//Harath//
*Valójában kissé azért tart a férfitól, így mikor felengednek vonásai, Maou is megnyugszik. Nem mintha attól félne, hogy bántani fogják, azonban a maga részéről minden találkozást tesztként fog fel, elvégre még ha nem is az volna a célja az illetőnek, hogy véleményt alkosson róla, válaszai alapján tudat alatt valószínűleg ugyanúgy megtenné.
Nem kimondottan hosszú ismeretségük során már volt alkalma megfigyelni, hogy a férfi nem kedveli a kertelést, és valahogy szimpatikus a lánynak, hogy tartja is magát ehhez. Talán ez teszi olyan határozottá hozzá képest, aki csak hebeg-habog, miközben keresi a helyét. Harath biztatására elmosolyodik, jól esik neki, hogy támogatja a csatlakozását.*
- Vagy úgy.
*Természetesen ő is észrevette már a hasonlóságot Harath és a törzsfő közt, pusztán meg akart bizonyosodni felőle. Persze azt azért nem feltételezte volna, hogy a kezdetektől fogva itt élt. Bár tulajdonképpen fogalma sincs, hány éve annak, hogy Thargarod léttrejött, Harath szavai azonban mégis sok időt sejtetnek maguk mögött.*
- Szívesen beavatlak, de nem ígérem, hogy izgalmas lesz. *Halványan elmosolyodik, mielőtt belekezdene, elvégre nem arról van szó, hogy ne lenne fontos számára a múltja, csak éppen külső szemlélőként nem mondható különlegesnek.*
- Egy apró faluban születtem, innen keletre. Egyetlen magányos település egy széles völgyben, ráadásul nem is túl feltűnő helyen, egy kövekből szórt kezdetleges ösvény vezet csak arra, így aztán ritkán jártak felénk kereskedők, vagy vándorok. Az időm nagyrészét a konyhában és a földeken töltöttem, besegítettem otthon, vagy fakardokkal püföltem a vállalkozó szellemű fiúkat. *Halkan felnevet, ahogy az emlékképek kirajzolódnak előtte.* Akkoriban imádtam a történeteket, amik a külvilágról szóltak, minél inkább visszatartottak, annál erősebb volt a késztetés, hogy otthagyjam a völgyet. Félre ne érts, szerettem az ottani életemet, egyszerűen csak többet vártam. A végső löketet pedig egy arra járó vándorférfi adta meg, aki rengeteget mesélt a városról, amelyből hozzánk érkezett. Bizonyára megannyi alkalommal jártál már Artheniorban, így egyszerűnek tűnhet, de számomra egy új világot jelentett, amikor az öreg történetei alapján eljutottam oda. Onnan idevezetett az utam, a történetem végét pedig már ismered, ahogyan az álmomat is.
*Reméli, hogy azért nem untatta el túlzottan a harcost, elvégre amennyire tudta, rövidre fogta az elbeszélést.*
- Ha már itt tartunk, te magad is harcos vagy, igaz?
*Tekintete érdeklődve villan, majd kalandozik el Harath fegyvereire, amennyire fantáziája engedi, megpróbálja elképzelni harcmodorát.*