//Hrallh//
*Bár az utolsók között érkezik be, a többi lovagból egyet sem lát még bent. Pedig egyik páncélos sem lenne az ebbe a környezetbe behasonuló látvány. Eszébe jut, ahogy a vasóriás ültében aludt el a tűz mellett tegnap este. Belegondol, hogy az az egyébként nem kicsi tűz nem valószínű, hogy az egész éjszakát ugyanazzal az intenzitással dolgozta le. Ráadásul ez a köd eléggé lehűtötte a levegőt. Idefele jövet viszont sem a lovagot, sem a tüzet nem látta, így ez kérdés marad egyelőre. Hogy a másikkal mi van, az meg még nagyobb rejtély. Közben fény derül egykét nem teljesen jól értelmezett dologra, például kezdi felfogni, hogy két külön szó a Thargarod, és a Thardoghar, vagy valami ilyesmi. Aztán van itt még egykét furcsa név. Bár eddig még nem zárta ki a lehetőséget, hogy az a furcsa múmiaszerű lény a törzsnek valami saját bejáratú házi szörnye is lehet, most elég sok minden kiderül, ami megcáfolja ezt a lehetőséget. Egyrészről, tud beszélni. Neve is van. Ráadásul épp olyan új itt, mint Wandar maga, esetleg egy kicsit kevésbé. Alkimista, és ráadásul... gnóm?
~Ki gondolta volna. Bár így nézve tényleg olyan, mint egy gnóm.~
A rejtély varázsa kezd elpárologni eme idegen látvány személye felől.
~De még lehet ezer éves, nézz csak rá!~
Ezután a törpék jönnek a kihallgatásban. Eközben azon gondolkodik, tulajdonképpen hogy is került ide. Pontosabban, hogy mi lehetett az az érv, ami által ő úgy döntött, hogy elhagyva a város viszonylagos biztonságát megjárja azt az éjszakai túrát, hogy ennek az idegen (na jó elvétve hallott már róla) törzsnek ajánlja a szolgálatait, ráadásul mint... lovag. Ismeri annyira magát, hogy alapvetően nem bízna semmi olyan ígéretben, hogy például sok arany, ami mindig gyanús, jobb fényesebb jövő, vagy akár hogy kalandok, nők satöbbi, ami az ilyesmi kapcsán sokszor elhangzik. Ráadásul akkor pont a piacra indult, de azóta se jutott eszébe, hogy miért is pontosan. Illetve ha most jutna eszébe, az még inkább zavaró lenne, tudja jól, úgyhogy inkább nem is gondolkozik ezen, így hogy most még távolabb került annak beszerzési helyétől. Bár az előbbiek szerint épp most készülődnek azok hárman a városba, akár meg is kérhetné a fura gnómot, vagy akár ezt a „szellemjáró” nőt, hogy hozzák el neki, ami kell, ha megadja nekik az aranyat, igazán nem lehet ellenvetésük. Bár – most jut eszébe – az összes aranyát elhasználta, méghozzá arra az ostoba lóra, ami most az istállóban pihen. Ráadásul...
További gondolatra azonban nincs idő, mert a vezér most a lovagokat idézi. Akik nem találkoztak még vele (elég sokan), különös lehet ez a jelenet, ahogy a lovagok hallatán legalábbis négy-öt nehézpáncélos, nagykardos termetes alakra számítanak, a vasóriással az élen, akit esetleg ismernek is itt páran, ehelyett egyetlen pár cipő kopogása kíséretében ez a fura alak masírozik végig, hosszú hajával, egyszerű ruházatával, és attól elütő tartásával. Mert bár ő maga is egy kissé sután érzi magát, ettől függetlenül ugyanazzal a majdhogynem beképzelt ábrázattal vonul, s az ehhez tartozó kiállással, miszerint mintha legalábbis akkorának képzelné magát, mint a nemrég beosonkodó óriás.*
- Uhram!
*hajol meg tisztelettudóan a vezér előtt, ahogy anyja tanította neki, bármennyire is haszontalannak vélte ezt akkor. Nem tudja igazán, milyen címen kéne szólítania a vezért, bár elhangzottak már olyanok, mint vezér, fővezér, mindenesetre marad ennél az általános megszólításnál. Ha nem felel meg, majd korrigálják, viszont most kíváncsian várja a folytatást.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.29 12:59:45