//Napváltás//
*Furcsa álomból ébred Hrothgaar: egy sivatagi oázisban lebzsel éppen, a tűző nap fénye elől egy sátor ponyvája alá húzódott be többedmagával. Frissítő italok, kellemes beszélgetés, egy gyönyörű táncoslány és megannyi földi jó. A hely tulajdonosa épp pár szót váltott egyik társával és most Hrothgaar-hoz lép oda. Lekuporodik mellé és éktelenül fura kiejtésével megszólítja a törpét. "Vegyél ebből, utazó. Fogadd el, meglásd, nem bánod meg!" Hasszú fekete bajsza alatt barátságosnak éppen nehezen nevezhető vigyorra húzódik szája és kivillannak arany fogai.*
~Valian?~
*Villan át a törpe elméjén, de elhessegeti a gondolatot. Letekint a gazda kezében lévő kis tálkába. Az edényke alján levelek lapulnak. Valaha minden bizonnyal sötétzöldek voltak, most azonban színük kissé már kopottas, de az illat, amit árasztanak, egész kellemes. "Mégis milyen levelek ezek?" Kérdezi Hrothgaar ám a válasz nem sokat segít. "Kóstold csak meg, ígérem nem bánod meg, rőtszakállú barátom." A törpe kicsit megnyújtja nyakát és körbenéz övéin, úgy látszik mindenki jól van, így belenyúl a felé kínált kis edénykébe és kivesz egyetlen levélkét. "Végy többet. Kettőt, hármat és rágd. Lassan. Nem kell sietni törpe uram. Rágd jó sokáig, és ne nyeld le a levet, amit ereszt. Majd csak ha már jó sok felgyülemlett." Érkezik a javaslat a napbarnította bőrű kurafitól és Hrothgaar jobbnak látja követni a hely tulajdonosának tanácsát. Pár levélkét a szájába vesz és szép lassan rágni kezdi. Az íz, ami felszadabul, meglepően kellemesnek bizonyul és ezt látva a tulaj csak bólint egyet és el is búcsúzik: "Jó utat, törpe uram." Azzal odébb is áll. Először semmi meglepőt nem tapasztal Hrothgaar, hacsak azt nem, hogy a levelek rágása kellemesen csillapítja szomját és éhségét is, elméje felszabadultabbá válik és idegei megnyugszanak. A levelek kinézetükhöz képest elég rágósak és igencsak megdolgoztatják a törpe állkapcáját, ám pár perc múlva valami egészen különöset észlel hősünk. A színek, az illatok, a hangok, minden, mintha kicsit élesebb, harsányabb, élettel telibb lenne. Lelkét kellemes érzés járja át, fülét csiklandozza a kellemes zeneszó. Ekkor lépett elő egy új táncoslány. Mint egy gyönyörű hattyú, olyan volt az a lány. Ritka és drága jószág. A zene megváltozott, lassabb és nehezebb lett, a lány pedig táncolni kezdett. Alakját mintha színes bűvfények követték volna, minden mozdulata maga a tökély, és a hangja... éneke lágyan játszott az érzelmek húrjain és Hrothgaar felé közeledett. A törpe pillanatnyi zavartságában körbetekintett és meglepődve látta, hogy immár teljesen egyedül van a sátorban, azaz már csak ő és a táncos lány. Ahogy fölé hajolt, a leány hollószárny fekete haja Hrothgaar arcába omlott. Az illat, ami körbelengte igéző, és a szemei... Oh, azok a szemek, istenek! Úgy csillogtak, hogy ezer gyémánt is csak pislákol mellettük. Az a mélységes mély szembogár, akár a fényes ónix. Íriszei akár a frissen hasított ametiszt. Kecsesen metszett szemhéja, oh istenek! Szíve akkorát dobbant, hogy úgy érezte rögvest szétreped a mellkasa, a gyomra, mintha megannyi kígyó tekergett volna benne. Hrothgaar szája úgy kiszáradt, hogy attól félt, ha megszólal az ajkai felrepednek, és a nyelve a szájpadlásához tapad. A füle úgy zúgott, mintha mellette Vylnurana püfölné pörölyével félelmes aranypajzsát... Ahogy közel hajolt a leány, Hrothgaar is mozdult, tudta, ennek csókban kell végződnie, és igen... Yadiria ekkor könyökölt az oldalába és a törpék thánjának szemei azonnal kipattantak.*
- Hogy a jóságos...
*Harapja el a mondat végét, de inkább a meglepetés-szerű fájdalomtól szisszen fel, mintsem az álom véget érése miatt. Igaz, kissé csalódott, amikor végiggondolja álmát.*
- Pedig olyan közel volt már...
*Kuncog halkan és oldalra fordul. Yadiria továbbra is békésen szunyókál. Hrothgaar-nak pedig nincs szíve felkelteni a lányt. Óvatosan mászik ki mellőle, figyelmesen betakarja, hisz a leányka lába kilógott a bundák alól.*
- Új nap, új lehetőségek...
*Nyöszörgi, ahogy kilép a sátorból. Mélyet szippant a hideg levegőből és csak lassan préseli ki tüdejéből. Fedetlen mellkasán megrezdíti a dús vörös szőrzetet a szellő, pár hajtincsét is szemébe sodorja. Jobb lesz tisztességesen felöltözni...*
*Mikor újra előkerül a sátorból, már nem látszanak rajta a fáradtság jelei. Arcát megmosta jó alaposan hideg vízzel, kicsit még széles hordó-mellkasát is meghintette a hűs folyadékkal. Ruhája egyszerű, a napi munkához illő. Kopottas bőrnadrág, jól bejáratott csizmával. Felsőtestén pedig egy hétköznapi vászon ing feszül, felette egyelőre semmi egyéb. Kívülállóban fel se merülne, hogy egy thán-nal találkozik, ha összefutnak. Ám a műhelyben nem is kell ékes ruhákban megjelenni... Hrothgaar munkára készen indul el az erőd kapuja felé. Az őröknek int, hogy engedjék ki és egyenest megindul a Kovácsműhely irányába.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.08 23:47:09