Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1914-1933
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-30 09:52:10
Üzenet elküldve: 2015-10-30 09:52:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Agyar kapitány kincse //
* Habár elsőre nem könnyen felfedezhető, de mivel Saun alaposan átfésüli a helyet, hamarosan egy poros követ fedezhet fel. No, ez még nem nagy szám, könnyen át is lépne rajta, de "szerencséjére" megbotlik benne, kis híján hanyatt is esik tőle, de mikor megnézi, hogy miben is esett el, továbbra is a kavicsot láthatja, de mintha valami megcsillant volna rajta. Lehet, hogy valami ékkőbe botlott, csak azt por fedi? Vagy csak a beszűrődő napfény csillant meg rajta? Bárhogy is legyen, valamit már biztos talált. Csak ugyebár lehet, hogy egy egyszerű kavicsot. Ellenben, ha jobban megfigyeli a helyet, nem örül meg annyira a kavicsnak, hogy már rohanjon is vele a hajóhoz, abban bízva, hogy megtalálta a kincset, akkor egy halom hasonló kavicsot pillanthat meg. Mintha beomlott volna egy fal. Vannak közte kisebbek-nagyobbak. Viszont ez megmagyarázná azt is, hogy miért van itt ennyi kavics, hiszen nagy valószínűséggel csak egy szikla elmozdult és az eséstől széttört kisebb-nagyobb darabokra. A nagyobbak akár 1-2 méter átmérőjűek is lehetnek, a kisebbek elférnek Saun tenyerében. Most hogyan tovább? *
* Habár elsőre nem könnyen felfedezhető, de mivel Saun alaposan átfésüli a helyet, hamarosan egy poros követ fedezhet fel. No, ez még nem nagy szám, könnyen át is lépne rajta, de "szerencséjére" megbotlik benne, kis híján hanyatt is esik tőle, de mikor megnézi, hogy miben is esett el, továbbra is a kavicsot láthatja, de mintha valami megcsillant volna rajta. Lehet, hogy valami ékkőbe botlott, csak azt por fedi? Vagy csak a beszűrődő napfény csillant meg rajta? Bárhogy is legyen, valamit már biztos talált. Csak ugyebár lehet, hogy egy egyszerű kavicsot. Ellenben, ha jobban megfigyeli a helyet, nem örül meg annyira a kavicsnak, hogy már rohanjon is vele a hajóhoz, abban bízva, hogy megtalálta a kincset, akkor egy halom hasonló kavicsot pillanthat meg. Mintha beomlott volna egy fal. Vannak közte kisebbek-nagyobbak. Viszont ez megmagyarázná azt is, hogy miért van itt ennyi kavics, hiszen nagy valószínűséggel csak egy szikla elmozdult és az eséstől széttört kisebb-nagyobb darabokra. A nagyobbak akár 1-2 méter átmérőjűek is lehetnek, a kisebbek elférnek Saun tenyerében. Most hogyan tovább? *
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-30 07:04:22
Üzenet elküldve: 2015-10-30 07:04:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Kincsvadászat //
* Miután kisegítette a fiatal Roxát, kezdetben arra gondol, hogy csatlakozik a lovaghoz, ám Larsnak teljesen más ötlete támad. Nem vitatkozik, csendben kíséri be a kabinba a két nőt. Érdeklődve néz körbe, bár sok látnivaló nem akad. Roxa gyorsan el is teszi magát másnapra, így kettesben maradnak Moonal. *
- Rendben van.
* Válaszolja, s már jegyezné is meg, hogy menjen a nő elsőként aludni, ám a Matrónának, (mint mindig) megint saját elképzelései vannak. *
- De Moon...
* Vágna vissza, ám inkább lemond róla. Felesleges vitázni valakivel, aki engedelmes vérebet varázsolt a benne tomboló sötétebbik énjéből, s odaadó szeretőt a másikból. Elég csak Moon szemeibe néznie, hogy letegye kardövét, s lefeküdjön az ágyra. Ám legnagyobb meglepetésére a nő is befészkeli magát mellé. *
- Így tudnék többet is aludni.
* Mondja suttogva, s ha lehet csókot lop a mélységitől. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy a nő a mellkasára hajthassa a fejét. Így sikerül is elaludnia, s csak Moon szavaira ébred fel. Gyengéden kap a nő keze után. *
- Várj. Megyek én is.
* Kapja fel a kardját, majd egy csókot lehet a Matróna kezére, s elindulnak ki a fedélzetre. *
A hozzászólás írója (Cralan Sley) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.30 07:06:07
* Miután kisegítette a fiatal Roxát, kezdetben arra gondol, hogy csatlakozik a lovaghoz, ám Larsnak teljesen más ötlete támad. Nem vitatkozik, csendben kíséri be a kabinba a két nőt. Érdeklődve néz körbe, bár sok látnivaló nem akad. Roxa gyorsan el is teszi magát másnapra, így kettesben maradnak Moonal. *
- Rendben van.
* Válaszolja, s már jegyezné is meg, hogy menjen a nő elsőként aludni, ám a Matrónának, (mint mindig) megint saját elképzelései vannak. *
- De Moon...
* Vágna vissza, ám inkább lemond róla. Felesleges vitázni valakivel, aki engedelmes vérebet varázsolt a benne tomboló sötétebbik énjéből, s odaadó szeretőt a másikból. Elég csak Moon szemeibe néznie, hogy letegye kardövét, s lefeküdjön az ágyra. Ám legnagyobb meglepetésére a nő is befészkeli magát mellé. *
- Így tudnék többet is aludni.
* Mondja suttogva, s ha lehet csókot lop a mélységitől. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy a nő a mellkasára hajthassa a fejét. Így sikerül is elaludnia, s csak Moon szavaira ébred fel. Gyengéden kap a nő keze után. *
- Várj. Megyek én is.
* Kapja fel a kardját, majd egy csókot lehet a Matróna kezére, s elindulnak ki a fedélzetre. *
A hozzászólás írója (Cralan Sley) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.30 07:06:07
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-28 20:20:33
Üzenet elküldve: 2015-10-28 20:20:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászat//
* Örömmel fogadja az idős halász nevének rövidítését. Az Ar tényleg lényegesen egyszerűbb az eredeti nevénél, és ki tudná jobban mint Moon milyen hasznos tud lenni egy rövid becenév.
A nőstény figyelmez az öreg szavaira és az ő fantáziáját is megfogja a furcsa név. Ténylegesen képbe illő bár érdekes módon számára nem a cápaveszélyt jelzi, hanem arra gondol, hogy arra sok veszélyes szikla lehet, akár a cápafogak.*
- Remélem járt már arra. *jegyzi meg majd az öreg utasítására na meg Lars javaslatára pihenőre tér.
Csak most veszi észre, hogy Raxa rosszul érzi magát. A kabinban előkeríti a rumot majd a nőstényke felé nyújtja.*
- De csak mértékkel. *jegyzi meg neki. Ha Raxa úgy dönt, hogy rumot sem kér csak nyugodt álmot akkor természetesen nem erőlteti.*
- Pihenj csak le. *mondja és a másik ágyra teszi le a kabátját. Mivel Lars kint maradt segíteni az öregnek, jó esetben Cralan pihen le egy keveset mellé.*
- Ez lesz a mi helyünk. *mutat a másik ágyra. Ha Cralan húzódozna a pihenés beosztásától a szemeibe néz.*
- Lesz három-négy órád aludni, utána Lars következik. *mondja határozottan. Szerencsére a távolban látható vihar jeleit kihagyták így számára csak a békésen ringatózó bárka nyugalma maradt. Inkább csak bóbiskol, ha lehet Cralan karjaiban, ha nem akkor meg egyedül pihen, gondolkodik.
Valószínűleg valahol idő közben ténylegesen elaludt így mire szemei kipihenten felnyílnak addigra már jócskán éjfél felé járhat az idő.*
- Ki megyek, megnézem milyen a tenger éjszaka. *mondja halkan, hogy aki alszik azt nehogy felzavarja.
A korlát mellett áll a csillagos ég alatt amikor a térképért kiált Ar.*
- Itt van. *lép oda hozzá, hogy ismét átnyújtsa azt a kapitánynak. Lars szavaira nem szól semmit csak kíváncsian néz Ar felé. Ő is kíváncsi mit tartogathat számukra a sziget.*
* Örömmel fogadja az idős halász nevének rövidítését. Az Ar tényleg lényegesen egyszerűbb az eredeti nevénél, és ki tudná jobban mint Moon milyen hasznos tud lenni egy rövid becenév.
A nőstény figyelmez az öreg szavaira és az ő fantáziáját is megfogja a furcsa név. Ténylegesen képbe illő bár érdekes módon számára nem a cápaveszélyt jelzi, hanem arra gondol, hogy arra sok veszélyes szikla lehet, akár a cápafogak.*
- Remélem járt már arra. *jegyzi meg majd az öreg utasítására na meg Lars javaslatára pihenőre tér.
Csak most veszi észre, hogy Raxa rosszul érzi magát. A kabinban előkeríti a rumot majd a nőstényke felé nyújtja.*
- De csak mértékkel. *jegyzi meg neki. Ha Raxa úgy dönt, hogy rumot sem kér csak nyugodt álmot akkor természetesen nem erőlteti.*
- Pihenj csak le. *mondja és a másik ágyra teszi le a kabátját. Mivel Lars kint maradt segíteni az öregnek, jó esetben Cralan pihen le egy keveset mellé.*
- Ez lesz a mi helyünk. *mutat a másik ágyra. Ha Cralan húzódozna a pihenés beosztásától a szemeibe néz.*
- Lesz három-négy órád aludni, utána Lars következik. *mondja határozottan. Szerencsére a távolban látható vihar jeleit kihagyták így számára csak a békésen ringatózó bárka nyugalma maradt. Inkább csak bóbiskol, ha lehet Cralan karjaiban, ha nem akkor meg egyedül pihen, gondolkodik.
Valószínűleg valahol idő közben ténylegesen elaludt így mire szemei kipihenten felnyílnak addigra már jócskán éjfél felé járhat az idő.*
- Ki megyek, megnézem milyen a tenger éjszaka. *mondja halkan, hogy aki alszik azt nehogy felzavarja.
A korlát mellett áll a csillagos ég alatt amikor a térképért kiált Ar.*
- Itt van. *lép oda hozzá, hogy ismét átnyújtsa azt a kapitánynak. Lars szavaira nem szól semmit csak kíváncsian néz Ar felé. Ő is kíváncsi mit tartogathat számukra a sziget.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-28 11:34:24
Üzenet elküldve: 2015-10-28 11:34:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászat//
*A hajótestnek csapódó hullámok moraja, no meg a saját nyomorával való foglalatoskodás eltompítja a hallását, így nem hallja, hogy Cralan mellélép. Egyébként sem valószínű, hogy a szinte árnyékként közlekedőt észrevenné, de legalább tőle nem ijed meg annyira, mintha Lars érdeklődne udvariasan a hogyléte felől. Halványan elmosolyodik, jó kislány módjára próbálkozik úgy tenni, mintha minden rendben volna, de persze a félvért nem tudja lóvá tenni.*
- Köszönöm szépen.
*Elfogadja a felé nyújtott vizestömlőt, és jó alaposan meghúzza, s most az egyszer még örülne is, ha valami alkoholtartalmú ital lenne benne. Visszanyújtja a lelappadt kulacsot, s próba szerencse alapján kicsit jobban kinyújtózik. A hullámtörésből felcsapó pára kellemesen hűti az arcát.*
- Á, ez tényleg jó.
*Suttog, de már valószínűleg csak magának, mert Cralan időközben ellépett mellőle. Egészen addig marad így a korlátnál, hol fürödve a sós permetben, hol szárítkozva a szélben, amíg meg nem hallja Larsot, aki pihenőt vezényel. Óvatosan, kissé imbolyogva indul meg a kabin felé, s belépve még egyet fordul vele a világ. Eddig legalább látta, merre dülöngélnek, most már csupáncsak érzi, s ettől még inkább szédül. Gyorsan leül az egyik ágyra, a tarkójára szorított kézzel.*
- Hű, én semmit sem kérek, csak egy kis könnyű álmot. A fejem szétesik.
*A hajótestnek csapódó hullámok moraja, no meg a saját nyomorával való foglalatoskodás eltompítja a hallását, így nem hallja, hogy Cralan mellélép. Egyébként sem valószínű, hogy a szinte árnyékként közlekedőt észrevenné, de legalább tőle nem ijed meg annyira, mintha Lars érdeklődne udvariasan a hogyléte felől. Halványan elmosolyodik, jó kislány módjára próbálkozik úgy tenni, mintha minden rendben volna, de persze a félvért nem tudja lóvá tenni.*
- Köszönöm szépen.
*Elfogadja a felé nyújtott vizestömlőt, és jó alaposan meghúzza, s most az egyszer még örülne is, ha valami alkoholtartalmú ital lenne benne. Visszanyújtja a lelappadt kulacsot, s próba szerencse alapján kicsit jobban kinyújtózik. A hullámtörésből felcsapó pára kellemesen hűti az arcát.*
- Á, ez tényleg jó.
*Suttog, de már valószínűleg csak magának, mert Cralan időközben ellépett mellőle. Egészen addig marad így a korlátnál, hol fürödve a sós permetben, hol szárítkozva a szélben, amíg meg nem hallja Larsot, aki pihenőt vezényel. Óvatosan, kissé imbolyogva indul meg a kabin felé, s belépve még egyet fordul vele a világ. Eddig legalább látta, merre dülöngélnek, most már csupáncsak érzi, s ettől még inkább szédül. Gyorsan leül az egyik ágyra, a tarkójára szorított kézzel.*
- Hű, én semmit sem kérek, csak egy kis könnyű álmot. A fejem szétesik.
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-27 17:52:56
Üzenet elküldve: 2015-10-27 17:52:56
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászat//
*Jól hangzik a szirtek neve, bár igen azért cápaeledel nem szívesen lenne még ő sem.*
-Mi lehet rajtam kívül veszélyesebb éjjel... *morogja maga elé, na ő aztán nem fél az éjjeltől, sőt ő abban mozog otthonosan, azzal takarózik, a sötétség ad neki erőt. Még a Kúriában lévő kis szobáját is majdnem teljes sötétség borítja.*
-Moonxylwery, Cralan, Raxa. Mehettek mind a hárman, egyetek, pihenjetek, én majd segítek itt a fedélzeten, meg nyitva tartom a szemem. *teszi karba kezeit, ellentmondást nem igazán tűrően figyeli a nyílt vizet. Majd legközelebb meg ő fog pihenni, bár ő elég jól bírja a kiképzést.*
-Ar szóljon ha kellek. *fordítja fejét az öreg tengerész felé. A vihar hallatán sem nagyon jön zavarba, annyi, hogy biztonságosabb helyre húzódik egy kicsit hátrébb, hogy ha nagy hullámok nyaldossák a hajó oldalát, akkor meg tudjon kapaszkodni, és ne terüljön el a fedélzeten.*
-Egész szép látvány innen a villámlás. *mondja az öregnek, tényleg tetszik neki, Pirtianes-i otthonában nem sűrűn látott ilyen panorámából hasonlót. Az éj leszálltában Lars teljesen beleburkolózik a sötétbe, csak vöröses szemei izzanak, mint a pokol tüze, mondhatni nem egy szívmelengető látvány most a mélységi.*
-Vigyázz öreg, fel ne morzsolódjunk a sziklára.
~Az életeddel játszol ember.~
-Ar mit lehet tudni ezekről a szigetekről, meg a szirtekről. Laknak itt valami őslakók, vagy valami a világ elől elszigetelt nép, kultúra?
*Jó lesz tudni, hogy ha úgy adódik kikkel vagy mikkel fognak szemben állni.*
A hozzászólás írója (Larsgrendiuss Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.27 19:36:19
*Jól hangzik a szirtek neve, bár igen azért cápaeledel nem szívesen lenne még ő sem.*
-Mi lehet rajtam kívül veszélyesebb éjjel... *morogja maga elé, na ő aztán nem fél az éjjeltől, sőt ő abban mozog otthonosan, azzal takarózik, a sötétség ad neki erőt. Még a Kúriában lévő kis szobáját is majdnem teljes sötétség borítja.*
-Moonxylwery, Cralan, Raxa. Mehettek mind a hárman, egyetek, pihenjetek, én majd segítek itt a fedélzeten, meg nyitva tartom a szemem. *teszi karba kezeit, ellentmondást nem igazán tűrően figyeli a nyílt vizet. Majd legközelebb meg ő fog pihenni, bár ő elég jól bírja a kiképzést.*
-Ar szóljon ha kellek. *fordítja fejét az öreg tengerész felé. A vihar hallatán sem nagyon jön zavarba, annyi, hogy biztonságosabb helyre húzódik egy kicsit hátrébb, hogy ha nagy hullámok nyaldossák a hajó oldalát, akkor meg tudjon kapaszkodni, és ne terüljön el a fedélzeten.*
-Egész szép látvány innen a villámlás. *mondja az öregnek, tényleg tetszik neki, Pirtianes-i otthonában nem sűrűn látott ilyen panorámából hasonlót. Az éj leszálltában Lars teljesen beleburkolózik a sötétbe, csak vöröses szemei izzanak, mint a pokol tüze, mondhatni nem egy szívmelengető látvány most a mélységi.*
-Vigyázz öreg, fel ne morzsolódjunk a sziklára.
~Az életeddel játszol ember.~
-Ar mit lehet tudni ezekről a szigetekről, meg a szirtekről. Laknak itt valami őslakók, vagy valami a világ elől elszigetelt nép, kultúra?
*Jó lesz tudni, hogy ha úgy adódik kikkel vagy mikkel fognak szemben állni.*
A hozzászólás írója (Larsgrendiuss Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.27 19:36:19
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-25 20:40:50
Üzenet elküldve: 2015-10-25 20:40:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászat//
* Lars szép sorban bemutatja a díszes társulatot, az öreg aprón biccent sorra mindenkinek, nem kivételezik senkivel sem, hiszen hozzá viszonylag kevés információ jut el, nem is tudja milyen magas rangú hölgyemény lépett rozoga hajójára. Meghallva nevét röviden reagál még a bemutatkozásra indulás előtt. *
- Csak Ar, az egyszerűbb.
* Rövidíti meg tulajdon nevét amolyan barátok is így hívnak módon. Végül ha mindenki felszállt akkor hát indulás. *
//A nyílt vízen//
* Ez a magas sötételf férfi Lars tűnik amolyan vezetőnek, ő válaszol elsőként a kérdésére. Aprót bólint az öreg majd fordul is a Moonxylveryként bemutatott sötét bőrű asszonyhoz. Aki rögvest egy térképet vesz elő s mutatja meg Arnak. *
- Hmm.
* Vakarja meg állát. *
- Cápafog szirtek.
* Jegyzi meg ahogy az ábrákat nézi s igyekszik beazonosítani a helyet. *
- Nem kellemes arra vízbe esni. Hamar eledel lesz az emberből, vagy, másból.
* Néz végig a csapaton hiszen rajta kívül nem sok ember leledzik most a hajón. *
- Akkor hát dél kelet. Pár óra lesz az út. Éjjel veszélyes a sziklák közt. Szóval pihenjenek le, igaz csak egy kabin van, de ott ketten, hárman alhatnak. Az egyikük meg segíthet nekem akár.
* Gondolkodik el s veszi szemügyre a csapatot, amikor meglátja a a korláton áthajolót s a halak etetését. *
- Mondjuk ő jobb ha a pihenőkkel tart. Találtok benn rumot! Az jót tesz neki.
* Szól oda Cralannak aki közelebb ment érdeklődni a a korlátnál lévőhöz. Titkon reméli, hogy Lars megy majd vele hiszen jelenleg tán még ő tűnik rátermettnek, hogy segédkezzen a csörlőknél, de ha nem hát nem, megoldja egyedül is persze, csak gondolta megkönnyíti a maga dolgát.
A hajó valóban nem túl nagy, egy viszonylag széles hátsó, nyitott fedélzet van, középtájt egy csapóajtó mi bizonyára a rakteret fedi ahova a kifogott halat pakolhatja az öreg. Rögvest mögötte az egyetlen árboc magasodik az égbe megfeszítve a vitorlát. Elöl egyetlen kis épületként ékeskedik rajta egy kabin, melyben 2 oldalt 1-1 ágy látszik, középen kis asztalka 2 székkel. Szűkös, de ha ügyesek akkor valóban el pihenhet ott 3 ember is. Innen egy egyszerű nyitott ajtó vezet át a kormányfülkébe, ahol egyszerű kerek kormánnyal lehet útbaigazítani az öreg, ütött kopott, de azért masszív teknőt. Ennek ablakán kinézve még egy elülső árboc is helyet kapott ami egy háromszögvitorlával egészíti ki az egy szem központi vitorlát. Egyszerű kis tákolmány. *
- Hm, vihar lesz.
* Jegyzi meg az öreg miközben a vitorlát húzza meg, majd bevonul a kormányfülkébe és irányba teszi a hajót.
Nem telik el sok idő s beigazolódik a gyanúja, a hullámok egyre csak szaporodnak, s némi szél korbácsolja őket. A távolban még látni a partot melyet hirtelen villám tesz igazán fényessé. A kikötő mentén egész csinos kis vihar lehet, de idebenn kevésbé érezni, bár így sincs jó hatással a rossz gyomrúakra.
A vihar elhalad a kis hajós csapat mellett így túl komoly dolog nem történik leszámítva némi komolyabb ringatózást.
Órák telnek mire az éj leszáll. *
- Közel járunk.
* Szól hátra az öreg ha akadnak pihenők a kabin részen. *
- Ott elöl. Hadd lám a térképet újra.
* Kéri ismét hadd vessen rá egy pillantást, hogy beazonosítsa melyik is lesz majd a megfelelő. Ha ez megtörténik akkor folytatja a lavírozást. Nem lesz egyszerű mert ha valaki kinéz jobb oldalt, akkor nem sokkal suhannak el egy még ebből a vízből is kiálló szikla mellett mi az esti, hold által adott minimális fényben még cápafognak is látható, tán ezért kapta a hely a nevét. *
* Lars szép sorban bemutatja a díszes társulatot, az öreg aprón biccent sorra mindenkinek, nem kivételezik senkivel sem, hiszen hozzá viszonylag kevés információ jut el, nem is tudja milyen magas rangú hölgyemény lépett rozoga hajójára. Meghallva nevét röviden reagál még a bemutatkozásra indulás előtt. *
- Csak Ar, az egyszerűbb.
* Rövidíti meg tulajdon nevét amolyan barátok is így hívnak módon. Végül ha mindenki felszállt akkor hát indulás. *
//A nyílt vízen//
* Ez a magas sötételf férfi Lars tűnik amolyan vezetőnek, ő válaszol elsőként a kérdésére. Aprót bólint az öreg majd fordul is a Moonxylveryként bemutatott sötét bőrű asszonyhoz. Aki rögvest egy térképet vesz elő s mutatja meg Arnak. *
- Hmm.
* Vakarja meg állát. *
- Cápafog szirtek.
* Jegyzi meg ahogy az ábrákat nézi s igyekszik beazonosítani a helyet. *
- Nem kellemes arra vízbe esni. Hamar eledel lesz az emberből, vagy, másból.
* Néz végig a csapaton hiszen rajta kívül nem sok ember leledzik most a hajón. *
- Akkor hát dél kelet. Pár óra lesz az út. Éjjel veszélyes a sziklák közt. Szóval pihenjenek le, igaz csak egy kabin van, de ott ketten, hárman alhatnak. Az egyikük meg segíthet nekem akár.
* Gondolkodik el s veszi szemügyre a csapatot, amikor meglátja a a korláton áthajolót s a halak etetését. *
- Mondjuk ő jobb ha a pihenőkkel tart. Találtok benn rumot! Az jót tesz neki.
* Szól oda Cralannak aki közelebb ment érdeklődni a a korlátnál lévőhöz. Titkon reméli, hogy Lars megy majd vele hiszen jelenleg tán még ő tűnik rátermettnek, hogy segédkezzen a csörlőknél, de ha nem hát nem, megoldja egyedül is persze, csak gondolta megkönnyíti a maga dolgát.
A hajó valóban nem túl nagy, egy viszonylag széles hátsó, nyitott fedélzet van, középtájt egy csapóajtó mi bizonyára a rakteret fedi ahova a kifogott halat pakolhatja az öreg. Rögvest mögötte az egyetlen árboc magasodik az égbe megfeszítve a vitorlát. Elöl egyetlen kis épületként ékeskedik rajta egy kabin, melyben 2 oldalt 1-1 ágy látszik, középen kis asztalka 2 székkel. Szűkös, de ha ügyesek akkor valóban el pihenhet ott 3 ember is. Innen egy egyszerű nyitott ajtó vezet át a kormányfülkébe, ahol egyszerű kerek kormánnyal lehet útbaigazítani az öreg, ütött kopott, de azért masszív teknőt. Ennek ablakán kinézve még egy elülső árboc is helyet kapott ami egy háromszögvitorlával egészíti ki az egy szem központi vitorlát. Egyszerű kis tákolmány. *
- Hm, vihar lesz.
* Jegyzi meg az öreg miközben a vitorlát húzza meg, majd bevonul a kormányfülkébe és irányba teszi a hajót.
Nem telik el sok idő s beigazolódik a gyanúja, a hullámok egyre csak szaporodnak, s némi szél korbácsolja őket. A távolban még látni a partot melyet hirtelen villám tesz igazán fényessé. A kikötő mentén egész csinos kis vihar lehet, de idebenn kevésbé érezni, bár így sincs jó hatással a rossz gyomrúakra.
A vihar elhalad a kis hajós csapat mellett így túl komoly dolog nem történik leszámítva némi komolyabb ringatózást.
Órák telnek mire az éj leszáll. *
- Közel járunk.
* Szól hátra az öreg ha akadnak pihenők a kabin részen. *
- Ott elöl. Hadd lám a térképet újra.
* Kéri ismét hadd vessen rá egy pillantást, hogy beazonosítsa melyik is lesz majd a megfelelő. Ha ez megtörténik akkor folytatja a lavírozást. Nem lesz egyszerű mert ha valaki kinéz jobb oldalt, akkor nem sokkal suhannak el egy még ebből a vízből is kiálló szikla mellett mi az esti, hold által adott minimális fényben még cápafognak is látható, tán ezért kapta a hely a nevét. *
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-25 05:19:07
Üzenet elküldve: 2015-10-25 05:19:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Indulás - kincsvadászat //
* Moon hamar letudja a szükséges dolgokat, mint az anyagiak rendezése és a készletek feltöltése. Most már csak indulniuk kell. A kikötői életkép olyan, ami bár soha nem változik, mégsem lehet megunni. Cralan érzékei a legmagasabb fokozaton mennek, hisz két ilyen megjelenésű nő, még akkor is ha mélységiek, felkelthetik néhány rosszarcú fickó figyelmét. Ennek ellenére gond nélkül jutnak el a számukra lefoglalt hajóhoz. A szerzetesnek nem okoz problémát a palló, s a hajón sem érzi idegenül magát. Miután felsegíti Moont, biccent az öreg hajósnak. A kialakuló beszélgetésbe nem szól bele, inkább a poggyászokat rendezi el. *
- Nem Kisasszony. Csak a nagy folyón hajóztam eddig.
* Válaszolja Moonnak, amikor mellé sodródik, s meg is áll egy kicsit a nő mellett. *
// Elhagyva a kikötőt //
* A félvérnek nem kell sok idő, hogy megszokja a hajó mozgását, s még élvezi is. Mindenki elfoglalja magát a hajón, így nem esik nehezére Cralannak, hogy kiszúrja a korlátnál támaszkodó lányt. Csendben lép mellé, fürkésző szemeit a lányon tartva. *
- Minden rendben?
* Kérdezi csendesen, leakasztva övéről az egyik kulacsát, amiben friss víz van. *
- Tessék. Igyál csak.
* Nyújtja oda a lánynak az innivalót. *
- Hamarosan jobban leszel, csak próbálj nem a hullámzásra gondolni. Fogadd magadba a tengert. A hideg tengeri szelet, a felcsapó vízpermetet.
* Magyarázza mosolyogva a szerzetes, majd megveregetve a lány hátát, otthagyja. *
* Moon hamar letudja a szükséges dolgokat, mint az anyagiak rendezése és a készletek feltöltése. Most már csak indulniuk kell. A kikötői életkép olyan, ami bár soha nem változik, mégsem lehet megunni. Cralan érzékei a legmagasabb fokozaton mennek, hisz két ilyen megjelenésű nő, még akkor is ha mélységiek, felkelthetik néhány rosszarcú fickó figyelmét. Ennek ellenére gond nélkül jutnak el a számukra lefoglalt hajóhoz. A szerzetesnek nem okoz problémát a palló, s a hajón sem érzi idegenül magát. Miután felsegíti Moont, biccent az öreg hajósnak. A kialakuló beszélgetésbe nem szól bele, inkább a poggyászokat rendezi el. *
- Nem Kisasszony. Csak a nagy folyón hajóztam eddig.
* Válaszolja Moonnak, amikor mellé sodródik, s meg is áll egy kicsit a nő mellett. *
// Elhagyva a kikötőt //
* A félvérnek nem kell sok idő, hogy megszokja a hajó mozgását, s még élvezi is. Mindenki elfoglalja magát a hajón, így nem esik nehezére Cralannak, hogy kiszúrja a korlátnál támaszkodó lányt. Csendben lép mellé, fürkésző szemeit a lányon tartva. *
- Minden rendben?
* Kérdezi csendesen, leakasztva övéről az egyik kulacsát, amiben friss víz van. *
- Tessék. Igyál csak.
* Nyújtja oda a lánynak az innivalót. *
- Hamarosan jobban leszel, csak próbálj nem a hullámzásra gondolni. Fogadd magadba a tengert. A hideg tengeri szelet, a felcsapó vízpermetet.
* Magyarázza mosolyogva a szerzetes, majd megveregetve a lány hátát, otthagyja. *
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-22 21:03:48
Üzenet elküldve: 2015-10-22 21:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás - kincsvadászat//
* Követi Larsot az úton és amikor meglátja a hajót majd megalkusznak a bérlésére ismét csak másodikként lép a fedélzetre. Ennek több haszna is lehet. Eddig nem túl sok hajóúttal büszkélkedhet, a kompot mégsem tekintheti igazi hajónak tehát az, hogy miként kell a pallón a biztonságba feljutni, na meg a kéz ami talán felé nyúl, hogy segítséget adjon a leszálláskor is jól jöhet. Az idős férfi bólintását fogadja majd a hajót nézi meg érdeklődve. Amikor elhagyják a Kikötőt a korlátra támaszkodva néz vissza a part felé majd a valószínűleg mellette álló Cralan felé fordul.*
- Jártál már a tengeren? *kérdezi, majd hozzáteszi *Én még nem.
//Elhagyva a kikötőt//
* Aranga kérdésére először Lars válaszol és az öreget Moon felé irányítja.*
- Van egy térképünk. *mondja az embernek majd a hátizsákból elő is veszi könyvben talált papirost és kihajtogatva mutatja meg az öregnek.*
- Az ott a miénk. *mutat egy olyan szigetre melynek a szélén egy barlang jelzése is megtalálható. Több kisebb sziget veszi körbe. Remélhetőleg nem lesz nehéz megközelíteni.*
* Követi Larsot az úton és amikor meglátja a hajót majd megalkusznak a bérlésére ismét csak másodikként lép a fedélzetre. Ennek több haszna is lehet. Eddig nem túl sok hajóúttal büszkélkedhet, a kompot mégsem tekintheti igazi hajónak tehát az, hogy miként kell a pallón a biztonságba feljutni, na meg a kéz ami talán felé nyúl, hogy segítséget adjon a leszálláskor is jól jöhet. Az idős férfi bólintását fogadja majd a hajót nézi meg érdeklődve. Amikor elhagyják a Kikötőt a korlátra támaszkodva néz vissza a part felé majd a valószínűleg mellette álló Cralan felé fordul.*
- Jártál már a tengeren? *kérdezi, majd hozzáteszi *Én még nem.
//Elhagyva a kikötőt//
* Aranga kérdésére először Lars válaszol és az öreget Moon felé irányítja.*
- Van egy térképünk. *mondja az embernek majd a hátizsákból elő is veszi könyvben talált papirost és kihajtogatva mutatja meg az öregnek.*
- Az ott a miénk. *mutat egy olyan szigetre melynek a szélén egy barlang jelzése is megtalálható. Több kisebb sziget veszi körbe. Remélhetőleg nem lesz nehéz megközelíteni.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-22 20:45:46
Üzenet elküldve: 2015-10-22 20:45:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás - kincsvadászat//
*A kikötő forgataga még mindig feszélyezi egy kissé. Sejti, hogy nem fogja egyik napról a másikra megszokni az embertömeget, ráadásul az úti céljuk miatti izgalom sem segít a helyzeten. Szuka kantárját többször is megrángatja, amitől a kanca ideges lesz, joggal. Az állat pofájának gépies simogatásától remél megnyugvást, amikor ismét megpillantja Arangatigist és a lélekvesztőjét.*
~Víz, víz és még több víz. Nem volt még elég a folyó?~
*Violaszín szemeit az égnek fordítja, és röpke tizenhét évének minden csömöre az arcára van írva, amikor a pallón felsétál a fedélzetre. Csak remélni meri, hogy hamar elérik azt a szigetet, amiről az úrnő beszélt.*
//Elhagyva a kikötőt//
*A korláton áthajolva, a többiektől távolabb a szemhatárt vizslatja kitartóan, így próbálja csillapítani gyomra háborgását. Ebéd után hajókázni nem túl kellemes, erre éppen most jött rá, hogy a finom halacska egy részét visszaszolgáltatta a tengernek. Tétován pillant hátra a válla fölött, szüksége lenne néhány korty édesvízre, de nem mer hangosan szólni a korábbiak fényében, különben is, még valaki kinevetné. Magában gyötrődik tovább, küzdve az újabb görcsökkel.*
~Visszafelé úszni fogok, esküszöm!~
*Fogadkozását nem gondolja komolyan, tekintve, hogy fél perc alatt megfulladna, de még az is kecsegtetőbb jelen pillanatban.*
*A kikötő forgataga még mindig feszélyezi egy kissé. Sejti, hogy nem fogja egyik napról a másikra megszokni az embertömeget, ráadásul az úti céljuk miatti izgalom sem segít a helyzeten. Szuka kantárját többször is megrángatja, amitől a kanca ideges lesz, joggal. Az állat pofájának gépies simogatásától remél megnyugvást, amikor ismét megpillantja Arangatigist és a lélekvesztőjét.*
~Víz, víz és még több víz. Nem volt még elég a folyó?~
*Violaszín szemeit az égnek fordítja, és röpke tizenhét évének minden csömöre az arcára van írva, amikor a pallón felsétál a fedélzetre. Csak remélni meri, hogy hamar elérik azt a szigetet, amiről az úrnő beszélt.*
//Elhagyva a kikötőt//
*A korláton áthajolva, a többiektől távolabb a szemhatárt vizslatja kitartóan, így próbálja csillapítani gyomra háborgását. Ebéd után hajókázni nem túl kellemes, erre éppen most jött rá, hogy a finom halacska egy részét visszaszolgáltatta a tengernek. Tétován pillant hátra a válla fölött, szüksége lenne néhány korty édesvízre, de nem mer hangosan szólni a korábbiak fényében, különben is, még valaki kinevetné. Magában gyötrődik tovább, küzdve az újabb görcsökkel.*
~Visszafelé úszni fogok, esküszöm!~
*Fogadkozását nem gondolja komolyan, tekintve, hogy fél perc alatt megfulladna, de még az is kecsegtetőbb jelen pillanatban.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-21 07:28:25
Üzenet elküldve: 2015-10-21 07:28:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás - kincsvadászat//
*Régen járt már dokkoknál, de ő is valahogy így képzelte el a nyüzsgést, mint ami itt is van. Sokat ő maga részéről nem foglalkozik a sürgés-forgással, egyetlen célja most az emberférfi fellelése, aki vélhetően eljött a megbeszélt helyre, mert ha nem, akkor megismerkedik a mélységi benga harcos haragjával.*
-Arangatigis! *int neki a lóról.* -Meghoztam hát a csapatot. Készen áll a hajód? *kérdezi, majd int a társainak, hogy jöjjenek és foglalják el helyüket, meg szállásolják el nyugodtan a lovakat.*
-Az útitársaim Moonxylwery, ő Cralan, ő pedig Raxa, de őt már ismered. *mutatja be a többieket csak így röviden tömören. A hajó szépen lassan életre kel, és elkezdi elhagyni a kikötőt. A benga harcos kíváncsi lesz majd arra, hogy mit is találnak, és hogy mit rejt számukra ez a túra. Na meg reméli, hogy a Kúria is biztonságban lesz, nem éri támadás a távollétükben, vagy bárminemű egyéb atrocitás... remélhetőleg Rynizz is "meggyógyul" mire visszaérnek.*
//Elhagyva a kikötőt//
*Karba tett kézzel üldögél, de ha kell valami segítség az öregnek akkor persze fog segíteni.*
-Az utat majd Moonxylwery fogja mondani. Egy térkép alapján haladunk. *közli nemes egyszerűséggel, az út irányában Moon lesz a főnök, jobban mondva a térkép lesz a főnök.*
*Régen járt már dokkoknál, de ő is valahogy így képzelte el a nyüzsgést, mint ami itt is van. Sokat ő maga részéről nem foglalkozik a sürgés-forgással, egyetlen célja most az emberférfi fellelése, aki vélhetően eljött a megbeszélt helyre, mert ha nem, akkor megismerkedik a mélységi benga harcos haragjával.*
-Arangatigis! *int neki a lóról.* -Meghoztam hát a csapatot. Készen áll a hajód? *kérdezi, majd int a társainak, hogy jöjjenek és foglalják el helyüket, meg szállásolják el nyugodtan a lovakat.*
-Az útitársaim Moonxylwery, ő Cralan, ő pedig Raxa, de őt már ismered. *mutatja be a többieket csak így röviden tömören. A hajó szépen lassan életre kel, és elkezdi elhagyni a kikötőt. A benga harcos kíváncsi lesz majd arra, hogy mit is találnak, és hogy mit rejt számukra ez a túra. Na meg reméli, hogy a Kúria is biztonságban lesz, nem éri támadás a távollétükben, vagy bárminemű egyéb atrocitás... remélhetőleg Rynizz is "meggyógyul" mire visszaérnek.*
//Elhagyva a kikötőt//
*Karba tett kézzel üldögél, de ha kell valami segítség az öregnek akkor persze fog segíteni.*
-Az utat majd Moonxylwery fogja mondani. Egy térkép alapján haladunk. *közli nemes egyszerűséggel, az út irányában Moon lesz a főnök, jobban mondva a térkép lesz a főnök.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-20 23:05:57
Üzenet elküldve: 2015-10-20 23:05:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Indulás - kincsvadászat//
* A dokkok a szokásos látképet adja, rakodómunkások, hordárok sürögnek forognak, roskadnak a nehéz holmik alatt. Kocsik gördülnek hajóról hajóra, raktárból raktárba. Néhány a sarokban kockáznak s hahotáznak nagyokat egymáson. A fogadókból rumtól szagló férfiak lépnek ki, van ki cimborája vállát támasztva van ki fehérnépet hordozva andalog.
Nem kell sokat menni, hogy eljussanak a Lars által említett teknőig. Kis hajó, nem túl nagy, főként hal szállítására alkalmas, de néhány embert is elfér rajta. Arangatigis felnéz az érkező kis csapatra, majd megvakarja fejét. A középkor már jócskán eljárt az öreg felett. De erős karú, marcona fickó még így is. Halászember végtére is, olyan akin látszik, hogy végigdolgozta az életét. Arcán némi őszes borosta leledzik. Haját is megfogta már a fehér holló. Apró fejhajtással üdvözli a közeledőket. Majd az alkudozás véget érve meglódul a kis csapat s a hajó szép lassan elhagyja a kikötőt. A kötelek feszülnek, tekerednek a csörlők s minden a helyére kerül, hogy végül vitorlát bonthassanak. *
//Elhagyva a kikötőt//
* Már a vízen haladnak mikor is a férfi a csapathoz lép. *
- Szóval merre akarnak menni pontosan?
* Szól kimért, szinte már lassú tempóban, nincs hova siessen, a halászat nem egy ideges művészet. Ráérős az öreg. *
* A dokkok a szokásos látképet adja, rakodómunkások, hordárok sürögnek forognak, roskadnak a nehéz holmik alatt. Kocsik gördülnek hajóról hajóra, raktárból raktárba. Néhány a sarokban kockáznak s hahotáznak nagyokat egymáson. A fogadókból rumtól szagló férfiak lépnek ki, van ki cimborája vállát támasztva van ki fehérnépet hordozva andalog.
Nem kell sokat menni, hogy eljussanak a Lars által említett teknőig. Kis hajó, nem túl nagy, főként hal szállítására alkalmas, de néhány embert is elfér rajta. Arangatigis felnéz az érkező kis csapatra, majd megvakarja fejét. A középkor már jócskán eljárt az öreg felett. De erős karú, marcona fickó még így is. Halászember végtére is, olyan akin látszik, hogy végigdolgozta az életét. Arcán némi őszes borosta leledzik. Haját is megfogta már a fehér holló. Apró fejhajtással üdvözli a közeledőket. Majd az alkudozás véget érve meglódul a kis csapat s a hajó szép lassan elhagyja a kikötőt. A kötelek feszülnek, tekerednek a csörlők s minden a helyére kerül, hogy végül vitorlát bonthassanak. *
//Elhagyva a kikötőt//
* Már a vízen haladnak mikor is a férfi a csapathoz lép. *
- Szóval merre akarnak menni pontosan?
* Szól kimért, szinte már lassú tempóban, nincs hova siessen, a halászat nem egy ideges művészet. Ráérős az öreg. *
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-20 16:18:32
Üzenet elküldve: 2015-10-20 16:18:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Mélysötét Remények //
*Talán pont azért kedveli... vagy legalábbis tűri ilyen jól Sigryd társaságát mert a többi embertől eltérően ő elnéz a tündér furcsaságai felett. A visszakérdezésre lassan bólint egyet, kivételesen tényleg fontos neki a hely, már annyira amennyire neki bármi fontos lehet. Nem fog erősködni az ügy érdekében, de ha már megemlíti akkor kifejezett jelentőséggel kell hogy bírjon. A válasz hallatán meg is jelenik valami erőtlen mosolykezdemény a szája szélében, az időpont már neki mellékes. Egy nap, egy hat, pár hónap mit sem jelent, elrepül hamar. A "parancsra" ő is hátára veszi táskáját és megindul Ryda után, az ajtón kilépve azonban még visszafordul és párszor lassan ki-be csukogatja azt.*
~Nyikorgott...~
*Magyarázatot persze most sem ad, csak továbbindul a fedélzet felé. Fent a kérés hallatán kissé elkomorodik, már a szokásosnál is jobban, nem szeret idegenekkel intézkedni, de megszokta már hogy olyanra bólintson rá amit nem szeret. Pedig manapság már következmények nélkül mondhatna nemet, de Sigryd úgyis valamiféle munkamegosztásra törekedne és akkor inkább ez mint hogy az állattal bajlódjon.*
- Igen úrnőm.
*Hangjából is csak szokásos bágyadt lustasága hallatszik ki, rosszallásnak nyoma nincs. Apró biccentést követően fordul háttal hogy megkeressen egy illetékest, de a kapitányt nem fogja zaklatni, az úgyis csak elhajtaná, van dolga elég főleg így a kikötéshez készülődve. Az egész legénység sürgölődik, de szerencsére nem ők ketten az egyetlen utasok, talál egy fickót aki kedvetlenül támaszkodik a farrésznél a korláton. Őt célozza meg, valószínűleg gyakran jár erre különben több érdeklődéssel vizsgálgatná az ismeretlen vidéket. A fogadó kérdésére meg is kapja a választ, sőt nem is egy lehetőséget, az Arthenior felé igyekvő karavánra viszont nem tér ki a tündér. Mivel Ryda szavaiban az a magyarázat szerepelt hogy az odatalálás végett keresne ilyesmit, feleslegesnek tartotta erre vesztegetni saját és a másik idejét. Tökéletes pontossággal fel tudja idézni a környékről látott térképeket, könnyedén megtalálja magától is a levegő városát, értelmetlen lenne csak emiatt másokkal közösködni. Megköszöni a segítséget és visszasétál a kisasszonyhoz a hírekkel. A Morajló Merinát meg sem említi hiszen egy újabb hajóhoz bizonyára semmi kedve Sigrydnek, a Rumos Rókalyuk viszont kifejezetten közel van, arra indulnak hát a Tündér vezetésével.*
*Talán pont azért kedveli... vagy legalábbis tűri ilyen jól Sigryd társaságát mert a többi embertől eltérően ő elnéz a tündér furcsaságai felett. A visszakérdezésre lassan bólint egyet, kivételesen tényleg fontos neki a hely, már annyira amennyire neki bármi fontos lehet. Nem fog erősködni az ügy érdekében, de ha már megemlíti akkor kifejezett jelentőséggel kell hogy bírjon. A válasz hallatán meg is jelenik valami erőtlen mosolykezdemény a szája szélében, az időpont már neki mellékes. Egy nap, egy hat, pár hónap mit sem jelent, elrepül hamar. A "parancsra" ő is hátára veszi táskáját és megindul Ryda után, az ajtón kilépve azonban még visszafordul és párszor lassan ki-be csukogatja azt.*
~Nyikorgott...~
*Magyarázatot persze most sem ad, csak továbbindul a fedélzet felé. Fent a kérés hallatán kissé elkomorodik, már a szokásosnál is jobban, nem szeret idegenekkel intézkedni, de megszokta már hogy olyanra bólintson rá amit nem szeret. Pedig manapság már következmények nélkül mondhatna nemet, de Sigryd úgyis valamiféle munkamegosztásra törekedne és akkor inkább ez mint hogy az állattal bajlódjon.*
- Igen úrnőm.
*Hangjából is csak szokásos bágyadt lustasága hallatszik ki, rosszallásnak nyoma nincs. Apró biccentést követően fordul háttal hogy megkeressen egy illetékest, de a kapitányt nem fogja zaklatni, az úgyis csak elhajtaná, van dolga elég főleg így a kikötéshez készülődve. Az egész legénység sürgölődik, de szerencsére nem ők ketten az egyetlen utasok, talál egy fickót aki kedvetlenül támaszkodik a farrésznél a korláton. Őt célozza meg, valószínűleg gyakran jár erre különben több érdeklődéssel vizsgálgatná az ismeretlen vidéket. A fogadó kérdésére meg is kapja a választ, sőt nem is egy lehetőséget, az Arthenior felé igyekvő karavánra viszont nem tér ki a tündér. Mivel Ryda szavaiban az a magyarázat szerepelt hogy az odatalálás végett keresne ilyesmit, feleslegesnek tartotta erre vesztegetni saját és a másik idejét. Tökéletes pontossággal fel tudja idézni a környékről látott térképeket, könnyedén megtalálja magától is a levegő városát, értelmetlen lenne csak emiatt másokkal közösködni. Megköszöni a segítséget és visszasétál a kisasszonyhoz a hírekkel. A Morajló Merinát meg sem említi hiszen egy újabb hajóhoz bizonyára semmi kedve Sigrydnek, a Rumos Rókalyuk viszont kifejezetten közel van, arra indulnak hát a Tündér vezetésével.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-20 15:46:00
Üzenet elküldve: 2015-10-20 15:46:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Mélysötét Remények //
- Akkor jó. *mondja némileg megkönnyebbülten Ryda. Bár igazából már van sejtése arról, hogy Rin ilyenkor elbambul a gondolatai között, gyakran látott már a lánynál ilyesféle furcsaságokat, mint az előbbi ajtós jelenet. Mások lehet, hogy ostobának hívnák, ahogy ilyenkor elrévedezik a tündér, de Sigryd tökéletesen tisztában van vele, hogy útitársa egyáltalán nem nevezhető még csak butának sem. Együgyűnek meg ostobának pedig végképp nem. Számtalanszor bizonyította már, hogy szótlansága ellenére igencsak elmés, és talán azért is beszél olyan keveset, mert folyamatosan gondolkodik. A lány szerint nagyjából mindenen. Biztos benne, hogyha megkérdezné társnőját arról, hány fok van odakint, és merről fúj a szél, rögtön rá tudná vágni a választ, holott ez más számára szemöldök felvonást okozhatna, és csak néznének rá, hogy mi baja van. Rin viszont nagyon figyel a részletekre, és ennek bizonyára köze van a tudományhoz is amit művel.
Sigrydet mélázásából a tündér kérdése zökkenti ki, s ráveti a lányra ezüst B'erghaen tekintetét.*
- A tündérkertbe?
*Kell neki egy kis idő, mire rájön, miről beszél a lány. Aztán gondolataiban meghallja Wergoth az intéző szavait, ahogyan neki és Kevannak mesél a vidékről - hiszen nekik meg kellett tanulniuk régebben már mindent Lanawinról. A fontosabb házakat, a vidékeket, a régi dolgokat...
"A legenda úgy szól, hogy a régi időkben, mikor még az első tündérek születtek a csodás virágokból, akkor ez a hely volt az, ahol az Elsők meglátták a napvilágot."
Nos így már érthető. S erről hirtelen az is eszébe ötlik, hogy nem is látta még Sheienne szárnyait.*
- Persze! *mondja aztán, hiszen tudja, hogy fontos lehet ez a lány számára, és igazából őt magát is érdekli a dolog.*
- Mondjuk holnap... de ma este szeretnék biztos talajon, nyugodtan, egy helyben lenni, és mondjuk aludni... egy fogadóban. Induljunk!
*Az utolsó szó már olyan megmásíthatatlanul hangzik a szájából, mint egy ház úrnőjének. Fel is veszi táskáját, s kilép a hűvös éjszakába, remélhetőleg a tündérrel együtt.
Hideg a tenger permetét hordó szél, de közel sem annyira mint északon, ahonnan érkezett. Ott olykor már térdig érő hó van ebben az évszakban, és a medvék is hamarabb bújnak el barlangjaikba.
Itt viszont - bár lehet, hogy mások, akik itt élnek, már fáznak - neki egészen melege is van. Hiszen Éjvidék még Pirtianestől is északabbra terül el.
Látja a már közeli erős fényeket, valóban épp a hatalmas kikötőbe hajóznak be a ragyogó csillagporos ég alatt.*
- Rin, ha megkérhetlek, beszélnél a kapitánnyal, hogy tud e erre valami jobb fogadót? Esetleg van e valamilyen karaván, ami a napokban indul Arthenior felé. Könnyebben oda találnánk. Én addig felhozom Holdezüstöt. Aztán indulhatunk is valamerre. *fordul a tündér felé, miközben pár matróz tekintetétől kísérve odasétál a hajókorláthoz.*
- Akkor jó. *mondja némileg megkönnyebbülten Ryda. Bár igazából már van sejtése arról, hogy Rin ilyenkor elbambul a gondolatai között, gyakran látott már a lánynál ilyesféle furcsaságokat, mint az előbbi ajtós jelenet. Mások lehet, hogy ostobának hívnák, ahogy ilyenkor elrévedezik a tündér, de Sigryd tökéletesen tisztában van vele, hogy útitársa egyáltalán nem nevezhető még csak butának sem. Együgyűnek meg ostobának pedig végképp nem. Számtalanszor bizonyította már, hogy szótlansága ellenére igencsak elmés, és talán azért is beszél olyan keveset, mert folyamatosan gondolkodik. A lány szerint nagyjából mindenen. Biztos benne, hogyha megkérdezné társnőját arról, hány fok van odakint, és merről fúj a szél, rögtön rá tudná vágni a választ, holott ez más számára szemöldök felvonást okozhatna, és csak néznének rá, hogy mi baja van. Rin viszont nagyon figyel a részletekre, és ennek bizonyára köze van a tudományhoz is amit művel.
Sigrydet mélázásából a tündér kérdése zökkenti ki, s ráveti a lányra ezüst B'erghaen tekintetét.*
- A tündérkertbe?
*Kell neki egy kis idő, mire rájön, miről beszél a lány. Aztán gondolataiban meghallja Wergoth az intéző szavait, ahogyan neki és Kevannak mesél a vidékről - hiszen nekik meg kellett tanulniuk régebben már mindent Lanawinról. A fontosabb házakat, a vidékeket, a régi dolgokat...
"A legenda úgy szól, hogy a régi időkben, mikor még az első tündérek születtek a csodás virágokból, akkor ez a hely volt az, ahol az Elsők meglátták a napvilágot."
Nos így már érthető. S erről hirtelen az is eszébe ötlik, hogy nem is látta még Sheienne szárnyait.*
- Persze! *mondja aztán, hiszen tudja, hogy fontos lehet ez a lány számára, és igazából őt magát is érdekli a dolog.*
- Mondjuk holnap... de ma este szeretnék biztos talajon, nyugodtan, egy helyben lenni, és mondjuk aludni... egy fogadóban. Induljunk!
*Az utolsó szó már olyan megmásíthatatlanul hangzik a szájából, mint egy ház úrnőjének. Fel is veszi táskáját, s kilép a hűvös éjszakába, remélhetőleg a tündérrel együtt.
Hideg a tenger permetét hordó szél, de közel sem annyira mint északon, ahonnan érkezett. Ott olykor már térdig érő hó van ebben az évszakban, és a medvék is hamarabb bújnak el barlangjaikba.
Itt viszont - bár lehet, hogy mások, akik itt élnek, már fáznak - neki egészen melege is van. Hiszen Éjvidék még Pirtianestől is északabbra terül el.
Látja a már közeli erős fényeket, valóban épp a hatalmas kikötőbe hajóznak be a ragyogó csillagporos ég alatt.*
- Rin, ha megkérhetlek, beszélnél a kapitánnyal, hogy tud e erre valami jobb fogadót? Esetleg van e valamilyen karaván, ami a napokban indul Arthenior felé. Könnyebben oda találnánk. Én addig felhozom Holdezüstöt. Aztán indulhatunk is valamerre. *fordul a tündér felé, miközben pár matróz tekintetétől kísérve odasétál a hajókorláthoz.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-19 22:44:49
Üzenet elküldve: 2015-10-19 22:44:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Mélysötét Remények //
*Bizony jól ismeri Sigrydet. Ő már harminc felett járt amikor a kislány megszületett, és bár az első tíz évében nagyon ritkán találkoztak, ő mindig mindenre odafigyelt. Bár akaratra és jellemre szilárd, túlságosan jószívű ahhoz hogy nagy vezető legyen belőle. Talán a viszontagságok majd meghozzák az eszét. Amikor rákényszerül akkor meg tudja hozni a nehéz döntést, de vezetőként ennél sokkal nehezebbeket és sokkal gyakrabban kellene. Ha mindent a lelkére vesz akkor beleroppan. Talán egyszerű kíváncsiságból tart még mindig vele. Kíváncsi mennyire képes az emberi szellem alkalmazkodni és átalakulni az események fényében. Csodák ugyan léteznek, de dőreség ezekre számítani. A pakolás után visszacsúsztatja egymásba karjait ruhája bő ujjaiban, és amíg Sigryd begyömöszöli az utolsó darabot is a táskájába ő a mennyezet felé fordítja figyelmét.*
~Még sosem volt olyan, hogy sehogy se legyen.~
*Sokkal mélyebben gondol bele ennek a mondatnak az értelmébe mint ahogyan azt Ryda szánta. Vajon tényleg nem volt még olyan, hogy sehogy se legyen? Létezhet-e valahol semmi? Látszatra olyan lehet mintha fenti zajokra figyelne, pedig erről szó sincs, és az imént sem hallott az égvilágon semmit, csak akkor is egy kósza gondolat fészkelte be magát a fejébe és eltűnődött rajta. Egyszerű semmiség, Sigryd bolondnak tartaná vagy kinevetné ha elmondaná neki, de szerencsére rá sem kérdez, legalábbis nem így konkrétan. Nem emlékezett hogy nyikorgott-e az ajtó amikor belépett. Ezen gondolkodott el. Zavarja ha nem emlékszik az ilyen apróságokra, igyekszik mindig mindent megjegyezni, ezzel is folyton edzésben tartva elméjét. A kérdésre azért ismét a kisasszony felé fordítja unott azúr szemeit, majd lassan megcsóválja a fejét miközben válaszol.*
- Nem.
*Félig kérdésnek szánja, nem tudja ugyanis hogy miből gondolná ezt Sigryd, vagy hogy pontosan mikorra gondol. A lóról viszont nem tud mit mondani, ő maga nem volt nála, fogalma sincs hogy viseli az utat. Nem is nagyon foglalkoztatja a kérdés, nem egy nagy szakértő az állatok terén.*
- Elmegyünk majd a tündérkertbe?
*Éles kanyar az eddigi témákhoz képest, de neki inkább ilyenek járnak a fejében. Nem járt még a nagy hegység keleti oldalán de olvasta hogy az itteni kikötőtől nem túl messze van a hely amit a legendák szerint faja eredetéhez kötnek. Nem sok hitelt ad ezeknek a feltételezéseknek, de szeretné saját szemeivel is látni ha már ilyen közel vetette hozzá az élet.*
*Bizony jól ismeri Sigrydet. Ő már harminc felett járt amikor a kislány megszületett, és bár az első tíz évében nagyon ritkán találkoztak, ő mindig mindenre odafigyelt. Bár akaratra és jellemre szilárd, túlságosan jószívű ahhoz hogy nagy vezető legyen belőle. Talán a viszontagságok majd meghozzák az eszét. Amikor rákényszerül akkor meg tudja hozni a nehéz döntést, de vezetőként ennél sokkal nehezebbeket és sokkal gyakrabban kellene. Ha mindent a lelkére vesz akkor beleroppan. Talán egyszerű kíváncsiságból tart még mindig vele. Kíváncsi mennyire képes az emberi szellem alkalmazkodni és átalakulni az események fényében. Csodák ugyan léteznek, de dőreség ezekre számítani. A pakolás után visszacsúsztatja egymásba karjait ruhája bő ujjaiban, és amíg Sigryd begyömöszöli az utolsó darabot is a táskájába ő a mennyezet felé fordítja figyelmét.*
~Még sosem volt olyan, hogy sehogy se legyen.~
*Sokkal mélyebben gondol bele ennek a mondatnak az értelmébe mint ahogyan azt Ryda szánta. Vajon tényleg nem volt még olyan, hogy sehogy se legyen? Létezhet-e valahol semmi? Látszatra olyan lehet mintha fenti zajokra figyelne, pedig erről szó sincs, és az imént sem hallott az égvilágon semmit, csak akkor is egy kósza gondolat fészkelte be magát a fejébe és eltűnődött rajta. Egyszerű semmiség, Sigryd bolondnak tartaná vagy kinevetné ha elmondaná neki, de szerencsére rá sem kérdez, legalábbis nem így konkrétan. Nem emlékezett hogy nyikorgott-e az ajtó amikor belépett. Ezen gondolkodott el. Zavarja ha nem emlékszik az ilyen apróságokra, igyekszik mindig mindent megjegyezni, ezzel is folyton edzésben tartva elméjét. A kérdésre azért ismét a kisasszony felé fordítja unott azúr szemeit, majd lassan megcsóválja a fejét miközben válaszol.*
- Nem.
*Félig kérdésnek szánja, nem tudja ugyanis hogy miből gondolná ezt Sigryd, vagy hogy pontosan mikorra gondol. A lóról viszont nem tud mit mondani, ő maga nem volt nála, fogalma sincs hogy viseli az utat. Nem is nagyon foglalkoztatja a kérdés, nem egy nagy szakértő az állatok terén.*
- Elmegyünk majd a tündérkertbe?
*Éles kanyar az eddigi témákhoz képest, de neki inkább ilyenek járnak a fejében. Nem járt még a nagy hegység keleti oldalán de olvasta hogy az itteni kikötőtől nem túl messze van a hely amit a legendák szerint faja eredetéhez kötnek. Nem sok hitelt ad ezeknek a feltételezéseknek, de szeretné saját szemeivel is látni ha már ilyen közel vetette hozzá az élet.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-19 21:48:58
Üzenet elküldve: 2015-10-19 21:48:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Mélysötét Remények //
*A tündér sokkal jobban ismeri őt, mintsem azt gondolná a lány.
Sigryd valóban nem tudna ártani másoknak... csak úgy, biztosan nem. De már tizenegy esztendősen levadászta első gímjét, holott rajong a szarvasokért. A szükség nagy úr. És habár kalóznak biztosan nem állna, hogy szánt szándékkal fosszon ki vagy gyilkoljon meg embereket, de ha meg kell védenie magát, épp olyan erővel teszi majd meg, amilyen erővel tűrte az otthoni viszontagságokat, és amilyen erővel nekivágott ennek az útnak is, hátrahagyva eddigi életét, és ezzel valószínűleg jócskán a fejére hozva a bajt.
Hallgatja a tündér színtelen válaszát, miközben a lány hozzá lép, és segít neki pakolni. Valami vidámabb választ várt volna, de végül is nem számított másra. Ezekkel ő is tisztában van. Főleg azzal, hogy az ember az ember. És méghozzá mennyi zsarnok és gyarló van belőle a világon! Ám mindezek ellenére ő még mindig naivan hitt a bennük lakozó jóban. Ki tudja. Léteznek még csodák. Vagy legalábbis létezniük kell még valahol a világban.*
- Igazad van...
*A kérdést hallva egy pillanatra elgondolkodik pakolás közben. És az is feltűnik neki, hogy a lány meredten bámulta az ajtót pár pillanattal ezelőtt.*
- Nem tudom... *sóhajt fel végül. Aztán tekintete szilárdabbá és eltökéltebbé válik.*- De még sosem volt olyan, hogy sehogy se legyen. Kitalálok valamit.
*Begyömöszöli az utolsó ruhát is a táskába, majd lezárja azt, s eztán magára kanyarítja fekete köpenyét.*
- Hallottál valamit? *tér is vissza nyomban felöltözés közben a tündér előző reakciójára. Most igazán nem örülne valami kalamajkának. Szeretne minél hamarabb lekerülni a hajóról, és biztos talajt érezni a talpai alatt.*
- Remélem Holdezüsttel is minden rendben van... ha kikötöttünk, fel kell hoznunk a raktérből. *hozza szóba eztán a kancát. Szerencsétlen állat ki tudja, hogy bírta az eddig hajókázást, csak kétszer engedték neki, hogy lemenjen hozzá a hajó hasába.*
*A tündér sokkal jobban ismeri őt, mintsem azt gondolná a lány.
Sigryd valóban nem tudna ártani másoknak... csak úgy, biztosan nem. De már tizenegy esztendősen levadászta első gímjét, holott rajong a szarvasokért. A szükség nagy úr. És habár kalóznak biztosan nem állna, hogy szánt szándékkal fosszon ki vagy gyilkoljon meg embereket, de ha meg kell védenie magát, épp olyan erővel teszi majd meg, amilyen erővel tűrte az otthoni viszontagságokat, és amilyen erővel nekivágott ennek az útnak is, hátrahagyva eddigi életét, és ezzel valószínűleg jócskán a fejére hozva a bajt.
Hallgatja a tündér színtelen válaszát, miközben a lány hozzá lép, és segít neki pakolni. Valami vidámabb választ várt volna, de végül is nem számított másra. Ezekkel ő is tisztában van. Főleg azzal, hogy az ember az ember. És méghozzá mennyi zsarnok és gyarló van belőle a világon! Ám mindezek ellenére ő még mindig naivan hitt a bennük lakozó jóban. Ki tudja. Léteznek még csodák. Vagy legalábbis létezniük kell még valahol a világban.*
- Igazad van...
*A kérdést hallva egy pillanatra elgondolkodik pakolás közben. És az is feltűnik neki, hogy a lány meredten bámulta az ajtót pár pillanattal ezelőtt.*
- Nem tudom... *sóhajt fel végül. Aztán tekintete szilárdabbá és eltökéltebbé válik.*- De még sosem volt olyan, hogy sehogy se legyen. Kitalálok valamit.
*Begyömöszöli az utolsó ruhát is a táskába, majd lezárja azt, s eztán magára kanyarítja fekete köpenyét.*
- Hallottál valamit? *tér is vissza nyomban felöltözés közben a tündér előző reakciójára. Most igazán nem örülne valami kalamajkának. Szeretne minél hamarabb lekerülni a hajóról, és biztos talajt érezni a talpai alatt.*
- Remélem Holdezüsttel is minden rendben van... ha kikötöttünk, fel kell hoznunk a raktérből. *hozza szóba eztán a kancát. Szerencsétlen állat ki tudja, hogy bírta az eddig hajókázást, csak kétszer engedték neki, hogy lemenjen hozzá a hajó hasába.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-19 20:39:36
Üzenet elküldve: 2015-10-19 20:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Mélysötét Remények //
*Csak áll és nézi a felderülő lányt, gondolta hogy szívesen szabadulna már ebből a hánykolódó börtönből.*
~Az a bolond szíved úgysem engedné hogy másoknak árts.~
*Csak gondolatban válaszol a kalózos tréfára, közben szemeivel végigtekint a kipakolt holmikon, nem indul meg rögtön segíteni.*
- Ugyanaz mint másutt.
*Az ember ott is ember, a pénz ott is pénz. Nem remél különb világot mint amilyenben eddig része volt. Elindul viszont végre és lassú de precíz mozdulatokkal nekilát hogy segítsen a pakolászásban. Neki nincs sok ruhája csak ez a csuhaszerű barna gúnya ami most is rajta van, meg még egy kicsivel sötétebb és vastagabb a táskájában. Nem is pakolt ki semmit, bár valamelyest kedveli a kisasszonykát, igyekszik megtartani magának a titkait. Bizonyára vélelmezi a szárnyait hiszen volt ideje bőven hátulról nézegetni, de gondosan ügyelt rá hogy látni ne láthassa őket.*
- Nem. Az ember viszont mindenhol ember. Talán máshogy beszél, máshogy öltözik, de belül ugyanaz.
*Egy pillanatra abbahagyja a pakolászást és felegyenesedik hogy a csukott ajtóra bámuljon. Eltelik pár másodperc, aztán magyarázat nélkül folytatja amibe belekezdett.*
- Ha nem találjuk meg a véred mihez kezdesz?
*Sosem volt az a magázódós fajta, főleg ha csak kettesben vannak. Ilyenkor elhagy minden formaságot, de mások előtt fenntartja hogy ő csak egy semmirekellő alattvaló. Olyankor szívfájdalom nélkül jönnek az "igen úrnőm" jellegű kifejezések.*
A hozzászólás írója (Sheienne Myrinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.19 20:44:19
*Csak áll és nézi a felderülő lányt, gondolta hogy szívesen szabadulna már ebből a hánykolódó börtönből.*
~Az a bolond szíved úgysem engedné hogy másoknak árts.~
*Csak gondolatban válaszol a kalózos tréfára, közben szemeivel végigtekint a kipakolt holmikon, nem indul meg rögtön segíteni.*
- Ugyanaz mint másutt.
*Az ember ott is ember, a pénz ott is pénz. Nem remél különb világot mint amilyenben eddig része volt. Elindul viszont végre és lassú de precíz mozdulatokkal nekilát hogy segítsen a pakolászásban. Neki nincs sok ruhája csak ez a csuhaszerű barna gúnya ami most is rajta van, meg még egy kicsivel sötétebb és vastagabb a táskájában. Nem is pakolt ki semmit, bár valamelyest kedveli a kisasszonykát, igyekszik megtartani magának a titkait. Bizonyára vélelmezi a szárnyait hiszen volt ideje bőven hátulról nézegetni, de gondosan ügyelt rá hogy látni ne láthassa őket.*
- Nem. Az ember viszont mindenhol ember. Talán máshogy beszél, máshogy öltözik, de belül ugyanaz.
*Egy pillanatra abbahagyja a pakolászást és felegyenesedik hogy a csukott ajtóra bámuljon. Eltelik pár másodperc, aztán magyarázat nélkül folytatja amibe belekezdett.*
- Ha nem találjuk meg a véred mihez kezdesz?
*Sosem volt az a magázódós fajta, főleg ha csak kettesben vannak. Ilyenkor elhagy minden formaságot, de mások előtt fenntartja hogy ő csak egy semmirekellő alattvaló. Olyankor szívfájdalom nélkül jönnek az "igen úrnőm" jellegű kifejezések.*
A hozzászólás írója (Sheienne Myrinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.19 20:44:19
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-19 18:57:10
Üzenet elküldve: 2015-10-19 18:57:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Mélysötét Remények //
*Minden megváltozott abban a pillanatban, ahogy egy hónappal ezelőtt, a tündérrel maga mellett kiléptek Éjvár falai közül.
Csendben lopakodtak, a lovat maguk mellett vezetve egészen a poros utakon át a macskaköves, Pirtianesbe vezetőig, ahol aztán nyeregbe szálltak Holdezüstre, és Sigryd vágtába fogta a paripát.
A lány szíve szerint már az első éjszaka visszafordult volna. Hideg volt, és még az aprócska tűz sem nyújtott elég meleget úgy, a színek havának közepén. De számba vette a lehetőségeit, és aztán elvetette ismét a kényelmes, meleg pompát, ami a kapitánnyal együtt járt volna, és választotta a kilátástalan, hideg szabadságot.
Két nap volt, mire elérték a várost. Épp csak annyi időre mentek be, hogy a piacon vegyenek némi élelmet, és már tovább is indultak. Rydának fogalma sem volt, hogy reagálhattak odahaza az eltűnésére, így inkább sietősre fogták a dolgot.
Hetekbe tellett, mire elérték a Nap karavánpihenő környékét. Ott aztán nehéz döntés előtt álltak.
Wegtoren felé mennek tovább, a biztonságosabb úton, amely a hajózás végett jóval több pénzbe kerül, mint eddigi napjaik, vagy pedig a Hold karavánpihenő felől közelítik meg Artheniort, lóháton. Ez nem lett volna annyira költséges, de ha Sigryd nyomába eredtek, akkor könnyűszerrel elkaphatják őket a nyílt úton. Végül Wegtoren felé indultak, abban reménykedve, hogy Artheniorba érve, pénz híján majd támogatásra lelnek a lány elveszett nagybátyjánál - ha ugyan megtalálják. Vagy ha ugyan él még, vagy valóban ott van. Túl sok volt a vagy, és Seienne sem könnyítette meg a lány helyzetét bölcs tanácsaival. A tündér még mindig nem volt egy nagy fecsegő. De Ryda ennek ellenére is szerette a társaságát, és mindvégig hálás volt neki, amiért vele tartott. Pedig nem látta okát, hogy ezt kellett volna tennie.
Mégis ott volt, és ez sokat jelentett az ifjú B'erghaen számára.
Tátott szájjal nézte a tengert, amikor elérték a Wegtoreni révet. Pirtianesen kívül még soha nem járt máshol Lanawinon, így már a tűz városát is csodálatosnak, és meglepően melegnek tartotta. De a tenger... az teljesen más volt.
Gyönyörű, fényes, kék és végtelen, akár az égbolt hullámzó földi mása. Még a hajót is élvezte, hiába fizettek egy vagyon a kapitánynak. Az első nap végig kint állt a korlátnál, és süttette arcát a napon, nézte a sirályok röptét, és hallgatta a hatalmas víz morajlását. Még este is elgyönyörködött a csillagokban, és kellemesnek találta, ahogy a hullámok megtörve a hajó algás oldalán lágyan ringatták őket a vízfelszínen. Egészen megnyugodott, hiszen idáig eljutottak. Nem történt baj, egy-két útonállón kívül a karavánpihenő felé, de azok elől sikeresen elvágtattak, mielőtt nagy gond kerekedhetett volna a dologból.
Ám a következő estére hevesebbek lettek a hullámok a tenger szívében, és ezzel együtt fordult fel a híres neves B'erghaen gyomor is. Nem érezte magát sem szépnek, sem vonzónak, ahogy a korlát fölé hajolva adta ki magából a vacsora maradékait, miközben néhány matróz fojtottan röhögött rajta a háttérben.
Azon a ponton érezte úgy, hogy tényleg ennyit a nemesi származásról. Onnantól kezdve már alig jött ki a szobájából. De szerencsére nem volt tartós a rosszullét.
Elérkezett végül az utolsó este is.
Legalábbis ezt remélve ül a kabinjába zárkózva, Sheiennetelenül a lány. Egész jól van, bár csak csipeget az asztalára tett szőlőszemekből. Gyakran hagyja magára a tündér, és ő nem szól neki ezért. Bár valahol az úrnője, és úgy is hívja a lány, de sosem kötné meg Rin - mert mint kiderült ez a beceneve - kezeit. Hiszen ő is épp a szabadságáért menekül, nem veszi el ezért a másét, főképp, mivel önmagától tart vele.
Az ágyán ülve, merőben megviselt fehér ingében, összefogott hajjal, szomorú szemekkel tartja kezében a kis medaliont. A spirál függője mellé van akasztva láncára, s a B'erghaenek címere van belegravírozva az aranyba legelöl. Frappáns kis ékszer, nem csak kinyitható, hanem kihajtható is, s benne ott van családja minden tagjának olajjal felfestett apró arcképe. Atyja és anyja, Deiran, Lelina és Ydra... ujjai aztán Kevan képére simítanak. Felsóhajt az övéhez annyira hasonlatos ezüst szemeket látva. Meglepően élethű a kép a fiúról.*
- Vajon mi lehet veled bátyám? *suttogja halkan az arcképnek, mintha valóban ott volna vele ikre.*
- Sajnálod, hogy eltűntem? Haragszol rám vagy szomorú vagy e miattam? *egy kissé megremeg a szája sarka beszéd közben.*
- Tart még valamit a kötelékünk? Vajon érzed e, hogy rád gondolok... *tenné fel az újabb kérdést, ám ekkor nyílik az ajtó, s Sigryd viharosan hajtja össze a medaliont, és csukja be, majd nyakára engedi. Nem aggódik afelől, hogy ki érkezett. Csak Rin jöhet be hozzá kopogtatás nélkül. Valóban a lány az. Sigryd pedig próbál úgy tenni, mintha nem beszélt volna az imént egy tárgyhoz, akár egy ostoba kölyök.*
- Ó, hála az égnek! *mondja nyomban a lány szavait hallva, s látszik rajta a megkönnyebbülés.*
- Nem tudom, meddig bírtam volna még ezen a lélekvesztőn... szép a tenger, de ennyi elég volt a hajózásból. Kalóz nem leszek, annyi szent. *mosolyodik el tréfálva. Bár nem várja el, hogy a tündér kacarászni kezdjen ezen, valahogy nem a lány stílusa.
Inkább feláll az ágyról, és elkezdi összeszedni azt a néhány szétheverő holmit, amit kipakolt az út során.*
- Segítesz? *kérdezi társát, majd mély levegőt vesz.*
- Vajon mi vár minket majd a parton?
*Ez inkább csak költői kérdés volt, hiszen egyikük sem tudhatja. De Ryda már a tengerre szállásukkor azon agyalt, hogyan tovább, ha elérik a Kikötőt. Azt se tudja merre tovább Artheniorba. Persze táblát olvasni remekül tud.*
- Te jártál már erre? *teszi fel aztán már a cseppet sem költői kérdést.* - Milyenek lehetnek itt az emberek?
*Minden megváltozott abban a pillanatban, ahogy egy hónappal ezelőtt, a tündérrel maga mellett kiléptek Éjvár falai közül.
Csendben lopakodtak, a lovat maguk mellett vezetve egészen a poros utakon át a macskaköves, Pirtianesbe vezetőig, ahol aztán nyeregbe szálltak Holdezüstre, és Sigryd vágtába fogta a paripát.
A lány szíve szerint már az első éjszaka visszafordult volna. Hideg volt, és még az aprócska tűz sem nyújtott elég meleget úgy, a színek havának közepén. De számba vette a lehetőségeit, és aztán elvetette ismét a kényelmes, meleg pompát, ami a kapitánnyal együtt járt volna, és választotta a kilátástalan, hideg szabadságot.
Két nap volt, mire elérték a várost. Épp csak annyi időre mentek be, hogy a piacon vegyenek némi élelmet, és már tovább is indultak. Rydának fogalma sem volt, hogy reagálhattak odahaza az eltűnésére, így inkább sietősre fogták a dolgot.
Hetekbe tellett, mire elérték a Nap karavánpihenő környékét. Ott aztán nehéz döntés előtt álltak.
Wegtoren felé mennek tovább, a biztonságosabb úton, amely a hajózás végett jóval több pénzbe kerül, mint eddigi napjaik, vagy pedig a Hold karavánpihenő felől közelítik meg Artheniort, lóháton. Ez nem lett volna annyira költséges, de ha Sigryd nyomába eredtek, akkor könnyűszerrel elkaphatják őket a nyílt úton. Végül Wegtoren felé indultak, abban reménykedve, hogy Artheniorba érve, pénz híján majd támogatásra lelnek a lány elveszett nagybátyjánál - ha ugyan megtalálják. Vagy ha ugyan él még, vagy valóban ott van. Túl sok volt a vagy, és Seienne sem könnyítette meg a lány helyzetét bölcs tanácsaival. A tündér még mindig nem volt egy nagy fecsegő. De Ryda ennek ellenére is szerette a társaságát, és mindvégig hálás volt neki, amiért vele tartott. Pedig nem látta okát, hogy ezt kellett volna tennie.
Mégis ott volt, és ez sokat jelentett az ifjú B'erghaen számára.
Tátott szájjal nézte a tengert, amikor elérték a Wegtoreni révet. Pirtianesen kívül még soha nem járt máshol Lanawinon, így már a tűz városát is csodálatosnak, és meglepően melegnek tartotta. De a tenger... az teljesen más volt.
Gyönyörű, fényes, kék és végtelen, akár az égbolt hullámzó földi mása. Még a hajót is élvezte, hiába fizettek egy vagyon a kapitánynak. Az első nap végig kint állt a korlátnál, és süttette arcát a napon, nézte a sirályok röptét, és hallgatta a hatalmas víz morajlását. Még este is elgyönyörködött a csillagokban, és kellemesnek találta, ahogy a hullámok megtörve a hajó algás oldalán lágyan ringatták őket a vízfelszínen. Egészen megnyugodott, hiszen idáig eljutottak. Nem történt baj, egy-két útonállón kívül a karavánpihenő felé, de azok elől sikeresen elvágtattak, mielőtt nagy gond kerekedhetett volna a dologból.
Ám a következő estére hevesebbek lettek a hullámok a tenger szívében, és ezzel együtt fordult fel a híres neves B'erghaen gyomor is. Nem érezte magát sem szépnek, sem vonzónak, ahogy a korlát fölé hajolva adta ki magából a vacsora maradékait, miközben néhány matróz fojtottan röhögött rajta a háttérben.
Azon a ponton érezte úgy, hogy tényleg ennyit a nemesi származásról. Onnantól kezdve már alig jött ki a szobájából. De szerencsére nem volt tartós a rosszullét.
Elérkezett végül az utolsó este is.
Legalábbis ezt remélve ül a kabinjába zárkózva, Sheiennetelenül a lány. Egész jól van, bár csak csipeget az asztalára tett szőlőszemekből. Gyakran hagyja magára a tündér, és ő nem szól neki ezért. Bár valahol az úrnője, és úgy is hívja a lány, de sosem kötné meg Rin - mert mint kiderült ez a beceneve - kezeit. Hiszen ő is épp a szabadságáért menekül, nem veszi el ezért a másét, főképp, mivel önmagától tart vele.
Az ágyán ülve, merőben megviselt fehér ingében, összefogott hajjal, szomorú szemekkel tartja kezében a kis medaliont. A spirál függője mellé van akasztva láncára, s a B'erghaenek címere van belegravírozva az aranyba legelöl. Frappáns kis ékszer, nem csak kinyitható, hanem kihajtható is, s benne ott van családja minden tagjának olajjal felfestett apró arcképe. Atyja és anyja, Deiran, Lelina és Ydra... ujjai aztán Kevan képére simítanak. Felsóhajt az övéhez annyira hasonlatos ezüst szemeket látva. Meglepően élethű a kép a fiúról.*
- Vajon mi lehet veled bátyám? *suttogja halkan az arcképnek, mintha valóban ott volna vele ikre.*
- Sajnálod, hogy eltűntem? Haragszol rám vagy szomorú vagy e miattam? *egy kissé megremeg a szája sarka beszéd közben.*
- Tart még valamit a kötelékünk? Vajon érzed e, hogy rád gondolok... *tenné fel az újabb kérdést, ám ekkor nyílik az ajtó, s Sigryd viharosan hajtja össze a medaliont, és csukja be, majd nyakára engedi. Nem aggódik afelől, hogy ki érkezett. Csak Rin jöhet be hozzá kopogtatás nélkül. Valóban a lány az. Sigryd pedig próbál úgy tenni, mintha nem beszélt volna az imént egy tárgyhoz, akár egy ostoba kölyök.*
- Ó, hála az égnek! *mondja nyomban a lány szavait hallva, s látszik rajta a megkönnyebbülés.*
- Nem tudom, meddig bírtam volna még ezen a lélekvesztőn... szép a tenger, de ennyi elég volt a hajózásból. Kalóz nem leszek, annyi szent. *mosolyodik el tréfálva. Bár nem várja el, hogy a tündér kacarászni kezdjen ezen, valahogy nem a lány stílusa.
Inkább feláll az ágyról, és elkezdi összeszedni azt a néhány szétheverő holmit, amit kipakolt az út során.*
- Segítesz? *kérdezi társát, majd mély levegőt vesz.*
- Vajon mi vár minket majd a parton?
*Ez inkább csak költői kérdés volt, hiszen egyikük sem tudhatja. De Ryda már a tengerre szállásukkor azon agyalt, hogyan tovább, ha elérik a Kikötőt. Azt se tudja merre tovább Artheniorba. Persze táblát olvasni remekül tud.*
- Te jártál már erre? *teszi fel aztán már a cseppet sem költői kérdést.* - Milyenek lehetnek itt az emberek?
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-19 14:57:07
Üzenet elküldve: 2015-10-19 14:57:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Mélysötét Remények //
*Az éjszaka sötétjében két azúrszín írisz mered lustán a végtelenbe, a csípős hideg széltől kicsorduló könnycseppjein meg-megcsillan a hízásban lévő hold fehéres fénye. A végtelen hullámok csendes morajába vágó hajótesten felcsapódó tajték jeges permettel szórja elfagyott ujjait melyek finoman fonódnak a fedélzet magas korlátjának külső sarkára.
Sötét, hideg és végtelen. Mindig ezek a szavak jutottak eszébe ha a tengerre gondolt, most első kézből is tapasztalhatja hogy pontosan mit is jelentenek. Más népek talán a tiszta égbolton ragyogó milliónyi csillagban vagy a nyugodt vizek lágy ringatásában találnák meg a szépséget, de ő inkább a természet rettentő erejében és kiszámíthatatlanságában veszik el. A semmi közepén vitorlázó tekintélyes hajót a mélység úgy tudná elnyelni, hogy hírmondó sem maradna a legénységből. Egy átlagos útján legalábbis semmiképpen, csakhogy ez a mostani korántsem mondható átlagosnak. Most itt van Sheyenne akit ilyen veszedelem nem fenyeget. A matrózok most nem részegen mulatnak a belsőtérben, többségük aggodalmas csendben jár-kel a háta mögött, ők tudni vélik hogy egy ilyen nyugodt út semmi jót nem jelent. Napok óta úton vannak és még semmi nehézségbe nem ütköztek, a dermesztő hideget leszámítva az időjárás is kedvező, babonáik szerint készül valamire a tenger. Egyesek rettentő szörnyekkel riogatják társaikat, mások esküsznek rá hogy ez a vihar előtti csend, úgy látszik a mai világban már senki nem hisz az egyszerű szerencsében. Hogy a tündérlánynak bármi köze lehetne ehhez az egészhez az még csak fel sem merült egyikben sem. Lehetne? Talán lehetne. Oka viszont nincsen hatalmához folyamodva belepiszkálni az elemekbe. A hajó épsége, a legénység élete, mint a permet a szélben, számára jelentéktelen. Egyetlen lélek békéje számít csak valamelyest, amíg az nem forog veszélyben addig nincs miért közbelépnie.
Tűnődése közben szemeivel azt keresi hol ér véget a fekete víz és hol kezdődik az égbolt, hosszú percek telnek el gondolataiba merülve, csak tekintete vándorol néha egyik irányból a másikba. Az eseménytelen elmélkedést végül felkúszó bal szemöldöke töri meg. Tenyerei engednek és karjai visszacsúsznak egymásba csuhája bő ujjainak rejteke alá, közben ellép a korláttól és megfordul hogy elinduljon megkeresni Sigrydet.*
- Nemsokára megérkezünk.
*Hangzanak az egykedvű szavak miután becsukta a szobájuknak nevezett kis lyuk ajtaját amiben szállást kaptak, de beljebb nem megy, ott megállva várja "úrnőjének" reakcióját.*
- Fény!
*Hallatszik egy üvöltés odafentről egy pillanattal azután hogy Rin befejezte mondandóját, még mielőtt Ryda szóhoz jutna. Úgy látszik az árbockosárban is feltűnt valakinek a messzeségben halványan pislákoló világítótorony fénye.*
- Ott a torony! Kitartás fiúk már látszik az út vége!
A hozzászólás írója (Sheyenne Myrinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.19 15:03:59
*Az éjszaka sötétjében két azúrszín írisz mered lustán a végtelenbe, a csípős hideg széltől kicsorduló könnycseppjein meg-megcsillan a hízásban lévő hold fehéres fénye. A végtelen hullámok csendes morajába vágó hajótesten felcsapódó tajték jeges permettel szórja elfagyott ujjait melyek finoman fonódnak a fedélzet magas korlátjának külső sarkára.
Sötét, hideg és végtelen. Mindig ezek a szavak jutottak eszébe ha a tengerre gondolt, most első kézből is tapasztalhatja hogy pontosan mit is jelentenek. Más népek talán a tiszta égbolton ragyogó milliónyi csillagban vagy a nyugodt vizek lágy ringatásában találnák meg a szépséget, de ő inkább a természet rettentő erejében és kiszámíthatatlanságában veszik el. A semmi közepén vitorlázó tekintélyes hajót a mélység úgy tudná elnyelni, hogy hírmondó sem maradna a legénységből. Egy átlagos útján legalábbis semmiképpen, csakhogy ez a mostani korántsem mondható átlagosnak. Most itt van Sheyenne akit ilyen veszedelem nem fenyeget. A matrózok most nem részegen mulatnak a belsőtérben, többségük aggodalmas csendben jár-kel a háta mögött, ők tudni vélik hogy egy ilyen nyugodt út semmi jót nem jelent. Napok óta úton vannak és még semmi nehézségbe nem ütköztek, a dermesztő hideget leszámítva az időjárás is kedvező, babonáik szerint készül valamire a tenger. Egyesek rettentő szörnyekkel riogatják társaikat, mások esküsznek rá hogy ez a vihar előtti csend, úgy látszik a mai világban már senki nem hisz az egyszerű szerencsében. Hogy a tündérlánynak bármi köze lehetne ehhez az egészhez az még csak fel sem merült egyikben sem. Lehetne? Talán lehetne. Oka viszont nincsen hatalmához folyamodva belepiszkálni az elemekbe. A hajó épsége, a legénység élete, mint a permet a szélben, számára jelentéktelen. Egyetlen lélek békéje számít csak valamelyest, amíg az nem forog veszélyben addig nincs miért közbelépnie.
Tűnődése közben szemeivel azt keresi hol ér véget a fekete víz és hol kezdődik az égbolt, hosszú percek telnek el gondolataiba merülve, csak tekintete vándorol néha egyik irányból a másikba. Az eseménytelen elmélkedést végül felkúszó bal szemöldöke töri meg. Tenyerei engednek és karjai visszacsúsznak egymásba csuhája bő ujjainak rejteke alá, közben ellép a korláttól és megfordul hogy elinduljon megkeresni Sigrydet.*
- Nemsokára megérkezünk.
*Hangzanak az egykedvű szavak miután becsukta a szobájuknak nevezett kis lyuk ajtaját amiben szállást kaptak, de beljebb nem megy, ott megállva várja "úrnőjének" reakcióját.*
- Fény!
*Hallatszik egy üvöltés odafentről egy pillanattal azután hogy Rin befejezte mondandóját, még mielőtt Ryda szóhoz jutna. Úgy látszik az árbockosárban is feltűnt valakinek a messzeségben halványan pislákoló világítótorony fénye.*
- Ott a torony! Kitartás fiúk már látszik az út vége!
A hozzászólás írója (Sheyenne Myrinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.19 15:03:59
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-17 20:12:12
Üzenet elküldve: 2015-10-17 20:12:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Agyar kapitány kincse //
* Saun nem az a fajta, aki az első gubancnál sarkon fordul, s feladja. Egyre határozottabban lépdel előre, bízva az öreg kalandor becsületességében. *
~ Csak találjam meg, no meg bírjam el! ~
* Gondolja magában, miközben megállás nélkül nézelődik körbe körbe. Némi nehézség árán aikerűl feljutnia egy barlangba. Hunyorogva próbál átlátni a homályon, s igencsak meglepődik, amikor felfogja, hogy mit talált. *
~ Ez már igen. De vajon hol lehet a kincs? Azok a madarak nem véletlenül kergetik az öreget. ~
* Agyal, miközben beljebb merészkedik a fészekhez. Igyekszik alaposan átnézni a helyet, hátha talál valamit. Amennyiben ez nem jár eredménnyel, úgy kicsit bosszúsan, de tovább indul felfelé. *
~ Legfeljebb, ha kergetnek, majd lent is körülnézek. ~
* Vélekedik, amíg fölfelé halad. *
* Saun nem az a fajta, aki az első gubancnál sarkon fordul, s feladja. Egyre határozottabban lépdel előre, bízva az öreg kalandor becsületességében. *
~ Csak találjam meg, no meg bírjam el! ~
* Gondolja magában, miközben megállás nélkül nézelődik körbe körbe. Némi nehézség árán aikerűl feljutnia egy barlangba. Hunyorogva próbál átlátni a homályon, s igencsak meglepődik, amikor felfogja, hogy mit talált. *
~ Ez már igen. De vajon hol lehet a kincs? Azok a madarak nem véletlenül kergetik az öreget. ~
* Agyal, miközben beljebb merészkedik a fészekhez. Igyekszik alaposan átnézni a helyet, hátha talál valamit. Amennyiben ez nem jár eredménnyel, úgy kicsit bosszúsan, de tovább indul felfelé. *
~ Legfeljebb, ha kergetnek, majd lent is körülnézek. ~
* Vélekedik, amíg fölfelé halad. *
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-14 20:44:56
Üzenet elküldve: 2015-10-14 20:44:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Agyar kapitány kincse //
* Sauból tehát nem lesz (még) vacsora. Ez némileg csökkentheti az aggodalmat, ám az a tény, hogy egyedül kell nekivágnia a sűrű erdőnek akár egy térkép nélkül, arra hagyatkozva, hogy "talán" megvárják majd a többiek - már ha lesznek még többiek - ismét nem a legjobb dolog ami történhet vele. Ám Saun nem ijed meg néhány fától és bokortól, egyenesen halad előre a sziklák felé, amerre remélhetőleg Agyar kincsét fogja meglelni.
Nagyjából tíz perc gyaloglás után - az erdő sűrűségét beleszámítva, normál tempóval nézve - a talaj fokozatosan emelkedni kezd. Az út egyre meredekebb, egyre több a szikla, kőtörmelék, kisebb bokrok és a nagy fák egyre kevesebben lesznek. Persze továbbra sem kietlen a hely, a megszokottnál jóval több élőlény van még így is. Végül, ha Saun elég kitartóan megy fel, legfeljebb fél - de inkább kevesebb - óra alatt elér egy nagyobb barlanghoz. Bent sötét homály uralkodik, csak egy kis ablakszerű lyuk tátong a barlang másik végén, ezzel minimális fényt beszűrve. Ám e kevés fény is pont elég arra, hogy kalandorunk megláthassa a "szoba" közepén elhelyezkedő gallyakból összerakott hatalmas fészket, benne két viszonylag nagy tojással. Ez lehet a fészkelőhelyük. Legalábbis egy a sok közül. Mivel ha megfigyeli a helyet, láthatja, hogy az egész hegy tele van kisebb-nagyobb mélyedésekkel, melyek mindegyikében egy-két tojás lehet. A madaraknak viszont szerencsére nyoma sincs. Ellenben kincsből sem akad túl sok. Ez bizony nem túl szerencsés eset. Se térkép, se utasítás - szinte semmi irányadó, hogy hol keressen. Elindulhat fel a sziklák felé, ahol egyre kevesebb, míg kevesebb a növényzet, végül már fű sem nő, vagy végigjárja az összes járatot, hátha... Esetleg lejjebb keresgél? Bárhová is indul, nem szabad sokat töprengenie, mert a végén még visszaérkeznek a lakosok és nem vártak vendéget... *
* Sauból tehát nem lesz (még) vacsora. Ez némileg csökkentheti az aggodalmat, ám az a tény, hogy egyedül kell nekivágnia a sűrű erdőnek akár egy térkép nélkül, arra hagyatkozva, hogy "talán" megvárják majd a többiek - már ha lesznek még többiek - ismét nem a legjobb dolog ami történhet vele. Ám Saun nem ijed meg néhány fától és bokortól, egyenesen halad előre a sziklák felé, amerre remélhetőleg Agyar kincsét fogja meglelni.
Nagyjából tíz perc gyaloglás után - az erdő sűrűségét beleszámítva, normál tempóval nézve - a talaj fokozatosan emelkedni kezd. Az út egyre meredekebb, egyre több a szikla, kőtörmelék, kisebb bokrok és a nagy fák egyre kevesebben lesznek. Persze továbbra sem kietlen a hely, a megszokottnál jóval több élőlény van még így is. Végül, ha Saun elég kitartóan megy fel, legfeljebb fél - de inkább kevesebb - óra alatt elér egy nagyobb barlanghoz. Bent sötét homály uralkodik, csak egy kis ablakszerű lyuk tátong a barlang másik végén, ezzel minimális fényt beszűrve. Ám e kevés fény is pont elég arra, hogy kalandorunk megláthassa a "szoba" közepén elhelyezkedő gallyakból összerakott hatalmas fészket, benne két viszonylag nagy tojással. Ez lehet a fészkelőhelyük. Legalábbis egy a sok közül. Mivel ha megfigyeli a helyet, láthatja, hogy az egész hegy tele van kisebb-nagyobb mélyedésekkel, melyek mindegyikében egy-két tojás lehet. A madaraknak viszont szerencsére nyoma sincs. Ellenben kincsből sem akad túl sok. Ez bizony nem túl szerencsés eset. Se térkép, se utasítás - szinte semmi irányadó, hogy hol keressen. Elindulhat fel a sziklák felé, ahol egyre kevesebb, míg kevesebb a növényzet, végül már fű sem nő, vagy végigjárja az összes járatot, hátha... Esetleg lejjebb keresgél? Bárhová is indul, nem szabad sokat töprengenie, mert a végén még visszaérkeznek a lakosok és nem vártak vendéget... *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1914-1933