Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-21 09:59:30
Üzenet elküldve: 2019-03-21 09:59:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Persze, hogy biztos. Szelíd, mint a ma született bárány. Igaz cimbi? *Tenyerét az állat homlokára rakja, mélyen a szemébe néz, hangjában olyan játékosság van, amit kétlábúak ritkán tapasztalhatnak meg.* - Ne hozz rám szégyent, öregem. *Vétkes pedig nem hoz szégyent a gazdájára, mert engedi, hogy a lány megsimogassa, sőt közelebb is mozdul Navához, hátha kap még a simogatásból.* - Szeretnél a hátára ülni? ~Bár ahhoz másik ruha kéne.~ *Kérdi Tizio a lányt, miközben a karámkerítésen átmászva ténylegesen az állat mellé lép. A fél almát kénytelen a háta mögé rejteni, hogy ne egye ki rögtön az ő kezéből is azután, hogy Naváéból már kiette, terelgeti, hogy párhuzamosan álljon a kerítéssel. Mivel a ló hátán nincsen nyereg, így a karám deszkájára kell fellépjen ahhoz, hogy fellendülhessen Vétkes hátára.* - Szóval téged is le lehet almával kenyerezni? *Rámosolyog a lányra és felé nyújtja a fél almát a karámkerítés fölött.* - Őt láttad már? *Sarkát mozdítja, mire Vétkes úgy mozdul, hogy a lány láthassa az eddig a csődör takarásában lévő Zsalmát, a laposhátú gyapjastevét.* - Kishölgy, ahogy néztem hamarosan anyai örömök elé néz. Bár megmondom őszintén, hogy nem tudom, hogy milyen hosszú a vemhességük, sem pedig azt, hogy mikor koppintották fel. *Míg beszél, addig Vétkes nyakát paskolja, még mosolyog is, gyökeresen más ember így, lóháton.*
- Rendbe, persze. Szakállt növesztett, így végképp én vagyok a jobb képű. *Merev már az előbbi mosoly, bármit megadna azért, ha Briwalnak haja szála sem görbült volna.* - Rosszkor volt rossz helyen. A világ meg tele van gonosz egyénekkel. ~Még akkor is, ha te nem hiszel a létezésükben, remélem, hogy sosem találkozol eggyel sem.~ *Az utolsó kérdésekre a fejét rázza, híre ugyan van róluk, de ez a halálhírük.* - Hárman maradtunk. Briwal, Ephemia és én. Jobban mondva négyen, mert a húgom állapotos. De ne aggódj értem, nem fogom párbajra hívni Kagan Thargodart a húgom erénye miatt, mert becsületes férfiként viselkedett és nőül vette. ~Meg mert egy nyavalyás szoborrá változott.~ Szeretne megismerni téged. És Briwal is kíváncsi rád. ~Ostoba vagy Tizio, locsogsz. És többet látsz egy éjszakába, mint ő. Biztos nem is kíváncsi a nyomorék családodra. Hülyülsz el, hogy ilyet feltételezel.~ *Akármit is gondoljon, arca kifürkészhetetlen, Nava komoly hatással van rá, bármennyire is próbálja elnyomni ezt az érzést, nem pistult ugyan belé teljesen, de csak egy nagyon kis lökés kell neki ahhoz, hogy ez megtörténjen.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.21 10:51:54
- Persze, hogy biztos. Szelíd, mint a ma született bárány. Igaz cimbi? *Tenyerét az állat homlokára rakja, mélyen a szemébe néz, hangjában olyan játékosság van, amit kétlábúak ritkán tapasztalhatnak meg.* - Ne hozz rám szégyent, öregem. *Vétkes pedig nem hoz szégyent a gazdájára, mert engedi, hogy a lány megsimogassa, sőt közelebb is mozdul Navához, hátha kap még a simogatásból.* - Szeretnél a hátára ülni? ~Bár ahhoz másik ruha kéne.~ *Kérdi Tizio a lányt, miközben a karámkerítésen átmászva ténylegesen az állat mellé lép. A fél almát kénytelen a háta mögé rejteni, hogy ne egye ki rögtön az ő kezéből is azután, hogy Naváéból már kiette, terelgeti, hogy párhuzamosan álljon a kerítéssel. Mivel a ló hátán nincsen nyereg, így a karám deszkájára kell fellépjen ahhoz, hogy fellendülhessen Vétkes hátára.* - Szóval téged is le lehet almával kenyerezni? *Rámosolyog a lányra és felé nyújtja a fél almát a karámkerítés fölött.* - Őt láttad már? *Sarkát mozdítja, mire Vétkes úgy mozdul, hogy a lány láthassa az eddig a csődör takarásában lévő Zsalmát, a laposhátú gyapjastevét.* - Kishölgy, ahogy néztem hamarosan anyai örömök elé néz. Bár megmondom őszintén, hogy nem tudom, hogy milyen hosszú a vemhességük, sem pedig azt, hogy mikor koppintották fel. *Míg beszél, addig Vétkes nyakát paskolja, még mosolyog is, gyökeresen más ember így, lóháton.*
- Rendbe, persze. Szakállt növesztett, így végképp én vagyok a jobb képű. *Merev már az előbbi mosoly, bármit megadna azért, ha Briwalnak haja szála sem görbült volna.* - Rosszkor volt rossz helyen. A világ meg tele van gonosz egyénekkel. ~Még akkor is, ha te nem hiszel a létezésükben, remélem, hogy sosem találkozol eggyel sem.~ *Az utolsó kérdésekre a fejét rázza, híre ugyan van róluk, de ez a halálhírük.* - Hárman maradtunk. Briwal, Ephemia és én. Jobban mondva négyen, mert a húgom állapotos. De ne aggódj értem, nem fogom párbajra hívni Kagan Thargodart a húgom erénye miatt, mert becsületes férfiként viselkedett és nőül vette. ~Meg mert egy nyavalyás szoborrá változott.~ Szeretne megismerni téged. És Briwal is kíváncsi rád. ~Ostoba vagy Tizio, locsogsz. És többet látsz egy éjszakába, mint ő. Biztos nem is kíváncsi a nyomorék családodra. Hülyülsz el, hogy ilyet feltételezel.~ *Akármit is gondoljon, arca kifürkészhetetlen, Nava komoly hatással van rá, bármennyire is próbálja elnyomni ezt az érzést, nem pistult ugyan belé teljesen, de csak egy nagyon kis lökés kell neki ahhoz, hogy ez megtörténjen.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.21 10:51:54
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 23:18:56
Üzenet elküldve: 2019-03-20 23:18:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Vészmadarak//
*A csapat pihenését, a közbeni őrködést nem zavarja meg semmi és senki. Élvezhetik az éjszaka csendjét, a lassan nyugovóra térő vidék halkulását, s a éjszakai madarak ritka hangjának felcsendülését a házat körbevevő még kissé fakó ágak között. A lassú ébredezésre bőséggel van idő, bár jóllehet mindannyian viszonylag korán kelnek a konyhából már lágy gyertyafény szűrődik be, s szinte hangtalan neszezés hallik, a házigazda készülődik. Tányérokat rak fel, frissen sült cipót, beirdalt szalonnát, vörös kolbászt készít, melyet vélhetően a ház kertjéből szedett zöldségekkel díszít körbe. Pompás lakoma az útra kelőknek, talán az átélt harcok, az esetleges kudarcélmény ellenére is jó szívvel emlékeznek meg a tharg birtokokon tett látogatásról. Hamarosan teavíz kezd fütyülni a tűzhelyen, s ha a csapat a konyhába érkezik, kissé fáradt ugyan, de őszinte mosoly fogadja őket.*
- Jó reggelt, foglaljatok helyet. *Biccent a vendéglátó, s mindenekelőtt kérdést is intéz.*
- Hogyan döntöttetek? *Kérdezi, minden bizonnyal a hazafelé, vagy a továbbhaladást célzó útra tekintettel. Számára mindegy a végeredmény, ő mindent megtett annak érdekében, hogy a csapat saját helyzetükkel tisztába kerüljön.*
- Kérem, fogyasszatok, magam már nagyon éhes vagyok. *Szólal meg függetlenül a választól, majd az asztalfőre ül, s kezét maga előtt összefűzve, asztalra könyökölve támasztja meg rajta állát békésen.*
*A csapat pihenését, a közbeni őrködést nem zavarja meg semmi és senki. Élvezhetik az éjszaka csendjét, a lassan nyugovóra térő vidék halkulását, s a éjszakai madarak ritka hangjának felcsendülését a házat körbevevő még kissé fakó ágak között. A lassú ébredezésre bőséggel van idő, bár jóllehet mindannyian viszonylag korán kelnek a konyhából már lágy gyertyafény szűrődik be, s szinte hangtalan neszezés hallik, a házigazda készülődik. Tányérokat rak fel, frissen sült cipót, beirdalt szalonnát, vörös kolbászt készít, melyet vélhetően a ház kertjéből szedett zöldségekkel díszít körbe. Pompás lakoma az útra kelőknek, talán az átélt harcok, az esetleges kudarcélmény ellenére is jó szívvel emlékeznek meg a tharg birtokokon tett látogatásról. Hamarosan teavíz kezd fütyülni a tűzhelyen, s ha a csapat a konyhába érkezik, kissé fáradt ugyan, de őszinte mosoly fogadja őket.*
- Jó reggelt, foglaljatok helyet. *Biccent a vendéglátó, s mindenekelőtt kérdést is intéz.*
- Hogyan döntöttetek? *Kérdezi, minden bizonnyal a hazafelé, vagy a továbbhaladást célzó útra tekintettel. Számára mindegy a végeredmény, ő mindent megtett annak érdekében, hogy a csapat saját helyzetükkel tisztába kerüljön.*
- Kérem, fogyasszatok, magam már nagyon éhes vagyok. *Szólal meg függetlenül a választól, majd az asztalfőre ül, s kezét maga előtt összefűzve, asztalra könyökölve támasztja meg rajta állát békésen.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 21:30:50
Üzenet elküldve: 2019-03-20 21:30:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Örömmel látja, hogy rövid útja során is akad társa, így menet közben mosolyogva pillant néha a kerítés túloldalán haladó lóra, újra meg újra elképedve az állat lenyűgöző kecsessége láttán. ~Még ő is szebb nálam!~ fut át agyán a különös gondolat, ahogy a ló selymes sörényét szemléli, és indokolatlan késztetést érez, hogy megpróbálja lesimítani saját rakoncátlan fürtjeit, amik szanaszét állnak. Hiába próbálkozik azonban, biztos benne, hogy továbbra is meglehetősen kócosnak hat, mikor Tizio közelébe ér. Viszont a kinézetét illető aggodalmai hamar háttérbe szorulnak, ahogy a szemei előtt kibontakozó idilli jelenetet nézi*
- Ó! *pirul el kissé a megjegyzés hallatán, mely annyira váratlanul éri, hogy hirtelen nem is tud rá mást mondani* Igazán aranyos! *mélyül el azonban mosolya, ahogy rá is kezd átragadni a bensőséges hangulat. A varázs azonban csak addig tart, míg neki is szerepet nem szánnak a jelenetben*
- Biztos? *kérdez vissza ijedten pislogva. Legszívesebben hátrálna pár lépést, azonban erőt vesz magán és korábbi helyén marad. Nem sok alkalma volt még közelebbi ismeretséget kötnie lovakkal, és bár messziről lenyűgözi őt eme pompás állatok szépsége és gyorsasága, a közelükbe kerülve attól tart, valami olyan mozdulatot tesz majd, amit nem kéne, és nem lesz jó vége az ismerkedésnek. Hogy aggodalma csak fokozódjon, Tizio épp ezt a pillanatot választja ki arra, hogy egy kis időre kettesben hagyja a lóval. Bár nagy levegőt véve tesz egy lépést az állat irányába, továbbra is inkább csak a nézelődésre korlátozza a kapcsolatukat. Ahogy közelebbről szemlélődik, kénytelen belátni, innen nézve is ugyanolyan szép a látvány, mint messziről, ettől pedig félelmei is csillapodnak kissé és lelkesen fogadja el a felé nyújtott almát, hogy végül tényleg megpróbáljon összebarátkozni az állattal*
- Köszönöm! *mosolyog Tiziora, majd a gyümölcsöt a tenyerére helyezve határozott mozdulattal a ló orra alá dugja a kezét, hogy az megszagolhassa a kezét és megkóstolhassa a finom csemegét*
- Ebben hasonlítunk! *jegyzi meg kacagva, ahogy az almadarab pár gyors harapással eltűnik a kezéből. A puha ajkak érintése csiklandozza a kezét, amitől akaratlanul is nevethetnékje támad. ~Nem is olyan félelmetes!~ nyugtázza magában megkönnyebbülten, miközben az ujjaival tétova kísérletet tesz arra, hogy megsimogassa a ló fejét, hacsak annak nincs ellenére a mozdulat. Nem sokáig tart azonban az ismerkedés, hiszen az új hírek hallatán izgatottan fordul vissza Tizio felé*
- Nahát, ez nagyszerű! *kezd megörülni, hogy elveszett testvér megkerült, a következő mondatot követően azonban teljesen elfehéredik*
- Sajnálom, ez borzasztó! *suttogja döbbenten, ahogy felfogja a hallottakat. ~Pusztán szórakozásból? De miért?~ nem tudja elhinni, hogy bárki képes lenne ilyesmire, ugyanakkor a hallottak igazságtartalmában sincs oka kételkedni. Az emberi gonoszság eme ékes példája annyira letaglózza, hogy kénytelen megkapaszkodni a kerítésben. Bár ő maga is látta, milyen pusztítást hagyott maga után a lázadás, egy hosszadalmas kínzás nem hirtelen felindulást sejtet, hanem alaposan megfontolt gonoszságot, amelynek létezése még mindig megdöbbenti*
- De jól van? Rendbe fog jönni? *kérdez vissza, csak hogy jól értette-e a helyzetet, ám gondolatban még mindig nem bír elszakadni attól a kérdéstől, ami a legjobban foglalkoztatja*
- De miért? És ki képes ilyesmire? *pillant kérdőn a férfira, látszólag tőle várva választ, még ha tökéletesen tisztában is van azzal, mennyire gonosz a világ igazából. Egy pillanatra korábbi beszélgetésük elevenedik fel benne a Szegénynegyed lakóit illetően és hogy vajon van-e értelme segíteni rajtuk. Életében most először bizonytalanodik el abban az álmában, hogy kitartó munkával boldog és élhető hellyé lehetne tenni azt a városrészt. ~Vajon van esély a békére ott, ahol olyan emberek élnek, akik ilyesmire képesek?~ mereng magában egy pillanatra gondolataiba mélyedve. Azonban hamar eszébe jut, hogy most személyes álmainál és vágyainál vannak fontosabb kérdések is*
- Örülök, hogy előkerült! *próbálkozik meg egy halvány mosollyal, mielőtt felhozná a következő kérdéseit* És mi a helyzet az öcséiddel? Van valami hír róluk? *pillant aggódva a férfira, már előre félve a választól, hiszen biztos benne, ha ők is előkerültek volna, akkor azt már közölte volna Tizio.*
*Örömmel látja, hogy rövid útja során is akad társa, így menet közben mosolyogva pillant néha a kerítés túloldalán haladó lóra, újra meg újra elképedve az állat lenyűgöző kecsessége láttán. ~Még ő is szebb nálam!~ fut át agyán a különös gondolat, ahogy a ló selymes sörényét szemléli, és indokolatlan késztetést érez, hogy megpróbálja lesimítani saját rakoncátlan fürtjeit, amik szanaszét állnak. Hiába próbálkozik azonban, biztos benne, hogy továbbra is meglehetősen kócosnak hat, mikor Tizio közelébe ér. Viszont a kinézetét illető aggodalmai hamar háttérbe szorulnak, ahogy a szemei előtt kibontakozó idilli jelenetet nézi*
- Ó! *pirul el kissé a megjegyzés hallatán, mely annyira váratlanul éri, hogy hirtelen nem is tud rá mást mondani* Igazán aranyos! *mélyül el azonban mosolya, ahogy rá is kezd átragadni a bensőséges hangulat. A varázs azonban csak addig tart, míg neki is szerepet nem szánnak a jelenetben*
- Biztos? *kérdez vissza ijedten pislogva. Legszívesebben hátrálna pár lépést, azonban erőt vesz magán és korábbi helyén marad. Nem sok alkalma volt még közelebbi ismeretséget kötnie lovakkal, és bár messziről lenyűgözi őt eme pompás állatok szépsége és gyorsasága, a közelükbe kerülve attól tart, valami olyan mozdulatot tesz majd, amit nem kéne, és nem lesz jó vége az ismerkedésnek. Hogy aggodalma csak fokozódjon, Tizio épp ezt a pillanatot választja ki arra, hogy egy kis időre kettesben hagyja a lóval. Bár nagy levegőt véve tesz egy lépést az állat irányába, továbbra is inkább csak a nézelődésre korlátozza a kapcsolatukat. Ahogy közelebbről szemlélődik, kénytelen belátni, innen nézve is ugyanolyan szép a látvány, mint messziről, ettől pedig félelmei is csillapodnak kissé és lelkesen fogadja el a felé nyújtott almát, hogy végül tényleg megpróbáljon összebarátkozni az állattal*
- Köszönöm! *mosolyog Tiziora, majd a gyümölcsöt a tenyerére helyezve határozott mozdulattal a ló orra alá dugja a kezét, hogy az megszagolhassa a kezét és megkóstolhassa a finom csemegét*
- Ebben hasonlítunk! *jegyzi meg kacagva, ahogy az almadarab pár gyors harapással eltűnik a kezéből. A puha ajkak érintése csiklandozza a kezét, amitől akaratlanul is nevethetnékje támad. ~Nem is olyan félelmetes!~ nyugtázza magában megkönnyebbülten, miközben az ujjaival tétova kísérletet tesz arra, hogy megsimogassa a ló fejét, hacsak annak nincs ellenére a mozdulat. Nem sokáig tart azonban az ismerkedés, hiszen az új hírek hallatán izgatottan fordul vissza Tizio felé*
- Nahát, ez nagyszerű! *kezd megörülni, hogy elveszett testvér megkerült, a következő mondatot követően azonban teljesen elfehéredik*
- Sajnálom, ez borzasztó! *suttogja döbbenten, ahogy felfogja a hallottakat. ~Pusztán szórakozásból? De miért?~ nem tudja elhinni, hogy bárki képes lenne ilyesmire, ugyanakkor a hallottak igazságtartalmában sincs oka kételkedni. Az emberi gonoszság eme ékes példája annyira letaglózza, hogy kénytelen megkapaszkodni a kerítésben. Bár ő maga is látta, milyen pusztítást hagyott maga után a lázadás, egy hosszadalmas kínzás nem hirtelen felindulást sejtet, hanem alaposan megfontolt gonoszságot, amelynek létezése még mindig megdöbbenti*
- De jól van? Rendbe fog jönni? *kérdez vissza, csak hogy jól értette-e a helyzetet, ám gondolatban még mindig nem bír elszakadni attól a kérdéstől, ami a legjobban foglalkoztatja*
- De miért? És ki képes ilyesmire? *pillant kérdőn a férfira, látszólag tőle várva választ, még ha tökéletesen tisztában is van azzal, mennyire gonosz a világ igazából. Egy pillanatra korábbi beszélgetésük elevenedik fel benne a Szegénynegyed lakóit illetően és hogy vajon van-e értelme segíteni rajtuk. Életében most először bizonytalanodik el abban az álmában, hogy kitartó munkával boldog és élhető hellyé lehetne tenni azt a városrészt. ~Vajon van esély a békére ott, ahol olyan emberek élnek, akik ilyesmire képesek?~ mereng magában egy pillanatra gondolataiba mélyedve. Azonban hamar eszébe jut, hogy most személyes álmainál és vágyainál vannak fontosabb kérdések is*
- Örülök, hogy előkerült! *próbálkozik meg egy halvány mosollyal, mielőtt felhozná a következő kérdéseit* És mi a helyzet az öcséiddel? Van valami hír róluk? *pillant aggódva a férfira, már előre félve a választól, hiszen biztos benne, ha ők is előkerültek volna, akkor azt már közölte volna Tizio.*
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 20:34:38
Üzenet elküldve: 2019-03-20 20:34:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hallgatja a borászt, ám sok hozzáfűzni valója az elhangzottakhoz igazán nincs, így bólogat komótosan, jelezve figyel, ért, olykor egyetért.
Effyt illető reményekkel mindenképp.*
-Talán a gyermek majd leköti. Ám amellett még kevesebb ideje lesz a gazdaságra, így még inkább kellenek majd munkások.
*A menekültek felfogadására hálásan mosolyog, ez valóban járható út lehet, magában már tervezgeti is egy előnyös alku részleteit.
A kancellár feladatkörét illető összefoglalóra nagyot sóhajt, kicsit fanyalog.*
-Mindez az öcsém terepe, ő a kiváló a számokban, főkönyvekben.
*Papír felett görnyedésben, toll koptatásban, tinta szüpürtyölésben. Még közben Briwal szállítmányokat kísér, alkudozik, új beszállítókat hajt fel, üzleteket köt. Merőben más területen munkálkodtak eddig, mindketten saját képességeiket kamatoztatva a család szolgálatában.*
-Figyelmes, nagyvonalú férfiú, nem nehéz jóban lenni vele.
*Áldozz egy hálás mosolyt a kancellárnak, már most is sokat köszönhet neki.*
-Ő kezelte a sérüléseimet, mikor ide kerültem.
*Osztja meg röviden, honnan ismeretségük, jó kapcsolatuk.*
-Messze vagyunk még?
*Tekint körbe, és mintha épületek körvonalait látná nem túl távol.*
Effyt illető reményekkel mindenképp.*
-Talán a gyermek majd leköti. Ám amellett még kevesebb ideje lesz a gazdaságra, így még inkább kellenek majd munkások.
*A menekültek felfogadására hálásan mosolyog, ez valóban járható út lehet, magában már tervezgeti is egy előnyös alku részleteit.
A kancellár feladatkörét illető összefoglalóra nagyot sóhajt, kicsit fanyalog.*
-Mindez az öcsém terepe, ő a kiváló a számokban, főkönyvekben.
*Papír felett görnyedésben, toll koptatásban, tinta szüpürtyölésben. Még közben Briwal szállítmányokat kísér, alkudozik, új beszállítókat hajt fel, üzleteket köt. Merőben más területen munkálkodtak eddig, mindketten saját képességeiket kamatoztatva a család szolgálatában.*
-Figyelmes, nagyvonalú férfiú, nem nehéz jóban lenni vele.
*Áldozz egy hálás mosolyt a kancellárnak, már most is sokat köszönhet neki.*
-Ő kezelte a sérüléseimet, mikor ide kerültem.
*Osztja meg röviden, honnan ismeretségük, jó kapcsolatuk.*
-Messze vagyunk még?
*Tekint körbe, és mintha épületek körvonalait látná nem túl távol.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:02:30
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:02:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Aha. Az jó ha sokakat eltart.
*Fogalma sincsen ezekről, igazából azt sem tudja, hogy Learonnak pontosan mennyi földje van, vagy hogy mondjuk Effynek mennyi van. Effynek mondjuk nincsen jószágai, de van gyümölcsöse, illetve látta az istállóban azokat a furcsa jószágokat, amik szintén Effyhez tartoznak. Ezeket megint csak nem ismeri, nem tudja, hogy mire jók, már azonkívül, hogy nagyon mókás a pofájuk, mikor rágnak, meg az embernek folyton az az érzése van, mintha lenéznék és szinte várja, hogy a lába elé köpjenek megvetésük jeléül.*
- Lehet ez ennél rosszabb?
*Hangjában kétségbeesés csendül, mikor a nő azt ecseteli, hogy ha terhes lenne, akkor sokkal rosszabb lenne. Aenae meglátása szerint ennél rosszabb nemigen lehet. Ha ennél is rosszabbá válhat, akkor mielőbb el kell hajtania, csak úgy kellene szerezzen Rhéa félelméből, hogy ne vegyék a népek a szájukra. Meg kéne kérnie valakit, de kit? Persze Briwal kézenfekvő lenne, de hogyan is vezethetne fel neki egy ilyen dolgot? Nemcsak neki, hanem bárki másnak?
Fél füllel hallgatja ezt az évődést, vagy mit, amit a nő és Learon rendeznek. Őt igazából nem győzték meg arról, hogy itt tényleg csak munkakapcsolatról van szó, valahogy a nő stílusa nem erre enged következtetni. Nevelőapjához nem szólt volna így a szakácsnő.*
- Nem kérek semmit, köszönöm.
*Kapott már az imént vizet, abból most kortyol egyet, de csak azért, hogy kiöblögesse a száját. Sajnos utána is pont olyan borzasztó ízű marad, de jelenleg nem mer se inni, sem pedig enni, így esélye sincs, hogy elnyomja a rossz ízt.*
- Aha. Az jó ha sokakat eltart.
*Fogalma sincsen ezekről, igazából azt sem tudja, hogy Learonnak pontosan mennyi földje van, vagy hogy mondjuk Effynek mennyi van. Effynek mondjuk nincsen jószágai, de van gyümölcsöse, illetve látta az istállóban azokat a furcsa jószágokat, amik szintén Effyhez tartoznak. Ezeket megint csak nem ismeri, nem tudja, hogy mire jók, már azonkívül, hogy nagyon mókás a pofájuk, mikor rágnak, meg az embernek folyton az az érzése van, mintha lenéznék és szinte várja, hogy a lába elé köpjenek megvetésük jeléül.*
- Lehet ez ennél rosszabb?
*Hangjában kétségbeesés csendül, mikor a nő azt ecseteli, hogy ha terhes lenne, akkor sokkal rosszabb lenne. Aenae meglátása szerint ennél rosszabb nemigen lehet. Ha ennél is rosszabbá válhat, akkor mielőbb el kell hajtania, csak úgy kellene szerezzen Rhéa félelméből, hogy ne vegyék a népek a szájukra. Meg kéne kérnie valakit, de kit? Persze Briwal kézenfekvő lenne, de hogyan is vezethetne fel neki egy ilyen dolgot? Nemcsak neki, hanem bárki másnak?
Fél füllel hallgatja ezt az évődést, vagy mit, amit a nő és Learon rendeznek. Őt igazából nem győzték meg arról, hogy itt tényleg csak munkakapcsolatról van szó, valahogy a nő stílusa nem erre enged következtetni. Nevelőapjához nem szólt volna így a szakácsnő.*
- Nem kérek semmit, köszönöm.
*Kapott már az imént vizet, abból most kortyol egyet, de csak azért, hogy kiöblögesse a száját. Sajnos utána is pont olyan borzasztó ízű marad, de jelenleg nem mer se inni, sem pedig enni, így esélye sincs, hogy elnyomja a rossz ízt.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 18:06:48
Üzenet elküldve: 2019-03-20 18:06:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon is csatlakozik a nevetéshez, mert átérzi a dolgot, neki is olyan volt amikor fejbe verték. A mágus egyáltalán nem veszi rosszul a kérdést. Aki nem ért a földekhez, nem tudhatja.*
-Persze, hogy el. Hatot is. Fortas és családja az négy, meg vagyok én és Prexi. *teszi még hozzá, ha a lány nem tudná. Miért is kéne tudnia?* ~Mondjuk Prexit már rég láttam, talán valahova elbóklászott most, hogy meggyógyult? Mondjuk, jobb is, hogy szívja a friss levegőt, mert a végén még megzápul az ő agya is!~ *Ezután a lány elég erőszakosan próbálja bizonyítani, hogy tényleg csak beverte a fejét, amire Fortas asszony, csak felhúzott szemöldökkel válaszol, de hangja továbbra is kedves, anyáskodó.*
-Persze, hogy be! Senki nem mondta, hogy nem! Én csak azt mondtam, hogy majd, ha gyereked lesz, az rosszabb lesz, mint holmi fejbeverés! *Azután szinte a szó is megakad a szájában, majd némi hüledezés után hangos nevetésben tör ki.*
-Learon úrtól a munkát kapom! Dolgozom itt a birtokon cserébe a pénzért és a földért, amit művelhet a férjem! Mert van ám olyanom! Norenn az! Learon úr nem a férjem, hanem a… *Nem találja a szavakat, szóval a pásztor egy pillanatra odafordul, majd leveszi a felforralt tejet a tűzről.*
-Learon csak a munkaadó! Semmi több, még az uramozást is el lehetne felejteni, de Fortas asszony ragaszkodik hozzá. *Azután a nő fenyegetően megrázza ujját a Sajt-mester felé.*
-Na de Learon uram! Ha maga nem lenne, ki tudja mi lett volna velünk? *Azután visszafordul a lány felé.*
-Na, jobban érzed már magad? Kérsz valamit inni?
*Learon is csatlakozik a nevetéshez, mert átérzi a dolgot, neki is olyan volt amikor fejbe verték. A mágus egyáltalán nem veszi rosszul a kérdést. Aki nem ért a földekhez, nem tudhatja.*
-Persze, hogy el. Hatot is. Fortas és családja az négy, meg vagyok én és Prexi. *teszi még hozzá, ha a lány nem tudná. Miért is kéne tudnia?* ~Mondjuk Prexit már rég láttam, talán valahova elbóklászott most, hogy meggyógyult? Mondjuk, jobb is, hogy szívja a friss levegőt, mert a végén még megzápul az ő agya is!~ *Ezután a lány elég erőszakosan próbálja bizonyítani, hogy tényleg csak beverte a fejét, amire Fortas asszony, csak felhúzott szemöldökkel válaszol, de hangja továbbra is kedves, anyáskodó.*
-Persze, hogy be! Senki nem mondta, hogy nem! Én csak azt mondtam, hogy majd, ha gyereked lesz, az rosszabb lesz, mint holmi fejbeverés! *Azután szinte a szó is megakad a szájában, majd némi hüledezés után hangos nevetésben tör ki.*
-Learon úrtól a munkát kapom! Dolgozom itt a birtokon cserébe a pénzért és a földért, amit művelhet a férjem! Mert van ám olyanom! Norenn az! Learon úr nem a férjem, hanem a… *Nem találja a szavakat, szóval a pásztor egy pillanatra odafordul, majd leveszi a felforralt tejet a tűzről.*
-Learon csak a munkaadó! Semmi több, még az uramozást is el lehetne felejteni, de Fortas asszony ragaszkodik hozzá. *Azután a nő fenyegetően megrázza ujját a Sajt-mester felé.*
-Na de Learon uram! Ha maga nem lenne, ki tudja mi lett volna velünk? *Azután visszafordul a lány felé.*
-Na, jobban érzed már magad? Kérsz valamit inni?
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 15:27:10
Üzenet elküldve: 2019-03-20 15:27:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Jaja, a világ is forog. Biztos megzápult picit az agyam, aztán az jön ki.
*Heherészik erőtlenül, a dézsát szépen lerakja a lábai közé, ráhajol, de csak az öklendezés ingere van meg, szerencsére nem jön ki belőle semmi, eltekintve némi nyáltól, meg rosszízű epétől.*
- Eltart ötöt a birtokod?
*Mormolja, talán kicsit modortalan a kérdés, főleg a hanghordozása, de talán Learon elnézi neki, mert éppen nagyon pocsékul van.*
- Jaja, a gyereknek örülni kell.
*Mondja beleegyezően, bár nem ért ezzel egyet, pláne egy fattyúval a hasában, de vitatkozni nem fog ezen, még csak az kéne, hogy lebuktassa magát azzal, hogy feltűnően ágál valami ellen. Nem mintha ilyesmit sokáig titokban lehetne tartani, bár ő tényleg inkább azelőtt szabadulna ebből a helyzetből, mielőtt kiderül a szélesebb néprétegek számára.
A nő érintésétől kirázza a hideg, hát még attól, amit mond, továbbra sem emeli fel a fejét, de a dézsába azért belegúvasztja a szemét, hogy a nő milyen hihetetlenül ügyesen beletrafált a dologba.*
- Csak bevertem a fejem, asszonyom. Itt a nyoma.
*Mutatja homlokán a behegedt sebet, ami nem akar elmúlni, pedig rákent már egy csomó kencét, de csak kifehéredett.*
- Mert Learon úr nem a rendes urad?
*Nincs igazán tisztában a helyi viszonyokkal, meggyőződése volt, hogy a nő amolyan mindenes kisegítő a birtokon, aki nem csak a tejet kavargatja, hanem időnként a gazdát is kezelésbe veszi.*
- Jaja, a világ is forog. Biztos megzápult picit az agyam, aztán az jön ki.
*Heherészik erőtlenül, a dézsát szépen lerakja a lábai közé, ráhajol, de csak az öklendezés ingere van meg, szerencsére nem jön ki belőle semmi, eltekintve némi nyáltól, meg rosszízű epétől.*
- Eltart ötöt a birtokod?
*Mormolja, talán kicsit modortalan a kérdés, főleg a hanghordozása, de talán Learon elnézi neki, mert éppen nagyon pocsékul van.*
- Jaja, a gyereknek örülni kell.
*Mondja beleegyezően, bár nem ért ezzel egyet, pláne egy fattyúval a hasában, de vitatkozni nem fog ezen, még csak az kéne, hogy lebuktassa magát azzal, hogy feltűnően ágál valami ellen. Nem mintha ilyesmit sokáig titokban lehetne tartani, bár ő tényleg inkább azelőtt szabadulna ebből a helyzetből, mielőtt kiderül a szélesebb néprétegek számára.
A nő érintésétől kirázza a hideg, hát még attól, amit mond, továbbra sem emeli fel a fejét, de a dézsába azért belegúvasztja a szemét, hogy a nő milyen hihetetlenül ügyesen beletrafált a dologba.*
- Csak bevertem a fejem, asszonyom. Itt a nyoma.
*Mutatja homlokán a behegedt sebet, ami nem akar elmúlni, pedig rákent már egy csomó kencét, de csak kifehéredett.*
- Mert Learon úr nem a rendes urad?
*Nincs igazán tisztában a helyi viszonyokkal, meggyőződése volt, hogy a nő amolyan mindenes kisegítő a birtokon, aki nem csak a tejet kavargatja, hanem időnként a gazdát is kezelésbe veszi.*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 14:51:15
Üzenet elküldve: 2019-03-20 14:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon arcán látszik az aggódás, de cseppet sem a padlója tisztasága miatt, hanem inkább a lány épségéért. Mindig a szívén viselte a gyengébbik nem sorsát.* ~Még Akheelt is, pedig ő aztán nem volt gyengébbik!~ *Azonban ez a lány itten előtte minden, csak erős nem, szóval fog egy dézsát és a kezébe nyomja.*
-Ha hányni kell, akkor oda! *Mosolyog rá biztatóan Aenaere.*
-Tudom milyen ez, én kaptam egyszer a fejemre egy bunkósbottal, és napokig forgott még utána a világ! *Neveti el magát, pedig egyáltalán nem olyan szép emlék ez, amire így kéne visszaemlékeznie. Azóta nem tud neveket sem a fejében tartani, ami nagyon problémás tud lenni. Fortas asszony nem egy túl bonyolult személyiség, szóval neki egy percig sem áll módjában kételkedni a lányban. Miért is tenné?*
-Nem adott, de szívem rajta, ha most hoznának ötöt, én lennék a legboldogabb ember! *Semmi sem tudja elvenni a jó hangulatát most se, csak egy kicsit az, hogy aggódik, nehogy a végén itt essen össze Kagaenae.*
-Meg se kérdezném, hogy tényleg az enyém-e! Mondom én, a gyereknek örülni kell akárhonnan van! *Azután Fortas asszony szemmel láthatóan megunja azt, hogy Learon nem foglalkozik kellőképpen a lánnyal, így morcosan a kezébe nyomja a fakanalat, és a tűzhely felé parancsolja.*
-Jaj Learon uram, hát maga semmire nem képes, menjen inkább kavargatni a sajtot! *Azzal a pásztor lép másfelet és már a kavarja is a tejet, az asszony meg megfogja finoman a lány haját, és a hátát kezdi el simogatni.*
-A férfiak nem tudják milyen egész nap hányni! De ne aggódj lyányom, ez is csak felkészít! Nekem van két fiam, na azokat, amikor hordtam, fú hát vederrel jártam még a budira is! *Neveti el magát.*
-Az vigasztaljon, ha ez csak fejbeverés! Az elmúlik pár nap alatt majd, ha gyereked lesz nevetve fogol erre gondolni, hogy milyen könnyű volt! *Nevetgél tovább ahogy simogatja Kagaenae hátát.*
-De nekem lesz majd még, ki lehet bírni, ha látja az ember, hogy gyerek lesz belőle! Csak az uramtól függ! *Azután újra nevet.*
-Na nem a Learon uramtól, hanem a másik uramtól! A rendestől! *Mondja kicsit belezavarodva az egészbe.*
*Learon arcán látszik az aggódás, de cseppet sem a padlója tisztasága miatt, hanem inkább a lány épségéért. Mindig a szívén viselte a gyengébbik nem sorsát.* ~Még Akheelt is, pedig ő aztán nem volt gyengébbik!~ *Azonban ez a lány itten előtte minden, csak erős nem, szóval fog egy dézsát és a kezébe nyomja.*
-Ha hányni kell, akkor oda! *Mosolyog rá biztatóan Aenaere.*
-Tudom milyen ez, én kaptam egyszer a fejemre egy bunkósbottal, és napokig forgott még utána a világ! *Neveti el magát, pedig egyáltalán nem olyan szép emlék ez, amire így kéne visszaemlékeznie. Azóta nem tud neveket sem a fejében tartani, ami nagyon problémás tud lenni. Fortas asszony nem egy túl bonyolult személyiség, szóval neki egy percig sem áll módjában kételkedni a lányban. Miért is tenné?*
-Nem adott, de szívem rajta, ha most hoznának ötöt, én lennék a legboldogabb ember! *Semmi sem tudja elvenni a jó hangulatát most se, csak egy kicsit az, hogy aggódik, nehogy a végén itt essen össze Kagaenae.*
-Meg se kérdezném, hogy tényleg az enyém-e! Mondom én, a gyereknek örülni kell akárhonnan van! *Azután Fortas asszony szemmel láthatóan megunja azt, hogy Learon nem foglalkozik kellőképpen a lánnyal, így morcosan a kezébe nyomja a fakanalat, és a tűzhely felé parancsolja.*
-Jaj Learon uram, hát maga semmire nem képes, menjen inkább kavargatni a sajtot! *Azzal a pásztor lép másfelet és már a kavarja is a tejet, az asszony meg megfogja finoman a lány haját, és a hátát kezdi el simogatni.*
-A férfiak nem tudják milyen egész nap hányni! De ne aggódj lyányom, ez is csak felkészít! Nekem van két fiam, na azokat, amikor hordtam, fú hát vederrel jártam még a budira is! *Neveti el magát.*
-Az vigasztaljon, ha ez csak fejbeverés! Az elmúlik pár nap alatt majd, ha gyereked lesz nevetve fogol erre gondolni, hogy milyen könnyű volt! *Nevetgél tovább ahogy simogatja Kagaenae hátát.*
-De nekem lesz majd még, ki lehet bírni, ha látja az ember, hogy gyerek lesz belőle! Csak az uramtól függ! *Azután újra nevet.*
-Na nem a Learon uramtól, hanem a másik uramtól! A rendestől! *Mondja kicsit belezavarodva az egészbe.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 13:51:26
Üzenet elküldve: 2019-03-20 13:51:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
* Pirtianesi hősünknek még kell pihenés, hogy összeszedje magát. Az ébresztésre kómásan reagál és mint egy sétáló hulla sétál oda az ágyhoz. Ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy a délutánt is átszunyókálta és éberen riadt. Az újabb álmosság a vérveszteség számlájára írható, de azért nem kell neki sem tizenkettőnél több óra. Már nem Dreyia őrködik, mikor ismét kinyílnak a szempillái és mint amikor minden rendben van, boldogan mosolyog a szabónőre.*
-Jó reggelt! Mennyit aludtam?
* Valószínűleg még sötét van, de csak pár óra virradatig. Lassú körzéseket tesz a vállával és a csontjait is kiropogtatja. Ő hanyagolja a történt-e valami iránt érdeklődést.*
~ Ha lett volna valami, valószínűleg nem így ébredek.~
* Ha nem fekszik vissza az őrködés után társnője, akkor együtt marad vele és figyelik a csöndet. Mert mindenki reménykedik abban most, hogy másra nem kell felfigyelniük.*
-Én veled mindig bírom a lovacskázást. *néz mélyen és őszintén Zammiria szemeibe. Még csak el sem mosolyodik. A nőkkel szemben ő nem csak a fülére, de kiemelten inkább az orrára összpontosít, hogy még időben rájöjjön, ha valami baj történik. Ha nem érez semmi különöset, akkor visszaül a fekhelyre.*
-A varázslötty tényleg hatásos. Már sokat javul. Szerintem most átkötöd és estére már teljesen rendben is lesz.
* Büszkén kihúzza magát, ha beledöglik is. A legcsekélyebb jelét sem mutatja, hogy ne lenne ereje teljében.*
~ Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.~
* Határozott szándékkal megy ki a konyhába, hogy ő is segíteni fog a reggeli elkészítésében, de elsőként a tea érkezik meg és annyira hiányzik a szervezetének a folyadék, hogy a sűrű bögreemelgetés közben épp csak egy-két segítő szándékú mozdulatot tud más irányba tenni, feltehetően. Bár ha egy háromfogásos étkezést terveznek a csajok és nem csak pár szendvicset, akkor ez valószínűleg hazugság és abban az esetben bőven marad ideje ennél hatékonyabban is besegíteni.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 12:17:41
Üzenet elküldve: 2019-03-20 12:17:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
*Ahogy Wagzal mellé ül, és az őrködést vállalná, elnyomja az álom és már szunyál is. Dreyia elmosolyodik, feláll. Kinyújtóztatja a végtagjait, majd megmozgatja a testét. Az ablakhoz sétál, kinézve rajta szemléli a tájat, ami egyszerre barátságos, és rejthet ellenséget. De nagyon úgy néz ki túlfeszítette az érzékeit, és ezért érez veszélyt. Vállat von, erre most se kedve se ideje. Csendesen nézi a friss társait, akik elég szokatlan páros, de tudnak összedolgozni. A sötételf nő arca is kimerültséget mutat, ahogy nézi, kellett már neki ez a pihenés. Wagzalhoz lépve, is eltűnődik kicsit. Nem épp a szokványos ork, de erre még visszatér. Figyelmét újra az őrködésre fordítja miközben a tőrével játszik. Az éjszaka csendesen telik, ahogy az érzékei szerint letelik a három-négy óra Zammit ébreszti csendesen.*
-Ébredj kislány, te jössz az őrködéssel. A nagyfiút még kiütötte a vérveszteség, így nem sokat érne, mint őr. Semmi, se ha nem veszem az éjszakai állatok és rovarok matatását odakint. Nyugis az éjszaka. De most pihenek egy kicsit én is.
*Lefekszik ugyan a fal mellé, noha az ágy kényelmesebb lenne, de így még a léptek keltette zajokat rezgést könnyebben észleli. A tőrét a keze ügyében hagyja, hogy ha támadás lenne, azonnal tudjon reagálni. Az álom egy ideig még messzire kerüli, figyeli, ahogy a társnője betakarja a hibbantat, aki iránt semmit se érez. ~ Naná, hercegnő, nekem meg pikkelyes a hátam. Még hogy nem kedveled.~ Vigyorodik el, ahogy a párost nézi. Becsukja a szemét és lassú meditációba kezd, és ezzel hagyja, hogy elragadja az álom. Ami hirtelen véget is ér az ébresztés miatt. Ösztöneit, amik a fegyverhasználatra buzdítják, azonnal elnyomja. Hisz nincs vész csak a társnője ébreszti reggel. Remélhetőleg, időben megállt mielőtt Zammi bármit kiszúrt volna az ösztönös mozdulatból. A tőrét csendesen elteszi, majd megismétli az éjszakai procedúrát, hogy az izmai is újra éledjenek.*
-Reggelt, bár lehetne kicsit kevesebb fény is. *Morogja az orra alatt.* Bármi esemény?
*Ahogy Zammi az ork felé sétál, ő az ablakba támaszkodik, és körülnéz. De semmi vészeset nem talál, így követi a duót a reggelihez.*
*Ahogy Wagzal mellé ül, és az őrködést vállalná, elnyomja az álom és már szunyál is. Dreyia elmosolyodik, feláll. Kinyújtóztatja a végtagjait, majd megmozgatja a testét. Az ablakhoz sétál, kinézve rajta szemléli a tájat, ami egyszerre barátságos, és rejthet ellenséget. De nagyon úgy néz ki túlfeszítette az érzékeit, és ezért érez veszélyt. Vállat von, erre most se kedve se ideje. Csendesen nézi a friss társait, akik elég szokatlan páros, de tudnak összedolgozni. A sötételf nő arca is kimerültséget mutat, ahogy nézi, kellett már neki ez a pihenés. Wagzalhoz lépve, is eltűnődik kicsit. Nem épp a szokványos ork, de erre még visszatér. Figyelmét újra az őrködésre fordítja miközben a tőrével játszik. Az éjszaka csendesen telik, ahogy az érzékei szerint letelik a három-négy óra Zammit ébreszti csendesen.*
-Ébredj kislány, te jössz az őrködéssel. A nagyfiút még kiütötte a vérveszteség, így nem sokat érne, mint őr. Semmi, se ha nem veszem az éjszakai állatok és rovarok matatását odakint. Nyugis az éjszaka. De most pihenek egy kicsit én is.
*Lefekszik ugyan a fal mellé, noha az ágy kényelmesebb lenne, de így még a léptek keltette zajokat rezgést könnyebben észleli. A tőrét a keze ügyében hagyja, hogy ha támadás lenne, azonnal tudjon reagálni. Az álom egy ideig még messzire kerüli, figyeli, ahogy a társnője betakarja a hibbantat, aki iránt semmit se érez. ~ Naná, hercegnő, nekem meg pikkelyes a hátam. Még hogy nem kedveled.~ Vigyorodik el, ahogy a párost nézi. Becsukja a szemét és lassú meditációba kezd, és ezzel hagyja, hogy elragadja az álom. Ami hirtelen véget is ér az ébresztés miatt. Ösztöneit, amik a fegyverhasználatra buzdítják, azonnal elnyomja. Hisz nincs vész csak a társnője ébreszti reggel. Remélhetőleg, időben megállt mielőtt Zammi bármit kiszúrt volna az ösztönös mozdulatból. A tőrét csendesen elteszi, majd megismétli az éjszakai procedúrát, hogy az izmai is újra éledjenek.*
-Reggelt, bár lehetne kicsit kevesebb fény is. *Morogja az orra alatt.* Bármi esemény?
*Ahogy Zammi az ork felé sétál, ő az ablakba támaszkodik, és körülnéz. De semmi vészeset nem talál, így követi a duót a reggelihez.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 10:31:29
Üzenet elküldve: 2019-03-20 10:31:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
*Olyan hamar azért nem borul az ágyra, hiszen épp csak javaslattal állt elő. Dreyia felvetésére, mivel Wagzal gondolataiba mélyedőnek tűnik, ő válaszol.*
- Kelts engem! Addigra összeszedem magam. Jó éjt!
*Csizmáit lehúzza és a fekhely mellé állítja őket. A kardigánt és a fegyverövet is leveti, hogy kényelmesebben aludjon, de a tőrt a párna alá készíti. Lehunyja szemeit, de nem zuhan azonnal mély álomba, egy kicsit zsibognak még az idegei. Hogy kap-e ébresztést, vagy ösztöne kelti fel, mindegy is, legkésőbb hajnaltájt felébred akár magától. Ha mindenki más alszik rajta kívül, akkor elégedetlen arcot vág és felöltözködik. Ha ébresztik, akkor magára veszi levetett holmiját, és megkérdezi váltótársát.*
- Történt valami?
*Álmatagon igyekszik lelket verni magába, megigazítani elaludt haját, és átadni a helyét, ha van kinek. Amennyiben Wagzalt a földön találja, megpróbálja felkelteni és rábeszélni, hogy feküdjön az ágyra. Ha felébreszteni nem sikerül, akkor takarót terít rá ott, ahol elnyomta az álom. Aztán csendesen megáll az ablaknál összefont karokkal és kibámul a holdfénybe. Gondolatai immár nem a múltban járnak, hanem a jövő felé fordulnak. Vonzaná az ismeretlen Artheniorban, de valóban kellett, hogy aludjon rá egyet és józanabb énje belássa, hogy kötelezettségei egyelőre máshová szólítják. Nehezen indult útnak, s nem véletlenül. Az építgetést a Kikötőben kezdte meg, hónapok munkája van benne, s a lassú érlelődés végre eredményekben kezdene kibontakozni. Nem tudja azt sem, mi lehet friss üzleti kapcsolatával a mulató kapcsán. Ralas emlegette a Vasbankot, ami tulajdonképpen itt van a szomszédban, de vajon a thargoknál történt vezetőcsere miként befolyásolja a befektetőkedvet? Ha jól emlékszik, azt mondták a Kancellárról, hogy kedveli a mélységi nőstényeket, ezért ha hitelhez próbálnak folyamodni, jobb lesz, ha ő is eljön, vagy talán egyedül még jobb lenne. Kissé elszorítja a torkát a gondolat, hogy meglépjék terveiket, de ha belegondol, milyen lehetőségekhez jutnak általa, egyre inkább kezd tetszeni neki az ötlet.
Megfordul, majd egy székre telepszik, kezeit ölébe ejti. Tekintete társain pihen. Nagyon különböznek egymástól mindannyian, de a közös kaland elindított köztük valamit. Kissé zabolátlanok és kiszámíthatatlanok, döntéseikkel nem mindig ért egyet. Ám eddig erősnek és hűségesnek bizonyultak. Szüksége lesz ilyen társakra. Minden viszontagság ellenére örül, hogy itt vannak most együtt. Megkönnyebbülten sóhajt egy lágy mosollyal. Az álmosságtól megborzong, ezért összefűzi karjait mellkasa előtt, hogy melegedjen. Nem tervezett már felkelteni senkit maga után. Csak reggel, amint megvirrad.*
- Jó reggelt!
*Üdvözli Dreyiát mosolyogva az első napsugarakra, ami igen ellentmondásos érzés, lévén az erős fény bántja a szemeit és a korai órákat nem kedveli. Esetleg finoman megérinti társa vállát, hogy felébressze, ha szükséges. Wagzalt szintén megpróbálja felkelteni, amennyiben még nincs ébren. Egy vigyorgós köszöntés neki is jár.*
- Jó reggelt, én hősöm! Hogy érzed magad? Mindjárt átkötözlek. Mit gondolsz, bírni fogod a lovaglást?
*Megvárja, miképp tud felkelni, a pihentetés után gyakran fájdalmas az indulás. És meghallgatja, hogyan számol be az állapotáról. Aztán a konyhába vonul, tán a reggelinél ő is segíthet, s a gyógytea sem árthat még egy adagban.*
*Olyan hamar azért nem borul az ágyra, hiszen épp csak javaslattal állt elő. Dreyia felvetésére, mivel Wagzal gondolataiba mélyedőnek tűnik, ő válaszol.*
- Kelts engem! Addigra összeszedem magam. Jó éjt!
*Csizmáit lehúzza és a fekhely mellé állítja őket. A kardigánt és a fegyverövet is leveti, hogy kényelmesebben aludjon, de a tőrt a párna alá készíti. Lehunyja szemeit, de nem zuhan azonnal mély álomba, egy kicsit zsibognak még az idegei. Hogy kap-e ébresztést, vagy ösztöne kelti fel, mindegy is, legkésőbb hajnaltájt felébred akár magától. Ha mindenki más alszik rajta kívül, akkor elégedetlen arcot vág és felöltözködik. Ha ébresztik, akkor magára veszi levetett holmiját, és megkérdezi váltótársát.*
- Történt valami?
*Álmatagon igyekszik lelket verni magába, megigazítani elaludt haját, és átadni a helyét, ha van kinek. Amennyiben Wagzalt a földön találja, megpróbálja felkelteni és rábeszélni, hogy feküdjön az ágyra. Ha felébreszteni nem sikerül, akkor takarót terít rá ott, ahol elnyomta az álom. Aztán csendesen megáll az ablaknál összefont karokkal és kibámul a holdfénybe. Gondolatai immár nem a múltban járnak, hanem a jövő felé fordulnak. Vonzaná az ismeretlen Artheniorban, de valóban kellett, hogy aludjon rá egyet és józanabb énje belássa, hogy kötelezettségei egyelőre máshová szólítják. Nehezen indult útnak, s nem véletlenül. Az építgetést a Kikötőben kezdte meg, hónapok munkája van benne, s a lassú érlelődés végre eredményekben kezdene kibontakozni. Nem tudja azt sem, mi lehet friss üzleti kapcsolatával a mulató kapcsán. Ralas emlegette a Vasbankot, ami tulajdonképpen itt van a szomszédban, de vajon a thargoknál történt vezetőcsere miként befolyásolja a befektetőkedvet? Ha jól emlékszik, azt mondták a Kancellárról, hogy kedveli a mélységi nőstényeket, ezért ha hitelhez próbálnak folyamodni, jobb lesz, ha ő is eljön, vagy talán egyedül még jobb lenne. Kissé elszorítja a torkát a gondolat, hogy meglépjék terveiket, de ha belegondol, milyen lehetőségekhez jutnak általa, egyre inkább kezd tetszeni neki az ötlet.
Megfordul, majd egy székre telepszik, kezeit ölébe ejti. Tekintete társain pihen. Nagyon különböznek egymástól mindannyian, de a közös kaland elindított köztük valamit. Kissé zabolátlanok és kiszámíthatatlanok, döntéseikkel nem mindig ért egyet. Ám eddig erősnek és hűségesnek bizonyultak. Szüksége lesz ilyen társakra. Minden viszontagság ellenére örül, hogy itt vannak most együtt. Megkönnyebbülten sóhajt egy lágy mosollyal. Az álmosságtól megborzong, ezért összefűzi karjait mellkasa előtt, hogy melegedjen. Nem tervezett már felkelteni senkit maga után. Csak reggel, amint megvirrad.*
- Jó reggelt!
*Üdvözli Dreyiát mosolyogva az első napsugarakra, ami igen ellentmondásos érzés, lévén az erős fény bántja a szemeit és a korai órákat nem kedveli. Esetleg finoman megérinti társa vállát, hogy felébressze, ha szükséges. Wagzalt szintén megpróbálja felkelteni, amennyiben még nincs ébren. Egy vigyorgós köszöntés neki is jár.*
- Jó reggelt, én hősöm! Hogy érzed magad? Mindjárt átkötözlek. Mit gondolsz, bírni fogod a lovaglást?
*Megvárja, miképp tud felkelni, a pihentetés után gyakran fájdalmas az indulás. És meghallgatja, hogyan számol be az állapotáról. Aztán a konyhába vonul, tán a reggelinél ő is segíthet, s a gyógytea sem árthat még egy adagban.*
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-20 09:23:16
Üzenet elküldve: 2019-03-20 09:23:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Vétkes csak nem hagyja abba a nyargalászást, ahogy a lány elindul a karám kerítése mentén, úgy a csődör is a kerítésen belül, peckesen kapkodja lábait, nyaka továbbra is szép ívben. ~Majom vagy te, nem ló.~ Tizio halvány mosollyal az arcán nézi az állatot, a mosoly akkor is az arcán marad, mikor a lány már annyira közel ér, hogy felismerje. ~Nyugi van, Tizio, nyugi!~ Ritkán találkozik újra az alkalmi szeretőivel, vagy ha igen, akkor ugyanúgy megfizeti az árat, mint előzőleg, Navával azonban más a helyzet. ~Elgyengülök tőled, kislány.~ Kék pillantása végigszalad a lányon, de ez a pillantás nem az a kéjsóvár, vetkőztető fajta. ~Francba, hogy nem csúnyulsz napfényre.~ A lány szemlátomást zavarban van, Tizio meg van annyira úriember, hogy ne fokozza ezt azzal, hogy közelebb lép hozzá, de pillantása mégis a lány szájára siklik, szívesen megcsókolná, azonban csak Vétkes felé fordul, aki időközben már odalépett elé, és puha orrával böködi a vállát.*
- Tetszel neki. ~Neki is.~ Azért viselkedik úgy, mint egy szertelen kiscsikó. *Megsimítja a csődör selymes orrát.* - Igaz, cimbora? *Kívülről is ragyogóan látszik, hogy igen bensőséges a kapcsolata az állattal, de Tizio sosem tagadta, hogy a négylábúakat sokkal jobban szereti, mint a kétlábúakat, még a rusnya Zsalmát is jobban szereti, mint a legtöbb kétlábút.* - Megsimogathatod. *Pillant most a lányra, majd követi annak pillantását csupasz lábaira, elnéz a veranda felé, ahol ott a csizmája és pár répa meg alma is, elszakad hát Vétkestől, hogy miután leporolta lábát, felhúzza lábbelijét, majd egy almával a kezében térjen vissza a karámhoz, a gyümölcsöt félbe töri és az egyik felét Navának adja.* - Kis almával bármikor lekenyerezed. *A háta mögé rejti azt a felet, ami az ő kezében van, hogy Nava odaadhassa azt, ami nála.* - Megkerült a bátyám. A csőcselék elfogta, hatokig kínozták, pusztán szórakozásból. *Ez a hivatalos verzió, húguknak is ezt mondták.* - Lassan teljesen felépül.
*Vétkes csak nem hagyja abba a nyargalászást, ahogy a lány elindul a karám kerítése mentén, úgy a csődör is a kerítésen belül, peckesen kapkodja lábait, nyaka továbbra is szép ívben. ~Majom vagy te, nem ló.~ Tizio halvány mosollyal az arcán nézi az állatot, a mosoly akkor is az arcán marad, mikor a lány már annyira közel ér, hogy felismerje. ~Nyugi van, Tizio, nyugi!~ Ritkán találkozik újra az alkalmi szeretőivel, vagy ha igen, akkor ugyanúgy megfizeti az árat, mint előzőleg, Navával azonban más a helyzet. ~Elgyengülök tőled, kislány.~ Kék pillantása végigszalad a lányon, de ez a pillantás nem az a kéjsóvár, vetkőztető fajta. ~Francba, hogy nem csúnyulsz napfényre.~ A lány szemlátomást zavarban van, Tizio meg van annyira úriember, hogy ne fokozza ezt azzal, hogy közelebb lép hozzá, de pillantása mégis a lány szájára siklik, szívesen megcsókolná, azonban csak Vétkes felé fordul, aki időközben már odalépett elé, és puha orrával böködi a vállát.*
- Tetszel neki. ~Neki is.~ Azért viselkedik úgy, mint egy szertelen kiscsikó. *Megsimítja a csődör selymes orrát.* - Igaz, cimbora? *Kívülről is ragyogóan látszik, hogy igen bensőséges a kapcsolata az állattal, de Tizio sosem tagadta, hogy a négylábúakat sokkal jobban szereti, mint a kétlábúakat, még a rusnya Zsalmát is jobban szereti, mint a legtöbb kétlábút.* - Megsimogathatod. *Pillant most a lányra, majd követi annak pillantását csupasz lábaira, elnéz a veranda felé, ahol ott a csizmája és pár répa meg alma is, elszakad hát Vétkestől, hogy miután leporolta lábát, felhúzza lábbelijét, majd egy almával a kezében térjen vissza a karámhoz, a gyümölcsöt félbe töri és az egyik felét Navának adja.* - Kis almával bármikor lekenyerezed. *A háta mögé rejti azt a felet, ami az ő kezében van, hogy Nava odaadhassa azt, ami nála.* - Megkerült a bátyám. A csőcselék elfogta, hatokig kínozták, pusztán szórakozásból. *Ez a hivatalos verzió, húguknak is ezt mondták.* - Lassan teljesen felépül.
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-19 22:56:28
Üzenet elküldve: 2019-03-19 22:56:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Egészen belemerül a látványba, ahogy a kerítésnek támaszkodva a gyönyörű lovat szemléli, így először észre sem veszi, hogy egy másik, hasonlóan fekete üstökű folt is van a látómezejében, csak mikor az integetni kezd neki. A nagy távolság miatt nem sok mindent tud kivenni az apró alakból, ám az az érzése, egy férfival van dolga. Mérhetetlen megkönnyebbüléssel tölti el a tudat, hogy mégis maradtak még értelmes lények a világban, és ez a nap is csak olyan, mint a többi, így, bár fájó szívvel hagyja ott a lovat, lelkesen indul meg az invitálás felé. Lelkesedése azonban hamarosan alábbhagy, ahogy közelebb érve ki tudja venni, kivel is akadt össze. Egy pillanatra átfut az agyán a gondolat, hogy talán jobban járna, ha sarkon fordulna, és visszamenne abba az irányba, ahonnan jött, olyan gyorsan, ahogy csak tud. Hamar kiveri azonban fejéből ezt az ötletet, hiszen udvariatlanság lenne most visszafordulnia, így mély lélegzetvételekkel nyugtatva magát halad tovább Tizio felé. Megdöbbenve tapasztalja, hogy indokolatlan remegés lesz úrrá rajta, melyet ujjainak ökölbe szorításával, majd kinyújtásával próbál leküzdeni, hogy mikor a férfi közelébe ér, már remélhetőleg ne látszódjon rajta idegessége. Azonban feszélyezettsége továbbra sem múlik el teljesen, ugyanis fogalma sincs, hogyan kéne megfelelően üdvözölnie őt. A különféle köszöntési formák széles skála jelenik meg lelki szemei előtt az igazán távolságtartótól kezdve a talán túlzott bensőségesig, ám végül úgy dönt, jobb lesz a biztonságot nyújtó semleges zónában maradnia.*
- Szia! Örülök, hogy látlak! *szólal meg végül zavartan mosolyogva, ám beszéd közben nem képes hosszabb ideig Tizio szemébe nézni. Kezeit is inkább összekulcsolja maga előtt, ugyanis indokolatlan késztetést érez, hogy integessen, vagy valami még kevésbé ideillő mozdulatot tegyen.*
- Remélem, nem zavartalak meg semmiben... Minden rendben? *bukik ki belőle a kérdés, aggodalmasan pillantva a férfi csizmátlan lábára.*
*Egészen belemerül a látványba, ahogy a kerítésnek támaszkodva a gyönyörű lovat szemléli, így először észre sem veszi, hogy egy másik, hasonlóan fekete üstökű folt is van a látómezejében, csak mikor az integetni kezd neki. A nagy távolság miatt nem sok mindent tud kivenni az apró alakból, ám az az érzése, egy férfival van dolga. Mérhetetlen megkönnyebbüléssel tölti el a tudat, hogy mégis maradtak még értelmes lények a világban, és ez a nap is csak olyan, mint a többi, így, bár fájó szívvel hagyja ott a lovat, lelkesen indul meg az invitálás felé. Lelkesedése azonban hamarosan alábbhagy, ahogy közelebb érve ki tudja venni, kivel is akadt össze. Egy pillanatra átfut az agyán a gondolat, hogy talán jobban járna, ha sarkon fordulna, és visszamenne abba az irányba, ahonnan jött, olyan gyorsan, ahogy csak tud. Hamar kiveri azonban fejéből ezt az ötletet, hiszen udvariatlanság lenne most visszafordulnia, így mély lélegzetvételekkel nyugtatva magát halad tovább Tizio felé. Megdöbbenve tapasztalja, hogy indokolatlan remegés lesz úrrá rajta, melyet ujjainak ökölbe szorításával, majd kinyújtásával próbál leküzdeni, hogy mikor a férfi közelébe ér, már remélhetőleg ne látszódjon rajta idegessége. Azonban feszélyezettsége továbbra sem múlik el teljesen, ugyanis fogalma sincs, hogyan kéne megfelelően üdvözölnie őt. A különféle köszöntési formák széles skála jelenik meg lelki szemei előtt az igazán távolságtartótól kezdve a talán túlzott bensőségesig, ám végül úgy dönt, jobb lesz a biztonságot nyújtó semleges zónában maradnia.*
- Szia! Örülök, hogy látlak! *szólal meg végül zavartan mosolyogva, ám beszéd közben nem képes hosszabb ideig Tizio szemébe nézni. Kezeit is inkább összekulcsolja maga előtt, ugyanis indokolatlan késztetést érez, hogy integessen, vagy valami még kevésbé ideillő mozdulatot tegyen.*
- Remélem, nem zavartalak meg semmiben... Minden rendben? *bukik ki belőle a kérdés, aggodalmasan pillantva a férfi csizmátlan lábára.*
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-19 20:53:57
Üzenet elküldve: 2019-03-19 20:53:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
-De ha rád költök, akkor nekem fontos dolgokra költök, tehát magamra is költök.
*Tökéletes logikája megdönthetetlen, melyről pajzán fantáziája más, megdönthető dolgok felé terel, de talán jobb, ha most nem csak ezen jár a feje.*
-De miattam ne aggódj, mondom, nézek én is magamnak valamit.
*A virág, elgondolkodik, hogy miféle virágot beszéltek meg, majd Karheiától kicsit furcsa dolog jön elő.*
-Nahát, valakinek csak a paráználkodáson jár az esze, hát mik vannak... Ámbár legyen, veszünk a Rheia félelméből.
*Nem tudja levakarni az arcáról a sunyi mosolyát, hisz ha lesz főzet, akkor más dolgok is lesznek Synmirán, melyekről most már le se lehet majd beszélni a bárdot ezek után. De, a hatásszünetet és Karheiát ismerve, nem véletlenül érdeklődik ennyire... meglepően jól prezentálva a gyerekről.*
~Na, de kitől tanulta ezt a sunyiságot. Az a Prexiar az oka biztos...~
-A csillogó szemű fiúcskák és persze a lányocskáknak is várniuk kell, hisz Nozarin most egy fontosabb feladatra kötelezte el magát. Mégpedig az, hogy kedvenc varázslónőjét elviszi világot látni, kalandozni. Jön Prexi is!
*Majd Karheia rámutat valamire, amitől Nozarnak beszűkül a tekintete.*
-Az... egy lengőmajom, de ahogy nézem, nincs szerencséd, már viszik el.
*És csattan is a súlyos szütyő, olyan ötszáz feletti aranyat érez benne.*
-De ha rád költök, akkor nekem fontos dolgokra költök, tehát magamra is költök.
*Tökéletes logikája megdönthetetlen, melyről pajzán fantáziája más, megdönthető dolgok felé terel, de talán jobb, ha most nem csak ezen jár a feje.*
-De miattam ne aggódj, mondom, nézek én is magamnak valamit.
*A virág, elgondolkodik, hogy miféle virágot beszéltek meg, majd Karheiától kicsit furcsa dolog jön elő.*
-Nahát, valakinek csak a paráználkodáson jár az esze, hát mik vannak... Ámbár legyen, veszünk a Rheia félelméből.
*Nem tudja levakarni az arcáról a sunyi mosolyát, hisz ha lesz főzet, akkor más dolgok is lesznek Synmirán, melyekről most már le se lehet majd beszélni a bárdot ezek után. De, a hatásszünetet és Karheiát ismerve, nem véletlenül érdeklődik ennyire... meglepően jól prezentálva a gyerekről.*
~Na, de kitől tanulta ezt a sunyiságot. Az a Prexiar az oka biztos...~
-A csillogó szemű fiúcskák és persze a lányocskáknak is várniuk kell, hisz Nozarin most egy fontosabb feladatra kötelezte el magát. Mégpedig az, hogy kedvenc varázslónőjét elviszi világot látni, kalandozni. Jön Prexi is!
*Majd Karheia rámutat valamire, amitől Nozarnak beszűkül a tekintete.*
-Az... egy lengőmajom, de ahogy nézem, nincs szerencséd, már viszik el.
*És csattan is a súlyos szütyő, olyan ötszáz feletti aranyat érez benne.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-19 20:26:26
Üzenet elküldve: 2019-03-19 20:26:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Farkasszemet néz a kérődző lámával. ~Rusnya jószág, mit eszik rajtatok Ephemia annyira?~ Nem ért igazán ezekhez az állatokhoz, de azért igyekezett kielégíteni az igényeit a takarmányt, a karámot és a vizet illetően, pár napja valami megfontolásból még egy kefét is a kezébe vett és Zsalma igencsak élvezte, hogy kikefélik a szőrét. ~Legalább a gyapja jó minőségű.~ Kelmekereskedő család sarjaként ezt felismeri, bár a gyapjú és a drága kelmék piaca nem feltétlenül metszi egymást, de a környékbelieknek valószínűleg jobban kell a gyapjú, mint a selyembrokát. Vétkes metakommunikációjából azt veszi le, hogy ha tudna röhögni, akkor nemcsak Zsalmát röhögné ki a rusnya kinézete miatt, hanem Tiziot is, mikor fésülgeti. ~Hol vagy, Vétkes?~ A fekete csődör most eltűnt a látóteréből, de hamar megtalálja, a karám messzebbi végén, ahol nem mást csinál, mint produkálja magát és szép ívű nyakkal nyargalászik fel és alá. ~Mint egy kiscsikó.~ Tizio feláll a veranda lépcsőjéről, de arra nem veszi a fáradtságot, hogy csizmáját is felhúzza, nem sétál messzire, csak a karámig, letámaszkodik az innenső végén, alkarjait végigfektetve a deszkán. ~Én ugyan nem fogom produkálni magam.~ Rögtön kiszúrta a lányt, int neki, de hát mezítlábasan van, nem kockáztatja meg, hogy messzebbre menjen, mert még belelép valamibe, netán felfázik.*
*Farkasszemet néz a kérődző lámával. ~Rusnya jószág, mit eszik rajtatok Ephemia annyira?~ Nem ért igazán ezekhez az állatokhoz, de azért igyekezett kielégíteni az igényeit a takarmányt, a karámot és a vizet illetően, pár napja valami megfontolásból még egy kefét is a kezébe vett és Zsalma igencsak élvezte, hogy kikefélik a szőrét. ~Legalább a gyapja jó minőségű.~ Kelmekereskedő család sarjaként ezt felismeri, bár a gyapjú és a drága kelmék piaca nem feltétlenül metszi egymást, de a környékbelieknek valószínűleg jobban kell a gyapjú, mint a selyembrokát. Vétkes metakommunikációjából azt veszi le, hogy ha tudna röhögni, akkor nemcsak Zsalmát röhögné ki a rusnya kinézete miatt, hanem Tiziot is, mikor fésülgeti. ~Hol vagy, Vétkes?~ A fekete csődör most eltűnt a látóteréből, de hamar megtalálja, a karám messzebbi végén, ahol nem mást csinál, mint produkálja magát és szép ívű nyakkal nyargalászik fel és alá. ~Mint egy kiscsikó.~ Tizio feláll a veranda lépcsőjéről, de arra nem veszi a fáradtságot, hogy csizmáját is felhúzza, nem sétál messzire, csak a karámig, letámaszkodik az innenső végén, alkarjait végigfektetve a deszkán. ~Én ugyan nem fogom produkálni magam.~ Rögtön kiszúrta a lányt, int neki, de hát mezítlábasan van, nem kockáztatja meg, hogy messzebbre menjen, mert még belelép valamibe, netán felfázik.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-19 20:08:44
Üzenet elküldve: 2019-03-19 20:08:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
* Mindenki egyetért abban, hogy túl rizikós most északra tovább menni. Jó ötletnek tűnt reggel, de ami balszerencsét és ellenséges lenézést már most kaptak, a legokosabb az, ha a tengerpartot választják.*
~ Alig léptem ki a Sellőházból, már Zami nyafogott az ölelés miatt a világítótoronynál, egy tolvaj megveréséért a Patkányok, utána ki akart minket rabolni egy útonálló, majd...~
* Fárasztó még belegondolni is, hogy mi mindent átéltek az alatt az idő alatt, hogy felkelt és lenyugodott az égbolton vándorló fénylő pont.
A főnökasszony hamar ellépett aludni és Linkelstar gyorsan bevállalja az első őrködést, mielőtt bármit is mondhatna. Leül mellé a fal tövébe és maga elé nézve halkan, barátságosan megszól.*
-Menj csak te is nyugodtan szunyálni! Majd én az est első harmadában őrködöm. Ha most lefekszem, úgy sem tudna senki felverni.
* Mosolyog és erősen pislog. Talán csak az összetartó csapattól meghatottsága miatt, de erősen pislog. Majd pár perc múlva aprókat előre-hátra hintázik, mielőtt végleg el nem nyomná az álom.
Furcsán működik a teste, a vérveszteség miatt már nem először olyan dolog történik vele, ami azelőtt soha. Vagy csak ennyire nem veszi komolyan a hölgyek őrzését?*
* Mindenki egyetért abban, hogy túl rizikós most északra tovább menni. Jó ötletnek tűnt reggel, de ami balszerencsét és ellenséges lenézést már most kaptak, a legokosabb az, ha a tengerpartot választják.*
~ Alig léptem ki a Sellőházból, már Zami nyafogott az ölelés miatt a világítótoronynál, egy tolvaj megveréséért a Patkányok, utána ki akart minket rabolni egy útonálló, majd...~
* Fárasztó még belegondolni is, hogy mi mindent átéltek az alatt az idő alatt, hogy felkelt és lenyugodott az égbolton vándorló fénylő pont.
A főnökasszony hamar ellépett aludni és Linkelstar gyorsan bevállalja az első őrködést, mielőtt bármit is mondhatna. Leül mellé a fal tövébe és maga elé nézve halkan, barátságosan megszól.*
-Menj csak te is nyugodtan szunyálni! Majd én az est első harmadában őrködöm. Ha most lefekszem, úgy sem tudna senki felverni.
* Mosolyog és erősen pislog. Talán csak az összetartó csapattól meghatottsága miatt, de erősen pislog. Majd pár perc múlva aprókat előre-hátra hintázik, mielőtt végleg el nem nyomná az álom.
Furcsán működik a teste, a vérveszteség miatt már nem először olyan dolog történik vele, ami azelőtt soha. Vagy csak ennyire nem veszi komolyan a hölgyek őrzését?*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-19 19:54:29
Üzenet elküldve: 2019-03-19 19:54:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Másnap bár hirtelen ébred, közel se mondhatni, hogy kipihent lenne. Szemei maguktól pattannak ki, maga se tudja, miért, hisz odakint még éppen, hogy csak pirkad. Egy pillanatra az a tévképzete támad, lángba borult a világ körülötte, ám hamar rájön, hogy csupán csak a hajnal fényeit látja az égen. Miután ezt tisztázta magában, megpróbál még visszaaludni, ám nem jár sikerrel. Pár perc forgolódás után megunja a dolgot, és úgy dönt, inkább hasznosabban tölti az idejét, így kikászálódva az ágyból rendbe szedi magát, és egy gyors reggelit követően sétára indul a környéken. A friss levegő hamar elsöpri az álom utolsó nyomait is az elméjéről és újult erővel tölti el. Élvezi, ahogy egy-egy mély lélegzetvételt követően a még kissé hűvös levegő átjárja a tüdejét. Lassan halad, időnként megcsodálva egy bimbózó virágot, egy közelben kutató állatot, vagy épp egy furcsa formájú felhőt. Apró dolgok ezek, melyek felett a legtöbben átsiklanak a szürke hétköznapok egyhangúságában, ám ezen a reggelen mégis minden varázslatosnak tűnik a számára. Sétája során az állatokon kívül nem találkozik senkivel, így egy pillanatra az a furcsa érzése támad, egyedül maradt a világban. Kissé aggódva pillant körbe, vajon csak ennyire korán van még, vagy netán tényleg történt valami az éjszaka. Továbbra se lát azonban senkit, így bár hiába próbálja győzködni magát, hogy butaság ez az egész, agya egy kis szegletében mégis megmaradnak aggályai, részint ezeknek is köszönhető, hogy messzebbre sétál, mint tervezte, abban a reményben, hogy egyszer csak majd megpillant valakit. Azonban, várakozásaival ellentétben, továbbra is csak állatok akadnak az útjába, ám ezúttal már legalább emberi kéz nyomát is felfedezni véli körülöttük.*
- Milyen szép! *suttogja halkan, ahogy megpillant egy fekete lovat a távolban. A kerítés látványa valamiért megnyugtatja, hisz arra utal, emberek laknak errefelé. Közelebb sétál, és a karámnak támaszkodva szemléli a lovat. Reméli, a tulajdonosnak nincs ellenére az ittléte, bár úgy érzi, most még annak is örülne, ha valaki ráripakodni, csak halljon végre egy emberi hangot. Addig is azonban, míg nem zavarja meg senki, békésen szemléli a fenséges állatot.*
*Másnap bár hirtelen ébred, közel se mondhatni, hogy kipihent lenne. Szemei maguktól pattannak ki, maga se tudja, miért, hisz odakint még éppen, hogy csak pirkad. Egy pillanatra az a tévképzete támad, lángba borult a világ körülötte, ám hamar rájön, hogy csupán csak a hajnal fényeit látja az égen. Miután ezt tisztázta magában, megpróbál még visszaaludni, ám nem jár sikerrel. Pár perc forgolódás után megunja a dolgot, és úgy dönt, inkább hasznosabban tölti az idejét, így kikászálódva az ágyból rendbe szedi magát, és egy gyors reggelit követően sétára indul a környéken. A friss levegő hamar elsöpri az álom utolsó nyomait is az elméjéről és újult erővel tölti el. Élvezi, ahogy egy-egy mély lélegzetvételt követően a még kissé hűvös levegő átjárja a tüdejét. Lassan halad, időnként megcsodálva egy bimbózó virágot, egy közelben kutató állatot, vagy épp egy furcsa formájú felhőt. Apró dolgok ezek, melyek felett a legtöbben átsiklanak a szürke hétköznapok egyhangúságában, ám ezen a reggelen mégis minden varázslatosnak tűnik a számára. Sétája során az állatokon kívül nem találkozik senkivel, így egy pillanatra az a furcsa érzése támad, egyedül maradt a világban. Kissé aggódva pillant körbe, vajon csak ennyire korán van még, vagy netán tényleg történt valami az éjszaka. Továbbra se lát azonban senkit, így bár hiába próbálja győzködni magát, hogy butaság ez az egész, agya egy kis szegletében mégis megmaradnak aggályai, részint ezeknek is köszönhető, hogy messzebbre sétál, mint tervezte, abban a reményben, hogy egyszer csak majd megpillant valakit. Azonban, várakozásaival ellentétben, továbbra is csak állatok akadnak az útjába, ám ezúttal már legalább emberi kéz nyomát is felfedezni véli körülöttük.*
- Milyen szép! *suttogja halkan, ahogy megpillant egy fekete lovat a távolban. A kerítés látványa valamiért megnyugtatja, hisz arra utal, emberek laknak errefelé. Közelebb sétál, és a karámnak támaszkodva szemléli a lovat. Reméli, a tulajdonosnak nincs ellenére az ittléte, bár úgy érzi, most még annak is örülne, ha valaki ráripakodni, csak halljon végre egy emberi hangot. Addig is azonban, míg nem zavarja meg senki, békésen szemléli a fenséges állatot.*
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:37:44
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:37:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
*A döntés meglepően egyöntetűre sikeredett. Bár máskép állnak bizonyos dolgokhoz mégis egyet értenek abban, hogy jobb az óvatosság. Zammi javaslata tetszik Dreyiának és nem is habozik kihasználni az alkalmat az első körre.*
-Majd én kezdem, aztán ébresztem a következőt, kb 3-4 óra múlva. Bár a három az esélyesebb így mindenki őrködik, és senki nem lesz fáradt. Pontosabban kimerült. Pihenjetek mind a ketten, de előtte döntsétek, el kit ébresszek következőnek.
*Ahogy a társai pihenni térnek a már korábbi pózba ül az ajtóhoz, hogy onnan se lephessék meg, és az esetleges ablakokra is rá lásson. Kését magához veszi, majd csendesen végig gondolja mi és hogyan történt eddig. Hátha kihagyott valami apróságot. Amennyiben a döntés megszületik, ébreszti is 3 óra múlva a következőt. Addig viszont terveit is egyenesbe hozza hisz erősebbé is tervez válni nem, lehet csak úgy vaktában az események közé vetni magát, ahogy az elmúlt napokban tette.*
*A döntés meglepően egyöntetűre sikeredett. Bár máskép állnak bizonyos dolgokhoz mégis egyet értenek abban, hogy jobb az óvatosság. Zammi javaslata tetszik Dreyiának és nem is habozik kihasználni az alkalmat az első körre.*
-Majd én kezdem, aztán ébresztem a következőt, kb 3-4 óra múlva. Bár a három az esélyesebb így mindenki őrködik, és senki nem lesz fáradt. Pontosabban kimerült. Pihenjetek mind a ketten, de előtte döntsétek, el kit ébresszek következőnek.
*Ahogy a társai pihenni térnek a már korábbi pózba ül az ajtóhoz, hogy onnan se lephessék meg, és az esetleges ablakokra is rá lásson. Kését magához veszi, majd csendesen végig gondolja mi és hogyan történt eddig. Hátha kihagyott valami apróságot. Amennyiben a döntés megszületik, ébreszti is 3 óra múlva a következőt. Addig viszont terveit is egyenesbe hozza hisz erősebbé is tervez válni nem, lehet csak úgy vaktában az események közé vetni magát, ahogy az elmúlt napokban tette.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:20:39
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:20:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
*Más-más nézőpontból szemlélik a dolgot, igazából még Dreyiával sincsenek pont ugyanazon a véleményen a helyzetet illetően, ám abban mind egyeznek, hogy elfogadják az ajánlatot. Valahogy otthonos érzés fogja el a Kikötő gondolatára.*
- Akkor ez eldőlt.
*Bólint.*
- Javaslom, tartsunk váltott őrséget. Sose lehet tudni… ez a férfi talán kedves és megértő, ahogy mondtad, Wagzal, de nem biztos, hogy mások szemét nem bántjuk. Azt lefogadom, hogy mindenki tudja, itt vagyunk. Szerintem induljunk holnap korán. Ha szeretné egyikőtök kezdeni az őrséget, akkor én most lefekszem.
*Rohanja meg hirtelen a nap minden fáradtsága, amit nehezen leplez a pihenési lehetőség kapujában. Szemei laposodnak és ásíthatnékja támad. Pedig általában ilyenkor szokott igazán élénk lenni, ám a napirendje teljesen felborult az utazás miatt, a plusz igénybevételről nem is beszélve. Az idő hidege szintén sokat ki tud venni az utazóból, a hideghez pedig kétség sem férhet, hiszen még havazott is.*
*Más-más nézőpontból szemlélik a dolgot, igazából még Dreyiával sincsenek pont ugyanazon a véleményen a helyzetet illetően, ám abban mind egyeznek, hogy elfogadják az ajánlatot. Valahogy otthonos érzés fogja el a Kikötő gondolatára.*
- Akkor ez eldőlt.
*Bólint.*
- Javaslom, tartsunk váltott őrséget. Sose lehet tudni… ez a férfi talán kedves és megértő, ahogy mondtad, Wagzal, de nem biztos, hogy mások szemét nem bántjuk. Azt lefogadom, hogy mindenki tudja, itt vagyunk. Szerintem induljunk holnap korán. Ha szeretné egyikőtök kezdeni az őrséget, akkor én most lefekszem.
*Rohanja meg hirtelen a nap minden fáradtsága, amit nehezen leplez a pihenési lehetőség kapujában. Szemei laposodnak és ásíthatnékja támad. Pedig általában ilyenkor szokott igazán élénk lenni, ám a napirendje teljesen felborult az utazás miatt, a plusz igénybevételről nem is beszélve. Az idő hidege szintén sokat ki tud venni az utazóból, a hideghez pedig kétség sem férhet, hiszen még havazott is.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-19 12:18:55
Üzenet elküldve: 2019-03-19 12:18:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
* Már nem először váltja ki vendéglátójuk rosszallását szabad szája miatt, de nem is akarná nagyon forszírozni a dolgot. Csupán néha szorulhat még Linkelstar és Zammiria a rabszolganő elengedése és felfegyverzése miatt.
Egészen meglepi, hogy milyen sok dolgot megtudnak a kicsiny városról. Őrültek, gyújtogatok... vagyis a szokásos. De elég kicsi ő a nagypolitikához, hogy beleszóljon. Az sem nagyon esik le neki, hogy miért érdekli a társaság hölgy tagjait a vezércsere. Annyit tud, hogy északon a többnyire sötételfek lakta militarista országban szintén rajta tartják a szemüket a nagy házak a riválisaikon.*
~ De mi nem vagyunk nagy mélységi nemesi udvar. Csupán három kalandor, akiknek különböző a szakmájuk.~
* A mosatlan kihordásában nem vesz részt. Ezúttal megfogadja a szabónő tanácsát és pihen. Csak egy kicsit ücsörög a széken, sérült lábával nem akarózik gyorsan felkelnie. De amikor egyedül marad, akkor ő is követi a többieket.*
-Jó éjt! És a lovakat majd visszaküldetjük. *Köszön el a házigazdától. Emlékszik arra, hogy Pirtianesben is néha gyalog érkeztek a vendégek és a háziak kölcsön adtak párat a hazaútra. De úgy tartja a tisztesség, hogy egy szolgával visszajuttassák.
Hatszemközt hirtelen cseppen bele egy nagy megbeszélésbe és megint úgy gondolja, hogy ezt már egy ideje át kellett volna gondolnia, ha most hasznosan akar megszólalni. De mivel nem tette, ezért inkább haszontalanul teszi.*
-Én megkedveltem őt. Talán az egyetlen fazon itt, aki nem ellenünk volt. Ha meg akarják gátolni, hogy északra menjünk, simán lerohannak minket és megölnek.
Igazából nem tudjuk, hogy mi van ott. És ha a fele igaz abból, amit hallottunk, akkor tényleg nem biztos, hogy fél lábbal meg tudlak titeket védeni.
Szerintem is a legbiztonságosabb most vissza a Kikötőbe lesz.
* Már nem először váltja ki vendéglátójuk rosszallását szabad szája miatt, de nem is akarná nagyon forszírozni a dolgot. Csupán néha szorulhat még Linkelstar és Zammiria a rabszolganő elengedése és felfegyverzése miatt.
Egészen meglepi, hogy milyen sok dolgot megtudnak a kicsiny városról. Őrültek, gyújtogatok... vagyis a szokásos. De elég kicsi ő a nagypolitikához, hogy beleszóljon. Az sem nagyon esik le neki, hogy miért érdekli a társaság hölgy tagjait a vezércsere. Annyit tud, hogy északon a többnyire sötételfek lakta militarista országban szintén rajta tartják a szemüket a nagy házak a riválisaikon.*
~ De mi nem vagyunk nagy mélységi nemesi udvar. Csupán három kalandor, akiknek különböző a szakmájuk.~
* A mosatlan kihordásában nem vesz részt. Ezúttal megfogadja a szabónő tanácsát és pihen. Csak egy kicsit ücsörög a széken, sérült lábával nem akarózik gyorsan felkelnie. De amikor egyedül marad, akkor ő is követi a többieket.*
-Jó éjt! És a lovakat majd visszaküldetjük. *Köszön el a házigazdától. Emlékszik arra, hogy Pirtianesben is néha gyalog érkeztek a vendégek és a háziak kölcsön adtak párat a hazaútra. De úgy tartja a tisztesség, hogy egy szolgával visszajuttassák.
Hatszemközt hirtelen cseppen bele egy nagy megbeszélésbe és megint úgy gondolja, hogy ezt már egy ideje át kellett volna gondolnia, ha most hasznosan akar megszólalni. De mivel nem tette, ezért inkább haszontalanul teszi.*
-Én megkedveltem őt. Talán az egyetlen fazon itt, aki nem ellenünk volt. Ha meg akarják gátolni, hogy északra menjünk, simán lerohannak minket és megölnek.
Igazából nem tudjuk, hogy mi van ott. És ha a fele igaz abból, amit hallottunk, akkor tényleg nem biztos, hogy fél lábbal meg tudlak titeket védeni.
Szerintem is a legbiztonságosabb most vissza a Kikötőbe lesz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248