//Jóval Kaganék távozása után//
- Látod, ezek a barbárok olyanokat csinálnak, amiket ki sem néznénk belőlük és olyanokat viszont nem, amiket kinézünk belőlük.
*Ezen megint fel kell kuncognia, hiszen ő is miket képzelt, erre kiderül, hogy sokkal civilizáltabb népség, mint mondjuk a városi csőcselék, ami éppen lerombolja azt a várost, amiben él.*
- Hát nem tudlak elképzelni tehén fejés közben, szóval szerintem inkább a szakáll kenegetés válaszd.
*Újra hátrapillant a válla fölött Effyre, rámosolyog. Elképzeli szakállkenegető-lányként és ezen nevetnie kell.*
- A legjobb helyre születtél, hidd el. Elismerem, hogy apád tök rideg, de biztos vagyok benne, hogy bármit megtenne érted és a fivéreidért. Biztosan mindent megtett, csak legfeljebb nem a megfelelő módszereket választotta.
*Effy számára nyilván nem újdonság, hogy Aenae kedveli Aldot, még annak dacára is, hogy amúgy rettenetesen fél tőle és rendszerint meg sem mert szólalni a társaságában. Milyen nagy kár, hogy az apja eszét veszítette, biztos benne, hogy ő is megtett volna mindent őérte és tudja, hogy sosem engedte volna, hogy hozzámenjen ahhoz, akit anyja kiszemelt neki. Aenae kérte, könyörgött, zokogott a lábánál, de meg sem rezdült, csak bámult el a lány mellett.*
- Daranel? Ismerős a neve.
*Belehasít az emlék. Aznap volt, hogy anyja a fejéhez vágta, hogy nem is Maydel Hawneth édes gyermeke, hanem a vashegyi barbáré. Akkor a világ dőlt benne össze.*
- Találkoztam vele. A főtéren, a szökőkútnál. Mindenáron el akart vinni valahova egy italra. Meg papolt mindenféle baromságról. Effy én nem akarlak megbántani, de az a fickó tutira nem komplett. Annyira ragaszkodott ahhoz, hogy meghívjon egy italra, hogy arra gondoltam, hogy tutira valami darabolós gyilkos. Még arra is célozgatott, hogy amúgy simán megölhetne, ha akarna, vagy ilyesmi. Nem emlékszem már, mert régen volt.
*Ha ő visszarepülhetne az időben, akkor mindenáron megakadályozná, hogy az öccsei elmenjenek háborúsat játszani, akkor nem is halnának meg és minden sokkal jobb lenne. Pyctát persze nem ismerné meg soha, de az apja is megőrizte volna az ép eszét, ez pedig mindennél fontosabb lenne.*
- Ugyan Effy, erre vannak a barátok, nem? Maradok amíg csak szükséged van egy barátra.