Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 01:33:12
Üzenet elküldve: 2019-01-23 01:33:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//A hozzászólás 16+os jelenetet tartalmaz.//
* Az agyaras útitársuk láthatóan élvezi, hogy zavarba hozhatja a rabszolgának kikiáltott haramiát. Nagyon úgy fest, hogy tisztában van mindegyikük vele, hogy egy újabb összecsapásnál nem csak a páncéljára számíthat ismét, de alatta jóval csúnyább sérüléseket okozni képes izomzat rejtőzködik, mint a bőrpáncél alatt.*
~ De ha négyünket támadnak meg, akkor amilyen lelkesen vetette bele magát az íjjal fenyegetésbe, nekünk is a hasznunkra válna.
De azért nem próbálnám ki a csapatot nagyobb banda ellen. Három lövész. És a közelharcosok rohamát alig van valaki, aki felfogni képes, ha nagy nyomással kerülünk szembe.
Erdőben még hatékonyak lehetünk, de egy... Kár ezen rágódni. Majd lesz, ahogy alakul.~
* Ám a szabó centi témája immáron három utazót kezd érdekelni, ezért Wagzal tovább folytatja-*
-Igen, sejtettem, hogy nem teljesen mindegy a jel. De miért ne érdekelne, amivel foglalkozol? Ráadásul rajtam bőségesen kell a méretet venni.
* Kicsit lassítja a lépteit, hogy Mirlahin is oda érjen mellé, nem azért, mert megunná a hátra fordulást, csupán tetszik neki, amit a vallás terén mond. És más valami is. A fenekét kezdi el simogatni, ha a lány nem tesz ellene semmit.*
-Igazad van, az az isten nem javaslatokat ad híveinek, hanem parancsokat. *és ha sikerült a szép idomát megérinteni, hát most páncélos kesztyűjével a lába közé nyúlva jól meg is szorítja.* Idővel rá fogja bírni, hogy engedelmeskedjen.
* Ha az útonálló mindent megtesz annak érdekében, hogy kikerülje és kartávolságnál távolabb maradjon, akkor a férfi nem mozdul Zammiria mellől és ezekre a mozdulatokra nem kerül sor. Távol maradva így jótevőjétől is.*
-Igen szokatlan. Mintha egy kénbánya robbant volna fel abban az épületben. *mutat az alkimistaműhelyre annak ellenére, hogy nem tudja, fel szoktak-e robbanni a kén lelőhelyei. De határozottan nem olyat érez az orrában, mint egyszerű kén szaga. De jobb hasonlat most nem jut az eszébe. Így is kevés alkalommal találkozott ezzel az anyaggal, amit most érez, azzal meg talán soha.*
-Talán meg kéne nézni közelebbről.
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//A hozzászólás 16+os jelenetet tartalmaz.//
* Az agyaras útitársuk láthatóan élvezi, hogy zavarba hozhatja a rabszolgának kikiáltott haramiát. Nagyon úgy fest, hogy tisztában van mindegyikük vele, hogy egy újabb összecsapásnál nem csak a páncéljára számíthat ismét, de alatta jóval csúnyább sérüléseket okozni képes izomzat rejtőzködik, mint a bőrpáncél alatt.*
~ De ha négyünket támadnak meg, akkor amilyen lelkesen vetette bele magát az íjjal fenyegetésbe, nekünk is a hasznunkra válna.
De azért nem próbálnám ki a csapatot nagyobb banda ellen. Három lövész. És a közelharcosok rohamát alig van valaki, aki felfogni képes, ha nagy nyomással kerülünk szembe.
Erdőben még hatékonyak lehetünk, de egy... Kár ezen rágódni. Majd lesz, ahogy alakul.~
* Ám a szabó centi témája immáron három utazót kezd érdekelni, ezért Wagzal tovább folytatja-*
-Igen, sejtettem, hogy nem teljesen mindegy a jel. De miért ne érdekelne, amivel foglalkozol? Ráadásul rajtam bőségesen kell a méretet venni.
* Kicsit lassítja a lépteit, hogy Mirlahin is oda érjen mellé, nem azért, mert megunná a hátra fordulást, csupán tetszik neki, amit a vallás terén mond. És más valami is. A fenekét kezdi el simogatni, ha a lány nem tesz ellene semmit.*
-Igazad van, az az isten nem javaslatokat ad híveinek, hanem parancsokat. *és ha sikerült a szép idomát megérinteni, hát most páncélos kesztyűjével a lába közé nyúlva jól meg is szorítja.* Idővel rá fogja bírni, hogy engedelmeskedjen.
* Ha az útonálló mindent megtesz annak érdekében, hogy kikerülje és kartávolságnál távolabb maradjon, akkor a férfi nem mozdul Zammiria mellől és ezekre a mozdulatokra nem kerül sor. Távol maradva így jótevőjétől is.*
-Igen szokatlan. Mintha egy kénbánya robbant volna fel abban az épületben. *mutat az alkimistaműhelyre annak ellenére, hogy nem tudja, fel szoktak-e robbanni a kén lelőhelyei. De határozottan nem olyat érez az orrában, mint egyszerű kén szaga. De jobb hasonlat most nem jut az eszébe. Így is kevés alkalommal találkozott ezzel az anyaggal, amit most érez, azzal meg talán soha.*
-Talán meg kéne nézni közelebbről.
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-23 00:29:31
Üzenet elküldve: 2019-01-23 00:29:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
-Vagy úgy.
*Feleli fagyosan az orknak, mert azért azt nem fogja elfelejteni egyhamar, hogy Wagzal majdnem ájultra verte, miután megadta magát. Jelenleg nem lenne sok esélye a hústorony ellen, ahogy annak sem tudja elejét venni, hogy az ork bámulja, ha neki úgy tetszik. Odahaza rá sem nézhettek a hímek a hozzá hasonló nőstényekre. Kissé feszélyezi is az érdemtelen szempár, azonban csak gondolatban játszhat el vele, hogy csizmájával tapossa felismerhetetlenre az ork képét.
Gyanúja beigazolódik, a nőstény valóban követi a sötétség istenének tanait. Miközben a mélységit hallgatja, tekintete találkozik Zammiriával, az alkalmat kihasználva meg is ereszt felé egy félmosolyt.*
-Követed, de rábír majd, hogy szolgáld is.
*Címzi válaszul Dreyiának, de elhallgat, mikor az mellé lép. Bár ő is rábírhatná, hogy szolgálja! Vagy kövesse, ha úgy tetszik. Egyre megy.
Most azonban egyetlen szövetségese a kis megmentője, az előtte haladó nőstényke lehet. Hasznát veheti még Zammiria jó szívének, talán nem árt, ha rászolgál a bizalmára is majd.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
-Vagy úgy.
*Feleli fagyosan az orknak, mert azért azt nem fogja elfelejteni egyhamar, hogy Wagzal majdnem ájultra verte, miután megadta magát. Jelenleg nem lenne sok esélye a hústorony ellen, ahogy annak sem tudja elejét venni, hogy az ork bámulja, ha neki úgy tetszik. Odahaza rá sem nézhettek a hímek a hozzá hasonló nőstényekre. Kissé feszélyezi is az érdemtelen szempár, azonban csak gondolatban játszhat el vele, hogy csizmájával tapossa felismerhetetlenre az ork képét.
Gyanúja beigazolódik, a nőstény valóban követi a sötétség istenének tanait. Miközben a mélységit hallgatja, tekintete találkozik Zammiriával, az alkalmat kihasználva meg is ereszt felé egy félmosolyt.*
-Követed, de rábír majd, hogy szolgáld is.
*Címzi válaszul Dreyiának, de elhallgat, mikor az mellé lép. Bár ő is rábírhatná, hogy szolgálja! Vagy kövesse, ha úgy tetszik. Egyre megy.
Most azonban egyetlen szövetségese a kis megmentője, az előtte haladó nőstényke lehet. Hasznát veheti még Zammiria jó szívének, talán nem árt, ha rászolgál a bizalmára is majd.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 22:03:18
Üzenet elküldve: 2019-01-22 22:03:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Lassú és megfontolt léptekkel hagyja el a szántóföldek téli magányát és tér át a Tharg birtokok látványában hasonló kopárságába. Régi szép emlékek kötik őt ehhez a vidékhez, ugyan is itt kezdődött élete nagy kutatása. A két fél elf fattyú bizony erről a területről származott. Vajon mi lehet velük? Mennyit öregedhettek a doktor csoda kotyvalékának eredményeként. Csupa csupa kérdés és talány, amelyekre jó lenne választ kapni.
A lassú haladás közben elő is keresi jegyzeteit, hogy ezeket a régi emlékeket felidézze. Ahogy előre baktat óvatosan, úgy törnek elő az emlékek. Ha most érzelgős lenne egy könnycsepp is végig gördülhetne az arcán. Azonban nem olyan fából faragták. Inkább csak megfontoltan halad tovább és amikor elég volt már a nosztalgiából, akkor elteszi a kis jegyzetet.
Ismét magányosan halad. Üres gondolatokkal halad célja irányába, csak a földet bámulja és néha néha tekint fel, hogy szemeivel a hegyi várost keresse. Nem kell sokat keresni a síkvidéken, hamar meg is lesz és így megszaporíthatja a lépéseit. Célja tudatában egyre közelebb érkezik a városkához.*
A lassú haladás közben elő is keresi jegyzeteit, hogy ezeket a régi emlékeket felidézze. Ahogy előre baktat óvatosan, úgy törnek elő az emlékek. Ha most érzelgős lenne egy könnycsepp is végig gördülhetne az arcán. Azonban nem olyan fából faragták. Inkább csak megfontoltan halad tovább és amikor elég volt már a nosztalgiából, akkor elteszi a kis jegyzetet.
Ismét magányosan halad. Üres gondolatokkal halad célja irányába, csak a földet bámulja és néha néha tekint fel, hogy szemeivel a hegyi várost keresse. Nem kell sokat keresni a síkvidéken, hamar meg is lesz és így megszaporíthatja a lépéseit. Célja tudatában egyre közelebb érkezik a városkához.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 21:46:52
Üzenet elküldve: 2019-01-22 21:46:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Szeretném azt hinni, hogy tudnám... *suttogja a szavakat. ~De nem vagyok biztos benne, hogy tényleg így lenne!~ teszi hozzá gondolatban, ahogy egy pillanatra lehunyja a szemét, míg Tizio érintését élvezi. A hirtelen támadt sötétségben egyéb érzékei csak még jobban felfokozódnak, pontosan érez minden apró érintést és cirógatást. A férfi ujjai perzselőnek érződnek a ruhán keresztül, nem is csodálkozna rajta, ha már vöröslő nyomok tarkítanák a hátát. A nyakán még nagyobb hatással vannak rá Tizio ajkai. Lélegzése felületessé válik, szívverése pedig a normális sokszorosára gyorsul, ahogy arcába szökik a vér és halk sóhajok hagyják el ajkait. Régen került már ilyen közel valakihez és el kell ismernie magában, Tizio valóban igencsak tapasztalt lehet a nők terén, hiszen pontosan tudja, hol és hogyan érdemes hozzáérnie. Gondolkodni se bír már tisztán, annyira elvakítják érzései, pedig valahonnan az agya egy hátsó szegletéből még továbbra is érkezik a vészjelzés, hogy jobb lenne, ha elfutna innen olyan messzire, amilyen messzire csak tud, és vissza se nézne többet. Marad azonban, egyik kezével továbbra is Tizioba kapaszkodva, míg a másikat óvatosan lejjebb engedi kicsit, végigsimítva a férfi mellkasán, majd megállapodva ott, ahol a szívét sejti. ~Vajon van neked egyáltalán szíved?~ fut át agyán a gondolat, ahogy halkan érezni véli a ritmusos lüktetést ujjai alatt, melytől saját szívverése csak tovább fokozódik. A férfi orrának cirógatása, forró lehelete, derekán tapogatódzó ujjai mind-mind mámorítóan hatnak rá, miközben háta egyre határozottabb ívbe hajlik, közelebb préselve őt Tiziohoz.*
- Nem érdekel, mit pletykálnak! És még mindig nem hiszem el, hogy rossz társaság lennél! *suttogja levegő után kapkodva. ~Ennek nem lesz jó vége, addig kéne véget vetned neki, míg megteheted!~ kiabálja közben a józan esze, csak sajnos nem elég hangosan, hogy meg is hallja, így pont az ellenkezőjét teszi, élvezve a gyengéd ujjak simogatását. Közben ő maga is felfedezőútra indul, Tizio mellkasáról az oldala felé mozdítva kezét, egyesével megvizsgálva a bordákat, melyek eltörésével vádolták. A fejét, amit már eddig is felemelt kissé, hogy a férfi hozzáférhessen a nyakához, csak még jobban hátrahajtja a hajában kutató ujjak nyomán, így nem látja Tizio arcát. Csak akkor pillant rá újra, mikor a férfi megszólal. Felfokozott érzelmi állapotában egy pillanatra könnyek fátyolozzák el tekintetét a durva pillantást követően, mintha csak valami rosszat követett volna el, amiért épp leszidták. A csók is rövid, ez pedig talán még Tizio tekinteténél is jobban fáj neki.*
- Nem fogsz bántani! *jelenti ki határozottan, gyors fejrázással adva nyomatékot szavainak, miközben egyik kezével végigsimít a férfi arcán. ~Mitől félsz ennyire? És miért aggaszt hirtelen, mit éreznek mások?~ pillant kérdőn a kék szemekbe, majd ha férfi nem húzódik el tőle, akkor ezúttal ő hajol közelebb és csókolja meg Tiziot, az előbbinél sokkal hosszabban és szenvedélyesebben, minden bizonytalanságát és sóvárgását beleadva a mozdulatba.*
- Szeretném azt hinni, hogy tudnám... *suttogja a szavakat. ~De nem vagyok biztos benne, hogy tényleg így lenne!~ teszi hozzá gondolatban, ahogy egy pillanatra lehunyja a szemét, míg Tizio érintését élvezi. A hirtelen támadt sötétségben egyéb érzékei csak még jobban felfokozódnak, pontosan érez minden apró érintést és cirógatást. A férfi ujjai perzselőnek érződnek a ruhán keresztül, nem is csodálkozna rajta, ha már vöröslő nyomok tarkítanák a hátát. A nyakán még nagyobb hatással vannak rá Tizio ajkai. Lélegzése felületessé válik, szívverése pedig a normális sokszorosára gyorsul, ahogy arcába szökik a vér és halk sóhajok hagyják el ajkait. Régen került már ilyen közel valakihez és el kell ismernie magában, Tizio valóban igencsak tapasztalt lehet a nők terén, hiszen pontosan tudja, hol és hogyan érdemes hozzáérnie. Gondolkodni se bír már tisztán, annyira elvakítják érzései, pedig valahonnan az agya egy hátsó szegletéből még továbbra is érkezik a vészjelzés, hogy jobb lenne, ha elfutna innen olyan messzire, amilyen messzire csak tud, és vissza se nézne többet. Marad azonban, egyik kezével továbbra is Tizioba kapaszkodva, míg a másikat óvatosan lejjebb engedi kicsit, végigsimítva a férfi mellkasán, majd megállapodva ott, ahol a szívét sejti. ~Vajon van neked egyáltalán szíved?~ fut át agyán a gondolat, ahogy halkan érezni véli a ritmusos lüktetést ujjai alatt, melytől saját szívverése csak tovább fokozódik. A férfi orrának cirógatása, forró lehelete, derekán tapogatódzó ujjai mind-mind mámorítóan hatnak rá, miközben háta egyre határozottabb ívbe hajlik, közelebb préselve őt Tiziohoz.*
- Nem érdekel, mit pletykálnak! És még mindig nem hiszem el, hogy rossz társaság lennél! *suttogja levegő után kapkodva. ~Ennek nem lesz jó vége, addig kéne véget vetned neki, míg megteheted!~ kiabálja közben a józan esze, csak sajnos nem elég hangosan, hogy meg is hallja, így pont az ellenkezőjét teszi, élvezve a gyengéd ujjak simogatását. Közben ő maga is felfedezőútra indul, Tizio mellkasáról az oldala felé mozdítva kezét, egyesével megvizsgálva a bordákat, melyek eltörésével vádolták. A fejét, amit már eddig is felemelt kissé, hogy a férfi hozzáférhessen a nyakához, csak még jobban hátrahajtja a hajában kutató ujjak nyomán, így nem látja Tizio arcát. Csak akkor pillant rá újra, mikor a férfi megszólal. Felfokozott érzelmi állapotában egy pillanatra könnyek fátyolozzák el tekintetét a durva pillantást követően, mintha csak valami rosszat követett volna el, amiért épp leszidták. A csók is rövid, ez pedig talán még Tizio tekinteténél is jobban fáj neki.*
- Nem fogsz bántani! *jelenti ki határozottan, gyors fejrázással adva nyomatékot szavainak, miközben egyik kezével végigsimít a férfi arcán. ~Mitől félsz ennyire? És miért aggaszt hirtelen, mit éreznek mások?~ pillant kérdőn a kék szemekbe, majd ha férfi nem húzódik el tőle, akkor ezúttal ő hajol közelebb és csókolja meg Tiziot, az előbbinél sokkal hosszabban és szenvedélyesebben, minden bizonytalanságát és sóvárgását beleadva a mozdulatba.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 19:59:00
Üzenet elküldve: 2019-01-22 19:59:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalfény//
- Ez már igaz. *komorodik el hirtelen kicsit. Ő maga is számos olyan kérdést tud, melyekre nincs válasz, vagy ha van is, ő soha nem fogja megtudni. Igaz, ezek a kérdések valószínűleg közel sem olyan komolyak vagy súlyosak, mint amilyenekre a fiú gondol, őt mégis kitartóan foglalkoztatják, hiszen az apjával kapcsolatosak. Hiába igyekszik bemesélni magának, hogy nem érdekli, ki volt és miért hagyta magukra őket, időről-időre azért visszatérnek ezek a gondolatok, hogy elkeseredett óráit kísértsék. Ugyanakkor úgy tűnik, szülők tekintetében nem csak ő szenved hiányosságokat, ez pedig helyrebillenti kissé.*
- Rendben, már alig várom! *válaszol nevetve a fenyegetőzésre* Majd igyekszem nem úgy gondolni, hogy mindezt csak a bosszantásomra találod ki! *folytatja hasonló hangnemben, ahogy haladnak tovább, a tréfálkozás mellett folytatva a tanulást is* Egy szárny, amit nem használok? *ismétli meg a hasonlatot, ami igazán magával ragadja a képzeletét* Elképesztő! *suttogja inkább csak magának, hiszen még mindig nem tudja teljesen elhinni, hogy képes lenne befolyásolni a valóságot. ~Kevés vagyok én ehhez!~ küzd magában továbbra is az önbizalomhiánnyal, ám ilyen irányú gondolatait megtartja inkább magának, hiszen nem akarja ezzel untatni a másikat, bár arcára egy pillanatra az aggodalom árnyéka vetül. Szerencsére azonban a fiú lelkesedéséből rá is ráragad valamicske, és máris kezdi jobban érezni magát.*
- Remélem, nem viszel tévútra! *jegyzi meg, ahogy enged az irányításnak. Gondolatban pedig már messze jár, valahol a csillagok között* Egy tenger tűzből? Elképesztő látvány lehet... veszedelmes, de elképesztő! *fejti ki véleményét a témában, miközben lelki szemei előtt egy hatalmas lángtenger jelenik meg, csak a szokásos vöröses-narancssárgás lángok ezúttal a kék különböző árnyalataiban pompáznak, egyszerre keltve a forróság és a hideg különleges keverékét, amit a csillagokkal kapcsolatban feltételez.*
- Tüzet köpő hegy? *tér vissza a magasból a földre* Az is izgalmas látvány lehet! Én egyszer a tengerhez szeretnék eljutni... *vallja be saját vágyait, hiszen hiába a gyerekkori félelem, kívülről szemlélve csak, nyugtató hatással van rá a sok víz. ~Persze, ez azért annyira nem különleges kívánság...~ ismeri el magában. Utazás tekintetében kettejük közül valószínűleg csak neki vannak hiányosságai, hiszen eddig Arthenioron kívül jóformán sehol sem járt még, így minden távoli vagy különleges hely csábítóan hangzik neki, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert sosem lenne bátorsága rá, hogy egyedül nekiinduljon a világnak.*
- Á, a nyomodba se érek! *jön kissé zavarba a dicsérettől, melyre saját megítélése szerint nem igazán szolgált rá. Sokkal jobban szeret másokat hallgatni, az a tréfás, de bölcs stílus pedig, amivel a fiú oktatja, különösen kedvére való. Azonban a beszédnek is vége szakad egyszer, mikor a gyakorlásra kerül a sor. Remegő kézzel és hevesen dobogó szívvel próbálkozik meg élet első varázslatával. Annyira izgul, hogy nem is meri megnézni, milyen eredménnyel sikerült kezdeti próbálkozása, inkább vár, míg megerősítést nem kap. Az éljenzés azonban elmaradni látszik, és egy pillanatra a szíve is kihagy egy ütemet, mikor azt hallja, ne mozduljon. ~Mi történt? Ilyen nagy a baj?~ gondolja ijedten, és nem vár tovább, maga nézi meg, mi a helyzet pontosan. Szerencséjére ezzel egy időben megérkezik a várt megnyugtatás is, így hamar helyreáll a lelki békéje, és örömmel vegyes ámulattal szemléli a kis fénysugarat.*
- Sikerült! *suttogja döbbenten, mintha még mindig nem hinné el, amit lát, majd szélesen elvigyorodik, mikor végre kezdi felfogni a dolgot. Csak lassan meri követni a fiút, óvatosan haladva, nehogy véletlenül véget vessen a kis fénysugárnak, amit sikerült elővarázsolnia. Az árnyjáték láttán azonban nem bírja megállni, hogy ne nevessen tiszta szívéből, ez pedig sajnos a fényforrás igen heves rázkódásával jár együtt, bár azért a lehetőségeihez mérten igyekszik egyenletes megvilágítást biztosítani, hogy a legjobban élvezhesse az előadást.*
- Fülpamacs... *rázza a fejét hitetlenkedve, hogy jut eszébe bárkinek is ilyesmi, miközben másik kezével a kacagástól kicsordult könnyeit igyekszik letörölni. Megpróbál azonban egy kis komolyságot erőltetni magára, elvégre mégiscsak fontos dologról van szó, és nagy tettet vitt véghez az előbb. ~Legalábbis magamhoz képest... sose hittem, hogy képes leszek rá!~ gondolja magában, ahogy elégedettség járja át, amiért végre valamit jól csinált.*
- Bámulatos! Még mindig nem tudom teljesen elhinni, de bámulatos! *feleli lelkesen, majd hirtelen indíttatástól vezérelve megöleli a fiút, és még egy gyors puszit is nyom az arcára.*
- Nagyszerű tanár vagy, köszönöm! *mosolyog rá lelkesen. Csak amikor hátrébb húzódik tőle, akkor veszi észre, hogy a hirtelen mozdulat közben becsukta a kezét*
- Á, eltűnt! *feleli szomorúan üres tenyerét nézve, ahol már csak hűlt helye van a varázslatnak.*
- Ez már igaz. *komorodik el hirtelen kicsit. Ő maga is számos olyan kérdést tud, melyekre nincs válasz, vagy ha van is, ő soha nem fogja megtudni. Igaz, ezek a kérdések valószínűleg közel sem olyan komolyak vagy súlyosak, mint amilyenekre a fiú gondol, őt mégis kitartóan foglalkoztatják, hiszen az apjával kapcsolatosak. Hiába igyekszik bemesélni magának, hogy nem érdekli, ki volt és miért hagyta magukra őket, időről-időre azért visszatérnek ezek a gondolatok, hogy elkeseredett óráit kísértsék. Ugyanakkor úgy tűnik, szülők tekintetében nem csak ő szenved hiányosságokat, ez pedig helyrebillenti kissé.*
- Rendben, már alig várom! *válaszol nevetve a fenyegetőzésre* Majd igyekszem nem úgy gondolni, hogy mindezt csak a bosszantásomra találod ki! *folytatja hasonló hangnemben, ahogy haladnak tovább, a tréfálkozás mellett folytatva a tanulást is* Egy szárny, amit nem használok? *ismétli meg a hasonlatot, ami igazán magával ragadja a képzeletét* Elképesztő! *suttogja inkább csak magának, hiszen még mindig nem tudja teljesen elhinni, hogy képes lenne befolyásolni a valóságot. ~Kevés vagyok én ehhez!~ küzd magában továbbra is az önbizalomhiánnyal, ám ilyen irányú gondolatait megtartja inkább magának, hiszen nem akarja ezzel untatni a másikat, bár arcára egy pillanatra az aggodalom árnyéka vetül. Szerencsére azonban a fiú lelkesedéséből rá is ráragad valamicske, és máris kezdi jobban érezni magát.*
- Remélem, nem viszel tévútra! *jegyzi meg, ahogy enged az irányításnak. Gondolatban pedig már messze jár, valahol a csillagok között* Egy tenger tűzből? Elképesztő látvány lehet... veszedelmes, de elképesztő! *fejti ki véleményét a témában, miközben lelki szemei előtt egy hatalmas lángtenger jelenik meg, csak a szokásos vöröses-narancssárgás lángok ezúttal a kék különböző árnyalataiban pompáznak, egyszerre keltve a forróság és a hideg különleges keverékét, amit a csillagokkal kapcsolatban feltételez.*
- Tüzet köpő hegy? *tér vissza a magasból a földre* Az is izgalmas látvány lehet! Én egyszer a tengerhez szeretnék eljutni... *vallja be saját vágyait, hiszen hiába a gyerekkori félelem, kívülről szemlélve csak, nyugtató hatással van rá a sok víz. ~Persze, ez azért annyira nem különleges kívánság...~ ismeri el magában. Utazás tekintetében kettejük közül valószínűleg csak neki vannak hiányosságai, hiszen eddig Arthenioron kívül jóformán sehol sem járt még, így minden távoli vagy különleges hely csábítóan hangzik neki, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert sosem lenne bátorsága rá, hogy egyedül nekiinduljon a világnak.*
- Á, a nyomodba se érek! *jön kissé zavarba a dicsérettől, melyre saját megítélése szerint nem igazán szolgált rá. Sokkal jobban szeret másokat hallgatni, az a tréfás, de bölcs stílus pedig, amivel a fiú oktatja, különösen kedvére való. Azonban a beszédnek is vége szakad egyszer, mikor a gyakorlásra kerül a sor. Remegő kézzel és hevesen dobogó szívvel próbálkozik meg élet első varázslatával. Annyira izgul, hogy nem is meri megnézni, milyen eredménnyel sikerült kezdeti próbálkozása, inkább vár, míg megerősítést nem kap. Az éljenzés azonban elmaradni látszik, és egy pillanatra a szíve is kihagy egy ütemet, mikor azt hallja, ne mozduljon. ~Mi történt? Ilyen nagy a baj?~ gondolja ijedten, és nem vár tovább, maga nézi meg, mi a helyzet pontosan. Szerencséjére ezzel egy időben megérkezik a várt megnyugtatás is, így hamar helyreáll a lelki békéje, és örömmel vegyes ámulattal szemléli a kis fénysugarat.*
- Sikerült! *suttogja döbbenten, mintha még mindig nem hinné el, amit lát, majd szélesen elvigyorodik, mikor végre kezdi felfogni a dolgot. Csak lassan meri követni a fiút, óvatosan haladva, nehogy véletlenül véget vessen a kis fénysugárnak, amit sikerült elővarázsolnia. Az árnyjáték láttán azonban nem bírja megállni, hogy ne nevessen tiszta szívéből, ez pedig sajnos a fényforrás igen heves rázkódásával jár együtt, bár azért a lehetőségeihez mérten igyekszik egyenletes megvilágítást biztosítani, hogy a legjobban élvezhesse az előadást.*
- Fülpamacs... *rázza a fejét hitetlenkedve, hogy jut eszébe bárkinek is ilyesmi, miközben másik kezével a kacagástól kicsordult könnyeit igyekszik letörölni. Megpróbál azonban egy kis komolyságot erőltetni magára, elvégre mégiscsak fontos dologról van szó, és nagy tettet vitt véghez az előbb. ~Legalábbis magamhoz képest... sose hittem, hogy képes leszek rá!~ gondolja magában, ahogy elégedettség járja át, amiért végre valamit jól csinált.*
- Bámulatos! Még mindig nem tudom teljesen elhinni, de bámulatos! *feleli lelkesen, majd hirtelen indíttatástól vezérelve megöleli a fiút, és még egy gyors puszit is nyom az arcára.*
- Nagyszerű tanár vagy, köszönöm! *mosolyog rá lelkesen. Csak amikor hátrébb húzódik tőle, akkor veszi észre, hogy a hirtelen mozdulat közben becsukta a kezét*
- Á, eltűnt! *feleli szomorúan üres tenyerét nézve, ahol már csak hűlt helye van a varázslatnak.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:25:34
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:25:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Mirlahin szavai az ork felé mosolyt csal az arcára. De azt is tudja, hogy az éji jobb, ha óvatos vele. Hisz újra betakarhatja őt a férfi. A mérőszalag elemzésénél kicsit felkuncog, amikor a jelöléseket firtatja. *
-Nem mindegy mivel jelöli. Egy rosszul mért ruha, nem ruha, hanem rongy. Szóval a számok és egyéb színezések hasznosak, de hogy rovarokkal jelezze, vicces lenne.
*Ahogy haladnak Mirlahil csak kiböki, ami érdekli, még ha vele nem is szemez.*
-Szerintem jól leírtam mit tettem. A lelked egy darabját vettem magamhoz. Ugyanis nem vagy épp könnyű eset. Nem szolgálom, max követem. De téged miért is érdekel? Már véget ért a hatása, mármint a lelked maradék része a tiéd. Szóval csak ügyesen és okosan viselkedj.
*Lép a nő mellé, hogy lássa az arcát, mert az hogy nem néz, rá kicsit szórakoztatja.*
-Visszatérve a városra, párszor át utaztam, rajta de nem tett rám akkora hatást.
*Amikor Wagzal a szagot említi, óvatosabbá válik.*
-Szagot? Milyen szagot érzel?
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Mirlahin szavai az ork felé mosolyt csal az arcára. De azt is tudja, hogy az éji jobb, ha óvatos vele. Hisz újra betakarhatja őt a férfi. A mérőszalag elemzésénél kicsit felkuncog, amikor a jelöléseket firtatja. *
-Nem mindegy mivel jelöli. Egy rosszul mért ruha, nem ruha, hanem rongy. Szóval a számok és egyéb színezések hasznosak, de hogy rovarokkal jelezze, vicces lenne.
*Ahogy haladnak Mirlahil csak kiböki, ami érdekli, még ha vele nem is szemez.*
-Szerintem jól leírtam mit tettem. A lelked egy darabját vettem magamhoz. Ugyanis nem vagy épp könnyű eset. Nem szolgálom, max követem. De téged miért is érdekel? Már véget ért a hatása, mármint a lelked maradék része a tiéd. Szóval csak ügyesen és okosan viselkedj.
*Lép a nő mellé, hogy lássa az arcát, mert az hogy nem néz, rá kicsit szórakoztatja.*
-Visszatérve a városra, párszor át utaztam, rajta de nem tett rám akkora hatást.
*Amikor Wagzal a szagot említi, óvatosabbá válik.*
-Szagot? Milyen szagot érzel?
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:09:40
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon is elgondolkodik. A faluban kell lennie lónak, az biztos. Az viszont nem mindegy, hogy milyen és mi az ára. Persze a Sajt-mesternek nem kell fukarkodnia, de azért megvárná, hogy a fiúnak is tetszen a hátas.* ~Ajándékba akarom venni neki, de mégis olyat, ami tökéletesen megfelelő lenni! Áh, nem tudom még hogyan oldom meg!~ *Húzza el a száját. Lehet, hogy inkább a kardot kéne előbb beszerezni. Azzal valahogy könnyebb dolga lenne, mint egy állattal, aminél sokkal több szempontot kell figyelembe vennie. Valami szállítóállat mindig jól jön amúgy is a birtokokon, és Redul is örülne, ha így öreg korára nem csak ő dolgozna a földeken.*
-Hát, pedig látom én a szemében a csillanást mikor ránéz a nőkre! Én mondom neked, ebből a gyerekből még nagy csibész lesz! *Igazából Learonnak is érdeke, hogy minél előbb legyen családja a fiúnak. Ahol szerelem van, ott gyerek is van. A gyerekek pedig fenntartják a fejlődést. Meg hát Prexi is jobb dolgozna és többet, ha tudná, hogy egy éhes száj várja haza a falatot, meg az asszonyának is teljesítenie kell.* ~De lehet, hogy mégis fiatal! Bár én az ő korában! Már régen futottam a lányok szoknyája után, és ha néha sikerült is egyet-kettőt elkapni és elvinni az istállóba!~ *Mosolyog a régi szép emlékekre.*
*Learon is elgondolkodik. A faluban kell lennie lónak, az biztos. Az viszont nem mindegy, hogy milyen és mi az ára. Persze a Sajt-mesternek nem kell fukarkodnia, de azért megvárná, hogy a fiúnak is tetszen a hátas.* ~Ajándékba akarom venni neki, de mégis olyat, ami tökéletesen megfelelő lenni! Áh, nem tudom még hogyan oldom meg!~ *Húzza el a száját. Lehet, hogy inkább a kardot kéne előbb beszerezni. Azzal valahogy könnyebb dolga lenne, mint egy állattal, aminél sokkal több szempontot kell figyelembe vennie. Valami szállítóállat mindig jól jön amúgy is a birtokokon, és Redul is örülne, ha így öreg korára nem csak ő dolgozna a földeken.*
-Hát, pedig látom én a szemében a csillanást mikor ránéz a nőkre! Én mondom neked, ebből a gyerekből még nagy csibész lesz! *Igazából Learonnak is érdeke, hogy minél előbb legyen családja a fiúnak. Ahol szerelem van, ott gyerek is van. A gyerekek pedig fenntartják a fejlődést. Meg hát Prexi is jobb dolgozna és többet, ha tudná, hogy egy éhes száj várja haza a falatot, meg az asszonyának is teljesítenie kell.* ~De lehet, hogy mégis fiatal! Bár én az ő korában! Már régen futottam a lányok szoknyája után, és ha néha sikerült is egyet-kettőt elkapni és elvinni az istállóba!~ *Mosolyog a régi szép emlékekre.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:03:10
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:03:10
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Az ital legalább oly kellemes, mint az étel, így Sfetts immár eltelve, nyelvével csettintgetve dől hátra kényelmesen. Az idilli képbe még az sem zavar be, hogy idegenek érkeznek, láthatóan Troddhoz, vagy legalábbis a birkabőreikhez. Sfetts megenged egy kósza intést, tekintve, hogy tisztelettudó fajta, azonban után rögtön gondterhelten maga elé néz.*
- Igaza lehet, a víz megfagy, mielőtt bármit tehetnénk vele. *Gondolkodik el, s Learonra néz, aki máris új javaslattal áll elő.*
- Minél gyorsabban kerül a vályog a falra, annál jobb, másrészről pedig nagyon kíváncsi lennék arra a mágiára! *Kerekedik el a szeme és láthatóan máris megnézné, függetlenül attól, hogy még sehogyan sem állnak. A beszélgetés nem folytatódhat, mert Learon is üzletelni indul, amit az öreg nem bán annyira. Nála csak egy lyukas sátor és városőr köpenyek vannak, amit nyilván nem akarnak megvásárolni tőle. Így miután kipihente magát inkább nekiáll, hogy tovább dolgozzon. Kötelet kerít, majd ellenőrzi, hogy megfelelő hosszúságú-e. A vályogot is megtapossa, ha már arra jár, közben fél szemmel figyeli az üzletelőket. A farönkökből kikeresi a vékonyabbakat és szépen a leendő kerethez készíti, hogy majd fel tudják szegelni, ha eljön az ideje. Egyelőre egyedül nem sok mindenre képes, hát keres megfelelő faanyagot a csigának, amit majd Trodd kifarag. Miután végez, megy tovább sarat dagasztani. Olyannyira belemerül, hogy a karjaiban kisfiúval érkező férfira és nőre először fel sem figyel. Nem veszi észre őket.*
*Az ital legalább oly kellemes, mint az étel, így Sfetts immár eltelve, nyelvével csettintgetve dől hátra kényelmesen. Az idilli képbe még az sem zavar be, hogy idegenek érkeznek, láthatóan Troddhoz, vagy legalábbis a birkabőreikhez. Sfetts megenged egy kósza intést, tekintve, hogy tisztelettudó fajta, azonban után rögtön gondterhelten maga elé néz.*
- Igaza lehet, a víz megfagy, mielőtt bármit tehetnénk vele. *Gondolkodik el, s Learonra néz, aki máris új javaslattal áll elő.*
- Minél gyorsabban kerül a vályog a falra, annál jobb, másrészről pedig nagyon kíváncsi lennék arra a mágiára! *Kerekedik el a szeme és láthatóan máris megnézné, függetlenül attól, hogy még sehogyan sem állnak. A beszélgetés nem folytatódhat, mert Learon is üzletelni indul, amit az öreg nem bán annyira. Nála csak egy lyukas sátor és városőr köpenyek vannak, amit nyilván nem akarnak megvásárolni tőle. Így miután kipihente magát inkább nekiáll, hogy tovább dolgozzon. Kötelet kerít, majd ellenőrzi, hogy megfelelő hosszúságú-e. A vályogot is megtapossa, ha már arra jár, közben fél szemmel figyeli az üzletelőket. A farönkökből kikeresi a vékonyabbakat és szépen a leendő kerethez készíti, hogy majd fel tudják szegelni, ha eljön az ideje. Egyelőre egyedül nem sok mindenre képes, hát keres megfelelő faanyagot a csigának, amit majd Trodd kifarag. Miután végez, megy tovább sarat dagasztani. Olyannyira belemerül, hogy a karjaiban kisfiúval érkező férfira és nőre először fel sem figyel. Nem veszi észre őket.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 14:49:10
Üzenet elküldve: 2019-01-22 14:49:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cshálád, Learon//
* Prexi félálomban ringatózik Nozarin karjaiban, miközben kiveri a veríték, nyilván a pokróc, amit ráterítettek segít a hideg ellen, de a láz miatt egyre melegebb a teste és izzad. Nincs jól, az látszik rajta, és néha egyszerűen elbóbiskol. Az egyik elalvása után amikor kinyitja a szemeit, homályos látása ahogy kitisztul megpillantja Learon alakját, aki többed magával éppen ügyköd valamin, amit a fiú jelen pillanatban képtelen felfogni, így inkább visszacsukja szemeit és sóhajtva újabb álomcsatát vív. Ha ébresztik természetesen felkel, és bágyadt tudatlansággal a képén, fáradt mozdulatokkal vakarja ki szeméből a csipákat, néhányat köhög is, és teljességgel szerencsétlen benyomást kelt. Hiába, a betegségek már csak ilyenek, azért reméli, hogy a förtelmes orvosság, amit a kedves Karheia adott neki használ és mihamarabb újra egészséges lesz, mert ha egyvalamit utál a világon, az akkor a betegség. A testvérei is betegségben hunytak el, pedig szerette őket. Természetesen nem gondol a halálra, vagyis eddig nem gondolt rá, de ha valami szörnyű nyavalyát kapott el, akkor talán ő is a testvérei sorsára jut. A gondolat természetesen elszomorítja, de sok mindent nem tud ellene tenni, inkább, ha hagyják ismét lehunyja a szemeit és elbóbiskol. *
* Prexi félálomban ringatózik Nozarin karjaiban, miközben kiveri a veríték, nyilván a pokróc, amit ráterítettek segít a hideg ellen, de a láz miatt egyre melegebb a teste és izzad. Nincs jól, az látszik rajta, és néha egyszerűen elbóbiskol. Az egyik elalvása után amikor kinyitja a szemeit, homályos látása ahogy kitisztul megpillantja Learon alakját, aki többed magával éppen ügyköd valamin, amit a fiú jelen pillanatban képtelen felfogni, így inkább visszacsukja szemeit és sóhajtva újabb álomcsatát vív. Ha ébresztik természetesen felkel, és bágyadt tudatlansággal a képén, fáradt mozdulatokkal vakarja ki szeméből a csipákat, néhányat köhög is, és teljességgel szerencsétlen benyomást kelt. Hiába, a betegségek már csak ilyenek, azért reméli, hogy a förtelmes orvosság, amit a kedves Karheia adott neki használ és mihamarabb újra egészséges lesz, mert ha egyvalamit utál a világon, az akkor a betegség. A testvérei is betegségben hunytak el, pedig szerette őket. Természetesen nem gondol a halálra, vagyis eddig nem gondolt rá, de ha valami szörnyű nyavalyát kapott el, akkor talán ő is a testvérei sorsára jut. A gondolat természetesen elszomorítja, de sok mindent nem tud ellene tenni, inkább, ha hagyják ismét lehunyja a szemeit és elbóbiskol. *
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 14:33:13
Üzenet elküldve: 2019-01-22 14:33:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
//Ha egy üzlet beindul//
*Már éppen keresné is az innivalót, amikor Sfetts bácsi közli, hogy öblítsék le ezt a jó ételt. Ahogy szóba kerül a vályog, Learon elgondolkodik, hogy miként is tudnának ezzel kezdeni valamit.*
-Nekem van egy olyan mágiám, ami sarat csinál a földből, és ha elengedem a földet, akkor megszilárdul. Azt használhatnánk, de addig én nem tudom keverni a szalmával és nem tudok segíteni közben! *El kell dönteniük, hogy melyik ér többet. A gyorsan elkészülő vályog, vagy a plusz egy munkáskéz. Troddon a választás joga. Ekkor érkezik egy férfi, aki árut keres megvételre. Ezen Learon el is gondolkodik, hiszen neki bizony van almája és diója is bőven, amit eladhat. A kérdés már csak az, hogy megveszik-e, hiszen most mondta, hogy már bevásároltak.*
-Ami azt illeti, nekem van almám és dióm és sajtom, amit adhatok el. Mennyit tudna rászánni, ha egyáltalán kell még? *Mert, ha mindössze pár kilót akarna venni, akkor azért nem érdemes félbehagyni sem a munkát.*
-Sajnos éppen rosszkor jött mert, ha tudom, hogy kell önnek termény, akkor többet tárazok be! De, ha gondolja, jegyezze meg a nevem, jövőre annyit visz és olyan gyümölcsöt vagy gyapjút, sajtot, amennyit csak szeretne! *Ezzel húz egyet a poharában lévő italból.*
//Ha egy üzlet beindul//
*Már éppen keresné is az innivalót, amikor Sfetts bácsi közli, hogy öblítsék le ezt a jó ételt. Ahogy szóba kerül a vályog, Learon elgondolkodik, hogy miként is tudnának ezzel kezdeni valamit.*
-Nekem van egy olyan mágiám, ami sarat csinál a földből, és ha elengedem a földet, akkor megszilárdul. Azt használhatnánk, de addig én nem tudom keverni a szalmával és nem tudok segíteni közben! *El kell dönteniük, hogy melyik ér többet. A gyorsan elkészülő vályog, vagy a plusz egy munkáskéz. Troddon a választás joga. Ekkor érkezik egy férfi, aki árut keres megvételre. Ezen Learon el is gondolkodik, hiszen neki bizony van almája és diója is bőven, amit eladhat. A kérdés már csak az, hogy megveszik-e, hiszen most mondta, hogy már bevásároltak.*
-Ami azt illeti, nekem van almám és dióm és sajtom, amit adhatok el. Mennyit tudna rászánni, ha egyáltalán kell még? *Mert, ha mindössze pár kilót akarna venni, akkor azért nem érdemes félbehagyni sem a munkát.*
-Sajnos éppen rosszkor jött mert, ha tudom, hogy kell önnek termény, akkor többet tárazok be! De, ha gondolja, jegyezze meg a nevem, jövőre annyit visz és olyan gyümölcsöt vagy gyapjút, sajtot, amennyit csak szeretne! *Ezzel húz egyet a poharában lévő italból.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 14:26:35
Üzenet elküldve: 2019-01-22 14:26:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Indulós//
- Magyarázatot akarsz?
*Az öreg a második szót megnyomja, ha a nő megmarkolta asszonya kezét, akkor az öreg megszorítja a nőét és addig teszi ezt, míg el nem ereszti asszonyát.*
- Akarni a latrinán kell.
*Kiköp a fiatal nő elé, asszonya már sír, a félvér meg csak értetlenül áll.*
- Kérlek, uram!
*Esdekel a nő, de a férfiból negyven évnyi keserv bukik ki, mikor a másik elf lováról leszállva beszáll a társalgásba.*
- Az én földemen úgy beszélek, ahogyan kedvem tarja...
*Az asszony már az öreg ruhájába kapaszkodik.*
- Kérlek! Kérlek!
*Könyörög tovább, ha az öregember nem ölelné a derekát.*
- Elhallgass asszony! Nem, nem tűröm tovább, nem fogom be többé a számat, vagy negyven éve sorvaszt téged ez! Azt hittem, hogy elfeledhetjük őket, erre tessék.
*Villámló tekintete a férfin, aztán átsiklik a nőre, tekintete sokkal puhább, elnézőbb, noha a hisztériát nem bírja. A félelf tekintete egyre értetlenebb.*
- Anyám, miről beszél?!
*Egy pillanatig tudomást sem vesznek a két előkelő elfről, a nő szemében könnyek csillannak, kitépi magát férje karjaiból és a félvérhez lép, átöleli.*
- Te vagy a mindenem, a szemem fénye, egyetlen csillagom.
*Suttogja a fülébe, a félvér pedig sután átöleli, anyja feje fölött átnézve a másik nőt vizslatja.*
- Őrültek? Meglehet, hogy azok vagyunk, de nem keverünk össze senkivel és nem becsmérlünk senkit ok nélkül. Ez pedig az én arcom.
*A nő beszéd közben elereszti a félvért, csak a kezét fogja már, gyengéden szorítja.*
- Te csupán örökölted. Éntőlem.
- Magyarázatot akarsz?
*Az öreg a második szót megnyomja, ha a nő megmarkolta asszonya kezét, akkor az öreg megszorítja a nőét és addig teszi ezt, míg el nem ereszti asszonyát.*
- Akarni a latrinán kell.
*Kiköp a fiatal nő elé, asszonya már sír, a félvér meg csak értetlenül áll.*
- Kérlek, uram!
*Esdekel a nő, de a férfiból negyven évnyi keserv bukik ki, mikor a másik elf lováról leszállva beszáll a társalgásba.*
- Az én földemen úgy beszélek, ahogyan kedvem tarja...
*Az asszony már az öreg ruhájába kapaszkodik.*
- Kérlek! Kérlek!
*Könyörög tovább, ha az öregember nem ölelné a derekát.*
- Elhallgass asszony! Nem, nem tűröm tovább, nem fogom be többé a számat, vagy negyven éve sorvaszt téged ez! Azt hittem, hogy elfeledhetjük őket, erre tessék.
*Villámló tekintete a férfin, aztán átsiklik a nőre, tekintete sokkal puhább, elnézőbb, noha a hisztériát nem bírja. A félelf tekintete egyre értetlenebb.*
- Anyám, miről beszél?!
*Egy pillanatig tudomást sem vesznek a két előkelő elfről, a nő szemében könnyek csillannak, kitépi magát férje karjaiból és a félvérhez lép, átöleli.*
- Te vagy a mindenem, a szemem fénye, egyetlen csillagom.
*Suttogja a fülébe, a félvér pedig sután átöleli, anyja feje fölött átnézve a másik nőt vizslatja.*
- Őrültek? Meglehet, hogy azok vagyunk, de nem keverünk össze senkivel és nem becsmérlünk senkit ok nélkül. Ez pedig az én arcom.
*A nő beszéd közben elereszti a félvért, csak a kezét fogja már, gyengéden szorítja.*
- Te csupán örökölted. Éntőlem.
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-22 01:13:53
Üzenet elküldve: 2019-01-22 01:13:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Wagzal és Mirlahin "ütésváltását" csendben hallgatja, még csak hátra sem fordul. Az őt ért kritikát betudja a korábban történt súrlódás miatti élnek, ezért könnyedén megbillenti a vállát egy közepes mosollyal.*
- Nyilván nem. Azt hittem, csak csevegni szeretnél, nem gondoltam, hogy ennyire érdekelnek a ruhaméretek.
*Kedves próbált lenni, kicsinyes kötözködéshez viszont nem asszisztál. Figyelmét ezért Dreyiának adja, mert tényleg közel járnak céljukhoz, és jobb szeretné az információkat még az előtt megkapni, hogy odaérnek. A nőstény megjegyzésén cinkosan mosolyodik el, érti az utalást. Magában értékeli, hogy mellőzte a fészekrakás kifejezést.*
- Nem kell félned.
*Mirlahin kérdésére megint hátrasandít. Őt elsősorban nem Dreyia érdekli most, ám a másik nőstényt sem bámulja sokáig. Reméli, a témát ők is letudják hamar.*
- Furcsa?
*Kérdezi csendesen Wagzalt, hátha megfoghatóbbat is tud mondani.
Épp az út végére kezd éledezni és beszédessé válni kis csapatuk, tán a közeli pihenő és a meleg étel ígérete miatt. Amint elérik a piacot, a maga részéről igyekszik nyitva tartani a szemeit, füleit. Hátha hallani pletykákat a lázadásról. S persze gyógynövényest is keres a tekintetével, ha már ígéretet tett rá, hogy gondját viseli a csapatnak.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Wagzal és Mirlahin "ütésváltását" csendben hallgatja, még csak hátra sem fordul. Az őt ért kritikát betudja a korábban történt súrlódás miatti élnek, ezért könnyedén megbillenti a vállát egy közepes mosollyal.*
- Nyilván nem. Azt hittem, csak csevegni szeretnél, nem gondoltam, hogy ennyire érdekelnek a ruhaméretek.
*Kedves próbált lenni, kicsinyes kötözködéshez viszont nem asszisztál. Figyelmét ezért Dreyiának adja, mert tényleg közel járnak céljukhoz, és jobb szeretné az információkat még az előtt megkapni, hogy odaérnek. A nőstény megjegyzésén cinkosan mosolyodik el, érti az utalást. Magában értékeli, hogy mellőzte a fészekrakás kifejezést.*
- Nem kell félned.
*Mirlahin kérdésére megint hátrasandít. Őt elsősorban nem Dreyia érdekli most, ám a másik nőstényt sem bámulja sokáig. Reméli, a témát ők is letudják hamar.*
- Furcsa?
*Kérdezi csendesen Wagzalt, hátha megfoghatóbbat is tud mondani.
Épp az út végére kezd éledezni és beszédessé válni kis csapatuk, tán a közeli pihenő és a meleg étel ígérete miatt. Amint elérik a piacot, a maga részéről igyekszik nyitva tartani a szemeit, füleit. Hátha hallani pletykákat a lázadásról. S persze gyógynövényest is keres a tekintetével, ha már ígéretet tett rá, hogy gondját viseli a csapatnak.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 23:22:23
Üzenet elküldve: 2019-01-21 23:22:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* Az elfogott nő hamar észreveszi Wagzal figyelmét és nem rest szóvá is tenni. Ekkor orkunk arcán széles vigyor terül szét.*
-Csak csinos vagy és bámullak.
* Megrándítja a a vállát és visszafordul. De hamarosan újra folytatja ugyan azt. Egyelőre jól haladnak. És meglepő témát talál a védett hölggyel is nem olyan soká.*
-Szóval végső soron teljesen mindegy a számodra, hogy hol és milyen jellel jelölöd meg a bőrszíjat. Lehetne az első rovátkánál egy hangya odarajzolva, a másodiknál egy borz, a harmadiknál egy őz agancsa, a negyediknél egy vadkan agyara...
Akár úgy is meg tudnád csinálni a ruhát, ha azt méred le, hogy a szarvas és a disznó között félúton nagyjából. Valahol ott. Kicsire nem adunk, a nagy meg minket nem érdekel.
~ Most fogd be a...! Ez nem kovács szakma. Elmondta, hogy egy kis ráhagyás mindig belefér. Nem a sógorom műhelyében vagyunk.~
* Véletlenül kiszaladt a száján a rég látott mesterember szavajárása és remélni tudja csak, hogy nem bántotta meg ezzel. Sosem értette, hogy mit jelent. De nem hangzik jól, ezért a mélyben mindig foglalkoztatja mind a mai napig.
Hamar kiderül, hogy egyikük közelebbről is ismeri a települést, ahová tartanak. És ez érdekli a Hororin család sarját, de még mielőtt rákérdezhetne, váratlanul egy újabb érdekesség bukkan fel.*
-A Vér Urát? *jön ki döbbenten a száján és bambán néz a boszorkányra* Jó, valahol sejtettem. A sötételfek között sokan érdeklődnek iránta. Csak meglepett, hogy hogyan is mondjam, tisztában van vele, hogy valami történt. Én nem éreztem semmit és látni sem láttam, csak nagyon hideg volt.
* Bár hőseink talán nem erre számítottak, de még a várostól távol meglátnak egy hóborította piacteret két épülettel.*
-Furcsa szagok jönnek onnan.
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* Az elfogott nő hamar észreveszi Wagzal figyelmét és nem rest szóvá is tenni. Ekkor orkunk arcán széles vigyor terül szét.*
-Csak csinos vagy és bámullak.
* Megrándítja a a vállát és visszafordul. De hamarosan újra folytatja ugyan azt. Egyelőre jól haladnak. És meglepő témát talál a védett hölggyel is nem olyan soká.*
-Szóval végső soron teljesen mindegy a számodra, hogy hol és milyen jellel jelölöd meg a bőrszíjat. Lehetne az első rovátkánál egy hangya odarajzolva, a másodiknál egy borz, a harmadiknál egy őz agancsa, a negyediknél egy vadkan agyara...
Akár úgy is meg tudnád csinálni a ruhát, ha azt méred le, hogy a szarvas és a disznó között félúton nagyjából. Valahol ott. Kicsire nem adunk, a nagy meg minket nem érdekel.
~ Most fogd be a...! Ez nem kovács szakma. Elmondta, hogy egy kis ráhagyás mindig belefér. Nem a sógorom műhelyében vagyunk.~
* Véletlenül kiszaladt a száján a rég látott mesterember szavajárása és remélni tudja csak, hogy nem bántotta meg ezzel. Sosem értette, hogy mit jelent. De nem hangzik jól, ezért a mélyben mindig foglalkoztatja mind a mai napig.
Hamar kiderül, hogy egyikük közelebbről is ismeri a települést, ahová tartanak. És ez érdekli a Hororin család sarját, de még mielőtt rákérdezhetne, váratlanul egy újabb érdekesség bukkan fel.*
-A Vér Urát? *jön ki döbbenten a száján és bambán néz a boszorkányra* Jó, valahol sejtettem. A sötételfek között sokan érdeklődnek iránta. Csak meglepett, hogy hogyan is mondjam, tisztában van vele, hogy valami történt. Én nem éreztem semmit és látni sem láttam, csak nagyon hideg volt.
* Bár hőseink talán nem erre számítottak, de még a várostól távol meglátnak egy hóborította piacteret két épülettel.*
-Furcsa szagok jönnek onnan.
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 22:53:18
Üzenet elküldve: 2019-01-21 22:53:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Cshálád//
*Még egy rövidke pillanatig töpreng, hogy mit tehetne, de rájön, hogy amit tudott és telt tőle, azt mind megtette.*
- Rendben van, és köszönöm.
*Feleli drága bárdjának és ahhoz azért nem aggódik annyira, hogy ne mosolyogjon rá, majd adjon egy puszit az arcára. Még mindig ott az erős késztetés, hogy adjon Prexinek is egyet a forró kis arcára, de továbbra is szokatlannak érezné és főleg attól fél, hogy túlzott kötődésével elijeszti szívének két kedves szőkéjét. Rheia viszont Nozarin elvárásai ellenére nem óvja meg őt a csúnya foltoktól, mert figyelmét teljesen leköti az aggodalom.*
- Igen igen, igazad van.
*Ért egyet a tervvel, amin már eleget rágódott ahhoz, hogy túlbonyolítsa, de még milyen szerencse, hogy itt van neki segítőnek egy drága törődő férfi, aki cipekedni is hajlandó a kedvéért ilyen hideg időben is. Nincs is más hátra, hogy elinduljanak Nozarin hátán a kisfiúval, Karheia pedig Csatanglovat vezetve. Mielőtt a beteg gyermeket is maguk mögött hagynák a nő átadja neki a piaci szerzeményeit, lehetőleg valami zsebbe vagy hasonlóba téve, hogy meg is legyen. Na nem azért, mert sajnálná a rá költött pénzt, hanem, hogy bizonyos legyen Prexiar felépülésében, ami reményei szerint végül meg fog történni.*
*Még egy rövidke pillanatig töpreng, hogy mit tehetne, de rájön, hogy amit tudott és telt tőle, azt mind megtette.*
- Rendben van, és köszönöm.
*Feleli drága bárdjának és ahhoz azért nem aggódik annyira, hogy ne mosolyogjon rá, majd adjon egy puszit az arcára. Még mindig ott az erős késztetés, hogy adjon Prexinek is egyet a forró kis arcára, de továbbra is szokatlannak érezné és főleg attól fél, hogy túlzott kötődésével elijeszti szívének két kedves szőkéjét. Rheia viszont Nozarin elvárásai ellenére nem óvja meg őt a csúnya foltoktól, mert figyelmét teljesen leköti az aggodalom.*
- Igen igen, igazad van.
*Ért egyet a tervvel, amin már eleget rágódott ahhoz, hogy túlbonyolítsa, de még milyen szerencse, hogy itt van neki segítőnek egy drága törődő férfi, aki cipekedni is hajlandó a kedvéért ilyen hideg időben is. Nincs is más hátra, hogy elinduljanak Nozarin hátán a kisfiúval, Karheia pedig Csatanglovat vezetve. Mielőtt a beteg gyermeket is maguk mögött hagynák a nő átadja neki a piaci szerzeményeit, lehetőleg valami zsebbe vagy hasonlóba téve, hogy meg is legyen. Na nem azért, mert sajnálná a rá költött pénzt, hanem, hogy bizonyos legyen Prexiar felépülésében, ami reményei szerint végül meg fog történni.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:58:27
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:58:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
-Félsz, nagyfiú?
*Mosolyodik el önelégülten, mikor kiszúrja, hogy az előtte haladó ork a szeme sarkából hátra-hátrapillant. Ugyan a mosoly fájdalma emlékeztetőül szolgál, hogy ne nagyon ugráljon, még is jó érzéssel tölti el a tudat, hogy ébreszt némi fenyegetettségérzetet a társaságban.
A beszélgetéshez nem nagyon tesz hozzá, némán fülel inkább. Nem igazán tudja szívén viselni az állítólagos szabó ingóságainak ügye, főleg, ha nemrégiben azzal kötözték őt meg.*
-Szóval...
*Szólítja meg Dreyiát, de véletlenül sem fordítja hátra fejét. Jelenleg jobb leszegni arcát, mint mutogatni.*
-Szóval a sötét istent szolgálod. Mit műveltél velem a sziklánál?
*Érdeklődik, igyekezvén könnyed hordozást kölcsönözni hangjának, de nagyon is érdekli, mi történt ott a kőnél. Hátborzongató még az emléke is... Azt hitte, ott marad.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
-Félsz, nagyfiú?
*Mosolyodik el önelégülten, mikor kiszúrja, hogy az előtte haladó ork a szeme sarkából hátra-hátrapillant. Ugyan a mosoly fájdalma emlékeztetőül szolgál, hogy ne nagyon ugráljon, még is jó érzéssel tölti el a tudat, hogy ébreszt némi fenyegetettségérzetet a társaságban.
A beszélgetéshez nem nagyon tesz hozzá, némán fülel inkább. Nem igazán tudja szívén viselni az állítólagos szabó ingóságainak ügye, főleg, ha nemrégiben azzal kötözték őt meg.*
-Szóval...
*Szólítja meg Dreyiát, de véletlenül sem fordítja hátra fejét. Jelenleg jobb leszegni arcát, mint mutogatni.*
-Szóval a sötét istent szolgálod. Mit műveltél velem a sziklánál?
*Érdeklődik, igyekezvén könnyed hordozást kölcsönözni hangjának, de nagyon is érdekli, mi történt ott a kőnél. Hátborzongató még az emléke is... Azt hitte, ott marad.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:41:55
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:41:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
//Ha egy üzlet beindul//
*Bizony Trodd büszke lehet magára. Pásztor étel, de a hús ritka dolog az ő asztalán is. Igyekszik kerülni, hogy fogyjon a nyáj és erről most érzi, hogy jó lett. Mikor a többiek jönnek akkor szed nekik bőséggel. A borból is tölt mindenkinek. Elmosolyodik azért Sfetts bácsi reakcióján. Az öreg tudhatja, hogy szívesen ad , de ezt ki is fejti.*
-Tessék csak enni és inni. Sok munka áll még előttünk.
*Ő maga is leül és megállapítja tényleg jót csinált. Bár ő már az illatával is jól lakott és a toron is jól belakott. Remélhetőleg eztán már dolgozhat is. Az öreg szavaira bólogat. Nem csak arra, hogy Grotg kár, hogy nem kóstolhatja meg frissen hanem a munka menetén is. Trodd is tudja, hogy nagy munka egy házat megépíteni.*
-Hideg idők jönnek. A vályog megtaposásával lehet gondok lesznek.
*Szólt közbe. Mikor látta, hogy idegenek jönnek akkor csak figyelt. Úgy tűnt hozzájuk érkeztek. Egy férfi meg egy nő.*
-Adj' isten!
*Köszönt oda nekik. A férfi elő is adja a kérését mire Trodd leteszi az evőeszközt és a háznak még nem nagyon nevezhető néhány oszlopra mutat.*
-Ahogy látják nem számítottunk vendégekre. Főleg kereskedőkre nem. A birkának amit eszünk a bőre ott van annál a fánál. Szívesen adom. Húsz aranyért viheti. Nekem más nincs itt.
//Ha egy üzlet beindul//
*Bizony Trodd büszke lehet magára. Pásztor étel, de a hús ritka dolog az ő asztalán is. Igyekszik kerülni, hogy fogyjon a nyáj és erről most érzi, hogy jó lett. Mikor a többiek jönnek akkor szed nekik bőséggel. A borból is tölt mindenkinek. Elmosolyodik azért Sfetts bácsi reakcióján. Az öreg tudhatja, hogy szívesen ad , de ezt ki is fejti.*
-Tessék csak enni és inni. Sok munka áll még előttünk.
*Ő maga is leül és megállapítja tényleg jót csinált. Bár ő már az illatával is jól lakott és a toron is jól belakott. Remélhetőleg eztán már dolgozhat is. Az öreg szavaira bólogat. Nem csak arra, hogy Grotg kár, hogy nem kóstolhatja meg frissen hanem a munka menetén is. Trodd is tudja, hogy nagy munka egy házat megépíteni.*
-Hideg idők jönnek. A vályog megtaposásával lehet gondok lesznek.
*Szólt közbe. Mikor látta, hogy idegenek jönnek akkor csak figyelt. Úgy tűnt hozzájuk érkeztek. Egy férfi meg egy nő.*
-Adj' isten!
*Köszönt oda nekik. A férfi elő is adja a kérését mire Trodd leteszi az evőeszközt és a háznak még nem nagyon nevezhető néhány oszlopra mutat.*
-Ahogy látják nem számítottunk vendégekre. Főleg kereskedőkre nem. A birkának amit eszünk a bőre ott van annál a fánál. Szívesen adom. Húsz aranyért viheti. Nekem más nincs itt.
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:48:49
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:48:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Ahogy haladnak végre, Wagzal egy nem tetsző pillantást küld Dreyia felé, amikor át adja negyedik útitársuknak a fegyvereit. Erre csak egy vállrándítás, és a nem fog cipekedni egy másik miatt pillantást kap vissza. Zammi mosolyát is kibök, de erre is csak, nos, elmosolyodik. Ős is tisztában van a dolgokkal, viszont ha támadás érné őket, ne miatta haljon meg a kékvérű éji. Nem sokat emésztgeti a dolgokat, legalább lesz dolga ha Mirlahin esetleg át menne kígyóba. De az is tény hogy nem fog addig cipekedni a nő helyett, amíg az bizonyítja megbízhatóságát. Ha már életben hagyták legyen esélye megvédenie magát.*
-A mindjárt szerintem enyhe túlzás, de tény lassan oda érünk. *Ahogy haladnak tény hogy egyre több magányos viskót látnak.* Tény, jó hír. Végre közeledünk valami civilizáció felé.
*A munkaeszköz csevejbe ne szól bele. Több okból is. Az egyik hogy halvány fogalma nincs a dolgokról, a másik hogy figyeli a negyedik útitársuk minden rezzenését. Lehet, hogy Dreyia néha felelőtlen, de koránt sem ostoba. Zammiria kérdésére se sieti el a választ, jól megrágja, mit mondjon.*
-Jártam, de csak kutyafuttában. Mint a nyamvadt patkány kikötőben. Nem igazán volt érkezésem ismerkedni a hellyel, de azért el tudok ott tájékozódni. De csak hírekért és pár holmiért megyünk, nem terveztek ide költözni remélem.
*Vigyorog a párosra*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Ahogy haladnak végre, Wagzal egy nem tetsző pillantást küld Dreyia felé, amikor át adja negyedik útitársuknak a fegyvereit. Erre csak egy vállrándítás, és a nem fog cipekedni egy másik miatt pillantást kap vissza. Zammi mosolyát is kibök, de erre is csak, nos, elmosolyodik. Ős is tisztában van a dolgokkal, viszont ha támadás érné őket, ne miatta haljon meg a kékvérű éji. Nem sokat emésztgeti a dolgokat, legalább lesz dolga ha Mirlahin esetleg át menne kígyóba. De az is tény hogy nem fog addig cipekedni a nő helyett, amíg az bizonyítja megbízhatóságát. Ha már életben hagyták legyen esélye megvédenie magát.*
-A mindjárt szerintem enyhe túlzás, de tény lassan oda érünk. *Ahogy haladnak tény hogy egyre több magányos viskót látnak.* Tény, jó hír. Végre közeledünk valami civilizáció felé.
*A munkaeszköz csevejbe ne szól bele. Több okból is. Az egyik hogy halvány fogalma nincs a dolgokról, a másik hogy figyeli a negyedik útitársuk minden rezzenését. Lehet, hogy Dreyia néha felelőtlen, de koránt sem ostoba. Zammiria kérdésére se sieti el a választ, jól megrágja, mit mondjon.*
-Jártam, de csak kutyafuttában. Mint a nyamvadt patkány kikötőben. Nem igazán volt érkezésem ismerkedni a hellyel, de azért el tudok ott tájékozódni. De csak hírekért és pár holmiért megyünk, nem terveztek ide költözni remélem.
*Vigyorog a párosra*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:01:59
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:01:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
- Nem tudom, hogy miről beszél, de javaslom, hogy ne ilyen hangnemben tegye! * Csattan fel Drameiloten, és szinte szikrákat hány a szeme, miközben fenyegető testtartással csúszik le a nyeregből, már ha képes ilyesmire bárki is. Nincs hozzászokva, hogy így beszéljenek vele, főleg nem közemberek. Határozottan kapja el Wymni csuklóját hogyha sikerül neki, és igyekszik maga mellett tartani, nagyon nem akarja, hogy a húga az idegenek közé menjen, ahol közre foghatják, és ki tudja, hogy mit tehetnek vele. Látszólag őrültek, sületlenséget beszélnek, és hordanak össze-vissza mindenfélét. *
- Maradj, Wymni. Beszámíthatatlan banda, valószínűleg őrültek is. * Szól rá a lányra, és továbbra is minden erejével azon van, hogy megállítsa a lányt. *
- Hagyd őket, hadd menjenek a dolgukra. * Teszi még hozzá, a hangjában most nem kérés, hanem parancs cseng ki, mintha csak az apjuk állna a helyén. * Biztos összekevernek valakivel...
* Ez a mondat már inkább győzködés, főleg önmagának, mint a húgának. Ez lenne a legegyszerűbb, hagyni az egészet, és elfelejteni, menni tovább, mintha mi sem történt volna. *
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 19:02:40
- Nem tudom, hogy miről beszél, de javaslom, hogy ne ilyen hangnemben tegye! * Csattan fel Drameiloten, és szinte szikrákat hány a szeme, miközben fenyegető testtartással csúszik le a nyeregből, már ha képes ilyesmire bárki is. Nincs hozzászokva, hogy így beszéljenek vele, főleg nem közemberek. Határozottan kapja el Wymni csuklóját hogyha sikerül neki, és igyekszik maga mellett tartani, nagyon nem akarja, hogy a húga az idegenek közé menjen, ahol közre foghatják, és ki tudja, hogy mit tehetnek vele. Látszólag őrültek, sületlenséget beszélnek, és hordanak össze-vissza mindenfélét. *
- Maradj, Wymni. Beszámíthatatlan banda, valószínűleg őrültek is. * Szól rá a lányra, és továbbra is minden erejével azon van, hogy megállítsa a lányt. *
- Hagyd őket, hadd menjenek a dolgukra. * Teszi még hozzá, a hangjában most nem kérés, hanem parancs cseng ki, mintha csak az apjuk állna a helyén. * Biztos összekevernek valakivel...
* Ez a mondat már inkább győzködés, főleg önmagának, mint a húgának. Ez lenne a legegyszerűbb, hagyni az egészet, és elfelejteni, menni tovább, mintha mi sem történt volna. *
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 19:02:40
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 17:19:18
Üzenet elküldve: 2019-01-21 17:19:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//Háztűznéző//
- Egy főnyeremény vagy. *Mosolyog Latamiere, amikor a lány hasznossá téve magát, visszamegy a Vidrához, hogy szóljon a bepakolásról. Így több idejük marad még, ha esetleg látnak valamit, amit érdemes volna még megvenni. Bár az összegyűjtött aranyak nagy részét már elköltötte, az erszényében még csörög belőle, így jó üzletet szimatolva néz körbe a piacon és annak környékén is természetesen.*
- Ez tudod, nem így megy. *Fordul a kérdésre válaszolva a láthatóan unatkozó vörös szirén felé.*
- Az üzlet egyik szabálya, hogy tartsd mindig nyitva a szemed. *Emeli fel kesztyűs mutatóujját okítóan.
A közelben három ember épít valamiféle házat vagy épületet építenek, legalábbis az oszlopokból ítélve. Arthenior nagy része romokban áll, lehet, hogy tudnak valami használható építőanyagot vagy felszerelést.*
- Nézzünk el oda és kérdezzük meg őket. *Mosolyog állát simogatva, majd megindul az oszlopokkal bajlódó alakok felé.*
- Jó napot kívánok az uraknak! *Köszön barátságosan, amikor hallótávolságba érnek, remélve, hogy Latamie követi.*
- Ne haragudjatok, hogy a nagy munka közepette zavarlak benneteket, urak, de Artheniorba készülünk, hogy segítséget nyújtsunk a bajbajutott városiaknak, akik elvesztették otthonukat a lázadások során, ráadásul valamiféle betegség is tizedeli a lakosokat. *Vezeti elő szomorú éllel a hangjában mondanivalóját.*
- A piacon már bevásároltunk élelmiszerből és egyebekből, de a helyi mestereket és termesztőket, termelőket is felkeresném, hátha hozzá tudnak járulni a segítséghez. Természetesen arannyal fizetek itt helyben minden áruért, amit el tudnak adni, bár lehetőségeink nagy részét *érti itt az aranyakra.* már elköltöttük a piacon. *Néz szét a hármas között. Nem kell nekik tudniuk, hogy mennyi arany csörög még az erszényében.*
- Volna esetleg valami eladnivalójuk jó áron? *Teszi fel végül a kérdést.*
//Háztűznéző//
- Egy főnyeremény vagy. *Mosolyog Latamiere, amikor a lány hasznossá téve magát, visszamegy a Vidrához, hogy szóljon a bepakolásról. Így több idejük marad még, ha esetleg látnak valamit, amit érdemes volna még megvenni. Bár az összegyűjtött aranyak nagy részét már elköltötte, az erszényében még csörög belőle, így jó üzletet szimatolva néz körbe a piacon és annak környékén is természetesen.*
- Ez tudod, nem így megy. *Fordul a kérdésre válaszolva a láthatóan unatkozó vörös szirén felé.*
- Az üzlet egyik szabálya, hogy tartsd mindig nyitva a szemed. *Emeli fel kesztyűs mutatóujját okítóan.
A közelben három ember épít valamiféle házat vagy épületet építenek, legalábbis az oszlopokból ítélve. Arthenior nagy része romokban áll, lehet, hogy tudnak valami használható építőanyagot vagy felszerelést.*
- Nézzünk el oda és kérdezzük meg őket. *Mosolyog állát simogatva, majd megindul az oszlopokkal bajlódó alakok felé.*
- Jó napot kívánok az uraknak! *Köszön barátságosan, amikor hallótávolságba érnek, remélve, hogy Latamie követi.*
- Ne haragudjatok, hogy a nagy munka közepette zavarlak benneteket, urak, de Artheniorba készülünk, hogy segítséget nyújtsunk a bajbajutott városiaknak, akik elvesztették otthonukat a lázadások során, ráadásul valamiféle betegség is tizedeli a lakosokat. *Vezeti elő szomorú éllel a hangjában mondanivalóját.*
- A piacon már bevásároltunk élelmiszerből és egyebekből, de a helyi mestereket és termesztőket, termelőket is felkeresném, hátha hozzá tudnak járulni a segítséghez. Természetesen arannyal fizetek itt helyben minden áruért, amit el tudnak adni, bár lehetőségeink nagy részét *érti itt az aranyakra.* már elköltöttük a piacon. *Néz szét a hármas között. Nem kell nekik tudniuk, hogy mennyi arany csörög még az erszényében.*
- Volna esetleg valami eladnivalójuk jó áron? *Teszi fel végül a kérdést.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 16:27:49
Üzenet elküldve: 2019-01-21 16:27:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Régen megtanulta már, hogy a tétlenkedők, csak útban vannak, így legjobb, ha mindenkinek feladat van a kezében. Egy hajón pedig akárhányan is vannak, mindenkinek jut feladat. Latamie pedig nagyon ért a kiosztásukhoz.
Az igric pedig a vásárláshoz ért. Jobb, hogy ő intézi, mert Latamie-nek nem volna türelme, sem megfelelő stílusa az alkudozáshoz.*
- Visszamegyek. Szólok Nyikhajnak, hogy kezdjenek pakolni, mert így sosem végzünk. *Azzal megindul vissza a hajóhoz, hogy az ifjú matrózt munkára fogja. Nem árt, ha az öreg a hajón marad. Latamie sem volna nyugodt, ha őrizetlenül hagynák a bárkát. Cha'yss valószínűleg a második körrel is végez, mire visszaérnek, de éppen Latamie is meg tud fogni egy kosarat, amiben a szárnyasok vannak, és fel tudja vinni a hajóra. Ennél aztán piszkosabb meló is akadt a kezei közé.*
- Na, Nyikhaj pakol. Az öreg őrzi a hajót. Hm? *Néz a bárdra kérdőn, vajon van-e ellenvetése, bár ha volna, azt már magának kellene rendeznie, mert Latamie teljességgel úgy gondolja, minden tőle telhetőt megtett.
Teljes lelki nyugalommal álldogál, és a dohányrúd utóját szipkázza, amikor két asszony félhangosan suttogni kezd, s holmi gyógymódot emlegetnek, de Latamie annyira elvan magában, hogy meg sem hallja. A hajó vezetésén s egy kis utószervezésen túl, mondhatni teljességgel haszontalan.*
- Van még valami, amit venni szeretnél, vagy indulhatunk? *Áll csípőre támasztott kézzel, mikor Chayss elfordul a következő árustól az újabb szerzeménnyel.*
*Régen megtanulta már, hogy a tétlenkedők, csak útban vannak, így legjobb, ha mindenkinek feladat van a kezében. Egy hajón pedig akárhányan is vannak, mindenkinek jut feladat. Latamie pedig nagyon ért a kiosztásukhoz.
Az igric pedig a vásárláshoz ért. Jobb, hogy ő intézi, mert Latamie-nek nem volna türelme, sem megfelelő stílusa az alkudozáshoz.*
- Visszamegyek. Szólok Nyikhajnak, hogy kezdjenek pakolni, mert így sosem végzünk. *Azzal megindul vissza a hajóhoz, hogy az ifjú matrózt munkára fogja. Nem árt, ha az öreg a hajón marad. Latamie sem volna nyugodt, ha őrizetlenül hagynák a bárkát. Cha'yss valószínűleg a második körrel is végez, mire visszaérnek, de éppen Latamie is meg tud fogni egy kosarat, amiben a szárnyasok vannak, és fel tudja vinni a hajóra. Ennél aztán piszkosabb meló is akadt a kezei közé.*
- Na, Nyikhaj pakol. Az öreg őrzi a hajót. Hm? *Néz a bárdra kérdőn, vajon van-e ellenvetése, bár ha volna, azt már magának kellene rendeznie, mert Latamie teljességgel úgy gondolja, minden tőle telhetőt megtett.
Teljes lelki nyugalommal álldogál, és a dohányrúd utóját szipkázza, amikor két asszony félhangosan suttogni kezd, s holmi gyógymódot emlegetnek, de Latamie annyira elvan magában, hogy meg sem hallja. A hajó vezetésén s egy kis utószervezésen túl, mondhatni teljességgel haszontalan.*
- Van még valami, amit venni szeretnél, vagy indulhatunk? *Áll csípőre támasztott kézzel, mikor Chayss elfordul a következő árustól az újabb szerzeménnyel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247