Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-06 19:00:46
Üzenet elküldve: 2018-11-06 19:00:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A bálvány nyomában//
- Az én Istennőm, az Egyetlen, az Idők Anyja Ammunapi. A népem tisztele, meg én is. *Mutat magára.* Ő küldeni nekem jelet, hova menni, mit csinálni.
*Amon Ruadhot hátuk mögött hagyván a szántóföldek felé veszi az irányt. Persze nem kíván ő túl messzire menni egyelőre. Legeslegelső feladatuk az, hogy megfelelő helyet találjanak a tűzgyújtáshoz, lehetőleg messzebb a földutak sürgés-forgásától, távolabb a világ szeme elől.*
- Jer hát, menni előre és előre! Nim!
*És megindul, lábai viszik az Istennő után. Lelkét bizalom és hit tölti meg, hogy végre valami érdemit és hasznosat cselekszik. Haladás közben sokat fecseg Grotg-nak a világ legjelentéktelenebbnek tűnő dolgairól: mézes sütemények sütéséről, hogy mennyi szerencsesütit adott el Artheniorban (nagyon sokat szerinte), hogy sokáig kis jósdájában tengette életét.*
- Sok dolog volt ottan nekem, a jósdámban. *Mondja, mikor már valamivel távolabb járnak, valahol a tharg birtokok tanyái közelében.* Sok-sok dolog. Sok könyv, sok kártya. Sok szép dísz. Szép színes, bársonyos függöny volt nekem az ablakon, sok pénz kellett bele. Gyűjteni rá sok pénzt vala, nim.
*Sóhajt egy mélyet, ahogy visszaemlékezik a kis kuckójára Arthenior szegénynegyedében.*
- De mikor Istennő jelet küldé, hogy jöjjek Amon Ruadh fele, csak kevés mindent hoztam el. Azt mondá, siessek! Nim! Nem gondolok én akkor függönyre.
*Legyint. Azóta a szép színes függönyeit is biztosan elvitte a lázadozó csőcselék, kis jósdáját bizonyosan feldúlta a sok haramia.
És ahogy mendegél az óriás társaságában, az egyik tanya földjének legeslegvégén, kicsit messzebb a földúttól, melyen épp járnak, megpillant egy kis fás ligetet.*
- Ottan, ni! *Mutat arra a bottal.* Ottan lesz tűz! Jer!
*Int neki, és megindul a ligetecske felé, át a susnyáson-szántáson, ami épp elébe kerül.*
- Az én Istennőm, az Egyetlen, az Idők Anyja Ammunapi. A népem tisztele, meg én is. *Mutat magára.* Ő küldeni nekem jelet, hova menni, mit csinálni.
*Amon Ruadhot hátuk mögött hagyván a szántóföldek felé veszi az irányt. Persze nem kíván ő túl messzire menni egyelőre. Legeslegelső feladatuk az, hogy megfelelő helyet találjanak a tűzgyújtáshoz, lehetőleg messzebb a földutak sürgés-forgásától, távolabb a világ szeme elől.*
- Jer hát, menni előre és előre! Nim!
*És megindul, lábai viszik az Istennő után. Lelkét bizalom és hit tölti meg, hogy végre valami érdemit és hasznosat cselekszik. Haladás közben sokat fecseg Grotg-nak a világ legjelentéktelenebbnek tűnő dolgairól: mézes sütemények sütéséről, hogy mennyi szerencsesütit adott el Artheniorban (nagyon sokat szerinte), hogy sokáig kis jósdájában tengette életét.*
- Sok dolog volt ottan nekem, a jósdámban. *Mondja, mikor már valamivel távolabb járnak, valahol a tharg birtokok tanyái közelében.* Sok-sok dolog. Sok könyv, sok kártya. Sok szép dísz. Szép színes, bársonyos függöny volt nekem az ablakon, sok pénz kellett bele. Gyűjteni rá sok pénzt vala, nim.
*Sóhajt egy mélyet, ahogy visszaemlékezik a kis kuckójára Arthenior szegénynegyedében.*
- De mikor Istennő jelet küldé, hogy jöjjek Amon Ruadh fele, csak kevés mindent hoztam el. Azt mondá, siessek! Nim! Nem gondolok én akkor függönyre.
*Legyint. Azóta a szép színes függönyeit is biztosan elvitte a lázadozó csőcselék, kis jósdáját bizonyosan feldúlta a sok haramia.
És ahogy mendegél az óriás társaságában, az egyik tanya földjének legeslegvégén, kicsit messzebb a földúttól, melyen épp járnak, megpillant egy kis fás ligetet.*
- Ottan, ni! *Mutat arra a bottal.* Ottan lesz tűz! Jer!
*Int neki, és megindul a ligetecske felé, át a susnyáson-szántáson, ami épp elébe kerül.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-06 15:53:20
Üzenet elküldve: 2018-11-06 15:53:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A mester nyomában//
*Komoly arccal pislog Learon véleményét hallva a várható nehézségekről. Nem csügged, valójában örül, hogy a célját nem érheti el könnyen. A feltámadásról szóló részen pedig egészen elképed, elkerekednek a szemei és a szája is tátva marad.*
- Tényleg?
*Kérdés, hogy melyik tenyerét mutatja neki, bár vélhetően a balt a mágikus szemmel. Leesett állát akkor szedi össze, amikor praktikus kérdést kap az elementáris és szakrális mágia ösvényeiről. Egy kicsit meg kell ráznia a fejét. Nem azért, hogy nemleges választ fejezzen ki, hanem felocsúdás céljából.*
- Határozottan az elementáris érdekel.
*Bólint is hozzá. Sose fordult meg a fejében más, mármint úgy igazán komolyan.
A bókon aztán elszégyelli magát, elvörösödve lesüti a szemeit. Úgy érzi, túlontúl a személyére irányíthatta a figyelmet utólagos bemutatkozásával, mintegy kierőszakolva, hogy megdicsérjék. Csak most ébred igazán tudatára környezetének, amint behívják és az apróság a karjaiban fészkelődni kezd. Lényegében lerohanta kérdéseivel a mestert a nap derekán a háza előtt, meg se kérdezte, hogy egyáltalán ráér-e.*
- Nos én… sajnálom, hogy csak így berontottam… tulajdonképpen azt sem tudom, hogy alkalmas-e most a látogatásom… pedig ezzel a kérdéssel illett volna kezdenem. Mert hát visszajöhetek máskor is…
*Bizonytalan szavai után nem bírja ki, hogy a gidácskának ne mondjon bár derűs, meleg szót.*
- Te meg kezdesz unni engem, igaz? Mennél játszani a testvérkéiddel?
*Még nem perfekt kecske viselkedéstanból, ezért leguggol, hogy kedve szerint szabadon mehessen a dolgára a jószág, ha szeretne kikerülni a karjaiból.*
//A mester nyomában//
*Komoly arccal pislog Learon véleményét hallva a várható nehézségekről. Nem csügged, valójában örül, hogy a célját nem érheti el könnyen. A feltámadásról szóló részen pedig egészen elképed, elkerekednek a szemei és a szája is tátva marad.*
- Tényleg?
*Kérdés, hogy melyik tenyerét mutatja neki, bár vélhetően a balt a mágikus szemmel. Leesett állát akkor szedi össze, amikor praktikus kérdést kap az elementáris és szakrális mágia ösvényeiről. Egy kicsit meg kell ráznia a fejét. Nem azért, hogy nemleges választ fejezzen ki, hanem felocsúdás céljából.*
- Határozottan az elementáris érdekel.
*Bólint is hozzá. Sose fordult meg a fejében más, mármint úgy igazán komolyan.
A bókon aztán elszégyelli magát, elvörösödve lesüti a szemeit. Úgy érzi, túlontúl a személyére irányíthatta a figyelmet utólagos bemutatkozásával, mintegy kierőszakolva, hogy megdicsérjék. Csak most ébred igazán tudatára környezetének, amint behívják és az apróság a karjaiban fészkelődni kezd. Lényegében lerohanta kérdéseivel a mestert a nap derekán a háza előtt, meg se kérdezte, hogy egyáltalán ráér-e.*
- Nos én… sajnálom, hogy csak így berontottam… tulajdonképpen azt sem tudom, hogy alkalmas-e most a látogatásom… pedig ezzel a kérdéssel illett volna kezdenem. Mert hát visszajöhetek máskor is…
*Bizonytalan szavai után nem bírja ki, hogy a gidácskának ne mondjon bár derűs, meleg szót.*
- Te meg kezdesz unni engem, igaz? Mennél játszani a testvérkéiddel?
*Még nem perfekt kecske viselkedéstanból, ezért leguggol, hogy kedve szerint szabadon mehessen a dolgára a jószág, ha szeretne kikerülni a karjaiból.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-05 19:49:36
Üzenet elküldve: 2018-11-05 19:49:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kissé beharapja alsó ajkát, mert arra jut, hogy sok fogalmat kell még tisztáznia a lánnyal, főleg a tégelyek kapcsán. Ha már ott jár, akkor igyekszik birtokba venni Ephemia hamvas kebleinek lágy halmain diadalmasan meredő bimbait is. Ennek megfelelően nem is válaszol, de évődik mélán.*
- Ühümmm... *még a gyökerekre sem reagál, pedig meggyőződése, hogy abból rengeteg van a városban. Még most is.*
*A lány visszabújik a mellkasára, így a méla évődést Kagan keze veszi át. A "hogy néz ki most"-ra megint csak nem reagál, mert a "szét van barmolva" nem tűnik ideillő válasznak, de mást nem annyira tud elképzelni.*
- Hogy mikor? *pillant a lányra, majd elmosolyodik.*
- Csak miután teljesítetted asszonyi kötelességeid, mindkettőnk megelégedésére. Szóval amíg csak bírjuk szusszal, itallal és kedvvel! *amúgy is rengeteg ötlete van, de nem akarja lelőni az elején az összes poént. Ennek ellenére Effi füléhez hajol, és néhány malac dolgot sugdos belé, mely malac dolgok esetén Kagannak jut a lusta, leginkább háton fekvő szerepkör. Leginkább, de nem kizárólagosan. Az előadás végén kaján pillantása a tégelyek felé villan, hogy jelezze: fontos szerepet szán azoknak az értékes anyagoknak. Később.*
*Kissé beharapja alsó ajkát, mert arra jut, hogy sok fogalmat kell még tisztáznia a lánnyal, főleg a tégelyek kapcsán. Ha már ott jár, akkor igyekszik birtokba venni Ephemia hamvas kebleinek lágy halmain diadalmasan meredő bimbait is. Ennek megfelelően nem is válaszol, de évődik mélán.*
- Ühümmm... *még a gyökerekre sem reagál, pedig meggyőződése, hogy abból rengeteg van a városban. Még most is.*
*A lány visszabújik a mellkasára, így a méla évődést Kagan keze veszi át. A "hogy néz ki most"-ra megint csak nem reagál, mert a "szét van barmolva" nem tűnik ideillő válasznak, de mást nem annyira tud elképzelni.*
- Hogy mikor? *pillant a lányra, majd elmosolyodik.*
- Csak miután teljesítetted asszonyi kötelességeid, mindkettőnk megelégedésére. Szóval amíg csak bírjuk szusszal, itallal és kedvvel! *amúgy is rengeteg ötlete van, de nem akarja lelőni az elején az összes poént. Ennek ellenére Effi füléhez hajol, és néhány malac dolgot sugdos belé, mely malac dolgok esetén Kagannak jut a lusta, leginkább háton fekvő szerepkör. Leginkább, de nem kizárólagosan. Az előadás végén kaján pillantása a tégelyek felé villan, hogy jelezze: fontos szerepet szán azoknak az értékes anyagoknak. Később.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-05 18:11:24
Üzenet elküldve: 2018-11-05 18:11:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel, úton útfélen//
*A saját ordas horkolására ébred, majdnem lefejeli a félkész szelement, ahogyan hirtelen ökölbe szorított kézzel felugrik:*
- Álljkivagy?! *Ordítja el magát a semminek.* Jaa... csak én voltam. *Vakarja meg bambán a feje búbját. Így elnézve magát, megint tiszta retek, de úgyis kávát akar építeni, akkor meg megint szutykos lesz, úgyhogy a folyót ráér majd eztán meglátogatni. Komótosan összekészül, a szükséges köveket egy helyre hordja. Kiválasztja a nagyjából hasonló méretűeket és összeillőket, majd a kútból kiásott kupacra tekint. A mélyebb részek felé már kiváló agyagot termelt ki, ami egy kis vízzel összekeverve teljesen jó habarcsnak. Víz meg szépen gyűlik, annyi már bőven akad, hogy a vederrel kimerje, így hamarosan már kedvező állagú ahhoz, hogy a köveket összetapassza. Majd a nap kiégeti, ahogy illik. Nem kell sok idő, s a káva is felépül, bár rátámaszkodni még nem mer. Egy embernek valószínűleg hatalmas lenne, de neki pont tökéletes. Lassan a nap is elindul lefelé, így fáradtan törli meg a homlokát, majd a folyóhoz indul. Jó kis nap volt. Ma már vélhetően itt is fog aludni. Hová mehetne? A folyóhoz érve szokásához híven minden göncöt ledobál magáról, majd annak rendje módja szerint meztelenül begázol a sekélyesbe és kitartó pancsolásba kezd. Néha fehér bálnázik is egyet-egyet, amikor haját mossa ki alaposan a rászáradt agyagból.*
*A saját ordas horkolására ébred, majdnem lefejeli a félkész szelement, ahogyan hirtelen ökölbe szorított kézzel felugrik:*
- Álljkivagy?! *Ordítja el magát a semminek.* Jaa... csak én voltam. *Vakarja meg bambán a feje búbját. Így elnézve magát, megint tiszta retek, de úgyis kávát akar építeni, akkor meg megint szutykos lesz, úgyhogy a folyót ráér majd eztán meglátogatni. Komótosan összekészül, a szükséges köveket egy helyre hordja. Kiválasztja a nagyjából hasonló méretűeket és összeillőket, majd a kútból kiásott kupacra tekint. A mélyebb részek felé már kiváló agyagot termelt ki, ami egy kis vízzel összekeverve teljesen jó habarcsnak. Víz meg szépen gyűlik, annyi már bőven akad, hogy a vederrel kimerje, így hamarosan már kedvező állagú ahhoz, hogy a köveket összetapassza. Majd a nap kiégeti, ahogy illik. Nem kell sok idő, s a káva is felépül, bár rátámaszkodni még nem mer. Egy embernek valószínűleg hatalmas lenne, de neki pont tökéletes. Lassan a nap is elindul lefelé, így fáradtan törli meg a homlokát, majd a folyóhoz indul. Jó kis nap volt. Ma már vélhetően itt is fog aludni. Hová mehetne? A folyóhoz érve szokásához híven minden göncöt ledobál magáról, majd annak rendje módja szerint meztelenül begázol a sekélyesbe és kitartó pancsolásba kezd. Néha fehér bálnázik is egyet-egyet, amikor haját mossa ki alaposan a rászáradt agyagból.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-04 17:59:57
Üzenet elküldve: 2018-11-04 17:59:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A mester nyomában//
*Learon számára egészen jó dolog, hogy Lylli felveszi a nyáj illatát, hiszen nem is lenne teljes értékű gidája a pásztornak, ha kilógna a többiek közül. Pontosan ezért is adta a kezébe a kecskét, hogy össze gidázza kicsit a jövevényt. Aztán ahogy hallgatja a lányt, egészen komollyá válik, és még a szemöldökét is kicsit megráncolja. Nem olyan fenyegetően, hanem csak, mint aki nagyon gondolkodik valamin.*
-Ha tényleg komolyan mondod, amit mondasz, akkor nagyon nehéz utat választottál magadnak! *Vakarja meg szakállát.*
-Én már egyszer meghaltam emiatt a gondolat miatt! Segíteni másokon. Nemes cél, de ha nincs mögötted egy isten, aki feltámasszon, mint engem, akkor csak egy küszködés lesz az egész. Fel van készülve erre? *Újabb vakarás, ezúttal a tarkóján, ahol ezután meg is igazítja haját, mert azt kezdi szétfújni a megerősödő szél. Emiatt is tekint az ajtó felé a pásztor. Ezután visszafordul a lány felé, és felmutatja neki a tenyerét.*
-Ez a bizonyítékom, hogy egy isten kegyeltje vagyok! *Azt ugyan még ő sem tudja, hogy melyiké, de van egy jó tippje. Majd alkalomadtán, ha elég tudás lesz a birtokában, utánanéz.*
-Csak az elementális mágia iránt érdeklődik? *Egyébként Learon is, úgyhogy nem is értette, hogy miért tőle kér segítséget az a félisten. Az éles téma váltás egészen kizökkenti a beszédből.* ~Megint váltogattam volna?~ *Gyakran megesik, mióta azt a nagy ütést kapta a tarkójára, de hát ez legyen a legkisebb gondja. Örüljön, hogy más baja nem esett azután.*
-Oh, persze, ha téged zavar, ha magázlak! *Mosolyodik el, és ezután igyekszik figyelni, hogy csak tegezze a lánykát.*
-Lyllinor Gramhin! *Ismétli meg a nevet a Sajt-mester egy apró biccentéssel.*
-Örülök, hogy eljöttél! Mindig örülök ilyen bájos, szép lányoknak, ha meglátogatnak! *Kicsit összehúzza magán a köpenyét.*
-Mit szólsz, ha inkább bent folytatjuk ezt a beszélgetést egy finom meleg alma tea mellett? *Invitálja be a lányt, mire a gida egy kis mozgolódásba kezd és mekken egyet. Azonban nem bújik ki a lány karjaiból. Lehet ő is fázik egy picit.*
//A mester nyomában//
*Learon számára egészen jó dolog, hogy Lylli felveszi a nyáj illatát, hiszen nem is lenne teljes értékű gidája a pásztornak, ha kilógna a többiek közül. Pontosan ezért is adta a kezébe a kecskét, hogy össze gidázza kicsit a jövevényt. Aztán ahogy hallgatja a lányt, egészen komollyá válik, és még a szemöldökét is kicsit megráncolja. Nem olyan fenyegetően, hanem csak, mint aki nagyon gondolkodik valamin.*
-Ha tényleg komolyan mondod, amit mondasz, akkor nagyon nehéz utat választottál magadnak! *Vakarja meg szakállát.*
-Én már egyszer meghaltam emiatt a gondolat miatt! Segíteni másokon. Nemes cél, de ha nincs mögötted egy isten, aki feltámasszon, mint engem, akkor csak egy küszködés lesz az egész. Fel van készülve erre? *Újabb vakarás, ezúttal a tarkóján, ahol ezután meg is igazítja haját, mert azt kezdi szétfújni a megerősödő szél. Emiatt is tekint az ajtó felé a pásztor. Ezután visszafordul a lány felé, és felmutatja neki a tenyerét.*
-Ez a bizonyítékom, hogy egy isten kegyeltje vagyok! *Azt ugyan még ő sem tudja, hogy melyiké, de van egy jó tippje. Majd alkalomadtán, ha elég tudás lesz a birtokában, utánanéz.*
-Csak az elementális mágia iránt érdeklődik? *Egyébként Learon is, úgyhogy nem is értette, hogy miért tőle kér segítséget az a félisten. Az éles téma váltás egészen kizökkenti a beszédből.* ~Megint váltogattam volna?~ *Gyakran megesik, mióta azt a nagy ütést kapta a tarkójára, de hát ez legyen a legkisebb gondja. Örüljön, hogy más baja nem esett azután.*
-Oh, persze, ha téged zavar, ha magázlak! *Mosolyodik el, és ezután igyekszik figyelni, hogy csak tegezze a lánykát.*
-Lyllinor Gramhin! *Ismétli meg a nevet a Sajt-mester egy apró biccentéssel.*
-Örülök, hogy eljöttél! Mindig örülök ilyen bájos, szép lányoknak, ha meglátogatnak! *Kicsit összehúzza magán a köpenyét.*
-Mit szólsz, ha inkább bent folytatjuk ezt a beszélgetést egy finom meleg alma tea mellett? *Invitálja be a lányt, mire a gida egy kis mozgolódásba kezd és mekken egyet. Azonban nem bújik ki a lány karjaiból. Lehet ő is fázik egy picit.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-01 20:11:37
Üzenet elküldve: 2018-11-01 20:11:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel, úton útfélen//
*Komótosan mászik lefelé, csak úgy recseg alatta a létra. ~ Elég sok lépés már. ~ Tűnődik el, s nagyot fújtatva lép le az utolsó fokról. A ledobált rönkök, félig a gödör falának támaszkodva, szanaszéjjel, némi idő, míg egyáltalán megállapítja melyik van alul és melyik felül. Szépen körberakja a kút oldalát, gyakorlatilag az utolsót kell bepréselnie, így már megtartja a többit. Különösebb erőt nem kell kifejtenie, azért csak egy óriásról van szó. Miután végez, elégedett sóhajjal nézi meg művét. Persze tisztában van azzal, hogy a fa korhadni fog, ha lenne nála kátrány és bekenné vele, sokkal jobb lenne, de nincs. Így marad a puszta fa, majd ha már túl sok hordalék úszkál a vödörben, akkor lecseréli téglára. Elég mélyre jutott már, így talán nem kell olyan sokáig ásnia. Ismét egy sóhaj, s megragadja az ásót. A csákányra már nincs szüksége, porhanyós a talaj, a felső kőzetréteget már régen áttörte, kissé meg is sínylette a tenyerét.
Ismét eltelik néhány óra, furcsa mód most sikerül gondolatfoszlányok nélkül megúsznia, már melege sincs, kellemes a hűvös itt lent. Felpillant a messzeségbe.*
- Lassan kevés lesz a létra... *Morfondírozik, pedig ezt is megtoldotta már kétszer is, ha tovább növeli meggyengül a szerkezete. Legalábbis ezt gondolja, persze érteni annyira nem ért hozzá.*
- Na, gyerünk Zax. *Nyög fel, majd egy határozott mozdulattal vágja a földbe ásóját. Amint kifordítja a földet, valamit észrevesz az alján.*
- Csak nem?! *Gyorsan odahajol, s örömtől elkerekedő szemekkel fúrja bele az ujját a sáros lyukba.*
- Víííííz! Víííííz! Vizet találtam!! *Kiáltja felfelé kitörő örömmel. Tele szájjal mosolyog, hisz erre várt már mióta. Aztán persze lehervad a mosoly.*
- Ugyan kinek kiabálsz? Nincs itt az égegyadta világon senki sem rajtad kívül. Egyedül vagy. *Mélán tekint a szivárgó vízre, majd megvonja a vállát.*
- Talán majd lesz. *Mondja ki, aztán tovább ás, hogy a rést tágítsa, s a földet fellazítva utat engedjen a feltörő víznek. A saras talajt persze még felhordja, úgyis időbe telik míg a meder megtelik, így komótosan dolgozik tovább. Fel és le, amíg csak el nem készül. Az utolsó lapátolás után, szinte már térdközépig ér a víz. Elégedetten morrant fel, majd a vödröt hóna alá kapva, szerszámostul, mindenestül felcaplat a létrán. Fentről aztán elégedetten szemléli a néha-néha felcsillanó víztükröt. Hosszú idő, míg kellően tiszta és iható lesz.*
- Addig megépítem a káváját. *Mondja.* De előbb egy kicsit pihenek. *Aztán a ház oldalába ül, egy árnyékosabb részre. Kardjait maga mellett tudja, hátha szükség lesz rá, majd fejét lehajtva szunyókál egyet.*
*Komótosan mászik lefelé, csak úgy recseg alatta a létra. ~ Elég sok lépés már. ~ Tűnődik el, s nagyot fújtatva lép le az utolsó fokról. A ledobált rönkök, félig a gödör falának támaszkodva, szanaszéjjel, némi idő, míg egyáltalán megállapítja melyik van alul és melyik felül. Szépen körberakja a kút oldalát, gyakorlatilag az utolsót kell bepréselnie, így már megtartja a többit. Különösebb erőt nem kell kifejtenie, azért csak egy óriásról van szó. Miután végez, elégedett sóhajjal nézi meg művét. Persze tisztában van azzal, hogy a fa korhadni fog, ha lenne nála kátrány és bekenné vele, sokkal jobb lenne, de nincs. Így marad a puszta fa, majd ha már túl sok hordalék úszkál a vödörben, akkor lecseréli téglára. Elég mélyre jutott már, így talán nem kell olyan sokáig ásnia. Ismét egy sóhaj, s megragadja az ásót. A csákányra már nincs szüksége, porhanyós a talaj, a felső kőzetréteget már régen áttörte, kissé meg is sínylette a tenyerét.
Ismét eltelik néhány óra, furcsa mód most sikerül gondolatfoszlányok nélkül megúsznia, már melege sincs, kellemes a hűvös itt lent. Felpillant a messzeségbe.*
- Lassan kevés lesz a létra... *Morfondírozik, pedig ezt is megtoldotta már kétszer is, ha tovább növeli meggyengül a szerkezete. Legalábbis ezt gondolja, persze érteni annyira nem ért hozzá.*
- Na, gyerünk Zax. *Nyög fel, majd egy határozott mozdulattal vágja a földbe ásóját. Amint kifordítja a földet, valamit észrevesz az alján.*
- Csak nem?! *Gyorsan odahajol, s örömtől elkerekedő szemekkel fúrja bele az ujját a sáros lyukba.*
- Víííííz! Víííííz! Vizet találtam!! *Kiáltja felfelé kitörő örömmel. Tele szájjal mosolyog, hisz erre várt már mióta. Aztán persze lehervad a mosoly.*
- Ugyan kinek kiabálsz? Nincs itt az égegyadta világon senki sem rajtad kívül. Egyedül vagy. *Mélán tekint a szivárgó vízre, majd megvonja a vállát.*
- Talán majd lesz. *Mondja ki, aztán tovább ás, hogy a rést tágítsa, s a földet fellazítva utat engedjen a feltörő víznek. A saras talajt persze még felhordja, úgyis időbe telik míg a meder megtelik, így komótosan dolgozik tovább. Fel és le, amíg csak el nem készül. Az utolsó lapátolás után, szinte már térdközépig ér a víz. Elégedetten morrant fel, majd a vödröt hóna alá kapva, szerszámostul, mindenestül felcaplat a létrán. Fentről aztán elégedetten szemléli a néha-néha felcsillanó víztükröt. Hosszú idő, míg kellően tiszta és iható lesz.*
- Addig megépítem a káváját. *Mondja.* De előbb egy kicsit pihenek. *Aztán a ház oldalába ül, egy árnyékosabb részre. Kardjait maga mellett tudja, hátha szükség lesz rá, majd fejét lehajtva szunyókál egyet.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-01 19:24:42
Üzenet elküldve: 2018-11-01 19:24:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Nem hitte volna, hogy még ebben az életben erre fog járni, de jobb ötlete nincsen. Szüksége van szállásra, de legfőképpen valami munkára és vagy ez, vagy mehet vissza a Kikötőbe hodaril-függőket kizsebelni.
Ettől függetlenül nem izgul túlzottan, amúgy sem az a fajta, ráadásul elég rég volt már, mikor legutóbb a Vashegyen járt, valószínűleg nem is emlékszik rá már senki. Egyébként is, nem nagyon járt a bent városban, talán csak egyszer, mikor Aon Kagan elé citálta és vele is csak pár szót beszélt.
Még alaposan átgondolja, mit is fog majd mondani, majd Amon fel veszi az irányt.*
Ettől függetlenül nem izgul túlzottan, amúgy sem az a fajta, ráadásul elég rég volt már, mikor legutóbb a Vashegyen járt, valószínűleg nem is emlékszik rá már senki. Egyébként is, nem nagyon járt a bent városban, talán csak egyszer, mikor Aon Kagan elé citálta és vele is csak pár szót beszélt.
Még alaposan átgondolja, mit is fog majd mondani, majd Amon fel veszi az irányt.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-01 18:45:19
Üzenet elküldve: 2018-11-01 18:45:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel, úton útfélen//
- Ú... a rohadt életbe, de tűz a nap. *Szakad róla a víz, még jó, hogy korábban lemosdott, most gyakorlatilag nyakig áll a retekben. Messze van már a felszín, így a földet elébb vödörbe pakolja, majd kötélen húzza fel. Nem bánná, ha akadna segítsége, de egyedül van, mint a kisujja, így magányosan dolgozik tovább. Lassan szürkületbe borul a gödör alja, s ahogy lejjebb ér, egyre hűvösebb van ez motiválja kissé. No meg, hogy hamarosan friss kútvizet ihat. Fogalma sincs, hogy itt a síkvidéken milyen mélyre kell ásnia, fent a hegyekben napokig dolgoztak váltva, feltételezi, hogy itt azért annyira nem kell. A fellazított földet kiássa, szóval jöhetnek a rönkök ismét. Korábban már sétált egy kanyart, s gyűjtött jó néhányat, de az már elfogyott, így ismét a közeli fás területre kell mennie. Felkapaszkodik a létrán, s nekivág. Az erdő nincs messze, fejszéje vállán, hamar oda is ér. ~ Vajon Krestvir mit csinálhat? ~ Borzasztóan bosszantja, hogy nem tudja a lányt kiverni a fejéből. Egész nap ő jár az eszében, hol lehet, vajon van-e valakije. Ilyen butaságok. Csattog a fejsze a fa oldalán, csak úgy repked a forgács, miközben Zaxdor gondolataiba temetkezve szinte alig figyel. A fa dőlését az utolsó pillanatban veszi észre, szerencsére nem nagy hiszen oldaltámasznak kell, csak ellép előle. Miután néhányat kivágott, kettesével polcolja fel őket vállaira, fejszéjét, csak az övébe tűzi. Dagadó bicepszekkel indul meg, bár léptei érezhetően lassabbak, mint korábban, azért fárad rendesen. ~ Nem sok van már, nem sok... ~ Gondolja, s a rönköket ledobálja a kútba, mikor odaér.*
- Ú... a rohadt életbe, de tűz a nap. *Szakad róla a víz, még jó, hogy korábban lemosdott, most gyakorlatilag nyakig áll a retekben. Messze van már a felszín, így a földet elébb vödörbe pakolja, majd kötélen húzza fel. Nem bánná, ha akadna segítsége, de egyedül van, mint a kisujja, így magányosan dolgozik tovább. Lassan szürkületbe borul a gödör alja, s ahogy lejjebb ér, egyre hűvösebb van ez motiválja kissé. No meg, hogy hamarosan friss kútvizet ihat. Fogalma sincs, hogy itt a síkvidéken milyen mélyre kell ásnia, fent a hegyekben napokig dolgoztak váltva, feltételezi, hogy itt azért annyira nem kell. A fellazított földet kiássa, szóval jöhetnek a rönkök ismét. Korábban már sétált egy kanyart, s gyűjtött jó néhányat, de az már elfogyott, így ismét a közeli fás területre kell mennie. Felkapaszkodik a létrán, s nekivág. Az erdő nincs messze, fejszéje vállán, hamar oda is ér. ~ Vajon Krestvir mit csinálhat? ~ Borzasztóan bosszantja, hogy nem tudja a lányt kiverni a fejéből. Egész nap ő jár az eszében, hol lehet, vajon van-e valakije. Ilyen butaságok. Csattog a fejsze a fa oldalán, csak úgy repked a forgács, miközben Zaxdor gondolataiba temetkezve szinte alig figyel. A fa dőlését az utolsó pillanatban veszi észre, szerencsére nem nagy hiszen oldaltámasznak kell, csak ellép előle. Miután néhányat kivágott, kettesével polcolja fel őket vállaira, fejszéjét, csak az övébe tűzi. Dagadó bicepszekkel indul meg, bár léptei érezhetően lassabbak, mint korábban, azért fárad rendesen. ~ Nem sok van már, nem sok... ~ Gondolja, s a rönköket ledobálja a kútba, mikor odaér.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-31 20:15:49
Üzenet elküldve: 2018-10-31 20:15:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A mester nyomában//
*Lyll szaga tényleg kezd olyan lenni, mint egy kecskéé, de egyelőre kárpótolja az élmény, amivel úgy eltelik, hogy egy sor apróság elkerüli a figyelmét. Például, hogy még be sem mutatkozott. Vagy hogy Learon hol tegezi, hol magázza. Egyebekről nem szólva. Na de az már mindenképpen eljut a tudatáig, hogy a vízmágia dicséretet kap. Mindjárt kihúzza magát picikét, mintha máris mesterévé avanzsált volna a mágus. Hát még akkor milyen büszkén mosolyog, mikor abban a választásában is megerősíti, hogy nyugodtan kombinálja a varázslatokat! Nagy kő esik le a szívéről, hogy valaki más így látja rajta kívül. Egészen elfeledkezik róla, hogy Learon más téren is „több lábon állónak” tűnik, amit először hitelvesztésként élt meg. Maga se tudná megmondani, hogy mekkora rész köszönhető ebből a kisgidának. A védelemre való visszakérdezés viszont később megint eltünteti a már egyébként is langyos mosolyt az arcáról. Szerényen lehalkítja megkomolyodó hangját, tartásából mégis valahogy elszántság és erő sugárzik, ami egészen képtelen ellentétben áll törékeny termetével.*
- Nem magamat akarom megvédeni. Nagyon sok szomorúság történt a világban az elmúlt években, amitől ártatlan tömegek szenvedtek. Sokan vesztették el az életüket, az életben maradtak pedig ma is nyögik a következményeket. A harcoknak ráadásul még mindig nincs vége. Egyre többen küszködnek és gyászolnak, sokan rettegnek, mert nem tudják megvédeni magukat. Én is tenni akarok valamit az ártó szándék ellen. Ha csak egy kicsit is…
*Az elbizonytalanodó lezárással együtt a tekintetét is leereszti a szarvacskás nyájőrzőre, de most sem azzal a csillogással, ahogy abajgatta eddig a kisebbet. A gidát viszont egy picit jobban magához öleli, s persze ujjacskái továbbra is gyúrogatják finoman a bundáját valamivel a nyaka alatt, ahol sejtése szerint jóleshet neki.*
- Egyébként…
*Pislog fel zavartan.*
- Nem szükséges ám magáznia… mármint tegezhet… mert hát… velem mindenki így beszélt egész életemben…
*Zavarába bele is pirul, nem akaródzik megemlítenie, hogy neki viszont fordítva nagyon nehezére esne. Jó, az talán túlzás, hogy soha senki nem magázta, hiszen előfordult a piacon vagy a szabónál. De az ismerősei közül senki. Aztán eszébe jut még valami és ezúttal elsápad.*
- Ó, és elnézést, hogy olyan figyelmetlen voltam! A nevem Lyllinor Gramhin. Olyan kelekótya vagyok ma…
*Néz bűntudatosan a mesterre. Úgy tűnik, kezd visszatalálni önmagához a kecskék mindent feledtető varázsa után.*
//A mester nyomában//
*Lyll szaga tényleg kezd olyan lenni, mint egy kecskéé, de egyelőre kárpótolja az élmény, amivel úgy eltelik, hogy egy sor apróság elkerüli a figyelmét. Például, hogy még be sem mutatkozott. Vagy hogy Learon hol tegezi, hol magázza. Egyebekről nem szólva. Na de az már mindenképpen eljut a tudatáig, hogy a vízmágia dicséretet kap. Mindjárt kihúzza magát picikét, mintha máris mesterévé avanzsált volna a mágus. Hát még akkor milyen büszkén mosolyog, mikor abban a választásában is megerősíti, hogy nyugodtan kombinálja a varázslatokat! Nagy kő esik le a szívéről, hogy valaki más így látja rajta kívül. Egészen elfeledkezik róla, hogy Learon más téren is „több lábon állónak” tűnik, amit először hitelvesztésként élt meg. Maga se tudná megmondani, hogy mekkora rész köszönhető ebből a kisgidának. A védelemre való visszakérdezés viszont később megint eltünteti a már egyébként is langyos mosolyt az arcáról. Szerényen lehalkítja megkomolyodó hangját, tartásából mégis valahogy elszántság és erő sugárzik, ami egészen képtelen ellentétben áll törékeny termetével.*
- Nem magamat akarom megvédeni. Nagyon sok szomorúság történt a világban az elmúlt években, amitől ártatlan tömegek szenvedtek. Sokan vesztették el az életüket, az életben maradtak pedig ma is nyögik a következményeket. A harcoknak ráadásul még mindig nincs vége. Egyre többen küszködnek és gyászolnak, sokan rettegnek, mert nem tudják megvédeni magukat. Én is tenni akarok valamit az ártó szándék ellen. Ha csak egy kicsit is…
*Az elbizonytalanodó lezárással együtt a tekintetét is leereszti a szarvacskás nyájőrzőre, de most sem azzal a csillogással, ahogy abajgatta eddig a kisebbet. A gidát viszont egy picit jobban magához öleli, s persze ujjacskái továbbra is gyúrogatják finoman a bundáját valamivel a nyaka alatt, ahol sejtése szerint jóleshet neki.*
- Egyébként…
*Pislog fel zavartan.*
- Nem szükséges ám magáznia… mármint tegezhet… mert hát… velem mindenki így beszélt egész életemben…
*Zavarába bele is pirul, nem akaródzik megemlítenie, hogy neki viszont fordítva nagyon nehezére esne. Jó, az talán túlzás, hogy soha senki nem magázta, hiszen előfordult a piacon vagy a szabónál. De az ismerősei közül senki. Aztán eszébe jut még valami és ezúttal elsápad.*
- Ó, és elnézést, hogy olyan figyelmetlen voltam! A nevem Lyllinor Gramhin. Olyan kelekótya vagyok ma…
*Néz bűntudatosan a mesterre. Úgy tűnik, kezd visszatalálni önmagához a kecskék mindent feledtető varázsa után.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-31 14:30:47
Üzenet elküldve: 2018-10-31 14:30:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A mester nyomában//
*Learon nem szereti ezeket a mágus sztereotípiákat, hiszen mióta belekezdett máguskarrierjébe, egyetlen ilyennel találkozott, az is a Torony varázslója volt. A többi pedig mind valami habókossággal, vagy egyenesen őrült jellemvonással volt felszerelkezve. Persze kell is ahhoz valamilyen szinten bolondnak lenni, hogy ezt az utat válassza az ember. Talán az összes életút közül ez a legveszélyesebb. Mi sem mutatja ezt jobban annál, mint, hogy minden varázstudó ismerőse eltűnt a Sajt-mesternek, mielőtt nagyobb célt elérhettek volna.* ~Talán ezért is vonulnak el sokan nagy magányba, hogy ott tanuljanak, távol a veszélyektől! Akkor meg, ugyan mi értelme a tudásnak?~ *Learon csele sikeresnek mondható, mert is simogatja a lányka fürtjeit, és helyet is talál gidájának annak kezében. Két legyet is üt egycsapásra. Aztán egy pár pillanatig csak bárgyún mosolyogva nézi a két kis csöppséget, ahogy elvannak egymással.* ~Szereztem egy újabb gidát magamnak! Persze ezt nem tarthatom meg sajnos.~ *Gondolkodik magában, miközben Lyllit hozzáadja nyájához gondolatban. Szinte még a szája is tátva marad, ahogy bámulja őket és olvadozik. Aztán pedig visszatér a valóságba, és ezt egy gyors torok köszürüléssel is kimutatja.*
-Áhá! Szóval Lihanech! *Hirtelen elgondolkodik, hogy van-e ottani ismerőse, de arra jut, hogy bizony mágusféle nincs, csak egy mutatványos, de azok meg nem is konyítanak ehhez a témához. Meg az is lehet, hogy csak azt mondta, hogy onnan jött. Az ilyen vándornépek gyakran hazudnak a származásukról, hogy ne legyenek lekövethetőek.*
-A víz ág igen remek! *Bólogat, bár azt csak a harmadik szintig ismeri, de még az is elég sok, ahhoz képest, hogy nem valami túlzottan kedvelt ág ez sokak számára.*
-Ha nekem hisz, akkor a legkönnyebben pedig így lehet a célhoz elérni. Több ággal. Sokan ismernek kevéske tudást, mert csak úgy belevetik magukat az ismeretlenbe, majd pedig megakadnak. Nos, én ilyen emberektől szedtem össze a tudásom legjavát! *Ez is közismert tény. A pásztormágus nem tartja sokra a Torony varázslóját, így igyekszik nem nála tanulni. Így a legjárhatóbb út az marad, hogy cserélget és tanul a vándoroktól.*
-Szóval védelemre? *Húzza fel szemöldökét a nem várt fordulatra. A gnómok és a tündérek ilyesmivel nem szoktak törődni valamiért. Elég szeleburdi népek, akik gyakran vetik bele magukat hatalmas feladatokba, és nem ilyen megfontoltak, mint ez itt! Persze lehet, hogy valami egészen más áll a háttérben.*
-Mégis kitől szeretnéd megvédeni magad Drágaságom? *Simogatja meg kecskebakját, aki irigyli a gida helyzetét és nem szeretne kimaradni a jóból.*
//A mester nyomában//
*Learon nem szereti ezeket a mágus sztereotípiákat, hiszen mióta belekezdett máguskarrierjébe, egyetlen ilyennel találkozott, az is a Torony varázslója volt. A többi pedig mind valami habókossággal, vagy egyenesen őrült jellemvonással volt felszerelkezve. Persze kell is ahhoz valamilyen szinten bolondnak lenni, hogy ezt az utat válassza az ember. Talán az összes életút közül ez a legveszélyesebb. Mi sem mutatja ezt jobban annál, mint, hogy minden varázstudó ismerőse eltűnt a Sajt-mesternek, mielőtt nagyobb célt elérhettek volna.* ~Talán ezért is vonulnak el sokan nagy magányba, hogy ott tanuljanak, távol a veszélyektől! Akkor meg, ugyan mi értelme a tudásnak?~ *Learon csele sikeresnek mondható, mert is simogatja a lányka fürtjeit, és helyet is talál gidájának annak kezében. Két legyet is üt egycsapásra. Aztán egy pár pillanatig csak bárgyún mosolyogva nézi a két kis csöppséget, ahogy elvannak egymással.* ~Szereztem egy újabb gidát magamnak! Persze ezt nem tarthatom meg sajnos.~ *Gondolkodik magában, miközben Lyllit hozzáadja nyájához gondolatban. Szinte még a szája is tátva marad, ahogy bámulja őket és olvadozik. Aztán pedig visszatér a valóságba, és ezt egy gyors torok köszürüléssel is kimutatja.*
-Áhá! Szóval Lihanech! *Hirtelen elgondolkodik, hogy van-e ottani ismerőse, de arra jut, hogy bizony mágusféle nincs, csak egy mutatványos, de azok meg nem is konyítanak ehhez a témához. Meg az is lehet, hogy csak azt mondta, hogy onnan jött. Az ilyen vándornépek gyakran hazudnak a származásukról, hogy ne legyenek lekövethetőek.*
-A víz ág igen remek! *Bólogat, bár azt csak a harmadik szintig ismeri, de még az is elég sok, ahhoz képest, hogy nem valami túlzottan kedvelt ág ez sokak számára.*
-Ha nekem hisz, akkor a legkönnyebben pedig így lehet a célhoz elérni. Több ággal. Sokan ismernek kevéske tudást, mert csak úgy belevetik magukat az ismeretlenbe, majd pedig megakadnak. Nos, én ilyen emberektől szedtem össze a tudásom legjavát! *Ez is közismert tény. A pásztormágus nem tartja sokra a Torony varázslóját, így igyekszik nem nála tanulni. Így a legjárhatóbb út az marad, hogy cserélget és tanul a vándoroktól.*
-Szóval védelemre? *Húzza fel szemöldökét a nem várt fordulatra. A gnómok és a tündérek ilyesmivel nem szoktak törődni valamiért. Elég szeleburdi népek, akik gyakran vetik bele magukat hatalmas feladatokba, és nem ilyen megfontoltak, mint ez itt! Persze lehet, hogy valami egészen más áll a háttérben.*
-Mégis kitől szeretnéd megvédeni magad Drágaságom? *Simogatja meg kecskebakját, aki irigyli a gida helyzetét és nem szeretne kimaradni a jóból.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-30 17:28:28
Üzenet elküldve: 2018-10-30 17:28:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Halkan felkuncog, amikor a férfi a keblei között keres menedéket. Másik kezével, mellyel épp nem támaszkodik, finoman Kagan haját babrálja. Úgy tűnik, párja elfogadja a szándékát az artheniori "kiruccanást" illetően, még ha szemmel láthatóan nincs is annyira elragadtatva az ötlettől.*
- Sokat jelentene nekem.
*Összeráncolja a homlokát, ahogy megpróbálja felidézni a régi Artheniort, amelyet még nem rombolt le a nép dühe.*
- Valahol a templomkert és a Tanács Háza között van félúton. Talán annyiban más, mint a többi kúria, hogy egészen nagy tér tartozik hozzá a főbejárat előtt a hozzánk betérők lovainak és fogatainak. Öhm... Két emelete van és van egy belső átriuma is, amolyan kis beültetett udvar, meeeg... A főbejárat és a többi ajtó fölött volt a címerünk, kőből faragottak. Egy fa van rajta, öt ággal és gyökerekkel. Már ha le nem verték azóta...
*Röviden tömören így tudná kiemelni az épület jellegzetességeit. Persze még így is lehet, hogy jelen állapotában nehezen beazonosítható egy ismeretlen számára.*
- De mindegy is, nem sietős a dolog. *Visszabújik Kagan mellkasára.* Kíváncsi vagyok azért, hogy néz ki most.
*Elhenyél megint egy kis ideig, aztán csak megszólal megint, mert nem mindig jön neki össze, hogy huzamosabb ideig csendben maradjon.*
- Mikor megyünk vissza Amon Ruadhra? Remélem, minimum két hét múlva, höhö.
*Lehetséges volna a dolog, ha volna itt elegendő élelem, tudnának tisztálkodni és nem volnának kötelességeik. De azok mindig vannak, étel meg víz pedig nem feltétlenül.*
*Halkan felkuncog, amikor a férfi a keblei között keres menedéket. Másik kezével, mellyel épp nem támaszkodik, finoman Kagan haját babrálja. Úgy tűnik, párja elfogadja a szándékát az artheniori "kiruccanást" illetően, még ha szemmel láthatóan nincs is annyira elragadtatva az ötlettől.*
- Sokat jelentene nekem.
*Összeráncolja a homlokát, ahogy megpróbálja felidézni a régi Artheniort, amelyet még nem rombolt le a nép dühe.*
- Valahol a templomkert és a Tanács Háza között van félúton. Talán annyiban más, mint a többi kúria, hogy egészen nagy tér tartozik hozzá a főbejárat előtt a hozzánk betérők lovainak és fogatainak. Öhm... Két emelete van és van egy belső átriuma is, amolyan kis beültetett udvar, meeeg... A főbejárat és a többi ajtó fölött volt a címerünk, kőből faragottak. Egy fa van rajta, öt ággal és gyökerekkel. Már ha le nem verték azóta...
*Röviden tömören így tudná kiemelni az épület jellegzetességeit. Persze még így is lehet, hogy jelen állapotában nehezen beazonosítható egy ismeretlen számára.*
- De mindegy is, nem sietős a dolog. *Visszabújik Kagan mellkasára.* Kíváncsi vagyok azért, hogy néz ki most.
*Elhenyél megint egy kis ideig, aztán csak megszólal megint, mert nem mindig jön neki össze, hogy huzamosabb ideig csendben maradjon.*
- Mikor megyünk vissza Amon Ruadhra? Remélem, minimum két hét múlva, höhö.
*Lehetséges volna a dolog, ha volna itt elegendő élelem, tudnának tisztálkodni és nem volnának kötelességeik. De azok mindig vannak, étel meg víz pedig nem feltétlenül.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-29 19:48:52
Üzenet elküldve: 2018-10-29 19:48:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A mester nyomában//
*Igen nehéz őszintének lenni. Mármint ezúttal abban az értelemben, amikor az őszinteség elkerülhetetlen, a következményekkel együtt. Mi sem áll távolabb tőle, mint megosztani azt a röpke sajgó érzést, hogy naiv elképzelése alapján egy olyan mágusra számított, aki még sétálni is könyvvel a kezében jár, miközben makulátlanul tiszta cipője jóformán a talajt sem érinti. Egy olyan mesterre, akinek az élet kézzel foghatóbb dolgaihoz csak érintőlegesen van köze - amennyire közvetlen igényei azt indokolják, beleértve a szabadidő bohókás eltöltését is. Ezzel nem kívánja a földből vagy állatokból élőket lekicsinyelni, hiszen a tudásuk tiszteletreméltó és fontos, sőt, még lelkesítő is, ahogy a természettel szelíd együttműködésben táplálják a társadalmat. Tisztában van vele, hogy a mágia valós hatású tudomány, mely számtalan felhasználási lehetőséget nyújt a mindennapi életben. Őt sem pusztán az öncélú ismeret érdekli, amit elég lenne könyvekből elsajátítania. Legalább most új árnyalattal gazdagodik számára a mondás: gyakorlat teszi a mestert. Szerencsére az apró döccenőn hamar túljutnak, s egy kellemesebb csapásra térnek át.
Szimpátiát kelt benne a hírnévre adott szerény válasz, sokkal kellemesebb és hitelesebb az, aki nem kérkedik a tudásával. Legalábbis reméli, hogy erről van szó, s nem például arról, hogy Pirtianestől ilyen messze nehéz valamirevaló földmágust találni, vagy, hogy egy ügyes álpropaganda áldozata lett.
Egészen elmerül hát beszámolójában, megszakítva olykor a helyi fauna csodálatával, mígnem a szakálltémán megnyúlt arccal elhallgat és szemei kikerekednek. Kezeit először gyorsan hátrakapja apró fejrázással köpenye takarásába, hogy bizony ő nem gondolt efféle szemtelenségre. A hirtelen felállásra még hátra is lép egyet, ám a tüneményes apróság láttán egészen feledi zavarát és előre kapja kezeit, hogy át tudja venni. Ugyan jobb kezében még ott lóg a kusza térkép, de ez cseppet sem zavarja, hiszen jobb karjára „ülteti” a csöppséget, így minden gond nélkül magához tudja ölelni. Egy szempillantás alatt elvarázsolja a jószág, arcára sugárzó derűt csal, halkan még kuncog is, míg kicsit mocorog az egyensúlyát keresve a karjában. Segít neki kényelmesen és biztonságban érezni magát, és közben tovább olvadozik annak helyes, gömbölyded kis formáin. A buksi simogatást biztatásnak veszi, hálásan felmosolyog a mágusra, aztán pedig folytatja derűs társalgását a gidával, kissé gügyögő tónusban.*
- Hát te könnyebb vagy ám, mint hittem! Biztosan a hosszú, vékony lábaid miatt, amiktől magasabb vagy és nehezebbnek látszol. Így nem csodálom, hogy olyan könnyen orra tudsz bukni. Magasan van a súlypontod, igaz?
*Szabadabb bal kezével megcirógatja a kis szakáll nélküli állacskát. Arra gondol, milyen helyes lenne, ha a gidáknak is lenne egy kis pamacsuk itt. A tekintete réveteg marad, mikor Learon megpróbálja visszarángatni a valóságba. Egészen kiment már a fejéből, hogy miért jött. Vagy, hogy hol van. Pislog hármat, míg összerakja a képet, nehéz elszakadni az abajgatástól, a keze nem is hagyja abba a puha bunda cirógatását.*
- Öhm… á, igen… hogy mi a célom...
*Egy lélegzetvételnyi szünet még kell, hogy összeszedetten válaszoljon. Vagy kettő.*
- Lihanechben remek vízmágusok élnek, így erről az ágról többet tudok már, és azt hiszem, szeretném is megtartani.
*Egy fél sort még töpreng magában, aztán bólintással nyugtázza, majd újra felnéz. Egy fokkal komolyabban.*
- Tudom, azt tartják, hogy nehéz több ágról egyszerre tanulni, az erősebb varázslatokig eljutni, ám nem sajnálnám a fáradtságot a gyengébb vagy középszintű igékre, ha azzal többféleképpen lehetek hasznos. És hogy mire szeretném használni?
*Ekkor már kifejezetten szomorú komolysággal ereszti le a pillantását. Mintha csak a kisgidára nézne, de most nem mosolyodik el tőle és halkabban felel.*
- Védelemre.
*S mintha csak most venné észre, hogy ott van, kicsit igazít az apróságon a kezében egy visszafogott mosollyal.*
- Ha jól sejtem, akkor víz és föld, ugye?
*Néz fel megint ugyanazzal a félmosollyal.*
//A mester nyomában//
*Igen nehéz őszintének lenni. Mármint ezúttal abban az értelemben, amikor az őszinteség elkerülhetetlen, a következményekkel együtt. Mi sem áll távolabb tőle, mint megosztani azt a röpke sajgó érzést, hogy naiv elképzelése alapján egy olyan mágusra számított, aki még sétálni is könyvvel a kezében jár, miközben makulátlanul tiszta cipője jóformán a talajt sem érinti. Egy olyan mesterre, akinek az élet kézzel foghatóbb dolgaihoz csak érintőlegesen van köze - amennyire közvetlen igényei azt indokolják, beleértve a szabadidő bohókás eltöltését is. Ezzel nem kívánja a földből vagy állatokból élőket lekicsinyelni, hiszen a tudásuk tiszteletreméltó és fontos, sőt, még lelkesítő is, ahogy a természettel szelíd együttműködésben táplálják a társadalmat. Tisztában van vele, hogy a mágia valós hatású tudomány, mely számtalan felhasználási lehetőséget nyújt a mindennapi életben. Őt sem pusztán az öncélú ismeret érdekli, amit elég lenne könyvekből elsajátítania. Legalább most új árnyalattal gazdagodik számára a mondás: gyakorlat teszi a mestert. Szerencsére az apró döccenőn hamar túljutnak, s egy kellemesebb csapásra térnek át.
Szimpátiát kelt benne a hírnévre adott szerény válasz, sokkal kellemesebb és hitelesebb az, aki nem kérkedik a tudásával. Legalábbis reméli, hogy erről van szó, s nem például arról, hogy Pirtianestől ilyen messze nehéz valamirevaló földmágust találni, vagy, hogy egy ügyes álpropaganda áldozata lett.
Egészen elmerül hát beszámolójában, megszakítva olykor a helyi fauna csodálatával, mígnem a szakálltémán megnyúlt arccal elhallgat és szemei kikerekednek. Kezeit először gyorsan hátrakapja apró fejrázással köpenye takarásába, hogy bizony ő nem gondolt efféle szemtelenségre. A hirtelen felállásra még hátra is lép egyet, ám a tüneményes apróság láttán egészen feledi zavarát és előre kapja kezeit, hogy át tudja venni. Ugyan jobb kezében még ott lóg a kusza térkép, de ez cseppet sem zavarja, hiszen jobb karjára „ülteti” a csöppséget, így minden gond nélkül magához tudja ölelni. Egy szempillantás alatt elvarázsolja a jószág, arcára sugárzó derűt csal, halkan még kuncog is, míg kicsit mocorog az egyensúlyát keresve a karjában. Segít neki kényelmesen és biztonságban érezni magát, és közben tovább olvadozik annak helyes, gömbölyded kis formáin. A buksi simogatást biztatásnak veszi, hálásan felmosolyog a mágusra, aztán pedig folytatja derűs társalgását a gidával, kissé gügyögő tónusban.*
- Hát te könnyebb vagy ám, mint hittem! Biztosan a hosszú, vékony lábaid miatt, amiktől magasabb vagy és nehezebbnek látszol. Így nem csodálom, hogy olyan könnyen orra tudsz bukni. Magasan van a súlypontod, igaz?
*Szabadabb bal kezével megcirógatja a kis szakáll nélküli állacskát. Arra gondol, milyen helyes lenne, ha a gidáknak is lenne egy kis pamacsuk itt. A tekintete réveteg marad, mikor Learon megpróbálja visszarángatni a valóságba. Egészen kiment már a fejéből, hogy miért jött. Vagy, hogy hol van. Pislog hármat, míg összerakja a képet, nehéz elszakadni az abajgatástól, a keze nem is hagyja abba a puha bunda cirógatását.*
- Öhm… á, igen… hogy mi a célom...
*Egy lélegzetvételnyi szünet még kell, hogy összeszedetten válaszoljon. Vagy kettő.*
- Lihanechben remek vízmágusok élnek, így erről az ágról többet tudok már, és azt hiszem, szeretném is megtartani.
*Egy fél sort még töpreng magában, aztán bólintással nyugtázza, majd újra felnéz. Egy fokkal komolyabban.*
- Tudom, azt tartják, hogy nehéz több ágról egyszerre tanulni, az erősebb varázslatokig eljutni, ám nem sajnálnám a fáradtságot a gyengébb vagy középszintű igékre, ha azzal többféleképpen lehetek hasznos. És hogy mire szeretném használni?
*Ekkor már kifejezetten szomorú komolysággal ereszti le a pillantását. Mintha csak a kisgidára nézne, de most nem mosolyodik el tőle és halkabban felel.*
- Védelemre.
*S mintha csak most venné észre, hogy ott van, kicsit igazít az apróságon a kezében egy visszafogott mosollyal.*
- Ha jól sejtem, akkor víz és föld, ugye?
*Néz fel megint ugyanazzal a félmosollyal.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-29 12:32:16
Üzenet elküldve: 2018-10-29 12:32:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ephemia szeme még csak a szakállolajos tégelyre áll rá, de ez majd változni fog.*
- Sok ám az a száz... még meg is unsz majd. *kacsint a lányra, aztán egy darabig csendesen heverésznek. Kagan sem engedi, hogy a külvilág gondja elvonja a figyelmét.*
- Hmmm? *pillant a lányra mégis, mikor az fogja magát és felkönyököl mellette. Mivel így Ephemia mellei pont megfelelő szögbe kerülnek, a férfi közéjük temeti arcát egy rövidke időre, amíg a lány előadja, hogy mit is szeretne.*
- Mmm. *szóval vissza a városba.*
- Ez sok mindentől függ. *többek között attól, hogy Laor milyen zajosan oldja meg a feladatait.*
- De... nem lehetetlen. Valahogy megoldjuk. *kísérel meg egy nem túl lelkes mosolyt, mert minden ilyen kör veszélynek és rizikónak teszi ki a csapatát és Ephemiát.*
- Merre volt a házatok? *kérdezi, csak hogy kérdezzen valamit, mert ennek a kérdésnek, illetve a rá adott válasznak csak később lesz jelentősége.*
*Ephemia szeme még csak a szakállolajos tégelyre áll rá, de ez majd változni fog.*
- Sok ám az a száz... még meg is unsz majd. *kacsint a lányra, aztán egy darabig csendesen heverésznek. Kagan sem engedi, hogy a külvilág gondja elvonja a figyelmét.*
- Hmmm? *pillant a lányra mégis, mikor az fogja magát és felkönyököl mellette. Mivel így Ephemia mellei pont megfelelő szögbe kerülnek, a férfi közéjük temeti arcát egy rövidke időre, amíg a lány előadja, hogy mit is szeretne.*
- Mmm. *szóval vissza a városba.*
- Ez sok mindentől függ. *többek között attól, hogy Laor milyen zajosan oldja meg a feladatait.*
- De... nem lehetetlen. Valahogy megoldjuk. *kísérel meg egy nem túl lelkes mosolyt, mert minden ilyen kör veszélynek és rizikónak teszi ki a csapatát és Ephemiát.*
- Merre volt a házatok? *kérdezi, csak hogy kérdezzen valamit, mert ennek a kérdésnek, illetve a rá adott válasznak csak később lesz jelentősége.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-28 17:48:30
Üzenet elküldve: 2018-10-28 17:48:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A mester nyomában//
*A nevének kérdésére csak bólintva legyint. Mivel itt él a birtokokon, gyakran megesik, hogy valaki nem tud írni. Azzal szemben pedig a helytelenül írás is nagy tudás. A csalódást pedig nem is igazán érti a lányka arcán, hiszen vagy kitörő örömmel, vagy teljes közönnyel szoktak viseltetni a címei iránt. Csalódás még eddig nem volt ebben a palettában.* ~Lehetnék ezután Learon Derin a kislányok elszomorítója!~ *De ezt annyira nem tartja szerencsés névnek, úgyhogy inkább hagyja a csudába az egészet. Aztán azért mégis sikerül némi érdeklődést kicsikarni a másikból, és ez már sokkal jobban tetszik a pásztornak.*
-Ó! Bizony tényleg ismert vagyok a környéken, bár erről nem tehetek! *Mosolyog, és belül nagyon örül, hogy tényleg eljutott a híre máshova is, ahogyan tervezte. Ez már a sokadik alak, aki ellátogat hozzá. Volt, aki segítséget kérni jött, volt már, aki tanulni vagy egyszerűen csak beszélgetni egy jót, vagy olyan, aki munkát kért tőle. Az emberek jól tudják, hogy Learon Derin a Sajt-mester olyan ember, akihez lehet fordulni, mert segít, ha tud. Az édes pofika említésére rögtön leesik neki, hogy egyik kis családtagja ugrándozott oda mögé, de egyelőre még nem foglalkozik a dologgal. Nem úgy a szakáll említésével, amit egészen magára vesz.*
-Óh, hát ilyen sokat utazott, csak, hogy megbirizgálja egy mágus szakállát? Hát nem mondom, nagyon elhivatott! *Vigyorog a lányra.*
-Hát, ha már így állunk! *Áll fel rögtön, és lép egy lépést a lány felé nagyon határozottan, majd felkapja kisgidáját és a vendége kezébe nyomja. Ha az megfogja, és ezzel teli a keze, Learon újfent kihasználja a helyzetet, hogy megsimogassa a lányka fejét. Prexi mellett valahogy rászokott erre megint. Gyakran simogatja meg az ide tévedő utazókat és fiatalokat. Utána összefonja maga előtt a karjait és bólogat.*
-Nos, szóval a szakállnál tartottunk, meg a mágiaágaknál! Ha engem kérdez, a tűz és föld, vagy a víz és föld a legjobb kombináció, bár minden attól függ, hogyan és mire szeretné használni! Te eddig melyiket ismered?
//A mester nyomában//
*A nevének kérdésére csak bólintva legyint. Mivel itt él a birtokokon, gyakran megesik, hogy valaki nem tud írni. Azzal szemben pedig a helytelenül írás is nagy tudás. A csalódást pedig nem is igazán érti a lányka arcán, hiszen vagy kitörő örömmel, vagy teljes közönnyel szoktak viseltetni a címei iránt. Csalódás még eddig nem volt ebben a palettában.* ~Lehetnék ezután Learon Derin a kislányok elszomorítója!~ *De ezt annyira nem tartja szerencsés névnek, úgyhogy inkább hagyja a csudába az egészet. Aztán azért mégis sikerül némi érdeklődést kicsikarni a másikból, és ez már sokkal jobban tetszik a pásztornak.*
-Ó! Bizony tényleg ismert vagyok a környéken, bár erről nem tehetek! *Mosolyog, és belül nagyon örül, hogy tényleg eljutott a híre máshova is, ahogyan tervezte. Ez már a sokadik alak, aki ellátogat hozzá. Volt, aki segítséget kérni jött, volt már, aki tanulni vagy egyszerűen csak beszélgetni egy jót, vagy olyan, aki munkát kért tőle. Az emberek jól tudják, hogy Learon Derin a Sajt-mester olyan ember, akihez lehet fordulni, mert segít, ha tud. Az édes pofika említésére rögtön leesik neki, hogy egyik kis családtagja ugrándozott oda mögé, de egyelőre még nem foglalkozik a dologgal. Nem úgy a szakáll említésével, amit egészen magára vesz.*
-Óh, hát ilyen sokat utazott, csak, hogy megbirizgálja egy mágus szakállát? Hát nem mondom, nagyon elhivatott! *Vigyorog a lányra.*
-Hát, ha már így állunk! *Áll fel rögtön, és lép egy lépést a lány felé nagyon határozottan, majd felkapja kisgidáját és a vendége kezébe nyomja. Ha az megfogja, és ezzel teli a keze, Learon újfent kihasználja a helyzetet, hogy megsimogassa a lányka fejét. Prexi mellett valahogy rászokott erre megint. Gyakran simogatja meg az ide tévedő utazókat és fiatalokat. Utána összefonja maga előtt a karjait és bólogat.*
-Nos, szóval a szakállnál tartottunk, meg a mágiaágaknál! Ha engem kérdez, a tűz és föld, vagy a víz és föld a legjobb kombináció, bár minden attól függ, hogyan és mire szeretné használni! Te eddig melyiket ismered?
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-28 16:14:57
Üzenet elküldve: 2018-10-28 16:14:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel, úton útfélen//
*Ajtó nincs, az már rögtön szembetűnő, s Zaxdor kiváló érzékkel veszi észre, hogy bizony ablakok sincsenek. Üresen ásítanak a földekre a kihagyott helyek, abba bizony még barkácsolni kell.*
- Nagyszerű. Ma éjjel nyilván még nem itt alszom. *Húzza el a száját, de végeredményben csak saját magát hibáztathatja, ő kérte, hogy kifejezetten lepukkant legyen. Az ajtónyíláson belépve viszont elég takaros látvány tárul elébe. Rögtön kemencének való hely, ebből lesz a konyha egy kis előtérrel. Nem mintha annyira főzőcskézne, de ki tudja, hátha egyszer asszony áll a házhoz. ~ Krestvir. ~ Elhessegeti a gondolatot, majd továbblép. Ezen kívül még egy szoba áll rendelkezésre, ami teljesen megfelelő. Elfér benne ágy, szekrény, asztal, s minden, ami esetleg kelleni fog. Nem is vágyna többre.*
- Megjöttem drágám! *Kiáltja.* Hmmm... megfelelő. *Ítéli meg, aztán az ablakon kinézve elnézi a ház körül elterülő tájat. Sehol egy fia szomszéd, ami tökéletes. Az ablak előtt még rengeteg hely van konyhakertnek, vagy más kisebb épületnek, a szerszámtároló a háztól jobbra terül el.*
- Nincs kút. *Morogja, aztán lassan elhagyja a házat és a szerszámtároló bódé felé fordul. Kivesz belőle ásót, lapátot, csákányt, tenyerébe köp, majd munkához lát.*
- Kút az kell, a franc akar ennyit gyalogolni a folyóig. *Arra gondol, hogy pont a folyó miatt túlzottan mélyre egyébként sem kell ásnia, valószínűleg a vízgyűjtő területet hamar eléri, korábban a hegyekben erre esély sem volt, a patakra kellett hagyatkozni. Az első csákányütésre még nehéz magát rászánnia, aztán észre sem veszi, de már derékig áll a gödörben. Az oldalát vagy téglával, vagy farönkökkel kívánja kitámasztani, ezt majd folyamatában megcsinálja.*
- Hosszú lesz a nap. *Néz fel, majd megdörgöli a homlokát, s folytatja a munkát.*
*Ajtó nincs, az már rögtön szembetűnő, s Zaxdor kiváló érzékkel veszi észre, hogy bizony ablakok sincsenek. Üresen ásítanak a földekre a kihagyott helyek, abba bizony még barkácsolni kell.*
- Nagyszerű. Ma éjjel nyilván még nem itt alszom. *Húzza el a száját, de végeredményben csak saját magát hibáztathatja, ő kérte, hogy kifejezetten lepukkant legyen. Az ajtónyíláson belépve viszont elég takaros látvány tárul elébe. Rögtön kemencének való hely, ebből lesz a konyha egy kis előtérrel. Nem mintha annyira főzőcskézne, de ki tudja, hátha egyszer asszony áll a házhoz. ~ Krestvir. ~ Elhessegeti a gondolatot, majd továbblép. Ezen kívül még egy szoba áll rendelkezésre, ami teljesen megfelelő. Elfér benne ágy, szekrény, asztal, s minden, ami esetleg kelleni fog. Nem is vágyna többre.*
- Megjöttem drágám! *Kiáltja.* Hmmm... megfelelő. *Ítéli meg, aztán az ablakon kinézve elnézi a ház körül elterülő tájat. Sehol egy fia szomszéd, ami tökéletes. Az ablak előtt még rengeteg hely van konyhakertnek, vagy más kisebb épületnek, a szerszámtároló a háztól jobbra terül el.*
- Nincs kút. *Morogja, aztán lassan elhagyja a házat és a szerszámtároló bódé felé fordul. Kivesz belőle ásót, lapátot, csákányt, tenyerébe köp, majd munkához lát.*
- Kút az kell, a franc akar ennyit gyalogolni a folyóig. *Arra gondol, hogy pont a folyó miatt túlzottan mélyre egyébként sem kell ásnia, valószínűleg a vízgyűjtő területet hamar eléri, korábban a hegyekben erre esély sem volt, a patakra kellett hagyatkozni. Az első csákányütésre még nehéz magát rászánnia, aztán észre sem veszi, de már derékig áll a gödörben. Az oldalát vagy téglával, vagy farönkökkel kívánja kitámasztani, ezt majd folyamatában megcsinálja.*
- Hosszú lesz a nap. *Néz fel, majd megdörgöli a homlokát, s folytatja a munkát.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-27 17:00:10
Üzenet elküldve: 2018-10-27 17:00:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon - két hattal később//
//Napváltás//
Iszonyatos fejfájással ébred, jó ideig nem is moccan még, hátha egy kicsit jobb lesz, de a furcsa fájdalom nem igazán múlik. Ráadásul a fekvés sem esik jól neki valamilyen különös oknál fogva... mintha már vagy egy napja aludna a kényelmesnek azért nem nevezhető fekhelyen.
Felülve sem sokkal jobb, hisz így rögtön megérzi tagjaiban az esti időtöltésüknek köszönhető izomlázat. Az a néhány kósza emlékkép, mely hirtelen beugrik neki az éjszakáról, azért megmosolyogtatja, de a hasogató fejfájás erősebbnek bizonyul.
Szemöldök ráncolva kel fel végül, kelletlenül végignéz az aprócska szobán, majd nyugtázza, hogy Harath már felkelt. Nem jó jel, hisz a félvért ismerve valószínűleg azonnal indulni akar majd, ahogy Shaiyama előkerül a kunyhóból.
Iszik egy korsó vizet, ami azért sokat lendít a közérzetén, majd felveszi a folyó vizében tisztára mosott utazóruháját. A harcok során ráfröccsent vér nem jött ki belőle természetesen, de az apró pöttyöktől eltekintve még mindig elegáns ruhadarab. Haját gyakorlott mozdulatokkal fonja be, majd a vödörben álló vízből merítve az arcát is átmossa, mielőtt kilépne.
A napsütés most nem esik a legjobban, de a friss levegővel kombinálva valamivel jobb, mint a kunyhóban. Tesz pár lépést, majd szétnéz, Harathot keresve, mikor is tekintete megakad a leégett tűz maradványain. ~Különös, hogy egyáltalán nem parázslik...~
Ekkor ugrik csak be neki egy lehetséges ok, ami minden furcsaságot megmagyarázna az éjszakával és a reggeli ébredéssel kapcsolatban is. ~Az a fura levelű szurokfű mégsem szurokfű volt...~
//Napváltás//
Iszonyatos fejfájással ébred, jó ideig nem is moccan még, hátha egy kicsit jobb lesz, de a furcsa fájdalom nem igazán múlik. Ráadásul a fekvés sem esik jól neki valamilyen különös oknál fogva... mintha már vagy egy napja aludna a kényelmesnek azért nem nevezhető fekhelyen.
Felülve sem sokkal jobb, hisz így rögtön megérzi tagjaiban az esti időtöltésüknek köszönhető izomlázat. Az a néhány kósza emlékkép, mely hirtelen beugrik neki az éjszakáról, azért megmosolyogtatja, de a hasogató fejfájás erősebbnek bizonyul.
Szemöldök ráncolva kel fel végül, kelletlenül végignéz az aprócska szobán, majd nyugtázza, hogy Harath már felkelt. Nem jó jel, hisz a félvért ismerve valószínűleg azonnal indulni akar majd, ahogy Shaiyama előkerül a kunyhóból.
Iszik egy korsó vizet, ami azért sokat lendít a közérzetén, majd felveszi a folyó vizében tisztára mosott utazóruháját. A harcok során ráfröccsent vér nem jött ki belőle természetesen, de az apró pöttyöktől eltekintve még mindig elegáns ruhadarab. Haját gyakorlott mozdulatokkal fonja be, majd a vödörben álló vízből merítve az arcát is átmossa, mielőtt kilépne.
A napsütés most nem esik a legjobban, de a friss levegővel kombinálva valamivel jobb, mint a kunyhóban. Tesz pár lépést, majd szétnéz, Harathot keresve, mikor is tekintete megakad a leégett tűz maradványain. ~Különös, hogy egyáltalán nem parázslik...~
Ekkor ugrik csak be neki egy lehetséges ok, ami minden furcsaságot megmagyarázna az éjszakával és a reggeli ébredéssel kapcsolatban is. ~Az a fura levelű szurokfű mégsem szurokfű volt...~
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-27 13:07:07
Üzenet elküldve: 2018-10-27 13:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
*Bóklászik egy darabig mire megleli azt amit keres, nevezetesen a piacot és azon belül a hátasokat. Nincs kedve sokat szöszölni, főleg mert nem ért igazán a lovakhoz, azért pénzt szórni sem, így megnézi őket magának mielőtt elhamarkodott döntést hozna. Kérdez ha szükséges, meghallgatja az árus ajánlását is esetleg, végül megérzésére hagyatkozva sikeresen meghozza döntését. A lényeg, hogy gyors legyen, mert szeretné hamar letudni kis utazását. Így ki is választja a leginkább szimpatikus állatot és a megüléséhez szükséges szerszámokat, majd leszámolja Mesélő (Elvtárs)-nak a 553 aranyat. 
Amint ez megtörténik felkészíti magát és az állatot az utazásra, majd elindul végre.*
Amint ez megtörténik felkészíti magát és az állatot az utazásra, majd elindul végre.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-27 12:08:13
Üzenet elküldve: 2018-10-27 12:08:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* Még egy fiúcska csatlakozik hozzájuk, majd elindulnak a piac felé. Mivel tegnap már tájékoztattak, hogy tesznek erre egy kitérőt, ezért a lánykának egyik zsebében bizony csinosan megírt kis lista szerepelt arról, hogy mit is kell majd megvennie a bájitalokból, hogy ne ott gondolkodjon, s míg Laor alkuszik a szekerekre addig ő elmegy a körútjára, hogy ténylegsen megvásároljon mindent, amit csak kell.
Miután mindent amit vett elteszi oldaltáskájába, kibélelve, nehogy valami is összetörjön újra megkeresi Laorékat, s mivel nincs neki se lova, se egyéb hátasa ezért örömmel fogadja, hogy egy hely még akad a kordén. *
- Megvettem mindent - * mosolyodik el elégedetten, megpaskolva táskáját* - részemről is indulhatunk.
* Még egy fiúcska csatlakozik hozzájuk, majd elindulnak a piac felé. Mivel tegnap már tájékoztattak, hogy tesznek erre egy kitérőt, ezért a lánykának egyik zsebében bizony csinosan megírt kis lista szerepelt arról, hogy mit is kell majd megvennie a bájitalokból, hogy ne ott gondolkodjon, s míg Laor alkuszik a szekerekre addig ő elmegy a körútjára, hogy ténylegsen megvásároljon mindent, amit csak kell.
Miután mindent amit vett elteszi oldaltáskájába, kibélelve, nehogy valami is összetörjön újra megkeresi Laorékat, s mivel nincs neki se lova, se egyéb hátasa ezért örömmel fogadja, hogy egy hely még akad a kordén. *
- Megvettem mindent - * mosolyodik el elégedetten, megpaskolva táskáját* - részemről is indulhatunk.
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-27 11:56:07
Üzenet elküldve: 2018-10-27 11:56:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Követi Kagan tekintetét a sajátjával és ő is megpillantja az szakállolajos tégelyt.*
- Felkészült vagy, úgy látom. De én saját készítésűvel foglak megajándékozni. Ha nem leszek itt, hogy bekenjem neked és magadnak kell, akkor is rám fogsz gondolni.
*Persze gőze sincs, hogyan kell szakállolajat készíteni vagy kikeverni, de talán a piacon majd valaki lesz oly kedves elmagyarázni neki. Biztosan kellenek hozzá mindenféle illóolajok meg egyéb kellékek.*
- Csak száz évre!? Cöh! *Próbál durcás arcot vágni, de csak egy felfuvalkodott hörcsögfej sikerül neki.* Én legalább olyan ezerben gondolkodtam.
*Be akarja most is kenegetni a szakállát, de olyan jólesik neki a férfi ölelésében pihenni, hogy nemigen kívánkozik onnan kibújni. Eszébe is jut közben egy dolog, melyet már egy ideje el akart neki mondani, csak valahogy sohasem jutott eszébe. Vagy ha igen, akkor sem adódott reá megfelelő alkalma.*
- Kagan... *Könyököl fel a férfi mellett.* Én valamikor vissza szeretnék menni a régi Aquista-kúriához Artheniorba. Csak hogy megnézzem, mi maradt belőle. Talán egy-két dolgot még ki tudnék menteni onnan...
*Főleg atyjának dolgozószobájára s annak titkaira kíváncsi... Meg a saját hálószobájára, mely minden bizonnyal igencsak leharcolt állapotban van.*
- Persze kísérettel mennék és még azt sem tudom, hogy pontosan mikor. Azt viszont tudom, hogy nem éppen biztonságos dolog ez mostanság... De még utoljára látnom kell.
*Talán így elsőre értelmetlen tervnek hangozhat, és bizonyos tekintetben ő is annak tartja. Pusztán belső késztetés hajtja erre, hogy végleg lezárja múltját és tovább tudjon lépni.*
- Csak el akartam neked mondani, hogy tudj róla.
*Követi Kagan tekintetét a sajátjával és ő is megpillantja az szakállolajos tégelyt.*
- Felkészült vagy, úgy látom. De én saját készítésűvel foglak megajándékozni. Ha nem leszek itt, hogy bekenjem neked és magadnak kell, akkor is rám fogsz gondolni.
*Persze gőze sincs, hogyan kell szakállolajat készíteni vagy kikeverni, de talán a piacon majd valaki lesz oly kedves elmagyarázni neki. Biztosan kellenek hozzá mindenféle illóolajok meg egyéb kellékek.*
- Csak száz évre!? Cöh! *Próbál durcás arcot vágni, de csak egy felfuvalkodott hörcsögfej sikerül neki.* Én legalább olyan ezerben gondolkodtam.
*Be akarja most is kenegetni a szakállát, de olyan jólesik neki a férfi ölelésében pihenni, hogy nemigen kívánkozik onnan kibújni. Eszébe is jut közben egy dolog, melyet már egy ideje el akart neki mondani, csak valahogy sohasem jutott eszébe. Vagy ha igen, akkor sem adódott reá megfelelő alkalma.*
- Kagan... *Könyököl fel a férfi mellett.* Én valamikor vissza szeretnék menni a régi Aquista-kúriához Artheniorba. Csak hogy megnézzem, mi maradt belőle. Talán egy-két dolgot még ki tudnék menteni onnan...
*Főleg atyjának dolgozószobájára s annak titkaira kíváncsi... Meg a saját hálószobájára, mely minden bizonnyal igencsak leharcolt állapotban van.*
- Persze kísérettel mennék és még azt sem tudom, hogy pontosan mikor. Azt viszont tudom, hogy nem éppen biztonságos dolog ez mostanság... De még utoljára látnom kell.
*Talán így elsőre értelmetlen tervnek hangozhat, és bizonyos tekintetben ő is annak tartja. Pusztán belső késztetés hajtja erre, hogy végleg lezárja múltját és tovább tudjon lépni.*
- Csak el akartam neked mondani, hogy tudj róla.
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-10-27 00:08:48
Üzenet elküldve: 2018-10-27 00:08:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
- Áh, nem vagyok én olyan fajta. * Vigyorog a fiú, aki veszi a lapot, és a poént. * A tőled kapott pénzből vettem a piacon.
* Arra, hogy a férfi gyalogol Pash nem mond semmit, biztos tudja, hogy mit csinál. Neki jobban esik a nyeregben ülni. Viszont hamar magyarázatot kap így is, amire kissé felvonja a szemöldökét.*
~ Ha mondtad volna tegnap hogy megyünk ma a piacra, akkor nem csinálok idiótát magamból a sietségemmel, és még talán jobb árat is ki tudok alkudni. ~
* Persze több esze van annál, hogy szóvá is tegye azt, amire gondol. Főleg azért, mert elképzeli, hogy milyen lehet kapni egy pofont Laortól, és nem tetszik neki a gondolat, hogy első útján az új lován már a város előtt a földre essen a nyeregből. Igaz, hogy magasan ül, valahogy nem gondolja, hogy a férfinak gondot okozna. Talán megtoldaná a kardjával a karja hosszát, hogy biztosra menjen és könnyebb legyen.
A piacra érve nem igazán tud segíteni, úgyhogy csak némán vár, amíg bevásárolnak a többiek. A kérdésre, hogy készen áll-e csak biccent, hiszen látszik, hogy amióta kiléptek a kapun le se szállt a nyeregből, és nem is nagyon kellett mivel feltöltenie a készletét. Besorol hát a kordé mögé, mert egyszerűbb mint mellette vágtatni, és valamiért tart Laortól, és attól, hogy kitegye az embert a látványnak, ahogy a lova néhányszor leengedi a felesleges ballasztot a városba vezető úton. *
- Áh, nem vagyok én olyan fajta. * Vigyorog a fiú, aki veszi a lapot, és a poént. * A tőled kapott pénzből vettem a piacon.
* Arra, hogy a férfi gyalogol Pash nem mond semmit, biztos tudja, hogy mit csinál. Neki jobban esik a nyeregben ülni. Viszont hamar magyarázatot kap így is, amire kissé felvonja a szemöldökét.*
~ Ha mondtad volna tegnap hogy megyünk ma a piacra, akkor nem csinálok idiótát magamból a sietségemmel, és még talán jobb árat is ki tudok alkudni. ~
* Persze több esze van annál, hogy szóvá is tegye azt, amire gondol. Főleg azért, mert elképzeli, hogy milyen lehet kapni egy pofont Laortól, és nem tetszik neki a gondolat, hogy első útján az új lován már a város előtt a földre essen a nyeregből. Igaz, hogy magasan ül, valahogy nem gondolja, hogy a férfinak gondot okozna. Talán megtoldaná a kardjával a karja hosszát, hogy biztosra menjen és könnyebb legyen.
A piacra érve nem igazán tud segíteni, úgyhogy csak némán vár, amíg bevásárolnak a többiek. A kérdésre, hogy készen áll-e csak biccent, hiszen látszik, hogy amióta kiléptek a kapun le se szállt a nyeregből, és nem is nagyon kellett mivel feltöltenie a készletét. Besorol hát a kordé mögé, mert egyszerűbb mint mellette vágtatni, és valamiért tart Laortól, és attól, hogy kitegye az embert a látványnak, ahogy a lova néhányszor leengedi a felesleges ballasztot a városba vezető úton. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247