Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 195 (3881. - 3900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3900. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-13 12:16:26
Üzenet elküldve: 2015-01-13 12:16:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Annak ellenére, hogy az elmúlt percekben a négyes nagyobbik része hibát hibára halmozott, Kagan még lát némi reményt. Reményt arra, hogy ne kelljen kíncölöphöz kötve végezniük, sőt! És ezen reményét az utolsó pillanatok tettei és válaszai alapozzák meg leginkább.*
~ Vagyis inkább azok hiánya. ~ *somolyog magában, a hátráló Khanra pillantva. A férfi jól harcolt a szavaik fegyverével, csak éppen szövetségesét nem készítette fel, hogy egy stratégiát kövessenek. Ebből Kagan arra a következtetésre jut: társulásuk friss és ad hoc jellegű - régi bűntársak nem követnek el ekkora hibát.*
*Mielőtt folytathatná, megérkezik Ryrin, egyike az új lovagoknak.*
- Türelmedet kérem még, Ryrin Bessin úr; ez az ügy nem tűr halasztást. *inti nyugalomra az érkezőt, és hangjában nem bujkál semmi a belül felhorgadó ingerültségből. Végighallgatja Kaiykot, és ezúttal még csak intéssel sem fegyelmezi a nyugtalan többieket - megannyi tanulmány ösztönös reakciójuk, kár lenne elrontani.*
- Így már jobb. *biccent, és tagadhatatlanul elégedett. A hétre megvan a tábori hulla-kvóta, nem akar túlteljesíteni. A nő szavai sok mindent megvilágítanak, de a döntést nem könnyítik meg. Hagynia kell érlelődni a dolgot egy kicsinység.*
- Harath. Kísérd Kaiyko kisasszonyt épségben a Gödörbe, hogy Maou ne legyen egyedül. Elmélkedjen egy kicsit... *az jót tesz, na meg ezzel Kagannak is hagy időt dönteni.*
*Teljes figyelmével fordul most Gabrien felé - Khant ugyanazon okból hagyja most a hallgatás sötétgömbjében, mint Kaiykot; az ügyes beszédű lovag egy kémet juttatott Thargarod falai közé, s nem tudni, miért - magában kissé mulatva annak néma előadásán.*
~ De legalább most már figyel. ~ *eddig a feltűnően unatkozom szoborcsoport részét képezhette volna, de most már teljes figyelme Kagané. A vezér alaposan felméri a férfit, de nem csak a méreteit. A Thargodarok, kiknek élettere az óriások és orkok területei között húzódott, és maguk is szép szál emberpéldányok, nem igéződnek meg a puszta fizikai erőtől.*
~ Erős, de zabolátlan, türelmetlen és önérzetes. Hmmm. ~ *ehhez nem kell legendás emberismerőnek lenni.*
- Lépj előre, Gabrien Chor'Un. Halljuk a te történeted, jöveteled célját s döntésed.
*Annak ellenére, hogy az elmúlt percekben a négyes nagyobbik része hibát hibára halmozott, Kagan még lát némi reményt. Reményt arra, hogy ne kelljen kíncölöphöz kötve végezniük, sőt! És ezen reményét az utolsó pillanatok tettei és válaszai alapozzák meg leginkább.*
~ Vagyis inkább azok hiánya. ~ *somolyog magában, a hátráló Khanra pillantva. A férfi jól harcolt a szavaik fegyverével, csak éppen szövetségesét nem készítette fel, hogy egy stratégiát kövessenek. Ebből Kagan arra a következtetésre jut: társulásuk friss és ad hoc jellegű - régi bűntársak nem követnek el ekkora hibát.*
*Mielőtt folytathatná, megérkezik Ryrin, egyike az új lovagoknak.*
- Türelmedet kérem még, Ryrin Bessin úr; ez az ügy nem tűr halasztást. *inti nyugalomra az érkezőt, és hangjában nem bujkál semmi a belül felhorgadó ingerültségből. Végighallgatja Kaiykot, és ezúttal még csak intéssel sem fegyelmezi a nyugtalan többieket - megannyi tanulmány ösztönös reakciójuk, kár lenne elrontani.*
- Így már jobb. *biccent, és tagadhatatlanul elégedett. A hétre megvan a tábori hulla-kvóta, nem akar túlteljesíteni. A nő szavai sok mindent megvilágítanak, de a döntést nem könnyítik meg. Hagynia kell érlelődni a dolgot egy kicsinység.*
- Harath. Kísérd Kaiyko kisasszonyt épségben a Gödörbe, hogy Maou ne legyen egyedül. Elmélkedjen egy kicsit... *az jót tesz, na meg ezzel Kagannak is hagy időt dönteni.*
*Teljes figyelmével fordul most Gabrien felé - Khant ugyanazon okból hagyja most a hallgatás sötétgömbjében, mint Kaiykot; az ügyes beszédű lovag egy kémet juttatott Thargarod falai közé, s nem tudni, miért - magában kissé mulatva annak néma előadásán.*
~ De legalább most már figyel. ~ *eddig a feltűnően unatkozom szoborcsoport részét képezhette volna, de most már teljes figyelme Kagané. A vezér alaposan felméri a férfit, de nem csak a méreteit. A Thargodarok, kiknek élettere az óriások és orkok területei között húzódott, és maguk is szép szál emberpéldányok, nem igéződnek meg a puszta fizikai erőtől.*
~ Erős, de zabolátlan, türelmetlen és önérzetes. Hmmm. ~ *ehhez nem kell legendás emberismerőnek lenni.*
- Lépj előre, Gabrien Chor'Un. Halljuk a te történeted, jöveteled célját s döntésed.
3899. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-13 11:33:18
Üzenet elküldve: 2015-01-13 11:33:18
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Nagyjából csak a beszélgetés fele jut el az agyáig, vagy talán annyi sem. Ami meg nem nagyon jellemző rá egyébként. Persze Kagan hozza a szokásos formáját, és hamarosan zavarba ejti Khant és a szép szolgáját is. Az imposztort. Leának a szeme se nagyon rezdül, hiszen Kagan neki is elmesélte, hogy Ethea mit hallott. Egyik felhúzott térdén könyököl, állát tenyerébe támasztva, borostyánszín tekintete a négy jómadáron nyugszik, hol az egyiket tanulmányozza, hol a másikat.
Gondolatai nagyjából azt ívet járják be, mint Kagan gondolatai, már ami a kémeket vonatkozó részeket illeti. Azonban ezek után egészen másfelé "indul", csalódott ugyanis. Végtelenül csalódott amiatt, hogy a nő valójában nem szolga. Persze egyelőre elég jó úton halad afelé, hogy az legyen, sőt talán még az elsőre szimpatikusnak tűnő Khant is magával ránthatja. Aminek megvan a gyakorlati haszna, hogy egyből két szolgára is szert tehetnek, bár lehet, hogy azt a nagydarab fickó nem hagyná szó nélkül. Sem pedig a nyomában járó nő. Ez mindjárt három négy szolgát jelent. Legalábbis Lea olyannyira ki van már éhezve pár friss rabszolgára, hogy örömmel ábrándozik ilyesmiről. Különösen azóta, hogy hónapokkal ezelőtt felbukkant kapujuk előtt egy csiricsáré rongyokat viselő férfi egy lányos arcú fiúval, meg egy igen fiatal leánnyal. No meg azóta, hogy Kagan nagylelkűen Kellnek adta Eruannát.
Csupán a Hrallhba berobbanó, számára eleddig ismeretlen lovag az, aki miatt kiszakad ábrándos gondolatai közül, aki mit sem törődik azzal, hogy éppen kihallgatás folyik. Lea értetlenül pislog rá, hogy vajon miért kellett okvetlenül belekotyognia az amúgy folyó meghallgatásba? Azon már legszívesebben csak hápogna, hogy Isurii mellé áll, és ezzel már vastagon benne van Lea személyes zónájában is - mivel Isu gyakorlatilag a lábánál ül, csakúgy, mint ahogy Lea Kaganénál. Ellenben nem szól, mert nem akarja még jobban megakasztani Kagant és az imposztor(ok) ügyét. Majd Kagan rendre utasítja, ha akarja.*
*Nagyjából csak a beszélgetés fele jut el az agyáig, vagy talán annyi sem. Ami meg nem nagyon jellemző rá egyébként. Persze Kagan hozza a szokásos formáját, és hamarosan zavarba ejti Khant és a szép szolgáját is. Az imposztort. Leának a szeme se nagyon rezdül, hiszen Kagan neki is elmesélte, hogy Ethea mit hallott. Egyik felhúzott térdén könyököl, állát tenyerébe támasztva, borostyánszín tekintete a négy jómadáron nyugszik, hol az egyiket tanulmányozza, hol a másikat.
Gondolatai nagyjából azt ívet járják be, mint Kagan gondolatai, már ami a kémeket vonatkozó részeket illeti. Azonban ezek után egészen másfelé "indul", csalódott ugyanis. Végtelenül csalódott amiatt, hogy a nő valójában nem szolga. Persze egyelőre elég jó úton halad afelé, hogy az legyen, sőt talán még az elsőre szimpatikusnak tűnő Khant is magával ránthatja. Aminek megvan a gyakorlati haszna, hogy egyből két szolgára is szert tehetnek, bár lehet, hogy azt a nagydarab fickó nem hagyná szó nélkül. Sem pedig a nyomában járó nő. Ez mindjárt három négy szolgát jelent. Legalábbis Lea olyannyira ki van már éhezve pár friss rabszolgára, hogy örömmel ábrándozik ilyesmiről. Különösen azóta, hogy hónapokkal ezelőtt felbukkant kapujuk előtt egy csiricsáré rongyokat viselő férfi egy lányos arcú fiúval, meg egy igen fiatal leánnyal. No meg azóta, hogy Kagan nagylelkűen Kellnek adta Eruannát.
Csupán a Hrallhba berobbanó, számára eleddig ismeretlen lovag az, aki miatt kiszakad ábrándos gondolatai közül, aki mit sem törődik azzal, hogy éppen kihallgatás folyik. Lea értetlenül pislog rá, hogy vajon miért kellett okvetlenül belekotyognia az amúgy folyó meghallgatásba? Azon már legszívesebben csak hápogna, hogy Isurii mellé áll, és ezzel már vastagon benne van Lea személyes zónájában is - mivel Isu gyakorlatilag a lábánál ül, csakúgy, mint ahogy Lea Kaganénál. Ellenben nem szól, mert nem akarja még jobban megakasztani Kagant és az imposztor(ok) ügyét. Majd Kagan rendre utasítja, ha akarja.*
3898. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-13 10:02:29
Üzenet elküldve: 2015-01-13 10:02:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Kérdésére bár azonnal nem kap választ, Kaiyko mondandója végére csak eljut az istállókig is. Valamelyest tisztul a kép, bár még akadnak szürke foltok. Ám ezek a szürke foltok mások esetében nem kifejezetten érdeklik őket ilyen mélységekben, reméli a lovászlány -vagy legyen bármilyen megnevezése Khan szolgájának- ügyét sem tárgyalják túl sokáig. Alaposabban fel kellett volna készülnie, s bár hízelgő, hogy a város és a kikötő között, az erdei ösvény és a folyó találkozásánál tábort vert északi barbárokat fontosabbnak tartja a város sorsa felől kérdezni, mint saját elöljáróit, vagy vezetőit, kik a városőrség óvó takarója alatt szinte láthatatlanok, nem biztos, hogy célravezető, hiszen Thargarod erőivel azon munkálkodik Isurii legjobb tudomása szerint, hogy a várostól, vagy bármi és bárki mástól való függetlenségét sziklaszilárddá tegye.
Tettek ők látogatást a városban, hogy bejelentsék magukat, ha úgy tetszik köszöntsék a vezetőség alakjait illő módon, hivatalosan. Ám elvi esélyük sem volt akkor véghez vinni akaratukat, ellenben a városőrség kénye kedve szerint tett velük, mintha egyébként Artheniorban nem lennének tőlük különb alakok, akikkel foglalkozniuk kellene. Mintha a homlokukra lenne írva: "fosztogató barbár". Ehhez hasonló kevésbé kellemes, vagy kifejezetten kellemetlen emlékek fűzik őket (vagy legalábbis Isuriit egészen biztos) a falak nélküli városhoz, na meg az általános undor. Szervezetlenségük fényében, bárminemű következetesség híján elképzelhetetlen Isurii számára, hogyan képesek így élni.
A fehér hajú Thargodar leány okosnak számít övéi közt, de most mégis szembesülnie kell azzal, hogy értetlenül áll Kaiyko elgondolásai előtt. A táborba jövet láthatta, hogy erejük teljében vannak, harcosaik száma folyamatosan gyarapszik, a védelem pedig a szelídeket is az erő körébe vonzza. Ha akartak volna bármit Artheniortól, vagy Artheniorban, mely komolyan befolyásolná a város jövőjét aligha ücsörögnének még mindig itt a kis hegyükön immár hónapok óta...
Halkan sóhajt egyet. Cseppet sem sajnálja a lányt, egy pillanatig sem kell csodálkoznia senkinek azon, hogy kétkedés és gyanakvás a jussa annak, aki hazugságok útján, megtévesztő szóvirágok mögé bújva kívánja elérni céljait (és ebbe bele is bukik), mikor minden lehetőség adott arra (is), hogy egyenesen kérdésekre egyenes válaszokat kapjon, kilétét egy percig sem szégyellve, vagy titkolva jöjjön Thargarod Hadurának színe elé.
Még egy embert sem tűztek ki a cölöpfalra, senkinek a fejét nem szögezték a kapura elrettentés ként, szóval tényleg, de tényleg nem tudja mire vélni a varázslónő a dolgot, különösen azok után, hogy az artheniori istállóban (is) lett volna lehetősége Kaiykonak megkérdeznie akár őt, vagy Dharrent, vagy bárkit, akiktől korábban hallott róluk... Mert valakitől ugye hallania kellett a forgalmas fogadó melletti istállóban a Vas-domb erődjéről.
Kékjei lemondóan fordulnak le a Nemzettség nélküliről, átbucskázik tekintetének hulláma Khan felett és Gabrienre alakján kapaszkodik meg. Fogalma sincs róla, hogy mi járhat az óriás fejében, mik azok az indulatok, melyek feszítik izmait, de nem tűnik úgy, hogy bírja a türelem erényét. Korábban is próbálta már megtudni ki az, akit Khan Gabriennek, vezérlő lángjának és kalauzának nevezett meg előtte. Van-e valami különös oka annak, hogy a szavakat harcoló férfi vezetőjének tekinti. Van-e valamilyen különösebb alapja erre, vagy csak épp ő volt a másik szerencsétlen flótás, aki ugyan akkor volt ugyan azon a helyen?
Van-e valami különösebb oka annak, hogy Gabrien ilyen nehezen viseli ha várakoznia kell, s nem körülötte -hanem társai körül- forognak az események, míg ő csak háttérszereplője lehet ezeknek?
Ezeket és ezekhez hasonló kérdéseket csepegtet a napszín szemű ismeretlenre, miközben figyeli minden rezdülését, ám a lenyűgöző kolosszus látványa csak addig ragadja magával, míg Ryrin mellé nem csapódik. Kicsit meglepődik rajta, mert ő a lépcsőfokon ücsörög, mely Kagan ülőhelyét hivatott megemelni, de egyébként a lányt nem zavarja meg a másik. Már teásbögréjét is maga mellé tette, hogy jobban tudjon figyelni. Néha oda-oda les a pennájára is, de csak hogy lássa miként teljesíti feladatát.*
*Kérdésére bár azonnal nem kap választ, Kaiyko mondandója végére csak eljut az istállókig is. Valamelyest tisztul a kép, bár még akadnak szürke foltok. Ám ezek a szürke foltok mások esetében nem kifejezetten érdeklik őket ilyen mélységekben, reméli a lovászlány -vagy legyen bármilyen megnevezése Khan szolgájának- ügyét sem tárgyalják túl sokáig. Alaposabban fel kellett volna készülnie, s bár hízelgő, hogy a város és a kikötő között, az erdei ösvény és a folyó találkozásánál tábort vert északi barbárokat fontosabbnak tartja a város sorsa felől kérdezni, mint saját elöljáróit, vagy vezetőit, kik a városőrség óvó takarója alatt szinte láthatatlanok, nem biztos, hogy célravezető, hiszen Thargarod erőivel azon munkálkodik Isurii legjobb tudomása szerint, hogy a várostól, vagy bármi és bárki mástól való függetlenségét sziklaszilárddá tegye.
Tettek ők látogatást a városban, hogy bejelentsék magukat, ha úgy tetszik köszöntsék a vezetőség alakjait illő módon, hivatalosan. Ám elvi esélyük sem volt akkor véghez vinni akaratukat, ellenben a városőrség kénye kedve szerint tett velük, mintha egyébként Artheniorban nem lennének tőlük különb alakok, akikkel foglalkozniuk kellene. Mintha a homlokukra lenne írva: "fosztogató barbár". Ehhez hasonló kevésbé kellemes, vagy kifejezetten kellemetlen emlékek fűzik őket (vagy legalábbis Isuriit egészen biztos) a falak nélküli városhoz, na meg az általános undor. Szervezetlenségük fényében, bárminemű következetesség híján elképzelhetetlen Isurii számára, hogyan képesek így élni.
A fehér hajú Thargodar leány okosnak számít övéi közt, de most mégis szembesülnie kell azzal, hogy értetlenül áll Kaiyko elgondolásai előtt. A táborba jövet láthatta, hogy erejük teljében vannak, harcosaik száma folyamatosan gyarapszik, a védelem pedig a szelídeket is az erő körébe vonzza. Ha akartak volna bármit Artheniortól, vagy Artheniorban, mely komolyan befolyásolná a város jövőjét aligha ücsörögnének még mindig itt a kis hegyükön immár hónapok óta...
Halkan sóhajt egyet. Cseppet sem sajnálja a lányt, egy pillanatig sem kell csodálkoznia senkinek azon, hogy kétkedés és gyanakvás a jussa annak, aki hazugságok útján, megtévesztő szóvirágok mögé bújva kívánja elérni céljait (és ebbe bele is bukik), mikor minden lehetőség adott arra (is), hogy egyenesen kérdésekre egyenes válaszokat kapjon, kilétét egy percig sem szégyellve, vagy titkolva jöjjön Thargarod Hadurának színe elé.
Még egy embert sem tűztek ki a cölöpfalra, senkinek a fejét nem szögezték a kapura elrettentés ként, szóval tényleg, de tényleg nem tudja mire vélni a varázslónő a dolgot, különösen azok után, hogy az artheniori istállóban (is) lett volna lehetősége Kaiykonak megkérdeznie akár őt, vagy Dharrent, vagy bárkit, akiktől korábban hallott róluk... Mert valakitől ugye hallania kellett a forgalmas fogadó melletti istállóban a Vas-domb erődjéről.
Kékjei lemondóan fordulnak le a Nemzettség nélküliről, átbucskázik tekintetének hulláma Khan felett és Gabrienre alakján kapaszkodik meg. Fogalma sincs róla, hogy mi járhat az óriás fejében, mik azok az indulatok, melyek feszítik izmait, de nem tűnik úgy, hogy bírja a türelem erényét. Korábban is próbálta már megtudni ki az, akit Khan Gabriennek, vezérlő lángjának és kalauzának nevezett meg előtte. Van-e valami különös oka annak, hogy a szavakat harcoló férfi vezetőjének tekinti. Van-e valamilyen különösebb alapja erre, vagy csak épp ő volt a másik szerencsétlen flótás, aki ugyan akkor volt ugyan azon a helyen?
Van-e valami különösebb oka annak, hogy Gabrien ilyen nehezen viseli ha várakoznia kell, s nem körülötte -hanem társai körül- forognak az események, míg ő csak háttérszereplője lehet ezeknek?
Ezeket és ezekhez hasonló kérdéseket csepegtet a napszín szemű ismeretlenre, miközben figyeli minden rezdülését, ám a lenyűgöző kolosszus látványa csak addig ragadja magával, míg Ryrin mellé nem csapódik. Kicsit meglepődik rajta, mert ő a lépcsőfokon ücsörög, mely Kagan ülőhelyét hivatott megemelni, de egyébként a lányt nem zavarja meg a másik. Már teásbögréjét is maga mellé tette, hogy jobban tudjon figyelni. Néha oda-oda les a pennájára is, de csak hogy lássa miként teljesíti feladatát.*
3897. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-13 08:46:43
Üzenet elküldve: 2015-01-13 08:46:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Hrallhra fel, előre! //
*Szavak... Kicsavarják és megmérgezik a mondandóját. Akkor is, ha egy-egy pillanatra elhitetik vele, hogy ezúttal valóban a szolgálatába állnak.
Elsőbb Khan az, akin a Thargodar vezér válasza végigver. A zsoldos nem ostoba ember, nem kezdi ki a sorsát tartó szálat. Hátrébb lép, s most már végképp Kaiyko lesz az, kinek szerencsétlen személyére Kagan figyelme nehezedik. De még milyen súllyal. Csoda, hogy megbírja a lába. De bírja állhatatosan.
A fehér hajú nő, Isurii is megszólal. A szavai megrendítik Kaiykot, hát még a vezér összegzése. Most ismét teret nyer benne az a zavarodottság, amit ez a napfelkelte hozott. És félelem. Ha itt nem jól válaszol, felkoncolják. Ahogy peregnek a rá húzott szerepek, ő csak rázza a fejét egy alig-mozdulatban, de közbeszólni nem mer, míg a vezér be nem fejezte. De a végső csapás csak eztán jön. Kagan Thargodar olyan méltóságteljes kegyetlenséggel forgatja meg, mint egy harci pörölyt egy párbaj végérvényes bevégzése előtt. Ha nyugton ül is székében, szavai ha indulattalanok is, a Vezér hatalma most mennydörögve kel ki trónusából, s magasodik fölé, hogy azelőtt már meg nem állhat. Térdet s fejet hajtva hódol meg a Hadúr előtt. Két tenyerét fölfelé fordítva tartja maga elé a Yadanok ítéletkérő testtartásában.*
- Nem szándékosan sértettelek meg, Kagan Thargodar, Amon Ruadh Hadura.
- Az enyémeket büszkén neveztem farkasnak, de téged nem jól ítéltelek meg. A szavaimra nincs mentségem. *A tisztelet mindig is erősen élt benne sajátjai iránt, az erősebb elvét is érti, de a hatalom olyan dolog, amivel most először szembesül igazán.*
- Kaiyko vagyok *emeli fel ismét a tekintetét.* - Nemzetség nélküli. Nevelő atyám volt Narr Di'Arie, a határháborúk veteránja. Ő küldött a Thargodarok földjére, mert úgy tanította, sose verjek tábort anélkül, hogy megismerjem a környékét, hogy Irbisz-csapásán körül ne járjam. Végakaratában úgy kívánta, hagyjam el az Erdőmélyét és jöjjek az emberek közé. Artheniorban vetettem meg a lábam, az istállóban pedig felfogadtak lovásznak.
- Amikor hallottam a Vas-domb erődjéről, idejöttem, hogy megtudjam, mit jelent ez az erőd Arthenior népére nézve. Nem vagyok tolvaj és nem a városi elöljárók szolgálatában jöttem. Hanem csakis magam miatt, ...hogy tudjam, Arthenior jó választás volt-e.
*Szavak... Kicsavarják és megmérgezik a mondandóját. Akkor is, ha egy-egy pillanatra elhitetik vele, hogy ezúttal valóban a szolgálatába állnak.
Elsőbb Khan az, akin a Thargodar vezér válasza végigver. A zsoldos nem ostoba ember, nem kezdi ki a sorsát tartó szálat. Hátrébb lép, s most már végképp Kaiyko lesz az, kinek szerencsétlen személyére Kagan figyelme nehezedik. De még milyen súllyal. Csoda, hogy megbírja a lába. De bírja állhatatosan.
A fehér hajú nő, Isurii is megszólal. A szavai megrendítik Kaiykot, hát még a vezér összegzése. Most ismét teret nyer benne az a zavarodottság, amit ez a napfelkelte hozott. És félelem. Ha itt nem jól válaszol, felkoncolják. Ahogy peregnek a rá húzott szerepek, ő csak rázza a fejét egy alig-mozdulatban, de közbeszólni nem mer, míg a vezér be nem fejezte. De a végső csapás csak eztán jön. Kagan Thargodar olyan méltóságteljes kegyetlenséggel forgatja meg, mint egy harci pörölyt egy párbaj végérvényes bevégzése előtt. Ha nyugton ül is székében, szavai ha indulattalanok is, a Vezér hatalma most mennydörögve kel ki trónusából, s magasodik fölé, hogy azelőtt már meg nem állhat. Térdet s fejet hajtva hódol meg a Hadúr előtt. Két tenyerét fölfelé fordítva tartja maga elé a Yadanok ítéletkérő testtartásában.*
- Nem szándékosan sértettelek meg, Kagan Thargodar, Amon Ruadh Hadura.
- Az enyémeket büszkén neveztem farkasnak, de téged nem jól ítéltelek meg. A szavaimra nincs mentségem. *A tisztelet mindig is erősen élt benne sajátjai iránt, az erősebb elvét is érti, de a hatalom olyan dolog, amivel most először szembesül igazán.*
- Kaiyko vagyok *emeli fel ismét a tekintetét.* - Nemzetség nélküli. Nevelő atyám volt Narr Di'Arie, a határháborúk veteránja. Ő küldött a Thargodarok földjére, mert úgy tanította, sose verjek tábort anélkül, hogy megismerjem a környékét, hogy Irbisz-csapásán körül ne járjam. Végakaratában úgy kívánta, hagyjam el az Erdőmélyét és jöjjek az emberek közé. Artheniorban vetettem meg a lábam, az istállóban pedig felfogadtak lovásznak.
- Amikor hallottam a Vas-domb erődjéről, idejöttem, hogy megtudjam, mit jelent ez az erőd Arthenior népére nézve. Nem vagyok tolvaj és nem a városi elöljárók szolgálatában jöttem. Hanem csakis magam miatt, ...hogy tudjam, Arthenior jó választás volt-e.
3896. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 23:07:47
Üzenet elküldve: 2015-01-12 23:07:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Rövid időre a figyelem fénye rávetődik, amikor a vezér csitítóan felé emeli kezét. Úgy tűnik, türelmetlenségével magára vonta Kagan figyelmét, úgy tűnik a thargarodok vezére nem szívleli a türelmetlen harcosokat.
Nem ez az első eset, hogy ezzel a viselkedéssel vív ki kétes figyelmet magának. Minden bizonnyal nem is az utolsó.
Az okulásra tett megjegyzésre csak újabb fújtatás a válasz, nem igazán kedveli, ha utasítgatják. Egyelőre még Kagan nem a vezére és ahogy a történet alakul, lehet, hogy nem is lesz. Nagyon kíváncsi, hogyan fordul a sors feléjük, különösen most, hogy Khanra és Kaiykora sütött bélyeg sötét fénye rájuk is kihatással lehet.
Khan visszaáll közéjük, ezzel ő is újra a háttérbe szorul. Janemita után a férfi felé fordul a napsárga tekintet. Ahogy a zöld és az arany pillantás találkozik, tudatja vele, ott lesz mellette, ha rosszul alakulnak a dolgok.
Közben szegény Kaiyko áll a tekintetek súlyának kereszttüzében, a hósörényű reméli, hogy nem fog összeroppanni terheik alatt, válaszait előadja, Kagan pedig reflektál rájuk, de még mindig nem kerül pont a történet végére.
A kolosszus figyelmét felébresztik a történtek, vagyis inkább a lehetőségek, melyekkel a pillanat kecsegtet. Már nem unja magát, inkább egyre feszültebben figyel, ahogy a színdarab a végéhez közeledik.*
*Rövid időre a figyelem fénye rávetődik, amikor a vezér csitítóan felé emeli kezét. Úgy tűnik, türelmetlenségével magára vonta Kagan figyelmét, úgy tűnik a thargarodok vezére nem szívleli a türelmetlen harcosokat.
Nem ez az első eset, hogy ezzel a viselkedéssel vív ki kétes figyelmet magának. Minden bizonnyal nem is az utolsó.
Az okulásra tett megjegyzésre csak újabb fújtatás a válasz, nem igazán kedveli, ha utasítgatják. Egyelőre még Kagan nem a vezére és ahogy a történet alakul, lehet, hogy nem is lesz. Nagyon kíváncsi, hogyan fordul a sors feléjük, különösen most, hogy Khanra és Kaiykora sütött bélyeg sötét fénye rájuk is kihatással lehet.
Khan visszaáll közéjük, ezzel ő is újra a háttérbe szorul. Janemita után a férfi felé fordul a napsárga tekintet. Ahogy a zöld és az arany pillantás találkozik, tudatja vele, ott lesz mellette, ha rosszul alakulnak a dolgok.
Közben szegény Kaiyko áll a tekintetek súlyának kereszttüzében, a hósörényű reméli, hogy nem fog összeroppanni terheik alatt, válaszait előadja, Kagan pedig reflektál rájuk, de még mindig nem kerül pont a történet végére.
A kolosszus figyelmét felébresztik a történtek, vagyis inkább a lehetőségek, melyekkel a pillanat kecsegtet. Már nem unja magát, inkább egyre feszültebben figyel, ahogy a színdarab a végéhez közeledik.*
3895. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 21:50:19
Üzenet elküldve: 2015-01-12 21:50:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Hogy ő ezt mennyire utálja. Kimondhatatlanul, leírhatatlanul, megfogalmazhatatlanul rühelli, és ebbéli véleményét az elsötétülő vonásokról és fagyos tekintetéből gond nélkül ki lehet olvasni. Intrika, megtévesztés, hatalmi játszmák, hogyne ismerné ezeket? Hiszen nemesnek született, ebben a közegben nőtt fel részben, tudja jól, hogy így lehet információt szerezni, apró morzsákat vagy akár nagyobb szeleteket is nyerni, de attól még ki nem állhatja az egész hacacárét.
ÉS tessék, már megint mit lát? Hazugságok kusza hálóját, amibe még az azokat szövő pók is belegabalyodik. Hát úgy kell nekik, kicsit sem tudja sajnálni a színjáték elszenvedőit. Aki ilyen táncba akar kezdeni, az legyen felkészült, ennél sokkal felkészültebb. Szürke szemei Khant és szolgáját figyelik, szimpátiát irántuk egyre kevésbé találni a lányban. A réteges téli öltözék miatt ugyan nem nagyon látszódik, de izmai ugrásra készen feszülnek, legfeljebb tartásában utalnak rá apró jelek, hogyha itt elszabadulnak az indulatok, nem csak tétlen ácsorgással szándékozik tölteni az időt. Elvégre immár van egy úr, akit szolgál, és ha valaki rendet bont az ő földjein, arról nem is beszélve, hogy az ő jelenlétében, az a minimum, hogy a lovag tesz a zavart keltő lekapcsolása érdekében.
Persze sokkal boldogabb lenne, ha ezt karddal a kezében tehetné meg, ámde fegyverét és vértjét neki is le kellett adnia. Halkan sóhajt a gondolatra, eddig is kényelmetlen volt a fegyver hiánya, nem érezte a megnyugtató nehezéket oldalán, de ha nincs más, hát marad az ököl. Remélhetőleg a komédiások nagyra nőtt társának több esze van, és nem próbál meg ostobaságot tenni, ellenkező esetben ő bizonyulna a nehezebb célpontnak. aztán ki tudja, a tegnapi párbajjal kapcsolatban is tévedett. Természetesen jobb szeretné, ha a vádlottak nem kezdenének olyan akciókba, ami fegyverek illetve öklözések bevonásával járna, ámde túl sok olyan vitát látott már, ami erőszakba torkollt, így az optimizmusa e téren érthető okokból távol marad. Pedig hogy reménykedett benne, hogy legfeljebb szörnyeket, vadakat, ellenséges katonákat kell elintéznie, és nem már megint egy ki mit hazudik és miért játszmába csöppen, legalábbis nem ilyen hamar.*
*Hogy ő ezt mennyire utálja. Kimondhatatlanul, leírhatatlanul, megfogalmazhatatlanul rühelli, és ebbéli véleményét az elsötétülő vonásokról és fagyos tekintetéből gond nélkül ki lehet olvasni. Intrika, megtévesztés, hatalmi játszmák, hogyne ismerné ezeket? Hiszen nemesnek született, ebben a közegben nőtt fel részben, tudja jól, hogy így lehet információt szerezni, apró morzsákat vagy akár nagyobb szeleteket is nyerni, de attól még ki nem állhatja az egész hacacárét.
ÉS tessék, már megint mit lát? Hazugságok kusza hálóját, amibe még az azokat szövő pók is belegabalyodik. Hát úgy kell nekik, kicsit sem tudja sajnálni a színjáték elszenvedőit. Aki ilyen táncba akar kezdeni, az legyen felkészült, ennél sokkal felkészültebb. Szürke szemei Khant és szolgáját figyelik, szimpátiát irántuk egyre kevésbé találni a lányban. A réteges téli öltözék miatt ugyan nem nagyon látszódik, de izmai ugrásra készen feszülnek, legfeljebb tartásában utalnak rá apró jelek, hogyha itt elszabadulnak az indulatok, nem csak tétlen ácsorgással szándékozik tölteni az időt. Elvégre immár van egy úr, akit szolgál, és ha valaki rendet bont az ő földjein, arról nem is beszélve, hogy az ő jelenlétében, az a minimum, hogy a lovag tesz a zavart keltő lekapcsolása érdekében.
Persze sokkal boldogabb lenne, ha ezt karddal a kezében tehetné meg, ámde fegyverét és vértjét neki is le kellett adnia. Halkan sóhajt a gondolatra, eddig is kényelmetlen volt a fegyver hiánya, nem érezte a megnyugtató nehezéket oldalán, de ha nincs más, hát marad az ököl. Remélhetőleg a komédiások nagyra nőtt társának több esze van, és nem próbál meg ostobaságot tenni, ellenkező esetben ő bizonyulna a nehezebb célpontnak. aztán ki tudja, a tegnapi párbajjal kapcsolatban is tévedett. Természetesen jobb szeretné, ha a vádlottak nem kezdenének olyan akciókba, ami fegyverek illetve öklözések bevonásával járna, ámde túl sok olyan vitát látott már, ami erőszakba torkollt, így az optimizmusa e téren érthető okokból távol marad. Pedig hogy reménykedett benne, hogy legfeljebb szörnyeket, vadakat, ellenséges katonákat kell elintéznie, és nem már megint egy ki mit hazudik és miért játszmába csöppen, legalábbis nem ilyen hamar.*
3894. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 21:22:34
Üzenet elküldve: 2015-01-12 21:22:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Követi Chiarit a sátrába, és megköszöni a meghívást. Nem igazán érdekli a gyereksírás, hallott már rosszabbat is. Befekszik a földre terített jó puha szőrmék közé, nem is kell neki sok ahhoz, hogy elaludjon. Arra ébred, hogy ruhákat nyomnak a kezébe.*
- Hű, nagyon szépen köszönöm.
*A mosolya egészen a füléig ér, hiszen ezek vére jó meleg, téli ruhák, nem kell többé fagyoskodnia. Szinte kipattan a bőréből, az sem érdekli, hogy használt darab, sőt, még az sem, hogy kicsit nagy rá, néhol lóg. Főleg a cipőnek örül nagyon.*
- Folyton fázott talpam, felfáztam, és annyira rossz volt, arra még gyógynövényt sem ismerek.
*Hálából átöleli a nőt, próbálja jó erősen, de nagy a valószínűsége, hogy semmit nem érez belőle.
Mikor elengedi a nő reggelihez hívja, szinte ugrálva vagy utána. Még a másik elmegy, addig teletömi a hasát. Ez után nem igáz tud bármi tennivalóról, így csak össze-vissza sétál, hátha összetalálkázik valakivel.*
- Hű, nagyon szépen köszönöm.
*A mosolya egészen a füléig ér, hiszen ezek vére jó meleg, téli ruhák, nem kell többé fagyoskodnia. Szinte kipattan a bőréből, az sem érdekli, hogy használt darab, sőt, még az sem, hogy kicsit nagy rá, néhol lóg. Főleg a cipőnek örül nagyon.*
- Folyton fázott talpam, felfáztam, és annyira rossz volt, arra még gyógynövényt sem ismerek.
*Hálából átöleli a nőt, próbálja jó erősen, de nagy a valószínűsége, hogy semmit nem érez belőle.
Mikor elengedi a nő reggelihez hívja, szinte ugrálva vagy utána. Még a másik elmegy, addig teletömi a hasát. Ez után nem igáz tud bármi tennivalóról, így csak össze-vissza sétál, hátha összetalálkázik valakivel.*
3893. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:42:38
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Előző délután meglehetősen váratlanul érte, hogy Kagan azért hívta be őt is a tábortűz mellől, hogy szolgálatába hívja, s nem azért, hogy a vendégeskedés mikéntjéről tárgyaljon. Efféle volumenű döntéseket nem szokott, nem szabad felelőtlenül hoznia, mégis belekerült egy olyan helyzetbe, hogy ha visszautasítja, akkor lehet, hogy igen sokáig a puszta kísértete lett volna Tenminnel együtt. Hála annak, hogy Kagannak fontosabb dolgokkal kellett foglalkoznia -már egyébként is későre járt, mire a másik lovagot meghallgatta-, elmehetett a szállására, hogy végre kellemes ágyban aludhassa ki az út fáradalmát. Jóllehet, nem igazán aludt egy szemhunyást sem, hiszen igen fontos dolgon kellett gondolkoznia, hogy immáron szilárd véleménnyel állhasson a vezér előtt a sorsukat megpecsételő döntési pillanatban. Nehezen is bírta kivárni, míg küldettek érte, hogy jelenjék meg ismét a várúr előtt. Amikor megtörtént, lelkesen sietett a Nagyterembe, ám legnagyobb meglepetésére a hely, mikor belépett, telve volt emberekkel, asszonyokkal.*
~Talán mind a törzs tagjai? Vagy vannak, akik a sorstársaim?~
-Nagyvezér, hívatott újfent.
*Hajol meg a Birtok Ura előtt, majd egy biccentéssel üdvözli a többieket is. Az üdvözlés után, ha nem kerül rögtön a beszámolás kényszere alá, akkor félre húzódik -Isurii mellé-, s türelmesen kivárja a sorát. Végül is, nincs is jobb dolog, mint egy gyönyörű nő mellett eltölteni a várakozással telő perceket.*
*Előző délután meglehetősen váratlanul érte, hogy Kagan azért hívta be őt is a tábortűz mellől, hogy szolgálatába hívja, s nem azért, hogy a vendégeskedés mikéntjéről tárgyaljon. Efféle volumenű döntéseket nem szokott, nem szabad felelőtlenül hoznia, mégis belekerült egy olyan helyzetbe, hogy ha visszautasítja, akkor lehet, hogy igen sokáig a puszta kísértete lett volna Tenminnel együtt. Hála annak, hogy Kagannak fontosabb dolgokkal kellett foglalkoznia -már egyébként is későre járt, mire a másik lovagot meghallgatta-, elmehetett a szállására, hogy végre kellemes ágyban aludhassa ki az út fáradalmát. Jóllehet, nem igazán aludt egy szemhunyást sem, hiszen igen fontos dolgon kellett gondolkoznia, hogy immáron szilárd véleménnyel állhasson a vezér előtt a sorsukat megpecsételő döntési pillanatban. Nehezen is bírta kivárni, míg küldettek érte, hogy jelenjék meg ismét a várúr előtt. Amikor megtörtént, lelkesen sietett a Nagyterembe, ám legnagyobb meglepetésére a hely, mikor belépett, telve volt emberekkel, asszonyokkal.*
~Talán mind a törzs tagjai? Vagy vannak, akik a sorstársaim?~
-Nagyvezér, hívatott újfent.
*Hajol meg a Birtok Ura előtt, majd egy biccentéssel üdvözli a többieket is. Az üdvözlés után, ha nem kerül rögtön a beszámolás kényszere alá, akkor félre húzódik -Isurii mellé-, s türelmesen kivárja a sorát. Végül is, nincs is jobb dolog, mint egy gyönyörű nő mellett eltölteni a várakozással telő perceket.*
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:32:34
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:32:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
* Nem teljesen áll össze a kép Morwon fejében. Beszélnek itt kémekről, tolvajokról, lovászlányokról és még oroszlánokat is említ a vezér, habár ez utóbbi metaforát azért megérti az óriás. És még azt is sejti végül is hogy ki melyik rangban áll a fentiek közül, na, de azt már nem, hogy ha valóban tolvajok lennének, akkor azt mért nem leplezik. Úgy aztán senkit nem fognak tudni meglopni, hogy előre elmondják a szándékukat.
Megrázza fejét, majd újabb, és újabb lehetőségeket vázol fel maga előtt, de egy sem éri el azt a jogot, hogy beleszóljon a beszélgetésbe, meg amúgy is idővel kiderül, vagy, ha nem akkor legfeljebb néhány fejjel kevesebb lesz az idegenek nyakuk végén, valamint néhány véres fejszével több lesz.
Nem nagy dolog, és nem valószínű, hogy bárki is sajnálná azokat a fejeket. Persze a tulajdonosokon kívül.
Továbbra is a falnak dőlve - kényelmesen hallgatja az eseményeket, de néhány másodpercen belül kardot tudna rántani... Mondjuk nem számít támadásra, így kicsit késne talán. *
* Nem teljesen áll össze a kép Morwon fejében. Beszélnek itt kémekről, tolvajokról, lovászlányokról és még oroszlánokat is említ a vezér, habár ez utóbbi metaforát azért megérti az óriás. És még azt is sejti végül is hogy ki melyik rangban áll a fentiek közül, na, de azt már nem, hogy ha valóban tolvajok lennének, akkor azt mért nem leplezik. Úgy aztán senkit nem fognak tudni meglopni, hogy előre elmondják a szándékukat.
Megrázza fejét, majd újabb, és újabb lehetőségeket vázol fel maga előtt, de egy sem éri el azt a jogot, hogy beleszóljon a beszélgetésbe, meg amúgy is idővel kiderül, vagy, ha nem akkor legfeljebb néhány fejjel kevesebb lesz az idegenek nyakuk végén, valamint néhány véres fejszével több lesz.
Nem nagy dolog, és nem valószínű, hogy bárki is sajnálná azokat a fejeket. Persze a tulajdonosokon kívül.
Továbbra is a falnak dőlve - kényelmesen hallgatja az eseményeket, de néhány másodpercen belül kardot tudna rántani... Mondjuk nem számít támadásra, így kicsit késne talán. *
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:26:12
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:26:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
~ Isurii. ~
*A havasok színét idéző hajkorona birtokosára néz, aki pontot tesz minden korábbi mondat végére, vagy ha úgy tetszik, belekever még egy komponenst a már egyébként is egyre zavarosabb mixtúrába. Saját válaszával sem elégedett, tudja arról, hogy másutt talán megállná a helyét, most azonban hártyavékony jégen táncol és a trónus felől érkező reakció nem azt sugallja, hogy kifelé verekednék magukat. A rianás már kipattant Kaganban, részint az őröktől kapott jelentések, másfelől a hóhajzatú írnok megjegyzése okán.
Maga mögött érez egy nyugtalan erőt is mocorogni: Gabrien. Hosszas ideje váratják már őt és Janemitát, nem mellesleg a levegő is egészen elhűl a nagyteremben. Harcos lévén erre úgy reagálhat megfelelőképp, ha felkészíti magát a... legrosszabbakra, és kételyek nem furdalják Khant afelől, hogy ez Gabriennél mit jelent. Napok, talán néhány hét mindössze ismertségük időhossza, de még bitó alá is hajtaná a fejét, oly biztos abban, hogy soha nem adná meg magát.*
~ Őket óvja a vétlenség. ~
*A felismerés valamelyes enyhülést hoz számára, lelkiismeretének moshatatlan vétkévé válna, ha egyetlen ostoba döntést hozó ember miatt másoknak is követnie kellene az elkövetőt. Nevelni akart, de az őrá olvasnak most leckét, Kagan szájából érkezve pedig alaposat is. Rendreutasítva küldik vissza, neveletlen eb gyanánt. Bólint csak, a klánfőnök határozottan a tudtára adta, hogy a csendet viselje most páncéljaként. Megértette a hasonlatot, vállalni fogja a kockázatot, ami a lánnyal jár.
Fordultában összetalálkozhat tekintete Kaiykoéval, s ha ez csakugyan megtörténik, egy pillanatra hagyni fogja összeforrni a zöldesszürkéket a lányéval.*
~ A legfontosabb lecke: maradj életben. ~
*Bármi ezt megelőző vagy ezt követő tanulságot felülír az első számú törvény, ami a Khan és hozzá hasonlók életét jellemzi. Törvényszerű, hogy mindent lecsupaszítva egy bonyolulttá tett létből, csak ez a princípium marad kapaszkodónak. Kaiyko-Sejunak most meg kell találni azt, ahol megragadhatja és kitáncolhat arról a peremről, ahonnét csak lefelé vezet az út.*
~ Sajnálom. ~
*Engedi el egy sóhajjal mindazt, ami eleddig felgyülemlett benne. Ó, hogy látszólag hidegvérrel kezeli az ügyet? Az megint csak külön szót érdemelne, mi látható és mi az, amit mindenki szeret inkább rejtve hordani.*
~ Isurii. ~
*A havasok színét idéző hajkorona birtokosára néz, aki pontot tesz minden korábbi mondat végére, vagy ha úgy tetszik, belekever még egy komponenst a már egyébként is egyre zavarosabb mixtúrába. Saját válaszával sem elégedett, tudja arról, hogy másutt talán megállná a helyét, most azonban hártyavékony jégen táncol és a trónus felől érkező reakció nem azt sugallja, hogy kifelé verekednék magukat. A rianás már kipattant Kaganban, részint az őröktől kapott jelentések, másfelől a hóhajzatú írnok megjegyzése okán.
Maga mögött érez egy nyugtalan erőt is mocorogni: Gabrien. Hosszas ideje váratják már őt és Janemitát, nem mellesleg a levegő is egészen elhűl a nagyteremben. Harcos lévén erre úgy reagálhat megfelelőképp, ha felkészíti magát a... legrosszabbakra, és kételyek nem furdalják Khant afelől, hogy ez Gabriennél mit jelent. Napok, talán néhány hét mindössze ismertségük időhossza, de még bitó alá is hajtaná a fejét, oly biztos abban, hogy soha nem adná meg magát.*
~ Őket óvja a vétlenség. ~
*A felismerés valamelyes enyhülést hoz számára, lelkiismeretének moshatatlan vétkévé válna, ha egyetlen ostoba döntést hozó ember miatt másoknak is követnie kellene az elkövetőt. Nevelni akart, de az őrá olvasnak most leckét, Kagan szájából érkezve pedig alaposat is. Rendreutasítva küldik vissza, neveletlen eb gyanánt. Bólint csak, a klánfőnök határozottan a tudtára adta, hogy a csendet viselje most páncéljaként. Megértette a hasonlatot, vállalni fogja a kockázatot, ami a lánnyal jár.
Fordultában összetalálkozhat tekintete Kaiykoéval, s ha ez csakugyan megtörténik, egy pillanatra hagyni fogja összeforrni a zöldesszürkéket a lányéval.*
~ A legfontosabb lecke: maradj életben. ~
*Bármi ezt megelőző vagy ezt követő tanulságot felülír az első számú törvény, ami a Khan és hozzá hasonlók életét jellemzi. Törvényszerű, hogy mindent lecsupaszítva egy bonyolulttá tett létből, csak ez a princípium marad kapaszkodónak. Kaiyko-Sejunak most meg kell találni azt, ahol megragadhatja és kitáncolhat arról a peremről, ahonnét csak lefelé vezet az út.*
~ Sajnálom. ~
*Engedi el egy sóhajjal mindazt, ami eleddig felgyülemlett benne. Ó, hogy látszólag hidegvérrel kezeli az ügyet? Az megint csak külön szót érdemelne, mi látható és mi az, amit mindenki szeret inkább rejtve hordani.*
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:13:36
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:13:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyító sátorka, tűznél//
* A cuppogó gyors léptek kísérik útját ahogy lépdel a sátorban is, a maga gyors tempójával. Ekkor szinte tetten érik hogy egy gyolcs fáslit bontana ki, de hallgat a szép szóra és leül arra a ládára, amelyiken ült mikor a fülét varrták. A Harathal való küzdelme után. * ~ Jajj testvér, remélem hamar visszatérnek az emlékeid. ~ * Gondolja magában. *
- Rentpen, iken natyon meghűltem. * Öhö öhö, köhécsel. *
- Tutssz sekíteni? * Kérdezi őszintén, már becsületét ledobva a szerzetes.
Tűri az öltöztetést, elvégre az ő gyógyulását szolgálja, így hamarosan úgy ül a ládán, mint ahogy Brennussal állt ki, hiába van meleg a sátorban, ő mégis remeg, és izzad. Hiába lekerültek róla a ruhadarabok. Figyeli a serénykedő nőt, de nem akkora figyelemmel, csak forgatja a fejét és szemét, amerre az megy, és csinálja a dolgát, miközben hasa kezdi feladni harcát, és akkorákat kordul, hogy már szinte kikívánkozik böfögés formájában.
Minden segítséget boldogan elfogad, elvégre tényleg valami küszöbén érzi magát, és az nem a sátoré, a kenegetés jót tesz a tüdejének az üvegcséből pedig már most húz, nem is figyel az ízére, szükséges rossznak tartja. A kezét ugyan nem varrják újra, de mindenét újrakötik, és így a már csak csorgó vér eláll és megalvad. *
-Rentpen, ahoty kífánot, és mintent köszönök. * Áll fel sarkára, és ha tudja egy csókkal illeti annak áldott kezét, majd sarkán eltipeg a raktárig, átveszi a ruháját, legalábbis csizmáját, és vesz egy alsó ruházatát, valamint egy nagy szőrös téli kabátot. Lábát betekeri a kapcába, és úgy veszi fel a csizmát. Visszatipeg a tűzhöz, majd körbenéz. *
- Chiari, mit hehet enni? * Kérdezi fátyolozott szeméve, elvégre alig lát valamit, egyik szeme lila, másik pedig tompa a láztól. A nőt pedig azért szólítja meg, mert látta hogy arra megy, hátha ott találja. *
* A cuppogó gyors léptek kísérik útját ahogy lépdel a sátorban is, a maga gyors tempójával. Ekkor szinte tetten érik hogy egy gyolcs fáslit bontana ki, de hallgat a szép szóra és leül arra a ládára, amelyiken ült mikor a fülét varrták. A Harathal való küzdelme után. * ~ Jajj testvér, remélem hamar visszatérnek az emlékeid. ~ * Gondolja magában. *
- Rentpen, iken natyon meghűltem. * Öhö öhö, köhécsel. *
- Tutssz sekíteni? * Kérdezi őszintén, már becsületét ledobva a szerzetes.
Tűri az öltöztetést, elvégre az ő gyógyulását szolgálja, így hamarosan úgy ül a ládán, mint ahogy Brennussal állt ki, hiába van meleg a sátorban, ő mégis remeg, és izzad. Hiába lekerültek róla a ruhadarabok. Figyeli a serénykedő nőt, de nem akkora figyelemmel, csak forgatja a fejét és szemét, amerre az megy, és csinálja a dolgát, miközben hasa kezdi feladni harcát, és akkorákat kordul, hogy már szinte kikívánkozik böfögés formájában.
Minden segítséget boldogan elfogad, elvégre tényleg valami küszöbén érzi magát, és az nem a sátoré, a kenegetés jót tesz a tüdejének az üvegcséből pedig már most húz, nem is figyel az ízére, szükséges rossznak tartja. A kezét ugyan nem varrják újra, de mindenét újrakötik, és így a már csak csorgó vér eláll és megalvad. *
-Rentpen, ahoty kífánot, és mintent köszönök. * Áll fel sarkára, és ha tudja egy csókkal illeti annak áldott kezét, majd sarkán eltipeg a raktárig, átveszi a ruháját, legalábbis csizmáját, és vesz egy alsó ruházatát, valamint egy nagy szőrös téli kabátot. Lábát betekeri a kapcába, és úgy veszi fel a csizmát. Visszatipeg a tűzhöz, majd körbenéz. *
- Chiari, mit hehet enni? * Kérdezi fátyolozott szeméve, elvégre alig lát valamit, egyik szeme lila, másik pedig tompa a láztól. A nőt pedig azért szólítja meg, mert látta hogy arra megy, hátha ott találja. *
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:09:42
Üzenet elküldve: 2015-01-12 19:09:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Noha a kandalló mellett helyezte kényelembe magát szó szerint, éles félvér füleivel könnyedén hallja a beszédet a Hrallh falai közt. Közben olykor táplálja a tüzet néhány hasábbal. Kellemes hő és mindenféle érzete van, hiszen ha felé pillantanak arcát a csuklya és a tűz fénye okán nem láthatják. Így azt sem, ha némelyiküket tüzetesen végigmustrálja. Kezdve a hatalmas méretű monstrummal, folytatva a később nevesített Kán nevezetűvel, de a lányokat sem kihagyva. Szép sorjában, hisz ideje, mint a tenger. Kíváncsisága pedig nem a fenekük feszességében éli ki magát, de mozgásuk, tartásuk minden apropójában jeleket keres.
Noha fegyvertelenek, nincs kétsége, hogy egyikük sem ártatlan bárány. És a vezér számára is hihetetlen és megdöbbentő dologgal áll elő. Ekkor, először ekkor feszülnek meg kissé izmai, ahogy halkan leteszi keresztbe vetett lábait a földre, s felhúzza magát ülőhelyzetbe. De fegyvert azért nem ragad, csupán egy sanda pillantással nyugtázza a mellette, karnyújtásnyira sem lévő íjának helyzetét, s a tegezben rejlő fél tucatnyi nyílvesszőt. Halálos veszedelem, s most már prédát kutatva veszi sorra a trónus előtt ácsorgókat.*
~Ez még "Medvénél is drabálisabb. Bivalyerő és lassúság.~
*Vonja le következtetéseit a magát Gabrien Csórunnak nevezőről.*
~Ez meg, tisztára, mint Kramlaf. Sokat fecseg. És még szolgát sem bír nevelni rendesen.~
*Suhan tovább a kisebbik férfire, kinek szavai alapján is tud véleményezni. Igaz, első látásra ódzkodik az effélétől, de valahol el kell kezdeni ugyebár. Tovasiklik a háttérben meghúzódó és értetlenkedő Jamenitára. Felsejlik benne, hogy a minap este mintha egy félvérről regélt volna a hóhajú őr és Leandana is. Mégsem tud még róla igazán dönteni, hát csak ennyit gondol egy szóban.*
~Ágrólszakadt szegény pára.~
*És végül a fő atrakció következik, mégpedig a felelősségre vont, több személyiséggel és hivatással is bíró emberleány. Kit most vetettek az oroszlánok közé, hogy éljen Kagan hasonlatával. Egy félmosoly keretében hallgatja amúgy a vezér mondókáját. Még mindig ültében, valahol a háttérben meghúzódva, csöndben és mégis készenlétben. Akárcsak Ethea, mert észleli az ő mozdulatait legalábbis.*
*Noha a kandalló mellett helyezte kényelembe magát szó szerint, éles félvér füleivel könnyedén hallja a beszédet a Hrallh falai közt. Közben olykor táplálja a tüzet néhány hasábbal. Kellemes hő és mindenféle érzete van, hiszen ha felé pillantanak arcát a csuklya és a tűz fénye okán nem láthatják. Így azt sem, ha némelyiküket tüzetesen végigmustrálja. Kezdve a hatalmas méretű monstrummal, folytatva a később nevesített Kán nevezetűvel, de a lányokat sem kihagyva. Szép sorjában, hisz ideje, mint a tenger. Kíváncsisága pedig nem a fenekük feszességében éli ki magát, de mozgásuk, tartásuk minden apropójában jeleket keres.
Noha fegyvertelenek, nincs kétsége, hogy egyikük sem ártatlan bárány. És a vezér számára is hihetetlen és megdöbbentő dologgal áll elő. Ekkor, először ekkor feszülnek meg kissé izmai, ahogy halkan leteszi keresztbe vetett lábait a földre, s felhúzza magát ülőhelyzetbe. De fegyvert azért nem ragad, csupán egy sanda pillantással nyugtázza a mellette, karnyújtásnyira sem lévő íjának helyzetét, s a tegezben rejlő fél tucatnyi nyílvesszőt. Halálos veszedelem, s most már prédát kutatva veszi sorra a trónus előtt ácsorgókat.*
~Ez még "Medvénél is drabálisabb. Bivalyerő és lassúság.~
*Vonja le következtetéseit a magát Gabrien Csórunnak nevezőről.*
~Ez meg, tisztára, mint Kramlaf. Sokat fecseg. És még szolgát sem bír nevelni rendesen.~
*Suhan tovább a kisebbik férfire, kinek szavai alapján is tud véleményezni. Igaz, első látásra ódzkodik az effélétől, de valahol el kell kezdeni ugyebár. Tovasiklik a háttérben meghúzódó és értetlenkedő Jamenitára. Felsejlik benne, hogy a minap este mintha egy félvérről regélt volna a hóhajú őr és Leandana is. Mégsem tud még róla igazán dönteni, hát csak ennyit gondol egy szóban.*
~Ágrólszakadt szegény pára.~
*És végül a fő atrakció következik, mégpedig a felelősségre vont, több személyiséggel és hivatással is bíró emberleány. Kit most vetettek az oroszlánok közé, hogy éljen Kagan hasonlatával. Egy félmosoly keretében hallgatja amúgy a vezér mondókáját. Még mindig ültében, valahol a háttérben meghúzódva, csöndben és mégis készenlétben. Akárcsak Ethea, mert észleli az ő mozdulatait legalábbis.*
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 18:22:06
Üzenet elküldve: 2015-01-12 18:22:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Ha tehetné, a fejét rázná, de senkit nem tud megmenteni saját magától. Oda sem pillantva emeli kezét csillapítóan Gabrien felé, hogy az izgő-mozgó-fújtató lovagot csillapítsa.*
- Nyugalom, Chor'Un lovag, hamarosan eljön a te időd is. Addig is, figyelj, s okulj... *csak azért, hogy felprédáltassa, darabokra tépesse Kaiykot, vagy Khant, nem csinálna ekkora előadást, de ettől eltekintve sem csak a maga szórakoztatására műveli e dolgot. Sőt: jobban örülne, ha elkerülhetné az ilyesmit.*
- Úgy. *húzza el a száját, miközben magában összegzi az elhangzottakat. Kaiyko Di'Arie két perc alatt utazóként, imposztorként, rabként, tulajdonként, titkos felderítőként és lovászként is megjelenik, legalábbis a szavak szintjén. Hogy az igazság ebből mennyi? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy Khan vagy Kaiyko keverte magát nagyobb bajba. Isurii csak Kagan felhúzódó szemöldökét láthatja, de a vezér elégedett: a lány megfelelően időzített, már csak a hatás kedvéért is.*
- Úgy. *újrapörgeti azt a néhány kulcsszót, mit Ethea kihallott: imposztor, Thargodar, kétszáz tallér, ellátmány, helyettes, és más apróságok. Sok gyanú, kevés bizonyíték - egészen addig, míg meg nem nyílnak a szavak csatornái.*
~ Szent Őseim. ~ *legszívesebben kezébe temetné arcát, de nem teheti, így marad a sanda mosoly, és hitetlen tekintet. A háttérben a kolosszus komorlik, a lány látványosan értetlenkedik, Kaiyko éppen színt vall, Khan pedig igyekszik a kósza lovagok legrosszabb hagyományait követve megöletni magát.*
- Lépj vissza, Khan Lero, és némaságoddal bizonyítsd, hogy nem vagy méltatlan e kegyre. *villan a szeme a férfire.*
- És eközben gondolkozz el ezen: sosem a penge öl, mindig a harcos, és ha valakit tárgyként tulajdonodba veszel, rendelkezni fogsz vele - ám minden tettéért te felelsz. *és a szavaiért is, természetesen.*
*Végül csak Kaiyko marad elöl, ki áldatlan ügyködésével előbb magát, majd alkalmi megmentőjét és rabtartóját sodorta halálos veszedelembe.*
- Összegezzük hát... egy leány, ki utazó, talán tolvaj is, egyszersmind szolga és tulajdon, továbbá minden bizonnyal a Város egy tisztségviselője és felderítő. Bár szerintem az, ki aranyon kíván tudást lopni a Thargodaroktól, kém lesz inkább, nem más. Ez lennél te... Seju? *ha ez így van, nem egészen érti, miben bízik a nő. A hadijog gyakran védi az elfogott ellenséget, a vendégjog az idegen utazót, a vendégbarátság a távolról jött jó barátot, de a kémeket... a kémeket felkötik.*
- Ha Artheniort választod? Hát nem te őrzöd a város lovait? Nem választottál, csak ott is... felderítesz? *vagy talán az is csak egy fedőállás, egy álca, amivel ténylegesen rejtező valóját takarja.*
- Ostobán döntöttél, valóban. És tévedsz is. Nem szimatoló farkas vagyok, hanem a hazatérő hegyi oroszlán, ki ősei földjét foglalja vissza. *eredeti terve ezen ügy lezárásáról az elhangzottak fényében alapos módosításra szorulnak.*
- Mi a neved, az igazi neved, leány, és ki küldött a Thargodarok földjére?
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.12 19:14:49
*Ha tehetné, a fejét rázná, de senkit nem tud megmenteni saját magától. Oda sem pillantva emeli kezét csillapítóan Gabrien felé, hogy az izgő-mozgó-fújtató lovagot csillapítsa.*
- Nyugalom, Chor'Un lovag, hamarosan eljön a te időd is. Addig is, figyelj, s okulj... *csak azért, hogy felprédáltassa, darabokra tépesse Kaiykot, vagy Khant, nem csinálna ekkora előadást, de ettől eltekintve sem csak a maga szórakoztatására műveli e dolgot. Sőt: jobban örülne, ha elkerülhetné az ilyesmit.*
- Úgy. *húzza el a száját, miközben magában összegzi az elhangzottakat. Kaiyko Di'Arie két perc alatt utazóként, imposztorként, rabként, tulajdonként, titkos felderítőként és lovászként is megjelenik, legalábbis a szavak szintjén. Hogy az igazság ebből mennyi? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy Khan vagy Kaiyko keverte magát nagyobb bajba. Isurii csak Kagan felhúzódó szemöldökét láthatja, de a vezér elégedett: a lány megfelelően időzített, már csak a hatás kedvéért is.*
- Úgy. *újrapörgeti azt a néhány kulcsszót, mit Ethea kihallott: imposztor, Thargodar, kétszáz tallér, ellátmány, helyettes, és más apróságok. Sok gyanú, kevés bizonyíték - egészen addig, míg meg nem nyílnak a szavak csatornái.*
~ Szent Őseim. ~ *legszívesebben kezébe temetné arcát, de nem teheti, így marad a sanda mosoly, és hitetlen tekintet. A háttérben a kolosszus komorlik, a lány látványosan értetlenkedik, Kaiyko éppen színt vall, Khan pedig igyekszik a kósza lovagok legrosszabb hagyományait követve megöletni magát.*
- Lépj vissza, Khan Lero, és némaságoddal bizonyítsd, hogy nem vagy méltatlan e kegyre. *villan a szeme a férfire.*
- És eközben gondolkozz el ezen: sosem a penge öl, mindig a harcos, és ha valakit tárgyként tulajdonodba veszel, rendelkezni fogsz vele - ám minden tettéért te felelsz. *és a szavaiért is, természetesen.*
*Végül csak Kaiyko marad elöl, ki áldatlan ügyködésével előbb magát, majd alkalmi megmentőjét és rabtartóját sodorta halálos veszedelembe.*
- Összegezzük hát... egy leány, ki utazó, talán tolvaj is, egyszersmind szolga és tulajdon, továbbá minden bizonnyal a Város egy tisztségviselője és felderítő. Bár szerintem az, ki aranyon kíván tudást lopni a Thargodaroktól, kém lesz inkább, nem más. Ez lennél te... Seju? *ha ez így van, nem egészen érti, miben bízik a nő. A hadijog gyakran védi az elfogott ellenséget, a vendégjog az idegen utazót, a vendégbarátság a távolról jött jó barátot, de a kémeket... a kémeket felkötik.*
- Ha Artheniort választod? Hát nem te őrzöd a város lovait? Nem választottál, csak ott is... felderítesz? *vagy talán az is csak egy fedőállás, egy álca, amivel ténylegesen rejtező valóját takarja.*
- Ostobán döntöttél, valóban. És tévedsz is. Nem szimatoló farkas vagyok, hanem a hazatérő hegyi oroszlán, ki ősei földjét foglalja vissza. *eredeti terve ezen ügy lezárásáról az elhangzottak fényében alapos módosításra szorulnak.*
- Mi a neved, az igazi neved, leány, és ki küldött a Thargodarok földjére?
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.12 19:14:49
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 18:06:57
Üzenet elküldve: 2015-01-12 18:06:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*A feszültség pedig nem csillapodik benne. Hiába haladnak előre az események. Számára, aki pedig valamennyire részese volt, mégis káosszá fajul. ~Ghaull? Az mi a túró?~ Összehúzott szemöldökkel figyeli Kagant, aki feltárja a számára ismeretlen szó értelmét. Idáig még nem is lenne semmi gond. De amikor Khan beszélni kezd, akkor fullad bele a káoszba számára az egész.
~Mi van? Milyen kacat? Kit kell tanítani?~ Nehezen teszi össze a képet, pedig éjszaka látta, amit látott, és hallotta, amit hallott. De Khan szavai olyan szóvirágokat tartalmaznak, melyek távol állnak a lány egyszerűségétől. Halkan fúj egyet. Főleg akkor, mikor a férfi maga elé lökdösi a nőt. Végre valahogy ekkor nyer értelmet a sok zagyvaság.
~Akkor miért nem ezt mondja?~ Kissé megcsóválja a fejét. Ám még nincs vége a mellébeszélésnek, hiszen a nő is megszólal. Óh igen, az ő hangja is ismerős már a számára. ~Irbisz-csapás? Mi a fenét hablatyol ez itt? Semmiféle csapás nem volt. Lopni jött egyszerűen.~ Így gondolja. Hiszen tolvaj az is, aki titkokat kémlel ki, tudást csempész. Aztán még a lélegzete is eláll, ahogy szimatoló farkasnak titulálja a nő Kagant. ~Ezekért nálunk már halott lennél.~ Jegyzi meg magában újfent. Valóban. A lánynak szerencséje is lehet, hogy épp a Thargodarok elé került. Talán Kagan más szemszögből vizsgálja meg az elkövetetteket. Ethea törzsénél olykor előfordul, hogy előbb használják a bárdot a lefejezéshez, és csak azután kérdezik meg, hogy mit keresett arra. Nem, valójában nem kívánja az ismeretlen lány halálát, még ha volt is olyan óvatlan, hogy rosszul fogott hozzá a dolgaihoz. Sajnos a tévedést ritkán honorálják.
Valahol ide érhet gondolatai fonalában, amikor Isurii megszólal, és Ethea kérdőn pillant Kaiykora. No lám. Vajon mi fog még kiderülni a lányról?*
*A feszültség pedig nem csillapodik benne. Hiába haladnak előre az események. Számára, aki pedig valamennyire részese volt, mégis káosszá fajul. ~Ghaull? Az mi a túró?~ Összehúzott szemöldökkel figyeli Kagant, aki feltárja a számára ismeretlen szó értelmét. Idáig még nem is lenne semmi gond. De amikor Khan beszélni kezd, akkor fullad bele a káoszba számára az egész.
~Mi van? Milyen kacat? Kit kell tanítani?~ Nehezen teszi össze a képet, pedig éjszaka látta, amit látott, és hallotta, amit hallott. De Khan szavai olyan szóvirágokat tartalmaznak, melyek távol állnak a lány egyszerűségétől. Halkan fúj egyet. Főleg akkor, mikor a férfi maga elé lökdösi a nőt. Végre valahogy ekkor nyer értelmet a sok zagyvaság.
~Akkor miért nem ezt mondja?~ Kissé megcsóválja a fejét. Ám még nincs vége a mellébeszélésnek, hiszen a nő is megszólal. Óh igen, az ő hangja is ismerős már a számára. ~Irbisz-csapás? Mi a fenét hablatyol ez itt? Semmiféle csapás nem volt. Lopni jött egyszerűen.~ Így gondolja. Hiszen tolvaj az is, aki titkokat kémlel ki, tudást csempész. Aztán még a lélegzete is eláll, ahogy szimatoló farkasnak titulálja a nő Kagant. ~Ezekért nálunk már halott lennél.~ Jegyzi meg magában újfent. Valóban. A lánynak szerencséje is lehet, hogy épp a Thargodarok elé került. Talán Kagan más szemszögből vizsgálja meg az elkövetetteket. Ethea törzsénél olykor előfordul, hogy előbb használják a bárdot a lefejezéshez, és csak azután kérdezik meg, hogy mit keresett arra. Nem, valójában nem kívánja az ismeretlen lány halálát, még ha volt is olyan óvatlan, hogy rosszul fogott hozzá a dolgaihoz. Sajnos a tévedést ritkán honorálják.
Valahol ide érhet gondolatai fonalában, amikor Isurii megszólal, és Ethea kérdőn pillant Kaiykora. No lám. Vajon mi fog még kiderülni a lányról?*
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 17:05:52
Üzenet elküldve: 2015-01-12 17:05:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
~A te füled, Nagyúr. Nem az enyém.~ *Mondja magában Janemita. Annyira összefüggéstelen számára az egész, hogy már-már nem érdekli. Azért figyel, hátha összerak valami képet a történtekről.
Ha ő is ülne, most hátradőlne székében és pihenne, amíg az imposztor és Khan végigjárják rögösnek tűnő útjukat az igazság ösvényén, ám mivel álló helyzetbe kényszerült, ennek megfelelően megerőlteti magát annyira, hogy éberséget erőltet arcára, amin amúgy csak egy mosoly fut át, mikor Kagan lebalekozza az ismeretlen lányt, ha egyáltalán ezt megértette rendesen.
Lassan felfogja, mi is történik éppen, így az eddig talán egy icipicit unott arcra némi érdeklődés költözik. Égszín tekintete hol Kagant, hol a lányt, hogy Khant fürkészi, hátha plusz információhoz jut az arcok rezdüléseiből.
Úgy néz ki, a Hadúr élvezi a helyzetet, bár minden oka meg is van rá. Bármit feltételez is bármelyikükről, fegyvertelenek mind és ha valami vaj van a fülük mögött, úgy tűnik tud róla és simán kérdőre vonhatja őket. Ráadásul túl sok ellenállásra sem kell számítaniuk, hisz ő a dobótőrök nélkül életképtelen, ahogy feltételezhetően a lány is a kardjai nélkül, Khan és a kolosszus pedig tuti nem sokáig ugrál csatabárddal a fejében.
Az esélytelenek nyugalmával mosolyodik el, amíg kérdés nem születik a fehér hajú írnok ajkán. A jelek szerint ismeri már Sejut, és kezdi azt hinni, hogy ő az egyetlen, aki ma reggelig még életében nem látta.
Értetlenül néz Gabrienre remélve, hogy nem ő az egyetlen, aki nem teljesen érti a helyzetet.*
~A te füled, Nagyúr. Nem az enyém.~ *Mondja magában Janemita. Annyira összefüggéstelen számára az egész, hogy már-már nem érdekli. Azért figyel, hátha összerak valami képet a történtekről.
Ha ő is ülne, most hátradőlne székében és pihenne, amíg az imposztor és Khan végigjárják rögösnek tűnő útjukat az igazság ösvényén, ám mivel álló helyzetbe kényszerült, ennek megfelelően megerőlteti magát annyira, hogy éberséget erőltet arcára, amin amúgy csak egy mosoly fut át, mikor Kagan lebalekozza az ismeretlen lányt, ha egyáltalán ezt megértette rendesen.
Lassan felfogja, mi is történik éppen, így az eddig talán egy icipicit unott arcra némi érdeklődés költözik. Égszín tekintete hol Kagant, hol a lányt, hogy Khant fürkészi, hátha plusz információhoz jut az arcok rezdüléseiből.
Úgy néz ki, a Hadúr élvezi a helyzetet, bár minden oka meg is van rá. Bármit feltételez is bármelyikükről, fegyvertelenek mind és ha valami vaj van a fülük mögött, úgy tűnik tud róla és simán kérdőre vonhatja őket. Ráadásul túl sok ellenállásra sem kell számítaniuk, hisz ő a dobótőrök nélkül életképtelen, ahogy feltételezhetően a lány is a kardjai nélkül, Khan és a kolosszus pedig tuti nem sokáig ugrál csatabárddal a fejében.
Az esélytelenek nyugalmával mosolyodik el, amíg kérdés nem születik a fehér hajú írnok ajkán. A jelek szerint ismeri már Sejut, és kezdi azt hinni, hogy ő az egyetlen, aki ma reggelig még életében nem látta.
Értetlenül néz Gabrienre remélve, hogy nem ő az egyetlen, aki nem teljesen érti a helyzetet.*
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 16:17:19
Üzenet elküldve: 2015-01-12 16:17:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Érdeklődve figyeli az eseményeket, olykor persze nehezen állja meg, hogy ne nevesse el magát. Ezekben az esetekben inkább lepillant a pennájára, mely nem serceg olyan serényen, mint kellene. Kevesen mernek szólni, annak fényében, hogy az elhangzottakat ketten is gondosan jegyzik. Alaposan meg kell fontolni mi érdemes erre.
Nem tudja miféle egyességet kötött Khan és a lovászlány, de érdekes kis történet kerekedhet még ebből.*
-Az artheniori istállóba is ez a csapás vezetett el? És csupán egy újabb trükk volt az, hogy a lovászlány szerepében tetszelegtél?
*Vonja fel szürke szemöldökeit csodálkozva és nem kevésbé számonkérően. Ha a lány valóban felderítő féleség, abból az következik Isu számára, hogy őt és Dharrent már az istállóba is követte a másik, kit Khan most szolgája ként mutatott be előttük, akkor viszont egy sokkal nagyobb összeesküvéssel van dolguk, melyet már nem lehet elfedni pár ügyes szófordulattal. Az igazsághoz vezető út egyre ködösebb, az imposztor válasza pedig saját szavahihetőségét gáncsolja el.
Felpillant bátyjára, de inkább csak hogy meglesse: mennyire bosszús, avagy éppen hálás talán, amiért húga közbeszólt.*
*Érdeklődve figyeli az eseményeket, olykor persze nehezen állja meg, hogy ne nevesse el magát. Ezekben az esetekben inkább lepillant a pennájára, mely nem serceg olyan serényen, mint kellene. Kevesen mernek szólni, annak fényében, hogy az elhangzottakat ketten is gondosan jegyzik. Alaposan meg kell fontolni mi érdemes erre.
Nem tudja miféle egyességet kötött Khan és a lovászlány, de érdekes kis történet kerekedhet még ebből.*
-Az artheniori istállóba is ez a csapás vezetett el? És csupán egy újabb trükk volt az, hogy a lovászlány szerepében tetszelegtél?
*Vonja fel szürke szemöldökeit csodálkozva és nem kevésbé számonkérően. Ha a lány valóban felderítő féleség, abból az következik Isu számára, hogy őt és Dharrent már az istállóba is követte a másik, kit Khan most szolgája ként mutatott be előttük, akkor viszont egy sokkal nagyobb összeesküvéssel van dolguk, melyet már nem lehet elfedni pár ügyes szófordulattal. Az igazsághoz vezető út egyre ködösebb, az imposztor válasza pedig saját szavahihetőségét gáncsolja el.
Felpillant bátyjára, de inkább csak hogy meglesse: mennyire bosszús, avagy éppen hálás talán, amiért húga közbeszólt.*
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 16:08:15
Üzenet elküldve: 2015-01-12 16:08:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Apró kis színjátékuk a végéhez közeledik, ez itt már a végső felvonás lehet a katarzis előtt. A szürke szereplők közül kiemelkednek a főszereplők, akik hátukon viszik ezt az egész színdarabot, Khan és Kaiyko, s mindnek tetején ott ül a karmester, Kagan.
Janemita és a kolosszus személye a háttérbe szorul, beleolvadnak abba a díszletbe, melyet a nagyterem és a többi jelenlévő képez.
Ám ettől még nem apad el gondolatainak fonala, cselekvésképtelenné sem válik, sőt, kezdi untatni ez az egész.
Nem érti, mi ennek a nyílt kihallgatásnak a célja, példát akar vele statuálni a vezér? Mert ezt elintézhette volna négy-, vagy hatszemközt is Khannal és Kaiykoval.
Haragosan, némán fújtat egyet, egyszerre táplál haragot Kaiyko, Khan és Kagannal szemben.
Nem igazán érti Khan mozgatórugóit, a tettei mögött meghúzódó célokat, de bízik abban, hogy nem meghalni citálta ide azt a szerencsétlen lányt. Amikor először látta Kaiykot, akkor Khan vállán pihent eszméletlen, a kapu elé pedig már, mint szolgáját vezette. Nem nézi ennyire kegyetlennek a férfit, hogy kész akarva vezesse vágóhídra a lányt.
A kihallgatás főszereplője is előrelép, kiderül, hogy a sejtése jó volt, Kaiyko az imposztor. Az ő válaszát is hallja, de őt sem érti. Hogyan kerülhetett ebbe a végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe.
Utolsó szavait mintha már egyenesen Khannak intézné. A kolosszus továbbra is a háttérben marad, ezek nem azok a pillanatok, amikor szerepelni kell, türelmetlenül várja, hogy ítélet szülessen és kiderüljön, merre vezet tovább az útjuk.*
*Apró kis színjátékuk a végéhez közeledik, ez itt már a végső felvonás lehet a katarzis előtt. A szürke szereplők közül kiemelkednek a főszereplők, akik hátukon viszik ezt az egész színdarabot, Khan és Kaiyko, s mindnek tetején ott ül a karmester, Kagan.
Janemita és a kolosszus személye a háttérbe szorul, beleolvadnak abba a díszletbe, melyet a nagyterem és a többi jelenlévő képez.
Ám ettől még nem apad el gondolatainak fonala, cselekvésképtelenné sem válik, sőt, kezdi untatni ez az egész.
Nem érti, mi ennek a nyílt kihallgatásnak a célja, példát akar vele statuálni a vezér? Mert ezt elintézhette volna négy-, vagy hatszemközt is Khannal és Kaiykoval.
Haragosan, némán fújtat egyet, egyszerre táplál haragot Kaiyko, Khan és Kagannal szemben.
Nem igazán érti Khan mozgatórugóit, a tettei mögött meghúzódó célokat, de bízik abban, hogy nem meghalni citálta ide azt a szerencsétlen lányt. Amikor először látta Kaiykot, akkor Khan vállán pihent eszméletlen, a kapu elé pedig már, mint szolgáját vezette. Nem nézi ennyire kegyetlennek a férfit, hogy kész akarva vezesse vágóhídra a lányt.
A kihallgatás főszereplője is előrelép, kiderül, hogy a sejtése jó volt, Kaiyko az imposztor. Az ő válaszát is hallja, de őt sem érti. Hogyan kerülhetett ebbe a végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe.
Utolsó szavait mintha már egyenesen Khannak intézné. A kolosszus továbbra is a háttérben marad, ezek nem azok a pillanatok, amikor szerepelni kell, türelmetlenül várja, hogy ítélet szülessen és kiderüljön, merre vezet tovább az útjuk.*
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 15:34:43
Üzenet elküldve: 2015-01-12 15:34:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Hrallhra fel, előre! //
*A szóra megfeszül az állkapcsa. Nem kell megvárnia a fordítást. A kifejezésnek nagy igazsága van, ami szégyenletes hibáját most újból a szemére olvassa, de téved is, mert nem öntelt elbizakodottság vitte erre a siralmas útra, mint egy gauhllt. Tapasztalatlansága okán járt pórul, s annak az árát fizeti most.
Nem süti hát le pillantását, amikor a vezér tekintete ismét megtalálja, de nem is szegi fel az állát, mint egy olyasfajta balek tenné, akiről Kagan szólt.
Pedig talán jobban tette volna, ha helyben hagyja a dolgot és akkor, könnyebb kézzel, mint bolondot ítélik meg, de Kaiykonak nincs túl sok tehetsége a színleléshez (vagy csak gyakorlata nincs, mint oly sok mindenben, amit az ember közösségben szed magára).
Ha megmaradt volna bolondnak, meglehet, kiegyezett volna a vezér is még némi gúnnyal sújtani őt, mert Khan már így is magára vette az exekutor szerepét. Kagan azonban színre kéri.
Esélye sincs elkerülni, hogy ez a hálátlan helyzet ne citáltassék főszerepbe. Khan egy pillanat alatt maga elé lódítja, s most már muszáj szólnia. Nem megy olyan könnyen, mint a zöldszemű fattyúnak. Néhány szívdobbanásig úgy is tűnhet, menthetetlenül torkára forrt a szó, s Khannak csalatkoznia kell érdemességében... akármily kétes kegy legyen is e Kaiykoba vetett bizalom.*
- Az Irbisz-csapásán jártam *mondja végül csendes, bizalmatlan hangján, de azért jól érthetően.
Végigmenni az Irbisz-csapáson. Bevett kifejezés ez a hadak útját taposók között az általános felderítésre, mielőtt tábort vernek valahol. Ez az erdei ragadozó ugyanis igen körültekintően választja meg a vackát a farkasok miatt.*
- Hallottalak téged, Kagan, Thargodar Hadúr. *A leány hangjába különös, higgadt erő költözik.* -Hallottalak a városiak tél-ünnepén, amikor azzal a mélységi asszonnyal szóltál. A te szavaid pedig nem a városiak nyelvén beszélnek, hanem a szimatoló farkasokén. Ismerlek, ...mert engem is farkas nevelt, ha másféle is.
- Tudni akartam, mivel számoljak, ha Artheniort választom.
*Most először szegi le pillantását, s keserűt nyel, mielőtt folytatná.*
- De ostobán döntöttem, mikor ilyen *s itt Khanra villantja szűkre húzott tekintetét* - módot kerestem rá.
*A szóra megfeszül az állkapcsa. Nem kell megvárnia a fordítást. A kifejezésnek nagy igazsága van, ami szégyenletes hibáját most újból a szemére olvassa, de téved is, mert nem öntelt elbizakodottság vitte erre a siralmas útra, mint egy gauhllt. Tapasztalatlansága okán járt pórul, s annak az árát fizeti most.
Nem süti hát le pillantását, amikor a vezér tekintete ismét megtalálja, de nem is szegi fel az állát, mint egy olyasfajta balek tenné, akiről Kagan szólt.
Pedig talán jobban tette volna, ha helyben hagyja a dolgot és akkor, könnyebb kézzel, mint bolondot ítélik meg, de Kaiykonak nincs túl sok tehetsége a színleléshez (vagy csak gyakorlata nincs, mint oly sok mindenben, amit az ember közösségben szed magára).
Ha megmaradt volna bolondnak, meglehet, kiegyezett volna a vezér is még némi gúnnyal sújtani őt, mert Khan már így is magára vette az exekutor szerepét. Kagan azonban színre kéri.
Esélye sincs elkerülni, hogy ez a hálátlan helyzet ne citáltassék főszerepbe. Khan egy pillanat alatt maga elé lódítja, s most már muszáj szólnia. Nem megy olyan könnyen, mint a zöldszemű fattyúnak. Néhány szívdobbanásig úgy is tűnhet, menthetetlenül torkára forrt a szó, s Khannak csalatkoznia kell érdemességében... akármily kétes kegy legyen is e Kaiykoba vetett bizalom.*
- Az Irbisz-csapásán jártam *mondja végül csendes, bizalmatlan hangján, de azért jól érthetően.
Végigmenni az Irbisz-csapáson. Bevett kifejezés ez a hadak útját taposók között az általános felderítésre, mielőtt tábort vernek valahol. Ez az erdei ragadozó ugyanis igen körültekintően választja meg a vackát a farkasok miatt.*
- Hallottalak téged, Kagan, Thargodar Hadúr. *A leány hangjába különös, higgadt erő költözik.* -Hallottalak a városiak tél-ünnepén, amikor azzal a mélységi asszonnyal szóltál. A te szavaid pedig nem a városiak nyelvén beszélnek, hanem a szimatoló farkasokén. Ismerlek, ...mert engem is farkas nevelt, ha másféle is.
- Tudni akartam, mivel számoljak, ha Artheniort választom.
*Most először szegi le pillantását, s keserűt nyel, mielőtt folytatná.*
- De ostobán döntöttem, mikor ilyen *s itt Khanra villantja szűkre húzott tekintetét* - módot kerestem rá.
3882. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 14:18:32
Üzenet elküldve: 2015-01-12 14:18:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Később, ha alkalma lesz még rá majd utánajár annak, hogy milyen precizitással működik a törzs hírszerzése, ezt rögtön fel is jegyzi az eljövendő teendői közé. Kagan jól értesültnek tűnik és mint olyan magabiztosnak abban a pozícióban, ahol Khan csak lekövetni tudja a fejére olvasott tényeket, hozzátenni nem. Gyanútlan szem könnyen megvezethető, s talán nem mindnek tűnik fel, hogy passzív aktora a kikérdezésnek, csak a klánfőnök megtalálta a módját, hogy ellenkezőjének illúzióját hogyan fesse meg a színjáték végett.
Nem tartja magát különösebben ügyes szónoknak, de tagadnia is felesleges volna, hogy nem jön zavarba ha kard helyett szavakkal kell érvényt szereznie elképzeléseinek. Párbajra hívatott egy olyan által, akit titkoltan és előítéletektől nem mentesen talán mégis lebecsült. Jégből reszelt karmok tapintják ki idegeit háta mentén, a gerinc vonalán és táncolnak végig tarkójáig, onnan pedig lejtőmenetben újra derekáig. Szétsugárzik egész testében az inger, zsigereiig hatol, s mire újat szívhatna a Hrall figyelemtől terhes levegőjéből, azon kapja magát, hogy sorsfordító helyzetbe került.*
~ Számítottál rá, hogy megtörténhet, most mégis miért vagy úgy meglepve? ~
*Tiszteletlenségnek vélik talán, hogy válasz helyett először jobbját teste elé emeli és széttárja ujjait. Megnézi kézfejét és fordítva azon tenyerét is. Nem uralja reszketés. Apró, beszédes jelenetsor ez is azok számára, akik ismerik hozzá a megfelelő kérdést.*
- Nem minden kacat értéktelen, ami elsőre annak is mutatkozik. Csak gondozásba kell venni és használható eszközzé válik. - *Ezúttal nem célzott utalást tesz beszédük tárgyára, az nem fogja csak tudni, hogy Kaiykoról beszél, akit az istenek a jámborak tudatával ruháztak fel. Khan nem felesel a hűvös és számító mosollyal, nem kívánja még inkább megerősíteni biztosnak vélt helyzetében Kagant. Bármit hallottak vagy láttak is kiküldött fülei-szemei, egyetlen dolog történt csak, amely tettekben nyilvánult meg. Az, hogy a zsoldos magáénak vette a lovászlányt és magával hozta mint szolgálóját a Thargarodba. Hogy esett szó előtte spioni szerepekről és azért járó fizetségről is? Azokat az elmúlt éjjel szelei már messze vitték a tar fennsíkról, nincsen jelentőségük.
- Ezt a példányt én találtam rá érdemesnek, hogy tanulhasson egy arra megfelelő mellett. - *Nyilvánvalóan saját magáról beszél, eljött ugyanis az a pontja a vallatásnak, ahol gúnyát kell cserélnie. A szószátyár, léha bérkardnak vissza kell vonulnia és helyet adni a szolgatartó úrnak.*
- A tulajdonomba vettem, mielőtt bebocsátottatok volna otthonotokba, s őt a törzs szolgálatára ajánlottam nektek. - *Kiáll szerzeményének birtokjoga mellett, ezt kívánja nyomatékosítani. A perc azonban, amitől Seju a leginkább retteghetett most beköszönt és a hívás meg fogja őt találni akkor is, ha Khan testének óvásában reménykedik. Félrelép és hátrafordul a férfi, ráfogva a lány felkarjára, hogy maga elé vonhassa.*
- Gauhllnak szólítottak, bizonyítsd az ellenkezőjét. - *Egyszerű utasítás, de a másik oldal történetére kíváncsiak és erre már nem lesz elegendő amit Khan elmondhat. Sejunak igazolnia kell a férfi állítását vagy megbánások nélkül ugyan, de rövid ideig tovább élnie.
*Később, ha alkalma lesz még rá majd utánajár annak, hogy milyen precizitással működik a törzs hírszerzése, ezt rögtön fel is jegyzi az eljövendő teendői közé. Kagan jól értesültnek tűnik és mint olyan magabiztosnak abban a pozícióban, ahol Khan csak lekövetni tudja a fejére olvasott tényeket, hozzátenni nem. Gyanútlan szem könnyen megvezethető, s talán nem mindnek tűnik fel, hogy passzív aktora a kikérdezésnek, csak a klánfőnök megtalálta a módját, hogy ellenkezőjének illúzióját hogyan fesse meg a színjáték végett.
Nem tartja magát különösebben ügyes szónoknak, de tagadnia is felesleges volna, hogy nem jön zavarba ha kard helyett szavakkal kell érvényt szereznie elképzeléseinek. Párbajra hívatott egy olyan által, akit titkoltan és előítéletektől nem mentesen talán mégis lebecsült. Jégből reszelt karmok tapintják ki idegeit háta mentén, a gerinc vonalán és táncolnak végig tarkójáig, onnan pedig lejtőmenetben újra derekáig. Szétsugárzik egész testében az inger, zsigereiig hatol, s mire újat szívhatna a Hrall figyelemtől terhes levegőjéből, azon kapja magát, hogy sorsfordító helyzetbe került.*
~ Számítottál rá, hogy megtörténhet, most mégis miért vagy úgy meglepve? ~
*Tiszteletlenségnek vélik talán, hogy válasz helyett először jobbját teste elé emeli és széttárja ujjait. Megnézi kézfejét és fordítva azon tenyerét is. Nem uralja reszketés. Apró, beszédes jelenetsor ez is azok számára, akik ismerik hozzá a megfelelő kérdést.*
- Nem minden kacat értéktelen, ami elsőre annak is mutatkozik. Csak gondozásba kell venni és használható eszközzé válik. - *Ezúttal nem célzott utalást tesz beszédük tárgyára, az nem fogja csak tudni, hogy Kaiykoról beszél, akit az istenek a jámborak tudatával ruháztak fel. Khan nem felesel a hűvös és számító mosollyal, nem kívánja még inkább megerősíteni biztosnak vélt helyzetében Kagant. Bármit hallottak vagy láttak is kiküldött fülei-szemei, egyetlen dolog történt csak, amely tettekben nyilvánult meg. Az, hogy a zsoldos magáénak vette a lovászlányt és magával hozta mint szolgálóját a Thargarodba. Hogy esett szó előtte spioni szerepekről és azért járó fizetségről is? Azokat az elmúlt éjjel szelei már messze vitték a tar fennsíkról, nincsen jelentőségük.
- Ezt a példányt én találtam rá érdemesnek, hogy tanulhasson egy arra megfelelő mellett. - *Nyilvánvalóan saját magáról beszél, eljött ugyanis az a pontja a vallatásnak, ahol gúnyát kell cserélnie. A szószátyár, léha bérkardnak vissza kell vonulnia és helyet adni a szolgatartó úrnak.*
- A tulajdonomba vettem, mielőtt bebocsátottatok volna otthonotokba, s őt a törzs szolgálatára ajánlottam nektek. - *Kiáll szerzeményének birtokjoga mellett, ezt kívánja nyomatékosítani. A perc azonban, amitől Seju a leginkább retteghetett most beköszönt és a hívás meg fogja őt találni akkor is, ha Khan testének óvásában reménykedik. Félrelép és hátrafordul a férfi, ráfogva a lány felkarjára, hogy maga elé vonhassa.*
- Gauhllnak szólítottak, bizonyítsd az ellenkezőjét. - *Egyszerű utasítás, de a másik oldal történetére kíváncsiak és erre már nem lesz elegendő amit Khan elmondhat. Sejunak igazolnia kell a férfi állítását vagy megbánások nélkül ugyan, de rövid ideig tovább élnie.
3881. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-12 11:05:04
Üzenet elküldve: 2015-01-12 11:05:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Hűvös mosolyához kíváncsi tekintet és kíméletlen következetességet sugalló arc társul, ám gondolataiba ennél mélyebben nem enged belátni. Hogy ezt is miért engedi: talány; lehet éppúgy figyelmeztetés, mint bátorítás.*
- Behatolók. *biccent, megerősítve saját magát is, Etheát is. Ezen úgy tűnik, elgondolkozik egy darabig, tekintete Janemita és Seju között ingázik. A legtöbb jel arra mutat, hogy utóbbi lehet a titokzatos nő, kit Ethea hallani vélt. Főleg, mert ember, és nem "félvér", ahogy Syoud a korábban érkezett nőstényt jellemezte, továbbá, mert Janemita nem átalja száját húzni a kísérők megnevezés hallatán, ám az imposztor szóra mégsem rezzen, és persze nem utolsó sorban azért, mert az Ágrólszakadt a csendes, komorló sziklához hasonló Gabrienhez tartozik.*
*Ethea korántsem hallott mindent - ha így lenne, Kagan kérdései sokkal célirányosabbak, parancsai sokkal húsba vágóbbak lennének - ám épp eleget ahhoz, hogy a vezért érdekelni kezdje az éjjeli közjáték.*
- És mi lett volna az az első hiba, Khan Lero, mely alapján eme imposztor... *talán Kagan tekintete az egyetlen az avatottak közül, ki erre a mondatra nem villan Seju felé, hanem a férfin függ.*
-... lehetőségét érdemli annak, hogy még egyet elkövessen? *a vezérnek természetesen van egy prekoncepciója az egész dologról, de még számos fehér volt sorakozik az elméletében.*
- Nekünk is van egy szavunk, mely némileg egyszerűbb, mégis, a hiba és a pocsékság tekintetében hasonló tartalmú, mint az előbb említett. *somolyog, szinte még kacsint is.*
- Gauhll, így mondjuk. A Közösnek is mondott helyi nyelven talán úgy lehetne lefordítani, hogy... *úgy tesz, mintha elmélázna, még hümmög is, és próbál úgy tenni, mintha az esetleges nevetgélés a régebbi, északról elszármazott tagoktól nem is létezne.*
- Balek. De az a fajta, amelyik szentül meg van róla győződve, hogy ő a fény az éjszakában. *dől hátra ülőhelyén. Előzetes elképzelése van a dolgokról, de nem áltatja magát azzal, hogy a teljes igazságot, vagy akár annak analógiáját sikerült felderítenie. Sőt, tisztában van vele, hogy tévedhet is, hiszen oly könnyű részinformációkból hamis képet alkotni, rossz következtetést levonni; Kagan pedig nem esik abba a hibába, hogy egyszeri benyomás alapján hozzon ítéletet. Akárcsak a Brennus-Kramlaf ügyben, itt is minden elérhető információt, intenciót és motivációt tudni, érteni, mérlegelni akar - és így tűnjenek ítéletei kissé furcsának, mindig megalapozott és tartós döntést hozhat, amit (ha kellene bárki előtt is) meg tudna védeni.*
*Tekintete most először vándorol Sejura, ki valóban kellemes, de nem túl karakteres jelenség; tovább is siklana a szeme, ha nem kifejezetten őt akarná megvizsgálni. A lány megdermedése alig látható, de Kagan ezúttal kifejezetten az ilyen jelek után kutat - csak komoly önuralma akadályozza meg, hogy elégedetten el ne mosolyodjon. A nő fegyelmezett, de feleslegesen, hiszen társai egyike "árulja el", Gabrien tekintete, mely némi értetlen homlokráncolás után fordul a nő irányába. Van előnye annak, ha az ember fia egy "trónon" ül; egészen más lesz a látószöge.*
- De hát lássuk magát az imposztort. *villan vissza a szeme Khanra, látható elégedettséggel. Hogy miért ez az előadás, ki tudja? De hogy célja van, az bizonyos, azon túl, hogy a népnek a kenyér mellé kell egy kis cirkusz is.*
- Fülünk kíváncsi az ő szavára is.
*Hűvös mosolyához kíváncsi tekintet és kíméletlen következetességet sugalló arc társul, ám gondolataiba ennél mélyebben nem enged belátni. Hogy ezt is miért engedi: talány; lehet éppúgy figyelmeztetés, mint bátorítás.*
- Behatolók. *biccent, megerősítve saját magát is, Etheát is. Ezen úgy tűnik, elgondolkozik egy darabig, tekintete Janemita és Seju között ingázik. A legtöbb jel arra mutat, hogy utóbbi lehet a titokzatos nő, kit Ethea hallani vélt. Főleg, mert ember, és nem "félvér", ahogy Syoud a korábban érkezett nőstényt jellemezte, továbbá, mert Janemita nem átalja száját húzni a kísérők megnevezés hallatán, ám az imposztor szóra mégsem rezzen, és persze nem utolsó sorban azért, mert az Ágrólszakadt a csendes, komorló sziklához hasonló Gabrienhez tartozik.*
*Ethea korántsem hallott mindent - ha így lenne, Kagan kérdései sokkal célirányosabbak, parancsai sokkal húsba vágóbbak lennének - ám épp eleget ahhoz, hogy a vezért érdekelni kezdje az éjjeli közjáték.*
- És mi lett volna az az első hiba, Khan Lero, mely alapján eme imposztor... *talán Kagan tekintete az egyetlen az avatottak közül, ki erre a mondatra nem villan Seju felé, hanem a férfin függ.*
-... lehetőségét érdemli annak, hogy még egyet elkövessen? *a vezérnek természetesen van egy prekoncepciója az egész dologról, de még számos fehér volt sorakozik az elméletében.*
- Nekünk is van egy szavunk, mely némileg egyszerűbb, mégis, a hiba és a pocsékság tekintetében hasonló tartalmú, mint az előbb említett. *somolyog, szinte még kacsint is.*
- Gauhll, így mondjuk. A Közösnek is mondott helyi nyelven talán úgy lehetne lefordítani, hogy... *úgy tesz, mintha elmélázna, még hümmög is, és próbál úgy tenni, mintha az esetleges nevetgélés a régebbi, északról elszármazott tagoktól nem is létezne.*
- Balek. De az a fajta, amelyik szentül meg van róla győződve, hogy ő a fény az éjszakában. *dől hátra ülőhelyén. Előzetes elképzelése van a dolgokról, de nem áltatja magát azzal, hogy a teljes igazságot, vagy akár annak analógiáját sikerült felderítenie. Sőt, tisztában van vele, hogy tévedhet is, hiszen oly könnyű részinformációkból hamis képet alkotni, rossz következtetést levonni; Kagan pedig nem esik abba a hibába, hogy egyszeri benyomás alapján hozzon ítéletet. Akárcsak a Brennus-Kramlaf ügyben, itt is minden elérhető információt, intenciót és motivációt tudni, érteni, mérlegelni akar - és így tűnjenek ítéletei kissé furcsának, mindig megalapozott és tartós döntést hozhat, amit (ha kellene bárki előtt is) meg tudna védeni.*
*Tekintete most először vándorol Sejura, ki valóban kellemes, de nem túl karakteres jelenség; tovább is siklana a szeme, ha nem kifejezetten őt akarná megvizsgálni. A lány megdermedése alig látható, de Kagan ezúttal kifejezetten az ilyen jelek után kutat - csak komoly önuralma akadályozza meg, hogy elégedetten el ne mosolyodjon. A nő fegyelmezett, de feleslegesen, hiszen társai egyike "árulja el", Gabrien tekintete, mely némi értetlen homlokráncolás után fordul a nő irányába. Van előnye annak, ha az ember fia egy "trónon" ül; egészen más lesz a látószöge.*
- De hát lássuk magát az imposztort. *villan vissza a szeme Khanra, látható elégedettséggel. Hogy miért ez az előadás, ki tudja? De hogy célja van, az bizonyos, azon túl, hogy a népnek a kenyér mellé kell egy kis cirkusz is.*
- Fülünk kíváncsi az ő szavára is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094