Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 23:21:19
Üzenet elküldve: 2019-01-25 23:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Tizio érintése továbbra is észveszejtően hat rá, szinte érzi, ahogy egyik épkézláb gondolata a másik után száll ki a fejéből, nem hagyva mást maguk mögött, csak káoszt és zűrzavart. Egyre nehezebben tudja elválasztani egymástól a jót és rosszat, a helyest és a helytelent. Nem tudja, mit kéne tenni, de most az egyszer nem is akarja átgondolni, elemezni a történéseket, csak sodródni az árral, és élvezni az érintéseket, hogy valaki végre észreveszi őt és törődik vele. Most döbben csak rá, mennyi mindent hagyott ki eddig, ahogy elsuhantak mellette az évek, és hirtelen sürgető vágyat érez, hogy egyszerre pótoljon be minden elmaradást. Azonban felfokozott érzelmei ellenére is tökéletesen tisztában van a világban elfoglalt helyével*
- Túlságosan szegény és jelentéktelen vagyok ahhoz, hogy bárki is pletykáljon rólam. Kevesen tudják, hogy egyáltalán létezem, és azok közül még kevesebbet érdekel, hogy mi van velem. Nem tudok senkiről, akinek bármi oka lenne bármit is beszélnie rólam... ha csak épp te nem forgatsz ilyesmit a fejedben! *pillant kérdőn a férfira, vajon van-e félnivalója e tekintetben. Bár titkon így is tart még tőle kicsit, furcsamód ez csak tovább fokozza érdeklődését. Megzavarodott fejében összekeverednek az érzelmek, és nem tudja megkülönböztetni a szenvedélyt a szerelemtől, a vágyat a fájdalomtól. Hiába a figyelmeztetés és könnyek, még mindig hajtja valami, hogy kívül-belül megismerje Tiziot, a testét és a lelkét egyaránt*
- Akkor ne csinálj többet ilyet! *suttogja szinte a szavakat, enyhe szomorúsággal a hangjában, ahogy újabb csókért hajol oda. A mozdulat heves, hevesebb, mint eddig bármikor, egy pillanatra mégis megszakad a lendület, ahogy ledermed, mikor Tizio keze hirtelen a korábbinál lejjebb siklik. Bár számíthatott volna rá, mégis meglepi az érintés, és hirtelen nem is tudja, hogyan reagáljon rá. Gyorsan összeszedi azonban magát, és nem gondolkodik tovább, úgysem megy már neki, csak átadja magát a pillanatnak és az érzéseknek, amik átjárják*
- Ígérd meg, hogy nem ígérsz semmit! *válaszolja Tizio szavaira egyik meglepően tiszta pillanatában. Eddig annyi mindent ígértek már neki, amiből végül nem lett semmi, hogy már nem akar üres szavakat hallani, amik végül feledésbe merülnek. A jelent akarja, itt és most, egy pillanatot, ami csak az övék. Ahogy Tizio keze az arcára siklik, egy pillanatra lehunyja a szemét, hogy így élvezze a cirógatást, és hogy elejét vegye az újabb könnyeknek, amiket felkavart érzelmeinek hála nehezen tud csak visszatartani. Nem sokáig marad azonban így, hiszen szemei szinte rögtön ki is pattannak az önostorozó szavak hallatán, hogy a kék szempárba nézhessen*
- Nem vagy elesett és nem vagy nyomorult sem! *jelenti ki határozottan, hogy ezt a férfiban is tudatosítsa, miközben újból végigsimít az arcán. ~Jelen pillanatban én sokkal elesettebb nyomorultnak érzem magam. Én is kedvellek, sőt, talán túlságosan is, ez pedig összezavar és megijeszt... ~ gondolja magában, tanácstalanul, hogy mit is csináljon most*
- Nem tudom, akarom-e, hogy az maradj... *suttogja elfúló hangon a csókáradat közepette. Minden egyes pillanatban, ahogy elválnak ajkaik és újra érzi a hideg levegő érintését, éles fájdalom járja át a szívét. Fogalma sincs, mit akar vagy mit kéne akarnia, mi lenne a jó döntés, csak abban biztos, bármi is történik most kettejük között, az jó érzéssel tölti el, és szomorú lenne, ha vége szakadna. Hiába tudja, hogy ez az egész csak két eltévelyedett lélek váratlan egymásra találása, ami másnapra valószínűleg hatalmas hibának fog tűnni, mégse képes kimondani, hogy addig hagyják abba, amíg még nem késő.*
*Tizio érintése továbbra is észveszejtően hat rá, szinte érzi, ahogy egyik épkézláb gondolata a másik után száll ki a fejéből, nem hagyva mást maguk mögött, csak káoszt és zűrzavart. Egyre nehezebben tudja elválasztani egymástól a jót és rosszat, a helyest és a helytelent. Nem tudja, mit kéne tenni, de most az egyszer nem is akarja átgondolni, elemezni a történéseket, csak sodródni az árral, és élvezni az érintéseket, hogy valaki végre észreveszi őt és törődik vele. Most döbben csak rá, mennyi mindent hagyott ki eddig, ahogy elsuhantak mellette az évek, és hirtelen sürgető vágyat érez, hogy egyszerre pótoljon be minden elmaradást. Azonban felfokozott érzelmei ellenére is tökéletesen tisztában van a világban elfoglalt helyével*
- Túlságosan szegény és jelentéktelen vagyok ahhoz, hogy bárki is pletykáljon rólam. Kevesen tudják, hogy egyáltalán létezem, és azok közül még kevesebbet érdekel, hogy mi van velem. Nem tudok senkiről, akinek bármi oka lenne bármit is beszélnie rólam... ha csak épp te nem forgatsz ilyesmit a fejedben! *pillant kérdőn a férfira, vajon van-e félnivalója e tekintetben. Bár titkon így is tart még tőle kicsit, furcsamód ez csak tovább fokozza érdeklődését. Megzavarodott fejében összekeverednek az érzelmek, és nem tudja megkülönböztetni a szenvedélyt a szerelemtől, a vágyat a fájdalomtól. Hiába a figyelmeztetés és könnyek, még mindig hajtja valami, hogy kívül-belül megismerje Tiziot, a testét és a lelkét egyaránt*
- Akkor ne csinálj többet ilyet! *suttogja szinte a szavakat, enyhe szomorúsággal a hangjában, ahogy újabb csókért hajol oda. A mozdulat heves, hevesebb, mint eddig bármikor, egy pillanatra mégis megszakad a lendület, ahogy ledermed, mikor Tizio keze hirtelen a korábbinál lejjebb siklik. Bár számíthatott volna rá, mégis meglepi az érintés, és hirtelen nem is tudja, hogyan reagáljon rá. Gyorsan összeszedi azonban magát, és nem gondolkodik tovább, úgysem megy már neki, csak átadja magát a pillanatnak és az érzéseknek, amik átjárják*
- Ígérd meg, hogy nem ígérsz semmit! *válaszolja Tizio szavaira egyik meglepően tiszta pillanatában. Eddig annyi mindent ígértek már neki, amiből végül nem lett semmi, hogy már nem akar üres szavakat hallani, amik végül feledésbe merülnek. A jelent akarja, itt és most, egy pillanatot, ami csak az övék. Ahogy Tizio keze az arcára siklik, egy pillanatra lehunyja a szemét, hogy így élvezze a cirógatást, és hogy elejét vegye az újabb könnyeknek, amiket felkavart érzelmeinek hála nehezen tud csak visszatartani. Nem sokáig marad azonban így, hiszen szemei szinte rögtön ki is pattannak az önostorozó szavak hallatán, hogy a kék szempárba nézhessen*
- Nem vagy elesett és nem vagy nyomorult sem! *jelenti ki határozottan, hogy ezt a férfiban is tudatosítsa, miközben újból végigsimít az arcán. ~Jelen pillanatban én sokkal elesettebb nyomorultnak érzem magam. Én is kedvellek, sőt, talán túlságosan is, ez pedig összezavar és megijeszt... ~ gondolja magában, tanácstalanul, hogy mit is csináljon most*
- Nem tudom, akarom-e, hogy az maradj... *suttogja elfúló hangon a csókáradat közepette. Minden egyes pillanatban, ahogy elválnak ajkaik és újra érzi a hideg levegő érintését, éles fájdalom járja át a szívét. Fogalma sincs, mit akar vagy mit kéne akarnia, mi lenne a jó döntés, csak abban biztos, bármi is történik most kettejük között, az jó érzéssel tölti el, és szomorú lenne, ha vége szakadna. Hiába tudja, hogy ez az egész csak két eltévelyedett lélek váratlan egymásra találása, ami másnapra valószínűleg hatalmas hibának fog tűnni, mégse képes kimondani, hogy addig hagyják abba, amíg még nem késő.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 23:08:41
Üzenet elküldve: 2019-01-25 23:08:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalfény//
- Megpróbálom! *feleli nevetve egy nyelvnyújtás kíséretében, hiszen a bosszantó, megfejthetetlen kérdések egyelőre mindennek tűnnek a számára, csak különösebben kényeztetőnek nem. Reméli, a fiú is hasonló állásponton van, bár nem tudja teljesen elvetni az ötletet, hogy valahol talán mégis komolyan gondolja a szavait*
- Van, akivel megtörtént már? *kérdezi hirtelen elkomorodva kicsit, ugyanis az az érzése, ezúttal tényleg komolyan és tapasztalatból beszél a másik. ~Szomorú, ha tényleg így van... ~ vélekedik magában, azonban a teljes történet ismerete nélkül inkább nem mond semmit hangosan. Kíváncsiságától vezérelve szívesen tudna meg többet, azonban azt is megérti, ha a fiú esetleg nem szeretne beszélni erről. A búsongás helyett inkább igyekszik könnyedebb vizekre evezni a beszélgetésben, azonban ez csak ideig-óráig sikerül*
- Nem úgy ismerlek, de... attól még kinézem belőled! *válaszol nevetve, anyja említésére viszont egy csapásra odalesz a jókedve*
- Ő már sajnos nem. Nemrég tudtam meg, hogy meghalt. *beszéd közben a földet nézi, szavai szokatlanul ridegen, érzelemmentesen csengenek, ám csak így tudja megakadályozni, hogy ne gyűljenek újra könnycseppek a szemébe, ha édesanyja kerül szóba. Kell még neki pár csendes pillanat és nagyobb lélegzetvétel, hogy megnyugodjon, a távoli, lenyűgöző tájak elképzelése azonban sikeresen eltereli a figyelmét a fájdalmáról*
- Miféle varázslat? *érdeklődik lelkesen, vajon tényleg lehetséges lenne-e meglátogatni a csillagokat. Ha valóban létezik ilyesmi, akkor igyekszik elraktározni az elméje egy szegletébe, hogy később, ha kellő tapasztalata lesz hozzá, emlékezzen rá és alkalomadtán ki tudja majd próbálni*
- Milyen kényelmes lenne innen a földről szemlélni a csillagokat! *mosolyodik el a nagyítós ötlet hallatán, ahogy elképzeli, hogy akár innen nézve is láthatnák a csillagokon tomboló tüzet*
- Ó, jártál már ott? És milyen? *kérdezi lelkesen, a fiúba karolva. Bár nem kéne, hogy meglepje, mégis elcsodálkozik rajta, hogy a másik már látta a tengert és ennyire letaglózta a látvány. Pont úgy, mint most őt a váratlan bók. Hirtelen nem is tudja, mit válaszoljon, végül azonban a csodálkozástól eltátott száját széles mosolyra húzza, miközben érzi, ahogy hirtelen arcába szökik a vér és a hideg ellenére határozottan forrónak kezdi érezni a levegőt maga körül*
- Meglehet, de nem ok nélkül. Könnyű megtanulni bármit is. Az igazi kihívás a tudás átadása, hogy másokkal is meg tudd értetni, amit szeretnél, hogy azt lássák a világból, amit te! Ez pedig nagyon jól megy neked! *folytatja őszintén. Találkozott már olyanokkal, akik kitűnően értettek ehhez vagy ahhoz, a legtöbbjük azonban türelmetlen volt, nem vette a fáradságot, hogy másoknak is elmagyarázza, mit hogy kéne csinálni, így végül pocsék tanároknak bizonyultak. ~Örülök, hogy téged nem fenyeget ez veszély! ~ gondolja magában mosolyogva. Ez a megállapítás pedig hamarosan újabb megerősítést nyer, amikor a gyakorlati bemutatóra kerül a sor*
- Nélküled nem sikerült volna! *feleli vigyorogva, izgatottan első sikeres varázslata után. Jókedve csak fokozódik az árnyjáték láttán, előhozva közvetlenebbik oldalát*
- Köszönöm! Már alig várom, hogy folytassuk! Mi következik most? *kérdezősködik elégedetten mosolyogva ölelés közben. Bár tudja, még hosszú út vár rá, biztatónak tartja a kezdetet, ez pedig magabiztossággal tölti el, melynek hála hirtelen sokkal könnyedebbnek érzi a fejét és a szívét. Talán ennek köszönhető, hogy először le sem esik neki, miről beszél a fiú, és teljesen meglepi a mozdulat, az első döbbenet elmúltával azonban lelkesen viszonozza a csókot. Bár nem éppen ilyen folytatásra gondolt az előbb, koránt sincs ellenére az események ilyetén alakulása.*
- Megpróbálom! *feleli nevetve egy nyelvnyújtás kíséretében, hiszen a bosszantó, megfejthetetlen kérdések egyelőre mindennek tűnnek a számára, csak különösebben kényeztetőnek nem. Reméli, a fiú is hasonló állásponton van, bár nem tudja teljesen elvetni az ötletet, hogy valahol talán mégis komolyan gondolja a szavait*
- Van, akivel megtörtént már? *kérdezi hirtelen elkomorodva kicsit, ugyanis az az érzése, ezúttal tényleg komolyan és tapasztalatból beszél a másik. ~Szomorú, ha tényleg így van... ~ vélekedik magában, azonban a teljes történet ismerete nélkül inkább nem mond semmit hangosan. Kíváncsiságától vezérelve szívesen tudna meg többet, azonban azt is megérti, ha a fiú esetleg nem szeretne beszélni erről. A búsongás helyett inkább igyekszik könnyedebb vizekre evezni a beszélgetésben, azonban ez csak ideig-óráig sikerül*
- Nem úgy ismerlek, de... attól még kinézem belőled! *válaszol nevetve, anyja említésére viszont egy csapásra odalesz a jókedve*
- Ő már sajnos nem. Nemrég tudtam meg, hogy meghalt. *beszéd közben a földet nézi, szavai szokatlanul ridegen, érzelemmentesen csengenek, ám csak így tudja megakadályozni, hogy ne gyűljenek újra könnycseppek a szemébe, ha édesanyja kerül szóba. Kell még neki pár csendes pillanat és nagyobb lélegzetvétel, hogy megnyugodjon, a távoli, lenyűgöző tájak elképzelése azonban sikeresen eltereli a figyelmét a fájdalmáról*
- Miféle varázslat? *érdeklődik lelkesen, vajon tényleg lehetséges lenne-e meglátogatni a csillagokat. Ha valóban létezik ilyesmi, akkor igyekszik elraktározni az elméje egy szegletébe, hogy később, ha kellő tapasztalata lesz hozzá, emlékezzen rá és alkalomadtán ki tudja majd próbálni*
- Milyen kényelmes lenne innen a földről szemlélni a csillagokat! *mosolyodik el a nagyítós ötlet hallatán, ahogy elképzeli, hogy akár innen nézve is láthatnák a csillagokon tomboló tüzet*
- Ó, jártál már ott? És milyen? *kérdezi lelkesen, a fiúba karolva. Bár nem kéne, hogy meglepje, mégis elcsodálkozik rajta, hogy a másik már látta a tengert és ennyire letaglózta a látvány. Pont úgy, mint most őt a váratlan bók. Hirtelen nem is tudja, mit válaszoljon, végül azonban a csodálkozástól eltátott száját széles mosolyra húzza, miközben érzi, ahogy hirtelen arcába szökik a vér és a hideg ellenére határozottan forrónak kezdi érezni a levegőt maga körül*
- Meglehet, de nem ok nélkül. Könnyű megtanulni bármit is. Az igazi kihívás a tudás átadása, hogy másokkal is meg tudd értetni, amit szeretnél, hogy azt lássák a világból, amit te! Ez pedig nagyon jól megy neked! *folytatja őszintén. Találkozott már olyanokkal, akik kitűnően értettek ehhez vagy ahhoz, a legtöbbjük azonban türelmetlen volt, nem vette a fáradságot, hogy másoknak is elmagyarázza, mit hogy kéne csinálni, így végül pocsék tanároknak bizonyultak. ~Örülök, hogy téged nem fenyeget ez veszély! ~ gondolja magában mosolyogva. Ez a megállapítás pedig hamarosan újabb megerősítést nyer, amikor a gyakorlati bemutatóra kerül a sor*
- Nélküled nem sikerült volna! *feleli vigyorogva, izgatottan első sikeres varázslata után. Jókedve csak fokozódik az árnyjáték láttán, előhozva közvetlenebbik oldalát*
- Köszönöm! Már alig várom, hogy folytassuk! Mi következik most? *kérdezősködik elégedetten mosolyogva ölelés közben. Bár tudja, még hosszú út vár rá, biztatónak tartja a kezdetet, ez pedig magabiztossággal tölti el, melynek hála hirtelen sokkal könnyedebbnek érzi a fejét és a szívét. Talán ennek köszönhető, hogy először le sem esik neki, miről beszél a fiú, és teljesen meglepi a mozdulat, az első döbbenet elmúltával azonban lelkesen viszonozza a csókot. Bár nem éppen ilyen folytatásra gondolt az előbb, koránt sincs ellenére az események ilyetén alakulása.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 20:08:00
Üzenet elküldve: 2019-01-25 20:08:00
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző és a beteg Prexibaba//
*Míg az üzlet bonyolódik, ő addig sem tétlen. A kötél készen áll, már csak a csigát kell elkészíteni. Addig is dagasztja egy kicsit a sarat. Mindeközben azért fel-felnéz, ekkor tűnik fel neki, a kisfiú, kinek homlokát Learon érinti. Láthatóan nincs jó állapotban, sőt, ami azt illeti piroslik a láztól, a homloka is gyöngyözik. Csak úgy saras lábbal siet oda:*
- Learon! Ki ez az ifjú gyermek? *Kérdezi aggódó tekintettel.* Kérlek, engedj oda... megvizsgálom! Varázsoltál az imént? Mintha csökkenne a láza. *Mondja fennhangon. Majd tovább vizsgálódik. Tüzetesen megnézi a mellkast, megemeli a kezet.*
- Fáj, kisfiú? *Kérdezi szokásától eltérőn kissé dörmögve, duruzsolva. Mert a végtagfájdalom is jelez valamit.*
- Tüdőgyulladás. *Mondja röviddel a vizsgálat után.* Pihennie kell és gyógyfüvekre van szüksége. Keresztes Ulsga a lázra, Tüzes Tövis a tüdőre. Egy hét ágyhoz kötés. Hamar rendbe jössz. *Lapogatja meg kedvesen a hátát. Majd Learonra néz.*
- Csodálatos a mágiád, hisz az imént még vöröslött az arca, most meg szinte már nem is látszik. *Néz elismerően a férfira. Majd, mintha mi sem történt volna, mosolyogva bólint, s visszamegy immár szegelni. Közben azért gondolkodik, s ismét felnéz, hogy Learonnak kiáltson.*
- Olyan varázslatod nincs, ami felemeli a tárgyakat? *Kérdezi, mert akkor is gyorsabban haladnának, ha Learon mondjuk kettőt csettint és a helyére tudná rögzíteni a gerendát. Míg a férfi válaszol, mindenesetre egy deszkát már kézbe kap és elkezdi felszegelni a ház keretéhez, egészen a föld színénél.*
*Míg az üzlet bonyolódik, ő addig sem tétlen. A kötél készen áll, már csak a csigát kell elkészíteni. Addig is dagasztja egy kicsit a sarat. Mindeközben azért fel-felnéz, ekkor tűnik fel neki, a kisfiú, kinek homlokát Learon érinti. Láthatóan nincs jó állapotban, sőt, ami azt illeti piroslik a láztól, a homloka is gyöngyözik. Csak úgy saras lábbal siet oda:*
- Learon! Ki ez az ifjú gyermek? *Kérdezi aggódó tekintettel.* Kérlek, engedj oda... megvizsgálom! Varázsoltál az imént? Mintha csökkenne a láza. *Mondja fennhangon. Majd tovább vizsgálódik. Tüzetesen megnézi a mellkast, megemeli a kezet.*
- Fáj, kisfiú? *Kérdezi szokásától eltérőn kissé dörmögve, duruzsolva. Mert a végtagfájdalom is jelez valamit.*
- Tüdőgyulladás. *Mondja röviddel a vizsgálat után.* Pihennie kell és gyógyfüvekre van szüksége. Keresztes Ulsga a lázra, Tüzes Tövis a tüdőre. Egy hét ágyhoz kötés. Hamar rendbe jössz. *Lapogatja meg kedvesen a hátát. Majd Learonra néz.*
- Csodálatos a mágiád, hisz az imént még vöröslött az arca, most meg szinte már nem is látszik. *Néz elismerően a férfira. Majd, mintha mi sem történt volna, mosolyogva bólint, s visszamegy immár szegelni. Közben azért gondolkodik, s ismét felnéz, hogy Learonnak kiáltson.*
- Olyan varázslatod nincs, ami felemeli a tárgyakat? *Kérdezi, mert akkor is gyorsabban haladnának, ha Learon mondjuk kettőt csettint és a helyére tudná rögzíteni a gerendát. Míg a férfi válaszol, mindenesetre egy deszkát már kézbe kap és elkezdi felszegelni a ház keretéhez, egészen a föld színénél.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 17:20:48
Üzenet elküldve: 2019-01-25 17:20:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Indulós//
*Az asszony megkeményíti és kihúzza magát, kendője csücskével törli meg könny futtatta szemet. Férje szóra nyitná a száját, de a nő leinti, így nem szól egy szót sem, csak elereszti az asszonyt és karjait összefonja a mellkasa előtt.*
- Mert aki nem magadfajta az csak hazudhat, mi?
*Szavainak megvető a csengése, szinte ugyanaz a pökhendiség köszön vissza, ami a nemes elfekből is érezhető, tartása büszke, most látszik rajta, hogy a szegényes ruházata ellenére sem egy közönséges paraszt.*
- Hogy minek kell egy parasztasszony kölke? Ó kedvesem, hát cseppet sem ismerted az apádat.
*Az "apádat" szót megnyomja.*
- Nem szenvedhette, hogy anyád.
*Ezúttal az "anyád" szón a hangsúly.*
- Szégyenbe hozta és félvért szült azon az éjszakán. Emlékszem a mai napig, vihar volt, olyan vihar, ami emberöltőnként egyszer van.
*A félvér felé lép, megszorítja a férfi kezét, de az teljesen le van forrázva a hallottaktól, elhúzza a kezét, könnyek gyűlnek a szemébe, az asszonyéba ezúttal nem. Kemény pillantással néz a két nemesre, hol az egyikre, hol a másikra.*
- Lefogadom, hogy azt a lila fejjel ordító kisfiút nem láttad, akit anyád a világra hozott. Egyetlen bűne az volt, hogy félvérnek született, apád pedig nem bírta volna elviselni a szégyent. A bábaasszonytól tudott rólam, már két napja vajúdtam akkor, jártányi erőm nem volt, nemhogy védekezni, mikor elszakították tőlem a kisbabámat. Achemilt lefogták.
*Az öregre pillant.*
- Egyetlen ütés volt, most is ott a heg a tarkóján, elvesztette az eszméletét. Emlékszem, hogy csörgött a pénz, ahogy átadta annak a boszorkánynak. Valeiryian Sayqueves fizetett neki, hogy elintézte a cserét. Nekem két nagy pofonnal fizetett, mikor megpróbáltam visszaszerezni a gyermeket. Az apád...
*Fordul újra a félvér irányába, hogy jelezze, hogy ezúttal nem a nemesek apjára gondol.*
- Az apád szintén fizetett annak a nőnek, hogy ne dobjon a ciszternába, mert azt a sorsot szánták neked.
*A férfi megrendülten néz, hátrál, nyilván egy világ omlott össze benne, hiszen az eddigi élete egy tökéletes hazugság. Az asszony viszont végtelen nyugalmat érez, hogy végre kimondhatta azt a titkot, ami nagyjából negyven éve nyomja a szívét.*
- Akkor te nem is vagy az anyám?
*Kérdez rá a férfi száraz szájjal a nyilvánvalóra.*
- Nem én szültelek, de az anyád vagyok, mert úgy szeretlek, mintha vér lennél a véremből. És az apád is úgy szeret, mintha ő nemzett volna.
*A férfi már nem hátrál, átöleli anyját, szívében mély gyűlölet ver gyökeret, mikor a férfit és a nőt nézi. Az idős férfi átöleli mindkettőjüket. Épp ugyanúgy, mint azon az éjszakán, mikor sírtak az elszakított gyermekért és mikor új gyermeket kaptak.*
*Az asszony megkeményíti és kihúzza magát, kendője csücskével törli meg könny futtatta szemet. Férje szóra nyitná a száját, de a nő leinti, így nem szól egy szót sem, csak elereszti az asszonyt és karjait összefonja a mellkasa előtt.*
- Mert aki nem magadfajta az csak hazudhat, mi?
*Szavainak megvető a csengése, szinte ugyanaz a pökhendiség köszön vissza, ami a nemes elfekből is érezhető, tartása büszke, most látszik rajta, hogy a szegényes ruházata ellenére sem egy közönséges paraszt.*
- Hogy minek kell egy parasztasszony kölke? Ó kedvesem, hát cseppet sem ismerted az apádat.
*Az "apádat" szót megnyomja.*
- Nem szenvedhette, hogy anyád.
*Ezúttal az "anyád" szón a hangsúly.*
- Szégyenbe hozta és félvért szült azon az éjszakán. Emlékszem a mai napig, vihar volt, olyan vihar, ami emberöltőnként egyszer van.
*A félvér felé lép, megszorítja a férfi kezét, de az teljesen le van forrázva a hallottaktól, elhúzza a kezét, könnyek gyűlnek a szemébe, az asszonyéba ezúttal nem. Kemény pillantással néz a két nemesre, hol az egyikre, hol a másikra.*
- Lefogadom, hogy azt a lila fejjel ordító kisfiút nem láttad, akit anyád a világra hozott. Egyetlen bűne az volt, hogy félvérnek született, apád pedig nem bírta volna elviselni a szégyent. A bábaasszonytól tudott rólam, már két napja vajúdtam akkor, jártányi erőm nem volt, nemhogy védekezni, mikor elszakították tőlem a kisbabámat. Achemilt lefogták.
*Az öregre pillant.*
- Egyetlen ütés volt, most is ott a heg a tarkóján, elvesztette az eszméletét. Emlékszem, hogy csörgött a pénz, ahogy átadta annak a boszorkánynak. Valeiryian Sayqueves fizetett neki, hogy elintézte a cserét. Nekem két nagy pofonnal fizetett, mikor megpróbáltam visszaszerezni a gyermeket. Az apád...
*Fordul újra a félvér irányába, hogy jelezze, hogy ezúttal nem a nemesek apjára gondol.*
- Az apád szintén fizetett annak a nőnek, hogy ne dobjon a ciszternába, mert azt a sorsot szánták neked.
*A férfi megrendülten néz, hátrál, nyilván egy világ omlott össze benne, hiszen az eddigi élete egy tökéletes hazugság. Az asszony viszont végtelen nyugalmat érez, hogy végre kimondhatta azt a titkot, ami nagyjából negyven éve nyomja a szívét.*
- Akkor te nem is vagy az anyám?
*Kérdez rá a férfi száraz szájjal a nyilvánvalóra.*
- Nem én szültelek, de az anyád vagyok, mert úgy szeretlek, mintha vér lennél a véremből. És az apád is úgy szeret, mintha ő nemzett volna.
*A férfi már nem hátrál, átöleli anyját, szívében mély gyűlölet ver gyökeret, mikor a férfit és a nőt nézi. Az idős férfi átöleli mindkettőjüket. Épp ugyanúgy, mint azon az éjszakán, mikor sírtak az elszakított gyermekért és mikor új gyermeket kaptak.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 16:52:10
Üzenet elküldve: 2019-01-25 16:52:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Háztűznéző//
*Nem bánja, hogy Latamie is közbeszól, ő nem annyira keménykalapos, mint Meronnan vagy Bahlint. Csak az Ördögvigyornál néz oldalra egy lapos mosollyal.*
- Rendben, holnap várlak akkor a bőrökkel és nyélbe ütjük az üzletet, hatvan arany, ha jól számolom. *Mondja mosolyogva és persze, hogy jól számol. Neki megéri ennyiért.
Latamie is választ kap a dohányt érintő kérdésre, de Cha"yss is gazdagabb lesz a tudással, hogy jövőre már dohányt is szállíthatnak, ha ez az üzlet beindul.
A kecskeszagú ember válaszán csak barátságosan mosolyog. Neki tökéletesen megfelel a férfi gondolatmenete, azaz, hogy nem emel az áron az áruja minőségére hivatkozva, hogy a későbbiekben is üzletelhessenek.*
- Köszönöm a segítséged a városi nélkülözők nevében is. *Hajtja meg a fejét, de belül mosolyog.*
- Ha neked is megfelel, akkor másnap a folyónál találkozunk és veled is megejtjük az üzletet. Ha megengeded, a jövőbeli üzletről a későbbiekben tárgyalnánk, még van egy kis elintéznivalóm odafent. *Int thargia központja felé bocsánatkérő mosollyal.
A férfinek a továbbiakban más dolga akad és az üzlet előkészítésén már túl vannak, így az igric nem kívánna tovább időzni és feltartani a munkában a thargokat.*
- Uraim, örültem a találkozásnak és a szerencsének, a folyónál keressék a Vidrát és Cha'yss Cano Caldorcort, a Wegtoren Aranya Kereskedőház hajóján. *Búcsúzik el és ha nem tartóztatják fel, máris indul tovább Amon Ruadh központja felé.*
- Wegtoren Aranya Kereskedőház. Hogy tetszik? *Fordul Latamie felé.*
- A jól hangzó nevek és az arany említése mindig jó hatással van az üzletre. Azt sugallja, hogy biztos és tehetős kapcsolataink vannak. *Magyarázza, ahogy a falakkal körbevett várost figyeli. Odaérve pedig egyenesen a kapuhoz megy, remélve, hogy a vörös szirén követi őt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.25 18:43:55, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
//Háztűznéző//
*Nem bánja, hogy Latamie is közbeszól, ő nem annyira keménykalapos, mint Meronnan vagy Bahlint. Csak az Ördögvigyornál néz oldalra egy lapos mosollyal.*
- Rendben, holnap várlak akkor a bőrökkel és nyélbe ütjük az üzletet, hatvan arany, ha jól számolom. *Mondja mosolyogva és persze, hogy jól számol. Neki megéri ennyiért.
Latamie is választ kap a dohányt érintő kérdésre, de Cha"yss is gazdagabb lesz a tudással, hogy jövőre már dohányt is szállíthatnak, ha ez az üzlet beindul.
A kecskeszagú ember válaszán csak barátságosan mosolyog. Neki tökéletesen megfelel a férfi gondolatmenete, azaz, hogy nem emel az áron az áruja minőségére hivatkozva, hogy a későbbiekben is üzletelhessenek.*
- Köszönöm a segítséged a városi nélkülözők nevében is. *Hajtja meg a fejét, de belül mosolyog.*
- Ha neked is megfelel, akkor másnap a folyónál találkozunk és veled is megejtjük az üzletet. Ha megengeded, a jövőbeli üzletről a későbbiekben tárgyalnánk, még van egy kis elintéznivalóm odafent. *Int thargia központja felé bocsánatkérő mosollyal.
A férfinek a továbbiakban más dolga akad és az üzlet előkészítésén már túl vannak, így az igric nem kívánna tovább időzni és feltartani a munkában a thargokat.*
- Uraim, örültem a találkozásnak és a szerencsének, a folyónál keressék a Vidrát és Cha'yss Cano Caldorcort, a Wegtoren Aranya Kereskedőház hajóján. *Búcsúzik el és ha nem tartóztatják fel, máris indul tovább Amon Ruadh központja felé.*
- Wegtoren Aranya Kereskedőház. Hogy tetszik? *Fordul Latamie felé.*
- A jól hangzó nevek és az arany említése mindig jó hatással van az üzletre. Azt sugallja, hogy biztos és tehetős kapcsolataink vannak. *Magyarázza, ahogy a falakkal körbevett várost figyeli. Odaérve pedig egyenesen a kapuhoz megy, remélve, hogy a vörös szirén követi őt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.25 18:43:55, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 14:56:41
Üzenet elküldve: 2019-01-25 14:56:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Bizony, hogy érdemes lenne Prexinek venni valami jószágot. Persze jól járnának egy kutyával is, de mivel ott van Nayka, egy másik eb csak felesleges feszültséget okozna a háznál. Egy kutya elvadíthatja a másikat is, ha rosszul van nevelve, és ilyen szempontból még nem ismeri a fiú tudásszintjét a Sajt-mester. A lóval annyival jobb helyzetben vannak, hogy Redult akármilyen is legyen a másik ló, semmi sem fogja megingatni, mert Learon lova túl idős és buta ahhoz, hogy megváltozzon már. Eztán megérkeznek a házhoz, és a lóca odakerül most már végleges helyére, méghozzá az ajtó mellé kintre, de mégis az eresz alá, hogy védve legyen az esőtől és a széltől. Egy kis ideig még gyönyörködik a szép új szerzeményében, aztán kezet nyújt barátjának, megköszöni még egyszer a segítséget, és üldögél egy kicsit addig, amíg nem érzi úgy, hogy kezd hideggé válni az idő. Ekkor bemegy a szép bőrért, leteríti vele a lócát, és ott üldögélve nézi az állatait, akik kószálnak a birtokán és legelésznek mindenfelé.* ~Ez az igazi élet, én mondom! Semmiért nem adnám!~
*Bizony, hogy érdemes lenne Prexinek venni valami jószágot. Persze jól járnának egy kutyával is, de mivel ott van Nayka, egy másik eb csak felesleges feszültséget okozna a háznál. Egy kutya elvadíthatja a másikat is, ha rosszul van nevelve, és ilyen szempontból még nem ismeri a fiú tudásszintjét a Sajt-mester. A lóval annyival jobb helyzetben vannak, hogy Redult akármilyen is legyen a másik ló, semmi sem fogja megingatni, mert Learon lova túl idős és buta ahhoz, hogy megváltozzon már. Eztán megérkeznek a házhoz, és a lóca odakerül most már végleges helyére, méghozzá az ajtó mellé kintre, de mégis az eresz alá, hogy védve legyen az esőtől és a széltől. Egy kis ideig még gyönyörködik a szép új szerzeményében, aztán kezet nyújt barátjának, megköszöni még egyszer a segítséget, és üldögél egy kicsit addig, amíg nem érzi úgy, hogy kezd hideggé válni az idő. Ekkor bemegy a szép bőrért, leteríti vele a lócát, és ott üldögélve nézi az állatait, akik kószálnak a birtokán és legelésznek mindenfelé.* ~Ez az igazi élet, én mondom! Semmiért nem adnám!~
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 14:34:43
Üzenet elküldve: 2019-01-25 14:34:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Ha egy üzlet beindul//
//Háztűznéző és beteg Prexi//
*Úgy látszik se Troddnak, se a bácsinak nincs ellenvetése a mágiával kapcsolatban, ez tehát eldöntetett, így fogják csinálni. Learon is ki akarta már próbálni ezt a mágiát, mert eddig nem volt rá lehetősége. Nagyon reméli, hogy majd nem fog felsülni vele, hiszen ez nem olyan, mint a fanövesztés, amiben már hatalmas gyakorlatra tett szert az évek alatt. Ezután meghallgatja a férfi javaslatát és szándékát a vásárlással kapcsolatban. A Sajt-mester nagyon örülne neki, ha munkásai már ott lennének a birtokon, mert akkor elég lenne csak megmondani ennek a fickónak, hogy menjen oda és azok majd minden összekészítenek, de így egy kitérőt kell majd tennie és összepakolnia.*
-Bizonyára faraghatnék az árból arra hivatkozva, hogy az árum sokkal minőségibb egy ilyen árnál, de inkább azt mondom, hogy legyen ez az ár. Fontosabb, hogy jó viszony legyen a továbbiakban! *Mosolyog rá a férfira.*
-Itt még nekünk dolgunk van, de nemsokára megejthetjük az üzletet! A továbbiakban is szeretném majd, ha megkeresnének. Jövő ilyenkor már búza, krumpli és más gyümölcsök is lesznek a portékáim között. *Azután az érkező Prexi vonja el a figyelmét. Ahogy megtalálja a kisfiút, egyből oda is megy hozzá. A dohány dolgára nagyon nem figyel, az úgyis Trodd asztala lesz, neki nem érdeke, hogy ugyan azt termessze, amit barátja és esetleg rontsa annak üzletét.*
-Jaj, drága fiam, hát mi történt veled? *Tenyerét finoman fogadott gyermeke homlokára teszi, de már akkor is érzi annak forróságát amikor még meg se érintette. Egyetlen pillanatra gondolkodik el, hiszen az egyik varázslata mintha ez ellen jó volna, de az is az olyanok közé tartozik, amit még nem próbált. Minden estere Prexi nem fog elfutni, szóval, ha most nem jön össze, rögtön meg is próbálhatja majd újra. Ha a varázslat sikeres, és a fiú felébred, akkor megkérdezi tőle, hogy kér-e enni vagy inni, ha pedig nem ébred, akkor köpenyét a fiú feje alá rakva hagyja pihenni.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
//Háztűznéző és beteg Prexi//
*Úgy látszik se Troddnak, se a bácsinak nincs ellenvetése a mágiával kapcsolatban, ez tehát eldöntetett, így fogják csinálni. Learon is ki akarta már próbálni ezt a mágiát, mert eddig nem volt rá lehetősége. Nagyon reméli, hogy majd nem fog felsülni vele, hiszen ez nem olyan, mint a fanövesztés, amiben már hatalmas gyakorlatra tett szert az évek alatt. Ezután meghallgatja a férfi javaslatát és szándékát a vásárlással kapcsolatban. A Sajt-mester nagyon örülne neki, ha munkásai már ott lennének a birtokon, mert akkor elég lenne csak megmondani ennek a fickónak, hogy menjen oda és azok majd minden összekészítenek, de így egy kitérőt kell majd tennie és összepakolnia.*
-Bizonyára faraghatnék az árból arra hivatkozva, hogy az árum sokkal minőségibb egy ilyen árnál, de inkább azt mondom, hogy legyen ez az ár. Fontosabb, hogy jó viszony legyen a továbbiakban! *Mosolyog rá a férfira.*
-Itt még nekünk dolgunk van, de nemsokára megejthetjük az üzletet! A továbbiakban is szeretném majd, ha megkeresnének. Jövő ilyenkor már búza, krumpli és más gyümölcsök is lesznek a portékáim között. *Azután az érkező Prexi vonja el a figyelmét. Ahogy megtalálja a kisfiút, egyből oda is megy hozzá. A dohány dolgára nagyon nem figyel, az úgyis Trodd asztala lesz, neki nem érdeke, hogy ugyan azt termessze, amit barátja és esetleg rontsa annak üzletét.*
-Jaj, drága fiam, hát mi történt veled? *Tenyerét finoman fogadott gyermeke homlokára teszi, de már akkor is érzi annak forróságát amikor még meg se érintette. Egyetlen pillanatra gondolkodik el, hiszen az egyik varázslata mintha ez ellen jó volna, de az is az olyanok közé tartozik, amit még nem próbált. Minden estere Prexi nem fog elfutni, szóval, ha most nem jön össze, rögtön meg is próbálhatja majd újra. Ha a varázslat sikeres, és a fiú felébred, akkor megkérdezi tőle, hogy kér-e enni vagy inni, ha pedig nem ébred, akkor köpenyét a fiú feje alá rakva hagyja pihenni.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 13:02:57
Üzenet elküldve: 2019-01-25 13:02:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalfény//
~Megfejthetetlen kérdéseket majd öregségemre!~
*Jegyzi meg magának, ahogy bólint a lány szavaira.*
-Rendben, rendben. Képzeld azt, hogy ezzel kényeztetlek.
*Kacsint, majd ő is távozik a hasonlatok és csillagok világába.*
-Pontosan, egy szárny, ami magasra juttathat, de ha rosszra használod keselyűvel tesz hasonlatossá.
*Gyorsan hozzáteszi azért.*
-Téged ez nem fenyeget.
*Szerencsére eddig egyetlen tanítványa sem tévelyedett rossz útra. Nem mintha a két lányon túl lenne más.*
~Nem így Worenth.~
*Ötlik fel benne ismét. Nem felejtette el teljesen.*
-Elképesztőbb, mint hinnéd.
*Feleli halkan ő is. Egy kis késztetést érez arra, hogy megmutassa a lánynak, hogy több is rejlik itt, mint szárnyak, de megjelenik Isurii mester arca, aki céltalan varázslást helyteleníti éppen.*
~Majd máskor.~
-Tévútra?
*Kérdezi Taitos játékosan.*
-Hát úgy ismersz, mint aki rosszba vinne? A legnagyobb rosszért is legfeljebb édesanyád akarna elnáspángolni.
*Tesz egy sanda utalást, így nem is csoda, hogy hamar eljutnak a csillagokig is.*
-Erős lehet és forró. De van egy varázslat amivel oda mernék menni.
*Jelenti ki kis gondolkodás után.*
-De ha lenne egy nagyítóm, amivel megnézhetném, az lenne a legjobb. De nem hiszem, hogy a gnómok tudnak akkorát gyártani. Messze van az égbolt.
*Vagyis Taitosnak egyelőre úgy tűnik. A vulkánoktól hamar a tengerig jutnak. Két ellentét találkozik össze.*
-Egész este bámultam, mikor először láttam.
*Emlékszik vissza.*
-Mint téged.
*Hunyorog úgy, mintha egy vadász lesné a prédáját és a lány arcán nyugtatja szemét. Többet azonban nem mond, nem akarja megígérni, hogy elmegy a lánnyal, míg nem tudja, hogy mennyi dolog fogadja otthon.*
~Pedig pont beleférne.~
*A lány szerény szavaira nem szól sokat, csak bátorítólag elmosolyodik.*
-Sokat hiszel rólam.
*Krestvir már kezdi meglátni Taitos igazi valóját. Tudja magáról, hogy nem utolsó a mágusok között, de nem fog a nyakában arany függővel, misztikus szakállviselettel hajlongást várni bármerre megy.*
-De legyen elég annyi, hogy bízom benne, hogy hamarosan a nyomomban leszel.
*Bátorítja a varázslat előtt. A lány pedig sikerrel jár.*
-Bizony!
*Helyesel neki.*
-Nagyon ügyes voltál! Elsőre ez százból egynek sikerül!
*Fejezi ki elképedését ő is. Arra számított, hogy másodjára, harmadjára lesz itt bármi is. Némi nevetés után újból szóhoz jutnak, Taitos pedig szinte meglepve tapasztalja, hogy a lány ilyen hirtelen ugrik nyakába.*
-Te meg jó tanítvány!
*Mosolyog ő is. Nincs is jobb annál, mint látni a tanítványt szárnyalni.*
-Várj!
*Szól neki, ahogy hátrébb lépne, és a lány keze után nyúl, hogy visszahúzza kicsit.*
-Nem akartalak ezzel zavarni, amíg tanultunk, de... Nem csak egy vacsorával tartozom.
*Szól, ahogy egyik ujjával a lány ajkához ér hozzá könnyeden, majd utána igyekszik adósságát legalább itt egy forró csók második felével törleszteni ebben a nagy hidegben.*
~Megfejthetetlen kérdéseket majd öregségemre!~
*Jegyzi meg magának, ahogy bólint a lány szavaira.*
-Rendben, rendben. Képzeld azt, hogy ezzel kényeztetlek.
*Kacsint, majd ő is távozik a hasonlatok és csillagok világába.*
-Pontosan, egy szárny, ami magasra juttathat, de ha rosszra használod keselyűvel tesz hasonlatossá.
*Gyorsan hozzáteszi azért.*
-Téged ez nem fenyeget.
*Szerencsére eddig egyetlen tanítványa sem tévelyedett rossz útra. Nem mintha a két lányon túl lenne más.*
~Nem így Worenth.~
*Ötlik fel benne ismét. Nem felejtette el teljesen.*
-Elképesztőbb, mint hinnéd.
*Feleli halkan ő is. Egy kis késztetést érez arra, hogy megmutassa a lánynak, hogy több is rejlik itt, mint szárnyak, de megjelenik Isurii mester arca, aki céltalan varázslást helyteleníti éppen.*
~Majd máskor.~
-Tévútra?
*Kérdezi Taitos játékosan.*
-Hát úgy ismersz, mint aki rosszba vinne? A legnagyobb rosszért is legfeljebb édesanyád akarna elnáspángolni.
*Tesz egy sanda utalást, így nem is csoda, hogy hamar eljutnak a csillagokig is.*
-Erős lehet és forró. De van egy varázslat amivel oda mernék menni.
*Jelenti ki kis gondolkodás után.*
-De ha lenne egy nagyítóm, amivel megnézhetném, az lenne a legjobb. De nem hiszem, hogy a gnómok tudnak akkorát gyártani. Messze van az égbolt.
*Vagyis Taitosnak egyelőre úgy tűnik. A vulkánoktól hamar a tengerig jutnak. Két ellentét találkozik össze.*
-Egész este bámultam, mikor először láttam.
*Emlékszik vissza.*
-Mint téged.
*Hunyorog úgy, mintha egy vadász lesné a prédáját és a lány arcán nyugtatja szemét. Többet azonban nem mond, nem akarja megígérni, hogy elmegy a lánnyal, míg nem tudja, hogy mennyi dolog fogadja otthon.*
~Pedig pont beleférne.~
*A lány szerény szavaira nem szól sokat, csak bátorítólag elmosolyodik.*
-Sokat hiszel rólam.
*Krestvir már kezdi meglátni Taitos igazi valóját. Tudja magáról, hogy nem utolsó a mágusok között, de nem fog a nyakában arany függővel, misztikus szakállviselettel hajlongást várni bármerre megy.*
-De legyen elég annyi, hogy bízom benne, hogy hamarosan a nyomomban leszel.
*Bátorítja a varázslat előtt. A lány pedig sikerrel jár.*
-Bizony!
*Helyesel neki.*
-Nagyon ügyes voltál! Elsőre ez százból egynek sikerül!
*Fejezi ki elképedését ő is. Arra számított, hogy másodjára, harmadjára lesz itt bármi is. Némi nevetés után újból szóhoz jutnak, Taitos pedig szinte meglepve tapasztalja, hogy a lány ilyen hirtelen ugrik nyakába.*
-Te meg jó tanítvány!
*Mosolyog ő is. Nincs is jobb annál, mint látni a tanítványt szárnyalni.*
-Várj!
*Szól neki, ahogy hátrébb lépne, és a lány keze után nyúl, hogy visszahúzza kicsit.*
-Nem akartalak ezzel zavarni, amíg tanultunk, de... Nem csak egy vacsorával tartozom.
*Szól, ahogy egyik ujjával a lány ajkához ér hozzá könnyeden, majd utána igyekszik adósságát legalább itt egy forró csók második felével törleszteni ebben a nagy hidegben.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 11:45:27
Üzenet elküldve: 2019-01-25 11:45:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó Garrikhon nem látszik, hogy komolyan venné Rel szavait, naiv a lelke, s segítőkész, eszébe nem jutna, hogy épp az ő pofázmányát kívánja összeverni. Főleg, hogy a ház úrnőjére figyel:*
- Rendben van, Efémia Dágusztá asszonyság. Akkor úgy leszen. Nekem mindenhogyan jó. Csak munka legyen! *Rikkant fel heves gesztikuláció közepette.*
- Úgy jó a főd, ha művelve vagyon, ha ki sem látszik a ganyébó! Ezt ám egy híres nevezetes pojéta mondta rég... de mán nem emlékszem ki vót. *Vakarja meg elbizonytalanodva fejét.*
- Jóvan kisasszony, bízza ide, csinyálok én magának fabunkót akkó! *Bólint Kagaenae szavaira, mert hát ezt ár rögtön megrendelésnek is veszi. Aztán megy arra, amerre mondják, az étkezőbe. Közben nyakát tekergeti, nézelődik, meg a banyát mustrálja.*
- Aztán néném, miféle jószágok vannak itten, amirű gondoskodni kő? *Pillant az idős asszonyságra egy pillanatra, miközben az is a jányba karolva indul el. A konyhába lépve aztán körbenézve csapja össze a tenyerét.*
- Jájj, te szentséges Eyr, hát itten meg mi történt, beeresztették a birkacsordát? *Mert hát valószínűleg gondos főzőcskézés nyomai látszódhatnak, ami megint csak a kevés hozzáértő kezet dicsérheti. Persze az is lehet, csak Garrikh szeme van anyja patinás rendjéhez szokva. Persze nem ül le, csak megáll a sarokban, a jó szolgáló tudja mi az illem, hátratett kézzel hüledezik.*
- Jó anyám ezt meglátná, biztos összecsapná a tenyerit, s mondaná: Fijam Garrikh, bár söggbe eresztöttek vón, nem csinyátá vóna ekkora kuplerájt! *Nevet fel a legény.* Meghogy a csecsszílás helyett inkább megtanútá vóna rendet rakni! *Tódítja, hát ismeri anyja szava járását.*
//Effy birtoka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó Garrikhon nem látszik, hogy komolyan venné Rel szavait, naiv a lelke, s segítőkész, eszébe nem jutna, hogy épp az ő pofázmányát kívánja összeverni. Főleg, hogy a ház úrnőjére figyel:*
- Rendben van, Efémia Dágusztá asszonyság. Akkor úgy leszen. Nekem mindenhogyan jó. Csak munka legyen! *Rikkant fel heves gesztikuláció közepette.*
- Úgy jó a főd, ha művelve vagyon, ha ki sem látszik a ganyébó! Ezt ám egy híres nevezetes pojéta mondta rég... de mán nem emlékszem ki vót. *Vakarja meg elbizonytalanodva fejét.*
- Jóvan kisasszony, bízza ide, csinyálok én magának fabunkót akkó! *Bólint Kagaenae szavaira, mert hát ezt ár rögtön megrendelésnek is veszi. Aztán megy arra, amerre mondják, az étkezőbe. Közben nyakát tekergeti, nézelődik, meg a banyát mustrálja.*
- Aztán néném, miféle jószágok vannak itten, amirű gondoskodni kő? *Pillant az idős asszonyságra egy pillanatra, miközben az is a jányba karolva indul el. A konyhába lépve aztán körbenézve csapja össze a tenyerét.*
- Jájj, te szentséges Eyr, hát itten meg mi történt, beeresztették a birkacsordát? *Mert hát valószínűleg gondos főzőcskézés nyomai látszódhatnak, ami megint csak a kevés hozzáértő kezet dicsérheti. Persze az is lehet, csak Garrikh szeme van anyja patinás rendjéhez szokva. Persze nem ül le, csak megáll a sarokban, a jó szolgáló tudja mi az illem, hátratett kézzel hüledezik.*
- Jó anyám ezt meglátná, biztos összecsapná a tenyerit, s mondaná: Fijam Garrikh, bár söggbe eresztöttek vón, nem csinyátá vóna ekkora kuplerájt! *Nevet fel a legény.* Meghogy a csecsszílás helyett inkább megtanútá vóna rendet rakni! *Tódítja, hát ismeri anyja szava járását.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 08:31:26
Üzenet elküldve: 2019-01-25 08:31:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Effy birtoka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Szóval Garrikh, mi?~ *nézi megint erősen hunyorogva a legénykét, hátha ettől kicsit tisztul az egyébként jónak már nehezen nevezhető látása. Ismert ő egy Garrikhot... vagy Geriket? Mindegy, neki is olyan volt a neve hangzása, mintha a gigáján akadt volna valami. A szomszéd faluba lakott, ha jól emlékszik, annak Yolikának volt a kertszomszédja, akit, az istenek nyugosztalják, pár éve vitt el a himlő. Ej bizony az a férfiú se volt semmi, igen szép kackiás bajusza volt neki meg szép magas is volt, bár igaz, azt beszélték elvitte valamelyik Mortheon leánykát a szénakazal mögé, az meg rendesen kinevette, mert elvileg igen apró a pecke. Reméli nem rokona ez a gyerek annak, igazán szerencsétlen dolog volna, ha egy ilyen ábrázatos férfiú pajornyi pöccsel volna kénytelen létezni. *
-A' jó bezony! *helyesel Garrikh szavaira* -De én a máklepényre esküszöm.
*No a leánykák úgy tűnik nem sokat láttak még konyhát közelről, mert egyik se tudja mi is az a vakaró. Márpedig feléjük minden tisztes háziasszony ismeri a szót, de hát ezek úgy tűnik túl úri népség az ilyesmihez, tán még fakanál se járt a kezükben. Tisztára, mint odahaza a majorban az ifjak, hát ott is van három jánygyerek, de no, még egy levest se lehet rájuk hagyni, pedig csak néha meg kell keverni.*
-Há' kavarintott tíszta!
*Felel vigyorogva majd tekintete a segítséget kérő elfre siklik, aki egyébként hegyesfülűhöz képest egészen badár.*
-Na gyer' csillagom, majd a Nana segíj *karol is Realelba közben pedig fejével Éné felé bök* -Gyere te is jányom, megtanítlak mozsarat törni *villant felé egy jókedvű mosolyt, s ha a többiek megindulnak, hát velük tart a konyha felé.*
A hozzászólás írója (Nanaryein Beilahr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.25 08:32:39
//Effy birtoka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Szóval Garrikh, mi?~ *nézi megint erősen hunyorogva a legénykét, hátha ettől kicsit tisztul az egyébként jónak már nehezen nevezhető látása. Ismert ő egy Garrikhot... vagy Geriket? Mindegy, neki is olyan volt a neve hangzása, mintha a gigáján akadt volna valami. A szomszéd faluba lakott, ha jól emlékszik, annak Yolikának volt a kertszomszédja, akit, az istenek nyugosztalják, pár éve vitt el a himlő. Ej bizony az a férfiú se volt semmi, igen szép kackiás bajusza volt neki meg szép magas is volt, bár igaz, azt beszélték elvitte valamelyik Mortheon leánykát a szénakazal mögé, az meg rendesen kinevette, mert elvileg igen apró a pecke. Reméli nem rokona ez a gyerek annak, igazán szerencsétlen dolog volna, ha egy ilyen ábrázatos férfiú pajornyi pöccsel volna kénytelen létezni. *
-A' jó bezony! *helyesel Garrikh szavaira* -De én a máklepényre esküszöm.
*No a leánykák úgy tűnik nem sokat láttak még konyhát közelről, mert egyik se tudja mi is az a vakaró. Márpedig feléjük minden tisztes háziasszony ismeri a szót, de hát ezek úgy tűnik túl úri népség az ilyesmihez, tán még fakanál se járt a kezükben. Tisztára, mint odahaza a majorban az ifjak, hát ott is van három jánygyerek, de no, még egy levest se lehet rájuk hagyni, pedig csak néha meg kell keverni.*
-Há' kavarintott tíszta!
*Felel vigyorogva majd tekintete a segítséget kérő elfre siklik, aki egyébként hegyesfülűhöz képest egészen badár.*
-Na gyer' csillagom, majd a Nana segíj *karol is Realelba közben pedig fejével Éné felé bök* -Gyere te is jányom, megtanítlak mozsarat törni *villant felé egy jókedvű mosolyt, s ha a többiek megindulnak, hát velük tart a konyha felé.*
A hozzászólás írója (Nanaryein Beilahr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.25 08:32:39
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-25 02:58:11
Üzenet elküldve: 2019-01-25 02:58:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Trodd nem tudja mennyire ért Prexi az állatokhoz, de abban igazat ad Learon-nak, hogy abban a korban van mikor megérdemel egy sajátot. Akivel törődnie kell ugyanis abból sokat megtanulhat. Ha pedig felnevel egy kiscsikót akkor igazi jó barátra tehet szert. Mondjuk Trodd-nak nincs lova. Nem is tervez. Majd ha lesz földje akkor egy öszvér nem ártana. De az még odébb van. Előbb egy kutya. Azon, hogy Prexi szemében volna valami mikor a lányokra néz csak vállat von. Ő nem nézné ki belőle, de ha Learon ezt mondja akkor el tudja neki hinni. Közben a szekér szép lassan megérkezik Learon házához. Ott Trodd segít levenni a lócát és oda vinni ahol Learon szeretné, hogy legyen. Ha ezzel kész van és a másik nem marasztalja ő hazaindul mert van még dolga otthon. Például havat lapátolni. Évek óta nem volt ilyen hideg. Ez is biztos azért van mert a Szellemjáró már nem vigyáz rájuk.*
*Trodd nem tudja mennyire ért Prexi az állatokhoz, de abban igazat ad Learon-nak, hogy abban a korban van mikor megérdemel egy sajátot. Akivel törődnie kell ugyanis abból sokat megtanulhat. Ha pedig felnevel egy kiscsikót akkor igazi jó barátra tehet szert. Mondjuk Trodd-nak nincs lova. Nem is tervez. Majd ha lesz földje akkor egy öszvér nem ártana. De az még odébb van. Előbb egy kutya. Azon, hogy Prexi szemében volna valami mikor a lányokra néz csak vállat von. Ő nem nézné ki belőle, de ha Learon ezt mondja akkor el tudja neki hinni. Közben a szekér szép lassan megérkezik Learon házához. Ott Trodd segít levenni a lócát és oda vinni ahol Learon szeretné, hogy legyen. Ha ezzel kész van és a másik nem marasztalja ő hazaindul mert van még dolga otthon. Például havat lapátolni. Évek óta nem volt ilyen hideg. Ez is biztos azért van mert a Szellemjáró már nem vigyáz rájuk.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-24 21:54:44
Üzenet elküldve: 2019-01-24 21:54:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
- Ne is figyelj rájuk, Wymni. * Csattan fel Drameiloten, aki eleget hallott, és már kezdi elborítani az agyát a düh vöröslő köde. *
- Emlékszem a születésedre, ezek összehordanak hatot-havat, mindenfélét. * Csóválja a fejét, és sajnálja, hogy testőrök és személyzet nélkül indultak útnak. Szívesen nézné végig, ahogy móresre tanítják ezeket a tiszteletlen parasztokat, hogy kiverik belőlük az őrületet, hogy végre felfogják miről beszélnek, és kikkel. *
- Menjünk! Hagyjuk őket! * Teszi hozzá sokadjára, épp annyira utasítóan, mint kérlelően. * Nem tudom, hogy miért hasonlítotok, hogy mi ez az egész, de az biztos, hogy hazudnak. Te a testvérem vagy, kishúgom, akit mindennél jobban szeretek ezen a világon. Ezek csak valami agyament módon próbálnak kicsalni belőlünk pénz. * Mert mi mást akarnának egy nemes családtól, ha nem aranyat. *
- Ne is figyelj rájuk, Wymni. * Csattan fel Drameiloten, aki eleget hallott, és már kezdi elborítani az agyát a düh vöröslő köde. *
- Emlékszem a születésedre, ezek összehordanak hatot-havat, mindenfélét. * Csóválja a fejét, és sajnálja, hogy testőrök és személyzet nélkül indultak útnak. Szívesen nézné végig, ahogy móresre tanítják ezeket a tiszteletlen parasztokat, hogy kiverik belőlük az őrületet, hogy végre felfogják miről beszélnek, és kikkel. *
- Menjünk! Hagyjuk őket! * Teszi hozzá sokadjára, épp annyira utasítóan, mint kérlelően. * Nem tudom, hogy miért hasonlítotok, hogy mi ez az egész, de az biztos, hogy hazudnak. Te a testvérem vagy, kishúgom, akit mindennél jobban szeretek ezen a világon. Ezek csak valami agyament módon próbálnak kicsalni belőlünk pénz. * Mert mi mást akarnának egy nemes családtól, ha nem aranyat. *
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-24 21:25:26
Üzenet elküldve: 2019-01-24 21:25:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
*A falu, ahogy be ér a társaság egyszerre megy át tüntető tömegbe, és itt sem vagyunk pozíciót vesznek fel. Wagzal szaglása lehet túl jó de Dreyia szerint be kéne fogja az orrát, amíg a faluban vannak. Mirlahil szavai kicsit se hozzák zavarba.*
-Ha osztozkodni tud, az utasítgatást is elfelejtheti. Szolgálok, de nem követek, nem vagyok gyilkos alkat hozzá.
*A nő arca nem kevés érzelmet rejthet el a monokli alá, így nehezebb kiszúrni bármi sunyiságot. De térjünk vissza a falura. Ahogy haladnak hőseink, egyre többen zárkóznak el a velük való csevejtől. Ahogy haladnak páran még az ork felé is mozdulnak, avagy köpnek csak, hogy bebizonyítsák nem félnek tőle. Pedig mindenki jól tudja az igazságot, csak rejtegetik.*
-Nem megyünk be minden flancos épületbe, mert büdös. Elég zűr lesz túlélni ezt a rögtönzött vásárlást. Nem hiába mondtam, hogy csak át futottam eme falun. *Ahogy Wagzal elé köp a helyi vagány egyed, Dreyia a ruhájánál fogva tartja vissza a hústornyot, mielőtt az bármi tettlegességre gondolna csak úgy.*
-Hagyd békén, csak játssza az eszét és szeretne egy pofont. Majd erre hivatkozva az ivó cimboráival neked ugrana. Nem verekedni jöttünk, hanem vásárolni méghozzá több holmit is mivel befagy a seggem ebben a hidegben. Megjegyzem, egy beszólást se akarok hallani.
*Zammiria vagy bátor, vagy vak, mint a denevér, de mégis hulla nyugodtan kezd csevegésbe a fűvész nővel. Ahogy átnézi a termékeit, mérgező hatásút keres, noha halálos tuti nincs de kellemetlenséget okozó biztos. Miközben az árut vizslatja, inkább a köpködőre és azokra figyel, akik szívesen neki ugranának az orknak.*
-Mirla most láthatod miért nem jó a kék vért mutogatni. Nézd azt a szerencsétlent, aki azt hiszi erősebb a vegzálós orknál. Csak mert hazai pályán van. De be kell látni ha Wagzal egyszer megsuhintja, nem kell fel soha többé. Szóval, ha ilyen egyedbe botlasz, kerüld ki, mert büdösebb, mint a rothadó hullák, pláne ha megszólal. Akkor kész életveszély magára nézvést. De ha már ide jöttünk érdeklődjünk. Üdv minden kedves helyi lakónak, átutazónak. *Áll ki a piac közepére.* Vagy a helyi korteskedőknek. Lenne pár kérdésem, ami nem eshet a nehezükre, pláne ha jól és igazat mondanak némi pénzesőre is számíthatnak. Az első kérdés ki mit hallott Artheniorban történtekről? Természetesen csak friss hírekért vagyok némi aranyat kiszórni, olyanért, amit már én is tudok, egy rezet se fizetek. *A nagydarab ember felé néz* Te pont okosnak próbálsz látszani, lássuk, hogy csak egy izomagyú bunkó, vagy aki utálja az orkokat, vagy szorult nemi ész is a két füled közt lévő csont alá. Szóval, nagyfiú hallottál valami érdekeset, ami érdekelhet minket? Ha nem akkor tarts csukva a szád, mert csak köpködni tudsz.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 21:36:55
*A falu, ahogy be ér a társaság egyszerre megy át tüntető tömegbe, és itt sem vagyunk pozíciót vesznek fel. Wagzal szaglása lehet túl jó de Dreyia szerint be kéne fogja az orrát, amíg a faluban vannak. Mirlahil szavai kicsit se hozzák zavarba.*
-Ha osztozkodni tud, az utasítgatást is elfelejtheti. Szolgálok, de nem követek, nem vagyok gyilkos alkat hozzá.
*A nő arca nem kevés érzelmet rejthet el a monokli alá, így nehezebb kiszúrni bármi sunyiságot. De térjünk vissza a falura. Ahogy haladnak hőseink, egyre többen zárkóznak el a velük való csevejtől. Ahogy haladnak páran még az ork felé is mozdulnak, avagy köpnek csak, hogy bebizonyítsák nem félnek tőle. Pedig mindenki jól tudja az igazságot, csak rejtegetik.*
-Nem megyünk be minden flancos épületbe, mert büdös. Elég zűr lesz túlélni ezt a rögtönzött vásárlást. Nem hiába mondtam, hogy csak át futottam eme falun. *Ahogy Wagzal elé köp a helyi vagány egyed, Dreyia a ruhájánál fogva tartja vissza a hústornyot, mielőtt az bármi tettlegességre gondolna csak úgy.*
-Hagyd békén, csak játssza az eszét és szeretne egy pofont. Majd erre hivatkozva az ivó cimboráival neked ugrana. Nem verekedni jöttünk, hanem vásárolni méghozzá több holmit is mivel befagy a seggem ebben a hidegben. Megjegyzem, egy beszólást se akarok hallani.
*Zammiria vagy bátor, vagy vak, mint a denevér, de mégis hulla nyugodtan kezd csevegésbe a fűvész nővel. Ahogy átnézi a termékeit, mérgező hatásút keres, noha halálos tuti nincs de kellemetlenséget okozó biztos. Miközben az árut vizslatja, inkább a köpködőre és azokra figyel, akik szívesen neki ugranának az orknak.*
-Mirla most láthatod miért nem jó a kék vért mutogatni. Nézd azt a szerencsétlent, aki azt hiszi erősebb a vegzálós orknál. Csak mert hazai pályán van. De be kell látni ha Wagzal egyszer megsuhintja, nem kell fel soha többé. Szóval, ha ilyen egyedbe botlasz, kerüld ki, mert büdösebb, mint a rothadó hullák, pláne ha megszólal. Akkor kész életveszély magára nézvést. De ha már ide jöttünk érdeklődjünk. Üdv minden kedves helyi lakónak, átutazónak. *Áll ki a piac közepére.* Vagy a helyi korteskedőknek. Lenne pár kérdésem, ami nem eshet a nehezükre, pláne ha jól és igazat mondanak némi pénzesőre is számíthatnak. Az első kérdés ki mit hallott Artheniorban történtekről? Természetesen csak friss hírekért vagyok némi aranyat kiszórni, olyanért, amit már én is tudok, egy rezet se fizetek. *A nagydarab ember felé néz* Te pont okosnak próbálsz látszani, lássuk, hogy csak egy izomagyú bunkó, vagy aki utálja az orkokat, vagy szorult nemi ész is a két füled közt lévő csont alá. Szóval, nagyfiú hallottál valami érdekeset, ami érdekelhet minket? Ha nem akkor tarts csukva a szád, mert csak köpködni tudsz.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 21:36:55
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 20:22:49
Üzenet elküldve: 2019-01-23 20:22:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Dram megragadja a csuklóját így nem tud eljutni a nőig ám azon felszökik a szemöldöke, hogy eléje köptek. Ha lenne kard az oldalán és ügyesen forgatná most nekiugrana a férfinek. Őt nem érdekli más keserűsége, nem ő okozta, legalábbis, nem direkt, ezért hát ne is rajta legyen levezetve az ilyesmi. Ám mivel kard híján van csak kap egy iszonyat bosszús tekintetet amaz, amellyel már talán felesége arcán is találkozhatott ha az ugyanolyan heves és forrófejű mint utódja.
A nő vallomásán kétségbeesetten Dramra tekint, mert neki ő a legkedvesebb, ő a bátya, a kedvese, az élete, tehát tőle vár valamire, hogy megcáfolja, hogy megrázza a fejét vagy azt mondja ott volt a lány születésén, vagy emlékszik anyja nagy pocakjára, bármire, ami azt jelzi, hogy ő az, aki eddig is volt, nem valaki idegen. *
- Miért kellett volna egy paraszt asszony kölyke atyámnak? Mi haszna lett volna abból, hogy felnevel és taníttat, ha még csak nem is az ő vére lennék? Ennek semmi értelme...
* Dram megragadja a csuklóját így nem tud eljutni a nőig ám azon felszökik a szemöldöke, hogy eléje köptek. Ha lenne kard az oldalán és ügyesen forgatná most nekiugrana a férfinek. Őt nem érdekli más keserűsége, nem ő okozta, legalábbis, nem direkt, ezért hát ne is rajta legyen levezetve az ilyesmi. Ám mivel kard híján van csak kap egy iszonyat bosszús tekintetet amaz, amellyel már talán felesége arcán is találkozhatott ha az ugyanolyan heves és forrófejű mint utódja.
A nő vallomásán kétségbeesetten Dramra tekint, mert neki ő a legkedvesebb, ő a bátya, a kedvese, az élete, tehát tőle vár valamire, hogy megcáfolja, hogy megrázza a fejét vagy azt mondja ott volt a lány születésén, vagy emlékszik anyja nagy pocakjára, bármire, ami azt jelzi, hogy ő az, aki eddig is volt, nem valaki idegen. *
- Miért kellett volna egy paraszt asszony kölyke atyámnak? Mi haszna lett volna abból, hogy felnevel és taníttat, ha még csak nem is az ő vére lennék? Ennek semmi értelme...
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:36:18
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:36:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Ha egy üzlet beindul//
//Háztűznéző//
*Learon szavaira felvonja a szemöldökét. Ilyet is tud a mágia? Miket meg nem tud. Sfetts bácsi szavaira bólogat.*
-Ez nagy segítség lenne.
*Ha tudna sarat csinálni és egyből meg is szilárdulna akkor igazán nem mondhatja a másik, hogy nem tud segíteni. Ennél nagyobb segítség nem is lehetne. A vendégek érkezésekor ő nem akart kioktató lenni. Egykedvűen hallgatja a válaszokat. Nem sokat alkudoznak. Ő csak bólint. A megjegyzésre, hogy még mehet a hajóhoz szintén bólint.*
-Akkor megyek még kettővel.
*Hatvan arany már jó pénz. Egy kisebb birkát is lehet annyi pénzért venni. Bár majd még el kell gondolkoznia rajta mit akar venni. Közben Learon is üzletelget. A kereskedők vele jobban járnak. A városi éhezők tényleg jól járnak majd az almával és sajttal. Az odasétáló lány felé néz Trodd. Őt nem zavarja a kérdés. Egykedvűen válaszol.*
-Nem tudok róla. Dohányra majd lesz, de csak jövőre vagy az után.
//Háztűznéző//
*Learon szavaira felvonja a szemöldökét. Ilyet is tud a mágia? Miket meg nem tud. Sfetts bácsi szavaira bólogat.*
-Ez nagy segítség lenne.
*Ha tudna sarat csinálni és egyből meg is szilárdulna akkor igazán nem mondhatja a másik, hogy nem tud segíteni. Ennél nagyobb segítség nem is lehetne. A vendégek érkezésekor ő nem akart kioktató lenni. Egykedvűen hallgatja a válaszokat. Nem sokat alkudoznak. Ő csak bólint. A megjegyzésre, hogy még mehet a hajóhoz szintén bólint.*
-Akkor megyek még kettővel.
*Hatvan arany már jó pénz. Egy kisebb birkát is lehet annyi pénzért venni. Bár majd még el kell gondolkoznia rajta mit akar venni. Közben Learon is üzletelget. A kereskedők vele jobban járnak. A városi éhezők tényleg jól járnak majd az almával és sajttal. Az odasétáló lány felé néz Trodd. Őt nem zavarja a kérdés. Egykedvűen válaszol.*
-Nem tudok róla. Dohányra majd lesz, de csak jövőre vagy az után.
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:13:00
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:13:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Háztűznéző//
*Úgy tűnk, pont egy jó pörkölt közben érkeztek, így nem is csodálja, hogy kioktató a juhász forma. Latamiet különösebben nem zavarja, míg nem toldja meg valaki pengével, vagy fenyegetéssel a szavait. Chayss viszont stílusából fakadóan tudja kezelni, ettől nem tart. Ellenben a vásárlást úgy képzeli, hogy az utolsó garasig elköltik amijük van, erről Latamie meg van győződve, így amikor három gazdához lép oda, vagy legyenek bármik, és alkuszik a bőrre, almára, s amire lehet, Latamie kényelembe helyezi magát egy rakás gerendán. Nem kíván beleszólni az alku dolgába, ő a részét odaadta, innentől az igric dolga hogy fialjon az arany. Meglehetősen el is unja magát. Bár általánosan igaz rá a flegma kifejezés, most pláne.
~Utánpótlás kellene a dohányból. A kárhozottak is akarnak vidulni...~
Feláll a rönkökről és közelebb araszol a beszélgetést hallgatva, majd csak úgy, mint aki mindig is a társalgás része volt, teszi fel a kérdést.*
- Takarítanak be a környéken dohányt, vagy kedvjavító füvet? Ördögvigyort? Szárítva. *Magára is gondol, de miért ne lehetne eladni is. A kikötőben, a Patkányfészekben nem volt ekkora szája, de hiába, ez itt nem a kikötő.
Csípőre támasztott kézzel jártatja tengerzöld eddig
ieknél jóval érdeklődőbb tekintetét a két férfi közt.*
//Háztűznéző//
*Úgy tűnk, pont egy jó pörkölt közben érkeztek, így nem is csodálja, hogy kioktató a juhász forma. Latamiet különösebben nem zavarja, míg nem toldja meg valaki pengével, vagy fenyegetéssel a szavait. Chayss viszont stílusából fakadóan tudja kezelni, ettől nem tart. Ellenben a vásárlást úgy képzeli, hogy az utolsó garasig elköltik amijük van, erről Latamie meg van győződve, így amikor három gazdához lép oda, vagy legyenek bármik, és alkuszik a bőrre, almára, s amire lehet, Latamie kényelembe helyezi magát egy rakás gerendán. Nem kíván beleszólni az alku dolgába, ő a részét odaadta, innentől az igric dolga hogy fialjon az arany. Meglehetősen el is unja magát. Bár általánosan igaz rá a flegma kifejezés, most pláne.
~Utánpótlás kellene a dohányból. A kárhozottak is akarnak vidulni...~
Feláll a rönkökről és közelebb araszol a beszélgetést hallgatva, majd csak úgy, mint aki mindig is a társalgás része volt, teszi fel a kérdést.*
- Takarítanak be a környéken dohányt, vagy kedvjavító füvet? Ördögvigyort? Szárítva. *Magára is gondol, de miért ne lehetne eladni is. A kikötőben, a Patkányfészekben nem volt ekkora szája, de hiába, ez itt nem a kikötő.
Csípőre támasztott kézzel jártatja tengerzöld eddig
ieknél jóval érdeklődőbb tekintetét a két férfi közt.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 17:01:37
Üzenet elküldve: 2019-01-23 17:01:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
*Wagzal szavait békülékenyen fogadja, saját méreteinek említésére pedig még egy pajkos mosolyt is kap a zsoldos. A témához viszont Zam már nem tesz hozzá, Dreyia válasza után sem. Azt nem bánja, ha szórakoznak rajta még egy sort, jót tesz a csapatszellemnek. A vallás témáját szintén csak csendben végighallgatja, viszont Wagzal után sandít, vajon miben töri a fejét, mikor megpróbál lemaradni tőle. Ha szemtelen próbálkozása sikerrel jár, s tán Mirlahin felcsattan, hátraszól a válla felett.*
- Wagzal, kérlek ne most udvarolj, mindjárt ott vagyunk.
*De csupán ebben az esetben hangzanak el ezek a szavak.
A különös épületekről még nem alkot véleményt.
Bár Dreyiának van némi terepismerete, sajnos nem derül ki előre, milyen barátságtalan vidék ez a maguk fajták számára. No persze, nagyon nem ütközik meg rajta, tisztában van fajuk népszerűtlenségével, ráadásul csapatba verődve toppantak be, ám egy kicsit mégis melegebb fogadtatásban reménykedett.
Látszólag nem veszi fel komolyabban az ellenségességet, nem süti le megalázkodón a tekintetét, de nem is keresi a konfliktust, igyekszik továbbra is úgy viselkedni, mint egy mindennapi vásárló. Reméli, hogy társai se hagyják provokálni magukat, főként Wagzalra gondolva. Kíváncsi, hogyan állja meg a helyét testőreként, a két nőstény pedig csapattársként.
Míg keresi a kívánt portékát, kedvetlenül veszi tudomásul, hogy itt véletlenül nem fognak kihallgatni semmit, hiszen elhallgat mindenki a közelükben. S amint a keresett árust megpillantja, már tudja, hogy ez sok aranyába fog kerülni. Ennek ellenére szolid mosolyt ölt és megáll nála. Hátrahajtja a fejéről a csuklyát, hogy talán kevésbé tűnjön ijesztőnek, vagy rosszban sántikálónak, s egyfajta tiszteletet is megadjon. Szokásos, puha hangján szólítja meg a nőt.*
- Jó napot, asszonyom! Mit szól ehhez a szokatlan időjáráshoz?
*Hallhatón csörren erszénye, ahogy zsebéből előhúzza, és egy kicsit turkál benne, pedig pontosan tudja, hogy mennyi arany van benne.*
- Kész szerencse, hogy ebben a fogvacogtató hidegben is működik a piac.
*Tekintete hol az áruson, hol a portékán függ. Elsősorban sebek ellátásához szükséges holmit keres a választékban, amivel már nem kell külön pepecselni. Nagyon kezd úgy festeni a dolog, hogy útközben kell használniuk.*
*Wagzal szavait békülékenyen fogadja, saját méreteinek említésére pedig még egy pajkos mosolyt is kap a zsoldos. A témához viszont Zam már nem tesz hozzá, Dreyia válasza után sem. Azt nem bánja, ha szórakoznak rajta még egy sort, jót tesz a csapatszellemnek. A vallás témáját szintén csak csendben végighallgatja, viszont Wagzal után sandít, vajon miben töri a fejét, mikor megpróbál lemaradni tőle. Ha szemtelen próbálkozása sikerrel jár, s tán Mirlahin felcsattan, hátraszól a válla felett.*
- Wagzal, kérlek ne most udvarolj, mindjárt ott vagyunk.
*De csupán ebben az esetben hangzanak el ezek a szavak.
A különös épületekről még nem alkot véleményt.
Bár Dreyiának van némi terepismerete, sajnos nem derül ki előre, milyen barátságtalan vidék ez a maguk fajták számára. No persze, nagyon nem ütközik meg rajta, tisztában van fajuk népszerűtlenségével, ráadásul csapatba verődve toppantak be, ám egy kicsit mégis melegebb fogadtatásban reménykedett.
Látszólag nem veszi fel komolyabban az ellenségességet, nem süti le megalázkodón a tekintetét, de nem is keresi a konfliktust, igyekszik továbbra is úgy viselkedni, mint egy mindennapi vásárló. Reméli, hogy társai se hagyják provokálni magukat, főként Wagzalra gondolva. Kíváncsi, hogyan állja meg a helyét testőreként, a két nőstény pedig csapattársként.
Míg keresi a kívánt portékát, kedvetlenül veszi tudomásul, hogy itt véletlenül nem fognak kihallgatni semmit, hiszen elhallgat mindenki a közelükben. S amint a keresett árust megpillantja, már tudja, hogy ez sok aranyába fog kerülni. Ennek ellenére szolid mosolyt ölt és megáll nála. Hátrahajtja a fejéről a csuklyát, hogy talán kevésbé tűnjön ijesztőnek, vagy rosszban sántikálónak, s egyfajta tiszteletet is megadjon. Szokásos, puha hangján szólítja meg a nőt.*
- Jó napot, asszonyom! Mit szól ehhez a szokatlan időjáráshoz?
*Hallhatón csörren erszénye, ahogy zsebéből előhúzza, és egy kicsit turkál benne, pedig pontosan tudja, hogy mennyi arany van benne.*
- Kész szerencse, hogy ebben a fogvacogtató hidegben is működik a piac.
*Tekintete hol az áruson, hol a portékán függ. Elsősorban sebek ellátásához szükséges holmit keres a választékban, amivel már nem kell külön pepecselni. Nagyon kezd úgy festeni a dolog, hogy útközben kell használniuk.*
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 13:57:05
Üzenet elküldve: 2019-01-23 13:57:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mozdulatai nyomán a leány készségesen préselődik egyre jobban hozzá, az ő alkarja meg Nava hátán nyugszik, széttárt tenyere annak laposkáit érinti, Nava talán érezheti is, hogy Tizio karjának izmai befeszülnek. ~Mámorító az illatod. Csapdába ejtesz vele.~ Másik keze végigsimít a lány nyakán, hüvelyujja végigcirógatja a másik kulcscsontját, kisujja ezúttal illetlenül lefelé kalandozik, de az egész csak egy pillanat, mert keze a lány vállára siklik, a lány érintése nyomán izmai meg-megfeszülnek.*
- Nem érdekel? Pedig érdekelhetne. De talán ez egy szabadabb világ, mint odahaza. ~Ott gonosz nyelvektől megkapnád a magadét. Én meg a büntetésem.~ *Bordáinak simogatásától csiklandósan elmosolyodik, kicsit el is mozdul a csípőjével oldalirányba. ~Hagyd abba, mert később már nem fogsz tudni leállni.~ A lány könnyek futotta szemei meg is győzik, a keze a lány válláról felemelkedik, tenyerét gyengéden az arcára simítja, hüvelyujját végighúzza a lány szeme alatt, hogy letörölhesse azokat a könnyeket, amik oly rövid időre fátyolozzák Nava tekintetét.*
- Hát látod, hogy máris bántalak. *Hosszú győzködésre nincsen ideje, Nava nem hagy neki, mert ezúttal ő az, aki a csókot kezdeményezi, csókjuk már az imént is heves volt, de a lány annyi szenvedélyt ad bele, hogy Tizio megfelejtkezik eddigi averzióiról, megfelejtkezik az illemről is, keze lecsúszik a lány arcáról, egyenesen annak mellére, viszont nem gyúrja, egyszerűen csak ott a tenyere, illetlen, ámbátor puha mozdulat, vére dobol a fülébe, valószínűleg bőrlégzéssel lélegezhet, mert egyáltalán nem jut levegőhöz, csak mikor elválnak ajkaik, úgy kap levegő után ekkor, mit a fuldokló, mikor feje a víz fölé bukkan végre.* - Én nem ígérhetek semmit neked. Semmi olyat, amire a nők vágyhatnak. ~Románcot, házasságot.~ Ez rendszerint bántja őket. Mindenkit a habitusához mérten. *Ebben a pillanatban már képes lenne elereszteni a lányt, de egyelőre nem teszi, fél karja ugyanúgy Nava háta mögött van, a másik visszavándorol az arcára, hogy megint végigcirógassa.* - Rokonszenves vagy nekem. Sokkal jobban, mint kéne. ~Félvér vagy, a kurva életbe is.~ Biztos azért, mert elesett nyomorult vagyok és hálás vagyok a gondoskodásért. *Tekintete újra a lány szájára siklik, a következő pillanatban újra megcsókolja, két tenyere közé veszi a lány arcát.* - A csókodért is az vagyok. A mámorító illatodért. ~Felér a spanglival is.~ Bármikor képes lennék csókolni és a hajadba fúrni az orrom, hogy érezzem az illatod. De ha ezt itt és most nem hagyjuk abba, akkor nem tudom garantálni, hogy a továbbiakban is úriember maradok. *Suttog, minden második szónál futó csókot lehel a lány ajkaira, ha az nem távolodott el tőle túlságosan, vagy utasítja ezt Tizio szavai után. ~Hülye vagyok, hogy akkor sikerül őszintének lenni, mikor pont nem kellene.~*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.23 15:33:52
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mozdulatai nyomán a leány készségesen préselődik egyre jobban hozzá, az ő alkarja meg Nava hátán nyugszik, széttárt tenyere annak laposkáit érinti, Nava talán érezheti is, hogy Tizio karjának izmai befeszülnek. ~Mámorító az illatod. Csapdába ejtesz vele.~ Másik keze végigsimít a lány nyakán, hüvelyujja végigcirógatja a másik kulcscsontját, kisujja ezúttal illetlenül lefelé kalandozik, de az egész csak egy pillanat, mert keze a lány vállára siklik, a lány érintése nyomán izmai meg-megfeszülnek.*
- Nem érdekel? Pedig érdekelhetne. De talán ez egy szabadabb világ, mint odahaza. ~Ott gonosz nyelvektől megkapnád a magadét. Én meg a büntetésem.~ *Bordáinak simogatásától csiklandósan elmosolyodik, kicsit el is mozdul a csípőjével oldalirányba. ~Hagyd abba, mert később már nem fogsz tudni leállni.~ A lány könnyek futotta szemei meg is győzik, a keze a lány válláról felemelkedik, tenyerét gyengéden az arcára simítja, hüvelyujját végighúzza a lány szeme alatt, hogy letörölhesse azokat a könnyeket, amik oly rövid időre fátyolozzák Nava tekintetét.*
- Hát látod, hogy máris bántalak. *Hosszú győzködésre nincsen ideje, Nava nem hagy neki, mert ezúttal ő az, aki a csókot kezdeményezi, csókjuk már az imént is heves volt, de a lány annyi szenvedélyt ad bele, hogy Tizio megfelejtkezik eddigi averzióiról, megfelejtkezik az illemről is, keze lecsúszik a lány arcáról, egyenesen annak mellére, viszont nem gyúrja, egyszerűen csak ott a tenyere, illetlen, ámbátor puha mozdulat, vére dobol a fülébe, valószínűleg bőrlégzéssel lélegezhet, mert egyáltalán nem jut levegőhöz, csak mikor elválnak ajkaik, úgy kap levegő után ekkor, mit a fuldokló, mikor feje a víz fölé bukkan végre.* - Én nem ígérhetek semmit neked. Semmi olyat, amire a nők vágyhatnak. ~Románcot, házasságot.~ Ez rendszerint bántja őket. Mindenkit a habitusához mérten. *Ebben a pillanatban már képes lenne elereszteni a lányt, de egyelőre nem teszi, fél karja ugyanúgy Nava háta mögött van, a másik visszavándorol az arcára, hogy megint végigcirógassa.* - Rokonszenves vagy nekem. Sokkal jobban, mint kéne. ~Félvér vagy, a kurva életbe is.~ Biztos azért, mert elesett nyomorult vagyok és hálás vagyok a gondoskodásért. *Tekintete újra a lány szájára siklik, a következő pillanatban újra megcsókolja, két tenyere közé veszi a lány arcát.* - A csókodért is az vagyok. A mámorító illatodért. ~Felér a spanglival is.~ Bármikor képes lennék csókolni és a hajadba fúrni az orrom, hogy érezzem az illatod. De ha ezt itt és most nem hagyjuk abba, akkor nem tudom garantálni, hogy a továbbiakban is úriember maradok. *Suttog, minden második szónál futó csókot lehel a lány ajkaira, ha az nem távolodott el tőle túlságosan, vagy utasítja ezt Tizio szavai után. ~Hülye vagyok, hogy akkor sikerül őszintének lenni, mikor pont nem kellene.~*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.23 15:33:52
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 12:47:42
Üzenet elküldve: 2019-01-23 12:47:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Vészmadarak//
* A szedett-vetett csapatot igen megbámulják a piacon, főleg Wagzalt, akit jól látható undorral méregetnek errefelé. Mindenki azon van, hogy kikerüljön az útjából, és kerülje a pillantását, bár van néhány nagyobb darab férfi, aki mintha kihívóan méregetné. Sőt, akad egy dús sötétbarna hajú, látszólag a fizikai munkától jó kondiban lévő fickó, aki még az ork lába elé is köp. Egyértelműnek tűnhet, hogy nem egy szívesen látott csapat Kalácsfalva piacán, épp ezért nem is nagyon beszélgetnek velük, a tömeg rendre elhalkul, amikor a közelükbe érnek. Az árusok persze nem zárnak be csak emiatt, de nem is kiabálnak feléjük jobbnál jobb ajánlatokat. Ha Zammiria elég sokáig nézelődik ennek ellenére is, akkor hamarosan megláthat egy harmincas évei végén járó emberi nőt, aki előtt gyógynövények sorakoznak, de ő se tűnik túl lelkesnek azzal kapcsolatban, hogy üzletet köthessen a társasággal. *
* A szedett-vetett csapatot igen megbámulják a piacon, főleg Wagzalt, akit jól látható undorral méregetnek errefelé. Mindenki azon van, hogy kikerüljön az útjából, és kerülje a pillantását, bár van néhány nagyobb darab férfi, aki mintha kihívóan méregetné. Sőt, akad egy dús sötétbarna hajú, látszólag a fizikai munkától jó kondiban lévő fickó, aki még az ork lába elé is köp. Egyértelműnek tűnhet, hogy nem egy szívesen látott csapat Kalácsfalva piacán, épp ezért nem is nagyon beszélgetnek velük, a tömeg rendre elhalkul, amikor a közelükbe érnek. Az árusok persze nem zárnak be csak emiatt, de nem is kiabálnak feléjük jobbnál jobb ajánlatokat. Ha Zammiria elég sokáig nézelődik ennek ellenére is, akkor hamarosan megláthat egy harmincas évei végén járó emberi nőt, aki előtt gyógynövények sorakoznak, de ő se tűnik túl lelkesnek azzal kapcsolatban, hogy üzletet köthessen a társasággal. *
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 10:33:42
Üzenet elküldve: 2019-01-23 10:33:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Háztűznéző//
*Latamie csendessége nem lepi meg, látta, milyen jól érezte magát a hajón, biztosan visszavágyik újra a vízre. Ha itt jól mennek a dolgok, akkor lesz alkalma sokat hajózni fel-le a folyón.
A hármast úgy látszik, evés közben zavarták meg, de választ kapnak a kérdésükre. Egy földművesnek tetsző, barbár arcú fickó birkabőrt adna el.*
- Mi kérünk bocsánatot, hogy evés közben zavarunk. *Mosolyog az igric, majd a mutatott birkabőr felé pillant.*
- Megvesszük azt a bőrt. *Biccent kurtán. Jól jöhet még és a birkabőr kelendő áru, bár a férfi azt mondta, neki csak ez van, azért még megkérdezi.*
- Ha van máshol is, még egy darabig itt leszünk. A hajónk nem messze kötött ki, most pakolják. Ha az indulás előtt odaérsz még, akkor megveszek mást is.
*Egy kecskeszagú férfi is felszólal, almát, diót és sajtot kínál eladásra.*
- Persze, hogy érdekel a dolog, az artheniori otthontalanok biztosan örülnének a gyümölcsnek és a többinek is. *Mosolyog.*
- Most háromszáz aranyat szánnék erre, ezért mennyit tudnál adni? Sajnos már eléggé kiköltekeztünk a piacon. Tíz kiló almát, tíz kiló diót és öt korong sajtot mondjuk? *Ha a piaci árakat veszi, akkor gyors fejszámolással körülbelül ennyire saccolna.*
- Ha pedig sikerül beindítani a kereskedelmet, akkor akár rendszeres vevőd is lennék. *Teszi még hozzá.
A gnóm öreg nem törődik velük, pedig biztosan nála is találna megvehető dolgot, de bizonyosan oka van, hogy nem üzletel vele, őt békén is hagyja, miközben várja a válaszokat.*
//Háztűznéző//
*Latamie csendessége nem lepi meg, látta, milyen jól érezte magát a hajón, biztosan visszavágyik újra a vízre. Ha itt jól mennek a dolgok, akkor lesz alkalma sokat hajózni fel-le a folyón.
A hármast úgy látszik, evés közben zavarták meg, de választ kapnak a kérdésükre. Egy földművesnek tetsző, barbár arcú fickó birkabőrt adna el.*
- Mi kérünk bocsánatot, hogy evés közben zavarunk. *Mosolyog az igric, majd a mutatott birkabőr felé pillant.*
- Megvesszük azt a bőrt. *Biccent kurtán. Jól jöhet még és a birkabőr kelendő áru, bár a férfi azt mondta, neki csak ez van, azért még megkérdezi.*
- Ha van máshol is, még egy darabig itt leszünk. A hajónk nem messze kötött ki, most pakolják. Ha az indulás előtt odaérsz még, akkor megveszek mást is.
*Egy kecskeszagú férfi is felszólal, almát, diót és sajtot kínál eladásra.*
- Persze, hogy érdekel a dolog, az artheniori otthontalanok biztosan örülnének a gyümölcsnek és a többinek is. *Mosolyog.*
- Most háromszáz aranyat szánnék erre, ezért mennyit tudnál adni? Sajnos már eléggé kiköltekeztünk a piacon. Tíz kiló almát, tíz kiló diót és öt korong sajtot mondjuk? *Ha a piaci árakat veszi, akkor gyors fejszámolással körülbelül ennyire saccolna.*
- Ha pedig sikerül beindítani a kereskedelmet, akkor akár rendszeres vevőd is lennék. *Teszi még hozzá.
A gnóm öreg nem törődik velük, pedig biztosan nála is találna megvehető dolgot, de bizonyosan oka van, hogy nem üzletel vele, őt békén is hagyja, miközben várja a válaszokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248