//Derin-birtok//
-Kénytelenek leszünk! *Bólogat kelletlenül, és azért reméli, hogy ilyesmi nem fog bekövetkezni, ugyanis Learon még nem ölt meg tulajdonképpen senkit, és az életet is elsőrendűnek tartja. Eddigi legélőbb éllenfele akinek tényleg ártott is, az egy démon volt, azt pedig valamiért nem tudja abba a kategóriába sorolni, mint az embereket.*
-Nem tudom, hogy tud-e, de ha tud, akkor sem csinálná! *ismeri ennyire Worenthet, akinek az egyik első mondata az volt mikor tanította a pásztort, hogy amit megtehetsz mágia nélkül is, azt úgy tedd. Persze ez csak a tűzgyújtásra és ilyesmikre vonatkozik. Azért a fanevelés egy teljesen más dolog, mert mire kivárja azt az 5-10 évet, mire teremnének ezek a fák, addigra már megöregszik és nem tud szüretelni. Persze jelenleg a férfinak is eszébe jut, hogy megemelhetnék a házat, ha neki lenne ekkora hatalma, de nem, hogy nincs, hanem a levegő ághoz egyáltalán nem is konyít. Kicsit se még, szóval ez bajos lenne. Addigra meg se tudná tanulni, mire jönnek, még, ha most minden erejét abba is öli, márpedig nem fogja, mert el akarja érni a földmágia legnagyobb varázslatát, a barangformázást, amivel forradalmasítani fogja a terménytárolást.*
-Fognak is, de egyelőre el kell őket helyezni, hogy tudjanak munkát vállalni. és az nem megy egyik napról a másikra! *Persze meg lehetne oldani, hogy csak az kap ételt, aki dolgozik, de a legtöbb nemeskisasszony inkább csak kárt okozna a házaknál.* ~Bár, így az igazat megvallva nekem is jól jönne egy! Otthon az asszonyokra volt bízva a liba meg a malacterelés. Ha most lenne egy kisasszony itt, akkor lenne párnába való tollam, és nem a bőrökön kéne aludni!~ *Azonban megborzong kicsit a gondolatra, hiszen sosem szerette az ilyen kényelmes dolgokat. Otthon is csak a nők aludtak párnán, a férfiak meg vagy az istállóban, vagy ugye kint a mezőn a birkákkal és kecskékkel. Egyik bátyja pedig a marhákkal a falu legszélin, de őt mindig is furcsának tartotta a család.*
-Hát, sok mindent jelen! *Kezd bele, hogy okítsa a nemesekről a fiút, hiszen még ha Kagan nem is úgy nemes, mint a többi, sok mindennél, mint például a földosztás, úgy jár el.*
-Vegyük alapul, hogy egy átlag zsellér, paraszt, vagy csak sima kaszáló hogyan kap földet! Vagy megveszi örökbe vagy használatijogba és akkor ő dönt, de ez nagyon ritka, mert a telkek igen drágák. Azonban, a felszabaduló földeket, ha a nemes növeli a birtokát, akkor egyszerűen kiosztja. Nem nézi, hogy ki mivel foglalkozik, hanem azt, hogy a birtokán él 20 zsellér, akinek nincs földje, vagy felibe dolgozik! Na, ezeknek ad földet. Lehet, hogy valaki kap egy fél hold földet, ami jó feketeföld és megterem rajta a búza, de lehet, hogy csak legelőnek jó! Na ez a paraszt alig nyer vele valamit. Pár aranyat egy évben, ha csak nincs jószága. *Ez így szerinte érthető. A legelőjog eladása a gyalogember egyik legalapvetőbb pénzforrása. Aztán áttér arra, hogy miért is jó, ha azt csinálja, amiért Kagan hálás lesz, vagy legalábbis örül neki a Vezér.*
-Na, már most Kagan először azt mondta, hogy marhákat kell nevelnünk a földeken, amit ad, én meg mondtam h az nem jó, mert nem azzal foglalkozom. Ha most nem én lettem volna, hanem valaki más, akkor kiadja parancsba, hogy neki marha kell! Azonban mivel jól ismer, és tudja, hogy én a terménnyel dolgozom, nem legelőt kaptam, hanem jó földet búzának! *Ennél jobban persze nem akar belemenni, hiszen felesleges volna. A fiú jó eszű és parasztgyerek is, meg kell értenie, hogy milyen fontos, hogy az ember azt dolgozza, amihez ért, és olyan földön, ami erre alkalmas. A következőkre büszkeség önti el Learont a fiú miatt, és ez látszik is féloldalas mosolyából, majd pedig kiérződik hangjából is.*
-Nagyon jól tetted! Igazán jól! *Bólogat.*
-Így meg fogja jegyezni, hogy te szeretsz dolgozni és nem csak holmi pénzéhes alak vagy! *Ami egy alárendeltnél nagyon fontos, hiszen az ilyen egyszerű emberek, akik nem a pénzel törődnek, nem fogják hátba szúrni, ha valaki többet ajánlj neki.*
-Azonban azt jegyezd meg, hogyha nehéz munkát jól végzel, akkor azért ki kell kérned a béred, különben mindent a te nyakadba varrnak majd! *Ez egy öreg tanács már, ami gyakran elhangzik minden gyerek előtt, aki éppen dolgozni kezd. Közben megtelik a szekér, és Learon megáll, kiropogtatja derekát, ami kissé megfájdult, és odamegy a hordókhoz.*
-No! Akkor most ezeket felrakjuk, és elmegyünk a présházba megtölteni őket! *Azzal elkezdi felpakolni a szekér hátuljára, gondosan ügyelve, hogy az út során le ne essen majd.*
-Egy hónap és lesz jó sok finom borunk! *Bólogat mosolyogva.*