Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-09 19:51:38
Üzenet elküldve: 2018-12-09 19:51:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nozarin és Prexiar //
- Azt, hogy hogyan, én nem tudom, legfeljebb ők, de ha megáldják a harcos férfiakat többen térnek vissza a csatából asszonyaikhoz és több ellenfelet győzhetnek le.
*Kétli, hogy bármiféle állat gonosz és aljas lenne, ezt viszont a továbbiakban megtartja magának. A „piszok melegít” megnyilvánulásra először csak nagyon küszködve próbálja elnyomni mosolyát, aztán végül megtör és kiszakad belőle egy visszafogott nevetés. Nagyon nem akar kacagni nehogy rossz néven vegye a kisfiú.*
- Nem, a piszok cseppet sem melegít.
*Ingatja fejét ezen a nagyon helytelen, de nagyon bájos megnyilvánuláson.*
- A fürdésnek pedig annyi köze van hozzá, hogy sok betegség a koszból lesz.
*Vagy jön. Igazából ezt nem tudja pontosan, de nem is kell tudnia, elég annyi, hogy összekapcsolta a két fogalmat. A kisfiú legújabb kérdésére szintén nem tud válaszolni, ezért kérdőn Nozarin felé fordul. A verejtékcseppekre nem is figyelne fel egyébként, ha a gyermek nem kezdene köhögni, akkor tűnik fel gyöngyöző homloka is. Jó mostohaanyaként – aminek önkényesen kinevezte magát – első mozdulata tenyerének a gyermek homlokára simítása. Meleg. Melegebb, mint kellene lennie. Egy halott gyermekkel háta mögött kellő paranoiával rendelkezik ahhoz, hogy egy határozott mozdulattal megállásra kényszerítse a hátast és aggódó tekintetét a férfire szegezze.*
- Szerintem Prexi beteg.
*Hangjából ki is érezhető nem kis mértékben a nő aggodalma, és ez még mindig jóval visszafogottabb annál, ami benne zajlik. Pillanatok alatt mélységesen elkeseredik, és kezdi rázni a hideg a félelemtől, ahogy arra gondol, hogy ez biztos tüdőgyulladás, amilyen az ő szőke kisfiújának is volt, és az is biztos, hogy el van átkozva Karheia. Másról nem is lehet szó.*
- Azt, hogy hogyan, én nem tudom, legfeljebb ők, de ha megáldják a harcos férfiakat többen térnek vissza a csatából asszonyaikhoz és több ellenfelet győzhetnek le.
*Kétli, hogy bármiféle állat gonosz és aljas lenne, ezt viszont a továbbiakban megtartja magának. A „piszok melegít” megnyilvánulásra először csak nagyon küszködve próbálja elnyomni mosolyát, aztán végül megtör és kiszakad belőle egy visszafogott nevetés. Nagyon nem akar kacagni nehogy rossz néven vegye a kisfiú.*
- Nem, a piszok cseppet sem melegít.
*Ingatja fejét ezen a nagyon helytelen, de nagyon bájos megnyilvánuláson.*
- A fürdésnek pedig annyi köze van hozzá, hogy sok betegség a koszból lesz.
*Vagy jön. Igazából ezt nem tudja pontosan, de nem is kell tudnia, elég annyi, hogy összekapcsolta a két fogalmat. A kisfiú legújabb kérdésére szintén nem tud válaszolni, ezért kérdőn Nozarin felé fordul. A verejtékcseppekre nem is figyelne fel egyébként, ha a gyermek nem kezdene köhögni, akkor tűnik fel gyöngyöző homloka is. Jó mostohaanyaként – aminek önkényesen kinevezte magát – első mozdulata tenyerének a gyermek homlokára simítása. Meleg. Melegebb, mint kellene lennie. Egy halott gyermekkel háta mögött kellő paranoiával rendelkezik ahhoz, hogy egy határozott mozdulattal megállásra kényszerítse a hátast és aggódó tekintetét a férfire szegezze.*
- Szerintem Prexi beteg.
*Hangjából ki is érezhető nem kis mértékben a nő aggodalma, és ez még mindig jóval visszafogottabb annál, ami benne zajlik. Pillanatok alatt mélységesen elkeseredik, és kezdi rázni a hideg a félelemtől, ahogy arra gondol, hogy ez biztos tüdőgyulladás, amilyen az ő szőke kisfiújának is volt, és az is biztos, hogy el van átkozva Karheia. Másról nem is lehet szó.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-09 15:40:58
Üzenet elküldve: 2018-12-09 15:40:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Grotg//
*A hatalmas csokinyúl magyarázkodik, Kagan pedig érdekes módon még figyel is.*
- Mindegy. Megoldjuk. Mindent IS meg tudunk oldani. *veregeti meg Grotgot valahol az oldalán, mert a válláig nyújtózkodnia kellene a nyeregből is.*
- Náh... ne költözz sehova. Nem vagyunk mi városi mamlaszok! Ha Learont nem zavarod, akkor engem sem zavar, hogy itt vagy. Ő meg majd kap földet északabbra, Rolf birtokának széléből. *Emiatt pedig Ephemia kap egy csíkot a vadonból, de annyi baj legyen.*
- Maradhat így. *fordítja lovát észak felé, hogy elindulhasson végre Ephemiához és üzekedhessenek egy jót mindkettejük örömére.*
- Viszlát, Grotg. A Kancellárt majd értesítem, mit kell tennie.
//Grotg//
*A hatalmas csokinyúl magyarázkodik, Kagan pedig érdekes módon még figyel is.*
- Mindegy. Megoldjuk. Mindent IS meg tudunk oldani. *veregeti meg Grotgot valahol az oldalán, mert a válláig nyújtózkodnia kellene a nyeregből is.*
- Náh... ne költözz sehova. Nem vagyunk mi városi mamlaszok! Ha Learont nem zavarod, akkor engem sem zavar, hogy itt vagy. Ő meg majd kap földet északabbra, Rolf birtokának széléből. *Emiatt pedig Ephemia kap egy csíkot a vadonból, de annyi baj legyen.*
- Maradhat így. *fordítja lovát észak felé, hogy elindulhasson végre Ephemiához és üzekedhessenek egy jót mindkettejük örömére.*
- Viszlát, Grotg. A Kancellárt majd értesítem, mit kell tennie.
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-09 13:30:40
Üzenet elküldve: 2018-12-09 13:30:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagan//
- Értek hát. Itt mindent én készítettem a két kezemmel. * Mutat körbe a kis birtoknak nem nevezhető otthonán és annak kertjén. * Persze az állatokat nem, de az építmények és a szerszámok... Szóval érti maga. De cipekedni is szívesen cipekedek.
* Vakargatja a fejét kicsit tanácstalanul, reméli, hogy a hadúr számára egyértelmű, hogy mire gondolt a saját munkája alatt. Sőt, a következőkben is komoly gondolkodni valót ad neki a férfi.*
- Nem tudtam, hogy az övé. Meg hát, ő maga sem mondta. * Nem javítja ki a férfit, hogy rosszul használja a sajtmester nevét, mert hát D-vel kell mondani. Úgy gondolja, hogy Kagannak sok nevet kell észben tartania, érthető, ha téved.* De szívesen átköltözöm, ne legyen ebből probléma. A kert termését még megvárnám azért, de utána lebontok mindent. Nem akarok gondot okozni senkinek.
* Teszi hozzá készségesen, mert tényleg, az óriás a világért se szeretne gondot okozni senkinek. Még akkor se, ha már megtette azzal, hogy kérdés nélkül felhúzta ide a kis viskót. *
//Kagan//
- Értek hát. Itt mindent én készítettem a két kezemmel. * Mutat körbe a kis birtoknak nem nevezhető otthonán és annak kertjén. * Persze az állatokat nem, de az építmények és a szerszámok... Szóval érti maga. De cipekedni is szívesen cipekedek.
* Vakargatja a fejét kicsit tanácstalanul, reméli, hogy a hadúr számára egyértelmű, hogy mire gondolt a saját munkája alatt. Sőt, a következőkben is komoly gondolkodni valót ad neki a férfi.*
- Nem tudtam, hogy az övé. Meg hát, ő maga sem mondta. * Nem javítja ki a férfit, hogy rosszul használja a sajtmester nevét, mert hát D-vel kell mondani. Úgy gondolja, hogy Kagannak sok nevet kell észben tartania, érthető, ha téved.* De szívesen átköltözöm, ne legyen ebből probléma. A kert termését még megvárnám azért, de utána lebontok mindent. Nem akarok gondot okozni senkinek.
* Teszi hozzá készségesen, mert tényleg, az óriás a világért se szeretne gondot okozni senkinek. Még akkor se, ha már megtette azzal, hogy kérdés nélkül felhúzta ide a kis viskót. *
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-09 13:28:14
Üzenet elküldve: 2018-12-09 13:28:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Trodd egykedvűen fogadja az újabb bölcsességet. Ő mondjuk nem így tudja. Sőt, bizonyos benne, hogy inkább a fiatalok akik jobban bírják a nyavalyát. Mikor csatlakozik Sfetts bácsi is akkor ő is úgy gondolja kell még az a szalma. Szerszám van mondjuk mindkettejüknek szóval azzal nincs baj. Szerencsére ezt a kunyhót nem úgy szerelték fel meg építették, hogy egy ember lakja szóval tudnak dolgozni. Az öreg vidámabb szavaira Trodd bólint. Örül neki, hogy Sfetts bácsinak kezd visszajönni a kedve. A kenyérsütés kérdésére felfigyel az öregre. Trodd továbbra is úgy van vele, hogy a férfi dolga, hogy a földeken legyen vagy az állatokat legeltesse és ha hazaér az asszony várja az étellel. Nem szokott idő lenni az ilyesmire. De azért bólint az öreg szavaira mert a lényeget megértette. Bár egy asszony is kéne ahhoz, hogy igazán értékelhesse az együtt töltött időt.*
-Rendben Sfetts bácsi.
*Mondja miközben jár a keze. Trodd amire a legbüszkébb az a munka morálja. Mikor végeznek akkor Sfetts bácsi egy jó ötlettel áll elő. Trodd-nak nem szokása, de felnevet az öreg stílusán és megveregeti a vállát.*
-Ha lenne biztos nem sajnálnám Sfetts bácsitól. De megkóstolhatjuk amit a Vaskorsóból hoztunk. Hozzak poharakat?
*Ha Sfetts bácsi kéri akkor hoz is két cseréppoharat. Bár Trodd inna a demizsonból is akár nem finnyás ő.*
*Trodd egykedvűen fogadja az újabb bölcsességet. Ő mondjuk nem így tudja. Sőt, bizonyos benne, hogy inkább a fiatalok akik jobban bírják a nyavalyát. Mikor csatlakozik Sfetts bácsi is akkor ő is úgy gondolja kell még az a szalma. Szerszám van mondjuk mindkettejüknek szóval azzal nincs baj. Szerencsére ezt a kunyhót nem úgy szerelték fel meg építették, hogy egy ember lakja szóval tudnak dolgozni. Az öreg vidámabb szavaira Trodd bólint. Örül neki, hogy Sfetts bácsinak kezd visszajönni a kedve. A kenyérsütés kérdésére felfigyel az öregre. Trodd továbbra is úgy van vele, hogy a férfi dolga, hogy a földeken legyen vagy az állatokat legeltesse és ha hazaér az asszony várja az étellel. Nem szokott idő lenni az ilyesmire. De azért bólint az öreg szavaira mert a lényeget megértette. Bár egy asszony is kéne ahhoz, hogy igazán értékelhesse az együtt töltött időt.*
-Rendben Sfetts bácsi.
*Mondja miközben jár a keze. Trodd amire a legbüszkébb az a munka morálja. Mikor végeznek akkor Sfetts bácsi egy jó ötlettel áll elő. Trodd-nak nem szokása, de felnevet az öreg stílusán és megveregeti a vállát.*
-Ha lenne biztos nem sajnálnám Sfetts bácsitól. De megkóstolhatjuk amit a Vaskorsóból hoztunk. Hozzak poharakat?
*Ha Sfetts bácsi kéri akkor hoz is két cseréppoharat. Bár Trodd inna a demizsonból is akár nem finnyás ő.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-09 11:20:13
Üzenet elküldve: 2018-12-09 11:20:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek- Gyógymód//
//A piacon//
*Bár még mindig nem a szíve csücske az ilyesfajta viselkedés, már megszokta annyira, hogy érzelmei ne látszódjanak az arcán, mikor az őr elég közönséges módon nyilvánítja ki nemtetszését faja iránt. Csak mikor már biztonságosan kijutottak a kapun, akkor fordul vissza, hogy egy csókot dobjon az őr felé, jelezve, hogy az tehet neki egy szívességet.*
- Vannak annál sokkal nagyobb urak is! *jegyzi meg bölcsen, ám nem részletezve, mire is gondol most pontosan. Akár látta Dora az iménti megmozdulását, akár nem, nem zavartatja magát miatta, inkább a növényekről kérdezi figyelemelterelés gyanánt, ami úgy tűnik, be is válik. Legalábbis egy darabig. Mikor a lány hangja elbicsaklik és belé kapaszkodik, rögtön nyúl érte, hogy megtartsa. Látja rajta, hogy borzalmas állapotban van és már épp azon kezd aggódni, vajon a lány is elkapta-e az Amonon terjengő kórt, mikor érkezik a szánalmasan gyenge magyarázat. ~Csak megbotlottál, hát persze!~ nyugtázza magában a dolgot, elvégre ha Dora nem akar beszélni róla, az nem az ő baja. Az egyik szemöldökét azért kérdőn felhúzza, jelezve, hogy nem kerülte el a figyelmét, nem pusztán a talaj egyenetlenségei okozták a lány megrendülését. Ha mégis akarna róla Dora beszélni ő meghallgatja, ám akarata ellenére nem szedi ki belőle a titkait, meg nem is érdekli annyira a dolog, hogy emiatt strapálja magát. ~Biztos csak valami kislányos képzelgés...~ zárja le magában, azért fél szemmel továbbra is a lányra pillantva néha, hisz azt a felvetést még mindig nem zárta ki teljesen, hogy esetleg már Dora is fertőzött lehet.*
- A járvány nagyon hasonló a lázadáshoz ezek szerint. *jegyzi meg komoran, hiszen az elmondottak arra is igazak. ~Csak úgy jön és kiírtja az emberek egy részét...~ gondolja szomorúan, ahogy a Kúriában végbement pusztítás képei megjelennek lelki szemei előtt.* Nem is tudom, melyik a rosszabb! *teszi hozzá nemtörődöm módon, mintha nem jelentene sokat számára az egész.*
- Én mindig mondtam, elégetni mindet! *motyogja, amikor a lány a gyógyfüvek hatástalanságáról beszél, ugyanis nem biztos benne, hogy Dora nagyon díjazná ezt a felvetést, ugyanakkor kétségtelen, legjobban így lehetne elejét venni az elterjedésnek. Miközben ezen mereng, teljesen meglepi Dora újabb őszinteségi rohama, és csak jóindulatúan mosolyog rajta.*
- Akkor hadd legyek én is őszinte! Nos, én is elviselhetetlennek hittelek, de pozitívan csalódtam. És ami a közös barátunkat illeti, én csak egy éjszakára akartam, hogy a barátom legyen, ha érted, hogy értem! *kacsint a lányra, bár biztos benne, hogy Dora nem fogja értékelni ezt a megjegyzést sem* Ha tényleg alakulna köztetek valami, ne félj, én nem fogok az igaz szerelem útjában állni! *kissé gúnyosan ejti ki az igaz és a szerelem szavakat, ennek ellenére tényleg azt mondja, amit gondol. Ha a kancellár és Dora között tényleg gyengéd szálak vannak, ő ennek igazán nem tervez véget vetni, hisz be kell vallania magának, ahhoz egyikük sem érdekli eléggé, hogy belefolyjon holmi hosszadalmas játszmázásba. ~Legyenek boldogok együtt... ha tudnak!~ gondolja, hiszen keresve se tudna kevésbé összeillő párt találni, mint ezt a két embert, ám ha mégis meg akarják próbálni együtt, részéről nyugodtan tehetik, majd jön utólag az én megmondtam szöveggel, ha mégsem úgy sikerülnének a dolgok, mint abban Dora reménykedik.*
//A piacon//
*Bár még mindig nem a szíve csücske az ilyesfajta viselkedés, már megszokta annyira, hogy érzelmei ne látszódjanak az arcán, mikor az őr elég közönséges módon nyilvánítja ki nemtetszését faja iránt. Csak mikor már biztonságosan kijutottak a kapun, akkor fordul vissza, hogy egy csókot dobjon az őr felé, jelezve, hogy az tehet neki egy szívességet.*
- Vannak annál sokkal nagyobb urak is! *jegyzi meg bölcsen, ám nem részletezve, mire is gondol most pontosan. Akár látta Dora az iménti megmozdulását, akár nem, nem zavartatja magát miatta, inkább a növényekről kérdezi figyelemelterelés gyanánt, ami úgy tűnik, be is válik. Legalábbis egy darabig. Mikor a lány hangja elbicsaklik és belé kapaszkodik, rögtön nyúl érte, hogy megtartsa. Látja rajta, hogy borzalmas állapotban van és már épp azon kezd aggódni, vajon a lány is elkapta-e az Amonon terjengő kórt, mikor érkezik a szánalmasan gyenge magyarázat. ~Csak megbotlottál, hát persze!~ nyugtázza magában a dolgot, elvégre ha Dora nem akar beszélni róla, az nem az ő baja. Az egyik szemöldökét azért kérdőn felhúzza, jelezve, hogy nem kerülte el a figyelmét, nem pusztán a talaj egyenetlenségei okozták a lány megrendülését. Ha mégis akarna róla Dora beszélni ő meghallgatja, ám akarata ellenére nem szedi ki belőle a titkait, meg nem is érdekli annyira a dolog, hogy emiatt strapálja magát. ~Biztos csak valami kislányos képzelgés...~ zárja le magában, azért fél szemmel továbbra is a lányra pillantva néha, hisz azt a felvetést még mindig nem zárta ki teljesen, hogy esetleg már Dora is fertőzött lehet.*
- A járvány nagyon hasonló a lázadáshoz ezek szerint. *jegyzi meg komoran, hiszen az elmondottak arra is igazak. ~Csak úgy jön és kiírtja az emberek egy részét...~ gondolja szomorúan, ahogy a Kúriában végbement pusztítás képei megjelennek lelki szemei előtt.* Nem is tudom, melyik a rosszabb! *teszi hozzá nemtörődöm módon, mintha nem jelentene sokat számára az egész.*
- Én mindig mondtam, elégetni mindet! *motyogja, amikor a lány a gyógyfüvek hatástalanságáról beszél, ugyanis nem biztos benne, hogy Dora nagyon díjazná ezt a felvetést, ugyanakkor kétségtelen, legjobban így lehetne elejét venni az elterjedésnek. Miközben ezen mereng, teljesen meglepi Dora újabb őszinteségi rohama, és csak jóindulatúan mosolyog rajta.*
- Akkor hadd legyek én is őszinte! Nos, én is elviselhetetlennek hittelek, de pozitívan csalódtam. És ami a közös barátunkat illeti, én csak egy éjszakára akartam, hogy a barátom legyen, ha érted, hogy értem! *kacsint a lányra, bár biztos benne, hogy Dora nem fogja értékelni ezt a megjegyzést sem* Ha tényleg alakulna köztetek valami, ne félj, én nem fogok az igaz szerelem útjában állni! *kissé gúnyosan ejti ki az igaz és a szerelem szavakat, ennek ellenére tényleg azt mondja, amit gondol. Ha a kancellár és Dora között tényleg gyengéd szálak vannak, ő ennek igazán nem tervez véget vetni, hisz be kell vallania magának, ahhoz egyikük sem érdekli eléggé, hogy belefolyjon holmi hosszadalmas játszmázásba. ~Legyenek boldogok együtt... ha tudnak!~ gondolja, hiszen keresve se tudna kevésbé összeillő párt találni, mint ezt a két embert, ám ha mégis meg akarják próbálni együtt, részéről nyugodtan tehetik, majd jön utólag az én megmondtam szöveggel, ha mégsem úgy sikerülnének a dolgok, mint abban Dora reménykedik.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-09 09:54:37
Üzenet elküldve: 2018-12-09 09:54:37
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*A szél hamar felszárítja szakállát és haját, nem mondhatni, hogy immár selymesen lobog, de mindenféleképpen tisztábbnak érzi. Arról sincs fogalma, hogy vendégétől, vagy vendégeitől vajon megszabadult-e, de ezt az idő majd úgyis eldönti.*
- Vén test mindent kibír, Trodd. *Nevet fel egy pillanatra, majd egy kissé inkább csak mosolygásba vált.* Majdnem mindent. *A szalma kérdésére bólint, de már indul is, amerre Trodd mutatja, s, ha egybekötve van, akkor kettős erővel, ha csupán fel kell rakodni, abban az esetben szintén, de külön-külön vasvillázzák fel.*
- Legalább puhább lesz a zötykölődés! *Kurjant fel, szokásához híven, persze arra figyel, hogy a pipa parazsa, nehogy a szalmára pottyanjon, esze ágában sincs tűzvészt okozni. Mintha látna valamit Trodd gondolataiból, úgy beszél mélán szalmázás közben.*
- Sokan azt gondolják, hogy a kenyérsütés, az asszony dolga. *Kezdi csendesen, hangosan felsóhajtva egy-egy emelésnél.* Valójában úgy finom a kenyér, ha közös mulatság. *Bólint Troddra nézve, mosolyogva.* Mikor közös kézzel gyúrjátok be a tésztát, s a lapátot is ketten fogjátok egyszerre. Mikor elkeveredik az asszony illata a kenyérével. *Egy pillanatra megáll, s a vasvillára támaszkodva Troddra néz.*
- Sose hagyd egyedül az asszonyt, Trodd. Soha nem tudhatod, hogy mikor maradsz egyedül, élj úgy, mintha az az utolsó napod lenne. *Felcsillan a szeme, majd immár más témával folytatja.*
- Nincs véletlenül egy kis házid? *Fordítja félre a fejét.* Csak egy ilyen pici kupicával... *Emeli fel apró gnóm ujjait nevetve, közben vállát rántja meg kacsintva.* Hisz egyszer élünk, nem igaz? *Kérdezi.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 09:55:19
*A szél hamar felszárítja szakállát és haját, nem mondhatni, hogy immár selymesen lobog, de mindenféleképpen tisztábbnak érzi. Arról sincs fogalma, hogy vendégétől, vagy vendégeitől vajon megszabadult-e, de ezt az idő majd úgyis eldönti.*
- Vén test mindent kibír, Trodd. *Nevet fel egy pillanatra, majd egy kissé inkább csak mosolygásba vált.* Majdnem mindent. *A szalma kérdésére bólint, de már indul is, amerre Trodd mutatja, s, ha egybekötve van, akkor kettős erővel, ha csupán fel kell rakodni, abban az esetben szintén, de külön-külön vasvillázzák fel.*
- Legalább puhább lesz a zötykölődés! *Kurjant fel, szokásához híven, persze arra figyel, hogy a pipa parazsa, nehogy a szalmára pottyanjon, esze ágában sincs tűzvészt okozni. Mintha látna valamit Trodd gondolataiból, úgy beszél mélán szalmázás közben.*
- Sokan azt gondolják, hogy a kenyérsütés, az asszony dolga. *Kezdi csendesen, hangosan felsóhajtva egy-egy emelésnél.* Valójában úgy finom a kenyér, ha közös mulatság. *Bólint Troddra nézve, mosolyogva.* Mikor közös kézzel gyúrjátok be a tésztát, s a lapátot is ketten fogjátok egyszerre. Mikor elkeveredik az asszony illata a kenyérével. *Egy pillanatra megáll, s a vasvillára támaszkodva Troddra néz.*
- Sose hagyd egyedül az asszonyt, Trodd. Soha nem tudhatod, hogy mikor maradsz egyedül, élj úgy, mintha az az utolsó napod lenne. *Felcsillan a szeme, majd immár más témával folytatja.*
- Nincs véletlenül egy kis házid? *Fordítja félre a fejét.* Csak egy ilyen pici kupicával... *Emeli fel apró gnóm ujjait nevetve, közben vállát rántja meg kacsintva.* Hisz egyszer élünk, nem igaz? *Kérdezi.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 09:55:19
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-09 01:12:10
Üzenet elküldve: 2018-12-09 01:12:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
- Nálunk? *Kérdezi Dora, és elmosolyodik, de ez inkább gúnyos és nosztalgiázó, mint vidám mosoly.* „Nálunk”, az otthonomban semmi ilyesmiről nem beszéltünk. Fura világ volt. És meg kell, hogy mondjam, nem igazán értem, miért nem. Elvégre… A természet egy rendszer. És szép. Nem úgy szép, mint… *A lányra mutat, és hangja jól hallhatóan egyre lelkesebb.* Mint ahogy te, akit már messziről észrevesznek a jóképű férfiak. Éppen ellenkezőleg, néha a természet csupa rettenet meg vér, és legszívesebben rá se néznénk, de a logikája teszi különlegessé. Mindennek oka van benne, és mindenből valami új következik.
*Megrázza a fejét, hiszen ő maga sem tudja, hogy miért szövegelt erről ennyit. De elképesztően jól esett, ettől függetlenül. Eközben Kagaenae megint vörös, és már Dora követni se tudja a felháborodás okát – ahogy elmondta, számára nincs is ebben semmi felháborító. Úgy néz a lányra, mint valami természettudományos esettanulmányra.*
- Oh. *Tart egy kis szünetet, mert nem tudja, mit kezdjen a fiatal lány érzelmeinek árjával.* Hát… Te tudod. Viszont ha volna, akkor részben az udvarlód tulajdonságait örökölné, tehát lenne belőle még egy. Ugyanolyan haj, szemek… *Jegyzi meg, és körmét nézegeti, mintha nem is lenne érdekes, amit az imént mondott. És nyilván sarkított egy kicsit az anyatermészettel kapcsolatban, de hát ennyi belefér egy ábrándozó lány esetében. Mivel, mint Dora megtudta, a rejtélyes szeretőnek szálfaméretű dorongja van, nem kell érte aggódni, hogy nem talál be vele az élet tisztására.*
- Én csak örülök, ha _nagy_on boldogok vagytok. *Teszi hozzá, határozottan megnyomva a betűsort. Mosolyog is egy aprót. Kagaenae visszakérdez, de Dorának nem áll szándékában elmesélni az egész életét, ezért csak egy rövid összesítőt nyújt.*
- Például ott van a családom, azt képzelték el, hogy én leszek a tökéletes, vallásilag buzgó elf lány, erre kiderült, hogy jobban érdekelnek az állatok belülről, mint kívülről. Bumm. *Kuncog.* Amúgy nem hibáztatlak, a családom biztos örült volna, de én se gondoltam még arra, hogy gyerekem legyen. Csak egyszer, mikor Pycta del Ventussal beszélgettem az úton. De ha ott lettél volna, tudnád, miért. Gyönyörű haja van. *Azzal, mint valami ábrándos gyerek, hanyatt dől, és elfekszik a puha fűben.*
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
- Nálunk? *Kérdezi Dora, és elmosolyodik, de ez inkább gúnyos és nosztalgiázó, mint vidám mosoly.* „Nálunk”, az otthonomban semmi ilyesmiről nem beszéltünk. Fura világ volt. És meg kell, hogy mondjam, nem igazán értem, miért nem. Elvégre… A természet egy rendszer. És szép. Nem úgy szép, mint… *A lányra mutat, és hangja jól hallhatóan egyre lelkesebb.* Mint ahogy te, akit már messziről észrevesznek a jóképű férfiak. Éppen ellenkezőleg, néha a természet csupa rettenet meg vér, és legszívesebben rá se néznénk, de a logikája teszi különlegessé. Mindennek oka van benne, és mindenből valami új következik.
*Megrázza a fejét, hiszen ő maga sem tudja, hogy miért szövegelt erről ennyit. De elképesztően jól esett, ettől függetlenül. Eközben Kagaenae megint vörös, és már Dora követni se tudja a felháborodás okát – ahogy elmondta, számára nincs is ebben semmi felháborító. Úgy néz a lányra, mint valami természettudományos esettanulmányra.*
- Oh. *Tart egy kis szünetet, mert nem tudja, mit kezdjen a fiatal lány érzelmeinek árjával.* Hát… Te tudod. Viszont ha volna, akkor részben az udvarlód tulajdonságait örökölné, tehát lenne belőle még egy. Ugyanolyan haj, szemek… *Jegyzi meg, és körmét nézegeti, mintha nem is lenne érdekes, amit az imént mondott. És nyilván sarkított egy kicsit az anyatermészettel kapcsolatban, de hát ennyi belefér egy ábrándozó lány esetében. Mivel, mint Dora megtudta, a rejtélyes szeretőnek szálfaméretű dorongja van, nem kell érte aggódni, hogy nem talál be vele az élet tisztására.*
- Én csak örülök, ha _nagy_on boldogok vagytok. *Teszi hozzá, határozottan megnyomva a betűsort. Mosolyog is egy aprót. Kagaenae visszakérdez, de Dorának nem áll szándékában elmesélni az egész életét, ezért csak egy rövid összesítőt nyújt.*
- Például ott van a családom, azt képzelték el, hogy én leszek a tökéletes, vallásilag buzgó elf lány, erre kiderült, hogy jobban érdekelnek az állatok belülről, mint kívülről. Bumm. *Kuncog.* Amúgy nem hibáztatlak, a családom biztos örült volna, de én se gondoltam még arra, hogy gyerekem legyen. Csak egyszer, mikor Pycta del Ventussal beszélgettem az úton. De ha ott lettél volna, tudnád, miért. Gyönyörű haja van. *Azzal, mint valami ábrándos gyerek, hanyatt dől, és elfekszik a puha fűben.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-08 21:51:45
Üzenet elküldve: 2018-12-08 21:51:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton hazafelé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdenek derengeni neki a Barakkban történtek. Leginkább rövid jelenetek ugranak be neki a pánikoló tömegről, a halott Bölényről és... a karóba húzott városőrökről. A felderengő képtől összeszorul a torka. Ha nem hagyják ott akkor a Barakkot, talán most ők is ott lennének. Marja a bűntudat, amiért nem indultak el előbb és nem tudtak segíteni volt társaikon és a városon, aminek védelmére egykor esküt tettek, még a sok szar ellenére is.*
-Mindjárt otthon vagyunk Syd *néz társára, hallani valószínűleg még nem hallja amit mond, de talán le tudja olvasni a szájáról.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdenek derengeni neki a Barakkban történtek. Leginkább rövid jelenetek ugranak be neki a pánikoló tömegről, a halott Bölényről és... a karóba húzott városőrökről. A felderengő képtől összeszorul a torka. Ha nem hagyják ott akkor a Barakkot, talán most ők is ott lennének. Marja a bűntudat, amiért nem indultak el előbb és nem tudtak segíteni volt társaikon és a városon, aminek védelmére egykor esküt tettek, még a sok szar ellenére is.*
-Mindjárt otthon vagyunk Syd *néz társára, hallani valószínűleg még nem hallja amit mond, de talán le tudja olvasni a szájáról.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-08 20:51:01
Üzenet elküldve: 2018-12-08 20:51:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – gyógymód//
//A piacon//
*Pár nappal ezelőtt Dora még melegebb éghajlatra küldte volna Estanellariát, nemhogy vele indult volna fontos küldetésére, most azonban nyugodt felőle. Hogy azért, mert a lelke mélyén érzi a nő támogatását, és ez minden ellenérzése mellett is erőt ad neki, vagy azért, mert csak egyszerűen nincs ideje ezzel foglalkozni, nem tudná megmondani. A feladatra összpontosít, ezért a kapuban várakozó, páncélos fickóra is csak egy pillantást vet, odabiccent, üdvözli az újabb halálraítéltet.
Talán Dora sokáig nem vett volna tudomást a nőről, de tényleg. A mélységi azonban nem tudja megállni, hogy ne parancsolgasson.* ~ Mint valami városi úrikisasszony. ~ *Gondolja a lány szemforgatva.* ~ Hiába hiszi azt, hogy a csinos combjai a pestist is elmulasztják. ~ *És lám, igaza is lesz, mert Estanellaria csak egy köpetet kap. Még jó, hogy nem rá, hanem a földre, mert különben Dorának őt is a Radkraal-féle földi tisztítótűzbe kéne zavarnia a csinos ruhácskáival együtt – és már mehetnek is tovább. Ez a közjáték minden borzalom ellenére jobb kedvre deríti az elf lányt.*
– A pénz nagy úr. *Jegyzi meg gúnyosan, mikor már kellő távolságba értek a kaputól. Most mintha a lelke is könnyebb lenne egy kissé. A probléma még mindig létezik, de azért már csak mögötte van, nem pedig a betegségben, beteg emberek között kell fuldokolnia a lánynak. Csak Habrertus arcát nem tudja kiverni a fejéből, ezért jó is, hogy társnője a gyógyfüvekről kérdezi: a tudomány mindig eltereli a figyelmét egy kicsit. Meg legyezi is a hiúságát, természetesen. Megigazítja kalaptartóját, miközben a piac felé baktatva részletes magyarázatba kezd.*
– Nos, a Fehér Qartan bogyói borogatásként fertőzéscsillapító hatásúak, de jó sűrűn kell majd őket alkalmazni a kívánt hatás érdekében. A betegség magas lázzal jár, ezért kell Hajló Unkaer, az egy apró gomba, ami mindig a fény felé nyújtózik. *Mutatja a kezével a méretét.* Aztán ott van a Mezei Harmatka, az is…
*Megbicsaklik a hangja. Olyan érzése van, mintha egy hideg kéz ragadná torkon, hatalmas gombóc gyűlik a torkába, egy pillanatra még levegőt sem képes venni. Egyik pillanatról a másikra jut eszébe a múlt. Nem is volt olyan régen, mégis az örökkévalóságnak tűnik az a nap, amikor a Mezei Harmatka tanulmányozása után elhatározta, hogy Amon Ruadhban próbál szerencsét – és persze az első találkozása a kancellárral is erre az időszakra tehető. Eszébe jut, hogy most itt van, a pác közepében, és túl nagy rajta a teher, túl nagy, szinte leküzdhetetlen. Minden izma pattanásig feszül, hogy meneküljön, csak fusson, amíg lát, el a probléma és az érzései elől. Meg is szédül egy kicsit, és ha hagyja, önkéntelenül is a nő karjába kapaszkodik, sápadtan néz rá.*
– Én…
~ Elmegyek! ~ *Kiáltja benne egy hang, és már mozdítaná a száját, hogy kimondja. Hogy mégsem teszi, az csak Habrertus szeretőjének köszönhető: Dora soha nem engedné meg magának, hogy akár egy kicsit is gyávábbnak vagy gyengébbnek mutatkozzon nála. Azzal elismerné, hogy ő nyert. Elengedi a sötételf karját, és makacsan néz maga elé.*
– Semmi, csak megbotlottam. *Mondja halkan. A piac közelébe érnek, úgy látszik, még időben, mert most is van forgalom. Dora kihúzza magát.*
– Természettudós vagyok, de történelmet is tanultam. *Magyarázza büszkén, és az asztalokra kipakolt portékákat mustrálja, mintha csak vásárolni indultak volna. Azért persze siet, de leginkább egy megbízható árust keres a tekintete, aki talán gyorsan kiszolgálja kettejüket.* A járvány pedig egyszerre természettudomány és történelem, nem igaz? Időnként jön, kipusztítja a társadalom egy részét, aztán huss, már itt sincs. *Még a kezével is mutatja a huss-t, hangjában a sorsa iránti keserű utálat hallatszik.*
– Nem akarok semmit elkiabálni, de… *Halkan beszél, hogy csak a társnője hallja mondandóját.* Ezek a gyógyfüvek vajmi keveset érnek egy ilyen járvány ellen. Ha, tegyük fel, a közös _barátunk_ túléli a lázrohamokat, felépülhet. De mivel nem mai borjú…
*Úgy gondolja, nem kell befejeznie a mondatot, egy hathatós szomorú pillantás is elég. Az egyik asztalnál jó minőségű növényeket talál, ezért tekintetével az árust kezdi keresni.*
– Lehetek őszinte? *Kérdezi, de nem várja meg a választ, ahhoz már túlságosan túl van mindenen.* Elviselhetetlennek hittelek, de pozitívan csalódtam. Ha mondtam valamit, amit nem kellett volna, akkor a féltékenység beszélt belőlem – de gondolom erre te is rájöttél.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.08 20:52:49
//A piacon//
*Pár nappal ezelőtt Dora még melegebb éghajlatra küldte volna Estanellariát, nemhogy vele indult volna fontos küldetésére, most azonban nyugodt felőle. Hogy azért, mert a lelke mélyén érzi a nő támogatását, és ez minden ellenérzése mellett is erőt ad neki, vagy azért, mert csak egyszerűen nincs ideje ezzel foglalkozni, nem tudná megmondani. A feladatra összpontosít, ezért a kapuban várakozó, páncélos fickóra is csak egy pillantást vet, odabiccent, üdvözli az újabb halálraítéltet.
Talán Dora sokáig nem vett volna tudomást a nőről, de tényleg. A mélységi azonban nem tudja megállni, hogy ne parancsolgasson.* ~ Mint valami városi úrikisasszony. ~ *Gondolja a lány szemforgatva.* ~ Hiába hiszi azt, hogy a csinos combjai a pestist is elmulasztják. ~ *És lám, igaza is lesz, mert Estanellaria csak egy köpetet kap. Még jó, hogy nem rá, hanem a földre, mert különben Dorának őt is a Radkraal-féle földi tisztítótűzbe kéne zavarnia a csinos ruhácskáival együtt – és már mehetnek is tovább. Ez a közjáték minden borzalom ellenére jobb kedvre deríti az elf lányt.*
– A pénz nagy úr. *Jegyzi meg gúnyosan, mikor már kellő távolságba értek a kaputól. Most mintha a lelke is könnyebb lenne egy kissé. A probléma még mindig létezik, de azért már csak mögötte van, nem pedig a betegségben, beteg emberek között kell fuldokolnia a lánynak. Csak Habrertus arcát nem tudja kiverni a fejéből, ezért jó is, hogy társnője a gyógyfüvekről kérdezi: a tudomány mindig eltereli a figyelmét egy kicsit. Meg legyezi is a hiúságát, természetesen. Megigazítja kalaptartóját, miközben a piac felé baktatva részletes magyarázatba kezd.*
– Nos, a Fehér Qartan bogyói borogatásként fertőzéscsillapító hatásúak, de jó sűrűn kell majd őket alkalmazni a kívánt hatás érdekében. A betegség magas lázzal jár, ezért kell Hajló Unkaer, az egy apró gomba, ami mindig a fény felé nyújtózik. *Mutatja a kezével a méretét.* Aztán ott van a Mezei Harmatka, az is…
*Megbicsaklik a hangja. Olyan érzése van, mintha egy hideg kéz ragadná torkon, hatalmas gombóc gyűlik a torkába, egy pillanatra még levegőt sem képes venni. Egyik pillanatról a másikra jut eszébe a múlt. Nem is volt olyan régen, mégis az örökkévalóságnak tűnik az a nap, amikor a Mezei Harmatka tanulmányozása után elhatározta, hogy Amon Ruadhban próbál szerencsét – és persze az első találkozása a kancellárral is erre az időszakra tehető. Eszébe jut, hogy most itt van, a pác közepében, és túl nagy rajta a teher, túl nagy, szinte leküzdhetetlen. Minden izma pattanásig feszül, hogy meneküljön, csak fusson, amíg lát, el a probléma és az érzései elől. Meg is szédül egy kicsit, és ha hagyja, önkéntelenül is a nő karjába kapaszkodik, sápadtan néz rá.*
– Én…
~ Elmegyek! ~ *Kiáltja benne egy hang, és már mozdítaná a száját, hogy kimondja. Hogy mégsem teszi, az csak Habrertus szeretőjének köszönhető: Dora soha nem engedné meg magának, hogy akár egy kicsit is gyávábbnak vagy gyengébbnek mutatkozzon nála. Azzal elismerné, hogy ő nyert. Elengedi a sötételf karját, és makacsan néz maga elé.*
– Semmi, csak megbotlottam. *Mondja halkan. A piac közelébe érnek, úgy látszik, még időben, mert most is van forgalom. Dora kihúzza magát.*
– Természettudós vagyok, de történelmet is tanultam. *Magyarázza büszkén, és az asztalokra kipakolt portékákat mustrálja, mintha csak vásárolni indultak volna. Azért persze siet, de leginkább egy megbízható árust keres a tekintete, aki talán gyorsan kiszolgálja kettejüket.* A járvány pedig egyszerre természettudomány és történelem, nem igaz? Időnként jön, kipusztítja a társadalom egy részét, aztán huss, már itt sincs. *Még a kezével is mutatja a huss-t, hangjában a sorsa iránti keserű utálat hallatszik.*
– Nem akarok semmit elkiabálni, de… *Halkan beszél, hogy csak a társnője hallja mondandóját.* Ezek a gyógyfüvek vajmi keveset érnek egy ilyen járvány ellen. Ha, tegyük fel, a közös _barátunk_ túléli a lázrohamokat, felépülhet. De mivel nem mai borjú…
*Úgy gondolja, nem kell befejeznie a mondatot, egy hathatós szomorú pillantás is elég. Az egyik asztalnál jó minőségű növényeket talál, ezért tekintetével az árust kezdi keresni.*
– Lehetek őszinte? *Kérdezi, de nem várja meg a választ, ahhoz már túlságosan túl van mindenen.* Elviselhetetlennek hittelek, de pozitívan csalódtam. Ha mondtam valamit, amit nem kellett volna, akkor a féltékenység beszélt belőlem – de gondolom erre te is rájöttél.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.08 20:52:49
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:59:03
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:59:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Hazafelé //
*Végül lovának patája tharg földeket tapos, ami jelen körülmények között kellemesebb számára, mint Arthenior. Aztán lehet az elkövetkezendő két évtizedben erre a vidékre is ráun, főleg ha hírét kapja annak, hogy miféle pusztító betegség ütötte fel a fejét. Egyelőre viszont gyanútlan, és ebből fakadóan boldog. Talán ha fejtené miféle vész jár errefelé visszatérne Intath karjaiba, kissé unalmas, de egyelőre biztonságosnak tűnő közegbe. Feltételezése szerint az orvos most jól szórakozik a kis vöröskével, csak aztán meg ne tudja, hogy meg is kedvelte, mert akkor bizony bosszús lesz, de nagyon.*
*Végül lovának patája tharg földeket tapos, ami jelen körülmények között kellemesebb számára, mint Arthenior. Aztán lehet az elkövetkezendő két évtizedben erre a vidékre is ráun, főleg ha hírét kapja annak, hogy miféle pusztító betegség ütötte fel a fejét. Egyelőre viszont gyanútlan, és ebből fakadóan boldog. Talán ha fejtené miféle vész jár errefelé visszatérne Intath karjaiba, kissé unalmas, de egyelőre biztonságosnak tűnő közegbe. Feltételezése szerint az orvos most jól szórakozik a kis vöröskével, csak aztán meg ne tudja, hogy meg is kedvelte, mert akkor bizony bosszús lesz, de nagyon.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:28:20
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:28:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Trodd nekiáll készülődni. Az öreg szavaira bólint.*
-Azért meg ne fázzék!
*Ő ezért nem szokott ilyenkor már fürdeni. Még elkap valami bajt a hideg vízben. Nem egészséges ez. Nem úgy mint a munka. El is foglalja magát. A szekér pedig szép lassan megtelik azokkal amivel meg kell. Az öreg is odaér és nem üres kézzel érkezik. Trodd biccent. Ketten azért jobban haladnak és közben a csacsinak is van ideje pihengélni kicsit. A kapott kérdésre Trodd vállat ránt.*
-Nem sütöttem még kenyeret.
*Vagyis ez majd az asszony dolga lesz. Vajon a fogadóban az a szép lány tud kenyeret sütni? Ez fontos kérdés.*
-Van egy kis szalma eltéve. Azt, is vigyük vagy még nem tudunk majd nekikezdeni?
*Ha az öreg szerint vigyék akkor Trodd mutatja, hogy hol és elkezdhetik az is felpakolni a szekérre.*
*Trodd nekiáll készülődni. Az öreg szavaira bólint.*
-Azért meg ne fázzék!
*Ő ezért nem szokott ilyenkor már fürdeni. Még elkap valami bajt a hideg vízben. Nem egészséges ez. Nem úgy mint a munka. El is foglalja magát. A szekér pedig szép lassan megtelik azokkal amivel meg kell. Az öreg is odaér és nem üres kézzel érkezik. Trodd biccent. Ketten azért jobban haladnak és közben a csacsinak is van ideje pihengélni kicsit. A kapott kérdésre Trodd vállat ránt.*
-Nem sütöttem még kenyeret.
*Vagyis ez majd az asszony dolga lesz. Vajon a fogadóban az a szép lány tud kenyeret sütni? Ez fontos kérdés.*
-Van egy kis szalma eltéve. Azt, is vigyük vagy még nem tudunk majd nekikezdeni?
*Ha az öreg szerint vigyék akkor Trodd mutatja, hogy hol és elkezdhetik az is felpakolni a szekérre.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-08 10:44:16
Üzenet elküldve: 2018-12-08 10:44:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Prexiar Beldion//
*A két társnak feltűnhet, hogy miközben Prexi a kosz melegségéről beszél, néhány csepp gyöngyöző izzadtság jelenik meg homlokán. A kisfiú is szórakozottan veheti tudomásul, hogy valóban kissé melegebbnek érzi a hűvös levegőt, persze amikor a szél homlokát érinti akkor meg inkább jóval hidegebbnek, mint korábban. Nem érzi gyengének magát, nem is kezd szédelegni, pusztán néhány verejtékcsepp megjelenik homlokán, mintha az a fránya piszok valóban ilyen jó hatással lenne rá. Szórakozottan törölheti meg két halántékát, mást egyelőre nem érez. Eltekintve a hirtelen rátörő méla száraz köhögéstől, mely hamar abbamarad és nem is fájdalmas, pusztán csak, mintha valami megcsiklandozta volna a torkát.*
*A két társnak feltűnhet, hogy miközben Prexi a kosz melegségéről beszél, néhány csepp gyöngyöző izzadtság jelenik meg homlokán. A kisfiú is szórakozottan veheti tudomásul, hogy valóban kissé melegebbnek érzi a hűvös levegőt, persze amikor a szél homlokát érinti akkor meg inkább jóval hidegebbnek, mint korábban. Nem érzi gyengének magát, nem is kezd szédelegni, pusztán néhány verejtékcsepp megjelenik homlokán, mintha az a fránya piszok valóban ilyen jó hatással lenne rá. Szórakozottan törölheti meg két halántékát, mást egyelőre nem érez. Eltekintve a hirtelen rátörő méla száraz köhögéstől, mely hamar abbamarad és nem is fájdalmas, pusztán csak, mintha valami megcsiklandozta volna a torkát.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-08 10:34:39
Üzenet elküldve: 2018-12-08 10:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia, Nozarin//
* Prexi bár fiatal az alapvető biológiával és azzal, hogy nem egy retkes gólya hozza a gyerekeket tisztában van, így amikor Karheia megemlíti, hogy a szellemek adhatnak fiúgyermeket is, egyből valami olyasmi kúszik agyának előterébe, amelyet igyekszik rögtön ki is törölni onnan, mert szellemekkel hempergő nők jutnak eszébe és ez alapból annyira groteszk, hogy inkább rá sem kérdez Karheiánál erre. Inkább megragadja a kevésbé perverz szellemek ajándékát és arra kérdez rá. *
- A harcosoknak, hogy adnak szerencsét? - * meg, hogy csinálnak a szellemek fiúgyermeket egy nőnek? Ez egy sokkal inkább kíváncsiság furdaló kérdés, de a fiú már a gondolattól is rosszul érzi magát, ha kimondaná, akkor pedig egyből répa vörösre változna a feje.
Még hálás is Nozarinnak, hogy folytatja tovább a licses történetét, mert az kevésbé undorító, mint a perverz szellemek és amit a nőkkel művelnek. Bár lehet az ősélőholt is tenne ilyesmit, de ahogy a férfi körülírja, még igazán enni sem tud, nemhogy lányokkal hemperegni... ~ Hm, és mi van, ha Karheia szellemei ősliccsek? ~ ez a gondolat hirtelen üt szöget a fejében, és már nem is annyira kíván lics lenni, pedig a lógó bél, és a csontváz test igen vonzó. A rothadás szagot amúgy sem érezné, hiszen semmit sem érez. De, ha az azzal jár, hogy kívánságokat kell teljesíteni, akkor már meg sem éri. *
- A licsek élete szörnyű lehet - * csóválja fejét Prexi, holott annyira azért nem is vészes. Örök élet, nem kell enni, inni és senki sem mer vele kötekedni. *
- Tessék? - * képed el a fiú, arca megnyúlik és értetlen mimikával néz Nozarinra. * - De, de, az rengeteg pénz... hát, így... - * be sem tudja fejezni a mondatot szörnyű meglepetésében. Csak úgy visszavitték? * - És kaptatok legalább valamit cserébe? Varázstárgyat, vagy fegyvereket? - * nincs még veszve minden, lehet, hogy van valami csattanó a végén, amit a férfi utoljára akart hagyni a szobor történetében. *
- Akkor nem a szellem küldött rátok valami förmedvényt? - * kérdi kíváncsian, majd Karheiához fordul, aki az egészségét félti. *
- Mi köze a fürdésnek a betegséghez? - * ráncolja homlokát ártatlanul, majd tovább folytatja. * - Egyébként is, kezd hideg lenni, és a piszok melegít - * mosolyog kedvesen a nőre, nem eszébe jutva a mondás másik fele, miszerint a tisztaság fél egészség. Amúgy sem értette soha, miért lenne fél egészség. *
- Egyébként messze van még a piac? - * kérdi először Karheiára, majd Nozarinra pillantva. A viszketés alábbhagy, vagy csak nem foglalkozik vele, mert jól érzi magát a felnőttek társaságában, és elterelődik rendesen róla a figyelme. *
* Prexi bár fiatal az alapvető biológiával és azzal, hogy nem egy retkes gólya hozza a gyerekeket tisztában van, így amikor Karheia megemlíti, hogy a szellemek adhatnak fiúgyermeket is, egyből valami olyasmi kúszik agyának előterébe, amelyet igyekszik rögtön ki is törölni onnan, mert szellemekkel hempergő nők jutnak eszébe és ez alapból annyira groteszk, hogy inkább rá sem kérdez Karheiánál erre. Inkább megragadja a kevésbé perverz szellemek ajándékát és arra kérdez rá. *
- A harcosoknak, hogy adnak szerencsét? - * meg, hogy csinálnak a szellemek fiúgyermeket egy nőnek? Ez egy sokkal inkább kíváncsiság furdaló kérdés, de a fiú már a gondolattól is rosszul érzi magát, ha kimondaná, akkor pedig egyből répa vörösre változna a feje.
Még hálás is Nozarinnak, hogy folytatja tovább a licses történetét, mert az kevésbé undorító, mint a perverz szellemek és amit a nőkkel művelnek. Bár lehet az ősélőholt is tenne ilyesmit, de ahogy a férfi körülírja, még igazán enni sem tud, nemhogy lányokkal hemperegni... ~ Hm, és mi van, ha Karheia szellemei ősliccsek? ~ ez a gondolat hirtelen üt szöget a fejében, és már nem is annyira kíván lics lenni, pedig a lógó bél, és a csontváz test igen vonzó. A rothadás szagot amúgy sem érezné, hiszen semmit sem érez. De, ha az azzal jár, hogy kívánságokat kell teljesíteni, akkor már meg sem éri. *
- A licsek élete szörnyű lehet - * csóválja fejét Prexi, holott annyira azért nem is vészes. Örök élet, nem kell enni, inni és senki sem mer vele kötekedni. *
- Tessék? - * képed el a fiú, arca megnyúlik és értetlen mimikával néz Nozarinra. * - De, de, az rengeteg pénz... hát, így... - * be sem tudja fejezni a mondatot szörnyű meglepetésében. Csak úgy visszavitték? * - És kaptatok legalább valamit cserébe? Varázstárgyat, vagy fegyvereket? - * nincs még veszve minden, lehet, hogy van valami csattanó a végén, amit a férfi utoljára akart hagyni a szobor történetében. *
- Akkor nem a szellem küldött rátok valami förmedvényt? - * kérdi kíváncsian, majd Karheiához fordul, aki az egészségét félti. *
- Mi köze a fürdésnek a betegséghez? - * ráncolja homlokát ártatlanul, majd tovább folytatja. * - Egyébként is, kezd hideg lenni, és a piszok melegít - * mosolyog kedvesen a nőre, nem eszébe jutva a mondás másik fele, miszerint a tisztaság fél egészség. Amúgy sem értette soha, miért lenne fél egészség. *
- Egyébként messze van még a piac? - * kérdi először Karheiára, majd Nozarinra pillantva. A viszketés alábbhagy, vagy csak nem foglalkozik vele, mert jól érzi magát a felnőttek társaságában, és elterelődik rendesen róla a figyelme. *
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-08 08:27:56
Üzenet elküldve: 2018-12-08 08:27:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Nem kell sok hozzá és Trodd régi halászkunyhója a maga fényében előttük tündököl. Miközben Sfetss lekászálódik a szekérről alaposan megnézi. Tipikus halászkunyhó, talán kis elő tetővel, melyen kézzel fonott háló lóg, akad néhány veder és szák, kedves szemének a látvány. De amire most igazán kíváncsi, az pont rajta van.*
- Mindjárt jövök, kedves Trodd! *Rikkant fel, színlelt mosollyal, majd a folyó partjához indul, hogy ruháitól megszabaduljon. Hűvös az idő, de jelenleg most ez foglalkoztatja a legkevésbé, ha el is pusztul az nem náthában lesz. A gondolatra elmosolyodik, majd a dereka tájékán a nadrág vonalában komoran nézi az egymás mellett sorakozó csípéseket. Halkan felsóhajt, majd belegázol a folyóba, hogy jó alaposan lecsutakolja magát. Ritkán éri szakállát víz, ahogyan haját is, de most szükségesnek tartja. Alaposan bedörgöli magát a jéghideg iszappal is, rövid idő múlva már nem is hasonlít régi önmagára. Néhányszor megmártózik, átöblíti haját és szakállát, a rejtettebb zugokat, majd engedi magát a napon megszárítani. Olykor odales Troddra, s látja, hogy a férfi bőszen készülődik, nem csak a munkára, hanem az élvezetre is gondol. Felöltözik, majd egy kéve nádat gyűjt be sarlójával.*
- Jó lesz gyújtósnak. *Mutatja fel a nádat, mikor visszaér, majd felhelyezi a szekérre.* De jó lesz tetőnek is. *Bólint komolyan. Ami még a földön van, segít felpakolni, s közben Ignácnak is inni ad egy kis vödörből.*
- Jó kis kaland lesz! *Nevet fel, s látható, hogy fejben már a pörköltet is falatozza a kiadós munka után, a tűz felett lobogó kondér mellett.*
- Ha elkészül a kemencéd, friss kenyeret is süthetsz. *Fűzi hozzá, a hirtelen elfogyasztott reggeli annyira nem verte el étvágyát. Ha elkészültek, ismét felkászálódik, majd akár indulhatnak is. Persze, ha Trodd előtte mást szeretne, az öregnek az sincs ellenére.*
*Nem kell sok hozzá és Trodd régi halászkunyhója a maga fényében előttük tündököl. Miközben Sfetss lekászálódik a szekérről alaposan megnézi. Tipikus halászkunyhó, talán kis elő tetővel, melyen kézzel fonott háló lóg, akad néhány veder és szák, kedves szemének a látvány. De amire most igazán kíváncsi, az pont rajta van.*
- Mindjárt jövök, kedves Trodd! *Rikkant fel, színlelt mosollyal, majd a folyó partjához indul, hogy ruháitól megszabaduljon. Hűvös az idő, de jelenleg most ez foglalkoztatja a legkevésbé, ha el is pusztul az nem náthában lesz. A gondolatra elmosolyodik, majd a dereka tájékán a nadrág vonalában komoran nézi az egymás mellett sorakozó csípéseket. Halkan felsóhajt, majd belegázol a folyóba, hogy jó alaposan lecsutakolja magát. Ritkán éri szakállát víz, ahogyan haját is, de most szükségesnek tartja. Alaposan bedörgöli magát a jéghideg iszappal is, rövid idő múlva már nem is hasonlít régi önmagára. Néhányszor megmártózik, átöblíti haját és szakállát, a rejtettebb zugokat, majd engedi magát a napon megszárítani. Olykor odales Troddra, s látja, hogy a férfi bőszen készülődik, nem csak a munkára, hanem az élvezetre is gondol. Felöltözik, majd egy kéve nádat gyűjt be sarlójával.*
- Jó lesz gyújtósnak. *Mutatja fel a nádat, mikor visszaér, majd felhelyezi a szekérre.* De jó lesz tetőnek is. *Bólint komolyan. Ami még a földön van, segít felpakolni, s közben Ignácnak is inni ad egy kis vödörből.*
- Jó kis kaland lesz! *Nevet fel, s látható, hogy fejben már a pörköltet is falatozza a kiadós munka után, a tűz felett lobogó kondér mellett.*
- Ha elkészül a kemencéd, friss kenyeret is süthetsz. *Fűzi hozzá, a hirtelen elfogyasztott reggeli annyira nem verte el étvágyát. Ha elkészültek, ismét felkászálódik, majd akár indulhatnak is. Persze, ha Trodd előtte mást szeretne, az öregnek az sincs ellenére.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-07 22:38:02
Üzenet elküldve: 2018-12-07 22:38:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*Még szerencse, hogy nézeteit nem osztja meg vele Learon egy mélységivel szembeni esélyeiről, különben nagyon magába roskadna. Másfelől lehet, hogy pár perccel később már félúton lenne hazafelé, hogy elkerülje a bajt.*
- Nahát, ezek szerint ő amolyan király? Vagy földbirtokos?
*Érdeklődik Kagan felől, akit annyira jó szívvel méltat a mester. Ha ilyen magasan áll a szemében, akkor bizonyosan ő is felnéz majd rá. Mint a legtöbbekre. Eddig igen megfontolt embernek találta a mágust, nem gondolja, hogy érdemtelenül szórná dicséretét.
A zsúfoltságról Lihanech jut eszébe és nosztalgikus mosolyt ölt. Lyll igazi városi lány. Tetszik neki a természet, de inkább könyvekben, rajzokon. Viszont erről hallgat, nem szeretné megbántani a mestert ellentétes nézetével. Aztán megint zavarba hozzák.*
- Oh… hát én…
*Befejezni nem igazán tudja. Nem gondolta, hogy finoman jelzett távozási szándéka ilyen bókokat hoz. Restelkedőn elmosolyodik, és újragondolja magában az érdemtelenül osztogatott dicséretek kizárását, egy jelenlévők kitétellel. Mert hát mégiscsak nagyobb dolog valakit a háta mögött dicsérni, mint szemtől szemben, hogy udvariasságból biztosítsák afelől, jelenléte nem terhes. Aztán szabályosan elkerekednek a szemei a várakozások említésén.*
- Ho-hogy a fejemben?
*Elbizonytalanodik, vajon a mester ért-e a gondolatolvasáshoz, mert akkor még egy kegyes hazugság is nagy szemtelenség lenne a részéről. Morzsolgatni kezdi köpönyege szélét, Gidácska pedig mocorogni kezd a kényelmetlenséget okozó változáson.*
- Bocsáss meg, kedves…
*Szól halkan és megsimogatja a jószág buksiját, majd visszarendeződik számára kényelmes pozícióba.*
- Szóval…
*Néz fel bátortalanul, kipirult arccal.*
- Egy kicsit tényleg másra számítottam… de egyáltalán nem vagyok csalódott!
*Teszi hozzá sietve, őszinte arccal. Neki csak olyan van.*
- Igazán sokat tanultam csupán ilyen rövid idő alatt, nagyon hálás vagyok érte.
*Most már el is mosolyodik kissé.*
- És… és… akkor is hálás lennék, ha máskor is tanulhatnék. Úgy érzem, a gyakorlati alkalmazás sokkal izgalmasabb és hasznosabb, mint csak könyveket bújni. Ráadásul sok más érdekességet is megtudtam. Például, hogy van itt egy tiszteletreméltó Vezér. Nem olyan régen érkeztem, nem ismerem a környéket. Szívesen hallanék többet. Cserébe persze szívesen segítek valamiben. Vagy…
*Újfent elpirul.*
- Vagy szívesen fizetnék a tanórákért.
//Kecskevarázs//
*Még szerencse, hogy nézeteit nem osztja meg vele Learon egy mélységivel szembeni esélyeiről, különben nagyon magába roskadna. Másfelől lehet, hogy pár perccel később már félúton lenne hazafelé, hogy elkerülje a bajt.*
- Nahát, ezek szerint ő amolyan király? Vagy földbirtokos?
*Érdeklődik Kagan felől, akit annyira jó szívvel méltat a mester. Ha ilyen magasan áll a szemében, akkor bizonyosan ő is felnéz majd rá. Mint a legtöbbekre. Eddig igen megfontolt embernek találta a mágust, nem gondolja, hogy érdemtelenül szórná dicséretét.
A zsúfoltságról Lihanech jut eszébe és nosztalgikus mosolyt ölt. Lyll igazi városi lány. Tetszik neki a természet, de inkább könyvekben, rajzokon. Viszont erről hallgat, nem szeretné megbántani a mestert ellentétes nézetével. Aztán megint zavarba hozzák.*
- Oh… hát én…
*Befejezni nem igazán tudja. Nem gondolta, hogy finoman jelzett távozási szándéka ilyen bókokat hoz. Restelkedőn elmosolyodik, és újragondolja magában az érdemtelenül osztogatott dicséretek kizárását, egy jelenlévők kitétellel. Mert hát mégiscsak nagyobb dolog valakit a háta mögött dicsérni, mint szemtől szemben, hogy udvariasságból biztosítsák afelől, jelenléte nem terhes. Aztán szabályosan elkerekednek a szemei a várakozások említésén.*
- Ho-hogy a fejemben?
*Elbizonytalanodik, vajon a mester ért-e a gondolatolvasáshoz, mert akkor még egy kegyes hazugság is nagy szemtelenség lenne a részéről. Morzsolgatni kezdi köpönyege szélét, Gidácska pedig mocorogni kezd a kényelmetlenséget okozó változáson.*
- Bocsáss meg, kedves…
*Szól halkan és megsimogatja a jószág buksiját, majd visszarendeződik számára kényelmes pozícióba.*
- Szóval…
*Néz fel bátortalanul, kipirult arccal.*
- Egy kicsit tényleg másra számítottam… de egyáltalán nem vagyok csalódott!
*Teszi hozzá sietve, őszinte arccal. Neki csak olyan van.*
- Igazán sokat tanultam csupán ilyen rövid idő alatt, nagyon hálás vagyok érte.
*Most már el is mosolyodik kissé.*
- És… és… akkor is hálás lennék, ha máskor is tanulhatnék. Úgy érzem, a gyakorlati alkalmazás sokkal izgalmasabb és hasznosabb, mint csak könyveket bújni. Ráadásul sok más érdekességet is megtudtam. Például, hogy van itt egy tiszteletreméltó Vezér. Nem olyan régen érkeztem, nem ismerem a környéket. Szívesen hallanék többet. Cserébe persze szívesen segítek valamiben. Vagy…
*Újfent elpirul.*
- Vagy szívesen fizetnék a tanórákért.
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-07 17:14:41
Üzenet elküldve: 2018-12-07 17:14:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Egyelőre nem beszélnek többet a dologról, de nincs elfelejtve. Trodd figyelni fogja az öreget. A nemes kisasszony ügyét is kitárgyalják és megérkeznek a kunyhóhoz ami nem is olyan kicsi. Sőt, nem emberekre van méretezve. A kérdésre Trodd elmutat egy irányba.*
-A földem arrább van, de nem messze. Ez csak az öreg halászkunyhó ahol lakom.
*Ennek ott is vannak a nyomai mikor a közelébe érnek. Egyrészt a karám ami mellé van építve, másrészt az ajtó melletti kézzel faragott lóca, ami Learon-nak készült. A folyó kérdésére érdeklődve figyel a pásztor ugyanis igaza van az öregnek.*
-Erre eddig nem gondoltam. Ritkán árad, de a halászkunyhót eddig még sose érte el.
*Vagyis annyira nem jött még egyszer se fel a víz. Mikor megérkeznek és az öreg csobban egyet Trodd nekilát felpakolni a szekérre. Szerszámokat, bográcsot, hagymát, ami kell és egy birkát is a szekér után köt.*
~Azért remélem jönnek még mások is. Majd.~
*Egyelőre nem beszélnek többet a dologról, de nincs elfelejtve. Trodd figyelni fogja az öreget. A nemes kisasszony ügyét is kitárgyalják és megérkeznek a kunyhóhoz ami nem is olyan kicsi. Sőt, nem emberekre van méretezve. A kérdésre Trodd elmutat egy irányba.*
-A földem arrább van, de nem messze. Ez csak az öreg halászkunyhó ahol lakom.
*Ennek ott is vannak a nyomai mikor a közelébe érnek. Egyrészt a karám ami mellé van építve, másrészt az ajtó melletti kézzel faragott lóca, ami Learon-nak készült. A folyó kérdésére érdeklődve figyel a pásztor ugyanis igaza van az öregnek.*
-Erre eddig nem gondoltam. Ritkán árad, de a halászkunyhót eddig még sose érte el.
*Vagyis annyira nem jött még egyszer se fel a víz. Mikor megérkeznek és az öreg csobban egyet Trodd nekilát felpakolni a szekérre. Szerszámokat, bográcsot, hagymát, ami kell és egy birkát is a szekér után köt.*
~Azért remélem jönnek még mások is. Majd.~
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:41:36
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:41:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Prexiar//
*Nozarban kissé megáll az ütő a fiúgyermek szóra, meg is lesi előttük az utat, mennyit haladtak. Eszébe nem jutott, hogy ilyen tervekkel szegélyezzék útját és remélhetőleg ez a példa csak egy elvi ötlet volt. Vissza is tér egy kellemesebb témához és az őslicsek halhatatlanságáról beszélhet.*
-Nos, meghalni nem hal, de ez nem ilyen egyszerű. A mágia életben tartja, de nem eteti, nem itatja és a sötét rituálé nyomán már nem is érzik, hogy ez hiányzik számukra. A testnek viszont ez kell, anélkül elkezd sorvadni, vagy amikor már teljesen összeesik, rothadni. Emiatt a lichek közelében folytonosan rothadásszag van, belőlük árad és a a legtöbbjük nem ízlésesebb kinézetű, mint egy rakás csont, melyen szaggatott ruházatuk és szerveik maradéka csüng. De nem szabad alábecsülni őket, még ha a testük gyenge, évszázadok tudását és varázstárgyait halmozzák fel, búvóhelyük pedig tele van csapdákkal és a szörnyeikkel. A legjobb dolog elkerülni őket, de ez egy másik történet.
*Tényleg nem akar mindenfele eltérni, főleg, mert a licses története nem feltétlen olyan hősies, mint a szigetes. Leginkább, mert nem mágusvadász és nem is lesz egy ideig. Egy nagyon hosszú ideig.*
-Nem adtuk el, visszavittük a törzsnek, akié volt.
~Jó sok aranyért.~
*Ezt a felét természetesen lehagyja a történetnek, hisz egyrészt a pénzt olyan dolgokra költötték, amelyik oldalát amíg nem muszáj, ne ismerje meg Karheia sem és gyerekfülnek bizonyosan nem való. Hogy Karheia nem hiszi el Nozarinnak a majmok gonoszságának megkérdőjelezhetetlen mivoltát, jól mutatja, hogy a bárd mennyivel tapasztaltabb a világ dolgaiban, de gálánsan nem oktatja ki erről a nőt. Valamint szeretné ezt az idült hangulatot fenntartani és még reménykedik abban, hogy összebújnak este.*
-Lehet nem annyira, de gonoszak és aljasak.
*Vissza is tér a történethez, a furcsa fényekhez és a sötét estékhez.*
-Páran úgy gondolták, hogy csak beszakadt a föld és felnyílt alóla a tüzes talaj, mások, főleg Kuotoa azt a verziót harsogta, hogy a szellem felöklendezte a gyomrából szörnyeit és ránk küldte őket. Annyiban jó a tengeri utazás, hogy ritka az, amikor nem látod a csillagos eget magad fölött és be is világítja az estéket, szóval ha bármi támadás ér minket, akkor van időnk felkészülni. Persze, nem történt semmi, a vészmadarakat így figyelmen kívül is hagytuk. Másnap dél előtt egy kicsivel keltünk, hisz időnk az volt és nehéz pakolós napnak tűnt, ha semmi nem ütközik közben és eljutunk a menedékig.
*Nozarban kissé megáll az ütő a fiúgyermek szóra, meg is lesi előttük az utat, mennyit haladtak. Eszébe nem jutott, hogy ilyen tervekkel szegélyezzék útját és remélhetőleg ez a példa csak egy elvi ötlet volt. Vissza is tér egy kellemesebb témához és az őslicsek halhatatlanságáról beszélhet.*
-Nos, meghalni nem hal, de ez nem ilyen egyszerű. A mágia életben tartja, de nem eteti, nem itatja és a sötét rituálé nyomán már nem is érzik, hogy ez hiányzik számukra. A testnek viszont ez kell, anélkül elkezd sorvadni, vagy amikor már teljesen összeesik, rothadni. Emiatt a lichek közelében folytonosan rothadásszag van, belőlük árad és a a legtöbbjük nem ízlésesebb kinézetű, mint egy rakás csont, melyen szaggatott ruházatuk és szerveik maradéka csüng. De nem szabad alábecsülni őket, még ha a testük gyenge, évszázadok tudását és varázstárgyait halmozzák fel, búvóhelyük pedig tele van csapdákkal és a szörnyeikkel. A legjobb dolog elkerülni őket, de ez egy másik történet.
*Tényleg nem akar mindenfele eltérni, főleg, mert a licses története nem feltétlen olyan hősies, mint a szigetes. Leginkább, mert nem mágusvadász és nem is lesz egy ideig. Egy nagyon hosszú ideig.*
-Nem adtuk el, visszavittük a törzsnek, akié volt.
~Jó sok aranyért.~
*Ezt a felét természetesen lehagyja a történetnek, hisz egyrészt a pénzt olyan dolgokra költötték, amelyik oldalát amíg nem muszáj, ne ismerje meg Karheia sem és gyerekfülnek bizonyosan nem való. Hogy Karheia nem hiszi el Nozarinnak a majmok gonoszságának megkérdőjelezhetetlen mivoltát, jól mutatja, hogy a bárd mennyivel tapasztaltabb a világ dolgaiban, de gálánsan nem oktatja ki erről a nőt. Valamint szeretné ezt az idült hangulatot fenntartani és még reménykedik abban, hogy összebújnak este.*
-Lehet nem annyira, de gonoszak és aljasak.
*Vissza is tér a történethez, a furcsa fényekhez és a sötét estékhez.*
-Páran úgy gondolták, hogy csak beszakadt a föld és felnyílt alóla a tüzes talaj, mások, főleg Kuotoa azt a verziót harsogta, hogy a szellem felöklendezte a gyomrából szörnyeit és ránk küldte őket. Annyiban jó a tengeri utazás, hogy ritka az, amikor nem látod a csillagos eget magad fölött és be is világítja az estéket, szóval ha bármi támadás ér minket, akkor van időnk felkészülni. Persze, nem történt semmi, a vészmadarakat így figyelmen kívül is hagytuk. Másnap dél előtt egy kicsivel keltünk, hisz időnk az volt és nehéz pakolós napnak tűnt, ha semmi nem ütközik közben és eljutunk a menedékig.
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-06 13:43:06
Üzenet elküldve: 2018-12-06 13:43:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenaenek általában nem szokása mások intim testtájának kibeszélése, bár el tudja képzelni azt a helyzetet, hogy ezt megtegye, de ahhoz szükség lenne némi ördögvigyorra, meg barátokra. Dora egyáltalán nem a barátja.*
- Sok természetes dolog van, amiről nem beszélünk. Legalábbis mifelénk, de lehet, hogy nálatok más a szokás.
*Szokásos, immár a védjegyévé váló flegma vállrándítással kíséri a mondandóját. Már éppen rendeződne az arcszíne, mikor Dora csak tetézi a dolgot. Először azzal, hogy nem tudná, hogy hogyan lesz a kisbaba, utána meg azzal, hogy a nagyot mindenki szereti és még elhappolják. Elvörösödik természetesen újra, maga sem tudja megmondani, hogy konkrétan melyik dolog miatt is lesz pipacsszínű a feje.*
- Természetesen tudom, hogy hogyan lesz a kisbaba...
*Dadogja, még hátra is hőköl. Már maga a gondolat is sokkoló a számára. Még hogy kisbaba.*
- De nekem biztosan nem lesz soha.
*Kezdi visszanyerni az arcának normális színét, mondandóját nyomatékosítandó, még a fejét is rázza hozzá. Persze jogosan lehetne mondani neki, hogy "soha ne mondd, hogy soha", de hát a hozzá hasonló fiatal lányok szeretnek végletesek lenni. Annyiban bizonyos, hogy egyelőre inkább egy púp a háta közepére, mint egy síró, maga alá piszkító, magatehetetlen csecsemő. Ettől függetlenül igényei vannak neki is, Nirsnek is és szerencsére élvezhetik egymást anélkül, hogy ennek következményei legyenek.*
- Az ő szívét talán, de vele kvittek vagyunk.
*Merthogy az ő szíve is el van rabolva, jóllehet, hogy ő nem annyira a lángoló érzelemnyilvánítások embere, szemben Nirsszel. Nehezen beszél az érzéseiről és nem tudja jól lereagálni azt sem, ha más beszél az érzéseiről, Nirs valahányszor szerelmet vall, akkor ő zavarba jön.*
- Nemtom, hogy mennyit jár a kancellárián.
*Flegma vállrándítás ismét. Tényleg nem tudja, bár Syoud nem nagyon tűnik annak a kancelláriajárós fazonnak. Az őr ügyében ugyan tudna nyilatkozni, mert nem volt vele túl kedves, mikor megérkezett, de lehet, hogy csak azért, mert akkor rossz napja volt, mert azóta ha nem is kedvesen, de legalább normálisan viselkedik ha egymáshoz kell szólniuk.*
- Jah, hát jah. A belső romlottság az tényleg rossz. Mert nem is ismered fel kívülről.
*Illetve vannak, akik felismerik, de Aenae nem tartozik ezek közé, hiszen például Umon belső romlottságával is akkor szembesült, mikor már majdnem túl késő volt.
Mikorra Dora tanácsokat osztogat, addigra Aenae már teljesen rendezte a vonásait. Nem arról híres, hogy hagyja, hogy rákényszerítsenek dolgokat.*
- Bocsáss meg, de mire is gondolsz?
*Kérdez vissza ugyanolyan epésen. Merthogy ugye a kéretlen tanács is valahol az a kategória, amit Dora mond, a lány pedig eléggé ki van hegyezve Dorára.*
*Aenaenek általában nem szokása mások intim testtájának kibeszélése, bár el tudja képzelni azt a helyzetet, hogy ezt megtegye, de ahhoz szükség lenne némi ördögvigyorra, meg barátokra. Dora egyáltalán nem a barátja.*
- Sok természetes dolog van, amiről nem beszélünk. Legalábbis mifelénk, de lehet, hogy nálatok más a szokás.
*Szokásos, immár a védjegyévé váló flegma vállrándítással kíséri a mondandóját. Már éppen rendeződne az arcszíne, mikor Dora csak tetézi a dolgot. Először azzal, hogy nem tudná, hogy hogyan lesz a kisbaba, utána meg azzal, hogy a nagyot mindenki szereti és még elhappolják. Elvörösödik természetesen újra, maga sem tudja megmondani, hogy konkrétan melyik dolog miatt is lesz pipacsszínű a feje.*
- Természetesen tudom, hogy hogyan lesz a kisbaba...
*Dadogja, még hátra is hőköl. Már maga a gondolat is sokkoló a számára. Még hogy kisbaba.*
- De nekem biztosan nem lesz soha.
*Kezdi visszanyerni az arcának normális színét, mondandóját nyomatékosítandó, még a fejét is rázza hozzá. Persze jogosan lehetne mondani neki, hogy "soha ne mondd, hogy soha", de hát a hozzá hasonló fiatal lányok szeretnek végletesek lenni. Annyiban bizonyos, hogy egyelőre inkább egy púp a háta közepére, mint egy síró, maga alá piszkító, magatehetetlen csecsemő. Ettől függetlenül igényei vannak neki is, Nirsnek is és szerencsére élvezhetik egymást anélkül, hogy ennek következményei legyenek.*
- Az ő szívét talán, de vele kvittek vagyunk.
*Merthogy az ő szíve is el van rabolva, jóllehet, hogy ő nem annyira a lángoló érzelemnyilvánítások embere, szemben Nirsszel. Nehezen beszél az érzéseiről és nem tudja jól lereagálni azt sem, ha más beszél az érzéseiről, Nirs valahányszor szerelmet vall, akkor ő zavarba jön.*
- Nemtom, hogy mennyit jár a kancellárián.
*Flegma vállrándítás ismét. Tényleg nem tudja, bár Syoud nem nagyon tűnik annak a kancelláriajárós fazonnak. Az őr ügyében ugyan tudna nyilatkozni, mert nem volt vele túl kedves, mikor megérkezett, de lehet, hogy csak azért, mert akkor rossz napja volt, mert azóta ha nem is kedvesen, de legalább normálisan viselkedik ha egymáshoz kell szólniuk.*
- Jah, hát jah. A belső romlottság az tényleg rossz. Mert nem is ismered fel kívülről.
*Illetve vannak, akik felismerik, de Aenae nem tartozik ezek közé, hiszen például Umon belső romlottságával is akkor szembesült, mikor már majdnem túl késő volt.
Mikorra Dora tanácsokat osztogat, addigra Aenae már teljesen rendezte a vonásait. Nem arról híres, hogy hagyja, hogy rákényszerítsenek dolgokat.*
- Bocsáss meg, de mire is gondolsz?
*Kérdez vissza ugyanolyan epésen. Merthogy ugye a kéretlen tanács is valahol az a kategória, amit Dora mond, a lány pedig eléggé ki van hegyezve Dorára.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-06 12:19:33
Üzenet elküldve: 2018-12-06 12:19:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*Ha Lyll egy támadó szándékú mélységibe botlana bele, nem biztos, hogy lenn esélye elmenekülni, mert azok általában fürgék. Persze lehet, hogy ez a lány is a fajtáját és kinézetét meghazudtoló módon tud mozogni, de a Sajt-mester eddig nem ezt látta rajta. Pont olyan kis gyámoltalan, mint a kezében lévő gida. Mindezekkel szemben állnak szavai, amik nagy belső erőt mutattak eddig.*
-Bizony! Kagan Vezérnek köszönhetően! *Bólint is mosolyogva. Persze Kagan is változott az idők során és sokkal elfogadóbb, békésebb lett, de még így is erős kézzel tudja tartani földjeit és fejedelemségét.*
-Szerintem ez az egyik előnye. Nincs olyan borzasztó túlzsúfoltság mint a városban. *Sosem szerette a sok egymást érő kőházat és egymás képében levő embert. Jobb ez így, hogy van körülötte egy jó pár száz méter, míg eljut egyik embertől a másikig. Különben, ha nem lenne, nem tudna visszavonulni pihenni.*
-Ugyan már! Nagyon szívesen látlak itt! Bárki emberfiának jót tesz, ha egy ilyen kedves, bájos teremtéssel töltheti az idejét! *Dönti meg egy kicsit a fejét és nagyon mosolyog hozzá.*
-Remélem megfeleltem a várakozásainak és nem csalódtál benne, hogy nem olyan mágus vagyok, aki a fejedben volt eddig! *Mert ugye túl kellett lépni azon, hogy nem egy könyvtárban élő szakállas öregember, hanem egy kecskék között élő szakállas öregember. Nagy különbség…*
//Kecskevarázs//
*Ha Lyll egy támadó szándékú mélységibe botlana bele, nem biztos, hogy lenn esélye elmenekülni, mert azok általában fürgék. Persze lehet, hogy ez a lány is a fajtáját és kinézetét meghazudtoló módon tud mozogni, de a Sajt-mester eddig nem ezt látta rajta. Pont olyan kis gyámoltalan, mint a kezében lévő gida. Mindezekkel szemben állnak szavai, amik nagy belső erőt mutattak eddig.*
-Bizony! Kagan Vezérnek köszönhetően! *Bólint is mosolyogva. Persze Kagan is változott az idők során és sokkal elfogadóbb, békésebb lett, de még így is erős kézzel tudja tartani földjeit és fejedelemségét.*
-Szerintem ez az egyik előnye. Nincs olyan borzasztó túlzsúfoltság mint a városban. *Sosem szerette a sok egymást érő kőházat és egymás képében levő embert. Jobb ez így, hogy van körülötte egy jó pár száz méter, míg eljut egyik embertől a másikig. Különben, ha nem lenne, nem tudna visszavonulni pihenni.*
-Ugyan már! Nagyon szívesen látlak itt! Bárki emberfiának jót tesz, ha egy ilyen kedves, bájos teremtéssel töltheti az idejét! *Dönti meg egy kicsit a fejét és nagyon mosolyog hozzá.*
-Remélem megfeleltem a várakozásainak és nem csalódtál benne, hogy nem olyan mágus vagyok, aki a fejedben volt eddig! *Mert ugye túl kellett lépni azon, hogy nem egy könyvtárban élő szakállas öregember, hanem egy kecskék között élő szakállas öregember. Nagy különbség…*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-06 11:49:12
Üzenet elküldve: 2018-12-06 11:49:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Lasli Ceone Madra Wiq-záró//
* A két sötételf nő egyre hosszabban és kínosabbá váló csendben figyeli egymást. Dühítő a Hifeti leány számára, hiszen segített volna olyan fontos felszerelések beszerzésében, mint az alkimisták varázslatos gyógyitala, de akár egy kölcsön lovat is kaphatna végül a frissen megismert fajtársnője. Persze semmi sincs ingyen! A szívességért viszonzást várna el, de ha emiatt gyanakszik Lasli Ceone Madra Wiq, akkor egyszerűbb lenne ezt elmondani és túllendülni a dolgon gyorsan. Ettől még folytathatnák a közös kalandjukat.
Ahogy telnek az üres pillanatok, egyre jobban a tekintete a szemről a másik páncéljára csúszik lefelé és irigykedve figyeli. Elkapja a birtoklási láz, és sehogy sem tud szabadulni a gondolattól, hogy a harcos külsejű mélységit meg kellene szabadítania a lamellás páncéljától. De túl kockázatosnak ítéli, hiszen az úton bárki felbukkanhat, főleg ilyen közel a piachoz.*
~ Talán mégsem olyan jó harcos... Ha gyorsan ráugranék fentről és a bokorba rántanám magammal, a meglepetés erejével legyűrném. Egy lovastól senki nem számít ilyesmire. Főleg, ha előtte még közös vásárlásáról beszélgettek.~
* Sehogy sem tetszik neki, hiszen ha sikeresen meg is szerzi a vértet, akkor is elmondhatja a Thargoknak a sérelmét és tolvajként minimum nem jöhetnék vissza ide soha.*
~ Ugyan már, édesem! Te egy vagyonos és megbecsült kereskedőasszony vagy itt, aki jelentős vagyont halmozott fel a Vas Bankban. Ráadásul nem is a neki mondott néven, hanem Sasszem Izuldaként.
Ennek az ide tévedt idegennek adnának igazat a te szavaddal szemben?~
* Már készült volna a nyeregből rávetni magát, de hirtelen egy család érkezik a forgalmas csomópont felől és őrültség lenne előttük megpróbálni.*
-Hát ha nem, akkor nem. *mondja könnyedén, mintha előtte nem is a megtámadásán morfondírozott volna* További jó utat, Kedveském! Nekem most sürgős dolgom akadt.
* Ezzel ellovagol két paripájával Arthenior felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248