// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*Endon első támadása nagyon is sikeres, olyannyira, hogy a nyíl egyenesen az emberszerű lény szívén hatol át. Amaz meg is torpan hirtelen, s mikor már úgy tűnne, hogy a földre hullik, hirtelen tovább iramodik, mintha mi sem történt volna! Pedig egyértelműen a szívén hatolt át a nyíl, ezt mindenki láthatja.. Endon következő támadása már nem ennyire "jó", hiszen a lénynek csupán a kezét találja el, viszont az mintha meg se érezné, úgy követi eszeveszetten tovább Lirtilsasdát.
Viszont az előző holt, mivel a csuklyás már jóval messzebb van, ezért a hozzá legközelebb esőt nézi ki magának, aki nem más, mint Tyria. Pár pillanatig csak áll bambán előtte, majd arca eldeformálódik, s nekiugrik a hölgynek. Azzal viszont nem számolt, hogy az egy mozdulattal suhintja le a fejét.. Ez talán nem volt olyan nehéz dolog, mert ez a lény alacsonyabb, vékonyabb testalkatú. A fej könnyedén hullik a hóba, ott gurul egy kicsit, majd megáll. Ám a kívánt hatás most is elmarad, hiszen pár pillanat múlva a fejnélküli test megered Tyria felé, s bár harapni nem tud, viszont az erős ütések és tépések nem maradhatnak el. Eközben pedig a fej kissé ficánkol a hóban..
Kbegemoko eközben furcsa módon nagyon könnyedén metszi el az őt követő szörnyeteg lábát, s ez olyannyira jól sikerül, hogy az egy halk reccsenéssel törik ki, s válik le a testről. A lény azonnal elhasal, viszont nem látszódik rajta semmilyen fájdalom, vagy egyéb, így hát folytatja az üldözést - immáron sokkal lassabban, hiszen a hóban való csúszás nagyon nehezen megy neki.
Urfang ha tényleg jól bánik a parittyával - hiszen miért ne bánna jól, ha elvileg hősnek tekintik Artheniorban -, akkor nagyon is sikeres támadást vihet be. A hulla a hóban kissé lassabban mozog, így talán könnyebb célpont is lehet, ezért történik az, hogy mikor a gnóm eltalálja a fejét, a kő - vagy amit dobott - egyenesen a homlokába fúródik, s valahol megáll az agyában. Ezt jelzik a kihulló apró kis darabok.. Szokatlan módon a lény pedig végleg a földre hull. Bár Intoirth el volt foglalva azzal, hogy leszedje az öreg nőről a lényt, attól még látta az eseményeket, ahogy azt is, hogy a szívbe fúródó nyíl semmit se ért, ám az agyroncsolás igen.. Ezért tőrét egy hatalmas kiáltással belevágja a szörnyeteg halántékba, s a penge vége ki is jön valahol koponyájának másik oldalán. Alig vesz levegőt a férfi, annyira izgatott, ám egy rövid, nagy sóhaj hagyja el száját, mikor a holt a hóba hullik.*
- Az agyát célozzátok, az agyát!!!
*Kiáltja el végül magát hangosan, hogy mindenki hallja. Így pedig kettő kilőve, maradt három..
Chadur félelmet nem ismerően ered Urfang segítéségére, ám mivel a gnóm parittyája leterítette a holtat, ezért az óriásnak új célpont után kell néznie. Hamarosan meg is találhatja, hiszen nem messze tőle cikázik el Lirtilsasda és az őt követő támadó. Chadur hallhatja, mikor Intoirth azt kiáltja, hogy az agyat vegyék célba, így mivel az óriásnak háttal lesz a lény, ezért talán van esélye arra, hogy könnyedén kupán vágja.
Az öregember zihálva tépi ki karját Nibat kezéből, és az össze-vissza beszédből ki lehet hallani egy "nem megyek sehova" mondatocskát. Az öreg nem is mozdul, s mikor a kapitány megöli végleg a felesége támadóját, akkor zokogva borul rá mellkasára, s próbálja a nyakáról törölgetni a vért, no meg szólongatja szegény nénit - aki ekkorra már kihűlt..
Tehát Int elintézett egyet az ötből, Urfangnak is sikerült egyet, egy Tyriának ment neki - miután először Endont akarta -, egy Lirtilsasda után siet - Chadur mellett elcikázva -, egy pedig a földön kúszik.. Utóbbi jobb célpontot is talál váratlanul, hiszen Iana felé kezd mászni..
Ha valamilyen módon sikerült a maradék hármat is megölni végleg, akkor az öreg bácsi már nem zokogva, csupán szipogva karjaiba emeli feleségét, s barlang melletti meredek sziklás részhez vánszorog vele. Kis ideig csak csendben mered maga elé, majd az egyik kezével elereszti a nénit, s valahova a messziségre kezd mutatni mereven. Nem mást mutat, mint a hajójukat.. Ami szép lassan siklik a vízen, távolodva a szigettől.. Itt hagyták őket.. Elment a hajó.. Eközben valahonnan lentről hallani halk kiáltások, s ha lepillantanak a magasból, akkor felfedezhetnek pár rohangáló apró pontot a faluban, s pár égő sátrat. Úgy látszik, az élőhalottak őket is utolérték, s a maradék őslakos pedig elmenekült a hajójukkal..*
- Nincs kiút, nincs menekvés.. Én nem fogok így meghalni..
*Az utolsó szónál pedig lép egyet előre az öregember, s feleségével együtt a mélybe veti magát.. A szél szomorúan zúg utánuk, s az apró hópelyhek bágyadtan esnek az idős pár után..
Tehát a hajó elment, a törzset megtámadták, így valami mást kell kitalálni. Intoirth mellett ott pihen a térképe, ami talán nagy segítség lehet, hiszen ezen amellett, hogy az egész sziget tökéletesen le van rajzolva, még pár hely fel is van tüntetve rajta, emellett ha talán kicsit feljebb mennének a hegyen, akkor találnának olyan pontot, ahonnan jól belátható lenne az egész hely - így az is, mintha a sziget másik felében egy apró pont biz' egy hajót ábrázolna..*
// 2. csoport //
*Mindkét társaság sikeresen vette az akadályokat, szerencsére harapás nélkül. Railor és csapata viszont ennyire talán nem volt szerencsés, hiszen az egyik, vállig érő hajú zsoldos kézfeje kissé véres, hiszen az egyiknek sikerült megharapnia. Ám mivel ezekről a lényekről senki sem tud semmit, ezért azt sem tudhatják, hogy egyáltalán lesz-e ennek valami hatása..
A Kopasz, mikor meglátja Wramot s a véres pengét, hangosan felkacag, majd a hüvelykujját a magasba emelve jelzi felé, hogy "szép volt". A kapitány egy pillanatra pedig meglepődik, mikor Zopal igazán értelmesen szól hozzá.*
- Helyesen beszélsz, ork! *mondja hangosan* Hiába rothadnak, hiába néznek ki így, ha élnének, akkor már attól meghaltak volna, ha levágjuk a fejüket. Viszont mindegyik csak akkor pusztult el végleg, mikor az agyukat értük. Ez pedig nem vall életjelre, hiszen az élethez nem csupán agyra van szükség. Talán valami mágia, vagy egy nagyon-nagyon undorító vírus.. Mindenesetre elégetjük az összeset egyelőre, a biztonság kedvéért. Hozzátok ki őket!
*Utasítja a bagázst, mire az ő három zsoldosa is megindul az épület és a hajó felé, hogy kihozzák a maradványokat. Szép nagy máglya keletkezik hamarosan, ami viszont nem ég túl sokáig - nem is baj, legalább nem vonzza ide az esetleges erre kószálókat.*
- Mindenki egyben van? *teszi fel a szinte költői kérdést* Akkor induljunk tovább.
*Azzal meg is indul a kis földes ösvényen a város kapuja felé. Alig telik bele pár percbe, oda is érnek, persze közben nyitva tartja a szemét, hiszen függetlenül attól, hogy kipucolták az erdőt is, még valamelyik elrejtőzhetett.*
- Célszerű nem berontani.. *mondja halkabban az egyértelmű tényt, azzal résnyire kinyitja a vastag fakaput, s bekukkant* Azt hittem, hogy egy hatalmas tömeg lesz itt, de alig mozognak, csak egy tucat van belőlük nagyjából.. *suttogja, majd kicsit megcsapkodja a fakapu vas összekötő részét a páncéljával* Már jönnek is!
*Azzal elugrik a kaputól, távolabb lép párat, s a három zsoldos is mellé áll, amolyan szűkebb félkört alkotva. Az első meg is jelenik a kapuban, aki talán azon az elven, hogy Railor a legnagyobb és legjobban láthatóbb, felé kezd rohanni. A férfi pedig már felemelt kalapáccsal várja, s amint közel ér hozzá, hatalmasat súlyt a fejére, az pedig szinte teljesen szétlapul, majd a test földre hullik. Ezután a többi is kezd özönleni, bár ezek most nem néznek ki olyan ocsmányul, mint azok, akik a part mentén voltak. Egyszerű emberi külső, lilás foltokkal, kissé rothadó részekkel, és bűzzel.. Az elsőt követi a többi is, és megint azt támadják, akit először a legjobban érnek, így nagyjából minden tagra jut legalább egy hulla. Ezek most nem alkalmaznak köpést, vagy egyebeket, egyszerűen csak meg akarják harapni a zsoldoscsapatot. Azzal viszont már okosabbak, hogy az agyat kell célozni, hogy véglegesen végezzen velük..*