//Túlélőtúra - Assa//
*Telitalálat, ahogy sejtette. A tündérkének valóban felkeltette ez a dolog annyira a kíváncsiságát, hogy ki akarja deríteni.*
- Nyugodtan rákérdezhetsz ha gondolod, bár nagy az esélye annak ha tudnak valamit, hogy tagadni fogják. *Vonja meg ismét a vállát. Őt ennyire most még nem érdekli ez az egész, bár általában szereti ezeket a dolgokat már az elején rendezni. De végtére is, még lesznek itt néhány napot, ha valóban forrósodna a helyzet, még megrángathatja valamelyiküket.* Megmondtam, Mordach ugyanúgy látta ahogy te. A hóhajúra pedig kérdezz rá, ha ennyire érdekel, de szerintem ő nem látott semmi hasonlót. Engem se próbált kővel eltalálni, pedig egy ideig bent voltam az erdőben, és egy pár percig az egyik magasabb fán is.
*Egy pillanatig elgondolkozik, visszapörgeti fejben az eseményeket egészen a Vörös felbukkanásáig, de semmi. Nem emlékszik semmiféle fekete árnyra, pedig az ő szeme aztán minden sötét pontra ki van élezve (vagy inkább éhezve) ebben a fényben. *
- Hm… Ki tudja, talán a sötét árnyak a sötétség szülötteit nem bántják. *Viccelődik egy gonosz mosoly kíséretében. Nem vágyik rá túlzottan, hogy a saját szemével is lássa azt az árnyat, bár amíg nem akarja őt is céltáblának nézni, felőle ott és akkor jelenhet meg ahol, és amikor csak akar.*
- Persze! Sokféle lény mozog a másik síkon. *Vágja rá azonnal, teljes meggyőződéssel. Pont ő ne hinne benne? Épp elégszer volt „szerencséje” látni házuk papnőit, illetve anyját, ahogy ilyenekkel foglalkoznak. Istenek, szellemlények, démonok, más entitások… elég sokan mozognak azon a síkon.
Az emlékekre alig érezhetően végigfut a hátán a hideg, de az a vicces, hogy boldogan venne részt ismét bármilyen szertartáson, csak térhessen végre haza. Nevetséges ez az egész! Ki fogja tanulni a mágiát, fejleszteni fogja a harci képességeit, és amint visszatér – persze nem hívásra, hanem amikor ő maga elérkezettnek látja az idejét – akkor első dolga lesz mindent egyszer s mindenkorra tisztázni. Na persze ha előbb hívnák vissza, mint ahogy ő érezné itt az idejét, akkor is menne.
Ha már Assa sem érti teljesen valami itteni dolognak a logikáját, akkor az valóban eléggé elgörbült ötlet lehet, így csak grimaszolva megcsóválja a fejét. Úgy megásni egy gödröt… Maximum, ha megolvasztott fémmel kiöntik az alját. Akkor valóban nem szívná be többet a föld. Való igaz, itt már több mint elég az, ha Mordach tudja, hogy miről van szó.*
- Mi az a kókuszdió? *Figyeli érdeklődve a lányt. Biztosan olyan lehet mint a dió, akkor meg minden bizonnyal fán terem, de ha a tündérke pontosabb magyarázatot, vagy leírást ad róla, akkor még talán az is lehet, hogy látott olyat.
Végtére is, egész jó érveket sorakoztat fel Assa. Az értékes dolgok pénzzé alakítása sem hangzik rosszul. A tanulás meg…való igaz, hogy ezzel a húzásával most legalább egy héttel távolabb került a hazatéréstől, de legalább közelebb egy másik helyszínhez, ami errefelé, vagy legalábbis a kikötő környékén lehet valahol. A gondolat, hogy egy hét múlva már talán egy-két kisebb trükköt is meg fog már tanulni izgatottá teszi. Elég kevés dologtól lesz izgatott, vagy örül igazán, így ez nagyon ritka pillanatai egyike. Meg talán közrejátszik az is, hogy az eget már lassan láthatóan kezdi átszínezni a lenyugvó nap. Nemsokára eljön az ő ideje is.
Assa meglátásán hangosan elneveti magát.*
- Inkább az lenne a furcsa, ha nem vesznék össze másokkal. *Mosolyog szórakozottan.* Bár belepillanthatnál egy napomba. Csak egy napba a múltamból, és szerintem még ezt a viselkedésemet is szelídnek tartanád. De a felszíni hímek mások, mint a mélységiek. Ezeken nincs póráz, ami visszafoghatná őket. Nekik az érzelgősség kell, az önzetlenség, cukiság, az alázatos viselkedés. Minden, ami szöges ellentéte annak, ami én vagyok. *És ez nem fog egyik napról a másikra megváltozni csak azért, mert ez valakinek nem tetszik. És mi történne, ha így viselkedne? Az érzelgősség nevetséges, az önzetlenség halálos, a cukiság céltábla a hátra, az alázatos viselkedés pedig szégyen a házára, és ezt bármelyik ezekhez hasonló tulajdonságokkal tudná folytatni. Nem! Csak azért, mert egy olyan felszíni hímnek, akit nagyjából három napja ismer, ez a viselkedésforma az elfogadható, vagy imponáló, attól még nem fogja tönkretenni a saját életét, és szégyenbe hozni az egész házát. Ő a város főmatrónájának a harmadik lánygyermeke, és bár ezt a Vörös nem tudhatja, ha tudná se lenne valószínűleg tisztában azzal, hogy ez mekkora súllyal is jár ránézve. De nem is kell tudniuk. Ők ezt úgysem érthetnék.*