Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1915-1934
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-20 16:51:19
Üzenet elküldve: 2013-11-20 16:51:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*Elveszi a mágustól az üvegcsét és gyorsan lehúzza. Az íz pocsék, de mégis jobb néhány italnál, amit olyan lények párolnak le, akik nem tudnak szeszt csinálni, csak azt hiszik. Keserű fintorral a földhöz vágja az üveget. A lábai és bőre bizsereg. Kellemesnek mondható érzés, mintha valaki épp jól megmasszírozná egyszerre mindenhol. Letekint lábaira és azok szépen lassan összenőnek, A folyamat a gyenge idegzetűeknek talán erős lehet, hisz cseppet sem kellemes a látvány, ahogy a bőr eggyé olvad. Aztán hirtelen a bőrből főleg a láb, vagyis uszony részen, pikkelyek ugranak elő a bőrből. Rakori undorodik lassan magától is, hogy belement egy ilyen aljas dologba és ekkora őrültséget tesz a saját testével. Pikkelyei feketék, középen élénkfehér folttal. Undorodása közepette veszi észre, hogy a levegő mely eddig csodásan éltette, kezd hiányozni és tüdeje nem használja már fel. Nem szeretne megfulladni, ezért vet egy utolsó gonosz pillantást a varázslóra és egy enyhébb barátságosnak mondható mosolyt küld Mogirsnak, majd levetődik a kútba. Nagyot csobbanva érkezik a vízbe. Először ösztönösen próbálna felúszni levegőért, ám ekkor észreveszi, hogy a víz alatt csodásan lélegzik. Kicsit megkönnyebbül és míg a többiek is levetik magukat újra felölti komor és vérre éhező énjét. Már csak a harc lebeg előtte. Kapnak még két új embersellő társat és rendes sellők kezdenek valamiről hablatyolni. Nagyon nem érdekli a béke, csak az idő szűke és az ölés. Megszemléli újdonsült külsőjét, amíg a kis vöröske locsi-fecsit folytat a többiekkel. Uszonyának végéből hosszan, hatalmas szigonyszerű tüskék merednek előre. Ez elnyeri tetszését, hisz ha már nincsenek itt kedvenc fegyverei, akkor a természet áldja már meg valamivel. Kebleit barnás, feketés hínárok takarják el, melyből éles kagylóhéjak végtelen hada mered előre. Karján is végig körbefutják a barna, fekete hínárok, ám ezek nem kagylóhájat, hanem valami állat, recézett oldalú tűje mered előre. Elismerően mosolyog, hisz kész csatasellőnek is kinézhetne, ha fehér haja nem úszkálna az arca körül kibontva. Lejjebb úszik egy hínártelephez, leszakít egy hosszabbat és azzal összefogja tincseit. Mire végez társai elindulnak, így gyorsan a nyomukba ered és utol is éri őket. Hamarosan gyönyörű látvány tárul eléjük, de ez most cseppet sem érdekli, inkább az őröket szemléli. Egyre szélesebb és gonoszabb vigyora, rosszat sejtet a körötte lévőkben. Erre várt. ~A vér illata vajon a víz alatt is olyan gyönyörű, mint fent, vagy itt csak a gyönyörű keveredését láthatom a vízzel?~ Fut át a gondolat az agyán. Ezen töpreng miközben lassan haladnak előre. Arra eszmél fel, hogy pár sellőőr tart feléjük, látszólag nem köszönési célból. Azonnal megindul az egyik felé és annak rohamozó ökölsorozata elől elhajolva végighasítja az őr uszonyát a kezére hínározott tűvel. A sellő ennek hatására még dühösebb lesz és hatalmas ütést mér Rakori hátára. Ám ezt a nő se veszi jó néven és vérszemez kapva ront a férfinak. Próbálja lefárasztani, de ekkor jut eszébe a kevéske idő, így felgyorsítja a folyamatot. Fáradtságot álcázva közel engedi magához a sellőt és be is zsebel egy szép ütést az arcára, ám ekkor farkát a férfi felé lendíti és az uszony végén lévő egyik hosszú tüske a bordák között áthaladva az őr testébe jut és átszúrja annak légzőszervét. Rakori kéjes mosollyal rántja ki a sellő testéből a természetes fegyverét. A testből kiáramló vér piros felhőként terjed szét a vízben. Örömittas vigyorral fordul a társaság felé.*
-Mily szép napunk van ma, nem?-*Teszi fel költőt kérdését. Ha más harcoskedvűek még nem végeztek a többi őrrel, akkor avval a vérfagyasztó mosolyával követi végig a harcot.*
*Elveszi a mágustól az üvegcsét és gyorsan lehúzza. Az íz pocsék, de mégis jobb néhány italnál, amit olyan lények párolnak le, akik nem tudnak szeszt csinálni, csak azt hiszik. Keserű fintorral a földhöz vágja az üveget. A lábai és bőre bizsereg. Kellemesnek mondható érzés, mintha valaki épp jól megmasszírozná egyszerre mindenhol. Letekint lábaira és azok szépen lassan összenőnek, A folyamat a gyenge idegzetűeknek talán erős lehet, hisz cseppet sem kellemes a látvány, ahogy a bőr eggyé olvad. Aztán hirtelen a bőrből főleg a láb, vagyis uszony részen, pikkelyek ugranak elő a bőrből. Rakori undorodik lassan magától is, hogy belement egy ilyen aljas dologba és ekkora őrültséget tesz a saját testével. Pikkelyei feketék, középen élénkfehér folttal. Undorodása közepette veszi észre, hogy a levegő mely eddig csodásan éltette, kezd hiányozni és tüdeje nem használja már fel. Nem szeretne megfulladni, ezért vet egy utolsó gonosz pillantást a varázslóra és egy enyhébb barátságosnak mondható mosolyt küld Mogirsnak, majd levetődik a kútba. Nagyot csobbanva érkezik a vízbe. Először ösztönösen próbálna felúszni levegőért, ám ekkor észreveszi, hogy a víz alatt csodásan lélegzik. Kicsit megkönnyebbül és míg a többiek is levetik magukat újra felölti komor és vérre éhező énjét. Már csak a harc lebeg előtte. Kapnak még két új embersellő társat és rendes sellők kezdenek valamiről hablatyolni. Nagyon nem érdekli a béke, csak az idő szűke és az ölés. Megszemléli újdonsült külsőjét, amíg a kis vöröske locsi-fecsit folytat a többiekkel. Uszonyának végéből hosszan, hatalmas szigonyszerű tüskék merednek előre. Ez elnyeri tetszését, hisz ha már nincsenek itt kedvenc fegyverei, akkor a természet áldja már meg valamivel. Kebleit barnás, feketés hínárok takarják el, melyből éles kagylóhéjak végtelen hada mered előre. Karján is végig körbefutják a barna, fekete hínárok, ám ezek nem kagylóhájat, hanem valami állat, recézett oldalú tűje mered előre. Elismerően mosolyog, hisz kész csatasellőnek is kinézhetne, ha fehér haja nem úszkálna az arca körül kibontva. Lejjebb úszik egy hínártelephez, leszakít egy hosszabbat és azzal összefogja tincseit. Mire végez társai elindulnak, így gyorsan a nyomukba ered és utol is éri őket. Hamarosan gyönyörű látvány tárul eléjük, de ez most cseppet sem érdekli, inkább az őröket szemléli. Egyre szélesebb és gonoszabb vigyora, rosszat sejtet a körötte lévőkben. Erre várt. ~A vér illata vajon a víz alatt is olyan gyönyörű, mint fent, vagy itt csak a gyönyörű keveredését láthatom a vízzel?~ Fut át a gondolat az agyán. Ezen töpreng miközben lassan haladnak előre. Arra eszmél fel, hogy pár sellőőr tart feléjük, látszólag nem köszönési célból. Azonnal megindul az egyik felé és annak rohamozó ökölsorozata elől elhajolva végighasítja az őr uszonyát a kezére hínározott tűvel. A sellő ennek hatására még dühösebb lesz és hatalmas ütést mér Rakori hátára. Ám ezt a nő se veszi jó néven és vérszemez kapva ront a férfinak. Próbálja lefárasztani, de ekkor jut eszébe a kevéske idő, így felgyorsítja a folyamatot. Fáradtságot álcázva közel engedi magához a sellőt és be is zsebel egy szép ütést az arcára, ám ekkor farkát a férfi felé lendíti és az uszony végén lévő egyik hosszú tüske a bordák között áthaladva az őr testébe jut és átszúrja annak légzőszervét. Rakori kéjes mosollyal rántja ki a sellő testéből a természetes fegyverét. A testből kiáramló vér piros felhőként terjed szét a vízben. Örömittas vigyorral fordul a társaság felé.*
-Mily szép napunk van ma, nem?-*Teszi fel költőt kérdését. Ha más harcoskedvűek még nem végeztek a többi őrrel, akkor avval a vérfagyasztó mosolyával követi végig a harcot.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-19 12:37:28
Üzenet elküldve: 2013-11-19 12:37:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
*Pár embertől határozott választ kap, viszont néhányukban látja a kétséget a csuklyás, ezért Tania felé biccent egyet, majd odalép Chothal és Mogirs mellé, s határozott hangon hozzájuk szól.*
- Rátok talán idefent nagyobb szükség lesz, mint odalent! Rengetegen vannak ezek a dögök, és nálunk nincsenek sokan olyanok, akik képzett harcosok, így ti hárman velem jöttök. A többiek pedig igyák ezt meg. *azzal mindenki kezébe nyom egy kis fekete üvegcsét, majd odalép Balin és Mylene mellé* Ezt a két üvegcsét pedig kérlek, vigyétek magatokkal! Szerintem hamarosan szükség lesz rá.. *bár a többiek nem tudják, hogy Eleisa és Torr éppen alattuk van, de a mágus nagyon jól tudja* Akkor készen álltok?
*Egy lépést megtesz a társaságtól, és int, hogy megihatják a löttyöket, amiknek nagyon szúrós, kissé émelyítő ízük van, ám a hatás hamar mutatkozik. Az egész azzal kezdődik, hogy összenő a lábuk teljesen, majd kialakul az uszony rajtuk, ezután a pikkely, kezükön a hártyák, majd végül a tüdejük is teljesen átalakul. Mivel most levegőn vannak, ezért hamar megfulladhatnak - nagyjából annyi ideig bírják sellőként levegőn, mint emberként vízben -, ám mivel nem véletlenül hozta el őket ehhez a kútszerű lejárathoz, ezért felé mutat, miután mindenki átalakult.*
- Itt tudtok lemenni, és majd az Úr és a Hölgy elvezet titeket a városhoz! *biccent Mylene és Balin felé* És ne feledjétek, hat órátok van arra, hogy megöljétek! Ha ez nem sikerül, odavesztek a tengerben, mert át fogtok alakulni! Most pedig menjetek, ugorjatok bele!
*Eközben alattuk nem sokkal Eleisa és Torr kiszabadította a sellőket azzal, hogy levágták a ketrecükről a lakatot, így azok rögtön meg is hálálják a segítségüket. A férfi sellő Eleisát ragadja magával, a szőke hölgy pedig Torrt, majd belevetik magukat a vízbe. Azonban mivel túlságosan is gyorsan nő, már szinte a plafont is eléri, ezért egy pillanatra mindkét vízi lény lehúzza a párost, és a víz alatt kezdenek beszélni hozzájuk.*
- Itt most hatalmas levegőt kell vennetek, viszont mi igyekezni fogunk, hogy kivigyünk, azonban ezt nem garantáljuk! Leginkább a csoda segítene..
*Mondja az egyik, mikor is nagy valószínűséggel ebben a pillanatban érkezik meg a sellővé alakult társaság, így Balin és Mylene rájöhet, hogy miért adott nekik a mágus plusz két üvegcsét! Ha az emberpáros is megissza, akkor ők is ugyanúgy sellővé változnak, ezt követően pedig a valódi vízi lények kivezetik őket a csatornából, s kilyukadnak valahol a sziget alatt.*
- Ez meg hogy lehet?! *áll meg egy pillanatra a férfi sellő* Mit akartok ti tőlünk, ez valami vicc? *ekkor váratlanul megjelenik egy gyönyörű vörös hajú sellő, aki valakinek talán nem is annyira ismeretlen*
- Ők nekünk jöttek segíteni a bátyám által.. Nem rossz szándék vezérli őket, ezt az egész őrültséget és mészárlást akarják megakadályozni. *azzal odaúszik Balin mellé* Tudtam, hogy még látjuk egymást.. *mosolyodik el* Tudok egy rövidebb utat a városba, amit nem őriznek annyira. Segítünk nektek! *bár a férfi lény először tiltakozik, majd ő is megadja magát*
- Így van, mi is ellene vagyunk ennek az egész pusztításnak, eddig is megvoltunk békésen, ezután is ezt szeretnénk. *majd Eleisa mellé úszik, s megfogja a kezét* Köszönöm a segítséget, azt se tudom, hogy háláljam meg..
*Mosolyodik el, ám nincs idejük erre, hiszen pár óra múlva visszaváltozik a társaság. Ezért hát megindul a vörös hajú, kinek neve Arienol, s valahova leviszi a társaságot a tenger mélyére. Gyönyörű világ tárulhat a szemük elé, mintha valami csodálatos mesébe csöppentek volna, úgy elevenedik meg előttük ez a vízi világ. Viszont a nézelődésre sincs sok idejük, menni kell.. Mármint úszni.. Tíz perc múlva el is érnek egy bejáratot - persze felmerülhet a kérdés, miért nem úsznak be egyszerűen, ám a nyílt "terepen" hamar észrevennék őket. Viszont itt sem tudnak átúszni nyomtalanul, ugyanis pár harcosabb sellő vigyázza a bejáratot. Úgy látszik, hogy nagyon jó a hallásuk, hiszen pillanatok alatt veszik észre a társaságot. Három őr indul meg a csapat felé nagyon is támadó jelleggel - bár fegyver nélkül -, akiket valahogy meg kell ölniük.. Nem árt, ha összedolgoznak, hiszen e lenti világban biz' ők vannak előnyben!*
*Eközben a felszínen a mágus megindul Taniaval, Chothallal és Mogirssal vissza a városba, majd a vadászkunyhótól nem messze megállnak.*
- Hamarosan ki fognak jönni, gyerünk, menjünk le mi is Lenniorékhoz! *azzal futva megindulnak, ám váratlanul hangos, egyhangú, monoton kiáltás hallatszik a part felől*
- Imberragh! Imberragh! Imberragh! *mintha csak szólongatnák a kalózkapitányt, ám egyáltalán nem a város lakói*
- Tudtam én, hogy nem csupán egy kalóz az az óriás, nem véletlenül javasoltam, hogy hozzuk el ide.. *mondja a mágus, mikor is megáll az egyik házsarkon, amely után kardcsörgéseket is lehet hallani* Előbb jöttek ki, mint azt gondoltam.. *pillant ki a ház mögül, ahol hínárral, kagylókkal fedett "emberek" harcolnak a szigetlakókkal* Gyerünk, induljunk! Itt nekünk van előnyünk!
*Azzal kirohan a ház mögül, remélhetőleg a hármas is követi őt. Nem is kell több, azonnal rájuk rontanak a betolakodók: Tania felé egy fiatal, igen férfias vonásokkal megáldott nő kezd szaladni, kinek oldalán ott van egy vékonyabb férfi is. Kezükben mintha valami szúrós fegyver lenne, melyet halszálkákból készítettek. Az egyik jobb oldalról, a magasból csap Tania felé, a másik pedig bal oldalról, szemből próbálja megütni a hölgyeményt. Mogirs felé egy nagydarab, hosszú szakállú indul meg, akinek a kezében egy igen nagy, látszólag kőből készült fegyver van. Ezzel egyet odacsap, és Mogirsnak hamar vége van, ám ha jól megnézi, akkor sokkal lassabban mozog ezzel a fegyverrel, amit ki is használhat. Az is pillanatokon belül odaér hozzá, s a magasból próbál lesújtani a férfire. Chothal már nem ilyen szerencsés, őt hárman is kiszemelik, látszólag igen erős lények. Tény, hogy az ork magasabb náluk, s minden bizonnyal erősebb is, így ő ezt tudja kihasználni. Jól kitervelt taktikával az egyik pillanatokon belül az ork mögé kerül, a másik kettő pedig két oldalról próbál közel férkőzni a zöldbőrűhöz. Kettejük kezében egy-egy kőből készült, tőrnek látszó - teljesen életlen - fegyver van, a másiknál pedig már egy hosszabb, dárdára hasonlító.*
*Pár embertől határozott választ kap, viszont néhányukban látja a kétséget a csuklyás, ezért Tania felé biccent egyet, majd odalép Chothal és Mogirs mellé, s határozott hangon hozzájuk szól.*
- Rátok talán idefent nagyobb szükség lesz, mint odalent! Rengetegen vannak ezek a dögök, és nálunk nincsenek sokan olyanok, akik képzett harcosok, így ti hárman velem jöttök. A többiek pedig igyák ezt meg. *azzal mindenki kezébe nyom egy kis fekete üvegcsét, majd odalép Balin és Mylene mellé* Ezt a két üvegcsét pedig kérlek, vigyétek magatokkal! Szerintem hamarosan szükség lesz rá.. *bár a többiek nem tudják, hogy Eleisa és Torr éppen alattuk van, de a mágus nagyon jól tudja* Akkor készen álltok?
*Egy lépést megtesz a társaságtól, és int, hogy megihatják a löttyöket, amiknek nagyon szúrós, kissé émelyítő ízük van, ám a hatás hamar mutatkozik. Az egész azzal kezdődik, hogy összenő a lábuk teljesen, majd kialakul az uszony rajtuk, ezután a pikkely, kezükön a hártyák, majd végül a tüdejük is teljesen átalakul. Mivel most levegőn vannak, ezért hamar megfulladhatnak - nagyjából annyi ideig bírják sellőként levegőn, mint emberként vízben -, ám mivel nem véletlenül hozta el őket ehhez a kútszerű lejárathoz, ezért felé mutat, miután mindenki átalakult.*
- Itt tudtok lemenni, és majd az Úr és a Hölgy elvezet titeket a városhoz! *biccent Mylene és Balin felé* És ne feledjétek, hat órátok van arra, hogy megöljétek! Ha ez nem sikerül, odavesztek a tengerben, mert át fogtok alakulni! Most pedig menjetek, ugorjatok bele!
*Eközben alattuk nem sokkal Eleisa és Torr kiszabadította a sellőket azzal, hogy levágták a ketrecükről a lakatot, így azok rögtön meg is hálálják a segítségüket. A férfi sellő Eleisát ragadja magával, a szőke hölgy pedig Torrt, majd belevetik magukat a vízbe. Azonban mivel túlságosan is gyorsan nő, már szinte a plafont is eléri, ezért egy pillanatra mindkét vízi lény lehúzza a párost, és a víz alatt kezdenek beszélni hozzájuk.*
- Itt most hatalmas levegőt kell vennetek, viszont mi igyekezni fogunk, hogy kivigyünk, azonban ezt nem garantáljuk! Leginkább a csoda segítene..
*Mondja az egyik, mikor is nagy valószínűséggel ebben a pillanatban érkezik meg a sellővé alakult társaság, így Balin és Mylene rájöhet, hogy miért adott nekik a mágus plusz két üvegcsét! Ha az emberpáros is megissza, akkor ők is ugyanúgy sellővé változnak, ezt követően pedig a valódi vízi lények kivezetik őket a csatornából, s kilyukadnak valahol a sziget alatt.*
- Ez meg hogy lehet?! *áll meg egy pillanatra a férfi sellő* Mit akartok ti tőlünk, ez valami vicc? *ekkor váratlanul megjelenik egy gyönyörű vörös hajú sellő, aki valakinek talán nem is annyira ismeretlen*
- Ők nekünk jöttek segíteni a bátyám által.. Nem rossz szándék vezérli őket, ezt az egész őrültséget és mészárlást akarják megakadályozni. *azzal odaúszik Balin mellé* Tudtam, hogy még látjuk egymást.. *mosolyodik el* Tudok egy rövidebb utat a városba, amit nem őriznek annyira. Segítünk nektek! *bár a férfi lény először tiltakozik, majd ő is megadja magát*
- Így van, mi is ellene vagyunk ennek az egész pusztításnak, eddig is megvoltunk békésen, ezután is ezt szeretnénk. *majd Eleisa mellé úszik, s megfogja a kezét* Köszönöm a segítséget, azt se tudom, hogy háláljam meg..
*Mosolyodik el, ám nincs idejük erre, hiszen pár óra múlva visszaváltozik a társaság. Ezért hát megindul a vörös hajú, kinek neve Arienol, s valahova leviszi a társaságot a tenger mélyére. Gyönyörű világ tárulhat a szemük elé, mintha valami csodálatos mesébe csöppentek volna, úgy elevenedik meg előttük ez a vízi világ. Viszont a nézelődésre sincs sok idejük, menni kell.. Mármint úszni.. Tíz perc múlva el is érnek egy bejáratot - persze felmerülhet a kérdés, miért nem úsznak be egyszerűen, ám a nyílt "terepen" hamar észrevennék őket. Viszont itt sem tudnak átúszni nyomtalanul, ugyanis pár harcosabb sellő vigyázza a bejáratot. Úgy látszik, hogy nagyon jó a hallásuk, hiszen pillanatok alatt veszik észre a társaságot. Három őr indul meg a csapat felé nagyon is támadó jelleggel - bár fegyver nélkül -, akiket valahogy meg kell ölniük.. Nem árt, ha összedolgoznak, hiszen e lenti világban biz' ők vannak előnyben!*
*Eközben a felszínen a mágus megindul Taniaval, Chothallal és Mogirssal vissza a városba, majd a vadászkunyhótól nem messze megállnak.*
- Hamarosan ki fognak jönni, gyerünk, menjünk le mi is Lenniorékhoz! *azzal futva megindulnak, ám váratlanul hangos, egyhangú, monoton kiáltás hallatszik a part felől*
- Imberragh! Imberragh! Imberragh! *mintha csak szólongatnák a kalózkapitányt, ám egyáltalán nem a város lakói*
- Tudtam én, hogy nem csupán egy kalóz az az óriás, nem véletlenül javasoltam, hogy hozzuk el ide.. *mondja a mágus, mikor is megáll az egyik házsarkon, amely után kardcsörgéseket is lehet hallani* Előbb jöttek ki, mint azt gondoltam.. *pillant ki a ház mögül, ahol hínárral, kagylókkal fedett "emberek" harcolnak a szigetlakókkal* Gyerünk, induljunk! Itt nekünk van előnyünk!
*Azzal kirohan a ház mögül, remélhetőleg a hármas is követi őt. Nem is kell több, azonnal rájuk rontanak a betolakodók: Tania felé egy fiatal, igen férfias vonásokkal megáldott nő kezd szaladni, kinek oldalán ott van egy vékonyabb férfi is. Kezükben mintha valami szúrós fegyver lenne, melyet halszálkákból készítettek. Az egyik jobb oldalról, a magasból csap Tania felé, a másik pedig bal oldalról, szemből próbálja megütni a hölgyeményt. Mogirs felé egy nagydarab, hosszú szakállú indul meg, akinek a kezében egy igen nagy, látszólag kőből készült fegyver van. Ezzel egyet odacsap, és Mogirsnak hamar vége van, ám ha jól megnézi, akkor sokkal lassabban mozog ezzel a fegyverrel, amit ki is használhat. Az is pillanatokon belül odaér hozzá, s a magasból próbál lesújtani a férfire. Chothal már nem ilyen szerencsés, őt hárman is kiszemelik, látszólag igen erős lények. Tény, hogy az ork magasabb náluk, s minden bizonnyal erősebb is, így ő ezt tudja kihasználni. Jól kitervelt taktikával az egyik pillanatokon belül az ork mögé kerül, a másik kettő pedig két oldalról próbál közel férkőzni a zöldbőrűhöz. Kettejük kezében egy-egy kőből készült, tőrnek látszó - teljesen életlen - fegyver van, a másiknál pedig már egy hosszabb, dárdára hasonlító.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-17 13:58:07
Üzenet elküldve: 2013-11-17 13:58:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
// A Sellőzátony //
* A fogadóba érve rögtön szemügyre veszi a benntartózkodókat. Az első pillanatban olyan érzése támad, mintha kevesebben lennének, mint legutóbb, de hamar rájön, hogy csak Lennior hatalmas alakja hiányzik a képből. Amíg a férfit várják van egy kis idő, hogy bekapjanak valamit. Tania rögtön ki is néz magának egy nagy darabot a vaddisznóból, aminek rögtön neki is lát. Az első szeletet elfogyasztva már nyúlna a másodikért, mikor megérkezik Lennior. Az óriás tart egy rövid helyzetjelentést, ám nincs idejük részletesen megvitatni a dolgot, mivel a föld hirtelen megmozdul, majd hangos kiáltozások szűrődne be kintről. Egy gyors mozdulattal letörli a ruhája ujjával a száját, majd felpattan és a mágust követve kiviharzik a fogadóból. Sietős léptekkel mennek végig az úton, majd a vadászterület kapuját maguk mögött hagyva elérnek egy lejáratot, aminek szája a vízbe vezet. Itt megállnak, és a mágus felvilágosítja őket a helyzetről.*
~ Sellők.. Tudtam én, hogy nem őrültem meg.. ~
* Az utolsó néhány mondatot hallva arcán halvány meglepettség tükröződik. Semmi kedve hártyákat növeszteni, és még kevesebb hat órát a vízben tölteni. Azt mondta, hogy csak akkor sikerül, ha teljes szívéből sellő akar lenni, úgyhogy hiába menne bele a dologba, akkor sem sikerülne a varázslat.*
- Én le nem megyek oda.. *Pillant a lába előtti lyukba.* - Itt fenn szállok harcba ezekkel az ocsmányságokkal.
* Mondja határozottan.*
* A fogadóba érve rögtön szemügyre veszi a benntartózkodókat. Az első pillanatban olyan érzése támad, mintha kevesebben lennének, mint legutóbb, de hamar rájön, hogy csak Lennior hatalmas alakja hiányzik a képből. Amíg a férfit várják van egy kis idő, hogy bekapjanak valamit. Tania rögtön ki is néz magának egy nagy darabot a vaddisznóból, aminek rögtön neki is lát. Az első szeletet elfogyasztva már nyúlna a másodikért, mikor megérkezik Lennior. Az óriás tart egy rövid helyzetjelentést, ám nincs idejük részletesen megvitatni a dolgot, mivel a föld hirtelen megmozdul, majd hangos kiáltozások szűrődne be kintről. Egy gyors mozdulattal letörli a ruhája ujjával a száját, majd felpattan és a mágust követve kiviharzik a fogadóból. Sietős léptekkel mennek végig az úton, majd a vadászterület kapuját maguk mögött hagyva elérnek egy lejáratot, aminek szája a vízbe vezet. Itt megállnak, és a mágus felvilágosítja őket a helyzetről.*
~ Sellők.. Tudtam én, hogy nem őrültem meg.. ~
* Az utolsó néhány mondatot hallva arcán halvány meglepettség tükröződik. Semmi kedve hártyákat növeszteni, és még kevesebb hat órát a vízben tölteni. Azt mondta, hogy csak akkor sikerül, ha teljes szívéből sellő akar lenni, úgyhogy hiába menne bele a dologba, akkor sem sikerülne a varázslat.*
- Én le nem megyek oda.. *Pillant a lába előtti lyukba.* - Itt fenn szállok harcba ezekkel az ocsmányságokkal.
* Mondja határozottan.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:23:22
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:23:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
Érez némi érdeklődét a banya mondandója iránt és holmi nyugodt helyzetben talán többet foglalkozna vele, de most teljesen annak jóslatára összpontosít. Bár nem nagyon gisz a jövendőmondásban, most mégis kénytelen hinni, mivel a napjai elég érdekesen alakulnak.*
-Köszönjük az információt, és sok egészséget.-*Hangja érzelem nélküli. Szeme feketébb, mint bármikor. Ölni vágyik, pont jókor, hisz amint kilép a házból, esőcseppek érintik bőrét, átkozott esőcseppek.*
-Irány a fogadó, hogy minél előbb ölhessük az átkozott halakat.-*Arcán a vigyor félelmetes, fogai kivillannak. Lépésben halad, ám tempója gyors és az elsők között ér a fogadóba. Az finom, illatozó étkekre esik pillantása és gyors felkap egy darabot az őzből. Fogaival úgy tépi, mint egy vadállat, bár az ízeket nem érzi. Csak az előtte álló édes vérrontásra gondol. Amikor Lenior megjelenik, vesz még egy kis húst magához, majd mikor valaki a faluból kiáltozva rohan hozzájuk, morran egyet és bekap egy utolsó falatot. A csontot a háta mögé hajítja. Az étkezést pont jókor fejezi be mert a mágus megjelenik és ha meglátta volna ennél is előbb, akkor elment volna az étvágya. Bár utálja az ilyen mágikus dolgokkal foglalkozó őrülteket, most elsőként jelentkezik a feladatra. A mágushoz tolakodik, az embereket nagy erővel löki félre.*
-Tessék varázsolhatsz. Utálom a fajtádat, mert megváltoztatja a természet rendjét, de azért, hogy megölhessek egy másik ilyen átokfajzatot és, hogy ne süllyedjen el ez a sziget.-*Hangja komor és éles, teljes komolyságot lehet belőle kiolvasni. Ereiben már lüktet a tettvágy és vért akar.*
Érez némi érdeklődét a banya mondandója iránt és holmi nyugodt helyzetben talán többet foglalkozna vele, de most teljesen annak jóslatára összpontosít. Bár nem nagyon gisz a jövendőmondásban, most mégis kénytelen hinni, mivel a napjai elég érdekesen alakulnak.*
-Köszönjük az információt, és sok egészséget.-*Hangja érzelem nélküli. Szeme feketébb, mint bármikor. Ölni vágyik, pont jókor, hisz amint kilép a házból, esőcseppek érintik bőrét, átkozott esőcseppek.*
-Irány a fogadó, hogy minél előbb ölhessük az átkozott halakat.-*Arcán a vigyor félelmetes, fogai kivillannak. Lépésben halad, ám tempója gyors és az elsők között ér a fogadóba. Az finom, illatozó étkekre esik pillantása és gyors felkap egy darabot az őzből. Fogaival úgy tépi, mint egy vadállat, bár az ízeket nem érzi. Csak az előtte álló édes vérrontásra gondol. Amikor Lenior megjelenik, vesz még egy kis húst magához, majd mikor valaki a faluból kiáltozva rohan hozzájuk, morran egyet és bekap egy utolsó falatot. A csontot a háta mögé hajítja. Az étkezést pont jókor fejezi be mert a mágus megjelenik és ha meglátta volna ennél is előbb, akkor elment volna az étvágya. Bár utálja az ilyen mágikus dolgokkal foglalkozó őrülteket, most elsőként jelentkezik a feladatra. A mágushoz tolakodik, az embereket nagy erővel löki félre.*
-Tessék varázsolhatsz. Utálom a fajtádat, mert megváltoztatja a természet rendjét, de azért, hogy megölhessek egy másik ilyen átokfajzatot és, hogy ne süllyedjen el ez a sziget.-*Hangja komor és éles, teljes komolyságot lehet belőle kiolvasni. Ereiben már lüktet a tettvágy és vért akar.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-12 12:08:10
Üzenet elküldve: 2013-11-12 12:08:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
// Eleisa és Torr //
*A hölgy ötlete nagyon is jónak bizonyul, hiszen a falak nagyon régiek már, emellett túlságosan jó állapotban sincsenek, így az azon húzott csíkok remekül meglátszanak! Ez a verzió olyannyira be is válik függetlenül attól, hogy egy fél órát legalább kóvályognak odalent, hogy hamarosan megpillanthatnak egy "reménysugarat".. Ami talán nem is annyira szívderítő, hiszen Torr egy ismerős arcot fedezhet fel egy ketrecben: a sellőlány az, kit megmentett a kikötőben. Azonban nem csak ő van ketrecben, vele szemben egy másik is, ám ő férfi: rövid, szőke haja van, s arca különösen is szép. Uszonya sötétkékes, mintha csak valami álombeli férfi lépett volna ki egy olyan meséből, melyet minden kislány örömmel hallgatott lefekvés előtt. Rendben azonban semmi sincs.. Jól láthatják, hogy a ketrecek a felszínen vannak - egy öreg lakattal lezárva -, s csak egy nagyon kis részük lóg bele a vízbe, pont úgy, hogy a két sellő bele tudja dugni az arcát, hogy ne fulladjanak meg. Ezért sem veszik észre a párost az első pillanatban, de hamarosan meghallják a mocorgásukat, így nagy levegőt vesznek a víz alatt, majd arcukat kiemelik belőle. A hosszú, szőke hajú hölgy arca rögtön felderül, amint meglátja Torrt! Szinte már majdnem kibuggyannak könnyei, amikor ránéz! A sellőférfi is hasonló örömöt mutat, bár ő inkább már Eleisa felé küldi boldog mosolyát. Mivel most nehézkes lenne a víz alatt kommunikálni, ezért a szőkeség Eleisa felé kezd kapálózni a tőr után, hogy szavait belevéshesse a kőbe. Természetesen lehet, hogy nem bízik meg benne s nem adja neki, ez esetben viszont a hölgy megpróbálja Torrnak eltátogni, hogy "A falutokból.."
Sajnálatos módon csak ennyi sikerül neki, hiszen egy kisebb rángás váratlanul megrázza az egész helyet! Látszik, ahogy a vízi lények nagyon izgatottak lesznek, s enyhe félelem lesz rajtuk úrrá. A kis rángást pillanatokon belül sokkal nagyobb követi, mellette hallhatnak némi morgást is, hiszen a vihar elérte a szigetet.. A rengés még nem is okozna akkora problémát, azonban a víz is kezd emelkedni a csatorna szerű járatokban, méghozzá nagyon gyors ütemben. A sellők ugyan hevesen kapálóznak, és az öreg lakatra, meg egy vascsőre mutogatnak, ám a hevességükből nem biztos, hogy képes leszűrni az emberpár, hogy mit akarnak. Cselekedni viszont gyorsan kell! Azt is csinálhatják, hogy megpróbálnak visszafutni a kúthoz, ám ez esetben nem biztos, hogy sikerrel járnak, hiszen eleve a vízben lassabb a haladás, no meg nagy valószínűséggel ellepné őket teljesen mire odaérnek, viszont az is lehet, hogy mégis sikeresek lennének. A másik lehetőség pedig az, hogy a vascsővel leverik gyorsan a lakatokat, s életüket eme csodálatos vízi lényekre bízzák.. Torr ez esetben már másodszor mentené meg e lányt, mely azonnal viszonozásra is kerülne..*
// Rakori és Mogirs(NJK) //
- Ó, gyermekem, én már annyiszor mondtam ezt a többieknek, mégis mindig süket fülekre találok! Azt hiszik, hogy attól, mert tökéletesen látom a jövőt, bolond lennék.. *ekkor megkavarja üstjét, melyben mozog is valami* Pedig nem, megadatott nekem e képesség, s ez néha kusza látomások formájában jön elő, ezért is beszélek olykor furcsán. Ám a közeledő katasztrófa túlságosan is erős, lehetetlen ahhoz, hogy higgyenek nekem.. *ekkor kimutat az ablakán a sötét felhők felé* Ha azok ideérnek, ennek a szigetnek vége. *ekkor elhallgat* Ha csak nem akadályozzátok meg a sellőket.. Nem tudom, miféle mágiát használnak, de az elmémben egy olyan képet látok, ahol lábuk nő, ám tudnak ugyanúgy lélegezni a vízben. Az a vihar pedig.. Mocskos mágiával van átitatva.. *köp egyet oldalra* Ez a a sziget a tengerrel lesz egyenlővé, ha nem tesztek valamit. *ekkor hirtelen nagy dörrenés hallatszik, hiszen a szupervihar kis széle már elérte a szigetet* Most pedig menjetek, de vigyázzatok azzal, amit mondtam.. Könnyen tömlöcbe zárnak titeket, ha elkezditek azt, mint én. Én csak azért vagyok szabad, mert születésem óta e szigeten vagyok, s nem vagyok veszélyes a többire nézve. Ám ti idegenek vagytok.. Ha hisztek nekem, akkor ne zúdítsatok mindent egyből Lenniorra, mert ő különösen makacs egy természet. *Bimbal is hallja ugyan, mit mond, de láthatóan ő nem először hallja ezt*
- Köszönjük, öreganyám! *azzal megindul a kijárat felé, majd ha mindenki kint van, becsukja azt maga mögött* Ilyen részletesen még nem hallottam ezt a mesét! *kacag fel keservesen* Eddig nem hittem neki, és most se tudom, mit gondoljak.. Annyira lehetetlennek tűnik az egész! *ekkor elkezd apró szemekben hullni az eső* Na, de siessünk, mindjárt megint gyűlés! *azzal elkezd rohanni a fogadó felé*
// Mindenki //
*A fogadóban már gyülekeznek az emberek, ám a falu lakossága láthatóan már nem akar részt venni ezeken egyáltalán, már unják ezt az egészet, unják az idegeneket is.. Annak örülnének a legjobban, ha végre eltűnnék az ő kis szigetükről, s soha többé nem látnák őket. Ezért is vannak itt a jövevények - Eleisa és Torr kivételével -, és a főbb nevek, mint például Bimbal, Eijjarth, vagy Amork. Lennior egyelőre nincs itt, így még rá várni kell, viszont az asztalon finomabbnál finomabb ételek és italok sorakoznak ismét - Chothalnak és Tanianak köszönhetően farkas és vaddisznó hús is!*
- Drágáim, fogyasszatok csak bőséggel! *kiáltja nekik a fogadósasszony* Annak a nagyra termett fiatalembernek és a kis hölgyikének pedig nagyon köszönjük a munkájukat! *mutat az ork és az elf felé* Jó étvágyat, kedveskéim!
*Azzal ő is elcsendesül, majd a szokásukhoz híven, az öreg hajós, Bimbal, rögtön le is telepedik az asszony mellé a pulthoz, s ő ott kezd falatozni, miközben jóízűen nevetnek fel. A többieknek sem árt harapni valamit, hiszen talán szükség lesz az erejükre..
Negyed óra múlva már robog befelé Lennior, aki megáll a pultnál, s széttett kezekkel szól fel.*
- Sajnos előrébb nem jutottunk semmivel, de.. *ekkor körülnéz* Hol van Eleisa és az az új jövevény? *kérdi felvont szemöldökkel, tán egy kicsit féltékeny hangnemmel is* Mindegy is.. *legyint* Egyelőre jobb lenne a viharra koncentrálni, mert ahogy látom, igen ronda felhőszakadás lesz! Remélhetőleg..
*Ekkor megakad a hangja, hiszen váratlanul egy kis rezgés rázza meg a szigetet - ezt érezhette Eleisa és Torr is odalent. A vezetőnek láthatóan nem tetszik a helyzet, hiszen ilyen még sosem történt itt! Erre rögtön jön a következő, nagyobb rengés, mire több sikoly hallatszik fel kintről.*
- Lennior!!! A víz! Emelkedik a víz! *rohan be az egyik falusi az ajtón, mire Lennior és a többiek azonnal kiszaladnak a fogadóból, a társaság még hallhat viszont egy beszédfoszlányt* Vannak valamik a vízben, amik erre tartanak!
*Ha a jövevények is utánuk akarnának eredni, akkor hirtelen mindenki hallhat egy szokatlan hangot a fejében: "Kövessetek!" A fekete csuklyás mágus hirtelen a semmiből ott terem az ajtóban, majd ha követik őt a többiek, akkor gyors tempómban megindul a vadászterületre nyíló kapu felé. Mivel ez a rész magasabban fekszik, mint a többi, így az emelkedő vízre innen rá is láthatnak, s észrevehetik, ahogy rengeteg kéz, s fej "úszkál" a vízben, közvetlenül a sziget körül. Elsőre hulláknak tűnhetnek, akiket sodor a víz.. De nem éppen azok..
A vadászterület kapuját gyorsan kinyitja, majd a fal mellett halad fél percig, míg nem megáll egy nagyobb kőkupacnál. A köveket gyorsan lepakolja onnan, így rálátás nyílik az aljára, ahol bizony víz van..*
- Remélem, hogy kezd összeállni a kép. Az a banya nem mondott hülyeséget.. Ezt a szigetet a tengerrel akarják egyenlővé tenni, s új városukat itt akarják megalapítani a.. sellők. Igen, léteznek, nagyon is léteznek, s most mindenkit le akarnak gyilkolni a faluban. Természetesen ezt nem mindenki támogatja náluk, sőt! Van egy csoport, akik eléggé agresszívnek mondhatóan e szempontból, ám a nők többsége, s a férfiak nagy része sem támogatja az ötletet, ők békésen szeretnének élni. Eddig is megvoltak egymás mellett békésen, ám ettől a társaságtól eléggé tartanak, így nem mernek lépni. A királyuk, Trithon, erről mit sem tud. Bár tiltotta a tervet, most mégsem tudja, hogy itt vannak a sziget körül, ugyanis távol van. *ekkor tart egy kis szünetet, majd folytatja* Nagy bajok lesznek itt.. Van egy mágusuk, aki ezt az egészet irányítja. A vihar az ő műve, s az is, hogy ezeknek a sellőknek lábuk fog nőni.. *ekkor Rakori és Mogirs felé pillant, mintha tudná, hogy ők tudnak erről* Hogy ezekről honnan tudok, az maradjon az én titkom.. *pillant egy halovány félmosollyal Balin felé* Ezt meg kell akadályoznunk, már csak a ti érdeketekben is, hiszen ha esetleg nem ölnek meg titeket, akkor is megfagytok a vízben, miután az elsüllyedt. Így mindannyiunk érdeke megakadályozni a katasztrófát, ezt pedig úgy tudjuk, ha megölitek a mágust. *eléggé lehetetlennek tűnik e tény, mivel ő valahol a víz alján van elrejtőzve* És most fog jönni az, mely talán az egész életetekre hatást gyakorol. Nekem nagy hatalmam van, mégse ér le a saját kezem közvetlenül a sellők városához, azonban.. Közvetetten igen. Képes vagyok hat órára sellőt változtatni bárkiből.. *hallgat el, s hagyja, hogy ez eljusson a többiek tudatáig* Uszonyotok fog nőni, hártya lesz az ujjaitok közt, s lélegezhettek a víz alatt - csak ott, idefent nem kaptok levegőt. Ti vagytok az utolsó remény - Lenniorék itt a szigeten próbálják feltartóztatni majd őket, hogy ne öljenek ártatlanokat, de nektek le kell mennetek a mélybe, s meg kell keresnetek a mágust, s meg kell ölnötök.. *mondja szigorúan* Viszont semelyikőtöket nem kényszeríthetem, hiszen e mágia csak akkor lesz sikeres, ha igazán, tiszta szívből sellővé akartok válni. Aki nem szeretne, az velem fog tartani, s annyi sellőt intézünk el, amennyit csak tudunk. *mondja határozottan* Nos, készek vagytok a szigetért, a lakókért, s elsősorban magatokért segíteni?
// Eleisa és Torr //
*A hölgy ötlete nagyon is jónak bizonyul, hiszen a falak nagyon régiek már, emellett túlságosan jó állapotban sincsenek, így az azon húzott csíkok remekül meglátszanak! Ez a verzió olyannyira be is válik függetlenül attól, hogy egy fél órát legalább kóvályognak odalent, hogy hamarosan megpillanthatnak egy "reménysugarat".. Ami talán nem is annyira szívderítő, hiszen Torr egy ismerős arcot fedezhet fel egy ketrecben: a sellőlány az, kit megmentett a kikötőben. Azonban nem csak ő van ketrecben, vele szemben egy másik is, ám ő férfi: rövid, szőke haja van, s arca különösen is szép. Uszonya sötétkékes, mintha csak valami álombeli férfi lépett volna ki egy olyan meséből, melyet minden kislány örömmel hallgatott lefekvés előtt. Rendben azonban semmi sincs.. Jól láthatják, hogy a ketrecek a felszínen vannak - egy öreg lakattal lezárva -, s csak egy nagyon kis részük lóg bele a vízbe, pont úgy, hogy a két sellő bele tudja dugni az arcát, hogy ne fulladjanak meg. Ezért sem veszik észre a párost az első pillanatban, de hamarosan meghallják a mocorgásukat, így nagy levegőt vesznek a víz alatt, majd arcukat kiemelik belőle. A hosszú, szőke hajú hölgy arca rögtön felderül, amint meglátja Torrt! Szinte már majdnem kibuggyannak könnyei, amikor ránéz! A sellőférfi is hasonló örömöt mutat, bár ő inkább már Eleisa felé küldi boldog mosolyát. Mivel most nehézkes lenne a víz alatt kommunikálni, ezért a szőkeség Eleisa felé kezd kapálózni a tőr után, hogy szavait belevéshesse a kőbe. Természetesen lehet, hogy nem bízik meg benne s nem adja neki, ez esetben viszont a hölgy megpróbálja Torrnak eltátogni, hogy "A falutokból.."
Sajnálatos módon csak ennyi sikerül neki, hiszen egy kisebb rángás váratlanul megrázza az egész helyet! Látszik, ahogy a vízi lények nagyon izgatottak lesznek, s enyhe félelem lesz rajtuk úrrá. A kis rángást pillanatokon belül sokkal nagyobb követi, mellette hallhatnak némi morgást is, hiszen a vihar elérte a szigetet.. A rengés még nem is okozna akkora problémát, azonban a víz is kezd emelkedni a csatorna szerű járatokban, méghozzá nagyon gyors ütemben. A sellők ugyan hevesen kapálóznak, és az öreg lakatra, meg egy vascsőre mutogatnak, ám a hevességükből nem biztos, hogy képes leszűrni az emberpár, hogy mit akarnak. Cselekedni viszont gyorsan kell! Azt is csinálhatják, hogy megpróbálnak visszafutni a kúthoz, ám ez esetben nem biztos, hogy sikerrel járnak, hiszen eleve a vízben lassabb a haladás, no meg nagy valószínűséggel ellepné őket teljesen mire odaérnek, viszont az is lehet, hogy mégis sikeresek lennének. A másik lehetőség pedig az, hogy a vascsővel leverik gyorsan a lakatokat, s életüket eme csodálatos vízi lényekre bízzák.. Torr ez esetben már másodszor mentené meg e lányt, mely azonnal viszonozásra is kerülne..*
// Rakori és Mogirs(NJK) //
- Ó, gyermekem, én már annyiszor mondtam ezt a többieknek, mégis mindig süket fülekre találok! Azt hiszik, hogy attól, mert tökéletesen látom a jövőt, bolond lennék.. *ekkor megkavarja üstjét, melyben mozog is valami* Pedig nem, megadatott nekem e képesség, s ez néha kusza látomások formájában jön elő, ezért is beszélek olykor furcsán. Ám a közeledő katasztrófa túlságosan is erős, lehetetlen ahhoz, hogy higgyenek nekem.. *ekkor kimutat az ablakán a sötét felhők felé* Ha azok ideérnek, ennek a szigetnek vége. *ekkor elhallgat* Ha csak nem akadályozzátok meg a sellőket.. Nem tudom, miféle mágiát használnak, de az elmémben egy olyan képet látok, ahol lábuk nő, ám tudnak ugyanúgy lélegezni a vízben. Az a vihar pedig.. Mocskos mágiával van átitatva.. *köp egyet oldalra* Ez a a sziget a tengerrel lesz egyenlővé, ha nem tesztek valamit. *ekkor hirtelen nagy dörrenés hallatszik, hiszen a szupervihar kis széle már elérte a szigetet* Most pedig menjetek, de vigyázzatok azzal, amit mondtam.. Könnyen tömlöcbe zárnak titeket, ha elkezditek azt, mint én. Én csak azért vagyok szabad, mert születésem óta e szigeten vagyok, s nem vagyok veszélyes a többire nézve. Ám ti idegenek vagytok.. Ha hisztek nekem, akkor ne zúdítsatok mindent egyből Lenniorra, mert ő különösen makacs egy természet. *Bimbal is hallja ugyan, mit mond, de láthatóan ő nem először hallja ezt*
- Köszönjük, öreganyám! *azzal megindul a kijárat felé, majd ha mindenki kint van, becsukja azt maga mögött* Ilyen részletesen még nem hallottam ezt a mesét! *kacag fel keservesen* Eddig nem hittem neki, és most se tudom, mit gondoljak.. Annyira lehetetlennek tűnik az egész! *ekkor elkezd apró szemekben hullni az eső* Na, de siessünk, mindjárt megint gyűlés! *azzal elkezd rohanni a fogadó felé*
// Mindenki //
*A fogadóban már gyülekeznek az emberek, ám a falu lakossága láthatóan már nem akar részt venni ezeken egyáltalán, már unják ezt az egészet, unják az idegeneket is.. Annak örülnének a legjobban, ha végre eltűnnék az ő kis szigetükről, s soha többé nem látnák őket. Ezért is vannak itt a jövevények - Eleisa és Torr kivételével -, és a főbb nevek, mint például Bimbal, Eijjarth, vagy Amork. Lennior egyelőre nincs itt, így még rá várni kell, viszont az asztalon finomabbnál finomabb ételek és italok sorakoznak ismét - Chothalnak és Tanianak köszönhetően farkas és vaddisznó hús is!*
- Drágáim, fogyasszatok csak bőséggel! *kiáltja nekik a fogadósasszony* Annak a nagyra termett fiatalembernek és a kis hölgyikének pedig nagyon köszönjük a munkájukat! *mutat az ork és az elf felé* Jó étvágyat, kedveskéim!
*Azzal ő is elcsendesül, majd a szokásukhoz híven, az öreg hajós, Bimbal, rögtön le is telepedik az asszony mellé a pulthoz, s ő ott kezd falatozni, miközben jóízűen nevetnek fel. A többieknek sem árt harapni valamit, hiszen talán szükség lesz az erejükre..
Negyed óra múlva már robog befelé Lennior, aki megáll a pultnál, s széttett kezekkel szól fel.*
- Sajnos előrébb nem jutottunk semmivel, de.. *ekkor körülnéz* Hol van Eleisa és az az új jövevény? *kérdi felvont szemöldökkel, tán egy kicsit féltékeny hangnemmel is* Mindegy is.. *legyint* Egyelőre jobb lenne a viharra koncentrálni, mert ahogy látom, igen ronda felhőszakadás lesz! Remélhetőleg..
*Ekkor megakad a hangja, hiszen váratlanul egy kis rezgés rázza meg a szigetet - ezt érezhette Eleisa és Torr is odalent. A vezetőnek láthatóan nem tetszik a helyzet, hiszen ilyen még sosem történt itt! Erre rögtön jön a következő, nagyobb rengés, mire több sikoly hallatszik fel kintről.*
- Lennior!!! A víz! Emelkedik a víz! *rohan be az egyik falusi az ajtón, mire Lennior és a többiek azonnal kiszaladnak a fogadóból, a társaság még hallhat viszont egy beszédfoszlányt* Vannak valamik a vízben, amik erre tartanak!
*Ha a jövevények is utánuk akarnának eredni, akkor hirtelen mindenki hallhat egy szokatlan hangot a fejében: "Kövessetek!" A fekete csuklyás mágus hirtelen a semmiből ott terem az ajtóban, majd ha követik őt a többiek, akkor gyors tempómban megindul a vadászterületre nyíló kapu felé. Mivel ez a rész magasabban fekszik, mint a többi, így az emelkedő vízre innen rá is láthatnak, s észrevehetik, ahogy rengeteg kéz, s fej "úszkál" a vízben, közvetlenül a sziget körül. Elsőre hulláknak tűnhetnek, akiket sodor a víz.. De nem éppen azok..
A vadászterület kapuját gyorsan kinyitja, majd a fal mellett halad fél percig, míg nem megáll egy nagyobb kőkupacnál. A köveket gyorsan lepakolja onnan, így rálátás nyílik az aljára, ahol bizony víz van..*
- Remélem, hogy kezd összeállni a kép. Az a banya nem mondott hülyeséget.. Ezt a szigetet a tengerrel akarják egyenlővé tenni, s új városukat itt akarják megalapítani a.. sellők. Igen, léteznek, nagyon is léteznek, s most mindenkit le akarnak gyilkolni a faluban. Természetesen ezt nem mindenki támogatja náluk, sőt! Van egy csoport, akik eléggé agresszívnek mondhatóan e szempontból, ám a nők többsége, s a férfiak nagy része sem támogatja az ötletet, ők békésen szeretnének élni. Eddig is megvoltak egymás mellett békésen, ám ettől a társaságtól eléggé tartanak, így nem mernek lépni. A királyuk, Trithon, erről mit sem tud. Bár tiltotta a tervet, most mégsem tudja, hogy itt vannak a sziget körül, ugyanis távol van. *ekkor tart egy kis szünetet, majd folytatja* Nagy bajok lesznek itt.. Van egy mágusuk, aki ezt az egészet irányítja. A vihar az ő műve, s az is, hogy ezeknek a sellőknek lábuk fog nőni.. *ekkor Rakori és Mogirs felé pillant, mintha tudná, hogy ők tudnak erről* Hogy ezekről honnan tudok, az maradjon az én titkom.. *pillant egy halovány félmosollyal Balin felé* Ezt meg kell akadályoznunk, már csak a ti érdeketekben is, hiszen ha esetleg nem ölnek meg titeket, akkor is megfagytok a vízben, miután az elsüllyedt. Így mindannyiunk érdeke megakadályozni a katasztrófát, ezt pedig úgy tudjuk, ha megölitek a mágust. *eléggé lehetetlennek tűnik e tény, mivel ő valahol a víz alján van elrejtőzve* És most fog jönni az, mely talán az egész életetekre hatást gyakorol. Nekem nagy hatalmam van, mégse ér le a saját kezem közvetlenül a sellők városához, azonban.. Közvetetten igen. Képes vagyok hat órára sellőt változtatni bárkiből.. *hallgat el, s hagyja, hogy ez eljusson a többiek tudatáig* Uszonyotok fog nőni, hártya lesz az ujjaitok közt, s lélegezhettek a víz alatt - csak ott, idefent nem kaptok levegőt. Ti vagytok az utolsó remény - Lenniorék itt a szigeten próbálják feltartóztatni majd őket, hogy ne öljenek ártatlanokat, de nektek le kell mennetek a mélybe, s meg kell keresnetek a mágust, s meg kell ölnötök.. *mondja szigorúan* Viszont semelyikőtöket nem kényszeríthetem, hiszen e mágia csak akkor lesz sikeres, ha igazán, tiszta szívből sellővé akartok válni. Aki nem szeretne, az velem fog tartani, s annyi sellőt intézünk el, amennyit csak tudunk. *mondja határozottan* Nos, készek vagytok a szigetért, a lakókért, s elsősorban magatokért segíteni?
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:03:23
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:03:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*Szinte semmit nem evett, a pár falat, ami lecsúszott, kellemetlen érzéssel töltötte meg a gyomrát, így nem próbálkozott semmivel. Az alma, amely egyik kedvence, a szobában pihen, az asztalon. Nem bír enni. Az eddigi események hatása nem múlt el, a kalózok okozta sokk, emlékek túl élénkek, hogy bármit is tegyen, könnyítsen a helyzetén, és, hogy egyen. A fáradtság, gyengeség jeleit leküzdve éli meg azt is, ahogyan a furcsa, szinte pillanatok alatt bekövetkező jóslat – amiről nem is tudja, mi is az, miért mutatja azt. Nem ért semmit, a füzér, amely a kezén pihen, nem nyugszik, és a képek, amelyek elé tárulnak, teljesen letaglózzák. Alig áll a lábán, már-már kapaszkodik a másik kezébe, hogy megtarthassa magát, hogy ne essen össze, lehetőleg ne kerüljön a földre, ereje ne hagyja el. Bírnia kell, bírni akarja, erősebbnek látszani, mint ami, mint amit a fogadós nő látott benne. Arca hol kétségbeesett, hogy kissé értetlen, és kérdésekkel teli. Hiába árasztaná el velük a férfit, nem teszi, szótlanul bámulja a füzért, megbabonázva, elfojtva a kíváncsiságot, némaságba burkolózva.
Valahogy kétsége nem volt afelől, hogy kövesse-e a férfit, vagy sem. A kíváncsiság nem múlt el, vele tartva fokozódott, erősödött, és nem hagyta nyugodni. Amikor ideérkeztek, érzett valami furát, megmagyarázhatatlant, és szinte sejtette, hogy nem lesz nyugtuk, nem pihenéssel fogják eltölteni az időt. De ez mind csak halovány érzet volt, kósza gondolat, amelyre nem figyelt eléggé. A bizonyíték viszont immár szinte kézen fogható. Mintha nem ő irányította volna a tetteit, hanem valaki más, talán az, aki ezt mutatta nekik, aki a láncot mozgatja. Nincs rá ésszerű magyarázat, és nem is fog tudni semmit. Ahogy kiérnek a fogadóból, úgy veszik délnek az irányt. Igyekszik tartani a lépést, de mégsem lohol, kissé lemaradva követi a másikat. A csend, amely körbeöleli a vidéket, a helyet, már-már túl bántó a fülének, de mégsem ez az, ami igazán zavarja, piszkálja őt. Valami nincs rendben, valami, amit nem tud körülírni, de mégis szinte érzi. A parthoz érve pillant a sziklákra, és elsőre nem is fedezi fel azt, amit igazán mutatni akar. Fáziskéséssel ugyan, de felfedezi a csontvázat a sziklán, elméje pedig csak nehezen tudja befogadni a látványt. Sikítás helyett csak ajkai elő kapja a kezét, kissé hátrálva akaratlanul, elborzadva figyeli azt, és nem akar hinni a szemének. Nem lehet az, nem lehet igazi. És mégis. Kézen fogható a bizonyíték, amit nem akar elhinni. De ki akarná. Senki.
Még mindig szörnyülködve áll, kissé remegő térdekkel, mintha egyenesen félne attól, ami a sziklán hever. Így, igencsak meglepi, amikor megérzi a másik kezét. Fejét felkapva akar megszólalni, kérdezni, hogy mégis mi történik, de ahogy megnyílnak ajkai, a férfi úgy rántja magával, egyenesen a vízbe. Apró sikollyal merül el, és kapaszkodik immár ő is a másikba, hogy ne merüljön alább. A kép viszont, amely eléjük tárul, a jelenés ismét letaglózza. A város, a lények, minden, amit csak lát. Nem tart sokáig, pár röpke, homályos kép, amelyet egyszerre érez távolinak, és mégis olyannak, amit kezét kinyújtva meg is foghat. De elmúlik, újra csak az őt körülölelő víztömeget látja. Semmi több. Mintha soha nem is lett volna, meg sem történt volna. Feleszmélve érzi a levegője fogytát, így egyhamar felfelé igyekszik, levegőért indul, a part felé. Felérve a víz fölé, hatalmas adag levegőt szív be, de köhögve távozik röpke pillanatok alatt. Vacog, fázik, minden tagja remeg, reszket és nem tudja, mit kellene éreznie. Félelmet, kétséget, kíváncsiságot, vagy bármi egyebet. Nem tudja. Tekintetével a part felé tekint, majd egyenest megindul felé, végül pedig botladozva lépdel a szárazabb, vízmentes rész felé. Nem bírja sokáig, összeesve köt ki a földön, karjaival megtartva magát, és újabb köhögő-roham tör rá. Szemeit lehunyva zihál aprókat, vizes haja kusza tincsei arcára tapadva pihennek, miközben megpróbál felállni. Csak másodjára sikerül, lábai nem engednek, nem tudja, meddig bír egyenesben maradni. Pillanatok töredéke alatt teszi meg azt, amit, és amire nem büszke. Csak pár szó, egy pillantás a férfire, és megindul. Nem akar tovább maradni. Retteg, fél. Nem tudja mi az, amit látott, amit átélt, de megijedt tőle, és most nem tudja magát erősnek mutatni. Menekülve, sietős léptekkel haladt a fogadó felé. el akart innen tűnni, haza akart menni. Azok az érzések, az a viselkedés szorongatta, aminek egész életében kellene. A hazavágyódás, a gyengeség, az, hogy ő törékeny és erőtlen. Félúton megállva, karjait maga köré fonva igyekszik melegíteni magát, igyekszik csillapítani a benne háborgó érzelmeket. Szemeit lehunyva szorítja össze ajkait, lábai megrogyva mondják fel a szolgálatot, és a földre huppanva vacog tovább, igyekszik lelkileg erősebb lenni. Beletelik egy kis időbe – nem sokba, hiszen a hideg miatt hamar feleszmél – míg újra feláll, és a fogadó felé siet. Nem beszél, nem áll le, nem néz senkire, csak felsiet. Irányíthatatlan cselekedete ez, ahogyan belohol a szobába, és összekapkodja a dolgait. Elmenni. Semmi mást nem akar, csak ezt. Már ki is lép az ajtón, eltervez mindent hamar, összecsapottan, szinte már hisztérikus állapotban. Ahogy a hajón kapott íjat szorongatja a folyosón állva, és rápillant, helyrebillen benne valami, nem sok, de épp elé, hogy eddig fékezhetetlen lábait megállítsa. Csendben nézve a fegyverét, ráeszmél, mit is művel, mivé vált. Persze a félelme, a kétségei nem illannak el, csak végre képes felfogni azt, milyen súllyal telepedik rá, és mit hoz ki belőle. Hátrapillant, a szoba ajtajára tekint, ahol most nincs senki, és ahova tudja, hogy a másik visszatér. Futólag gondol bele, mit mutatna az üres szoba látványa, az, hogy elmenekült előle szinte, pedig épphogy tartozik neki. Nem is kevéssel. Hát így hálálná meg azt, amit a hajón tett érte?
A lelkiismerete nem lenne képes elszámolni ezzel, nem lenne képes többé nyugodtan maradni, vagy legalábbis addig nem, míg ezen a helyen van. Később pedig az érzet megmaradna, mint egy sebhely, amely elcsúfítja az embert. Hosszasan mérlegel mindent, mire sóhaj tör fel belőle, és visszafelé lépdel. A szobába benyitva pakol vissza az ágyra, amelyet választott, és az asztalon hagyott almára tekint. Nem éhes, most végképp nem bír semmivel, csak némán figyeli. Nem tudja, mikor tér vissza Balin, vagy egyáltalán vissza akar-e, nem-e gondolta ő azt, hogy más merre megy. Az ágyra telepszik, húzza össze magát, a hideget már alig érzékelve, és az ajtó felé pillant. Vár, csendesen vár, türelmesen, a kíváncsisága pedig kissé feléledve mozgatja fantáziáját. Ameddig nem ér vissza, nem is bír másra gondolni, csak arra, amit a vízben látott, mintha beleégett volna elméjébe minden. Furcsa, most már tényleg furcsa az egész.. De talán, ha a férfi visszaér, megtudhat valamit. Feltéve, ha lesz mersze kérdezni.*
*Szinte semmit nem evett, a pár falat, ami lecsúszott, kellemetlen érzéssel töltötte meg a gyomrát, így nem próbálkozott semmivel. Az alma, amely egyik kedvence, a szobában pihen, az asztalon. Nem bír enni. Az eddigi események hatása nem múlt el, a kalózok okozta sokk, emlékek túl élénkek, hogy bármit is tegyen, könnyítsen a helyzetén, és, hogy egyen. A fáradtság, gyengeség jeleit leküzdve éli meg azt is, ahogyan a furcsa, szinte pillanatok alatt bekövetkező jóslat – amiről nem is tudja, mi is az, miért mutatja azt. Nem ért semmit, a füzér, amely a kezén pihen, nem nyugszik, és a képek, amelyek elé tárulnak, teljesen letaglózzák. Alig áll a lábán, már-már kapaszkodik a másik kezébe, hogy megtarthassa magát, hogy ne essen össze, lehetőleg ne kerüljön a földre, ereje ne hagyja el. Bírnia kell, bírni akarja, erősebbnek látszani, mint ami, mint amit a fogadós nő látott benne. Arca hol kétségbeesett, hogy kissé értetlen, és kérdésekkel teli. Hiába árasztaná el velük a férfit, nem teszi, szótlanul bámulja a füzért, megbabonázva, elfojtva a kíváncsiságot, némaságba burkolózva.
Valahogy kétsége nem volt afelől, hogy kövesse-e a férfit, vagy sem. A kíváncsiság nem múlt el, vele tartva fokozódott, erősödött, és nem hagyta nyugodni. Amikor ideérkeztek, érzett valami furát, megmagyarázhatatlant, és szinte sejtette, hogy nem lesz nyugtuk, nem pihenéssel fogják eltölteni az időt. De ez mind csak halovány érzet volt, kósza gondolat, amelyre nem figyelt eléggé. A bizonyíték viszont immár szinte kézen fogható. Mintha nem ő irányította volna a tetteit, hanem valaki más, talán az, aki ezt mutatta nekik, aki a láncot mozgatja. Nincs rá ésszerű magyarázat, és nem is fog tudni semmit. Ahogy kiérnek a fogadóból, úgy veszik délnek az irányt. Igyekszik tartani a lépést, de mégsem lohol, kissé lemaradva követi a másikat. A csend, amely körbeöleli a vidéket, a helyet, már-már túl bántó a fülének, de mégsem ez az, ami igazán zavarja, piszkálja őt. Valami nincs rendben, valami, amit nem tud körülírni, de mégis szinte érzi. A parthoz érve pillant a sziklákra, és elsőre nem is fedezi fel azt, amit igazán mutatni akar. Fáziskéséssel ugyan, de felfedezi a csontvázat a sziklán, elméje pedig csak nehezen tudja befogadni a látványt. Sikítás helyett csak ajkai elő kapja a kezét, kissé hátrálva akaratlanul, elborzadva figyeli azt, és nem akar hinni a szemének. Nem lehet az, nem lehet igazi. És mégis. Kézen fogható a bizonyíték, amit nem akar elhinni. De ki akarná. Senki.
Még mindig szörnyülködve áll, kissé remegő térdekkel, mintha egyenesen félne attól, ami a sziklán hever. Így, igencsak meglepi, amikor megérzi a másik kezét. Fejét felkapva akar megszólalni, kérdezni, hogy mégis mi történik, de ahogy megnyílnak ajkai, a férfi úgy rántja magával, egyenesen a vízbe. Apró sikollyal merül el, és kapaszkodik immár ő is a másikba, hogy ne merüljön alább. A kép viszont, amely eléjük tárul, a jelenés ismét letaglózza. A város, a lények, minden, amit csak lát. Nem tart sokáig, pár röpke, homályos kép, amelyet egyszerre érez távolinak, és mégis olyannak, amit kezét kinyújtva meg is foghat. De elmúlik, újra csak az őt körülölelő víztömeget látja. Semmi több. Mintha soha nem is lett volna, meg sem történt volna. Feleszmélve érzi a levegője fogytát, így egyhamar felfelé igyekszik, levegőért indul, a part felé. Felérve a víz fölé, hatalmas adag levegőt szív be, de köhögve távozik röpke pillanatok alatt. Vacog, fázik, minden tagja remeg, reszket és nem tudja, mit kellene éreznie. Félelmet, kétséget, kíváncsiságot, vagy bármi egyebet. Nem tudja. Tekintetével a part felé tekint, majd egyenest megindul felé, végül pedig botladozva lépdel a szárazabb, vízmentes rész felé. Nem bírja sokáig, összeesve köt ki a földön, karjaival megtartva magát, és újabb köhögő-roham tör rá. Szemeit lehunyva zihál aprókat, vizes haja kusza tincsei arcára tapadva pihennek, miközben megpróbál felállni. Csak másodjára sikerül, lábai nem engednek, nem tudja, meddig bír egyenesben maradni. Pillanatok töredéke alatt teszi meg azt, amit, és amire nem büszke. Csak pár szó, egy pillantás a férfire, és megindul. Nem akar tovább maradni. Retteg, fél. Nem tudja mi az, amit látott, amit átélt, de megijedt tőle, és most nem tudja magát erősnek mutatni. Menekülve, sietős léptekkel haladt a fogadó felé. el akart innen tűnni, haza akart menni. Azok az érzések, az a viselkedés szorongatta, aminek egész életében kellene. A hazavágyódás, a gyengeség, az, hogy ő törékeny és erőtlen. Félúton megállva, karjait maga köré fonva igyekszik melegíteni magát, igyekszik csillapítani a benne háborgó érzelmeket. Szemeit lehunyva szorítja össze ajkait, lábai megrogyva mondják fel a szolgálatot, és a földre huppanva vacog tovább, igyekszik lelkileg erősebb lenni. Beletelik egy kis időbe – nem sokba, hiszen a hideg miatt hamar feleszmél – míg újra feláll, és a fogadó felé siet. Nem beszél, nem áll le, nem néz senkire, csak felsiet. Irányíthatatlan cselekedete ez, ahogyan belohol a szobába, és összekapkodja a dolgait. Elmenni. Semmi mást nem akar, csak ezt. Már ki is lép az ajtón, eltervez mindent hamar, összecsapottan, szinte már hisztérikus állapotban. Ahogy a hajón kapott íjat szorongatja a folyosón állva, és rápillant, helyrebillen benne valami, nem sok, de épp elé, hogy eddig fékezhetetlen lábait megállítsa. Csendben nézve a fegyverét, ráeszmél, mit is művel, mivé vált. Persze a félelme, a kétségei nem illannak el, csak végre képes felfogni azt, milyen súllyal telepedik rá, és mit hoz ki belőle. Hátrapillant, a szoba ajtajára tekint, ahol most nincs senki, és ahova tudja, hogy a másik visszatér. Futólag gondol bele, mit mutatna az üres szoba látványa, az, hogy elmenekült előle szinte, pedig épphogy tartozik neki. Nem is kevéssel. Hát így hálálná meg azt, amit a hajón tett érte?
A lelkiismerete nem lenne képes elszámolni ezzel, nem lenne képes többé nyugodtan maradni, vagy legalábbis addig nem, míg ezen a helyen van. Később pedig az érzet megmaradna, mint egy sebhely, amely elcsúfítja az embert. Hosszasan mérlegel mindent, mire sóhaj tör fel belőle, és visszafelé lépdel. A szobába benyitva pakol vissza az ágyra, amelyet választott, és az asztalon hagyott almára tekint. Nem éhes, most végképp nem bír semmivel, csak némán figyeli. Nem tudja, mikor tér vissza Balin, vagy egyáltalán vissza akar-e, nem-e gondolta ő azt, hogy más merre megy. Az ágyra telepszik, húzza össze magát, a hideget már alig érzékelve, és az ajtó felé pillant. Vár, csendesen vár, türelmesen, a kíváncsisága pedig kissé feléledve mozgatja fantáziáját. Ameddig nem ér vissza, nem is bír másra gondolni, csak arra, amit a vízben látott, mintha beleégett volna elméjébe minden. Furcsa, most már tényleg furcsa az egész.. De talán, ha a férfi visszaér, megtudhat valamit. Feltéve, ha lesz mersze kérdezni.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:48:12
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:48:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
// Torr Wyrad //
* Első próbálkozásnál a fal mellett haladva úszik a férfi után, majd amikor elfogy a levegője, nem sokkal Torr előtt megfordul, hogy a felszínre ússzon. Második próbálkozás helyett inkább azt próbálja kitalálni, hogy juthatnának ki felfelé. Sajnos a válasz egyértelmű sehogy. Vár, kicsit meg is ijed amikor Torr vizet köpve bukik fel. *
- Ha a banyáé lenne a kunyhó meg se lepődnék, hogy egy ilyen kút el van rejtve.
* Kellőképpen felbosszantotta a helyzet. Amíg Torr ügyeskedik addig fogást keres a kút oldalán, de hiába, nem talál. Amikor megfordul Torr már a nadrágjának a szárát nyújtja. *
- Rendben! Mivel nincs fogás a falon, így nem tudnánk felmászni, és ha kiabálnánk, senki sem hallaná meg..
* Megfogja Torr nadrágjának a szélét, nagy levegőt vesz és úszni kezd utána. Elsőre nem sikerül, de másodjára igen. Utolsó pillanatban, de sikerül felúsznia a felszínre. Egy-két mély lélegzet után miután észhez tér a férfi segítségével kimászik a vízből. *
- Várj meg itt, körül nézek.
* A zsebéből előveszi az egyik dobótőrét és a fiú kezébe nyomja. És elindul az egyik járaton a fal mellett, de visszatér a kiindulási helyéhez, majd megáll Tor mellett. *
- Bosszantó, hogy mindegyik járat ugyanolyan. Azt gondoltam, hogy mondjuk, a tőrökkel megjelölhetnénk a falakat, mégpedig nyilakkal, hogy ha ugyanott lyukadnánk ki, arra biztos ne menjünk.
* Elgondolkozik, hogy mit mondhatna még. *
Ez a hely ezekkel a járatokkal úgy néz ki, mint egy csatornarendszer, minden fal pontosan ugyanolyan, ugyanolyan hosszú. Mint egy labirintus. És ha igazam van, hogy ez egy csatornarendszer, akkor valahol be kell fejeződnie..
// Torr Wyrad //
* Első próbálkozásnál a fal mellett haladva úszik a férfi után, majd amikor elfogy a levegője, nem sokkal Torr előtt megfordul, hogy a felszínre ússzon. Második próbálkozás helyett inkább azt próbálja kitalálni, hogy juthatnának ki felfelé. Sajnos a válasz egyértelmű sehogy. Vár, kicsit meg is ijed amikor Torr vizet köpve bukik fel. *
- Ha a banyáé lenne a kunyhó meg se lepődnék, hogy egy ilyen kút el van rejtve.
* Kellőképpen felbosszantotta a helyzet. Amíg Torr ügyeskedik addig fogást keres a kút oldalán, de hiába, nem talál. Amikor megfordul Torr már a nadrágjának a szárát nyújtja. *
- Rendben! Mivel nincs fogás a falon, így nem tudnánk felmászni, és ha kiabálnánk, senki sem hallaná meg..
* Megfogja Torr nadrágjának a szélét, nagy levegőt vesz és úszni kezd utána. Elsőre nem sikerül, de másodjára igen. Utolsó pillanatban, de sikerül felúsznia a felszínre. Egy-két mély lélegzet után miután észhez tér a férfi segítségével kimászik a vízből. *
- Várj meg itt, körül nézek.
* A zsebéből előveszi az egyik dobótőrét és a fiú kezébe nyomja. És elindul az egyik járaton a fal mellett, de visszatér a kiindulási helyéhez, majd megáll Tor mellett. *
- Bosszantó, hogy mindegyik járat ugyanolyan. Azt gondoltam, hogy mondjuk, a tőrökkel megjelölhetnénk a falakat, mégpedig nyilakkal, hogy ha ugyanott lyukadnánk ki, arra biztos ne menjünk.
* Elgondolkozik, hogy mit mondhatna még. *
Ez a hely ezekkel a járatokkal úgy néz ki, mint egy csatornarendszer, minden fal pontosan ugyanolyan, ugyanolyan hosszú. Mint egy labirintus. És ha igazam van, hogy ez egy csatornarendszer, akkor valahol be kell fejeződnie..
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-09 14:35:33
Üzenet elküldve: 2013-11-09 14:35:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
// A Sellőzátony//
* Miközben a csontokat vizsgálja a két férfi az egyik kanyarnál befordulva eltűnik a szeme elöl. Az a tény, hogy egyedül kell tovább mennie nem zavarja. Feláll, tekintetét az égre emeli, s láthatja, hogy feje felett sötét felhők tornyosulnak.*
~ Fenébe.. ~
* Sajnálja, hogy ilyen hamar vissza kell mennie a faluba. A tengert szemlélve egy pillanatig elmereng, megnyugtatóan hat rá a csend..
Ám az érzés nem tart sokáig, váratlanul egy idegen kéz érinti a vállát. Hirtelen megpördül és kardja után nyúl, ám a keze megáll félúton, mikor látja, hogy Eijjarth áll mögötte. A férfi rögtön észreveszi a hasadékban heverő csontokat, amikre rá is kérdez. Tania csak megrázza a fejét jelezve, hogy ő sem tudja, mivel van dolguk.*
~ Elvinni?~
* Gondolja csodálkozva, ám nem ellenkezik, így a szőkeség az ő kezébe is nyom pár csontot és néhány perc múlva megpakolva elindulnak visszafelé. Gyorsan haladnak, hamar elérik a kaput, ahol összetalálkoznak a csapat másik felével. Itt kapnak egy rövid eligazítást, majd mindenki megy a maga dolgára. Tania megvárja, míg a többiek alakja letűnik, csak utána indul el a fogadó felé.*
* Miközben a csontokat vizsgálja a két férfi az egyik kanyarnál befordulva eltűnik a szeme elöl. Az a tény, hogy egyedül kell tovább mennie nem zavarja. Feláll, tekintetét az égre emeli, s láthatja, hogy feje felett sötét felhők tornyosulnak.*
~ Fenébe.. ~
* Sajnálja, hogy ilyen hamar vissza kell mennie a faluba. A tengert szemlélve egy pillanatig elmereng, megnyugtatóan hat rá a csend..
Ám az érzés nem tart sokáig, váratlanul egy idegen kéz érinti a vállát. Hirtelen megpördül és kardja után nyúl, ám a keze megáll félúton, mikor látja, hogy Eijjarth áll mögötte. A férfi rögtön észreveszi a hasadékban heverő csontokat, amikre rá is kérdez. Tania csak megrázza a fejét jelezve, hogy ő sem tudja, mivel van dolguk.*
~ Elvinni?~
* Gondolja csodálkozva, ám nem ellenkezik, így a szőkeség az ő kezébe is nyom pár csontot és néhány perc múlva megpakolva elindulnak visszafelé. Gyorsan haladnak, hamar elérik a kaput, ahol összetalálkoznak a csapat másik felével. Itt kapnak egy rövid eligazítást, majd mindenki megy a maga dolgára. Tania megvárja, míg a többiek alakja letűnik, csak utána indul el a fogadó felé.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-08 18:19:35
Üzenet elküldve: 2013-11-08 18:19:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// A Sellőzátony //
// Dalavesta Eleisa //
*Amint nekiindul, rájön, hogy marhára nem fogja tudni egyből végigúszni.Mondjuk ez eszébe juthatott volna korábban is.Amint úgy érzi, fogy a levegője, és nem biztos abban, hogy a maradékkal odaérhet a másik oldalra, elindul visszafelé, és tágítja tüdejét.A második próbája ugyanígy végződik, habár mintha kicsit tovább jutott volna, és kitapogatott egy feljárót is.Vizet köpködve bukik fel a felszínre.*
-Milyen kút ez most őszintén?
*Elgondolkodik a lehetséges megoldásokon.
Ha egyedül át is ér, nem tudja jelezni azt Eleisának, hisz ha nem jön vissza, akár előfordulhat az is, hogy megfulladt.Ekkor eszébe jut valami.Zavartalanul leügyeskedi magáról nadrágját a víz alatt, majd Eleisához fordul.*
-Figyelj!Fogd meg a nadrágom egyik szárát, én pedig a lábamra kötöm a másikat.Van egy átjáró valamivel lejjebb, ha ott átjutunk, akkor biztos kilyukadunk valahova.Legalábbis jobb mint itt megrohadni.Benne vagy?
*Ha a leányzó vállalja, akkor megpróbálnak átúszni, talán elsőre nem sikerül, de másodjára már mindenképp.Kihúzza a nadrágja segítségével a vízből, majd magára kapja a ruhaneműt.*
-Na és most merre?
*Odébb rúg néhány szemtelen patkányt, de azok nem adják fel, így kénytelen eltaposni egyet.A társai pillanatok alatt eltüntetik.Határozottan nem tetszik neki ez a hely...*
// Dalavesta Eleisa //
*Amint nekiindul, rájön, hogy marhára nem fogja tudni egyből végigúszni.Mondjuk ez eszébe juthatott volna korábban is.Amint úgy érzi, fogy a levegője, és nem biztos abban, hogy a maradékkal odaérhet a másik oldalra, elindul visszafelé, és tágítja tüdejét.A második próbája ugyanígy végződik, habár mintha kicsit tovább jutott volna, és kitapogatott egy feljárót is.Vizet köpködve bukik fel a felszínre.*
-Milyen kút ez most őszintén?
*Elgondolkodik a lehetséges megoldásokon.
Ha egyedül át is ér, nem tudja jelezni azt Eleisának, hisz ha nem jön vissza, akár előfordulhat az is, hogy megfulladt.Ekkor eszébe jut valami.Zavartalanul leügyeskedi magáról nadrágját a víz alatt, majd Eleisához fordul.*
-Figyelj!Fogd meg a nadrágom egyik szárát, én pedig a lábamra kötöm a másikat.Van egy átjáró valamivel lejjebb, ha ott átjutunk, akkor biztos kilyukadunk valahova.Legalábbis jobb mint itt megrohadni.Benne vagy?
*Ha a leányzó vállalja, akkor megpróbálnak átúszni, talán elsőre nem sikerül, de másodjára már mindenképp.Kihúzza a nadrágja segítségével a vízből, majd magára kapja a ruhaneműt.*
-Na és most merre?
*Odébb rúg néhány szemtelen patkányt, de azok nem adják fel, így kénytelen eltaposni egyet.A társai pillanatok alatt eltüntetik.Határozottan nem tetszik neki ez a hely...*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-06 12:06:01
Üzenet elküldve: 2013-11-06 12:06:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
// Tania és Chothal //
*Csakhamar meg is jött az izgatott társaság. Meg vannak elégedve az ork munkájával, s csakhamar fel is kapják a két sovány ordast.
Ám a vezető és Chothal még mindég a koponyát és a fura csontokat vizsgálják. Az ork térdel a csontok mellett s figyelgeti őket...
"Sellők... sellőket emlegettek."
Gondolja magában, de csak vicsorít erre egyet. Ha sellő is volt, már nem él és ez a fontos...
Ám láthatóan hirtelen vadásztársa sem nagyon tudja mit szóljon az esethez... Ő sem tudja mi lehet ez a lény. Majd az utolsó mondatra ránéz az emberre és így szól mélyen dörgő hangján:*
-Egy biztos bárki is hozta ki... az már jó régen volt. Már ha ez a valami egyáltalán ember.
*Majd vesz egy mély levegőt és bólint:*
-Részemről volt a szerencse.
*Azzal Ők is megindulnak vissza a falu felé. De Chothal még utoljára a vihar irányába néz. Rosszat sejt...
Azzal lépked a vadász után, s csakhamar találkoznak a másik csapattal. Kiadatik a parancs, mindenkit várnak némi cicomázás után a fogadóba.
Chothal és Tania egy rövid időre, de ismét kettesbe maradnak. Nagyszerű. Az ork nem is habozik, s megindul vissza a szállásra. A nő vagy vele tart vagy lemarad tőle, de lehet tanácsos lenne megemlíteni mit is találtak az erődben. Hátha két fej jobban gondolkodik mint egy...*
// Tania és Chothal //
*Csakhamar meg is jött az izgatott társaság. Meg vannak elégedve az ork munkájával, s csakhamar fel is kapják a két sovány ordast.
Ám a vezető és Chothal még mindég a koponyát és a fura csontokat vizsgálják. Az ork térdel a csontok mellett s figyelgeti őket...
"Sellők... sellőket emlegettek."
Gondolja magában, de csak vicsorít erre egyet. Ha sellő is volt, már nem él és ez a fontos...
Ám láthatóan hirtelen vadásztársa sem nagyon tudja mit szóljon az esethez... Ő sem tudja mi lehet ez a lény. Majd az utolsó mondatra ránéz az emberre és így szól mélyen dörgő hangján:*
-Egy biztos bárki is hozta ki... az már jó régen volt. Már ha ez a valami egyáltalán ember.
*Majd vesz egy mély levegőt és bólint:*
-Részemről volt a szerencse.
*Azzal Ők is megindulnak vissza a falu felé. De Chothal még utoljára a vihar irányába néz. Rosszat sejt...
Azzal lépked a vadász után, s csakhamar találkoznak a másik csapattal. Kiadatik a parancs, mindenkit várnak némi cicomázás után a fogadóba.
Chothal és Tania egy rövid időre, de ismét kettesbe maradnak. Nagyszerű. Az ork nem is habozik, s megindul vissza a szállásra. A nő vagy vele tart vagy lemarad tőle, de lehet tanácsos lenne megemlíteni mit is találtak az erődben. Hátha két fej jobban gondolkodik mint egy...*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:55:32
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:55:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
*Balin lihegve vetődik ki a partra. Úgy tűnik, Mylene megtört kissé. A lány láthatóan nem akar többé részt venni a jóslás élményében, de ezért nem is hibáztathatja. Nem próbálja marasztalni, hiszen ahhoz most túl fáradt. Ha a sors úgy akarja, úgy is összetalálkoznak még. Nagy valószínűséggel a füzér azért érezte meg Mylene jelenlétét a kikötőben, hogy a lány által eljuthasson erre a titokzatos szigetre, ami kezd még titokzatosabbá válni. A hirtelen felbukkan idegen csak még jobban összekuszálja a férfi fejében a szálakat. A nemrég látott csontváz biztosan egy hasonló lény maradványa lehetett, viszont most előtte egy igazi, élő sellő pillant ki a vízből. Balin nem ijed meg, feltérdel, egyenesen a lény szemébe pillant. Azokba a gyönyörű, csillogó szemekbe. A lány már egészen közel van hozzá, de nem meri megszólítani. Meghittséggel vegyes kíváncsisággal figyeli az élőlényt, mikkor valaki megfogja a vállát. Kissé összerezzen, majd átfut agyán, hogy az egészet csak álmodhatja, és valaki éppen ébresztgeti. Ez lenne a logikus magyarázat. Sellők és szellem szigetek nem léteznek... És mégis. Ez a világ hihetetlen titkokat rejt minden egyes zugában. Balin némán pillant a mágus felé, majd hirtelen biccent a szavaira. Nem mer megszólalni. Fél, hogy elijesztené a hablelkű jövevényt. "A húga?" fut át az agyán a gondolat, de a mágus következő mondata megnyugtatja. ha ők nem akarják beavatni, ő nem fogja kicsikarni belőlük a keserves történetüket.*
- Igazából... De. Mindennél jobban szeretnék visszajönni ide.* Jelenti ki a sellőre nézve. Reméli a lány megérti a közös nyelvet, de ha nem, akkor majd bátyja fordít neki. Amork szavai jéghideg zuhanyként érik. Amint visszakapná tekintetét a hölgyre, az máris eltűnik a habokban. Balin lemondóan sóhajt. "Éjfél." Jegyzi meg magában, majd feltápászkodik.* Remélem nem sokára kapunk valami felvilágosítást erről a szigetről. Túl sok itt a... furcsa tényező.* Jelenti ki a mágusra nézve. Nem szánja támadólag a mondatot, egyszerűen szeretne jobban elmélyülni a helyi történésekben. Hogyha mindent megbeszéltek, Balin csendes léptekkel visszaindul a fogadóba.*
*Balin lihegve vetődik ki a partra. Úgy tűnik, Mylene megtört kissé. A lány láthatóan nem akar többé részt venni a jóslás élményében, de ezért nem is hibáztathatja. Nem próbálja marasztalni, hiszen ahhoz most túl fáradt. Ha a sors úgy akarja, úgy is összetalálkoznak még. Nagy valószínűséggel a füzér azért érezte meg Mylene jelenlétét a kikötőben, hogy a lány által eljuthasson erre a titokzatos szigetre, ami kezd még titokzatosabbá válni. A hirtelen felbukkan idegen csak még jobban összekuszálja a férfi fejében a szálakat. A nemrég látott csontváz biztosan egy hasonló lény maradványa lehetett, viszont most előtte egy igazi, élő sellő pillant ki a vízből. Balin nem ijed meg, feltérdel, egyenesen a lény szemébe pillant. Azokba a gyönyörű, csillogó szemekbe. A lány már egészen közel van hozzá, de nem meri megszólítani. Meghittséggel vegyes kíváncsisággal figyeli az élőlényt, mikkor valaki megfogja a vállát. Kissé összerezzen, majd átfut agyán, hogy az egészet csak álmodhatja, és valaki éppen ébresztgeti. Ez lenne a logikus magyarázat. Sellők és szellem szigetek nem léteznek... És mégis. Ez a világ hihetetlen titkokat rejt minden egyes zugában. Balin némán pillant a mágus felé, majd hirtelen biccent a szavaira. Nem mer megszólalni. Fél, hogy elijesztené a hablelkű jövevényt. "A húga?" fut át az agyán a gondolat, de a mágus következő mondata megnyugtatja. ha ők nem akarják beavatni, ő nem fogja kicsikarni belőlük a keserves történetüket.*
- Igazából... De. Mindennél jobban szeretnék visszajönni ide.* Jelenti ki a sellőre nézve. Reméli a lány megérti a közös nyelvet, de ha nem, akkor majd bátyja fordít neki. Amork szavai jéghideg zuhanyként érik. Amint visszakapná tekintetét a hölgyre, az máris eltűnik a habokban. Balin lemondóan sóhajt. "Éjfél." Jegyzi meg magában, majd feltápászkodik.* Remélem nem sokára kapunk valami felvilágosítást erről a szigetről. Túl sok itt a... furcsa tényező.* Jelenti ki a mágusra nézve. Nem szánja támadólag a mondatot, egyszerűen szeretne jobban elmélyülni a helyi történésekben. Hogyha mindent megbeszéltek, Balin csendes léptekkel visszaindul a fogadóba.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-04 15:40:09
Üzenet elküldve: 2013-11-04 15:40:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
// Tania és Chothal //
*Mikor a csapat meghallja Chothal szavait, mint akit üldöznek, úgy kezdenek a férfi felé rohanni! Bár egyikük sem sejti, hogy mit találhatott az ork, mindenesetre sietősen, légiesen szökellnek át a bokrokon, s terem is ott mellette mindenki, élen Mertanttal. A vadász egyáltalán nem veszi észre a farkasokat, azokat a többiek pakolják fel, s indulnak is vissza a táborhoz - látszik, hogy nagyon rutinos vadászok már! Mertant először csak megvonja vállát, elvégre bármilyen csontot találhatnak a föld alatt, hiszen az állatok is ölik egymást, épp úgy, ahogy az emberek őket.. Ám mikor közelebbről is szemügyre veszi, határozottan felszólal.*
- A helyzet az, hogy ilyen élőlényt még mi sem láttunk soha életünkben. Természetesen akadnak nagyritkán korcs állatok, akik valamilyen rendellenességgel születtek. Ám ez a valami a csontokból ítélve nem volt képes erdei életre, sokkal inkább mondanám azt, hogy a vízből származik.. *ekkor jelképesen körülnéz* Márpedig a tenger innen azért messze van, s az elhelyezkedésből ítélve *kicsit megtúrja a csontokat*, úgy hozhatták ide. *ekkor arca komorrá válik, majd kiszedegeti a maradványokat a földből, s elrakja táskájába, mely szorosan rá van erősítve, s melyben lapul pár apróbb állat* Ezt nem állat hozta ide.. *ragadja meg a koponyát, mondatával erősen utalva arra, hogy valaki a faluból a tettes* Szép munka volt, ork!
*Bólint elismerősen, majd kiadja az utasítást mindenkinek, hogy indulhatnak hazafelé. Hamarosan sötétedik..
Eközben a másik oldalon Tania két társa teljesen eltűnik az egyik kanyarban, így a hölgy egyedül marad. Ő is láthatja, hogy nagyon sötét, morgó felhők közelednek a szigethez, melynek az előszele meg is érkezik hamarosan. Nagy csend van, csupán a víz morajlását hallhatja, mikor hirtelen valaki megérinti a vállát.*
- Hát ez meg mi? *szól fel mögüle Eijjarth* Érdekes, csak nem egy sellő? *kacag fel, hallhatóan nem hisz a mesékben* Ez már itt lehet egy ideje, egy apró darab hús sincs rajta. Mindenesetre örülök, hogy megtaláltad, el is visszük! *azzal pakolgatni kezdi a csontokat, Tania felé is nyújtva párat* Kicsit tanulmányozzuk a faluban, aztán remélhetőleg bővül azoknak az állatoknak a száma, amiket kifoghatunk a hajózáskor! *szól a hölgyemény felé lelkesen* Gyere, induljunk vissza, nem érdemes tovább menni, el fog kapni a vihar.. A többiek már elindultak.
*Azzal lemászik a szikláról a férfi, s visszafelé, mikor a parton haladnak, összeszed még jópár kagylót, csigát, de láthatóan eléggé siet, így a megszokott kitérőt most kihagyja. Tania és Chothal csapata pedig pontosan ott találkozik, ahol szétváltak. Eijjarth és Mertant is zörög a csontoktól, de egyelőre nem adják ezt egymás tudtára, hiszen épp a gyűlés felé igyekeznek.*
- Miután visszaértünk, s lepakoltatok, gyertek ti is a fogadóba, remélhetőleg a többiek is szolgálnak érdekes információval.. *szól az elf és az ork felé a szőkeség*
// Eleisa és Torr //
*A víz jéghideg, így érezhetően túl sok időt nem is tölthetnének benne, hiszen megfagynának hamarosan, s ki akarna egy a világtól távol eső helyen, szinte "névtelenül" egy kútba fulladni? Az agykerekeknek pörögniük kell, s a túlélési ösztönök is szerencsére bekapcsolnak! A kút feneke igen mély, így az első próbálkozás során könnyen feladhatják, s felbukhatnak a felszínre. A második próbálkozás minden bizonnyal bátrabb lesz, így lejjebb tudnak haladni, így a kezükkel ki is tudják tapogatni, hogy a kút véget ért, s van ott lent egy átjáró, melyen talán átmehetnek. Azonban hiába jártak sikerrel, egyelőre nem tudhatják, hol bukkannának fel, s hogy egyáltalán bírnák-e levegővel. Nem célszerű ketten együtt nekiindulniuk, hiszen az is lehet, hogy egy szűk járat van alant, s mire az egyik átérne, addigra a másik megfulladna.. Akár a ruhájuk segítségével is köthetnének egy kötelet, mellyel jelezhetnének a másiknak, avagy az egyikük megkockáztatja tüdejének a kapacitását, s megteszi jópárszor a távot, hogy szóljon a másiknak. Több lehetőség áll előttük, valahogy muszáj lesz megpróbálniuk, hiszen felfelé nincs kiút, s ha abban bíznak, hogy valaki megtalálja őket majd, esetleg meghallja a hangjukat, akkor sajnos csalódniuk kell, hiszen senki sem fog nekik segíteni..
Ha valamelyiküknek sikerül átjutnia a kicsit hosszabb átjárón, akkor a lélegzetének az utolsó pillanatában bukkanhat fel a felszínre. Úgy tűnik, mintha valami labirintus szerű csatornarendszerbe lyukadtak volna ki, ahol még patkányok is rohangálnak. A vízből szerencsére ki tudnak mászni, s a fal mellett könnyedén tudnak haladni, bár pár agresszív patkány üldözőbe is veszi őket - nem lenne célszerű megkockáztatni, hogy megharapják a párost, ki tudja, milyen betegséget hordozhatnak magukkal.. A labirintus szerű járatok szinte ugyanolyanok, s akár többször ki is lyukadhatnak ugyanott. Valami megoldást kell találniuk, hogy tudják, a csatornarendszer mely pontján jártak már, így pedig könnyebben is tudnának tájékozódni..*
// Balin (Mylene kiírva) //
*Mylene sajnos úgy látszik, hogy nagyon nem rajong a történésekért, ezért hát mikor kiúsznak a partra, elnézést kér a hölgy a férfitől, majd visszasiet egyedül a fogadóba, s ha Balin visszaér, akkor Mylene holmijait már nem láthatja a szobában, hiszen átment egy másikba - minden bizonnyal túl sok volt neki ez az egész. Innentől kezdve sajnálatos módon a férfi nemigen fogja látni a hölgyet, hiszen az inkább a szobájában tölti az elkövetkezendő napok nagyrészét.
Így hát Balin egyedül marad a parton.. Legalábbis az első pillantásra tűnik csak úgy, hogy egyedül van, hiszen valami mintha vöröslene a vízben, nem messze tőle. Elsőre úgy tűnhet, hogy talán valami növény az, azonban másodjára megpillanthatja, hogy biz' a gyönyörű, dús hajkoronának gazdája is van! Két csodásan csillogó szempár tekint rá a vízből, mely félénken tűnik el olykor a habokban, ám úgy látszik, hogy kíváncsisága nagyobb, hiszen mindig felbukkan, mindig egyre közelebb. Balin ülőpozícióból azt láthatja, mintha csak a kezével húzná magát közelebb a sekély parton, ám ha áll, akkor bizony megpillanthat a hölgy mögött egy gyönyörű, vöröses-zöldes uszonyt, mely szépségesen csillog a vízben! Ha esetleg a férfi teljes egészében a parton van, akkor a vörös szépség egészen addig húzza magát, míg éri víz az uszonyát. Ekkor pedig megáll, majd piruló arccal, s kíváncsian mered a jós felé - láthatóan és érezhetően a sellőnek egyáltalán nincsenek hátsó szándékai, sokkal inkább a kíváncsiság, s talán más érzelmek hajtották Balin felé.
Észreveheti a férfi, hogy a hölgy olykor mögé pillant, melyet bizonyít az is, hogy váratlanul megragadják a vállát. Ha hátranéz, akkor megpillanthatja a fekete ruhás mágust, akit még a hajón láthatott, s aki oly hamar tűnt el a megérkezésükkor. A csuklyás először nem szól semmit, s úgy látszik, hogy a hölgy sem tart tőle, sőt! A mágus váratlanul előhúz egy gyönyörű nyakláncot egyik zsebéből, melyet a hölgynek nyújt át, végül egy halovány mosollyal felszólal.*
- Látom, találkoztatok.. Ne félj tőle, úgy látom, hogy kedvel - bármily' szokatlanul is hangzik. Hiába is titkolnám, láthatod, hogy ismerjük egymást, nagyon is közelről.. Ő itt a húgom. *mosolyodik el őszintén* Sajnos ez az egész egy hosszú és keserves történet, nem is pazarolnám az időd erre. *ekkor megszólal a hölgy egy ismeretlen nyelven, melyre a mágus csak bólogat* Mondd, nem lenne kedved ellátogatni ide újra éjfélkor? Még sose láttam ilyen vidámnak, valamiért nagy hatással vagy rá, nem is értem, hogy.. Rajtam kívül senki más kétlábon járót nem ismer, nem fogad el. *ekkor váratlanul Amork jelenik meg a stégnél, aki egy halashordót kezd cipelni, mire a vörös hajú sellő gyorsan el is tűnik a vízben*
- Mindjárt kezdődik a gyűlés a fogadóban! *kiáltja feléjük a férfi, majd eltűnik az ösvényen*
// Tania és Chothal //
*Mikor a csapat meghallja Chothal szavait, mint akit üldöznek, úgy kezdenek a férfi felé rohanni! Bár egyikük sem sejti, hogy mit találhatott az ork, mindenesetre sietősen, légiesen szökellnek át a bokrokon, s terem is ott mellette mindenki, élen Mertanttal. A vadász egyáltalán nem veszi észre a farkasokat, azokat a többiek pakolják fel, s indulnak is vissza a táborhoz - látszik, hogy nagyon rutinos vadászok már! Mertant először csak megvonja vállát, elvégre bármilyen csontot találhatnak a föld alatt, hiszen az állatok is ölik egymást, épp úgy, ahogy az emberek őket.. Ám mikor közelebbről is szemügyre veszi, határozottan felszólal.*
- A helyzet az, hogy ilyen élőlényt még mi sem láttunk soha életünkben. Természetesen akadnak nagyritkán korcs állatok, akik valamilyen rendellenességgel születtek. Ám ez a valami a csontokból ítélve nem volt képes erdei életre, sokkal inkább mondanám azt, hogy a vízből származik.. *ekkor jelképesen körülnéz* Márpedig a tenger innen azért messze van, s az elhelyezkedésből ítélve *kicsit megtúrja a csontokat*, úgy hozhatták ide. *ekkor arca komorrá válik, majd kiszedegeti a maradványokat a földből, s elrakja táskájába, mely szorosan rá van erősítve, s melyben lapul pár apróbb állat* Ezt nem állat hozta ide.. *ragadja meg a koponyát, mondatával erősen utalva arra, hogy valaki a faluból a tettes* Szép munka volt, ork!
*Bólint elismerősen, majd kiadja az utasítást mindenkinek, hogy indulhatnak hazafelé. Hamarosan sötétedik..
Eközben a másik oldalon Tania két társa teljesen eltűnik az egyik kanyarban, így a hölgy egyedül marad. Ő is láthatja, hogy nagyon sötét, morgó felhők közelednek a szigethez, melynek az előszele meg is érkezik hamarosan. Nagy csend van, csupán a víz morajlását hallhatja, mikor hirtelen valaki megérinti a vállát.*
- Hát ez meg mi? *szól fel mögüle Eijjarth* Érdekes, csak nem egy sellő? *kacag fel, hallhatóan nem hisz a mesékben* Ez már itt lehet egy ideje, egy apró darab hús sincs rajta. Mindenesetre örülök, hogy megtaláltad, el is visszük! *azzal pakolgatni kezdi a csontokat, Tania felé is nyújtva párat* Kicsit tanulmányozzuk a faluban, aztán remélhetőleg bővül azoknak az állatoknak a száma, amiket kifoghatunk a hajózáskor! *szól a hölgyemény felé lelkesen* Gyere, induljunk vissza, nem érdemes tovább menni, el fog kapni a vihar.. A többiek már elindultak.
*Azzal lemászik a szikláról a férfi, s visszafelé, mikor a parton haladnak, összeszed még jópár kagylót, csigát, de láthatóan eléggé siet, így a megszokott kitérőt most kihagyja. Tania és Chothal csapata pedig pontosan ott találkozik, ahol szétváltak. Eijjarth és Mertant is zörög a csontoktól, de egyelőre nem adják ezt egymás tudtára, hiszen épp a gyűlés felé igyekeznek.*
- Miután visszaértünk, s lepakoltatok, gyertek ti is a fogadóba, remélhetőleg a többiek is szolgálnak érdekes információval.. *szól az elf és az ork felé a szőkeség*
// Eleisa és Torr //
*A víz jéghideg, így érezhetően túl sok időt nem is tölthetnének benne, hiszen megfagynának hamarosan, s ki akarna egy a világtól távol eső helyen, szinte "névtelenül" egy kútba fulladni? Az agykerekeknek pörögniük kell, s a túlélési ösztönök is szerencsére bekapcsolnak! A kút feneke igen mély, így az első próbálkozás során könnyen feladhatják, s felbukhatnak a felszínre. A második próbálkozás minden bizonnyal bátrabb lesz, így lejjebb tudnak haladni, így a kezükkel ki is tudják tapogatni, hogy a kút véget ért, s van ott lent egy átjáró, melyen talán átmehetnek. Azonban hiába jártak sikerrel, egyelőre nem tudhatják, hol bukkannának fel, s hogy egyáltalán bírnák-e levegővel. Nem célszerű ketten együtt nekiindulniuk, hiszen az is lehet, hogy egy szűk járat van alant, s mire az egyik átérne, addigra a másik megfulladna.. Akár a ruhájuk segítségével is köthetnének egy kötelet, mellyel jelezhetnének a másiknak, avagy az egyikük megkockáztatja tüdejének a kapacitását, s megteszi jópárszor a távot, hogy szóljon a másiknak. Több lehetőség áll előttük, valahogy muszáj lesz megpróbálniuk, hiszen felfelé nincs kiút, s ha abban bíznak, hogy valaki megtalálja őket majd, esetleg meghallja a hangjukat, akkor sajnos csalódniuk kell, hiszen senki sem fog nekik segíteni..
Ha valamelyiküknek sikerül átjutnia a kicsit hosszabb átjárón, akkor a lélegzetének az utolsó pillanatában bukkanhat fel a felszínre. Úgy tűnik, mintha valami labirintus szerű csatornarendszerbe lyukadtak volna ki, ahol még patkányok is rohangálnak. A vízből szerencsére ki tudnak mászni, s a fal mellett könnyedén tudnak haladni, bár pár agresszív patkány üldözőbe is veszi őket - nem lenne célszerű megkockáztatni, hogy megharapják a párost, ki tudja, milyen betegséget hordozhatnak magukkal.. A labirintus szerű járatok szinte ugyanolyanok, s akár többször ki is lyukadhatnak ugyanott. Valami megoldást kell találniuk, hogy tudják, a csatornarendszer mely pontján jártak már, így pedig könnyebben is tudnának tájékozódni..*
// Balin (Mylene kiírva) //
*Mylene sajnos úgy látszik, hogy nagyon nem rajong a történésekért, ezért hát mikor kiúsznak a partra, elnézést kér a hölgy a férfitől, majd visszasiet egyedül a fogadóba, s ha Balin visszaér, akkor Mylene holmijait már nem láthatja a szobában, hiszen átment egy másikba - minden bizonnyal túl sok volt neki ez az egész. Innentől kezdve sajnálatos módon a férfi nemigen fogja látni a hölgyet, hiszen az inkább a szobájában tölti az elkövetkezendő napok nagyrészét.
Így hát Balin egyedül marad a parton.. Legalábbis az első pillantásra tűnik csak úgy, hogy egyedül van, hiszen valami mintha vöröslene a vízben, nem messze tőle. Elsőre úgy tűnhet, hogy talán valami növény az, azonban másodjára megpillanthatja, hogy biz' a gyönyörű, dús hajkoronának gazdája is van! Két csodásan csillogó szempár tekint rá a vízből, mely félénken tűnik el olykor a habokban, ám úgy látszik, hogy kíváncsisága nagyobb, hiszen mindig felbukkan, mindig egyre közelebb. Balin ülőpozícióból azt láthatja, mintha csak a kezével húzná magát közelebb a sekély parton, ám ha áll, akkor bizony megpillanthat a hölgy mögött egy gyönyörű, vöröses-zöldes uszonyt, mely szépségesen csillog a vízben! Ha esetleg a férfi teljes egészében a parton van, akkor a vörös szépség egészen addig húzza magát, míg éri víz az uszonyát. Ekkor pedig megáll, majd piruló arccal, s kíváncsian mered a jós felé - láthatóan és érezhetően a sellőnek egyáltalán nincsenek hátsó szándékai, sokkal inkább a kíváncsiság, s talán más érzelmek hajtották Balin felé.
Észreveheti a férfi, hogy a hölgy olykor mögé pillant, melyet bizonyít az is, hogy váratlanul megragadják a vállát. Ha hátranéz, akkor megpillanthatja a fekete ruhás mágust, akit még a hajón láthatott, s aki oly hamar tűnt el a megérkezésükkor. A csuklyás először nem szól semmit, s úgy látszik, hogy a hölgy sem tart tőle, sőt! A mágus váratlanul előhúz egy gyönyörű nyakláncot egyik zsebéből, melyet a hölgynek nyújt át, végül egy halovány mosollyal felszólal.*
- Látom, találkoztatok.. Ne félj tőle, úgy látom, hogy kedvel - bármily' szokatlanul is hangzik. Hiába is titkolnám, láthatod, hogy ismerjük egymást, nagyon is közelről.. Ő itt a húgom. *mosolyodik el őszintén* Sajnos ez az egész egy hosszú és keserves történet, nem is pazarolnám az időd erre. *ekkor megszólal a hölgy egy ismeretlen nyelven, melyre a mágus csak bólogat* Mondd, nem lenne kedved ellátogatni ide újra éjfélkor? Még sose láttam ilyen vidámnak, valamiért nagy hatással vagy rá, nem is értem, hogy.. Rajtam kívül senki más kétlábon járót nem ismer, nem fogad el. *ekkor váratlanul Amork jelenik meg a stégnél, aki egy halashordót kezd cipelni, mire a vörös hajú sellő gyorsan el is tűnik a vízben*
- Mindjárt kezdődik a gyűlés a fogadóban! *kiáltja feléjük a férfi, majd eltűnik az ösvényen*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-03 11:50:20
Üzenet elküldve: 2013-11-03 11:50:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*Nem szól semmit, némán ballag csak Balin után. Kezdi megbánni, hogy ide került és az eddigi pozitív énje is kezd lelankadni, hála annak, hogy már egy ideje hanyagolja a szeszt. Komorságot ölt magára, fejében az események pörögnek és szeretne már túl lenni ezen a sok izgalmon. Rakori a nyugodt napokat szereti, azokat a küldetéseket ahol egy lényre koncentrál és felállítja a tökéletes halálcsapdát számára. Itt pedig valami idegen lények akarnak talán mészárlást rendezni. Végre a banya házához érnek, de addigra már a ridegség teljesen kiül az ábrázatára. Mikor megpillantja a banyát szeretné a sarokba lökni, a gyomrába vájni a kést és faggatni a bolond látomásokról. Ezt szerencsére nem teszi meg. A szoba közepén lévő üsthöz sétál, melyben felismerhetetlen dolgok úszkálnak. Ha jobb kedvében lenne talán megpróbálná kitalálni, mik lehettek azok, de most a szagtól ami a fortyogó trutymóból jön, a kulacsához nyúl és elhúzódik. Ekkor jut eszébe, hogy a kulacsban rejlő nedűt még a kikötőben elpocsékolták, gy kénytelen a talán még épp eszébe kapaszkodni. A banya kérdésére felmorran.*
-Öreganyám, mit tud a sellőkről és valamiről ami a közeljövőben fog történni?-*Belevájja szemeit a boszorkány tekintetébe és meginghatatlanul állja annak pillantásait.*
*Nem szól semmit, némán ballag csak Balin után. Kezdi megbánni, hogy ide került és az eddigi pozitív énje is kezd lelankadni, hála annak, hogy már egy ideje hanyagolja a szeszt. Komorságot ölt magára, fejében az események pörögnek és szeretne már túl lenni ezen a sok izgalmon. Rakori a nyugodt napokat szereti, azokat a küldetéseket ahol egy lényre koncentrál és felállítja a tökéletes halálcsapdát számára. Itt pedig valami idegen lények akarnak talán mészárlást rendezni. Végre a banya házához érnek, de addigra már a ridegség teljesen kiül az ábrázatára. Mikor megpillantja a banyát szeretné a sarokba lökni, a gyomrába vájni a kést és faggatni a bolond látomásokról. Ezt szerencsére nem teszi meg. A szoba közepén lévő üsthöz sétál, melyben felismerhetetlen dolgok úszkálnak. Ha jobb kedvében lenne talán megpróbálná kitalálni, mik lehettek azok, de most a szagtól ami a fortyogó trutymóból jön, a kulacsához nyúl és elhúzódik. Ekkor jut eszébe, hogy a kulacsban rejlő nedűt még a kikötőben elpocsékolták, gy kénytelen a talán még épp eszébe kapaszkodni. A banya kérdésére felmorran.*
-Öreganyám, mit tud a sellőkről és valamiről ami a közeljövőben fog történni?-*Belevájja szemeit a boszorkány tekintetébe és meginghatatlanul állja annak pillantásait.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-03 11:09:33
Üzenet elküldve: 2013-11-03 11:09:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
*Balin kezében erősen fogja a füzért, közben halkan suttog. "Tovább, tovább, tovább..." Ismételgeti finoman, miközben a füzér forgatja ujjai között. A gyöngyök megnyugodnak, ám a húzás nem múlik el. Az erő áramlása sokkal koncentráltabb mint eddig volt, könnyen felismerhető hogy milyen irányban húzza őt és Mylenet. A jós nem ellenkezik. Tudja, hogy az efféle erőket nem lehet elfelejteni, vagy hagyni lenyugodni. Követni kell őket, megfigyelni amit mutatni akarnak, különben az ember nagyon megjárhatja. Lábai szinte maguktól indulnak meg lefelé a lépcsőn, át az ebédlőn majd pedig ki a dokkok felé. Nem tud figyelni a lányra, viszont néha hátrapillant, hogy követi-e őt Mylene. Szólna a lánynak, hogy óvatosan lépkedjen, vigyázzon, mit tesz, de nem mer megszólalni. "Tovább, tovább..." Biztatja az eszközt, miközben egyre közelebb kerülnek a parthoz. Balin először a móló felé indulna, azonban a füzér hamar eltéríti. A víz útját követik, a hullámok ütemes zenéje kíséri minden lépésüket. Gyorsan lépkednek, egészen a sziklákig, ahova a füzér vezeti őket. Balin rögtön szemügyre veszi a helyet, bevési azt emlékezetébe, hogy később megtalálhassák. A kövek közé pillant, keres. Nyomokat keres, amik utalhatnak arra, amiért ide kellett jönniük. A férfi kissé meghökken, mikor a furcsa csontváz tárul elé. Gyorsan letérdel, szemügyre veszi a félig ember, félig tengeri lény maradványait. "Nem lehet... Mágia lenne?" fut végig agyán, de a keze újra megmozdul. Erősen szorítja meg a füzért, ami a vízbe rántja. Csak levegőt venni van ideje, másik kezével pedig kapaszkodót keresve Myleneben karol, akit így akarva akaratlanul a vízbe ránt.
És akkor megtörtént.
A jelenés gyors volt és tartalmas. Artheniorba érkezése óta nem volt efféle testen kívüli élménye. Mintha újra érezne valamit, valamit ami mindig is vele volt, a testében, a fejében amit újra felfedezhet. Furcsa érzés, mintha kielégülne és ugyanakkor teljesen üres lenne. Pontosan ilyen érzés a jelenés. Szemük elé a víz végtelensége tárul, ahogy süvítenek a saját fejük felett, egészen addig a városig, ami már eléjük tárult egyszer. A vízi lények kísértetiesen lengik körül az építményeket, akár a szellemek. Balin fejében egyszerre fut végig a gondolat, hogy bármit megtenne azért, hogy közelebb mehessen, illetve semmiféle képen nem akarna a lények szeme elé tárulni. Idegen érzés ez, félelemhez hasonló. A jelenés rövid ideig tart, rögtön vissza esnek testükbe és a hullámok között ébrednek. Balin levegőért kapkodva emeli ki fejét a vízből, majd rögtön Mylene segítségére siet. Egy ilyen jelenés nagy valószínűséggel nagyon kifárasztotta a nőt, ha csak el nem ájult miatta. Ha sikerül kissé megnyugodniuk, lassan kievickélnek a partra, ahol Balin majd megpróbálja elmagyarázni Mylenenek, ami történt.*
*Balin kezében erősen fogja a füzért, közben halkan suttog. "Tovább, tovább, tovább..." Ismételgeti finoman, miközben a füzér forgatja ujjai között. A gyöngyök megnyugodnak, ám a húzás nem múlik el. Az erő áramlása sokkal koncentráltabb mint eddig volt, könnyen felismerhető hogy milyen irányban húzza őt és Mylenet. A jós nem ellenkezik. Tudja, hogy az efféle erőket nem lehet elfelejteni, vagy hagyni lenyugodni. Követni kell őket, megfigyelni amit mutatni akarnak, különben az ember nagyon megjárhatja. Lábai szinte maguktól indulnak meg lefelé a lépcsőn, át az ebédlőn majd pedig ki a dokkok felé. Nem tud figyelni a lányra, viszont néha hátrapillant, hogy követi-e őt Mylene. Szólna a lánynak, hogy óvatosan lépkedjen, vigyázzon, mit tesz, de nem mer megszólalni. "Tovább, tovább..." Biztatja az eszközt, miközben egyre közelebb kerülnek a parthoz. Balin először a móló felé indulna, azonban a füzér hamar eltéríti. A víz útját követik, a hullámok ütemes zenéje kíséri minden lépésüket. Gyorsan lépkednek, egészen a sziklákig, ahova a füzér vezeti őket. Balin rögtön szemügyre veszi a helyet, bevési azt emlékezetébe, hogy később megtalálhassák. A kövek közé pillant, keres. Nyomokat keres, amik utalhatnak arra, amiért ide kellett jönniük. A férfi kissé meghökken, mikor a furcsa csontváz tárul elé. Gyorsan letérdel, szemügyre veszi a félig ember, félig tengeri lény maradványait. "Nem lehet... Mágia lenne?" fut végig agyán, de a keze újra megmozdul. Erősen szorítja meg a füzért, ami a vízbe rántja. Csak levegőt venni van ideje, másik kezével pedig kapaszkodót keresve Myleneben karol, akit így akarva akaratlanul a vízbe ránt.
És akkor megtörtént.
A jelenés gyors volt és tartalmas. Artheniorba érkezése óta nem volt efféle testen kívüli élménye. Mintha újra érezne valamit, valamit ami mindig is vele volt, a testében, a fejében amit újra felfedezhet. Furcsa érzés, mintha kielégülne és ugyanakkor teljesen üres lenne. Pontosan ilyen érzés a jelenés. Szemük elé a víz végtelensége tárul, ahogy süvítenek a saját fejük felett, egészen addig a városig, ami már eléjük tárult egyszer. A vízi lények kísértetiesen lengik körül az építményeket, akár a szellemek. Balin fejében egyszerre fut végig a gondolat, hogy bármit megtenne azért, hogy közelebb mehessen, illetve semmiféle képen nem akarna a lények szeme elé tárulni. Idegen érzés ez, félelemhez hasonló. A jelenés rövid ideig tart, rögtön vissza esnek testükbe és a hullámok között ébrednek. Balin levegőért kapkodva emeli ki fejét a vízből, majd rögtön Mylene segítségére siet. Egy ilyen jelenés nagy valószínűséggel nagyon kifárasztotta a nőt, ha csak el nem ájult miatta. Ha sikerül kissé megnyugodniuk, lassan kievickélnek a partra, ahol Balin majd megpróbálja elmagyarázni Mylenenek, ami történt.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-02 19:18:53
Üzenet elküldve: 2013-11-02 19:18:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// A Sellőzátony //
// Dalavesta Eleisa //
*Még mindig bajban van az öregasszonnyal, ugyanis gőze sincs, hogy ki az.Úgy dönt ideje utánaérdeklődni*
-Ki ez az öregasszony?Mert nem tűnik úgy, hogy túlságosan szeretné itt bárki is...És ki a fene festene ennyi ákombákomot ide?
*Igazából legszívesebben lemenne, és megnézné mi ez a lyuk, de gyanús neki, hogy egy kunyhó titkos szobájában egy sötét járat torkollik a föld mélyébe.A nő mondandójára felkapja a fejét.*
-Hát...az az igazság, hogy én megmentettem egyet az Artheniori kikötőben.Azonban észrevettek, én pedig beugrottam mellé a vízbe.ezután csak arra emlékszem, hogy iszonyatos sebességgel húzott maga után a vízben, aztán sötétség, és itt ébredtem fel...Illetve mintha azt mondta volna, hogy "Sajnálom"...
*Meséjében az ajtó kicsapódása zavarja meg, amitől a frász megkerüli.Azonban mikor jobban szemügyre veszi, akkor betudja a szél munkájának.Vállat vonva visszafordul a lyuk felé, aztán legnagyobb meglepetésére meglöki valaki, és beesik a lyukba.Egy pillanatra a lányra gondol, de nem látja okát, hogy ő lett volna, meg amúgyis mellette állt...Aztán vízben csobban.Még csukott szemmel érzi, vagy valaki átkarolja a nyakát, amikor pedig kinyitja, maga előtt látja a lányt.Ezek szerint társasága nem hagyja el.Eleisa hamar elengedi, és a karjánál fogva felfelé indul, Torr pedig úszik utána.A felszínre érve mély levegőt vesz.Azonnal értelmetlen kérdést tesz fel.*
-Mégis mi a fene történt?
*Mintha nem lenne egyértelmű.Valaki nem örült annak, hogy felfedezték a titkos szobát.
Aztán megint hall egy koppanást a fal felől, már épp káromkodna egyet, amikor hirtelen a lány nekilöki magát.Torr meglepetésében, illetve ijedtében átkarolja Eleisát, illetve sikeresen beveri a fejét a falba.*
-Áúú...Semmi baj...*aztán a lány kérdésére, és felhozott lehetőségét mérlegelve gyors elhatározásra jut.*
-Remek ötlet, remélem jó a tüdőd, mert most bármi is kopog, most rájövünk mi, vagy ki az...Én megyek elől, ne maradj le!
*Sóhajt párat, majd mély levegőt vesz, és elmerül a sötétségben.*
// Dalavesta Eleisa //
*Még mindig bajban van az öregasszonnyal, ugyanis gőze sincs, hogy ki az.Úgy dönt ideje utánaérdeklődni*
-Ki ez az öregasszony?Mert nem tűnik úgy, hogy túlságosan szeretné itt bárki is...És ki a fene festene ennyi ákombákomot ide?
*Igazából legszívesebben lemenne, és megnézné mi ez a lyuk, de gyanús neki, hogy egy kunyhó titkos szobájában egy sötét járat torkollik a föld mélyébe.A nő mondandójára felkapja a fejét.*
-Hát...az az igazság, hogy én megmentettem egyet az Artheniori kikötőben.Azonban észrevettek, én pedig beugrottam mellé a vízbe.ezután csak arra emlékszem, hogy iszonyatos sebességgel húzott maga után a vízben, aztán sötétség, és itt ébredtem fel...Illetve mintha azt mondta volna, hogy "Sajnálom"...
*Meséjében az ajtó kicsapódása zavarja meg, amitől a frász megkerüli.Azonban mikor jobban szemügyre veszi, akkor betudja a szél munkájának.Vállat vonva visszafordul a lyuk felé, aztán legnagyobb meglepetésére meglöki valaki, és beesik a lyukba.Egy pillanatra a lányra gondol, de nem látja okát, hogy ő lett volna, meg amúgyis mellette állt...Aztán vízben csobban.Még csukott szemmel érzi, vagy valaki átkarolja a nyakát, amikor pedig kinyitja, maga előtt látja a lányt.Ezek szerint társasága nem hagyja el.Eleisa hamar elengedi, és a karjánál fogva felfelé indul, Torr pedig úszik utána.A felszínre érve mély levegőt vesz.Azonnal értelmetlen kérdést tesz fel.*
-Mégis mi a fene történt?
*Mintha nem lenne egyértelmű.Valaki nem örült annak, hogy felfedezték a titkos szobát.
Aztán megint hall egy koppanást a fal felől, már épp káromkodna egyet, amikor hirtelen a lány nekilöki magát.Torr meglepetésében, illetve ijedtében átkarolja Eleisát, illetve sikeresen beveri a fejét a falba.*
-Áúú...Semmi baj...*aztán a lány kérdésére, és felhozott lehetőségét mérlegelve gyors elhatározásra jut.*
-Remek ötlet, remélem jó a tüdőd, mert most bármi is kopog, most rájövünk mi, vagy ki az...Én megyek elől, ne maradj le!
*Sóhajt párat, majd mély levegőt vesz, és elmerül a sötétségben.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-01 00:37:19
Üzenet elküldve: 2013-11-01 00:37:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
// Torr Wyrad //
- Engem is idegesít ez a kopogás, de nagyon .. Legalább tudnánk, hogy mi kelti ezeket a hangokat. Lehet, hogy a banya tud valamit mondani .. Bár azt mondták hogy őrült.. ha így gondolkodunk lehet, hogy ő csinálta ezt a rumlit.
* Bök a fejével a kunyhó közepe felé ahol a motívumok vannak és egy apró mosoly húzódik az ajkaira. Körülnéz a kis helységben, hol Torra, hol a sötét lyukra pillant, nem tudja eldönteni mit is csináljon. Remélte, hogy a férfiben egy irányításmániás manó bújt meg és nem neki kell döntenie, de azért még is örül. *
- Amikor megérkeztünk a banya azt mondta hogy a sellők gonosz lények akik ellopják a lelkünket és börtönbe zárják...
* Elgondolkozik egy pillanatra. *
- Aztán olyasmit említett hogy ha a csillagok lehullanak akkor mindenki meg fog halni. Viszont, ezektől eltekintve lemehetnénk hogy szétnézzünk..
* A férfi válasza után rövid csend ülepszik rájuk, amit az ajtó nagy dörrenése szakít félbe. Megijedt, ezt mutatja az is, hogy megrezzent az erős hangra. Hátra néz, sehol senki csak a hűvös szél, ami arcba csapja őket. Majd valaki belöki őket a lyukba, kétségbe esetten próbál valamibe megkapaszkodni. Becsukja a szemét amikor elmerül a vízben. Amikor a hideg vízbe csobban, próbál elfojtani egy sikítást több kevesebb sikerrel, de szerencséje van a víz alatt úgy se hallani. Amikor kinyitja a szemeit a férfi nyakát átkarolva, kapaszkodva leli magát. Azonnal elengedi, helyette megfogja a karját és ha megbizonyosodik arról hogy minden rendben van a férfival elkezd úszni felfelé. A felszínre felérve levegőért kapkod és nekidől a falnak várja hogy a férfi is előbukkanjon. Ha Torr is megérkezet egy újabb koppanás hallatszik ami mintha a falból jönne. Megijed és ellöki magát a faltól, sikeresen a férfinek. *
- Bocsánat, bocsánat ...
* Lesüti a szemeit, nem tudja mi mást mondhatna. *
- És most mit csinálunk? Arra nem mehetünk..
* Mutat felfelé. *
-Lehet hogy le kéne néznünk mi van a víz alatt .. hátha találunk valami kijáratot innen .. próba szerencse!
* Aggódó szemekkel néz a férfira, nem tudja mit csináljon.*
// Torr Wyrad //
- Engem is idegesít ez a kopogás, de nagyon .. Legalább tudnánk, hogy mi kelti ezeket a hangokat. Lehet, hogy a banya tud valamit mondani .. Bár azt mondták hogy őrült.. ha így gondolkodunk lehet, hogy ő csinálta ezt a rumlit.
* Bök a fejével a kunyhó közepe felé ahol a motívumok vannak és egy apró mosoly húzódik az ajkaira. Körülnéz a kis helységben, hol Torra, hol a sötét lyukra pillant, nem tudja eldönteni mit is csináljon. Remélte, hogy a férfiben egy irányításmániás manó bújt meg és nem neki kell döntenie, de azért még is örül. *
- Amikor megérkeztünk a banya azt mondta hogy a sellők gonosz lények akik ellopják a lelkünket és börtönbe zárják...
* Elgondolkozik egy pillanatra. *
- Aztán olyasmit említett hogy ha a csillagok lehullanak akkor mindenki meg fog halni. Viszont, ezektől eltekintve lemehetnénk hogy szétnézzünk..
* A férfi válasza után rövid csend ülepszik rájuk, amit az ajtó nagy dörrenése szakít félbe. Megijedt, ezt mutatja az is, hogy megrezzent az erős hangra. Hátra néz, sehol senki csak a hűvös szél, ami arcba csapja őket. Majd valaki belöki őket a lyukba, kétségbe esetten próbál valamibe megkapaszkodni. Becsukja a szemét amikor elmerül a vízben. Amikor a hideg vízbe csobban, próbál elfojtani egy sikítást több kevesebb sikerrel, de szerencséje van a víz alatt úgy se hallani. Amikor kinyitja a szemeit a férfi nyakát átkarolva, kapaszkodva leli magát. Azonnal elengedi, helyette megfogja a karját és ha megbizonyosodik arról hogy minden rendben van a férfival elkezd úszni felfelé. A felszínre felérve levegőért kapkod és nekidől a falnak várja hogy a férfi is előbukkanjon. Ha Torr is megérkezet egy újabb koppanás hallatszik ami mintha a falból jönne. Megijed és ellöki magát a faltól, sikeresen a férfinek. *
- Bocsánat, bocsánat ...
* Lesüti a szemeit, nem tudja mi mást mondhatna. *
- És most mit csinálunk? Arra nem mehetünk..
* Mutat felfelé. *
-Lehet hogy le kéne néznünk mi van a víz alatt .. hátha találunk valami kijáratot innen .. próba szerencse!
* Aggódó szemekkel néz a férfira, nem tudja mit csináljon.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-31 20:19:17
Üzenet elküldve: 2013-10-31 20:19:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
// A Sellőzátony //
* Úgy tűnik nem tévedett, tényleg lapult valami a bokorban. A sikeres lövést követően egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, ami természetesen nem a férfinek, hanem magának szól.*
- Nem kellett nagyon megerőltetnem magam.
* Von vállat a szőkeség mondatát hallva.*
- Igen, mondhatjuk így is..
* Tudja, hogy a másik nem arra a fajta vadászatra gondol, amit ő szokott csinálni, de ezt nem köti az orrára.*
~ Ember vagy állat, egyre megy.. A sötételfekről nem is szólva, azok jól meg tudják dolgoztatni az embert.. Az a fránya életösztön..~
* Eddig egyszer volt dolga mélységivel, de az nagyon nem akart meghalni. Neki is sikerült összeszednie jó pár sérülést, mire harcképtelenné tette a másikat..
Közben a kis csapat tovább indul. Rövid séta után elérik a partot, ahol megint szétválnak. Annak a kettőnek, kikkel Tania összekerült nagyon "mehetnékük" van, ezért előre sietnek, míg a hölgy több méterrel lemaradva halad utánuk. Talán ez az oka, talán más, de ismét ő szúr ki valamit. Először egy koponyát vesz észre, ami elég érdekesnek tűnik ahhoz, hogy közelebbről megnézze. Mikor leguggol a csontok mellé, akkor veszi észre, hogy a test felső része inkább emberhez, míg az alsó inkább halhoz tartozhat.*
~ Már megint valami.. ~
* Már ő maga sem tudja, hogy mit gondoljon. Tegnap még biztos, hogy tulajdonított volna túl nagy jelentőséget a dolognak, de egy nap alatt annyi furcsa dolog történt vele, hogy racionális éne kezd háttérbe szorulni, helyet adva a fantáziájának.*
~ Sellők..~
* Már megint ide jutott. Már a banya is előhozta a sellőket, a hajón halott ének és a zöldes uszony pedig csak megerősíti azt a tényt, hogy ezek a lények igenis léteznek..*
* Úgy tűnik nem tévedett, tényleg lapult valami a bokorban. A sikeres lövést követően egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, ami természetesen nem a férfinek, hanem magának szól.*
- Nem kellett nagyon megerőltetnem magam.
* Von vállat a szőkeség mondatát hallva.*
- Igen, mondhatjuk így is..
* Tudja, hogy a másik nem arra a fajta vadászatra gondol, amit ő szokott csinálni, de ezt nem köti az orrára.*
~ Ember vagy állat, egyre megy.. A sötételfekről nem is szólva, azok jól meg tudják dolgoztatni az embert.. Az a fránya életösztön..~
* Eddig egyszer volt dolga mélységivel, de az nagyon nem akart meghalni. Neki is sikerült összeszednie jó pár sérülést, mire harcképtelenné tette a másikat..
Közben a kis csapat tovább indul. Rövid séta után elérik a partot, ahol megint szétválnak. Annak a kettőnek, kikkel Tania összekerült nagyon "mehetnékük" van, ezért előre sietnek, míg a hölgy több méterrel lemaradva halad utánuk. Talán ez az oka, talán más, de ismét ő szúr ki valamit. Először egy koponyát vesz észre, ami elég érdekesnek tűnik ahhoz, hogy közelebbről megnézze. Mikor leguggol a csontok mellé, akkor veszi észre, hogy a test felső része inkább emberhez, míg az alsó inkább halhoz tartozhat.*
~ Már megint valami.. ~
* Már ő maga sem tudja, hogy mit gondoljon. Tegnap még biztos, hogy tulajdonított volna túl nagy jelentőséget a dolognak, de egy nap alatt annyi furcsa dolog történt vele, hogy racionális éne kezd háttérbe szorulni, helyet adva a fantáziájának.*
~ Sellők..~
* Már megint ide jutott. Már a banya is előhozta a sellőket, a hajón halott ének és a zöldes uszony pedig csak megerősíti azt a tényt, hogy ezek a lények igenis léteznek..*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-31 11:50:46
Üzenet elküldve: 2013-10-31 11:50:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
// Eleisa és Torr //
*Kintről eddig ugyan beszűrődött a kunyhó előtt elhaladók beszéde, vagy csak a járásuknak zaja, mely során talpuk a földet tapodta, viszont miután a páros feltárja a rejtett szobát, onnantól kezdve nem hallhatnak kintről beszűrődő zajokat. Eléggé nagy csend keríti hatalmába a szobát, ezért is ijedhetnek meg akkor, mikor hirtelen nagy hanggal kivágódik az ajtó! Azonban nem emberi kéz által, hanem ha kinéznek, akkor tapasztalhatják, hogy hatalmas szél kerekedett, s a távolban egyre csak kavarognak a gomolygó, fekete felhők. Vihar közeleg..
Egyre csak tanakodik a páros, nem igazán jutnak előrébb, hogy most mit is csináljanak, azonban idejük sem marad rá, hiszen váratlan dolog történik! Mindketten egy erős lökést érezhetnek a hátukon, s egyensúlyukat vesztve Eleisa és Torr beleesik a lyukba! Megkapaszkodni nem tudnak semmiben, maximum a kötéllétrát tudják csak magukkal rántani, ám ez esetben az is teljes egészében lehull. Se hangot nem hallhattak, se nem láthatták, hogy vajon ki lökhette le őket! Az ijedtségükön viszont talán segíthet a tény, hogy mikor Torr lehajította a követ, akkor a távolból csobbanást hallhattak.
A lyuk eléggé szűk, így mindketten egymásba is, és a falba is könnyen beleütközhetnek, mígnem megérkeznek az aljára, s nagy csobbanással merülnek el a vízbe.. Elsőre úgy tűnhet, mintha valami régi kút lenne - ami talán magyarázat is lehet, miért volt elrejtve, hiszen gyerekek is lehettek előttük a házban. Azonban hirtelen a kopogás újra felhallatszik, mintha csak a falból jönne.. Nem tudni, hogy a pánik milyen reakciót vált ki belőlük, de most csak egymásra vannak utalva. A kopogás azonban nem marad abba, s egyre jobban tűnik úgy, hogy ez valójában eléggé hangos, hiszen minél mélyebbre kerülnek, annál jobban hallják. Tényleg csak felfelé vezet az egyetlen kijárat, vagy esetleg.. a víz alatt is érdemes lenne kutatni?*
// Rakori és Mogirs //
*Bimbal nem érdeklődik Rakori hogyléte után, hiszen láthatóan megviselték Imberragh őrült szavai, így addig nem szól egy szót sem, míg a hölgy fel nem áll, s be nem tud csatlakozni a beszélgetésükbe.*
- Az a baj, hogy hiába tűnik őrültségnek, amit mondott ez a szerencsétlen, bennem is van enyhe zavartság emiatt.. *pillant Mogirs felé* Lennior most nincs a közelben, neki csak este tudunk szólni, de az ilyesmit nem szabad elhallgatni - előle. A lakosságnak egy szót se szóljatok erről, hiszen akkor rögtön kitörne a pánik, ami nagy gondokat okozat! Lehet tényleg, hogy csak össze-vissza beszélt, ez esetben pedig felesleges riogatnunk a népet. *szív egyet pipájába, láthatóan enyhén remeg a keze is* Láttam én már karon varjút.. *hajol az öreg is közelebb Mogirshoz* De hogy sellők! Ez hatalmas badarságnak tűnik, ők csupán valami beteg elme szüleményei, aki papírra vetette őket, s megelevenítette. *mondja határozottan, bár erősen látszik, hogy saját maga sem hiszi el, amit mond* Daloló vízi lények? *vakarja meg állát* Soha, a büdös életben nem hallottam erről, hiába hajóztam éveket, tapasztalni sem tapasztaltam eddig ilyesmit. Fájó kimondani, de ismét a sellők jöhetnek képbe, már sokadszorra.. *ekkor Rakori felé kapja a tekintetét, s őszülő szemöldökét fel is vonja* No, erről lemaradtam! Az a banya teljesen megbolondult, nincs ki mind a négy kereke! *kacag fel, viszont keserű mosolyra húzódik ajka* Valamiért volt egy furcsa érzésem mondjuk vele kapcsolatban, mintha az őrültsége mögött valós tartalom is lenne.. *elgondolkodik, majd megvakarja állát* Uszony? Hát biztosan valamelyik nagyobb hal bukkant fel a szikláknál.. *mondja nyugodtan, bár ismét látszik, hogy nem hiszi el, amit mond* Túl sok az összefüggés! Remélem, hogy az esti összejövetelen a többiek és Lennior is tud némi információval szolgálni! Viszont igazad van, talán nem ártana, ha egyszer rendesen el lenne beszélgetve azzal a banyával, hátha meg tudunk többet! *helyesel Rakorinak* Induljunk is!
*Azzal sietős, kissé bicegős léptekkel indul meg a boszorkány kunyhója felé, melynek ajtaja be van zárva, hiszen nemrég Amork zárta be azt Eleisa és Torr miatt, akiknek a kunyhójuk pont a banya mellett van. Bimbal határozottan lép az ajtóhoz, s hangosan dörömbölni kezd - hiszen nem tudja, hogy be van az zárva.*
- Itt van? Beszélnünk kellene! *nincs válasz, Bimbal a párosra nézve megvonja vállát* A sellőkről..
*Mondja halkabban, mire váratlanul elfordul a kulcs a zárban, s az ajtó kinyílik - úgy látszik, nem tudott rajta kifogni Amork! Az öreg hajós be is lép, s ha a többiek is követik, akkor az ajtó be is csapódik rögtön, mely mögött ott áll hatalmas sejtelmes vigyorral a boszorkány. Hosszú, kissé szakadtas fekete ruha van rajta, hasonló színű kendővel. Egyik szeme zöldes, másik nagyon fakó, láthatóan arra teljesen vak, bőre pedig oly ráncos, mint egy öreg fa kérge.*
- Tudtam, hogy eljöttök hozzám, kedveseim.. *azzal üstjéhez totyog, majd belekever* Miben segíthet egy ilyen bolond öregasszony?
*Ezt a mondatot Bimbal nem hallja, hiszen az egyik polc előtt ácsorog, s olyannyira belemerül az üvegekbe elrakott állattestrészekbe, hogy csak Rakori és Mogirs hallja meg, amit a banya - szokatlan módon eléggé intelligensen - mond, így célszerű lenne válaszolniuk is, hiszen a boszorkány nagy kérdő szemekkel mered rájuk.*
// Eleisa és Torr //
*Kintről eddig ugyan beszűrődött a kunyhó előtt elhaladók beszéde, vagy csak a járásuknak zaja, mely során talpuk a földet tapodta, viszont miután a páros feltárja a rejtett szobát, onnantól kezdve nem hallhatnak kintről beszűrődő zajokat. Eléggé nagy csend keríti hatalmába a szobát, ezért is ijedhetnek meg akkor, mikor hirtelen nagy hanggal kivágódik az ajtó! Azonban nem emberi kéz által, hanem ha kinéznek, akkor tapasztalhatják, hogy hatalmas szél kerekedett, s a távolban egyre csak kavarognak a gomolygó, fekete felhők. Vihar közeleg..
Egyre csak tanakodik a páros, nem igazán jutnak előrébb, hogy most mit is csináljanak, azonban idejük sem marad rá, hiszen váratlan dolog történik! Mindketten egy erős lökést érezhetnek a hátukon, s egyensúlyukat vesztve Eleisa és Torr beleesik a lyukba! Megkapaszkodni nem tudnak semmiben, maximum a kötéllétrát tudják csak magukkal rántani, ám ez esetben az is teljes egészében lehull. Se hangot nem hallhattak, se nem láthatták, hogy vajon ki lökhette le őket! Az ijedtségükön viszont talán segíthet a tény, hogy mikor Torr lehajította a követ, akkor a távolból csobbanást hallhattak.
A lyuk eléggé szűk, így mindketten egymásba is, és a falba is könnyen beleütközhetnek, mígnem megérkeznek az aljára, s nagy csobbanással merülnek el a vízbe.. Elsőre úgy tűnhet, mintha valami régi kút lenne - ami talán magyarázat is lehet, miért volt elrejtve, hiszen gyerekek is lehettek előttük a házban. Azonban hirtelen a kopogás újra felhallatszik, mintha csak a falból jönne.. Nem tudni, hogy a pánik milyen reakciót vált ki belőlük, de most csak egymásra vannak utalva. A kopogás azonban nem marad abba, s egyre jobban tűnik úgy, hogy ez valójában eléggé hangos, hiszen minél mélyebbre kerülnek, annál jobban hallják. Tényleg csak felfelé vezet az egyetlen kijárat, vagy esetleg.. a víz alatt is érdemes lenne kutatni?*
// Rakori és Mogirs //
*Bimbal nem érdeklődik Rakori hogyléte után, hiszen láthatóan megviselték Imberragh őrült szavai, így addig nem szól egy szót sem, míg a hölgy fel nem áll, s be nem tud csatlakozni a beszélgetésükbe.*
- Az a baj, hogy hiába tűnik őrültségnek, amit mondott ez a szerencsétlen, bennem is van enyhe zavartság emiatt.. *pillant Mogirs felé* Lennior most nincs a közelben, neki csak este tudunk szólni, de az ilyesmit nem szabad elhallgatni - előle. A lakosságnak egy szót se szóljatok erről, hiszen akkor rögtön kitörne a pánik, ami nagy gondokat okozat! Lehet tényleg, hogy csak össze-vissza beszélt, ez esetben pedig felesleges riogatnunk a népet. *szív egyet pipájába, láthatóan enyhén remeg a keze is* Láttam én már karon varjút.. *hajol az öreg is közelebb Mogirshoz* De hogy sellők! Ez hatalmas badarságnak tűnik, ők csupán valami beteg elme szüleményei, aki papírra vetette őket, s megelevenítette. *mondja határozottan, bár erősen látszik, hogy saját maga sem hiszi el, amit mond* Daloló vízi lények? *vakarja meg állát* Soha, a büdös életben nem hallottam erről, hiába hajóztam éveket, tapasztalni sem tapasztaltam eddig ilyesmit. Fájó kimondani, de ismét a sellők jöhetnek képbe, már sokadszorra.. *ekkor Rakori felé kapja a tekintetét, s őszülő szemöldökét fel is vonja* No, erről lemaradtam! Az a banya teljesen megbolondult, nincs ki mind a négy kereke! *kacag fel, viszont keserű mosolyra húzódik ajka* Valamiért volt egy furcsa érzésem mondjuk vele kapcsolatban, mintha az őrültsége mögött valós tartalom is lenne.. *elgondolkodik, majd megvakarja állát* Uszony? Hát biztosan valamelyik nagyobb hal bukkant fel a szikláknál.. *mondja nyugodtan, bár ismét látszik, hogy nem hiszi el, amit mond* Túl sok az összefüggés! Remélem, hogy az esti összejövetelen a többiek és Lennior is tud némi információval szolgálni! Viszont igazad van, talán nem ártana, ha egyszer rendesen el lenne beszélgetve azzal a banyával, hátha meg tudunk többet! *helyesel Rakorinak* Induljunk is!
*Azzal sietős, kissé bicegős léptekkel indul meg a boszorkány kunyhója felé, melynek ajtaja be van zárva, hiszen nemrég Amork zárta be azt Eleisa és Torr miatt, akiknek a kunyhójuk pont a banya mellett van. Bimbal határozottan lép az ajtóhoz, s hangosan dörömbölni kezd - hiszen nem tudja, hogy be van az zárva.*
- Itt van? Beszélnünk kellene! *nincs válasz, Bimbal a párosra nézve megvonja vállát* A sellőkről..
*Mondja halkabban, mire váratlanul elfordul a kulcs a zárban, s az ajtó kinyílik - úgy látszik, nem tudott rajta kifogni Amork! Az öreg hajós be is lép, s ha a többiek is követik, akkor az ajtó be is csapódik rögtön, mely mögött ott áll hatalmas sejtelmes vigyorral a boszorkány. Hosszú, kissé szakadtas fekete ruha van rajta, hasonló színű kendővel. Egyik szeme zöldes, másik nagyon fakó, láthatóan arra teljesen vak, bőre pedig oly ráncos, mint egy öreg fa kérge.*
- Tudtam, hogy eljöttök hozzám, kedveseim.. *azzal üstjéhez totyog, majd belekever* Miben segíthet egy ilyen bolond öregasszony?
*Ezt a mondatot Bimbal nem hallja, hiszen az egyik polc előtt ácsorog, s olyannyira belemerül az üvegekbe elrakott állattestrészekbe, hogy csak Rakori és Mogirs hallja meg, amit a banya - szokatlan módon eléggé intelligensen - mond, így célszerű lenne válaszolniuk is, hiszen a boszorkány nagy kérdő szemekkel mered rájuk.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-29 12:12:15
Üzenet elküldve: 2013-10-29 12:12:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//A Sellőzátony//
*A kopogás abbamarad.Ijesztő történeteket, és különböző fajta rémmeséket hallott már az "Egy lány és egy fiú egy kunyhóban, különös események közepette" felállásban, és így az után az uszonyos akármi után már semmin se csodálkozna...Aztán erre a felfogására még egy lapáttal rátesz a leguruló kövek esete.*
~Hová csöppentem, Istenem segíts meg...~
*A lány nála kilométerekkel bátrabban elkezd kutakodni a szobában, és talál is egy kiálló deszkát.Talán gyanúsnak vélte és azért, vagy idegességlevezetésképp de kitámasztja a deszkát egy tőrrel.Aztán alatta kezd el erőlködni valamivel, majd még segítséget is kér.Torr odamegy, majd látva a kart, kis erőlködéssel ugyan, de meghúzza.Büszkén fogadja az elismerő pillantást, aztán ismét rá kell jöjjön, hogy a java csak most jön...Csendre inti a lányt, és kardját jobb kezében tartva elindul az új szobába.Bent egy aknaszerűséget találnak.*
-Nem tudom jó ötlet-e...De mégis mi a frász kopogott itt?*Alaposan körülnéz*
~Tiszta őrültek háza...~
-Mindenesetre furdalja az oldalam ez a kopogás...
*Ekkor Eleisa felhozza, hogy szólhatnának valakinek, illetve valami banyát említ...Torr elgondolkodik, majd elhadarja véleményét.*
-Annak a banyának akiről az a kölyök beszélt?Nem tudom, nem ismerem, de ha itt járt lehet tud valamit.Másnak nem hiszem, hogy el kéne mondani.Idecsődülne a fél világ, és az nem hiányzik.
*Ezzel kihoz a szobából egy követ, és ledobja.Miután földet ért, és meg tudták saccolni a lyuk mélységét, a lányra bízza magát, hogy ő hogy dönt.*
A hozzászólás írója (Torr Wyrad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.29 12:14:29
*A kopogás abbamarad.Ijesztő történeteket, és különböző fajta rémmeséket hallott már az "Egy lány és egy fiú egy kunyhóban, különös események közepette" felállásban, és így az után az uszonyos akármi után már semmin se csodálkozna...Aztán erre a felfogására még egy lapáttal rátesz a leguruló kövek esete.*
~Hová csöppentem, Istenem segíts meg...~
*A lány nála kilométerekkel bátrabban elkezd kutakodni a szobában, és talál is egy kiálló deszkát.Talán gyanúsnak vélte és azért, vagy idegességlevezetésképp de kitámasztja a deszkát egy tőrrel.Aztán alatta kezd el erőlködni valamivel, majd még segítséget is kér.Torr odamegy, majd látva a kart, kis erőlködéssel ugyan, de meghúzza.Büszkén fogadja az elismerő pillantást, aztán ismét rá kell jöjjön, hogy a java csak most jön...Csendre inti a lányt, és kardját jobb kezében tartva elindul az új szobába.Bent egy aknaszerűséget találnak.*
-Nem tudom jó ötlet-e...De mégis mi a frász kopogott itt?*Alaposan körülnéz*
~Tiszta őrültek háza...~
-Mindenesetre furdalja az oldalam ez a kopogás...
*Ekkor Eleisa felhozza, hogy szólhatnának valakinek, illetve valami banyát említ...Torr elgondolkodik, majd elhadarja véleményét.*
-Annak a banyának akiről az a kölyök beszélt?Nem tudom, nem ismerem, de ha itt járt lehet tud valamit.Másnak nem hiszem, hogy el kéne mondani.Idecsődülne a fél világ, és az nem hiányzik.
*Ezzel kihoz a szobából egy követ, és ledobja.Miután földet ért, és meg tudták saccolni a lyuk mélységét, a lányra bízza magát, hogy ő hogy dönt.*
A hozzászólás írója (Torr Wyrad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.29 12:14:29
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-28 19:34:29
Üzenet elküldve: 2013-10-28 19:34:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*A két farkas legyőzetett. Nem volt komoly kihívás, de azért mégis kettő az egy ellen volt. Chotalt már rég izzasztották meg harcban, talán tényleg ez jelzi, hogy megöregszik? Már nem is tartják az öreg orkot kihívásnak?
Ami a kalózokkal történt az meg nem is volt harc. Egyszerűen túlerő volt. Ha lett volna még kettő hasonló kaliberű ork mint Ő maga... könnyedén leverték volna azt a pár kalózt. Akár a forradalmat...
Miközben hurkolgatja a farkasok lábát figyelmes lesz valamire. Egy koponya lóg ki a földből... vélhetően emberi, de erre már nem lehetne mérget venni. Körbenéz és lehajol a csonthoz. Megfogja s megnézi, látja azonban, a laza talajban, hogy valami még kapcsolódik hozzá...
Kaparni kezd a földben akár a szagot fogott vérebb, s végül darabokba, de egy komplett humanoid csontvázat talál. Annyi az össz bökkenő... valamiért nem lába van a váznak, hanem uszonya. Az ork szinte el is engedi a füle mellett a szólító hangot s csak jókora késéssel szólal meg:*
-Találtam valamit! És még két farkas... de... ide tudnátok jönni? Ilyen állatot még nem láttam...
*Mondja azzal feláll és tanácstalanul vakargatja őszülő borostás arcát.*
*A két farkas legyőzetett. Nem volt komoly kihívás, de azért mégis kettő az egy ellen volt. Chotalt már rég izzasztották meg harcban, talán tényleg ez jelzi, hogy megöregszik? Már nem is tartják az öreg orkot kihívásnak?
Ami a kalózokkal történt az meg nem is volt harc. Egyszerűen túlerő volt. Ha lett volna még kettő hasonló kaliberű ork mint Ő maga... könnyedén leverték volna azt a pár kalózt. Akár a forradalmat...
Miközben hurkolgatja a farkasok lábát figyelmes lesz valamire. Egy koponya lóg ki a földből... vélhetően emberi, de erre már nem lehetne mérget venni. Körbenéz és lehajol a csonthoz. Megfogja s megnézi, látja azonban, a laza talajban, hogy valami még kapcsolódik hozzá...
Kaparni kezd a földben akár a szagot fogott vérebb, s végül darabokba, de egy komplett humanoid csontvázat talál. Annyi az össz bökkenő... valamiért nem lába van a váznak, hanem uszonya. Az ork szinte el is engedi a füle mellett a szólító hangot s csak jókora késéssel szólal meg:*
-Találtam valamit! És még két farkas... de... ide tudnátok jönni? Ilyen állatot még nem láttam...
*Mondja azzal feláll és tanácstalanul vakargatja őszülő borostás arcát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1915-1934