Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-23 22:22:07
Üzenet elküldve: 2014-07-23 22:22:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Igen, ennyire örülök *feleli mosolyogva.* Ha a megfelelő szót mondod, még az is lehet, hogy elmesélem, miért. Nyitott könyvet én se ígérek, tudom én, milyen az, ha nem akarsz elmondani valamit. Mivel ennyire jó kedvemben találtál, egye fene, még a passzolást is elfogadom.
*Ahogy az ilyen játékoknál lenni szokott, hirtelen egyetlen ígéretes szó sem jut eszébe, úgyhogy ötletet keresve körülnéz a fedélzeten.*
Ehm... kötél?
*Olyasvalakinek persze, aki nem áll minden nap a saját kivégzése közelében, nem biztos, hogy sokat mond a szó, de mégsem olyan unalmasan kézenfekvő, mint mondjuk a gyerekkor vagy a hajó. Ki tudja, talán történet is van hozzá...*
*Ahogy az ilyen játékoknál lenni szokott, hirtelen egyetlen ígéretes szó sem jut eszébe, úgyhogy ötletet keresve körülnéz a fedélzeten.*
Ehm... kötél?
*Olyasvalakinek persze, aki nem áll minden nap a saját kivégzése közelében, nem biztos, hogy sokat mond a szó, de mégsem olyan unalmasan kézenfekvő, mint mondjuk a gyerekkor vagy a hajó. Ki tudja, talán történet is van hozzá...*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-23 21:33:07
Üzenet elküldve: 2014-07-23 21:33:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Caram Solithian//
Köszönöm, de engem nem kel már félteni a hidegtől. Volt egy kis idő mire Clem-mel eljutottam Artheniorba (pontosan fél év) és sokszor voltam kin a hidegben. *mondja, mikor a lány visszaadja a zakóját.* A Szigetek miatt meg ne aggódj, be kel vallanom én se ismerem őket. *mondja nevetve. Caram ajánlatán kicsit meglepődik.* Nem tudtam, hogy játékos típus vagy, ennyire örülsz neki, hogy elhagyhattad a várost? Persze remek ötlet, szívesen játszok legalább elütjük az időt. Mondjad hát azt a szót, de nem ígérem, hogy nyitott könyv leszek. Lehet olyat csinálni, hogy ha nem jut eszembe semmi akkor passzolok és kérek egy új szót? *kérdezi érdeklődve. Egészen felélénkült a játék esélyétől, nem hitte volna, hogy egy egyszerű szó mondós ennyire felkelti az érdeklődését.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.23 21:33:31
Köszönöm, de engem nem kel már félteni a hidegtől. Volt egy kis idő mire Clem-mel eljutottam Artheniorba (pontosan fél év) és sokszor voltam kin a hidegben. *mondja, mikor a lány visszaadja a zakóját.* A Szigetek miatt meg ne aggódj, be kel vallanom én se ismerem őket. *mondja nevetve. Caram ajánlatán kicsit meglepődik.* Nem tudtam, hogy játékos típus vagy, ennyire örülsz neki, hogy elhagyhattad a várost? Persze remek ötlet, szívesen játszok legalább elütjük az időt. Mondjad hát azt a szót, de nem ígérem, hogy nyitott könyv leszek. Lehet olyat csinálni, hogy ha nem jut eszembe semmi akkor passzolok és kérek egy új szót? *kérdezi érdeklődve. Egészen felélénkült a játék esélyétől, nem hitte volna, hogy egy egyszerű szó mondós ennyire felkelti az érdeklődését.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.23 21:33:31
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-23 15:12:00
Üzenet elküldve: 2014-07-23 15:12:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Túlélőtúra - Mordach //
*Már nem mérgelődhet anélkül, hogy érzékenységgel ne vádolnák? Persze, a Vörösnek fogalma sem lehet, hogy ő milyen házból származik, miben nőtt fel. Semmi sem tapos a lelkébe, egyszerűen csak nem ehhez van hozzászokva. Főleg nem hímektől.*
- Engem nem szoktak hátrahagyni! Ezen tán nem háborodhatok fel? *Keményíti meg a tekintetét a múltjára utalva. Akármilyen káosz is uralkodik lent, akármilyen árulások is vannak, hiányzik neki az a fajta viselkedés ahol nem oktatják ki a nézőpontjáért, és ha tettekkel vagy szavakkal az önérzetébe gázolnak, vagy a becsületét, büszkeségét sértik meg, nem akarják érzékenynek beállítani.* És már megmondtam, csak az zavar, hogy nem volt annyi esze, hogy kinyissa a bagólesőjét. *Inkább a fára, és az azon lévő növényre koncentrál, közben már várva Mordach újabb visszavágását. A férfi mindenáron olyan érzéseket akar belemesélni, amik eddig nem igen léteztek benne, és erősen kétli, hogy egyik napról a másikra majd létezni is fognak.*
- Ki tudja... *Csak megvonja a vállát, viszonozva a sunyi mosolyt. Ennyi persze, hogy nem öl meg senkit, de nem is erre gondolt. Ha az az árny valóban létezik, és ártani szándékozik nekik, akkor a jövőben ennél komolyabb sérülésekre is számíthatnak, így jobb ha időben felkészülnek. Persze nekik Assával a táskáik mélyén ott vannak már kis üvegcsékben ezek a növények elkészítve, ha tényleg nagy a baj vészhelyzet esetén biztosan használhatják, ettől függetlenül jobb felkészülni. A nem éppen életveszélyes sérüléseket valószínűleg mind a két férfi ugyanígy fogja kezelni. A tisztításán kívül konkrétan sehogy, egészen addig amíg valamelyiküket el nem fogja majd a sebláz.
A számonkérésen elégé meglepődik, főleg, hogy olyan dolgot feltételez róla a másik, amin még ideje sem volt elgondolkozni. A szúrós tekintetre grimaszos arccal válaszol.*
- Ez még eszembe se jutott, de nem is rossz ötlet. *Reagálja le a vádat, magában azon töprengve, hogy hol mondhatott olyat amiből a Vörös ezt szűrte le, illetve, hogy milyen ellenségről is van szó. Eddig egy farkas, és egy titokzatos árny, ebből az egyikkel még csak találkozni sem találkozott, a másik meg Mordach elmondása szerint éppen most leheli, vagy lehelte ki a lelkét.* Bármily hihetetlen, de nekem is megtanították a harc mellett a sérülések rendes ellátásának a módját, és hogy ez milyen fontossággal is bír. *Teszi még hozzá felállva, miután elég növényt összeszedett. Való igaz, hogy kissé túlreagálta, de ettől függetlenül valóban ha van az embernek egy kis esze, tudja, hogy célszerű minél előbb, és minél alaposabban ellátni a sebet, hogy utána már egyáltalán ne kelljen vele foglalkozni.
Ahogy visszafelé haladnak kézfejeit már behúzza a ruhája ujjába, hogy legalább azokat ne érje tovább a napfény. Lassan már csak a parton hagyott köpenyén jár az esze, amit majd a fejére húzhat amint visszaértek. Illetve miután ismét lehűtötte magát a tengerben.
A kitérőn meglepődik, elvégre mégiscsak a Vörös akart sietni, de nem teszi szóvá, csak csendben követi.*
- Nem. Ahogy kirajzolódott előttem a sziklák látványa, visszafordultam. *Csóválja meg a fejét a kérdésre. Még ha a barlangig is ment volna, akármennyire is hívogató lett volna az ismerős, hűs közeg, nem szándékozott volna a jelen helyzetben oda bemenni. De most felkeltette a kíváncsiságát, majd a napokban biztos visszatér majd a témára.
A hűs forrás láttán elkerekedik a szeme, és nagy önuralom kell, hogy most azonnal le ne hűtse magát, de ellenáll a kísértésnek, és csak szimplán leguggol, onnan figyeli a vizet.*
- Lenne rá egy-két tippem. *Utal grimaszos mosollyal a kődobálós árnyukra, és arra a farkasra. Aligha lett volna idő ilyenek keresgélésére.*
- Ismerem. *Bólint a kezét figyelve ami a gomba miatt kék színű lesz. A kis gombákat figyelve arca megenyhül, és szelíd mosollyal figyeli a forrást.* Ilyenek, és ezekhez hasonló világító, vagy csak éppen hogy derengő kristályok is színesítik a mélységet. *Néz rá nosztalgikus mosollyal ahogy visszaemlékszik rájuk. A fénybenjárók fogalma sincs, hogy milyen képet formálnak magukban a mélységről, számára semmivel sem szebb a felszín, sőt! Csak a kristálytiszta tengert hiányolja.*
- Nem is hangzana rosszul. *Mosolyog a hűs forrást figyelve. Kíváncsi vajon ez már édesvizű-e, vagy ugyanolyan sós mint a tenger.* Szeretem a sötétben ezeket a gombákat. *Fűzi még hozzá miközben feláll, és elindul ős is vissza a partra. Igen, ezeket ha leszáll az éj majd újra meg szeretné nézni.*
*Már nem mérgelődhet anélkül, hogy érzékenységgel ne vádolnák? Persze, a Vörösnek fogalma sem lehet, hogy ő milyen házból származik, miben nőtt fel. Semmi sem tapos a lelkébe, egyszerűen csak nem ehhez van hozzászokva. Főleg nem hímektől.*
- Engem nem szoktak hátrahagyni! Ezen tán nem háborodhatok fel? *Keményíti meg a tekintetét a múltjára utalva. Akármilyen káosz is uralkodik lent, akármilyen árulások is vannak, hiányzik neki az a fajta viselkedés ahol nem oktatják ki a nézőpontjáért, és ha tettekkel vagy szavakkal az önérzetébe gázolnak, vagy a becsületét, büszkeségét sértik meg, nem akarják érzékenynek beállítani.* És már megmondtam, csak az zavar, hogy nem volt annyi esze, hogy kinyissa a bagólesőjét. *Inkább a fára, és az azon lévő növényre koncentrál, közben már várva Mordach újabb visszavágását. A férfi mindenáron olyan érzéseket akar belemesélni, amik eddig nem igen léteztek benne, és erősen kétli, hogy egyik napról a másikra majd létezni is fognak.*
- Ki tudja... *Csak megvonja a vállát, viszonozva a sunyi mosolyt. Ennyi persze, hogy nem öl meg senkit, de nem is erre gondolt. Ha az az árny valóban létezik, és ártani szándékozik nekik, akkor a jövőben ennél komolyabb sérülésekre is számíthatnak, így jobb ha időben felkészülnek. Persze nekik Assával a táskáik mélyén ott vannak már kis üvegcsékben ezek a növények elkészítve, ha tényleg nagy a baj vészhelyzet esetén biztosan használhatják, ettől függetlenül jobb felkészülni. A nem éppen életveszélyes sérüléseket valószínűleg mind a két férfi ugyanígy fogja kezelni. A tisztításán kívül konkrétan sehogy, egészen addig amíg valamelyiküket el nem fogja majd a sebláz.
A számonkérésen elégé meglepődik, főleg, hogy olyan dolgot feltételez róla a másik, amin még ideje sem volt elgondolkozni. A szúrós tekintetre grimaszos arccal válaszol.*
- Ez még eszembe se jutott, de nem is rossz ötlet. *Reagálja le a vádat, magában azon töprengve, hogy hol mondhatott olyat amiből a Vörös ezt szűrte le, illetve, hogy milyen ellenségről is van szó. Eddig egy farkas, és egy titokzatos árny, ebből az egyikkel még csak találkozni sem találkozott, a másik meg Mordach elmondása szerint éppen most leheli, vagy lehelte ki a lelkét.* Bármily hihetetlen, de nekem is megtanították a harc mellett a sérülések rendes ellátásának a módját, és hogy ez milyen fontossággal is bír. *Teszi még hozzá felállva, miután elég növényt összeszedett. Való igaz, hogy kissé túlreagálta, de ettől függetlenül valóban ha van az embernek egy kis esze, tudja, hogy célszerű minél előbb, és minél alaposabban ellátni a sebet, hogy utána már egyáltalán ne kelljen vele foglalkozni.
Ahogy visszafelé haladnak kézfejeit már behúzza a ruhája ujjába, hogy legalább azokat ne érje tovább a napfény. Lassan már csak a parton hagyott köpenyén jár az esze, amit majd a fejére húzhat amint visszaértek. Illetve miután ismét lehűtötte magát a tengerben.
A kitérőn meglepődik, elvégre mégiscsak a Vörös akart sietni, de nem teszi szóvá, csak csendben követi.*
- Nem. Ahogy kirajzolódott előttem a sziklák látványa, visszafordultam. *Csóválja meg a fejét a kérdésre. Még ha a barlangig is ment volna, akármennyire is hívogató lett volna az ismerős, hűs közeg, nem szándékozott volna a jelen helyzetben oda bemenni. De most felkeltette a kíváncsiságát, majd a napokban biztos visszatér majd a témára.
A hűs forrás láttán elkerekedik a szeme, és nagy önuralom kell, hogy most azonnal le ne hűtse magát, de ellenáll a kísértésnek, és csak szimplán leguggol, onnan figyeli a vizet.*
- Lenne rá egy-két tippem. *Utal grimaszos mosollyal a kődobálós árnyukra, és arra a farkasra. Aligha lett volna idő ilyenek keresgélésére.*
- Ismerem. *Bólint a kezét figyelve ami a gomba miatt kék színű lesz. A kis gombákat figyelve arca megenyhül, és szelíd mosollyal figyeli a forrást.* Ilyenek, és ezekhez hasonló világító, vagy csak éppen hogy derengő kristályok is színesítik a mélységet. *Néz rá nosztalgikus mosollyal ahogy visszaemlékszik rájuk. A fénybenjárók fogalma sincs, hogy milyen képet formálnak magukban a mélységről, számára semmivel sem szebb a felszín, sőt! Csak a kristálytiszta tengert hiányolja.*
- Nem is hangzana rosszul. *Mosolyog a hűs forrást figyelve. Kíváncsi vajon ez már édesvizű-e, vagy ugyanolyan sós mint a tenger.* Szeretem a sötétben ezeket a gombákat. *Fűzi még hozzá miközben feláll, és elindul ős is vissza a partra. Igen, ezeket ha leszáll az éj majd újra meg szeretné nézni.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-23 13:53:45
Üzenet elküldve: 2014-07-23 13:53:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
//Z, D, F//
*A hármas fogat egészen jó időt fut, bár a hánykolódó hajón, a csúszós fedélzeten, s a korláton át-átcsapó erős hullámverésben ez egy meglehetősen relatív fogalom. Előfordul, hogy egy nagyobb hullám egészen egyszerűen ledönti őket a lábukról, s ilyenkor ugyebár mindig fenn áll annak a veszélye, hogy valami ocsmányság lép elő a ködből, s rosszat akarván nekik, tettlegességre vetemedik.
Ennek ellenére egyre közelebb jutnak a kérdéses lépcsőhöz, mely a felső fedélzetre vezet. Itt azonban egy torlaszba ütköznek, melyet hevenyészve erősítettek oda a lépcsőhöz, s a korlátjához, ez lényegében ládákból, hordókból, meg effélékből lett összerakva. Más út nincs, a Kapitány Úr hangját már igen közelről hallják, egyértelmű, hogy a lépcsőn fel kell menni.
Ekkor hallja meg Zhrodim Asiritay hangját.*
//Asi//
*A fél-elf lány úgy néz ki, okosan döntött akkor, mikor otthagyta a francba azt a nyűglődő akárkit a kabinban. Mindenesetre senki nem akar utána eredni, s ez bizony jó hír. Legalábbis, amennyiben beszélhetünk egyáltalán jó hírekről az adott helyzetben.
Minden különösebb nehézség nélkül éri el a hajó fedélzetét, ahol először is szemrevételezheti a meglehetősen rossz állapotban lévő holttestet, ami ide-oda csúszkál a nedves padlózaton. A távolban ő is látja a fáklya lobbanását, s hallja a Kapitány Úr parancsoló hangját is, társainak azonban semmi nyomát nem leli. Ennek oka valószínűleg a ködben keresendő, bár ha a lány úgy dönt, elindul a többiek után, ebben senki nem fogja megakadályozni.
Leszámítva azt az árnyat, mely utána settenkedik (hát inkább vonszolja magát), és igen sajnálatos módon kívül esik a lány látómezején, a vihar miatt pedig a lépteit sem hallja. Talán feltűnhetne neki az a kéken izzó szempár, ha legalább egyszer nézne a megfelelő irányba, de ki gondolná ugyebár, hogy éppen felfelé kell nézni ebben a ködben?!
Ez persze arra enged következtetni, hogy ez a valami a nőnél sokkal, de sokkal magasabb...*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
//Z, D, F//
*A hármas fogat egészen jó időt fut, bár a hánykolódó hajón, a csúszós fedélzeten, s a korláton át-átcsapó erős hullámverésben ez egy meglehetősen relatív fogalom. Előfordul, hogy egy nagyobb hullám egészen egyszerűen ledönti őket a lábukról, s ilyenkor ugyebár mindig fenn áll annak a veszélye, hogy valami ocsmányság lép elő a ködből, s rosszat akarván nekik, tettlegességre vetemedik.
Ennek ellenére egyre közelebb jutnak a kérdéses lépcsőhöz, mely a felső fedélzetre vezet. Itt azonban egy torlaszba ütköznek, melyet hevenyészve erősítettek oda a lépcsőhöz, s a korlátjához, ez lényegében ládákból, hordókból, meg effélékből lett összerakva. Más út nincs, a Kapitány Úr hangját már igen közelről hallják, egyértelmű, hogy a lépcsőn fel kell menni.
Ekkor hallja meg Zhrodim Asiritay hangját.*
//Asi//
*A fél-elf lány úgy néz ki, okosan döntött akkor, mikor otthagyta a francba azt a nyűglődő akárkit a kabinban. Mindenesetre senki nem akar utána eredni, s ez bizony jó hír. Legalábbis, amennyiben beszélhetünk egyáltalán jó hírekről az adott helyzetben.
Minden különösebb nehézség nélkül éri el a hajó fedélzetét, ahol először is szemrevételezheti a meglehetősen rossz állapotban lévő holttestet, ami ide-oda csúszkál a nedves padlózaton. A távolban ő is látja a fáklya lobbanását, s hallja a Kapitány Úr parancsoló hangját is, társainak azonban semmi nyomát nem leli. Ennek oka valószínűleg a ködben keresendő, bár ha a lány úgy dönt, elindul a többiek után, ebben senki nem fogja megakadályozni.
Leszámítva azt az árnyat, mely utána settenkedik (hát inkább vonszolja magát), és igen sajnálatos módon kívül esik a lány látómezején, a vihar miatt pedig a lépteit sem hallja. Talán feltűnhetne neki az a kéken izzó szempár, ha legalább egyszer nézne a megfelelő irányba, de ki gondolná ugyebár, hogy éppen felfelé kell nézni ebben a ködben?!
Ez persze arra enged következtetni, hogy ez a valami a nőnél sokkal, de sokkal magasabb...*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-22 23:13:08
Üzenet elküldve: 2014-07-22 23:13:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
- Ha nem azzal keltik fel, hogy kést tartanak a torkához, a felkeltett Caram sem sokkal rosszabb a napközbeninél *mosolyog vissza Ferdnicharra.* Nem baj, látok én még elég napkeltét. Legalábbis reméljük.
*Elfogadja a kabátot, és hálásan összébb húzza magán.*
- Gondolhattam volna, hogy még hideg van *mondja.* Nem tudom, mit csinálnak az emberrablók, nemigen raboltak még el, de az az igazság, majdnem mindegy a körítés, ha eljöhetek onnan *biccent az egyre távolodó part felé.* Nem is tudom, mi tartott még ott.
- Nem ismerem valami jól a szigeteket *von vállat, végleg elfordítva tekintetét mindarról, ami mögöttük van.* De majdcsak lesz egy hely, amire azt mondjuk, érdemes lenne közelebbről is megnézni, nem? De te meg közben megfázol! *kap észbe most, hogy kezdi felélénkíteni a hűvös kora reggeli levegő. Leveszi a zakót, és visszaadja.* Most aztán tönkreteszem a dalba illő hangulatot, de fontosabb, hogy ne essen ágynak az egyetlen ember a fedélzeten, aki elbír egy hajóval.
*Visszamegy a kabinba a köpenyéért, majd visszatér a fedélzetre. A táj nemigen változott körülöttük (ennyi idő után nem is csoda), Arthenior viszont teljesen eltűnt a távolban, és Caramnak már ez is elég, hogy még jobb kedvre derüljön.*
Játsszunk valamit *javasolja.* Már ha nem tereli el nagyon a figyelmed. Mondok egy szót, és te elmondasz egy történetet, ami eszedbe jut róla. Aztán cserélünk. Csak hogy jobban tudjuk, kivel utazunk. Mit szólsz hozzá?
*Elfogadja a kabátot, és hálásan összébb húzza magán.*
- Gondolhattam volna, hogy még hideg van *mondja.* Nem tudom, mit csinálnak az emberrablók, nemigen raboltak még el, de az az igazság, majdnem mindegy a körítés, ha eljöhetek onnan *biccent az egyre távolodó part felé.* Nem is tudom, mi tartott még ott.
- Nem ismerem valami jól a szigeteket *von vállat, végleg elfordítva tekintetét mindarról, ami mögöttük van.* De majdcsak lesz egy hely, amire azt mondjuk, érdemes lenne közelebbről is megnézni, nem? De te meg közben megfázol! *kap észbe most, hogy kezdi felélénkíteni a hűvös kora reggeli levegő. Leveszi a zakót, és visszaadja.* Most aztán tönkreteszem a dalba illő hangulatot, de fontosabb, hogy ne essen ágynak az egyetlen ember a fedélzeten, aki elbír egy hajóval.
*Visszamegy a kabinba a köpenyéért, majd visszatér a fedélzetre. A táj nemigen változott körülöttük (ennyi idő után nem is csoda), Arthenior viszont teljesen eltűnt a távolban, és Caramnak már ez is elég, hogy még jobb kedvre derüljön.*
Játsszunk valamit *javasolja.* Már ha nem tereli el nagyon a figyelmed. Mondok egy szót, és te elmondasz egy történetet, ami eszedbe jut róla. Aztán cserélünk. Csak hogy jobban tudjuk, kivel utazunk. Mit szólsz hozzá?
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-22 13:20:50
Üzenet elküldve: 2014-07-22 13:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Caram Solithian//
Jó reggelt neked is *mondja mosolyogva.* Igen csak így. Nem bírtam ellenállni, az idő tökéletes volt, láttam egy gyönyörű napfelkeltét, igazán látnod kellet volna neked is. Gondoltam, hogy felkeltelek, de nem tudom milyen a felkeltett Caram, és talán megbántam volna. Egyébként jól aludtál? *kérdezi miközben tovább irányítja Clementine-t a reggeli napfényben.* Mellesleg nem vagyok én emberrabló. Az emberrablók csinálnak ilyet? *kérdezi, és megfogja a zakóját, amit ráteríti a lányra.* Vigyázni kell, noha nem tűnik nagyon hidegnek a levegő, nagyon csúnya meghűlést lehet szerezni. Hidd el, tapasztalat. *fel is rémlik benne a rossz emlék. Két hétig nyomta az ágyat, csak azért mert nem vett fel kabátot este, pedig nem is volt hideg! Talán csak azért betegedett meg, mert egy elkényeztetett kis fiú volt, és nem szokott hozzá a hideghez, de jobb félni , mint megijedni. Visszaemlékezéséből az szakítja ki, hogy majdnem neki megy egy zátonynak. Épp időben kap a kormányhoz, hogy visszaterelje a hajót a helyes útra.* Nos itt vagyunk a nyílt vízen. Hova menjünk élősszőr?
Jó reggelt neked is *mondja mosolyogva.* Igen csak így. Nem bírtam ellenállni, az idő tökéletes volt, láttam egy gyönyörű napfelkeltét, igazán látnod kellet volna neked is. Gondoltam, hogy felkeltelek, de nem tudom milyen a felkeltett Caram, és talán megbántam volna. Egyébként jól aludtál? *kérdezi miközben tovább irányítja Clementine-t a reggeli napfényben.* Mellesleg nem vagyok én emberrabló. Az emberrablók csinálnak ilyet? *kérdezi, és megfogja a zakóját, amit ráteríti a lányra.* Vigyázni kell, noha nem tűnik nagyon hidegnek a levegő, nagyon csúnya meghűlést lehet szerezni. Hidd el, tapasztalat. *fel is rémlik benne a rossz emlék. Két hétig nyomta az ágyat, csak azért mert nem vett fel kabátot este, pedig nem is volt hideg! Talán csak azért betegedett meg, mert egy elkényeztetett kis fiú volt, és nem szokott hozzá a hideghez, de jobb félni , mint megijedni. Visszaemlékezéséből az szakítja ki, hogy majdnem neki megy egy zátonynak. Épp időben kap a kormányhoz, hogy visszaterelje a hajót a helyes útra.* Nos itt vagyunk a nyílt vízen. Hova menjünk élősszőr?
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-22 13:10:08
Üzenet elküldve: 2014-07-22 13:10:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Nevetségesnek érzi amit csinál. Ha egyáltalán nem tudna harcolni még megértené, de jól forgatja a szablyáit és ez így azért mégsem járja.
Egy ideig azért vár, hogy félúton ne fusson még beléjük és hallgassa meg újra, hogy hogyan próbálja a hím visszaküldeni, hogy várjon a kabinba, illetve ha a sikítások ellenére nincs nagyobb gond, akkor hagy annyi időt, hogy visszatérhessenek.
Nagyon lassan telnek a percek, és ahogy a fáklyák kialszanak számára az az indulásnak a jele.*
- Ez már nevetséges! *Sziszegi fordulva egyet az ajtótól és célirányosan elindul a folyosón, hogy ő is csatlakozzon a többiekhez a felszínre. Sehogy sem tudja megérteni, hogy miért jó az, ha meghúzza magát, ráadásul ez az ajtó eltorlaszolása dolog még mindig nagyon zavarja.
Csak az egyik kabin előtt torpan meg pár pillanatig. A furcsa szenvedésnek ható hangból ítélve valaki lehet bent, de a hangból ítélve egy újabb gusztustalan részeg naplopó aki valószínűleg még csak tudatában sincs annak, hogy valami probléma támadt a fedélzeten. Mérgesen csettint egyet a nyelvével és már halad is tovább. Csak vesztegeti az idejét ha folyton megtorpan, és ha valóban egy részeg, ami nagyon úgy látszik, akkor ez már lábra se nagyon bírhat állni, ha már ilyen hangokat ad ki.
Közben néha-néha hátrasandít, nem igazán a hang gazdája miatt, hanem, hogy meggyőződhessen afelől, hogy nincs más a folyosón.
Ahogy kiér a ködön nagyon megdöbben. Jól sejtette, a kinti látási viszonyok minimálisak, és ez némiképp problémát is fog jelenteni az ő számára is. A hullát (már ha azt még nem húzta el onnan valaki) meglátva nem igazán akar itt toporogni, és közben egyszer kétszer hátrapillantani, hogy nincs-e már olyan aki lentről akarna támadni.
Gyorsan elkezdi pásztázni a ködöt, a többieket, az öreget, vagy ezek híján a Kapitány Urat keresve. Bárkit akitől esetleg valamiféle információhoz juthat.
Háromból kettőt meg is talál, még pont kivehető ebben a ködben a többiek alakja, illetve a távolabb lévő fáklya fénye pedig az irányból ítélve a kapitány helyzetét jelzi.
Némiképp fellélegez. Eddig sem akart lent maradni, de a fedélzeten uralkodó helyzetet látva már itt sem szándékozik megállni. Akárhogy is nézi egyedül se itt, sem pedig a kabinban nem biztonságos.
Még egyszer körbenéz, bár ki tudja mit ér vele ilyen ködben, majd elindul a csapat felé.*
- Ne támadjatok! *Szólal meg csak annyira hangosan, hogy ők meghallják, és észrevegyék őt. Reméli is, hogy nem tervezi valamelyik lecsapni, mert amíg oda nem ér jobban akar a körülötte lévő fehérségre koncentrálni nehogy úgy járjon mint az a szerencsétlen az ajtónál.*
- Mi folyik itt? *Kérdez rá mikor sikeresen odaér hozzájuk. Utólag belegondolva még ők se biztos, hogy már tudnak bármit is, de sose lehet tudni.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Nevetségesnek érzi amit csinál. Ha egyáltalán nem tudna harcolni még megértené, de jól forgatja a szablyáit és ez így azért mégsem járja.
Egy ideig azért vár, hogy félúton ne fusson még beléjük és hallgassa meg újra, hogy hogyan próbálja a hím visszaküldeni, hogy várjon a kabinba, illetve ha a sikítások ellenére nincs nagyobb gond, akkor hagy annyi időt, hogy visszatérhessenek.
Nagyon lassan telnek a percek, és ahogy a fáklyák kialszanak számára az az indulásnak a jele.*
- Ez már nevetséges! *Sziszegi fordulva egyet az ajtótól és célirányosan elindul a folyosón, hogy ő is csatlakozzon a többiekhez a felszínre. Sehogy sem tudja megérteni, hogy miért jó az, ha meghúzza magát, ráadásul ez az ajtó eltorlaszolása dolog még mindig nagyon zavarja.
Csak az egyik kabin előtt torpan meg pár pillanatig. A furcsa szenvedésnek ható hangból ítélve valaki lehet bent, de a hangból ítélve egy újabb gusztustalan részeg naplopó aki valószínűleg még csak tudatában sincs annak, hogy valami probléma támadt a fedélzeten. Mérgesen csettint egyet a nyelvével és már halad is tovább. Csak vesztegeti az idejét ha folyton megtorpan, és ha valóban egy részeg, ami nagyon úgy látszik, akkor ez már lábra se nagyon bírhat állni, ha már ilyen hangokat ad ki.
Közben néha-néha hátrasandít, nem igazán a hang gazdája miatt, hanem, hogy meggyőződhessen afelől, hogy nincs más a folyosón.
Ahogy kiér a ködön nagyon megdöbben. Jól sejtette, a kinti látási viszonyok minimálisak, és ez némiképp problémát is fog jelenteni az ő számára is. A hullát (már ha azt még nem húzta el onnan valaki) meglátva nem igazán akar itt toporogni, és közben egyszer kétszer hátrapillantani, hogy nincs-e már olyan aki lentről akarna támadni.
Gyorsan elkezdi pásztázni a ködöt, a többieket, az öreget, vagy ezek híján a Kapitány Urat keresve. Bárkit akitől esetleg valamiféle információhoz juthat.
Háromból kettőt meg is talál, még pont kivehető ebben a ködben a többiek alakja, illetve a távolabb lévő fáklya fénye pedig az irányból ítélve a kapitány helyzetét jelzi.
Némiképp fellélegez. Eddig sem akart lent maradni, de a fedélzeten uralkodó helyzetet látva már itt sem szándékozik megállni. Akárhogy is nézi egyedül se itt, sem pedig a kabinban nem biztonságos.
Még egyszer körbenéz, bár ki tudja mit ér vele ilyen ködben, majd elindul a csapat felé.*
- Ne támadjatok! *Szólal meg csak annyira hangosan, hogy ők meghallják, és észrevegyék őt. Reméli is, hogy nem tervezi valamelyik lecsapni, mert amíg oda nem ér jobban akar a körülötte lévő fehérségre koncentrálni nehogy úgy járjon mint az a szerencsétlen az ajtónál.*
- Mi folyik itt? *Kérdez rá mikor sikeresen odaér hozzájuk. Utólag belegondolva még ők se biztos, hogy már tudnak bármit is, de sose lehet tudni.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-21 22:35:31
Üzenet elküldve: 2014-07-21 22:35:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Persze, Deron mit sem tudhat arról, hogy Zhrodim milyen okból teheti meg, hogy parancsot osszon a nősténynek. Bár, amúgy sem szokása, hiába az átkos kiváltsága. Pedig az az átlagos kis hímek fölé emeli őt, cserébe a maga szép hátrányaival. De meg lesz váltva, ebben biztos Faeus. Azért, mert mindent meg fog tenni ennek érdekében. Zhrodim se tud róla, de valójában már egy jó ideje régi, sőt ősi sötételf írásokat olvas, mindenféle hivatalos feljegyzéseket, hátha talál megoldást a törvényeik útján.
Hárman kis gyűrűt alkotnak, hogy fedezzék egymást. Talán ez segít, hogy egy apró bizalomszikrát kapjon Deron. Legalábbis Faeus részéről biztosan kap, míg hasznukra van. És a sűrű ködben három szempár több, mint kettő. Főleg, hogy haladniuk is kell, Zhrodim vezetésével. Bízik benne annyira, hogy akár vakon is kövesse. Deron pedig keresve se kerülhetne jobb helyre, mint közéjük. Két irányból védve van, ha valamivel próbálkozik, amit Faeus nem hinne, akkor a másik azon mód végezne vele.
Ő sem tudja, merre lehet Imbachastor, de szívesen feltenne neki pár kérdést. Ám előbb jussanak a kapitány úrhoz, az a biztos. Remélhetőleg élni fog, mire odaérnek, talán pár matróza is. Persze, nem a kalózok a legjobb társak, de Faeus merészel bízni bennük annyira, hogy ha a hajót támadják, akkor nem fognak ellenük fordulni. Hiszen ők is azt védik, mint a túlélés egyetlen módját.
Hátat fordít hát teljesen a társaságnak, hogy arra tudjon figyelni, óvatosan lépdelve. Neki elég nehéz így, szemét nem veszi el, csak úgy szól hátra, Deronnak.*
- Előre is bocsánat, ha neked ütköznék, hátra nem látok olyan jól.
*Mondja kis viccelődést csempészve a feszült helyzetbe, miközben úgy szorítja kis markával kalapácsa nyelét, hogy bőre egészen emberi színt ölt kezén, talán még annál is világosabb színt ölt. Amint a ködből érkezik valami, egy árva kérés nélkül, hogy ne csapjanak oda, azonnal indítványoz egy gyomor magas csapást, hogy lehetőségeihez mérten sikerrel tudja gátolni bárki továbbjutását, aki őket akarná elkapni.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Persze, Deron mit sem tudhat arról, hogy Zhrodim milyen okból teheti meg, hogy parancsot osszon a nősténynek. Bár, amúgy sem szokása, hiába az átkos kiváltsága. Pedig az az átlagos kis hímek fölé emeli őt, cserébe a maga szép hátrányaival. De meg lesz váltva, ebben biztos Faeus. Azért, mert mindent meg fog tenni ennek érdekében. Zhrodim se tud róla, de valójában már egy jó ideje régi, sőt ősi sötételf írásokat olvas, mindenféle hivatalos feljegyzéseket, hátha talál megoldást a törvényeik útján.
Hárman kis gyűrűt alkotnak, hogy fedezzék egymást. Talán ez segít, hogy egy apró bizalomszikrát kapjon Deron. Legalábbis Faeus részéről biztosan kap, míg hasznukra van. És a sűrű ködben három szempár több, mint kettő. Főleg, hogy haladniuk is kell, Zhrodim vezetésével. Bízik benne annyira, hogy akár vakon is kövesse. Deron pedig keresve se kerülhetne jobb helyre, mint közéjük. Két irányból védve van, ha valamivel próbálkozik, amit Faeus nem hinne, akkor a másik azon mód végezne vele.
Ő sem tudja, merre lehet Imbachastor, de szívesen feltenne neki pár kérdést. Ám előbb jussanak a kapitány úrhoz, az a biztos. Remélhetőleg élni fog, mire odaérnek, talán pár matróza is. Persze, nem a kalózok a legjobb társak, de Faeus merészel bízni bennük annyira, hogy ha a hajót támadják, akkor nem fognak ellenük fordulni. Hiszen ők is azt védik, mint a túlélés egyetlen módját.
Hátat fordít hát teljesen a társaságnak, hogy arra tudjon figyelni, óvatosan lépdelve. Neki elég nehéz így, szemét nem veszi el, csak úgy szól hátra, Deronnak.*
- Előre is bocsánat, ha neked ütköznék, hátra nem látok olyan jól.
*Mondja kis viccelődést csempészve a feszült helyzetbe, miközben úgy szorítja kis markával kalapácsa nyelét, hogy bőre egészen emberi színt ölt kezén, talán még annál is világosabb színt ölt. Amint a ködből érkezik valami, egy árva kérés nélkül, hogy ne csapjanak oda, azonnal indítványoz egy gyomor magas csapást, hogy lehetőségeihez mérten sikerrel tudja gátolni bárki továbbjutását, aki őket akarná elkapni.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-21 12:53:04
Üzenet elküldve: 2014-07-21 12:53:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
~Kedves ember.~
*Gondolja a tolvaj, amint belehasít a levegőbe a kapitány hangja.
Nemsokára az baljában is ott díszeleg a tőr. Nincs túl ínyére, hogy a sötételffel tartson, nem azért, mert nem kedveli a fajt, hanem, mert azok általában hátba szúrják az elfeket, amint tehetik. Persze, ez most különleges helyzet, itt jelenleg mind a hárman egy oldalon állnak, a kérdés, hogy meddig.
Vet még egy pillantást a hullára, aztán csak biccent Zhrodim szavaira. Amint az tájékoztatja a kapitányt, a tolvaj hátra néz, nem-e szeretné az a valami azonnali hatállyal megakadályozni az egyszerű ám még véletlenül sem nagyszerű tervet. Bár jobbat jelenleg úgysem tehetnek, a kapitány is segítségükre lehet a túlélésben. Meg abban is, hogy élve megnyúzzák a mágust.
Néhány igen érdekes elmélet is elkezdik körvonalazódni Deronban, miszerint maga a mágus felelős a pusztításért...
Gyorsan elveti ezt a gondolatot és lassan lépdel Zhrodim után, alaposan figyelve az előtte lévő homályt. Néha-néha hátrapillant, hogy azért Faeusnak is a segítségére legyen, meg persze, hogy ne szúrják hátba, mint a suhancot valahol maguk mögött.
Az újabb "felvetésre" ismét csak biccent, nincs kedve meghalni azért, mert nem látta, hogy ember-e vagy sem, ami felé közeledik. Így hát szíves örömest kaszabolja le azt, aki nem képes igazolni magát. Bár a kabinban történtek után, már a hulláktól sem önti el a meghitt nyugalom. Legalábbis, amíg azok vigyorognak és szabadon mászkálnak, addig semmiképp...*
A hozzászólás írója (Deron Naharien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.21 12:59:27
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
~Kedves ember.~
*Gondolja a tolvaj, amint belehasít a levegőbe a kapitány hangja.
Nemsokára az baljában is ott díszeleg a tőr. Nincs túl ínyére, hogy a sötételffel tartson, nem azért, mert nem kedveli a fajt, hanem, mert azok általában hátba szúrják az elfeket, amint tehetik. Persze, ez most különleges helyzet, itt jelenleg mind a hárman egy oldalon állnak, a kérdés, hogy meddig.
Vet még egy pillantást a hullára, aztán csak biccent Zhrodim szavaira. Amint az tájékoztatja a kapitányt, a tolvaj hátra néz, nem-e szeretné az a valami azonnali hatállyal megakadályozni az egyszerű ám még véletlenül sem nagyszerű tervet. Bár jobbat jelenleg úgysem tehetnek, a kapitány is segítségükre lehet a túlélésben. Meg abban is, hogy élve megnyúzzák a mágust.
Néhány igen érdekes elmélet is elkezdik körvonalazódni Deronban, miszerint maga a mágus felelős a pusztításért...
Gyorsan elveti ezt a gondolatot és lassan lépdel Zhrodim után, alaposan figyelve az előtte lévő homályt. Néha-néha hátrapillant, hogy azért Faeusnak is a segítségére legyen, meg persze, hogy ne szúrják hátba, mint a suhancot valahol maguk mögött.
Az újabb "felvetésre" ismét csak biccent, nincs kedve meghalni azért, mert nem látta, hogy ember-e vagy sem, ami felé közeledik. Így hát szíves örömest kaszabolja le azt, aki nem képes igazolni magát. Bár a kabinban történtek után, már a hulláktól sem önti el a meghitt nyugalom. Legalábbis, amíg azok vigyorognak és szabadon mászkálnak, addig semmiképp...*
A hozzászólás írója (Deron Naharien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.21 12:59:27
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-21 11:25:25
Üzenet elküldve: 2014-07-21 11:25:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra-Mordokhai//
- Oh, értem...
* Néz ismét a férfi kezére kicsit elborzadva.*
- Nem fogunk éhen halni, még gyümölcsöket is szerezhetünk, talán valami szósz is készíthető belőlük a mai halételhez.
* Most egy kis büszkeséget érez, hisz abból a halból fognak jóllakni, amit ő fogott. S remélhetőleg a kagylók is meglesznek. Azokból is jó ételt lehet készíteni.*
- Mondd csak, nem találtatok valami édesvizet?
* Hisz a tengervízből mégsem ihatnak! Ha pedig nincs édesvíz a szigeten, akkor el lehet felejteni, hogy hosszabb távra itt maradjanak.*
- Hát, én nem lelkesedem annyira a harcért. Végülis a mágiával is meg lehet védeni magamat. Már néhány varázslatot megtanultam, például a szomjoltást. Áh... Várjunk csak.... Ha nem lenne édesvíz, akkor se halnék szomjan.
* Mondja szélés mosollyal az árcán. Majd folytatja.*
- Még megtanultam a vízformálást és tudok esőt varázsolni.
- Oh, értem...
* Néz ismét a férfi kezére kicsit elborzadva.*
- Nem fogunk éhen halni, még gyümölcsöket is szerezhetünk, talán valami szósz is készíthető belőlük a mai halételhez.
* Most egy kis büszkeséget érez, hisz abból a halból fognak jóllakni, amit ő fogott. S remélhetőleg a kagylók is meglesznek. Azokból is jó ételt lehet készíteni.*
- Mondd csak, nem találtatok valami édesvizet?
* Hisz a tengervízből mégsem ihatnak! Ha pedig nincs édesvíz a szigeten, akkor el lehet felejteni, hogy hosszabb távra itt maradjanak.*
- Hát, én nem lelkesedem annyira a harcért. Végülis a mágiával is meg lehet védeni magamat. Már néhány varázslatot megtanultam, például a szomjoltást. Áh... Várjunk csak.... Ha nem lenne édesvíz, akkor se halnék szomjan.
* Mondja szélés mosollyal az árcán. Majd folytatja.*
- Még megtanultam a vízformálást és tudok esőt varázsolni.
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-20 20:14:08
Üzenet elküldve: 2014-07-20 20:14:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra - Erf //
- Úgy látom, hogy nagyon mélyen érintett az, ahogy elfutott. *pillant felé egy beletörődő félmosollyal* Ha sejtetted, vagy tudtad, avagy számítottál rá, hogy ilyenek az emberek, akkor miért ért téged ennyire "érzékenyen"?
*Kérdi tőle kíváncsian, az utolsó szót ujjaival teszi idézőjelbe. Jól hallotta, hogy miket mondott a hölgyemény a felszíniekről a fogadóban, s jelenleg nem igazán érti, hogy miért akad ki ennyire rajta. Bár, egy sejtése van, mégpedig újra előjöhet a bizalom kérdése, azaz hogy Erf ugyan próbálkozott tudatalatt, hogy legalább minimális szinten megbízzon egy felszíniben férfiben -, s mikor ez rosszul sült el, sokkal rosszabbul érinthette. Próbál találgatni ugyan, de ez természetesen csak az éjhölgy szájából lesz valós.*
- Szerinted egy kis seb el tudna engem intézni?
*Sandít vissza felé egy sunyi mosollyal, s bár tényleg értékeli, hogy így aggódik érte a mélységi, ő maga mégsincs annyira kétségbeesve. Nem olyan könnyű őt eltenni láb alól, s ennél már voltak jóval súlyosabb sérülései is - viszont az is biztos, hogy az elszenvedő alany aggódik mindig a legkevesebbet. Végül ráhelyezi, kicsit beledörzsölgeti a növényt sebébe, jelezve ezzel, hogy értékeli Erf segítségét, s talán tényleg jót fog tenni neki. Bár abban már nem lenne benne, ha egész éjszakás fekvésre utasítaná!
A következő magyarázaton pedig Mordach magában úgy elvigyorodik, hogy szinte arcára is kiülnek a vonások! Remek választ adott a hölgyemény kérdésére, mely egy remek keresztkérdést is eredményezett a Vörös számára!*
- Tehát akkor csupán CSAK azért akarod meggyógyítani a sebem, hogy ha jön egy ellenség, akkor én is harcolhassak maximális erőbedobással, illetve hogy ne gyengüljön a csapat? *pillant a hölgyre szúrós vörös íriszeivel* Csak ez vezérel?
*Lehet érezni szavaiban a célzást, amit persze jó szokásához hűen most sem mond ki konkrétan, inkább a másik tudatalattiját próbálja megszólítani, s még ha nem is azt válaszolja, melyet várna Mordach, akkor is szinte biztos benne, hogy kérdései célt értek.
Az út nagy része nyugalmasan telik, s viszonylag hamar elérnek a vércseppekkel tarkított helyszínre, ahonnan már közel van a part. Ebben a pillanatban egy erősebb, hűvösséget magában hordozó szellő csapja meg a Vörös arcát, mire irányt vált nyugatnak, s arra kezd sétálni.*
- Mindjárt visszamegyünk, csak szeretnék megnézni valamit. A távolban láttam egy sziklásabb részt, s erre érezhetően kellemesebb a levegő, illetve a növények is dúsabbak. Hátha akad ott valami patak, vagy hasonló...
*Reméli, hogy vele tart Erf, bár talán sok választása nincs, hiszen eredetileg is rossz felé indult, no meg jelen esetben jobb együtt maradni, illetve ha tényleg van valami víz ott, amerre Mordach sejti, akkor az igen jól fog jönni. Pár percig halad csupán, mikor eszébe jut az a kis történés, mely akkor érte őt, mikor a hölgyeményt kereste.*
- Mellesleg, nem tértél be egy barlangba? Ott volt egy nem messze tőled a sűrűben. Először oda akartam bemenni, mert hallottam valami szipogást... Teljesen úgy tűnt, mintha hölgytől jött volna, aztán hallottam meg a kiáltásod és rohantam is feléd. El is felejtettem... Persze lehet, hogy a szél játszott csupán, vagy valami állat volt az.
*Kérdi érdeklődve, s természetesen ebbe sem akar sok mindent belemagyarázni, ám pár dolog átfutott az agyán, mely talán összeköthető a dobálózóval is. Sokat nem töpreng viszont ezen, hiszen ahogy közelebb érnek a sziklásabb részhez, megpillantanak egy kisebb forrást, ahonnan kellemes hűs levegő árad feléjük.*
- Na ez már valami! *mondja vígan, s közelebb lép* Hogy kerülhette el a figyelmünket eddig?! *ámuldozik, mikor odalép egy nagyobb gombához a parton* Ismerem ezt a fajt, bár ezzel általában barlangban találkoztam eddig. *azzal kezébe fog egy kisebbet, megdörzsöli, mire kékes lesz a keze* Nappal mintha "feltöltődnének", s éjszaka kékesen világítanak. Talán ismered te is még a mélységekből. Még a távolból is észre tudjuk venni éjjel akár, így jó tájékozódási pont is lehet - no meg a vízforrás... *csípőre teszi kezeit, majd büszkén pillant a csillogó vízre* Na, ezt fogom én meglátogatni az éjjel! Mit szólsz, velem tartasz?
*Kérdi sejtelmesen, végül megindul vissza a part felé, megjegyezve a remek kis forrást. Pár perc múltán pedig már láthatja is a homokos partot kibontakozni a fák közül, s mintha Assát és Mordokhait is felfedezné apró pontként.*
- Úgy látom, hogy nagyon mélyen érintett az, ahogy elfutott. *pillant felé egy beletörődő félmosollyal* Ha sejtetted, vagy tudtad, avagy számítottál rá, hogy ilyenek az emberek, akkor miért ért téged ennyire "érzékenyen"?
*Kérdi tőle kíváncsian, az utolsó szót ujjaival teszi idézőjelbe. Jól hallotta, hogy miket mondott a hölgyemény a felszíniekről a fogadóban, s jelenleg nem igazán érti, hogy miért akad ki ennyire rajta. Bár, egy sejtése van, mégpedig újra előjöhet a bizalom kérdése, azaz hogy Erf ugyan próbálkozott tudatalatt, hogy legalább minimális szinten megbízzon egy felszíniben férfiben -, s mikor ez rosszul sült el, sokkal rosszabbul érinthette. Próbál találgatni ugyan, de ez természetesen csak az éjhölgy szájából lesz valós.*
- Szerinted egy kis seb el tudna engem intézni?
*Sandít vissza felé egy sunyi mosollyal, s bár tényleg értékeli, hogy így aggódik érte a mélységi, ő maga mégsincs annyira kétségbeesve. Nem olyan könnyű őt eltenni láb alól, s ennél már voltak jóval súlyosabb sérülései is - viszont az is biztos, hogy az elszenvedő alany aggódik mindig a legkevesebbet. Végül ráhelyezi, kicsit beledörzsölgeti a növényt sebébe, jelezve ezzel, hogy értékeli Erf segítségét, s talán tényleg jót fog tenni neki. Bár abban már nem lenne benne, ha egész éjszakás fekvésre utasítaná!
A következő magyarázaton pedig Mordach magában úgy elvigyorodik, hogy szinte arcára is kiülnek a vonások! Remek választ adott a hölgyemény kérdésére, mely egy remek keresztkérdést is eredményezett a Vörös számára!*
- Tehát akkor csupán CSAK azért akarod meggyógyítani a sebem, hogy ha jön egy ellenség, akkor én is harcolhassak maximális erőbedobással, illetve hogy ne gyengüljön a csapat? *pillant a hölgyre szúrós vörös íriszeivel* Csak ez vezérel?
*Lehet érezni szavaiban a célzást, amit persze jó szokásához hűen most sem mond ki konkrétan, inkább a másik tudatalattiját próbálja megszólítani, s még ha nem is azt válaszolja, melyet várna Mordach, akkor is szinte biztos benne, hogy kérdései célt értek.
Az út nagy része nyugalmasan telik, s viszonylag hamar elérnek a vércseppekkel tarkított helyszínre, ahonnan már közel van a part. Ebben a pillanatban egy erősebb, hűvösséget magában hordozó szellő csapja meg a Vörös arcát, mire irányt vált nyugatnak, s arra kezd sétálni.*
- Mindjárt visszamegyünk, csak szeretnék megnézni valamit. A távolban láttam egy sziklásabb részt, s erre érezhetően kellemesebb a levegő, illetve a növények is dúsabbak. Hátha akad ott valami patak, vagy hasonló...
*Reméli, hogy vele tart Erf, bár talán sok választása nincs, hiszen eredetileg is rossz felé indult, no meg jelen esetben jobb együtt maradni, illetve ha tényleg van valami víz ott, amerre Mordach sejti, akkor az igen jól fog jönni. Pár percig halad csupán, mikor eszébe jut az a kis történés, mely akkor érte őt, mikor a hölgyeményt kereste.*
- Mellesleg, nem tértél be egy barlangba? Ott volt egy nem messze tőled a sűrűben. Először oda akartam bemenni, mert hallottam valami szipogást... Teljesen úgy tűnt, mintha hölgytől jött volna, aztán hallottam meg a kiáltásod és rohantam is feléd. El is felejtettem... Persze lehet, hogy a szél játszott csupán, vagy valami állat volt az.
*Kérdi érdeklődve, s természetesen ebbe sem akar sok mindent belemagyarázni, ám pár dolog átfutott az agyán, mely talán összeköthető a dobálózóval is. Sokat nem töpreng viszont ezen, hiszen ahogy közelebb érnek a sziklásabb részhez, megpillantanak egy kisebb forrást, ahonnan kellemes hűs levegő árad feléjük.*
- Na ez már valami! *mondja vígan, s közelebb lép* Hogy kerülhette el a figyelmünket eddig?! *ámuldozik, mikor odalép egy nagyobb gombához a parton* Ismerem ezt a fajt, bár ezzel általában barlangban találkoztam eddig. *azzal kezébe fog egy kisebbet, megdörzsöli, mire kékes lesz a keze* Nappal mintha "feltöltődnének", s éjszaka kékesen világítanak. Talán ismered te is még a mélységekből. Még a távolból is észre tudjuk venni éjjel akár, így jó tájékozódási pont is lehet - no meg a vízforrás... *csípőre teszi kezeit, majd büszkén pillant a csillogó vízre* Na, ezt fogom én meglátogatni az éjjel! Mit szólsz, velem tartasz?
*Kérdi sejtelmesen, végül megindul vissza a part felé, megjegyezve a remek kis forrást. Pár perc múltán pedig már láthatja is a homokos partot kibontakozni a fák közül, s mintha Assát és Mordokhait is felfedezné apró pontként.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-20 09:53:56
Üzenet elküldve: 2014-07-20 09:53:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Nem fog feleslegesen vitatkozni a nősténnyel, megmondta, hogy mit csináljon, innentől ne akadékoskodjon, hanem könnyítse meg a dolgát, engedje meg, hogy megvédhesse.
Mikor lábát a fedélzetre tette, kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy a kapitány hollétét figyelje, ezért is a hangos kérdés, a választ már úgy várja, hogy a hangok alapján meg tudja mondani a pontos irányt és arra vezetni magukat. Szerencsére a tolvajnak is van elég esze, velük marad, hárman pedig lényegesen erősebbek, mint ketten. Most az olyan kérdések, mint jó ötlet-e megbízni egy elfben és hátat fordítani neki, mellékesek, a pillanatnyi cél közös: túlélni, bármi is támadta meg a hajót.*
-Nem tudom, de ha nem kerül elő hamarosan, én magam teszek róla, hogy úgy végezze, mint ez a szerencsétlen suhanc.
*Bök állával az előttük heverő hulla mellé, majd fejét felszegve a kapitányig vezető utat latolgatja. Oda kell jutniuk, négy pár kar több, mint három pár, ráadásul mivel még a hajó ura életben van, azt jelenti, hogy harci képességei nem olyan elhanyagolhatóak.*
-Jussunk el a kapitányhoz. Faeus, te fedezel minket hátulról. Én megyek előre, tolvaj, tied a két oldal. Menni fog?
*Tekintete két társára villan, miközben baljában már ott a korábban magához vett tőr is. Nem árt, ha alaposan felkészül mindenre, csak azt bánja, hogy a páncélt nem volt ideje magára venni. Legfeljebb óvatosabbnak kell lennie.*
-Kapitány, hárman elindulunk maga felé, ne kaszaboljon le minket azonnal.
*Még ha így el is árulja az ellenfélnek, hogy mi a céljuk, fontos, hogy a hajó ura tudja, barát közeleg, nehogy ő maga kaszabolja le a csapatot.*
-Ha bárki elég közel jön és nem elölről érkezik, öljétek meg. Nem kockáztathatunk.
*Nem érdekli, ha a fél legénységet ők maguk irtják ki, ha valaki nem ellenséges szándékkal közeledik, akkor szóljon, különben ő biztosan nem fog kegyelmezni.
Ha mindenki megértette a dolgát és nincs ellenkezés, akkor megindul előre. Léptei még most is óvatosak, egyrészt a hajó imbolygó fedélzetén öngyilkosság lenne rohanni, másrészt ki tudja, mibe futnának bele. Azt még nem is sejti, hogy taktikája Asiritay esetleg felbukkanásának kedvez, hiszen ha a nőstény valóban nem maradt a kabinban, még épp látótávolságon belül lesznek, mire a fedélzetre ér.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Nem fog feleslegesen vitatkozni a nősténnyel, megmondta, hogy mit csináljon, innentől ne akadékoskodjon, hanem könnyítse meg a dolgát, engedje meg, hogy megvédhesse.
Mikor lábát a fedélzetre tette, kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy a kapitány hollétét figyelje, ezért is a hangos kérdés, a választ már úgy várja, hogy a hangok alapján meg tudja mondani a pontos irányt és arra vezetni magukat. Szerencsére a tolvajnak is van elég esze, velük marad, hárman pedig lényegesen erősebbek, mint ketten. Most az olyan kérdések, mint jó ötlet-e megbízni egy elfben és hátat fordítani neki, mellékesek, a pillanatnyi cél közös: túlélni, bármi is támadta meg a hajót.*
-Nem tudom, de ha nem kerül elő hamarosan, én magam teszek róla, hogy úgy végezze, mint ez a szerencsétlen suhanc.
*Bök állával az előttük heverő hulla mellé, majd fejét felszegve a kapitányig vezető utat latolgatja. Oda kell jutniuk, négy pár kar több, mint három pár, ráadásul mivel még a hajó ura életben van, azt jelenti, hogy harci képességei nem olyan elhanyagolhatóak.*
-Jussunk el a kapitányhoz. Faeus, te fedezel minket hátulról. Én megyek előre, tolvaj, tied a két oldal. Menni fog?
*Tekintete két társára villan, miközben baljában már ott a korábban magához vett tőr is. Nem árt, ha alaposan felkészül mindenre, csak azt bánja, hogy a páncélt nem volt ideje magára venni. Legfeljebb óvatosabbnak kell lennie.*
-Kapitány, hárman elindulunk maga felé, ne kaszaboljon le minket azonnal.
*Még ha így el is árulja az ellenfélnek, hogy mi a céljuk, fontos, hogy a hajó ura tudja, barát közeleg, nehogy ő maga kaszabolja le a csapatot.*
-Ha bárki elég közel jön és nem elölről érkezik, öljétek meg. Nem kockáztathatunk.
*Nem érdekli, ha a fél legénységet ők maguk irtják ki, ha valaki nem ellenséges szándékkal közeledik, akkor szóljon, különben ő biztosan nem fog kegyelmezni.
Ha mindenki megértette a dolgát és nincs ellenkezés, akkor megindul előre. Léptei még most is óvatosak, egyrészt a hajó imbolygó fedélzetén öngyilkosság lenne rohanni, másrészt ki tudja, mibe futnának bele. Azt még nem is sejti, hogy taktikája Asiritay esetleg felbukkanásának kedvez, hiszen ha a nőstény valóban nem maradt a kabinban, még épp látótávolságon belül lesznek, mire a fedélzetre ér.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-19 21:58:07
Üzenet elküldve: 2014-07-19 21:58:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjel//
*Amikor Ferdnichar magára hagyja, leveszi csizmáját és köpenyét, utóbbit összehajtva az íróasztalnak az ágyhoz közelebb eső szélére teszi. Ezzel végezvén nem fekszik le azonnal, úgy dönt, kihasználja ezt a kis magányt, hogy leírja mindazt, ami történt, még most, amíg friss az élmény, és nem hagy ki semmi fontosat. Egyébként is, ki tudja, mikor lesz legközelebb ideje a naplójával foglalkozni...
Ferdnichar még sehol sincs, amikor végez és lefekszik, ám Caram még ébren van, amikor a férfi végül visszaérkezik, valószínűleg nem telik el túl sok idő közben. Néhány perc múlva pedig már alszik is.*
//Másnap//
*Félig-meddig felébred Ferdnichar távozására, ám azonnak vissza is alszik, még ha csak felületesen, rövid időre is. Szundítás közben érzékeli, hogy a hajó mozgása megváltozik, és ez végleg kiűzi az álmot a szeméből, őt magát pedig az ágyból. Köpenyét most nem veszi fel, amit meg is bán, amint a fedélzetre lép - ezen a korai órán még elég hűvös van odakinn, bár közel sem elviselhetetlenül.*
Csak így elrabolsz? *lép társa mellé. Közben vet még egy pillantást a távolodó Artheniorra, és nem nagy meglepetéssel tapasztalja, hogy egyáltalán nem bánja, hogy maga mögött hagyja a várost.*
*Amikor Ferdnichar magára hagyja, leveszi csizmáját és köpenyét, utóbbit összehajtva az íróasztalnak az ágyhoz közelebb eső szélére teszi. Ezzel végezvén nem fekszik le azonnal, úgy dönt, kihasználja ezt a kis magányt, hogy leírja mindazt, ami történt, még most, amíg friss az élmény, és nem hagy ki semmi fontosat. Egyébként is, ki tudja, mikor lesz legközelebb ideje a naplójával foglalkozni...
Ferdnichar még sehol sincs, amikor végez és lefekszik, ám Caram még ébren van, amikor a férfi végül visszaérkezik, valószínűleg nem telik el túl sok idő közben. Néhány perc múlva pedig már alszik is.*
//Másnap//
*Félig-meddig felébred Ferdnichar távozására, ám azonnak vissza is alszik, még ha csak felületesen, rövid időre is. Szundítás közben érzékeli, hogy a hajó mozgása megváltozik, és ez végleg kiűzi az álmot a szeméből, őt magát pedig az ágyból. Köpenyét most nem veszi fel, amit meg is bán, amint a fedélzetre lép - ezen a korai órán még elég hűvös van odakinn, bár közel sem elviselhetetlenül.*
Csak így elrabolsz? *lép társa mellé. Közben vet még egy pillantást a távolodó Artheniorra, és nem nagy meglepetéssel tapasztalja, hogy egyáltalán nem bánja, hogy maga mögött hagyja a várost.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-19 21:10:34
Üzenet elküldve: 2014-07-19 21:10:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
//Fedélzet//
*Ha a kapitányi fedélzeten fellobbanni látszó fáklya fénye nem lett volna elég egyértelmű a csapat számára, merre is található a Kapitány Úr, akkor bizony Zhrodim kérdésére válasz is érkezik onnan, bár nem biztos, hogy neki van szánva:*
-Ide ha mondom, aki él és mozog, fegyverbe férgek! Aki tiszta pengével döglik meg, annak a hulláját én magam trancsírozom fel!*a szóválasztás meglehetősen ízléses és a helyzethez illő, mert hát a Kapitány Úrnak van stílusa, ezt meg kell hagyni. A csapat dönthet úgy, hogy megkísérli az odajutást, ehhez végig kell masírozzanak a fedélzet nagy részén, majd fel a lépcsőn, mely a kormánykerékhez vezet. Az út, ha a köd és a benne lévő ismeretlen veszedelem nem is volna, az imbolygó hajón amúgy is elég kockázatos lenne, tekintetbe véve a hajó korlátján át-átcsapó hullámokat. Természetesen a mágusnak nyoma sincs.*
//Odalent - Asiritay//
*Percekig nem történik semmi érdemleges, bár a legtöbb fáklya lángja kihunyt már. A nőstény azonban, ugyebár, mivel nem tiszta vérű sötételf, nem lát a sötétben, legalábbis nem úgy, ahogyan azt a valódi mélységiek. Jobban lát, mint egy ember, de önmagában véve a koromsötét folyosókon ez édeskevésnek bizonyul.
Főleg, mivel a mágust ő sem találja, bár egy meglehetősen ijesztőnek ható hörgő-nyöszörgő hanggal találkozhat, az egyik kabin előtt elhaladva. Dönthet úgy, hogy utánajár a dolognak, vagy viselkedhet értelmesen is, és felmehet a többiek után. A jó ég tudja, miféle ocsmányságok kószálhatnak a Szutykos Szirén belsejében, és hát talán mégis több esély van a túlélésre, ha többedmagával van az elf lánya.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
//Fedélzet//
*Ha a kapitányi fedélzeten fellobbanni látszó fáklya fénye nem lett volna elég egyértelmű a csapat számára, merre is található a Kapitány Úr, akkor bizony Zhrodim kérdésére válasz is érkezik onnan, bár nem biztos, hogy neki van szánva:*
-Ide ha mondom, aki él és mozog, fegyverbe férgek! Aki tiszta pengével döglik meg, annak a hulláját én magam trancsírozom fel!*a szóválasztás meglehetősen ízléses és a helyzethez illő, mert hát a Kapitány Úrnak van stílusa, ezt meg kell hagyni. A csapat dönthet úgy, hogy megkísérli az odajutást, ehhez végig kell masírozzanak a fedélzet nagy részén, majd fel a lépcsőn, mely a kormánykerékhez vezet. Az út, ha a köd és a benne lévő ismeretlen veszedelem nem is volna, az imbolygó hajón amúgy is elég kockázatos lenne, tekintetbe véve a hajó korlátján át-átcsapó hullámokat. Természetesen a mágusnak nyoma sincs.*
//Odalent - Asiritay//
*Percekig nem történik semmi érdemleges, bár a legtöbb fáklya lángja kihunyt már. A nőstény azonban, ugyebár, mivel nem tiszta vérű sötételf, nem lát a sötétben, legalábbis nem úgy, ahogyan azt a valódi mélységiek. Jobban lát, mint egy ember, de önmagában véve a koromsötét folyosókon ez édeskevésnek bizonyul.
Főleg, mivel a mágust ő sem találja, bár egy meglehetősen ijesztőnek ható hörgő-nyöszörgő hanggal találkozhat, az egyik kabin előtt elhaladva. Dönthet úgy, hogy utánajár a dolognak, vagy viselkedhet értelmesen is, és felmehet a többiek után. A jó ég tudja, miféle ocsmányságok kószálhatnak a Szutykos Szirén belsejében, és hát talán mégis több esély van a túlélésre, ha többedmagával van az elf lánya.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-19 17:20:10
Üzenet elküldve: 2014-07-19 17:20:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Túlélőtúra - Mordach //
*Jól ismeri ő is a csapatmunka fogalmát, ezzel semmi újat nem hall.*
- Az a része rendben van, de ha nem halljátok meg időben a kiáltást, és a dög váratlanul ér benneteket akkor nem tudtok felkészülni a támadására, ez meg több kár mint haszon. *Inkább zavarja, mint megnyugtatja ez a téma. Már így utólag nem szereti azokat a kérdéseket feszegetni, hogy mikor mi lett volna.
A következő mondaton csak egy mély levegőt vesz, mielőtt nyugodt, vagyis viszonylag nyugodt hanggal szólalna meg.*
- Nem az a bajom, hogy elfutott. Én sem vagyok olyan hülye, hogy inkább megöletem magam. Nekem az a bajom, hogy hogyan futott el. *Mindent számításba vesz természetesen, és azzal is tisztában van, hogy a Vörös valószínűleg a barátjával azért mégiscsak elfogultabb, és persze külső szemlélődőként az ember kicsit másképp látja a dolgokat.
Természetes, hogy komolyabb sérülésnél jobb plusz segítséget hívni, de akkor sem így.
Legalább a sebbel sikerül témát váltani. Még szélesebben mosolyodik el Mordach játékos fenyegetőzését figyelve. Mikor zavarta őt az, ha a másik mérges lesz bármi miatt is? Ez a tény sosem tartaná vissza, ha az ő keze lenne bármiben is.
Személy szerint kizártnak találja, hogy egy majom ilyen sebet tudjon okozni, de ráhagyja. Úgy tűnik jobban szeretne Mordach ebben reménykedni, és ha tovább feszegeti sem fognak egyről a kettőre jutni, így amíg a titokzatos dobálózó ismét fel nem fedi magát, hagyja a témát akkorra amikor majd ismét aktuális lesz.*
- Semmivel sem vagyok különlegesebb mint Assa, leszámítva, hogy én tudok harcolni. *Vonja meg a vállát. Azt a "főleg" szót nem tudja hová rakni. Persze, többre tartja magát egy felszíninél, ez az egészséges nagyképűség a részük, de a Vörös egy ember, neki nincs különbség mélységi vagy felszíni között, és ha van is akkor nem az ő javára.
A szavaira csak bólint. Nála azok a bizonyos esetek sem játszottak soha, és egészen biztos benne, hogy akármit tesz vagy mond neki itt fent bárki is, visszatérte után ugyanúgy nem fognak majd játszani, de amíg itt van például a tündérlányban is megbízik már annyira, hogy tudja az nem fog kést állítani a mellkasába amíg ő alszik.*
- Nem kell sajnálnod. *Von vállat szelíd mosollyal. Nem divat nála, hogy panaszkodni és sírni kezdjen a miatt, hogy milyen sors, milyen élet jutott ki neki osztályrészül, főleg, hogy még jól is érzi magát a saját bőrében, és ott ahol él. És ha nem bízhat meg senkiben? Akkor nem fog megbízni másokban, ennyi.
Logikus amiket elmond, de persze az elmélet mindig más, mint a valós szituáció. Az biztos, hogy egyszer szívesen megnézné Mordach harcstílusát.*
- Nyugi, nem fogok emiatt kirobbantani semmit, egyszerűen csak a jövőben kerülni fogom, hogy ilyen szituációba keveredjek vele. És el is várom, hogy kimaradj belőle! *Az utolsó mondatnál ismét cselszövő mosolyra húzódik a szája. Nincs szüksége sem segítségre, sem hátráltató tényezőre, anélkül is el tudja a saját problémáit rendezni. De annak örül, hogy nagyjából a másik is így vélekedik.*
- Vagy enyhe agyrázkódás ha még az eszméleted is elvesztetted egy pár pillanatig. *Teszi hozzá határozott arccal átnyújtva valamennyit a növényből.
Az ajánlatán egy pillanatra meglepődik. Mi tagadás a sós tengervíz után nem hangzana rosszul mondjuk valami édesvizű forrás, viszont legjobb tudomása szerint egy ilyenről sem tudnak még.*
- Ti akartatok túlélőtúrát, akkor szánjatok időt erre. A legkisebb seb is elfertőződhet és abból már nagyobb gondok lennének. *Teszi csípőre az egyik kezét kihívó mosollyal, de az ajánlatra még nem válaszol. Reméli majd ha visszaérnek a gyógyfüvekkel együtt jó kislány szerepet is visszapasszolhatja Assának, hogy ezek után majd ő piszkálja a fiúkat, hogy mit mivel, mikor és hogy kezeljenek.
A Vörös szavai telibe találnak, döbbenten torpan meg a vérfűk felé igyekezve.*
- Ne érts félre, én nem vagyok valami jóságos gyógyító, de ha ismét megjelenik majd a ti dobálózós árnyatok, még egy-két ilyen, vagy valami súlyosabb, és a végén valaki itt elvérzik. Nem árt ha van valamennyi vérzéscsillapítónk. *A végén már ismét elmosolyodik, ahogy a kérésnek eleget téve gyorsabb tempóban szed egy jó nagy adagnyit amivel már a tündérlányka majd tud mit kezdeni.
Való igaz, talán egy kissé túlzásba vitte ezt a dolgot. Nem jellemző rá, hogy ennyire szívén viselje akár a saját sebét is, nemhogy még a másét...
Ahogy befejezte tartva Mordach tempóját, ütemes léptekkel visszaindulnak a part felé. Közben végig figyeli a növényzetet, hátha szerencséjük lesz, és útközben egy újabb nyúllal összetalálkoznak. Jó lenne egy kis sült hús vacsorára.*
*Jól ismeri ő is a csapatmunka fogalmát, ezzel semmi újat nem hall.*
- Az a része rendben van, de ha nem halljátok meg időben a kiáltást, és a dög váratlanul ér benneteket akkor nem tudtok felkészülni a támadására, ez meg több kár mint haszon. *Inkább zavarja, mint megnyugtatja ez a téma. Már így utólag nem szereti azokat a kérdéseket feszegetni, hogy mikor mi lett volna.
A következő mondaton csak egy mély levegőt vesz, mielőtt nyugodt, vagyis viszonylag nyugodt hanggal szólalna meg.*
- Nem az a bajom, hogy elfutott. Én sem vagyok olyan hülye, hogy inkább megöletem magam. Nekem az a bajom, hogy hogyan futott el. *Mindent számításba vesz természetesen, és azzal is tisztában van, hogy a Vörös valószínűleg a barátjával azért mégiscsak elfogultabb, és persze külső szemlélődőként az ember kicsit másképp látja a dolgokat.
Természetes, hogy komolyabb sérülésnél jobb plusz segítséget hívni, de akkor sem így.
Legalább a sebbel sikerül témát váltani. Még szélesebben mosolyodik el Mordach játékos fenyegetőzését figyelve. Mikor zavarta őt az, ha a másik mérges lesz bármi miatt is? Ez a tény sosem tartaná vissza, ha az ő keze lenne bármiben is.
Személy szerint kizártnak találja, hogy egy majom ilyen sebet tudjon okozni, de ráhagyja. Úgy tűnik jobban szeretne Mordach ebben reménykedni, és ha tovább feszegeti sem fognak egyről a kettőre jutni, így amíg a titokzatos dobálózó ismét fel nem fedi magát, hagyja a témát akkorra amikor majd ismét aktuális lesz.*
- Semmivel sem vagyok különlegesebb mint Assa, leszámítva, hogy én tudok harcolni. *Vonja meg a vállát. Azt a "főleg" szót nem tudja hová rakni. Persze, többre tartja magát egy felszíninél, ez az egészséges nagyképűség a részük, de a Vörös egy ember, neki nincs különbség mélységi vagy felszíni között, és ha van is akkor nem az ő javára.
A szavaira csak bólint. Nála azok a bizonyos esetek sem játszottak soha, és egészen biztos benne, hogy akármit tesz vagy mond neki itt fent bárki is, visszatérte után ugyanúgy nem fognak majd játszani, de amíg itt van például a tündérlányban is megbízik már annyira, hogy tudja az nem fog kést állítani a mellkasába amíg ő alszik.*
- Nem kell sajnálnod. *Von vállat szelíd mosollyal. Nem divat nála, hogy panaszkodni és sírni kezdjen a miatt, hogy milyen sors, milyen élet jutott ki neki osztályrészül, főleg, hogy még jól is érzi magát a saját bőrében, és ott ahol él. És ha nem bízhat meg senkiben? Akkor nem fog megbízni másokban, ennyi.
Logikus amiket elmond, de persze az elmélet mindig más, mint a valós szituáció. Az biztos, hogy egyszer szívesen megnézné Mordach harcstílusát.*
- Nyugi, nem fogok emiatt kirobbantani semmit, egyszerűen csak a jövőben kerülni fogom, hogy ilyen szituációba keveredjek vele. És el is várom, hogy kimaradj belőle! *Az utolsó mondatnál ismét cselszövő mosolyra húzódik a szája. Nincs szüksége sem segítségre, sem hátráltató tényezőre, anélkül is el tudja a saját problémáit rendezni. De annak örül, hogy nagyjából a másik is így vélekedik.*
- Vagy enyhe agyrázkódás ha még az eszméleted is elvesztetted egy pár pillanatig. *Teszi hozzá határozott arccal átnyújtva valamennyit a növényből.
Az ajánlatán egy pillanatra meglepődik. Mi tagadás a sós tengervíz után nem hangzana rosszul mondjuk valami édesvizű forrás, viszont legjobb tudomása szerint egy ilyenről sem tudnak még.*
- Ti akartatok túlélőtúrát, akkor szánjatok időt erre. A legkisebb seb is elfertőződhet és abból már nagyobb gondok lennének. *Teszi csípőre az egyik kezét kihívó mosollyal, de az ajánlatra még nem válaszol. Reméli majd ha visszaérnek a gyógyfüvekkel együtt jó kislány szerepet is visszapasszolhatja Assának, hogy ezek után majd ő piszkálja a fiúkat, hogy mit mivel, mikor és hogy kezeljenek.
A Vörös szavai telibe találnak, döbbenten torpan meg a vérfűk felé igyekezve.*
- Ne érts félre, én nem vagyok valami jóságos gyógyító, de ha ismét megjelenik majd a ti dobálózós árnyatok, még egy-két ilyen, vagy valami súlyosabb, és a végén valaki itt elvérzik. Nem árt ha van valamennyi vérzéscsillapítónk. *A végén már ismét elmosolyodik, ahogy a kérésnek eleget téve gyorsabb tempóban szed egy jó nagy adagnyit amivel már a tündérlányka majd tud mit kezdeni.
Való igaz, talán egy kissé túlzásba vitte ezt a dolgot. Nem jellemző rá, hogy ennyire szívén viselje akár a saját sebét is, nemhogy még a másét...
Ahogy befejezte tartva Mordach tempóját, ütemes léptekkel visszaindulnak a part felé. Közben végig figyeli a növényzetet, hátha szerencséjük lesz, és útközben egy újabb nyúllal összetalálkoznak. Jó lenne egy kis sült hús vacsorára.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-19 16:07:37
Üzenet elküldve: 2014-07-19 16:07:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra - Assa//
- Akkor legalább nem veszünk éhen. Egyelőre...
*A hóhajú őszintén reméli, hogy a fogak nem értek izmot, különben le is mondhat a vadászatról, márpedig ahhoz semmi kedve. Eléggé unalmas az élet, ha nem tud csinálni semmit és az egész egy farkas miatt. Mordokhai nincs jóban azokkal az állatokkal, amelyeknek természetellenesen gyilkos vágy izzik a szemében. Valaki - valami? - nem örül neki, hogy itt vannak...*
- Hol vannak ennyi ideig?*Morogja inkább magának, semmint a Assának. Bár az is lehetséges, hogy a Vörös nem ment el olyan régóta, csak ő érzi úgy. Hiába, ha valakinek sérülése van, akkor annak minden perc hosszú. Nem mintha annyira súlyos lenne, de ha teheti, akkor a jövőben mellőzné a harapott sebeket. Remélhetőleg nem fertőződik el. Mit ér a küzdelem sebhely nélkül?*
- Volt már rosszabb is.*Mondja arra, hogy biztos fáj.*Igazából a vágott seb is kellemesebb tud lenni. Az nem cincálja szanaszét a húst...
*Észbe kap és gyorsan abbahagyja, mielőtt még netán a háború borzalmait kezdené ecsetelni a tündérnek.*De, így van. Sok időbe telik, mire jó kardforgató válik belőled.
*A vándornak szerencsére jó tanárai voltak. Előbb a "hivatalos" oktatók, akik lovagnak képezték, aztán saját maga, aztán alvilágiak tanították fogásokra, megtanították a becstelen küzdelemre. Ezt pedig a mélységben fejlesztette tökéletesre, ahol sokáig volt egy matróna személyi bérgyilkosa, de inkább továbbállt, mielőtt ő is pengét kapott volna a hátába.*
- Akkor legalább nem veszünk éhen. Egyelőre...
*A hóhajú őszintén reméli, hogy a fogak nem értek izmot, különben le is mondhat a vadászatról, márpedig ahhoz semmi kedve. Eléggé unalmas az élet, ha nem tud csinálni semmit és az egész egy farkas miatt. Mordokhai nincs jóban azokkal az állatokkal, amelyeknek természetellenesen gyilkos vágy izzik a szemében. Valaki - valami? - nem örül neki, hogy itt vannak...*
- Hol vannak ennyi ideig?*Morogja inkább magának, semmint a Assának. Bár az is lehetséges, hogy a Vörös nem ment el olyan régóta, csak ő érzi úgy. Hiába, ha valakinek sérülése van, akkor annak minden perc hosszú. Nem mintha annyira súlyos lenne, de ha teheti, akkor a jövőben mellőzné a harapott sebeket. Remélhetőleg nem fertőződik el. Mit ér a küzdelem sebhely nélkül?*
- Volt már rosszabb is.*Mondja arra, hogy biztos fáj.*Igazából a vágott seb is kellemesebb tud lenni. Az nem cincálja szanaszét a húst...
*Észbe kap és gyorsan abbahagyja, mielőtt még netán a háború borzalmait kezdené ecsetelni a tündérnek.*De, így van. Sok időbe telik, mire jó kardforgató válik belőled.
*A vándornak szerencsére jó tanárai voltak. Előbb a "hivatalos" oktatók, akik lovagnak képezték, aztán saját maga, aztán alvilágiak tanították fogásokra, megtanították a becstelen küzdelemre. Ezt pedig a mélységben fejlesztette tökéletesre, ahol sokáig volt egy matróna személyi bérgyilkosa, de inkább továbbállt, mielőtt ő is pengét kapott volna a hátába.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-19 15:33:29
Üzenet elküldve: 2014-07-19 15:33:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Meglepi, hogyan parancsolgat a Zhrodim a nősténynek, elvégre legjobb tudomása szerint odalent a hímek számítanak alsóbbrendűnek, de ez nem az ő dolga.
Nemsokára már a fedélzeten díszelegnek mind a hárman. A köd miatt nem látni túl sokat, de ami a ködből kibontakozik, az alapján Deron bizton állíthatja, hogy nem szeretné a fedélzetet teljes egészébe látni. Látott már ocsmány hullát, véres alvilági leszámolás helyszínét, félkarút is látott. A szerencsétlen élete végül csúf véget ér, valaki a hátába szúrja a kardot s egyet fordít rajta.*
~Most már érzi.~
*Gondolja a tolvaj. Nem szeretné, ha az ő élete is így érne véget.*
- Nem állt szándékomban. Annyira akarok most meghalni, mint te.
*És bizony, nincs hova menekülni, így marad a küzdelem. Előreszegezi a kardját és a ködöt fürkészi. Tesz pár lépést balra, hogy helyet adjon a mélységinek is, ha netán több ellenfél is akad.*
- Jobbat kérdezek. Hol van, akinek ezt az egészet köszönhetjük? Hol van ilyenkor a varázsló?
*Deron most már valóban afelé húz, hogy végezzen Imbacasthorral, na nem az ötszáz aranyért, hanem, mert egyedül hagyta őket a bajban, pedig most szükség lenne rá. Kíváncsi, hogy a többieknek mennyire lesz kedvük tovább menni, ha ezt túlélik. Egyelőre azonban elég arra koncentrálnia, hogy éljék túl. Jobbjában a kardját tartja, bal keze pedig a késén pihen. Még hasznát veheti az elkövetkező percekben, másodpercekben. Ki tudja meddig vannak még itt?*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Meglepi, hogyan parancsolgat a Zhrodim a nősténynek, elvégre legjobb tudomása szerint odalent a hímek számítanak alsóbbrendűnek, de ez nem az ő dolga.
Nemsokára már a fedélzeten díszelegnek mind a hárman. A köd miatt nem látni túl sokat, de ami a ködből kibontakozik, az alapján Deron bizton állíthatja, hogy nem szeretné a fedélzetet teljes egészébe látni. Látott már ocsmány hullát, véres alvilági leszámolás helyszínét, félkarút is látott. A szerencsétlen élete végül csúf véget ér, valaki a hátába szúrja a kardot s egyet fordít rajta.*
~Most már érzi.~
*Gondolja a tolvaj. Nem szeretné, ha az ő élete is így érne véget.*
- Nem állt szándékomban. Annyira akarok most meghalni, mint te.
*És bizony, nincs hova menekülni, így marad a küzdelem. Előreszegezi a kardját és a ködöt fürkészi. Tesz pár lépést balra, hogy helyet adjon a mélységinek is, ha netán több ellenfél is akad.*
- Jobbat kérdezek. Hol van, akinek ezt az egészet köszönhetjük? Hol van ilyenkor a varázsló?
*Deron most már valóban afelé húz, hogy végezzen Imbacasthorral, na nem az ötszáz aranyért, hanem, mert egyedül hagyta őket a bajban, pedig most szükség lenne rá. Kíváncsi, hogy a többieknek mennyire lesz kedvük tovább menni, ha ezt túlélik. Egyelőre azonban elég arra koncentrálnia, hogy éljék túl. Jobbjában a kardját tartja, bal keze pedig a késén pihen. Még hasznát veheti az elkövetkező percekben, másodpercekben. Ki tudja meddig vannak még itt?*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-19 14:17:51
Üzenet elküldve: 2014-07-19 14:17:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Úgy hallja, Zhrodim nem bízza a véletlenre Asiritay védelmét. Éppen csak a hölgy nem túl beleegyező magatartást mutat. Persze, végül ott marad, míg felmegy a többi. Odafent sűrű köd áraszt mindent, áthatolhatatlan leplet alkotva. Nem is kérdés, hogy ahogy Deronnak tanácsolja, maga is Zhrodim mellé sorol. Akárcsak mindig, ő fedezi a hátát.
Ahogy egy matróz kezd kiolvadni a ködből, már megörülne Faeus, ám látva az állapotát, inkább elborzad. S ezt tetőzi, hogy a kínokat átélő férfiú hamarosan végső csapás gyanánt egy rozsdától terhes penge szakítja meg testének vonalát, fenyegetőn meredve feléjük, majd kínzásnak is beillő mozdulattal vet véget az életének az ismeretlen, kiből semmit nem lehet látni, csak izzóan kék szempárját.
Kalapácsát ütésre készen tartja, ha valami vagy valaki fenyegetőn lépne feléjük, azon mód tudjon sújtani rá. Hacsak Zhrodim nem fordul valamerre, akkor ő is a Kapitány Úr válaszát várja, miközben próbál minden érzékszervével összpontosítani.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Úgy hallja, Zhrodim nem bízza a véletlenre Asiritay védelmét. Éppen csak a hölgy nem túl beleegyező magatartást mutat. Persze, végül ott marad, míg felmegy a többi. Odafent sűrű köd áraszt mindent, áthatolhatatlan leplet alkotva. Nem is kérdés, hogy ahogy Deronnak tanácsolja, maga is Zhrodim mellé sorol. Akárcsak mindig, ő fedezi a hátát.
Ahogy egy matróz kezd kiolvadni a ködből, már megörülne Faeus, ám látva az állapotát, inkább elborzad. S ezt tetőzi, hogy a kínokat átélő férfiú hamarosan végső csapás gyanánt egy rozsdától terhes penge szakítja meg testének vonalát, fenyegetőn meredve feléjük, majd kínzásnak is beillő mozdulattal vet véget az életének az ismeretlen, kiből semmit nem lehet látni, csak izzóan kék szempárját.
Kalapácsát ütésre készen tartja, ha valami vagy valaki fenyegetőn lépne feléjük, azon mód tudjon sújtani rá. Hacsak Zhrodim nem fordul valamerre, akkor ő is a Kapitány Úr válaszát várja, miközben próbál minden érzékszervével összpontosítani.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-18 13:50:59
Üzenet elküldve: 2014-07-18 13:50:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vigyázz, mit kívánsz...//
//II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell!//
- Ha meg tudom védeni magam, miért nem jöhetek legalább a kijáratig? *Egyik kezét csípőre téve némiképp durcásan figyeli a másikat. Remélte, hogy addig azért meggyőzhetőbb lesz, hogy csak odáig fog jönni...
Amíg ők elsietnek a nőstényke a "kabin" ajtajának dőlve mérgesen néz utánuk, közben lázasan gondolkozik. Miért is kellene szót fogadnia? Egyáltalán mióta szokott nyugodtan ücsörögni, és várni a baj végeztét mikor még azt sem tudja, hogy mi történik? Volt hasonlóra már példa, de az teljesen más szituáció volt, és akkor a saját szobájában kellett maradnia.
Az az egy biztos, hogy nem fog végig a kabinban maradni, most sem megy vissza, kivéve ha a mágus még bent tartózkodik, és valóban nem ébredt fel erre az egészre. Akkor annyi időre visszamegy, hogy felrugdoshassa őt az igazak álmából. Ha viszont a hely üres, akkor esze ágában sincs bemenni. Bármi is okozza fent az egyre gyakoribb sikolyokat, ha az feljutott a nyílt tengeren minden különösebb probléma nélkül a fedélzetre, akkor erősen kétli, hogy egy eltorlaszolt ajtón ne tudna bejönni. És ő biztosan nem szeretne csapdába kerülni. Majd ha a többiek kimentek a fedélzetre, vagy történt valami, legfeljebb akkor majd ő is kinéz, hogy láthassa mi is folyik itt, mert addig biztos nem tud nyugton maradni amíg ezt végre valaki nem közli vele minél előbb.*
//II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell!//
- Ha meg tudom védeni magam, miért nem jöhetek legalább a kijáratig? *Egyik kezét csípőre téve némiképp durcásan figyeli a másikat. Remélte, hogy addig azért meggyőzhetőbb lesz, hogy csak odáig fog jönni...
Amíg ők elsietnek a nőstényke a "kabin" ajtajának dőlve mérgesen néz utánuk, közben lázasan gondolkozik. Miért is kellene szót fogadnia? Egyáltalán mióta szokott nyugodtan ücsörögni, és várni a baj végeztét mikor még azt sem tudja, hogy mi történik? Volt hasonlóra már példa, de az teljesen más szituáció volt, és akkor a saját szobájában kellett maradnia.
Az az egy biztos, hogy nem fog végig a kabinban maradni, most sem megy vissza, kivéve ha a mágus még bent tartózkodik, és valóban nem ébredt fel erre az egészre. Akkor annyi időre visszamegy, hogy felrugdoshassa őt az igazak álmából. Ha viszont a hely üres, akkor esze ágában sincs bemenni. Bármi is okozza fent az egyre gyakoribb sikolyokat, ha az feljutott a nyílt tengeren minden különösebb probléma nélkül a fedélzetre, akkor erősen kétli, hogy egy eltorlaszolt ajtón ne tudna bejönni. És ő biztosan nem szeretne csapdába kerülni. Majd ha a többiek kimentek a fedélzetre, vagy történt valami, legfeljebb akkor majd ő is kinéz, hogy láthassa mi is folyik itt, mert addig biztos nem tud nyugton maradni amíg ezt végre valaki nem közli vele minél előbb.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-17 20:22:59
Üzenet elküldve: 2014-07-17 20:22:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra - Erf //
- Négyen talán könnyebben ment volna. Elvégre össze kell dolgoznunk, már pedig több szem többet lát, s több kés többet vág.
*Mondja bölcsen, bár nem védeni akarja társát, s szerinte is történhetett volna másképp, ám ha úgy vesszük, Mordokhai nem követett el nagy bűnt, hiszen azt cselekedte csupán, amit jónak látott, jelen esetben pedig a sérülése miatt ez a futás volt. Talán Mordach is hasonlóan döntött volna egy ilyen helyzetben, annyi különbséggel, hogy ő maga megbizonyosodott volna arról, hogy Erf is követi. Bár az is lehet, hogy most azért gondolkozik ilyen optimistán, mert megtalálta a hölgyeményt - más esetben lehet nem így vélekedne az egészről, ám kár is azon rágódni, hogy "mi lett volna, ha...".*
- Én úgy láttam, hogy eléggé megsebesült a keze, legalábbis erre utalt a vér. Talán nem akarta az életét kockáztatni egy nyamvadt farkas miatt, így ezért futott el, remélve, hogy mi a segítségére lehetünk. *bólint határozottan, majd kételkedve pillant vissza Erf felé, kissé megadóan* Tény, hogy szólhatott volna... *emeli fel "védekezően" kezét* Azt is vedd számításba, hogy nekem nagyobb előnyöm is volt, ugyanis jóval távolabb volt a farkas tőlem, mikor megpillantottam, így volt időm felmászni egy fára, s onnan szúrni ki a szemét.
*Újra védi társát, bár szinte biztos benne, hogy az éjhölgynek mondhat bármit, ő akkor is azt fogja gondolni, amit a fejébe vett. Ha Mordokhait elkönyvelte gyáva alaknak, akkor Mordach bármilyen hősies tettet is mesélhetne róla, nem igazán akarná meghallani. Bár reméli a Vörös, hogy a sértettség idővel enyhülni fog, hiszen minden bizonnyal senki sem szeretné, ha a hátralevő időben két fél haragban lenne, elvégre egymás közvetlen társaságában kell átvészelni a szigetet még egy hétig legalább.*
- Na igen, utána már rájöttem, hogy nem tennétek ilyen hülyeséget, mert akkor igen csak dühös lennék! *lendíti meg fenyegetően, kacsintva az ujjait* Amit mi láttunk, az még nem is volt nagy, de a gyümölccsel szeretett dobálózni, ezért feltételeztük, hogy hátha a kövek mögött is ez áll. Bár tényleg nem hiszem, hogy ő volt...
*Vakarja meg állát, majd megtapogatja a sebe körüli területet, mely már igencsak sajog. Majd ha leszállt az éj, akkor le is akar menni a tengerpartra, s egy kis nyugalomban valami ronggyal s hideg vízzel szépen letörölgetni, lehűsíteni. Még ehhez is hangulat kell...*
- Semmi gond, teljesen megértem. Ám most itt a szigeten csak egymásra vagyunk utalva, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátra hagyjuk a másikat. Főleg nem téged...
*Számára teljesen egyértelmű, hogy utána jött. Lelkiismerete igen sokáig mardosta volna, ha nem tette volna ezt meg, főleg, ha nem került volna elő Erfalody, amit meg se bocsájtott volna magának. Egy mélységinek persze, hogy furcsa az ilyesmi, hiszen az ember-sötételf viszony nem éppen a szépségéről híres, s érthető lett volna, ha egy ember nem kockáztatja életét egy sötétbőrűért. Ám ahogy oly sokszor emlegette Mordach, benne nincsenek előítéletek, csupán abból ítél, amit hall az adott egyéntől.*
- Teljesen igazad van, én is így tartom, hogy aki számít, az egyedül te magad vagy. Ám úgy vélem, hogy bizonyos esetekben meg lehet bízni egy másik emberben is. Persze, az egész életed nem lehet rábízni senkire, hiszen afelett csak te magad rendelkezel, ám úgy vélem, hogy a bizalom eléggé relatív fogalom, és tényleg sajnálom, hogy ez még rosszabb lett most.
*A következő kérdésen megsimítja állát, s vérszín íriszeit hosszasan az éjhölgy szemeibe fúrja. Ő hogy döntött volna? Próbálja magában lefuttatni az egész esetet, majd a végeredményt hamarosan közli is.*
- Talán alkalmaztam volna pár cselt, illetve nagyobb lélekjelenlétem lett volna, bár ezt könnyű mondani így. Ha megkapta volna a kezem, akkor nem akartam volna kihúzni a szájából, hanem egyre beljebb toltam volna, hogy feszítsem szét a pofáját, hiszen ezzel még blokkolni is lehet, illetve a szorítása is enged, emellett te így könnyedén a torkát vágtad volna. Ha pedig ezt nem tudtam volna megtenni, és súlyos lett volna a seb, én is elgondolkoztam volna a futáson, esetleg azon, hogy felkapaszkodjak egy fára. Bár előbbi esetén megbizonyosodtam volna róla, hogy te is követsz, avagy ha nem is követsz, de biztonságba helyezted magad valahogy, például te kapaszkodtál fel egy fára. Így tudtam volna, hogy nem hagylak magam mögött a bajban.
*Mondja őszintén s határozottan. Való igaz, hogy bár védte társát, ám ő maga Erfet helyezte volna előrébb annál, hogy elszaladjon. Hasonlítanak ugyan Mordokhaijjal, ám mégis elég sokban különböznek.*
-Ez már a ti ügyetek, beszéljétek meg. Én ha nem bánod, kimaradnék belőle!
*Mondja kacagva, hiszen egy nővel szemben egy férfi aligha nyerhetne meg a szópárbajt, Mordach pedig igyekszik ezt minél messzebbről elkerülni! Eközben Erf felszökell az egyik fára, ám Mordach még mindig "ellenáll".*
- Tényleg semmiség, hamar begyógyul, csak egy kis felületi zúzódás. *mondja, ám végül beadja derekát, s hozzáteszi fejéhez a növényt* Majd ha leszállt az éj... És tényleg annyira érdekel a sebem, akkor esetleg velem tarthatsz majd a tengerpartra, avagy ha találunk valami forrást, akkor oda. Jó lenne hűs vízzel leöblíteni, egyedül meg unalmas lenne...
*Kacsint sejtelmesen a hölgyemény felé, majd "engedélyt" ad arra, hogy szedjen pár vérfüvet.*
- Ha kész vagy, azért induljunk el hamar, nehogy még a végén utánunk jöjjenek. Amúgy... Igazán kedves tőled, hogy így törődsz velem.
*Mondja kicsit csipkelődve, hiszen a "kedves" szó egy mélységinél talán még bántásként is felfogható, ugyanakkor Mordach észrevette ám, hogy Erf mennyire a szívén viseli a kis sebét, s bér egyelőre még ellenkezik, este bizonnyal már kevésbé fog!
Ha végzett a hölgyemény, akkor a Vörös immáron tényleg sietősen megindul abba az irányba, amerre hagyta a jeleket, remélve, hogy a többiek még a parton vannak.*
- Négyen talán könnyebben ment volna. Elvégre össze kell dolgoznunk, már pedig több szem többet lát, s több kés többet vág.
*Mondja bölcsen, bár nem védeni akarja társát, s szerinte is történhetett volna másképp, ám ha úgy vesszük, Mordokhai nem követett el nagy bűnt, hiszen azt cselekedte csupán, amit jónak látott, jelen esetben pedig a sérülése miatt ez a futás volt. Talán Mordach is hasonlóan döntött volna egy ilyen helyzetben, annyi különbséggel, hogy ő maga megbizonyosodott volna arról, hogy Erf is követi. Bár az is lehet, hogy most azért gondolkozik ilyen optimistán, mert megtalálta a hölgyeményt - más esetben lehet nem így vélekedne az egészről, ám kár is azon rágódni, hogy "mi lett volna, ha...".*
- Én úgy láttam, hogy eléggé megsebesült a keze, legalábbis erre utalt a vér. Talán nem akarta az életét kockáztatni egy nyamvadt farkas miatt, így ezért futott el, remélve, hogy mi a segítségére lehetünk. *bólint határozottan, majd kételkedve pillant vissza Erf felé, kissé megadóan* Tény, hogy szólhatott volna... *emeli fel "védekezően" kezét* Azt is vedd számításba, hogy nekem nagyobb előnyöm is volt, ugyanis jóval távolabb volt a farkas tőlem, mikor megpillantottam, így volt időm felmászni egy fára, s onnan szúrni ki a szemét.
*Újra védi társát, bár szinte biztos benne, hogy az éjhölgynek mondhat bármit, ő akkor is azt fogja gondolni, amit a fejébe vett. Ha Mordokhait elkönyvelte gyáva alaknak, akkor Mordach bármilyen hősies tettet is mesélhetne róla, nem igazán akarná meghallani. Bár reméli a Vörös, hogy a sértettség idővel enyhülni fog, hiszen minden bizonnyal senki sem szeretné, ha a hátralevő időben két fél haragban lenne, elvégre egymás közvetlen társaságában kell átvészelni a szigetet még egy hétig legalább.*
- Na igen, utána már rájöttem, hogy nem tennétek ilyen hülyeséget, mert akkor igen csak dühös lennék! *lendíti meg fenyegetően, kacsintva az ujjait* Amit mi láttunk, az még nem is volt nagy, de a gyümölccsel szeretett dobálózni, ezért feltételeztük, hogy hátha a kövek mögött is ez áll. Bár tényleg nem hiszem, hogy ő volt...
*Vakarja meg állát, majd megtapogatja a sebe körüli területet, mely már igencsak sajog. Majd ha leszállt az éj, akkor le is akar menni a tengerpartra, s egy kis nyugalomban valami ronggyal s hideg vízzel szépen letörölgetni, lehűsíteni. Még ehhez is hangulat kell...*
- Semmi gond, teljesen megértem. Ám most itt a szigeten csak egymásra vagyunk utalva, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátra hagyjuk a másikat. Főleg nem téged...
*Számára teljesen egyértelmű, hogy utána jött. Lelkiismerete igen sokáig mardosta volna, ha nem tette volna ezt meg, főleg, ha nem került volna elő Erfalody, amit meg se bocsájtott volna magának. Egy mélységinek persze, hogy furcsa az ilyesmi, hiszen az ember-sötételf viszony nem éppen a szépségéről híres, s érthető lett volna, ha egy ember nem kockáztatja életét egy sötétbőrűért. Ám ahogy oly sokszor emlegette Mordach, benne nincsenek előítéletek, csupán abból ítél, amit hall az adott egyéntől.*
- Teljesen igazad van, én is így tartom, hogy aki számít, az egyedül te magad vagy. Ám úgy vélem, hogy bizonyos esetekben meg lehet bízni egy másik emberben is. Persze, az egész életed nem lehet rábízni senkire, hiszen afelett csak te magad rendelkezel, ám úgy vélem, hogy a bizalom eléggé relatív fogalom, és tényleg sajnálom, hogy ez még rosszabb lett most.
*A következő kérdésen megsimítja állát, s vérszín íriszeit hosszasan az éjhölgy szemeibe fúrja. Ő hogy döntött volna? Próbálja magában lefuttatni az egész esetet, majd a végeredményt hamarosan közli is.*
- Talán alkalmaztam volna pár cselt, illetve nagyobb lélekjelenlétem lett volna, bár ezt könnyű mondani így. Ha megkapta volna a kezem, akkor nem akartam volna kihúzni a szájából, hanem egyre beljebb toltam volna, hogy feszítsem szét a pofáját, hiszen ezzel még blokkolni is lehet, illetve a szorítása is enged, emellett te így könnyedén a torkát vágtad volna. Ha pedig ezt nem tudtam volna megtenni, és súlyos lett volna a seb, én is elgondolkoztam volna a futáson, esetleg azon, hogy felkapaszkodjak egy fára. Bár előbbi esetén megbizonyosodtam volna róla, hogy te is követsz, avagy ha nem is követsz, de biztonságba helyezted magad valahogy, például te kapaszkodtál fel egy fára. Így tudtam volna, hogy nem hagylak magam mögött a bajban.
*Mondja őszintén s határozottan. Való igaz, hogy bár védte társát, ám ő maga Erfet helyezte volna előrébb annál, hogy elszaladjon. Hasonlítanak ugyan Mordokhaijjal, ám mégis elég sokban különböznek.*
-Ez már a ti ügyetek, beszéljétek meg. Én ha nem bánod, kimaradnék belőle!
*Mondja kacagva, hiszen egy nővel szemben egy férfi aligha nyerhetne meg a szópárbajt, Mordach pedig igyekszik ezt minél messzebbről elkerülni! Eközben Erf felszökell az egyik fára, ám Mordach még mindig "ellenáll".*
- Tényleg semmiség, hamar begyógyul, csak egy kis felületi zúzódás. *mondja, ám végül beadja derekát, s hozzáteszi fejéhez a növényt* Majd ha leszállt az éj... És tényleg annyira érdekel a sebem, akkor esetleg velem tarthatsz majd a tengerpartra, avagy ha találunk valami forrást, akkor oda. Jó lenne hűs vízzel leöblíteni, egyedül meg unalmas lenne...
*Kacsint sejtelmesen a hölgyemény felé, majd "engedélyt" ad arra, hogy szedjen pár vérfüvet.*
- Ha kész vagy, azért induljunk el hamar, nehogy még a végén utánunk jöjjenek. Amúgy... Igazán kedves tőled, hogy így törődsz velem.
*Mondja kicsit csipkelődve, hiszen a "kedves" szó egy mélységinél talán még bántásként is felfogható, ugyanakkor Mordach észrevette ám, hogy Erf mennyire a szívén viseli a kis sebét, s bér egyelőre még ellenkezik, este bizonnyal már kevésbé fog!
Ha végzett a hölgyemény, akkor a Vörös immáron tényleg sietősen megindul abba az irányba, amerre hagyta a jeleket, remélve, hogy a többiek még a parton vannak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940