Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-09 00:55:10
Üzenet elküldve: 2018-05-09 00:55:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Draunar//
*A hirtelen beállt változás vagy annak tudható be, hogy a részletes következetessége meghozta a gyümölcsét, vagy már mindenki nagyon beszélne valami másról, mert unják a fölösleges szöszmötölést. Meglepő módon, most nem az utóbbinak adja a legnagyobb esélyt, még ha elég bizonyos abban, hogy kevesek számára tiszta ennek a kézzel fogható haszna. De a szabad utat megkapta és számára csak ez volt a fontos. Most már jobban aggódhat amiatt, hogy az exhadnagy miért próbálja penetrálni az auráját ekkora elszántsággal. A kényelmetlenségnek még fizikai mozgással jelét nem adja, de látványosan kerüli el, hogy újra vissza kelljen nézzen a hadnagyra, emiatt még a Nesi megnevezést is úgy veszi, mintha meg se hallotta volna, csak a téma továbbgörgetésének reményében.*
-Bár annak a hajónak már szerintem bottal üthetjük a nyomát, de ahogy elhangzott, nyugodtan tekintsd azt a pontot szabad területnek.
*Hozzáfűzne még ehhez, de ami azt illeti, már megfáradt a saját hangjától. Kagan majd elfogadja, hogy a város alkalmatlan a külső területek védelmére vagy nincs értelme mondani tovább. És van, amiben még a monologizálást is meg tudja unni, az pedig az ismételgetés. Kagan összefoglalójánál is lennének kérdései, de ezt rendezi majd a kancellárral. Persze egy másik rendezni való ügy akár elő is jöhetne, ha már úgy is a következő éveit összeköti ez a projekt a törzzsel.*
-Nos, ha már megegyeztünk, még egy apróságot a döntésed elé tárnék. Engedélyt kérnék a Tharg területeken való letelepedésre és iparűzésre, mert... igazából a Moonxylwery-vel való megállapodásom már évekkel ezelőtt lejárt, csak eddig nem igazán volt okom továbbállni. Eddig.
*Ez pontosan annyira volt körülményes, mint amennyire jelentésében ködös, de eddig tényleg nem tett mást, mint a széket koptatta a kúriában, ahol szőr mentén megviselik. Valamint mágikus hatalmával könnyedén lenyomja azokat, akik mégsem, bár erre nem került még sor. És nem is akart nagyon közel kerülni Kaganhoz, mert a teljesen ellentétes világképük miatt kell egy biztonságos és nyugodt távolság, amit kiélvezhetnek egymástól. Mindkettejüknek kell, bár a biztonság része jó eséllyel csak az alkimistát érinti, még ha érdekelni annyira nem is.*
//Draunar//
*A hirtelen beállt változás vagy annak tudható be, hogy a részletes következetessége meghozta a gyümölcsét, vagy már mindenki nagyon beszélne valami másról, mert unják a fölösleges szöszmötölést. Meglepő módon, most nem az utóbbinak adja a legnagyobb esélyt, még ha elég bizonyos abban, hogy kevesek számára tiszta ennek a kézzel fogható haszna. De a szabad utat megkapta és számára csak ez volt a fontos. Most már jobban aggódhat amiatt, hogy az exhadnagy miért próbálja penetrálni az auráját ekkora elszántsággal. A kényelmetlenségnek még fizikai mozgással jelét nem adja, de látványosan kerüli el, hogy újra vissza kelljen nézzen a hadnagyra, emiatt még a Nesi megnevezést is úgy veszi, mintha meg se hallotta volna, csak a téma továbbgörgetésének reményében.*
-Bár annak a hajónak már szerintem bottal üthetjük a nyomát, de ahogy elhangzott, nyugodtan tekintsd azt a pontot szabad területnek.
*Hozzáfűzne még ehhez, de ami azt illeti, már megfáradt a saját hangjától. Kagan majd elfogadja, hogy a város alkalmatlan a külső területek védelmére vagy nincs értelme mondani tovább. És van, amiben még a monologizálást is meg tudja unni, az pedig az ismételgetés. Kagan összefoglalójánál is lennének kérdései, de ezt rendezi majd a kancellárral. Persze egy másik rendezni való ügy akár elő is jöhetne, ha már úgy is a következő éveit összeköti ez a projekt a törzzsel.*
-Nos, ha már megegyeztünk, még egy apróságot a döntésed elé tárnék. Engedélyt kérnék a Tharg területeken való letelepedésre és iparűzésre, mert... igazából a Moonxylwery-vel való megállapodásom már évekkel ezelőtt lejárt, csak eddig nem igazán volt okom továbbállni. Eddig.
*Ez pontosan annyira volt körülményes, mint amennyire jelentésében ködös, de eddig tényleg nem tett mást, mint a széket koptatta a kúriában, ahol szőr mentén megviselik. Valamint mágikus hatalmával könnyedén lenyomja azokat, akik mégsem, bár erre nem került még sor. És nem is akart nagyon közel kerülni Kaganhoz, mert a teljesen ellentétes világképük miatt kell egy biztonságos és nyugodt távolság, amit kiélvezhetnek egymástól. Mindkettejüknek kell, bár a biztonság része jó eséllyel csak az alkimistát érinti, még ha érdekelni annyira nem is.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-08 21:58:42
Üzenet elküldve: 2018-05-08 21:58:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugati felderítők//
- Krestvir… - *viszonozza röviden Nava bemutatkozását, és talán kérdezne is tőle még ezt-azt, ha nem érkezne melléjük Jaz, hogy lyukat beszéljen a hasukba a fegyveréről. Krestvir nem is érti, hogy tudnak ennyit beszélni erről, és épp azon gondolkodik, vajon milyen fegyver válik használhatatlanná egy érintéstől, mikor meghallja maguk mögött Nana kiáltását.
Megáll és hátrafordul, úgy várja be a mögöttük rohanó nőt.*
- Bocsánat, de már felvettem Navát. - *mondja, mikor Nana beéri őket, arra célozva, hogy így őt most már nem tudja felvenni maga mögé. De szerencsére nincs olyan messze a célállomás gyalogosan sem.
Az, hogy Navarantine-t esetleg megbánthatja vele, vagy kényelmetlen helyzetbe hozhatja azzal, hogy így megmondja, hogy miatta nem jut hely Nanaiának a lovon… hát az eszébe sem jut.
Főleg, hogy közben némán megrázkódik a nevetéstől. Talán azt gondolják, a kétértelmű beszélgetésen szórakozik, ami a küldönc és Daewe között zajlik le, ám valójában ezt teljesen szó szerint érti és nem talál benne semmi humorosat. Helyette azon nevet, hogy a Nava és a Nana majdnem ugyanaz, úgyhogy akár azzal is takarózhatna, hogy csak egy betűt vétett, azért került mögé a másik nő Nana helyett.*
- Krestvir… - *viszonozza röviden Nava bemutatkozását, és talán kérdezne is tőle még ezt-azt, ha nem érkezne melléjük Jaz, hogy lyukat beszéljen a hasukba a fegyveréről. Krestvir nem is érti, hogy tudnak ennyit beszélni erről, és épp azon gondolkodik, vajon milyen fegyver válik használhatatlanná egy érintéstől, mikor meghallja maguk mögött Nana kiáltását.
Megáll és hátrafordul, úgy várja be a mögöttük rohanó nőt.*
- Bocsánat, de már felvettem Navát. - *mondja, mikor Nana beéri őket, arra célozva, hogy így őt most már nem tudja felvenni maga mögé. De szerencsére nincs olyan messze a célállomás gyalogosan sem.
Az, hogy Navarantine-t esetleg megbánthatja vele, vagy kényelmetlen helyzetbe hozhatja azzal, hogy így megmondja, hogy miatta nem jut hely Nanaiának a lovon… hát az eszébe sem jut.
Főleg, hogy közben némán megrázkódik a nevetéstől. Talán azt gondolják, a kétértelmű beszélgetésen szórakozik, ami a küldönc és Daewe között zajlik le, ám valójában ezt teljesen szó szerint érti és nem talál benne semmi humorosat. Helyette azon nevet, hogy a Nava és a Nana majdnem ugyanaz, úgyhogy akár azzal is takarózhatna, hogy csak egy betűt vétett, azért került mögé a másik nő Nana helyett.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-08 21:13:01
Üzenet elküldve: 2018-05-08 21:13:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Draunar//
*Hubi természetesen nem alszik, csupán eleinte arra volt kíváncsi, hogy miért jött össze a tanácskozás, utána pedig a kibontakozó vita kötötte le a figyelmét. Való igaz, olyan jelentéktelen részleteken időzött el, mint a vörös veszedelem feltűnő érdeklődése az alkimistamester iránt, vagy ez utóbbi kis szópárbaja a félvérrel. Mivel a költségekre terelődött a szó, és Kagan is kíváncsi a véleményére, csatlakozik a fordulatos társalgáshoz.*
- Nos... *hümment egyet, amikor az a kérdés, hogy a tervek mennyire vennék igénybe a Vashegy erőforrásait* Pontos tervek, számítások nélkül csupán becslésekre hagyatkozhatunk, de a Kincstár jelenlegi állapotát ismerve rendelkezésünkre áll az ehhez szükséges összeg.
*Kagan becslésére bólint egyet.*
- Nagyjából hasonló összegre gondolhatunk, bár véleményem szerint elegendő tízszeres szorzóval számolnunk. Meg kell mondjam azonban, hogy mindez alaposan megcsappantaná a tartalékokat, a Kincstár mielőbbi feltöltése mindezek után elengedhetetlenül szükséges, méghozzá a lehető legrövidebb időn belül. Nestar úr jól látja a kérdést.
*Pillant az alkimista felé, akinek álláspontjával már csak azért is könnyebb azonosulnia, mert van valami ösztönszerű ellenérzése a városi bakából magát zsoldosvezérségig felküzdő félvérrel szemben. Ennek okát nem tudná megmagyarázni, de persze nem hagyatkozik csupán az előítéleteire.*
- A pénzszerzés leggyorsabb módjának - ha eltekintünk a rablástól és fosztogatástól - adók és vámok kivetése tűnik. Itt elsősorban a kereskedelmi utak megadóztatására gondolok.
*Legszívesebben rápipálna, de nem érzi helyénvalónak, hogy erre engedélyt kérjen. Inkább a mondandójára koncentrál, és persze arra, hogy figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a vörös mintha a tekintetével vetkőztetné az artheniori alkimistát.*
- A kereskedőknél jobban senki sem tudja, hogy mindennek megvan a maga ára. Egy értékes és ritka portékáért pedig magasabb árat sem restellnek kifizetni. A mai vészterhes időkben pedig mi lehet értékesebb, mint a nyugalom, a biztonság és a kiszámíthatóság? Ha pedig a Vashegy garantálni tudja számukra, hogy a déli vidékeken időről időre végigsöprő viharok közepette is a megszokott, vagy ahhoz közeli módon bonyolíthassák az üzleteiket, talán némi zúgolódás után, de meg fogják adni ennek az árát.
*Elmosolyodik, mert ami még eszébe jut, annak már kicsit zsarolásszaga van.*
- Főleg úgy, hogy más választásuk amúgy sem nagyon lesz. Bizonytalanabb, nem ellenőrzött utakat is találhatnak, de úgy fegyvereseket kell fogadniuk, hogy szállítmányaikat viszonylagos biztonságban tudhassák. Ehhez viszont szintén mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, és az is tagadhatatlan, hogy a Vashegy mindig megbízhatóbb partner lesz a szemükben, mint néhány szedett-vedett zsoldos. És legfőképp: végleg nem marad más opció számukra, ha azt látják, hogy a számba vehető fegyveresek már a Vashegy zsoldjában állnak.
*Itt rá is kanyarodhat a Hadúr következő felvetésére.*
- Úgy vélem, hogy erre a célra valóban érdemes lenne zsoldosokban gondolkodnunk és saját emberein közül csak néhányat kirendelni, hogy felügyeljék őket. Ez természetesen további költségeket jelent, de az előbbiekhez képest ezek szinte elhanyagolhatók. Arról nem is beszélve, hogy így két legyet is üthetünk egy csapásra.
*Utal vissza az előbbi elképzelésére arról, hogy a környék szabad harcosait így vagy úgy a Vashegyhez kössék.*
//Draunar//
*Hubi természetesen nem alszik, csupán eleinte arra volt kíváncsi, hogy miért jött össze a tanácskozás, utána pedig a kibontakozó vita kötötte le a figyelmét. Való igaz, olyan jelentéktelen részleteken időzött el, mint a vörös veszedelem feltűnő érdeklődése az alkimistamester iránt, vagy ez utóbbi kis szópárbaja a félvérrel. Mivel a költségekre terelődött a szó, és Kagan is kíváncsi a véleményére, csatlakozik a fordulatos társalgáshoz.*
- Nos... *hümment egyet, amikor az a kérdés, hogy a tervek mennyire vennék igénybe a Vashegy erőforrásait* Pontos tervek, számítások nélkül csupán becslésekre hagyatkozhatunk, de a Kincstár jelenlegi állapotát ismerve rendelkezésünkre áll az ehhez szükséges összeg.
*Kagan becslésére bólint egyet.*
- Nagyjából hasonló összegre gondolhatunk, bár véleményem szerint elegendő tízszeres szorzóval számolnunk. Meg kell mondjam azonban, hogy mindez alaposan megcsappantaná a tartalékokat, a Kincstár mielőbbi feltöltése mindezek után elengedhetetlenül szükséges, méghozzá a lehető legrövidebb időn belül. Nestar úr jól látja a kérdést.
*Pillant az alkimista felé, akinek álláspontjával már csak azért is könnyebb azonosulnia, mert van valami ösztönszerű ellenérzése a városi bakából magát zsoldosvezérségig felküzdő félvérrel szemben. Ennek okát nem tudná megmagyarázni, de persze nem hagyatkozik csupán az előítéleteire.*
- A pénzszerzés leggyorsabb módjának - ha eltekintünk a rablástól és fosztogatástól - adók és vámok kivetése tűnik. Itt elsősorban a kereskedelmi utak megadóztatására gondolok.
*Legszívesebben rápipálna, de nem érzi helyénvalónak, hogy erre engedélyt kérjen. Inkább a mondandójára koncentrál, és persze arra, hogy figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a vörös mintha a tekintetével vetkőztetné az artheniori alkimistát.*
- A kereskedőknél jobban senki sem tudja, hogy mindennek megvan a maga ára. Egy értékes és ritka portékáért pedig magasabb árat sem restellnek kifizetni. A mai vészterhes időkben pedig mi lehet értékesebb, mint a nyugalom, a biztonság és a kiszámíthatóság? Ha pedig a Vashegy garantálni tudja számukra, hogy a déli vidékeken időről időre végigsöprő viharok közepette is a megszokott, vagy ahhoz közeli módon bonyolíthassák az üzleteiket, talán némi zúgolódás után, de meg fogják adni ennek az árát.
*Elmosolyodik, mert ami még eszébe jut, annak már kicsit zsarolásszaga van.*
- Főleg úgy, hogy más választásuk amúgy sem nagyon lesz. Bizonytalanabb, nem ellenőrzött utakat is találhatnak, de úgy fegyvereseket kell fogadniuk, hogy szállítmányaikat viszonylagos biztonságban tudhassák. Ehhez viszont szintén mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, és az is tagadhatatlan, hogy a Vashegy mindig megbízhatóbb partner lesz a szemükben, mint néhány szedett-vedett zsoldos. És legfőképp: végleg nem marad más opció számukra, ha azt látják, hogy a számba vehető fegyveresek már a Vashegy zsoldjában állnak.
*Itt rá is kanyarodhat a Hadúr következő felvetésére.*
- Úgy vélem, hogy erre a célra valóban érdemes lenne zsoldosokban gondolkodnunk és saját emberein közül csak néhányat kirendelni, hogy felügyeljék őket. Ez természetesen további költségeket jelent, de az előbbiekhez képest ezek szinte elhanyagolhatók. Arról nem is beszélve, hogy így két legyet is üthetünk egy csapásra.
*Utal vissza az előbbi elképzelésére arról, hogy a környék szabad harcosait így vagy úgy a Vashegyhez kössék.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-08 17:47:02
Üzenet elküldve: 2018-05-08 17:47:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Mágustoronyba//
*Csak a pároshoz közel érve veszi észre, hogy a körülöttük nyüzsgő folt, amit elsőre árnyjátéknak vélt, valójában egy kisebb csordányi állat. Birkák, kecskék, és még egy kutya is szaladgál körülöttük. Elmosolyodik. Ekkora társaságra igazán nem számított.*
-Szia!
*Köszön a fiúcskának is kedvesen, aki láthatóan megilletődött tőle, pedig itt Nara az, akinek félnivalója lehet. Idegen földek, idegen emberek, idegen nyáj. Még a kecskék is otthon vannak.*
-Oh, én csak... kirándulok.
*Számított a kérdésre, mégsem volt kész a válasszal. Mintha szégyellnie kéne, hogy vakon elindult bele a nagy világba, és most azt sem tudja, hol van. Pedig pontosan ez történt, és habár se a férfi, se a fiú nem tűnik úton állónak, ez nem biztosíték semmire. A szimpatikus embereknek is lehetnek ártó szándékaik, és kell-e védtelenebb célpont egy eltévedt lánykánál? Nem mintha eltévedt volna, pusztán nem tudja, éppen hol van. Vagy hová tart.*
-De hamarosan indulnék is vissza a városba, szeretnék sötétedés előtt hazaérni.
*Graellel már úgysem találkozhat, most már csak az éjszaka miatt kell félnie. Nap közben még a kietlen pusztaságban is eltájékozódik, de éjjel semmi esélye nincs a túlélésre egyedül a földeken. Legalábbis ő így látja, nem sok időt töltött Arthenioron kívül az utóbbi években.*
-És ti? Errefelé laktok, a földeken?
*Érdeklődik, szeretné fenntartani a beszélgetést. Ha szerencséje van, egy darabig egy irányba mennek, és akkor lenne társasága az elkövetkezendő pár órában. Már kezdi unni a csendet.*
*Csak a pároshoz közel érve veszi észre, hogy a körülöttük nyüzsgő folt, amit elsőre árnyjátéknak vélt, valójában egy kisebb csordányi állat. Birkák, kecskék, és még egy kutya is szaladgál körülöttük. Elmosolyodik. Ekkora társaságra igazán nem számított.*
-Szia!
*Köszön a fiúcskának is kedvesen, aki láthatóan megilletődött tőle, pedig itt Nara az, akinek félnivalója lehet. Idegen földek, idegen emberek, idegen nyáj. Még a kecskék is otthon vannak.*
-Oh, én csak... kirándulok.
*Számított a kérdésre, mégsem volt kész a válasszal. Mintha szégyellnie kéne, hogy vakon elindult bele a nagy világba, és most azt sem tudja, hol van. Pedig pontosan ez történt, és habár se a férfi, se a fiú nem tűnik úton állónak, ez nem biztosíték semmire. A szimpatikus embereknek is lehetnek ártó szándékaik, és kell-e védtelenebb célpont egy eltévedt lánykánál? Nem mintha eltévedt volna, pusztán nem tudja, éppen hol van. Vagy hová tart.*
-De hamarosan indulnék is vissza a városba, szeretnék sötétedés előtt hazaérni.
*Graellel már úgysem találkozhat, most már csak az éjszaka miatt kell félnie. Nap közben még a kietlen pusztaságban is eltájékozódik, de éjjel semmi esélye nincs a túlélésre egyedül a földeken. Legalábbis ő így látja, nem sok időt töltött Arthenioron kívül az utóbbi években.*
-És ti? Errefelé laktok, a földeken?
*Érdeklődik, szeretné fenntartani a beszélgetést. Ha szerencséje van, egy darabig egy irányba mennek, és akkor lenne társasága az elkövetkezendő pár órában. Már kezdi unni a csendet.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-08 16:25:14
Üzenet elküldve: 2018-05-08 16:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Mágustoronyba//
- No, meg a tehén sem - * pillant önkéntelenül Egyszarvúra, aki közönyös képpel császkál utánuk mindenféle gond és probléma nélkül. * - Egyébként vannak olyan varázslatok, amik csak állatokra vannak kitalálva? Megnyugtatni őket, ha zabosak, vagy ilyesmi? - * mondjuk, ha lenne olyan, amivel meglehetne fejni egyszerre az összes állatot a környéken, az igen hasznos lenne, de ha nem tesznek alá vödröt, vagy az állatok időközben elcsászkálnak, akkor kárba vész a sajtalapanyag. Prexi ezért is nem hozakodott elő ezzel a kérdéssel, mert úgy hitte, ez nem vinné előbbre egyetlen gazdálkodó életet sem és Learon minden bizonnyal még ki is nevetné. *
- Hát igen - * sóhajt egyet, képére fura grimasz ül ki * - az meg szörnyű lenne. A kedvenc kecskéd nem tudná mire vélni a dolgot és még a végén belebetegedne - * igazából Prexi sem tudja eldönteni, hogy ezt most komolyan gondolja, vagy csak úgy félig komolyan viccelődve. Akárhogy is, biztos sok gond lenne a kövekkel. Nehezek, meg minden és azt el is kéne valahogy szállítani. * - Túl jól élnek - * vonja meg a vállát közömbösen. Igazából nem gondolt a véső nyom problémájára, de nem is igazán érdekes. Ha felnő és esetleg megtanul varázsolni, akkor majd átver néhány gazdag ficsúrt. Nyilvánvalóan megérdemlik, amiért a szegényeket sanyargatják az adóikkal. *
- Aha, ja, közben azt hiszem rájöttem - * közli morfondírozva, aztán egy ideig szaladgál az állatok körül, terelés címszó alatt, majd visszatérve felteszi az újabb kérdéseit a kőformázással kapcsolatban, amelyre Learon válaszol. Aztán persze ismét kérdez. * - Ha segítek követ hozni csinálsz nekem is valamit? Mondjuk egy csillag alakú parittya követ? Jó éles széllel és mondjuk belehetne vésve a nevem, vagy ilyesmi. Vagyis, nem vésve, hanem - * pillanatra elhallgat, aztán tanácstalan képpel felnézve folytatja * - mágiázva? - * ~ Vajon van ilyen szó? ~ töpreng el kissé, aztán gondolatban vállat von. Fogalma sincs, de most már van, mert használta. * - Egyébként mindig itt éltél? Mármint ezen a környéken? - * Prexi nem emlékezett, hogy erről beszéltek-e már. A kalandjairól igen, meg a haláláról, de arról talán nem, hogy nagyon messziről jött-e vagy csak a közelből.
A nő felbukkanása Prexit égő köszönésre sarkallja, mire igyekszik legalább addig a kutyával foglalkozni, amíg vörös képe ismét normálissá nem válik. *
- No, meg a tehén sem - * pillant önkéntelenül Egyszarvúra, aki közönyös képpel császkál utánuk mindenféle gond és probléma nélkül. * - Egyébként vannak olyan varázslatok, amik csak állatokra vannak kitalálva? Megnyugtatni őket, ha zabosak, vagy ilyesmi? - * mondjuk, ha lenne olyan, amivel meglehetne fejni egyszerre az összes állatot a környéken, az igen hasznos lenne, de ha nem tesznek alá vödröt, vagy az állatok időközben elcsászkálnak, akkor kárba vész a sajtalapanyag. Prexi ezért is nem hozakodott elő ezzel a kérdéssel, mert úgy hitte, ez nem vinné előbbre egyetlen gazdálkodó életet sem és Learon minden bizonnyal még ki is nevetné. *
- Hát igen - * sóhajt egyet, képére fura grimasz ül ki * - az meg szörnyű lenne. A kedvenc kecskéd nem tudná mire vélni a dolgot és még a végén belebetegedne - * igazából Prexi sem tudja eldönteni, hogy ezt most komolyan gondolja, vagy csak úgy félig komolyan viccelődve. Akárhogy is, biztos sok gond lenne a kövekkel. Nehezek, meg minden és azt el is kéne valahogy szállítani. * - Túl jól élnek - * vonja meg a vállát közömbösen. Igazából nem gondolt a véső nyom problémájára, de nem is igazán érdekes. Ha felnő és esetleg megtanul varázsolni, akkor majd átver néhány gazdag ficsúrt. Nyilvánvalóan megérdemlik, amiért a szegényeket sanyargatják az adóikkal. *
- Aha, ja, közben azt hiszem rájöttem - * közli morfondírozva, aztán egy ideig szaladgál az állatok körül, terelés címszó alatt, majd visszatérve felteszi az újabb kérdéseit a kőformázással kapcsolatban, amelyre Learon válaszol. Aztán persze ismét kérdez. * - Ha segítek követ hozni csinálsz nekem is valamit? Mondjuk egy csillag alakú parittya követ? Jó éles széllel és mondjuk belehetne vésve a nevem, vagy ilyesmi. Vagyis, nem vésve, hanem - * pillanatra elhallgat, aztán tanácstalan képpel felnézve folytatja * - mágiázva? - * ~ Vajon van ilyen szó? ~ töpreng el kissé, aztán gondolatban vállat von. Fogalma sincs, de most már van, mert használta. * - Egyébként mindig itt éltél? Mármint ezen a környéken? - * Prexi nem emlékezett, hogy erről beszéltek-e már. A kalandjairól igen, meg a haláláról, de arról talán nem, hogy nagyon messziről jött-e vagy csak a közelből.
A nő felbukkanása Prexit égő köszönésre sarkallja, mire igyekszik legalább addig a kutyával foglalkozni, amíg vörös képe ismét normálissá nem válik. *
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-08 15:26:36
Üzenet elküldve: 2018-05-08 15:26:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Mágustoronyba//
*Learon várja már, hogy végre nyugton leüljön a háza elé, és elkezdhesse az itatót, meg a korsókat, meg tovább fásítani a birtokot. Most, hogy így beszélgetnek, egy csomó terv körvonalazódott a fejében, szóval szeretné minél hamarabb megjárni azt a mágustornyot, és visszatérni a nyugodt, normális életéhez.*
-Bizony! Bár inkább egyszerű, mint könnyű, hiszen a terményt le kell szedni, és a kecskék sem fejik meg magukat! *Szóval az ilyesmit így is el kell végezni mindig, még, ha sok minden könnyebb is mágiának köszönhetően. Learon észreveszi, hogy egy csúnya beszéd volt készülőben, de egyáltalán nem szól. Nála is beesik pár rosszabb szó, bár azért nem szokott olyan nagyon káromkodni, csak ha mélységiekről van szó! Akkor viszont nagyon, ahogy már nemrég Prexi megtapasztalhatta.*
-De, persze, azonban az ilyesmik távol állnak tőlem. Meg egyáltalán, ha szobrászkodnék, akkor nem lenne időm az állatokra! *Mert a Sajt-mestert, ha hajtja is a pénz, akkor sem lenne képes eldobni mindent amiben hisz, csak, hogy nemeseknek készítsen szobrokat, vagy csecsebecséket.* ~Milyen élet lenne az olyan? Nevetséges!~
-Ha valaki jobban megnézné, látná rajta, hogy nem vésővel készült a szobor. Egy hozzáértő rögtön kiszúrna, de azt gondolom, hogy még így is lenne rá kereslet, amilyen pazarlás van most ilyen hülyeségekre Artheniorban! *A nemesek ugyanis szeretik az ostoba kacatokat. Persze a pásztor is díszes itatót szeretne magának, de az teljesen más, mint a felesleges szobrok a házban, valamint a cirádás kerítések és a többi.*
-Nem változtatom! Félreértettél. Van egy kő, azt pedig varázslattal formálhatom. Ennyi. *Talán ő nem volt érthető eddig, vagy valahol elcsúszott a beszélgetés, azt nem tudni, de mindegy is, hiszen elmondta pontosabban. A futkosást elnézve, Learon csak bárgyún mosolyog maga elé, és olyan gondolatai támadnak, hogy fel kéne keresnie valamelyik asszonyát, hogy végre szüljenek neki gyereket. Ha van az ember körül egy fiatalabb személy, akkor folyton csak azt juttatja eszébe, hogy mennyire öreg. Bizony pedig Learon kezd hajlani a vénség felé, még ha jelenleg egy ősz hajszála sincs, és semmi ami mutatná az öregséget. Esze éles, már ha azt nem vesszük bele, hogy mióta kupán vágták, néha kihagy a feje, és a nevekre sem emlékszik sokszor. Izmai pedig mióta újra állatok között él, megerősödtek, és már felvehetné a versenyt akár egy ügyesebb harcossal is. Na nem egy Tharggal, de egy nyápic városőrrel talán.
A meghalt ember ügyét ő sem firtatja tovább, hiszen felesleges lenne beszélni róla, mert még a végén a fiú még jobban megsérti a szellemét, és azt ugye senki nem szeretné.*
-Így van! Kőgolyókat, vázát, tányért, amit csak kigondolsz. *Ezután megérkezik a nő, és Prexi már el is kezd visszavonulni a kutyához, hogy ne kelljen beszélgetnie.* ~No! Hát ezt meg mi lelete, pedig olyan közlékeny szokott lenni!~
*Learon várja már, hogy végre nyugton leüljön a háza elé, és elkezdhesse az itatót, meg a korsókat, meg tovább fásítani a birtokot. Most, hogy így beszélgetnek, egy csomó terv körvonalazódott a fejében, szóval szeretné minél hamarabb megjárni azt a mágustornyot, és visszatérni a nyugodt, normális életéhez.*
-Bizony! Bár inkább egyszerű, mint könnyű, hiszen a terményt le kell szedni, és a kecskék sem fejik meg magukat! *Szóval az ilyesmit így is el kell végezni mindig, még, ha sok minden könnyebb is mágiának köszönhetően. Learon észreveszi, hogy egy csúnya beszéd volt készülőben, de egyáltalán nem szól. Nála is beesik pár rosszabb szó, bár azért nem szokott olyan nagyon káromkodni, csak ha mélységiekről van szó! Akkor viszont nagyon, ahogy már nemrég Prexi megtapasztalhatta.*
-De, persze, azonban az ilyesmik távol állnak tőlem. Meg egyáltalán, ha szobrászkodnék, akkor nem lenne időm az állatokra! *Mert a Sajt-mestert, ha hajtja is a pénz, akkor sem lenne képes eldobni mindent amiben hisz, csak, hogy nemeseknek készítsen szobrokat, vagy csecsebecséket.* ~Milyen élet lenne az olyan? Nevetséges!~
-Ha valaki jobban megnézné, látná rajta, hogy nem vésővel készült a szobor. Egy hozzáértő rögtön kiszúrna, de azt gondolom, hogy még így is lenne rá kereslet, amilyen pazarlás van most ilyen hülyeségekre Artheniorban! *A nemesek ugyanis szeretik az ostoba kacatokat. Persze a pásztor is díszes itatót szeretne magának, de az teljesen más, mint a felesleges szobrok a házban, valamint a cirádás kerítések és a többi.*
-Nem változtatom! Félreértettél. Van egy kő, azt pedig varázslattal formálhatom. Ennyi. *Talán ő nem volt érthető eddig, vagy valahol elcsúszott a beszélgetés, azt nem tudni, de mindegy is, hiszen elmondta pontosabban. A futkosást elnézve, Learon csak bárgyún mosolyog maga elé, és olyan gondolatai támadnak, hogy fel kéne keresnie valamelyik asszonyát, hogy végre szüljenek neki gyereket. Ha van az ember körül egy fiatalabb személy, akkor folyton csak azt juttatja eszébe, hogy mennyire öreg. Bizony pedig Learon kezd hajlani a vénség felé, még ha jelenleg egy ősz hajszála sincs, és semmi ami mutatná az öregséget. Esze éles, már ha azt nem vesszük bele, hogy mióta kupán vágták, néha kihagy a feje, és a nevekre sem emlékszik sokszor. Izmai pedig mióta újra állatok között él, megerősödtek, és már felvehetné a versenyt akár egy ügyesebb harcossal is. Na nem egy Tharggal, de egy nyápic városőrrel talán.
A meghalt ember ügyét ő sem firtatja tovább, hiszen felesleges lenne beszélni róla, mert még a végén a fiú még jobban megsérti a szellemét, és azt ugye senki nem szeretné.*
-Így van! Kőgolyókat, vázát, tányért, amit csak kigondolsz. *Ezután megérkezik a nő, és Prexi már el is kezd visszavonulni a kutyához, hogy ne kelljen beszélgetnie.* ~No! Hát ezt meg mi lelete, pedig olyan közlékeny szokott lenni!~
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-08 10:56:37
Üzenet elküldve: 2018-05-08 10:56:37
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Draunar//
*Nem szereti az ilyen eseményeket. Sőt kifejezetten utálja, untatja is. Igazából nem is érti, hogy miért ücsörög itt, hiszen a pintyes-esettel elhatározta, hogy ő ugyan nem szól bele abba, hogy Kagan mit csinál, vagy mit nem csinál. Ettől függetlenül persze nyilván végigüli az egészet, csak éppen beleszólni nem akar. A régi nótát fújják amúgy is, Kagan terveit. Amiknek mindig keresztbe tesz valami kis gyökér, mint mondjuk a kis rüfke, Viaka meg nagypofájú pasija Yero, vagy esetleg egy kígyó, akit Kagan előtte a tulajdon kebelén melengetett, mint Worenth.
Fél füllel figyel csak az elhangzó szavakra, úgyis csak az a lényeg, amire a végén jutnak, addig meg felesleges megjegyezni mindent, Lea sem akar. Ugyanakkor félmosollyal nézi mind Sydet mind pedig Zianát. Valami megmagyarázhatatlan - hahaha - okból nagyon kedveli mindkettőt. Ziana még egy kacsintást is elcsíphet tőle valamikor Nestar szövegelése alatt, feltéve, ha a hadnagy képes elszakadni "Nesitől", akinek "igaza van".*
//Draunar//
*Nem szereti az ilyen eseményeket. Sőt kifejezetten utálja, untatja is. Igazából nem is érti, hogy miért ücsörög itt, hiszen a pintyes-esettel elhatározta, hogy ő ugyan nem szól bele abba, hogy Kagan mit csinál, vagy mit nem csinál. Ettől függetlenül persze nyilván végigüli az egészet, csak éppen beleszólni nem akar. A régi nótát fújják amúgy is, Kagan terveit. Amiknek mindig keresztbe tesz valami kis gyökér, mint mondjuk a kis rüfke, Viaka meg nagypofájú pasija Yero, vagy esetleg egy kígyó, akit Kagan előtte a tulajdon kebelén melengetett, mint Worenth.
Fél füllel figyel csak az elhangzó szavakra, úgyis csak az a lényeg, amire a végén jutnak, addig meg felesleges megjegyezni mindent, Lea sem akar. Ugyanakkor félmosollyal nézi mind Sydet mind pedig Zianát. Valami megmagyarázhatatlan - hahaha - okból nagyon kedveli mindkettőt. Ziana még egy kacsintást is elcsíphet tőle valamikor Nestar szövegelése alatt, feltéve, ha a hadnagy képes elszakadni "Nesitől", akinek "igaza van".*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-08 09:30:39
Üzenet elküldve: 2018-05-08 09:30:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
*A háborúk utáni érdekesség, hogy Kalácsfal temetője "lélekszámban" nagyobb, méretben kisebb lett, főleg a barbároktól átvett hamvasztásos megoldások miatt. A helyiek nem szívesen kockáztatják meg újra, hogy korábbi és néhai szomszédaik rángassák ki őket ágyaikból egy igen kellemetlen, bár legalább rövid lefolyású dulakodás erejéig.*
- Na, ez is megvolt. *pislog füstös szemmel és szakállal, miután átesnek a procedúrán. Mint kiderült, a földművest többen is ismerték, bár nem volt kalácsfalvi.*
*Az egykori kalapost faggatózás közben találja, bár ő is elejtett néhány kérdést, miközben segített felfűteni a kezdetleges krematóriumot.*
- Megeszem a kalapodat, intéző uram, ha nem a barátunk az a bizonyos fehér vándor, aki erre járt. *legalábbis neki mindenki egy öregedő, szikár fickót írt le, aki magas, szürke szemű és az elfogotthoz igen hasonló öltözékű.*
- Hogy állsz?
*A háborúk utáni érdekesség, hogy Kalácsfal temetője "lélekszámban" nagyobb, méretben kisebb lett, főleg a barbároktól átvett hamvasztásos megoldások miatt. A helyiek nem szívesen kockáztatják meg újra, hogy korábbi és néhai szomszédaik rángassák ki őket ágyaikból egy igen kellemetlen, bár legalább rövid lefolyású dulakodás erejéig.*
- Na, ez is megvolt. *pislog füstös szemmel és szakállal, miután átesnek a procedúrán. Mint kiderült, a földművest többen is ismerték, bár nem volt kalácsfalvi.*
*Az egykori kalapost faggatózás közben találja, bár ő is elejtett néhány kérdést, miközben segített felfűteni a kezdetleges krematóriumot.*
- Megeszem a kalapodat, intéző uram, ha nem a barátunk az a bizonyos fehér vándor, aki erre járt. *legalábbis neki mindenki egy öregedő, szikár fickót írt le, aki magas, szürke szemű és az elfogotthoz igen hasonló öltözékű.*
- Hogy állsz?
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-07 00:56:00
Üzenet elküldve: 2018-05-07 00:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugati felderítők//
*Jaz szavai annyira megdöbbentik, hogy egy pillanatig válaszolni sem tud, de úgy tűnik, nincs is rá szükség, a fiú ugyanis megállás nélkül jártatja tovább a száját, ezúttal Daewe-t pécézve ki, aki az előbb oly önzetlenül sietett a segítségére, miközben láthatóan neki sincs igazán ínyére ez a fajta udvarlási stílus, már ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Sajnálkozva tekint Daewe-re, amiért tovább kell foglalkoznia a fiúval, de magában örül, hogy végre kikerült a beszélgetés középpontjából, ugyanis annak színvonala kezdett már számára igen kellemetlen mélységekbe süllyedni. Jobb dolga nem lévén azonban továbbra is érdeklődve figyeli, hogyan alakul a beszélgetés Daewe és Jaz között.*
*Jaz szavai annyira megdöbbentik, hogy egy pillanatig válaszolni sem tud, de úgy tűnik, nincs is rá szükség, a fiú ugyanis megállás nélkül jártatja tovább a száját, ezúttal Daewe-t pécézve ki, aki az előbb oly önzetlenül sietett a segítségére, miközben láthatóan neki sincs igazán ínyére ez a fajta udvarlási stílus, már ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Sajnálkozva tekint Daewe-re, amiért tovább kell foglalkoznia a fiúval, de magában örül, hogy végre kikerült a beszélgetés középpontjából, ugyanis annak színvonala kezdett már számára igen kellemetlen mélységekbe süllyedni. Jobb dolga nem lévén azonban továbbra is érdeklődve figyeli, hogyan alakul a beszélgetés Daewe és Jaz között.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-06 20:54:15
Üzenet elküldve: 2018-05-06 20:54:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugati felderítők//
*A karót nyelt köszöni, de nem kér a témából. Jaz ezt tiszteletben tartva engedi le az ütőjét ismét, majd fordul Quienn felé, talán ennyi szót egyszerre még nem is hallott tőle.*
-Az semmi.
*Legyinti le a nő dicséretét, egy önelégült vigyorral.*
-Az igazi teljesítmény az, hogy közben semmit sem közlök.
*És erre, láthatóan tényleg büszke. Fordul vissza a szőke elf felé, úgy fest itt már csak benne talál partnert.*
-Ugyan hölgyem, a legkevésbé sem tűnik afféle jeges perszónának. És elnézését kérem, ha iménti szavaim félreérthető voltuk miatt magára vette.
*Mintha tényleg őszintén sajnálná, egyszersmind megcsillan valami különös választékosság modorában.*
-Ezt a bájos mosolyt látva egyetlen félnivalóm, hogy szegény botom új életere kelve növekedni fog, kivirágzik, s termékeny porát szórja a világba.
*Emeli a tétet, és kezd ki Frigidával, mert még mindig ő itt az egyetlen szóra érdemes nőszemély.*
-Vállalom a kockázatot.
*Hallgatja tovább Daewe oktató szavait Naiviának, sűrűn bólogat is hozzá. Nem, nem sértődik könnyen, és bár elkövette mindazt, miről regélt nem vár érte különösebb dicsőítést, őszintén szólva, örül, hogy élve megúszta.*
-Szívesen bizonyítom tettekkel is.
*Kacsint a nőre nevetve.*
-Jaz.
*Pontosít gyorsan, nehogy már itt "Ez"-nek nevezgessék.*
-Nyugodtan szólítson Jaznek.
*Egyre inkább érik benne, hogy maga pedig nem fogja Frigidának szólítani Daewet, nem lehet, ha egyszer ilyen jó humora van.*
-Kegyed pedig igazán gyönyörű.
*Viszonozza a bókot mindenféle élcelődés nélkül, szinte már komolyan.*
-És milyen határozott, erős keze van.
*Biccent is a kantárt markolászó kacsók felé nem kevés sóvárgó csodálkozással.*
*A karót nyelt köszöni, de nem kér a témából. Jaz ezt tiszteletben tartva engedi le az ütőjét ismét, majd fordul Quienn felé, talán ennyi szót egyszerre még nem is hallott tőle.*
-Az semmi.
*Legyinti le a nő dicséretét, egy önelégült vigyorral.*
-Az igazi teljesítmény az, hogy közben semmit sem közlök.
*És erre, láthatóan tényleg büszke. Fordul vissza a szőke elf felé, úgy fest itt már csak benne talál partnert.*
-Ugyan hölgyem, a legkevésbé sem tűnik afféle jeges perszónának. És elnézését kérem, ha iménti szavaim félreérthető voltuk miatt magára vette.
*Mintha tényleg őszintén sajnálná, egyszersmind megcsillan valami különös választékosság modorában.*
-Ezt a bájos mosolyt látva egyetlen félnivalóm, hogy szegény botom új életere kelve növekedni fog, kivirágzik, s termékeny porát szórja a világba.
*Emeli a tétet, és kezd ki Frigidával, mert még mindig ő itt az egyetlen szóra érdemes nőszemély.*
-Vállalom a kockázatot.
*Hallgatja tovább Daewe oktató szavait Naiviának, sűrűn bólogat is hozzá. Nem, nem sértődik könnyen, és bár elkövette mindazt, miről regélt nem vár érte különösebb dicsőítést, őszintén szólva, örül, hogy élve megúszta.*
-Szívesen bizonyítom tettekkel is.
*Kacsint a nőre nevetve.*
-Jaz.
*Pontosít gyorsan, nehogy már itt "Ez"-nek nevezgessék.*
-Nyugodtan szólítson Jaznek.
*Egyre inkább érik benne, hogy maga pedig nem fogja Frigidának szólítani Daewet, nem lehet, ha egyszer ilyen jó humora van.*
-Kegyed pedig igazán gyönyörű.
*Viszonozza a bókot mindenféle élcelődés nélkül, szinte már komolyan.*
-És milyen határozott, erős keze van.
*Biccent is a kantárt markolászó kacsók felé nem kevés sóvárgó csodálkozással.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-06 18:49:41
Üzenet elküldve: 2018-05-06 18:49:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Draunar//
*Kagan az eddigi költségeket kizárólag a Kikötő és a Vashegy viszonylatában próbálta megtippelni - egy út, ami Erdőmélye felé kerüli meg Artheniort, már egy egészen más volumen, függetlenül attól, hogy hová telepítik azt a tábort.*
- Fogalmam sincs. *tárja szét a karját mosolyogva.*
- Az alkimista-laborhoz, a falak felújításához meg néhány aprósághoz a saját forrásainkon kívül kikötői nyersanyagot is igénybe vettünk, így olyan kétezer aranyat kellett külső beszerzésre fordítanunk. Így gondolom, hogy a tervezett beruházás... nagyjából ennek a tízszerese-tizenötszöröse. Kancellár? *pillant Habrertusra, aki igen jót alszik.*
- Emiatt tervezem kibővíteni a saját forrásainkat ezzel itt. *mutat egy pontra a hegy lábánál.*
- Tudom. *mosolyodik el.*
- Az a városé. Most még.
*A kereskedőkre vonatkozó nestarita megállapításokra csak vállat von, akár még igazak is lehetnek.*
- Ezt te tudod, Alkimistamester, a te rizikód és felelősséged. *és valóban, Kagannak a felvetés is új, így a ténybeli környezetet sem tudja kellően felmérni.*
- Worenth, na igen. Még mindig nincsenek megbízható híreink róla. *a többihez nincs hozzáfűzni valója. Sydnariusnak sincs ellenvetése, Ziana magyarázata pedig egybecseng Nestaréval.*
- Mmm... az eddigi üzleteim a várossal legalábbis... felemásul sikerültek. *pillant Zianára, és látszik rajta, hogy elsősorban a Pintyre gondol.*
- Viszont ne rágjuk tovább a csalán gyökerét - vágjunk bele. Kancellár: a Vashegy oldaláról te vagy a felelőse a dolognak. Első lépés: Egy híd a folyón a mostani Révnél - de Rév maradjon meg, jól jöhet - és a Tharg ösvény elterelése a Vaskorsó Taverna és a Híd között, majd pedig Kalácsfalván át itt, az Owairat majorságnál. *mutatja ujjával a térképen a nyomvonalat.*
- Második lépés: a Krenkataur és Vaserdő feletti ellenőrzési jog megszerzése, hogy kellő mennyiségű nyersanyagot és háttér-területet szerezzünk. Igen. *meg persze hatalmat és pozíciót.*
- Harmadik lépés: a nyomvonal és a kereskedelmi út kijelölése észak felé... Nestar mester tervei alapján, aztán pedig egy kereskedelmi lerakat létesítése itt. Ha nincs rá saját ember, toborozzunk zsoldosokat. *felpillant Habrertusra.*
- Feladat: mindezt megtárgyalni a Főtanáccsal. Szerintem ha ketten mentek Nestarral, az kellő súlyt ad a dolognak, de ha nem, akkor majd emeljük a tétet. *ezzel a maga részéről letudta a dolgot.*
- A Vasbank különítsen el hatezer aranyat, kezdetnek. És kérlek, egy kicsit fogjuk rövidebb pórázra a klienseket és bérlőket, nem akarok úgy járni, mint Arthenior.
//Draunar//
*Kagan az eddigi költségeket kizárólag a Kikötő és a Vashegy viszonylatában próbálta megtippelni - egy út, ami Erdőmélye felé kerüli meg Artheniort, már egy egészen más volumen, függetlenül attól, hogy hová telepítik azt a tábort.*
- Fogalmam sincs. *tárja szét a karját mosolyogva.*
- Az alkimista-laborhoz, a falak felújításához meg néhány aprósághoz a saját forrásainkon kívül kikötői nyersanyagot is igénybe vettünk, így olyan kétezer aranyat kellett külső beszerzésre fordítanunk. Így gondolom, hogy a tervezett beruházás... nagyjából ennek a tízszerese-tizenötszöröse. Kancellár? *pillant Habrertusra, aki igen jót alszik.*
- Emiatt tervezem kibővíteni a saját forrásainkat ezzel itt. *mutat egy pontra a hegy lábánál.*
- Tudom. *mosolyodik el.*
- Az a városé. Most még.
*A kereskedőkre vonatkozó nestarita megállapításokra csak vállat von, akár még igazak is lehetnek.*
- Ezt te tudod, Alkimistamester, a te rizikód és felelősséged. *és valóban, Kagannak a felvetés is új, így a ténybeli környezetet sem tudja kellően felmérni.*
- Worenth, na igen. Még mindig nincsenek megbízható híreink róla. *a többihez nincs hozzáfűzni valója. Sydnariusnak sincs ellenvetése, Ziana magyarázata pedig egybecseng Nestaréval.*
- Mmm... az eddigi üzleteim a várossal legalábbis... felemásul sikerültek. *pillant Zianára, és látszik rajta, hogy elsősorban a Pintyre gondol.*
- Viszont ne rágjuk tovább a csalán gyökerét - vágjunk bele. Kancellár: a Vashegy oldaláról te vagy a felelőse a dolognak. Első lépés: Egy híd a folyón a mostani Révnél - de Rév maradjon meg, jól jöhet - és a Tharg ösvény elterelése a Vaskorsó Taverna és a Híd között, majd pedig Kalácsfalván át itt, az Owairat majorságnál. *mutatja ujjával a térképen a nyomvonalat.*
- Második lépés: a Krenkataur és Vaserdő feletti ellenőrzési jog megszerzése, hogy kellő mennyiségű nyersanyagot és háttér-területet szerezzünk. Igen. *meg persze hatalmat és pozíciót.*
- Harmadik lépés: a nyomvonal és a kereskedelmi út kijelölése észak felé... Nestar mester tervei alapján, aztán pedig egy kereskedelmi lerakat létesítése itt. Ha nincs rá saját ember, toborozzunk zsoldosokat. *felpillant Habrertusra.*
- Feladat: mindezt megtárgyalni a Főtanáccsal. Szerintem ha ketten mentek Nestarral, az kellő súlyt ad a dolognak, de ha nem, akkor majd emeljük a tétet. *ezzel a maga részéről letudta a dolgot.*
- A Vasbank különítsen el hatezer aranyat, kezdetnek. És kérlek, egy kicsit fogjuk rövidebb pórázra a klienseket és bérlőket, nem akarok úgy járni, mint Arthenior.
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-06 18:21:11
Üzenet elküldve: 2018-05-06 18:21:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Draunar//
*Hát az, hogy Nestar nem csak minden idők legjobb pasija, de még vagyonos is mondjuk a legkevésbé sem érdekli Ziát. A pénz nem boldogít, és amúgy is mindig pont annyi van belőle, amennyi kell. Mondjuk ő nem akar hidat, felégetett területeket, kikötőt vásárolni, így neki azért egyszerűbb.
Ami érdekli az Nes ajka, hangja, teljes valója, és leginkább az, hogy oka se legyen gyűlölnie Ziát. Sajnos ez utóbbit elrontotta hónapokkal ezelőtt, így igyekszik minden tőle telhetőt megtenni vezeklésként.
Syd szavait hallva hálásan viszonozza vezére szavait, majd kapja fel fejét, mikor a Hadúr végre olyan témát érint, melyben nem igen lehet szakértőbb a vörösnél ezen körökben. Vagy bármilyen körökben.
Ficereg ültében, helyezkedik, hajol előre, vagyis minden jel szerint immár tényleg figyel, és kész hathatósabb résztvevője lenni a tanácskozásnak.
Persze azért megvárja Nestar mondandójának végét, ki szintén érinti a városőrök ügyét. Sőt a zsoldosokét is. Elragadtatott mosolyt villant az alkimistára, és nem rest ellentmondani Kagannak, a félvért támogatva.*
-Nesinek igaza van. Az őrség nem jelenthet veszélyt, és magam a mozgósítható ötven főt is kicsit túlzásnak érzem. Az egész haderő számlált közel háromszáz főt a háború előtt, beleértve kikötőieket, tiszteket, palotaőrzésre rendelt őrmestereket. A háború során az őrség jelentős veszteségeket szenvedett, nem csak az elesettek, de a dezertálók miatt is. Jelenleg pedig a tanács nem engedi ki megmaradt katonáit a városból. Még a kikötőt is inkább áldozták be, és hagyták veszni. Még utánam se küldtek senkit.
*Vonja vállát vigyorogva, ugyan szavai leginkább Kagannak szólnak, őt akarja tájékoztatni mégis Nestar pillantásait keresi, és próbálja meg tartani.*
-Sőt, a leszakadt, legjobb embereiket tartalmazó egység után se kapálóznak igazán.
*És ez az a rész, mely akár a Vihar Fiainak ügyét is érintheti.*
-A háború alatt az őrség egy csatahajót küldött Wegtoren partjaihoz, fegyverért, erősítésért. A kitelepítés miatt viszont későn érkeztek vissza, ám azóta is a kikötőben horgonyoznak. Az őrség legjobb hajója, a legképzettebb harcosokból álló legénységgel, akiknek eddig minden egyes megkeresését a város szó nélkül hagyta, követeiket pedig nyom nélkül eltüntette.
*Ereszt meg egy ártatlan, kedves mosolyt.*
-Igazán már csak bennem van minden bizalmuk. Ez segítene valamiben szívem? Átértékelni az eddigieket, vagy módosítani?
*Pillant kérdőn Nestarra, feltétlen segítőszándékát továbbra is tartva.*
//Draunar//
*Hát az, hogy Nestar nem csak minden idők legjobb pasija, de még vagyonos is mondjuk a legkevésbé sem érdekli Ziát. A pénz nem boldogít, és amúgy is mindig pont annyi van belőle, amennyi kell. Mondjuk ő nem akar hidat, felégetett területeket, kikötőt vásárolni, így neki azért egyszerűbb.
Ami érdekli az Nes ajka, hangja, teljes valója, és leginkább az, hogy oka se legyen gyűlölnie Ziát. Sajnos ez utóbbit elrontotta hónapokkal ezelőtt, így igyekszik minden tőle telhetőt megtenni vezeklésként.
Syd szavait hallva hálásan viszonozza vezére szavait, majd kapja fel fejét, mikor a Hadúr végre olyan témát érint, melyben nem igen lehet szakértőbb a vörösnél ezen körökben. Vagy bármilyen körökben.
Ficereg ültében, helyezkedik, hajol előre, vagyis minden jel szerint immár tényleg figyel, és kész hathatósabb résztvevője lenni a tanácskozásnak.
Persze azért megvárja Nestar mondandójának végét, ki szintén érinti a városőrök ügyét. Sőt a zsoldosokét is. Elragadtatott mosolyt villant az alkimistára, és nem rest ellentmondani Kagannak, a félvért támogatva.*
-Nesinek igaza van. Az őrség nem jelenthet veszélyt, és magam a mozgósítható ötven főt is kicsit túlzásnak érzem. Az egész haderő számlált közel háromszáz főt a háború előtt, beleértve kikötőieket, tiszteket, palotaőrzésre rendelt őrmestereket. A háború során az őrség jelentős veszteségeket szenvedett, nem csak az elesettek, de a dezertálók miatt is. Jelenleg pedig a tanács nem engedi ki megmaradt katonáit a városból. Még a kikötőt is inkább áldozták be, és hagyták veszni. Még utánam se küldtek senkit.
*Vonja vállát vigyorogva, ugyan szavai leginkább Kagannak szólnak, őt akarja tájékoztatni mégis Nestar pillantásait keresi, és próbálja meg tartani.*
-Sőt, a leszakadt, legjobb embereiket tartalmazó egység után se kapálóznak igazán.
*És ez az a rész, mely akár a Vihar Fiainak ügyét is érintheti.*
-A háború alatt az őrség egy csatahajót küldött Wegtoren partjaihoz, fegyverért, erősítésért. A kitelepítés miatt viszont későn érkeztek vissza, ám azóta is a kikötőben horgonyoznak. Az őrség legjobb hajója, a legképzettebb harcosokból álló legénységgel, akiknek eddig minden egyes megkeresését a város szó nélkül hagyta, követeiket pedig nyom nélkül eltüntette.
*Ereszt meg egy ártatlan, kedves mosolyt.*
-Igazán már csak bennem van minden bizalmuk. Ez segítene valamiben szívem? Átértékelni az eddigieket, vagy módosítani?
*Pillant kérdőn Nestarra, feltétlen segítőszándékát továbbra is tartva.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-06 14:50:32
Üzenet elküldve: 2018-05-06 14:50:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Draunar//
*Zia viselkedése kissé kizökkenti alapvetően derűsen opportunista hozzáállásából. Mi baja a nőnek? Egészen úgy viselkedik, mint akit elködösítenek az érzelmek. De ki iránt? A jelek szerint a bőbeszédű a vörös érzelmeinek tárgya, hiszen az ő ötleteire érkezik a nőtől oly szokatlanul rajongó helyeslés, míg a saját ellenvetéseit érvek nélkül igyekszik kiherélni. Syd nem is tudja hirtelen eldönteni, bosszankodjon-e ezen, mulasson rajta vagy féltékeny legyen-e. Szerencsére a Nestar által produkált szóáradat ad elég gondolkozni valót, hogy ne Zián agyaljon. Hallgatja a férfit, rakosgatja egymás után az információkat és akárhogy forgatja, az jön ki a végén, hogy ez őt meg azokat, akiket vezet, nem érinti semmilyen szinten. Rájön, mennyire nagyon céltalan folyami flotta építéséről vagy homályos, sosem látott, sosem hallott kereskedelmi házakról vitatkoznia valakivel, aki úgy beszél, mint akinek ingujjában van az egész artheniori gazdaság. Hogy ott van-e, azt Syd nem tudhatja, de neki nincs ott, nem is akarja, hogy ott legyen, innentől viszont miért is szellőztesse a száját.*
-Ziának igaza van. Nem úgy értettem. *Hogy akkor hogyan értette, nem fejti ki, csak kényelmesen elhelyezkedik, a nő felé küld egy cinkos kis mosolyt, aztán hallgatja, hogy mire jut egymással a másik kettő.*
//Draunar//
*Zia viselkedése kissé kizökkenti alapvetően derűsen opportunista hozzáállásából. Mi baja a nőnek? Egészen úgy viselkedik, mint akit elködösítenek az érzelmek. De ki iránt? A jelek szerint a bőbeszédű a vörös érzelmeinek tárgya, hiszen az ő ötleteire érkezik a nőtől oly szokatlanul rajongó helyeslés, míg a saját ellenvetéseit érvek nélkül igyekszik kiherélni. Syd nem is tudja hirtelen eldönteni, bosszankodjon-e ezen, mulasson rajta vagy féltékeny legyen-e. Szerencsére a Nestar által produkált szóáradat ad elég gondolkozni valót, hogy ne Zián agyaljon. Hallgatja a férfit, rakosgatja egymás után az információkat és akárhogy forgatja, az jön ki a végén, hogy ez őt meg azokat, akiket vezet, nem érinti semmilyen szinten. Rájön, mennyire nagyon céltalan folyami flotta építéséről vagy homályos, sosem látott, sosem hallott kereskedelmi házakról vitatkoznia valakivel, aki úgy beszél, mint akinek ingujjában van az egész artheniori gazdaság. Hogy ott van-e, azt Syd nem tudhatja, de neki nincs ott, nem is akarja, hogy ott legyen, innentől viszont miért is szellőztesse a száját.*
-Ziának igaza van. Nem úgy értettem. *Hogy akkor hogyan értette, nem fejti ki, csak kényelmesen elhelyezkedik, a nő felé küld egy cinkos kis mosolyt, aztán hallgatja, hogy mire jut egymással a másik kettő.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-06 08:29:55
Üzenet elküldve: 2018-05-06 08:29:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a tharg földekre//
//Dorawyna, Zaxdor, Pycta//
*A fekete póni miután kiszuszmákolta magát visszakozik, ez köszönhető annak is, hogy végül megismerkedett a szimatolás tárgyával. Hogy végül Zaxdor suttogása nem különösebben hatott, bizonyos módon érthető, hisz az óriás bár kedveli, de nem ért a lovakhoz. Mindazonáltal bennük egyfajta nemességet feltételez, főleg, miután látta őket nem egyszer a végtelen pusztaságon csapatban vágtatni, élén a vezérrel. Lebilincselő látványnak tartotta.*
- Lesha az. *Mondja Pyctához fordulva, majd a sietős haladásra immár bólint, s meg is indul. Ha kell tud sietni, nem tartja méltóságán alulinak a futást sem, hisz annak idején többször előfordult, hogy alakzatban, rohanvást meneteltek egy-egy gyakorlat, vagy hadmozdulat előtt.*
- Nem fogok lemaradni. *Jelenti ki, majd miközben elindulnak, a csivitelő leányzóhoz fordul, aki azt gondolja, hogy két mondat után Zaxdor megnyílik és egy kedves, akár hosszan tartó tartalmas, a lényegre törő mennyiségtől akár egy mondattal is több beszélgetést lehet vele lefolytatni. Zaxdor valóban kevésbé bizalmatlan már, így szeme sarkából, miközben a távozó Pyctát nézi, valóban figyel arra, amit Dorawyna mond. Részéről ez már haladás, bár lehet mások nem tartják ezt annak. Hogy bizonyítsa figyelmét és, hogy a beszélgetés Dorawynával számára is kedves, kissé bővebben reagál, mint szokott:*
- Értem. *Arcizma sem rezdül, hangja sem változik, ugyanolyan, mint eddig volt, mély és kifejezéstelen, ahogy szemei is, vagy a hátán lobogó kalapács. A tharg birtokok sok különbséget nem sejtetnek a korábbiakhoz képest, bár az erdőségből elég nagy az átmenet a szántóföldekhez képest. Zaxdor azonban nem nézelődni jött, bár feladatával sincs tisztában, mindenesetre kíváncsi a sokat emlegetett birodalomra.*
//Dorawyna, Zaxdor, Pycta//
*A fekete póni miután kiszuszmákolta magát visszakozik, ez köszönhető annak is, hogy végül megismerkedett a szimatolás tárgyával. Hogy végül Zaxdor suttogása nem különösebben hatott, bizonyos módon érthető, hisz az óriás bár kedveli, de nem ért a lovakhoz. Mindazonáltal bennük egyfajta nemességet feltételez, főleg, miután látta őket nem egyszer a végtelen pusztaságon csapatban vágtatni, élén a vezérrel. Lebilincselő látványnak tartotta.*
- Lesha az. *Mondja Pyctához fordulva, majd a sietős haladásra immár bólint, s meg is indul. Ha kell tud sietni, nem tartja méltóságán alulinak a futást sem, hisz annak idején többször előfordult, hogy alakzatban, rohanvást meneteltek egy-egy gyakorlat, vagy hadmozdulat előtt.*
- Nem fogok lemaradni. *Jelenti ki, majd miközben elindulnak, a csivitelő leányzóhoz fordul, aki azt gondolja, hogy két mondat után Zaxdor megnyílik és egy kedves, akár hosszan tartó tartalmas, a lényegre törő mennyiségtől akár egy mondattal is több beszélgetést lehet vele lefolytatni. Zaxdor valóban kevésbé bizalmatlan már, így szeme sarkából, miközben a távozó Pyctát nézi, valóban figyel arra, amit Dorawyna mond. Részéről ez már haladás, bár lehet mások nem tartják ezt annak. Hogy bizonyítsa figyelmét és, hogy a beszélgetés Dorawynával számára is kedves, kissé bővebben reagál, mint szokott:*
- Értem. *Arcizma sem rezdül, hangja sem változik, ugyanolyan, mint eddig volt, mély és kifejezéstelen, ahogy szemei is, vagy a hátán lobogó kalapács. A tharg birtokok sok különbséget nem sejtetnek a korábbiakhoz képest, bár az erdőségből elég nagy az átmenet a szántóföldekhez képest. Zaxdor azonban nem nézelődni jött, bár feladatával sincs tisztában, mindenesetre kíváncsi a sokat emlegetett birodalomra.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-06 00:28:49
Üzenet elküldve: 2018-05-06 00:28:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a tharg földekre//
//Dorawyna, Zaxdor, Pycta//
- I-igen, annak tartom magam. *bólogat. Máskor megkérdezné, hogy a másik kiféle-miféle, de azért az óriás hatalmas harci kalapácsa eléggé árulkodó, hogy gazdája szabadidejében nem cipészmester. Ehhez pedig még hozzájön az, hogy Bors barátkozni is akar vele, így már Dora pláne nem örül.
A kis kócos, fekete kancát bezzeg nem zavarja, hogy ez a nagyon kedves alak ennyivel nagyobb nála, sőt, bújós-barátságos viselkedése éppen annak köszönhető, hogy biztonságosnak érzi a férfi jelenlétét. A lány megkönnyebbülve fúj, mikor a ló megérzése beigazolódik, és Zaxdor teljes nyugalommal kezeli a helyzetet. Van a férfiban valami szokatlan, ami rémisztővé teszi – talán a hideg, komor pillantása lehet az oka –, de Dora mégis belátja, hogy tévedett vele kapcsolatban.
Bors idióta lelkesedéssel dörgöli fejét az óriás kinyújtott lapátkezéhez, aztán Zaxdor még az orrát is megvakarja, és odabiccenti hozzá a fejét. Persze, ahogy Dora számított rá, a megnyugtató hang így is hatástalan, az izgága kis lovacska játékosan beleszusszant Zaxdor hajába, aztán, mint aki tudja jól, hogy megint rossz fát tett a tűzre, szégyellősen elfordul és dobálni kezdi a sörényét.*
- Te kis tökfej. *Mondja neki a lány, de most már negyedannyira sem tud dorgáló lenni, mint eddig.
Miközben a lökött lóval voltak elfoglalva, Pycta egészen elsietett mellőlük az úton. Még jó, hogy az egész terepen csak egy előre meg egy hátra létezik, így azért elég bonyolult lenne eltévedni, de Dora előremutat, hogy felhívja rá Zaxdor figyelmét.*
- Hopp, kicsit lemaradtunk. Hova siet ez a Pycta állandóan? Várja otthon a neje, vagy mi? *Nevet a lány – mert ha már úgysem sikerül elcsábítania az elfet, legalább tegyen úgy, mintha lenne neki valaki mása –, de ő azért nem rohan annyira, hogy szem elől tévessze az óriást, egészséges tempóra fogja a lovát.* Bevallom, rizikósabb útra számítottam. *Mondja Zaxdornak, mert hirtelen máris több kedve van vele beszélgetni.* Nagyon új vagyok a világjárósdiben.
*Közben szinte észre se veszi, hogy már a tharg birtokokon járnak, s már csak egy kicsi választja el őket Amon Ruadhtól.*
//Dorawyna, Zaxdor, Pycta//
- I-igen, annak tartom magam. *bólogat. Máskor megkérdezné, hogy a másik kiféle-miféle, de azért az óriás hatalmas harci kalapácsa eléggé árulkodó, hogy gazdája szabadidejében nem cipészmester. Ehhez pedig még hozzájön az, hogy Bors barátkozni is akar vele, így már Dora pláne nem örül.
A kis kócos, fekete kancát bezzeg nem zavarja, hogy ez a nagyon kedves alak ennyivel nagyobb nála, sőt, bújós-barátságos viselkedése éppen annak köszönhető, hogy biztonságosnak érzi a férfi jelenlétét. A lány megkönnyebbülve fúj, mikor a ló megérzése beigazolódik, és Zaxdor teljes nyugalommal kezeli a helyzetet. Van a férfiban valami szokatlan, ami rémisztővé teszi – talán a hideg, komor pillantása lehet az oka –, de Dora mégis belátja, hogy tévedett vele kapcsolatban.
Bors idióta lelkesedéssel dörgöli fejét az óriás kinyújtott lapátkezéhez, aztán Zaxdor még az orrát is megvakarja, és odabiccenti hozzá a fejét. Persze, ahogy Dora számított rá, a megnyugtató hang így is hatástalan, az izgága kis lovacska játékosan beleszusszant Zaxdor hajába, aztán, mint aki tudja jól, hogy megint rossz fát tett a tűzre, szégyellősen elfordul és dobálni kezdi a sörényét.*
- Te kis tökfej. *Mondja neki a lány, de most már negyedannyira sem tud dorgáló lenni, mint eddig.
Miközben a lökött lóval voltak elfoglalva, Pycta egészen elsietett mellőlük az úton. Még jó, hogy az egész terepen csak egy előre meg egy hátra létezik, így azért elég bonyolult lenne eltévedni, de Dora előremutat, hogy felhívja rá Zaxdor figyelmét.*
- Hopp, kicsit lemaradtunk. Hova siet ez a Pycta állandóan? Várja otthon a neje, vagy mi? *Nevet a lány – mert ha már úgysem sikerül elcsábítania az elfet, legalább tegyen úgy, mintha lenne neki valaki mása –, de ő azért nem rohan annyira, hogy szem elől tévessze az óriást, egészséges tempóra fogja a lovát.* Bevallom, rizikósabb útra számítottam. *Mondja Zaxdornak, mert hirtelen máris több kedve van vele beszélgetni.* Nagyon új vagyok a világjárósdiben.
*Közben szinte észre se veszi, hogy már a tharg birtokokon járnak, s már csak egy kicsi választja el őket Amon Ruadhtól.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-05 21:54:07
Üzenet elküldve: 2018-05-05 21:54:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
*Az átkelés a dolgozó révészek és a víz bámulásával telik, azzal meg nem törődik különösebben, hogy a velük utazók tisztes távolságra húzódnak a kordétól, de azért nagyon is bámulják lopva. Ő is pont így tenne, ha nem ő lenne az, aki a kordé és a szegény megboldogult paraszt nevében intézkedik.*
- Volt már rosszabb állapotban is, amikor a holtak jöttek. Most legalább megint van valamicske élet. Az azért hiányzik, hogy Darna kaláccsal fogadjon. Neked nem is csak a kalácsa tetszett volna, hanem a virgácsai is Arnulf, ebben biztos vagyok. *Nem sokat látta együtt a kettőt, ezért feltételezi, hogy nem ismerték egymást. Mert ugyebár még ő sem tudhat mindent, ami a faluban történik.*
- Jól van. Tudod úgyis, hogy irtózom a temetőktől. *Arnulfnak ezt már csak igazán bevallhatja kissé hálásan, kissé mégis panaszosan.*
- Én meg előkerítem a többieket, hátha látták ezt a Molthiert. *Biccent Arnulfnak, aztán ahhoz lát, amihez a legjobban ért. Kérdezősködik, hallgat, fülel, pletykál és érdeklődik. Nem kell sok, hogy kerüljenek páran, akik még mindig igen bánatosak egy-egy családtagjuk eltűnése miatt. A helyzet nem rózsás, de legalább a bűnöst már elcsípték, ha minden igaz.*
*Az átkelés a dolgozó révészek és a víz bámulásával telik, azzal meg nem törődik különösebben, hogy a velük utazók tisztes távolságra húzódnak a kordétól, de azért nagyon is bámulják lopva. Ő is pont így tenne, ha nem ő lenne az, aki a kordé és a szegény megboldogult paraszt nevében intézkedik.*
- Volt már rosszabb állapotban is, amikor a holtak jöttek. Most legalább megint van valamicske élet. Az azért hiányzik, hogy Darna kaláccsal fogadjon. Neked nem is csak a kalácsa tetszett volna, hanem a virgácsai is Arnulf, ebben biztos vagyok. *Nem sokat látta együtt a kettőt, ezért feltételezi, hogy nem ismerték egymást. Mert ugyebár még ő sem tudhat mindent, ami a faluban történik.*
- Jól van. Tudod úgyis, hogy irtózom a temetőktől. *Arnulfnak ezt már csak igazán bevallhatja kissé hálásan, kissé mégis panaszosan.*
- Én meg előkerítem a többieket, hátha látták ezt a Molthiert. *Biccent Arnulfnak, aztán ahhoz lát, amihez a legjobban ért. Kérdezősködik, hallgat, fülel, pletykál és érdeklődik. Nem kell sok, hogy kerüljenek páran, akik még mindig igen bánatosak egy-egy családtagjuk eltűnése miatt. A helyzet nem rózsás, de legalább a bűnöst már elcsípték, ha minden igaz.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-05 21:39:36
Üzenet elküldve: 2018-05-05 21:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a Mágustoronyhoz//
* A fiú aggodalma tovaszáll, ahogy Learon bólint és nem is törődik tovább a homlokcsapással. Egyébként is a magyarázat, hogy tényleg puszta kézzel kell formázni a követ igazán lenyűgöző, persze felvet benne pár kérdést, de egyelőre nem teszi fel őket, mert Learon hirtelen mozdulata miatt kiszállingóztak a fejéből. A heves mozdulatok otthon nem jelentenek jót, és bár a pásztormágus társaságában nem kell ütlegtől tartania, de a régi dolgokat nehezen vetkőzi le az ember. *
- Úgy tűnik, akkor könnyű életünk lesz - * vigyorodik el és azon kezd el gondolkozni, hogy apja miért nem próbálkozott meg a mágiával? Talán nem szereti, ha valaki a kétkezi munkát mágiával elsunnyogja vagy egyszerűen képtelen lett volna elsajátítani, és ezt tudta is magáról. Talán egyik sem. Otthon sohasem beszéltek ilyen misztikus dolgokról, így Prexi harmadik elmélete szerint apját hidegen hagyta az egész hókuszpókusz, aztán emiatt nem foglakozott soha vele. Nagy kár! *
- Ja, hát igen, azt kell. Szegény állatok csak nem ihatnak hú... mármint meleg vizet - * majdnem kicsúszott egy csúnya szó a száján, vagyis aránylag csúnya. Majd még ki kell tapasztalnia Learon mit enged és mit nem, addig inkább marad a trágár mentes beszédnél. Amúgy sem szokott nagyon káromkodni, csak ha korabeli vagy idősebb fiúk társaságában van, mert ha nem így tenne, kis pisisnek néznék. *
- Akár csinálhatnál dísztárgyakat is, nem? Messze földön híres szobrász lehetnél és eladhatnád őket jó pénzért. Jó, mondjuk, hát csalás lenne, de ha nem hangoztatnád, hogy mágiával csináltad, akkor senkinek nem lehetne egy szava sem, ha a tárgyak szépek - * vonja meg a vállait, majd kíváncsian néz fel a pásztorra, hogy mit szól az ötlethez. Nyilván el fogja vetni, Learon nem úgy tűnik, mint aki ilyennel szeretne pénzt keresni. Meg ha akarta volna, már megtette volna. *
- Tényleg? - * vidul fel ötletének részleges elfogadására, majd némi grimasszal, félrefordított fejjel tekint a pásztorra. * - Hát, nem csak átváltoztatod a dolgokat kővé? Ja, vagy... - * elhallgat, mert eszébe jut, hogy a követ kell puszta kézzel formázni, de Prexi elméjében a kővé változás és a kőfaragás(?) varázslat kissé összemosódott, ráadásul azt hitte az itatót is csak úgy simán átváltoztatja, de most már kezdi felfogni, hogy miről lehet szó. Azért nem annyira kristálytiszta a dolog, mint télen a folyó vize, de közelít hozzá. Legalábbis Prexi reméli.
Az állatok hűségesen bandukolnak és tehene, Egyszarvú is követi őket, Prexi pedig néha futkos egyet a kutyával, képzeletben terelőbajnokságot vívva vele, amit természetesen Nayka nyer meg, de csak mert a kutyák ösztönösen rá tudnak ijeszteni az elkóborolni szándékszó egyedekre. *
- Ehm, igen, bocsánat - * motyogja a gyerek halkan, nem túlságosan komolyan véve egy kanáltól megfulladt ember szellemének haragját, de azért igyekszik bánatos képet vágni, de legalábbis bűnbánót. Azt is csak jobbára Learon kedvéért, mert nem szeretné megsérteni a pásztort.
Terelve a témát eszébe jutnak az elhalasztott kérdései és feltéve őket várja a választ, mire Learon meg is ajándékozza némi magyarázattal. * - Az jó, nem szeretek szorult helyzetben lenni - * válaszolja vidáman, közben már a következő kérdésén gondolkodik. * - Szóval - * kezd bele merengve * - ha van egy köved, azt kézzel megformázod és akkor azt csinálsz belőle, amit szeretnél? Mondjuk hógolyó helyett kőgolyókat? És akkor csak össze kell gyúrni, mintha havat gyúrnál? - * parittyájának éppen megfelelő lenne néhány varázskő golyó. Önkéntelenül nadrágja korcához nyúl, hogy megvan-e még parittyája, de ami először feltűnik neki, az egy nagyobb kerek dolog, amiről majdnem el is feledkezett. A becsben tartott tekercs. Még, jó, hogy nem hagyta el, amikor Naykával futkározott. Kisebb kutatás után a parittya vékony bőrzsinegjét is kitapintja. Nem nagy érték, de azért az övé. Nem kellene elhagynia.
Prexi már messziről kiszúrta a nőt, aki nagyjából feléjük baktatott. Biztos volt benne, hogy Learon is észrevette, de mivel nem tett róla említést, így a fiú sem közölte a nyilvánvalót. *
- Csókolom! - * köszön Prexi, miután Learon üdvözölte a nőt, és azon nyomban vissza is szívná, amit mondott, mert a nő igen fiatal, és biztos nem szokott hozzá, hogy valaki csókolommal köszön neki. Hát, itt az idő egy kis elvörösödésre és ennek leplezésére a tájban való gyönyörködésre, természetesen úgy, hogy a lánynak minimum hátat fordít és alibiként még Naykához is lehajol, hogy megsimogassa a hátát. * - Jó kutya - * duruzsolja neki halkan, és csak akkor fordul vissza a lány felé, ha már nem érzi égővörösnek a képét, vagy ha valamiért feltétlen szükséges a szemkontaktus. *
* A fiú aggodalma tovaszáll, ahogy Learon bólint és nem is törődik tovább a homlokcsapással. Egyébként is a magyarázat, hogy tényleg puszta kézzel kell formázni a követ igazán lenyűgöző, persze felvet benne pár kérdést, de egyelőre nem teszi fel őket, mert Learon hirtelen mozdulata miatt kiszállingóztak a fejéből. A heves mozdulatok otthon nem jelentenek jót, és bár a pásztormágus társaságában nem kell ütlegtől tartania, de a régi dolgokat nehezen vetkőzi le az ember. *
- Úgy tűnik, akkor könnyű életünk lesz - * vigyorodik el és azon kezd el gondolkozni, hogy apja miért nem próbálkozott meg a mágiával? Talán nem szereti, ha valaki a kétkezi munkát mágiával elsunnyogja vagy egyszerűen képtelen lett volna elsajátítani, és ezt tudta is magáról. Talán egyik sem. Otthon sohasem beszéltek ilyen misztikus dolgokról, így Prexi harmadik elmélete szerint apját hidegen hagyta az egész hókuszpókusz, aztán emiatt nem foglakozott soha vele. Nagy kár! *
- Ja, hát igen, azt kell. Szegény állatok csak nem ihatnak hú... mármint meleg vizet - * majdnem kicsúszott egy csúnya szó a száján, vagyis aránylag csúnya. Majd még ki kell tapasztalnia Learon mit enged és mit nem, addig inkább marad a trágár mentes beszédnél. Amúgy sem szokott nagyon káromkodni, csak ha korabeli vagy idősebb fiúk társaságában van, mert ha nem így tenne, kis pisisnek néznék. *
- Akár csinálhatnál dísztárgyakat is, nem? Messze földön híres szobrász lehetnél és eladhatnád őket jó pénzért. Jó, mondjuk, hát csalás lenne, de ha nem hangoztatnád, hogy mágiával csináltad, akkor senkinek nem lehetne egy szava sem, ha a tárgyak szépek - * vonja meg a vállait, majd kíváncsian néz fel a pásztorra, hogy mit szól az ötlethez. Nyilván el fogja vetni, Learon nem úgy tűnik, mint aki ilyennel szeretne pénzt keresni. Meg ha akarta volna, már megtette volna. *
- Tényleg? - * vidul fel ötletének részleges elfogadására, majd némi grimasszal, félrefordított fejjel tekint a pásztorra. * - Hát, nem csak átváltoztatod a dolgokat kővé? Ja, vagy... - * elhallgat, mert eszébe jut, hogy a követ kell puszta kézzel formázni, de Prexi elméjében a kővé változás és a kőfaragás(?) varázslat kissé összemosódott, ráadásul azt hitte az itatót is csak úgy simán átváltoztatja, de most már kezdi felfogni, hogy miről lehet szó. Azért nem annyira kristálytiszta a dolog, mint télen a folyó vize, de közelít hozzá. Legalábbis Prexi reméli.
Az állatok hűségesen bandukolnak és tehene, Egyszarvú is követi őket, Prexi pedig néha futkos egyet a kutyával, képzeletben terelőbajnokságot vívva vele, amit természetesen Nayka nyer meg, de csak mert a kutyák ösztönösen rá tudnak ijeszteni az elkóborolni szándékszó egyedekre. *
- Ehm, igen, bocsánat - * motyogja a gyerek halkan, nem túlságosan komolyan véve egy kanáltól megfulladt ember szellemének haragját, de azért igyekszik bánatos képet vágni, de legalábbis bűnbánót. Azt is csak jobbára Learon kedvéért, mert nem szeretné megsérteni a pásztort.
Terelve a témát eszébe jutnak az elhalasztott kérdései és feltéve őket várja a választ, mire Learon meg is ajándékozza némi magyarázattal. * - Az jó, nem szeretek szorult helyzetben lenni - * válaszolja vidáman, közben már a következő kérdésén gondolkodik. * - Szóval - * kezd bele merengve * - ha van egy köved, azt kézzel megformázod és akkor azt csinálsz belőle, amit szeretnél? Mondjuk hógolyó helyett kőgolyókat? És akkor csak össze kell gyúrni, mintha havat gyúrnál? - * parittyájának éppen megfelelő lenne néhány varázskő golyó. Önkéntelenül nadrágja korcához nyúl, hogy megvan-e még parittyája, de ami először feltűnik neki, az egy nagyobb kerek dolog, amiről majdnem el is feledkezett. A becsben tartott tekercs. Még, jó, hogy nem hagyta el, amikor Naykával futkározott. Kisebb kutatás után a parittya vékony bőrzsinegjét is kitapintja. Nem nagy érték, de azért az övé. Nem kellene elhagynia.
Prexi már messziről kiszúrta a nőt, aki nagyjából feléjük baktatott. Biztos volt benne, hogy Learon is észrevette, de mivel nem tett róla említést, így a fiú sem közölte a nyilvánvalót. *
- Csókolom! - * köszön Prexi, miután Learon üdvözölte a nőt, és azon nyomban vissza is szívná, amit mondott, mert a nő igen fiatal, és biztos nem szokott hozzá, hogy valaki csókolommal köszön neki. Hát, itt az idő egy kis elvörösödésre és ennek leplezésére a tájban való gyönyörködésre, természetesen úgy, hogy a lánynak minimum hátat fordít és alibiként még Naykához is lehajol, hogy megsimogassa a hátát. * - Jó kutya - * duruzsolja neki halkan, és csak akkor fordul vissza a lány felé, ha már nem érzi égővörösnek a képét, vagy ha valamiért feltétlen szükséges a szemkontaktus. *
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-05 21:22:51
Üzenet elküldve: 2018-05-05 21:22:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a tharg földekre//
//Dorawyna, Zaxdor, Pycta//
- Sok minden lehet az út. *Ennél homályosabban nem is válaszolhatott volna, de mivel Dora éppen azt fejtette ki, hogy számára most valóban az út az "út", így nem esik abba a hibába, mint oly sok bölcs, hogy kétes értelmű utalásai igazából már bármit jelenthetnek.
Nem látszik rajta, hogy felkapta volna a fejét a kalapos elf lány kijelentésére, miszerint, ha ő fiatal, akkor a csuhás vén, de legalábbis öreg. Az elfeknél ezt nehezen lehet megállapítani, de mivel Dorawyna is hosszúéletű, így egész pontosan meghatározhatná a venár vezér korát, ha egy kis időt szánna rá.*
- Igen, Isqeha a mi venár füvészünk, ha úgy tetszik tudós és gyógyító. Kevés félvért ismerek, aki annyira érti a füvek tudományát, mint ő. *Láthatóan lelkesen beszél az említettről.*
- Igen, elvarázsoltak. *Nevet fel a kifejezésen őszintén. Dora nem bántotta meg azzal, hogy ilyennek írta le a venárokat.
Amikor aztán a Fákban Lakóra terelődik a szó, a csuhás érdeklődő mosollyal hallgatja a lány hitének definícióját.*
- Az ismeretlen megismerésének hite. *Írja le saját szavaival a végkövetkeztetését, majd halkan, elismerően hümment. Mármint nem a saját szavaira, hanem Dora hitére.
Zardox-ot elérve is a kalapos elf lány kerül reflektorfénybe, amit a csuhás halovány mosollyal néz végig. Csendben hallgatja az óriás és Dora beszélgetését, s amikor Bors kicsit rosszalkodik, halkan fel is nevet, hisz nem lehet nem mulatságosnak találni, ahogy Dora megfeddi a lovát.*
- Vigyázz, nehogy egyszer bajba sodorjon. *Tréfálkozik Éjvihar nyergéből, aki maga is érdeklődve figyeli a Bors által kavart kis színjátékot.*
- Lesha talpraesett lánynak látszik, biztosan nem lesz gond. *Mondja, de nem azért, hogy megnyugtassa Zardox-t, hanem mert ez a véleménye.
Majd a kis közjáték után megindulnak és lassan maguk mögött hagyják a szántóföldeket, hogy a beérjenek végre a Tharg birtokokra.*
- Ha nem baj, kicsit meggyorsítjuk a haladást, szeretnék még alkonyat előtt beszélni a hadúrral és a kovácsával. *Mondja még társainak, majd ha mind beleegyeznek, akkor gyorsabb ügetésre kapja Éjvihart, aki máris megindulna, de a csuhás nem akarja elhagyni az óriást, így visszafogja a telivért. Csak annyira gyorsul fel, hogy tarthassák vele a lépést.
A thargok birtokain keresztül egyenesen Amon Ruadh városa felé üget, hisz még egy csomó formaságot le kell tudniuk, mielőtt beléphetnek Kagan hadúr városába.*
//Dorawyna, Zaxdor, Pycta//
- Sok minden lehet az út. *Ennél homályosabban nem is válaszolhatott volna, de mivel Dora éppen azt fejtette ki, hogy számára most valóban az út az "út", így nem esik abba a hibába, mint oly sok bölcs, hogy kétes értelmű utalásai igazából már bármit jelenthetnek.
Nem látszik rajta, hogy felkapta volna a fejét a kalapos elf lány kijelentésére, miszerint, ha ő fiatal, akkor a csuhás vén, de legalábbis öreg. Az elfeknél ezt nehezen lehet megállapítani, de mivel Dorawyna is hosszúéletű, így egész pontosan meghatározhatná a venár vezér korát, ha egy kis időt szánna rá.*
- Igen, Isqeha a mi venár füvészünk, ha úgy tetszik tudós és gyógyító. Kevés félvért ismerek, aki annyira érti a füvek tudományát, mint ő. *Láthatóan lelkesen beszél az említettről.*
- Igen, elvarázsoltak. *Nevet fel a kifejezésen őszintén. Dora nem bántotta meg azzal, hogy ilyennek írta le a venárokat.
Amikor aztán a Fákban Lakóra terelődik a szó, a csuhás érdeklődő mosollyal hallgatja a lány hitének definícióját.*
- Az ismeretlen megismerésének hite. *Írja le saját szavaival a végkövetkeztetését, majd halkan, elismerően hümment. Mármint nem a saját szavaira, hanem Dora hitére.
Zardox-ot elérve is a kalapos elf lány kerül reflektorfénybe, amit a csuhás halovány mosollyal néz végig. Csendben hallgatja az óriás és Dora beszélgetését, s amikor Bors kicsit rosszalkodik, halkan fel is nevet, hisz nem lehet nem mulatságosnak találni, ahogy Dora megfeddi a lovát.*
- Vigyázz, nehogy egyszer bajba sodorjon. *Tréfálkozik Éjvihar nyergéből, aki maga is érdeklődve figyeli a Bors által kavart kis színjátékot.*
- Lesha talpraesett lánynak látszik, biztosan nem lesz gond. *Mondja, de nem azért, hogy megnyugtassa Zardox-t, hanem mert ez a véleménye.
Majd a kis közjáték után megindulnak és lassan maguk mögött hagyják a szántóföldeket, hogy a beérjenek végre a Tharg birtokokra.*
- Ha nem baj, kicsit meggyorsítjuk a haladást, szeretnék még alkonyat előtt beszélni a hadúrral és a kovácsával. *Mondja még társainak, majd ha mind beleegyeznek, akkor gyorsabb ügetésre kapja Éjvihart, aki máris megindulna, de a csuhás nem akarja elhagyni az óriást, így visszafogja a telivért. Csak annyira gyorsul fel, hogy tarthassák vele a lépést.
A thargok birtokain keresztül egyenesen Amon Ruadh városa felé üget, hisz még egy csomó formaságot le kell tudniuk, mielőtt beléphetnek Kagan hadúr városába.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-05 20:39:18
Üzenet elküldve: 2018-05-05 20:39:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a Mágustoronyhoz//
*A barack említésére egyébként Learon egészen megéhezik, és eszébe jut, hogy lassan gyűjtenie kéne magának valami ételt. Itt vannak az út szélén, ha kicsit bentebb menne, biztosan találta valami ismerős gombát, vagy növény. Viszont nem sokáig tud ezen gondolkodni, hiszen a beszélgetés Prexivel halad tovább a maga medrében.*
-Puszta kézzel! Mintha csak agyagot formázna az ember! *A kérdésre, miszerint jól van-e, hirtelen nem is tud mit válaszolni, mert nem is érti, hogy miért ne lenne jól, így egy bólintással és egy mosollyal válaszol, biztos, ami biztos alapon.*
-Bizony, hogy jó ötlet! Meg fogja könnyíteni a munkánkat! *Gondolkodik el kicsit jobban az itató dolgán, és már az is felmerül benne, hogy ha már bele fog kezdeni, akkor valami szép, cirádás itatót csinál, kicsi kecske és bárány mintákkal benne.* ~Ez a nap ötlete!~
-Igen, jobban, de árnyékban van, és ugye figyelni kell, meg cserélni benne a vizet, hogy ne melegedjen túl! *Eddig egyébként sem volt túl meleg, hanem kellemes időjárás, így csak ezután lehet ebből majd gond. Azonban erre van Prexi, hogy az ilyen apróságokról gondoskodjon majd.*
-A kőtényér és a kőkorsó jó ötlet, majd ki kell próbálni, hogy nem túl nehéz-e egy olyan. Eddig csak agyag és fakupákból ittam szóval majd kiderül! *A kőút már egészen más kérdés, hiszen nincs tisztában a varázslat korlátaival. Egy darab kőtömböt lehet formázni, szóval az út készítése még komolyabb elmélkedést fog jelenteni. Ha csak nem akarja a sziklákat egyenként odagörgetni, hogy egyenként lapokat formáljon belőle, gondolkodnia kell rajta.*
-Az alap ötlet jó, de nem tudom, hogy kéne kivitelezni. Meg egyébként, amíg nincs bevetve a föld, addig a gyeptakaró megtartja a vizet benne, és nem lesz sár. Szóval ezen ráérünk még később gondolkodni. *Természetesen az állatok mennek velük, pontosan ugyan úgy, ahogy idefelé jöttek. Nayka tereli őket, Learon is figyel, ha éppen az egyik másik el szeretne csámborogni a nyájból, de ez nem gyakori eset, mert összeszokott csapatról van szó. Aztán ahogy Prexi kineveti a kanál által meghaló embert, Learon felemeli az ujját, hogy ezzel szidja meg a fiút.*
-Ejnye! Nem szabad más halálán viccelni, mert ezzel megsértjük a szellemét, és aztán nézhetünk, ha haragra gerjed! *Persze tény, hogy nem egészen komoly módja ez a halálnak, de ha így érte a vég, hát nincs mit tenni!*
-Dehogy fáj! Úgy képzeld el, mintha agyagoznál, csak nem lesz piszkos a kezed! Kővé válást meg nem érzi az ember. Csak úgy kővé válik és kész! *Nehéz ezt olyannak elmagyarázni, aki nem ismeri a mágiát, szóval a férfi nem is próbálkozik annyira nagyon.
Ezután jelenik meg előttük egy nő, aki egy egész nagy kompániával találkozhat. Hatalmas nyáj kecskékből és birkákból, kutya és szekeres ló. Learon oda is lép elé, és fejbiccentés után köszönti szóval is.*
-Szép napot hölgyem! Mi járatban erre?
*A barack említésére egyébként Learon egészen megéhezik, és eszébe jut, hogy lassan gyűjtenie kéne magának valami ételt. Itt vannak az út szélén, ha kicsit bentebb menne, biztosan találta valami ismerős gombát, vagy növény. Viszont nem sokáig tud ezen gondolkodni, hiszen a beszélgetés Prexivel halad tovább a maga medrében.*
-Puszta kézzel! Mintha csak agyagot formázna az ember! *A kérdésre, miszerint jól van-e, hirtelen nem is tud mit válaszolni, mert nem is érti, hogy miért ne lenne jól, így egy bólintással és egy mosollyal válaszol, biztos, ami biztos alapon.*
-Bizony, hogy jó ötlet! Meg fogja könnyíteni a munkánkat! *Gondolkodik el kicsit jobban az itató dolgán, és már az is felmerül benne, hogy ha már bele fog kezdeni, akkor valami szép, cirádás itatót csinál, kicsi kecske és bárány mintákkal benne.* ~Ez a nap ötlete!~
-Igen, jobban, de árnyékban van, és ugye figyelni kell, meg cserélni benne a vizet, hogy ne melegedjen túl! *Eddig egyébként sem volt túl meleg, hanem kellemes időjárás, így csak ezután lehet ebből majd gond. Azonban erre van Prexi, hogy az ilyen apróságokról gondoskodjon majd.*
-A kőtényér és a kőkorsó jó ötlet, majd ki kell próbálni, hogy nem túl nehéz-e egy olyan. Eddig csak agyag és fakupákból ittam szóval majd kiderül! *A kőút már egészen más kérdés, hiszen nincs tisztában a varázslat korlátaival. Egy darab kőtömböt lehet formázni, szóval az út készítése még komolyabb elmélkedést fog jelenteni. Ha csak nem akarja a sziklákat egyenként odagörgetni, hogy egyenként lapokat formáljon belőle, gondolkodnia kell rajta.*
-Az alap ötlet jó, de nem tudom, hogy kéne kivitelezni. Meg egyébként, amíg nincs bevetve a föld, addig a gyeptakaró megtartja a vizet benne, és nem lesz sár. Szóval ezen ráérünk még később gondolkodni. *Természetesen az állatok mennek velük, pontosan ugyan úgy, ahogy idefelé jöttek. Nayka tereli őket, Learon is figyel, ha éppen az egyik másik el szeretne csámborogni a nyájból, de ez nem gyakori eset, mert összeszokott csapatról van szó. Aztán ahogy Prexi kineveti a kanál által meghaló embert, Learon felemeli az ujját, hogy ezzel szidja meg a fiút.*
-Ejnye! Nem szabad más halálán viccelni, mert ezzel megsértjük a szellemét, és aztán nézhetünk, ha haragra gerjed! *Persze tény, hogy nem egészen komoly módja ez a halálnak, de ha így érte a vég, hát nincs mit tenni!*
-Dehogy fáj! Úgy képzeld el, mintha agyagoznál, csak nem lesz piszkos a kezed! Kővé válást meg nem érzi az ember. Csak úgy kővé válik és kész! *Nehéz ezt olyannak elmagyarázni, aki nem ismeri a mágiát, szóval a férfi nem is próbálkozik annyira nagyon.
Ezután jelenik meg előttük egy nő, aki egy egész nagy kompániával találkozhat. Hatalmas nyáj kecskékből és birkákból, kutya és szekeres ló. Learon oda is lép elé, és fejbiccentés után köszönti szóval is.*
-Szép napot hölgyem! Mi járatban erre?
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-05-05 11:00:16
Üzenet elküldve: 2018-05-05 11:00:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a mágustoronyhoz//
*Nem is tudja, mióta gyalogol. Egyik lábát teszi a másik után, folyik alatta a föld, egyre gyűlnek mögötte a megtett mérföldek. Graelre gondol, és hogy mit csinálhatott a férfi egész nap egyedül. Mondjuk alig egy napja van társasága, biztosan hozzá van szokva a magányhoz, és hogy feltalálja magát, mégis bántja kissé a gondolat, hogy magára hagyta. És miért? Hogy sétáljon egyet. Ilyen bugyuta kifogása is csak egy húgicának lehet, ez az egyetlen mentsége. És holnap már megint együtt lehetnek, ezt az egy napot csak kibírja. Végül is, csak pár éve nem látták egymást, kicsit sem várhatja el a bátyja, hogy inkább vele töltse az időt a bolondos hóbortjai helyett. Sétálni... Komolyan, kinek jut ilyen az eszébe, mikor tűz a nap. Meg sem lepődne, ha hirtelen az egész környék lángra lobbanna. Vagy ő maga. Végigtekint a ruháján, és piciny fejében ekkor üt szöget a gondolat, hogy lehet, nincs is olyan tikkasztó hőség, csak ő érzi úgy a vastag pulcsijában. Megáll az út szélén, kibújik a felsőből, és a hátitáskájába gyömöszöli. Alatta fehér, piszkos, foltozott férfiinget visel, aminek két hajlatában nem túl feltűnő, de egyre terjeszkedő izzadtságfoltok látszanak. Igen, így, pulcsi nélkül határozottan kellemesebb. A szél fújását is érzi, ahogy átjárja a hűvös levegő a testét.
Pár percig ácsorogva élvezi a kellemes szellőt, majd vállára kapja a táskát, és indul tovább... valamerre. Maga sem tudja azóta sem, hová tart, de lehet hamarosan vissza kéne fordulnia, nehogy túl későn érjen haza. Két elmosódott, embernek tűnő sziluett tűnik fel a horizonton. Ők lesznek a határ. Amint találkozik velük, elindul visszafelé. Akár még csatlakozhatna is hozzájuk, beszélgethetnek, hogy ne nézzenek rá nagyon furán, amiért irányt vált, és elkezdi őket követni. Hamarosan egymás mellé is érnek. Nem tévedett, két emberszerűség, egy férfi, és egy kisfiú. Lehet kezd rémeket látni, de mintha az idősebbik hasonlítana az apjára fiatalon. Vagy majd Graelre pár év múlva.*
-Szép napot!
*Köszön rájuk.*
*Nem is tudja, mióta gyalogol. Egyik lábát teszi a másik után, folyik alatta a föld, egyre gyűlnek mögötte a megtett mérföldek. Graelre gondol, és hogy mit csinálhatott a férfi egész nap egyedül. Mondjuk alig egy napja van társasága, biztosan hozzá van szokva a magányhoz, és hogy feltalálja magát, mégis bántja kissé a gondolat, hogy magára hagyta. És miért? Hogy sétáljon egyet. Ilyen bugyuta kifogása is csak egy húgicának lehet, ez az egyetlen mentsége. És holnap már megint együtt lehetnek, ezt az egy napot csak kibírja. Végül is, csak pár éve nem látták egymást, kicsit sem várhatja el a bátyja, hogy inkább vele töltse az időt a bolondos hóbortjai helyett. Sétálni... Komolyan, kinek jut ilyen az eszébe, mikor tűz a nap. Meg sem lepődne, ha hirtelen az egész környék lángra lobbanna. Vagy ő maga. Végigtekint a ruháján, és piciny fejében ekkor üt szöget a gondolat, hogy lehet, nincs is olyan tikkasztó hőség, csak ő érzi úgy a vastag pulcsijában. Megáll az út szélén, kibújik a felsőből, és a hátitáskájába gyömöszöli. Alatta fehér, piszkos, foltozott férfiinget visel, aminek két hajlatában nem túl feltűnő, de egyre terjeszkedő izzadtságfoltok látszanak. Igen, így, pulcsi nélkül határozottan kellemesebb. A szél fújását is érzi, ahogy átjárja a hűvös levegő a testét.
Pár percig ácsorogva élvezi a kellemes szellőt, majd vállára kapja a táskát, és indul tovább... valamerre. Maga sem tudja azóta sem, hová tart, de lehet hamarosan vissza kéne fordulnia, nehogy túl későn érjen haza. Két elmosódott, embernek tűnő sziluett tűnik fel a horizonton. Ők lesznek a határ. Amint találkozik velük, elindul visszafelé. Akár még csatlakozhatna is hozzájuk, beszélgethetnek, hogy ne nézzenek rá nagyon furán, amiért irányt vált, és elkezdi őket követni. Hamarosan egymás mellé is érnek. Nem tévedett, két emberszerűség, egy férfi, és egy kisfiú. Lehet kezd rémeket látni, de mintha az idősebbik hasonlítana az apjára fiatalon. Vagy majd Graelre pár év múlva.*
-Szép napot!
*Köszön rájuk.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247