel bírhat egy-egy gyűrű, mint az ő esetükben. Legalábbis Akheel sem tud arról, hogy most elkötelezte volna magát Waldran irányába, vagy választott volna. Kapott egy szép kis ajándékcsomagot, amivel együtt jártak a gyűrűk, mint ahogy számos más ékszer is, érdekes apróság, kincsecske.
Egyébként szeretett volna nyünnyögni kicsit Learonnal is, ami azt illeti végig őt várta haza kelet felől, de miután vissza is ért, nem nagyon volt alkalmuk szót váltani.*
//Waldran sátra//
*Alkalmat fog keríteni arra is, hogy Janemitával közölje terveit, de nem most.*
*Waldran hónapok óta semmit sem produkált, nem hogy nevetést, de Akheel igazán büszke magára, amiért sikerült ezt elérnie. Valami lehet a csillagok állásában, vagy a Szellemelnek is jó kedve támadt, mert most majdnem mindneki előkerült, akit rég látott és ettől nagyon elemében érzi magát annak ellenére is, hogy ma még csak egy fél órácskát tudott aludni.*
-Vannak tartalékaim.
*Jelenti ki fölényesen és megmozgatja csizmás lábait. Attól nem tart, hogy saját szaga nélkül marad, hamar vissza szokott térni hozzá, szóval Waldran bukta a piszkos kis üzletet. Még hogy váltságdíj!
Inkább kedveskedik egy öleléssel a régi szép idők emlékére, mikor még Waldran is része volt a tábori mindennapoknak. Kár, hogy elmúlt, de emiatt nem szokott nagyon szomorkodni, inkább a jó dolgokra emlékszik, mert azoktól jobb kedvre derül. Bár nem kérdezi meg, nem mondja, de sejti, hogy megint valami fontos küldetésre megy a másik. A nagy őszi vadászat előtt is feltűnt itt, aztán eltűnt a többiekkel. Ez kezd már menetrend szerűvé válni, de nem rokona ő Waldrannak, hogy ilyesmivel nyúzza. Úgy tesz a harcos, ahogy szeretne.*
-Mmm...
*Mormog jólesően, aztán kibontakozik az ölelésből. Nem tudja mi jár Waldran fejében -a kavicsok táncán túl-, ő csak arra gondol, hogy kellemes volt ez az ölelés és hiánypótló. Ám ami utána történik attól ő nem kap szikrát. A kedvesség azon lépcsőfoka a homlokpuszi ami tényleges törődést feltételez.
Nagyokat pislog a férfire, aztán felpattan ő is a hideg földről miután összeszedte a kis csöncsöréket.*
-N'um.
*Rázza meg fejét. Nem fázik, ellenben elég fáradt.*
-Keresök egy jó kis kuckót és aluszok!
*Jelenti be terveit. Waldran sátra is tökéletes búvóhely lett volna, de ott már vannak páran, így hát hacsak a harcosnak nincs kifogása ellene, akkor Akheel sután búcsút int neki és eltűnik a sátrak között.
Sajátja nem igen van, szóval mindig ott húzza meg magát ahol tudja. Persze, lehetne neki is olyan, ami csak az övé, de inkább mégsem. Annyi vándorlás után megszokta ő ezt és nehezen áll át az agya a letelepedett életmódra.
Mondhatná még Waldrannak, hogy jó volt látni, hogy majd keresse meg ha visszatértek, hogy vigyázzon magára, ám bízik benne, hogy ezeket úgy is tudja a másik anélkül, hogy szavakba erőszakolnák ezeket a gondolatokat, így hát különösebb búcsú nélkül hagyja hátra, hogy a Thargfi is saját dolgával foglalkozhasson. Kagan nem csak őt, de Akheelt is kicsontozza ha nem intézi Waldran amivel megbízta a vezér...*
4033. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 14:25:58
Üzenet elküldve: 2015-01-18 14:25:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Tűznél, kis kitérővel //
*Nem meglepő, de sokak fejében ott bujkál még a tegnapi párbaj, és a mikéntje. Összezördülnek, de aztán, hogy az első felindulásból közbevetett szavai elülnek, s meghányja -veti magában a dolgot józanul, lehiggadva, úgy hiszi lezárta a dolgot.*
~Kagan döntött.~
*De legalábbis magában lezárta. Jönnek, mennek az emberek és egyéb fajok a tűznél. Jamenita válaszát megköszöni csöndesen, biccentve, de nem tudja nem észrevenni a hóhajú elf beszólogatását. Ismeri fajtáját, s a tagot is elég jól, hogy tudja mi áll a háttérben. Azontúl lerí róla, hogy kialvatlan, és ekképp mogorva. Maga is így lenne, ha éjjeli őrségből csöppenne a társaságba. De nem szól. Annyian beszélnek és jönnek-mennek a tűz körül, hogy egész kis ricsajnak titulálja már éles füle.
Waldran is előkerül később, s ő inkább rá fülel, no meg a közben melléjük lépő óriásra, Gabrienre, ki velük együtt hívatott felkutatni a múlt ereklyéit. De az erdőjárót elszólítják saját ügyei, majd később sátra előtt a Vöröskével látja szimatolni. Fel is ugrik szemöldöke, de aztán egy félmosollyal letudja. Időközben feltűnik Shauri is, ki a Hrallhba fel, majd Kapuhoz siet. Csak egy röpke pillantásig van ideje gyönyörködni az annyira kedvelt alakjában. De erről és a lovag szavaiból eszébe jut, hogy neki bizony feladata van és lesz. Így feláll a tűztől, és Shauri sátrába siet, hogy ellenőrizze a fiókát és a tojást.
Belépve a jól ismert kuckóba máris irányba néz, s vizet ad a madárkának, megforgatja a tojást és betakargatja, hogy jó melegen legyen. Az etetés most kimarad, mert ő nem oly felkészült, mint az elf. De megsimogatja a kis csöppséget. Magában pedig azon morfondírozik, hogy vajon Leának vagy neki lesz igaza, s beváltják -e majd hozzájuk fűzött reményüket az állatok. Utoljára ellenőrzi még, hogy a "pányva" nem sérti -e a lábát, és feladatát ellátja -e. Pár perc után azonban saját sátra felé veszi az irányt, hogy összekészítse a küldetéshez szükséges dolgokat. Aztán pedig lovához fog menni, felszerszámozza, s kötőféken vezeti majd a tűzhöz, Gabrien lova mellé.*
-Ismerkedjetek csak. De semmi balhé!
*Búcsúzik tőlük, midőn teljes menetfelszerelésben otthagyja a hátasokat.*
*Nem meglepő, de sokak fejében ott bujkál még a tegnapi párbaj, és a mikéntje. Összezördülnek, de aztán, hogy az első felindulásból közbevetett szavai elülnek, s meghányja -veti magában a dolgot józanul, lehiggadva, úgy hiszi lezárta a dolgot.*
~Kagan döntött.~
*De legalábbis magában lezárta. Jönnek, mennek az emberek és egyéb fajok a tűznél. Jamenita válaszát megköszöni csöndesen, biccentve, de nem tudja nem észrevenni a hóhajú elf beszólogatását. Ismeri fajtáját, s a tagot is elég jól, hogy tudja mi áll a háttérben. Azontúl lerí róla, hogy kialvatlan, és ekképp mogorva. Maga is így lenne, ha éjjeli őrségből csöppenne a társaságba. De nem szól. Annyian beszélnek és jönnek-mennek a tűz körül, hogy egész kis ricsajnak titulálja már éles füle.
Waldran is előkerül később, s ő inkább rá fülel, no meg a közben melléjük lépő óriásra, Gabrienre, ki velük együtt hívatott felkutatni a múlt ereklyéit. De az erdőjárót elszólítják saját ügyei, majd később sátra előtt a Vöröskével látja szimatolni. Fel is ugrik szemöldöke, de aztán egy félmosollyal letudja. Időközben feltűnik Shauri is, ki a Hrallhba fel, majd Kapuhoz siet. Csak egy röpke pillantásig van ideje gyönyörködni az annyira kedvelt alakjában. De erről és a lovag szavaiból eszébe jut, hogy neki bizony feladata van és lesz. Így feláll a tűztől, és Shauri sátrába siet, hogy ellenőrizze a fiókát és a tojást.
Belépve a jól ismert kuckóba máris irányba néz, s vizet ad a madárkának, megforgatja a tojást és betakargatja, hogy jó melegen legyen. Az etetés most kimarad, mert ő nem oly felkészült, mint az elf. De megsimogatja a kis csöppséget. Magában pedig azon morfondírozik, hogy vajon Leának vagy neki lesz igaza, s beváltják -e majd hozzájuk fűzött reményüket az állatok. Utoljára ellenőrzi még, hogy a "pányva" nem sérti -e a lábát, és feladatát ellátja -e. Pár perc után azonban saját sátra felé veszi az irányt, hogy összekészítse a küldetéshez szükséges dolgokat. Aztán pedig lovához fog menni, felszerszámozza, s kötőféken vezeti majd a tűzhöz, Gabrien lova mellé.*
-Ismerkedjetek csak. De semmi balhé!
*Búcsúzik tőlük, midőn teljes menetfelszerelésben otthagyja a hátasokat.*
4032. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 11:56:35
Üzenet elküldve: 2015-01-18 11:56:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Elkerekedett szemmel hallgatja a medvebagoly leírását. Akkora mint a fél domb.*
-Viccelsz... *Mondja hitetlenkedve, de igazán nem akarja megkérdőjelezni Waldran szavait. A tollak mérete és keménysége alapján bármi lehet, akár félig medve, félig bagoly szerzet is.
A bőröket majd később megnézi, nem akar kiszakadni a tollak bűvköréből, a puha pelyhek és az acél keménységű fedőtollak társaságából. A kapott tőrrel (mert a sajátjai ugye kint vannak még a kovácsműhelyben) levág egy hosszabb darabot a kenderkötélből, majd rátekeri az egyik nagyobb toll cséve részére és tovább az alsó pehelysugarakra, hogy legyen ami megtartsa. Picit meghúzkodja, hogy tart-e, majd még egy tollért nyúl, hogy azt is összeszője az elsővel. Ha már egy sornyit felfűzött, kiteríti, hogy hasonlít-e az alsó mintára. A kenderkötél már ad egy tartást a tollaknak, már csak egy bőr alapot kell biztosítani, amibe beleszurkálhatja a toll szárát. Ezután még több, egyre kisebbekből álló fűzért készít, majd egymásra teszi őket, hogy lássa, mennyire passzol a rajzhoz. Saját meglátása szerint egész szépen kezd kialakulni.
Feláll, hümmög, mászkál picit. Széthúzza a medvebőrt, ami egész megfelelőnek tűnik, csak kicsit igazítani kell rajta a tőrrel, majd összevarrni újra. Ahhoz pedig tű kell, ahogy a pici tollak illesztéséhez is.
Szívesen ráteszi Akheel csonttőrére a kavicsokat, ha a lány vele is közli, mit szeretne, Jane ugyanis akkor sem hallaná most beszélgetésüket, ha itt ülnének szemben az ágyon, ahogy a nagyon fáradt Ethea alszik épp. Annyira lefoglalja most agyát a gondolkodás, hogy semmi másra nem figyel.
A megmaradt alapanyagokat visszateszi, csak a tollfüzérek és a bőr marad elől. Amiket levág róla, azokat félre dobja, hogy majd kialakíthassa belőlük a csuklyát. Ha ezekkel végzett, csak utána megy el tűt keresni.*
*Elkerekedett szemmel hallgatja a medvebagoly leírását. Akkora mint a fél domb.*
-Viccelsz... *Mondja hitetlenkedve, de igazán nem akarja megkérdőjelezni Waldran szavait. A tollak mérete és keménysége alapján bármi lehet, akár félig medve, félig bagoly szerzet is.
A bőröket majd később megnézi, nem akar kiszakadni a tollak bűvköréből, a puha pelyhek és az acél keménységű fedőtollak társaságából. A kapott tőrrel (mert a sajátjai ugye kint vannak még a kovácsműhelyben) levág egy hosszabb darabot a kenderkötélből, majd rátekeri az egyik nagyobb toll cséve részére és tovább az alsó pehelysugarakra, hogy legyen ami megtartsa. Picit meghúzkodja, hogy tart-e, majd még egy tollért nyúl, hogy azt is összeszője az elsővel. Ha már egy sornyit felfűzött, kiteríti, hogy hasonlít-e az alsó mintára. A kenderkötél már ad egy tartást a tollaknak, már csak egy bőr alapot kell biztosítani, amibe beleszurkálhatja a toll szárát. Ezután még több, egyre kisebbekből álló fűzért készít, majd egymásra teszi őket, hogy lássa, mennyire passzol a rajzhoz. Saját meglátása szerint egész szépen kezd kialakulni.
Feláll, hümmög, mászkál picit. Széthúzza a medvebőrt, ami egész megfelelőnek tűnik, csak kicsit igazítani kell rajta a tőrrel, majd összevarrni újra. Ahhoz pedig tű kell, ahogy a pici tollak illesztéséhez is.
Szívesen ráteszi Akheel csonttőrére a kavicsokat, ha a lány vele is közli, mit szeretne, Jane ugyanis akkor sem hallaná most beszélgetésüket, ha itt ülnének szemben az ágyon, ahogy a nagyon fáradt Ethea alszik épp. Annyira lefoglalja most agyát a gondolkodás, hogy semmi másra nem figyel.
A megmaradt alapanyagokat visszateszi, csak a tollfüzérek és a bőr marad elől. Amiket levág róla, azokat félre dobja, hogy majd kialakíthassa belőlük a csuklyát. Ha ezekkel végzett, csak utána megy el tűt keresni.*
4031. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 11:36:11
Üzenet elküldve: 2015-01-18 11:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Valóban nem szereti az olyan dolgokat, amiket nem érzékelhet. Azok számára visszatetsző és veszélyes dolgok, inkább legyenek tisztes távolságban, semmint Waldran-nak küldözgessenek ékszereket. Még a végén ára lenne kedvességüknek.
Nincs ideje ezen rágódni, mert aljas támadást indítottak a szaga ellen. Ha tehetné, akkor a lány a bőrt is leszippantaná Waldran nyakáról, olyan hévvel szimatolja!*
- Hé! Ezt nem mondtam! *Most a rökönyödés helyett van alkalma a felháborodásra, de az se az igazi. Már csak azért sem, mert szavait nevetés fűszerezi. Vidámnak nevezhető, furcsa hang.
Ha lenne itt régi bajtárs, ezen a ponton kiáltana gyógyítóért, hisz Waldran meggárgyult, hónapok óta nem produkált ilyen hangokat!*
- Ha elveszed az enyém, akkor a tiedre nincs is már szükséged... *Vigyorra húzódnak a vadvonású ajkak, megragadja a lány karjait és ellentámadásba lendül. Odafigyel arra, hogy azért a nagy hévben ne koccanjon össze a fejük. Utánozva a lányt, beszimatolja annak illatát fejbúb, fültő és nyaktájékon.*
- Váltságdíjat követelek, ha vissza akarod kapni. *Toldja hozzá, eszébe jutva, hogy milyen mulatságos volt "ellopni" a kölykök orrát, hogy azok rimánkodva könyörögjék vissza. A kölykök idáig nem jutottak, de attól még maguk közt játszhatnak.*
- Hát lehet. *Ismétli meg Akheel szavait, aztán elhallgat. Belefeledkezve az emlékbe vagy csak azért, mert nincs mit mondania. Mielőtt túl kínosra nyúlna a hosszú csend és egymásnak a bámulása, olyan dolog történik, amire nem számít.
Egy ölelés.
Ötlete sincs, hogy mihez kezdjen, de aztán sután viszonozza, amely - mint aki csak ráérez az ízére - hamar szorosabbá válik. Késztetést érez arra, hogy megcsókolja a lányt, de a kavicsok zörögnek a fejében: az hiba lenne.
Olyan hiba, mint az, hogy régóta nem kereste. Most pedig hamarosan hosszú útra indulnak. Nem, nagy bolondság lenne, ha most megcsókolná. Inkább eltolja a lányt, kibontakozva az ölelkezésből és Akheel arcát két keze közé fogva, csókot lehel a homlokára.
Eztán ereszti és kezdődik elölről a hosszúra nyúló csend és egymásnak bámulása.*
- Öö. Nem fázol? *Ez a legjobb, ami eszébe jutott. Már ha hozzávesszük, hogy van, amit nem mondana ki. Viszont nem akkora hülyeség, hisz télidején a földön üldögélnek. Fel is áll, kezét nyújtva a lánynak, hogy talpra segítse.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 11:38:34
*Valóban nem szereti az olyan dolgokat, amiket nem érzékelhet. Azok számára visszatetsző és veszélyes dolgok, inkább legyenek tisztes távolságban, semmint Waldran-nak küldözgessenek ékszereket. Még a végén ára lenne kedvességüknek.
Nincs ideje ezen rágódni, mert aljas támadást indítottak a szaga ellen. Ha tehetné, akkor a lány a bőrt is leszippantaná Waldran nyakáról, olyan hévvel szimatolja!*
- Hé! Ezt nem mondtam! *Most a rökönyödés helyett van alkalma a felháborodásra, de az se az igazi. Már csak azért sem, mert szavait nevetés fűszerezi. Vidámnak nevezhető, furcsa hang.
Ha lenne itt régi bajtárs, ezen a ponton kiáltana gyógyítóért, hisz Waldran meggárgyult, hónapok óta nem produkált ilyen hangokat!*
- Ha elveszed az enyém, akkor a tiedre nincs is már szükséged... *Vigyorra húzódnak a vadvonású ajkak, megragadja a lány karjait és ellentámadásba lendül. Odafigyel arra, hogy azért a nagy hévben ne koccanjon össze a fejük. Utánozva a lányt, beszimatolja annak illatát fejbúb, fültő és nyaktájékon.*
- Váltságdíjat követelek, ha vissza akarod kapni. *Toldja hozzá, eszébe jutva, hogy milyen mulatságos volt "ellopni" a kölykök orrát, hogy azok rimánkodva könyörögjék vissza. A kölykök idáig nem jutottak, de attól még maguk közt játszhatnak.*
- Hát lehet. *Ismétli meg Akheel szavait, aztán elhallgat. Belefeledkezve az emlékbe vagy csak azért, mert nincs mit mondania. Mielőtt túl kínosra nyúlna a hosszú csend és egymásnak a bámulása, olyan dolog történik, amire nem számít.
Egy ölelés.
Ötlete sincs, hogy mihez kezdjen, de aztán sután viszonozza, amely - mint aki csak ráérez az ízére - hamar szorosabbá válik. Késztetést érez arra, hogy megcsókolja a lányt, de a kavicsok zörögnek a fejében: az hiba lenne.
Olyan hiba, mint az, hogy régóta nem kereste. Most pedig hamarosan hosszú útra indulnak. Nem, nagy bolondság lenne, ha most megcsókolná. Inkább eltolja a lányt, kibontakozva az ölelkezésből és Akheel arcát két keze közé fogva, csókot lehel a homlokára.
Eztán ereszti és kezdődik elölről a hosszúra nyúló csend és egymásnak bámulása.*
- Öö. Nem fázol? *Ez a legjobb, ami eszébe jutott. Már ha hozzávesszük, hogy van, amit nem mondana ki. Viszont nem akkora hülyeség, hisz télidején a földön üldögélnek. Fel is áll, kezét nyújtva a lánynak, hogy talpra segítse.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 11:38:34
4030. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 08:23:41
Üzenet elküldve: 2015-01-18 08:23:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Tűznél//
*Learon rábólint a Troddal való alkudozásra. Ha lesz alkalom, csak kérnie kell Learont és ő, ha tud, segít neki. A következő pár mondatra szemei elkerekednek, és szinte feláll ülő helyzetéből, annyira meglepődik. Azt gondolta, hogy Kramlaf tisztában van vele, hogy erre nem adja az állatait. Azonban elgondolkodik a dolgon. Úgy emlékszik, sőt biztos benne, hogy a törzsnek is vannak állatai.*
-Kramlaf! Miért nem a törzs állataiból áldozol? *Ujjait tördelve folytatja a mondatokat.*
-Akármennyire nem szeretek nemet mondani, most azt kell tennem. Sajnálom, de erre nem adhatok! Olyan, mintha azt kérnéd, hogy adjam oda az egyik karomat! *Kissé elszontyolodva kezdi a földet vizslatni. Közben odakerül az az elf is, akivel Learon találkozott még a kapunál. Akkor nem tűnt ilyen mogorvának, de úgy látszik, hogy az ilyenfélék nem mutatják ki a foguk fehérjét mindig. Bár, az is lehet, hogy csak most nincs jó kedve. Minden esetre Learon nem tesz rá megjegyzést, hiszen nem szeretne konfliktust. Örömmel int oda a megjelenő Akheelnek is, és mosolyt csal arcára a lány jelenléte. Már ép szólítaná meg, amikor beszédbe elegyedik egy alakkal, akit Learon nem ismer. Így hát Learon tiszteletben tartva a beszélgetést nem szól közbe. Ez viszont sajnos ahhoz vezet, hogy Akheel távozik a tűztől, Learon legmélyebb sajnálatára. Azonban a kíváncsiság felülkerekedik rajta, és elindul Akheel után.*
//Akheelék közelében//
*Learon megdöbbenve szemléli a történteket. Közelebb nem megy, nehogy észrevegyék. Csupán bambul kifelé a fejéből. Nem igazán tudja mit tegyen. Csupán nézi, ahogy a gyűrűk a két ember kezére kerülnek. Ezután a saját kezében lévő kis kecskefaragványra néz, amit gyorsan el is tesz a zsebébe. Ezután hátat fordít a Waldran és AKheel párosnak és elkotródik saját sátrához. Magában azon gondolkodva, hogy Akheel döntött, és a döntés az ő joga, senki nem szólhat bele. Mikor pedig Learon a saját sátrához ér, belép rajta és ledől a fekhelyére.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 08:25:07
*Learon rábólint a Troddal való alkudozásra. Ha lesz alkalom, csak kérnie kell Learont és ő, ha tud, segít neki. A következő pár mondatra szemei elkerekednek, és szinte feláll ülő helyzetéből, annyira meglepődik. Azt gondolta, hogy Kramlaf tisztában van vele, hogy erre nem adja az állatait. Azonban elgondolkodik a dolgon. Úgy emlékszik, sőt biztos benne, hogy a törzsnek is vannak állatai.*
-Kramlaf! Miért nem a törzs állataiból áldozol? *Ujjait tördelve folytatja a mondatokat.*
-Akármennyire nem szeretek nemet mondani, most azt kell tennem. Sajnálom, de erre nem adhatok! Olyan, mintha azt kérnéd, hogy adjam oda az egyik karomat! *Kissé elszontyolodva kezdi a földet vizslatni. Közben odakerül az az elf is, akivel Learon találkozott még a kapunál. Akkor nem tűnt ilyen mogorvának, de úgy látszik, hogy az ilyenfélék nem mutatják ki a foguk fehérjét mindig. Bár, az is lehet, hogy csak most nincs jó kedve. Minden esetre Learon nem tesz rá megjegyzést, hiszen nem szeretne konfliktust. Örömmel int oda a megjelenő Akheelnek is, és mosolyt csal arcára a lány jelenléte. Már ép szólítaná meg, amikor beszédbe elegyedik egy alakkal, akit Learon nem ismer. Így hát Learon tiszteletben tartva a beszélgetést nem szól közbe. Ez viszont sajnos ahhoz vezet, hogy Akheel távozik a tűztől, Learon legmélyebb sajnálatára. Azonban a kíváncsiság felülkerekedik rajta, és elindul Akheel után.*
//Akheelék közelében//
*Learon megdöbbenve szemléli a történteket. Közelebb nem megy, nehogy észrevegyék. Csupán bambul kifelé a fejéből. Nem igazán tudja mit tegyen. Csupán nézi, ahogy a gyűrűk a két ember kezére kerülnek. Ezután a saját kezében lévő kis kecskefaragványra néz, amit gyorsan el is tesz a zsebébe. Ezután hátat fordít a Waldran és AKheel párosnak és elkotródik saját sátrához. Magában azon gondolkodva, hogy Akheel döntött, és a döntés az ő joga, senki nem szólhat bele. Mikor pedig Learon a saját sátrához ér, belép rajta és ledől a fekhelyére.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 08:25:07
4029. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 02:37:26
Üzenet elküldve: 2015-01-18 02:37:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Waldran sátra//
*Akheel messze nem tökéletes. Egyszerűsége bizonyos helyzetekben előnyére, bizonyos helyzetekben hátárnyára válik. Van ez így.
Úgy tűnik azonban nem csak őt lehet sakkban tartani a Szellemekkel, mert Waldran is eléggé ledöbben azon, hogy bármiféle közül lehet hozzá. Nem biztos benne, de inkább a rossz-döbbenethez hasonlítható a férfi reakciója. Talán a víz is leverte hirtelen.
És akkor Akheel akcióba lendül: végigszimatolja a másikat. Gyermek korában sokat hallott a kis kakasról, aki felszívta begyébe a vizet, a tüzet, a darazsakat... Aztán az őt vízzel, tűzzel és darazsakkal megölni próbáló úrra fújta. Hát nem gondolta volna, hogy ő is képes ilyesmire -és nem is képes-, de vicces gondolat.
Piacra dobhatná az orrszívót, mint saját találmányát. Teszt jelleggel a táborban ki lehetne próbálni.*
-Te úccse akartad mögtartani!!!
*Neveti Akheel és csak azért is odafurakszik még pár szippantás erejéig, de már csak azért, hogy "bosszantsa" a másikat. Csak úgy játékból csinálja már, hogy jó kedve legyen Waldrannak is.*
-Hátő.
*Vakarja meg tarkóját. Száraz haján sercegnek ujjai.*
-Hát lehet.
*Hagyja annyiban, mert nem akar ő minden áron ellent mondani, ám tény, hogy nem valami nagy vízi csibe, nem úszik túl jól. A füves pusztákon viszonylag ritkán került olyan helyzetbe, hogy szüksége legyen rá, a vizet inkább inni szereti, nem másra használni... Főleg télen! Bár meg kell hagyni, nyáron, mikor felfő az fejük a forróságtól, akkor kifejezetten kellemes megmártózni. Ha jól emlékszik ő legutóbb is inkább csak lábait a folyóba lógatva hűtötte le magát azon a bizonyos napon, mikor Waldrannal közelebb kerültek egymáshoz. Volt valami ünnepség is akkor, Kramlaf meg Harath bunyóját hagyták ki.
Egy pillanatra őt is magával ragadja ez az emlék és ha még éppen úgy vannak elhelyezkedve, hogy ez lehetséges, akkor megöleli a vadásztársát.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 02:38:22
*Akheel messze nem tökéletes. Egyszerűsége bizonyos helyzetekben előnyére, bizonyos helyzetekben hátárnyára válik. Van ez így.
Úgy tűnik azonban nem csak őt lehet sakkban tartani a Szellemekkel, mert Waldran is eléggé ledöbben azon, hogy bármiféle közül lehet hozzá. Nem biztos benne, de inkább a rossz-döbbenethez hasonlítható a férfi reakciója. Talán a víz is leverte hirtelen.
És akkor Akheel akcióba lendül: végigszimatolja a másikat. Gyermek korában sokat hallott a kis kakasról, aki felszívta begyébe a vizet, a tüzet, a darazsakat... Aztán az őt vízzel, tűzzel és darazsakkal megölni próbáló úrra fújta. Hát nem gondolta volna, hogy ő is képes ilyesmire -és nem is képes-, de vicces gondolat.
Piacra dobhatná az orrszívót, mint saját találmányát. Teszt jelleggel a táborban ki lehetne próbálni.*
-Te úccse akartad mögtartani!!!
*Neveti Akheel és csak azért is odafurakszik még pár szippantás erejéig, de már csak azért, hogy "bosszantsa" a másikat. Csak úgy játékból csinálja már, hogy jó kedve legyen Waldrannak is.*
-Hátő.
*Vakarja meg tarkóját. Száraz haján sercegnek ujjai.*
-Hát lehet.
*Hagyja annyiban, mert nem akar ő minden áron ellent mondani, ám tény, hogy nem valami nagy vízi csibe, nem úszik túl jól. A füves pusztákon viszonylag ritkán került olyan helyzetbe, hogy szüksége legyen rá, a vizet inkább inni szereti, nem másra használni... Főleg télen! Bár meg kell hagyni, nyáron, mikor felfő az fejük a forróságtól, akkor kifejezetten kellemes megmártózni. Ha jól emlékszik ő legutóbb is inkább csak lábait a folyóba lógatva hűtötte le magát azon a bizonyos napon, mikor Waldrannal közelebb kerültek egymáshoz. Volt valami ünnepség is akkor, Kramlaf meg Harath bunyóját hagyták ki.
Egy pillanatra őt is magával ragadja ez az emlék és ha még éppen úgy vannak elhelyezkedve, hogy ez lehetséges, akkor megöleli a vadásztársát.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 02:38:22
4028. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 02:05:17
Üzenet elküldve: 2015-01-18 02:05:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Bár törik a varázs, nem szűnik. Ahányszor csak az ujjára pislant, ott lesz a holdfényes gyűrű, hogy emlékeztesse: egy pont ugyanilyen, csak kisebb, ott nyugszik Akheel hüvelykujján.*
- Mit akarnának ugyan a Szellemek tőled vagy tőlem? *Döbben meg, de aztán rájön, hogy a lány csak ugratja. Azért megmarad a gondolhat, hogy mi van, ha mégis. Talán meg kellene kérdeznie Szellemjárójukat, de inkább megrázza üstökét. Elég, ha ketten tudják, hogy egyen-gyűrűjük van.*
- Igazad van... *Csüggedten vallja be. Egy rakat kavics van a koponyájában.
Tekintve, hogy saját szagát nem érzi, el is felejtette, hogy van. Arra koncentrált, hogy a köpeny, amikhez nagy reményeket fűz, tökéletesen rejtse. Épp ezért... mi lenne, ha az a köpeny a szagát is semlegesítené? Bár Waldran használhatná az eszét is, valahogy eddig is túlélte a rengeteget és vígan ejtett el szarvasokat és vaddisznókat.*
- Most... mit... csinálsz... *Felháborodna, ha nem rökönyödne meg előbb. Már egészen rámászott a lány, úgy szagolgatja. Örvendetes, hogy jó az illata, mikor visszajöttek, megmosdott. Olyan pár hete. Viszont ezt akkor se érti.*
- Szerinted ez a megoldás? Magadba szippantod az összes szagomat? *Talán nem is akkora hülyeség, mint amekkorának hangzik.*
~ De, Waldran, az. ~
*Még szerencse, hogy nem gondolta komolyan, csak ugratja a lányt.*
- Azért néha jó úszni egyet, ezt te sem tagadhatod. *Bukik ki belőle a válasz, szénszín íriszének karmazsin-pettyei élénkebben csillognak. Egy kellemes emlék rohanja meg, Akheel leheletével a nyakán.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 02:07:00
*Bár törik a varázs, nem szűnik. Ahányszor csak az ujjára pislant, ott lesz a holdfényes gyűrű, hogy emlékeztesse: egy pont ugyanilyen, csak kisebb, ott nyugszik Akheel hüvelykujján.*
- Mit akarnának ugyan a Szellemek tőled vagy tőlem? *Döbben meg, de aztán rájön, hogy a lány csak ugratja. Azért megmarad a gondolhat, hogy mi van, ha mégis. Talán meg kellene kérdeznie Szellemjárójukat, de inkább megrázza üstökét. Elég, ha ketten tudják, hogy egyen-gyűrűjük van.*
- Igazad van... *Csüggedten vallja be. Egy rakat kavics van a koponyájában.
Tekintve, hogy saját szagát nem érzi, el is felejtette, hogy van. Arra koncentrált, hogy a köpeny, amikhez nagy reményeket fűz, tökéletesen rejtse. Épp ezért... mi lenne, ha az a köpeny a szagát is semlegesítené? Bár Waldran használhatná az eszét is, valahogy eddig is túlélte a rengeteget és vígan ejtett el szarvasokat és vaddisznókat.*
- Most... mit... csinálsz... *Felháborodna, ha nem rökönyödne meg előbb. Már egészen rámászott a lány, úgy szagolgatja. Örvendetes, hogy jó az illata, mikor visszajöttek, megmosdott. Olyan pár hete. Viszont ezt akkor se érti.*
- Szerinted ez a megoldás? Magadba szippantod az összes szagomat? *Talán nem is akkora hülyeség, mint amekkorának hangzik.*
~ De, Waldran, az. ~
*Még szerencse, hogy nem gondolta komolyan, csak ugratja a lányt.*
- Azért néha jó úszni egyet, ezt te sem tagadhatod. *Bukik ki belőle a válasz, szénszín íriszének karmazsin-pettyei élénkebben csillognak. Egy kellemes emlék rohanja meg, Akheel leheletével a nyakán.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 02:07:00
4027. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 01:43:32
Üzenet elküldve: 2015-01-18 01:43:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Waldran sátra//
-Aow, aszittem a Szellemek küldték. Tod lehet kicsit hittem volna bennük. *Vigyorog a férfire. Nem volt nagy titok eddig sem, hogy a lány inkább csak félelemből, semmint meggyőződésből vallja a Szellemesdit. Nagyon nagy a szája, ha a Szellemjáró éppen nincs a közelben, de előtte letagadná, hogy tagadáson kaphatta volna bárki.
Ha tudná, hogy ő rontotte el azt a varázslatos pillanatot, akkor bizonyára nagyon rosszul érezné magát, amiért megfosztotta Waldrant egy ilyen élménytől. Neki nem lesz kevesebb így sem az összetartozás értéke, mint ahogy a nap sem szűnik meg létezni, csak azért mert egy felhő eltakarja.
Azért kicsit furcsa, hogy a harcos meredten az orrára öszpontosít, Akheel kezdi azt hinni, hogy rajta maradt egy kis fikusz, azért bámulja úgy. Meg is dörgöli a szipákját.*
-Há' de... Minden szagodat el kéne tüntetni, mer' az is elárulhat. A ruhádé, a bőrödé... Aszt csak nem akarod eltüntetni. Ne tüntesd el.
*Szimatol a levegőbe kicsit közelebb hajolva a másikhoz. Jó lenne felfrissíteni emlékeiben, hogy pontosan milyen is Waldran saját, összetéveszthetetlen illata.*
-Jó szagod van.
*Állapítja meg, már valahol a másik nyakába szuszogva. Tényleg olyan szaporán szívja magába az illatokat, hogy élhet a másikban a gyanú: egy kopókutyától leste el a praktikát.*
-Szerintem hagyd *szimat* -a bőr szagát, *szimat* -meg a bőröd szagát *szimat* -mer' ha szagról *szimat* -kiszúrnak *szimat* akkooor... *stop*
-Akkor má' mindegy, hogy a köpenyednek van-e szaga vagy nincs, mer' neked úgyis lesz. Ez a fürdés mizéria csak kamu! *Osztja meg elméletét teljes meggyőződéssel.*
-Aszongyák azér' kell, hogy ne legyél büdi, de akkor se leszel szagtalan! Csak más szagod lesz: iszap, hínár, víz, törlőke... Elveszik egy időre a sajátod, de minek? Úgy is visszajön!
*Teljesen gyogyósnak néz mindenkit aki naponta kiáztatja magát, ez tuti.*
-Aow, aszittem a Szellemek küldték. Tod lehet kicsit hittem volna bennük. *Vigyorog a férfire. Nem volt nagy titok eddig sem, hogy a lány inkább csak félelemből, semmint meggyőződésből vallja a Szellemesdit. Nagyon nagy a szája, ha a Szellemjáró éppen nincs a közelben, de előtte letagadná, hogy tagadáson kaphatta volna bárki.
Ha tudná, hogy ő rontotte el azt a varázslatos pillanatot, akkor bizonyára nagyon rosszul érezné magát, amiért megfosztotta Waldrant egy ilyen élménytől. Neki nem lesz kevesebb így sem az összetartozás értéke, mint ahogy a nap sem szűnik meg létezni, csak azért mert egy felhő eltakarja.
Azért kicsit furcsa, hogy a harcos meredten az orrára öszpontosít, Akheel kezdi azt hinni, hogy rajta maradt egy kis fikusz, azért bámulja úgy. Meg is dörgöli a szipákját.*
-Há' de... Minden szagodat el kéne tüntetni, mer' az is elárulhat. A ruhádé, a bőrödé... Aszt csak nem akarod eltüntetni. Ne tüntesd el.
*Szimatol a levegőbe kicsit közelebb hajolva a másikhoz. Jó lenne felfrissíteni emlékeiben, hogy pontosan milyen is Waldran saját, összetéveszthetetlen illata.*
-Jó szagod van.
*Állapítja meg, már valahol a másik nyakába szuszogva. Tényleg olyan szaporán szívja magába az illatokat, hogy élhet a másikban a gyanú: egy kopókutyától leste el a praktikát.*
-Szerintem hagyd *szimat* -a bőr szagát, *szimat* -meg a bőröd szagát *szimat* -mer' ha szagról *szimat* -kiszúrnak *szimat* akkooor... *stop*
-Akkor má' mindegy, hogy a köpenyednek van-e szaga vagy nincs, mer' neked úgyis lesz. Ez a fürdés mizéria csak kamu! *Osztja meg elméletét teljes meggyőződéssel.*
-Aszongyák azér' kell, hogy ne legyél büdi, de akkor se leszel szagtalan! Csak más szagod lesz: iszap, hínár, víz, törlőke... Elveszik egy időre a sajátod, de minek? Úgy is visszajön!
*Teljesen gyogyósnak néz mindenkit aki naponta kiáztatja magát, ez tuti.*
4026. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 01:24:41
Üzenet elküldve: 2015-01-18 01:24:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
~ Kik? Kik küldték? ~
*Nem kérdés, Waldran az ostoba.
Tudhatta volna, hogy a lány rögvest kíváncsi lesz, hogy kik küldhették a gyűrűket. Ötlete sincs, hogy erre mégis mit lehetne válaszolni. Ez csak úgy az eszébe jutott, ahogy ránézett Akheel hüvelykujjára. Neki aztán végképp nincsenek meghitt, romantikus képzelgései, tán azt se tudta, hogy azok a gyűrűk léteznek.*
- Azt csak úgy mondtam. *Mondja, eleresztve a lány kezét. Valamiért örül neki, mintha összetartoznának, de ez a varázs hamar megtörik. Gondolatai a gyakorlatiasabb dolgok felé terelődnek.*
- Tehát az orrod. *Megköszörülve a torkát, a lány orrára mered. Az nem csillogott, mint a gyűrű, de nem felejtette el, hogy mit akart mondani.*
- Csinálunk egy köpenyt, aminek tökéletes lesz a rejtőszíne. Ám a bőr szaga... az elárulhatja, nem tudod, hogyan lehetne semlegesíteni? *Végre feltette a kérdést. Van egy-két saját ötlete is, de egyik sem gyors megoldás, márpedig indulás előtt meg szeretné csinálni vagy csináltatni.*
~ Kik? Kik küldték? ~
*Nem kérdés, Waldran az ostoba.
Tudhatta volna, hogy a lány rögvest kíváncsi lesz, hogy kik küldhették a gyűrűket. Ötlete sincs, hogy erre mégis mit lehetne válaszolni. Ez csak úgy az eszébe jutott, ahogy ránézett Akheel hüvelykujjára. Neki aztán végképp nincsenek meghitt, romantikus képzelgései, tán azt se tudta, hogy azok a gyűrűk léteznek.*
- Azt csak úgy mondtam. *Mondja, eleresztve a lány kezét. Valamiért örül neki, mintha összetartoznának, de ez a varázs hamar megtörik. Gondolatai a gyakorlatiasabb dolgok felé terelődnek.*
- Tehát az orrod. *Megköszörülve a torkát, a lány orrára mered. Az nem csillogott, mint a gyűrű, de nem felejtette el, hogy mit akart mondani.*
- Csinálunk egy köpenyt, aminek tökéletes lesz a rejtőszíne. Ám a bőr szaga... az elárulhatja, nem tudod, hogyan lehetne semlegesíteni? *Végre feltette a kérdést. Van egy-két saját ötlete is, de egyik sem gyors megoldás, márpedig indulás előtt meg szeretné csinálni vagy csináltatni.*
4025. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 01:07:06
Üzenet elküldve: 2015-01-18 01:07:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Waldran sátra//
*Eszelős, egy kicsit. Annyira, amennyire normális az, hogy ilyen apróságoknak ennyire örül az ember. Könnyű boldoggá tenni, ez már biztos. A figyelmét is elég könnyű elterelni, szóval ő egy pillanatig nem érzi magát kellemetlenül, míg Waldran magában tipródik. Érzékeny bizonyos dolgokra, rezgésekre amik szavak nélkül áradnak az emberből, de most túlzottan el van foglalva ahhoz, hogy ilyesmire figyeljen. Belefeledkezik a kristálybűvölésbe.*
-Csencselhetek?
*Szakítja el napszín tekintetét a színes kövecskékről. Eladni nem adná el, mert a pénzzel nem tud mit kezdeni. Áshatna megint rejtekhelyet a hegyen, de legutóbb sem volt olyan jó móka, hogy minden áron meg akarja ismételni. Elcserélhetné, de leginkább különleges finomságokat kérne értük, amik a táborban lévők közül talán csak Leandanának van. Menjen el érte a városba? Lustasága, vagy mohósága nagyobb?
Valószínűleg inkább kivárja inkább, hogy erre vetődjön valami vándorárus, akivel csereberélhet. Igaz, nem tudja pontosan mennyit érhetnek ezek az ékszerek, az ilyesmiben nem túl jó. Nem is foglalkozott pénzzel soha, hogy tudja, meg bajba is van a számokkal, ha elfogynak ujjai.*
-Aha.
*Fordul ismét Waldran felé, miután az elrendezte dolgait Janemitával. Tényleg jó orra van, meg ügyes nyomkereső, de hirtelen nem tudja a következőket a jó szimatához kapcsolni. Szinte hallani, ahogy kattognak fejében a rozsdás fogaskerekek.*
-Kik? Kik küldték?
*Kíváncsiskodik. Kifogott rajta, hogy az orra és a gyűrűk közti összefüggést kereste, nem érti miért mondja most ezt Waldran. Már azon túl, hogy ezentúl ez közös lesz bennük, s az ilyesmitől megmagyarázhatatlan okok miatt egyszerűen szorosabb az emberek kapcsolata. Az fel sem merül benne, hogy ennél nagyobb jelentőséget tulajdonítson nekik és messzemenő következtetéseket, lányos reményeket sem fűz a különös kis gyűrűzéshez.
Mások ujjára is biztos jó lenne ez, nem csak övére, puszta véletlen ez, hogy pont hozzájuk került. Vagy nem?*
*Eszelős, egy kicsit. Annyira, amennyire normális az, hogy ilyen apróságoknak ennyire örül az ember. Könnyű boldoggá tenni, ez már biztos. A figyelmét is elég könnyű elterelni, szóval ő egy pillanatig nem érzi magát kellemetlenül, míg Waldran magában tipródik. Érzékeny bizonyos dolgokra, rezgésekre amik szavak nélkül áradnak az emberből, de most túlzottan el van foglalva ahhoz, hogy ilyesmire figyeljen. Belefeledkezik a kristálybűvölésbe.*
-Csencselhetek?
*Szakítja el napszín tekintetét a színes kövecskékről. Eladni nem adná el, mert a pénzzel nem tud mit kezdeni. Áshatna megint rejtekhelyet a hegyen, de legutóbb sem volt olyan jó móka, hogy minden áron meg akarja ismételni. Elcserélhetné, de leginkább különleges finomságokat kérne értük, amik a táborban lévők közül talán csak Leandanának van. Menjen el érte a városba? Lustasága, vagy mohósága nagyobb?
Valószínűleg inkább kivárja inkább, hogy erre vetődjön valami vándorárus, akivel csereberélhet. Igaz, nem tudja pontosan mennyit érhetnek ezek az ékszerek, az ilyesmiben nem túl jó. Nem is foglalkozott pénzzel soha, hogy tudja, meg bajba is van a számokkal, ha elfogynak ujjai.*
-Aha.
*Fordul ismét Waldran felé, miután az elrendezte dolgait Janemitával. Tényleg jó orra van, meg ügyes nyomkereső, de hirtelen nem tudja a következőket a jó szimatához kapcsolni. Szinte hallani, ahogy kattognak fejében a rozsdás fogaskerekek.*
-Kik? Kik küldték?
*Kíváncsiskodik. Kifogott rajta, hogy az orra és a gyűrűk közti összefüggést kereste, nem érti miért mondja most ezt Waldran. Már azon túl, hogy ezentúl ez közös lesz bennük, s az ilyesmitől megmagyarázhatatlan okok miatt egyszerűen szorosabb az emberek kapcsolata. Az fel sem merül benne, hogy ennél nagyobb jelentőséget tulajdonítson nekik és messzemenő következtetéseket, lányos reményeket sem fűz a különös kis gyűrűzéshez.
Mások ujjára is biztos jó lenne ez, nem csak övére, puszta véletlen ez, hogy pont hozzájuk került. Vagy nem?*
4024. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-18 00:32:01
Üzenet elküldve: 2015-01-18 00:32:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Nem tudja, milyen illata van a szalmaágyon fekvő lánynak. Még nem szagolgatta és egyelőre azt sem tudja, hogy az ágyában van. Ez persze elég szokatlan, hisz Waldran általában tudatában van annak, ha egy asszonyt az ágyába visz. Úgy tűnik, hogy most már a tudatosságra sincs szüksége.
Mindegy is.
Most nincs is a sátrában, valójában előtte üldögélnek. Eszelős a nevetés, de olyan... szépen csengő, legalábbis azt hiszi. Egy mosolyt Waldran is megenged magának.*
- Bezony. *Helyeselve bólogat.*
- Te, Akheel, a Vadász, bajtársaim legéhesebbikje és legkíváncsibbikja, a csalhatatlan szimatú vadmacska, és én, Waldran Thargodar, a... *Elakad*
~... a kőagyú. ~
*Nem, az nem a legjobb befejezés lenne. Hirtelen azonban azon kapja magát, hogy bárgyúnak érzi szavait. Meg az egész helyzetet. Elvégre itt üldögélnek a keményre fagyott, hideg földön és kavicsokat nézegetnek. Tök fura érzése van, amire nem is ismer szavakat.
Hosszúra nyúlik a csend és ha más nem is, akkor az apró kövecskék kimentik. Hallgatja a lányt és nézi, ahogy amaz annyira közel hajol a kövekhez, hogy orra szinte a földet súrolja. Talán ez tetszik neki a legjobban. A színtiszta egyszerűség, vagyis... hogy úgy tetszik, a lánynak semmilyen gondja sincsen és az élet legapróbb, legillékonyabb pillanataiba is bele tud feledkezni. Mondjuk abba, ahogy azon a kisujj-körömnyi, áttetsző kavicson megcsillan a téli napsugarak halovány fénye.
Még magának se vallaná meg, de az idegeit talán túlságosan is megviselte az idáig vezető út, és a felelősség, de a lány mellett fürdik a lelke.*
- Eladhatjuk vagy elcserélhetjük. Ha jár itt kereskedő. *Javasolja a lánynak, de még talán a vásárba is kimehetnének. Úgy is van néhány farkasirhája és néhány csecsebecséje, amit elpasszolhatnak.*
~ Janemita? ~
*Beszédhang a sátra mélyén. Felkászálódik és bedugja a fejét. Nem is tudja, mekkora örömet okozott a lánynak azzal, hogy megjegyezte a nevét. Nem volt nagy művészet, mert olyan fertályórával ezelőtt hallotta a tábortűz mellett.*
- Milyen bőrt akarsz? Van farkas és medve, a medve a legjobb. Ha mást, akkor hoznom kell. *Válaszolja, fejével az egyik sarokba biccent. Ott van feltekerve vagy becsomagolva az összes szőrméje, bőre és egyéb ruhaneműje.*
- Hát... nehéz lenne megmondanom. *Elmosolyodik, büszkén és csak azért nem vigyor az a mosoly, mert a többiek nagyobb részt vállaltak a leölésében.*
- Akkora volt, mint a dombunk fele, alul medve, de a vállán már tollak, a nyakán pedig egy bagolyfej volt. Alig sebezte a kard és szinte észre se vettük. Ezért gondoltam, hogy jó köpeny lesz belőle. *Mondja, de szinte biztos benne, hogy a lány hallotta már a történetet. Különben mit mesélnek a tábortűz mellett esténként, ha nem épp a legutóbbi vadászatuk történeteit?*
- Nyugodtan maradhatsz, ameddig kedved tartja. *Válaszolja, mintegy tudomásul véve, hogy a sátra egy ideig foglalt lesz. Nem zavarja, egyébként is elég ritkán szokta az zavarni, ha nők vannak a sátrában. Igaz, asszonya - avagy felesége - még nem volt, tehát ezt könnyű így kijelenteni.*
- De, csinálja. Itt a tőröm, az elég hegyes. Tűm nincsen, de... azt hittem, ti jobban tudjátok, hogy hol vannak a tűk. *Ha Akheel mondja, hogy ügyes, akkor nyugodtan rábízza a lányra a köpenyt. Bólint, a sátorba lépve felkapja a tőrét és átnyújtja, utána összeráncolja a homlokát. Nála most pont nincs, pedig néha hasznát venné.*
- Bőr pedig, ha másmilyen kellene, akkor azt megpróbálhatunk gyorsan szerezni. *Toldja hozzá, birkabőrt bármikor szerezhet, szarvas vagy őz pedig biztos van az egyik vadászának. Nincs is több ötlete, amely elég nagy lenne ahhoz, hogy a célnak megfeleljen. Talán még a birka sem tökéletes.*
- Te, Akheel, neked jó orrod... *Fordul a lányhoz és azt kérdezné, hogy vajh miként szüntetné meg a feldolgozandó bőr szagát, hogy még jobban rejtse a tulajdonosát. Ezt a kérdést fel is teszi, de előbb a lány kezét emeli meg. Amin a gyűrű van.*
- Nem látom értelmét annak, hogy két ugyanolyan gyűrűt csináljanak, csak az egyik kisebb, a másik nagyobb. Mintha nekünk küldték volna. *Villant egy mosolyt a lányra, hátha a gyér napfény Waldran fogain is megvillan.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 00:36:04
*Nem tudja, milyen illata van a szalmaágyon fekvő lánynak. Még nem szagolgatta és egyelőre azt sem tudja, hogy az ágyában van. Ez persze elég szokatlan, hisz Waldran általában tudatában van annak, ha egy asszonyt az ágyába visz. Úgy tűnik, hogy most már a tudatosságra sincs szüksége.
Mindegy is.
Most nincs is a sátrában, valójában előtte üldögélnek. Eszelős a nevetés, de olyan... szépen csengő, legalábbis azt hiszi. Egy mosolyt Waldran is megenged magának.*
- Bezony. *Helyeselve bólogat.*
- Te, Akheel, a Vadász, bajtársaim legéhesebbikje és legkíváncsibbikja, a csalhatatlan szimatú vadmacska, és én, Waldran Thargodar, a... *Elakad*
~... a kőagyú. ~
*Nem, az nem a legjobb befejezés lenne. Hirtelen azonban azon kapja magát, hogy bárgyúnak érzi szavait. Meg az egész helyzetet. Elvégre itt üldögélnek a keményre fagyott, hideg földön és kavicsokat nézegetnek. Tök fura érzése van, amire nem is ismer szavakat.
Hosszúra nyúlik a csend és ha más nem is, akkor az apró kövecskék kimentik. Hallgatja a lányt és nézi, ahogy amaz annyira közel hajol a kövekhez, hogy orra szinte a földet súrolja. Talán ez tetszik neki a legjobban. A színtiszta egyszerűség, vagyis... hogy úgy tetszik, a lánynak semmilyen gondja sincsen és az élet legapróbb, legillékonyabb pillanataiba is bele tud feledkezni. Mondjuk abba, ahogy azon a kisujj-körömnyi, áttetsző kavicson megcsillan a téli napsugarak halovány fénye.
Még magának se vallaná meg, de az idegeit talán túlságosan is megviselte az idáig vezető út, és a felelősség, de a lány mellett fürdik a lelke.*
- Eladhatjuk vagy elcserélhetjük. Ha jár itt kereskedő. *Javasolja a lánynak, de még talán a vásárba is kimehetnének. Úgy is van néhány farkasirhája és néhány csecsebecséje, amit elpasszolhatnak.*
~ Janemita? ~
*Beszédhang a sátra mélyén. Felkászálódik és bedugja a fejét. Nem is tudja, mekkora örömet okozott a lánynak azzal, hogy megjegyezte a nevét. Nem volt nagy művészet, mert olyan fertályórával ezelőtt hallotta a tábortűz mellett.*
- Milyen bőrt akarsz? Van farkas és medve, a medve a legjobb. Ha mást, akkor hoznom kell. *Válaszolja, fejével az egyik sarokba biccent. Ott van feltekerve vagy becsomagolva az összes szőrméje, bőre és egyéb ruhaneműje.*
- Hát... nehéz lenne megmondanom. *Elmosolyodik, büszkén és csak azért nem vigyor az a mosoly, mert a többiek nagyobb részt vállaltak a leölésében.*
- Akkora volt, mint a dombunk fele, alul medve, de a vállán már tollak, a nyakán pedig egy bagolyfej volt. Alig sebezte a kard és szinte észre se vettük. Ezért gondoltam, hogy jó köpeny lesz belőle. *Mondja, de szinte biztos benne, hogy a lány hallotta már a történetet. Különben mit mesélnek a tábortűz mellett esténként, ha nem épp a legutóbbi vadászatuk történeteit?*
- Nyugodtan maradhatsz, ameddig kedved tartja. *Válaszolja, mintegy tudomásul véve, hogy a sátra egy ideig foglalt lesz. Nem zavarja, egyébként is elég ritkán szokta az zavarni, ha nők vannak a sátrában. Igaz, asszonya - avagy felesége - még nem volt, tehát ezt könnyű így kijelenteni.*
- De, csinálja. Itt a tőröm, az elég hegyes. Tűm nincsen, de... azt hittem, ti jobban tudjátok, hogy hol vannak a tűk. *Ha Akheel mondja, hogy ügyes, akkor nyugodtan rábízza a lányra a köpenyt. Bólint, a sátorba lépve felkapja a tőrét és átnyújtja, utána összeráncolja a homlokát. Nála most pont nincs, pedig néha hasznát venné.*
- Bőr pedig, ha másmilyen kellene, akkor azt megpróbálhatunk gyorsan szerezni. *Toldja hozzá, birkabőrt bármikor szerezhet, szarvas vagy őz pedig biztos van az egyik vadászának. Nincs is több ötlete, amely elég nagy lenne ahhoz, hogy a célnak megfeleljen. Talán még a birka sem tökéletes.*
- Te, Akheel, neked jó orrod... *Fordul a lányhoz és azt kérdezné, hogy vajh miként szüntetné meg a feldolgozandó bőr szagát, hogy még jobban rejtse a tulajdonosát. Ezt a kérdést fel is teszi, de előbb a lány kezét emeli meg. Amin a gyűrű van.*
- Nem látom értelmét annak, hogy két ugyanolyan gyűrűt csináljanak, csak az egyik kisebb, a másik nagyobb. Mintha nekünk küldték volna. *Villant egy mosolyt a lányra, hátha a gyér napfény Waldran fogain is megvillan.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.18 00:36:04
4023. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:44:03
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:44:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Waldran sátra//
*Nem is kíváncsiskodik, ha nincsen odabent semmi izgalmas, csak farkas és medvebőr. Meg mert volna esküdni rá, hogy valami döglődőfélben lévő állat is bevehette magát oda a szagok alapján. Lehet ebben a környezetben Ethea illatát vélte édességnek?
Waldran jól gondolta, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az ajándék egyik felét már azonnal el is rejtette, másik felében pedig átszellemülten kutakodik a lány teljesen beleveszve a kis mütyűrökbe. Fejét megrázza, hajából meg valami kisebb levél mintha kipottyanna, de nincs túl nagy jelentősége. Lábára nem próbálná fel a holmit, mert nem mostanában látott utoljára fürdővizet. Hideg van már ahhoz, hogy csurom víz legyen! A harcosra meg nem haragszik ő annyira, hogy lábszagával büntesse...*
-Ahaaaha!
*Nevetgél szórakozottan, ugyanakkor kissé eszelősen ahogy Waldrané mellé teszi saját mancsát is.*
-A legjobb vadászok gyűrűje!
*Költi máris a szokatlan jelenség mellé a mesét. Mesét habbal, teljes átéléssel.
A cseresznye ezen a szeletnyi cukorságon pedig az a különös, megfoghatatlan és egyben roppant jóleső érzés, amit grátisz kapnak az egyen-gyűrűk mellé. Olyan, mintha ismét átesett volna valami különös beavatáson. Ugyan az a lényege a közös, egyforma, egyen-dolgoknak: az összetartozás. Ezért kapnak a törzsbe fogadottak is egyforma hegtetoválást.*
-A kavicskákat rárakatom a tőrömre!
*Jelenti ki határozottan. Janemita biztos neki is szívesen megcsinálja. Ha másért nem, akkor azért, mert ahogy ő fogalmazott "jön neki eggyel". Vásárolt tőle pár ékszert előző este ( valószínűleg az eredeti ár háromszorosáért), ügyes keze van a lánynak.*
-És akkor majd minden nap látom milyen szépen csillognak.
*Ülő helyzetében egészen összegörnyedve szemléli a köveket a lehető legközelebbről. Megigézve figyeli, amint a gyér téli napfény játszadozik a színekkel.*
-Hát ezekkel nemtom.
*Pillant fel a felemelt függőre. Ő ilyeneket nem nagyon hord, az az igazság, de talán ha szétszedi őket darabjaikra, akkor még készíthet belőlük valami helyes kis bigyuszt. Valamikor ekkor szól ki Janemita is a sátorból, hogy szerezzenek neki bőrt meg tűt.*
-Na most akkor mégse ő csinálja? Mer' amúgy ügyes, tök nagyon ráhagyhatod.
*Győzködi Waldrant afelől, hogy Janemita alkalmas elkészíteni bármit, amihez bőr, tű, meg tollak kellenek. És ezek beszerzését is rá lehet bízni ennek fényében. Legalább felfedezi a tábort az új jövevény.*
*Nem is kíváncsiskodik, ha nincsen odabent semmi izgalmas, csak farkas és medvebőr. Meg mert volna esküdni rá, hogy valami döglődőfélben lévő állat is bevehette magát oda a szagok alapján. Lehet ebben a környezetben Ethea illatát vélte édességnek?
Waldran jól gondolta, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az ajándék egyik felét már azonnal el is rejtette, másik felében pedig átszellemülten kutakodik a lány teljesen beleveszve a kis mütyűrökbe. Fejét megrázza, hajából meg valami kisebb levél mintha kipottyanna, de nincs túl nagy jelentősége. Lábára nem próbálná fel a holmit, mert nem mostanában látott utoljára fürdővizet. Hideg van már ahhoz, hogy csurom víz legyen! A harcosra meg nem haragszik ő annyira, hogy lábszagával büntesse...*
-Ahaaaha!
*Nevetgél szórakozottan, ugyanakkor kissé eszelősen ahogy Waldrané mellé teszi saját mancsát is.*
-A legjobb vadászok gyűrűje!
*Költi máris a szokatlan jelenség mellé a mesét. Mesét habbal, teljes átéléssel.
A cseresznye ezen a szeletnyi cukorságon pedig az a különös, megfoghatatlan és egyben roppant jóleső érzés, amit grátisz kapnak az egyen-gyűrűk mellé. Olyan, mintha ismét átesett volna valami különös beavatáson. Ugyan az a lényege a közös, egyforma, egyen-dolgoknak: az összetartozás. Ezért kapnak a törzsbe fogadottak is egyforma hegtetoválást.*
-A kavicskákat rárakatom a tőrömre!
*Jelenti ki határozottan. Janemita biztos neki is szívesen megcsinálja. Ha másért nem, akkor azért, mert ahogy ő fogalmazott "jön neki eggyel". Vásárolt tőle pár ékszert előző este ( valószínűleg az eredeti ár háromszorosáért), ügyes keze van a lánynak.*
-És akkor majd minden nap látom milyen szépen csillognak.
*Ülő helyzetében egészen összegörnyedve szemléli a köveket a lehető legközelebbről. Megigézve figyeli, amint a gyér téli napfény játszadozik a színekkel.*
-Hát ezekkel nemtom.
*Pillant fel a felemelt függőre. Ő ilyeneket nem nagyon hord, az az igazság, de talán ha szétszedi őket darabjaikra, akkor még készíthet belőlük valami helyes kis bigyuszt. Valamikor ekkor szól ki Janemita is a sátorból, hogy szerezzenek neki bőrt meg tűt.*
-Na most akkor mégse ő csinálja? Mer' amúgy ügyes, tök nagyon ráhagyhatod.
*Győzködi Waldrant afelől, hogy Janemita alkalmas elkészíteni bármit, amihez bőr, tű, meg tollak kellenek. És ezek beszerzését is rá lehet bízni ennek fényében. Legalább felfedezi a tábort az új jövevény.*
4022. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:29:31
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:29:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Csak most veszi észre, hogy Khan "barátja", az a nomád lány, aki az italmérésnél Janemitával üzletelt, is megjelent a tűznél. Azt nem tudja, hogy most érkezett-e, vagy eddig is itt volt, annyian ülték körbe a tüzet.
A étel jó és meleg, elégedetten szürcsölgeti/eszegeti, miközben nézelődik. Sajnos a Waldran nevű elmegy Janemitával, így a kérdése megválaszolatlan marad, de ha majd visszajön, megkérdi újra.
Addig marad a szótlan nézelődés és az étel fogyasztása. Az a hegyesfülű, meg a csaj-lovag is megérkezhetne már, legalább őket ismeri névről.
Szemlélődik, kivel válthatna szót addig is, de ha nincs senki, akivel beszélgethetne, akkor megeszi a reggelijét és vár, mert ahhoz is nagyon ért.*
*Csak most veszi észre, hogy Khan "barátja", az a nomád lány, aki az italmérésnél Janemitával üzletelt, is megjelent a tűznél. Azt nem tudja, hogy most érkezett-e, vagy eddig is itt volt, annyian ülték körbe a tüzet.
A étel jó és meleg, elégedetten szürcsölgeti/eszegeti, miközben nézelődik. Sajnos a Waldran nevű elmegy Janemitával, így a kérdése megválaszolatlan marad, de ha majd visszajön, megkérdi újra.
Addig marad a szótlan nézelődés és az étel fogyasztása. Az a hegyesfülű, meg a csaj-lovag is megérkezhetne már, legalább őket ismeri névről.
Szemlélődik, kivel válthatna szót addig is, de ha nincs senki, akivel beszélgethetne, akkor megeszi a reggelijét és vár, mert ahhoz is nagyon ért.*
4021. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:23:16
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:23:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Úgy tűnik, hogy a férfi tudja a nevét. Nahát, milyen kellemes meglepetések érik. Biztos bent volt ő is a Nagycsarnokban vagy fent a gyilokjárón, amikor érkeztek. Nem foglalkoztatja a végtelenségig a dolog, de jól esik a kis lelkének az ilyen. Szeretik az ékszereit és tudják a nevét. Nem túl nagyra törő igények, de számára fontosak.
Értetlenkedik egy sort, de közel sem annyira, mint a Hrallhban, amikor az imposztor volt a porondon. Na azt még mindig nem meri állítani, hogy a lánnyal kapcsolatban tudja mi a helyzet.
Végül is, ha elég ideig forgatja és nézegeti a rajzot, valóban elég egyértelmű, hogy hogyan is kéne kinéznie.*
-Bőr mindenképp kelleni fog. *Mondja, közben megindul a tollas zsák felé.* -Nem hiszem, hogy sokat tart némi kenderkötél...
*Beletúr a tollak közé, miközben beszél, de szava elakad, amikor meglátja, hogy nem egyszerű színes és viszonylag nagy tollak vannak benne, hanem annál is nagyobb, kemény fedőtollak még több kicsivel együttvéve.*
-Ezt meg miről szedted le?
*Elkerekedett szemekkel húzza ki az egyik nagyobbat, hogy megmutassa, pontosan mire gondol.*
-Itt csinálnám. Még nincs sátram.
*Ezután lecsüccsen, és elkezdi kipakolni a tollakat. Kategorizálja méret szerint, rá-rápillantva a rajzra, hogy elképzelje, hogyan épül majd fel.
Felnéz a férfire kérlelőn, mintha szívességet kérne tőle.*
-Addig szereznél nekem bőrt és tűt vagy egy hegyes eszközt?
*Úgy tűnik, hogy a férfi tudja a nevét. Nahát, milyen kellemes meglepetések érik. Biztos bent volt ő is a Nagycsarnokban vagy fent a gyilokjárón, amikor érkeztek. Nem foglalkoztatja a végtelenségig a dolog, de jól esik a kis lelkének az ilyen. Szeretik az ékszereit és tudják a nevét. Nem túl nagyra törő igények, de számára fontosak.
Értetlenkedik egy sort, de közel sem annyira, mint a Hrallhban, amikor az imposztor volt a porondon. Na azt még mindig nem meri állítani, hogy a lánnyal kapcsolatban tudja mi a helyzet.
Végül is, ha elég ideig forgatja és nézegeti a rajzot, valóban elég egyértelmű, hogy hogyan is kéne kinéznie.*
-Bőr mindenképp kelleni fog. *Mondja, közben megindul a tollas zsák felé.* -Nem hiszem, hogy sokat tart némi kenderkötél...
*Beletúr a tollak közé, miközben beszél, de szava elakad, amikor meglátja, hogy nem egyszerű színes és viszonylag nagy tollak vannak benne, hanem annál is nagyobb, kemény fedőtollak még több kicsivel együttvéve.*
-Ezt meg miről szedted le?
*Elkerekedett szemekkel húzza ki az egyik nagyobbat, hogy megmutassa, pontosan mire gondol.*
-Itt csinálnám. Még nincs sátram.
*Ezután lecsüccsen, és elkezdi kipakolni a tollakat. Kategorizálja méret szerint, rá-rápillantva a rajzra, hogy elképzelje, hogyan épül majd fel.
Felnéz a férfire kérlelőn, mintha szívességet kérne tőle.*
-Addig szereznél nekem bőrt és tűt vagy egy hegyes eszközt?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094