Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1920-1939
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2018-02-18 00:58:03
Üzenet elküldve: 2018-02-18 00:58:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Zokogó Cápa fedélzetén//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A reggeli szürke ködben lassan siklik a hatalmas hajótest a szárazföld felé. A víz ugyan nyugodt, de a szél nem kedvez a hajónak. Mint milliószor, most is ebben a kikötőben kötnek ki, a városi őrség távollétében még kedvezőbbek a lehetőségek.
Ronxton kapitány hátrakulcsolt kézzel sétál végig a hajófar mentén. Már amennyire ez lehetséges, jelen esetben a kampót szorongatja jobb kezével. Nehéz időszak van a hátuk mögött és bármennyire is próbált nem tudomást venni a legénységről és a panaszaikról, egyre mérgesebb a helyzet.
A fojtogató feszültség szinte kézzel fogható a levegőben és mint egy robbanásra kész hordó, várja, hogy darabjaira hullajthassa a hajót.*
-Kapitány...
*Ez Grinaldson, az elsőtiszt. Remegő hangja sok mindent elárul a kapitány számára, bár a rá szegeződő kard az, ami Ronxton tudtára adja a helyzet komolyságát.
Végignéz a hajó legénységén, mind némán fordulnak felé és várnak.*
-Szóval így.
*Feleli rekedten, majd véletlenül sem nézve az elsőtisztre hirtelen mozdulattal félrelöki annak kardját és megragadva a vállát belevágja a kampót a nyakába.
Vér fröccsen, Grinaldson pedig a földre roskad. Mindig lassú volt és még ügyetlen is. De az emberek szerették.
A testet a földön hagyva törli meg fekete kabátjába a véres kampót majd a legénységre mered, akik némán folytatják a munkát.
Az embereit már rég elveszítette, ez már bizonyos.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A reggeli szürke ködben lassan siklik a hatalmas hajótest a szárazföld felé. A víz ugyan nyugodt, de a szél nem kedvez a hajónak. Mint milliószor, most is ebben a kikötőben kötnek ki, a városi őrség távollétében még kedvezőbbek a lehetőségek.
Ronxton kapitány hátrakulcsolt kézzel sétál végig a hajófar mentén. Már amennyire ez lehetséges, jelen esetben a kampót szorongatja jobb kezével. Nehéz időszak van a hátuk mögött és bármennyire is próbált nem tudomást venni a legénységről és a panaszaikról, egyre mérgesebb a helyzet.
A fojtogató feszültség szinte kézzel fogható a levegőben és mint egy robbanásra kész hordó, várja, hogy darabjaira hullajthassa a hajót.*
-Kapitány...
*Ez Grinaldson, az elsőtiszt. Remegő hangja sok mindent elárul a kapitány számára, bár a rá szegeződő kard az, ami Ronxton tudtára adja a helyzet komolyságát.
Végignéz a hajó legénységén, mind némán fordulnak felé és várnak.*
-Szóval így.
*Feleli rekedten, majd véletlenül sem nézve az elsőtisztre hirtelen mozdulattal félrelöki annak kardját és megragadva a vállát belevágja a kampót a nyakába.
Vér fröccsen, Grinaldson pedig a földre roskad. Mindig lassú volt és még ügyetlen is. De az emberek szerették.
A testet a földön hagyva törli meg fekete kabátjába a véres kampót majd a legénységre mered, akik némán folytatják a munkát.
Az embereit már rég elveszítette, ez már bizonyos.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2018-02-11 17:26:09
Üzenet elküldve: 2018-02-11 17:26:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan látja már az "ismerős várost". Lehet csak az előző hetek koplalása tette ezt, de újra örömmel tekint arra a száraz földre, amit negyed éve még örömmel tudhatott a háta mögött. Illett volna saját hajóján bejönnie, de ami a pénzét illeti, amennyit megkamatozott, annyit is pazarolt el végül belőle. Kivételesen nem a megszokott fölösleges hóbortjaira, hanem régi vágyálmai teljesítésének reményében szaladtak ki az aranyak az ujjai közül. Először Nadae nyomainak tekintetében kellett csalódnia. A nőszemély messzire menekült, lehet tényleg meghalt már vagy ennyire nincs kedve sem arra, hogy valaha megtalálják. Elszomorító, de egyáltalán nem meglepő. Másrészt, a régi társai is megfogyatkoztak. Nem meglepő módon a legtöbbet a tenger vagy az őrség vitte el és még ha párat sikerült is kivásárolnia, nem csodálkozik, hogy egyik sem kívánt vele utazni öngyilkosság határával felérő kalandjaihoz. Ez is nem kevés vagyonát vitte el, nem beszélve arról, hogy társak nélkül és leginkább megbízható szövetségesek híján nem is nagyon tudott merre haladni. És a csalódások sorozatában bár ez a legnagyobb szelet, de nem a legfájóbb. Felderültek legendák elveszett italrakományokról, amiben a legkülönlegesebb italokat is regélték. Erre ugrott is és a lehető legelérhetőbb zsoldosokból össze is toborozta a csapatát, de mint kiderült, ezen rakomány ha létezett is, már elsüllyedt homoksivatag mélyére. Ez mindenki lelombozott, így kalandor, amint a hajó ledokkol a kikötő bár nem biztonságos, de már az ottani erőktől pénzben megváltott védett zugán, neki is láthat, hogy újra nekiálljon annak, amihez még maradt egy kis érzéke. Pénzt szerezni.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2018-02-07 16:06:48
Üzenet elküldve: 2018-02-07 16:06:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Furcsa dolog az idő...*
- Hát újra itt vagyok. *itt kezdődött minden. Itt ért partot Nidiával négy évvel ezelőtt.*
- Négy év és egy hónap. *dörmögi a szakállába, majd nekikezd annak, aminek akkor. Tüzet rak.*
*Lassú, óvatos mozdulatokkal kezdi meg a tűzrakást, előbb a gyújtósnak valót, majd az aprófát, végül a nagyobb darabokat rakosgatva egymásra, takaros kis sátor alakban. Éppen úgy, mint akkor, éppen ott, bár a régi tűzrakójuk helyét benőtte a fű és a moha.*
- És most jöjjön a varázs! *nevetve csapja össze tenyerét, amiben, mint a bűvészében, ismét feltűnik a kovakő és a kaparó. Rövid, elszánt küzdelem után lángra kap a száraz gyújtós, melyet nem kevésbé lelkes fújogatás követ.*
- Ég! Életre kelt! Juhú! Nidia, látod... *de a lány már nincs vele, kis tanítványa útja végleg elvált tőle. Halvány mosollyal az arcán bámulja a horizontot, a tengert, mi hátán hozta őket ide, aztán nagyot sóhajt, és szétrúgja a tüzet.*
~ Remélem, él és boldog. Valahol. ~ *visszaszáll hát a kis csónakba, mely a Világítótoronytól ideáig hozta, aztán - lélekben kissé felfrissülve - visszaindul a kontinensre. Dolga van a törpéknél, pálinkát kell főznie.*
- Hát újra itt vagyok. *itt kezdődött minden. Itt ért partot Nidiával négy évvel ezelőtt.*
- Négy év és egy hónap. *dörmögi a szakállába, majd nekikezd annak, aminek akkor. Tüzet rak.*
*Lassú, óvatos mozdulatokkal kezdi meg a tűzrakást, előbb a gyújtósnak valót, majd az aprófát, végül a nagyobb darabokat rakosgatva egymásra, takaros kis sátor alakban. Éppen úgy, mint akkor, éppen ott, bár a régi tűzrakójuk helyét benőtte a fű és a moha.*
- És most jöjjön a varázs! *nevetve csapja össze tenyerét, amiben, mint a bűvészében, ismét feltűnik a kovakő és a kaparó. Rövid, elszánt küzdelem után lángra kap a száraz gyújtós, melyet nem kevésbé lelkes fújogatás követ.*
- Ég! Életre kelt! Juhú! Nidia, látod... *de a lány már nincs vele, kis tanítványa útja végleg elvált tőle. Halvány mosollyal az arcán bámulja a horizontot, a tengert, mi hátán hozta őket ide, aztán nagyot sóhajt, és szétrúgja a tüzet.*
~ Remélem, él és boldog. Valahol. ~ *visszaszáll hát a kis csónakba, mely a Világítótoronytól ideáig hozta, aztán - lélekben kissé felfrissülve - visszaindul a kontinensre. Dolga van a törpéknél, pálinkát kell főznie.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-12-03 19:50:59
Üzenet elküldve: 2017-12-03 19:50:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
- Hol a... hol vagyok?
*Szemei első próbálkozásra megmakacsolták magukat, s borzasztó erőfeszítésébe került, hogy egyáltalán kinyissa őket. A homályos látótér lassan tisztult, hamarosan szemügyre vehette, ahogy nem messze tőle a morajló tenger nyaldossa a sótól fehérlő sziklákat. Kissé groteszk kép, amit adott, azonnal el is vette, de nem volt kedve filológiai vitába bocsátkozni saját magával. Megpróbált felülni, de a hirtelen mozdulattól megszédült, mire kezével próbálta tompítani visszaesését. A gyors mozdulat fájdalmát hamar átérezte, főleg, hogy tenyerébe mélyen hasított egy szálka. Ekkor már nem csak látta, fizikailag is érezte, egy mólón fekszik.*
~Mióta fekszem itt?~
*A gondolat, mely megtelepedett benne, lassan elborította elméjét. Még a haragos tenger szilaj hullámai, még a hullámokat felkorbácsoló szél sem tudta elűzni gyomrából azt a baljós érzést, mi kezdte hatalmába keríteni.*
*Szemei első próbálkozásra megmakacsolták magukat, s borzasztó erőfeszítésébe került, hogy egyáltalán kinyissa őket. A homályos látótér lassan tisztult, hamarosan szemügyre vehette, ahogy nem messze tőle a morajló tenger nyaldossa a sótól fehérlő sziklákat. Kissé groteszk kép, amit adott, azonnal el is vette, de nem volt kedve filológiai vitába bocsátkozni saját magával. Megpróbált felülni, de a hirtelen mozdulattól megszédült, mire kezével próbálta tompítani visszaesését. A gyors mozdulat fájdalmát hamar átérezte, főleg, hogy tenyerébe mélyen hasított egy szálka. Ekkor már nem csak látta, fizikailag is érezte, egy mólón fekszik.*
~Mióta fekszem itt?~
*A gondolat, mely megtelepedett benne, lassan elborította elméjét. Még a haragos tenger szilaj hullámai, még a hullámokat felkorbácsoló szél sem tudta elűzni gyomrából azt a baljós érzést, mi kezdte hatalmába keríteni.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-08-04 06:42:32
Üzenet elküldve: 2017-08-04 06:42:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
*Hőseink kellemetlenül érkeznek, ugyanis jó egy ember magasságból pottyannak le a nyirkos kövezetre. Egy folyosó. Tetején nyitott ajtó, onnan pottyantak be. Részegségüknek hála a fájdalom érzete hamar elillan, és kicsivel később csak az a pár karra, térdre összeszedett lila foltocska fogja jelezni, hogy ilyen is megesett. A folyosó néhány lépés hosszú csupán, benne mégis helyet kap egy beugró, benne doboz, amin nem áll más, mint a "kétszarsült" felirat, belepillantva pedig csontszáraz kenyérkockákat, sőt, alakjuk és méretük alapján inkább táblákat láthatnak. A folyosó túlfelén pedig nyitott ajtó, melyen át fehérben játszó csarnokba kaphatnak bepillantást, benne ezüsthajú, fakó bőrű magas alakok mászkálnak legalább olyan magasztos mozdulatokkal, mint amilyen fennköltek vonásaik. Sok mást azonban nem lehet látni, legfeljebb a kék eget a háttérben.*
*Hőseink kellemetlenül érkeznek, ugyanis jó egy ember magasságból pottyannak le a nyirkos kövezetre. Egy folyosó. Tetején nyitott ajtó, onnan pottyantak be. Részegségüknek hála a fájdalom érzete hamar elillan, és kicsivel később csak az a pár karra, térdre összeszedett lila foltocska fogja jelezni, hogy ilyen is megesett. A folyosó néhány lépés hosszú csupán, benne mégis helyet kap egy beugró, benne doboz, amin nem áll más, mint a "kétszarsült" felirat, belepillantva pedig csontszáraz kenyérkockákat, sőt, alakjuk és méretük alapján inkább táblákat láthatnak. A folyosó túlfelén pedig nyitott ajtó, melyen át fehérben játszó csarnokba kaphatnak bepillantást, benne ezüsthajú, fakó bőrű magas alakok mászkálnak legalább olyan magasztos mozdulatokkal, mint amilyen fennköltek vonásaik. Sok mást azonban nem lehet látni, legfeljebb a kék eget a háttérben.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-08-03 19:40:51
Üzenet elküldve: 2017-08-03 19:40:51
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
* Természetesen nem fog ő semmit se elfelejteni. Voltaképpen hogyan is tehetné, ha már nincs is mit, mire megjelenik előttük a kapu. Velnora okosan teszi, hogy előre megy - nem csak, mert övé az elsőbbség (ha magától nem menne, hát Jorrih előre lökné), hanem, mert a kalóz fél lábbal jóval lomhább. Azért, ha a nő nem ég porrá az átjáróba lépve, akkor kalózunk is úgy dönt, hogy bárhol jobb lehet, mint itt. Elbiceg hát a surrogó fehérség irányába. A másfél méteres kaput talán csak eltalálja, még ha a végére már csak csúszva, mint valami csiga. *
* Természetesen nem fog ő semmit se elfelejteni. Voltaképpen hogyan is tehetné, ha már nincs is mit, mire megjelenik előttük a kapu. Velnora okosan teszi, hogy előre megy - nem csak, mert övé az elsőbbség (ha magától nem menne, hát Jorrih előre lökné), hanem, mert a kalóz fél lábbal jóval lomhább. Azért, ha a nő nem ég porrá az átjáróba lépve, akkor kalózunk is úgy dönt, hogy bárhol jobb lehet, mint itt. Elbiceg hát a surrogó fehérség irányába. A másfél méteres kaput talán csak eltalálja, még ha a végére már csak csúszva, mint valami csiga. *
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-07-27 19:33:12
Üzenet elküldve: 2017-07-27 19:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
-Ragaszkodom hozzá.
*Válaszol a kalóznak, reménykedve, hogy úgy felejti el az ötletet, ahogy azt kiötölte. A reményét pedig az táplálja, hogy a fickó egy igen kérdéses kimenetelű rituálé szerű mozdulat sorozatot tervez éppen véghezvinni. Velnora álla a padlót súrolná a kinyíló kapu láttán, ha kellően rugalmas lenne a bőre és az ízületei.*
~Megcsinálta ez a bolond.~
*Gondolja magában a két hosszúkás valami láttán. Korábbi tapasztalatai szerint, ha részegen kettőt lát, akkor kb. a kettő között kell megcélozni, ezt viszont egész addig nem vette tervbe, amíg meg nem hallotta, hogy mindenki megdöbben a sátorban, fegyveresek veszik őket célba (még ha nem is őket, a tolvaj fejében egész máshogy vetül le a helyzet), két harcos pedig a sátorból kifelé rohan, szinte bizonyos, hogy a törzs többi harcra kész tagjáért.*
-A fenébe!
*Kiáltja el magát kissé komikusan összeakadó nyelvvel, s már meg is lendül a kapu felé, amin átkelni terveztek. Bár megvannak a kételyei, mégsem lándzsahegyen akarja végezni, akkor már a kisebb rossznak ígérkező, ámbár ebben a világban gyakorlatilag bármi lehetőséget magába foglaló kapuba vetődik.*
-Ragaszkodom hozzá.
*Válaszol a kalóznak, reménykedve, hogy úgy felejti el az ötletet, ahogy azt kiötölte. A reményét pedig az táplálja, hogy a fickó egy igen kérdéses kimenetelű rituálé szerű mozdulat sorozatot tervez éppen véghezvinni. Velnora álla a padlót súrolná a kinyíló kapu láttán, ha kellően rugalmas lenne a bőre és az ízületei.*
~Megcsinálta ez a bolond.~
*Gondolja magában a két hosszúkás valami láttán. Korábbi tapasztalatai szerint, ha részegen kettőt lát, akkor kb. a kettő között kell megcélozni, ezt viszont egész addig nem vette tervbe, amíg meg nem hallotta, hogy mindenki megdöbben a sátorban, fegyveresek veszik őket célba (még ha nem is őket, a tolvaj fejében egész máshogy vetül le a helyzet), két harcos pedig a sátorból kifelé rohan, szinte bizonyos, hogy a törzs többi harcra kész tagjáért.*
-A fenébe!
*Kiáltja el magát kissé komikusan összeakadó nyelvvel, s már meg is lendül a kapu felé, amin átkelni terveztek. Bár megvannak a kételyei, mégsem lándzsahegyen akarja végezni, akkor már a kisebb rossznak ígérkező, ámbár ebben a világban gyakorlatilag bármi lehetőséget magába foglaló kapuba vetődik.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-07-25 17:53:33
Üzenet elküldve: 2017-07-25 17:53:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
*Végül a páros bátrabbik, és vélhetően kevesebb végtag elvesztésére rábírható tagja vállalja a dicső feladatot. Persze elhangzik, hogy azért nem olyan biztosak ebben, Jorrih mégis a tűzbe teszi a kezét eme megoldásért, így pedig a hatás sem maradhat el. Némi furcsa bizsergés és kellemes meleg után surrogó fehérség kerekedik a kalóz előtt jó másfél méterrel, mely boltíves, hosszúkás alakot ölt. Valamiféle kapu lehet ez, főleg, ha az ember az enyhe befele szivárgó szellőt is számításba veszi.*
-Uloghonma, dalathuri!
*Kiáltják szinte egyszerre, ám meglehetősen félve a bentiek, és néhány fegyveres azonnal a kapu felé, kettő pedig kifele indul. A farakhun, vagy mi pedig vigyorogva néz le a párosra odafentről.
A köznép maroknyi embere, ki odabent van, most a falnak lapul, illetve igyekszik kifelé, leszámítva azt a négy dárdást, akik hasonlóan félelemmel tekintenek a kapura, mint társaik, ám ők pár bátortalan lépést is tesznek előre, valamint hegyes botjukat a jelenésre szegezik.*
-Menni fal visszának, elő onnan sok ugrott veszedelem!
*Kiáltja az egyik, hőseink mögött három lépéssel megállapodó harcos.*
*Végül a páros bátrabbik, és vélhetően kevesebb végtag elvesztésére rábírható tagja vállalja a dicső feladatot. Persze elhangzik, hogy azért nem olyan biztosak ebben, Jorrih mégis a tűzbe teszi a kezét eme megoldásért, így pedig a hatás sem maradhat el. Némi furcsa bizsergés és kellemes meleg után surrogó fehérség kerekedik a kalóz előtt jó másfél méterrel, mely boltíves, hosszúkás alakot ölt. Valamiféle kapu lehet ez, főleg, ha az ember az enyhe befele szivárgó szellőt is számításba veszi.*
-Uloghonma, dalathuri!
*Kiáltják szinte egyszerre, ám meglehetősen félve a bentiek, és néhány fegyveres azonnal a kapu felé, kettő pedig kifele indul. A farakhun, vagy mi pedig vigyorogva néz le a párosra odafentről.
A köznép maroknyi embere, ki odabent van, most a falnak lapul, illetve igyekszik kifelé, leszámítva azt a négy dárdást, akik hasonlóan félelemmel tekintenek a kapura, mint társaik, ám ők pár bátortalan lépést is tesznek előre, valamint hegyes botjukat a jelenésre szegezik.*
-Menni fal visszának, elő onnan sok ugrott veszedelem!
*Kiáltja az egyik, hőseink mögött három lépéssel megállapodó harcos.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-07-18 19:20:16
Üzenet elküldve: 2017-07-18 19:20:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
* Velnora könnyedén kezeli a témát, mire Jorrih vigyorog, majd röhög - fogjuk rá -, valami "áááhrg!" hangzásút. Ezután fuldoklik egy kicsit egy hirtelen rátörő köhögésrohamtól, csak utána kezdi figyelni a jeleket, na meg a nő szava járását - s még inkább a tetteit. A csók részben megtörténik, bár nem úgy, ahogy azt a kapitány várta volna. Úgyhogy erősen figyelve egyensúlyozására, lép kettőt hátra és megszólal. *
- Erre később mé' visszatérün'! * Jegyzi meg szúrós tekintettel, aztán megpróbálja a kézjelet, ami elméletileg csinál valamit, ami nekik lehet, hogy jó, vagy rossz. Aztán pedig még kettőt hátralép, mert valós félelme van azzal kapcsolatban, hogy a semmiből a fejére esik egy óriási kő, vagy hasonlók. Minden mást annak függvényében tesz, hogy mi a hatás - vagy épp, hogy van-e hatás. *
* Velnora könnyedén kezeli a témát, mire Jorrih vigyorog, majd röhög - fogjuk rá -, valami "áááhrg!" hangzásút. Ezután fuldoklik egy kicsit egy hirtelen rátörő köhögésrohamtól, csak utána kezdi figyelni a jeleket, na meg a nő szava járását - s még inkább a tetteit. A csók részben megtörténik, bár nem úgy, ahogy azt a kapitány várta volna. Úgyhogy erősen figyelve egyensúlyozására, lép kettőt hátra és megszólal. *
- Erre később mé' visszatérün'! * Jegyzi meg szúrós tekintettel, aztán megpróbálja a kézjelet, ami elméletileg csinál valamit, ami nekik lehet, hogy jó, vagy rossz. Aztán pedig még kettőt hátralép, mert valós félelme van azzal kapcsolatban, hogy a semmiből a fejére esik egy óriási kő, vagy hasonlók. Minden mást annak függvényében tesz, hogy mi a hatás - vagy épp, hogy van-e hatás. *
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-07-09 23:16:52
Üzenet elküldve: 2017-07-09 23:16:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
*Jorrih kijelenti az egyértelműt, aminek fényében az is kérdéses, hogy Velnora miért tagadja a saját szakmáját. Létezik a tolvajok - ide értve a hajós tolvajokat is - között tolvajbecsület, bár számos érv szól amellett, hogy ne tudjon róla a féllábú, így nem korrigál, és csak belemegy a játékba.*
-Talán, lehet. Fátylat rá.
*Az erőszak kapcsán nem tesz megjegyzést, a figyelmét a továbbiakban már csak a jelek kötik le, egész addig, amíg a fickó elő nem áll az alkujával. Bár Velnora sejti, hogy a csókot nem egészen úgy gondolja a másik, ahogyan a tolvaj szeretné, hogy gondolja, mégis igyekszik túljárni az eszén. Csókolt ő már meg rosszabbakat is, ez is a szakmájával jár, így nem okozna neki szenvedélyesebb fajta sem problémát, mégis kedvét leli abban, hogy nem adja meg azt, amire a másik vágyik.*
-Rendben.
*Nyújtja a pracliját amolyan kereskedősen, hogy kézfogással pecsételjék meg az alkut, s ha és amikor megszoríthatja Jorrih kezét, közelebb lép hozzá, bal mutatóujjával a szakállas állat gyengén, de ellentmondást nem tűrően elfordítja a kalóz fejét és az arcára nyom egy csókot.*
-Tiéd a terep.
*Mondja, miközben elhátrál tőle jó két lépést, részben a további követelőzést, részben a kézmozdulatok okozta jelenségek elkerülése érdekében.*
*Jorrih kijelenti az egyértelműt, aminek fényében az is kérdéses, hogy Velnora miért tagadja a saját szakmáját. Létezik a tolvajok - ide értve a hajós tolvajokat is - között tolvajbecsület, bár számos érv szól amellett, hogy ne tudjon róla a féllábú, így nem korrigál, és csak belemegy a játékba.*
-Talán, lehet. Fátylat rá.
*Az erőszak kapcsán nem tesz megjegyzést, a figyelmét a továbbiakban már csak a jelek kötik le, egész addig, amíg a fickó elő nem áll az alkujával. Bár Velnora sejti, hogy a csókot nem egészen úgy gondolja a másik, ahogyan a tolvaj szeretné, hogy gondolja, mégis igyekszik túljárni az eszén. Csókolt ő már meg rosszabbakat is, ez is a szakmájával jár, így nem okozna neki szenvedélyesebb fajta sem problémát, mégis kedvét leli abban, hogy nem adja meg azt, amire a másik vágyik.*
-Rendben.
*Nyújtja a pracliját amolyan kereskedősen, hogy kézfogással pecsételjék meg az alkut, s ha és amikor megszoríthatja Jorrih kezét, közelebb lép hozzá, bal mutatóujjával a szakállas állat gyengén, de ellentmondást nem tűrően elfordítja a kalóz fejét és az arcára nyom egy csókot.*
-Tiéd a terep.
*Mondja, miközben elhátrál tőle jó két lépést, részben a további követelőzést, részben a kézmozdulatok okozta jelenségek elkerülése érdekében.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-07-05 21:34:04
Üzenet elküldve: 2017-07-05 21:34:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
// A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz! //
* Talán ő is elgondolkodna, hogy mit mondjon, ha piti kis tolvaj lenne. Igaz, hogy nagy valószínűséggel nem látják többé egymást, ha kikerülnek innen - már, ha kikerülnek, ha meg nem, akkor kénytelenek lesznek megkedvelni egymás társaságát -, de egy tolvaj azért nem biztos, hogy a legmegbízhatóbb tagja még egy időközi kalandorcsapatnak sem. Talán jobban is teszi, hogy kereskedőt hazudik, noha Jorrih jelenlegi állapotából adódóan valószínűleg arra is ugyanez lenne a reakciója. Mégpedig: hangosan felröhög a foglalkozás hallatán. Olyannyira, hogy egy pillanatig még azt is elfelejti, hogy ő sem kalóz már, így hát ekként mutatkozik be. *
- Nohát, én meg kalózkapitány vagyok! * Röhög tovább, de aztán magyarázatot is a lánynak. * Lehet, hogy ki is fosztottalak már téged egyszer-kétszer! * Az igazat megvallva ez erősen kétséges. Az megesik, hogy egyszer kifoszt valakit az ember, de hogy kétszer... Ha túl is élik az elsőt, senkinek nem lehet akkora balszerencséje, hogy kétszer ugyanaz a kalóz csapjon le a rakományára. Ezt mondjuk megjegyezhetné a sors, ha egyszer kikerülnek a Bálnáról, mert tényleg nem lenne túl szerencsés, ha szabadulásuk után ismét ide vetődnének - mint ahogy azt Jorrih állította kalandjuk elején. Visszatérve a tárgyhoz: ha mégis megcsáklyázta volna kétszer is a szerencsétlent a drágalátos kapitányunk, az még valószínűtlenebb, hogy még mindig élne. Esetleg nyomorúságos körülmények között rabszolgaként és vagy útszéli lotyóként valami lebuj előtt. Mondjuk ez még csak nincs is kizárva, hisz' bárki hazudhatja, hogy ő kereskedő. Ezt a témát Jorrih persze sokkal egyszerűbben megoldja a maga részéről. *
- Ez esetben részvétem, ha valamelyik matróz megkúrt egyszer-kétszer. * Nevet fel ismét. Az utóbbi percekben rendkívül jó kedve támad, így bármin jól el tud szórakozni. Így azon is, amikor Velnora megáll a szőnyegnél és felhívja figyelmét a kézjelek hiányosságára. Ha még egy kicsit ivott volna, talán egyből végigpróbálná az összeset, de maradt még annyi gondolkodásra szánt agysejtje, hogy miután látta Grubekék paroláját, semmi kedve kockára tenni a saját életét. *
- Nem én! Nem láttad, milyen iszonyú dolgok voltak itt az előbb is?! * Röviden elgondolkodik, majd hirtelen felemeli mutatóujját, ezzel egyébként földre ejtve az immár majdnem teljesen üres üveget. Arra nem gondol, hogy ezzel talán aktivál egy másik kézjelet, amihez csak a mutatóujja kell - azért remélhetőleg nem fog rájuk zuhanni emiatt valami óriási szikla. *
- Illetőleg... * Ennél a résznél keresztbe áll a szeme és megáll egy pillanatig. Eltűnődik, hogy folytassa a beszédet vagy ne kísértse a rókát, mely talán megpróbál majd feljönni a torkán. * Egy csókér' kipróbálom kegyednek. * Próbál üzletet kötni a nővel, mert akármennyire is részeg, nem fogja kockáztatni az életét. Vagy, ha már fogja, akkor legyen érte némi jutalom is! *
// A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz! //
* Talán ő is elgondolkodna, hogy mit mondjon, ha piti kis tolvaj lenne. Igaz, hogy nagy valószínűséggel nem látják többé egymást, ha kikerülnek innen - már, ha kikerülnek, ha meg nem, akkor kénytelenek lesznek megkedvelni egymás társaságát -, de egy tolvaj azért nem biztos, hogy a legmegbízhatóbb tagja még egy időközi kalandorcsapatnak sem. Talán jobban is teszi, hogy kereskedőt hazudik, noha Jorrih jelenlegi állapotából adódóan valószínűleg arra is ugyanez lenne a reakciója. Mégpedig: hangosan felröhög a foglalkozás hallatán. Olyannyira, hogy egy pillanatig még azt is elfelejti, hogy ő sem kalóz már, így hát ekként mutatkozik be. *
- Nohát, én meg kalózkapitány vagyok! * Röhög tovább, de aztán magyarázatot is a lánynak. * Lehet, hogy ki is fosztottalak már téged egyszer-kétszer! * Az igazat megvallva ez erősen kétséges. Az megesik, hogy egyszer kifoszt valakit az ember, de hogy kétszer... Ha túl is élik az elsőt, senkinek nem lehet akkora balszerencséje, hogy kétszer ugyanaz a kalóz csapjon le a rakományára. Ezt mondjuk megjegyezhetné a sors, ha egyszer kikerülnek a Bálnáról, mert tényleg nem lenne túl szerencsés, ha szabadulásuk után ismét ide vetődnének - mint ahogy azt Jorrih állította kalandjuk elején. Visszatérve a tárgyhoz: ha mégis megcsáklyázta volna kétszer is a szerencsétlent a drágalátos kapitányunk, az még valószínűtlenebb, hogy még mindig élne. Esetleg nyomorúságos körülmények között rabszolgaként és vagy útszéli lotyóként valami lebuj előtt. Mondjuk ez még csak nincs is kizárva, hisz' bárki hazudhatja, hogy ő kereskedő. Ezt a témát Jorrih persze sokkal egyszerűbben megoldja a maga részéről. *
- Ez esetben részvétem, ha valamelyik matróz megkúrt egyszer-kétszer. * Nevet fel ismét. Az utóbbi percekben rendkívül jó kedve támad, így bármin jól el tud szórakozni. Így azon is, amikor Velnora megáll a szőnyegnél és felhívja figyelmét a kézjelek hiányosságára. Ha még egy kicsit ivott volna, talán egyből végigpróbálná az összeset, de maradt még annyi gondolkodásra szánt agysejtje, hogy miután látta Grubekék paroláját, semmi kedve kockára tenni a saját életét. *
- Nem én! Nem láttad, milyen iszonyú dolgok voltak itt az előbb is?! * Röviden elgondolkodik, majd hirtelen felemeli mutatóujját, ezzel egyébként földre ejtve az immár majdnem teljesen üres üveget. Arra nem gondol, hogy ezzel talán aktivál egy másik kézjelet, amihez csak a mutatóujja kell - azért remélhetőleg nem fog rájuk zuhanni emiatt valami óriási szikla. *
- Illetőleg... * Ennél a résznél keresztbe áll a szeme és megáll egy pillanatig. Eltűnődik, hogy folytassa a beszédet vagy ne kísértse a rókát, mely talán megpróbál majd feljönni a torkán. * Egy csókér' kipróbálom kegyednek. * Próbál üzletet kötni a nővel, mert akármennyire is részeg, nem fogja kockáztatni az életét. Vagy, ha már fogja, akkor legyen érte némi jutalom is! *
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-07-02 10:20:44
Üzenet elküldve: 2017-07-02 10:20:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
*Jorrih kérdése igencsak felkészületlenül éri a lányt. Általában erre van valami előre kitalált frappáns válasza, most azonban kisebb gondja is nagyobb annál, mint, hogy hihető hazugságokat fabrikáljon. Azt viszont mégsem mondhatja, hogy tolvaj, így a munkájának ezen részét csendben elhallgatja, és inkább a másik felét emeli ki.*
-Kereskedő vagyok.
*Hazudja egész nyugodtan, mígnem egészen világossá válik előtte, hogy a sátorban nincs semmiféle kapu. A következő hirtelen támadt felismerés az az, hogy a kelleténél sokkal gyorsabban közeledik a földhöz, és hogy ösztönszerűen nyúl maga elé, hogy arca helyett kezével tompítsa az esést. A szép mintás szőnyeg - amit minden bizonnyal a vénlányok szőttek - furcsa jelekkel büszkélkedhet, Velnora pedig fel véli ismerni rajta a két parolázó kézmozdulatait, meg a szörnynél látott jeleket. Nem számít lényegi információra egy szőnyegtől, de körbe futtatja rajta a tekintetét, ekkor viszont feltűnik neki, hogy itt egyel több van, mint amit odafent láthattak. Nem kombinálja túl a lány a dolgot, mégis egész egyszerű következtetésre jut. Ha valami nyilvánosan nem létezik, valójában meg igen, akkor biztos az kell neki. Ez amolyan szakmai ártalom. Legalábbis a kissé kleptomániás lány eként vélekedik. Ekkorra már két lábon áll a lány, és a kalózhoz fordul, fájdalmas tekintettel lódít a képébe.*
-Ki kellene próbálnunk azt a jelet. De nekem nagyon fáj a kezem, most estem rá.
*Fel is tartja kissé remegő ujjait; mintha éppen szilánkosra tört volna, úgy tartja maga előtt. Hogy melyik jelről van szó, azt még nem tisztázta, kérdés esetén szívesen rábök, persze szigorúan fájdalomtól reszkető ujjal.*
*Jorrih kérdése igencsak felkészületlenül éri a lányt. Általában erre van valami előre kitalált frappáns válasza, most azonban kisebb gondja is nagyobb annál, mint, hogy hihető hazugságokat fabrikáljon. Azt viszont mégsem mondhatja, hogy tolvaj, így a munkájának ezen részét csendben elhallgatja, és inkább a másik felét emeli ki.*
-Kereskedő vagyok.
*Hazudja egész nyugodtan, mígnem egészen világossá válik előtte, hogy a sátorban nincs semmiféle kapu. A következő hirtelen támadt felismerés az az, hogy a kelleténél sokkal gyorsabban közeledik a földhöz, és hogy ösztönszerűen nyúl maga elé, hogy arca helyett kezével tompítsa az esést. A szép mintás szőnyeg - amit minden bizonnyal a vénlányok szőttek - furcsa jelekkel büszkélkedhet, Velnora pedig fel véli ismerni rajta a két parolázó kézmozdulatait, meg a szörnynél látott jeleket. Nem számít lényegi információra egy szőnyegtől, de körbe futtatja rajta a tekintetét, ekkor viszont feltűnik neki, hogy itt egyel több van, mint amit odafent láthattak. Nem kombinálja túl a lány a dolgot, mégis egész egyszerű következtetésre jut. Ha valami nyilvánosan nem létezik, valójában meg igen, akkor biztos az kell neki. Ez amolyan szakmai ártalom. Legalábbis a kissé kleptomániás lány eként vélekedik. Ekkorra már két lábon áll a lány, és a kalózhoz fordul, fájdalmas tekintettel lódít a képébe.*
-Ki kellene próbálnunk azt a jelet. De nekem nagyon fáj a kezem, most estem rá.
*Fel is tartja kissé remegő ujjait; mintha éppen szilánkosra tört volna, úgy tartja maga előtt. Hogy melyik jelről van szó, azt még nem tisztázta, kérdés esetén szívesen rábök, persze szigorúan fájdalomtól reszkető ujjal.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-29 20:23:07
Üzenet elküldve: 2017-06-29 20:23:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
*A törzsfőnök kissé furcsán néz a Velnora által mutatott irányba.*
-Értem hát, küldetek érte.
*Mondja, és elindul, hogy harcosaival foglalkozzon, míg a részeges páros a sátorba jut, ahol láthatják, hogy az égi "farakhun, vagy mi" farka a tűzbe lóg, kapu azonban nincsen egy sem. Páran mulatoznak, az öregasszonyok pedig most már két simát horgolnak egy-egy fordított között, habár kissé élénkebben sutyorognak. A kapunak azonban semmi nyoma, és így részegen sokat nem is tudhatnak meg róla. Kicsit bentebb Velnora újra megbotlik, ezúttal arccal a szőnyegbe, melyen a parola kézjelei vannak, és bizony ekkor, ilyen közelről szemlélve látható, hogy mindegyik kézjel megvan odafent a szörnynél is. Kivéve egyet, a "Közé-" ahogyan Jorrih is mondta.
Eközben Udra kellemesen elbeszélget egyoldalúan társalgó partnereivel. Ugyanazt az unalmas választ adják az árnyak ismét, nagyon, nagyon gonoszul kavarognak. Udra érezheti ugyanakkor, hogy valamire még mindig várnak, egy óvatlan mozdulatra, egy rossz szóra, ami után végre kitörhetnek szeme sarkából, aztán felzabálhatják őt, és az egész világot vele együtt. A dobozból tehát nem eszik, így megkíméli magát az étek negyedrangúságától, azonban egy jövőbeni éhségtől nem. Helyette inkább feltépi az ajtót.
Odaát csillogó, fehér márványos palotába lép ki, előtte hosszú, fehér tógákba öltözött népek, hajuk mind aranyfény ragyog, míg szemük szürke. Az ég kék az árkádos csarnokba pedig hűs, illatos szellő tódul.*
-Oh, hadvezér. Thyliux vagyok.
*Hajt enyhén fejet előtte az egyik ilyen alak.*
-Nem mertük megzavarni álmotokat, úgy látom éppen időben jössz, és remélem Ősi Társaid is veled tartanak. Nagy bajban vagyunk, a freameiak megtámadtak minket, siess kérlek a látó-terembe, ha nincs egyéb kívánságod!
*Invitálja a ránézésre nőies és férfias jegyeket egyben felvonultató alak.*
*A törzsfőnök kissé furcsán néz a Velnora által mutatott irányba.*
-Értem hát, küldetek érte.
*Mondja, és elindul, hogy harcosaival foglalkozzon, míg a részeges páros a sátorba jut, ahol láthatják, hogy az égi "farakhun, vagy mi" farka a tűzbe lóg, kapu azonban nincsen egy sem. Páran mulatoznak, az öregasszonyok pedig most már két simát horgolnak egy-egy fordított között, habár kissé élénkebben sutyorognak. A kapunak azonban semmi nyoma, és így részegen sokat nem is tudhatnak meg róla. Kicsit bentebb Velnora újra megbotlik, ezúttal arccal a szőnyegbe, melyen a parola kézjelei vannak, és bizony ekkor, ilyen közelről szemlélve látható, hogy mindegyik kézjel megvan odafent a szörnynél is. Kivéve egyet, a "Közé-" ahogyan Jorrih is mondta.
Eközben Udra kellemesen elbeszélget egyoldalúan társalgó partnereivel. Ugyanazt az unalmas választ adják az árnyak ismét, nagyon, nagyon gonoszul kavarognak. Udra érezheti ugyanakkor, hogy valamire még mindig várnak, egy óvatlan mozdulatra, egy rossz szóra, ami után végre kitörhetnek szeme sarkából, aztán felzabálhatják őt, és az egész világot vele együtt. A dobozból tehát nem eszik, így megkíméli magát az étek negyedrangúságától, azonban egy jövőbeni éhségtől nem. Helyette inkább feltépi az ajtót.
Odaát csillogó, fehér márványos palotába lép ki, előtte hosszú, fehér tógákba öltözött népek, hajuk mind aranyfény ragyog, míg szemük szürke. Az ég kék az árkádos csarnokba pedig hűs, illatos szellő tódul.*
-Oh, hadvezér. Thyliux vagyok.
*Hajt enyhén fejet előtte az egyik ilyen alak.*
-Nem mertük megzavarni álmotokat, úgy látom éppen időben jössz, és remélem Ősi Társaid is veled tartanak. Nagy bajban vagyunk, a freameiak megtámadtak minket, siess kérlek a látó-terembe, ha nincs egyéb kívánságod!
*Invitálja a ránézésre nőies és férfias jegyeket egyben felvonultató alak.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-24 21:01:47
Üzenet elküldve: 2017-06-24 21:01:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
* Kicsit kihúzza magát, mikor meghallja a nő elismerő szavait, aztán mikor amaz nadrágja aljánál kezd el matatni, eszébe jut felsegíteni is őt. Nyújtja hát kezét és fel is húzza, ezúttal nem próbálva meg átölelni, vagy egyéb tetteket elkövetni vele; egyszerűen felsegíti, mint holmi lovag. Jorrih sem a régi már... *
- Meg. * Aztán együtt bámulják pár másodpercig a farakhun feletti részt és immár a férfi számára sem egészen biztos, hogy ott kapu van. Azért még tartja magát az elképzeléséhez, hiszen nem akar hülyének tűnni Velnora előtt. *
- Ott van fölötte, ott... Közé- * Aztán a bentről érkező zajok miatt kénytelen félbeszakítania a mondandóját. Mindegy is, így legalább még pár percig azt hiszik talán mindketten, hogy van ott fent valami. *
- Át? * Vonja fel szemöldökét a Kapitány, majd egyből utána bólogatni kezd. *
- Ja, persze, át! Értem-értem... * Ezután átadja a terepet Velnorának, aki rendkívül összeszedett mondatokban magyarázza el az igazi sámánnak, hogy merre van csapatuk harmadik tagja. *
- Igen, arra van. * Bólogat végül hevesen, mikor arra kerül a szó, hogy hová tűnt a törpe. Ő ugyan nem látta, de a nő biztosan tudja, úgyhogy igazat ad neki, nehogy a végén még azzal vádolják meg őket, hogy eltűntettek egy törpe harcost, vagy ilyesmi.
Ez remélhetőleg lefoglalja a sámánt egy kis ideig, így lehetőségük van egymás társaságát élvezni. Na, de még hogy?! Vigyorogva nyugtázza Velnora szavait. Nem biztos, hogy megért belőlük bármit is, de mindenesetre élvezi, hogy átkarolják és vakon követi vezetőjét, ahová vezeti. *
- Énö... Menjünk! * Dönt végül, azzal el is indul a sátorba, hogy megkeresse a kaput, amin átdobták a tüskés sünt, vagy tüskés egeret, vagy tudja a fene, hogy mit. Az egyetlen dolog, amit elfelejt, megosztani úti célját a hölggyel. Minden másra gondosan odafigyel. *
- Te amúgy mit csinálsz... Mármint ott... Vagy akkor, amikor nem itt, meg most vagy? * Remélhetőleg Velnora megérti a kérdést, ami amúgy arra vonatkozik, hogy mit dolgozik, vagy épp nem dolgozik amúgy, ezen a furcsa és képlékeny valóságon túl, vagy kívül. *
* Kicsit kihúzza magát, mikor meghallja a nő elismerő szavait, aztán mikor amaz nadrágja aljánál kezd el matatni, eszébe jut felsegíteni is őt. Nyújtja hát kezét és fel is húzza, ezúttal nem próbálva meg átölelni, vagy egyéb tetteket elkövetni vele; egyszerűen felsegíti, mint holmi lovag. Jorrih sem a régi már... *
- Meg. * Aztán együtt bámulják pár másodpercig a farakhun feletti részt és immár a férfi számára sem egészen biztos, hogy ott kapu van. Azért még tartja magát az elképzeléséhez, hiszen nem akar hülyének tűnni Velnora előtt. *
- Ott van fölötte, ott... Közé- * Aztán a bentről érkező zajok miatt kénytelen félbeszakítania a mondandóját. Mindegy is, így legalább még pár percig azt hiszik talán mindketten, hogy van ott fent valami. *
- Át? * Vonja fel szemöldökét a Kapitány, majd egyből utána bólogatni kezd. *
- Ja, persze, át! Értem-értem... * Ezután átadja a terepet Velnorának, aki rendkívül összeszedett mondatokban magyarázza el az igazi sámánnak, hogy merre van csapatuk harmadik tagja. *
- Igen, arra van. * Bólogat végül hevesen, mikor arra kerül a szó, hogy hová tűnt a törpe. Ő ugyan nem látta, de a nő biztosan tudja, úgyhogy igazat ad neki, nehogy a végén még azzal vádolják meg őket, hogy eltűntettek egy törpe harcost, vagy ilyesmi.
Ez remélhetőleg lefoglalja a sámánt egy kis ideig, így lehetőségük van egymás társaságát élvezni. Na, de még hogy?! Vigyorogva nyugtázza Velnora szavait. Nem biztos, hogy megért belőlük bármit is, de mindenesetre élvezi, hogy átkarolják és vakon követi vezetőjét, ahová vezeti. *
- Énö... Menjünk! * Dönt végül, azzal el is indul a sátorba, hogy megkeresse a kaput, amin átdobták a tüskés sünt, vagy tüskés egeret, vagy tudja a fene, hogy mit. Az egyetlen dolog, amit elfelejt, megosztani úti célját a hölggyel. Minden másra gondosan odafigyel. *
- Te amúgy mit csinálsz... Mármint ott... Vagy akkor, amikor nem itt, meg most vagy? * Remélhetőleg Velnora megérti a kérdést, ami amúgy arra vonatkozik, hogy mit dolgozik, vagy épp nem dolgozik amúgy, ezen a furcsa és képlékeny valóságon túl, vagy kívül. *
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-22 10:54:46
Üzenet elküldve: 2017-06-22 10:54:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz.//
*Feláll, hogy leporolja magát, majd körbe is néz merre van. Nem sok változatosság az előbbiekhez képest.*
- Gyërünk már embër... erőltësd mëg magäd... *Mondja a semmibe fennhangon, s a plafon felé néz, kezeit kicsit széttárja, majd lassan ingatja is a fejét. ~Remek... egyedül... megint. Mennyi idő lehet még a három kicseszett napból?~ Gondolkodik, megmasszírozza halántékát erre, s a szemeit is becsukja, hogy legalább addig ne lássa a fekete szörnyeket maga körül.*
- Mióta is vägyunk ëgyütt? *Kérdezi feléjük szólva, majd lassan kinyitja a szemét.* Már ëgy idejë... Mi lënne, hä csak elmöndanátok mi ä fräncot akärtok, bäbáim, he...? *Tárja szét kicsit a kezét, majd várja a válaszukat. Nem számít rá, hogy bármelyikük is szólni fog hozzá. Mindenesetre azért tesz egy pár goromba kézmozdulatot az irányukba. Ezt úgy valósítja meg, hogy míg ő maga előre néz, addig oldalra mutogat, mert a kis rohadékok még mindég nem akarnak elé állni.
Elindul, hogy felfedezze a beugrót. A feliratot elolvasva, s értelmezve felvonja fél szemöldökét. ~Ezzel az erővel tehénlepényt is írhattatok volna...~ Húzza el a száját és úgy dönt, hogy hozzá sem ér ahhoz a holmihoz. Eleget evett az aludttejből és száraz kenyérből egy csúfos vereséggel ezelőtt... vagy kettővel. Nem tudja a "feltámadás" az ő energiáit zabálja, vagy azét, aki elvégzi rajta, de ha farkas éhes lenne sem zabálna abból a szarból. Halkan felhorkan és tovább áll az ajtó felé.*
- Nyomässad, sëggfej... *Azzal szélesre tárja az ajtót, ha tudja, hogy lehetőleg azonnal átessen még egy nevetséges valóságba, s magára zúdítsa annak minden ocsmányságát.*
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz.//
*Feláll, hogy leporolja magát, majd körbe is néz merre van. Nem sok változatosság az előbbiekhez képest.*
- Gyërünk már embër... erőltësd mëg magäd... *Mondja a semmibe fennhangon, s a plafon felé néz, kezeit kicsit széttárja, majd lassan ingatja is a fejét. ~Remek... egyedül... megint. Mennyi idő lehet még a három kicseszett napból?~ Gondolkodik, megmasszírozza halántékát erre, s a szemeit is becsukja, hogy legalább addig ne lássa a fekete szörnyeket maga körül.*
- Mióta is vägyunk ëgyütt? *Kérdezi feléjük szólva, majd lassan kinyitja a szemét.* Már ëgy idejë... Mi lënne, hä csak elmöndanátok mi ä fräncot akärtok, bäbáim, he...? *Tárja szét kicsit a kezét, majd várja a válaszukat. Nem számít rá, hogy bármelyikük is szólni fog hozzá. Mindenesetre azért tesz egy pár goromba kézmozdulatot az irányukba. Ezt úgy valósítja meg, hogy míg ő maga előre néz, addig oldalra mutogat, mert a kis rohadékok még mindég nem akarnak elé állni.
Elindul, hogy felfedezze a beugrót. A feliratot elolvasva, s értelmezve felvonja fél szemöldökét. ~Ezzel az erővel tehénlepényt is írhattatok volna...~ Húzza el a száját és úgy dönt, hogy hozzá sem ér ahhoz a holmihoz. Eleget evett az aludttejből és száraz kenyérből egy csúfos vereséggel ezelőtt... vagy kettővel. Nem tudja a "feltámadás" az ő energiáit zabálja, vagy azét, aki elvégzi rajta, de ha farkas éhes lenne sem zabálna abból a szarból. Halkan felhorkan és tovább áll az ajtó felé.*
- Nyomässad, sëggfej... *Azzal szélesre tárja az ajtót, ha tudja, hogy lehetőleg azonnal átessen még egy nevetséges valóságba, s magára zúdítsa annak minden ocsmányságát.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-22 10:06:12
Üzenet elküldve: 2017-06-22 10:06:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
*Lassan kezd Velnora is meggyőződni arról, hogy az az izé nem akarja miszlikbe aprítani őt a pengeéles fogaival - a rémült ember fantáziája néha megbokrosodik -, így közel áthatolhatatlan védelmét leeresztvén felel Jorrihnak és a szagának.*
-Mondtad.
*Vágja rá a tömény okozta hirtelen támadt rosszullét nyomán megjelenő agresszióval a hangjában.*
-Persze.
*A szeme még kicsit két felé áll, és habár ez talán rövidesen javulni fog, a világ észlelésében fennálló néhány tizedmásodperces késés tartósságára lehet számítnai. Már ha lehet itt tizedmásodpercekről, időről vagy világról és észlelésről beszélni.*
~Rémálom.~
*Nyugtázza a dolgot, és ennek hamis tudatában megkísérel felállni a földről, hogy szemügyre vehesse azt a kaput a lény feje fölött. Elsőre bár nem sikerül, s néhány centiméterről újra visszahuppan a földre, amitől a sajgó fenekébe újra belenyilall a fájdalom, másodjára már elismeri a vereséget, és segítségért nyúl. Legyen az a kalóz keze, vagy a nadrágszára, valamiben megkapaszkokdik, és két lábra áll, ez idő alatt pedig volt alkalma felmérni a farakhun vagy farakhunja fölötti légteret.*
-Afölött hol?
*Alig hogy elhangzik a kérdés, bentről az felhangzik vagy valami csatakiáltás, vagy a törzs diadala, vagy bármi egyéb, teljesen mindegy. Ami nem mindegy, hogy eztán a sátor teljes népe kiözönlik. A sámán talán az egyetlen arc, akit megismer a lány, ezen az is segít, hogy az megszólítja hármukat - legalábbis Velnora ekkor még így véli - és a diadalukkal büszkélkedik.*
-J-jó. Oké.
*Felel, ismét azon tudás hiányában, hogy a beleegyezése ahhoz sem szükségeltetik, hogy közönség előtt megerőszakolják.*
-De mi-
*Tenné fel a kérdést a sámánnak, mikor ráeszmél, hogy a válasza jó eséllyel nem vinné előrébb az ügyüket, így elharapja a kérdést, és inkább megválaszolja a feltett kérdést.*
-Itt me-
*Fordul oldalra, és bök a hüvelykujjával maga mögé oda, ahol Grubeket hiszi, majd mikor sikerül a látottakat, vagyis annak hiányát feldolgozni, helyesbít.*
-Mármint, arra.
*Rendületlenül mutat az ujja az előbb megjelölt irányba, bár jó eséllyel pont nem arra van a törpe. Ha a sámán nem vonul arrébb, úgy Velnora veszi a kezébe az irányítást, belekarol Jorrihba - egyikőjüknek sem árt most túlzottan a támasz -, és picit arrébb húzza.*
-Mibe dobták be? Ott bent van!
*Csak remélni tudná, hogy a féllábú érti, miről beszél a lány, de most még erre sem kerül sor, hisz meg sem fordul a fejében, hogy a felkiáltó mondatnak hiányzik a tárgya.*
-Gondolom.
*Teszi hozzá egy picit kevésbé lelkesen, majd tovább is vonszolja a partnerét oda, ahonnan az imént kicsörtetett a had.*
*Lassan kezd Velnora is meggyőződni arról, hogy az az izé nem akarja miszlikbe aprítani őt a pengeéles fogaival - a rémült ember fantáziája néha megbokrosodik -, így közel áthatolhatatlan védelmét leeresztvén felel Jorrihnak és a szagának.*
-Mondtad.
*Vágja rá a tömény okozta hirtelen támadt rosszullét nyomán megjelenő agresszióval a hangjában.*
-Persze.
*A szeme még kicsit két felé áll, és habár ez talán rövidesen javulni fog, a világ észlelésében fennálló néhány tizedmásodperces késés tartósságára lehet számítnai. Már ha lehet itt tizedmásodpercekről, időről vagy világról és észlelésről beszélni.*
~Rémálom.~
*Nyugtázza a dolgot, és ennek hamis tudatában megkísérel felállni a földről, hogy szemügyre vehesse azt a kaput a lény feje fölött. Elsőre bár nem sikerül, s néhány centiméterről újra visszahuppan a földre, amitől a sajgó fenekébe újra belenyilall a fájdalom, másodjára már elismeri a vereséget, és segítségért nyúl. Legyen az a kalóz keze, vagy a nadrágszára, valamiben megkapaszkokdik, és két lábra áll, ez idő alatt pedig volt alkalma felmérni a farakhun vagy farakhunja fölötti légteret.*
-Afölött hol?
*Alig hogy elhangzik a kérdés, bentről az felhangzik vagy valami csatakiáltás, vagy a törzs diadala, vagy bármi egyéb, teljesen mindegy. Ami nem mindegy, hogy eztán a sátor teljes népe kiözönlik. A sámán talán az egyetlen arc, akit megismer a lány, ezen az is segít, hogy az megszólítja hármukat - legalábbis Velnora ekkor még így véli - és a diadalukkal büszkélkedik.*
-J-jó. Oké.
*Felel, ismét azon tudás hiányában, hogy a beleegyezése ahhoz sem szükségeltetik, hogy közönség előtt megerőszakolják.*
-De mi-
*Tenné fel a kérdést a sámánnak, mikor ráeszmél, hogy a válasza jó eséllyel nem vinné előrébb az ügyüket, így elharapja a kérdést, és inkább megválaszolja a feltett kérdést.*
-Itt me-
*Fordul oldalra, és bök a hüvelykujjával maga mögé oda, ahol Grubeket hiszi, majd mikor sikerül a látottakat, vagyis annak hiányát feldolgozni, helyesbít.*
-Mármint, arra.
*Rendületlenül mutat az ujja az előbb megjelölt irányba, bár jó eséllyel pont nem arra van a törpe. Ha a sámán nem vonul arrébb, úgy Velnora veszi a kezébe az irányítást, belekarol Jorrihba - egyikőjüknek sem árt most túlzottan a támasz -, és picit arrébb húzza.*
-Mibe dobták be? Ott bent van!
*Csak remélni tudná, hogy a féllábú érti, miről beszél a lány, de most még erre sem kerül sor, hisz meg sem fordul a fejében, hogy a felkiáltó mondatnak hiányzik a tárgya.*
-Gondolom.
*Teszi hozzá egy picit kevésbé lelkesen, majd tovább is vonszolja a partnerét oda, ahonnan az imént kicsörtetett a had.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-21 15:51:10
Üzenet elküldve: 2017-06-21 15:51:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
*A farakhun tényleg nem közeledik, magasztosan villogtatja szemét, és úgy tűnik leginkább azokat vizslatja, akik látják őt. A párosra veti vérben forgó szemét, majd egy-egy pillanatra lekapja róluk. Sejthetően ekkor az igazi sámánt figyeli. Jorrih felvetése nem áll messze a valóságtól, ugyanakkor mind ő, mind Velnora láthatják, hogy bizony ott nincs semmilyen konkrét kapu. Közben diadalüvöltés tör fel bentről, hamar végezhettek a sün-démonnal, és a farakhun eddig szabad kezére is hamar visszakerül a lánc. Harcosok tódulnak ki, a forgatagban pedig senki sem veszi észre, hogy Grubek elemel egy üveg itókát, és most az egyszer csendben elillan a lépcső irányába, melyen lejöttek.*
-Általhajítottuk a Világ Kapuján ama fertelmet. Dicső harcosaink most örömtáncot járnak.
*Tárja szét karjait vidáman, ahogyan a háttérben a harcban le nem iztadt egység tagjai most igyekeznek magukra fagyasztani a verítéket egy kis ugrálós tánccal, mint amilyet idejövetelükkor is láttak, csak ez ugye nyilvánvalóan egy másik ugrálós-rikoltozós előadás.*
-Nos hát, folytathatjuk hamarosan a parolát, merre van harcosotok, a Wejibok Ökle?
*Igyekszik nyájas titulust adni Grubeknek, míg a két részegre mereszti sanda tekintetét.
Közben Udra felfedezvén új, igen hasznos könyökeit észreveheti, hogy egy újabb folyosón van, csak itt fent van az egyik ajtó a plafonon. Van ám egy beugró is. Benne egy láda, rajta a felirat "Kétszarsült" vagy valami olyasmi, benne pedig két nagy vastag, szinte kisasztalnyi, bitang száraz kenyérszeletnek tűnő valami. Ehetőnek tűnik. Persze a sötét alakok csak izgatottan várják, hogy Udra bele fog-e harapni, és néha kavarognak egy kicsit.
A beugrón túl pedig egy újabb ajtó, ahogyan azt már megszokhatta a rutinos valóságok közötti utazó.*
*A farakhun tényleg nem közeledik, magasztosan villogtatja szemét, és úgy tűnik leginkább azokat vizslatja, akik látják őt. A párosra veti vérben forgó szemét, majd egy-egy pillanatra lekapja róluk. Sejthetően ekkor az igazi sámánt figyeli. Jorrih felvetése nem áll messze a valóságtól, ugyanakkor mind ő, mind Velnora láthatják, hogy bizony ott nincs semmilyen konkrét kapu. Közben diadalüvöltés tör fel bentről, hamar végezhettek a sün-démonnal, és a farakhun eddig szabad kezére is hamar visszakerül a lánc. Harcosok tódulnak ki, a forgatagban pedig senki sem veszi észre, hogy Grubek elemel egy üveg itókát, és most az egyszer csendben elillan a lépcső irányába, melyen lejöttek.*
-Általhajítottuk a Világ Kapuján ama fertelmet. Dicső harcosaink most örömtáncot járnak.
*Tárja szét karjait vidáman, ahogyan a háttérben a harcban le nem iztadt egység tagjai most igyekeznek magukra fagyasztani a verítéket egy kis ugrálós tánccal, mint amilyet idejövetelükkor is láttak, csak ez ugye nyilvánvalóan egy másik ugrálós-rikoltozós előadás.*
-Nos hát, folytathatjuk hamarosan a parolát, merre van harcosotok, a Wejibok Ökle?
*Igyekszik nyájas titulust adni Grubeknek, míg a két részegre mereszti sanda tekintetét.
Közben Udra felfedezvén új, igen hasznos könyökeit észreveheti, hogy egy újabb folyosón van, csak itt fent van az egyik ajtó a plafonon. Van ám egy beugró is. Benne egy láda, rajta a felirat "Kétszarsült" vagy valami olyasmi, benne pedig két nagy vastag, szinte kisasztalnyi, bitang száraz kenyérszeletnek tűnő valami. Ehetőnek tűnik. Persze a sötét alakok csak izgatottan várják, hogy Udra bele fog-e harapni, és néha kavarognak egy kicsit.
A beugrón túl pedig egy újabb ajtó, ahogyan azt már megszokhatta a rutinos valóságok közötti utazó.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-19 19:12:38
Üzenet elküldve: 2017-06-19 19:12:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
* Döcögősen mennek a dolgok, de végül csak sikerül oda is eljutniuk, hogy Velnora is meghúzza az italt. Kalózunk közeledését ugyan nem díjazza, de így legalább hamar visszakerül a rongy a gazdájához, amibe ő egyből bele is bújik. Mégha nem is tökéletesen. Az igazat megvallva először keresztül teszi karjait és úgy próbálja meg, aztán meg mindkét kezét ugyanabba a lyukba, de végül csak sikerül valahogy. *
- Há' jó, én sem azér' mondom, csak mer' ha nem - akkor nem kell kabát. * Vonja meg vállait végezetül, majd sebesen kapja tekintetét ő is abba az irányba, amerre a hölgy. Noha a kapu még mindig szóba jöhet a lehetséges válaszok között, de elég kevés esélyt lát arra, hogy a "kaputól" ijed meg ennyire a félvér. Így hát bizonyára a farakhunra gondol. *
- Azt is mond... Mon-dat, nem... * Pár másodpercig csak némán tátog és próbálja kitalálni, hogy hogyan is kéne hangoznia a szavának. Aztán megpróbálja gyakorlatban is a legtökéletesebbnek vélt próbálkozást. * Mond-tam. * Aztán egyből folytatja a lényeggel. *
- Az a farakhun... Vagy farakhunja. Afölött van a kapu, nem? * Néz fel oda ismét, majd le a földön ücsörgőre. *
- Te má' megint ott vagy. Nem fázol ott lent?
* Döcögősen mennek a dolgok, de végül csak sikerül oda is eljutniuk, hogy Velnora is meghúzza az italt. Kalózunk közeledését ugyan nem díjazza, de így legalább hamar visszakerül a rongy a gazdájához, amibe ő egyből bele is bújik. Mégha nem is tökéletesen. Az igazat megvallva először keresztül teszi karjait és úgy próbálja meg, aztán meg mindkét kezét ugyanabba a lyukba, de végül csak sikerül valahogy. *
- Há' jó, én sem azér' mondom, csak mer' ha nem - akkor nem kell kabát. * Vonja meg vállait végezetül, majd sebesen kapja tekintetét ő is abba az irányba, amerre a hölgy. Noha a kapu még mindig szóba jöhet a lehetséges válaszok között, de elég kevés esélyt lát arra, hogy a "kaputól" ijed meg ennyire a félvér. Így hát bizonyára a farakhunra gondol. *
- Azt is mond... Mon-dat, nem... * Pár másodpercig csak némán tátog és próbálja kitalálni, hogy hogyan is kéne hangoznia a szavának. Aztán megpróbálja gyakorlatban is a legtökéletesebbnek vélt próbálkozást. * Mond-tam. * Aztán egyből folytatja a lényeggel. *
- Az a farakhun... Vagy farakhunja. Afölött van a kapu, nem? * Néz fel oda ismét, majd le a földön ücsörgőre. *
- Te má' megint ott vagy. Nem fázol ott lent?
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-15 09:16:38
Üzenet elküldve: 2017-06-15 09:16:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
*Tehát egészen nyugodtan átsétál a kapun, amit előtte nyitottak. A törzsfő meglepődésére csak vállat von. ~Ah, szóval most kellett volna harcolni...~ Gondolja, ahogy lebiggyesztett szájjal bólogat. Mert lett is volna esélye több tucat állig fegyverzett törzsi, barbár ellen. Legfeljebb a rémálmaiban. Mondhatja, hogy megrémült és a könnyebb utat választotta. Elvégre senki sem nézne rá rossz szemmel, ha elmondaná, húszon-harminc ágyékkötős férfi elől menekült, tüskékkel a seggében és lándzsákkal a fejének szegezve. ~Nem, köszönöm, inkább távozok.~
Ekkor még jó ötletnek tűnik, bár mikor már érzi a rántást a gyomrában a következő utazástól, már kicsit elbizonytalanodik. Talán harcolni kellett volna, pontosabban bele rohanni az egyik fegyverbe, mondjuk hassal, hogy sokáig szenvedjen, mielőtt kimúlik. Bár akkor is áthajították volna, az az érzése, akár így, akár úgy.
Most már mindegy. Itt van egyik rémálomból a másikba zuhanva. Mintha eddig nem ez történt volna, vagy háromszor is. ~De lehet, hogy csak kétszer...~ Gondolatban vállat von, ki számolja?
Az állába, mellkasába, könyökeibe, térdébe, satöbbi... belenyilalló fájdalom jelzi, hogy megérkezett megint valahová. Tüskék itt is vannak, meg sötét alakok is. ~Hogy a nyakuk nyúljon meg.~ Köp feléjük egy adag port. Mivel már rutinos utazó, tudja, hogy nem ússza meg ennyivel. Komoran, szem forgatva akarná felfogni az újabb áldást, de sajnos Udra nem így működik. Félelemmel kikerekedett szemmel nézi négy könyökét, két pár karját. Ajkai is szétnyílnak, undorral ittasan. Kiabáljon, hányjon? Mi haszna? Egy pár pillanatig lefagyva nézi felhorzsolt karjait, szakadt ruháját. Lassan rá veszi magát, hogy megmozgassa. Fájdalomra számít, de csak gyomorforgató ropogást hall, ahogy az ízületek rendeződnek. Látja csontjainak mozgását a bőr alatt és nem tudja lemosni képéről az undorral vegyített megdöbbenés ábrázatát.*
- Öszt... möst ezzël...? *Dadog, ahogy próbál rá jönni, mi a fenét kezdjen ezzel. Lehet vele valamit kezdeni? Úgy dönt, hogy nem. Legfeljebb annyit, hogy megszokja és használja, mintha így született volna. Ekkor érzi, hogy valami matatni kezd a hátán, talán egy beszabadult bogár, egy odatévedt hajszál csikizi, mindenesetre odanyúl reflex szerűen, hogy megvakarja és döbbenten veszi észre, hogy eléri a viszkető pontot.*
- Hátöö... hát jó... *Fél szemöldökét felvonva mered a karjára. Leereszti a karjait és igyekszik túl lendülni a dolgon. Rá is kéne jönnie, hogy hol a fenében is van, s ezért körbeforgatja a szemét, miközben feláll. A tüskék idegesítően rezegnek a hátán.*
*Tehát egészen nyugodtan átsétál a kapun, amit előtte nyitottak. A törzsfő meglepődésére csak vállat von. ~Ah, szóval most kellett volna harcolni...~ Gondolja, ahogy lebiggyesztett szájjal bólogat. Mert lett is volna esélye több tucat állig fegyverzett törzsi, barbár ellen. Legfeljebb a rémálmaiban. Mondhatja, hogy megrémült és a könnyebb utat választotta. Elvégre senki sem nézne rá rossz szemmel, ha elmondaná, húszon-harminc ágyékkötős férfi elől menekült, tüskékkel a seggében és lándzsákkal a fejének szegezve. ~Nem, köszönöm, inkább távozok.~
Ekkor még jó ötletnek tűnik, bár mikor már érzi a rántást a gyomrában a következő utazástól, már kicsit elbizonytalanodik. Talán harcolni kellett volna, pontosabban bele rohanni az egyik fegyverbe, mondjuk hassal, hogy sokáig szenvedjen, mielőtt kimúlik. Bár akkor is áthajították volna, az az érzése, akár így, akár úgy.
Most már mindegy. Itt van egyik rémálomból a másikba zuhanva. Mintha eddig nem ez történt volna, vagy háromszor is. ~De lehet, hogy csak kétszer...~ Gondolatban vállat von, ki számolja?
Az állába, mellkasába, könyökeibe, térdébe, satöbbi... belenyilalló fájdalom jelzi, hogy megérkezett megint valahová. Tüskék itt is vannak, meg sötét alakok is. ~Hogy a nyakuk nyúljon meg.~ Köp feléjük egy adag port. Mivel már rutinos utazó, tudja, hogy nem ússza meg ennyivel. Komoran, szem forgatva akarná felfogni az újabb áldást, de sajnos Udra nem így működik. Félelemmel kikerekedett szemmel nézi négy könyökét, két pár karját. Ajkai is szétnyílnak, undorral ittasan. Kiabáljon, hányjon? Mi haszna? Egy pár pillanatig lefagyva nézi felhorzsolt karjait, szakadt ruháját. Lassan rá veszi magát, hogy megmozgassa. Fájdalomra számít, de csak gyomorforgató ropogást hall, ahogy az ízületek rendeződnek. Látja csontjainak mozgását a bőr alatt és nem tudja lemosni képéről az undorral vegyített megdöbbenés ábrázatát.*
- Öszt... möst ezzël...? *Dadog, ahogy próbál rá jönni, mi a fenét kezdjen ezzel. Lehet vele valamit kezdeni? Úgy dönt, hogy nem. Legfeljebb annyit, hogy megszokja és használja, mintha így született volna. Ekkor érzi, hogy valami matatni kezd a hátán, talán egy beszabadult bogár, egy odatévedt hajszál csikizi, mindenesetre odanyúl reflex szerűen, hogy megvakarja és döbbenten veszi észre, hogy eléri a viszkető pontot.*
- Hátöö... hát jó... *Fél szemöldökét felvonva mered a karjára. Leereszti a karjait és igyekszik túl lendülni a dolgon. Rá is kéne jönnie, hogy hol a fenében is van, s ezért körbeforgatja a szemét, miközben feláll. A tüskék idegesítően rezegnek a hátán.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-14 17:49:53
Üzenet elküldve: 2017-06-14 17:49:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
*Ahogy lehajtja a piát, meg is szédül hirtelenjében, amin a féllábú nem hogy segítene, még majdnem magával is rántja a földre egy bár hiteltelennek tűnő, a férfi állapotát elnézve talán valódi botlás keretein belül. A szomorúbb része a dolognak, hogy a fickó szaga is lassan kaphatna külön nevet, így amikor először belekarol a másik, Velnora rögtön a földre kívánkozik. Ha a pia nyújtotta löket nem lett volna elég, most a kalóz szájából áradó alkoholgőz is rásegít a részegedésre. Néhány pillanatig keresztbe áll a tolvaj szeme, és a lába alatti talajon kívül mást nem fog fel, de amint stabilizálódik a helyzet, kezd az egyensúlyzavarnál és a hidegnél is frusztrálóbb lenni a perverz fickó közelsége.*
-Köszönöm.
*Sóhajtja maga elé, nem túl hálás hangon, majd a nyaka mögé nyúlva emeli le magáról a kabátot, ezzel a mozdulattal egyszersmind finoman ellökve magától a kalózt.*
-Megvagyok.
*Ahogy a fejét felemeli a földről, hogy a fickó szemébe nézzen, miközben nyújtja felé a textíliát, a szeme sarkában feltűnik valami rettentő fenevad. A tekintetét oda kapja, a farkát egy pillantással végigköveti a bestia fejéig. Az egész esetet nem észlelte csak fél másodperce, és mivel az az izé eddig nem volt ott, egészen nyilvánvalónak hat, hogy közeledő tendenciája van a fenevadnak. A lány nem harcos, és bár nyúlszívűnek nem mondható, egy ilyen hatalmas lénytől azért még a keménykötésű lovagok egy része is a gatyájába csinál. Tesz is egy gyors lépés hátra, tekintetét a fenyegetésen tartva, majd tenne egy másikat is, de a hirtelen támadt mozgást lendület híján nem támogatja meg semmi, így csakhamar kislisszan a földön az imént megvetett sarka alól a talaj. Fájdalmasan puffanva ér földet, fejét nem veri be, könyökével megtámasztja magát, csak azok, és a fenékcsontja, amik sajognak az eset után, ezzel azonban mit sem törődik a rémség láttán, karját - mintha számítana bármit is egy ilyen méretekkel bíró monstrummal szemben - a feje elé kapja védekezőn, és várja a megváltó halált. Az azonban nem jő el, így elhúzza a kevéssé hatékony rögtönzött menedéket maga elől, hogy szemügyre vegye, miért nem nyúvadt még ki. A rémség viszont továbbra is csak trónol a sátor tetején, és vérfagyasztó tekintetével mustrálja a lányt, aki riadtan viszonozza azt.*
-Az micsoda?
*Rebegi kétségbeesetten, első sorban Jorrihnak célozva.*
*Ahogy lehajtja a piát, meg is szédül hirtelenjében, amin a féllábú nem hogy segítene, még majdnem magával is rántja a földre egy bár hiteltelennek tűnő, a férfi állapotát elnézve talán valódi botlás keretein belül. A szomorúbb része a dolognak, hogy a fickó szaga is lassan kaphatna külön nevet, így amikor először belekarol a másik, Velnora rögtön a földre kívánkozik. Ha a pia nyújtotta löket nem lett volna elég, most a kalóz szájából áradó alkoholgőz is rásegít a részegedésre. Néhány pillanatig keresztbe áll a tolvaj szeme, és a lába alatti talajon kívül mást nem fog fel, de amint stabilizálódik a helyzet, kezd az egyensúlyzavarnál és a hidegnél is frusztrálóbb lenni a perverz fickó közelsége.*
-Köszönöm.
*Sóhajtja maga elé, nem túl hálás hangon, majd a nyaka mögé nyúlva emeli le magáról a kabátot, ezzel a mozdulattal egyszersmind finoman ellökve magától a kalózt.*
-Megvagyok.
*Ahogy a fejét felemeli a földről, hogy a fickó szemébe nézzen, miközben nyújtja felé a textíliát, a szeme sarkában feltűnik valami rettentő fenevad. A tekintetét oda kapja, a farkát egy pillantással végigköveti a bestia fejéig. Az egész esetet nem észlelte csak fél másodperce, és mivel az az izé eddig nem volt ott, egészen nyilvánvalónak hat, hogy közeledő tendenciája van a fenevadnak. A lány nem harcos, és bár nyúlszívűnek nem mondható, egy ilyen hatalmas lénytől azért még a keménykötésű lovagok egy része is a gatyájába csinál. Tesz is egy gyors lépés hátra, tekintetét a fenyegetésen tartva, majd tenne egy másikat is, de a hirtelen támadt mozgást lendület híján nem támogatja meg semmi, így csakhamar kislisszan a földön az imént megvetett sarka alól a talaj. Fájdalmasan puffanva ér földet, fejét nem veri be, könyökével megtámasztja magát, csak azok, és a fenékcsontja, amik sajognak az eset után, ezzel azonban mit sem törődik a rémség láttán, karját - mintha számítana bármit is egy ilyen méretekkel bíró monstrummal szemben - a feje elé kapja védekezőn, és várja a megváltó halált. Az azonban nem jő el, így elhúzza a kevéssé hatékony rögtönzött menedéket maga elől, hogy szemügyre vegye, miért nem nyúvadt még ki. A rémség viszont továbbra is csak trónol a sátor tetején, és vérfagyasztó tekintetével mustrálja a lányt, aki riadtan viszonozza azt.*
-Az micsoda?
*Rebegi kétségbeesetten, első sorban Jorrihnak célozva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1920-1939