//Sátorban//
*A fiú mondataira, csak helyeslően bólint a sötétségbe. Majd a barátnőjére tett apró alig észrevehető megjegyzésén elmosolyodik. Lenyugtatja. Vagy épp az ellenkezőjét fogja elérni. Nem lehet tudni. De remélhetőleg magához fogja fogadni a kő. Ha már a fiútól kapja. Igaz barátnőjével már régen beszélt, nem is tudja, hogy hányadán áll a dolog a fiúval, csak annak elmondása alapján tud következtetni dolgokra. Ami valljuk be, édes kevés.
Félrehajtott fejjel nézi, ahogy a harcos elalszik, majd a már alvó mágusra réved tekintete. Ő maga nem álmos egyáltalán. Csendben ül a sötétben. Szinte mozdulatlan. Fülel. A tábor éjszakai neszeit hallgatja. De úgy tűnik békésen telik el az éjszaka minden komolyabb külső atrocitás nélkül. A lány számára lassan érkezik el a hajnal és még lassabban, hogy a sátorban alvók felkeljenek. Fejét hátrahajtva kémleli a sátor csücskét belülről, amikor hallja hogy a harcos felébred. Tekintetét rá emeli. Az első mondatára elmosolyodik.*
- Nem aludtam. *Feleli nemes egyszerűséggel, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.* - Jó reggelt neked is.
*Követve Darelt előbb feláll, kezébe veszi kardját az övnél fogva, és kiviharzik a szabadba. Egész éjszaka erre várt, hogy végre kiszabaduljon a sátor fülledt melegéből. Gyors mozdulatokkal magára csatolja az övet, majd kényelmesen eligazítja a kardját az oldalán, hogy az ne zavarja majd mozgásában. Szeme sarkából látja, hogy a fiú eltűnik mellőle, de nem megy messzire, csak a kúthoz, ahol vízzel ismerteti meg testét. Addig a lány az övéből előhúzza apró hajtűért, és gyors mozdulatokkal feje tetejére lazán felkontyolja haját. Néhány rövidebb szál mindkét oldalt kilóg. Amit ismét a füle mögé kezd helyezni. Ezek nem fogadván engedelmességet újra és újra előkúsznak hegyes hallószervei mögül. Közben a mágus is felkel, és megáll előtte.
Freyai eleinte csak értetlenül pislog Argusra és annak szavait hallgatva. Hamar rájön, hogy valószínű, összekeveri őt a fiúval. A tapogatózására csak halkan kuncog, miközben kezét a szája elé emeli. Nem mozog, és nem is hessenti el a férfi kezeit sem, bárhol is matatnak rajta. Esze ágában sincs szólni a fiúnak, hogy rossz úton jár, személyével kapcsolatban. Kifejezetten jól szórakozik a férfi szórakozottságán. Végül a visszaérkező harcosba való beleütközésnél már nem bírja tovább. Hangos kacagásba tör ki a sátruk előtt. Hasát fogja a nevetéstől. Néhány perc nevetés után, igyekszik némi komolyságot erőltetni magára.*
- Úgy tűnik, nem mindenki a kora reggeli gyors éberség híve. *Csak ennyit tud fűzni az eseményekhez. Felváltva tekint Argusra és Darelra. Majd végül a magasabbikon állapodik meg smaragd vidámsággal teli szemei. Ajkaival nem mosolyog, megteszik ezt helyette a szemei.* - Megyek megnézem Solarast, és adok neki enni, inni.
*Választ sem várva, gyorsan hátat fordít a két fiúnak és indul el az istálló felé.*
//Istálló//
* Odaérve örömmel látja, hogy a fekete ménes még megvan. *
- Hát neked is szép jó reggelt! *Szól hozzá, mikor mellé áll, és végigsimít annak orrnyergén.* - Remélem jól aludtál. Mindjárt kapsz friss szénát, és vizet. Ma még én foglak gondozni úgy tűnik. Gazdád még kicsit elfoglalt itt a táborban. De ahogy kiérünk innen, ígérem, hogy megtanítom hogy tartson el téged, könnyen és egyszerűen. Bár ehhez majd be kell szereznünk néhány alapvető kelléket. A kikötőbe hátha lehet majd kapni ilyen dolgokat.
*A mondat végén terül fordul az istállóba, hogy betartva ígéretét, friss szénát és vizet rakjon a hátas elé. Közben meglátja az ott ügyködő Nabiit is. Mosolyogva fordul felé, mikor meglátja.*
- Jó reggelt! *Köszön rá fennhangon, miközben visszatér Solarashoz egy kefével a kezében. Fél szemmel a lány ügyködését figyeli. Közben gondosan és lassan végigkefél a hátast.*