Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-23 08:49:24
Üzenet elküldve: 2019-04-23 08:49:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Tizio válaszát hallva nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé, talán most először, mióta találkoztak. Persze nem kinevetni akarja a férfit, csupán hihetetlenül édesnek találja a viselkedését, és örül neki, hogy végre fel meri vállalni az érzelmeit előtte*
- Én se. *rázza meg mosolyogva a fejét, még egy utolsó csókkal honorálva a megjegyzést, mielőtt tényleg elhúzódna. ~De sajnos muszáj lesz!~ sóhajt fel magában, ahogy felkel az ágyból, és kissé kijjebb húzza a függönyöket, napfénnyel töltve meg a szobát. Míg a tájban gyönyörködik, elmereng a kérdésen, vajon mit is szeretne reggelire, hisz nem számított rá, hogy neki is véleményt kell majd nyilvánítania*
- Mit szólnál esetleg egy rántottához? Vagy egy szendvicshez? *szólal meg töprengő hangon, ahogy visszafordul az ablaktól, hiszen fogalma sincs, Tizio milyen reggelihez van szokva, viszont annak ellenére is örülne, ha enne pár falatot, hogy nem érzi éhesnek magát. ~Sokára lesz még kész az ebéd! ~ gondolja magában, ahogy szomorúan szemléli az éhség hiányának egy lehetséges okát. Bár nem szól semmit, csak féltő aggodalommal pillant a férfira és a kezében lévő szelencére, továbbra se helyesli ezen kedvtelését. Míg magában azon vacillál, talán mégis kéne inkább mondania valamit, nekilát, hogy rendbe tegye az ágyat a saját térfelén. Túl sokat töpreng azonban és mire elhatározásra jutna, már másra terelődik a szó*
- Rendben! *bólint, ahogy megkerüli az ágyat, majd Tizio előtt megállva előbb egy gyengéd simítással, majd egy gyors csókkal vizsgálja meg az említett borostát, egy mosollyal jelezve, hogy részéről tökéletesen rendben van. ~Mindent szeretek rajtad!~ gondolja magában, ahogy a férfi szemébe néz, majd elhúzódva nekilát, hogy az ágy másik felét is megigazítsa. ~Talán át kellene húzni... ~ fordul meg a fejében a gondolat, egyelőre elraktározva későbbre ezt az ötletet, ha lesz rá ideje. Épp végez közben, mikor az újabb kérdés éri*
- I... Igen. *feleli bizonytalanul, hiszen pontosan tudja, mi szükségeltetik ahhoz, hogy elkészüljön a leves, és igazán sajnálja Tiziot, amiért ráhárul ez a feladat. Biztos benne, hogy ő nem tudná megcsinálni, ezért pedig őszintén felnéz a férfira, hogy leveszi a válláról ezt a terhet. Míg Tizio a fürdőszobában ügyködik, ő maga hozzálát a reggeli előkészítéséhez, akármiben is állapodtak meg, majd ha lehetősége van rá, akkor ő is meglátogatja a fürdőt, hogy kissé felfrissítse magát, valamint hogy felvegye a ruháját, amit a fürdőben hagyott. Kicsit kényelmetlenül érzi magát, amiért ismét ezt kell viselnie, azonban nem hozott magával semmi mást, amit felvehetne. Miután végzett, visszatér a konyhába, tovább folytatva a reggeli elkészítését, hogy be tudja fejezni, mire Tizio visszatér. Nem gondolta volna, hogy a férfi most rögtön elindul, hogy megtegye, amit egy húslevesért meg kell tenni, így megijeszti a látvány, ahogy megpillantja a konyhába lépő Tiziot. Érzi, ahogy ő maga is elsápad, miközben határozott léptekkel átszeli a köztük lévő távolságot*
- Gyere, ülj le! *ragadja meg a férfi mindkét kezét, hogy egy közeli székhez vezesse őt, majd az asztalon álló kancsóból gyorsan tölt egy kis vizet* Igyál egy kicsit! *nyújtja Tizio felé a poharat, majd ha sikerült leültetnie, akkor leguggol mellé, hogy jobban szemügyre vehesse*
- Jól vagy? *kérdezi aggodalmasan, egyik kezével óvatosan felnyúlva, hogy kisimíthassa a fekete fürtöket a férfi arcából. ~Annyira sajnálom, hogy ezt kellett tenned!~ sóhajt fel magában szomorúan, egy pillanatra tényleg elgondolkodva azon, talán mégis jó lenne egy szakács, hiszen bármit megtenne azért, hogy ne kelljen többet ilyen állapotban látnia Tiziot. Felemelkedik kissé, hogy karjait a férfi nyaka köré fűzze és szorosan átölelje, így próbálva megnyugtatni őt kicsit.*
*Tizio válaszát hallva nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé, talán most először, mióta találkoztak. Persze nem kinevetni akarja a férfit, csupán hihetetlenül édesnek találja a viselkedését, és örül neki, hogy végre fel meri vállalni az érzelmeit előtte*
- Én se. *rázza meg mosolyogva a fejét, még egy utolsó csókkal honorálva a megjegyzést, mielőtt tényleg elhúzódna. ~De sajnos muszáj lesz!~ sóhajt fel magában, ahogy felkel az ágyból, és kissé kijjebb húzza a függönyöket, napfénnyel töltve meg a szobát. Míg a tájban gyönyörködik, elmereng a kérdésen, vajon mit is szeretne reggelire, hisz nem számított rá, hogy neki is véleményt kell majd nyilvánítania*
- Mit szólnál esetleg egy rántottához? Vagy egy szendvicshez? *szólal meg töprengő hangon, ahogy visszafordul az ablaktól, hiszen fogalma sincs, Tizio milyen reggelihez van szokva, viszont annak ellenére is örülne, ha enne pár falatot, hogy nem érzi éhesnek magát. ~Sokára lesz még kész az ebéd! ~ gondolja magában, ahogy szomorúan szemléli az éhség hiányának egy lehetséges okát. Bár nem szól semmit, csak féltő aggodalommal pillant a férfira és a kezében lévő szelencére, továbbra se helyesli ezen kedvtelését. Míg magában azon vacillál, talán mégis kéne inkább mondania valamit, nekilát, hogy rendbe tegye az ágyat a saját térfelén. Túl sokat töpreng azonban és mire elhatározásra jutna, már másra terelődik a szó*
- Rendben! *bólint, ahogy megkerüli az ágyat, majd Tizio előtt megállva előbb egy gyengéd simítással, majd egy gyors csókkal vizsgálja meg az említett borostát, egy mosollyal jelezve, hogy részéről tökéletesen rendben van. ~Mindent szeretek rajtad!~ gondolja magában, ahogy a férfi szemébe néz, majd elhúzódva nekilát, hogy az ágy másik felét is megigazítsa. ~Talán át kellene húzni... ~ fordul meg a fejében a gondolat, egyelőre elraktározva későbbre ezt az ötletet, ha lesz rá ideje. Épp végez közben, mikor az újabb kérdés éri*
- I... Igen. *feleli bizonytalanul, hiszen pontosan tudja, mi szükségeltetik ahhoz, hogy elkészüljön a leves, és igazán sajnálja Tiziot, amiért ráhárul ez a feladat. Biztos benne, hogy ő nem tudná megcsinálni, ezért pedig őszintén felnéz a férfira, hogy leveszi a válláról ezt a terhet. Míg Tizio a fürdőszobában ügyködik, ő maga hozzálát a reggeli előkészítéséhez, akármiben is állapodtak meg, majd ha lehetősége van rá, akkor ő is meglátogatja a fürdőt, hogy kissé felfrissítse magát, valamint hogy felvegye a ruháját, amit a fürdőben hagyott. Kicsit kényelmetlenül érzi magát, amiért ismét ezt kell viselnie, azonban nem hozott magával semmi mást, amit felvehetne. Miután végzett, visszatér a konyhába, tovább folytatva a reggeli elkészítését, hogy be tudja fejezni, mire Tizio visszatér. Nem gondolta volna, hogy a férfi most rögtön elindul, hogy megtegye, amit egy húslevesért meg kell tenni, így megijeszti a látvány, ahogy megpillantja a konyhába lépő Tiziot. Érzi, ahogy ő maga is elsápad, miközben határozott léptekkel átszeli a köztük lévő távolságot*
- Gyere, ülj le! *ragadja meg a férfi mindkét kezét, hogy egy közeli székhez vezesse őt, majd az asztalon álló kancsóból gyorsan tölt egy kis vizet* Igyál egy kicsit! *nyújtja Tizio felé a poharat, majd ha sikerült leültetnie, akkor leguggol mellé, hogy jobban szemügyre vehesse*
- Jól vagy? *kérdezi aggodalmasan, egyik kezével óvatosan felnyúlva, hogy kisimíthassa a fekete fürtöket a férfi arcából. ~Annyira sajnálom, hogy ezt kellett tenned!~ sóhajt fel magában szomorúan, egy pillanatra tényleg elgondolkodva azon, talán mégis jó lenne egy szakács, hiszen bármit megtenne azért, hogy ne kelljen többet ilyen állapotban látnia Tiziot. Felemelkedik kissé, hogy karjait a férfi nyaka köré fűzze és szorosan átölelje, így próbálva megnyugtatni őt kicsit.*
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-22 21:44:25
Üzenet elküldve: 2019-04-22 21:44:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- De nem akarok. *Nyafogós, durcás kisfiúra emlékeztet most, meg sem kísérli ezúttal színtelen hang és kifejezéstelen arc mögé bújtatni az érzelmeit. ~Egész nap fel sem akarok kelni.~ Racionális énje persze tudja, hogy muszáj lesz mégis kikászálódni, pedig a heves csók itt tartaná még, de mégis engedi az eszét felülkerekedni, így elereszti a lányt, ő maga is kimászik az ágy szélére.* - Nemtom, nem vagyok még éhes. Te mit ennél? *Nem azért kérdezi, hogy ágyba hozza a lánynak a reggelit, az egy gasztronómiai katasztrófa lenne, nem akarja megmérgezni Navát, viszont talán ötletet meríthet abból, amit amaz kér. Az ágy szélén ülve nyújtózkodik, nyakát tornáztatja, következő mozdulatra már a kezében a szelence és ezúttal nem ad a látszatra sem, hogy ne Nava előtt csinálja, bár legalább háttal van neki, minden napja így indul és minden napjának a része ez, elejét veszi a kézremegésnek, noha szájának örökös szárazságával jár, egy pillanattal később már a borostája állapotát vizsgálja.* - Kicsit meg kell mosdanom. Meg borotválkozni. Pedig kisfiúként hogy vártam, hogy az én szakállam is kinőjön. Aztán rájöttem, hogy utálom. ~Mit fecsegsz már Tizio, komolyan nem vagy normális.~ *Felállva a vállára csapja a törülközőt, amiben előző nap eljött ide a fürdőtől, őt továbbra sem zavarja a meztelensége, ezért markában a szelencével el is indul ugyanabba a helyiségbe.*
- Akkor egy csirke rendel a levesbe, ugye? *Kérdezi még menet közben visszafordulva, de választ nem vár, húslevest beszéltek meg előző nap, először azonban újra simára borotválja az arcát, meg lemossa a hasáról, amit le kell mosson, nadrágot húz és a csirkeól felé indul, a hányinger kerülgeti, sosem ölt meg még semmit és senkit, nem az a fajta, aki szereti bepiszkolni a kezét, émelyítő az érzés, hogy készül kioltani egy életet, hogy meglegyen az ebéd.
A csirkék persze nem fogadják kitörő örömmel, hogy meg akarja valaki fogni őket, ezért fertályórát elszórakozik azzal, hogy sikeresen elkapjon egyet.*
- Hidd el, nekem jobban fog ez fájni, mint neked. *Emeli fel az állatot szemmagasságba, ami ezalatt összekarmolja lábaival a karját, meg ahol éri, Tizio arca falfehér, lehunyt szemmel fog rá másik kezével is az állat nyakára, szeretné azt gondolni, hogy van akkora férfi, hogy gond nélkül ki tudja tekerni egy csirke nyakát, de valahogy mégsem sikerül elsőre, sőt másodikra sem, de eddigre már meggyötri annyira az állatot, hogy mikor kiejti a kezéből, akkor már nem képes arra, hogy elszaladjon, Tizio meg kétrét görnyedve adja ki gyomrának tartalmát, vagyis a semmit, így csak gyomorsavat öklendez fel és ezt a rendkívül dicsőséges és férfias tevékenységet végzi pár percig, de aztán nekidurálja magát és bevégzi, amit elkezdett, egy perccel később pedig falfehér arccal dobja a tetemet a konyhaasztalra.* - Kell egy szakács.
- De nem akarok. *Nyafogós, durcás kisfiúra emlékeztet most, meg sem kísérli ezúttal színtelen hang és kifejezéstelen arc mögé bújtatni az érzelmeit. ~Egész nap fel sem akarok kelni.~ Racionális énje persze tudja, hogy muszáj lesz mégis kikászálódni, pedig a heves csók itt tartaná még, de mégis engedi az eszét felülkerekedni, így elereszti a lányt, ő maga is kimászik az ágy szélére.* - Nemtom, nem vagyok még éhes. Te mit ennél? *Nem azért kérdezi, hogy ágyba hozza a lánynak a reggelit, az egy gasztronómiai katasztrófa lenne, nem akarja megmérgezni Navát, viszont talán ötletet meríthet abból, amit amaz kér. Az ágy szélén ülve nyújtózkodik, nyakát tornáztatja, következő mozdulatra már a kezében a szelence és ezúttal nem ad a látszatra sem, hogy ne Nava előtt csinálja, bár legalább háttal van neki, minden napja így indul és minden napjának a része ez, elejét veszi a kézremegésnek, noha szájának örökös szárazságával jár, egy pillanattal később már a borostája állapotát vizsgálja.* - Kicsit meg kell mosdanom. Meg borotválkozni. Pedig kisfiúként hogy vártam, hogy az én szakállam is kinőjön. Aztán rájöttem, hogy utálom. ~Mit fecsegsz már Tizio, komolyan nem vagy normális.~ *Felállva a vállára csapja a törülközőt, amiben előző nap eljött ide a fürdőtől, őt továbbra sem zavarja a meztelensége, ezért markában a szelencével el is indul ugyanabba a helyiségbe.*
- Akkor egy csirke rendel a levesbe, ugye? *Kérdezi még menet közben visszafordulva, de választ nem vár, húslevest beszéltek meg előző nap, először azonban újra simára borotválja az arcát, meg lemossa a hasáról, amit le kell mosson, nadrágot húz és a csirkeól felé indul, a hányinger kerülgeti, sosem ölt meg még semmit és senkit, nem az a fajta, aki szereti bepiszkolni a kezét, émelyítő az érzés, hogy készül kioltani egy életet, hogy meglegyen az ebéd.
A csirkék persze nem fogadják kitörő örömmel, hogy meg akarja valaki fogni őket, ezért fertályórát elszórakozik azzal, hogy sikeresen elkapjon egyet.*
- Hidd el, nekem jobban fog ez fájni, mint neked. *Emeli fel az állatot szemmagasságba, ami ezalatt összekarmolja lábaival a karját, meg ahol éri, Tizio arca falfehér, lehunyt szemmel fog rá másik kezével is az állat nyakára, szeretné azt gondolni, hogy van akkora férfi, hogy gond nélkül ki tudja tekerni egy csirke nyakát, de valahogy mégsem sikerül elsőre, sőt másodikra sem, de eddigre már meggyötri annyira az állatot, hogy mikor kiejti a kezéből, akkor már nem képes arra, hogy elszaladjon, Tizio meg kétrét görnyedve adja ki gyomrának tartalmát, vagyis a semmit, így csak gyomorsavat öklendez fel és ezt a rendkívül dicsőséges és férfias tevékenységet végzi pár percig, de aztán nekidurálja magát és bevégzi, amit elkezdett, egy perccel később pedig falfehér arccal dobja a tetemet a konyhaasztalra.* - Kell egy szakács.
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-22 20:35:01
Üzenet elküldve: 2019-04-22 20:35:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Aggódva pillant Tiziora, mikor hirtelen oly erős szorításának gyengülését érzi. Félve emeli a fejét, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van, azonban a látvány teljesen letaglózza. Némán gyönyörködik pár pillanatig a férfi arcában, miközben ajkain halvány mosoly játszik. Még mindig nem tudja elhinni, hogy olyan szerencsés lehet, hogy most itt feküdhet mellette. Mielőtt elfordulna a törölközőért, nem bírja megállni, hogy egy apró csókot ne lopjon tőle, hol épphogy csak összeérnek ajkaik. Visszafordulva aztán szorgalmasan munkához lát, hogy megtisztítson mindent, majd boldogan fekszik vissza Tizio mellé, egyik kezével átkarolva a mellkasát, miközben magában mosolyog a köszönetnyilvánítás hallatán. Bár nem igazán így tervezte a mai reggelt, kicsit sem bánja, hogy végül így alakult. Őt magát is kifárasztották a történtek, főleg érzelmileg, mégis úgy érzi, még sosem álltak közelebb egymáshoz, mint ebben a pillanatban, ez pedig határtalan örömmel tölti el. Kis ideig ő sem szól semmit, csak szemeit lehunyva, fejét Tizio vállára hajtva pihen. Talán vissza is tudna aludni, ha hagynák, azonban mosolyogva pillant fel újra, amikor mozgást érzékel maga mellett. Ahogy Tizio fordul, úgy helyezkedik ő is közelebb, miközben ujjai a férfi mellkasáról a derekára, majd hátára siklanak, hogy még inkább magához vonja őt. Már mozdulna közelebb, hogy fejét Tizio mellkasához hajtsa, a gyengéd érintés és a bók azonban megállásra késztetik. Ahogy a férfi ujjai végigsimítanak a bőrén, kissé megrázkódik és libabőrös lesz, ám közel sem azért, mert ellenére lenne a mozdulat, éppen ellenkezőleg. Arcát eközben halvány pír futja el Tizio szavait hallva, hiszen még mindig nem tudja elhinni, hogy a férfi tényleg ezt gondolja róla*
- Te is. *suttogja, vágyakozón pillantva Tizio szemébe, ahogy ujjai a férfi arcára siklanak, ezzel próbálva nyomatékosítani, hogy tényleg komolyan gondolja, amit mond. Hamarosan azonban lejjebb csúszik a keze a férfi nyakára, megpróbálva közelebb vonni őt egy csókra, mely az előzővel ellentétben sokkal erélyesebb, ám még így is végtelenül gyengéd. Egy lassú, érzéki mozdulat, amelyre egész reggel vágyott. Ha ezt megkapja, elégedett mosollyal húzódik hátra, mikor már úgy érzi, eléggé kiélvezte a férfi ajkait*
- Talán ideje lenne felkelni... *jegyzi zavart félmosolyra húzva száját, hiszen magában azért tényleg bánja kissé, hogy ilyen sokáig az ágyban maradtak, ugyanis rengeteg teendő vár még rájuk, így meg is próbál elhúzódni, ha Tizio nem tartja vissza*
- Mit szeretnél reggelire? *kérdezi érdeklődve, ahogy kifelé kászálódik az ágyból. Bár fáj neki az elválás, be kell látnia, ha egész nap az ágyban heverésznek, akkor semmivel nem lesznek készen, pedig hamarosan ismét csak társaságuk akad, akit illene egy rendezett házban fogadniuk.*
*Aggódva pillant Tiziora, mikor hirtelen oly erős szorításának gyengülését érzi. Félve emeli a fejét, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van, azonban a látvány teljesen letaglózza. Némán gyönyörködik pár pillanatig a férfi arcában, miközben ajkain halvány mosoly játszik. Még mindig nem tudja elhinni, hogy olyan szerencsés lehet, hogy most itt feküdhet mellette. Mielőtt elfordulna a törölközőért, nem bírja megállni, hogy egy apró csókot ne lopjon tőle, hol épphogy csak összeérnek ajkaik. Visszafordulva aztán szorgalmasan munkához lát, hogy megtisztítson mindent, majd boldogan fekszik vissza Tizio mellé, egyik kezével átkarolva a mellkasát, miközben magában mosolyog a köszönetnyilvánítás hallatán. Bár nem igazán így tervezte a mai reggelt, kicsit sem bánja, hogy végül így alakult. Őt magát is kifárasztották a történtek, főleg érzelmileg, mégis úgy érzi, még sosem álltak közelebb egymáshoz, mint ebben a pillanatban, ez pedig határtalan örömmel tölti el. Kis ideig ő sem szól semmit, csak szemeit lehunyva, fejét Tizio vállára hajtva pihen. Talán vissza is tudna aludni, ha hagynák, azonban mosolyogva pillant fel újra, amikor mozgást érzékel maga mellett. Ahogy Tizio fordul, úgy helyezkedik ő is közelebb, miközben ujjai a férfi mellkasáról a derekára, majd hátára siklanak, hogy még inkább magához vonja őt. Már mozdulna közelebb, hogy fejét Tizio mellkasához hajtsa, a gyengéd érintés és a bók azonban megállásra késztetik. Ahogy a férfi ujjai végigsimítanak a bőrén, kissé megrázkódik és libabőrös lesz, ám közel sem azért, mert ellenére lenne a mozdulat, éppen ellenkezőleg. Arcát eközben halvány pír futja el Tizio szavait hallva, hiszen még mindig nem tudja elhinni, hogy a férfi tényleg ezt gondolja róla*
- Te is. *suttogja, vágyakozón pillantva Tizio szemébe, ahogy ujjai a férfi arcára siklanak, ezzel próbálva nyomatékosítani, hogy tényleg komolyan gondolja, amit mond. Hamarosan azonban lejjebb csúszik a keze a férfi nyakára, megpróbálva közelebb vonni őt egy csókra, mely az előzővel ellentétben sokkal erélyesebb, ám még így is végtelenül gyengéd. Egy lassú, érzéki mozdulat, amelyre egész reggel vágyott. Ha ezt megkapja, elégedett mosollyal húzódik hátra, mikor már úgy érzi, eléggé kiélvezte a férfi ajkait*
- Talán ideje lenne felkelni... *jegyzi zavart félmosolyra húzva száját, hiszen magában azért tényleg bánja kissé, hogy ilyen sokáig az ágyban maradtak, ugyanis rengeteg teendő vár még rájuk, így meg is próbál elhúzódni, ha Tizio nem tartja vissza*
- Mit szeretnél reggelire? *kérdezi érdeklődve, ahogy kifelé kászálódik az ágyból. Bár fáj neki az elválás, be kell látnia, ha egész nap az ágyban heverésznek, akkor semmivel nem lesznek készen, pedig hamarosan ismét csak társaságuk akad, akit illene egy rendezett házban fogadniuk.*
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-22 19:55:34
Üzenet elküldve: 2019-04-22 19:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Nemtom. Felnősz valahogy, hiszel magadról valamit, aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozik. És nem az apám miatt. Ha rajta múlt volna, akkor sosem tudom meg szerintem. De anyám csak az öcséimet szerette meg pénzt és az ékszereket.
*Az apja alatt ezúttal nem Kagan Thargodart érti, őrá továbbra sem tud úgy gondolni, mint az apjára, még akkor sem, ha így nevezi néha és főleg csak olyankor, mikor valakit fenyegetni kell. Umont is ezzel próbálta lerázni, mikor nem akarta kiengedni az erdőmélyi erődből, végtére is ijesztő fickó volt, a neve említése is sokakat megijeszt.*
- Effy én attól félek, hogy nem fogom szeretni. Hogy úgy gondolok rá, mint anyám gondolt rám. A legszörnyűbb, hogy már most is így gondolok rá. Bárcsak ne lenne.
*Félrefordítja a fejét, hogy elleplezze a könnyeit.*
- Tudom mi a megoldás. Rhéa félelme.
*Közben már a tharg birtokokon járnak, Aenae pedig a piac felé irányítja a lovát. Nem akar túl sok időt tölteni ott, megáll az első standnál, ahol lehet kapni. Átadja az árusnak (Mesélő (Meia)) a 196 aranyat, nem próbál alkudozni, túl akar esni a dolgon.
.*
- A bátyáid sokkal okosabbnak hiszik magukat, mi? Rájöttem, hogy ez idegesít Briwalban, baromi okosnak hiszi magát. A minap is úgy csinált, mintha az apám lenne, komolyan, mit képzel magáról?!
*Csöppet a bögyében van egykori szerelme is, de most nagyjából mindenki a bögyében van. Bár továbbra is elképesztő bűntudata van a Briwallal és az Effyvel történtek miatt is.*
- Nemtom, de tudnom kellett volna. Vagy sejteni. Nemtom.
*Effy vigyorog, de ő újfent elkámpicsorodik, nem akarja ezt kimondani, sem azt, hogy hülye liba, sem pedig azt, hogy terhes, noha mindkettő tökéletesen igaz rá.*
- Waldran jó ember. Bár ő lenne az apám...
- Nemtom. Felnősz valahogy, hiszel magadról valamit, aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozik. És nem az apám miatt. Ha rajta múlt volna, akkor sosem tudom meg szerintem. De anyám csak az öcséimet szerette meg pénzt és az ékszereket.
*Az apja alatt ezúttal nem Kagan Thargodart érti, őrá továbbra sem tud úgy gondolni, mint az apjára, még akkor sem, ha így nevezi néha és főleg csak olyankor, mikor valakit fenyegetni kell. Umont is ezzel próbálta lerázni, mikor nem akarta kiengedni az erdőmélyi erődből, végtére is ijesztő fickó volt, a neve említése is sokakat megijeszt.*
- Effy én attól félek, hogy nem fogom szeretni. Hogy úgy gondolok rá, mint anyám gondolt rám. A legszörnyűbb, hogy már most is így gondolok rá. Bárcsak ne lenne.
*Félrefordítja a fejét, hogy elleplezze a könnyeit.*
- Tudom mi a megoldás. Rhéa félelme.
*Közben már a tharg birtokokon járnak, Aenae pedig a piac felé irányítja a lovát. Nem akar túl sok időt tölteni ott, megáll az első standnál, ahol lehet kapni. Átadja az árusnak (Mesélő (Meia)) a 196 aranyat, nem próbál alkudozni, túl akar esni a dolgon.
.*- A bátyáid sokkal okosabbnak hiszik magukat, mi? Rájöttem, hogy ez idegesít Briwalban, baromi okosnak hiszi magát. A minap is úgy csinált, mintha az apám lenne, komolyan, mit képzel magáról?!
*Csöppet a bögyében van egykori szerelme is, de most nagyjából mindenki a bögyében van. Bár továbbra is elképesztő bűntudata van a Briwallal és az Effyvel történtek miatt is.*
- Nemtom, de tudnom kellett volna. Vagy sejteni. Nemtom.
*Effy vigyorog, de ő újfent elkámpicsorodik, nem akarja ezt kimondani, sem azt, hogy hülye liba, sem pedig azt, hogy terhes, noha mindkettő tökéletesen igaz rá.*
- Waldran jó ember. Bár ő lenne az apám...
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-22 13:19:07
Üzenet elküldve: 2019-04-22 13:19:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Mit műveltél velem, te lány?~ *Próbál észhez térni, csak képtelen erre még annak ellenére is, hogy a vére már visszaáramlott az agyába, ha ez nem lenne elég, hát moccanni sem bír, de még arra is képtelen, hogy szemeit kinyissa, mintha ólomsúlyok nehezednének valamennyi végtagjára, de még fekete pilláira is. Ölelése épp olyan erőtlen, mint ő maga, ez már régen nem a reggeli álmosság, hanem valami egészen más, egy bizonyosfajta fáradtság, ami a kielégülés után telepszik rá, amiből tegnap óta kijutott neki jó pár, csoda ha teljesen kifacsarnak érzi magát? ~Kiszipolyozol.~ Résnyire nyitott szemmel követi a lány mozdulatait, ahogyan a törülközőt igyekszik megkaparintani. ~Ah lemostam volna később.~ Szólni sincsen egyelőre ereje, nemhogy kivenni Nava kezéből a törülközőt, hogy saját maga törölgesse meg a hasát, hiszen a lecsurgó csepp sem zavarta annyira, hogy tegyen ellene.*
- Én köszönöm. *Suttogja válaszul, hangja még mindig rekedtes, mintha nehezére esne beszélni és tényleg nehezére is esik, viszont a gondtalan lebegésnek lassan vége szakad, ugyanis kezd lassan eszmélni, hogy hol is van és mennyi olyan dolga van, amikre régen nem is gondolt. ~Ha otthon lennénk, akkor egész nap ki sem szállnánk az ágyból.~ Pár hónappal ezelőtt valóban gondtalan volt az élete, legalábbis nem kellett olyan dolgokkal foglalkoznia, mint a szennyes vagy, hogy az ebédre felszolgált húslevesbe való csirke jelenleg még odakinn kapirgál. ~Még egy kicsit kiélvezlek.~ Lassan visszatér az erő is a testébe, így az oldalára fordul, hogy így simulhasson hozzá Navához, végre a szemét is sikerül kinyitnia, így némán bámulja a lányt. ~Annyira ártatlan vagy és én úgy elrontalak.~ Keze, mely az imént még a lányt segítette, most megemelkedik, ujjai annyira finoman érnek Nava bőréhez, mintha csak valami lágy, tavaszi szellő simogatná.*
- Csodálatos vagy.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Mit műveltél velem, te lány?~ *Próbál észhez térni, csak képtelen erre még annak ellenére is, hogy a vére már visszaáramlott az agyába, ha ez nem lenne elég, hát moccanni sem bír, de még arra is képtelen, hogy szemeit kinyissa, mintha ólomsúlyok nehezednének valamennyi végtagjára, de még fekete pilláira is. Ölelése épp olyan erőtlen, mint ő maga, ez már régen nem a reggeli álmosság, hanem valami egészen más, egy bizonyosfajta fáradtság, ami a kielégülés után telepszik rá, amiből tegnap óta kijutott neki jó pár, csoda ha teljesen kifacsarnak érzi magát? ~Kiszipolyozol.~ Résnyire nyitott szemmel követi a lány mozdulatait, ahogyan a törülközőt igyekszik megkaparintani. ~Ah lemostam volna később.~ Szólni sincsen egyelőre ereje, nemhogy kivenni Nava kezéből a törülközőt, hogy saját maga törölgesse meg a hasát, hiszen a lecsurgó csepp sem zavarta annyira, hogy tegyen ellene.*
- Én köszönöm. *Suttogja válaszul, hangja még mindig rekedtes, mintha nehezére esne beszélni és tényleg nehezére is esik, viszont a gondtalan lebegésnek lassan vége szakad, ugyanis kezd lassan eszmélni, hogy hol is van és mennyi olyan dolga van, amikre régen nem is gondolt. ~Ha otthon lennénk, akkor egész nap ki sem szállnánk az ágyból.~ Pár hónappal ezelőtt valóban gondtalan volt az élete, legalábbis nem kellett olyan dolgokkal foglalkoznia, mint a szennyes vagy, hogy az ebédre felszolgált húslevesbe való csirke jelenleg még odakinn kapirgál. ~Még egy kicsit kiélvezlek.~ Lassan visszatér az erő is a testébe, így az oldalára fordul, hogy így simulhasson hozzá Navához, végre a szemét is sikerül kinyitnia, így némán bámulja a lányt. ~Annyira ártatlan vagy és én úgy elrontalak.~ Keze, mely az imént még a lányt segítette, most megemelkedik, ujjai annyira finoman érnek Nava bőréhez, mintha csak valami lágy, tavaszi szellő simogatná.*
- Csodálatos vagy.
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-22 11:23:43
Üzenet elküldve: 2019-04-22 11:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár nem jelentené ki teljes bizonyossággal, a férfi reakcióiból azt szűri le, annyira mégsem lehet ügyetlen. Teljesen más az élmény így távolabbról szemlélve, mint amikor tényleg együtt vannak. Ahogy Tizio egyre sűrűsödő sóhajait és lélegzetvételének egyre gyorsuló ütemét hallja, még mindig elképeszti, milyen heves reakciót tud kiváltani belőle, ez a tudat pedig egy kis magabiztosságot ad neki, hogy tovább folytassa eddigi tevékenységét. Engedelmesen mozdítja a lábát, ahogy a férfi érintését érzi, csak hogy még jobban összefonódhassanak, miközben további csókokkal igyekszik fokozni a hangulatot, ezúttal kissé feljebb haladva a férfi nyakára. Ezen művelet közben akaratlanul is kissé szorosabban simul hozzá, nehogy lemaradjon bármiről, ami Tizioval történik, aggodalmaitól ugyanis továbbra sem tud szabadulni, így feszülten figyel mindenre, amiből leszűrheti, mennyire halad jó avagy rossz úton. Egyszerre érzi magát külső szemlélőnek és aktív résztvevőnek, ez a furcsa kettősség pedig lehetőséget ad rá, hogy már menet közben észrevegye és megpróbálja kijavítani hibáit. Csak akkor könnyebbül meg kissé, mikor munkálkodása sikerességének kézzelfogható eredményét látja. Ahogy újra a sajátján érzi a férfi kezét, megérti a szándékát, és nem mozgatja többé ujjait, se más testrészét, csak hagyja, hogy Tizio úgy ölelje és szorítsa, ahogy szeretné, hiszen ő tudja, mire van most leginkább szüksége. Csendben vár, míg a férfinak sikerül megnyugodnia, miközben magában a megjegyzésén mereng. Fogalma sincs róla, hogy ez most jót jelent-e, vagy sem, és a legszívesebben megkérdezné, milyen teljesítményt nyújtott, azonban ő is érzi, milyen ostobán is hangzana ez a kérdés, így inkább nem szól semmit, csak szorosan hozzábújik, elmosolyodva, ahogy a férfi a hajába csókol. Nem akaródzik elmozdulnia, azonban mikor úgy véli, Tizionak sikerült lecsillapodnia annyira, hogy nyugodtan elhúzódhasson tőle, hátrafordul és távolabbi karját kinyújtva a törölköző után kezd kutatni, amit előző este az ágy mellett hagyott. Ha ujjaival sikerül elérnie, gyorsan magához ragadja, hogy letörölgesse, amit szükséges, vagy odanyújtsa Tizionak, ha inkább ő szeretné ezt csinálni, majd visszafekszik mellé*
- Köszönöm, hogy megmutattad! *suttogja, miközben nyakát nyújtva próbál egy csókot nyomni Tizio arcára. Habozik picit, szólni akarna, de aztán mégsem szól semmit, csak érdeklődéssel vegyes aggodalommal pillant a férfira, vajon mond-e valamit arról, mennyire csinálta jól vagy hogy szeretné-e, ha máskor is ezt tenné.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár nem jelentené ki teljes bizonyossággal, a férfi reakcióiból azt szűri le, annyira mégsem lehet ügyetlen. Teljesen más az élmény így távolabbról szemlélve, mint amikor tényleg együtt vannak. Ahogy Tizio egyre sűrűsödő sóhajait és lélegzetvételének egyre gyorsuló ütemét hallja, még mindig elképeszti, milyen heves reakciót tud kiváltani belőle, ez a tudat pedig egy kis magabiztosságot ad neki, hogy tovább folytassa eddigi tevékenységét. Engedelmesen mozdítja a lábát, ahogy a férfi érintését érzi, csak hogy még jobban összefonódhassanak, miközben további csókokkal igyekszik fokozni a hangulatot, ezúttal kissé feljebb haladva a férfi nyakára. Ezen művelet közben akaratlanul is kissé szorosabban simul hozzá, nehogy lemaradjon bármiről, ami Tizioval történik, aggodalmaitól ugyanis továbbra sem tud szabadulni, így feszülten figyel mindenre, amiből leszűrheti, mennyire halad jó avagy rossz úton. Egyszerre érzi magát külső szemlélőnek és aktív résztvevőnek, ez a furcsa kettősség pedig lehetőséget ad rá, hogy már menet közben észrevegye és megpróbálja kijavítani hibáit. Csak akkor könnyebbül meg kissé, mikor munkálkodása sikerességének kézzelfogható eredményét látja. Ahogy újra a sajátján érzi a férfi kezét, megérti a szándékát, és nem mozgatja többé ujjait, se más testrészét, csak hagyja, hogy Tizio úgy ölelje és szorítsa, ahogy szeretné, hiszen ő tudja, mire van most leginkább szüksége. Csendben vár, míg a férfinak sikerül megnyugodnia, miközben magában a megjegyzésén mereng. Fogalma sincs róla, hogy ez most jót jelent-e, vagy sem, és a legszívesebben megkérdezné, milyen teljesítményt nyújtott, azonban ő is érzi, milyen ostobán is hangzana ez a kérdés, így inkább nem szól semmit, csak szorosan hozzábújik, elmosolyodva, ahogy a férfi a hajába csókol. Nem akaródzik elmozdulnia, azonban mikor úgy véli, Tizionak sikerült lecsillapodnia annyira, hogy nyugodtan elhúzódhasson tőle, hátrafordul és távolabbi karját kinyújtva a törölköző után kezd kutatni, amit előző este az ágy mellett hagyott. Ha ujjaival sikerül elérnie, gyorsan magához ragadja, hogy letörölgesse, amit szükséges, vagy odanyújtsa Tizionak, ha inkább ő szeretné ezt csinálni, majd visszafekszik mellé*
- Köszönöm, hogy megmutattad! *suttogja, miközben nyakát nyújtva próbál egy csókot nyomni Tizio arcára. Habozik picit, szólni akarna, de aztán mégsem szól semmit, csak érdeklődéssel vegyes aggodalommal pillant a férfira, vajon mond-e valamit arról, mennyire csinálta jól vagy hogy szeretné-e, ha máskor is ezt tenné.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-21 18:55:22
Üzenet elküldve: 2019-04-21 18:55:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio számára nem ez az első alkalom, hogy nő ilyesmit csinál vele, mégis sokkal gyorsabban közeleg a vég, mint eddig bármikor, mikor hivatásosakra bízta magát. ~Lábszárfekély! Végbélsipoly! Lószar!~ Próbál mindenféle lankasztó dolgokra gondolni, hátha azzal elnyújthatja az élvezeteket, mellkasa egyre sűrűbben emelkedik és süllyed, de légzése mégis egyenetlennek tűnik, mivel sűrűn megtörik a sóhajok és nyögések, zihálásán nem segít az sem, hogy Nava csókolgatni kezdi. ~Lábszárfekély, kibaszott lábszárfekély.~ A lányhoz közelebbi lábát felhúzza, rákulcsolja a lányéra, a keze, amelyik eddig Nava kezén volt, immáron ernyedten hever, csak néha szorul ökölbe, de egy idő után már a lepedőt markolja maga mellett. ~Végbélsipoly.~ Sajnos eljön az pillanat, mikor már tényleg nem bírja tovább, felhördül, teste összerándul, a lepedőt markoló keze újra a lányéra fonódik, hogy amaz ne tudja tovább mozgatni a magáét, rá is szorít, hogy tényleg ne mozoghasson tovább, túl érzékeny most ahhoz, talán nem is esne már jól. ~Francba már.~ Résnyire nyílt szájjal zihál, magához szorítja a lányt, biccenti a fejét, hogy orrát Nava hajába fúrhassa, légzése még mindig felületes, de lassan kezd rendeződni a pulzusa, elereszti már a lány kezét, karja ismét maga mellé hullik, teljesen erőtlennek érzi magát.*
- Kamaszfiúknak van vége ilyen hamar. *Suttogja rekedt hangon, belecsókol a lány hajába. ~Mit művelsz velem, te lány? Te tehetsz erről.~ A lányhoz fűződő gyengéd érzelmei azok, amik az idő előtti véget elhozták, de ezt egyelőre még magának sem vallja be, megannyi nővel a háta mögött azt gondolta, hogy a végtelenségig bírná, de most erre nagyon rácáfolt, hasizma akaratlanul feszül be, mikor egy csepp a hasán úgy dönt, hogy lecsorog oldalra, csiklandós az érzés, de mégis képtelen megmoccanni, hogy elkenje és ezzel elejét vegye ennek a kissé zavaró érzetnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio számára nem ez az első alkalom, hogy nő ilyesmit csinál vele, mégis sokkal gyorsabban közeleg a vég, mint eddig bármikor, mikor hivatásosakra bízta magát. ~Lábszárfekély! Végbélsipoly! Lószar!~ Próbál mindenféle lankasztó dolgokra gondolni, hátha azzal elnyújthatja az élvezeteket, mellkasa egyre sűrűbben emelkedik és süllyed, de légzése mégis egyenetlennek tűnik, mivel sűrűn megtörik a sóhajok és nyögések, zihálásán nem segít az sem, hogy Nava csókolgatni kezdi. ~Lábszárfekély, kibaszott lábszárfekély.~ A lányhoz közelebbi lábát felhúzza, rákulcsolja a lányéra, a keze, amelyik eddig Nava kezén volt, immáron ernyedten hever, csak néha szorul ökölbe, de egy idő után már a lepedőt markolja maga mellett. ~Végbélsipoly.~ Sajnos eljön az pillanat, mikor már tényleg nem bírja tovább, felhördül, teste összerándul, a lepedőt markoló keze újra a lányéra fonódik, hogy amaz ne tudja tovább mozgatni a magáét, rá is szorít, hogy tényleg ne mozoghasson tovább, túl érzékeny most ahhoz, talán nem is esne már jól. ~Francba már.~ Résnyire nyílt szájjal zihál, magához szorítja a lányt, biccenti a fejét, hogy orrát Nava hajába fúrhassa, légzése még mindig felületes, de lassan kezd rendeződni a pulzusa, elereszti már a lány kezét, karja ismét maga mellé hullik, teljesen erőtlennek érzi magát.*
- Kamaszfiúknak van vége ilyen hamar. *Suttogja rekedt hangon, belecsókol a lány hajába. ~Mit művelsz velem, te lány? Te tehetsz erről.~ A lányhoz fűződő gyengéd érzelmei azok, amik az idő előtti véget elhozták, de ezt egyelőre még magának sem vallja be, megannyi nővel a háta mögött azt gondolta, hogy a végtelenségig bírná, de most erre nagyon rácáfolt, hasizma akaratlanul feszül be, mikor egy csepp a hasán úgy dönt, hogy lecsorog oldalra, csiklandós az érzés, de mégis képtelen megmoccanni, hogy elkenje és ezzel elejét vegye ennek a kissé zavaró érzetnek.*
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-21 17:43:42
Üzenet elküldve: 2019-04-21 17:43:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérését követően ismét csak hallgatással találja szemben magát, ami idegőrlőbb, mint a nyílt elutasítás. Mikor Tizio végre rápillant, csak még rosszabbul érzi magát, és ismét kezd elpirulni kissé, mintha csak valami rosszat tett volna. Ez a némaság kezdi megőrjíteni, agya pedig számtalan rémképpel ijesztgeti, hogy teljesen félreértette a férfi szándékait, hogy Tizio nem ezt várta tőle, nem ezt kellett volna tennie vagy mondania. Egyre inkább az az érzése, bolondot csinál magából, és már azon gondolkodik, hogy visszavonulót fúj és bocsánatot kér. Már mozdítaná is a kezét, hogy elhúzza, mikor újra Tizio ujjait érzi a sajátjain. Önkéntelenül is elmosolyodik picit, miközben igyekszik figyelni a rendhagyó lecke minden pillanatára. Ezt is csak úgy fogja fel, mint bármely más tanulnivalót és ennek megfelelően koncentrál és jegyzetel mentálisan, hogy később is emlékezzen rá, mit hogyan kell csinálnia. Tizio szavai viszont kizökkentik ebből az állapotból, így egy pillanatra meg is akad a mozdulatban, azonban hamar igyekszik onnan folytatni, ahol abbahagyta. Hiába a nyugtatónak szánt kijelentés, így sem tudja elhinni, hogy nem tud olyasmit csinálni, amit a férfi ne élvezne, ezért eleinte csak óvatosan dolgozik, határozottan örülve az irányításnak. A következő megjegyzés hallatán csak tovább mélyül mosolya. Ajkai már nyílnak, hogy hasonlóan kedves szavakkal fejezze ki, mennyire is szereti Tiziot, azonban meggondolja magát. Úgy érzi, ez egy túlságosan intim pillanat kettejük között, ahol már nincs szükség szavakra, így inkább kissé oldalra fordítja a fejét, és ajkainak más hasznát véve pár apró csókkal illeti a férfi bőrét a kulcscsontja tájékán, miközben lelkesen gyakorolja tovább, amit Tizio mutat neki. Megijed azonban kissé, mikor eljön a pillanat, ahonnan egyedül kell boldogulnia, érintése árnyalatnyit bizonytalanabbá válik, azonban igyekszik hamar összeszedni magát és kicsit határozottabban folytatni, szorgalmasan próbálgatva az előbb megismert mozdulatokat. Míg a férfi boldoggá tételén ügyködik, kíváncsian figyel Tizio testének minden apró jelzésére, melyik érintése igazán kedvére való, és hogy vajon állításának megfelelően tényleg nem tud olyat tenni, ami ne lenne jó neki, vagy netalán, még ha annyira igyekszik is ezt elkerülni, mégiscsak sikerül mellényúlnia.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérését követően ismét csak hallgatással találja szemben magát, ami idegőrlőbb, mint a nyílt elutasítás. Mikor Tizio végre rápillant, csak még rosszabbul érzi magát, és ismét kezd elpirulni kissé, mintha csak valami rosszat tett volna. Ez a némaság kezdi megőrjíteni, agya pedig számtalan rémképpel ijesztgeti, hogy teljesen félreértette a férfi szándékait, hogy Tizio nem ezt várta tőle, nem ezt kellett volna tennie vagy mondania. Egyre inkább az az érzése, bolondot csinál magából, és már azon gondolkodik, hogy visszavonulót fúj és bocsánatot kér. Már mozdítaná is a kezét, hogy elhúzza, mikor újra Tizio ujjait érzi a sajátjain. Önkéntelenül is elmosolyodik picit, miközben igyekszik figyelni a rendhagyó lecke minden pillanatára. Ezt is csak úgy fogja fel, mint bármely más tanulnivalót és ennek megfelelően koncentrál és jegyzetel mentálisan, hogy később is emlékezzen rá, mit hogyan kell csinálnia. Tizio szavai viszont kizökkentik ebből az állapotból, így egy pillanatra meg is akad a mozdulatban, azonban hamar igyekszik onnan folytatni, ahol abbahagyta. Hiába a nyugtatónak szánt kijelentés, így sem tudja elhinni, hogy nem tud olyasmit csinálni, amit a férfi ne élvezne, ezért eleinte csak óvatosan dolgozik, határozottan örülve az irányításnak. A következő megjegyzés hallatán csak tovább mélyül mosolya. Ajkai már nyílnak, hogy hasonlóan kedves szavakkal fejezze ki, mennyire is szereti Tiziot, azonban meggondolja magát. Úgy érzi, ez egy túlságosan intim pillanat kettejük között, ahol már nincs szükség szavakra, így inkább kissé oldalra fordítja a fejét, és ajkainak más hasznát véve pár apró csókkal illeti a férfi bőrét a kulcscsontja tájékán, miközben lelkesen gyakorolja tovább, amit Tizio mutat neki. Megijed azonban kissé, mikor eljön a pillanat, ahonnan egyedül kell boldogulnia, érintése árnyalatnyit bizonytalanabbá válik, azonban igyekszik hamar összeszedni magát és kicsit határozottabban folytatni, szorgalmasan próbálgatva az előbb megismert mozdulatokat. Míg a férfi boldoggá tételén ügyködik, kíváncsian figyel Tizio testének minden apró jelzésére, melyik érintése igazán kedvére való, és hogy vajon állításának megfelelően tényleg nem tud olyat tenni, ami ne lenne jó neki, vagy netalán, még ha annyira igyekszik is ezt elkerülni, mégiscsak sikerül mellényúlnia.*
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-21 09:20:58
Üzenet elküldve: 2019-04-21 09:20:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Miután fegyvereit az engedélyre szépen letette az asztal mellé, szinte azonnal magyarázkodni kényszerül hatalmas szája miatt.*
- Tudom, hogy nem piszkos... nem úgy értettem, csak ilyen szava járás... mindegy. *Legyint.* Amúgy szeretem az állatokat, soha nem bántanék egyet sem. *Vonja meg a vállát, miközben a felkínált almabort egy biccentéssel átveszi a férfitól.*
- Köszönöm. És egészségünkre! *Bólint vissza, s ha kínálják, hát koccint a férfiakkal, aztán, ahogy sikerül kényelembe helyezi magát, de csak összefűzött lábakkal a földre ül.*
- Ez igazán jófajta ba... borzasztóan ízletes. *Harapja el a káromkodást, mert hát hallotta, hogy gyerekek is tartózkodnak a házban, nem akar ráijeszteni senkire. Mélán körbenéz, aztán a feltett kérdésre rögvest válaszol, hisz nincs titkolni valója.*
- Csak innen a kikötőből, őr vagyok a Sellőházban. Szabadságomat töltöm, ezen a vidéken még soha nem jártam, gondoltam körbenézek... meg hát... a főnök mindig azt mondja kapcsolatokat kell építeni, én meg erre azt mondom, aki basz... öhm... aki szeretné magát egy kicsit jól érezni, az úgyis eljön arra. *Magyarázza.* Ott a sok luv... szóval ott gyönyörű leányok lesik minden kívánságodat és térdeln... és szolgálják ki minden igényét az embernek. *Megrázza a fejét, kicsit konszolidálódnia kell, esze ágában sincs faragatlanságával a további bor elejét venni.*
- Learon, mondja, ez az egész porta az öné? *Néz körbe ismét, s amerre szem ellát gondosan gondozott földek, talán gyümölcsfák, amiből a bor is származik. Kedves ház, jóravaló személyzet.*
- Ugyan nem értek hozzá, de azt kell mondjam, tetszik ez a hely, igazán megdolgozhatott érte. *Dicséri meg kupáját megemelve, s behúzva a benne lévő maradékot, hogy aztán cuppogó szájjal, bociszemekkel tartsa csak úgy mellékesen kissé közelebb, hátha csurran-cseppen még.*
//Derin-birtok//
*Miután fegyvereit az engedélyre szépen letette az asztal mellé, szinte azonnal magyarázkodni kényszerül hatalmas szája miatt.*
- Tudom, hogy nem piszkos... nem úgy értettem, csak ilyen szava járás... mindegy. *Legyint.* Amúgy szeretem az állatokat, soha nem bántanék egyet sem. *Vonja meg a vállát, miközben a felkínált almabort egy biccentéssel átveszi a férfitól.*
- Köszönöm. És egészségünkre! *Bólint vissza, s ha kínálják, hát koccint a férfiakkal, aztán, ahogy sikerül kényelembe helyezi magát, de csak összefűzött lábakkal a földre ül.*
- Ez igazán jófajta ba... borzasztóan ízletes. *Harapja el a káromkodást, mert hát hallotta, hogy gyerekek is tartózkodnak a házban, nem akar ráijeszteni senkire. Mélán körbenéz, aztán a feltett kérdésre rögvest válaszol, hisz nincs titkolni valója.*
- Csak innen a kikötőből, őr vagyok a Sellőházban. Szabadságomat töltöm, ezen a vidéken még soha nem jártam, gondoltam körbenézek... meg hát... a főnök mindig azt mondja kapcsolatokat kell építeni, én meg erre azt mondom, aki basz... öhm... aki szeretné magát egy kicsit jól érezni, az úgyis eljön arra. *Magyarázza.* Ott a sok luv... szóval ott gyönyörű leányok lesik minden kívánságodat és térdeln... és szolgálják ki minden igényét az embernek. *Megrázza a fejét, kicsit konszolidálódnia kell, esze ágában sincs faragatlanságával a további bor elejét venni.*
- Learon, mondja, ez az egész porta az öné? *Néz körbe ismét, s amerre szem ellát gondosan gondozott földek, talán gyümölcsfák, amiből a bor is származik. Kedves ház, jóravaló személyzet.*
- Ugyan nem értek hozzá, de azt kell mondjam, tetszik ez a hely, igazán megdolgozhatott érte. *Dicséri meg kupáját megemelve, s behúzva a benne lévő maradékot, hogy aztán cuppogó szájjal, bociszemekkel tartsa csak úgy mellékesen kissé közelebb, hátha csurran-cseppen még.*
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-21 06:00:45
Üzenet elküldve: 2019-04-21 06:00:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Khul a kezdeti szimpatikusság rögtön próbálja eltüntetni amikor elkezdi szidni Learon kutyáját. Ez öreg hiba és még senki nem követte el, de a pásztor először arra gondol, hogy valami nyelvbotlás volt, így igyekszik teret hagyni a férfinak, hogy javíthassa hibáját.*
-Nem szutykos! Jól látod, hogy tiszta és jóravaló kutya! Harap ez! Harapja azt, aki megérdemli! *Azonban az idegen még nem adta jelét, hogy Naykának meg kéne harapnia, szóval az eb nem is teszi, hanem csöndben odavonul gazdája lábához gyanúsan méregetve Khult.*
-Nahát! Akkor egészségünkre! *Ad át egy kupa almabort a férfinak. Learon borát eddig még csak dicsérték, szóval panasz nem lehet rá.*
-Tegyed, tegyed! Az iváshoz úgysem kell fegyver, ugyebár! *Ezután kezet nyújt a bemutatkozónak, akinek rögtön egy kérdést is feltesz miután összekoccintották a kupákat.*
-És mondja csak Khul, honnan keveredett ide a thargok birtokaira? Mert azt elsőre megmondom, hogy nem idevalósi! *Persze régebben voltak ilyen beszédű emberek, mint ő, de évek óta nem hallott ennyire barbár beszédmódot és azt sem gondolná, hogy valami városi menekült, aki ide érkezett menedékért, hiszen a városiakhoz képest meg túl suttyónak tűnik. A városiak nem szoktak ennyire neveletlenek lenni.* ~Ugyan Learon, láttál már te cifrábbakat is, nem igaz? Bármi megtörténhet!~
//Derin-birtok//
*Khul a kezdeti szimpatikusság rögtön próbálja eltüntetni amikor elkezdi szidni Learon kutyáját. Ez öreg hiba és még senki nem követte el, de a pásztor először arra gondol, hogy valami nyelvbotlás volt, így igyekszik teret hagyni a férfinak, hogy javíthassa hibáját.*
-Nem szutykos! Jól látod, hogy tiszta és jóravaló kutya! Harap ez! Harapja azt, aki megérdemli! *Azonban az idegen még nem adta jelét, hogy Naykának meg kéne harapnia, szóval az eb nem is teszi, hanem csöndben odavonul gazdája lábához gyanúsan méregetve Khult.*
-Nahát! Akkor egészségünkre! *Ad át egy kupa almabort a férfinak. Learon borát eddig még csak dicsérték, szóval panasz nem lehet rá.*
-Tegyed, tegyed! Az iváshoz úgysem kell fegyver, ugyebár! *Ezután kezet nyújt a bemutatkozónak, akinek rögtön egy kérdést is feltesz miután összekoccintották a kupákat.*
-És mondja csak Khul, honnan keveredett ide a thargok birtokaira? Mert azt elsőre megmondom, hogy nem idevalósi! *Persze régebben voltak ilyen beszédű emberek, mint ő, de évek óta nem hallott ennyire barbár beszédmódot és azt sem gondolná, hogy valami városi menekült, aki ide érkezett menedékért, hiszen a városiakhoz képest meg túl suttyónak tűnik. A városiak nem szoktak ennyire neveletlenek lenni.* ~Ugyan Learon, láttál már te cifrábbakat is, nem igaz? Bármi megtörténhet!~
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-20 22:40:24
Üzenet elküldve: 2019-04-20 22:40:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio pár pillanatig lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon Nava elsírja-e magát. ~Könyörgöm ne bőgj, azzal nem tudok mit kezdeni.~ Egy pillantással méri fel a menekülőútvonalakat, ha esetleg tényleg beütne a krach és a lány sírni kezdene, a levegőt is visszatartja egy töredékpillanatig, aztán ki is szökik a tüdejéből ez a levegő, mikor úgy tűnik, hogy túllendültek ezen.
Tizio lelki nyugalma hamar helyre is billen, pláne, hogy a lány hozzásimul és már minden úgy történik, ahogyan eredetileg azt szerette volna, a lány keze a lényegre tapint, teljesen elégedett, elégedettségének önkénytelenül is egy nyögéssel ad hangot. De Nava megint megtöri a varázst, Tizio úgy is forgatja a szemét, hogy még nem nyitja ki őket, de aztán csak a lányra néz, majdnem megcsóválja a fejét, de aztán mégsem teszi. ~Feladod a leckét ma reggel, kislány.~ Tizio komoly kínban van, mert tényleg nem szeretett volna többet annál, mint ami végül megtörtént, viszont Nava szavai szinte kérlelők, hogy mutassa meg neki, hogy hogyan is "kezdjen neki". Nem szól végül egy szót sem, keze újra a lány kezén van, mozgatja a lányéval együtt, újra lehunyja a szemeit.*
- Nem tudsz olyat csinálni, ami ne lenne jó. ~Pedig sosem kértem volna tőled.~ *Mormolja halkan, elakadó légvétellel, még mindig nagyon izgatja a lány tapasztalatlansága és tétova mozdulatai.* - Édes vagy. *Tizio nagyon jól ismeri a saját testét, tudja, hogy neki mi a jó, így könnyedén vezeti a lányt azon az úton, hogy felfedezhesse ő is, amit Tizio már jól tud, ő pedig átadja magát egy érzésnek, annyira egy idő után újra elengedi Nava kezét és mélyeket lélegezve próbálja késleltetni az elkerülhetetlent és egyelőre sikerrel is áll ellent. ~A szakácsnő ráncos tokája. A szakácsnő ráncos tokája. A szakácsnő ráncos tokája. Lószar. Lószar. A szakácsnő ráncos tokája.~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio pár pillanatig lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon Nava elsírja-e magát. ~Könyörgöm ne bőgj, azzal nem tudok mit kezdeni.~ Egy pillantással méri fel a menekülőútvonalakat, ha esetleg tényleg beütne a krach és a lány sírni kezdene, a levegőt is visszatartja egy töredékpillanatig, aztán ki is szökik a tüdejéből ez a levegő, mikor úgy tűnik, hogy túllendültek ezen.
Tizio lelki nyugalma hamar helyre is billen, pláne, hogy a lány hozzásimul és már minden úgy történik, ahogyan eredetileg azt szerette volna, a lány keze a lényegre tapint, teljesen elégedett, elégedettségének önkénytelenül is egy nyögéssel ad hangot. De Nava megint megtöri a varázst, Tizio úgy is forgatja a szemét, hogy még nem nyitja ki őket, de aztán csak a lányra néz, majdnem megcsóválja a fejét, de aztán mégsem teszi. ~Feladod a leckét ma reggel, kislány.~ Tizio komoly kínban van, mert tényleg nem szeretett volna többet annál, mint ami végül megtörtént, viszont Nava szavai szinte kérlelők, hogy mutassa meg neki, hogy hogyan is "kezdjen neki". Nem szól végül egy szót sem, keze újra a lány kezén van, mozgatja a lányéval együtt, újra lehunyja a szemeit.*
- Nem tudsz olyat csinálni, ami ne lenne jó. ~Pedig sosem kértem volna tőled.~ *Mormolja halkan, elakadó légvétellel, még mindig nagyon izgatja a lány tapasztalatlansága és tétova mozdulatai.* - Édes vagy. *Tizio nagyon jól ismeri a saját testét, tudja, hogy neki mi a jó, így könnyedén vezeti a lányt azon az úton, hogy felfedezhesse ő is, amit Tizio már jól tud, ő pedig átadja magát egy érzésnek, annyira egy idő után újra elengedi Nava kezét és mélyeket lélegezve próbálja késleltetni az elkerülhetetlent és egyelőre sikerrel is áll ellent. ~A szakácsnő ráncos tokája. A szakácsnő ráncos tokája. A szakácsnő ráncos tokája. Lószar. Lószar. A szakácsnő ráncos tokája.~*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-20 19:54:44
Üzenet elküldve: 2019-04-20 19:54:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Behunyja egy pillanatra a szemét, ahogy Tizio érintését érzi az arcán. Ekkor a legnehezebb visszatartania a könnyeket, azonban lassan megrázza a fejét, hogy jelezze, nem, nem fog sírni. Ezen elhatározásához sikerül is tartania magát, a beszédhez azonban még nem érzi elég erősnek magát, így a következő kérdésekre is csak szavak nélkül, egy apró bólintással válaszol. Pontosan ettől tartott, még ha nem is sikerült egyértelműen kifejeznie magát az előbb, így igazán örül, hogy a férfi az elmotyogott félszavakból is megérti aggályait, bár ettől még közel sem aggódik kevésbé, ez pedig úgy tűnik, a másiknak is szemet szúr. Csak egy zavart, bizonytalan mosollyal és vállrándítással felel az újabb megjegyzésre. Tagadhatatlan, hogy sokat aggódik és még többet sajnálkozik, ezek a szokások azonban olyan mélyen rögzültek benne, hogy nem tud egykönnyen változtatni rajtuk, hiába igyekszik. Megkönnyebbül azonban kissé, hiszen Tizio szavaiból nem csak azt veszi ki, hogy a férfi tisztában van ezen hibáival, hanem hogy képes így is elfogadni és szeretni őt. Ez a felismerés, bár igencsak boldogító, azzal is jár, hogy csak még rosszabbul érzi magát korábbi viselkedése miatt, hihetetlenül ostobának tartva magát, ahogy visszabújik a férfihoz. Egy pillanatra belefúrja arcát Tizio vállába, mélyen beszívva az illatát, miközben oltalmat keresve még a korábbinál is szorosabban simul hozzá, csak hogy aztán kissé eltávolodva felvegye az eredeti pozíciót, ahogy nem sokkal ezelőtt feküdtek. Ezúttal kicsit se tiltakozik az ellen, hogy Tizio irányítsa a kezét, különös megnyugvást lelve abban a tényben, hogy végig sajátjain érzi a férfi ujjait. Bár meglepi a pár pillanat alatt lejátszódó változás, továbbra sem húzza el a kezét, helyette ujjaival igyekszik feltérképezni az ismeretlen területet, miközben Tizio apró jelzéseire figyel, hogyan viszonyul finom mozdulataihoz. Az elhangzó szavaktól azonban ismét végtelenül butának érzi magát, amiért így túlreagálta a helyzetet, hisz a férfi csak egy gyengéd érintést szeretett volna, ő pedig ezt is ódzkodott megadni neki. A következő megjegyzések viszont egyenesen fájnak neki, hiszen bár előre látta a hibát, és minden erejével azon dolgozott, hogy elkerülje, mégsem járt sikerrel. Tartott tőle, hogy előbb-utóbb eljön ez a pillanat, hogy Tizio nem fogja elmondani neki, mit szeretne, inkább nem kér tőle semmit, mert megunja az ügyetlenségét. Bár nem emeli fel a fejét, mégis kicsit feljebb hajtja azt, hogy a lehetőségekhez képest a férfi szemébe nézhessen*
- De szeretnék. Kérlek! *suttogja halkan, arcán a teljes odaadás kifejezésével és csipetnyi félelemmel pillantva Tiziora. Nincs olyan, amit ne tenne meg a férfiért és szeretné, ha ezzel a másik is tisztában lenne. ~ Mondd el, kérlek, mire vágysz! Mutasd meg... ~ gondolja magában, míg Tizio válaszára vár.*
*Behunyja egy pillanatra a szemét, ahogy Tizio érintését érzi az arcán. Ekkor a legnehezebb visszatartania a könnyeket, azonban lassan megrázza a fejét, hogy jelezze, nem, nem fog sírni. Ezen elhatározásához sikerül is tartania magát, a beszédhez azonban még nem érzi elég erősnek magát, így a következő kérdésekre is csak szavak nélkül, egy apró bólintással válaszol. Pontosan ettől tartott, még ha nem is sikerült egyértelműen kifejeznie magát az előbb, így igazán örül, hogy a férfi az elmotyogott félszavakból is megérti aggályait, bár ettől még közel sem aggódik kevésbé, ez pedig úgy tűnik, a másiknak is szemet szúr. Csak egy zavart, bizonytalan mosollyal és vállrándítással felel az újabb megjegyzésre. Tagadhatatlan, hogy sokat aggódik és még többet sajnálkozik, ezek a szokások azonban olyan mélyen rögzültek benne, hogy nem tud egykönnyen változtatni rajtuk, hiába igyekszik. Megkönnyebbül azonban kissé, hiszen Tizio szavaiból nem csak azt veszi ki, hogy a férfi tisztában van ezen hibáival, hanem hogy képes így is elfogadni és szeretni őt. Ez a felismerés, bár igencsak boldogító, azzal is jár, hogy csak még rosszabbul érzi magát korábbi viselkedése miatt, hihetetlenül ostobának tartva magát, ahogy visszabújik a férfihoz. Egy pillanatra belefúrja arcát Tizio vállába, mélyen beszívva az illatát, miközben oltalmat keresve még a korábbinál is szorosabban simul hozzá, csak hogy aztán kissé eltávolodva felvegye az eredeti pozíciót, ahogy nem sokkal ezelőtt feküdtek. Ezúttal kicsit se tiltakozik az ellen, hogy Tizio irányítsa a kezét, különös megnyugvást lelve abban a tényben, hogy végig sajátjain érzi a férfi ujjait. Bár meglepi a pár pillanat alatt lejátszódó változás, továbbra sem húzza el a kezét, helyette ujjaival igyekszik feltérképezni az ismeretlen területet, miközben Tizio apró jelzéseire figyel, hogyan viszonyul finom mozdulataihoz. Az elhangzó szavaktól azonban ismét végtelenül butának érzi magát, amiért így túlreagálta a helyzetet, hisz a férfi csak egy gyengéd érintést szeretett volna, ő pedig ezt is ódzkodott megadni neki. A következő megjegyzések viszont egyenesen fájnak neki, hiszen bár előre látta a hibát, és minden erejével azon dolgozott, hogy elkerülje, mégsem járt sikerrel. Tartott tőle, hogy előbb-utóbb eljön ez a pillanat, hogy Tizio nem fogja elmondani neki, mit szeretne, inkább nem kér tőle semmit, mert megunja az ügyetlenségét. Bár nem emeli fel a fejét, mégis kicsit feljebb hajtja azt, hogy a lehetőségekhez képest a férfi szemébe nézhessen*
- De szeretnék. Kérlek! *suttogja halkan, arcán a teljes odaadás kifejezésével és csipetnyi félelemmel pillantva Tiziora. Nincs olyan, amit ne tenne meg a férfiért és szeretné, ha ezzel a másik is tisztában lenne. ~ Mondd el, kérlek, mire vágysz! Mutasd meg... ~ gondolja magában, míg Tizio válaszára vár.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-19 23:56:52
Üzenet elküldve: 2019-04-19 23:56:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*A lány tiltakozása hevesebb, mint arra Tizio számít, hiszen nem szánta kérdését olyannak, ami indokolná ezt, talán nem is volt a kérdés tudatos, csak félig-meddig. Most is elereszti Navát, engedi elhúzódni, az előbb sem tartotta erőszakkal az ágyékán a kezét, sosem erőszakoskodna vele, viszont úgy érzi, hogy a helyzet indokolja azt, hogy végre kinyissa a szemét, meg azt, hogy fel is üljön, bár nem igazán érti a heves reakciót.*
- Megint szabadkozol. *Csóválja a fejét, miközben két kézzel próbálja kitörölni az álmot a szeméből, a lány nem néz ugyan rá, de Tizio kékes tekintete végigszalad Naván, akin még a vak is észrevenné, hogy teljesen magába roskadt. ~Mi a fene történik most?~ Talán a korai órának köszönhető, de Tizio tényleg nem érti igazán, hogy mi miért történik, kész szerencse, hogy a lány "vallani" kezd, különben napestig találgathatna, hogy mi a baj. ~Csak ennyi? Ez most komoly?~ Fél lábát felhúzza, alkarját a térdén nyugtatja, másik keze a lány arcát érinti finoman.* - Pityeregni ne kezdj nekem, te lány! *Nava arcáról a keze lesiklik a lányéra.* - Hogy én nem? Nem élvezem? Nem jó nekem? *Fejét csóválja megint, elmosolyodik.* - Nem gondoltál arra, hogy túl sokat aggódsz? Legalább annyit, mint amennyit szabadkozol. De nem baj, te ilyen vagy. *Az előbbi halvány mosoly kiszélesedik kicsit, de nem azért mert ki akarja nevetni a lányt, eszében sincs. ~Édes vagy.~* - Gyere vissza. *Int, miközben ismét hanyatt fekszik, remélhetőleg Nava nem kéreti magát, ha nem, akkor felvehetik az előző pózt, ahonnét a lány szinte felugrott, Tizio tervei szerint ismét lehunyja a szemeit, átöleli Nava vállát az egyik karjával, a másikkal pedig ismét elvezeti a lány kezét oda, ahonnan úgy kapta el az imént, mintha csak megégette volna valami.* - Nem akartam semmit, csak, hogy megfogd. Mert az jól esik. Ennyi. *Kezét Nava kezén tartja, kell pár másodperc, hogy a vér kiszaladjon az agyából és egyéb kevésbé fontos szerveiből és jelenleg legfontosabb testrészébe áramoljon.* - Ha meg nekikezdenél... *Vezeti a lány kezét, de aztán elereszti, sóhajjal próbálja elnyomni a nyögést.* - De nem kell nekikezdj.
*A lány tiltakozása hevesebb, mint arra Tizio számít, hiszen nem szánta kérdését olyannak, ami indokolná ezt, talán nem is volt a kérdés tudatos, csak félig-meddig. Most is elereszti Navát, engedi elhúzódni, az előbb sem tartotta erőszakkal az ágyékán a kezét, sosem erőszakoskodna vele, viszont úgy érzi, hogy a helyzet indokolja azt, hogy végre kinyissa a szemét, meg azt, hogy fel is üljön, bár nem igazán érti a heves reakciót.*
- Megint szabadkozol. *Csóválja a fejét, miközben két kézzel próbálja kitörölni az álmot a szeméből, a lány nem néz ugyan rá, de Tizio kékes tekintete végigszalad Naván, akin még a vak is észrevenné, hogy teljesen magába roskadt. ~Mi a fene történik most?~ Talán a korai órának köszönhető, de Tizio tényleg nem érti igazán, hogy mi miért történik, kész szerencse, hogy a lány "vallani" kezd, különben napestig találgathatna, hogy mi a baj. ~Csak ennyi? Ez most komoly?~ Fél lábát felhúzza, alkarját a térdén nyugtatja, másik keze a lány arcát érinti finoman.* - Pityeregni ne kezdj nekem, te lány! *Nava arcáról a keze lesiklik a lányéra.* - Hogy én nem? Nem élvezem? Nem jó nekem? *Fejét csóválja megint, elmosolyodik.* - Nem gondoltál arra, hogy túl sokat aggódsz? Legalább annyit, mint amennyit szabadkozol. De nem baj, te ilyen vagy. *Az előbbi halvány mosoly kiszélesedik kicsit, de nem azért mert ki akarja nevetni a lányt, eszében sincs. ~Édes vagy.~* - Gyere vissza. *Int, miközben ismét hanyatt fekszik, remélhetőleg Nava nem kéreti magát, ha nem, akkor felvehetik az előző pózt, ahonnét a lány szinte felugrott, Tizio tervei szerint ismét lehunyja a szemeit, átöleli Nava vállát az egyik karjával, a másikkal pedig ismét elvezeti a lány kezét oda, ahonnan úgy kapta el az imént, mintha csak megégette volna valami.* - Nem akartam semmit, csak, hogy megfogd. Mert az jól esik. Ennyi. *Kezét Nava kezén tartja, kell pár másodperc, hogy a vér kiszaladjon az agyából és egyéb kevésbé fontos szerveiből és jelenleg legfontosabb testrészébe áramoljon.* - Ha meg nekikezdenél... *Vezeti a lány kezét, de aztán elereszti, sóhajjal próbálja elnyomni a nyögést.* - De nem kell nekikezdj.
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-19 22:36:12
Üzenet elküldve: 2019-04-19 22:36:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Bár nem sokkal ezelőtt még újra az elalvás közelében járt, most olyan távol van tőle, amennyire csak lehet. A kis közjátékot követően feszülten várja Tizio reakcióját, bármi apró mondatot vagy gesztust, amiből rájöhetne, mit kellett volna tennie. A szokatlan csönd azonban megtéveszti, attól tart, a férfi esetleg visszaaludt, bár ha őszinte akar lenni magához, kicsit meg is könnyebbül ettől a feltevéstől, remélve, hogy Tizio nem fog emlékezni a történtekre, ha újból felébred. Ezen reményei azonban szertefoszlanak a neki szegezett kérdés hallatán. A szíve, ami eddig a torkában dobogott, megdöbbentő gyorsasággal zuhan le a gyomrába, csak hogy aztán újra visszatérjen megszokott helyére, tovább pumpálva a vért szervezetében, melynek jó része az arcába áramlik. Nem látja magát kívülről, de biztos benne, fülig el van vörösödve. Amilyen varázslatosan indult ez a reggel, olyan hamar süllyedt észveszejtő mélységekbe, ezért pedig csak önmagát tudja okolni. A legjobban azonban mégis az fáj neki, hogy fogalma sincs, mit kellett volna tennie*
- Nem, dehogy! *tiltakozik hevesen a kérdést hallva. ~Nem zavar, bár zavarba hoz, de nem azért, amiért gondolod... ~sóhajt fel magában, bár el kell ismernie, valójában fogalma sincs, mit is gondolhat a férfi. Az elhangzott kérdésben nincsen semmi vádló felhang, ám ő magától is beleérti azt, borzasztóan érezve magát, amiért tönkretette ezt a csodálatos reggelt*
- Sajnálom! *suttogja csalódottan, miközben megpróbál elhúzódni Tiziotól. Bár a férfi viselkedéséből semmi nem enged erre következtetni, mégsem tud szabadulni a gondolattól, hogy megbántotta, ezért pedig nem érdemli meg, hogy a közelében maradjon. Felülve a lábait maga alá húzza, kezeit pedig ölébe ejti, azokra bámul, miközben beszél, hiszen nem mer Tiziora nézni*
- Én csak... nem tudom, hogy mit és hogyan... félek, hogy te nem... *motyogja kissé összefüggéstelenül, teljesen összetörve, ahogy üveges tekintettel mered maga elé, kicsit se látva, ami a szemei előtt van. Csak azt szeretné, ha örömet okozhatna Tizionak, bár úgy tűnik, ennek ő maga és a tapasztalatlansága a legnagyobb gátja, ráadásul még a férfi lelkébe is sikerült belegázolnia. Érzi, ahogy szép lassan gyűlni kezdenek a könnyek a szemében, azonban nem akar engedni nekik, így körmeit a tenyerébe vájva igyekszik elejét venni a sírásnak, remélve, hogy a fájdalom elűzi könnyeit. Vesz egy nagy levegőt, hogy még inkább megnyugodjon, majd kicsit összeszedve magát, végre újra Tiziora pillant*
- Szeretném, ha elmondanád, mit szeretnél. Ha megmutatnád, hogyan szeretnéd. *kezd bele végül, lassan, megfontoltan beszélve, hiszen alaposan átgondol minden egyes szót. Egyedül elveszettnek érzi magát, szüksége van Tizio útmutatására, és csak remélni tudja, hogy a férfinak nem lesz elege belőle eközben* Csak azt szeretném, hogy neked jó legyen, de fogalmam sincs, hogy kezdjek neki... *nehezére esik erről a témáról beszélnie, hisz biztos benne, Tizio már számtalan nővel bújt előtte ágyba, akik sokkal ügyesebbnek bizonyultak nála, így talán nem is értheti, mi lehet a problémája. Nem szeretné azonban, hogy félreértések legyenek közöttük, ezért még ha nem is megy neki könnyen, mindenképp szeretné tisztázni ezt a kérdést, így aggódva várja Tizio válaszát.*
*Bár nem sokkal ezelőtt még újra az elalvás közelében járt, most olyan távol van tőle, amennyire csak lehet. A kis közjátékot követően feszülten várja Tizio reakcióját, bármi apró mondatot vagy gesztust, amiből rájöhetne, mit kellett volna tennie. A szokatlan csönd azonban megtéveszti, attól tart, a férfi esetleg visszaaludt, bár ha őszinte akar lenni magához, kicsit meg is könnyebbül ettől a feltevéstől, remélve, hogy Tizio nem fog emlékezni a történtekre, ha újból felébred. Ezen reményei azonban szertefoszlanak a neki szegezett kérdés hallatán. A szíve, ami eddig a torkában dobogott, megdöbbentő gyorsasággal zuhan le a gyomrába, csak hogy aztán újra visszatérjen megszokott helyére, tovább pumpálva a vért szervezetében, melynek jó része az arcába áramlik. Nem látja magát kívülről, de biztos benne, fülig el van vörösödve. Amilyen varázslatosan indult ez a reggel, olyan hamar süllyedt észveszejtő mélységekbe, ezért pedig csak önmagát tudja okolni. A legjobban azonban mégis az fáj neki, hogy fogalma sincs, mit kellett volna tennie*
- Nem, dehogy! *tiltakozik hevesen a kérdést hallva. ~Nem zavar, bár zavarba hoz, de nem azért, amiért gondolod... ~sóhajt fel magában, bár el kell ismernie, valójában fogalma sincs, mit is gondolhat a férfi. Az elhangzott kérdésben nincsen semmi vádló felhang, ám ő magától is beleérti azt, borzasztóan érezve magát, amiért tönkretette ezt a csodálatos reggelt*
- Sajnálom! *suttogja csalódottan, miközben megpróbál elhúzódni Tiziotól. Bár a férfi viselkedéséből semmi nem enged erre következtetni, mégsem tud szabadulni a gondolattól, hogy megbántotta, ezért pedig nem érdemli meg, hogy a közelében maradjon. Felülve a lábait maga alá húzza, kezeit pedig ölébe ejti, azokra bámul, miközben beszél, hiszen nem mer Tiziora nézni*
- Én csak... nem tudom, hogy mit és hogyan... félek, hogy te nem... *motyogja kissé összefüggéstelenül, teljesen összetörve, ahogy üveges tekintettel mered maga elé, kicsit se látva, ami a szemei előtt van. Csak azt szeretné, ha örömet okozhatna Tizionak, bár úgy tűnik, ennek ő maga és a tapasztalatlansága a legnagyobb gátja, ráadásul még a férfi lelkébe is sikerült belegázolnia. Érzi, ahogy szép lassan gyűlni kezdenek a könnyek a szemében, azonban nem akar engedni nekik, így körmeit a tenyerébe vájva igyekszik elejét venni a sírásnak, remélve, hogy a fájdalom elűzi könnyeit. Vesz egy nagy levegőt, hogy még inkább megnyugodjon, majd kicsit összeszedve magát, végre újra Tiziora pillant*
- Szeretném, ha elmondanád, mit szeretnél. Ha megmutatnád, hogyan szeretnéd. *kezd bele végül, lassan, megfontoltan beszélve, hiszen alaposan átgondol minden egyes szót. Egyedül elveszettnek érzi magát, szüksége van Tizio útmutatására, és csak remélni tudja, hogy a férfinak nem lesz elege belőle eközben* Csak azt szeretném, hogy neked jó legyen, de fogalmam sincs, hogy kezdjek neki... *nehezére esik erről a témáról beszélnie, hisz biztos benne, Tizio már számtalan nővel bújt előtte ágyba, akik sokkal ügyesebbnek bizonyultak nála, így talán nem is értheti, mi lehet a problémája. Nem szeretné azonban, hogy félreértések legyenek közöttük, ezért még ha nem is megy neki könnyen, mindenképp szeretné tisztázni ezt a kérdést, így aggódva várja Tizio válaszát.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-19 20:55:49
Üzenet elküldve: 2019-04-19 20:55:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Elégedetten fújtat, hogy a lány hozzá bújik. ~Tökéletes reggel.~ A szemét továbbra sem nyitja ki, félig van csak ébren, a lányt átkaroló keze már egészen elernyedne, ha Nava nem kapná ki a magáét hirtelen másik kezéből, lehet, hogy Nava mozdulata nem különösebben hirtelen, de Tizio annak érzékeli ezen az álmos reggelen, azonban ez a körülmény sem sarkalja arra, hogy felnyissa szemeit, inkább csak kezét a lány kezére teszi, de ezúttal már nem húzza sehová, csak végigsimít a puha bőrön. Felfogná az egészet egy kissé kellemetlen intermezzonak és simán visszaaludna, ha a lány feje nem emelkedne el a válláról, anélkül is tudja, hogy Nava nézi, hogy kinyitná a szemeit, nagyot sóhajt, megmoccanni továbbra sem akaródzik neki, ahogyan a szemeit sem akarja kinyitni, félő, hogy bántaná a reggeli fény.*
- Zavar ha hozzám kell érj? *Kérdezi néhány perc után, hangja halk, félálmos motyogás, nincs benne semmi számkérés vagy vád, egyszerű kérdés, melyre érdekli a válasz, bár akkor is nyugodtan fog visszaaludni, ha nem kap választ, kicsit kiismerte már a lányt és azt már tudja, hogy könnyen zavarba jön, bár eddig a pillanatig azt hitte, hogy jobbára csak a saját magát érintő kérdésekben, bár azokat tekintve is fejlődőképes, ezért Tizio bizakodik. Amúgy sem akarta, hogy a lány egy hivatásos szakértelmével a kedvére tegyen, csak jól esett volna az érintése. ~Majd máskor.~*
*Elégedetten fújtat, hogy a lány hozzá bújik. ~Tökéletes reggel.~ A szemét továbbra sem nyitja ki, félig van csak ébren, a lányt átkaroló keze már egészen elernyedne, ha Nava nem kapná ki a magáét hirtelen másik kezéből, lehet, hogy Nava mozdulata nem különösebben hirtelen, de Tizio annak érzékeli ezen az álmos reggelen, azonban ez a körülmény sem sarkalja arra, hogy felnyissa szemeit, inkább csak kezét a lány kezére teszi, de ezúttal már nem húzza sehová, csak végigsimít a puha bőrön. Felfogná az egészet egy kissé kellemetlen intermezzonak és simán visszaaludna, ha a lány feje nem emelkedne el a válláról, anélkül is tudja, hogy Nava nézi, hogy kinyitná a szemeit, nagyot sóhajt, megmoccanni továbbra sem akaródzik neki, ahogyan a szemeit sem akarja kinyitni, félő, hogy bántaná a reggeli fény.*
- Zavar ha hozzám kell érj? *Kérdezi néhány perc után, hangja halk, félálmos motyogás, nincs benne semmi számkérés vagy vád, egyszerű kérdés, melyre érdekli a válasz, bár akkor is nyugodtan fog visszaaludni, ha nem kap választ, kicsit kiismerte már a lányt és azt már tudja, hogy könnyen zavarba jön, bár eddig a pillanatig azt hitte, hogy jobbára csak a saját magát érintő kérdésekben, bár azokat tekintve is fejlődőképes, ezért Tizio bizakodik. Amúgy sem akarta, hogy a lány egy hivatásos szakértelmével a kedvére tegyen, csak jól esett volna az érintése. ~Majd máskor.~*
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-19 19:45:57
Üzenet elküldve: 2019-04-19 19:45:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Bár általában könnyen felriad minden apró neszre, a nap eseményei jobban kifárasztották, mint gondolta volna, hiszen szinte észre sem veszi, hogy egy kis időre egyedül maradt az ágyban. Az egyetlen jele annak, hogy tudattalanul is érzékeli magányát, hogy jobban szorítja magához a takarót, míg Tizio nincs mellette, csak akkor lazulva el ismét, mikor újra kettesben vannak. Ezen kívül nyugodtan alszik és csak akkor kezd ébredezni, mikor már a kinti napfény nem hagyja tovább pihenni. Ahogy szép lassan, lépésről lépésre kezdi érzékeli maga körül a külvilág ingereit, úgy döbben rá most tudatosan is, hogy bár egy ágyban fekszenek, a férfi még így is túlságosan távol van tőle, ezért igyekszik óvatosan közelebb araszolni hozzá, remélve, hogy nem zavarja meg az álmát. Úgy tűnik azonban, nem csak ő ébredezik lassan, így boldog mosollyal köszönti Tiziot, örömmel bújva egészen közel hozzá, a mozdulat közben egy gyors csókot nyomva az arcára, mielőtt a vállára hajtaná a fejét. Ekkor jön csak rá azonban, hogy még korántsem sikerült teljesen felébrednie. A férfi testének melege, bőrének illata, mellkasának apró emelkedése és süllyedése minden lélegzetvételnél olyan nyugtató hatással van rá, hogy bár csak egy pillanatra hunyja le a szemeit, nemsokára szinte lehetetlennek érzi újra kinyitni őket, így nem is próbálkozik vele egy darabig, csak élvezi, ahogy a férfi szívverésének ritmusát érzi az ujjai alatt. Míg továbbra is az álom és az ébrenlét határmezsgyéjén jár, néha megszorítja Tizio kezét, hogy jelezze, ébren van még, bár ez egyre kevésbé igaz, minél több időt tölt a közelében. Nem sok kell neki, hogy újra megkísértse az elalvás, egyre kevésbé van már tudatánál, így akkor sem tiltakozik, amikor Tizio egyre jobban magára vonja a kezét. Örömmel simít végig a kidolgozott hasizmokon, bele se gondolva, hol érhet majd véget a felfedezőút. Ez csak akkor tudatosodik benne, mikor a férfi irányítását követve olyasmit érez az ujjai között, amit még nem tapintott korábban. Szívverése hirtelen korábbi tempója sokszorosára gyorsul, szeme egy pillanat alatt pattan ki és kerekedik el, miközben ijedten húzza el a kezét, ha hagyják, valami biztonságosabb területre helyezve át azt, például Tizio mellkasára. Másik kezére támaszkodva közben felkönyököl kissé, hogy a férfi szemébe nézhessen, arcán aggodalommal vegyes értetlenséggel szemlélve Tiziot, míg próbálja eldönteni, mi lehetett a célja előző mozdulatával.*
*Bár általában könnyen felriad minden apró neszre, a nap eseményei jobban kifárasztották, mint gondolta volna, hiszen szinte észre sem veszi, hogy egy kis időre egyedül maradt az ágyban. Az egyetlen jele annak, hogy tudattalanul is érzékeli magányát, hogy jobban szorítja magához a takarót, míg Tizio nincs mellette, csak akkor lazulva el ismét, mikor újra kettesben vannak. Ezen kívül nyugodtan alszik és csak akkor kezd ébredezni, mikor már a kinti napfény nem hagyja tovább pihenni. Ahogy szép lassan, lépésről lépésre kezdi érzékeli maga körül a külvilág ingereit, úgy döbben rá most tudatosan is, hogy bár egy ágyban fekszenek, a férfi még így is túlságosan távol van tőle, ezért igyekszik óvatosan közelebb araszolni hozzá, remélve, hogy nem zavarja meg az álmát. Úgy tűnik azonban, nem csak ő ébredezik lassan, így boldog mosollyal köszönti Tiziot, örömmel bújva egészen közel hozzá, a mozdulat közben egy gyors csókot nyomva az arcára, mielőtt a vállára hajtaná a fejét. Ekkor jön csak rá azonban, hogy még korántsem sikerült teljesen felébrednie. A férfi testének melege, bőrének illata, mellkasának apró emelkedése és süllyedése minden lélegzetvételnél olyan nyugtató hatással van rá, hogy bár csak egy pillanatra hunyja le a szemeit, nemsokára szinte lehetetlennek érzi újra kinyitni őket, így nem is próbálkozik vele egy darabig, csak élvezi, ahogy a férfi szívverésének ritmusát érzi az ujjai alatt. Míg továbbra is az álom és az ébrenlét határmezsgyéjén jár, néha megszorítja Tizio kezét, hogy jelezze, ébren van még, bár ez egyre kevésbé igaz, minél több időt tölt a közelében. Nem sok kell neki, hogy újra megkísértse az elalvás, egyre kevésbé van már tudatánál, így akkor sem tiltakozik, amikor Tizio egyre jobban magára vonja a kezét. Örömmel simít végig a kidolgozott hasizmokon, bele se gondolva, hol érhet majd véget a felfedezőút. Ez csak akkor tudatosodik benne, mikor a férfi irányítását követve olyasmit érez az ujjai között, amit még nem tapintott korábban. Szívverése hirtelen korábbi tempója sokszorosára gyorsul, szeme egy pillanat alatt pattan ki és kerekedik el, miközben ijedten húzza el a kezét, ha hagyják, valami biztonságosabb területre helyezve át azt, például Tizio mellkasára. Másik kezére támaszkodva közben felkönyököl kissé, hogy a férfi szemébe nézhessen, arcán aggodalommal vegyes értetlenséggel szemlélve Tiziot, míg próbálja eldönteni, mi lehetett a célja előző mozdulatával.*
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-19 19:23:12
Üzenet elküldve: 2019-04-19 19:23:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Derin-birtok//
- Tyííjj a szutykos kutyáját, de hangosan nyomja... hehehe! *Emeli fel kezét vigyorogva, miközben befelé lépdel gyanúsan méregetve a kis szőröst.* Nem harap? *Kérdezi gyanakodva, persze azért a kutyához is szól, nem akar ő bajt.* Jóóól vaaan, jóóól vaaan, ebadta kölke, Khul bácsi nem bánt senkit, jóóó kutyaaa! *Próbálja csitítani, miközben azért előre is néz, nehogy pofára essen.*
- He? Mi? Almabor? Naná! *~ Milyen kedves kis ember. ~ Gondolja magában, hisz így ismeretlenül beront egy számára idegen portára, aztán mégis ilyen jó szívvel fogadják. Nyilván valami földesúrhoz kerülhetett, ha jobbágya van, meg ilyen szép birtoka.*
- Khul'ie Vantruez, szolgálatára, Learon Úr! Khul a harcizom még egy ingyen piát sem utasított soha vissza! *Döngeti meg mellét, de csak óvatosan persze, nehogy a kutya támadásnak vélje.*
- Megengeded, hogy a fegyvereimet letehessem mellétek? *Nem kerüli el figyelmét a buzogányvillantás, nem egy félős típus, de inkább inna, mint bunyózna, annak van látszatja is. Ezek szerint a férfi egy egész pereputtyal él itt és halkítania kell magán. Behúzza fejét vállai közé és halkan kezd el lopakodni.*
- Uh... bocsesz, nem akarok én senki felkavarni! *Jelenti ki sutyorogva, aztán, ha megkapja az engedélyt fegyvereit szépen letámasztja, aztán megáll a férfi előtt, hogy kezet nyújtson neki.*
- Szólítson csak Khulnak. Egyszerűbb és frappánsabb. Nem szeretem a cifrázást. *Biccent vigyorogva.*
//Derin-birtok//
- Tyííjj a szutykos kutyáját, de hangosan nyomja... hehehe! *Emeli fel kezét vigyorogva, miközben befelé lépdel gyanúsan méregetve a kis szőröst.* Nem harap? *Kérdezi gyanakodva, persze azért a kutyához is szól, nem akar ő bajt.* Jóóól vaaan, jóóól vaaan, ebadta kölke, Khul bácsi nem bánt senkit, jóóó kutyaaa! *Próbálja csitítani, miközben azért előre is néz, nehogy pofára essen.*
- He? Mi? Almabor? Naná! *~ Milyen kedves kis ember. ~ Gondolja magában, hisz így ismeretlenül beront egy számára idegen portára, aztán mégis ilyen jó szívvel fogadják. Nyilván valami földesúrhoz kerülhetett, ha jobbágya van, meg ilyen szép birtoka.*
- Khul'ie Vantruez, szolgálatára, Learon Úr! Khul a harcizom még egy ingyen piát sem utasított soha vissza! *Döngeti meg mellét, de csak óvatosan persze, nehogy a kutya támadásnak vélje.*
- Megengeded, hogy a fegyvereimet letehessem mellétek? *Nem kerüli el figyelmét a buzogányvillantás, nem egy félős típus, de inkább inna, mint bunyózna, annak van látszatja is. Ezek szerint a férfi egy egész pereputtyal él itt és halkítania kell magán. Behúzza fejét vállai közé és halkan kezd el lopakodni.*
- Uh... bocsesz, nem akarok én senki felkavarni! *Jelenti ki sutyorogva, aztán, ha megkapja az engedélyt fegyvereit szépen letámasztja, aztán megáll a férfi előtt, hogy kezet nyújtson neki.*
- Szólítson csak Khulnak. Egyszerűbb és frappánsabb. Nem szeretem a cifrázást. *Biccent vigyorogva.*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-19 15:05:12
Üzenet elküldve: 2019-04-19 15:05:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Tizio álma rendszerint nyugodt, bár manapság sok dolog nyomasztotta és nyomasztja jelenleg is, ezért többször előfordul vele, hogy felriad, emellett nincs ahhoz sem hozzászokva, hogy megossza valakivel az ágyát, tudatalattija emiatt pedig azt diktálja neki, hogy hagyjon mozgásteret a másiknak is, emiatt húzódik ki álmában is az ágy szélére. Sötét éjszaka van, mikor valami zaj felébreszti, ama zaj talán tulajdon álmából származik, mert mikor kinyitja a szemét, akkor minden csöndes. ~Itt minden túl csöndes.~ Oldalra pillant, elgyönyörködik pár percig az alvó lányban, a függöny résén beszűrődő csillagfény pont elegendő fényt ad ehhez, aztán fordítja a fejét az éjjeli szekrény felé, szelencéjét keresve. ~Ó a fene vinné el.~ Ötlik eszébe, hogy azt bizony a fürdőben hagyta a nadrágjával együtt, aminek a zsebében van, az oldalára fordul, majd felül az ágy szélén, egy pillanat múlva pedig elindul, hogy megszerezze a szelencét, hogy annak tartalmával enyhíthesse kezének remegését, két perc múlva újra az ágy szélén ül, két szippantás után meg ismét elfekszik, ismét nézi kicsit Navát, de aztán újra álomba merül, legközelebb a lány fészkelődése keltette neszre ébred, álomittas hangon motyogva nyújtja ki a Navához közelebbi karját, hogy magához vonhassa a lányt, hogy Nava a vállára tegye a fejét és hozzá simuljon, szemét sem nyitja ki, nincs még teljesen magánál. Ha ez így történik, akkor egyik kezével átöleli a lány vállát, míg a másik kezével megfogja a lányét, a saját mellkasára húzza, Nava érezheti a tenyere alatt Tizio szívének ritmikus dobogását. Ami pedig ezután történik, az Tizio részéről inkább ösztönszerű, semmint tudatos, de megkísérli lehúzni Nava kezét az ágyékára, ahol is, ha a lány nem kapott még sikítófrászt és húzta el a kezét, akkor érezheti a keményedő férfierőnek azt az ütemes pulzálását, ami hasonló ritmusú, mint a szívverése volt az imént.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.19 17:15:39
*Tizio álma rendszerint nyugodt, bár manapság sok dolog nyomasztotta és nyomasztja jelenleg is, ezért többször előfordul vele, hogy felriad, emellett nincs ahhoz sem hozzászokva, hogy megossza valakivel az ágyát, tudatalattija emiatt pedig azt diktálja neki, hogy hagyjon mozgásteret a másiknak is, emiatt húzódik ki álmában is az ágy szélére. Sötét éjszaka van, mikor valami zaj felébreszti, ama zaj talán tulajdon álmából származik, mert mikor kinyitja a szemét, akkor minden csöndes. ~Itt minden túl csöndes.~ Oldalra pillant, elgyönyörködik pár percig az alvó lányban, a függöny résén beszűrődő csillagfény pont elegendő fényt ad ehhez, aztán fordítja a fejét az éjjeli szekrény felé, szelencéjét keresve. ~Ó a fene vinné el.~ Ötlik eszébe, hogy azt bizony a fürdőben hagyta a nadrágjával együtt, aminek a zsebében van, az oldalára fordul, majd felül az ágy szélén, egy pillanat múlva pedig elindul, hogy megszerezze a szelencét, hogy annak tartalmával enyhíthesse kezének remegését, két perc múlva újra az ágy szélén ül, két szippantás után meg ismét elfekszik, ismét nézi kicsit Navát, de aztán újra álomba merül, legközelebb a lány fészkelődése keltette neszre ébred, álomittas hangon motyogva nyújtja ki a Navához közelebbi karját, hogy magához vonhassa a lányt, hogy Nava a vállára tegye a fejét és hozzá simuljon, szemét sem nyitja ki, nincs még teljesen magánál. Ha ez így történik, akkor egyik kezével átöleli a lány vállát, míg a másik kezével megfogja a lányét, a saját mellkasára húzza, Nava érezheti a tenyere alatt Tizio szívének ritmikus dobogását. Ami pedig ezután történik, az Tizio részéről inkább ösztönszerű, semmint tudatos, de megkísérli lehúzni Nava kezét az ágyékára, ahol is, ha a lány nem kapott még sikítófrászt és húzta el a kezét, akkor érezheti a keményedő férfierőnek azt az ütemes pulzálását, ami hasonló ritmusú, mint a szívverése volt az imént.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.19 17:15:39
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-19 12:58:58
Üzenet elküldve: 2019-04-19 12:58:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Bár a csók édes, az elválás fájó, egyedül érzi magát, talán ennek is köszönhető zavara, így kifejezetten örül neki, hogy Tizio most mintha kevésbé figyelne rá. Nincs hozzászokva, hogy bárki is ennyit foglalkozzon vele, eddig legtöbbször észre sem vették, ha ott volt valahol, vagy ha mégis, az nem feltétlen jelentett jót, így ő is igyekezett inkább megbújni, amennyire csak tudott. A férfi tekintetének kereszttüzében azonban kényelmetlenül érzi magát, félve, hogy Tizio észreveszi majd összes, vélt vagy valós hibáját, és esetleg valami olyat talál köztük, ami nem tetszik neki. Ezért is takarja el magát rögtön, ahogy kimászik a vízből, hiszen testével sincs megelégedve, így nem is szereti mutogatni azt senki előtt. Miután végre a törölközőbe csavarva kevésbé érzi feszélyezve magát, akkor jön csak rá, hogy valami még mindig nem stimmel*
- Csak megszédültem kicsit. *bólint lassan Tizio kérdésére, ahogy kezd újra helyreállni körülötte a világ, csak hogy aztán megint teljesen felboruljon*
- Ne, erre semmi szükség! *tiltakozik ijedten, mikor a férfi a karjaiba kapja, miközben immár a nyakába kapaszkodik támasztékot keresve. Bár Tizio már a legutóbb is bizonyította, hogy elbírja őt, ám még mindig tart tőle, hogy esetleg túlságosan nehéz a számára, így jobban örülne, ha újra lekerülne a földre, hiszen nem szeretne felesleges fáradságot okozni neki*
- Várj! *akár a saját lábán hagyja el a fürdőt, akár nem, még gyorsan igyekszik megkaparintani alsóruháját, hogy jobb híján azt húzza magára éjszakára. Bár még számtalan aggodalma van a rendet és a tisztaságot illetően, a hálóba érve egyik sem tűnik olyan fontosnak, hogy elmozduljon miattuk Tizio mellől*
- Köszönöm! *mosolyodik el, ahogy végre az ágyba kerül, majd az oldalára fordul, hogy még jobban láthassa Tizio arcát. Bár rajta is ólmos fáradtság lesz úrrá, ahogy a férfi karjaiban pihen, gondolatai mégsem hagyják nyugodni, így az álom még várat magára kicsit. Még mindig nem tudja elhinni, hogy mindez tényleg megtörténik vele. Az egész élete a feje tetejére állt, és míg általában nehezen viseli a változásokat, ez olyan örömmel és boldogsággal tölti el, amelyhez még nem tapasztalt foghatót. Míg ezen gondolkodik, a halvány mosoly továbbra is ott játszik ajkain, ahogy Tiziot szemléli, aki nála látszólag jóval könnyebben elmerült az álmok világában. ~ Sokkal fiatalabbnak tűnik és sokkal ártatlanabbnak... ~ sóhajt fel magában, miközben valami furcsa, szomorkás boldogság járja át a szívét. Igyekszik jól az eszébe vésni a pillanatot, hogy később is emlékezzen rá, lassan azonban rajta is erőt vesz a kimerültség, és végre álomba merül. Nem szokott forgolódni, egész este az oldalára fordulva alszik, miközben egyik keze a párnája alatt nyugszik, a másik pedig a takarót szorongatja. A kellemes idő ellenére is nyakig be van takarózva, rossz szokása, hogy csak így tud aludni. Nem alszik túl mélyen, a városban minden apró zajra felriadt, hiszen a legtöbbször amúgy is igen korán kellett kelnie, nem volt ideje lustálkodni, a szokásos hangok és zörejek hiányában azonban teljesen megzavarodik, ráadásul az előző nap történtek is rendkívül kimerítették, így ahogy egyre világosodik körülötte, nem ébred fel teljesen, és bár érzékei egy része magához tér, a szemét még nincs ereje kinyitni. Azt azonban így is érzi, hogy Tizio már nincs a közelében, ezért fészkelődik kicsit, igyekezve arrafelé húzódni, amerre a férfit sejti. Nem kell azonban sok idő neki, hogy sűrű pislogások közepette végleg felébredjen*
- Jó reggelt! *suttogja elmosolyodva, mikor megbizonyosodik róla, hogy már Tizio is ébren van, hiszen nem szeretné idejekorán felkelteni őt.*
*Bár a csók édes, az elválás fájó, egyedül érzi magát, talán ennek is köszönhető zavara, így kifejezetten örül neki, hogy Tizio most mintha kevésbé figyelne rá. Nincs hozzászokva, hogy bárki is ennyit foglalkozzon vele, eddig legtöbbször észre sem vették, ha ott volt valahol, vagy ha mégis, az nem feltétlen jelentett jót, így ő is igyekezett inkább megbújni, amennyire csak tudott. A férfi tekintetének kereszttüzében azonban kényelmetlenül érzi magát, félve, hogy Tizio észreveszi majd összes, vélt vagy valós hibáját, és esetleg valami olyat talál köztük, ami nem tetszik neki. Ezért is takarja el magát rögtön, ahogy kimászik a vízből, hiszen testével sincs megelégedve, így nem is szereti mutogatni azt senki előtt. Miután végre a törölközőbe csavarva kevésbé érzi feszélyezve magát, akkor jön csak rá, hogy valami még mindig nem stimmel*
- Csak megszédültem kicsit. *bólint lassan Tizio kérdésére, ahogy kezd újra helyreállni körülötte a világ, csak hogy aztán megint teljesen felboruljon*
- Ne, erre semmi szükség! *tiltakozik ijedten, mikor a férfi a karjaiba kapja, miközben immár a nyakába kapaszkodik támasztékot keresve. Bár Tizio már a legutóbb is bizonyította, hogy elbírja őt, ám még mindig tart tőle, hogy esetleg túlságosan nehéz a számára, így jobban örülne, ha újra lekerülne a földre, hiszen nem szeretne felesleges fáradságot okozni neki*
- Várj! *akár a saját lábán hagyja el a fürdőt, akár nem, még gyorsan igyekszik megkaparintani alsóruháját, hogy jobb híján azt húzza magára éjszakára. Bár még számtalan aggodalma van a rendet és a tisztaságot illetően, a hálóba érve egyik sem tűnik olyan fontosnak, hogy elmozduljon miattuk Tizio mellől*
- Köszönöm! *mosolyodik el, ahogy végre az ágyba kerül, majd az oldalára fordul, hogy még jobban láthassa Tizio arcát. Bár rajta is ólmos fáradtság lesz úrrá, ahogy a férfi karjaiban pihen, gondolatai mégsem hagyják nyugodni, így az álom még várat magára kicsit. Még mindig nem tudja elhinni, hogy mindez tényleg megtörténik vele. Az egész élete a feje tetejére állt, és míg általában nehezen viseli a változásokat, ez olyan örömmel és boldogsággal tölti el, amelyhez még nem tapasztalt foghatót. Míg ezen gondolkodik, a halvány mosoly továbbra is ott játszik ajkain, ahogy Tiziot szemléli, aki nála látszólag jóval könnyebben elmerült az álmok világában. ~ Sokkal fiatalabbnak tűnik és sokkal ártatlanabbnak... ~ sóhajt fel magában, miközben valami furcsa, szomorkás boldogság járja át a szívét. Igyekszik jól az eszébe vésni a pillanatot, hogy később is emlékezzen rá, lassan azonban rajta is erőt vesz a kimerültség, és végre álomba merül. Nem szokott forgolódni, egész este az oldalára fordulva alszik, miközben egyik keze a párnája alatt nyugszik, a másik pedig a takarót szorongatja. A kellemes idő ellenére is nyakig be van takarózva, rossz szokása, hogy csak így tud aludni. Nem alszik túl mélyen, a városban minden apró zajra felriadt, hiszen a legtöbbször amúgy is igen korán kellett kelnie, nem volt ideje lustálkodni, a szokásos hangok és zörejek hiányában azonban teljesen megzavarodik, ráadásul az előző nap történtek is rendkívül kimerítették, így ahogy egyre világosodik körülötte, nem ébred fel teljesen, és bár érzékei egy része magához tér, a szemét még nincs ereje kinyitni. Azt azonban így is érzi, hogy Tizio már nincs a közelében, ezért fészkelődik kicsit, igyekezve arrafelé húzódni, amerre a férfit sejti. Nem kell azonban sok idő neki, hogy sűrű pislogások közepette végleg felébredjen*
- Jó reggelt! *suttogja elmosolyodva, mikor megbizonyosodik róla, hogy már Tizio is ébren van, hiszen nem szeretné idejekorán felkelteni őt.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-19 08:32:58
Üzenet elküldve: 2019-04-19 08:32:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Tizio alig észrevehetően rázza meg a fejét, mikor a lány az ő tökéletességéről beszél, mosolyát Nava nyaka láthatja csak. ~Majd rájössz, hogy mennyire nem vagyok az. Édesen naiv vagy.~*
- Hm? *Morran kérdőn nevének említésére, a válasz azonban csak csókokban nyilvánul meg, amivel viszont Tizio teljesen elégedett. ~És még mindig szégyenlős vagy, holott az előbb még a fülebe nyögtél.~ Mosolyogva nézi a lányt, de nem bámulja úgy, mint amúgy szeretné, hiszen Nava újra zavarban van. ~De miért?~ Egy pillanattal később már a dézsa mellett áll és hamar észleli, hogy a lánnyal valami nem stimmel, gondolkodás nélkül lép oda hozzá és zárja a karjaiba, engedelmeskedve ezzel a lány kérésének.*
- Minden rendben, kislány? *Kérdi a hangjába vegyülő aggodalommal, de a választ meg sem várva kapja a karjába Navát, még a végén kiterül itt vagy valami és Tizio betegápolásban nem a legjobb, de erről Briwal tudna igazán sokat mesélni.* - Ideje aludni, igaz? *Tizio cseppet sem aggódik a rendetlenség miatt, részéről bőven ráér a pakolás reggelig. ~Személyzet kell, mielőbb.~ Ráadásul arra sem gondol, hogy a lánynak más tervei lennének az alváson kívül, ezért értelemszerűen a hálószobába viszi, ha Navának nincsen ellenére a dolog, ha nem akar még lefeküdni, mert sürgős rend-csinálhatnékja van, akkor Tizio sóhajjal engedi az útjára, de nem kezd arról vitatkozni, hogy nem Nava dolga, egyszerűen túl fáradt ilyen vitákhoz, ebben az esetben egyedül fekszik le és pár perc múlva már mélyen alszik is. Ha a lány nem protestált az ellen, hogy ágyba kerüljön, akkor Tizio bizony a párnák közé fekteti és maga is mellé fekszik, átöleli, egy pillanattal később meg el is nyomja az álom.
Akárhogyan is, de nem sokkal később már álmodik, gyerekkoráról, halkan motyog valamit az el nem készült házi feladatáról, arckifejezése olyan, mint egy durcás kisfiúé, némi forgolódás után végül már a hátán fekszik az ágy szélén, ráadásul melege van, így csak a fél lábfeje van betakarva, egyik kezét az ágy közepe felé nyújtja, a másik egy elég kitekert pózban a saját mellkasán.*
*Tizio alig észrevehetően rázza meg a fejét, mikor a lány az ő tökéletességéről beszél, mosolyát Nava nyaka láthatja csak. ~Majd rájössz, hogy mennyire nem vagyok az. Édesen naiv vagy.~*
- Hm? *Morran kérdőn nevének említésére, a válasz azonban csak csókokban nyilvánul meg, amivel viszont Tizio teljesen elégedett. ~És még mindig szégyenlős vagy, holott az előbb még a fülebe nyögtél.~ Mosolyogva nézi a lányt, de nem bámulja úgy, mint amúgy szeretné, hiszen Nava újra zavarban van. ~De miért?~ Egy pillanattal később már a dézsa mellett áll és hamar észleli, hogy a lánnyal valami nem stimmel, gondolkodás nélkül lép oda hozzá és zárja a karjaiba, engedelmeskedve ezzel a lány kérésének.*
- Minden rendben, kislány? *Kérdi a hangjába vegyülő aggodalommal, de a választ meg sem várva kapja a karjába Navát, még a végén kiterül itt vagy valami és Tizio betegápolásban nem a legjobb, de erről Briwal tudna igazán sokat mesélni.* - Ideje aludni, igaz? *Tizio cseppet sem aggódik a rendetlenség miatt, részéről bőven ráér a pakolás reggelig. ~Személyzet kell, mielőbb.~ Ráadásul arra sem gondol, hogy a lánynak más tervei lennének az alváson kívül, ezért értelemszerűen a hálószobába viszi, ha Navának nincsen ellenére a dolog, ha nem akar még lefeküdni, mert sürgős rend-csinálhatnékja van, akkor Tizio sóhajjal engedi az útjára, de nem kezd arról vitatkozni, hogy nem Nava dolga, egyszerűen túl fáradt ilyen vitákhoz, ebben az esetben egyedül fekszik le és pár perc múlva már mélyen alszik is. Ha a lány nem protestált az ellen, hogy ágyba kerüljön, akkor Tizio bizony a párnák közé fekteti és maga is mellé fekszik, átöleli, egy pillanattal később meg el is nyomja az álom.
Akárhogyan is, de nem sokkal később már álmodik, gyerekkoráról, halkan motyog valamit az el nem készült házi feladatáról, arckifejezése olyan, mint egy durcás kisfiúé, némi forgolódás után végül már a hátán fekszik az ágy szélén, ráadásul melege van, így csak a fél lábfeje van betakarva, egyik kezét az ágy közepe felé nyújtja, a másik egy elég kitekert pózban a saját mellkasán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248