Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-11 20:12:49
Üzenet elküldve: 2014-02-11 20:12:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*Nibat néma együttérzéssel tekint a gyászoló kapitányra, majd a következő pillanatban lángra lobbanó dühöt fedez fel Int tekintetében, aki bosszúvágyát csillapíthatja. Urfang apródjait megmenteni nem tudja, de az a dög már mást nem bánthat. Fél pillantást vet csak az újabb áldozatokra, akik méltatlan halált haltak, majd tekintetét egy olyan helyre irányítja, ahol nincsenek mindenféle tetemek. Elege van már a látványukból, meg a vér szagából.
Mikor a továbbhaladásról vitatkoznak, ő először a partvidéken való haladást ajánlja, de mikor végigmondja a kapitány az ő ötleteit és érveit, változtat rajta.*
-Valóban nem volna biztonságos a hegyekben továbbhaladni. Bármikor megindulhat egy lavina, ami elsodorna minket. Viszont hosszútávon az erdő sem a legjobb választás szerintem, de most mindenképp a legenyhébb lejtőn kell haladnunk, szóval az erdőbe. A forrásig el kéne jutnunk, hogy legyen tiszta ivóvizünk. Támogatom a letáborozást is, de ha találunk, jobb volna egy kis erdei tisztáson tüzet rakni. Úgy sem volna időnk tutajt építeni. Feloszthatnánk egymás között az éjszakai őrködést, hogy mindenki tudjon aludni, de mindig legyen két ember, aki figyel a dögökre és a tűzre. Másnap gyorsabban haladhatnánk a partvidéken, mint a sűrű erdőben. Ott nem tudnak lesből támadni, mi viszont hamarább lenyilazhatjuk, vagy fejbe dobhatjuk őket tőrrel, parittyával, mint, hogy ők megmarnának. *Utolsó mondata befejeztével Sarlósra tekint, akit megsebzett egy élőholt, s csak remélni meri, hogy használnak Urfang gyógynövényei és nem lesz baja. ~Figyelni kell rá, ha fertőző, aminek hatására ezek a dögök ilyenek lettek...~ Nibat nem kíván többet szólni, megvárja, míg a társai is elmondják véleményüket.*
// 1. csoport //
*Nibat néma együttérzéssel tekint a gyászoló kapitányra, majd a következő pillanatban lángra lobbanó dühöt fedez fel Int tekintetében, aki bosszúvágyát csillapíthatja. Urfang apródjait megmenteni nem tudja, de az a dög már mást nem bánthat. Fél pillantást vet csak az újabb áldozatokra, akik méltatlan halált haltak, majd tekintetét egy olyan helyre irányítja, ahol nincsenek mindenféle tetemek. Elege van már a látványukból, meg a vér szagából.
Mikor a továbbhaladásról vitatkoznak, ő először a partvidéken való haladást ajánlja, de mikor végigmondja a kapitány az ő ötleteit és érveit, változtat rajta.*
-Valóban nem volna biztonságos a hegyekben továbbhaladni. Bármikor megindulhat egy lavina, ami elsodorna minket. Viszont hosszútávon az erdő sem a legjobb választás szerintem, de most mindenképp a legenyhébb lejtőn kell haladnunk, szóval az erdőbe. A forrásig el kéne jutnunk, hogy legyen tiszta ivóvizünk. Támogatom a letáborozást is, de ha találunk, jobb volna egy kis erdei tisztáson tüzet rakni. Úgy sem volna időnk tutajt építeni. Feloszthatnánk egymás között az éjszakai őrködést, hogy mindenki tudjon aludni, de mindig legyen két ember, aki figyel a dögökre és a tűzre. Másnap gyorsabban haladhatnánk a partvidéken, mint a sűrű erdőben. Ott nem tudnak lesből támadni, mi viszont hamarább lenyilazhatjuk, vagy fejbe dobhatjuk őket tőrrel, parittyával, mint, hogy ők megmarnának. *Utolsó mondata befejeztével Sarlósra tekint, akit megsebzett egy élőholt, s csak remélni meri, hogy használnak Urfang gyógynövényei és nem lesz baja. ~Figyelni kell rá, ha fertőző, aminek hatására ezek a dögök ilyenek lettek...~ Nibat nem kíván többet szólni, megvárja, míg a társai is elmondják véleményüket.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-10 08:16:14
Üzenet elküldve: 2014-02-10 08:16:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
//Urfang, Nyph//
*Chadur kissé feszülten hallgatja a kapitány szavaiat, de teljesen egyetértően bólogat. Neki igazából teljesen mindegy merre mennek. Sok féle tájon járt már, sok félr furcsaságot látott, eddig is volt valahogy, eztán is lesz. Urfang ládájára ránéz, majd csak annyit mond.*
-Jóvanakkó... tögyük bele a zén batyumat is oszt akko fö veszem a vállamra. Dö aztán csak addig viszöm amíg a kisgyerek el nem fárad.
*Mutat Nyph-re és szavait hozzá intézi.*
-Kispofám györe mindig mellettem oszt nem lössz semmi gondse. Jó barátuk leszünk higgyed csak el. Addig mögyünk amíg a lábod bírja, aztán Urfang öcsém visszaveszi a ládáját oszt fölveszlek tígedet a hátomra és viszlek amíg pihenel.
*Mondja Nyphnek, majd oda adja Urfangnak a batyuját amiben némi rum van és bor nomeg egy falat cipó és szárított hús, majd elfogadja a felé nyújtott üveget és nagyot húz belőle. Ezután vissza adja a bajnoknak, majd ha a batyu a ládában landolt még pár szót intéz Urfanghoz.*
-Dö aztán a batyura arra reá van írvaja hogy viszonlátás!!!
*Fenyegeti a másikat ujjával, majd ha mindenki menetre kész felkapja a ládát és hóna alá csapja, részéről indulásra kész. Reméli a kisfiú is vele tart, ha ez így lesz, akkor a szabad kezét felé nyújtja hogy Nyph megfoghassa azt.*
// 1. csoport //
//Urfang, Nyph//
*Chadur kissé feszülten hallgatja a kapitány szavaiat, de teljesen egyetértően bólogat. Neki igazából teljesen mindegy merre mennek. Sok féle tájon járt már, sok félr furcsaságot látott, eddig is volt valahogy, eztán is lesz. Urfang ládájára ránéz, majd csak annyit mond.*
-Jóvanakkó... tögyük bele a zén batyumat is oszt akko fö veszem a vállamra. Dö aztán csak addig viszöm amíg a kisgyerek el nem fárad.
*Mutat Nyph-re és szavait hozzá intézi.*
-Kispofám györe mindig mellettem oszt nem lössz semmi gondse. Jó barátuk leszünk higgyed csak el. Addig mögyünk amíg a lábod bírja, aztán Urfang öcsém visszaveszi a ládáját oszt fölveszlek tígedet a hátomra és viszlek amíg pihenel.
*Mondja Nyphnek, majd oda adja Urfangnak a batyuját amiben némi rum van és bor nomeg egy falat cipó és szárított hús, majd elfogadja a felé nyújtott üveget és nagyot húz belőle. Ezután vissza adja a bajnoknak, majd ha a batyu a ládában landolt még pár szót intéz Urfanghoz.*
-Dö aztán a batyura arra reá van írvaja hogy viszonlátás!!!
*Fenyegeti a másikat ujjával, majd ha mindenki menetre kész felkapja a ládát és hóna alá csapja, részéről indulásra kész. Reméli a kisfiú is vele tart, ha ez így lesz, akkor a szabad kezét felé nyújtja hogy Nyph megfoghassa azt.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-09 14:57:30
Üzenet elküldve: 2014-02-09 14:57:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
*Két nappal később megérkezik a hajó, úgy tűnik a férfi nem akarja a társaságukban látni Telpumot, és mivel a férfi nyilván erősebb a kis elfnél, így inkább a hajó hátulján keres magának helyet.Nem akarja, hogy valamelyik könyve sérülést szenvedjen, egy esetleges összetűzésben, amelyben ő földre kerülve ráesne a hátizsákjára amiben a könyvei vannak.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-08 18:13:01
Üzenet elküldve: 2014-02-08 18:13:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2.csoport//
* Miután leterítette a saját ellenfelét körbepillant, s enyhe meglepettséggel nyugtázza, hogy ismét mindenki sikeresen vette az akadályokat. Nem nézett volna ki ilyen sokat ebből az összeverbuválódott csapatból. De hát ő is tévedhet.. néha.
Szinte utolsóként lépi át a kaput, de csupán egy röpke pillantást vet a városra, figyelmét inkább a buzgón előre masírozó dalnok köti le. Úgy tűnik nem csak ő hiányolna már a halált, de a férfi is, aki, mintegy öngyilkosként közelíti meg az egyik házat.*
~ Idióta..~ *Fűzi hozzá gondolatban, majd többet mit sem törődve vele elindul a jobb oldali út irányába a többiek után. Minden épületbe benéznek, de nem találnak semmi érdemlegeset. Összefutnak ugyan néhány élőholttal, de neki ezekkel semmi dolga sincs, mivel a mélységi hím, akivel a hajón is beszélgetett könnyűszerrel elintézi őket. S ki ő, hogy elvegye mások örömét? Így a véres munkát inkább rá hagyja.
Már az utolsó egy-két háznál tartanak, mikor az egyikben felfedeznek egy rejtett, zárt ajtót, ami mögül hangok szűrődnek ki. Ez már ígéretesebbnek tűnik, rögtön kezébe is veszi a hosszútőrét s úgy lép be a gyéren megvilágított helyiségbe.
Ám nem a várt hullák fogadják őket, hanem néhány rémült túlélő. Arima kissé csalódottan tűzi vissza a fegyverét a helyére, ám szólni nem szól semmit. nem azért fizetik, hogy szerencsétleneket pátyolgasson, azt a szerepet már amúgy is magára vállalta az a szöszke kislány, így inkább csak a falnak dőlve várja, hogy végre tovább induljanak.*
//2.csoport//
* Miután leterítette a saját ellenfelét körbepillant, s enyhe meglepettséggel nyugtázza, hogy ismét mindenki sikeresen vette az akadályokat. Nem nézett volna ki ilyen sokat ebből az összeverbuválódott csapatból. De hát ő is tévedhet.. néha.
Szinte utolsóként lépi át a kaput, de csupán egy röpke pillantást vet a városra, figyelmét inkább a buzgón előre masírozó dalnok köti le. Úgy tűnik nem csak ő hiányolna már a halált, de a férfi is, aki, mintegy öngyilkosként közelíti meg az egyik házat.*
~ Idióta..~ *Fűzi hozzá gondolatban, majd többet mit sem törődve vele elindul a jobb oldali út irányába a többiek után. Minden épületbe benéznek, de nem találnak semmi érdemlegeset. Összefutnak ugyan néhány élőholttal, de neki ezekkel semmi dolga sincs, mivel a mélységi hím, akivel a hajón is beszélgetett könnyűszerrel elintézi őket. S ki ő, hogy elvegye mások örömét? Így a véres munkát inkább rá hagyja.
Már az utolsó egy-két háznál tartanak, mikor az egyikben felfedeznek egy rejtett, zárt ajtót, ami mögül hangok szűrődnek ki. Ez már ígéretesebbnek tűnik, rögtön kezébe is veszi a hosszútőrét s úgy lép be a gyéren megvilágított helyiségbe.
Ám nem a várt hullák fogadják őket, hanem néhány rémült túlélő. Arima kissé csalódottan tűzi vissza a fegyverét a helyére, ám szólni nem szól semmit. nem azért fizetik, hogy szerencsétleneket pátyolgasson, azt a szerepet már amúgy is magára vállalta az a szöszke kislány, így inkább csak a falnak dőlve várja, hogy végre tovább induljanak.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-08 14:49:24
Üzenet elküldve: 2014-02-08 14:49:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
// Sarlós és Chadur figyelmébe //
*Sajnos a szegény apródokat utoléri a végzet, ami igazán nagy kár, mert remek szárnysegédek voltak. Így viszont Urfang utazóládája is ottmarad a földön, ő maga még el is tudná cipelni egy darabon, de hosszabb távon már aligha bírná hordozni. Pedig nagyon fontos felszerelés van benne, ott vannak a gyógynövények amik a későbbiekben nélkülözhetetlenné válhatnak, valamint a benne lévő ételre és italra is nagy szükségük lesz még, nem is beszélve a pokrócokról és egyéb túrafelszerelésről, és persze a fényképezőgépről. Úgy tűnik Sarlós máris rászorul a láda tartalmára a lábán éktelenkedő seb miatt. Szerencsére Urfangnak a mérnöki tudomány mellett a gyógyításhoz is van némi képzettsége, ezért kiválogat neki a növények közül egy fertőtlenítő és sebforrasztó keveréket, amit szakszerűen rá is kötöz a lábára. A zombifertőzést illető aggodalmaira ő sem tud biztos választ adni, de azt javasolja neki, hogy figyelje magát és ha furcsa tüneteket észlel, akkor azonnal szóljon.
Urfang ezután szeretné meggyőzni Chadurt, hogy a későbbiekben segítsen neki cipelni a ládát, az óriásnak bizonyára meg sem kottyan ez a kis nehezék, ami mint látható valóban nagyon hasznos felszereléseket rejt. Ha kell akkor fel is ajánl neki belőle valamit, semmiképp sem szeretné itt hagyni a ládát.
Közben a kapitány egyre inkább elveszti a vezetői méltóságát, már a gyerekeket kérdezi arról, hogy mi legyen. Urfang egyelőre még nem akarja leváltani, mert ő maga bár hírneves bajnok, de nem igazán csapatvezető típus, inkább magányos hős, azonban ha a kapitány végleg összeomlik, akkor kénytelen lesz valaki átvenni a helyét. A kapitány a lehető legrosszabb ötlettel áll elő, a sűrű erdőn akar átvágni, ahol könnyedén bekeríthetik őket a vadak. Urfang továbbra is a hegyi utat javasolja, eddig mindössze Nibat állt elő alternatív javaslattal, de most mintha ő is magába roskadna és tehetetlenül ül maga elé bámulva.
Mi tagadás, a helyzet elég kétségbeejtő, ha nem szedi össze magát a csapat, akkor kénytelenek lesznek itt letáborozni és csak holnap továbbindulni. A környékbeli zombikat legalább már ártalmatlanították, úgyhogy talán a barlangnál már nem tűnik fel új példány ma este.
Urfang elővesz egy üveg óbort a ládájából és végigkínál mindenkit, hogy egy kis lelket öntsön a csapatba.*
A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.08 15:01:34
// 1. csoport //
// Sarlós és Chadur figyelmébe //
*Sajnos a szegény apródokat utoléri a végzet, ami igazán nagy kár, mert remek szárnysegédek voltak. Így viszont Urfang utazóládája is ottmarad a földön, ő maga még el is tudná cipelni egy darabon, de hosszabb távon már aligha bírná hordozni. Pedig nagyon fontos felszerelés van benne, ott vannak a gyógynövények amik a későbbiekben nélkülözhetetlenné válhatnak, valamint a benne lévő ételre és italra is nagy szükségük lesz még, nem is beszélve a pokrócokról és egyéb túrafelszerelésről, és persze a fényképezőgépről. Úgy tűnik Sarlós máris rászorul a láda tartalmára a lábán éktelenkedő seb miatt. Szerencsére Urfangnak a mérnöki tudomány mellett a gyógyításhoz is van némi képzettsége, ezért kiválogat neki a növények közül egy fertőtlenítő és sebforrasztó keveréket, amit szakszerűen rá is kötöz a lábára. A zombifertőzést illető aggodalmaira ő sem tud biztos választ adni, de azt javasolja neki, hogy figyelje magát és ha furcsa tüneteket észlel, akkor azonnal szóljon.
Urfang ezután szeretné meggyőzni Chadurt, hogy a későbbiekben segítsen neki cipelni a ládát, az óriásnak bizonyára meg sem kottyan ez a kis nehezék, ami mint látható valóban nagyon hasznos felszereléseket rejt. Ha kell akkor fel is ajánl neki belőle valamit, semmiképp sem szeretné itt hagyni a ládát.
Közben a kapitány egyre inkább elveszti a vezetői méltóságát, már a gyerekeket kérdezi arról, hogy mi legyen. Urfang egyelőre még nem akarja leváltani, mert ő maga bár hírneves bajnok, de nem igazán csapatvezető típus, inkább magányos hős, azonban ha a kapitány végleg összeomlik, akkor kénytelen lesz valaki átvenni a helyét. A kapitány a lehető legrosszabb ötlettel áll elő, a sűrű erdőn akar átvágni, ahol könnyedén bekeríthetik őket a vadak. Urfang továbbra is a hegyi utat javasolja, eddig mindössze Nibat állt elő alternatív javaslattal, de most mintha ő is magába roskadna és tehetetlenül ül maga elé bámulva.
Mi tagadás, a helyzet elég kétségbeejtő, ha nem szedi össze magát a csapat, akkor kénytelenek lesznek itt letáborozni és csak holnap továbbindulni. A környékbeli zombikat legalább már ártalmatlanították, úgyhogy talán a barlangnál már nem tűnik fel új példány ma este.
Urfang elővesz egy üveg óbort a ládájából és végigkínál mindenkit, hogy egy kis lelket öntsön a csapatba.*
A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.08 15:01:34
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-06 18:31:16
Üzenet elküldve: 2014-02-06 18:31:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
*Ezzel a hullámmal könnyedén bánnak el. Úgy tűnik, hogy jó taktikát sikerült az éjelfnek kitalálni. Kétszer már bevált. Jobb híján a ruhájába törli a csatabárdot, majd Railor és a többiek után, ő is bemasírozik a városba, ahol az út két felé ágazik. Enronrian megvárja, hogy ki melyik irányba megy. Sejtette, hogy a csapat nagyobb része a kapitánnyal fog menni. A férfi is nagyon szeretné megnézni, ahogy az óriás harcol, de minden bizonnyal a kopasznak is szüksége lesz a segítségre. Így hát megvonja a vállát és jobb oldalra indul meg. Átnéznek egykét épületet, ahol tényleg nincsen sok hulla és ezek sem jelentenek nagy gondot. A fegyverén ismét ott van az undorító, ragacsos, fekete vér, amit majd valakivel meg kéne vizsgáltatni, de egyelőre ez várhat.
A következő épülettel azonban más a helyzet. Ott már egy zárt ajtóra bukkannak. Enronrian a kopaszra pillant, majd félreáll az ajtóból és támadó állást vesz fel. Amint az betöri az ajtót, az éjelf előre ront és már emelné is a fejszét, hogy lesújtson vele az első közelébe eső élőholtra, amikor egy női sikítás fogja vissza és bénítja meg a kezét.*
- Mi a...?
*Csodálkozva mered a túlélőkre. Jelenleg köpni-nyelni nem tud a meglepetéstől, úgyhogy inkább félrehúzódik és visszaakasztja a fejszét az övére. A hullákhoz amúgy is jobban ért, mint az élőkhöz, semmi jó nem sülne ki abból, hogyha most ő kezdene el kérdezősködni. A szőkeség szerencsére megoldja ezt a gondot is, hiszen nekilát valami beszélgetésféleséget és nyugalmat létrehozni.*
//2. csoport//
*Ezzel a hullámmal könnyedén bánnak el. Úgy tűnik, hogy jó taktikát sikerült az éjelfnek kitalálni. Kétszer már bevált. Jobb híján a ruhájába törli a csatabárdot, majd Railor és a többiek után, ő is bemasírozik a városba, ahol az út két felé ágazik. Enronrian megvárja, hogy ki melyik irányba megy. Sejtette, hogy a csapat nagyobb része a kapitánnyal fog menni. A férfi is nagyon szeretné megnézni, ahogy az óriás harcol, de minden bizonnyal a kopasznak is szüksége lesz a segítségre. Így hát megvonja a vállát és jobb oldalra indul meg. Átnéznek egykét épületet, ahol tényleg nincsen sok hulla és ezek sem jelentenek nagy gondot. A fegyverén ismét ott van az undorító, ragacsos, fekete vér, amit majd valakivel meg kéne vizsgáltatni, de egyelőre ez várhat.
A következő épülettel azonban más a helyzet. Ott már egy zárt ajtóra bukkannak. Enronrian a kopaszra pillant, majd félreáll az ajtóból és támadó állást vesz fel. Amint az betöri az ajtót, az éjelf előre ront és már emelné is a fejszét, hogy lesújtson vele az első közelébe eső élőholtra, amikor egy női sikítás fogja vissza és bénítja meg a kezét.*
- Mi a...?
*Csodálkozva mered a túlélőkre. Jelenleg köpni-nyelni nem tud a meglepetéstől, úgyhogy inkább félrehúzódik és visszaakasztja a fejszét az övére. A hullákhoz amúgy is jobban ért, mint az élőkhöz, semmi jó nem sülne ki abból, hogyha most ő kezdene el kérdezősködni. A szőkeség szerencsére megoldja ezt a gondot is, hiszen nekilát valami beszélgetésféleséget és nyugalmat létrehozni.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-05 20:51:51
Üzenet elküldve: 2014-02-05 20:51:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
*Nem kellett sokat erőlködni, hogy a kapun kitóduló szörnyeket ártalmatlanná tegyék. Olyanok voltak, mint az egyszerű emberek, csak ezek mindenáron harapni akartak. Thaira megtörli a tőrét, majd követi a többieket.*
~Túl egyszerű! Szerinted nem? Érzem, hogy van valami, ami nincsen rendben. Nem volna szabad ilyen könnyen bejutnunk!~
~Szerintem csak paranoiás vagy Thary! Miért lenne baj, hogy ezek gyengébbek voltak. Nem lesz semmi bajunk! Eddig se bántottak.~
~Csak azért mert eddig megúsztuk, az nem azt jelenti, hogy nem kerülhetünk bajba később. Vagy hogy nem fogunk belehalni ebbe a kalandba. Nekem akkor sem tetszik ez az egész!~
~Ne legyél ilyen borúlátó!~
~Rendben, de ha baj lesz tudd, hogy én...~
~Igen, tudom! Te megmondtad! De nem lesz semmi baj.~
~Akkor is ezt mondtad, mikor az entitás letépte a karunk!~
~Az teljesen más volt!~
*Fakad ki sértődötten Allyn, aminek Thaira kifejezetten örül. Kell valami, ami boldoggá teszi, ha már ennyire ideges az elkövetkezők miatt. Nem figyeli, hogy mi folyik körülötte, egyelőre beéri a kellemes vitával közte és Allyn között. Bár meghall egy két dolgot abból, amit a kapitány mond, de nem nagyon érdekli. Természetesnek tartja, hogy ember keze van a dolgokban, viszont ezt nem szándékozik megosztani senkivel sem. Nem akaja mások tudtára adni gondolatait ezzel kapcsolatban. Egyelőre nem ez a feladatuk, most a város megtisztítása a feladatuk. Ahogy ezen kezd el gondolkodni a kapitány elküldi őket átkutatni a helyet. Ráadásul szabadon dönthetnek merre menjenek!*
~Na Allyka, merre szeretnél? Most neked kedvezek, de csak hogy ne mondd, hogy nagyon önző vagyok.~
~Nagyon nagylelkű vagy Thaira! Ha lehetne jobbra menjünk. Nem tudom miért, egyszerűen a jobb oldal nekem szimpatikusabb.~
*Elindul a jobb oldali házak felé.*
~Akkor arra megyünk! Furcsa!~
~Mi olyan furcsa? Szerintem semmi.~
~A te kis gnómod a túloldalra ment, te meg erre akarsz? Nem mintha baj lenne! Nekem kifejezetten jó, hogy nem őt kell néznem, de furcsa, hogy re sem akarod!~
~Ne kérdőjelezz meg! Tudom mi a jó nekem!~
~Persze!~
*Nyugtázza Thaira a kis főnök gondolatait, azzal be is lép az első ajtón semmi. Ahogy továbba halad még bemegy egy két ajtón, de csak kettő harapós kétlábon járó hullával találkozik, s mind a kettőt gyorsan ártalmatlanná teszi. Ahogy tovább követi a zsoldosokat meg a Kopaszt belépnek egy lakóházba. S egy faliszönyeg mögé rejtett zárt szobából hangokat hallanak kiszűrődni.*
~Vajon itt is vannak olyan hullák?~
*Allyn még nem is válaszol, mikor a Kopasz betöri az ajtót. Thaira kezében ott a csupasz fegyver és idegesen pislog be. Egy asztalt lát rajta egy gyertyával. A háttérben pedig mintha mozgolódás lenne látható. Ebben a pillanatban a Kopasz támadna, de egy női hang sikít, mire a támadó megtántorodik, Thaira pedig kizökken az eddig fenntartott nyugalmából. Allyn sajnálkozó ideges pillantásai lesznek úrrá arcán. Kezében a tőr remegni kezd, hiszen a lány nem tud vele mit kezdeni, belső hangja az aki ért a harchoz, most viszont ő visszavette a vezetést, azt se tudja miért. Nem kell sok, hogy kitisztuljon a szoba képe, s mikor Allyn megpillantja a vöröshajú kislányt, rögtön csizmaszárába nyomja a tőrt, s ahogy a Kopasz kimegy, ő óvatosan, felemelt kézzel megy közelebb a szőke nőhöz és a gyerekhez. A fal mellett álló férfi valamiért nem tetszik neki, az öreggel pedig tudja, hogy nem értene szót. Így marad a nő, meg a gyerek. Mikor elég közel ér lassan és viszonylag halkan szólal meg.*
- Most már nincsen baj. Mondja mi történt?
*Hangjából eltünt Thaira keménysége, s ugyanezzel a kedvességgel várja a választ, akármikor jön is meg.*
*Nem kellett sokat erőlködni, hogy a kapun kitóduló szörnyeket ártalmatlanná tegyék. Olyanok voltak, mint az egyszerű emberek, csak ezek mindenáron harapni akartak. Thaira megtörli a tőrét, majd követi a többieket.*
~Túl egyszerű! Szerinted nem? Érzem, hogy van valami, ami nincsen rendben. Nem volna szabad ilyen könnyen bejutnunk!~
~Szerintem csak paranoiás vagy Thary! Miért lenne baj, hogy ezek gyengébbek voltak. Nem lesz semmi bajunk! Eddig se bántottak.~
~Csak azért mert eddig megúsztuk, az nem azt jelenti, hogy nem kerülhetünk bajba később. Vagy hogy nem fogunk belehalni ebbe a kalandba. Nekem akkor sem tetszik ez az egész!~
~Ne legyél ilyen borúlátó!~
~Rendben, de ha baj lesz tudd, hogy én...~
~Igen, tudom! Te megmondtad! De nem lesz semmi baj.~
~Akkor is ezt mondtad, mikor az entitás letépte a karunk!~
~Az teljesen más volt!~
*Fakad ki sértődötten Allyn, aminek Thaira kifejezetten örül. Kell valami, ami boldoggá teszi, ha már ennyire ideges az elkövetkezők miatt. Nem figyeli, hogy mi folyik körülötte, egyelőre beéri a kellemes vitával közte és Allyn között. Bár meghall egy két dolgot abból, amit a kapitány mond, de nem nagyon érdekli. Természetesnek tartja, hogy ember keze van a dolgokban, viszont ezt nem szándékozik megosztani senkivel sem. Nem akaja mások tudtára adni gondolatait ezzel kapcsolatban. Egyelőre nem ez a feladatuk, most a város megtisztítása a feladatuk. Ahogy ezen kezd el gondolkodni a kapitány elküldi őket átkutatni a helyet. Ráadásul szabadon dönthetnek merre menjenek!*
~Na Allyka, merre szeretnél? Most neked kedvezek, de csak hogy ne mondd, hogy nagyon önző vagyok.~
~Nagyon nagylelkű vagy Thaira! Ha lehetne jobbra menjünk. Nem tudom miért, egyszerűen a jobb oldal nekem szimpatikusabb.~
*Elindul a jobb oldali házak felé.*
~Akkor arra megyünk! Furcsa!~
~Mi olyan furcsa? Szerintem semmi.~
~A te kis gnómod a túloldalra ment, te meg erre akarsz? Nem mintha baj lenne! Nekem kifejezetten jó, hogy nem őt kell néznem, de furcsa, hogy re sem akarod!~
~Ne kérdőjelezz meg! Tudom mi a jó nekem!~
~Persze!~
*Nyugtázza Thaira a kis főnök gondolatait, azzal be is lép az első ajtón semmi. Ahogy továbba halad még bemegy egy két ajtón, de csak kettő harapós kétlábon járó hullával találkozik, s mind a kettőt gyorsan ártalmatlanná teszi. Ahogy tovább követi a zsoldosokat meg a Kopaszt belépnek egy lakóházba. S egy faliszönyeg mögé rejtett zárt szobából hangokat hallanak kiszűrődni.*
~Vajon itt is vannak olyan hullák?~
*Allyn még nem is válaszol, mikor a Kopasz betöri az ajtót. Thaira kezében ott a csupasz fegyver és idegesen pislog be. Egy asztalt lát rajta egy gyertyával. A háttérben pedig mintha mozgolódás lenne látható. Ebben a pillanatban a Kopasz támadna, de egy női hang sikít, mire a támadó megtántorodik, Thaira pedig kizökken az eddig fenntartott nyugalmából. Allyn sajnálkozó ideges pillantásai lesznek úrrá arcán. Kezében a tőr remegni kezd, hiszen a lány nem tud vele mit kezdeni, belső hangja az aki ért a harchoz, most viszont ő visszavette a vezetést, azt se tudja miért. Nem kell sok, hogy kitisztuljon a szoba képe, s mikor Allyn megpillantja a vöröshajú kislányt, rögtön csizmaszárába nyomja a tőrt, s ahogy a Kopasz kimegy, ő óvatosan, felemelt kézzel megy közelebb a szőke nőhöz és a gyerekhez. A fal mellett álló férfi valamiért nem tetszik neki, az öreggel pedig tudja, hogy nem értene szót. Így marad a nő, meg a gyerek. Mikor elég közel ér lassan és viszonylag halkan szólal meg.*
- Most már nincsen baj. Mondja mi történt?
*Hangjából eltünt Thaira keménysége, s ugyanezzel a kedvességgel várja a választ, akármikor jön is meg.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-05 13:20:08
Üzenet elküldve: 2014-02-05 13:20:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2.csoport//
*Wram gyanakodva méregeti a csatatérré vált teret. Bár nem az a kifejezett harcos típus, még neki is viszonylag könnyű elintézni, ezeket a két lábon járó borzalmakat. Mikor elhal az utolsó fegyver csengés is, tekintetével a másik orkot Zopalt keresi. Mikor meglátja, tekintetük összekapcsolódik, és a harcos szeme azt súgalja, hogy csatlakozzon hozzá. Wram elindul, és amikor odaér, épp mondani akar valamit, mikor a dalnok féle ember előremegy, majd a hangszerével kezd babrálni. Ugyanis egy hatalmas dög jelenik meg, és bunkó szerű öklével a falhoz csapja a fickót, aki rongycsomóként hullik alá.*
-Hogy a ragya enné meg!-
*Morogja tehetetlen dühében, miközben azt látja, hogy a kapitány szembeszáll a még nála is hatalmasabb ellenféllel. Zopal is előre lendük, ám ő inkább kerülő úton megy, nyilván, hogy hátulról ronthasson rá.*
~Legyen egy kis zűrzavar~
*Mondja Wram, és előszedi az íját, egy nyilat fektet az idegre, majd némi oldalazás után útjára küldi a vesszőt. Leginkább fej, nyak, illetve hajlatok a célpontjai. Az első lővését fejre célozza, de csak akkor engedi el, ha a cél tiszta. Akár talál, akár nem, az ork minden lövésnél igyekszik új, jobb szögből célozni. Amint az első kimegy, odakiált Zopalnak.*
-Az inait vágjad! Térd, boka! Meg kell bénítani!-
//2.csoport//
*Wram gyanakodva méregeti a csatatérré vált teret. Bár nem az a kifejezett harcos típus, még neki is viszonylag könnyű elintézni, ezeket a két lábon járó borzalmakat. Mikor elhal az utolsó fegyver csengés is, tekintetével a másik orkot Zopalt keresi. Mikor meglátja, tekintetük összekapcsolódik, és a harcos szeme azt súgalja, hogy csatlakozzon hozzá. Wram elindul, és amikor odaér, épp mondani akar valamit, mikor a dalnok féle ember előremegy, majd a hangszerével kezd babrálni. Ugyanis egy hatalmas dög jelenik meg, és bunkó szerű öklével a falhoz csapja a fickót, aki rongycsomóként hullik alá.*
-Hogy a ragya enné meg!-
*Morogja tehetetlen dühében, miközben azt látja, hogy a kapitány szembeszáll a még nála is hatalmasabb ellenféllel. Zopal is előre lendük, ám ő inkább kerülő úton megy, nyilván, hogy hátulról ronthasson rá.*
~Legyen egy kis zűrzavar~
*Mondja Wram, és előszedi az íját, egy nyilat fektet az idegre, majd némi oldalazás után útjára küldi a vesszőt. Leginkább fej, nyak, illetve hajlatok a célpontjai. Az első lővését fejre célozza, de csak akkor engedi el, ha a cél tiszta. Akár talál, akár nem, az ork minden lövésnél igyekszik új, jobb szögből célozni. Amint az első kimegy, odakiált Zopalnak.*
-Az inait vágjad! Térd, boka! Meg kell bénítani!-
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-05 00:20:50
Üzenet elküldve: 2014-02-05 00:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Nidia Nainen, Arnulf Molina //
*Mázlijuk van, nem vitás. Két nappal később egy újabb hajó jár a szigetek felé, amire minden további nélkül fel tudnak kéredzkedni, és ezzel megnyílik az út, hogy visszajussanak a kontinensre.*
~ Már ha ez az. ~*próbál összeállni a gondolat Arnulfban, miközben egy világosabb pillanatában a korlátnál áll. A tengert nézi, mely az évszakhoz képest nyugodt és békés, szürkéskék színét alig-alig töri meg a déli tengerekre jellemző zöldes árnyalat.*
~ Láttam egy másik tengert is. Az éjfekete, benne villódzó fények a lelkek. Megannyi elkárhozott. ~*Nidiára pillant és elmosolyodik. Ifjú tanítványa a legerősebb horgony, mi a valósághoz köti.*
- Hamarosan a kikötőbe érünk, és elindulhatunk Artheniorba. Örülsz? *érdeklődik csendesen, mert végül is nem a veszély, hanem a lány akarata indította el őket a Levegő Városa felé. Arnulf nem kívánkozik oda igazán; a nagy embertömegek a legrosszabbat hozzák ki belőle, és ilyen helyen igen könnyen bélyegzik az embert a falu bolondjának. Jobb esetben. Rosszabb esetben bezárják valahova, vagy megpróbálják kipurgálni belőle a "gonoszt". Esetleg mágikus próbababának nézik. Volt már példa mindenre.*
- Nem vagy éhes? Ehetnékem van. Legalábbis...azt hiszem. *kicsit bizonytalan, mert legtöbbször nem ő "irányít", mikor esznek. Az igazat megvallva idejét sem tudja, mióta nem volt ennyi ideig... önmaga.*
~ Hónapok óta. Jót tesz a tengeri út! ~*állapítja meg, de persze nem lehet biztos a dolgában.*
A hozzászólás írója (Arnulf Molina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.05 00:21:06
*Mázlijuk van, nem vitás. Két nappal később egy újabb hajó jár a szigetek felé, amire minden további nélkül fel tudnak kéredzkedni, és ezzel megnyílik az út, hogy visszajussanak a kontinensre.*
~ Már ha ez az. ~*próbál összeállni a gondolat Arnulfban, miközben egy világosabb pillanatában a korlátnál áll. A tengert nézi, mely az évszakhoz képest nyugodt és békés, szürkéskék színét alig-alig töri meg a déli tengerekre jellemző zöldes árnyalat.*
~ Láttam egy másik tengert is. Az éjfekete, benne villódzó fények a lelkek. Megannyi elkárhozott. ~*Nidiára pillant és elmosolyodik. Ifjú tanítványa a legerősebb horgony, mi a valósághoz köti.*
- Hamarosan a kikötőbe érünk, és elindulhatunk Artheniorba. Örülsz? *érdeklődik csendesen, mert végül is nem a veszély, hanem a lány akarata indította el őket a Levegő Városa felé. Arnulf nem kívánkozik oda igazán; a nagy embertömegek a legrosszabbat hozzák ki belőle, és ilyen helyen igen könnyen bélyegzik az embert a falu bolondjának. Jobb esetben. Rosszabb esetben bezárják valahova, vagy megpróbálják kipurgálni belőle a "gonoszt". Esetleg mágikus próbababának nézik. Volt már példa mindenre.*
- Nem vagy éhes? Ehetnékem van. Legalábbis...azt hiszem. *kicsit bizonytalan, mert legtöbbször nem ő "irányít", mikor esznek. Az igazat megvallva idejét sem tudja, mióta nem volt ennyi ideig... önmaga.*
~ Hónapok óta. Jót tesz a tengeri út! ~*állapítja meg, de persze nem lehet biztos a dolgában.*
A hozzászólás írója (Arnulf Molina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.05 00:21:06
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-04 19:57:32
Üzenet elküldve: 2014-02-04 19:57:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
//2. csoport//
*Megint nehezebbnek látszik a dolog, mint amilyen valójában. Szinte már irreálisan könnyű leteríteni a hullát, ahhoz képest, hogy milyen nehéznek ígérkezett a dolog. Persze valószínűleg csak Zrekil dramatizálja túl a helyzetet, és ő tulajdonít túl nagy jelentőséget a dolgoknak. Lehet, hogy ezek a halottak valójában gyengék, és nem is kellett ellenük sereg... Szép gondolat, de valószínűleg Railornak is egyszerűbb (és olcsóbb) volna kevesebb harcossal, szóval nem hiába hozott ennyit. Bármennyire is rossz belegondolni, ez még csak a kezdet... legalábbis a gnóm szerint. Miután a kapitány elhadarja, hogy szerinte valaki vagy valakik állnak a dolog mögött, Zrekil rögtön mágiára gondol. Méghozzá egy régi Holdvarázslatra, melyről még csak olvasott, ő maga messze áll attól, hogy tudja használni. Legalábbis a holtak életre hívásáról csak ez jut az eszébe. Akkor viszont meg kéne találni a forrást... Viszont előtte mindenki nekiáll átkutatni a házakat (vagy helyesebben pontosan ettől a céltól vezérelve), a gnóm pedig habozás nélkül a kapitányhoz csatlakozik. Ennek számtalan oka van, többek között ott nagyobb biztonságban érzi magát, és szeretné már az óriást akció közben látni. Nem is kell sokat várnia, valójában nagyon haamr megtörténik, amire végül is mindenki várt: eljön a kezdet vége. Tudat alatt nyilván sokan remélhették, hogy megkezdődjön a valódi harc, ám ennek Asvil élete az ára.*
- Asvil! *sikít fel a gnóm, amikor a zenész a falnak csapódik, majd élettelenül rogy össze. Sok idő viszont nincs arra, hogy az elhunytat gyászolják, legfeljebb a bosszú lehetősége adott, mivel a hegyomlás megindul feléjük (pontosabban Railor felé). Nos igen, itt nincs sok gondolkodási idő, mivel ha mondjuk szkandereznének, akkor a kapitány megúszhatná egy kéztöréssel, itt viszont elég egy félresikerült suhintás, hogy Railor és repüljön Asvil mellé. Ezt Zrekil semmiképpen sem szeretné, szóval nekiáll egy varázsigének. Ez egy az egy ellen szinte használhatatlan, itt viszont jól jöhet. Ha sikerül a varázslat, igyekszik olyan illúziót kelteni, melynek hatására a nagydarab hulla úgy látja, Railor támadásba lendül, ráadásul útközben megkétszereződik, majd újra, és újra, és végül több tucatnyi Railor hasonmás sorakozik fel előtte. Ezzel csak ellesz egy darabig, habár Zrekil sem tehet mást, hiszen folyamatosan koncentrálnia kell, hogy megmaradjanak az illúziók.*
A varázsló egy Illúziók keltése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a célzott személy elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, emelett csak erős koncentrálás melett tudja fenttartani azt.
//2. csoport//
*Megint nehezebbnek látszik a dolog, mint amilyen valójában. Szinte már irreálisan könnyű leteríteni a hullát, ahhoz képest, hogy milyen nehéznek ígérkezett a dolog. Persze valószínűleg csak Zrekil dramatizálja túl a helyzetet, és ő tulajdonít túl nagy jelentőséget a dolgoknak. Lehet, hogy ezek a halottak valójában gyengék, és nem is kellett ellenük sereg... Szép gondolat, de valószínűleg Railornak is egyszerűbb (és olcsóbb) volna kevesebb harcossal, szóval nem hiába hozott ennyit. Bármennyire is rossz belegondolni, ez még csak a kezdet... legalábbis a gnóm szerint. Miután a kapitány elhadarja, hogy szerinte valaki vagy valakik állnak a dolog mögött, Zrekil rögtön mágiára gondol. Méghozzá egy régi Holdvarázslatra, melyről még csak olvasott, ő maga messze áll attól, hogy tudja használni. Legalábbis a holtak életre hívásáról csak ez jut az eszébe. Akkor viszont meg kéne találni a forrást... Viszont előtte mindenki nekiáll átkutatni a házakat (vagy helyesebben pontosan ettől a céltól vezérelve), a gnóm pedig habozás nélkül a kapitányhoz csatlakozik. Ennek számtalan oka van, többek között ott nagyobb biztonságban érzi magát, és szeretné már az óriást akció közben látni. Nem is kell sokat várnia, valójában nagyon haamr megtörténik, amire végül is mindenki várt: eljön a kezdet vége. Tudat alatt nyilván sokan remélhették, hogy megkezdődjön a valódi harc, ám ennek Asvil élete az ára.*
- Asvil! *sikít fel a gnóm, amikor a zenész a falnak csapódik, majd élettelenül rogy össze. Sok idő viszont nincs arra, hogy az elhunytat gyászolják, legfeljebb a bosszú lehetősége adott, mivel a hegyomlás megindul feléjük (pontosabban Railor felé). Nos igen, itt nincs sok gondolkodási idő, mivel ha mondjuk szkandereznének, akkor a kapitány megúszhatná egy kéztöréssel, itt viszont elég egy félresikerült suhintás, hogy Railor és repüljön Asvil mellé. Ezt Zrekil semmiképpen sem szeretné, szóval nekiáll egy varázsigének. Ez egy az egy ellen szinte használhatatlan, itt viszont jól jöhet. Ha sikerül a varázslat, igyekszik olyan illúziót kelteni, melynek hatására a nagydarab hulla úgy látja, Railor támadásba lendül, ráadásul útközben megkétszereződik, majd újra, és újra, és végül több tucatnyi Railor hasonmás sorakozik fel előtte. Ezzel csak ellesz egy darabig, habár Zrekil sem tehet mást, hiszen folyamatosan koncentrálnia kell, hogy megmaradjanak az illúziók.*
A varázsló egy Illúziók keltése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a célzott személy elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, emelett csak erős koncentrálás melett tudja fenttartani azt.
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-04 19:35:26
Üzenet elküldve: 2014-02-04 19:35:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
*Ezeket könnyedén leverték. Még védekezni sem kellet ellenük. Könnyen szétverték őket, mos nem égették el a tetemeket amit Zopal meg is ért. Tudja ő is, hogy veszélyes lenne tüzet rakni megint és sok időbe is telne. Miután elintézték őket és bementek a városba a kapitány elkezdett beszélni. Zopalnak jól eset, hogy a kapitány mégis meghallgatta. Mikor a nevét mondják ki is húzza magát. Ez után a parancsok is szét lettek osztva. Zopal a kapitánnyal art és ha sikerül Wrammal szemkontaktust létesíteni akkor megpróbálja azt üzenni, hogy jöjjön vele. Eddig a kapitány viselkedése tetszik az orknak. Mindent közöl velük és megfontolt. Elnyerte az ork bizalmát. Nagyobb biztonságban van vele mint a többivel. Persze a csatabárdját a kezében tarja. Szerencse is mivel a szőke zenész előrerohan és egy hatalmas szörnyeteg egyből szét is zúzza majd a kapitány felé támad. Zopal nem szívesen menne szembe ezzel a heggyel. Inkább oldalról próbálja megtámadni a lábát. Nemcsak azért mert ez az egyik legkönnyebben támadható felület számára és nem is azért mert nem biztos benne, hogy abban az ökölszerű kőgolyóban kárt tudna tenni hanem azért is mert úgy gondolja, hogy ha sikerül ezt a valamit a földre vinni és kikaszálni a lábát akkor már nyert ügyük van. De ez már nem olyan sima élőhalott mint amik a várost védték. Ez megint olyan mint amik hajón voltak. Mintha direkt harcra készítették volna. Ettől a gondolattól megint borsózni kezd az ork háta.*
//2. csoport//
*Ezeket könnyedén leverték. Még védekezni sem kellet ellenük. Könnyen szétverték őket, mos nem égették el a tetemeket amit Zopal meg is ért. Tudja ő is, hogy veszélyes lenne tüzet rakni megint és sok időbe is telne. Miután elintézték őket és bementek a városba a kapitány elkezdett beszélni. Zopalnak jól eset, hogy a kapitány mégis meghallgatta. Mikor a nevét mondják ki is húzza magát. Ez után a parancsok is szét lettek osztva. Zopal a kapitánnyal art és ha sikerül Wrammal szemkontaktust létesíteni akkor megpróbálja azt üzenni, hogy jöjjön vele. Eddig a kapitány viselkedése tetszik az orknak. Mindent közöl velük és megfontolt. Elnyerte az ork bizalmát. Nagyobb biztonságban van vele mint a többivel. Persze a csatabárdját a kezében tarja. Szerencse is mivel a szőke zenész előrerohan és egy hatalmas szörnyeteg egyből szét is zúzza majd a kapitány felé támad. Zopal nem szívesen menne szembe ezzel a heggyel. Inkább oldalról próbálja megtámadni a lábát. Nemcsak azért mert ez az egyik legkönnyebben támadható felület számára és nem is azért mert nem biztos benne, hogy abban az ökölszerű kőgolyóban kárt tudna tenni hanem azért is mert úgy gondolja, hogy ha sikerül ezt a valamit a földre vinni és kikaszálni a lábát akkor már nyert ügyük van. De ez már nem olyan sima élőhalott mint amik a várost védték. Ez megint olyan mint amik hajón voltak. Mintha direkt harcra készítették volna. Ettől a gondolattól megint borsózni kezd az ork háta.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-04 14:13:13
Üzenet elküldve: 2014-02-04 14:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*A tündér megmentette ugyan a nőt, de ki tudja, mivel fog ez járni a számára? Sarlós vékonyy lábán felszakad a bőr és ömleni kezd belőle a vér, ahogy a földön kúszó rémség belemar az ujjaival. Arra gondol, hogy most ő is elkaphatta az ismeretlen kórt. Eszében sincs leugrani a hegyről, ahogy az öregember tette a feleségével. Nem tudja, mennyi ideje van, ha egyáltalán elkapta, de gyógyírt kell találnia. Ha nem sikerül, akkor viszont... Erre egyelőre nem is mer gondolni.
Felúhzza a nadrágja szárát és a hideg szél, hűvös hegyi levegő ellenére úgy hagyja. Megpróbálja a sebét kitisztogatni és ha lehet, elköti valamivel, hogy ne vérezzen annyira. Fogalma sincs,honnan szerezhetne ellenszert, főleg mivel nem is ismerik a kórt.
Amikor a kapitány kihúzza a Havastalpat a barlangból, még nem érti, miért van emberfeje és fehérszőrű állatteste. Amikor a magyarázat elhangzik, Sarlósban egy világ omlik össze. Hazudtak neki, becsapták és ez még az életébe is kerülhet. A tündér még ismerkedik a kinti világgal. Egy évvel ezelőtt még a falujában élt, amit a fondorlatos kereskedők szerencsére elkerültek. Sosem csapta be őket olyan, aki kevesebbet adott a terményekért vagy többet kért az árujáért, mint amit az ért. A falu pusztulása után a karavánnál már hallott cifra történeteket, de most éli át igazán, milyen ez. Szúrós szemekkel néz rá a kapitányra és nem mond semmit. Nem tud. Innentől már nem bízik Intoirthban. A gyászában mégsem akarja leteremteni. Elvesztett egy barátot.
Újabb szörnyűség történik és a kapitány gond nélkül kivégzi a támadót. Sarlós arra gondol, hogy itt nem maradhatnak, mert ki tudja, hány ilyen lehet még? Vannak harcosok a csapatban és jóformán mindenki megmutatta, hogy ha nem is harcos, de meg tudja védeni magát. Ha viszont kétszer ennyien rontanak rájuk, akkor alulmaradhatnak.
Intoirth újabb hazugságára derül fény. A szigetnek csak a felét ismeri, nem az egészet. A tündér már nem tudja, mit gondoljon. Szerinte megölni nem akarja őket a kapitány, de lehet, hogy megint takargatja a bizonytalanságát. A térkép viszont nem hazudhat, gondolja. Egy probléma viszont van. A vadak félnek a tűztől, de ezek nem vadállatok. Emberek, akik... Most esik le neki, hogy nem a Havatalp fertőzése terjedhetett el, hiszen az a lény sosem létezett. Akkor mégis mivel állnak szemben? Nem tudja, hogy vele mi fog történni, de eléggé kétségbeesik. Ezt mondja a csapatnak:*
- Engem megmartak. Nem tudom, hogy így terjed-e a kór, de... Ha átváltoznék, felejtsék el, hogy az útitársuk voltam. Csak mentsék magukat.
*Most már hihetetlennek tűnik a számára, hogy talál gyógyírt. A társainak viszont segíteni akar, amíg megteheti. Remeg a lába és retteg, hogy itt fog meghalni egy kirándulás során. Nem lesz saját földje, nem foglalkozhat többet a termeléssel és mindez az óvatlanság miatt. Ahogy a faluja is ezért pusztult el. Még mindig nem tanult belőle... Meghallgatja a többieket és ha megvan az útirány, akkor megy velük.*
// 1. csoport //
*A tündér megmentette ugyan a nőt, de ki tudja, mivel fog ez járni a számára? Sarlós vékonyy lábán felszakad a bőr és ömleni kezd belőle a vér, ahogy a földön kúszó rémség belemar az ujjaival. Arra gondol, hogy most ő is elkaphatta az ismeretlen kórt. Eszében sincs leugrani a hegyről, ahogy az öregember tette a feleségével. Nem tudja, mennyi ideje van, ha egyáltalán elkapta, de gyógyírt kell találnia. Ha nem sikerül, akkor viszont... Erre egyelőre nem is mer gondolni.
Felúhzza a nadrágja szárát és a hideg szél, hűvös hegyi levegő ellenére úgy hagyja. Megpróbálja a sebét kitisztogatni és ha lehet, elköti valamivel, hogy ne vérezzen annyira. Fogalma sincs,honnan szerezhetne ellenszert, főleg mivel nem is ismerik a kórt.
Amikor a kapitány kihúzza a Havastalpat a barlangból, még nem érti, miért van emberfeje és fehérszőrű állatteste. Amikor a magyarázat elhangzik, Sarlósban egy világ omlik össze. Hazudtak neki, becsapták és ez még az életébe is kerülhet. A tündér még ismerkedik a kinti világgal. Egy évvel ezelőtt még a falujában élt, amit a fondorlatos kereskedők szerencsére elkerültek. Sosem csapta be őket olyan, aki kevesebbet adott a terményekért vagy többet kért az árujáért, mint amit az ért. A falu pusztulása után a karavánnál már hallott cifra történeteket, de most éli át igazán, milyen ez. Szúrós szemekkel néz rá a kapitányra és nem mond semmit. Nem tud. Innentől már nem bízik Intoirthban. A gyászában mégsem akarja leteremteni. Elvesztett egy barátot.
Újabb szörnyűség történik és a kapitány gond nélkül kivégzi a támadót. Sarlós arra gondol, hogy itt nem maradhatnak, mert ki tudja, hány ilyen lehet még? Vannak harcosok a csapatban és jóformán mindenki megmutatta, hogy ha nem is harcos, de meg tudja védeni magát. Ha viszont kétszer ennyien rontanak rájuk, akkor alulmaradhatnak.
Intoirth újabb hazugságára derül fény. A szigetnek csak a felét ismeri, nem az egészet. A tündér már nem tudja, mit gondoljon. Szerinte megölni nem akarja őket a kapitány, de lehet, hogy megint takargatja a bizonytalanságát. A térkép viszont nem hazudhat, gondolja. Egy probléma viszont van. A vadak félnek a tűztől, de ezek nem vadállatok. Emberek, akik... Most esik le neki, hogy nem a Havatalp fertőzése terjedhetett el, hiszen az a lény sosem létezett. Akkor mégis mivel állnak szemben? Nem tudja, hogy vele mi fog történni, de eléggé kétségbeesik. Ezt mondja a csapatnak:*
- Engem megmartak. Nem tudom, hogy így terjed-e a kór, de... Ha átváltoznék, felejtsék el, hogy az útitársuk voltam. Csak mentsék magukat.
*Most már hihetetlennek tűnik a számára, hogy talál gyógyírt. A társainak viszont segíteni akar, amíg megteheti. Remeg a lába és retteg, hogy itt fog meghalni egy kirándulás során. Nem lesz saját földje, nem foglalkozhat többet a termeléssel és mindez az óvatlanság miatt. Ahogy a faluja is ezért pusztult el. Még mindig nem tanult belőle... Meghallgatja a többieket és ha megvan az útirány, akkor megy velük.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-03 18:26:11
Üzenet elküldve: 2014-02-03 18:26:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*Endon sikeresen végez az élőhalottal "végleg", hiszen a hóban mocorgó fejen átívelő hosszúkard megteszi a hatását - persze előtte nem ártott, ha ügyelt arra, nehogy az ujja a lény szájához érjen, mert akkor egyből leharapta volna azt! A holtak ugyanakkor nehezebben járnak a hóban, s mivel Chadur jóval nagyobbra termett náluk, így a férfi könnyedén éri utol a kis hölgyeményt követő szörnyeteget. Olyan erővel rántja ki az óriás a remek támadás után a fokosát az élőhalottból, hogy annak a feje is megy utána, s kissé még komikus helyzetet is generál, ahogy röpköd a fej a levegőben! Persze viccelődésre semmi ok, hiszen a másik oldalon Iana felé közeleg vészesen a földön kúszó ellenség. Első látásra nem tűnik nehéz célpontnak - ez így is van, s mikor közelebb ér a leányzóhoz, már kezdi is csattogtatni fogait felé. Viszont Kbegemoko hamar a hölgyemény segítségére siet, s ő is eltudja intézni a szörnyet - azonban azzal nem számol, hogy bár támadása sikeres, ám még ezelőtt a földön kúszó lény hosszú kezeivel eléri a tündér lábát, s erősen belemar úgy, hogy a férfi lábából hamar apró vérpatakok kezdenek csörgedezni. Tyria a másik oldalon épp ekkor szabadítja meg az így is csonk testet további végtagoktól, viszont a maradék húskupac vonaglásának Endon vet véget a fej átdöfésével.
Ahogy az utolsó is meghal, s az idős házaspár a mélybe vetette magát, síri csönd kezd uralkodni a kis hegyvidéki barlang előtt. A szél halkan zúg át a túlélők közt, s a véres hó és a maradványok igazán nyomasztó hangulatot szülnek, mintha már nem lenne menekvés.. A kapitány is először kezébe temeti az arcát, s erősen megdörzsöli a szemét, viszont amikor a tündér megemlíti a Havastalp nevet, Intoirth szemei kipattannak, s hirtelen megindul vissza a barlangba. Alig telik el vagy tíz másodperc, már jön is háttal kifelé, miközben a híres-neves Havastalpat húzza magával. Viszont valami nem stimmel.. A testét ugyan fehér szőr borítja, viszont a feje emberi.. Ez pedig nem is véletlen..*
- Abroth.. *ráborul a férfi mellkasára* Havastalp nem létezik. *mondja komolyan, miközben felpillant a társaságra* Szerintetek bajba sodortalak volna titeket egy olyan meggondolatlan tettel, hogy egy szörnyeteg magánterületére bemerészkedek? Az volt a terv, hogy Abroth egy másik útvonalon eljön ide előttünk, és itt fog várni minket.. Egy kis ijesztgetés, egy kis izgalom.. Aminek a vége egy kis tábortűz és sütögetés lett volna. De erre nem számítottam, azt se tudtam, hogy..
*Elakad a szava, hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon, viszont nem csupán a kétség fojtotta belé a szavakat, hanem a látvány, ahogy Urfang bennszülött segítőire ráveti magát egy nagyobb darab halott valahonnan a sziklák mögül: az egyiknek a nyakából tép ki egy darabot, a másiknak egyszerű mozdulattal a hasába hatolva tépi ki a beleit.. Ekkor a kapitány eddigi jellemét mintha elvágták volna, úgy pattan fel barátja holtteste mellől, s a tőrét nyílegyenesen a lény arcába dobja, aki pillanatokon belül terül ki az apródok holtteste mellett. Int odalép ellensége mellé, majd fegyverét kihúzza az agyból, s határozottan Tyria felé, s a többiek felé pillant.*
- Ezt valóban csak úgy élhetjük túl, hogy ha összefogunk, s nem csak testileg, de lelkileg is támogatjuk egymást. Nem szabad hagyni, hogy bárki egyedül maradjon, ahogy azt sem, hogy valaki teljesen magába forduljon. Mindenki ki fog jutni erről a szigetről, épségben.. *ekkor felveszi a földről a térképet* A nyugati felét valóban úgy ismerem, mint a tenyerem, viszont a hegységen túl.. Jártam már a város felé, párszor átvágtam az erdőn, viszont ezzel az információval igazából nem vagyunk előrébb. *határozottan beszél, látszik, hogy a kapitány, a vezető énje újra feltört* Remek ötlet lenne délen, vagy északon menni, viszont egy valamit számításba kell vennünk: hamarosan sötétedik. *egy pillanatra elhallgat* Ha sötétben indulnánk neki a hegynek délen, az életveszélyes is lehet, hiszen egy rossz lépés, és már le is zuhanhatunk - ugyanez van északon is, a partra igen meredek lejtőn tudnánk csak menni. Az erdőben viszont ha elbarikádoznánk magunkat fával, levelekkel, akkor gyújthatnánk tüzet, és a sötétség nagy részét ott átvészelhetnénk. Nyílt terepen könnyebben észrevesznek, ha ott gyújtunk tüzet, viszont az is igaz, hogy ott könnyebben észrevesszük mi őket. *nagyot sóhajt* Egyszóval, mind mellett vannak érvek is, ellenérvek is.. Függetlenül attól, hogy én vagyok a kapitány, nem szeretnék egyedül dönteni. Így hát úgy vélem, szavazzunk, bár lehet, hogy jelen esetben ez furcsán hat, de ez tűnik a legjobb megoldásnak. *köhint egyet, majd belekezd* Én személy szerint az erdőre szavazok, s meg is indoklom, hogy miért. Ha megnézitek a térképet, akkor a forrást érintve egy kevésbé meredek és rövidebb lejtőn lejutunk az erdőbe, én anno is ezen az útvonalon haladtam. Emellett ott van egy ház, egy barlang, s egy tó is.. Ha tábort vernénk a tó körül - sötétedésre eljutnánk oda -, akkor esetleg közös erővel eszkábálhatnánk valami kezdetleges tutajt, így az est további részét akár a tó közepén is tölthetnénk, így váratlan meglepetés nem érne minket. Ez lenne az első célpont.. A második célpont pirkadatkor a kunyhó lenne. Arra személy szerint nem voltam, s így Kbegemoko kérdésére sem tudnék megfelelő választ adni, viszont úgy vélem, hogy egy próbát megér. Nos, részemről ennyi, elmondtam, amit akartam, ti jöttök. S újra hangsúlyoznám, hogy attól, mert én az erdőt mondtam, még a többiek is szolgálhatnak ugyanolyan remek érvekkel.
*Ekkor elhallgat, s várja a többiek reakcióját - ugyanúgy a gyermekek véleményére is kíváncsi -, miközben pár kósza pillantást vet a távolban levő, valóban hajónak kinéző pont felé.*
// 2. csoport //
*Tekintve, hogy ez a kisebbik horda eléggé gyenge volt - mintha sima, egyszerű emberekkel álltak volna ki, leszámítva, hogy azok nem feltétlenül harapnának, így mivel a "sereg" jó harcosokból áll, így hamar kivégzik az ellenséget. Bár nem ártana ezeket is elégetni, viszont Railor úgy véli, hogy ez most jelen helyzetben túl sok időt venne igénybe, s mivel az agy roncsolásával látszólag végleg végeztek velük, így a zsoldosokkal félre kotorják a tetemeket a kapuból, majd a kapitány óvatosan feltárja azt, s belép.
Egyelőre nem fedez fel ellenséget, viszont első látszatra igen szépen kialakított városrész tárul eléjük. Bal oldalt és jobb oldalt a városfal mellett egy hosszú épületsor helyezkedik el, épp úgy, ahogy velük szemben, középen is. A két oldal végein az épületek elkanyarodnak középre, ezáltal pedig nincsen rálátás arra, hogy merre is mehetnek tovább - első pillantásra úgy tűnik, hogy csupán ennyi volt a város, persze ez nem így van! Bár a kapitány nem válaszolt Zopal felvetésére, mégis eltöpreng ő maga is ezen, melynek hangot is ad.*
- Igaza van Zopalnak, még egy undorító vírus sem képes arra, hogy emberfeletti erőkkel ruházzon fel valakit. Bár a feladatunk az volt, hogy tisztítsuk meg a várost, a szigetet, de úgy vélem, hogy annak sem ártana utána járni, hogy vajon mi, vagy ki okozta ezt az egészet. Megkockáztatnám azt is, hogy hiába öljük meg ezeket a holtakat, az utolsó darabig, valamilyen módon rá fog jönni arra az illető, hogy hogyan terjessze el ezt a valamit az egész világra.. Elvégre minden kicsiben kezdődik. *hadarja* Figyelni kell jobban a jelekre, hátha meg tudunk valami olyasmit, ami elvezet ehhez a valakihez..
*Már Railor is úgy véli teljes mértékben, hogy e mögött emberi kéz áll, így már ehhez mérten állítja be az egész küldetést.*
- Viszont eredeti célunkat se feledjük.. A csapat fele bal oldalra megy, a másik jobb oldalra. Az épületek ahogy látom egy szintesek csupán, kisebb helyiségekből állnak, talán boltok, üzletet, kisebb lakóházak lehetnek. Hamar át tudjuk őket fésülni, így pedig a középső épületsor végénél találkozunk.
*Biccent feléjük, s most nem adja ki a parancsot, ki merre menjen, evidensnek találja, hogy nem mindenki fog vele tartani, hanem egyenlően mennek mindkét oldalra. Vele tart ugyanakkor az a zsoldos, akinek a kezét megharapták, a jobb oldalra pedig a Kopasz és a harmadik zsoldos megy - a többiek pedig remélhetőleg egyenlő arányban oszlanak el.
Az utcán, mindkét oldalon csupán kettő, vagy három lassú kószálót találhatnak, akiket a kapitány és a zsoldosok hamar meg is ölnek. Az első két fő bemegy az első ajtón, ahonnan alig két perc elteltével már ki is jönnek egy "tiszta a terep" felkiáltással. Az üzletek és a lakóházak eléggé romosak, lehet találni olyan helyet, ahol dísztárgyak vannak, van ahol ketreceket és állateledelre utaló nyomokat fedezhetnek fel, néhol temérdek elrothadt virág búslakodik, vagy rothadó ételek, esetleg ruhák, a lakóházakban pedig látszólag meg van az az átlagos jólét, ahol éppen mindenki remekül elélhetett egy kisebb luxus között.
Asvil, a magát dalnoknak nevező egyén viszont egy pillanatban fellelkesülve előrébb siet, s igen rossz pillanatban próbálja bevetni a csapat-összekovácsoló képességét, hiszen hirtelen megpenget egy húrt közel az egyik ajtóhoz, ami mögül túlságosan is váratlanul kiront egy igen hatalmas lény, s azonnal magával söpri a férfit! Railor sem éppen kicsit, de ez viszont még nála is jóval magasabbra termett, mintha az óriások közt is rendellenesen óriásnak számítana.. Természetesen az ajtót támasztó falnak egy részét is áttörte, s amint Asvilt a szemközti falba préseli, rögtön megindul Railor csapata felé, azaz a bal oldalon. Ez már nem az a nyeszlett, alacsony halott, akivel még a kis Loner is könnyedén elbánna.. Ez már a kapitányt is könnyedén le tudná dönteni, csupán egy rossz mozdulat kell.. Eléggé nagydarab, bőre olyan színű, mint a kiszáradt föld, s bal karja olyan, mintha egy szikla nőtt volna ki belőle, melyet benőtt a bőr. Igen nagyot tud ütni vele, ezt jelzi is, hogy Asvil véresen, élettelenül hullik a földre.. Eközben a nagydarab lény Railort veszi célba, aki el is kezd hátrálni gyorsan, miközben kalapácsát védekező-támadó jelleggel maga elé tartja. Úgy látszik, hogy a halott nem is figyel másra, így azoknak esélyük van leteríteni, megsebezni, akik a kapitánnyal tartottak.
A másik - azaz a jobb - oldalon eközben pár üzletben elvétve egy-egy élőhalottat találhatnak, viszont ezek hasonlóak, mint amik a kapuknál voltak, így túlságosan nagy gondot nem fognak okozni. Viszont az egyik lakóházban egy bezárt ajtóra bukkannak egy nagyobb faliszőnyeg mögött, ahonnan halk mocorgás hallatszik ki. Na, a Kopasznak sem kell több, azon az alapon, hogy a parton is a többiek a zárt ajtók mögött bukkantak a halottakra, hirtelen nekirugaszkodik az ajtónak, s egy nagy reccsenéssel töri be azt! Egy gyertya haloványan pislákol odabent, melynek fényénél pár mozgó alakot is felfedez, s meg sem nézve őket már emeli is a magasba kardját, mikor nem várt dolog történik.*
- Segítség!!
*Kiáltja egy női hang a sarokból, mire a Kopasz hirtelen meg is tántorodik, s kishíján leejti fegyverét. Pillanatokon belül kibontakozik a félhomályból egy szép szőke hölgy, mellette egy vörös hajú alacsony - talán 6-7 éves - leánygyermek, a fal mellett támaszkodva egy vállig érő hajú morcosnak tűnő férfi, s az egyik sarokban egy idős öregember. A Kopaszban benne marad a szó, így miután elrakta fegyverét, bocsánatkérően felemeli a kezét, majd szó nélkül odébb áll, hogy a többiek kérdezgessenek a túlélőktől. A morcos férfit kivéve mindegyikőjük szomorú, ugyanakkor boldog arccal fordul a szerintük "megmentők" felé, de egyelőre ők sem szólalnak meg, annyira meglepte őket az első találkozó, utóbbi pedig kedvtelenül, érdektelenül néz végig az érkezőkön, majd tovább bámulja falat.*
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*Endon sikeresen végez az élőhalottal "végleg", hiszen a hóban mocorgó fejen átívelő hosszúkard megteszi a hatását - persze előtte nem ártott, ha ügyelt arra, nehogy az ujja a lény szájához érjen, mert akkor egyből leharapta volna azt! A holtak ugyanakkor nehezebben járnak a hóban, s mivel Chadur jóval nagyobbra termett náluk, így a férfi könnyedén éri utol a kis hölgyeményt követő szörnyeteget. Olyan erővel rántja ki az óriás a remek támadás után a fokosát az élőhalottból, hogy annak a feje is megy utána, s kissé még komikus helyzetet is generál, ahogy röpköd a fej a levegőben! Persze viccelődésre semmi ok, hiszen a másik oldalon Iana felé közeleg vészesen a földön kúszó ellenség. Első látásra nem tűnik nehéz célpontnak - ez így is van, s mikor közelebb ér a leányzóhoz, már kezdi is csattogtatni fogait felé. Viszont Kbegemoko hamar a hölgyemény segítségére siet, s ő is eltudja intézni a szörnyet - azonban azzal nem számol, hogy bár támadása sikeres, ám még ezelőtt a földön kúszó lény hosszú kezeivel eléri a tündér lábát, s erősen belemar úgy, hogy a férfi lábából hamar apró vérpatakok kezdenek csörgedezni. Tyria a másik oldalon épp ekkor szabadítja meg az így is csonk testet további végtagoktól, viszont a maradék húskupac vonaglásának Endon vet véget a fej átdöfésével.
Ahogy az utolsó is meghal, s az idős házaspár a mélybe vetette magát, síri csönd kezd uralkodni a kis hegyvidéki barlang előtt. A szél halkan zúg át a túlélők közt, s a véres hó és a maradványok igazán nyomasztó hangulatot szülnek, mintha már nem lenne menekvés.. A kapitány is először kezébe temeti az arcát, s erősen megdörzsöli a szemét, viszont amikor a tündér megemlíti a Havastalp nevet, Intoirth szemei kipattannak, s hirtelen megindul vissza a barlangba. Alig telik el vagy tíz másodperc, már jön is háttal kifelé, miközben a híres-neves Havastalpat húzza magával. Viszont valami nem stimmel.. A testét ugyan fehér szőr borítja, viszont a feje emberi.. Ez pedig nem is véletlen..*
- Abroth.. *ráborul a férfi mellkasára* Havastalp nem létezik. *mondja komolyan, miközben felpillant a társaságra* Szerintetek bajba sodortalak volna titeket egy olyan meggondolatlan tettel, hogy egy szörnyeteg magánterületére bemerészkedek? Az volt a terv, hogy Abroth egy másik útvonalon eljön ide előttünk, és itt fog várni minket.. Egy kis ijesztgetés, egy kis izgalom.. Aminek a vége egy kis tábortűz és sütögetés lett volna. De erre nem számítottam, azt se tudtam, hogy..
*Elakad a szava, hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon, viszont nem csupán a kétség fojtotta belé a szavakat, hanem a látvány, ahogy Urfang bennszülött segítőire ráveti magát egy nagyobb darab halott valahonnan a sziklák mögül: az egyiknek a nyakából tép ki egy darabot, a másiknak egyszerű mozdulattal a hasába hatolva tépi ki a beleit.. Ekkor a kapitány eddigi jellemét mintha elvágták volna, úgy pattan fel barátja holtteste mellől, s a tőrét nyílegyenesen a lény arcába dobja, aki pillanatokon belül terül ki az apródok holtteste mellett. Int odalép ellensége mellé, majd fegyverét kihúzza az agyból, s határozottan Tyria felé, s a többiek felé pillant.*
- Ezt valóban csak úgy élhetjük túl, hogy ha összefogunk, s nem csak testileg, de lelkileg is támogatjuk egymást. Nem szabad hagyni, hogy bárki egyedül maradjon, ahogy azt sem, hogy valaki teljesen magába forduljon. Mindenki ki fog jutni erről a szigetről, épségben.. *ekkor felveszi a földről a térképet* A nyugati felét valóban úgy ismerem, mint a tenyerem, viszont a hegységen túl.. Jártam már a város felé, párszor átvágtam az erdőn, viszont ezzel az információval igazából nem vagyunk előrébb. *határozottan beszél, látszik, hogy a kapitány, a vezető énje újra feltört* Remek ötlet lenne délen, vagy északon menni, viszont egy valamit számításba kell vennünk: hamarosan sötétedik. *egy pillanatra elhallgat* Ha sötétben indulnánk neki a hegynek délen, az életveszélyes is lehet, hiszen egy rossz lépés, és már le is zuhanhatunk - ugyanez van északon is, a partra igen meredek lejtőn tudnánk csak menni. Az erdőben viszont ha elbarikádoznánk magunkat fával, levelekkel, akkor gyújthatnánk tüzet, és a sötétség nagy részét ott átvészelhetnénk. Nyílt terepen könnyebben észrevesznek, ha ott gyújtunk tüzet, viszont az is igaz, hogy ott könnyebben észrevesszük mi őket. *nagyot sóhajt* Egyszóval, mind mellett vannak érvek is, ellenérvek is.. Függetlenül attól, hogy én vagyok a kapitány, nem szeretnék egyedül dönteni. Így hát úgy vélem, szavazzunk, bár lehet, hogy jelen esetben ez furcsán hat, de ez tűnik a legjobb megoldásnak. *köhint egyet, majd belekezd* Én személy szerint az erdőre szavazok, s meg is indoklom, hogy miért. Ha megnézitek a térképet, akkor a forrást érintve egy kevésbé meredek és rövidebb lejtőn lejutunk az erdőbe, én anno is ezen az útvonalon haladtam. Emellett ott van egy ház, egy barlang, s egy tó is.. Ha tábort vernénk a tó körül - sötétedésre eljutnánk oda -, akkor esetleg közös erővel eszkábálhatnánk valami kezdetleges tutajt, így az est további részét akár a tó közepén is tölthetnénk, így váratlan meglepetés nem érne minket. Ez lenne az első célpont.. A második célpont pirkadatkor a kunyhó lenne. Arra személy szerint nem voltam, s így Kbegemoko kérdésére sem tudnék megfelelő választ adni, viszont úgy vélem, hogy egy próbát megér. Nos, részemről ennyi, elmondtam, amit akartam, ti jöttök. S újra hangsúlyoznám, hogy attól, mert én az erdőt mondtam, még a többiek is szolgálhatnak ugyanolyan remek érvekkel.
*Ekkor elhallgat, s várja a többiek reakcióját - ugyanúgy a gyermekek véleményére is kíváncsi -, miközben pár kósza pillantást vet a távolban levő, valóban hajónak kinéző pont felé.*
// 2. csoport //
*Tekintve, hogy ez a kisebbik horda eléggé gyenge volt - mintha sima, egyszerű emberekkel álltak volna ki, leszámítva, hogy azok nem feltétlenül harapnának, így mivel a "sereg" jó harcosokból áll, így hamar kivégzik az ellenséget. Bár nem ártana ezeket is elégetni, viszont Railor úgy véli, hogy ez most jelen helyzetben túl sok időt venne igénybe, s mivel az agy roncsolásával látszólag végleg végeztek velük, így a zsoldosokkal félre kotorják a tetemeket a kapuból, majd a kapitány óvatosan feltárja azt, s belép.
Egyelőre nem fedez fel ellenséget, viszont első látszatra igen szépen kialakított városrész tárul eléjük. Bal oldalt és jobb oldalt a városfal mellett egy hosszú épületsor helyezkedik el, épp úgy, ahogy velük szemben, középen is. A két oldal végein az épületek elkanyarodnak középre, ezáltal pedig nincsen rálátás arra, hogy merre is mehetnek tovább - első pillantásra úgy tűnik, hogy csupán ennyi volt a város, persze ez nem így van! Bár a kapitány nem válaszolt Zopal felvetésére, mégis eltöpreng ő maga is ezen, melynek hangot is ad.*
- Igaza van Zopalnak, még egy undorító vírus sem képes arra, hogy emberfeletti erőkkel ruházzon fel valakit. Bár a feladatunk az volt, hogy tisztítsuk meg a várost, a szigetet, de úgy vélem, hogy annak sem ártana utána járni, hogy vajon mi, vagy ki okozta ezt az egészet. Megkockáztatnám azt is, hogy hiába öljük meg ezeket a holtakat, az utolsó darabig, valamilyen módon rá fog jönni arra az illető, hogy hogyan terjessze el ezt a valamit az egész világra.. Elvégre minden kicsiben kezdődik. *hadarja* Figyelni kell jobban a jelekre, hátha meg tudunk valami olyasmit, ami elvezet ehhez a valakihez..
*Már Railor is úgy véli teljes mértékben, hogy e mögött emberi kéz áll, így már ehhez mérten állítja be az egész küldetést.*
- Viszont eredeti célunkat se feledjük.. A csapat fele bal oldalra megy, a másik jobb oldalra. Az épületek ahogy látom egy szintesek csupán, kisebb helyiségekből állnak, talán boltok, üzletet, kisebb lakóházak lehetnek. Hamar át tudjuk őket fésülni, így pedig a középső épületsor végénél találkozunk.
*Biccent feléjük, s most nem adja ki a parancsot, ki merre menjen, evidensnek találja, hogy nem mindenki fog vele tartani, hanem egyenlően mennek mindkét oldalra. Vele tart ugyanakkor az a zsoldos, akinek a kezét megharapták, a jobb oldalra pedig a Kopasz és a harmadik zsoldos megy - a többiek pedig remélhetőleg egyenlő arányban oszlanak el.
Az utcán, mindkét oldalon csupán kettő, vagy három lassú kószálót találhatnak, akiket a kapitány és a zsoldosok hamar meg is ölnek. Az első két fő bemegy az első ajtón, ahonnan alig két perc elteltével már ki is jönnek egy "tiszta a terep" felkiáltással. Az üzletek és a lakóházak eléggé romosak, lehet találni olyan helyet, ahol dísztárgyak vannak, van ahol ketreceket és állateledelre utaló nyomokat fedezhetnek fel, néhol temérdek elrothadt virág búslakodik, vagy rothadó ételek, esetleg ruhák, a lakóházakban pedig látszólag meg van az az átlagos jólét, ahol éppen mindenki remekül elélhetett egy kisebb luxus között.
Asvil, a magát dalnoknak nevező egyén viszont egy pillanatban fellelkesülve előrébb siet, s igen rossz pillanatban próbálja bevetni a csapat-összekovácsoló képességét, hiszen hirtelen megpenget egy húrt közel az egyik ajtóhoz, ami mögül túlságosan is váratlanul kiront egy igen hatalmas lény, s azonnal magával söpri a férfit! Railor sem éppen kicsit, de ez viszont még nála is jóval magasabbra termett, mintha az óriások közt is rendellenesen óriásnak számítana.. Természetesen az ajtót támasztó falnak egy részét is áttörte, s amint Asvilt a szemközti falba préseli, rögtön megindul Railor csapata felé, azaz a bal oldalon. Ez már nem az a nyeszlett, alacsony halott, akivel még a kis Loner is könnyedén elbánna.. Ez már a kapitányt is könnyedén le tudná dönteni, csupán egy rossz mozdulat kell.. Eléggé nagydarab, bőre olyan színű, mint a kiszáradt föld, s bal karja olyan, mintha egy szikla nőtt volna ki belőle, melyet benőtt a bőr. Igen nagyot tud ütni vele, ezt jelzi is, hogy Asvil véresen, élettelenül hullik a földre.. Eközben a nagydarab lény Railort veszi célba, aki el is kezd hátrálni gyorsan, miközben kalapácsát védekező-támadó jelleggel maga elé tartja. Úgy látszik, hogy a halott nem is figyel másra, így azoknak esélyük van leteríteni, megsebezni, akik a kapitánnyal tartottak.
A másik - azaz a jobb - oldalon eközben pár üzletben elvétve egy-egy élőhalottat találhatnak, viszont ezek hasonlóak, mint amik a kapuknál voltak, így túlságosan nagy gondot nem fognak okozni. Viszont az egyik lakóházban egy bezárt ajtóra bukkannak egy nagyobb faliszőnyeg mögött, ahonnan halk mocorgás hallatszik ki. Na, a Kopasznak sem kell több, azon az alapon, hogy a parton is a többiek a zárt ajtók mögött bukkantak a halottakra, hirtelen nekirugaszkodik az ajtónak, s egy nagy reccsenéssel töri be azt! Egy gyertya haloványan pislákol odabent, melynek fényénél pár mozgó alakot is felfedez, s meg sem nézve őket már emeli is a magasba kardját, mikor nem várt dolog történik.*
- Segítség!!
*Kiáltja egy női hang a sarokból, mire a Kopasz hirtelen meg is tántorodik, s kishíján leejti fegyverét. Pillanatokon belül kibontakozik a félhomályból egy szép szőke hölgy, mellette egy vörös hajú alacsony - talán 6-7 éves - leánygyermek, a fal mellett támaszkodva egy vállig érő hajú morcosnak tűnő férfi, s az egyik sarokban egy idős öregember. A Kopaszban benne marad a szó, így miután elrakta fegyverét, bocsánatkérően felemeli a kezét, majd szó nélkül odébb áll, hogy a többiek kérdezgessenek a túlélőktől. A morcos férfit kivéve mindegyikőjük szomorú, ugyanakkor boldog arccal fordul a szerintük "megmentők" felé, de egyelőre ők sem szólalnak meg, annyira meglepte őket az első találkozó, utóbbi pedig kedvtelenül, érdektelenül néz végig az érkezőkön, majd tovább bámulja falat.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-30 19:44:26
Üzenet elküldve: 2014-01-30 19:44:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*A szerzetes, Nibat kimond egy fontos dolgot. Csak együtt élhetik túl. Sarlós legszívesebben már futna a hajó felé, de be kell látni, hogy a szőrös férfinek igaza van. Nem jutna messzire. Megennék ezek a...*
~Milyen betegségben szenvedhetnek ezek? Úgy elvágtam az egyiknek a lábát, mint a búzakalászt. És másokat akarnak harapdálni. Borzasztó betegség...~
*A szőke nő pedig már azon aggódik, hogy a hajó talán elmegy, mire ők odaérnek. Sajnos neki is igaza van, lehet, hogy már késő lesz. Sarlós nem tud mit tenni és talán senki, hacsak nem:*
- Nem tud valaki varázsolni és üzenni a hajósoknak, hogy ne menjenek el?
*Fogalma sincs, hogy létezik-e ilyen varázslat, de előáll az ötlettel. Hátha valamelyik utas mágiatudást rejteget, ami most jól jöhet. Eszébe jut a boszorkány, akinek a házát látták a térképen. Egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy talán ő áll az egész mögött. A kuruzslók, vajákosok sok mindent ismernek, ami megváltoztatja az ember testét. Sarlós belegondol, hogy mi lett volna, ha ő is ilyen lénnyé változik. Elkezd remegni a félelemtől és így megy oda a kapitányhoz, majd szól hozzá, de úgy, hogy a többiek is hallhatják:*
- Lehet, hogy a boszorkány fertőzte meg ezeket az embereket valamivel?
*Nyph, az elf kisfú fegyvert kér és a tündér bár nem biztos abban, hogy a gyermek tud is vele valamit kezdeni, felajánlja neki a vívókardját. Odanyújtja a kezébe a csöppnyi fegyvert a markolattal a gyerek felé. Neki végülis van egy sarlója és ha megint baj lesz, ugyanúgy el tudja vágni a támadók lábát. Nyph pedig bátor és ügyes kisfiú, megérdemel egy fegyvert. A tündérre méretezett kis kardot talán el is fogja bírni.
Egy kisebb vita alakul ki arról, hogy a partvidéken menjenek vagy a hegyekben. A szerkezetét babráló gnóm a kapitányt sürgeti, hogy döntse el, mi legyen. Sarlós hevesen bólogat, hiszen Intoirth úgy ismeri a szigetet, mint a tenyerét. Ő pedig bízik benne. Fél szemét viszont a kardos nőn tartja, hogy ha megint pofont akar adni neki, akkor el tudjon menekülni. Kár, hogy van egy valaki a csapatban, akitől majdnem ugyanúgy kell félnie, mint a fertőzöttektől. Jót akar, de a stílusa nagyon erős. Túl erős a tündér számára. Kivárja, hogy a csapat mit talál ki és megy velük, akár a parton, akár a hegyekben. Valamit csinálni kell, menni kell, különben ideér a többi beteg, aki lent a faluban végzett mészárlást. Eszébe jut a jósnőjük, aki előre láthatott valamit, hiszen a jóslat beteljesedett idefent.*
~Miért nem figyelmeztette a falut is a jósnő, ha nekem megmondta? Talán nem látta, hogy ők is bajban vannak?~
*A tündér ezen gondolkozik, hiszen nem tudja, mik egy jós határai, mit lát és mit nem. Amit neki mondott, az itt van. A néni és a bácsi halott, a hó véres lett, mikor füleltek, hallották a furcsa lények zaját és most pedig menekülniük kell. Különben a Holtak Birodalma tárt kapukkal várja őket.*
//1. csoport//
*A szerzetes, Nibat kimond egy fontos dolgot. Csak együtt élhetik túl. Sarlós legszívesebben már futna a hajó felé, de be kell látni, hogy a szőrös férfinek igaza van. Nem jutna messzire. Megennék ezek a...*
~Milyen betegségben szenvedhetnek ezek? Úgy elvágtam az egyiknek a lábát, mint a búzakalászt. És másokat akarnak harapdálni. Borzasztó betegség...~
*A szőke nő pedig már azon aggódik, hogy a hajó talán elmegy, mire ők odaérnek. Sajnos neki is igaza van, lehet, hogy már késő lesz. Sarlós nem tud mit tenni és talán senki, hacsak nem:*
- Nem tud valaki varázsolni és üzenni a hajósoknak, hogy ne menjenek el?
*Fogalma sincs, hogy létezik-e ilyen varázslat, de előáll az ötlettel. Hátha valamelyik utas mágiatudást rejteget, ami most jól jöhet. Eszébe jut a boszorkány, akinek a házát látták a térképen. Egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy talán ő áll az egész mögött. A kuruzslók, vajákosok sok mindent ismernek, ami megváltoztatja az ember testét. Sarlós belegondol, hogy mi lett volna, ha ő is ilyen lénnyé változik. Elkezd remegni a félelemtől és így megy oda a kapitányhoz, majd szól hozzá, de úgy, hogy a többiek is hallhatják:*
- Lehet, hogy a boszorkány fertőzte meg ezeket az embereket valamivel?
*Nyph, az elf kisfú fegyvert kér és a tündér bár nem biztos abban, hogy a gyermek tud is vele valamit kezdeni, felajánlja neki a vívókardját. Odanyújtja a kezébe a csöppnyi fegyvert a markolattal a gyerek felé. Neki végülis van egy sarlója és ha megint baj lesz, ugyanúgy el tudja vágni a támadók lábát. Nyph pedig bátor és ügyes kisfiú, megérdemel egy fegyvert. A tündérre méretezett kis kardot talán el is fogja bírni.
Egy kisebb vita alakul ki arról, hogy a partvidéken menjenek vagy a hegyekben. A szerkezetét babráló gnóm a kapitányt sürgeti, hogy döntse el, mi legyen. Sarlós hevesen bólogat, hiszen Intoirth úgy ismeri a szigetet, mint a tenyerét. Ő pedig bízik benne. Fél szemét viszont a kardos nőn tartja, hogy ha megint pofont akar adni neki, akkor el tudjon menekülni. Kár, hogy van egy valaki a csapatban, akitől majdnem ugyanúgy kell félnie, mint a fertőzöttektől. Jót akar, de a stílusa nagyon erős. Túl erős a tündér számára. Kivárja, hogy a csapat mit talál ki és megy velük, akár a parton, akár a hegyekben. Valamit csinálni kell, menni kell, különben ideér a többi beteg, aki lent a faluban végzett mészárlást. Eszébe jut a jósnőjük, aki előre láthatott valamit, hiszen a jóslat beteljesedett idefent.*
~Miért nem figyelmeztette a falut is a jósnő, ha nekem megmondta? Talán nem látta, hogy ők is bajban vannak?~
*A tündér ezen gondolkozik, hiszen nem tudja, mik egy jós határai, mit lát és mit nem. Amit neki mondott, az itt van. A néni és a bácsi halott, a hó véres lett, mikor füleltek, hallották a furcsa lények zaját és most pedig menekülniük kell. Különben a Holtak Birodalma tárt kapukkal várja őket.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-30 12:43:54
Üzenet elküldve: 2014-01-30 12:43:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Telpum Tilírum, Nidia Nainen, Arnulf Molina //
*Nidia meglepetten néz Arnulfra, s egy kis ideig azon töpreng most vajon melyikük lehet hatalmon, de végül feladja.*
-Ha eddig kibírtuk...
*Vonja meg vállait. Nem fojtották még meg a kis kölyköt, most sem szeretné ezt ő megtenni. Majd a csempészek eldöntik, hogy akarnak-e még egy potyautast. Ami az ő párosukat illeti, egészen biztos hajóra szállnak, még ha a rátarti kapitány az árat kissé meg is emelte legutóbbi találkozásuk óta.
Ha lehet, Nidia megpróbálja kideríteni tudnak-e valamit a szigetről és az itt élő lényekről, de arról nem igen beszél a legénységnek, hogy hány hullát találtak Telpum feltűnése után. Csak bajt hozna rájuk és esze ágában sincs a tengerbe veszni.*
*Nidia meglepetten néz Arnulfra, s egy kis ideig azon töpreng most vajon melyikük lehet hatalmon, de végül feladja.*
-Ha eddig kibírtuk...
*Vonja meg vállait. Nem fojtották még meg a kis kölyköt, most sem szeretné ezt ő megtenni. Majd a csempészek eldöntik, hogy akarnak-e még egy potyautast. Ami az ő párosukat illeti, egészen biztos hajóra szállnak, még ha a rátarti kapitány az árat kissé meg is emelte legutóbbi találkozásuk óta.
Ha lehet, Nidia megpróbálja kideríteni tudnak-e valamit a szigetről és az itt élő lényekről, de arról nem igen beszél a legénységnek, hogy hány hullát találtak Telpum feltűnése után. Csak bajt hozna rájuk és esze ágában sincs a tengerbe veszni.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-29 23:06:50
Üzenet elküldve: 2014-01-29 23:06:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Telpum Tilírum, Nidia Nainen, Arnulf Molina //
*Kicsit elbambult, minden bizonnyal azért, mert "odabent" ádáz közelharc folyt az irányításért. Majd egy perc is eltelik, mire újra életjelet ad, közben tökéletesen ignorálja Telpum produkcióit.*
- Minek a haragját? *hallatszik egy halk, konok, megfontolt hang Arnulf felől, melyre eddig még nem volt példa. A férfi szeme is egészen másképp villan, mint korábban. Választ azonban úgy tűnik, nem kap, a fickó eltűnik a fák között.*
*Arnulf "koncentrált" jelenléte nem tart sokáig; néhány pillanat, és halk dúdolás töri meg a csendet a fickó felőle - nem teljesen emberi, de nem is olyan, mint az ősi, vérben megbújó dobszó. Valami a kettő között.*
- Ki féljen, ki pusztuljon?
Ki éljen, ki hódoljon?
Ki testvér, ki ellenség?
Mi vétség, mi nem mentség? *szűri a fogai között, szembefordulva az erdővel és a várható fenyegetéssel.*
*Aztán elhalkul a hang, és mintha újra az igazi Arnulf, vagy legalábbis valami hozzá hasonló személyiség kerül a "botkormányhoz".*
- Ne vigyünk magunkkal koloncot. *veti hűvös pillantását Telpumra. A fiú, bár láthatóan jóindulatú, de meglehetősen egyszerű legény. Például Artheniorban több helyen is már átvágott torokkal feküdne, és a lobogtatott pénzből mások gazdagodnának. Nem érdekli, hallja e Telpum, jelen személyisége ugyanis majd mindenkit, aki grófi rangúnál alacsonyabb személyiség, senkinek tekint.*
- Igyekezzünk. *rendelkezik, tekintetét a tenger és a várható felmentő hajó felé fordítva.*
*Kicsit elbambult, minden bizonnyal azért, mert "odabent" ádáz közelharc folyt az irányításért. Majd egy perc is eltelik, mire újra életjelet ad, közben tökéletesen ignorálja Telpum produkcióit.*
- Minek a haragját? *hallatszik egy halk, konok, megfontolt hang Arnulf felől, melyre eddig még nem volt példa. A férfi szeme is egészen másképp villan, mint korábban. Választ azonban úgy tűnik, nem kap, a fickó eltűnik a fák között.*
*Arnulf "koncentrált" jelenléte nem tart sokáig; néhány pillanat, és halk dúdolás töri meg a csendet a fickó felőle - nem teljesen emberi, de nem is olyan, mint az ősi, vérben megbújó dobszó. Valami a kettő között.*
- Ki féljen, ki pusztuljon?
Ki éljen, ki hódoljon?
Ki testvér, ki ellenség?
Mi vétség, mi nem mentség? *szűri a fogai között, szembefordulva az erdővel és a várható fenyegetéssel.*
*Aztán elhalkul a hang, és mintha újra az igazi Arnulf, vagy legalábbis valami hozzá hasonló személyiség kerül a "botkormányhoz".*
- Ne vigyünk magunkkal koloncot. *veti hűvös pillantását Telpumra. A fiú, bár láthatóan jóindulatú, de meglehetősen egyszerű legény. Például Artheniorban több helyen is már átvágott torokkal feküdne, és a lobogtatott pénzből mások gazdagodnának. Nem érdekli, hallja e Telpum, jelen személyisége ugyanis majd mindenkit, aki grófi rangúnál alacsonyabb személyiség, senkinek tekint.*
- Igyekezzünk. *rendelkezik, tekintetét a tenger és a várható felmentő hajó felé fordítva.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-29 14:52:32
Üzenet elküldve: 2014-01-29 14:52:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Halálsziget//
~A kevéske kis pénzem elég lesz a hajóútra?~*Gondolkodik el magában Telpum. Csak mert, ha kevés, akkor valamit kéne tennie, hogy mégis elvigye az a hajó. A nőhöz fordul. *-És Nidia, ha szabad így szólítanom, mennyibe fájna az, hogy elvigyen minket az a hajó? *Érdeklődik Telpum, közben újabb pillantásokat vet a nőre. Most engedett föl a hangulat annyira, hogy eleresszen még egy bókot, de inkább még vár egy kicsit, nem akarja, hogy baj legyen belőle, be akarja bizonyítani Nidiának, hogy már nem egy kis kölyök, hanem képes érett férfi ként is viselkedni.*
A hozzászólás írója (Telpum Tilírum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.29 14:53:01
~A kevéske kis pénzem elég lesz a hajóútra?~*Gondolkodik el magában Telpum. Csak mert, ha kevés, akkor valamit kéne tennie, hogy mégis elvigye az a hajó. A nőhöz fordul. *-És Nidia, ha szabad így szólítanom, mennyibe fájna az, hogy elvigyen minket az a hajó? *Érdeklődik Telpum, közben újabb pillantásokat vet a nőre. Most engedett föl a hangulat annyira, hogy eleresszen még egy bókot, de inkább még vár egy kicsit, nem akarja, hogy baj legyen belőle, be akarja bizonyítani Nidiának, hogy már nem egy kis kölyök, hanem képes érett férfi ként is viselkedni.*
A hozzászólás írója (Telpum Tilírum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.29 14:53:01
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-29 13:52:27
Üzenet elküldve: 2014-01-29 13:52:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Mivel a hangulat még mindig feldúlt a nem várt esemény miatt, Urfangnak van ideje megtekinteni a felvételét és nagy örömmel nyugtázza, hogy kiváló képet sikerült készítenie. Jól látható a támadó zombi és egy elmosódott foltban még a repülő parittyagolyót is fel lehet ismerni. Az illusztráció mellé ír majd egy kiváló cikket az artheniori újságba, hogy még több ember értesülhessen Arthenior Bajnokának legújabb hőstettéről!
A hangulat azonban továbbra is kaotikus, egyedül Nibat jön oda a kapitányhoz, hogy megnézze a térképet. Ő a tengerparti útvonalat javasolja, ez a lehetőség Urfang fejében is megfordult, de azért vetette el, mert nyílt terepen könnyebben bekeríthető a csapat, míg a hegyvidéken kúszó-mászó zombik lassabban mozognak és könnyebb célpontot nyújtanak a hegyi útvonalon.
A kapitány sem tűnik elég határozottnak, Urfang megrázza a vállát, hogy kioszthasson neki néhány parancsot:*
-Még maga a kapitány, szedje össze magát és vezesse a csapatot! Ha itt maradunk csak feléljük a készleteinket, el kell indulnunk a kikötőbe, hogy mielőbb elhagyhassuk ezt az elátkozott szigetet. Ne késlekedjen kapitány, tegye meg a szükséges lépéseket!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.29 14:19:45, a következő indokkal:
Jelpótlás.
//1. csoport//
*Mivel a hangulat még mindig feldúlt a nem várt esemény miatt, Urfangnak van ideje megtekinteni a felvételét és nagy örömmel nyugtázza, hogy kiváló képet sikerült készítenie. Jól látható a támadó zombi és egy elmosódott foltban még a repülő parittyagolyót is fel lehet ismerni. Az illusztráció mellé ír majd egy kiváló cikket az artheniori újságba, hogy még több ember értesülhessen Arthenior Bajnokának legújabb hőstettéről!
A hangulat azonban továbbra is kaotikus, egyedül Nibat jön oda a kapitányhoz, hogy megnézze a térképet. Ő a tengerparti útvonalat javasolja, ez a lehetőség Urfang fejében is megfordult, de azért vetette el, mert nyílt terepen könnyebben bekeríthető a csapat, míg a hegyvidéken kúszó-mászó zombik lassabban mozognak és könnyebb célpontot nyújtanak a hegyi útvonalon.
A kapitány sem tűnik elég határozottnak, Urfang megrázza a vállát, hogy kioszthasson neki néhány parancsot:*
-Még maga a kapitány, szedje össze magát és vezesse a csapatot! Ha itt maradunk csak feléljük a készleteinket, el kell indulnunk a kikötőbe, hogy mielőbb elhagyhassuk ezt az elátkozott szigetet. Ne késlekedjen kapitány, tegye meg a szükséges lépéseket!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.29 14:19:45, a következő indokkal:
Jelpótlás.
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-29 12:39:12
Üzenet elküldve: 2014-01-29 12:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Halálsziget//
*Figyeli ahogy a fiú visszaszalad a holmijához. Kicsit szétszórt.*
-A fenébe, pedig le is dolgozhatta volna. Reszelhette volna a bőrt a sarkamról.
*Mondja oda Arnulfnak, ha Telp már hallótávolságon kívül ért. Kedves kis fiú, de még nagyon gyerek a nő szemében. Ilyenféléket szokott tanítani. Ami azt illeti nem lenne rossz ötlet újabb tanonc után nézni, mert kutatásaikból nem fognak megélni. Ez alkalommal sem találták a keresett növényt.*
*Figyeli ahogy a fiú visszaszalad a holmijához. Kicsit szétszórt.*
-A fenébe, pedig le is dolgozhatta volna. Reszelhette volna a bőrt a sarkamról.
*Mondja oda Arnulfnak, ha Telp már hallótávolságon kívül ért. Kedves kis fiú, de még nagyon gyerek a nő szemében. Ilyenféléket szokott tanítani. Ami azt illeti nem lenne rossz ötlet újabb tanonc után nézni, mert kutatásaikból nem fognak megélni. Ez alkalommal sem találták a keresett növényt.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-29 10:48:55
Üzenet elküldve: 2014-01-29 10:48:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Halálsziget//
-Persze, hogy van, ott van a...*Jaj, a pénz a pokrócon volt egy kis tarisznyában, a pokróc, pedig a csónak alatt amit az imént tört vagy törtek össze azok a valamik vagy valakik.
Gyorsan odaszalad a csónak volt helyére.A pokróc még ott van, és szerencsére a tarisznya is.Fölkapja és büszkén lobogtatja a levegőben.*-Itt van a pénz hölgyem...*Szalad oda Nidiához.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.29 14:17:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
-Persze, hogy van, ott van a...*Jaj, a pénz a pokrócon volt egy kis tarisznyában, a pokróc, pedig a csónak alatt amit az imént tört vagy törtek össze azok a valamik vagy valakik.
Gyorsan odaszalad a csónak volt helyére.A pokróc még ott van, és szerencsére a tarisznya is.Fölkapja és büszkén lobogtatja a levegőben.*-Itt van a pénz hölgyem...*Szalad oda Nidiához.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.29 14:17:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932