Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 13:26:10
Üzenet elküldve: 2014-06-15 13:26:10
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Folyó//
*Daeros öltözés közben kedveszegetten nézi a lányt, akit jó eséllyel sosem fog újra így látni. De hát az élet már csak ilyen, minden jónak vége szakad egyszer, s előre tudták azt is, hogy most is így lesz. Kár volna hát bánkódni miatta, s egy nagy sóhajtással ki is ereszti magából a búskomorságot.
Miután egy ténylegesen utolsó csókot kap a lánytól, megérinti azon a ponton saját arcát, hol Isurii ajka érintette, s egy mosoly kíséretében megrázza a fejét.
Elindul a lány után, hogy visszatérhessenek a táborba, mielőtt még bárki is komolyabban nekiállna gondolkozni azon, hogy merre lehetnek.
Majd kitalál valamit, ha rákérdeznek. Elkísérte a lányt a sétája során, nehogy baja essen, vagy ilyesmi.*
//A kapunál//
*Kénytelenek úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, mintha idegenek lennének egymás számára, így a Vadász újból felölti a semleges arckifejezését, ám, hogy a fejében mi jár eközben, az egészen más kérdés, amihez rajta kívül senkinek semmi köze nincsen. Ha nem állítják meg, akkor visszatér a tűzhöz, s ott leülve elmélázva mered maga elé a semmibe. Feltéve persze, hogy senki sem szólítja meg, s rángatja ki a gondolatainak kusza, örvénylő folyamából. Mert a máskor hideg, céltudatos Vadász, most össze van zavarodva. Maga sem tudná megfogalmazni ennek okát, de tisztában van vele, hogy ebből kifelé semmit sem mutathat. Előbb-utóbb valószínűleg úgyis beszélni akar vele a vezér is, ahogy látta új intézkedéseket kezdenek foganatosítani a vendégeikkel szemben.*
*Daeros öltözés közben kedveszegetten nézi a lányt, akit jó eséllyel sosem fog újra így látni. De hát az élet már csak ilyen, minden jónak vége szakad egyszer, s előre tudták azt is, hogy most is így lesz. Kár volna hát bánkódni miatta, s egy nagy sóhajtással ki is ereszti magából a búskomorságot.
Miután egy ténylegesen utolsó csókot kap a lánytól, megérinti azon a ponton saját arcát, hol Isurii ajka érintette, s egy mosoly kíséretében megrázza a fejét.
Elindul a lány után, hogy visszatérhessenek a táborba, mielőtt még bárki is komolyabban nekiállna gondolkozni azon, hogy merre lehetnek.
Majd kitalál valamit, ha rákérdeznek. Elkísérte a lányt a sétája során, nehogy baja essen, vagy ilyesmi.*
//A kapunál//
*Kénytelenek úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, mintha idegenek lennének egymás számára, így a Vadász újból felölti a semleges arckifejezését, ám, hogy a fejében mi jár eközben, az egészen más kérdés, amihez rajta kívül senkinek semmi köze nincsen. Ha nem állítják meg, akkor visszatér a tűzhöz, s ott leülve elmélázva mered maga elé a semmibe. Feltéve persze, hogy senki sem szólítja meg, s rángatja ki a gondolatainak kusza, örvénylő folyamából. Mert a máskor hideg, céltudatos Vadász, most össze van zavarodva. Maga sem tudná megfogalmazni ennek okát, de tisztában van vele, hogy ebből kifelé semmit sem mutathat. Előbb-utóbb valószínűleg úgyis beszélni akar vele a vezér is, ahogy látta új intézkedéseket kezdenek foganatosítani a vendégeikkel szemben.*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 13:14:07
Üzenet elküldve: 2014-06-15 13:14:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Folyó//
-Ühüm.
*Sóhajtja, de egészen elpilledt már. Végül -nagy nehezen- elválnak egymástól. Isurii viszonozza a meg nem nezevezz búcsúcsókot, majd összeszedi magát. Soha nem fért volna rá ennyire egy fürdő, mint most. Ragad az izzadtságtól és a különféle nedvektől, ezért mielőtt még Daeros visszavihetné őt a táborba, visszacsusszan a folyóba és megmosakszik sietősen. Elvégre ezért jött volna eredetileg. Nem messze tőlük hallani az újabb fürdőző neszezését, így Isu -nem tudván ki az- sietősen erőszakoja vizes testére ruháit. Felküzdi nadrágját, de felsőjét nem akarja összevizezni, ezért csak mellényét fűzi magára. Ingét és csizmáját kezébe fogja és megejt egy mosolyt a férfi felé.
Fáj a szíve, amiért rejtegetnie kell kialakulóban lévő érzelmeit és friss élményeit, ám ezt a kérdést lezárták, mielőtt feltehették volna. Most visszamennek együtt a táborba és úgy tesznek továbbra is, mintha idegenek lennének egymásnak.*
-Menjünk.
*Nyom még egy utolsó utáni puszit a Vadász sebhelyes arcára és ha nincs ellenvetése, szép lassan vissza is baktathatnak a táborba.
//Kapu//
Csak aprót sóhajt az ezüsthajú, mikor fivére hangját meghallja. Nagyon szervezkedik, nagyon elfoglalt és elnézve a népes vendégsereget ezen nem is csodálkozik. Segítenie kellene, de nehezen veszi rá magát. Nem ajánlkozik, nem keresi a szemkontaktust, ám elég lassan lépdel ahhoz, hogy ha Kagan szeretne tőle valamit, akkor legyen lehetősége szólni.*
-Ühüm.
*Sóhajtja, de egészen elpilledt már. Végül -nagy nehezen- elválnak egymástól. Isurii viszonozza a meg nem nezevezz búcsúcsókot, majd összeszedi magát. Soha nem fért volna rá ennyire egy fürdő, mint most. Ragad az izzadtságtól és a különféle nedvektől, ezért mielőtt még Daeros visszavihetné őt a táborba, visszacsusszan a folyóba és megmosakszik sietősen. Elvégre ezért jött volna eredetileg. Nem messze tőlük hallani az újabb fürdőző neszezését, így Isu -nem tudván ki az- sietősen erőszakoja vizes testére ruháit. Felküzdi nadrágját, de felsőjét nem akarja összevizezni, ezért csak mellényét fűzi magára. Ingét és csizmáját kezébe fogja és megejt egy mosolyt a férfi felé.
Fáj a szíve, amiért rejtegetnie kell kialakulóban lévő érzelmeit és friss élményeit, ám ezt a kérdést lezárták, mielőtt feltehették volna. Most visszamennek együtt a táborba és úgy tesznek továbbra is, mintha idegenek lennének egymásnak.*
-Menjünk.
*Nyom még egy utolsó utáni puszit a Vadász sebhelyes arcára és ha nincs ellenvetése, szép lassan vissza is baktathatnak a táborba.
//Kapu//
Csak aprót sóhajt az ezüsthajú, mikor fivére hangját meghallja. Nagyon szervezkedik, nagyon elfoglalt és elnézve a népes vendégsereget ezen nem is csodálkozik. Segítenie kellene, de nehezen veszi rá magát. Nem ajánlkozik, nem keresi a szemkontaktust, ám elég lassan lépdel ahhoz, hogy ha Kagan szeretne tőle valamit, akkor legyen lehetősége szólni.*
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 12:50:36
Üzenet elküldve: 2014-06-15 12:50:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Kapunál//
*Learon azonnal meg is kapja a beszéd jogát. Vagyis inkább a figyelést. Ő így is tesz. Végighallgatja a Vezért, de a hallottak elbizonytalanítják. Gondolkodik, hogy ő volt gondatlan figyelő, vagy tényleg nem emlékezhet ezekre a dolgokra, de végül úgy dönt, hogy magát teszi hibássá, azzal nem veszíthet semmit a Vezér szemében. Ha pedig a rangban felette állót tenné felesőssé, azzal bizonyára csak rontana a helyzeten. Azzal nyugtatja magát, hogy a másik talán ideges lehet, vagy fáradt, ezért nem tud odafigyelni minden apróságra. Jelen esetben Learonra, és az ő feladatköreire.*
~Nagydézsa? Cysmin? Mi a macskabajsza? Erre most mit feleljek?~
*Nem is érti a dolgokat, úgyhogy egy-két pillanatig csak némán álldogál. Gondolkodik, hogy miképpen lehetne a legjobban a másik értésére adni, hogy neki bizony fogalma sincs, mit akar a beszélgetőpartnere. Eztán beletúr szakállába és bocsánatkérő hangon kezd bele mondandójába.*
-Sajnálatos, hogy ezt kell mondanom Vezér!
*Tekintete a földet kezdi pásztázni, nem néz Kagan szemébe. A felettesei tekintélyét mindig nagy gonddal kezelte, hiszen ő mindig is csak szolgáló jellem volt. Ezért is a tekintet kerülése.*
-Hiszem, hogy az én hibám, hogy ezeket nem tudhattam eddig, de alázattal közlöm, hogy nekem sem Nagydézsáról, sem pedig Hrallhról tudomásom nincsen. Ezekhez a nevekhez sem tudok arcot kötni Vezérem! Midőn elmondja, hogy mik és kik ezek, azonnal munkához látok természetesen!
*Miután elmondta kételyeit a Tejmester, szemlesütve várja a választ. A tejről még el tudna beszélgetni, de úgy hiszi, mivel Kagan ezzel a dézsa, meg segítség dologgal kezdte, neki is ezzel kell foglalkoznia.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.15 12:53:02
*Learon azonnal meg is kapja a beszéd jogát. Vagyis inkább a figyelést. Ő így is tesz. Végighallgatja a Vezért, de a hallottak elbizonytalanítják. Gondolkodik, hogy ő volt gondatlan figyelő, vagy tényleg nem emlékezhet ezekre a dolgokra, de végül úgy dönt, hogy magát teszi hibássá, azzal nem veszíthet semmit a Vezér szemében. Ha pedig a rangban felette állót tenné felesőssé, azzal bizonyára csak rontana a helyzeten. Azzal nyugtatja magát, hogy a másik talán ideges lehet, vagy fáradt, ezért nem tud odafigyelni minden apróságra. Jelen esetben Learonra, és az ő feladatköreire.*
~Nagydézsa? Cysmin? Mi a macskabajsza? Erre most mit feleljek?~
*Nem is érti a dolgokat, úgyhogy egy-két pillanatig csak némán álldogál. Gondolkodik, hogy miképpen lehetne a legjobban a másik értésére adni, hogy neki bizony fogalma sincs, mit akar a beszélgetőpartnere. Eztán beletúr szakállába és bocsánatkérő hangon kezd bele mondandójába.*
-Sajnálatos, hogy ezt kell mondanom Vezér!
*Tekintete a földet kezdi pásztázni, nem néz Kagan szemébe. A felettesei tekintélyét mindig nagy gonddal kezelte, hiszen ő mindig is csak szolgáló jellem volt. Ezért is a tekintet kerülése.*
-Hiszem, hogy az én hibám, hogy ezeket nem tudhattam eddig, de alázattal közlöm, hogy nekem sem Nagydézsáról, sem pedig Hrallhról tudomásom nincsen. Ezekhez a nevekhez sem tudok arcot kötni Vezérem! Midőn elmondja, hogy mik és kik ezek, azonnal munkához látok természetesen!
*Miután elmondta kételyeit a Tejmester, szemlesütve várja a választ. A tejről még el tudna beszélgetni, de úgy hiszi, mivel Kagan ezzel a dézsa, meg segítség dologgal kezdte, neki is ezzel kell foglalkoznia.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.15 12:53:02
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 12:19:39
Üzenet elküldve: 2014-06-15 12:19:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Megint egy rakás újonc - Meertell, Ing'toszo//
*Akheel duzzogására nem reagál, ugyanis se csöncsöre, se falnivaló nincs nála, másnak meg nem sok értelme lenne.*
- Á, Learon, igen. Menj és segíts Cysminnek, hogy Nianával fel tudják vinni a Nagydézsát a Hrallhba. *magyarázza el a Tejmesternek is, hogy biztosan azt csinálják, amit ő is akar.*
- Aztán majd, ha végeztetek, gyere vissza. Beszélni akarok veled ezekről a tejes kérdésekről. *vagyis az állandó ellátásról.*
*Meertel a következő, akivel Kagannak foglalkozni van érkezése.*
- Mmm. Igen, egy kardforgató mindig jól jön. *biccent, majd végigméri a fickót. Akár még be is válhat.*
- Kosztot, kvártélyt, szállást és védelmet ajánlunk, cserébe hűséget, szolgálatot és esetleg véred kívánjuk meg. *véleménye szerint ez korrekt ajánlat.*
- Gondold ezt át, aztán a részleteket is elmondom. *tekintete oldalra és lefelé vándorol, hogy találkozzon Ing'tasó tekintetével.*
- Aha. *komorodik el, mert már látja, hogy nem szabadul könnyen.*
- Szövetek. Szerződés. Szükség. *húzódik mosolyra az ajka.*
- Elég nagy falat. *de aztán sorra kerülnek az ajándékok, amit Kagan kellő flegmával és faarccal fogad. Az ital ismerős neki, a fűről azonban csak hallott: egy nomád törzs mesélte, hogy miután kiraboltak egy karaván, elfüstölték az ott talált dohányt. Az egész törzs 2 napig volt betépve, minek következtében odalett a táboruk. Ugyanis feltűnően jó ötletnek tűn a tábortűzre dobálni az összes sátrat.*
~ Egy mithril sisaknak jobban örültem volna. ~ *sóhajt, de kifelé természetesen nem mutatja, csak barátságosan bólint.*
- Ajándékaid köszönöm, gnóm kufár. Mondd, mi is a neved? *azt már tudja, hogy nem egyedül fog foglalkozni a kalmárral, mert szüksége van Leandanára és a tábor többi prominensére; egyedül nem akar dönteni.*
- Arra válaszolj, kalmár: a föld kincseivel hogy állsz? Vas, ón, réz, szén, ilyesmi. *érdeklődik, egyből tisztába téve a helyzetet: nem érdeklik a csöncsörék, gizmók, kelmék és egyéb kacatok.*
- És mit ajánlanál ama szerződésben? Miért érné meg nekem, hogy veled paktáljak le? *abba már bele sem megy, hogy mit tart a papírosról, meg a rá vésett szavakról. Ha a szavát adja, az sokkal, de sokkal többet ér; a papír ehhez képest semmi.*
- Dharren, kik vannak most a kapu előtt? *fordul el a válasz után, hogy az Őrségparancsnokkal szót váltson.*
*Akheel duzzogására nem reagál, ugyanis se csöncsöre, se falnivaló nincs nála, másnak meg nem sok értelme lenne.*
- Á, Learon, igen. Menj és segíts Cysminnek, hogy Nianával fel tudják vinni a Nagydézsát a Hrallhba. *magyarázza el a Tejmesternek is, hogy biztosan azt csinálják, amit ő is akar.*
- Aztán majd, ha végeztetek, gyere vissza. Beszélni akarok veled ezekről a tejes kérdésekről. *vagyis az állandó ellátásról.*
*Meertel a következő, akivel Kagannak foglalkozni van érkezése.*
- Mmm. Igen, egy kardforgató mindig jól jön. *biccent, majd végigméri a fickót. Akár még be is válhat.*
- Kosztot, kvártélyt, szállást és védelmet ajánlunk, cserébe hűséget, szolgálatot és esetleg véred kívánjuk meg. *véleménye szerint ez korrekt ajánlat.*
- Gondold ezt át, aztán a részleteket is elmondom. *tekintete oldalra és lefelé vándorol, hogy találkozzon Ing'tasó tekintetével.*
- Aha. *komorodik el, mert már látja, hogy nem szabadul könnyen.*
- Szövetek. Szerződés. Szükség. *húzódik mosolyra az ajka.*
- Elég nagy falat. *de aztán sorra kerülnek az ajándékok, amit Kagan kellő flegmával és faarccal fogad. Az ital ismerős neki, a fűről azonban csak hallott: egy nomád törzs mesélte, hogy miután kiraboltak egy karaván, elfüstölték az ott talált dohányt. Az egész törzs 2 napig volt betépve, minek következtében odalett a táboruk. Ugyanis feltűnően jó ötletnek tűn a tábortűzre dobálni az összes sátrat.*
~ Egy mithril sisaknak jobban örültem volna. ~ *sóhajt, de kifelé természetesen nem mutatja, csak barátságosan bólint.*
- Ajándékaid köszönöm, gnóm kufár. Mondd, mi is a neved? *azt már tudja, hogy nem egyedül fog foglalkozni a kalmárral, mert szüksége van Leandanára és a tábor többi prominensére; egyedül nem akar dönteni.*
- Arra válaszolj, kalmár: a föld kincseivel hogy állsz? Vas, ón, réz, szén, ilyesmi. *érdeklődik, egyből tisztába téve a helyzetet: nem érdeklik a csöncsörék, gizmók, kelmék és egyéb kacatok.*
- És mit ajánlanál ama szerződésben? Miért érné meg nekem, hogy veled paktáljak le? *abba már bele sem megy, hogy mit tart a papírosról, meg a rá vésett szavakról. Ha a szavát adja, az sokkal, de sokkal többet ér; a papír ehhez képest semmi.*
- Dharren, kik vannak most a kapu előtt? *fordul el a válasz után, hogy az Őrségparancsnokkal szót váltson.*
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 10:54:25
Üzenet elküldve: 2014-06-15 10:54:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kapunál//
*Nem kicsit örül, hogy milyen könnyen bejut a táborba, de amilyen könnyen jön az öröm, olyan gyorsan is múlik, hiszen kiderül, hogy a vezér, enyhén szólva rosszkedvű, méghozzá egy teljesen érthető oknál fogva. Engumrak márt az első kérdésre akar válaszolni, de a dolgok állása ebben meggátolja, hiszen megjelenik egy nőszemély, aki némileg ki van borulva, és az állatok elmenekülésére panaszkodik, ezzel egy új üzlet gondolatát ébresztve a gnómban. Ez után a vezér, úgy határoz, hogy menjenek vissza a kapuhoz, és ott tárgyalják meg a dolgokat. Engumrak már nyitja a száját, hogy elmondja milyen céllal érkezett, és átadhassa az ajándékokat, de a zsoldos megelőzi, és elmondja, hogy ő milyen céllal érkezett. Az apró teremtmény megvárja, hogy amaz befejezze, és utána nem sokkal ő is elmondja, hogy milyen céllal érkezett.*
-Jómagam, kereskedő vagyok, és önöknek szeretnék szövetet eladni, és egy szerződést kötni, hogy amire önöknek szüksége van, azt én szállíthatom a városból ide. Természetesen lenne itt pár ajándék is, a vezér számára.*Beletúr a zsákjába, és előveszi az egyik üveg pálinkát, és az ördögvigyoros tasakokat, majd a vezér felé nyújtja.*Nem túl különleges dolgok, de sajnos nem tudtam, egy olyan nagy embernek, mint ön mire lehet szüksége. A tasakokban egy gyógynövény található, amivel óvatosan kell bánni, egy csipetnyi a pipadohányba, és jobb kedvre deríti a használót, vagy a tábortűben elégetve, oldja a feszült hangulatot, de ha túl sokat használ akkor túlságosan is vidám lesz pár óráig, és nem tudja felügyelni ezt a hatalmas törzset, de ajánlom, hogy a törzs gyógyítójától kérjen tanácsot, ő biztos többet tud az ördögvigyorról mint én. Az üvegben pedig pálinka van, aminek fogyasztásánál szintén mértékletességet tanácsolok. Ezen kívül hoztam ajándékokat a tábor úrhölgyének is, mely esetben átadhatnám neki, örömet okozna szerény személyemnek.*Ügyel, hogy végig illedelmes legyen, hiszen elég komoly dolog forog kockán, legalábbis számára. Próbál magabiztosnak tűnni, hogy ezzel is a pozitív irányba befolyásolja a vezért, ama téren, hogy megkösse vele a szerződést, amivel némileg előrébb jut a biztos pénzügyi alaphoz, és a komolyabb hasznokhoz, hiszen lesz egy hely, ahova mindig szállíthat különböző termékeket, amit csak a törzs szeretne.*
*Nem kicsit örül, hogy milyen könnyen bejut a táborba, de amilyen könnyen jön az öröm, olyan gyorsan is múlik, hiszen kiderül, hogy a vezér, enyhén szólva rosszkedvű, méghozzá egy teljesen érthető oknál fogva. Engumrak márt az első kérdésre akar válaszolni, de a dolgok állása ebben meggátolja, hiszen megjelenik egy nőszemély, aki némileg ki van borulva, és az állatok elmenekülésére panaszkodik, ezzel egy új üzlet gondolatát ébresztve a gnómban. Ez után a vezér, úgy határoz, hogy menjenek vissza a kapuhoz, és ott tárgyalják meg a dolgokat. Engumrak már nyitja a száját, hogy elmondja milyen céllal érkezett, és átadhassa az ajándékokat, de a zsoldos megelőzi, és elmondja, hogy ő milyen céllal érkezett. Az apró teremtmény megvárja, hogy amaz befejezze, és utána nem sokkal ő is elmondja, hogy milyen céllal érkezett.*
-Jómagam, kereskedő vagyok, és önöknek szeretnék szövetet eladni, és egy szerződést kötni, hogy amire önöknek szüksége van, azt én szállíthatom a városból ide. Természetesen lenne itt pár ajándék is, a vezér számára.*Beletúr a zsákjába, és előveszi az egyik üveg pálinkát, és az ördögvigyoros tasakokat, majd a vezér felé nyújtja.*Nem túl különleges dolgok, de sajnos nem tudtam, egy olyan nagy embernek, mint ön mire lehet szüksége. A tasakokban egy gyógynövény található, amivel óvatosan kell bánni, egy csipetnyi a pipadohányba, és jobb kedvre deríti a használót, vagy a tábortűben elégetve, oldja a feszült hangulatot, de ha túl sokat használ akkor túlságosan is vidám lesz pár óráig, és nem tudja felügyelni ezt a hatalmas törzset, de ajánlom, hogy a törzs gyógyítójától kérjen tanácsot, ő biztos többet tud az ördögvigyorról mint én. Az üvegben pedig pálinka van, aminek fogyasztásánál szintén mértékletességet tanácsolok. Ezen kívül hoztam ajándékokat a tábor úrhölgyének is, mely esetben átadhatnám neki, örömet okozna szerény személyemnek.*Ügyel, hogy végig illedelmes legyen, hiszen elég komoly dolog forog kockán, legalábbis számára. Próbál magabiztosnak tűnni, hogy ezzel is a pozitív irányba befolyásolja a vezért, ama téren, hogy megkösse vele a szerződést, amivel némileg előrébb jut a biztos pénzügyi alaphoz, és a komolyabb hasznokhoz, hiszen lesz egy hely, ahova mindig szállíthat különböző termékeket, amit csak a törzs szeretne.*
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 09:53:20
Üzenet elküldve: 2014-06-15 09:53:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Fejetlenség? - Kagan Thargodar //
* A zűrzavarban kissé ő is elvesztette a fonalat, de ez nem is csoda. A szaladgálás felére már úgy döntött, nem is hajlandó figyelni, a végén még ő is zavarttá válik. Minden esetre magában keserűen konstatálja, hogy bizony nem épp a legjobb pillanatban érkezett - illetve azt, hogy valóban nem érdemes olyan volumenű beszédet leadnia, mint kint a kapunál, mert egyrészt, nincs idő rá, másrészt nem szívesen bosszantaná fel a vezért. Magában csodálkozik is kissé, hogy tud ez a férfiú mindenre figyelni. S mikor végre szót kap, kissé előrébb lép. Egyik kezét a háta mögé csapja, s így kissé ki is egyenesedik, amit rövid meghajlongás követ. *
- O’drann Meertell a nevem, köszönöm, hogy időt szakítottál ránk! Arthenior városa felől érkeztem, azon célból, hogy pengém neked ajánljam. Egy kardforgató mindig jól jön ugyebár, így hallottam.
* A zűrzavarban kissé ő is elvesztette a fonalat, de ez nem is csoda. A szaladgálás felére már úgy döntött, nem is hajlandó figyelni, a végén még ő is zavarttá válik. Minden esetre magában keserűen konstatálja, hogy bizony nem épp a legjobb pillanatban érkezett - illetve azt, hogy valóban nem érdemes olyan volumenű beszédet leadnia, mint kint a kapunál, mert egyrészt, nincs idő rá, másrészt nem szívesen bosszantaná fel a vezért. Magában csodálkozik is kissé, hogy tud ez a férfiú mindenre figyelni. S mikor végre szót kap, kissé előrébb lép. Egyik kezét a háta mögé csapja, s így kissé ki is egyenesedik, amit rövid meghajlongás követ. *
- O’drann Meertell a nevem, köszönöm, hogy időt szakítottál ránk! Arthenior városa felől érkeztem, azon célból, hogy pengém neked ajánljam. Egy kardforgató mindig jól jön ugyebár, így hallottam.
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 09:42:36
Üzenet elküldve: 2014-06-15 09:42:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál, majd a kapunál//
*Learon összeszedegeti a tojásokat saját portáján, valamint a törzs csirkéi körül is. Saját állatinak tojásaiból ötöt félrerak, ezekből kiscsibéket szeretne kikölteni. Úgy gondolja, ha már az erdőből hozott fészekkel megpróbálkozik, akkor ebből ezzel is tesz egy kísérletet. Miután dolgaival végzett, elindul a a Vezér felé, hogy megtudja, mit is szeretett volna tőle. Valamiért hívatta még reggel Akheelal, és most éppen van rá ideje. Lehet, hogy megint kényes pillanatban zavarja meg a dolgokat, de nincs mit tenni, ő már csak ilyen szerencsétlen marad ilyen tekintetben. Általában rosszkor szokott érkezni. Mire odaér, már javában ki lettek osztva a parancsok, Akheel pedig a gyilokjárón csücsül. Ha látja őt a Vadász, akkor integet felé, ezzel köszöntve őt. Ezután a kecskéje fejét kezdi simogatni. Hiába, ezek a jószágok valamiért egész nap követik. Talán félnek az idegenektől, de ezt nem tudni. Meghajol a Vezérféle.*
-Hívattál Nagyuram!
*Ezután tovább ácsorog, nem kezd bele a beszédbe, csak, ha azt megengedi neki a férfi. Semmi kedve a beszédességével bajba sodorni magát, ahogyan azt tette már egyszer itt a táborban. Sok kérdése van, de ezek tudnak várni. Bizonyára vannak fontosabb dolgai is Kagannak, mint az, hogy mit készítsen a tejből, esetleg hová rakja a tojásokat, amiket ma reggel szedett össze. Ha nyugalomra intik, akkor lehuppan egy közelben lévő kőre, ha nincs olyan, akkor pedig a földön helyezi kényelembe magát. Megfordul a fejében, hogy felbaktasson a Vadászhoz, de ezt, most nem kockáztatja meg. Még a végén lelövik, vagy tudja is ő...*
*Learon összeszedegeti a tojásokat saját portáján, valamint a törzs csirkéi körül is. Saját állatinak tojásaiból ötöt félrerak, ezekből kiscsibéket szeretne kikölteni. Úgy gondolja, ha már az erdőből hozott fészekkel megpróbálkozik, akkor ebből ezzel is tesz egy kísérletet. Miután dolgaival végzett, elindul a a Vezér felé, hogy megtudja, mit is szeretett volna tőle. Valamiért hívatta még reggel Akheelal, és most éppen van rá ideje. Lehet, hogy megint kényes pillanatban zavarja meg a dolgokat, de nincs mit tenni, ő már csak ilyen szerencsétlen marad ilyen tekintetben. Általában rosszkor szokott érkezni. Mire odaér, már javában ki lettek osztva a parancsok, Akheel pedig a gyilokjárón csücsül. Ha látja őt a Vadász, akkor integet felé, ezzel köszöntve őt. Ezután a kecskéje fejét kezdi simogatni. Hiába, ezek a jószágok valamiért egész nap követik. Talán félnek az idegenektől, de ezt nem tudni. Meghajol a Vezérféle.*
-Hívattál Nagyuram!
*Ezután tovább ácsorog, nem kezd bele a beszédbe, csak, ha azt megengedi neki a férfi. Semmi kedve a beszédességével bajba sodorni magát, ahogyan azt tette már egyszer itt a táborban. Sok kérdése van, de ezek tudnak várni. Bizonyára vannak fontosabb dolgai is Kagannak, mint az, hogy mit készítsen a tejből, esetleg hová rakja a tojásokat, amiket ma reggel szedett össze. Ha nyugalomra intik, akkor lehuppan egy közelben lévő kőre, ha nincs olyan, akkor pedig a földön helyezi kényelembe magát. Megfordul a fejében, hogy felbaktasson a Vadászhoz, de ezt, most nem kockáztatja meg. Még a végén lelövik, vagy tudja is ő...*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 00:43:44
Üzenet elküldve: 2014-06-15 00:43:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Folyónál//
*Egész sokáig úszkál egy olyan szakaszon, a part közelében, ahol kevésbé erős a sodrás, s közben kiélvezi a rendelkezésre álló időt, hogy az új nappal egyben új látószögből figyelve gondolja végig érzéseit ismét. Közben hagyja, hogy sodorja a víz, majd visszaúszik... megint felfekszik a vízre, aztán megint úszik.
Bőrét kellemesen lehűti és simogatja a folyó, izmait jólesően mozgatja át az evickélés. Nem is nagyon akaródzik kimásznia, míg teste át nem hűl annyira, hogy a víz hűsét is inkább langyosnak érezze már. Összefázni viszont nem kíván, így aztán csak kilépdel a partra, ahol haját összefogva ugyanúgy kifacsarja, mint előzőleg ruháit. Előbbinek aztán előkeríti azt a bőrpántot, amivel copfba szokta fogni ezüstfehér tincseit - s ezt most is megteszi. Így már csak a belőlük csepegő víz nedvesítheti hátát, ami így könnyebben szárad.
Ruhái még nedvesek, ezért úgy dönt, leül az egyik partszéli kövön, s ott várja ki, míg ő és a szövetholmik is szikkadnak még. Közben össze markol pár kavicsot is, s egyesével dobálja a folyóba először maga előtt, majd messzebbre is, szép ívet adva nekik, s figyelve, ahogy apró csobbanással elnyeli őket az ár.
Arról, hogy valaki meglesheti, már szinte teljesen meg is feledkezik. Most már úgysem lényeges. Ha meghallaná bárki közeledését, legfeljebb visszasiklik a vízbe, úgyis ott ül mellette, lábujjai szinte még bele is lógnak.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.15 00:44:23
*Egész sokáig úszkál egy olyan szakaszon, a part közelében, ahol kevésbé erős a sodrás, s közben kiélvezi a rendelkezésre álló időt, hogy az új nappal egyben új látószögből figyelve gondolja végig érzéseit ismét. Közben hagyja, hogy sodorja a víz, majd visszaúszik... megint felfekszik a vízre, aztán megint úszik.
Bőrét kellemesen lehűti és simogatja a folyó, izmait jólesően mozgatja át az evickélés. Nem is nagyon akaródzik kimásznia, míg teste át nem hűl annyira, hogy a víz hűsét is inkább langyosnak érezze már. Összefázni viszont nem kíván, így aztán csak kilépdel a partra, ahol haját összefogva ugyanúgy kifacsarja, mint előzőleg ruháit. Előbbinek aztán előkeríti azt a bőrpántot, amivel copfba szokta fogni ezüstfehér tincseit - s ezt most is megteszi. Így már csak a belőlük csepegő víz nedvesítheti hátát, ami így könnyebben szárad.
Ruhái még nedvesek, ezért úgy dönt, leül az egyik partszéli kövön, s ott várja ki, míg ő és a szövetholmik is szikkadnak még. Közben össze markol pár kavicsot is, s egyesével dobálja a folyóba először maga előtt, majd messzebbre is, szép ívet adva nekik, s figyelve, ahogy apró csobbanással elnyeli őket az ár.
Arról, hogy valaki meglesheti, már szinte teljesen meg is feledkezik. Most már úgysem lényeges. Ha meghallaná bárki közeledését, legfeljebb visszasiklik a vízbe, úgyis ott ül mellette, lábujjai szinte még bele is lógnak.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.15 00:44:23
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 00:37:18
Üzenet elküldve: 2014-06-15 00:37:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Külön kérésre kicsit alaposabban megrágja szavait, de ez nem változtat a lényegen. Idegbajos lesz már ettől az átjáróháztól amivé a tábor változott. Nincs neki baja azzal, ha valaki közöttük akar élni. Tudják mik a szabályok, mit lehet elvárni tőle, mire kell számítani ÉS majd ha mind két fél rendben intézi a dolgait, akkor hosszútávú, eredményes együttműködés alakulhat ki köztük. A törzs befogadja az érkezőt és egy lesz közülük. Megéri a fáradtságot.
De azokkal az idegenekkel (rablókkal, gyilkosokkal, kutyafattyakkal) akik csak bejönnének, hogy pihenjenek és megtömjék a hasukat, majd tovább is állnak... nem nagyon tud mit kezdeni a Vadász. Illetve tud(na), csak az nehezen összeegyeztethető a többség új-hullámú nézeteivel. Igaz, Brenden fülét is lenyírhatta, de alaposan rászolgált a fiú. Ha most belelőne a lent tipródó pallosos csöcsibe, aki az ő kapujuk előtt élezgeti a fegyverét... hát még talán meg is szidná őt Dharren! Kár, hogy Elenyel és a kormos késes momentumáról lemaradt.
Morog még az orra alatt, de csak a vezér értheti az idegen nyelven elszórt szitkokat. Persze, mindemellett követi Kagant a Falig.*
-Minek nekik olyan? Szép idő van. Nem esik, nem fúj.
*Duzzog tovább félhangosan a sátrakat illetőleg, ám ha senkinek nincs hozzá intézendő szava, akkor felkaptat a gyilokjáróra és keres egy jó kis helyet magának. Olyat, ahonnan rendesen belátja a terepet. Íját elő is készíti, hátha szükség lesz rá. Mi tagadás, szívesen levezetné a feszültséget egy kis célra lövéssel...*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.15 00:42:14
De azokkal az idegenekkel (rablókkal, gyilkosokkal, kutyafattyakkal) akik csak bejönnének, hogy pihenjenek és megtömjék a hasukat, majd tovább is állnak... nem nagyon tud mit kezdeni a Vadász. Illetve tud(na), csak az nehezen összeegyeztethető a többség új-hullámú nézeteivel. Igaz, Brenden fülét is lenyírhatta, de alaposan rászolgált a fiú. Ha most belelőne a lent tipródó pallosos csöcsibe, aki az ő kapujuk előtt élezgeti a fegyverét... hát még talán meg is szidná őt Dharren! Kár, hogy Elenyel és a kormos késes momentumáról lemaradt.
Morog még az orra alatt, de csak a vezér értheti az idegen nyelven elszórt szitkokat. Persze, mindemellett követi Kagant a Falig.*
-Minek nekik olyan? Szép idő van. Nem esik, nem fúj.
*Duzzog tovább félhangosan a sátrakat illetőleg, ám ha senkinek nincs hozzá intézendő szava, akkor felkaptat a gyilokjáróra és keres egy jó kis helyet magának. Olyat, ahonnan rendesen belátja a terepet. Íját elő is készíti, hátha szükség lesz rá. Mi tagadás, szívesen levezetné a feszültséget egy kis célra lövéssel...*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.15 00:42:14
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-15 00:16:20
Üzenet elküldve: 2014-06-15 00:16:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Tűznél //
*Mirakh is megkapja a maga válaszait.*
- Oldd meg. Nélküle nem hogy sisak, de még lópatkó vagy egy egyszerű bicska sem lesz. Botokkal és kövekkel harcolunk majd, mint a barlangi majomnépek.
*Cysmin nekikezd a felolvasásnak, és Kagan némán, karját összefonva hallgatja a kis szerzeteslányt.*
- Nem rossz! *bólint, dicsérő pillantást vetve a nőre, majd felemeli egyik ujját.*
- De nem is elég jó. Legyen benne, hogy "adatik tudtára mindenkinek!", meg hogy... na várj... legyen inkább valami ilyen. *megköszörüli a torkát, és Cysmin tervezetét felhasználva kissé átformálja a kinyilatkoztatást.*
"Adatik tudtára mindenkinek"
A Nyugati Dombokon álló Amon Ruadh és harminc kilométeres körzete immár a Thargodarok birtoka. Az övék a föld, a víz, és minden, mi rajta lelhető. Barátaiknak menedék, ellenségeiknek a halálnak völgye ez: az új törvény ez, melynek megszegői vérükkel fizethetnek."
- Na ezt írd le, de még csak úgy próbaképpen, mert nem az igazi!
*Hosszan néz Salanel után, aztán lassan elhúzza a száját. Nem a hallgatag íjász a hibás, és minden bizonnyal nem is Dharren.*
~ Végső soron mindenért a vezér felel, nem igaz? ~ *mereng, és csak ezután fordul vissza Leandana felé.*
- Kemény vagy. *biccent a nőnek, de ezúttal nem veszi fel a kesztyűt, hogy vitába szálljon vele. Talán tudna, de ezúttal nehezen, és most kedve sincs. A simogatás elől nem húzódik el; miért tenné, ha egyszer gyakori, meg jól is esik.*
- Hagyjuk akkor, túl van tárgyalva. Egyébként meg... én fékeztem magam. Nem vagyok az apám. *az apja, aki időnként véresre verte a környezetében élő nőket és kölyköket.*
- Mi a fene? *morog, mikor a bömbölő Niana végigrobog a táboron. Dühöngbe felhördül, és most már valóban ideges lesz Argusra.*
- Leandana, ez a te dolgod, csinálj vele valamit, mielőtt átmegy a falon! *mondja a Szellemjárónak, aztán int a mellette álló idegeneknek.*
- Gyertek ve... *de nem tudja végigmondani, mert Akheel lerohanja. Szó szerint, gyakorlatilag.*
- Lassíts, Akheel! Mi van? *akasztja meg a Vörös ritka tombolását, hogy megtudja, mi borította ki annyira. Végighallgatja a lányt, és bólint: amilyen egyszerű Akheel, olyan jól látja a dolgokat.*
- Na, gyertek velem mindannyian. *Indul neki, és mögötte Akheellel, meg a rakat újonccal, elindul a kapu felé.*
~ Az én hibám. Egyértelműbb parancsok kellettek volna. ~ *gyors léptekkel halad a kapu felé, tekintetével Dharrent keresve.*
*Ha sikerül előkerítenie Dharrent, akkor elhessenti magától az idegeneket, és csak Akheelt tartja maga mellett.*
- Kicsit változtatunk, Dharren, oké? *kezdi egy mély sóhaj keretében, mert ez így nem állapot.*
- Kezdetnek nesze, itt van500 arany, Dharren Tinshyth. Okosan használd. *
*ad át némi pénzt az Őrségparancsnoknak.*
- Másrészt: küldd pihenni Elenyelt és Salanelt, Akheel marad segíteni, meg küldök még embert. *Akheel pedig elég kemény az ilyen kérdésekben, nem lesz fennakadás.*
- Harmadrészt, az érkezőket három csoportba osztjuk. Azok, akik csak megszállni akarnak nálunk, maradnak kívül. Veress fel 2-3 sátrat odakinn, és szedj be tőlük 30 aranyat fejenként, akkor maradhatnak. Vizet, kenyeret kaphatnak, meg ha van, a húsból, sajtból is juthat, de ennyi. *itt szünetet tart, hogy ha kérdés van, válaszolhasson.*
- A másik banda az, amelyik eladna nekünk valamit, üzenetet hoz, vagy velem beszélne. Őket fegyverezd le, és a kapun belül várakoztasd, amíg valamelyikünk nem ér rá foglalkozni velük. *itt is rövid szünet, nem több.*
- Azokat pedig, akik csatlakozni akarnak hozzánk, akár harcosként, akár máshogy, fegyvertelenül tereld szintén a kapun belülre, külön csoportban, hogy beszélhessek velük idővel. Ezt a kolbászolást meg kell szüntetni a táborban. Kérdés? *ha nincs, akkor magához inti az eddig beterelteket. Már így is sokan vannak.*
- Na. Akkor MOST adja elő mindenki, szép sorban, hogy mit is akar.
*Mirakh is megkapja a maga válaszait.*
- Oldd meg. Nélküle nem hogy sisak, de még lópatkó vagy egy egyszerű bicska sem lesz. Botokkal és kövekkel harcolunk majd, mint a barlangi majomnépek.
*Cysmin nekikezd a felolvasásnak, és Kagan némán, karját összefonva hallgatja a kis szerzeteslányt.*
- Nem rossz! *bólint, dicsérő pillantást vetve a nőre, majd felemeli egyik ujját.*
- De nem is elég jó. Legyen benne, hogy "adatik tudtára mindenkinek!", meg hogy... na várj... legyen inkább valami ilyen. *megköszörüli a torkát, és Cysmin tervezetét felhasználva kissé átformálja a kinyilatkoztatást.*
"Adatik tudtára mindenkinek"
A Nyugati Dombokon álló Amon Ruadh és harminc kilométeres körzete immár a Thargodarok birtoka. Az övék a föld, a víz, és minden, mi rajta lelhető. Barátaiknak menedék, ellenségeiknek a halálnak völgye ez: az új törvény ez, melynek megszegői vérükkel fizethetnek."
- Na ezt írd le, de még csak úgy próbaképpen, mert nem az igazi!
*Hosszan néz Salanel után, aztán lassan elhúzza a száját. Nem a hallgatag íjász a hibás, és minden bizonnyal nem is Dharren.*
~ Végső soron mindenért a vezér felel, nem igaz? ~ *mereng, és csak ezután fordul vissza Leandana felé.*
- Kemény vagy. *biccent a nőnek, de ezúttal nem veszi fel a kesztyűt, hogy vitába szálljon vele. Talán tudna, de ezúttal nehezen, és most kedve sincs. A simogatás elől nem húzódik el; miért tenné, ha egyszer gyakori, meg jól is esik.*
- Hagyjuk akkor, túl van tárgyalva. Egyébként meg... én fékeztem magam. Nem vagyok az apám. *az apja, aki időnként véresre verte a környezetében élő nőket és kölyköket.*
- Mi a fene? *morog, mikor a bömbölő Niana végigrobog a táboron. Dühöngbe felhördül, és most már valóban ideges lesz Argusra.*
- Leandana, ez a te dolgod, csinálj vele valamit, mielőtt átmegy a falon! *mondja a Szellemjárónak, aztán int a mellette álló idegeneknek.*
- Gyertek ve... *de nem tudja végigmondani, mert Akheel lerohanja. Szó szerint, gyakorlatilag.*
- Lassíts, Akheel! Mi van? *akasztja meg a Vörös ritka tombolását, hogy megtudja, mi borította ki annyira. Végighallgatja a lányt, és bólint: amilyen egyszerű Akheel, olyan jól látja a dolgokat.*
- Na, gyertek velem mindannyian. *Indul neki, és mögötte Akheellel, meg a rakat újonccal, elindul a kapu felé.*
~ Az én hibám. Egyértelműbb parancsok kellettek volna. ~ *gyors léptekkel halad a kapu felé, tekintetével Dharrent keresve.*
*Ha sikerül előkerítenie Dharrent, akkor elhessenti magától az idegeneket, és csak Akheelt tartja maga mellett.*
- Kicsit változtatunk, Dharren, oké? *kezdi egy mély sóhaj keretében, mert ez így nem állapot.*
- Kezdetnek nesze, itt van500 arany, Dharren Tinshyth. Okosan használd. *
*ad át némi pénzt az Őrségparancsnoknak.*- Másrészt: küldd pihenni Elenyelt és Salanelt, Akheel marad segíteni, meg küldök még embert. *Akheel pedig elég kemény az ilyen kérdésekben, nem lesz fennakadás.*
- Harmadrészt, az érkezőket három csoportba osztjuk. Azok, akik csak megszállni akarnak nálunk, maradnak kívül. Veress fel 2-3 sátrat odakinn, és szedj be tőlük 30 aranyat fejenként, akkor maradhatnak. Vizet, kenyeret kaphatnak, meg ha van, a húsból, sajtból is juthat, de ennyi. *itt szünetet tart, hogy ha kérdés van, válaszolhasson.*
- A másik banda az, amelyik eladna nekünk valamit, üzenetet hoz, vagy velem beszélne. Őket fegyverezd le, és a kapun belül várakoztasd, amíg valamelyikünk nem ér rá foglalkozni velük. *itt is rövid szünet, nem több.*
- Azokat pedig, akik csatlakozni akarnak hozzánk, akár harcosként, akár máshogy, fegyvertelenül tereld szintén a kapun belülre, külön csoportban, hogy beszélhessek velük idővel. Ezt a kolbászolást meg kell szüntetni a táborban. Kérdés? *ha nincs, akkor magához inti az eddig beterelteket. Már így is sokan vannak.*
- Na. Akkor MOST adja elő mindenki, szép sorban, hogy mit is akar.
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:52:54
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:52:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Mikor Akheel a hátára fekszik nézelődni, Learonnak eszében sincs követni a példáját. Miért nézne holmi erdőt, vagy fényeket, amikor nézheti a Vadászt is? Ennél jobb látványt nem is igen remélhet az élettől. Learon a normális körülmények közt nevelődést automatikusan a saját múltjára értette, hiszen végül is, neki az a normális. Persze, belegondolva, ha rajta múlna sem változtatná meg a lány múltját, mert úgy nem találkoztak volna. Jó most minden úgy ahogy van. Akheel menni szeretne, tehát mennek. Learon pedig valahol örül ennek, mert rengeteg dolga van a táborban, valahol pedig szomorú emiatt, hiszen így vége a kettesben töltött időnek. Mélázásából Akheel szavai rázzák ki.*
~Hogy tojás?~
*Ösztönösen nyúl lába közé, megbizonyosodni, hogy azok márpedig rendben vannak, de hamar jön a helyesbítés a lánytól. Azonnal tarkójához kap, és erőltetetten kezd nevetni.*
-Ja, hogy azok a tojások!
*Idegesen túr bele hajába.*
~Most aztán hülyét csinálsz magadból. Ügyes vagy!~
//Kapunál//
*Azonnal követi a lányt. Ha teheti, meg is fogja a kezét, hogy így haladjanak. Ha nem, hát az sem fogja különösen zavarni őt. Nem kissé ijed meg, amikor Akheel kiakad. Nem is érti a helyzetet. Szó nélkül indul a lány után, de bocsánatkérően néz a kint tartózkodókra. Nem kétséges, hogy ők is megijedtek, bár lehet, hogy Learon ilyen puhány mostanában. Utána elbúcsúzik tőle a Vadász. Válaszolnia sincs ideje, mert a másik elviharzik, és látszólag nagyon ideges.*
-Hát! Rendben.
//Learon sátránál//
*Ezzel el is indul tanyája felé, ahol sátrában lerakja az újonnan szerzett madártojásokat. Ekkor hallja a Vadász hangját, ami nem kis riadalmat okoz benne. Belegondol, hogy nem sokkal ezelőtt még ő is a falon kívül állt. Hiába, eszébe ötlik a gondolat, mi van, ha ezelőtt a lány az ő belépése ellen is tiltakozott.*
~Nem ilyen nincs! Dolgozzál inkább!~
*Nyugtatja meg magát, és visszatér munkáihoz. Először úgy gondolta, hogy a fejésbe is beavatja Akheelt, de tudja, hogy az senkinek sem lenne olyan nagy élvezet. Akheel bizonyára unná a dolgot, és vélhetőleg már látott fejést. A kecskét pedig le kell fejni, hiszen nagyon sok teje van, és így rosszul érzi magát. A tehenet még nem látta, de bizonyára rá hagyták ezt a munkát, ha már ő ért hozzá. Ha így lenne, még örülne is a dolognak. Amint leül arra a sámlira, amin fejni szokott, azonnal odajön a kecskemama és várja a megszokottakat. Learon magához veszi a tejes vedrét és munkához lát. Mikor végez, áttölti egy zárható köcsögbe, és beviszi a sátrába, ahol nincs olyan meleg, mint itt a napon, és berakja a hűvös ládikájába, hiszen úgy lassabban romlik meg.*
//Karámnál- fejésben//
*Sámliját és vödrét is viszi az állatokhoz, és nekilát munkájának, ha azt senki nem csinálta még meg. Nyugodtan lefeji a tehenet, ha van kecske a táborban a sajátján kívül, akkor azzal is elvégzi ezt a procedúrát. Ezt mindig örömmel végezte. Az állat is örül neki, hogy megszabadul temérdek tejétől, és miután végzett, elégedetten bóklászik tova. Learon pedig a sámlit otthagyva cipeli vissza sátrába a vödröt a tejjel. Az ülőalkalmatosságért csak azután tér vissza, miután a tejet áttöltötte egy kancsóba és elhelyezte azt a hűvösbe.*
*Mikor Akheel a hátára fekszik nézelődni, Learonnak eszében sincs követni a példáját. Miért nézne holmi erdőt, vagy fényeket, amikor nézheti a Vadászt is? Ennél jobb látványt nem is igen remélhet az élettől. Learon a normális körülmények közt nevelődést automatikusan a saját múltjára értette, hiszen végül is, neki az a normális. Persze, belegondolva, ha rajta múlna sem változtatná meg a lány múltját, mert úgy nem találkoztak volna. Jó most minden úgy ahogy van. Akheel menni szeretne, tehát mennek. Learon pedig valahol örül ennek, mert rengeteg dolga van a táborban, valahol pedig szomorú emiatt, hiszen így vége a kettesben töltött időnek. Mélázásából Akheel szavai rázzák ki.*
~Hogy tojás?~
*Ösztönösen nyúl lába közé, megbizonyosodni, hogy azok márpedig rendben vannak, de hamar jön a helyesbítés a lánytól. Azonnal tarkójához kap, és erőltetetten kezd nevetni.*
-Ja, hogy azok a tojások!
*Idegesen túr bele hajába.*
~Most aztán hülyét csinálsz magadból. Ügyes vagy!~
//Kapunál//
*Azonnal követi a lányt. Ha teheti, meg is fogja a kezét, hogy így haladjanak. Ha nem, hát az sem fogja különösen zavarni őt. Nem kissé ijed meg, amikor Akheel kiakad. Nem is érti a helyzetet. Szó nélkül indul a lány után, de bocsánatkérően néz a kint tartózkodókra. Nem kétséges, hogy ők is megijedtek, bár lehet, hogy Learon ilyen puhány mostanában. Utána elbúcsúzik tőle a Vadász. Válaszolnia sincs ideje, mert a másik elviharzik, és látszólag nagyon ideges.*
-Hát! Rendben.
//Learon sátránál//
*Ezzel el is indul tanyája felé, ahol sátrában lerakja az újonnan szerzett madártojásokat. Ekkor hallja a Vadász hangját, ami nem kis riadalmat okoz benne. Belegondol, hogy nem sokkal ezelőtt még ő is a falon kívül állt. Hiába, eszébe ötlik a gondolat, mi van, ha ezelőtt a lány az ő belépése ellen is tiltakozott.*
~Nem ilyen nincs! Dolgozzál inkább!~
*Nyugtatja meg magát, és visszatér munkáihoz. Először úgy gondolta, hogy a fejésbe is beavatja Akheelt, de tudja, hogy az senkinek sem lenne olyan nagy élvezet. Akheel bizonyára unná a dolgot, és vélhetőleg már látott fejést. A kecskét pedig le kell fejni, hiszen nagyon sok teje van, és így rosszul érzi magát. A tehenet még nem látta, de bizonyára rá hagyták ezt a munkát, ha már ő ért hozzá. Ha így lenne, még örülne is a dolognak. Amint leül arra a sámlira, amin fejni szokott, azonnal odajön a kecskemama és várja a megszokottakat. Learon magához veszi a tejes vedrét és munkához lát. Mikor végez, áttölti egy zárható köcsögbe, és beviszi a sátrába, ahol nincs olyan meleg, mint itt a napon, és berakja a hűvös ládikájába, hiszen úgy lassabban romlik meg.*
//Karámnál- fejésben//
*Sámliját és vödrét is viszi az állatokhoz, és nekilát munkájának, ha azt senki nem csinálta még meg. Nyugodtan lefeji a tehenet, ha van kecske a táborban a sajátján kívül, akkor azzal is elvégzi ezt a procedúrát. Ezt mindig örömmel végezte. Az állat is örül neki, hogy megszabadul temérdek tejétől, és miután végzett, elégedetten bóklászik tova. Learon pedig a sámlit otthagyva cipeli vissza sátrába a vödröt a tejjel. Az ülőalkalmatosságért csak azután tér vissza, miután a tejet áttöltötte egy kancsóba és elhelyezte azt a hűvösbe.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:20:10
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:20:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kapunál//
*Az, hogy szóljon valakinek, elég érdekesen hangzik, főleg, hogy imént mutatta meg a torkán ejtett vágást. Akkoriban nem sokon múlott, hogy ott marad, most mégis itt van, igaz, néhány sebbel gazdagítva, de ez a legkisebb gondja. Ő már nagyon is megszokta, s bár ha szükségét érezné, talán még szólhatna is, némi fájdalom árán, ezt nem áll szándékában közölni a másikkal. Egy pillanatra azért megtorpan és visszafordul. Alig tett meg addig néhány lépést. A kérdés bár jól esik neki, azért némi szánalmat érez belőle. Nem szereti, ha sajnálják, főleg azért, mert jól megvan ő így is. Igaz, a kommunikáció nehézkesebb, ugyanakkor eddig sem volt az a nagy társasági lény. Nem sokat változott ezzel, csak annyi a különbség, hogy időigényesebb a válaszadása, semmi több. Na meg szükséges hozzá, hogy a másik fél olvasni is tudjon, de a városban elég sokan tudnak, és szerencsére Dharren is tud. Egy apró biccentést intéz felé válaszul, ekkor azonban váratlan dolog történik. A nyíl közeledtét idővel már hallja. Származásának irányába fordul, miközben keze pallosának markolatára vándorol, némiképp ki is húzva a fegyvert. Csak akkor nyugszik meg, mikor meglátja a nem is olyan rég távozó némbert. ~Szóval csak ti vagytok azok...~ jegyzi meg magában, majd megereszt egy sóhajt, miközben visszacsúsztatja fegyverét helyére.
Egy mélyebb levegőt még vesz, majd visszafordul a kapuban strázsáló felé, egy enyhe mosollyal. Kezével legyint is egyet, jelezve, hogy ne aggódjon, utána pedig megindítva lovát maga mellett, a kijelölt területhez baktat, a faltól nem is olyan messze. Oda telepedve először kiköti a hátast. Idegen területen vannak, arról nem is beszélve, hogy fegyveresekkel körülvéve, akik őrült módon csak úgy a semmibe lövöldöznek. Ez eléggé bosszanthatja a tarka csődört, mi látszik is rajta, ezért is jobb az óvatosság. Ezt követően némi fát, meg gallyakat gyűjt, melyek később jól jönnek majd a tűzhöz. Még korai lenne meggyújtani, elvégre a napból még sok van hátra. Hiába rostokolt annyit a kapunál, s telt bele valamennyi időbe az idejövetel, még így is bőven van mit ücsörögnie és pihenéssel töltenie. A fagyűjtögetés után azonban inkább kardját kezdi élezni egy - az erszényéből kivett - kővel. Ha esetlegesen járna erre számára megtetsző vad, jobb, ha pengéje is készen áll a vadászatra, bár úgy véli, ahhoz, hogy legyen valami, beljebb kell mennie az erdőben.*
*Az, hogy szóljon valakinek, elég érdekesen hangzik, főleg, hogy imént mutatta meg a torkán ejtett vágást. Akkoriban nem sokon múlott, hogy ott marad, most mégis itt van, igaz, néhány sebbel gazdagítva, de ez a legkisebb gondja. Ő már nagyon is megszokta, s bár ha szükségét érezné, talán még szólhatna is, némi fájdalom árán, ezt nem áll szándékában közölni a másikkal. Egy pillanatra azért megtorpan és visszafordul. Alig tett meg addig néhány lépést. A kérdés bár jól esik neki, azért némi szánalmat érez belőle. Nem szereti, ha sajnálják, főleg azért, mert jól megvan ő így is. Igaz, a kommunikáció nehézkesebb, ugyanakkor eddig sem volt az a nagy társasági lény. Nem sokat változott ezzel, csak annyi a különbség, hogy időigényesebb a válaszadása, semmi több. Na meg szükséges hozzá, hogy a másik fél olvasni is tudjon, de a városban elég sokan tudnak, és szerencsére Dharren is tud. Egy apró biccentést intéz felé válaszul, ekkor azonban váratlan dolog történik. A nyíl közeledtét idővel már hallja. Származásának irányába fordul, miközben keze pallosának markolatára vándorol, némiképp ki is húzva a fegyvert. Csak akkor nyugszik meg, mikor meglátja a nem is olyan rég távozó némbert. ~Szóval csak ti vagytok azok...~ jegyzi meg magában, majd megereszt egy sóhajt, miközben visszacsúsztatja fegyverét helyére.
Egy mélyebb levegőt még vesz, majd visszafordul a kapuban strázsáló felé, egy enyhe mosollyal. Kezével legyint is egyet, jelezve, hogy ne aggódjon, utána pedig megindítva lovát maga mellett, a kijelölt területhez baktat, a faltól nem is olyan messze. Oda telepedve először kiköti a hátast. Idegen területen vannak, arról nem is beszélve, hogy fegyveresekkel körülvéve, akik őrült módon csak úgy a semmibe lövöldöznek. Ez eléggé bosszanthatja a tarka csődört, mi látszik is rajta, ezért is jobb az óvatosság. Ezt követően némi fát, meg gallyakat gyűjt, melyek később jól jönnek majd a tűzhöz. Még korai lenne meggyújtani, elvégre a napból még sok van hátra. Hiába rostokolt annyit a kapunál, s telt bele valamennyi időbe az idejövetel, még így is bőven van mit ücsörögnie és pihenéssel töltenie. A fagyűjtögetés után azonban inkább kardját kezdi élezni egy - az erszényéből kivett - kővel. Ha esetlegesen járna erre számára megtetsző vad, jobb, ha pengéje is készen áll a vadászatra, bár úgy véli, ahhoz, hogy legyen valami, beljebb kell mennie az erdőben.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:05:59
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:05:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Akheel nagyon örül annak, hogy Learon ennyire odaadó és egy pillanatig sem szeretné kihasználni ezen jó tulajdonságát. Tudatosan.
A gond ott kezdődik, hogy Akheelnak meglehetősen kevés kifejezetten tudatos cselekvése van úgy összességében.*
-Jó!
*Egyezik bele mosolyogva és tovább tömi a fejét, aztán csak elborul a hátára és nézi a lombok közt átszűrődő fényeket. Egy pillanatig sem gondolja, hogy nem normális, vagy nem nevelkedett normális környezetbe. Nagyon jól érzi magát így, ha lehetősége lenne arra, hogy megváltoztassa múltját, akkor sem tenné.*
-Mönnyünk.
*Javasolja és fel is pattan.*
-Megbuggyannak a tojásaid a melegbe.
*Vigyorog a férfire és ha nem lenne világos, akkor rá is mutat arra zacsira, amibe a fészket tették.*
-Gyere.
*Inti maga után a másikat és elindulnak visszafelé a táborhoz.
//Kapunál//
Ám a domb alján kisebb ideggörcs fogja el. Még mindig akadnak olyanok akik odakint tobzódnak, s az eddigi tapasztalatai szerint akik már nincsenek kint, azok odabent vannak. Amitől a Vadász nem lesz túl boldog. Bár jól látja, hogy Dharren áll a kapunál és diskurál valami valakivel, íját lekapva hátáról lead egy lövést, mely -hacsak nem történik valami váratlan- akkor fejmagasság felett csattan a kapuba.*
~Helyet nekem!~
*Remélhetőleg eloszlik az útjából a "tömeg" és egyenesen besétálhatnak Learonnal. Bár, lehet jobban járt volna a Vadász, ha odakint marad.*
-Fogd, intézd a dógod, nekem is van.
*Dünnyögi morcosan Learonnak és elhatározza, hogy felkeresi Kagant. Beszélnie kell vele, mert vagy ez a hihetetlen menekülttábor oszlik fel, vagy... vagy valami nagyon csúnya dolgot fog mondani.*
//Tűznél//
-Kagan!
*Vakkantja a tűz melett -népes társaság mellett- ücsörgő vezérnek és igazán morcosnak látszik a vöröske. Nem törődve különösebben senkivel, a sor elejére furakszik. Csak akkor fogja vissza magát, ha Kagan, vagy Leandana erre utasítja, de senki olyat nem lát a közelben Salanelen kívül, aki joggal utasíthatná maga mögé Akheelt és az ő kis... problémáit.*
-Figyu'. Vótunk kint a Sajtossal. A vadakat elijeszti az állandó nagy sündörge' és nagy hang. Ha fogadót akarunk nyitni, akkó venni kell a vadhúst mer' hogy én nem fogok napokig hajkurászni megin' egyet se, arra a Szellemek előtt esküszöm! Főleg! Főleg mer' egyre több az éhös száj! A vad meg egyre messzebbre riad! Szekérnyi mókussal térjek vissza hogy jó lakjon ez a sok léhűtő?!
Minek vannak ezek itt? Nem tudnak ezek semmit!
*Kaffog teljesen átszellemülve. Lehet, hogy most nyakon fogja vágni őt Kagan, de annyi baj legyen. Ami igaz, az igaz. És a Vadász szentül hiszi, hogy joggal állt most a vezér elé.*
-Kotródjanak vissza oda ahunnan gyüttek! Vagy legeljenek a lovak mellett mezőfüvet!
*Karjait maga előtt össze is fonja és várakozón figyel a vezérre. Napszín szemeiben némi bizonytalanság is csillog, de kiállásával igyekszik kompenzálni.*
*Akheel nagyon örül annak, hogy Learon ennyire odaadó és egy pillanatig sem szeretné kihasználni ezen jó tulajdonságát. Tudatosan.
A gond ott kezdődik, hogy Akheelnak meglehetősen kevés kifejezetten tudatos cselekvése van úgy összességében.*
-Jó!
*Egyezik bele mosolyogva és tovább tömi a fejét, aztán csak elborul a hátára és nézi a lombok közt átszűrődő fényeket. Egy pillanatig sem gondolja, hogy nem normális, vagy nem nevelkedett normális környezetbe. Nagyon jól érzi magát így, ha lehetősége lenne arra, hogy megváltoztassa múltját, akkor sem tenné.*
-Mönnyünk.
*Javasolja és fel is pattan.*
-Megbuggyannak a tojásaid a melegbe.
*Vigyorog a férfire és ha nem lenne világos, akkor rá is mutat arra zacsira, amibe a fészket tették.*
-Gyere.
*Inti maga után a másikat és elindulnak visszafelé a táborhoz.
//Kapunál//
Ám a domb alján kisebb ideggörcs fogja el. Még mindig akadnak olyanok akik odakint tobzódnak, s az eddigi tapasztalatai szerint akik már nincsenek kint, azok odabent vannak. Amitől a Vadász nem lesz túl boldog. Bár jól látja, hogy Dharren áll a kapunál és diskurál valami valakivel, íját lekapva hátáról lead egy lövést, mely -hacsak nem történik valami váratlan- akkor fejmagasság felett csattan a kapuba.*
~Helyet nekem!~
*Remélhetőleg eloszlik az útjából a "tömeg" és egyenesen besétálhatnak Learonnal. Bár, lehet jobban járt volna a Vadász, ha odakint marad.*
-Fogd, intézd a dógod, nekem is van.
*Dünnyögi morcosan Learonnak és elhatározza, hogy felkeresi Kagant. Beszélnie kell vele, mert vagy ez a hihetetlen menekülttábor oszlik fel, vagy... vagy valami nagyon csúnya dolgot fog mondani.*
//Tűznél//
-Kagan!
*Vakkantja a tűz melett -népes társaság mellett- ücsörgő vezérnek és igazán morcosnak látszik a vöröske. Nem törődve különösebben senkivel, a sor elejére furakszik. Csak akkor fogja vissza magát, ha Kagan, vagy Leandana erre utasítja, de senki olyat nem lát a közelben Salanelen kívül, aki joggal utasíthatná maga mögé Akheelt és az ő kis... problémáit.*
-Figyu'. Vótunk kint a Sajtossal. A vadakat elijeszti az állandó nagy sündörge' és nagy hang. Ha fogadót akarunk nyitni, akkó venni kell a vadhúst mer' hogy én nem fogok napokig hajkurászni megin' egyet se, arra a Szellemek előtt esküszöm! Főleg! Főleg mer' egyre több az éhös száj! A vad meg egyre messzebbre riad! Szekérnyi mókussal térjek vissza hogy jó lakjon ez a sok léhűtő?!
Minek vannak ezek itt? Nem tudnak ezek semmit!
*Kaffog teljesen átszellemülve. Lehet, hogy most nyakon fogja vágni őt Kagan, de annyi baj legyen. Ami igaz, az igaz. És a Vadász szentül hiszi, hogy joggal állt most a vezér elé.*
-Kotródjanak vissza oda ahunnan gyüttek! Vagy legeljenek a lovak mellett mezőfüvet!
*Karjait maga előtt össze is fonja és várakozón figyel a vezérre. Napszín szemeiben némi bizonytalanság is csillog, de kiállásával igyekszik kompenzálni.*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 20:40:19
Üzenet elküldve: 2014-06-14 20:40:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
* Visszamosolyog a Szellemjáróra. Cysmin tényleg változtatott a viselkedésén, csak kellett egy kis idő, hogy megtudja mik itt a szabályok, s efféle dolgok.*
- Tehát...
* S megköszörüli a torkát.*
- "A Nagy Erdőkerülő folyó nyugati oldalán dombos vidéket lehet felfedezni. Itt található az Amon Ruadh. Ezen területet városi népek kerüljék, ha jót akarnak maguknak! A nagy hírű és veszélyes Thargodar törzs helye ez, mától csak az övéké, senki másé. Ezt vegye bárki új törvénynek, melyet jó, ha betartanak, különben vérükkel fizethetnek. A törzs nyugalmát ne zavarják, kerüljék ezt a helyet, s akkor nem esik bántódásuk!"
* Kérdőn néz a törzsfőre, s Leandanára, de a válasz egy ideig elmarad, mert a Kagant jól feldühítik, úgy veszi észre, hogy a sok idegen miatt. Ő is még idegen itt, de már nem annyira, mint azok, akik a kapunál várakoznak, hisz neki már vannak feladatai is! Türelmesen várja, hogy a vezér megnyugodjon, s foglalkozzon az irományával.*
* Visszamosolyog a Szellemjáróra. Cysmin tényleg változtatott a viselkedésén, csak kellett egy kis idő, hogy megtudja mik itt a szabályok, s efféle dolgok.*
- Tehát...
* S megköszörüli a torkát.*
- "A Nagy Erdőkerülő folyó nyugati oldalán dombos vidéket lehet felfedezni. Itt található az Amon Ruadh. Ezen területet városi népek kerüljék, ha jót akarnak maguknak! A nagy hírű és veszélyes Thargodar törzs helye ez, mától csak az övéké, senki másé. Ezt vegye bárki új törvénynek, melyet jó, ha betartanak, különben vérükkel fizethetnek. A törzs nyugalmát ne zavarják, kerüljék ezt a helyet, s akkor nem esik bántódásuk!"
* Kérdőn néz a törzsfőre, s Leandanára, de a válasz egy ideig elmarad, mert a Kagant jól feldühítik, úgy veszi észre, hogy a sok idegen miatt. Ő is még idegen itt, de már nem annyira, mint azok, akik a kapunál várakoznak, hisz neki már vannak feladatai is! Türelmesen várja, hogy a vezér megnyugodjon, s foglalkozzon az irományával.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 20:01:42
Üzenet elküldve: 2014-06-14 20:01:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kapunál, Lidarel//
* Figyelemmel kíséri Lidarel mozdulatát, amivel leveszi nyakáról azt a fém pántot. Eddig nem is fordított sok figyelmet arra a darabra, de most. Most megnézi a sebet, amit takar. Nem fintorodik el annak láttál, látott már ilyesmit és rosszabbat is, de némi részvét azért ott van a komor szemekben a látványtól. Szép nyakat így elcsúfítani? Nem tudja, hogy mivel érdemelte ezt ki a lány, de mindennek oka van. A lány kérésének még eleget tud tenni, a falon kívül nem zavarja őket különösebben, viszont biztonságos helyen van még így is. A mutat helyre beleegyezően bólint és megdörgölve növekvő szakállát még hozzá teszi a magáét. Kíváncsivá tette ez a lány, a történetére és van még benne valami, ami megfogta. Lehet ezt csak a kangörcse miatt van. *
- Ha valami gond lenne, szólj nekem. Dharren vagyok. Van gyógyítónk a táborban, ha szükséged lenne rá valamiért.
* A farkastetemet elveszi, bár nem sok kedve van hozzá. *
- Akkor ezt adod cserébe védelmünkért, jól emlékszem? Rendben, elteszem. Amúgy, izé, meg van mindened, ami kell?
* Ezt azért már csak halkan kérdezi meg, de a lány még így is hallani fogja. *
* Figyelemmel kíséri Lidarel mozdulatát, amivel leveszi nyakáról azt a fém pántot. Eddig nem is fordított sok figyelmet arra a darabra, de most. Most megnézi a sebet, amit takar. Nem fintorodik el annak láttál, látott már ilyesmit és rosszabbat is, de némi részvét azért ott van a komor szemekben a látványtól. Szép nyakat így elcsúfítani? Nem tudja, hogy mivel érdemelte ezt ki a lány, de mindennek oka van. A lány kérésének még eleget tud tenni, a falon kívül nem zavarja őket különösebben, viszont biztonságos helyen van még így is. A mutat helyre beleegyezően bólint és megdörgölve növekvő szakállát még hozzá teszi a magáét. Kíváncsivá tette ez a lány, a történetére és van még benne valami, ami megfogta. Lehet ezt csak a kangörcse miatt van. *
- Ha valami gond lenne, szólj nekem. Dharren vagyok. Van gyógyítónk a táborban, ha szükséged lenne rá valamiért.
* A farkastetemet elveszi, bár nem sok kedve van hozzá. *
- Akkor ezt adod cserébe védelmünkért, jól emlékszem? Rendben, elteszem. Amúgy, izé, meg van mindened, ami kell?
* Ezt azért már csak halkan kérdezi meg, de a lány még így is hallani fogja. *
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 19:17:16
Üzenet elküldve: 2014-06-14 19:17:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kapunál, Dharren//
*Bár lassan talán dűlőre jutnának, ez mégsem megy olyan könnyedén. Hiába tudják elolvasni irományát, sőt, hiába győzködné az előtte lévő őrt, bentről határozott parancs érkezik. A kapun több ember nem mehet át, legalábbis olyan nem, aki nem ide tartozik. Ez lényegében elég ésszerű döntés. Nem háborodik fel, elvégre megérti a vezető utasítását. Neki magának is elege lenne, ha mindenkit, akit beengednek, elé vezetnének, hogy végighallgassa óhajaikat. Elméjében az is felmerül, hogy jó ötlet volt-e eddig várni, de ha már beállt a sorba, szó nélkül mégiscsak nem illene távozni.
Végül pedig a nagy kérdés is megérkezik. Számított rá, sőt, szinte már várta, mikor teszik fel neki. Még csak meg sem rezzen ennek hallatán. Nyugodt tekintettel nézi tovább az előtte állót, közben pedig felszabadult kezével tarkójához nyúl. Vörös haja alatt matat egy keveset, mígnem kihúzva egy aprócska szeget, leoldja a fémpántot, mi nyaka körül van. Megfogva szélét húzza távolabb azt, le magáról, hogy megmutassa azt, mi alatta rejtőzködik általában. Egy nem túl széles, de nem is oly keskeny, ám kellemetlen helyen lévő vágást, mi nyakán helyezkedik el. Ez talán már kellő magyarázat hallgatagságára, így nem is szaporítaná a szót, ha ez megoldható. Nincs kedve újra magához venni a lapot, holott még a mostani iromány olvasására is csak most kerülhet majd sorra, már ha a másik veszi a fáradtságot, hogy elolvassa még azt is, az utasítás ellenére. Meglepően tapasztalja, hogy így történik. Mialatt azonban a férfi az irománnyal bíbelődik, Lidarel visszahelyezi nyakára a pántot. Már annyira megszokta, hogy rajta van, hogy furcsa számára nélküle. Csak akkor szokása levenni, ha fogadóban alszik, mi nem túl sűrűn fordul elő.
Az ajánlatot egy elfogadó bólintással veszi tudomásul. Ajkai lágy mosolyra húzódnak kalapja alatt, majd kérdőn int az egyik irányba, hol az út mentén még nincs olyan sok fa. Ha ott az alak szerint is megfelel, akkor arra vezeti lovát. Egyelőre az az egy terület tűnik megfelelő táborhelynek. Ott tud magának egy kisebb tüzet rakni, arról nem is beszélve, hogy lovának is lesz elég mozgástere. Mielőtt azonban még elfelejtené, a hátas farához lép, hogy levegye onnan a farkastetemet. A bundást a férfihoz viszi, majd ha mindent elintéztek, le is teszi elé, jelezve, hogy az bizony az övék. Hogy ezt nyomatékosítsa, már meg is fordul, int egyet, majd letelepedik valahol a közelben.*
*Bár lassan talán dűlőre jutnának, ez mégsem megy olyan könnyedén. Hiába tudják elolvasni irományát, sőt, hiába győzködné az előtte lévő őrt, bentről határozott parancs érkezik. A kapun több ember nem mehet át, legalábbis olyan nem, aki nem ide tartozik. Ez lényegében elég ésszerű döntés. Nem háborodik fel, elvégre megérti a vezető utasítását. Neki magának is elege lenne, ha mindenkit, akit beengednek, elé vezetnének, hogy végighallgassa óhajaikat. Elméjében az is felmerül, hogy jó ötlet volt-e eddig várni, de ha már beállt a sorba, szó nélkül mégiscsak nem illene távozni.
Végül pedig a nagy kérdés is megérkezik. Számított rá, sőt, szinte már várta, mikor teszik fel neki. Még csak meg sem rezzen ennek hallatán. Nyugodt tekintettel nézi tovább az előtte állót, közben pedig felszabadult kezével tarkójához nyúl. Vörös haja alatt matat egy keveset, mígnem kihúzva egy aprócska szeget, leoldja a fémpántot, mi nyaka körül van. Megfogva szélét húzza távolabb azt, le magáról, hogy megmutassa azt, mi alatta rejtőzködik általában. Egy nem túl széles, de nem is oly keskeny, ám kellemetlen helyen lévő vágást, mi nyakán helyezkedik el. Ez talán már kellő magyarázat hallgatagságára, így nem is szaporítaná a szót, ha ez megoldható. Nincs kedve újra magához venni a lapot, holott még a mostani iromány olvasására is csak most kerülhet majd sorra, már ha a másik veszi a fáradtságot, hogy elolvassa még azt is, az utasítás ellenére. Meglepően tapasztalja, hogy így történik. Mialatt azonban a férfi az irománnyal bíbelődik, Lidarel visszahelyezi nyakára a pántot. Már annyira megszokta, hogy rajta van, hogy furcsa számára nélküle. Csak akkor szokása levenni, ha fogadóban alszik, mi nem túl sűrűn fordul elő.
Az ajánlatot egy elfogadó bólintással veszi tudomásul. Ajkai lágy mosolyra húzódnak kalapja alatt, majd kérdőn int az egyik irányba, hol az út mentén még nincs olyan sok fa. Ha ott az alak szerint is megfelel, akkor arra vezeti lovát. Egyelőre az az egy terület tűnik megfelelő táborhelynek. Ott tud magának egy kisebb tüzet rakni, arról nem is beszélve, hogy lovának is lesz elég mozgástere. Mielőtt azonban még elfelejtené, a hátas farához lép, hogy levegye onnan a farkastetemet. A bundást a férfihoz viszi, majd ha mindent elintéztek, le is teszi elé, jelezve, hogy az bizony az övék. Hogy ezt nyomatékosítsa, már meg is fordul, int egyet, majd letelepedik valahol a közelben.*
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 19:14:15
Üzenet elküldve: 2014-06-14 19:14:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gödör - avagy a rosszul megsütött mese esete//
* Szellemjáró engedi, hogy a mesélős mágus meséljen neki. És neki is kezd, mondja néki üljön le kényelmesen megint, mint az elébb ottan a sziklánál. Jókedvűen, mosolyogva ül hát le és várja a mese folytatását. Kicsit előrébb is dől, hogy azért lássa a lent ülő mesélős mágust. A történetnek már az elején együtt érez Nilgor-ral, hiszen ő is nagyra nőtt, óriás, és voltak, akik féltek tőle. Őt is bántották azért, mert más, főleg azért, mert nem valami okos. Sokat csúfolták miatta, de neki sosem volt szabad visszaszólni, mert azt a gazda nem szerette. Ha rosszat csinált, akkor meg kikapott nagyon csúnyán. Nem szerette, ha bántották, ezért megcsinált mindent, amit mondtak neki és meghúzta magát. Legalábbis addig, míg nem erősödött meg annyira, hogy tudjon magára vigyázni és a gazda egy idő után már engedte neki, hogy megvédje magát, ha kellett. Akkor is inkább csak hangosan szólt, fenyegetőzött, néha felkapott egy-egy emberkét. Utána már úgy ahogy békében hagyták. Panaszával ő is mindig a gazdához futott, ahogy Nilgor a mamájához. Neki csak a gazda volt, mamája, papája nem, testvérkéi sem voltak.
Amikor a mesélős mágus ahhoz a részhez jut, mikor Nilgor eltöri véletlenül húga kezét, megijed. Aggódva figyeli tovább a történetet, s ahogy Nilgort ütni kezdik testvérei, ő pedig nem védi meg magát, csak a bocsánatokat kéri, kezd dühös lenni a testvérkékre és kicsit a Barlangok Asszonyára is. Mikor pedig azt mondja a mesélős mágus, hogy Nilgor ott maradt fekve, véresen, sírósra görbül az arca. Amikor meg kiderül, hogy belehalt a sebeibe, kitör belőle a bőgés. Kezdetnek még csak hangosan hüppögve, majd felpattan és bőgve szeli át a tábort nagy lépteivel és azt sem tudja, merre megyen. Csak minél messzebb a mesélős mágustól és a számára szomorú történettől, mintha csak a menéssel megszabadulhatna annak emlékétől. Sajnálatosan Niana érzelmileg igen labilis tud lenni és a szomorú történetektől hamar sírva fakad. Ő, aki ha nem éhes, szívesen játszadozik a nyuszikkal és nézegeti őket sokáig, ahogy viccesen mozog az orrocskájuk. Ijesztős történetek esetén pedig hajlamos megijedni, sőt, pánikba esni. Akkor is félt, mikor ide jöttek Shaurival és ő azt mondta, hogy lehet, itt csúnya emberek laknak és bántani akarják őket, s akkor majd neki menekülnie kell. Végül megnyugodott, aztán meg már kedve volt itt maradni, mert itten van Rolko. Aki most megint elkezd neki hiányozni nagy bánatában. Úgyhogy most hangosan bőgve megy valahová és félő, hogy rá is tapos valakire, vagy valami fontos dologra, mert könnyeitől már nem sokat lát. Nagy eséllyel a Szellemjáró lesz az első és talán az egyetlen, aki hamar párhuzamot talál azzal, hogy Niana bőgve megyen valahová és hogy nemrég még a Gödörnél volt a mesélős mágussal. *
* Szellemjáró engedi, hogy a mesélős mágus meséljen neki. És neki is kezd, mondja néki üljön le kényelmesen megint, mint az elébb ottan a sziklánál. Jókedvűen, mosolyogva ül hát le és várja a mese folytatását. Kicsit előrébb is dől, hogy azért lássa a lent ülő mesélős mágust. A történetnek már az elején együtt érez Nilgor-ral, hiszen ő is nagyra nőtt, óriás, és voltak, akik féltek tőle. Őt is bántották azért, mert más, főleg azért, mert nem valami okos. Sokat csúfolták miatta, de neki sosem volt szabad visszaszólni, mert azt a gazda nem szerette. Ha rosszat csinált, akkor meg kikapott nagyon csúnyán. Nem szerette, ha bántották, ezért megcsinált mindent, amit mondtak neki és meghúzta magát. Legalábbis addig, míg nem erősödött meg annyira, hogy tudjon magára vigyázni és a gazda egy idő után már engedte neki, hogy megvédje magát, ha kellett. Akkor is inkább csak hangosan szólt, fenyegetőzött, néha felkapott egy-egy emberkét. Utána már úgy ahogy békében hagyták. Panaszával ő is mindig a gazdához futott, ahogy Nilgor a mamájához. Neki csak a gazda volt, mamája, papája nem, testvérkéi sem voltak.
Amikor a mesélős mágus ahhoz a részhez jut, mikor Nilgor eltöri véletlenül húga kezét, megijed. Aggódva figyeli tovább a történetet, s ahogy Nilgort ütni kezdik testvérei, ő pedig nem védi meg magát, csak a bocsánatokat kéri, kezd dühös lenni a testvérkékre és kicsit a Barlangok Asszonyára is. Mikor pedig azt mondja a mesélős mágus, hogy Nilgor ott maradt fekve, véresen, sírósra görbül az arca. Amikor meg kiderül, hogy belehalt a sebeibe, kitör belőle a bőgés. Kezdetnek még csak hangosan hüppögve, majd felpattan és bőgve szeli át a tábort nagy lépteivel és azt sem tudja, merre megyen. Csak minél messzebb a mesélős mágustól és a számára szomorú történettől, mintha csak a menéssel megszabadulhatna annak emlékétől. Sajnálatosan Niana érzelmileg igen labilis tud lenni és a szomorú történetektől hamar sírva fakad. Ő, aki ha nem éhes, szívesen játszadozik a nyuszikkal és nézegeti őket sokáig, ahogy viccesen mozog az orrocskájuk. Ijesztős történetek esetén pedig hajlamos megijedni, sőt, pánikba esni. Akkor is félt, mikor ide jöttek Shaurival és ő azt mondta, hogy lehet, itt csúnya emberek laknak és bántani akarják őket, s akkor majd neki menekülnie kell. Végül megnyugodott, aztán meg már kedve volt itt maradni, mert itten van Rolko. Aki most megint elkezd neki hiányozni nagy bánatában. Úgyhogy most hangosan bőgve megy valahová és félő, hogy rá is tapos valakire, vagy valami fontos dologra, mert könnyeitől már nem sokat lát. Nagy eséllyel a Szellemjáró lesz az első és talán az egyetlen, aki hamar párhuzamot talál azzal, hogy Niana bőgve megyen valahová és hogy nemrég még a Gödörnél volt a mesélős mágussal. *
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 18:51:05
Üzenet elküldve: 2014-06-14 18:51:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Mirakh szeme villan egyet a név hallatán.*
-Hrothgaar? Mi baja a vén hosszúszakállnak? Persze, hogy megyek.-
*Már emelkedik fel, ám tekintete egy pillanatra találkozik a Szellemjáró tekintetével. Amikor megszólal, hangjába tisztelet vegyül. Természetesen tiszteli Kagant is, ám ez a hangnem valahogy más.*
-Elnézésedet kérem Szellemjáró. Nincs faragatlanabb teremtmény a földön, mint egy frissen ébredt törpe.-
*Kissé meg is hajol, majd visszafordul Kaganhoz.*
-Van. Mi van ha nem nincs használható állapotban? A másik, hogy hol a nyavalyába lehet itt sisakot venni? Valahol útközben elhagytam a magamét.-
*Magyarázza, majd megvárja a választ, csak utána indul el a gyógyitó sátorba.*
//Gyógyitói sátor//
*A törpe most ismert úton jár, így hamar a sátor előtt terem. Óvatosan megy be, csendben, hisz nem tudja kik vannak benn. Ha vann benn valaki, akkor csak int, és kurtán elmagyarázza jövetele célját.*
-Hrothgaar miatt jöttem. Kagan küldött. Hogy van?-
*Kérdezi, ám ha nincs benn senki, maga megy a fekvőhőz, és óvatosan megemeli kissé a fejét.*
-Testvérem, ébredj, Vezéred szólít.-
*Rázza meg kissé a testet Mirakh. Amennyiben elsőre nem sikerül felkeltenie, úgy leül mellé, és vár egy keveset. Amennyiben van még valaki a sátorban, úgy hozzá fordul.*
-Mióta fekszik így? És mikor adott valami életjelet legutóbb?-
*Kérdezi, míg tekintete az ágy mellett heverő felszereléseken nyugszik.*
*Mirakh szeme villan egyet a név hallatán.*
-Hrothgaar? Mi baja a vén hosszúszakállnak? Persze, hogy megyek.-
*Már emelkedik fel, ám tekintete egy pillanatra találkozik a Szellemjáró tekintetével. Amikor megszólal, hangjába tisztelet vegyül. Természetesen tiszteli Kagant is, ám ez a hangnem valahogy más.*
-Elnézésedet kérem Szellemjáró. Nincs faragatlanabb teremtmény a földön, mint egy frissen ébredt törpe.-
*Kissé meg is hajol, majd visszafordul Kaganhoz.*
-Van. Mi van ha nem nincs használható állapotban? A másik, hogy hol a nyavalyába lehet itt sisakot venni? Valahol útközben elhagytam a magamét.-
*Magyarázza, majd megvárja a választ, csak utána indul el a gyógyitó sátorba.*
//Gyógyitói sátor//
*A törpe most ismert úton jár, így hamar a sátor előtt terem. Óvatosan megy be, csendben, hisz nem tudja kik vannak benn. Ha vann benn valaki, akkor csak int, és kurtán elmagyarázza jövetele célját.*
-Hrothgaar miatt jöttem. Kagan küldött. Hogy van?-
*Kérdezi, ám ha nincs benn senki, maga megy a fekvőhőz, és óvatosan megemeli kissé a fejét.*
-Testvérem, ébredj, Vezéred szólít.-
*Rázza meg kissé a testet Mirakh. Amennyiben elsőre nem sikerül felkeltenie, úgy leül mellé, és vár egy keveset. Amennyiben van még valaki a sátorban, úgy hozzá fordul.*
-Mióta fekszik így? És mikor adott valami életjelet legutóbb?-
*Kérdezi, míg tekintete az ágy mellett heverő felszereléseken nyugszik.*
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 18:22:59
Üzenet elküldve: 2014-06-14 18:22:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kapunál, Lidarel//
* Igen, ezt a kört viszonylag hamar beengedte, de most jönnek a gondok. Salanel hamar visszatér a paranccsal, hogy egyelőre elég volt ennyi a jövevényekből. Úgyhogy a csendes, vagy talán néma lány kin marad. Ezt már a lány is hallhatja. Az olvasás meg hát ha akadozva is, de megy. Elveszi az újra írt lapot és kicsit, de még nem olvas bele, hanem felteszi a lényeges kérdést. *
- Néma vagy, vagy csak nincs nagy kedved beszélni?
* Az átmeneti tiltás ellenére elolvassa a szöveget és egy ideig mérlegeli, hogy mit mondhatna. *
- Tényleg nem szokásunk csak úgy beengedni valakit megpihenni. De Thargarod kapujánál megpihenhettek. Itt nem kell félnetek farkastól, tolvajoktól, őrszemeik éberen figyelnek. A faltól kicsit távolabb akár tüzet is rakhatsz, hogy ne gyulladjon ránk semmi.
* Nem tehet érte többet, nem olyan jótékonykodó törzs az övék, vagy ilyesmi. De ha a lány nem zavar senkit, akkor akár még maradhat is a tábor közelében egy-két éjszakára. Az őrök a kapun kívüli területet figyelik, az esetlegesen itt portyázó farkas nekik csak kapóra jön a préme miatt. *
* Igen, ezt a kört viszonylag hamar beengedte, de most jönnek a gondok. Salanel hamar visszatér a paranccsal, hogy egyelőre elég volt ennyi a jövevényekből. Úgyhogy a csendes, vagy talán néma lány kin marad. Ezt már a lány is hallhatja. Az olvasás meg hát ha akadozva is, de megy. Elveszi az újra írt lapot és kicsit, de még nem olvas bele, hanem felteszi a lényeges kérdést. *
- Néma vagy, vagy csak nincs nagy kedved beszélni?
* Az átmeneti tiltás ellenére elolvassa a szöveget és egy ideig mérlegeli, hogy mit mondhatna. *
- Tényleg nem szokásunk csak úgy beengedni valakit megpihenni. De Thargarod kapujánál megpihenhettek. Itt nem kell félnetek farkastól, tolvajoktól, őrszemeik éberen figyelnek. A faltól kicsit távolabb akár tüzet is rakhatsz, hogy ne gyulladjon ránk semmi.
* Nem tehet érte többet, nem olyan jótékonykodó törzs az övék, vagy ilyesmi. De ha a lány nem zavar senkit, akkor akár még maradhat is a tábor közelében egy-két éjszakára. Az őrök a kapun kívüli területet figyelik, az esetlegesen itt portyázó farkas nekik csak kapóra jön a préme miatt. *
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-14 16:37:33
Üzenet elküldve: 2014-06-14 16:37:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Istálló, majd folyó//
*Mély levegőt vesz, majd miután megnézte magának a férfit, aki számára még ugyancsak ismeretlen, s nem nagyon hederít rájuk, válaszol a szőkeségnek.*
- Egy lovon utaztunk az erdőmélyén, méghozzá nem is épp lassan. Nem figyeltem eléggé, vagy csak elfáradt a ló... Mindegy is, a lényeg egy. Felbukott és vele együtt így mi is. Igazából Darelen múlt, hogy csak ezeket szedem össze vagy esetleg felnyársal egy ág. Rajta volt vért, én meg csak így voltam, ahogy most is.
*Egy gyors mozdulattal int végig magán.*
- Pontosan így...
*Ahogy ismét belegondol, hogy nem csak itt itt izzadt meg most, hanem a pusztában és az erdőben is, ahol még jócskán bele is fürdött a porba, egyre égetőbbnek érzi a késztetést, hogy elvonuljon fürdeni és kimosni ruháit.
Még azért végighallgatja, amit a másik lány a Tündérkertről mesél, de eközben is csak arra tud gondolni, milyen szívesen megmártózna akár még tengervízben is. Így hát, ahogy az elf végez mondandójával, el is löki magát a faltól.*
- Nem, nem maradok, hacsak nem talál ide a húgom valami hatalmas csoda folytán. Csak egy ló kellett az enyém helyett, aki elpusztult ott. De sietnem kell vissza a húgomhoz. De majd vele biztosan ellátogatok a Tündérkertbe is, talán még a következő napokban. Valóban gyönyörű lehet, biztosan értékelné.
~Mondjuk betudhatná egy bocsánatkérésnek a kevésbé hajszolt, szabadabb utazást valami szép helyre. Csak mi ketten, semmi szörnyeteg vagy rohanás. Hátha...~
- Viszont most, ha nem haragszol, rendbetenném magam valamennyire. Iszonyúan nézek ki és...
~Azt sem tudom, a lovak hogy bírják még a szagom. Nemhogy ti.~
- De remélem, később találkozunk még és tudunk pár mondatot váltani, mielőtt indultok.
*Ha Freyai-nak nincs ellenvetése, egy bólintással el is köszön, majd kilép az istállóból, s elindul arrafelé, amerre Kagan korábbi útmutatása szerint a folyót találja.
Ha út közben valaki meg is állítaná, faggatózva, most nem nyitott a beszélgetésre, így későbbre halasztja a dolgot. S mikor végre a vízpart közelébe ér, azt kell lássa, hogy a kiszemelt szakasz... foglalt. Nem is merészkedik közelebb, elég neki az, hogy mocorgást lát, ahhoz, hogy messzebb sétáljon. Nem érdekli, kik vannak ott, s az sem, mit tesznek épp, csak az, hogy bármennyire is nem szégyellős, nem akarja, hogy bárki is meglássa.
Ha már úgy érzi, hogy elég távol van, gyorsan le is veti ruháit, s azokkal együtt csusszan a vízbe, hogy elsőként ezeket takarítsa meg, amennyire tudja. Bár nincs nála semmi szappanféle, s így nem is reménykedik, hogy a valaha hófehér ing ismét olyan lesz, mint mikor magára öltötte; azért valamennyit mégis sikerül kiszednie a szövetbe ült koszból. Ugyanúgy, ahogy ezt, nadrágját is belecsapjodja a vízbe, megnyomkodja, s saját anyagát összefogva át is dörzsölgeti.
Ha ezzel megvan, kisétál a vízből, s miután kicsavarta a holmiját, lehetőség szerint valami fára, aokorra vagy sziklára teríti, hogy ahogy éri a délelőtti nap, megszáradjon.
A folyóba visszamerészkedve aztán haját nedvesíti meg, s azt dörzsöli át. Szürkés-fehér loboncán, melynek azért nem ártott volna egy fésű sem, azért többet segít a tiszta víz. Már majdnem teljes pompájában csillog ezüstös fénye, mire nekilát, hogy testét is átcsutajolja. Nem siet túlságosan, így nem is dörgöli pirosra a bőrét. Addig az óra hosszáig, amennyi biztosan kell majd inge és nadrágja száradásáig, teljesen ráér lubickolni.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 16:40:46
*Mély levegőt vesz, majd miután megnézte magának a férfit, aki számára még ugyancsak ismeretlen, s nem nagyon hederít rájuk, válaszol a szőkeségnek.*
- Egy lovon utaztunk az erdőmélyén, méghozzá nem is épp lassan. Nem figyeltem eléggé, vagy csak elfáradt a ló... Mindegy is, a lényeg egy. Felbukott és vele együtt így mi is. Igazából Darelen múlt, hogy csak ezeket szedem össze vagy esetleg felnyársal egy ág. Rajta volt vért, én meg csak így voltam, ahogy most is.
*Egy gyors mozdulattal int végig magán.*
- Pontosan így...
*Ahogy ismét belegondol, hogy nem csak itt itt izzadt meg most, hanem a pusztában és az erdőben is, ahol még jócskán bele is fürdött a porba, egyre égetőbbnek érzi a késztetést, hogy elvonuljon fürdeni és kimosni ruháit.
Még azért végighallgatja, amit a másik lány a Tündérkertről mesél, de eközben is csak arra tud gondolni, milyen szívesen megmártózna akár még tengervízben is. Így hát, ahogy az elf végez mondandójával, el is löki magát a faltól.*
- Nem, nem maradok, hacsak nem talál ide a húgom valami hatalmas csoda folytán. Csak egy ló kellett az enyém helyett, aki elpusztult ott. De sietnem kell vissza a húgomhoz. De majd vele biztosan ellátogatok a Tündérkertbe is, talán még a következő napokban. Valóban gyönyörű lehet, biztosan értékelné.
~Mondjuk betudhatná egy bocsánatkérésnek a kevésbé hajszolt, szabadabb utazást valami szép helyre. Csak mi ketten, semmi szörnyeteg vagy rohanás. Hátha...~
- Viszont most, ha nem haragszol, rendbetenném magam valamennyire. Iszonyúan nézek ki és...
~Azt sem tudom, a lovak hogy bírják még a szagom. Nemhogy ti.~
- De remélem, később találkozunk még és tudunk pár mondatot váltani, mielőtt indultok.
*Ha Freyai-nak nincs ellenvetése, egy bólintással el is köszön, majd kilép az istállóból, s elindul arrafelé, amerre Kagan korábbi útmutatása szerint a folyót találja.
Ha út közben valaki meg is állítaná, faggatózva, most nem nyitott a beszélgetésre, így későbbre halasztja a dolgot. S mikor végre a vízpart közelébe ér, azt kell lássa, hogy a kiszemelt szakasz... foglalt. Nem is merészkedik közelebb, elég neki az, hogy mocorgást lát, ahhoz, hogy messzebb sétáljon. Nem érdekli, kik vannak ott, s az sem, mit tesznek épp, csak az, hogy bármennyire is nem szégyellős, nem akarja, hogy bárki is meglássa.
Ha már úgy érzi, hogy elég távol van, gyorsan le is veti ruháit, s azokkal együtt csusszan a vízbe, hogy elsőként ezeket takarítsa meg, amennyire tudja. Bár nincs nála semmi szappanféle, s így nem is reménykedik, hogy a valaha hófehér ing ismét olyan lesz, mint mikor magára öltötte; azért valamennyit mégis sikerül kiszednie a szövetbe ült koszból. Ugyanúgy, ahogy ezt, nadrágját is belecsapjodja a vízbe, megnyomkodja, s saját anyagát összefogva át is dörzsölgeti.
Ha ezzel megvan, kisétál a vízből, s miután kicsavarta a holmiját, lehetőség szerint valami fára, aokorra vagy sziklára teríti, hogy ahogy éri a délelőtti nap, megszáradjon.
A folyóba visszamerészkedve aztán haját nedvesíti meg, s azt dörzsöli át. Szürkés-fehér loboncán, melynek azért nem ártott volna egy fésű sem, azért többet segít a tiszta víz. Már majdnem teljes pompájában csillog ezüstös fénye, mire nekilát, hogy testét is átcsutajolja. Nem siet túlságosan, így nem is dörgöli pirosra a bőrét. Addig az óra hosszáig, amennyi biztosan kell majd inge és nadrágja száradásáig, teljesen ráér lubickolni.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 16:40:46
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094