//Tűznél - Dralg, Chiari//
*A vezér szavaira bólogat párat, elvégre nincs olyan, amivel nem értene egyet, nem mintha jelenleg annyira megengedhetné magának az ellentettjét. Mikor az otthagyja őket, ismét egy nagyot szív pipájából, de most valami furcsát érez rajta, pontosabban éppen, hogy nem érez. Először kevés, majd már csak tényleg elenyésző és a sokadik próbálkozásra már semennyi füstöt sem ereszt ki magából a kis fatárgy, melynek hatására furcsa érzés veszi uralma alá Zricket, ugyanis már egy jó ideje nem fordult elő hasonló jelenség. Mindig után lett töltve a pipa, mielőtt lehetősége nyílott volna annak kifogynia, valamint a reggelek első szippantása is már tele tömve lett megejtve, hogy még véletlenül se tudjon ilyen előfordulni. Teljesen bepánikol. Azt se tudja, hova nyúljon először: a pipához, a kis szütyőhöz, melyben a dohányt tartja, vagy pipagyújtójához, aminek sok értelme nincs, elvégre az már csak a pipa megtöltése végén fog kelleni, de jelenleg nem tudja felmérni rendesen a helyzetet. Körbenéz, hátha talál valakit, aki tudna neki segíteni a nagy tömegben, de nem, hogy erre alkalmas ember találna, még azokat is elvesztette, akik eddigi társaságát képezték.*
~Jó, oké... Nyugalom... *Próbálja nyugtatgatni magát* Teljes nyugalom van. Nem lesz semmi probléma. Szépen megkeresem a gyógyítót és a nagydarabot, majd aztán megtöltöm ezt a vackot. Nézzenek oda, egyszer nem figyelek és máris nagy a baj!~
*Bár egy kis késéssel, de ő is megérkezik a tűzhöz, ahol a gyógyító, valamint a sebes lábú pihen, legalábbis őket ismeri fel. Az esetleges jelenlévőknek is bólint egyet, majd helyet foglal, minél közelebb az eddig megismertekhez.*
-Elnézést kérek a késésért, tényleg röstellem a dolgot, csak némi probléma akadt.
*Még mosolya sem a régi, inkább erőltetettnek hat, mintsem természetesnek, valamint a rá jellemző kacarászás is eltűnni látszik de legalább már valamelyest megnyugodott a pár pillanattal ez előtt fennálló állapotához képest. Lefekteti maga mellé botját, majd leakasztja róla a kis rózsaszín szövet-szütyőjét, hogy megtölthesse pipáját a benne lévő dohánnyal, mely nehezebb feladatnak minősül, mint azt eleinte gondolta volna. Kezei, ujjai, ha csak minimálisan is, de remegni kezdtek, pont elegendően ahhoz, hogy zavarják a gnómot az éppen aktuális elfoglaltságában. Pár másodperc múlva ismét szájában tudja a füstölőt, majd begyújtva azt nagyokat szív a belőle kiáramló, sűrű füstből. Ezt orrlyukain keresztül ereszti ki, hogy minden lehetséges rést átjárhasson, majd arcára is visszakerül az eddig is megszokott vonulat, viszont immáron őszinte kivitelben.*
-Netán én is segíthetek valamit? Addig szívesen meghallgatnám, miben lehetek segítségére a mindennapokban, Kisasszony!
A hozzászólás írója (Zrickrof Dibryn a Rigolyás) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.16 23:25:50