//Ősök útját keresztezvén//
- Nem zavar különösebben, bár még az is lehet, hogy valami átok.
*Tűnődve nézi a rejtélyes feliratot, és eldönti, hogy megfogadja Yagnar tanácsát az átvésetésről. Egy tharg rúna - feltéve, hogy tudja majd a jelentését - valóban jobb lesz rajta.
A beavatás részleteit figyelmesen hallgatja, annál a pontnál azonban, hogy a bőrébe is rúnát égetnek majd, megtorpan egy pillanatra. Érdeklődve, felvont szemöldökkel tekint a vezérre.*
- Arra neveltek, hogy egy nap majd a tűz ölelésében térek örök nyugovóra. Nincs miért félnem tőle.
*A rúna-égetéssel járó valószínűsíthető fájdalmat ugyan nem kívánja, elrettenteni azonban ez nem fogja.
Sifrald említésére ugyanolyan oldalpillantást vet Yagnarra, mint amaz őrá. Furcsa érzés járja át a gondolattól, hogy a vezér valami olyasmit sejt kettejük között, ami nincs. Persze nem tagadhatja le saját maga előtt sem, hogy a Kilencéletű beavatásáról elképzelt látvány, ahogy az izmos, meztelen mellkasra billogot nyomnak, egészen felhevíti belülről. Talán kissé még bele is pirul a fantáziálásba.
Röviden megrázza fejét, hogy elkergesse az ábrándokat, mielőtt azok még túl feltűnővé válnának. Kilép a Hrallhból, és már várná is maga után a másikat, azonban meglepetésére Yagnar nem követi őt. Kíváncsian fordul hát vissza a terem felé, ahol még nagyobb megdöbbenésére a férfi a fal tövébe helyezkedik éppen.*
- Mivel hoznánk ezt az arthenioriak tudtára?
*Kérdi a tőle várt válasz helyett óvatosan, bár úgy sejti, a terv mögött ellentmondást nem tűrő, komoly megtorlás elképzelése van.
Mivel Yagnar berekeszteni látszik kettejük beszélgetését, már fordul is vissza az ajtó felé, hogy megtérjen hálójába, ahova lerakhatja a fegyvereket, de ahogy utoljára a vezérre pillant, feltűnik neki a transz-állapot, amibe a férfi került. Egy pillanatra megretten, mivel utoljára epilepsziás rohamban szenvedőt látott ilyen elfehéredett szemekkel, így újfent visszalép a terembe, hogy a vezérhez siethessen. Leguggol mellé, hogy áttanulmányozhassa, észlelhető-e remegés, rángatózás, vagy nyáladzás a férfin. Pár percig figyelemmel kíséri, hallgatja a lélegzetvételeit, de mivel nem tapasztal semmit, ami komolyabb életveszélyről adna tanúbizonyságot, végül feltápászkodik, és - továbbra is kételyekkel ugyan, de - magára hagyja a néma álomba burkolózott férfit.*