Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 19:42:48
Üzenet elküldve: 2014-07-04 19:42:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
* Már úgy rajzanak az emberek a kondérnál, mint hangyák a földön felejtett száradó cipónál, s mindenki undorodva, vagy épp meglepetten szemléli a zöldbőrűt.
A fehér hajú lányka is összerezzen szavára, még le is önti magát, ám sokakkal ellentétben ő felel a kérdésre. Kurtán, de határozottan. *
- Ugug a Réveteg meg az enyém. * Húzza ki magát büszkén, megejtve saját bemutatkozását is, s mellkasát csak azért is tovább domborítja, mikor a sebhelyes képű marconán a nőstény mögé áll. Csak egy gúnyos pillantást kap tőle a lovagias hím, inkább társalog tovább a hóhajúval. *
- Na és mondd, Kagan húga, mit csinálsz itt a törzsben? Barbár harcos vagy tán te is, vagy gyógyító, mint az undok hegyesfülű?
* Nem tűnik épp félelmetes vitéznek a leányzó, de jobban belegondolva az ork még sosem látta, hogy mivel ügyködne az erődben a nőstény- mindig csak jön megy, csacsog. Mondjuk mint a vezír húga, nyilván kiváltságos, s nem hajtják dolgozni naphosszat.
Ismét megzavarják a kulaccsal, mit visszakézből újra hozzávág az idegen, Ugug legnagyobb örömére persze. *
- Köszönöm! De neked miért nem kell?
* Csak illedelmesen, ahogy tanulta, s húzza is ki a dugót a újra, hogy hátracsapva fejét óriási kortyokban nyelhesse a finom rumot. Jut bőven pofájára, szakállára, de talán még a mellkasán keresztbevetett rongyokra is; pár szekundum csupán a kulacs ki is ürül. *
- Sör van?
* Hajítja az üres flaskát hetykén a porba, közben meg letörölgeti pofájáról az ottmaradt, gyöngyöző piát, aztán odafordul végre az ételekhez, s fel is nyalábol két vajban sült pikkelyest. Egyiknek rögvest le is harapja a fejét és teli szájjal nyammogva bámészkodik tovább újdonsült beszélgetőpartnerei közt. Érkezik egy újabb alak, egy kis köpcös törpe, az meg bort kínálgat- ha nincs sör, bőven jó ez is, nem fogja az ork visszautasítani. *
- Ugug kér, bort ide!
* Mondjuk pohárféle az nincs nála, neki csak mohón felcsillant bamba kerek szeme a felajánlásra, s most kezében a fejetlen, megcincált hallal hadonászik, hogy kaphasson mielébb. Végre érkezik még egy ismerős arc, az a Dharren nevezetű. Erős ember, csak úgy hordta a követ, na meg az ő nősténye a gyógyító, körülbelül ennyi, amire a zöldbőrű emlékszik róla- ez is több információ persze, mint amit a legtöbb jelenlévőről tud. *
- Ugug még él, a nőstényednek, meg a füveknek hála. * Bólint Dharrennek, aztán megkérdezi már őt is, ha már asszonya nem áll vele szóba:* - Ugugnak dolog kéne. Mit kellene csinálnom, neked mi itt a dolgod?
* Már úgy rajzanak az emberek a kondérnál, mint hangyák a földön felejtett száradó cipónál, s mindenki undorodva, vagy épp meglepetten szemléli a zöldbőrűt.
A fehér hajú lányka is összerezzen szavára, még le is önti magát, ám sokakkal ellentétben ő felel a kérdésre. Kurtán, de határozottan. *
- Ugug a Réveteg meg az enyém. * Húzza ki magát büszkén, megejtve saját bemutatkozását is, s mellkasát csak azért is tovább domborítja, mikor a sebhelyes képű marconán a nőstény mögé áll. Csak egy gúnyos pillantást kap tőle a lovagias hím, inkább társalog tovább a hóhajúval. *
- Na és mondd, Kagan húga, mit csinálsz itt a törzsben? Barbár harcos vagy tán te is, vagy gyógyító, mint az undok hegyesfülű?
* Nem tűnik épp félelmetes vitéznek a leányzó, de jobban belegondolva az ork még sosem látta, hogy mivel ügyködne az erődben a nőstény- mindig csak jön megy, csacsog. Mondjuk mint a vezír húga, nyilván kiváltságos, s nem hajtják dolgozni naphosszat.
Ismét megzavarják a kulaccsal, mit visszakézből újra hozzávág az idegen, Ugug legnagyobb örömére persze. *
- Köszönöm! De neked miért nem kell?
* Csak illedelmesen, ahogy tanulta, s húzza is ki a dugót a újra, hogy hátracsapva fejét óriási kortyokban nyelhesse a finom rumot. Jut bőven pofájára, szakállára, de talán még a mellkasán keresztbevetett rongyokra is; pár szekundum csupán a kulacs ki is ürül. *
- Sör van?
* Hajítja az üres flaskát hetykén a porba, közben meg letörölgeti pofájáról az ottmaradt, gyöngyöző piát, aztán odafordul végre az ételekhez, s fel is nyalábol két vajban sült pikkelyest. Egyiknek rögvest le is harapja a fejét és teli szájjal nyammogva bámészkodik tovább újdonsült beszélgetőpartnerei közt. Érkezik egy újabb alak, egy kis köpcös törpe, az meg bort kínálgat- ha nincs sör, bőven jó ez is, nem fogja az ork visszautasítani. *
- Ugug kér, bort ide!
* Mondjuk pohárféle az nincs nála, neki csak mohón felcsillant bamba kerek szeme a felajánlásra, s most kezében a fejetlen, megcincált hallal hadonászik, hogy kaphasson mielébb. Végre érkezik még egy ismerős arc, az a Dharren nevezetű. Erős ember, csak úgy hordta a követ, na meg az ő nősténye a gyógyító, körülbelül ennyi, amire a zöldbőrű emlékszik róla- ez is több információ persze, mint amit a legtöbb jelenlévőről tud. *
- Ugug még él, a nőstényednek, meg a füveknek hála. * Bólint Dharrennek, aztán megkérdezi már őt is, ha már asszonya nem áll vele szóba:* - Ugugnak dolog kéne. Mit kellene csinálnom, neked mi itt a dolgod?
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 19:25:42
Üzenet elküldve: 2014-07-04 19:25:42
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentéstétel, majd Vacsora//
* Nem akarta húzni már az időt és alig várja, hogy útjukra engedje őket a vezér. Fáj a keze, most már nehezebben viseli, mint eddig. Egy-egy villanásra elkapj a vezér tekintetét, még a Szellemjáró pillantása sem kerül el arany szemeit, noha már igen kimerültnek érzi magát. Lehet hogy már delirál? De mint hogyha Harath körül lenne valami, ami gondot okoz a két "vezetőnek". Mikor mehetnek, hamar lelép és a tűz felé indul ő is, ahol esznek, nem is kevesen. Akkor a gyógyítónak is itt kell lennie. Annyit már tud, hogy Chiari két helyen biztosan megtalálható rövid időn belül: a gyógyítói sátor és a főzős üstök környezete. *
- Jó estét és jó étvágyat!
* Finom illata van az ételnek, leül és szed, közben rámutat a kezén lévő sebre, amit már nem fed a kötés. *
- Chiari, segítenél ezt rendbe szedni egy kicsit? Hoztam neked Nassiky mérget. Eszek pár falatot, utána elláthatnád ezt a csúnyaságot.
* A közöttük ücsörgő fél-orkra nem néz, csak szeme sarkából vet rá egy pillantást. Nem foglalkozik vele különösebben. Gyorsan belapátolja vacsoráját, és most már jobban örülne egy adag fájdalomcsillapító főzetnek. *
* Nem akarta húzni már az időt és alig várja, hogy útjukra engedje őket a vezér. Fáj a keze, most már nehezebben viseli, mint eddig. Egy-egy villanásra elkapj a vezér tekintetét, még a Szellemjáró pillantása sem kerül el arany szemeit, noha már igen kimerültnek érzi magát. Lehet hogy már delirál? De mint hogyha Harath körül lenne valami, ami gondot okoz a két "vezetőnek". Mikor mehetnek, hamar lelép és a tűz felé indul ő is, ahol esznek, nem is kevesen. Akkor a gyógyítónak is itt kell lennie. Annyit már tud, hogy Chiari két helyen biztosan megtalálható rövid időn belül: a gyógyítói sátor és a főzős üstök környezete. *
- Jó estét és jó étvágyat!
* Finom illata van az ételnek, leül és szed, közben rámutat a kezén lévő sebre, amit már nem fed a kötés. *
- Chiari, segítenél ezt rendbe szedni egy kicsit? Hoztam neked Nassiky mérget. Eszek pár falatot, utána elláthatnád ezt a csúnyaságot.
* A közöttük ücsörgő fél-orkra nem néz, csak szeme sarkából vet rá egy pillantást. Nem foglalkozik vele különösebben. Gyorsan belapátolja vacsoráját, és most már jobban örülne egy adag fájdalomcsillapító főzetnek. *
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 18:59:57
Üzenet elküldve: 2014-07-04 18:59:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentéstétel, majd Vacsora//
* Végighallgatja a barlangász csapat jelentését és rövid időre eszébe jut, hogy megnézné azt a helyet, de. De valahogy biztos abban, hogy a kapu környékéről nem nagyon fog elmozdulni. Az otthonra is vigyáznia kell valakinek. Innen még látja Shauri sebét is, ami eléggé randa. Végül ide hozza a törpe nőt, vegye szemügyre Kagan is. Még megvárja a két törpe reakcióját a lányra, utána elmegy vacsorázni. Le is ül a tűznél, nem messze a gyógyítótól, végig mérve a többi jelenlévőt. Egyedül Ugug láttán vonja fel a szemöldökét. *
- Na, te élsz még?
* Szed magának a levesből és leül vele, lassan bekanalazza, utána a sült halból is szed, meg zöldségeket. *
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.04 19:03:36
* Végighallgatja a barlangász csapat jelentését és rövid időre eszébe jut, hogy megnézné azt a helyet, de. De valahogy biztos abban, hogy a kapu környékéről nem nagyon fog elmozdulni. Az otthonra is vigyáznia kell valakinek. Innen még látja Shauri sebét is, ami eléggé randa. Végül ide hozza a törpe nőt, vegye szemügyre Kagan is. Még megvárja a két törpe reakcióját a lányra, utána elmegy vacsorázni. Le is ül a tűznél, nem messze a gyógyítótól, végig mérve a többi jelenlévőt. Egyedül Ugug láttán vonja fel a szemöldökét. *
- Na, te élsz még?
* Szed magának a levesből és leül vele, lassan bekanalazza, utána a sült halból is szed, meg zöldségeket. *
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.04 19:03:36
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 16:46:16
Üzenet elküldve: 2014-07-04 16:46:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
*Az óriás szintén szed magának a halászléből. Az átlagembernek talán kicsit csípős is lett, de Morwon így szereti a legjobban. Az óriások mindent csípősebben esznek általában. Nagyon finom lett az étel, ezt az óriás két falat között ki is fejezi: *
- Nagyon finom lett! *Arcára enyhe mosoly ül. ~Végre egy hely, ahol befogadnak. ~ Legalábbis reméli, hogy befogadják. Csak nem akarják elbocsájtani, ha úgy is ereje van bőven, így bármilyen építkezésben, vadászatban tud segédkezni. A halászlé végénél tart. Szép lassan eszi meg az utolsó pár falatot, hogy az össze ízt kiélvezze. Elég volt neki az a nem olyan sok is, amit evett. *
*Az óriás szintén szed magának a halászléből. Az átlagembernek talán kicsit csípős is lett, de Morwon így szereti a legjobban. Az óriások mindent csípősebben esznek általában. Nagyon finom lett az étel, ezt az óriás két falat között ki is fejezi: *
- Nagyon finom lett! *Arcára enyhe mosoly ül. ~Végre egy hely, ahol befogadnak. ~ Legalábbis reméli, hogy befogadják. Csak nem akarják elbocsájtani, ha úgy is ereje van bőven, így bármilyen építkezésben, vadászatban tud segédkezni. A halászlé végénél tart. Szép lassan eszi meg az utolsó pár falatot, hogy az össze ízt kiélvezze. Elég volt neki az a nem olyan sok is, amit evett. *
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 15:19:53
Üzenet elküldve: 2014-07-04 15:19:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora//
*Miután leejtette az önkényes kostolót, már nem is foglalkozik vele tovább. Annál inkább Chiarival. Látja az asszonyon, hogy kimerült, valószínüleg a gyermeke is dolgozik odabenn, mégis az ő pártját fogja. Miután az ork ügy le lett tudva, Azil segít az ételosztásban, sőt még süt ki sózott húst is. Csak miután csillapodni látszik az éhesek száma, csak akkor szed magának is a levesből. Letelepszik a tűz közelében és csöndben elfogyasztja ebédjét. Mikor végzett, és a gyógyító nem elfoglalt, odalép hozzá.*
-Nem szeretnélek zavarni, csak szeretném megköszönni a levest. Nagyon finomra készítetted. Viszont lenne egy kérdésem is.-
*Hajol közelebb a nőhőz Azil.*
-Tudod, én a műhelyemben lakom, de még csak a csupasz földön hálok. Nincs esetleg valahol kikészített szörme, vagy pokróc a táborban?-
*Kérdezi, majd kicsit aggódva, de mosolygós szemekkel nézi a domborodó pocakot.*
-Nem bír magával igaz? Biztos már éhes volt ő is.-
*Mutat a vacsorázó tömegre, miközben a válaszra vár.*
*Miután leejtette az önkényes kostolót, már nem is foglalkozik vele tovább. Annál inkább Chiarival. Látja az asszonyon, hogy kimerült, valószínüleg a gyermeke is dolgozik odabenn, mégis az ő pártját fogja. Miután az ork ügy le lett tudva, Azil segít az ételosztásban, sőt még süt ki sózott húst is. Csak miután csillapodni látszik az éhesek száma, csak akkor szed magának is a levesből. Letelepszik a tűz közelében és csöndben elfogyasztja ebédjét. Mikor végzett, és a gyógyító nem elfoglalt, odalép hozzá.*
-Nem szeretnélek zavarni, csak szeretném megköszönni a levest. Nagyon finomra készítetted. Viszont lenne egy kérdésem is.-
*Hajol közelebb a nőhőz Azil.*
-Tudod, én a műhelyemben lakom, de még csak a csupasz földön hálok. Nincs esetleg valahol kikészített szörme, vagy pokróc a táborban?-
*Kérdezi, majd kicsit aggódva, de mosolygós szemekkel nézi a domborodó pocakot.*
-Nem bír magával igaz? Biztos már éhes volt ő is.-
*Mutat a vacsorázó tömegre, miközben a válaszra vár.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 13:59:25
Üzenet elküldve: 2014-07-04 13:59:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentéstétel - Törpe - Séta//
*A jelentések hamarosan végükhöz érnek. Nymira továbbra is hallgat, még akkor is, mikor kérdésére Dharren felel. Kissé meglepi, hogy a férfi ide is jött utánuk, de nincs mit tenni. Csak elmosolyodik, majd enyhén biccent, jelezve, hogy tudomásul vette. A törpe nőt látta befelé jövet. Csak egy pillanatra, nem többre, többet elvégre nem is akart rá szánni. Egyelőre nem. Most még elég a viszontlátottakkal törődnie, nem akar azonnal az újakkal is. Azt viszont tudja, hogy a következő nap ez minden bizonnyal másképp lesz. Bizonyára sokakkal fog találkozni, ahogyan tisztázódni fog előtte tényleges feladata is, ha elkezdi a munkát.
Idővel a törpe asszony is megjelenik, Dharren noszogatására. Végighallgatja, hogy mihez ért, jól elraktározva azt agya egy szegletében, majd igyekszik megjegyezni nevét és arcát is, hogy a későbbiekben ne keverje össze mással. Persze nehéz is lenne, elvégre a hallottak alapján ő itt az egyetlen apró termetű nő. Kagan megjegyzése pedig távozásuk után, ebből adódóan igencsak helyénvaló.*
- Remélhetőleg nem szül ellenségeskedést fajtája hímjei között. Vagy jobban jársz, ha kerítesz ide még néhány nőstényt, a sokaság ellenére is *mosolyodik el, jelezve, hogy annyira nem gondolja komolyan, bár minden bizonnyal megfontolandó ez is.
Már csak hárman maradtak, lévén Kagan mindenkit odébb zavart. Ez nem is olyan baj. Végre nem kell annyi felé figyelnie a nőnek, ide-oda kapkodva fejét, próbálva összerakni, hogy mi folyik itt. Hirtelen került ebbe a világba, s bár ő akarta ezt, azonnal a közepében találta magát, a tenger mélyén. Időbe telik neki megszokni a helyzetet. A másik kettőt követi, hallgatva azok mondandóját. Kérdése egyelőre nincs, inkább csak figyel, úgy, mint eddig tette. Csendben és türelemmel, igyekezve elhelyezni a hallott neveket és elraktározni a hozzájuk kapcsolódó információt. Cessa említése kissé furcsán érinti. Lassan ki is ment fejéből, hogy Kagannak van még egy húga. Talán nem is csoda, elvégre egyszer, ha látta eddig, talán kétszer, vagy alig többször.*
- Elnézést, ha félbeszakítalak benneteket, de azt hiszem, ezt a körutat most kihagynám. Ha megengeditek, inkább lepihennék, hosszú út áll mögöttem! Hajnalban első dolgom lesz körbejárni a tábort, hogy megtudjam, mi hol van, ígérem! *teszi még hozzá kéréséhez.
Amit ígér, azt általában be is tartja. Szeretné is megismerni ezt a helyet, amilyen gyorsan csak lehet, de nem most. Most inkább tényleg pihenne.*
- Megmondanátok, hogy hol pihenhetem ki magam?
*A jelentések hamarosan végükhöz érnek. Nymira továbbra is hallgat, még akkor is, mikor kérdésére Dharren felel. Kissé meglepi, hogy a férfi ide is jött utánuk, de nincs mit tenni. Csak elmosolyodik, majd enyhén biccent, jelezve, hogy tudomásul vette. A törpe nőt látta befelé jövet. Csak egy pillanatra, nem többre, többet elvégre nem is akart rá szánni. Egyelőre nem. Most még elég a viszontlátottakkal törődnie, nem akar azonnal az újakkal is. Azt viszont tudja, hogy a következő nap ez minden bizonnyal másképp lesz. Bizonyára sokakkal fog találkozni, ahogyan tisztázódni fog előtte tényleges feladata is, ha elkezdi a munkát.
Idővel a törpe asszony is megjelenik, Dharren noszogatására. Végighallgatja, hogy mihez ért, jól elraktározva azt agya egy szegletében, majd igyekszik megjegyezni nevét és arcát is, hogy a későbbiekben ne keverje össze mással. Persze nehéz is lenne, elvégre a hallottak alapján ő itt az egyetlen apró termetű nő. Kagan megjegyzése pedig távozásuk után, ebből adódóan igencsak helyénvaló.*
- Remélhetőleg nem szül ellenségeskedést fajtája hímjei között. Vagy jobban jársz, ha kerítesz ide még néhány nőstényt, a sokaság ellenére is *mosolyodik el, jelezve, hogy annyira nem gondolja komolyan, bár minden bizonnyal megfontolandó ez is.
Már csak hárman maradtak, lévén Kagan mindenkit odébb zavart. Ez nem is olyan baj. Végre nem kell annyi felé figyelnie a nőnek, ide-oda kapkodva fejét, próbálva összerakni, hogy mi folyik itt. Hirtelen került ebbe a világba, s bár ő akarta ezt, azonnal a közepében találta magát, a tenger mélyén. Időbe telik neki megszokni a helyzetet. A másik kettőt követi, hallgatva azok mondandóját. Kérdése egyelőre nincs, inkább csak figyel, úgy, mint eddig tette. Csendben és türelemmel, igyekezve elhelyezni a hallott neveket és elraktározni a hozzájuk kapcsolódó információt. Cessa említése kissé furcsán érinti. Lassan ki is ment fejéből, hogy Kagannak van még egy húga. Talán nem is csoda, elvégre egyszer, ha látta eddig, talán kétszer, vagy alig többször.*
- Elnézést, ha félbeszakítalak benneteket, de azt hiszem, ezt a körutat most kihagynám. Ha megengeditek, inkább lepihennék, hosszú út áll mögöttem! Hajnalban első dolgom lesz körbejárni a tábort, hogy megtudjam, mi hol van, ígérem! *teszi még hozzá kéréséhez.
Amit ígér, azt általában be is tartja. Szeretné is megismerni ezt a helyet, amilyen gyorsan csak lehet, de nem most. Most inkább tényleg pihenne.*
- Megmondanátok, hogy hol pihenhetem ki magam?
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:27:23
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:27:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Jelentéstétel, azután Vacsora!//
*A felé intézett intést látva meggyorsítja a lépteit, hogy minél előbb megválhasson a súlyoktól, majd siet is vissza a többiekhez ahol már Shauri serényen meséli is a történetet. Nem szól semmit csak csendben hallgatja végig mind a lány, mind Harath részletes beszámolóját, közben végig a vele szemben lévők reakcióit figyelve. Bár sokat nem tud kiolvasni belőlük.
Akkor tekint csak egy pillanatra félre mikor meghallja, hogy a többiek már sietnek is enni.*
~Már tényleg ilyen késő lenne?~ *Ekkor tudatosul csak benne, hogy már vacsoraidő van. Azt hitte kicsivel korábban érkeztek, de csak a felfedezés erejéig foglalkozik a dologgal, már fordul is vissza figyelmesen hallgatni és persze figyelni.
Miután a második jelentés is a végére ért, és Kagan elbocsájtja ma estére a társaságot, ő ha nincs senkinek hozzá több szava, akkor csak bólint, majd a vacsorázók felé veszi az irányt.
A halnak a finom illata terjeng a levegőben. Ez a sok kutyagolás ismét meghozta az étvágyát, de hát a nyúl az amúgy is sovány hús. Gyorsan meg tud utána az ember éhezni, főleg ha megállás nélkül megy. Mondjuk pontosan ugyanez elmondható a halról is, de ezután legalább már csak az alvás lesz az egyetlen gondja ha minden igaz.
Örömmel látja meg a halászlevet. Az illat és az étel látványának a kombinációjától még inkább éhesnek érzi magát. Gyorsan szerez is magának egy tányérral.*
- Üdv mindenkinek, és jó étvágyat! *Köszönti a többieket, majd ő is helyet foglal, hogy jóízűen nekiláthasson a vacsorának.*
*A felé intézett intést látva meggyorsítja a lépteit, hogy minél előbb megválhasson a súlyoktól, majd siet is vissza a többiekhez ahol már Shauri serényen meséli is a történetet. Nem szól semmit csak csendben hallgatja végig mind a lány, mind Harath részletes beszámolóját, közben végig a vele szemben lévők reakcióit figyelve. Bár sokat nem tud kiolvasni belőlük.
Akkor tekint csak egy pillanatra félre mikor meghallja, hogy a többiek már sietnek is enni.*
~Már tényleg ilyen késő lenne?~ *Ekkor tudatosul csak benne, hogy már vacsoraidő van. Azt hitte kicsivel korábban érkeztek, de csak a felfedezés erejéig foglalkozik a dologgal, már fordul is vissza figyelmesen hallgatni és persze figyelni.
Miután a második jelentés is a végére ért, és Kagan elbocsájtja ma estére a társaságot, ő ha nincs senkinek hozzá több szava, akkor csak bólint, majd a vacsorázók felé veszi az irányt.
A halnak a finom illata terjeng a levegőben. Ez a sok kutyagolás ismét meghozta az étvágyát, de hát a nyúl az amúgy is sovány hús. Gyorsan meg tud utána az ember éhezni, főleg ha megállás nélkül megy. Mondjuk pontosan ugyanez elmondható a halról is, de ezután legalább már csak az alvás lesz az egyetlen gondja ha minden igaz.
Örömmel látja meg a halászlevet. Az illat és az étel látványának a kombinációjától még inkább éhesnek érzi magát. Gyorsan szerez is magának egy tányérral.*
- Üdv mindenkinek, és jó étvágyat! *Köszönti a többieket, majd ő is helyet foglal, hogy jóízűen nekiláthasson a vacsorának.*
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 22:36:36
Üzenet elküldve: 2014-07-03 22:36:36
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//jelentéstétel - törpe csaj - sétafika//
*ő továbbra is csak hallgat, de nem szól bele semmibe. Viszont elég szúrós tekintettel méregeti Harathot. Tekintete szinte már metsző, de legalábbis Harath érezhet a tarkóján valami megmagyarázhatatlan vakarózás-ingert. De nem szól közbe. Kagan intézze csak a dolgait. Nym kérdésére sem kell válaszoljon, mert Dharren megelőzi. Kicsit azért megnézi magának Dharrent is. Bár fáj ránézni a férfira, mert mindig eszébe jut az az elmaradt hátmasszázs. Talán a Szellemek sem akarják, hogy valaki kimasszírozza a csomókat a hátából-vállából.
Végül aztán magukra maradnak hármasban, és ekkor bevillan neki a gondolat, hogy akár el is vonulhatnának egy sátorba, vagy a Hrallhba. Aztán végülis arra jut magában, hogy vannak olyan dolgok, amikbe nem akarja bevenni Kagant, mert a férfiassága összemocskolná azt.*
- És mondd Kagan, ugyan miről szeretnél trécselni?
*az utolsó szót egy kissé megnyomja*
- A mágus bezzeg még trécselt volna!
*vállrándítás, és közben felemeli az egyik kezét mintegy iránymutatásul, hogy abba az irányba akár el is indulhatnának. Példának okáért akkor nem látnák még csak a szemük sarkából sem a kapu felé mutogató mágust. Aki tényleg nem tanul a leckéből, hisz meg lett neki mondva, hogy reggel mehet tovább, ha nekiáll itt pattogni akkor könnyen lehet, hogy a lábát is meg találják kurtítani.
Lea gyorsan szedi a lábát a maga részéről, legalább addig, hogy a háta mögé kerüljön a hadonászó mágus - aki most nagyon-nagyon a bögyében van.*
- Cessát átköltöztettem egy kisebb sátorba, és megbeszéltünk Chiarival mindent. Próbálkozunk.
*nem zavartatja magát attól, hogy Kagan húgáról Nym előtt beszéljen, hiszen Cessa olyan állapotban van amit nem lehet sokáig titkolni a törzstagok elől - nem mintha egyáltalán titkolni akarnák bármennyire is - és hát Nym mondta, hogy marad egy darabig.*
- Mellesleg Chiari azt mondta, hogy Lyriana nagyon lusta. De én azt hiszem, hogy csak belebetegedett a vonzerődbe.
*na ez már tényleg az a vérszívás, amitől Kagan tartott. De hát olyan viszonyban vannak ők, hogy megengedhesse magának ezt a hangnemet. Még egy kvázi idegen előtt is. Meg aztán még szélesen mosolyog - sőt vigyorog - is hozzá. Kagan, ha olyan a hangulata akkor viccesnek találja úgyis, ha meg nem akkor nem.*
- Mi lesz a gnómmal? Nem adod vissza az aranyait, igaz?
*ő továbbra is csak hallgat, de nem szól bele semmibe. Viszont elég szúrós tekintettel méregeti Harathot. Tekintete szinte már metsző, de legalábbis Harath érezhet a tarkóján valami megmagyarázhatatlan vakarózás-ingert. De nem szól közbe. Kagan intézze csak a dolgait. Nym kérdésére sem kell válaszoljon, mert Dharren megelőzi. Kicsit azért megnézi magának Dharrent is. Bár fáj ránézni a férfira, mert mindig eszébe jut az az elmaradt hátmasszázs. Talán a Szellemek sem akarják, hogy valaki kimasszírozza a csomókat a hátából-vállából.
Végül aztán magukra maradnak hármasban, és ekkor bevillan neki a gondolat, hogy akár el is vonulhatnának egy sátorba, vagy a Hrallhba. Aztán végülis arra jut magában, hogy vannak olyan dolgok, amikbe nem akarja bevenni Kagant, mert a férfiassága összemocskolná azt.*
- És mondd Kagan, ugyan miről szeretnél trécselni?
*az utolsó szót egy kissé megnyomja*
- A mágus bezzeg még trécselt volna!
*vállrándítás, és közben felemeli az egyik kezét mintegy iránymutatásul, hogy abba az irányba akár el is indulhatnának. Példának okáért akkor nem látnák még csak a szemük sarkából sem a kapu felé mutogató mágust. Aki tényleg nem tanul a leckéből, hisz meg lett neki mondva, hogy reggel mehet tovább, ha nekiáll itt pattogni akkor könnyen lehet, hogy a lábát is meg találják kurtítani.
Lea gyorsan szedi a lábát a maga részéről, legalább addig, hogy a háta mögé kerüljön a hadonászó mágus - aki most nagyon-nagyon a bögyében van.*
- Cessát átköltöztettem egy kisebb sátorba, és megbeszéltünk Chiarival mindent. Próbálkozunk.
*nem zavartatja magát attól, hogy Kagan húgáról Nym előtt beszéljen, hiszen Cessa olyan állapotban van amit nem lehet sokáig titkolni a törzstagok elől - nem mintha egyáltalán titkolni akarnák bármennyire is - és hát Nym mondta, hogy marad egy darabig.*
- Mellesleg Chiari azt mondta, hogy Lyriana nagyon lusta. De én azt hiszem, hogy csak belebetegedett a vonzerődbe.
*na ez már tényleg az a vérszívás, amitől Kagan tartott. De hát olyan viszonyban vannak ők, hogy megengedhesse magának ezt a hangnemet. Még egy kvázi idegen előtt is. Meg aztán még szélesen mosolyog - sőt vigyorog - is hozzá. Kagan, ha olyan a hangulata akkor viccesnek találja úgyis, ha meg nem akkor nem.*
- Mi lesz a gnómmal? Nem adod vissza az aranyait, igaz?
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:41:23
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:41:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentéstétel//
*A figyelem megosztásának, a feladatok kezelésének párhuzamos technikáját a nők, főleg a sok gyermekkel és teendővel rendelkező nők fejlesztették ki, de minden bizonnyal a nyüzsgő Thargarod vezére fejlesztette tökélyre. Ez az egyik legfontosabb szervezői képesség: egyszerre kezelni és összehangolni a különböző feladatokat, küldetéseket, problémákat és megoldásokat.*
- Várj, Dharren. *emeli a kezét, hogy megakassza az őrségparancsnok felszólalását, bár az is fontos téma. Egy rövid pillantással türelemre inti őt is, és a törpe nőt is (elkülönítve számukra egy rekeszt idejéből), és továbbra is a Kren-kalandorokra koncentrál. Koncentrációja csak annyira időre törik meg, amíg végignézi Akheel rohamát, amit a kaja ellen intéz.*
- Rendben. *fordul vissza Harath felé, és magában már felállított egy koncepciót a dologról.*
- Menjetek, egyetek, és lássátok el a sebeiteket. Pihenjetek is, holnap beszélünk, és lezárjuk ezt a küldetést. Helyreteszem a dolgokat. *tudja is, hogy hogyan, de lesz, akinek görbén fog állni a szája.*
- Most mehettek, mind... az este a tiétek. *tehát sem őrség, sem más szolgálat nem lesz, de Kagan nem Kagan lenne, ha nem egészítené még ki egy halk fél mondattal, amit Harathnak címez.*
- Veled külön is beszélni fogok, barátom. *és a felparázsló topáz szemek jelzik, hogy nem a küldetésről, és nem barátságosan.*
//Töpörte asszonyság//
*Ezzel azonban lezárult ez a kör, és Kagan máris int Dharrennek, hogy folytassa.*
- Aha. Szóval ismeri? Meglátjuk. *aztán az alulméretezett nőszemély kezd bele a mondókába, amit Kagan némi hitetlenkedéssel, de egyre növekvő vidámsággal fogad.*
- Áh. Értem. Kagan Thargodar vagyok. Mint mondtam, meglátjuk. Sőt! Lássuk meg azonnal! MIRAKH! Hrothgaar! *bődül el, magához rendelve újra a törpéket. Szegény Hrothgaar az utazás időpontjával kapcsolatban alapos tévedésben leledzik, percek kérdése az egész.*
- Ez itt... Yadiria. Igen, egy törpe nő, becsukhatjátok a szátokat. Most! Na. Ő is veletek megy, és az a rusnya törpe is, akit Hrothgaar dugdoz előlem. Kerítsétek elő a gnómot, Zricket, és indulás Artheniorba - ha már ott vagytok, vegyetek olyan üvegcsés löttyöket, meg méregkeverőnek való alkalmatosságot is, mert Zricknek kell, és úgy alítom, a törpe hölgyemény sem rejteget ilyet a ruhája alatt. *ez persze odafelé ki fog derülni, vélhetően.*
- Leléphettek, mozgás.
*Ezzel ugyan nem oldotta meg a problémát, de megmotiválta a törpéket a küldetésükkel kapcsolatban, és időlegesen elodázta a döntést is, amit ezzel az egy-két újonccal kapcsolatban felmerült.*
- Így is túl sokan vagyunk, és ez a nőstény meg fogja keverni az összes törpe hím agyát. *mutat rá Nymira kedvéért, mikor már mindenki otthagyta őket, csak Leandana maradt mellettük.*
- Nos, lányok, járjuk körbe a tábort, amúgy sem árt egy kis járőrözés. Addig lehet trécselni meg kérdezni.
*A figyelem megosztásának, a feladatok kezelésének párhuzamos technikáját a nők, főleg a sok gyermekkel és teendővel rendelkező nők fejlesztették ki, de minden bizonnyal a nyüzsgő Thargarod vezére fejlesztette tökélyre. Ez az egyik legfontosabb szervezői képesség: egyszerre kezelni és összehangolni a különböző feladatokat, küldetéseket, problémákat és megoldásokat.*
- Várj, Dharren. *emeli a kezét, hogy megakassza az őrségparancsnok felszólalását, bár az is fontos téma. Egy rövid pillantással türelemre inti őt is, és a törpe nőt is (elkülönítve számukra egy rekeszt idejéből), és továbbra is a Kren-kalandorokra koncentrál. Koncentrációja csak annyira időre törik meg, amíg végignézi Akheel rohamát, amit a kaja ellen intéz.*
- Rendben. *fordul vissza Harath felé, és magában már felállított egy koncepciót a dologról.*
- Menjetek, egyetek, és lássátok el a sebeiteket. Pihenjetek is, holnap beszélünk, és lezárjuk ezt a küldetést. Helyreteszem a dolgokat. *tudja is, hogy hogyan, de lesz, akinek görbén fog állni a szája.*
- Most mehettek, mind... az este a tiétek. *tehát sem őrség, sem más szolgálat nem lesz, de Kagan nem Kagan lenne, ha nem egészítené még ki egy halk fél mondattal, amit Harathnak címez.*
- Veled külön is beszélni fogok, barátom. *és a felparázsló topáz szemek jelzik, hogy nem a küldetésről, és nem barátságosan.*
//Töpörte asszonyság//
*Ezzel azonban lezárult ez a kör, és Kagan máris int Dharrennek, hogy folytassa.*
- Aha. Szóval ismeri? Meglátjuk. *aztán az alulméretezett nőszemély kezd bele a mondókába, amit Kagan némi hitetlenkedéssel, de egyre növekvő vidámsággal fogad.*
- Áh. Értem. Kagan Thargodar vagyok. Mint mondtam, meglátjuk. Sőt! Lássuk meg azonnal! MIRAKH! Hrothgaar! *bődül el, magához rendelve újra a törpéket. Szegény Hrothgaar az utazás időpontjával kapcsolatban alapos tévedésben leledzik, percek kérdése az egész.*
- Ez itt... Yadiria. Igen, egy törpe nő, becsukhatjátok a szátokat. Most! Na. Ő is veletek megy, és az a rusnya törpe is, akit Hrothgaar dugdoz előlem. Kerítsétek elő a gnómot, Zricket, és indulás Artheniorba - ha már ott vagytok, vegyetek olyan üvegcsés löttyöket, meg méregkeverőnek való alkalmatosságot is, mert Zricknek kell, és úgy alítom, a törpe hölgyemény sem rejteget ilyet a ruhája alatt. *ez persze odafelé ki fog derülni, vélhetően.*
- Leléphettek, mozgás.
*Ezzel ugyan nem oldotta meg a problémát, de megmotiválta a törpéket a küldetésükkel kapcsolatban, és időlegesen elodázta a döntést is, amit ezzel az egy-két újonccal kapcsolatban felmerült.*
- Így is túl sokan vagyunk, és ez a nőstény meg fogja keverni az összes törpe hím agyát. *mutat rá Nymira kedvéért, mikor már mindenki otthagyta őket, csak Leandana maradt mellettük.*
- Nos, lányok, járjuk körbe a tábort, amúgy sem árt egy kis járőrözés. Addig lehet trécselni meg kérdezni.
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:19:28
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:19:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora!//
*Akheel hamar megtalálja az ő emberét. Ha csak fél kézzel is, de int neki, a vöri meg hamar beazonosítja Learont és mellé porzik.
Nem szed magának tányérba. A nagy tálak és kondérok mellől épp csak annyira távolodik el, hogy még kartávolságon belül legyenek.
Onnan markolja ki mindig az éppen aktuálisban egy fél tenyérrel nagyobb adagját, azt ölébe potyogtatja és onnan csipegeti fel, míg másik kezében egy szelet húst legyezget.*
-Mmühüd i!
*Válaszol Learonnak, de száját se nyitja ki.
A csatlakozó Lyukaskrumpli Hrothgaar kérdésére csak megrázza a fejét. Eléggé el volt tűnve cimborája mostanában, de ezek szerint él és virul.*
*Akheel hamar megtalálja az ő emberét. Ha csak fél kézzel is, de int neki, a vöri meg hamar beazonosítja Learont és mellé porzik.
Nem szed magának tányérba. A nagy tálak és kondérok mellől épp csak annyira távolodik el, hogy még kartávolságon belül legyenek.
Onnan markolja ki mindig az éppen aktuálisban egy fél tenyérrel nagyobb adagját, azt ölébe potyogtatja és onnan csipegeti fel, míg másik kezében egy szelet húst legyezget.*
-Mmühüd i!
*Válaszol Learonnak, de száját se nyitja ki.
A csatlakozó Lyukaskrumpli Hrothgaar kérdésére csak megrázza a fejét. Eléggé el volt tűnve cimborája mostanában, de ezek szerint él és virul.*
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:15:56
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:15:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*A kaputól idáig szinte szótlanul teszi meg a távolságot, noha sok ismerős, és nagyon sok ismeretlen arccal találkozik. Szűkszavúan köszön, biccent olykor, de tekintete a tűznél lévő vezért fogja be, s türelmesen vár a jelére. Addig van mit néznie, Ishurit az idegennel, a kondérnál sürgölődőket, és persze az ismerős nomád szépséget. De vannak nálánál buzgóbb emberek, illetve gnómok is, hát kissé hátrébb szorul ugyebár beszámolója, de nem zavartatja magát. Bár magában azért megjegyzi, hogy úgy dukálna, ha a csapatvezető vinné a szót.*
-Üdvözöllek Nymira, az Uthargrakhu nemzetségből. Szívem örvend, hogy újra látlak.
*Ereszti bővebbre a köszöntést. Újfent elkalandozik pillantása a fénylő páros felé, de csak egyetlen kis momentumra.*
~Miből lesz a cserebogár.~
*Fedezi fel a Szellemek adományának jelét, majd mikor a gnóm is távozik, és Lea is érkezik, hagyja hadd beszéljen az Aranyhajú. Nem vág közbe, nem javítja ki, hanem Kagan intésére nyitja csak szóra száját.*
-A barlangot késő délutánra értük el, így következő napra halasztottuk a behatolást, ám előtte felderíteni indultunk a táborhelynek szánt forrásvidéket. Ekkor botlottunk a Nassikybe.
*Itt az állatról lefejtett páncélt nyújtja előre, megmutatni, ajándékba, sok mindentől függhet. Majd fojtatja.*
-Íj nem sebzi, kard nem fogta. *Jegyzi meg még mindig a kitinről beszélve, és támadásukról. Majd kezeivel a két újoncra mutatva hozzáteszi.*
-Jól harcoltak, fegyelmezetten és megbízhatóan. Ám Hildi sikolyára a skorpió feléjük rontott, a barlang felé. A legendák szerint ez a lény is barlanglakó. Valami kiűzte őt onnét, ahogy a barlangnál felbukkanó százlábút is. Valami, mit talán ismerünk is.
*Kis hatásszünetet tart, majd fojtatja.*
-"A Rilkh őrzi álmukat, kit Ők hoztak át a vizen."
*Idézi Brennus lázálmában mondottakat, mely legendáik része ugyebár.*
-A skorpió nem törődve a könnyű prédával, Hildi és a garabonciás, a százlábúra támadt, és rajta vesztett, mert beszorult méregtüskés farka. Ezt kihasználva támadtuk és sikerült karddal farka tövénél megsebezni, mélyen, és többször. Csak eztán észleltem a mágus beavatkozását. A sebén át szivárgott bele a rontás a skorpióba, onnantól már csak a kegyelemdöfés volt hátra.
*Így igazítja ki Shauri mondandóját, miszerint a mágus később támadt, csak utánuk.*
-Nem hagyhattam a sebzett vadat, ahogy azt sem akartam, hogy a barlangban kelljen újra szembenéznünk vele. Elvégre az az ő közege, földmélyi szörnyeteg. Ellenben sok mindent megtudtunk róla, és a másikról is.
*Hiszen gyenge pontjukat felderíthették, de erre itt és most nem tér ki egyelőre. Eljő az ideje. A mintát pedig az Aranyhajú már megmutatta és elújságolta.*
-Nem kockáztathattam a behatolást, sérültünk is van, a lopakodás pedig kizárt, lévén ezek a dögök látnak a sötétben, hallanak és érzékelnek is. Ráadásul a gnóm uraság igencsak alábecsülte és lealkudta a fegyveres erő jelenlétének szükségességét. És mágiájáról nem is beszélve. Ismeretlen és ezért akár még számunkra is veszélyt rejthet.
*Hiszen alku tárgya volt hány fős legyen a biztosító különítmény. És utóbb kiderült, hiba volt ezen spórolni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.06 15:29:48, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
*A kaputól idáig szinte szótlanul teszi meg a távolságot, noha sok ismerős, és nagyon sok ismeretlen arccal találkozik. Szűkszavúan köszön, biccent olykor, de tekintete a tűznél lévő vezért fogja be, s türelmesen vár a jelére. Addig van mit néznie, Ishurit az idegennel, a kondérnál sürgölődőket, és persze az ismerős nomád szépséget. De vannak nálánál buzgóbb emberek, illetve gnómok is, hát kissé hátrébb szorul ugyebár beszámolója, de nem zavartatja magát. Bár magában azért megjegyzi, hogy úgy dukálna, ha a csapatvezető vinné a szót.*
-Üdvözöllek Nymira, az Uthargrakhu nemzetségből. Szívem örvend, hogy újra látlak.
*Ereszti bővebbre a köszöntést. Újfent elkalandozik pillantása a fénylő páros felé, de csak egyetlen kis momentumra.*
~Miből lesz a cserebogár.~
*Fedezi fel a Szellemek adományának jelét, majd mikor a gnóm is távozik, és Lea is érkezik, hagyja hadd beszéljen az Aranyhajú. Nem vág közbe, nem javítja ki, hanem Kagan intésére nyitja csak szóra száját.*
-A barlangot késő délutánra értük el, így következő napra halasztottuk a behatolást, ám előtte felderíteni indultunk a táborhelynek szánt forrásvidéket. Ekkor botlottunk a Nassikybe.
*Itt az állatról lefejtett páncélt nyújtja előre, megmutatni, ajándékba, sok mindentől függhet. Majd fojtatja.*
-Íj nem sebzi, kard nem fogta. *Jegyzi meg még mindig a kitinről beszélve, és támadásukról. Majd kezeivel a két újoncra mutatva hozzáteszi.*
-Jól harcoltak, fegyelmezetten és megbízhatóan. Ám Hildi sikolyára a skorpió feléjük rontott, a barlang felé. A legendák szerint ez a lény is barlanglakó. Valami kiűzte őt onnét, ahogy a barlangnál felbukkanó százlábút is. Valami, mit talán ismerünk is.
*Kis hatásszünetet tart, majd fojtatja.*
-"A Rilkh őrzi álmukat, kit Ők hoztak át a vizen."
*Idézi Brennus lázálmában mondottakat, mely legendáik része ugyebár.*
-A skorpió nem törődve a könnyű prédával, Hildi és a garabonciás, a százlábúra támadt, és rajta vesztett, mert beszorult méregtüskés farka. Ezt kihasználva támadtuk és sikerült karddal farka tövénél megsebezni, mélyen, és többször. Csak eztán észleltem a mágus beavatkozását. A sebén át szivárgott bele a rontás a skorpióba, onnantól már csak a kegyelemdöfés volt hátra.
*Így igazítja ki Shauri mondandóját, miszerint a mágus később támadt, csak utánuk.*
-Nem hagyhattam a sebzett vadat, ahogy azt sem akartam, hogy a barlangban kelljen újra szembenéznünk vele. Elvégre az az ő közege, földmélyi szörnyeteg. Ellenben sok mindent megtudtunk róla, és a másikról is.
*Hiszen gyenge pontjukat felderíthették, de erre itt és most nem tér ki egyelőre. Eljő az ideje. A mintát pedig az Aranyhajú már megmutatta és elújságolta.*
-Nem kockáztathattam a behatolást, sérültünk is van, a lopakodás pedig kizárt, lévén ezek a dögök látnak a sötétben, hallanak és érzékelnek is. Ráadásul a gnóm uraság igencsak alábecsülte és lealkudta a fegyveres erő jelenlétének szükségességét. És mágiájáról nem is beszélve. Ismeretlen és ezért akár még számunkra is veszélyt rejthet.
*Hiszen alku tárgya volt hány fős legyen a biztosító különítmény. És utóbb kiderült, hiba volt ezen spórolni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.06 15:29:48, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:01:47
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:01:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora!//
*Alig-alig volt ideje csupán "szemlélődni", Dharren máris elrángatja onnan a törpe nőt.*
~ ó, hogy az ég...~
*Zsörtölődik magában, de nem sokáig teketóriázik. Felkapja a borostömlőt és tányérját, majd Zoradhoz szól.*
- Gyere üljünk által a tűzhöz. Jobb a társaság, ott lesz szinte mindenki.
*Hangjában enyhe "siethetnék" cseng, de nem toporzékol azért tehetetlenségében. Eszébe jut, hogy be kellene ugrania sátrába és átvennie ruháit. Hiszen három napig feküdt a gyógyítónál, ideje lenne ruhát váltani.*
- Tudod mit, menj előre, mindjárt csatlakozom. Előbb még elugrok a sátramhoz...
*Azzal el meg is iramodik és célba veszi saját kis törpe vackát. Nem időzik sokáig. Igazából csak felkap egy sötétzöld inget felsőtestére, mert amit korábban viselt, az már picit viseltes volt. Derekára övet kanyarít és felakasztja rá kedves fegyverét.*
- Sebek Farkasa...
*Halkan suttogja a gyilok nevét a sátorból kilépve és indul is vissza a tűz felé, ahol igencsak népes tömeg gyűlt össze.*
- Jó estét mindőtöknek és melléje jó étvágyat!
*Üdvözli a társaságot és maga is letelepszik. Nem eszik a halászléből, nem a személyes kedvencei közül való. Jó neki az is, amit korábban kapart egy kondérból. Oldalán a borocska, tehát a kiszáradás sem fenyegeti.*
~akkor kezdődjék az este~
*Gondolja magában és kíváncsian figyel. A moraj jelentős, hisz elég sokan összegyűltek itt, de igyekszik minden beszélgetésből egy picikét elcsípni, ha lehet. Pár falat után kicsit leteszi a tányérját, az ételt egy korty borral kíséri le.*
- Kér valaki bort?
*Teszi fel hangosan a kérdést, és legyen bárki, aki elfogadja, az fog kapni az italból.*
~Kagannal majd kellene beszélni, hogy mikor indulunk a városba. szeretnék még egyet aludni, mielőtt újra belevetem magam az életbe. meg majd kellene egy állandó fegyverpartner is. rám fér a gyakorlás, kétségtelen...~
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 21:04:03
*Alig-alig volt ideje csupán "szemlélődni", Dharren máris elrángatja onnan a törpe nőt.*
~ ó, hogy az ég...~
*Zsörtölődik magában, de nem sokáig teketóriázik. Felkapja a borostömlőt és tányérját, majd Zoradhoz szól.*
- Gyere üljünk által a tűzhöz. Jobb a társaság, ott lesz szinte mindenki.
*Hangjában enyhe "siethetnék" cseng, de nem toporzékol azért tehetetlenségében. Eszébe jut, hogy be kellene ugrania sátrába és átvennie ruháit. Hiszen három napig feküdt a gyógyítónál, ideje lenne ruhát váltani.*
- Tudod mit, menj előre, mindjárt csatlakozom. Előbb még elugrok a sátramhoz...
*Azzal el meg is iramodik és célba veszi saját kis törpe vackát. Nem időzik sokáig. Igazából csak felkap egy sötétzöld inget felsőtestére, mert amit korábban viselt, az már picit viseltes volt. Derekára övet kanyarít és felakasztja rá kedves fegyverét.*
- Sebek Farkasa...
*Halkan suttogja a gyilok nevét a sátorból kilépve és indul is vissza a tűz felé, ahol igencsak népes tömeg gyűlt össze.*
- Jó estét mindőtöknek és melléje jó étvágyat!
*Üdvözli a társaságot és maga is letelepszik. Nem eszik a halászléből, nem a személyes kedvencei közül való. Jó neki az is, amit korábban kapart egy kondérból. Oldalán a borocska, tehát a kiszáradás sem fenyegeti.*
~akkor kezdődjék az este~
*Gondolja magában és kíváncsian figyel. A moraj jelentős, hisz elég sokan összegyűltek itt, de igyekszik minden beszélgetésből egy picikét elcsípni, ha lehet. Pár falat után kicsit leteszi a tányérját, az ételt egy korty borral kíséri le.*
- Kér valaki bort?
*Teszi fel hangosan a kérdést, és legyen bárki, aki elfogadja, az fog kapni az italból.*
~Kagannal majd kellene beszélni, hogy mikor indulunk a városba. szeretnék még egyet aludni, mielőtt újra belevetem magam az életbe. meg majd kellene egy állandó fegyverpartner is. rám fér a gyakorlás, kétségtelen...~
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 21:04:03
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:54:56
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:54:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora//
*Learon nagyon meglepődik mikor eldobott kulacsa visszakerül hozzá.*
~A macska rúgja meg! Hát vissza is adod, nem erre számítottam!~
*Valami olyasmire gondolt, hogy megtartja magának az ork, ahogyan az náluk jó szokás szerint menni szokott. Most pedig ki kell találnia valamit, hogy miért nem akarja vissza a kulacsot. Az igazság persze az, hogy nem szeret mások után inni. De ezzel nem akarja megsérteni új barátját, ezért visszadobja a kulacsot rögtön, miután megkapja azt és egy mosollyal válaszol az orknak.*
-nekem van még belőle barátom! Nyugodtan igyad meg! A munkához kell a jó ital.
*Mikor elhangzik, hogy az ő érdeme a vaj, enyhén kihúzza magát, mert úgy gondolja, hogy ez bizony egy dicséret volt. Szemmel láthatóan senkit nem érdekel, hogy tőle van a vaj, de ő mégis csak boldog, hiszen a többieknek ízlik a hal. Közben Akheel is megjelenik. Egy hatalmas vigyor ül ki arcára, amikor meghallja a saját nevét Akheel hangján. Ez még nagyobb büszkeséggel tölti el, mint az előbbi. Integetve igazítja útba a lányt, hogy maga mellett tudhassa. Learon is ott ül a többiek között.*
-Ide Akheel! Gyere amíg el nem fogy!
*Persze arra nem is gondolt, hogy a Vadász megvárja, hogy elfogyjon az étek. Learon megvárja, hogy a lány szedjen magának, amit akar, ő maga pedig elveszi a két húst, ami külön neki lett készítve.*
-Akkor jó étvágyat mindenkinek!
*Ezzel el is kezd falatozni. A levesből és a halakból nem szed, hiszen nem szereti őket és így legalább mindenkinek jut bőven.*
*Learon nagyon meglepődik mikor eldobott kulacsa visszakerül hozzá.*
~A macska rúgja meg! Hát vissza is adod, nem erre számítottam!~
*Valami olyasmire gondolt, hogy megtartja magának az ork, ahogyan az náluk jó szokás szerint menni szokott. Most pedig ki kell találnia valamit, hogy miért nem akarja vissza a kulacsot. Az igazság persze az, hogy nem szeret mások után inni. De ezzel nem akarja megsérteni új barátját, ezért visszadobja a kulacsot rögtön, miután megkapja azt és egy mosollyal válaszol az orknak.*
-nekem van még belőle barátom! Nyugodtan igyad meg! A munkához kell a jó ital.
*Mikor elhangzik, hogy az ő érdeme a vaj, enyhén kihúzza magát, mert úgy gondolja, hogy ez bizony egy dicséret volt. Szemmel láthatóan senkit nem érdekel, hogy tőle van a vaj, de ő mégis csak boldog, hiszen a többieknek ízlik a hal. Közben Akheel is megjelenik. Egy hatalmas vigyor ül ki arcára, amikor meghallja a saját nevét Akheel hangján. Ez még nagyobb büszkeséggel tölti el, mint az előbbi. Integetve igazítja útba a lányt, hogy maga mellett tudhassa. Learon is ott ül a többiek között.*
-Ide Akheel! Gyere amíg el nem fogy!
*Persze arra nem is gondolt, hogy a Vadász megvárja, hogy elfogyjon az étek. Learon megvárja, hogy a lány szedjen magának, amit akar, ő maga pedig elveszi a két húst, ami külön neki lett készítve.*
-Akkor jó étvágyat mindenkinek!
*Ezzel el is kezd falatozni. A levesből és a halakból nem szed, hiszen nem szereti őket és így legalább mindenkinek jut bőven.*
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:41:33
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:41:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora!//
*A vacsora kész lesz és Trodd szed is magának. Ritkán evett finomat de, most ez ízlik neki. Bár nem jó, hogy nem érdemli meg. Ő úgy érzi. El is dönti, hogy holnap sokkal több mindent fog tenni. Az étel kicsit csípős de, Trodd-ot ez nem zavarja. Ő így szereti. Csak ül eszik és nézi a tábort. Az a pimasz ork a hóhajú lányt zaklatja és hasonlók.*
*A vacsora kész lesz és Trodd szed is magának. Ritkán evett finomat de, most ez ízlik neki. Bár nem jó, hogy nem érdemli meg. Ő úgy érzi. El is dönti, hogy holnap sokkal több mindent fog tenni. Az étel kicsit csípős de, Trodd-ot ez nem zavarja. Ő így szereti. Csak ül eszik és nézi a tábort. Az a pimasz ork a hóhajú lányt zaklatja és hasonlók.*
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:41:29
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:41:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora!//
-Jövök! Jövök! *Kiabál előre miközben szalad a vacsoráztatók felé. Már messziről kiszimatolta, hogy halat sütnek-főznek. Na meg látta is a hatalmas zsákmányt, amivel Azilék visszatértek és ennyit még ő is ki bír logikázni.*
-Sajtos! Learon!
*Fékez le a porfelhő mielőtt beleütközhetne a tömegbe és pajtija után néz. Talán pakolt félre neki megint egy kis finomságot. Ha meg még itt sincs, hát majd ő megment neki valamennyit!
Mint egy eszelős veti rá magát az első olyan darab akármire, ami az útjába esik és csak akkor tűnik kicsit nyugodtabbnak, mikor már túl van az első pár falaton.
Közben várja, hogy előkerüljön a tejmester.*
-Jövök! Jövök! *Kiabál előre miközben szalad a vacsoráztatók felé. Már messziről kiszimatolta, hogy halat sütnek-főznek. Na meg látta is a hatalmas zsákmányt, amivel Azilék visszatértek és ennyit még ő is ki bír logikázni.*
-Sajtos! Learon!
*Fékez le a porfelhő mielőtt beleütközhetne a tömegbe és pajtija után néz. Talán pakolt félre neki megint egy kis finomságot. Ha meg még itt sincs, hát majd ő megment neki valamennyit!
Mint egy eszelős veti rá magát az első olyan darab akármire, ami az útjába esik és csak akkor tűnik kicsit nyugodtabbnak, mikor már túl van az első pár falaton.
Közben várja, hogy előkerüljön a tejmester.*
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:17:08
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:17:08
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vacsora!//
*Daeros kedve egyre jobb, ahogy kanalazza befelé a halászlét. Szereti a csípős ételeket, így ez sem okoz számára gondot, sőt, nagyon is jól esik neki! Nem is tart túl sokáig a tányérban lévő adag, s lassan a férfi gyomra is kezd megbékélni. A korábbi ingerültségének nyoma sincs, s ebben Isurii mellett az étel is igen komoly szerepet játszik.*
-Fene tudja, egyszer próbáld ki.*válaszol a lánynak vigyorogva. Elképzeli, ahogy Isurii belibben egy ilyesfajta üzletbe, hát mókás jelenet lenne, mindenképpen. Főleg a boltos arca, mikor "piros leves" színű rúzst kér a lány...
Persze van ennek egy kevésbé mulatságos oldala is, hiszen Isurii nyilvánvalóan nem veheti fel a versenyt a piperecuccok terén a városi nemesekkel, bár tény, hogy Daeros a maga részéről inkább taszítónak, mintsem vonzónak tartja azokat a nőket, akik több kilónyi mázt kennek a képükre, s azt hiszik, ettől szebbek lesznek.*
-Mindent?*kérdez vissza elkerekedő szemekkel.*
-Fogadok, a feléig sem jutsz el, s már tele leszel!*cukkolja a lányt sunyi kis vigyorral az arcán. Nem akarja ő rávenni arra, hogy magába erőszakoljon minden étket, de azért vicces lenne, ahogy megpróbálja.
Ekkor lép oda a meglehetősen rusnya ábrázatú ork, aki Daerostól csupán néhány bizalmatlan pillantást kap. Sosem bízott meg a zöldbőrűekben, viszont rájuk vadászni különösen izgalmas tevékenység. Szívósak, kemények, sosem adják fel. Viszont gyönyörűen visítanak a gyomrukba álló nyílvessző hatására.
A férfi szorosan Isu mögé is lép, hogy ha kell közbelépjen, mivel elég egyértelmű számára, hogy Isunak mennyire kellemetlen az ork jelenléte. A férfi nem tart attól, hogy valóban közbe kéne lépnie, de azért nem árt az óvatosság, ezeknél a zöldirhájú lényeknél sosem lehet tudni, mi fordul meg abban a kemény fejükben.*
*Daeros kedve egyre jobb, ahogy kanalazza befelé a halászlét. Szereti a csípős ételeket, így ez sem okoz számára gondot, sőt, nagyon is jól esik neki! Nem is tart túl sokáig a tányérban lévő adag, s lassan a férfi gyomra is kezd megbékélni. A korábbi ingerültségének nyoma sincs, s ebben Isurii mellett az étel is igen komoly szerepet játszik.*
-Fene tudja, egyszer próbáld ki.*válaszol a lánynak vigyorogva. Elképzeli, ahogy Isurii belibben egy ilyesfajta üzletbe, hát mókás jelenet lenne, mindenképpen. Főleg a boltos arca, mikor "piros leves" színű rúzst kér a lány...
Persze van ennek egy kevésbé mulatságos oldala is, hiszen Isurii nyilvánvalóan nem veheti fel a versenyt a piperecuccok terén a városi nemesekkel, bár tény, hogy Daeros a maga részéről inkább taszítónak, mintsem vonzónak tartja azokat a nőket, akik több kilónyi mázt kennek a képükre, s azt hiszik, ettől szebbek lesznek.*
-Mindent?*kérdez vissza elkerekedő szemekkel.*
-Fogadok, a feléig sem jutsz el, s már tele leszel!*cukkolja a lányt sunyi kis vigyorral az arcán. Nem akarja ő rávenni arra, hogy magába erőszakoljon minden étket, de azért vicces lenne, ahogy megpróbálja.
Ekkor lép oda a meglehetősen rusnya ábrázatú ork, aki Daerostól csupán néhány bizalmatlan pillantást kap. Sosem bízott meg a zöldbőrűekben, viszont rájuk vadászni különösen izgalmas tevékenység. Szívósak, kemények, sosem adják fel. Viszont gyönyörűen visítanak a gyomrukba álló nyílvessző hatására.
A férfi szorosan Isu mögé is lép, hogy ha kell közbelépjen, mivel elég egyértelmű számára, hogy Isunak mennyire kellemetlen az ork jelenléte. A férfi nem tart attól, hogy valóban közbe kéne lépnie, de azért nem árt az óvatosság, ezeknél a zöldirhájú lényeknél sosem lehet tudni, mi fordul meg abban a kemény fejükben.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:00:44
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:00:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora!//
-Akkor jó. *Vigyorodik el a lány. Ha nincs semmi baj, akkor minden jó. Még mindig kicsit furcsa számára, hogy Chiari gyermeket vár, de ezen túl várja már a gyermek érkezését ő is. Jót fog tenni mindenkinek, ha újra gyerkőcök szaladgálnak a táborban.*
-Szólj ha tudok valamit segíteni legközelebb.
*Ajánlja fel a lehetőséget lelkesen, de bizonyára azzal nyer a legtöbbet a tábori konyha, ha ő távol tartja magát tőle. Tudja ezt mindenki, de azért vannak dolgok amiket nem lehet elrontani. Például a krumplipucolást.*
-Ugye?! *Kérdez vissza, de hangján hallatszódik, hogy maga is tisztában van vele mennyire lehet nevetséges éppen ebben a helyzetben. Kivételesnek érezheti magát Daeros, amiért ilyen közvetlenül viselkedik vele Isurii. Csak nagyon kevesekkel szokott így mókázni, pedig a távolságtartó álarc mögött nagyon is életvidám lány.*
-Szerinted kinevetnek ha a pacsuliboltban piros leves színű szájfestéket szeretnék vásárolni?
*A kérdés költői természetesen. Elképzeli magát, hogy valamelyik városi üzletben nézelődik a különböző kencét közt és "ló illat", meg "halászlé szín" után kutat az egzotikus piperék közt.
De amit Daeros kezd el mesélni, az izgalmasabbnak ígérkezik. Főleg, mert eddig ilyen hétköznapi apróságokról, múltjához tartozó dolgokról még nem igazán mesélt neki. Isurii csak sejtelmesen mosolyog én kanalazza befelé a halászlevet. Kicsit csípi a száját, de mit számít...*
~Nem is vagy te olyan, mint amilyennek mutatni szeretnéd magad.~
*Hunyorog Daerosra, majd pillantása visszavándorol Chiarira.
Figyelmeztetése kicsit későn éri, addigra már saját bőrén is megtapasztalta, hogy csípősre sikerült az étel, de annyi baj legyen! Ezt a tál levest eltünteti, ha törik ha szakad.*
-Jól hangzik. *Pillant az említett sültek felé.* -Végigkóstolunk mindent! Egész nap alig ettünk, farkas éhesek vagyunk.
*Ő már mondhatni hozzá van szokva ahhoz, hogy ha van miből, akkor isteni lakomát rittyent nekik az elf és ma sem kellett csalódniuk.*
*Isurii tényleg meglepődik, mikor Ugug egyszer csak bemászik a látószögébe és még rá is "köszön". Le is önti a nadrágját egy kicsit, ahogy összerezzen.*
-Húga.
*Bukik ki belőle, de igyekszik gyorsan rendezni magát. Csak egy lapos pillantást vet a combján elnyúló foltra, nem foglalkozik vele sokkal többet.*
-Isurii Thargodar a nevem.
*Az orkszerzet bizonyára nem emlékszik rá, de ők találták meg. Leandanával sétált talán, mikor feltűnt a színen. Egyikük odarohant, hogy segítsen neki, Isu pedig a táborba szaladt szólni.*
-Akkor jó. *Vigyorodik el a lány. Ha nincs semmi baj, akkor minden jó. Még mindig kicsit furcsa számára, hogy Chiari gyermeket vár, de ezen túl várja már a gyermek érkezését ő is. Jót fog tenni mindenkinek, ha újra gyerkőcök szaladgálnak a táborban.*
-Szólj ha tudok valamit segíteni legközelebb.
*Ajánlja fel a lehetőséget lelkesen, de bizonyára azzal nyer a legtöbbet a tábori konyha, ha ő távol tartja magát tőle. Tudja ezt mindenki, de azért vannak dolgok amiket nem lehet elrontani. Például a krumplipucolást.*
-Ugye?! *Kérdez vissza, de hangján hallatszódik, hogy maga is tisztában van vele mennyire lehet nevetséges éppen ebben a helyzetben. Kivételesnek érezheti magát Daeros, amiért ilyen közvetlenül viselkedik vele Isurii. Csak nagyon kevesekkel szokott így mókázni, pedig a távolságtartó álarc mögött nagyon is életvidám lány.*
-Szerinted kinevetnek ha a pacsuliboltban piros leves színű szájfestéket szeretnék vásárolni?
*A kérdés költői természetesen. Elképzeli magát, hogy valamelyik városi üzletben nézelődik a különböző kencét közt és "ló illat", meg "halászlé szín" után kutat az egzotikus piperék közt.
De amit Daeros kezd el mesélni, az izgalmasabbnak ígérkezik. Főleg, mert eddig ilyen hétköznapi apróságokról, múltjához tartozó dolgokról még nem igazán mesélt neki. Isurii csak sejtelmesen mosolyog én kanalazza befelé a halászlevet. Kicsit csípi a száját, de mit számít...*
~Nem is vagy te olyan, mint amilyennek mutatni szeretnéd magad.~
*Hunyorog Daerosra, majd pillantása visszavándorol Chiarira.
Figyelmeztetése kicsit későn éri, addigra már saját bőrén is megtapasztalta, hogy csípősre sikerült az étel, de annyi baj legyen! Ezt a tál levest eltünteti, ha törik ha szakad.*
-Jól hangzik. *Pillant az említett sültek felé.* -Végigkóstolunk mindent! Egész nap alig ettünk, farkas éhesek vagyunk.
*Ő már mondhatni hozzá van szokva ahhoz, hogy ha van miből, akkor isteni lakomát rittyent nekik az elf és ma sem kellett csalódniuk.*
*Isurii tényleg meglepődik, mikor Ugug egyszer csak bemászik a látószögébe és még rá is "köszön". Le is önti a nadrágját egy kicsit, ahogy összerezzen.*
-Húga.
*Bukik ki belőle, de igyekszik gyorsan rendezni magát. Csak egy lapos pillantást vet a combján elnyúló foltra, nem foglalkozik vele sokkal többet.*
-Isurii Thargodar a nevem.
*Az orkszerzet bizonyára nem emlékszik rá, de ők találták meg. Leandanával sétált talán, mikor feltűnt a színen. Egyikük odarohant, hogy segítsen neki, Isu pedig a táborba szaladt szólni.*
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 19:49:00
Üzenet elküldve: 2014-07-03 19:49:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vacsorafőzés//
* Néma bámészkodásából a nekiütődő kulacs tompa puffanása zökkenti ki, s bambán forgatja fejét, keresve a flaska gazdáját. *
~ Ork úr?~ * Ezen jót derül, s fújtatva nyalábolja fel a porból az italt, karmos mancsával kirántja belőle a dugót, s nagyot nyel tartalmából. A pofájában szétáradó sűrű, finom folyadék valósággal felfrissíti bódult elméjét, valamelyest elűzve fejéből a gyógynövények kábító fátylát. Kortyol belőle még egyet, még szakálla is gyöngyözik az erős nedűtől, aztán elégedetten, szája szélét nyaldosva visszadobja a kulacsot gazdájának. *
- Ez jól esett, Ugug köszöni!
* Mióta itt van elleste a nomádoktól, hogy ezek ezt mondják ha valaki valamit ad a másiknak. A zöld bőrűeknél nincs ilyen hálálkodó kifejezés, de itt ez valami szokásféle, ha párszor mondja, majd következőnek is adnak neki-ezt azt, anélkül, hogy húznák a szájukat.
Egyébként meg meglepi, hogy az ember ilyen közvetlen és nyájas vele, még érdeklődik is a törzsben betöltött szerepe után, ám az az undok gyógyító megválaszolja a kérdést helyette is. *
- Ugug sem kedveli a saját fajtáját, nőstény! Nem ártottam nektek semmit sem még segítenék is. Kivel kell beszélnem, hogy adjon nekem feladatot?
* Hangja kissé heves, a keserű rummal keveredő nyála méretes cseppekben fröcsög pofájából, ahogy a hegyesfülűnek magyaráz. Megunta már a koloncságot.
- Ugug erős, de jobban ért a szellemek, meg a mágia nyelvén, mint a kardén.
* Köpi még oda a miheztartás végett; nem lenne épp jó választás neki, ha mondjuk őrködni küldenék, vagy varrni mondjuk, esetleg kovácsolni. A füvekhez ért, gyógyítani tud, ahogyan mérgezni is, de az unalommal eltöltött hosszú napok után egy ádáz csatára, őrjöngésre vágyik. Illetve egy újabb falat halra, mindenekelőtt. Választ egyébként korábbi kérdésére nem kapott, de hát ez van.
- Most már szabad enni?
* Hirtelen megint nagy lett a sürgés-forgás, befut a fehérhajú nőstény is, Kagannak a micsodája, a gyógyító most épp neki panaszolkodik az orkról. Ha ennyire nem értik, hogy miért van még itt- meg amúgy az ork sem találta eddig helyét- ideje azt kideríteni, úgy sem beszélt még ezzel a lánnyal.*
- Üdvözletem, Hóhajú! * Hallotta, hogy a többiek így nevezik, s így tesz ő is, bár talán kicsit ijesztő, ahogy váratlanul rámorran a gyanútlan nőstényre. * - Te vagy a Vezírnek a kicsodája?
* A vége kicsit bonyolultra sikeredett kérdésének, de nem csoda, hisz fél szemmel végig az ételt vizslatja, meg a gyógyító engedélyét várja, hogy bekebelezhessen egy méretes rákot. *
* Néma bámészkodásából a nekiütődő kulacs tompa puffanása zökkenti ki, s bambán forgatja fejét, keresve a flaska gazdáját. *
~ Ork úr?~ * Ezen jót derül, s fújtatva nyalábolja fel a porból az italt, karmos mancsával kirántja belőle a dugót, s nagyot nyel tartalmából. A pofájában szétáradó sűrű, finom folyadék valósággal felfrissíti bódult elméjét, valamelyest elűzve fejéből a gyógynövények kábító fátylát. Kortyol belőle még egyet, még szakálla is gyöngyözik az erős nedűtől, aztán elégedetten, szája szélét nyaldosva visszadobja a kulacsot gazdájának. *
- Ez jól esett, Ugug köszöni!
* Mióta itt van elleste a nomádoktól, hogy ezek ezt mondják ha valaki valamit ad a másiknak. A zöld bőrűeknél nincs ilyen hálálkodó kifejezés, de itt ez valami szokásféle, ha párszor mondja, majd következőnek is adnak neki-ezt azt, anélkül, hogy húznák a szájukat.
Egyébként meg meglepi, hogy az ember ilyen közvetlen és nyájas vele, még érdeklődik is a törzsben betöltött szerepe után, ám az az undok gyógyító megválaszolja a kérdést helyette is. *
- Ugug sem kedveli a saját fajtáját, nőstény! Nem ártottam nektek semmit sem még segítenék is. Kivel kell beszélnem, hogy adjon nekem feladatot?
* Hangja kissé heves, a keserű rummal keveredő nyála méretes cseppekben fröcsög pofájából, ahogy a hegyesfülűnek magyaráz. Megunta már a koloncságot.
- Ugug erős, de jobban ért a szellemek, meg a mágia nyelvén, mint a kardén.
* Köpi még oda a miheztartás végett; nem lenne épp jó választás neki, ha mondjuk őrködni küldenék, vagy varrni mondjuk, esetleg kovácsolni. A füvekhez ért, gyógyítani tud, ahogyan mérgezni is, de az unalommal eltöltött hosszú napok után egy ádáz csatára, őrjöngésre vágyik. Illetve egy újabb falat halra, mindenekelőtt. Választ egyébként korábbi kérdésére nem kapott, de hát ez van.
- Most már szabad enni?
* Hirtelen megint nagy lett a sürgés-forgás, befut a fehérhajú nőstény is, Kagannak a micsodája, a gyógyító most épp neki panaszolkodik az orkról. Ha ennyire nem értik, hogy miért van még itt- meg amúgy az ork sem találta eddig helyét- ideje azt kideríteni, úgy sem beszélt még ezzel a lánnyal.*
- Üdvözletem, Hóhajú! * Hallotta, hogy a többiek így nevezik, s így tesz ő is, bár talán kicsit ijesztő, ahogy váratlanul rámorran a gyanútlan nőstényre. * - Te vagy a Vezírnek a kicsodája?
* A vége kicsit bonyolultra sikeredett kérdésének, de nem csoda, hisz fél szemmel végig az ételt vizslatja, meg a gyógyító engedélyét várja, hogy bekebelezhessen egy méretes rákot. *
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 19:46:16
Üzenet elküldve: 2014-07-03 19:46:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ponyvánál, majd Tűznél//
* Na szóval bekukkantott a ponyva alá, ahol két törpe férfiú üldögélt meg egyebek. Az egyebek alatt mindenki gondoljon arra, amire akar, saját fantáziája szerint. Ő törpésen vigyorog egyet, de nem megy beljebb, hanem kihúzza magát egyenesbe és nézi a tábort. Aztán már nem győzni kapkodni a kicsi lábait, mert az az őr, akin valami nagyon megváltozott, viszi éppen valahová. ~Áhá, megnyúzta a képit!~ Azért tartja a tempót és megáll egy nagy gyülekezet közelében, az árnyékban meglapulva, szokás szerint, majd hirtelen belökik a fénybe, némi foghíjas magyarázattal. Biztatóan vigyorogva mondja el a lényeget magáról. *
- Üdvözletem a törzsbelieknek! Yadiria vagyok, családnevem mellekés most, mivel egy nagy fejbevágás után nem emlékszem már sok mindenre.
- Az őr uraságnak igaza van, azt mondtam, hogy értek a mérgekhez. És hát így is van. Értek azokhoz, amiket szörnyektől kel lefejni, vagy növényekből kell kisajtolni, keverni. Az ellenmérgek készítése sem akadály.
- De azért sok más mindent is elvégzem, ami az alkatomhoz és erőmhöz illik.
A hozzászólás írója (Yadiria a Vigyorgó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 19:46:45
* Na szóval bekukkantott a ponyva alá, ahol két törpe férfiú üldögélt meg egyebek. Az egyebek alatt mindenki gondoljon arra, amire akar, saját fantáziája szerint. Ő törpésen vigyorog egyet, de nem megy beljebb, hanem kihúzza magát egyenesbe és nézi a tábort. Aztán már nem győzni kapkodni a kicsi lábait, mert az az őr, akin valami nagyon megváltozott, viszi éppen valahová. ~Áhá, megnyúzta a képit!~ Azért tartja a tempót és megáll egy nagy gyülekezet közelében, az árnyékban meglapulva, szokás szerint, majd hirtelen belökik a fénybe, némi foghíjas magyarázattal. Biztatóan vigyorogva mondja el a lényeget magáról. *
- Üdvözletem a törzsbelieknek! Yadiria vagyok, családnevem mellekés most, mivel egy nagy fejbevágás után nem emlékszem már sok mindenre.
- Az őr uraságnak igaza van, azt mondtam, hogy értek a mérgekhez. És hát így is van. Értek azokhoz, amiket szörnyektől kel lefejni, vagy növényekből kell kisajtolni, keverni. Az ellenmérgek készítése sem akadály.
- De azért sok más mindent is elvégzem, ami az alkatomhoz és erőmhöz illik.
A hozzászólás írója (Yadiria a Vigyorgó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 19:46:45
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 19:41:02
Üzenet elküldve: 2014-07-03 19:41:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vacsora!//
*Daeros, mint említette volt, meglehetősen éhes, hisz ezen a napon még semmit sem evett. A finom illatok forrásához egyre közelebb érve pedig a gyomra is mocorogni kezd, s egész hangosan korog is olykor-olykor. Mivel nincsenek ismeretei azt illetően, hogy miként is működnek a dolgok errefelé az ételosztás során, így Isuriira bízza magát, reménykedve abban, hogy azért nem olyan sokára jut is valami étel hozzá.
Kellemeset csalódik hát, mikor szinte perceken belül a kezében találja a gőzölgő halászlevet. Mélyen beszívja az étel illatát, s ez nosztalgikus mosolyt csal az arcára.
Mikor Isura pillant, s látja mit művel, önkéntelenül is elneveti magát a lány gyermeteg viselkedésén. Üdítően hat rá az ilyesfajta ártatlanság.*
-Gyönyörű...*mondja némileg gúnyos hangnemben, ám arcán nyoma sincs annak, hogy sértésnek szánná, sőt, szemei jókedvűen csillognak.*
-Megy a szemed színéhez.*teszi hozzá még mindig nevetve.
Végül hozzálát a vacsorájához, s közben el-elkalandoznak gondolatai.*
-Utoljára vagy tíz évvel ezelőtt ettem ilyet.*mondja végül két falat között.*
-Emlékszem, apám csinálta, nála jobb szakácsot sosem ismertem.*kerül vissza arcára a nosztalgikus mosoly.*
-Tanítgatott engem is, de igazán sosem gyakoroltam. Persze ezt-azt el tudok készíteni magamnak, no meg odakint muszáj is, hogy az ember tudjon ilyesmit, de valahogy a halászlét sosem tanultam meg. Igaz, mióta apám meghalt nem is halásztam.*vonja meg a vállát végül, s folytatja az evést.*
-Az öreg sokszor anyámnak sem hagyta, hogy főzzön. Emlékszem, mindig azt mondta, hogy anyám példátlanul jó asszony, csak a tűzhely közelébe ne engedjük soha...*mondja kuncogva, s a lányra hunyorít. Emlékszik még rá, hogy Isurii sem egy világbajnok, ha a főzésről van szó, ezt ő maga mondta Daerosnak korábban.
A férfi végül az épp pihenő gyógyító felé fordulva így szól:*
-Asszonyom, azt kell mondjam, a főzéshez is legalább oly jól ért, mint a sebvarráshoz, s ez komoly dicséret!*biccent felé egy udvarias mosoly kíséretében.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 19:43:16
*Daeros, mint említette volt, meglehetősen éhes, hisz ezen a napon még semmit sem evett. A finom illatok forrásához egyre közelebb érve pedig a gyomra is mocorogni kezd, s egész hangosan korog is olykor-olykor. Mivel nincsenek ismeretei azt illetően, hogy miként is működnek a dolgok errefelé az ételosztás során, így Isuriira bízza magát, reménykedve abban, hogy azért nem olyan sokára jut is valami étel hozzá.
Kellemeset csalódik hát, mikor szinte perceken belül a kezében találja a gőzölgő halászlevet. Mélyen beszívja az étel illatát, s ez nosztalgikus mosolyt csal az arcára.
Mikor Isura pillant, s látja mit művel, önkéntelenül is elneveti magát a lány gyermeteg viselkedésén. Üdítően hat rá az ilyesfajta ártatlanság.*
-Gyönyörű...*mondja némileg gúnyos hangnemben, ám arcán nyoma sincs annak, hogy sértésnek szánná, sőt, szemei jókedvűen csillognak.*
-Megy a szemed színéhez.*teszi hozzá még mindig nevetve.
Végül hozzálát a vacsorájához, s közben el-elkalandoznak gondolatai.*
-Utoljára vagy tíz évvel ezelőtt ettem ilyet.*mondja végül két falat között.*
-Emlékszem, apám csinálta, nála jobb szakácsot sosem ismertem.*kerül vissza arcára a nosztalgikus mosoly.*
-Tanítgatott engem is, de igazán sosem gyakoroltam. Persze ezt-azt el tudok készíteni magamnak, no meg odakint muszáj is, hogy az ember tudjon ilyesmit, de valahogy a halászlét sosem tanultam meg. Igaz, mióta apám meghalt nem is halásztam.*vonja meg a vállát végül, s folytatja az evést.*
-Az öreg sokszor anyámnak sem hagyta, hogy főzzön. Emlékszem, mindig azt mondta, hogy anyám példátlanul jó asszony, csak a tűzhely közelébe ne engedjük soha...*mondja kuncogva, s a lányra hunyorít. Emlékszik még rá, hogy Isurii sem egy világbajnok, ha a főzésről van szó, ezt ő maga mondta Daerosnak korábban.
A férfi végül az épp pihenő gyógyító felé fordulva így szól:*
-Asszonyom, azt kell mondjam, a főzéshez is legalább oly jól ért, mint a sebvarráshoz, s ez komoly dicséret!*biccent felé egy udvarias mosoly kíséretében.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 19:43:16
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094