Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-04 15:44:55
Üzenet elküldve: 2018-06-04 15:44:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Relael szórakoztatása //
*Mintha megírta volna előre az egészet, a kis színészei annyira jól játsszák a rájuk rót szerepüket. A naiv úri nő, aki csak most kezdi meg megismerni a világot és pont ezért hal szörnyű és értelmetlen halált. És persze a túlontúl bizalmatlan szegény lány, aki, mint a mondás tartja, addig jár a kútra, amíg el nem törik. Szomorú. Ha akarná valószínűleg az előéletüket is ki tudná találni, majdnem pontosan. Minden történet ugyan olyan. Ugyanúgy kezdődnek és ugyan úgy végződnek. Ennek a kettőnek a története más lesz, ugyanis megváltozik a befejezés. Értelmes lesz. *
– Hogy őszinte legyek, nem úgy néznek ki, mint akikkel minden rendben. Sőt, ahogy elnézem, elég csúnyán elbánt önökkel az élet. Vizet? *Leakasztja az övérül a kulacsát és a két nő felé tartja azt. *
– Ami azt illeti nem vagyok hős. *Elmosolyodik a gondolatra.* De igen, segítek az embereknek. Hogy úgy mondjam... ez a végzetem. A végzetem megtalálni mások végzetét és segíteni nekik benne. Ez elsőre elég viccesen hangozhat, de majd idővel megértik. *Nevet fel halkan, de kellemesen. *
-Jah igen a zavargások... szörnyű, mikor az emberek átlépik azt a kis gátat, amit a szívükben építenek és állatokká válnak. Persze nem lehet őket hibáztatni. Mindannyian sorsunk rabjai vagyunk és csak reménykedhetünk, hogy jön valaki, aki feloldoz minket. *Újból elmosolyodik, kicsit szélesebben, mint az előbb, majd megfordul és a templomra mutat. *
– Azt gondoltam, hogy sokan ide fognak menekülni, de örülök, hogy tévedtem. Nem szeretem, mikor az emberek hamis bálványok kezébe adják az életüket, de sajnos így működik a társadalom... de csak maguk vannak itt. * Majd mikor észbe kap, kissé meghajol. *
– Igazán röstellem, nem állt szándékomban becsmérelni a hitüket. Mindenki abban nyer vigaszt, amiben akar... majd csak a végén jönnek rá, hogy mindegy miben hisznek a vég ugyan olyan... általában.
*Teszi hozzá kissé halkabban, majd a fejéhez kap. *
– Milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem Azele Oagan. A hölgyeké? -
*Közben azért rendesen megnézi őket. Az egyiknek nagyon nyílt a tartása, a másiké viszont túl feszült. Furcsán feszült. Ezt nem hagyhatja ennyiben.*
– Látom nem igazán bízik meg bennem. *Néz a szőkére. * Ez végül is érthető. Sőt dicséretes. Ebben a világban kell egy kis egészséges ellenszenv. Viszont mi lenne, ha alkut kötnénk? Én leteszem ezt. *Előveszi az egyik kését, majd lassan a földre helyezi. * Maga pedig megnyugszik egy kicsit rendben? Higgye el semmi rosszat nem akarok. -
*Azért kissé zavarja, hogy az egyik fegyverét le kellett tenni. De végül is, mindegy, hogy hol van. Az a fontos, hogy hol fog lenni. Ekkor befut, egy magas elf, aki úgy néz ki ismeri a kiszemeltjeit. Ez nem jó. Kettőt még csak csak fel tud talán szabadítani, de hármat? Nem a három az sok. Egyértelműen sok. Rá mosolyog a férfire, miközben azon gondolkozik, hogyan is szabadulhatna meg tőle. *
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.06.07 08:15:28, a következő indokkal:
"hall szörnyű halált" javítva
// Relael szórakoztatása //
*Mintha megírta volna előre az egészet, a kis színészei annyira jól játsszák a rájuk rót szerepüket. A naiv úri nő, aki csak most kezdi meg megismerni a világot és pont ezért hal szörnyű és értelmetlen halált. És persze a túlontúl bizalmatlan szegény lány, aki, mint a mondás tartja, addig jár a kútra, amíg el nem törik. Szomorú. Ha akarná valószínűleg az előéletüket is ki tudná találni, majdnem pontosan. Minden történet ugyan olyan. Ugyanúgy kezdődnek és ugyan úgy végződnek. Ennek a kettőnek a története más lesz, ugyanis megváltozik a befejezés. Értelmes lesz. *
– Hogy őszinte legyek, nem úgy néznek ki, mint akikkel minden rendben. Sőt, ahogy elnézem, elég csúnyán elbánt önökkel az élet. Vizet? *Leakasztja az övérül a kulacsát és a két nő felé tartja azt. *
– Ami azt illeti nem vagyok hős. *Elmosolyodik a gondolatra.* De igen, segítek az embereknek. Hogy úgy mondjam... ez a végzetem. A végzetem megtalálni mások végzetét és segíteni nekik benne. Ez elsőre elég viccesen hangozhat, de majd idővel megértik. *Nevet fel halkan, de kellemesen. *
-Jah igen a zavargások... szörnyű, mikor az emberek átlépik azt a kis gátat, amit a szívükben építenek és állatokká válnak. Persze nem lehet őket hibáztatni. Mindannyian sorsunk rabjai vagyunk és csak reménykedhetünk, hogy jön valaki, aki feloldoz minket. *Újból elmosolyodik, kicsit szélesebben, mint az előbb, majd megfordul és a templomra mutat. *
– Azt gondoltam, hogy sokan ide fognak menekülni, de örülök, hogy tévedtem. Nem szeretem, mikor az emberek hamis bálványok kezébe adják az életüket, de sajnos így működik a társadalom... de csak maguk vannak itt. * Majd mikor észbe kap, kissé meghajol. *
– Igazán röstellem, nem állt szándékomban becsmérelni a hitüket. Mindenki abban nyer vigaszt, amiben akar... majd csak a végén jönnek rá, hogy mindegy miben hisznek a vég ugyan olyan... általában.
*Teszi hozzá kissé halkabban, majd a fejéhez kap. *
– Milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem Azele Oagan. A hölgyeké? -
*Közben azért rendesen megnézi őket. Az egyiknek nagyon nyílt a tartása, a másiké viszont túl feszült. Furcsán feszült. Ezt nem hagyhatja ennyiben.*
– Látom nem igazán bízik meg bennem. *Néz a szőkére. * Ez végül is érthető. Sőt dicséretes. Ebben a világban kell egy kis egészséges ellenszenv. Viszont mi lenne, ha alkut kötnénk? Én leteszem ezt. *Előveszi az egyik kését, majd lassan a földre helyezi. * Maga pedig megnyugszik egy kicsit rendben? Higgye el semmi rosszat nem akarok. -
*Azért kissé zavarja, hogy az egyik fegyverét le kellett tenni. De végül is, mindegy, hogy hol van. Az a fontos, hogy hol fog lenni. Ekkor befut, egy magas elf, aki úgy néz ki ismeri a kiszemeltjeit. Ez nem jó. Kettőt még csak csak fel tud talán szabadítani, de hármat? Nem a három az sok. Egyértelműen sok. Rá mosolyog a férfire, miközben azon gondolkozik, hogyan is szabadulhatna meg tőle. *
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.06.07 08:15:28, a következő indokkal:
"hall szörnyű halált" javítva
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-04 12:48:30
Üzenet elküldve: 2018-06-04 12:48:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Relael szórakoztatása //
*Úgy tűnik, hogy minden rendben van - már amennyire ebben a helyzetben rendben lehetnek a dolgok. Kijutnak a Rezidenciáról, de nem hősies harcokkal, hanem hazugsággal. De ez még mindig jobb, mint meghalni, Aleimord egyáltalán nem panaszkodhat.
A többiek valószínűleg követik - miért is ne követnék? Útközben leporolja magát, szerencse, hogy nem kente a kabátjába olyan mélyen a koszt. Miután végez majdnem ugyan úgy néz ki, mint előtte. Igazgat egy kicsit a haján, hiszen milyen nemes a koszos, kócos nemes?
Ha Darenahr is jön velük, felé fordul, ekkor már valószínűleg régen a Templomkertbe értek. Eredetileg is a Templomhoz akartak menni, reméli, hogy Rel is épségben kijutott a háznól, és itt van valamerre.*
- Félreértett odabent.
*Mondja a kereskedőnek.*
- Nem azzal volt a bajom, hogy tönkreteszik a borokat, veszek másikat, nem nagy ügy. Engem a gondolatmenet aggaszt.
*Apró szünetet tart, szeretné átgondolni a dolgokat, mielőtt megszólalna.*
- Ha valaki elmegy valahova fosztogatni, akkor az a célja, hogy amit megszerez, azt megehesse, megihassa, használhassa, vagy eladhassa. Mi értelme van annak, hogy mindent összetörnek? Ahelyett, hogy elvinnék, és osztozkodnának, őrült módjára, minden dühükkel és elkeseredettségükkel azon vannak széttörjenek mindent. Ez számomra nem logikus.
*Lehet, hogy Aleimord nem ismeri eléggé a szegényeket, vagy az ő gondolkodásmódja kevés ehhez, ki tudja, mindenesetre ő akkor sem érti meg ezt a cselekedetet.*
- Relael!
*Kiált fel, mikor meglátja az ismerős nőt.*
- Örülök, hogy egyben megúszta! Jól van? Nem sérült meg sehol?
*Ekkor nézi meg magának az idegeneket is. Rögtön Coralynde felé fordul, miután odaköszön utólag mindenkinek.*
- Minden rendben?
*Szúrós szemmel nézegeti a vért, nem tudja, hogy a nőnek szüksége van-e segítségre, vagy sem.*
// Relael szórakoztatása //
*Úgy tűnik, hogy minden rendben van - már amennyire ebben a helyzetben rendben lehetnek a dolgok. Kijutnak a Rezidenciáról, de nem hősies harcokkal, hanem hazugsággal. De ez még mindig jobb, mint meghalni, Aleimord egyáltalán nem panaszkodhat.
A többiek valószínűleg követik - miért is ne követnék? Útközben leporolja magát, szerencse, hogy nem kente a kabátjába olyan mélyen a koszt. Miután végez majdnem ugyan úgy néz ki, mint előtte. Igazgat egy kicsit a haján, hiszen milyen nemes a koszos, kócos nemes?
Ha Darenahr is jön velük, felé fordul, ekkor már valószínűleg régen a Templomkertbe értek. Eredetileg is a Templomhoz akartak menni, reméli, hogy Rel is épségben kijutott a háznól, és itt van valamerre.*
- Félreértett odabent.
*Mondja a kereskedőnek.*
- Nem azzal volt a bajom, hogy tönkreteszik a borokat, veszek másikat, nem nagy ügy. Engem a gondolatmenet aggaszt.
*Apró szünetet tart, szeretné átgondolni a dolgokat, mielőtt megszólalna.*
- Ha valaki elmegy valahova fosztogatni, akkor az a célja, hogy amit megszerez, azt megehesse, megihassa, használhassa, vagy eladhassa. Mi értelme van annak, hogy mindent összetörnek? Ahelyett, hogy elvinnék, és osztozkodnának, őrült módjára, minden dühükkel és elkeseredettségükkel azon vannak széttörjenek mindent. Ez számomra nem logikus.
*Lehet, hogy Aleimord nem ismeri eléggé a szegényeket, vagy az ő gondolkodásmódja kevés ehhez, ki tudja, mindenesetre ő akkor sem érti meg ezt a cselekedetet.*
- Relael!
*Kiált fel, mikor meglátja az ismerős nőt.*
- Örülök, hogy egyben megúszta! Jól van? Nem sérült meg sehol?
*Ekkor nézi meg magának az idegeneket is. Rögtön Coralynde felé fordul, miután odaköszön utólag mindenkinek.*
- Minden rendben?
*Szúrós szemmel nézegeti a vért, nem tudja, hogy a nőnek szüksége van-e segítségre, vagy sem.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-03 22:19:23
Üzenet elküldve: 2018-06-03 22:19:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Relael szórakoztatása //
~Hát nem vagy valami kedves.~
*Fintorogva jegyzi meg magának az összképet a lányról, annak stílusáról és viselkedéséről. Nem akart ő rosszat, még ha butának vagy egyébnek is tűnik, de a találkozás egy lánnyal a városban, aki nem akarja visszakézből felpofozni, jó gyakorlatnak tűnik számára, hogy hozzászokjon egy kevésbé elvadult élethez, mint amiben korábban élt.*
- Ne haragudjá' hogy korábban putrisnak tituláltalak. Gondolom vót neki oka...
*Utal itt a városbéli eseményekre, melyekbe szegény lány belecsöppenni látszott. Tényleg komolyan gondolja a bocsánatkérést, nem csak úgy mondja, hátha ezzel már tényleg jobb kedvre tudja deríteni a lánykát.*
- Ó, cipőt?
*Lenéz koszos kis lábaira, megmozgatja lábujjait és próbál rá valamiféle lábbelit vizionálni, hogy mi állna neki jól, vagy hogy egyáltalán miféle cipőt kéne felvennie. Úgy dönt, hogy ha ez a hölgyike tényleg ilyen kedves lenne, hogy cipőt adna neki, akkor ezt a döntést nyugodtan rábízhatja majd a lábbeli milyenségét illetően.*
- Az karaj lenne!
*Az arcát firtató kérdéskörhöz nem tud hozzászólni, sosem nézett még tükörbe, legfeljebb tapintás alapján azonosította be magának, hogy melyik része hogy nézhet ki, de az összképet sosem tudta megtekinteni. Legyint egyet a lánynak, hogy hagyják ezt annyiban, mert úgysem fogja meggyőzni Corát, hogy szép lenne. Abban viszont bizton egyetértenek, hogy jól elbántak vele.*
- Dehogy van... *Legyint megint a dologra és még vállat is von hozzá.* - Amikor idejöttem, még abba' a koszos negyedbe' is ki akarták porolni a sejhajom! Na de megúsztam azt azé', onnan van ez a csini kalap - *Kalapemelés.* - meg ez a hetyke kis köntös, ni!
*Beszéd közben szépen meg is mutogatja a lánynak szerzeményeit, mert hát annyira büszke rá, hogy életében először van valamije, ami igazán a sajátja. Persze a gatyájába dugott tőrre is úgy tekint, mint a sajátjára, mert hát végül is... magának lopta. Akkor a sajátja, nem igaz?*
~Noha!~
*Homlokát ráncolja, mikor megérkezik az a számára végtelenül gyanús alak, aki csak úgy rájuk köszön. Gyanakvó mivolta miatt bal keze megkeresi a gatyamadzag által megtartott kis tőrt köpenye alatt, hogy készenlétben tartsa és alkalomadtán megvédje magát, meg újdonsült cimboranőjét.*
- Rendben vagyunk, ja!
*Morog rá az idegenre egész gesztikuláltan, tekintete pedig felváltva kezdi el a hölgyit figyelni, meg a különös pasast. Kissé olyan benyomást kelt, mintha éppen idegrohama lenne, de inkább nézzék elmebajosnak, mint hogy váratlanul meglepjék.*
- Mi járatban van itten, ja?
*Bólint rá Relael szavaira, csak tartalmilag meg kedvességileg egészen eltérő módon tálalja, mint ő.*
// Relael szórakoztatása //
~Hát nem vagy valami kedves.~
*Fintorogva jegyzi meg magának az összképet a lányról, annak stílusáról és viselkedéséről. Nem akart ő rosszat, még ha butának vagy egyébnek is tűnik, de a találkozás egy lánnyal a városban, aki nem akarja visszakézből felpofozni, jó gyakorlatnak tűnik számára, hogy hozzászokjon egy kevésbé elvadult élethez, mint amiben korábban élt.*
- Ne haragudjá' hogy korábban putrisnak tituláltalak. Gondolom vót neki oka...
*Utal itt a városbéli eseményekre, melyekbe szegény lány belecsöppenni látszott. Tényleg komolyan gondolja a bocsánatkérést, nem csak úgy mondja, hátha ezzel már tényleg jobb kedvre tudja deríteni a lánykát.*
- Ó, cipőt?
*Lenéz koszos kis lábaira, megmozgatja lábujjait és próbál rá valamiféle lábbelit vizionálni, hogy mi állna neki jól, vagy hogy egyáltalán miféle cipőt kéne felvennie. Úgy dönt, hogy ha ez a hölgyike tényleg ilyen kedves lenne, hogy cipőt adna neki, akkor ezt a döntést nyugodtan rábízhatja majd a lábbeli milyenségét illetően.*
- Az karaj lenne!
*Az arcát firtató kérdéskörhöz nem tud hozzászólni, sosem nézett még tükörbe, legfeljebb tapintás alapján azonosította be magának, hogy melyik része hogy nézhet ki, de az összképet sosem tudta megtekinteni. Legyint egyet a lánynak, hogy hagyják ezt annyiban, mert úgysem fogja meggyőzni Corát, hogy szép lenne. Abban viszont bizton egyetértenek, hogy jól elbántak vele.*
- Dehogy van... *Legyint megint a dologra és még vállat is von hozzá.* - Amikor idejöttem, még abba' a koszos negyedbe' is ki akarták porolni a sejhajom! Na de megúsztam azt azé', onnan van ez a csini kalap - *Kalapemelés.* - meg ez a hetyke kis köntös, ni!
*Beszéd közben szépen meg is mutogatja a lánynak szerzeményeit, mert hát annyira büszke rá, hogy életében először van valamije, ami igazán a sajátja. Persze a gatyájába dugott tőrre is úgy tekint, mint a sajátjára, mert hát végül is... magának lopta. Akkor a sajátja, nem igaz?*
~Noha!~
*Homlokát ráncolja, mikor megérkezik az a számára végtelenül gyanús alak, aki csak úgy rájuk köszön. Gyanakvó mivolta miatt bal keze megkeresi a gatyamadzag által megtartott kis tőrt köpenye alatt, hogy készenlétben tartsa és alkalomadtán megvédje magát, meg újdonsült cimboranőjét.*
- Rendben vagyunk, ja!
*Morog rá az idegenre egész gesztikuláltan, tekintete pedig felváltva kezdi el a hölgyit figyelni, meg a különös pasast. Kissé olyan benyomást kelt, mintha éppen idegrohama lenne, de inkább nézzék elmebajosnak, mint hogy váratlanul meglepjék.*
- Mi járatban van itten, ja?
*Bólint rá Relael szavaira, csak tartalmilag meg kedvességileg egészen eltérő módon tálalja, mint ő.*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-02 22:56:48
Üzenet elküldve: 2018-06-02 22:56:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dromel Sayqueves //
*Meleg, sötétbarna szemei most őszinte dühről árulkodnak. A keze erősen markolja a fiút, aki szinte azonnal pedig panaszkodni kezd.*
~Gyenge.~
*Mély levegőt vesz, hosszú ideig bent tartja a tüdejében, közben pedig irtózatosan lassan telnek a másodpercek. Csak telnek és telnek, a szemkontaktus pedig egyre érdekesebbé válik.
Ahogyan kifújja a levegőt, a másik elf is szabadul.*
- Nagyon vicces.
*Horkan fel.*
- És most az igazi nevedet!
*Elég nagy kitartás kell ahhoz, hogy ne vágjon a fiú képébe durvább dolgokat. Nem szereti, ha valaki szórakozik vele, főleg nem a családnevével. Az már csak a pláne, ha valaki nemesnek próbálja kiadni magát.*
- Semmit nem tudsz az illemről. Amit teszel és tettél, az még messze áll attól. Legalább próbálkozhatnál.
// Dromel Sayqueves //
*Meleg, sötétbarna szemei most őszinte dühről árulkodnak. A keze erősen markolja a fiút, aki szinte azonnal pedig panaszkodni kezd.*
~Gyenge.~
*Mély levegőt vesz, hosszú ideig bent tartja a tüdejében, közben pedig irtózatosan lassan telnek a másodpercek. Csak telnek és telnek, a szemkontaktus pedig egyre érdekesebbé válik.
Ahogyan kifújja a levegőt, a másik elf is szabadul.*
- Nagyon vicces.
*Horkan fel.*
- És most az igazi nevedet!
*Elég nagy kitartás kell ahhoz, hogy ne vágjon a fiú képébe durvább dolgokat. Nem szereti, ha valaki szórakozik vele, főleg nem a családnevével. Az már csak a pláne, ha valaki nemesnek próbálja kiadni magát.*
- Semmit nem tudsz az illemről. Amit teszel és tettél, az még messze áll attól. Legalább próbálkozhatnál.
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-02 22:10:09
Üzenet elküldve: 2018-06-02 22:10:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz //
̵ Egen? Na és a kézfogás el nem fogadása kinek a részéről tiszteletlenség?
*Vág vissza dacosan, homlokán mély ráncok jelennek meg, ahogy összevonja szemöldökeit. Tényleg nem gondolja, hogy a mostani kivételes esetben olyan nagyon tiszteletlen lett volna, amiért ilyen hangnemet és bánásmódot érdemel. Na de persze a nemesek önkényesen dönthetnek efelől. Az, hogy végül milyen hangnemre váltott nem több ok okozatnál.
Arra azért ténylegesen nem számít, hogy ilyen intenzív érzéseket vált ki a férfiból, ezért ha akarna sem tudna időben kitérni előle, de annyira nem is akar. Nem veszélyezi a közelség, de a sarokba szorított helyzet. Két karja oldala mellett lóg, teljesen ellazultan. Egyenesen farkasszemet néz Aleimordal.*
̵ Ejnye no, nem kell ennyire felkapni a vizet.
*Szólal meg teljesen gépies hangon, továbbra is mereven bámulva az íriszekbe. Szemei azért tükrözik valamelyest a rá jellemző tüzet, annak szikrája legalábbis megcsillan a kékségben, mégis tökéletesen érzelemmentesnek hat.*
̵ Mondtam már.
*Továbbra sem ellenkezik.*
̵ Dromel vagyok. Bemutatkoztam ahogy az illem mondja.
*Kis szünetet tart. Felvéve szokásos nemtörődöm stílusát megrántja vállait.*
̵ Dromel Sayqueves.
~ Nyald ki a seggem Szájkuévész! ~
*Kicsit már mocorog, a szemkontaktust is megszakítja, ha elf társa még nem tette meg eddig.*
̵ Igazán elengedhetnél, már kezdek zsibbadni.
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz //
̵ Egen? Na és a kézfogás el nem fogadása kinek a részéről tiszteletlenség?
*Vág vissza dacosan, homlokán mély ráncok jelennek meg, ahogy összevonja szemöldökeit. Tényleg nem gondolja, hogy a mostani kivételes esetben olyan nagyon tiszteletlen lett volna, amiért ilyen hangnemet és bánásmódot érdemel. Na de persze a nemesek önkényesen dönthetnek efelől. Az, hogy végül milyen hangnemre váltott nem több ok okozatnál.
Arra azért ténylegesen nem számít, hogy ilyen intenzív érzéseket vált ki a férfiból, ezért ha akarna sem tudna időben kitérni előle, de annyira nem is akar. Nem veszélyezi a közelség, de a sarokba szorított helyzet. Két karja oldala mellett lóg, teljesen ellazultan. Egyenesen farkasszemet néz Aleimordal.*
̵ Ejnye no, nem kell ennyire felkapni a vizet.
*Szólal meg teljesen gépies hangon, továbbra is mereven bámulva az íriszekbe. Szemei azért tükrözik valamelyest a rá jellemző tüzet, annak szikrája legalábbis megcsillan a kékségben, mégis tökéletesen érzelemmentesnek hat.*
̵ Mondtam már.
*Továbbra sem ellenkezik.*
̵ Dromel vagyok. Bemutatkoztam ahogy az illem mondja.
*Kis szünetet tart. Felvéve szokásos nemtörődöm stílusát megrántja vállait.*
̵ Dromel Sayqueves.
~ Nyald ki a seggem Szájkuévész! ~
*Kicsit már mocorog, a szemkontaktust is megszakítja, ha elf társa még nem tette meg eddig.*
̵ Igazán elengedhetnél, már kezdek zsibbadni.
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-01 18:25:25
Üzenet elküldve: 2018-06-01 18:25:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dromel Sayqueves //
*Nem érti, hogy ha már egyszer kimondta jól a családnevét, a kis semmirekellő hogyan képes rosszul elismételni.*
~Látszik, hogy mennyire figyel, és mennyire is érdeklem valójában. És még én vagyok a felszínes.~
*Aleimord sosem gondolná magáról azt, hogy felszínes, még akkor sem, ha a valóságban elég gyakran így van.*
- Írásbeli engedély?
*Hangosan felnevet, ám abban a nevetésben nem sok boldogság található, ellenben gúny annál több.*
- Tisztelet, másra nincs szükség. Ha megtisztelsz engem, én is megtisztellek téged, ez ilyen egyszerű. Ha nem vagy képes tisztelettel bánni másokkal, nem várhatod el cserébe ugyan azt.
*Halkan sóhajt a mondókája végeztével.*
~Mi vagyok én, az apád? Itt magyarázkodok egy koszos kölöknek, eszem megáll.~
*Mikor aztán a a fiú lába mellé köp megmarkolja a ruhát a mihaszna mellkásánál, és magához rántja. Ha sikerül, akkor csak pár centiméter választja el őket egymástól. Mélyen a szemébe néz, és dühös hangon szól hozzá.*
- Nem vagyok sem a cimborád, sem pedig a játszópajtásod, megértetted? Ha haverokat szeretnél, keress mást, világos? Velem te így nem beszélhetsz.
*Pár másodpercnyi szünetet hagy.*
- Mi a neved? Milyen szerencsétlen apa nemzett ilyen kölyköt?
*Csak akkor engedi el, ha a kérdésére választ kapott.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.01 18:29:20
// Dromel Sayqueves //
*Nem érti, hogy ha már egyszer kimondta jól a családnevét, a kis semmirekellő hogyan képes rosszul elismételni.*
~Látszik, hogy mennyire figyel, és mennyire is érdeklem valójában. És még én vagyok a felszínes.~
*Aleimord sosem gondolná magáról azt, hogy felszínes, még akkor sem, ha a valóságban elég gyakran így van.*
- Írásbeli engedély?
*Hangosan felnevet, ám abban a nevetésben nem sok boldogság található, ellenben gúny annál több.*
- Tisztelet, másra nincs szükség. Ha megtisztelsz engem, én is megtisztellek téged, ez ilyen egyszerű. Ha nem vagy képes tisztelettel bánni másokkal, nem várhatod el cserébe ugyan azt.
*Halkan sóhajt a mondókája végeztével.*
~Mi vagyok én, az apád? Itt magyarázkodok egy koszos kölöknek, eszem megáll.~
*Mikor aztán a a fiú lába mellé köp megmarkolja a ruhát a mihaszna mellkásánál, és magához rántja. Ha sikerül, akkor csak pár centiméter választja el őket egymástól. Mélyen a szemébe néz, és dühös hangon szól hozzá.*
- Nem vagyok sem a cimborád, sem pedig a játszópajtásod, megértetted? Ha haverokat szeretnél, keress mást, világos? Velem te így nem beszélhetsz.
*Pár másodpercnyi szünetet hagy.*
- Mi a neved? Milyen szerencsétlen apa nemzett ilyen kölyköt?
*Csak akkor engedi el, ha a kérdésére választ kapott.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.01 18:29:20
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-01 17:12:51
Üzenet elküldve: 2018-06-01 17:12:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Relael szórakoztatása //
*A huzavona kezdi megviselni már egyébként is gyenge idegzetét, váratlanul a semmiből fel is megy benne a pumpa. Természetesen ellenáll a késztetésnek, hogy nekiessen a lánynak és pusztakézzel megfojtsa, de ez a visszafojtás ki is tört belőle egy jól látható tikkelésben. Hol szeme, hol feje rándul egyet.
Bár igazat nem ad, de ráhagyja Coralyndere a megjelenések kérdéseit. Igazából most nem is számít, a büszkeségét pedig képes félretenni, ha szükséges. Szép csendben végighallgatja a fiatal nőt, bár elég komoly gondot jelent neki, hogy ne ordítson rá beszédstílusa végett.*
̵ Értem.
*Megejt egy haloványka mosolyt, ezzel némán megköszönve Cora rendelkezésre állását. A rövid időre beállt csendben, és a lány arcát látva ráébred, hogy most tőle várják ugyanezt.*
̵ Ó hát én sem tudok sokkal többet. Én pont az események közepéből jöttem és nem volt semmi előjele. A tömeg egyszer csak megjelent és mindent feldúlt. Egy közülük azt mondta a város vezetőségét akarják leváltani, de szerintem a többségük csak visszaél a helyzettel.
*Kanag arca újra és újra feldereng előtte, és azzal egyidejűleg a hálája is felé. Emlékezteti arra is, hogy olykor nem ártana félretennie belenevelt ellenérzéseit. Például Coralynde talán neveletlen, és mindenképpen lelakott, de ahogy elnézi gyönyörű vonású arca van és a haja is megfelelően ápolva meseszép lenne. Úgy érzi szeretné megadni azt a lehetőséget a lánynak, amit nem kapott meg az élettől.*
̵ Én majd veszek neked cipőt, ha ennek az egésznek vége. Persze csak ha szeretnéd. Egyébként nagyon szép arcod van, kár, hogy ezt tették vele.
*Mutat a sajátjának olyan területére, ahol Corának sérülése van.*
̵ Ha nemrég érkeztél akkor gondolom nincs is hova menned most, ugye?
*Hangja sokkal barátságosabb hangszínre vált, érezhetően kimerült, leginkább lelkileg. Éppen ezen okból kifolyólag nem volt kedve belemenni a civakodásba az elején. Már majdnem bemutatkozna, illetve megkérdezné kihez is van szerencséje, amikor egy fekete férfi jelenik meg a színen. Negédes hangja automatikusan óvatosságra inti, mert magára ismer, de ennyi miatt még nem feltételez rosszat, sőt, a férfi jó kiállása valamelyest megnyugtatja. Végre valaki, aki hasonló körökben mozog, mint ő.*
̵ Minden rendben.
*Bólint, majd megerősítésképpen azért Corára néz.*
̵ Csak nem egy hős, aki segíti a zavargások menekültjeit?
// Relael szórakoztatása //
*A huzavona kezdi megviselni már egyébként is gyenge idegzetét, váratlanul a semmiből fel is megy benne a pumpa. Természetesen ellenáll a késztetésnek, hogy nekiessen a lánynak és pusztakézzel megfojtsa, de ez a visszafojtás ki is tört belőle egy jól látható tikkelésben. Hol szeme, hol feje rándul egyet.
Bár igazat nem ad, de ráhagyja Coralyndere a megjelenések kérdéseit. Igazából most nem is számít, a büszkeségét pedig képes félretenni, ha szükséges. Szép csendben végighallgatja a fiatal nőt, bár elég komoly gondot jelent neki, hogy ne ordítson rá beszédstílusa végett.*
̵ Értem.
*Megejt egy haloványka mosolyt, ezzel némán megköszönve Cora rendelkezésre állását. A rövid időre beállt csendben, és a lány arcát látva ráébred, hogy most tőle várják ugyanezt.*
̵ Ó hát én sem tudok sokkal többet. Én pont az események közepéből jöttem és nem volt semmi előjele. A tömeg egyszer csak megjelent és mindent feldúlt. Egy közülük azt mondta a város vezetőségét akarják leváltani, de szerintem a többségük csak visszaél a helyzettel.
*Kanag arca újra és újra feldereng előtte, és azzal egyidejűleg a hálája is felé. Emlékezteti arra is, hogy olykor nem ártana félretennie belenevelt ellenérzéseit. Például Coralynde talán neveletlen, és mindenképpen lelakott, de ahogy elnézi gyönyörű vonású arca van és a haja is megfelelően ápolva meseszép lenne. Úgy érzi szeretné megadni azt a lehetőséget a lánynak, amit nem kapott meg az élettől.*
̵ Én majd veszek neked cipőt, ha ennek az egésznek vége. Persze csak ha szeretnéd. Egyébként nagyon szép arcod van, kár, hogy ezt tették vele.
*Mutat a sajátjának olyan területére, ahol Corának sérülése van.*
̵ Ha nemrég érkeztél akkor gondolom nincs is hova menned most, ugye?
*Hangja sokkal barátságosabb hangszínre vált, érezhetően kimerült, leginkább lelkileg. Éppen ezen okból kifolyólag nem volt kedve belemenni a civakodásba az elején. Már majdnem bemutatkozna, illetve megkérdezné kihez is van szerencséje, amikor egy fekete férfi jelenik meg a színen. Negédes hangja automatikusan óvatosságra inti, mert magára ismer, de ennyi miatt még nem feltételez rosszat, sőt, a férfi jó kiállása valamelyest megnyugtatja. Végre valaki, aki hasonló körökben mozog, mint ő.*
̵ Minden rendben.
*Bólint, majd megerősítésképpen azért Corára néz.*
̵ Csak nem egy hős, aki segíti a zavargások menekültjeit?
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-31 22:09:35
Üzenet elküldve: 2018-05-31 22:09:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
̵ Na hát akkor...
~ Kapd be tövig! ~
*Nincs abban semmi meglepő, hogy saját családjának nevét sem tudja helyesen kiejteni. Nem volt szerencséje a nemes rokonok csinos kis szájából hallani a megfelelő kiejtést. Azon meg sem lepődik, hogy a kézfogás viszonzatlanul a levegőben marad, éppen olyan keveset kap, mint amilyen keveset kinéz a férfiból. Egy vállrándítással elintézi, cseppet sem véve a szívére.
Azért olyan heves leteremtésre nem számított, mint amit végül kapott. Elkerekedett szemekkel nézi a férfit, még szája is tátva marad hitetlenkedése közepette.*
̵ Jóvanmá'
*Nagy levegőt vesz, állkapcsát megfeszítve csikorgatja fogait. Emlékezteti magát, hogy nem ér annyit, hogy agyonverje miszter hisztérikát és rácsok mögött csücsüljön sokáig, ha éppen nem kötélre fűznék, mint egy pompás medált.*
̵ Esetleg írásbeli engedély nem kell ahhoz, hogy rád nézhessek?
*Kicsit krákog, majd egy isteneset köp Aleimord lába mellé.*
~ Ezt gondolom az engedélyről. Meg rólad is. ~
̵ Ilyen hozzáállással csodálom ha egyáltalán valaki valaha cimborája lesz... Így legyen rendes az ember.
*Az már egy mellékes dolog, hogy jó szándék nem lapul „rendessége” mögött. Ezt Dromel sem számolja el maga előtt, így ő most borzasztóan elégedett magával, hogy basszameg de kurva jó ember már. Illetve elf.*
̵ Kihasználni? Én? Ez rágalom.
*Fel is háborodik, nem is kicsit. Szemöldökét is ráncolja, mutatóujját a föld felé szegezi. Igen, oda ni. Ellenben megrökönyödik, és kicsit le is fegyverezve érzi magát, mikor partnere nem kíván tovább részt venni kötekedésében. Annyira meg is lepődik, hogy Aleimord könnyűszerrel meg tesz már pár métert, mire észbe kap. Hirtelen idegességében jobb nem jut eszébe, minthogy belemarkoljon egy jó vastag gazcsomóba, és gyökerestül kitépve Aleimordot megcélozva eldobja. A levegőben egy kis kupac földdel röppen nagy sebességgel.*
̵ Miva' a nemeseket nem tanítják meg, hogy nem szabad viselkedniük? Akkor mi dolguk van egész nap?
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
̵ Na hát akkor...
~ Kapd be tövig! ~
*Nincs abban semmi meglepő, hogy saját családjának nevét sem tudja helyesen kiejteni. Nem volt szerencséje a nemes rokonok csinos kis szájából hallani a megfelelő kiejtést. Azon meg sem lepődik, hogy a kézfogás viszonzatlanul a levegőben marad, éppen olyan keveset kap, mint amilyen keveset kinéz a férfiból. Egy vállrándítással elintézi, cseppet sem véve a szívére.
Azért olyan heves leteremtésre nem számított, mint amit végül kapott. Elkerekedett szemekkel nézi a férfit, még szája is tátva marad hitetlenkedése közepette.*
̵ Jóvanmá'
*Nagy levegőt vesz, állkapcsát megfeszítve csikorgatja fogait. Emlékezteti magát, hogy nem ér annyit, hogy agyonverje miszter hisztérikát és rácsok mögött csücsüljön sokáig, ha éppen nem kötélre fűznék, mint egy pompás medált.*
̵ Esetleg írásbeli engedély nem kell ahhoz, hogy rád nézhessek?
*Kicsit krákog, majd egy isteneset köp Aleimord lába mellé.*
~ Ezt gondolom az engedélyről. Meg rólad is. ~
̵ Ilyen hozzáállással csodálom ha egyáltalán valaki valaha cimborája lesz... Így legyen rendes az ember.
*Az már egy mellékes dolog, hogy jó szándék nem lapul „rendessége” mögött. Ezt Dromel sem számolja el maga előtt, így ő most borzasztóan elégedett magával, hogy basszameg de kurva jó ember már. Illetve elf.*
̵ Kihasználni? Én? Ez rágalom.
*Fel is háborodik, nem is kicsit. Szemöldökét is ráncolja, mutatóujját a föld felé szegezi. Igen, oda ni. Ellenben megrökönyödik, és kicsit le is fegyverezve érzi magát, mikor partnere nem kíván tovább részt venni kötekedésében. Annyira meg is lepődik, hogy Aleimord könnyűszerrel meg tesz már pár métert, mire észbe kap. Hirtelen idegességében jobb nem jut eszébe, minthogy belemarkoljon egy jó vastag gazcsomóba, és gyökerestül kitépve Aleimordot megcélozva eldobja. A levegőben egy kis kupac földdel röppen nagy sebességgel.*
̵ Miva' a nemeseket nem tanítják meg, hogy nem szabad viselkedniük? Akkor mi dolguk van egész nap?
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-31 19:30:00
Üzenet elküldve: 2018-05-31 19:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Draks //
* Szerencsére minden pontosan úgy van, ahogy lennie kell – úgy, ahogy Morwon mondja. Azért óriásunk még utoljára belegondol abba, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha a Szellemjárónak nem tetszenek az italok. Mint általában, most sem jut sokáig a gondolkodásban. Ha megsértődik, az az ő baja, de nem úgy ismeri Leát, mint aki csak úgy megsértődik. Az lehet, hogy eleve nem is fogadja (például mert nagyon sok dolga van), de hogy megsérődjön? Ugyan már! *
– Heh, balgák! * Röhög fel bölcsen, de még bölcsebben mást nem fűz hozzá a hallottakhoz. Az almás hasonlatot nem tudja hová tenni, így el is engedi a füle mellett. Hozzászokott már a kisnövésűek hülyeségeihez.
Legközelebb a templomkert bejáratánál találkoznak. *
– Höh?! Na maj' adok én neked kitartásot! * Nyomban felpattan (már amennyire ez egy kétmázsás monstrum esetén lehetséges) és lenéz Draksra. *
– Te bizto'n előbb fogol elfáradni, ha nem hiszed, nézd meg magad! * Gazellákat megszégyenítő kecsességgel szenvedi át magát az akadályon. No, nem a kapun (az túl kézenfekvő megoldás lenne), hanem a kerítésen. *
– Mos' pedig irány arra, hah! * Mutat a temető felé, miután az utolsó részét is áttolta és felegyenesedett. *
– Innét mán csak néhány nap… Vagy hát mostanság csak órák… De megnézem én aztat, hogyan futol odáig! Hah! * Merthogy Morwon – ha ezt hangosan nem is mondta ki – futóversenyt szervezett az utóbbi pár percben; a futóverseny pedig jobb híján az úti céljukig tart. Azaz Amon Ruadhig. Vagy ThargArodig. Esetleg a Szellemjáró sátráig. Ezt még nem döntötte el, de biztos benne, hogy nem hagyja magát megszégyenítve egy kurtalábú előtt. Ha kellene, akár a világ végéig is elfutna. A tanulság pedig: soha nem kérd egy törpe tanácsát varázsitalok ügyében! Ugyanis, ha Morwon nem itta volna meg azt az italt, nyilván ilyen rendkívüli ötlete sem támadt volna. *
* Szerencsére minden pontosan úgy van, ahogy lennie kell – úgy, ahogy Morwon mondja. Azért óriásunk még utoljára belegondol abba, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha a Szellemjárónak nem tetszenek az italok. Mint általában, most sem jut sokáig a gondolkodásban. Ha megsértődik, az az ő baja, de nem úgy ismeri Leát, mint aki csak úgy megsértődik. Az lehet, hogy eleve nem is fogadja (például mert nagyon sok dolga van), de hogy megsérődjön? Ugyan már! *
– Heh, balgák! * Röhög fel bölcsen, de még bölcsebben mást nem fűz hozzá a hallottakhoz. Az almás hasonlatot nem tudja hová tenni, így el is engedi a füle mellett. Hozzászokott már a kisnövésűek hülyeségeihez.
Legközelebb a templomkert bejáratánál találkoznak. *
– Höh?! Na maj' adok én neked kitartásot! * Nyomban felpattan (már amennyire ez egy kétmázsás monstrum esetén lehetséges) és lenéz Draksra. *
– Te bizto'n előbb fogol elfáradni, ha nem hiszed, nézd meg magad! * Gazellákat megszégyenítő kecsességgel szenvedi át magát az akadályon. No, nem a kapun (az túl kézenfekvő megoldás lenne), hanem a kerítésen. *
– Mos' pedig irány arra, hah! * Mutat a temető felé, miután az utolsó részét is áttolta és felegyenesedett. *
– Innét mán csak néhány nap… Vagy hát mostanság csak órák… De megnézem én aztat, hogyan futol odáig! Hah! * Merthogy Morwon – ha ezt hangosan nem is mondta ki – futóversenyt szervezett az utóbbi pár percben; a futóverseny pedig jobb híján az úti céljukig tart. Azaz Amon Ruadhig. Vagy ThargArodig. Esetleg a Szellemjáró sátráig. Ezt még nem döntötte el, de biztos benne, hogy nem hagyja magát megszégyenítve egy kurtalábú előtt. Ha kellene, akár a világ végéig is elfutna. A tanulság pedig: soha nem kérd egy törpe tanácsát varázsitalok ügyében! Ugyanis, ha Morwon nem itta volna meg azt az italt, nyilván ilyen rendkívüli ötlete sem támadt volna. *
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-31 13:18:05
Üzenet elküldve: 2018-05-31 13:18:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael szórakoztatása//
– A legtöbb gyilkosság a pénz miatt történik. Vagy mondjuk úgy, anyagi haszon miatt. Aztán ott van a bosszú... vagy említhetném a szerelmet, a félelmet, a puszta, egyszerű gyűlöletet, a mások érdekében való cselekvést, de a tiéd... a tiéd tudod, hogy miért történt? Hogy megmentselek. Hogy felszabadítsalak az élet nehéz terhe alól, mielőtt az összeroppantana téged.
*Telepedik le a földön fekvő nő mellé. Nézi, ahogyan lassan csordogál a vér a nő mellkasán lévő lyukból. A lyukból, amiben még mindig benne van Azele kése. Ha kihúzná, a nő valószínűleg egyből meghalna. Hirtelen veszítene túl sok vért és ha nem is halna bele a vér veszteségbe, a sokkot biztos nem élné túl. Igen, muszáj még egy kicsit életben maradnia. *
– Annyira gyönyörű vagy így kedvesem. *Mondja mosolyogva, miközben egy kis nyomást helyez a nőben lévő késre, amitől az felüvölt. A férfi ráteszi az ujját a nő ajkára, miközben tovább suttog hozzá. *
– CSsshh. Csendesebben, még valaki elrontja a mi utolsó légyottunkat. Tudod, mindig is szépnek tartottalak. Igen, majdnem tökéletesnek, de ha tudtam volna, hogy ennyire gyönyörű leszel, akkor hamarabb elkaptalak volna. Persze ez most szívtelenségnek hathat, de nézz magadra, most tökéletes vagy. Ezt mind a te érdekedben tettem. Annyira csodálatos... annyira csodálatos. Mondhatnád persze azt is, hogy mindenkivel ilyen kedves vagyok, de nem édesem, ebben a hónapban senki mással nem foglalkoztam csak veled. Megtartóztattam magam, nem segítettem senkinek, mert tudtam, hogy minden energiámat beléd kell majd fektetnem. És milyen jól tettem. Látod, egyedül a tiéd vagyok.
*Mondja, még mindig mosolyogva, miközben a véres kezét gyengéden végig húzza a lány fekete haján, véres mementót hagyva rajta. Kezét a lány nyakára teszi, gyengén, de még érzi a pulzusát. A mosoly lehervad az arcáról. Megint túl indulatos volt és túl mélyre szúrt. A hirtelen jött dühtől nagyot csap a kés markolatára, Csontok roppanása hallatszik, és egy buggyanás kíséretében, nagyobb mennyiségű vér hagyja el a lány lassan élettelenné váló testét. Azele gyorsan visszakapja a kezét. Miközben magában átkozza a sorsot, újfent mosolyt erőltet az arcára. *
– Kedvesem, mindjárt eljön a pillanat, amikor el kell hagyj, de hogy könnyebb legyen mesélek egy történetet. Az emberek azt hiszik, hogy a nyilak elrepülnek mellettük, a betegség elkerülik. Az öregkori halál meg olyan távol van, hogy gondolni se érdemes rá. A halandóság tudatában nem lehet élni. Nem szabad arra gondolni, hogy te is meg fogsz halni. Abba bele lehet tébolyodni. A tébolytól csak egyvalami menti meg az embert - a bizonyosság hiánya. A halálraítélt élete, aki tudja, hogy egy év múlva kivégzik, a hétköznapi ember életétől csak egyvalamiben különbözik. Az előbbi pontosan, vagy körülbelül tudja, hogy mikor hal meg, a hétköznapi ember viszont mentes ettől a tudástól, és ezért érzi úgy, hogy örökké élhet, noha akár másnap egy katasztrófában az életét vesztheti. Nem a halál a rettenetes. Hanem várni a halált. És én ettől a rettenetől most megszabadítalak. Ég veled kedvesem, halj meg abban a csodálatos tudatban, hogy legalább halálodban boldogok voltunk. Igen én is boldog vagyok. Boldog vagyok, mert megmenthettelek, egy szörnyű élettől.
*Majd feláll, miközben kihúzza a nő testéből a kést. A lyukból egyből sötétvörös vér kezd el ömleni kifele, de ezt már Azele nem látja, mert elindul az úton végig, Arthenior felé. Ha visszanézett volna, láthatta volna, ahogy a nő szeme lassan kiszürkül, ahogy az élet, mint sötét folyó, elhagyja a testét.
Ez az eset már jó egy hete történt, de Azele szeret erre visszagondolni, most is, ahogy a templom kertjében ücsörög, önkénytelenül is mosolyra húzódik a szája. Egy hét hosszú idő. Ennyi ideje van Artheniorban, de még senkit nem talált, aki érdemes lenne arra, hogy megmentsen. Igen, nem menthet meg csak úgy mindenkit. Meg kell találnia a tökéletes személyt. A gazdagnegyedi zavargások, épp kapóra jönnek neki. Az okát, hogy miért történt nem tudja, de az időzítés számára szinte tökéletes. A templom kertjébe biztos sokan menekülnek, oltalmat keresve, azok között meg biztosan talál valakit, aki érdemes arra, hogy megmentsék. Az egyszerű embereknek, szimplán csak gyilkosnak tűnhet. Az egyszerű emberek nem értik meg őt. És mégis ezek az egyszerű emberek olyan gyönyörűek tudnak lenni, mikor felfogják, hogy már nincs sok idejük hátra. Az arcuk kisimul és éteri nyugalom szállja meg őket. Igen az egyszerű emberek, csak ekkor értik meg, mégis mekkora csodát is tesz velük Azele.
Annyira elmerül a saját gondolataiban, hogy észre sem veszi a kertbe érkező embereket. Csak akkor figyel fel rájuk, mikor a szél irány megváltozik és felé kezdi sodorni a hangokat. Ekkor feláll és arra fordítja a fejét, ahonnan a hangokat sejti. Két nő. Két nő, akiken látszanak a menekülés nyomai. Tehát gazdagok. Valószínűleg. A gazdagokat nem illeti meg a könnyű halál, így szomorúan visszaroskad a padra. De igazából mi lenne, ha most kivételt tenne. Annyira régen cselekedett jól, hogy muszáj már valamit tennie. És ha ehhez őket kell feloldoznia, akkor legyen úgy. Lassan újra feláll, majd mosolyt erőltetve az arcára, elindul a két nő felé. Mikor a közelükbe ér megszólal, a negédes, behízelgő hangján. *
– Jól vannak hölgyeim?
*Hisz még se ronthat csak úgy rájuk, először meg kell, hogy ismerje őket. Legalább egy kicsit. *
– A legtöbb gyilkosság a pénz miatt történik. Vagy mondjuk úgy, anyagi haszon miatt. Aztán ott van a bosszú... vagy említhetném a szerelmet, a félelmet, a puszta, egyszerű gyűlöletet, a mások érdekében való cselekvést, de a tiéd... a tiéd tudod, hogy miért történt? Hogy megmentselek. Hogy felszabadítsalak az élet nehéz terhe alól, mielőtt az összeroppantana téged.
*Telepedik le a földön fekvő nő mellé. Nézi, ahogyan lassan csordogál a vér a nő mellkasán lévő lyukból. A lyukból, amiben még mindig benne van Azele kése. Ha kihúzná, a nő valószínűleg egyből meghalna. Hirtelen veszítene túl sok vért és ha nem is halna bele a vér veszteségbe, a sokkot biztos nem élné túl. Igen, muszáj még egy kicsit életben maradnia. *
– Annyira gyönyörű vagy így kedvesem. *Mondja mosolyogva, miközben egy kis nyomást helyez a nőben lévő késre, amitől az felüvölt. A férfi ráteszi az ujját a nő ajkára, miközben tovább suttog hozzá. *
– CSsshh. Csendesebben, még valaki elrontja a mi utolsó légyottunkat. Tudod, mindig is szépnek tartottalak. Igen, majdnem tökéletesnek, de ha tudtam volna, hogy ennyire gyönyörű leszel, akkor hamarabb elkaptalak volna. Persze ez most szívtelenségnek hathat, de nézz magadra, most tökéletes vagy. Ezt mind a te érdekedben tettem. Annyira csodálatos... annyira csodálatos. Mondhatnád persze azt is, hogy mindenkivel ilyen kedves vagyok, de nem édesem, ebben a hónapban senki mással nem foglalkoztam csak veled. Megtartóztattam magam, nem segítettem senkinek, mert tudtam, hogy minden energiámat beléd kell majd fektetnem. És milyen jól tettem. Látod, egyedül a tiéd vagyok.
*Mondja, még mindig mosolyogva, miközben a véres kezét gyengéden végig húzza a lány fekete haján, véres mementót hagyva rajta. Kezét a lány nyakára teszi, gyengén, de még érzi a pulzusát. A mosoly lehervad az arcáról. Megint túl indulatos volt és túl mélyre szúrt. A hirtelen jött dühtől nagyot csap a kés markolatára, Csontok roppanása hallatszik, és egy buggyanás kíséretében, nagyobb mennyiségű vér hagyja el a lány lassan élettelenné váló testét. Azele gyorsan visszakapja a kezét. Miközben magában átkozza a sorsot, újfent mosolyt erőltet az arcára. *
– Kedvesem, mindjárt eljön a pillanat, amikor el kell hagyj, de hogy könnyebb legyen mesélek egy történetet. Az emberek azt hiszik, hogy a nyilak elrepülnek mellettük, a betegség elkerülik. Az öregkori halál meg olyan távol van, hogy gondolni se érdemes rá. A halandóság tudatában nem lehet élni. Nem szabad arra gondolni, hogy te is meg fogsz halni. Abba bele lehet tébolyodni. A tébolytól csak egyvalami menti meg az embert - a bizonyosság hiánya. A halálraítélt élete, aki tudja, hogy egy év múlva kivégzik, a hétköznapi ember életétől csak egyvalamiben különbözik. Az előbbi pontosan, vagy körülbelül tudja, hogy mikor hal meg, a hétköznapi ember viszont mentes ettől a tudástól, és ezért érzi úgy, hogy örökké élhet, noha akár másnap egy katasztrófában az életét vesztheti. Nem a halál a rettenetes. Hanem várni a halált. És én ettől a rettenetől most megszabadítalak. Ég veled kedvesem, halj meg abban a csodálatos tudatban, hogy legalább halálodban boldogok voltunk. Igen én is boldog vagyok. Boldog vagyok, mert megmenthettelek, egy szörnyű élettől.
*Majd feláll, miközben kihúzza a nő testéből a kést. A lyukból egyből sötétvörös vér kezd el ömleni kifele, de ezt már Azele nem látja, mert elindul az úton végig, Arthenior felé. Ha visszanézett volna, láthatta volna, ahogy a nő szeme lassan kiszürkül, ahogy az élet, mint sötét folyó, elhagyja a testét.
Ez az eset már jó egy hete történt, de Azele szeret erre visszagondolni, most is, ahogy a templom kertjében ücsörög, önkénytelenül is mosolyra húzódik a szája. Egy hét hosszú idő. Ennyi ideje van Artheniorban, de még senkit nem talált, aki érdemes lenne arra, hogy megmentsen. Igen, nem menthet meg csak úgy mindenkit. Meg kell találnia a tökéletes személyt. A gazdagnegyedi zavargások, épp kapóra jönnek neki. Az okát, hogy miért történt nem tudja, de az időzítés számára szinte tökéletes. A templom kertjébe biztos sokan menekülnek, oltalmat keresve, azok között meg biztosan talál valakit, aki érdemes arra, hogy megmentsék. Az egyszerű embereknek, szimplán csak gyilkosnak tűnhet. Az egyszerű emberek nem értik meg őt. És mégis ezek az egyszerű emberek olyan gyönyörűek tudnak lenni, mikor felfogják, hogy már nincs sok idejük hátra. Az arcuk kisimul és éteri nyugalom szállja meg őket. Igen az egyszerű emberek, csak ekkor értik meg, mégis mekkora csodát is tesz velük Azele.
Annyira elmerül a saját gondolataiban, hogy észre sem veszi a kertbe érkező embereket. Csak akkor figyel fel rájuk, mikor a szél irány megváltozik és felé kezdi sodorni a hangokat. Ekkor feláll és arra fordítja a fejét, ahonnan a hangokat sejti. Két nő. Két nő, akiken látszanak a menekülés nyomai. Tehát gazdagok. Valószínűleg. A gazdagokat nem illeti meg a könnyű halál, így szomorúan visszaroskad a padra. De igazából mi lenne, ha most kivételt tenne. Annyira régen cselekedett jól, hogy muszáj már valamit tennie. És ha ehhez őket kell feloldoznia, akkor legyen úgy. Lassan újra feláll, majd mosolyt erőltetve az arcára, elindul a két nő felé. Mikor a közelükbe ér megszólal, a negédes, behízelgő hangján. *
– Jól vannak hölgyeim?
*Hisz még se ronthat csak úgy rájuk, először meg kell, hogy ismerje őket. Legalább egy kicsit. *
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-30 19:11:38
Üzenet elküldve: 2018-05-30 19:11:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dromel Sayqueves //
- Nem.
*Morran fel fintorogva, hiszen rosszul mondja vissza a szakadt fajtárs a nevét. Újra végignéz a fiún.*
~Ha nem lenne ilyen neveletlen, talán még segítenék is rajta... de így. Majd ha talán érdemes lesz rá.~
*Mikor combárának nevezi a kis semmirekellő Aleimordot, és a koszos mancsaival még kezet is akar fogni a nemes majdnem pofon vágja a semmirekellőt, de végül nagy nehezen de türtőzteti magát.*
~Egy ilyen kis senkiért nem éri meg feladnom a nyugalmamat. Oh, már mindegy.~
*A kezét összefonja maga előtt, és sokkal dühösebb hangon válaszol a fiúnak.*
- Mégis mit képzelsz magadról? Nem vagyok a cimborád.
*Nem is érti, hogy miért áll le csevegni ilyen alakokkal. Mikor a Szegénynegyedben jár ennél különbeket szokott összeszedni. Sokkal.*
- Ez igaz, de balgaság lenne kihasználni őket.
*Tanult a múlt hibáiból, na meg apjától, aki mindig ezt hajtogatta neki. Nagyon nehezen hallgatott rá, de mikor ezt próbálta beleültetni a fiatal fia fejébe, kivételesen nem kapott ellenállást.
Mikor a pojáca újra megszólal, egyszerűen faképnél hagyja, és újra elindul a Templom felé.*
// Dromel Sayqueves //
- Nem.
*Morran fel fintorogva, hiszen rosszul mondja vissza a szakadt fajtárs a nevét. Újra végignéz a fiún.*
~Ha nem lenne ilyen neveletlen, talán még segítenék is rajta... de így. Majd ha talán érdemes lesz rá.~
*Mikor combárának nevezi a kis semmirekellő Aleimordot, és a koszos mancsaival még kezet is akar fogni a nemes majdnem pofon vágja a semmirekellőt, de végül nagy nehezen de türtőzteti magát.*
~Egy ilyen kis senkiért nem éri meg feladnom a nyugalmamat. Oh, már mindegy.~
*A kezét összefonja maga előtt, és sokkal dühösebb hangon válaszol a fiúnak.*
- Mégis mit képzelsz magadról? Nem vagyok a cimborád.
*Nem is érti, hogy miért áll le csevegni ilyen alakokkal. Mikor a Szegénynegyedben jár ennél különbeket szokott összeszedni. Sokkal.*
- Ez igaz, de balgaság lenne kihasználni őket.
*Tanult a múlt hibáiból, na meg apjától, aki mindig ezt hajtogatta neki. Nagyon nehezen hallgatott rá, de mikor ezt próbálta beleültetni a fiatal fia fejébe, kivételesen nem kapott ellenállást.
Mikor a pojáca újra megszólal, egyszerűen faképnél hagyja, és újra elindul a Templom felé.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-30 18:34:59
Üzenet elküldve: 2018-05-30 18:34:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //
*Igazából nem is érdekelné Aleimord, cseppet sem. Talán megfordul a fejében, hogy kicsit borsot tör az orra alá, de hát a templomkertben nem túl szerencsés fesztiválozni, szóval hamar le is tesz róla. Ellenben az immár nem teljesen ismeretlen férfi megosztja vele családnevét is, ami mellett nem tud elmenni szó nélkül. Bárgyú képpel néz maga elé, amíg el nem dönti mit akar, aztán csak kitör belőle egy rá jellemző sakál nevetés.*
̵ Szájkvesz? Jól mondom?
*Kérdezi vissza, bár ahogy hirtelen megformálta a szavait inkább emlékeztethet egy böfögésre, mint saját felmenőjének családnevére. Illetve a saját családjának is a nevére. Még a hideg is kirázza ettől a gondolattól, de legalább mivel rokonok nyugodtan szívhatja Aleimord vérét, aki pont olyannak tűnik, mint akiét lehet.*
̵ Szevasz cimbora, Dromel vagyok!
*Még kezet is nyújt, amit talán életében egyszer sem követett el, de a név kellőképpen felpiszkálta fantáziáját. Egyelőre úgy dönt nem árul el magáról semmit, talán végül egyáltalán nem teszi meg, ellenben ez jó alkalom arra, hogy kicsit megtudjon többet a Sayqueves családról.*
̵ Nem-e? Jaj má' az ilyen nemes urak után mindig rohanna a formás kis pipik. Biztos veled sincs másképp Aleimord.
*Vigyorogva néz a férfira, még kacsint is neki, pedig igazából hányni tudna tőle. Na meg magától is. Igazából mindenkitől, de leginkább magától. Ezeket az indulatok igyekszik leverni másokon, mert egészségesebben úgysem tudja kezelni.*
̵ Bemutathatna nekem egy párat. Egy is elég. Vagy egy fél. Ennyi igazán jár egy barátnak.
*Könyökével kicsit meglöki Aleimord oldalát, mintha ténylegesen régi cimborák lennének, pedig gondolatban ököllel veri már az arcát, miközben kívül vigyorogva jópofizik vele.*
// Aleimord Sayqueves //
*Igazából nem is érdekelné Aleimord, cseppet sem. Talán megfordul a fejében, hogy kicsit borsot tör az orra alá, de hát a templomkertben nem túl szerencsés fesztiválozni, szóval hamar le is tesz róla. Ellenben az immár nem teljesen ismeretlen férfi megosztja vele családnevét is, ami mellett nem tud elmenni szó nélkül. Bárgyú képpel néz maga elé, amíg el nem dönti mit akar, aztán csak kitör belőle egy rá jellemző sakál nevetés.*
̵ Szájkvesz? Jól mondom?
*Kérdezi vissza, bár ahogy hirtelen megformálta a szavait inkább emlékeztethet egy böfögésre, mint saját felmenőjének családnevére. Illetve a saját családjának is a nevére. Még a hideg is kirázza ettől a gondolattól, de legalább mivel rokonok nyugodtan szívhatja Aleimord vérét, aki pont olyannak tűnik, mint akiét lehet.*
̵ Szevasz cimbora, Dromel vagyok!
*Még kezet is nyújt, amit talán életében egyszer sem követett el, de a név kellőképpen felpiszkálta fantáziáját. Egyelőre úgy dönt nem árul el magáról semmit, talán végül egyáltalán nem teszi meg, ellenben ez jó alkalom arra, hogy kicsit megtudjon többet a Sayqueves családról.*
̵ Nem-e? Jaj má' az ilyen nemes urak után mindig rohanna a formás kis pipik. Biztos veled sincs másképp Aleimord.
*Vigyorogva néz a férfira, még kacsint is neki, pedig igazából hányni tudna tőle. Na meg magától is. Igazából mindenkitől, de leginkább magától. Ezeket az indulatok igyekszik leverni másokon, mert egészségesebben úgysem tudja kezelni.*
̵ Bemutathatna nekem egy párat. Egy is elég. Vagy egy fél. Ennyi igazán jár egy barátnak.
*Könyökével kicsit meglöki Aleimord oldalát, mintha ténylegesen régi cimborák lennének, pedig gondolatban ököllel veri már az arcát, miközben kívül vigyorogva jópofizik vele.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-30 18:08:42
Üzenet elküldve: 2018-05-30 18:08:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Relael szórakoztatása //
~Na ez is valami úrias ezüstkanalas hölgyike!~
*Szemeit forgatva fogadja a lány fellengzősségét, amire egyébként Cora megítélése szerint semmi szükség nem lenne. Állapota alapján ez a lány épp csak nem valami nyomornegyedből került ki, úgyhogy minek is ez a hangnem.*
- Szerintem meg de! Nézté' mán te tükörbe? Épp csak nincs összeganézva a bokád.
*Méri fel újra fintorogva a lány kinézetét.*
- A tied meg retkes. Na akkor mostmá' kvittek vagyunk?
*Cora szempontjából legalábbis az, hogy ugyanolyan leharcoltnak néznek ki, már bőven elég ok ahhoz, hogy valamilyen szempontból kvittek legyenek. Azt meg nem érzi szükségesnek, hogy elmagyarázza miért véres, hiszen az arcán jól látszik, hogy nemrég megverték, meg a kopott ruhák takarásában is látszanak lábain és karjain a mindenféle horzsolások és lila foltok. Nem kell ehhez zseninek lenni!*
- A cipőm, he? Soha nem is volt...
*Ajkai szomorúan lebiggyednek, amolyan tájékoztatásképp, hogy ezt a tényt tényleg sajnálja. Azt se tudja milyen érzés lehet cipőt viselni, még a lábméretét se tudja.*
- Ó, hát ezek a zavargások! *Sokat sejtetően felderül arca és felemeli mutatóujját, jelesül, hogy most fontos információt fog megosztani a lánnyal, még néhány foknyit előre is dől, mintha csak titkot akarna megsúgni neki.*
- Tudod, nem tudod, de nem tudom. Csak álltam ott, aztán bumm, zajok, meg kajabálás... bruh. Örű'tem neki, hogy nem álltam a közepibe. Biztos ledaráltak volna a népek!
*Mondandója végén újra fellelkesül, pedig különösebb oka nincs is rá, számára mégis bizonyos fokú boldogságot jelent, hogy nem darálták le a népek.*
- Nem olyan rég érkeztem a városba, sz'al nem sok fogalmam van róla mik folynak itten...
*Feje oldalra billen, mint egy nasit váró kiskutyáé, és úgy néz a hölgyikére, mintha teljesen biztos lenne benne, hogy majd ő magyarázattal tud szolgálni.*
~Na ez is valami úrias ezüstkanalas hölgyike!~
*Szemeit forgatva fogadja a lány fellengzősségét, amire egyébként Cora megítélése szerint semmi szükség nem lenne. Állapota alapján ez a lány épp csak nem valami nyomornegyedből került ki, úgyhogy minek is ez a hangnem.*
- Szerintem meg de! Nézté' mán te tükörbe? Épp csak nincs összeganézva a bokád.
*Méri fel újra fintorogva a lány kinézetét.*
- A tied meg retkes. Na akkor mostmá' kvittek vagyunk?
*Cora szempontjából legalábbis az, hogy ugyanolyan leharcoltnak néznek ki, már bőven elég ok ahhoz, hogy valamilyen szempontból kvittek legyenek. Azt meg nem érzi szükségesnek, hogy elmagyarázza miért véres, hiszen az arcán jól látszik, hogy nemrég megverték, meg a kopott ruhák takarásában is látszanak lábain és karjain a mindenféle horzsolások és lila foltok. Nem kell ehhez zseninek lenni!*
- A cipőm, he? Soha nem is volt...
*Ajkai szomorúan lebiggyednek, amolyan tájékoztatásképp, hogy ezt a tényt tényleg sajnálja. Azt se tudja milyen érzés lehet cipőt viselni, még a lábméretét se tudja.*
- Ó, hát ezek a zavargások! *Sokat sejtetően felderül arca és felemeli mutatóujját, jelesül, hogy most fontos információt fog megosztani a lánnyal, még néhány foknyit előre is dől, mintha csak titkot akarna megsúgni neki.*
- Tudod, nem tudod, de nem tudom. Csak álltam ott, aztán bumm, zajok, meg kajabálás... bruh. Örű'tem neki, hogy nem álltam a közepibe. Biztos ledaráltak volna a népek!
*Mondandója végén újra fellelkesül, pedig különösebb oka nincs is rá, számára mégis bizonyos fokú boldogságot jelent, hogy nem darálták le a népek.*
- Nem olyan rég érkeztem a városba, sz'al nem sok fogalmam van róla mik folynak itten...
*Feje oldalra billen, mint egy nasit váró kiskutyáé, és úgy néz a hölgyikére, mintha teljesen biztos lenne benne, hogy majd ő magyarázattal tud szolgálni.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-30 15:05:42
Üzenet elküldve: 2018-05-30 15:05:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Relael szórakoztatása //
*Nem figyelt kellőképpen, ezért az idegen sikeresen meglepte jelenlétével. Amikor amellett, hogy megszólítja hozzá is ér Relael összerezzen. Szemei éppen csak picit nedvesek, és halvány rózsaszínek, hiszen eddig egyedül volt, de egyedül otthona zárt ajtói között képes teljesen felszabadulni érzelmileg. Pár pillanatnyi meglepettség után szipogva megtörölgeti arcát. Észre sem veszi, hogy fejét már peckesen kezdi is felemelni, ami valamelyest árulkodik valódi rangjáról.*
̵ Én nem sírtam, csak hangosan gondolkodtam.
*Feleli kissé zavartan és leheletnyit bizalmatlanul. Megköszörülve torkát igyekszik megütni normál hangszínét is, felhúzott lábait pedig leengedi. Coralynde láthatja, hogy igyekszik összeszedni magát és előző válaszából sejtheti, hogy kínos Relaelnek, hogy egy ilyen őszinte pillanatában vette valaki észre.*
̵ Szerintem annyira azért nem.
*Egy erőtlen mosollyal próbálja tompítani szavainak esetleg sértő mivoltát. Lassan feláll a padról, meg is igazgatja gyűrött és koszos szolgálólány ruháját.*
̵ Véres a ruhád.
*Teszi meg az egyszerű megállapítást, aminek mondatvégi hangsúlyával utal arra, hogy magyarázatot várna rá. Bízik benne, hogy nem a zavargások egyik felbújtójával találkozott, ami ott sántít, hogy kedvesen megszólították. Kanagra emlékezve próbálja felidézni, hogy nem kell feltétlenül mindenkiben rossz szándékot sejteni.*
̵ Hova lett a cipőd?
*Pillant le a felmutatott koszos talpakra. Persze ezt a kérdést neki is feltehetnék, de jobb szeret az éremnek ezen oldalán lenni.*
̵ Tudsz valamit a zavargásokról? Én éppen a Gazdagnegyed piac felőli részétől jöttem.
*Törekszik arra, hogy egyszerűen fogalmazzon, de hiába, beszédstílusa meg sem közelíti Coráét, ami egyébként borzasztóan bántja kifinomult hallójáratait.*
*Nem figyelt kellőképpen, ezért az idegen sikeresen meglepte jelenlétével. Amikor amellett, hogy megszólítja hozzá is ér Relael összerezzen. Szemei éppen csak picit nedvesek, és halvány rózsaszínek, hiszen eddig egyedül volt, de egyedül otthona zárt ajtói között képes teljesen felszabadulni érzelmileg. Pár pillanatnyi meglepettség után szipogva megtörölgeti arcát. Észre sem veszi, hogy fejét már peckesen kezdi is felemelni, ami valamelyest árulkodik valódi rangjáról.*
̵ Én nem sírtam, csak hangosan gondolkodtam.
*Feleli kissé zavartan és leheletnyit bizalmatlanul. Megköszörülve torkát igyekszik megütni normál hangszínét is, felhúzott lábait pedig leengedi. Coralynde láthatja, hogy igyekszik összeszedni magát és előző válaszából sejtheti, hogy kínos Relaelnek, hogy egy ilyen őszinte pillanatában vette valaki észre.*
̵ Szerintem annyira azért nem.
*Egy erőtlen mosollyal próbálja tompítani szavainak esetleg sértő mivoltát. Lassan feláll a padról, meg is igazgatja gyűrött és koszos szolgálólány ruháját.*
̵ Véres a ruhád.
*Teszi meg az egyszerű megállapítást, aminek mondatvégi hangsúlyával utal arra, hogy magyarázatot várna rá. Bízik benne, hogy nem a zavargások egyik felbújtójával találkozott, ami ott sántít, hogy kedvesen megszólították. Kanagra emlékezve próbálja felidézni, hogy nem kell feltétlenül mindenkiben rossz szándékot sejteni.*
̵ Hova lett a cipőd?
*Pillant le a felmutatott koszos talpakra. Persze ezt a kérdést neki is feltehetnék, de jobb szeret az éremnek ezen oldalán lenni.*
̵ Tudsz valamit a zavargásokról? Én éppen a Gazdagnegyed piac felőli részétől jöttem.
*Törekszik arra, hogy egyszerűen fogalmazzon, de hiába, beszédstílusa meg sem közelíti Coráét, ami egyébként borzasztóan bántja kifinomult hallójáratait.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-29 20:54:22
Üzenet elküldve: 2018-05-29 20:54:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dromel Sayqueves //
*Az a jó ebben a kellemes időben, hogy minden zöldell, tele van a környék virágokkal, a madarak énekelnek a buja lombkoronák ágai között. Ha valaki egy kicsit is figyelmesebb, talán még egy mókust is megleshet, amint éppen ki, vagy be szalad az odújába. Ha nagyon szerencsés az illető, akkor a bátor rágcsáló elmerészkedik a fáról, és akkor talán közel is lehet menni hozzá, csak egy nagyon kicsit. Dobhat neki egy kis ételt, és máris pár másodperccel tovább nézegetheti.
Erre az időtöltésre kiváló a Templomkert. Békés, természetközeli, mégis itt van a városban. És természetesen csendes, hogy teljes legyen az összkép. Főleg akkor, mikor egy fiatalabb elf esik át a kerítésen akkora zajt csapva, hogy még Amon Ruadh melletti erdőben is megijednek az őzek, és sikítva rohannak el.
Aleimord tipikus peckes járása átvált egy helyben állásba. Egyik szemöldöke felszalad, az arca enyhe fintorba torzul, miközben a szakadt, és nagy valószínűséggel viselkedni nem tudó fajtársa az őt üldöző alakok ellen bujkál.
Az idegen alakok olyan káromkodást lerendeznek, mikor elvesztik a szemük elől a balhés fiút, hogy Aleimord szíve szerint összegyűjtené mindet, majd megkérné a szolgálóit, hogy jó alaposan mossák ki a kergetőző alakok száját valami erős súrolószerrel. Háromszor; biztos, ami biztos.
Arra pedig már mind a két szemöldöke a nap tüzes koronája felé szalad, hogy a fajtársa - aki bárcsak ne lenne az - leszólítja, és még a nevét is megkérdezi. Azaz inkább utal arra, hogy tudni akarja.*
- Aleimord Sayqueves.
*Válaszolja, miután várt egy kicsit, hogy meg tudja emészteni a helyzetet, és eltűnjenek a gondolataiból azok a cselekedetek, amiket nem biztos, hogy jó ötlet lenne végrehajtani.*
- Engem ilyen veszély nem fenyeget.
~Most. Most biztos nem. De régen... Nem! az régen volt!~
// Dromel Sayqueves //
*Az a jó ebben a kellemes időben, hogy minden zöldell, tele van a környék virágokkal, a madarak énekelnek a buja lombkoronák ágai között. Ha valaki egy kicsit is figyelmesebb, talán még egy mókust is megleshet, amint éppen ki, vagy be szalad az odújába. Ha nagyon szerencsés az illető, akkor a bátor rágcsáló elmerészkedik a fáról, és akkor talán közel is lehet menni hozzá, csak egy nagyon kicsit. Dobhat neki egy kis ételt, és máris pár másodperccel tovább nézegetheti.
Erre az időtöltésre kiváló a Templomkert. Békés, természetközeli, mégis itt van a városban. És természetesen csendes, hogy teljes legyen az összkép. Főleg akkor, mikor egy fiatalabb elf esik át a kerítésen akkora zajt csapva, hogy még Amon Ruadh melletti erdőben is megijednek az őzek, és sikítva rohannak el.
Aleimord tipikus peckes járása átvált egy helyben állásba. Egyik szemöldöke felszalad, az arca enyhe fintorba torzul, miközben a szakadt, és nagy valószínűséggel viselkedni nem tudó fajtársa az őt üldöző alakok ellen bujkál.
Az idegen alakok olyan káromkodást lerendeznek, mikor elvesztik a szemük elől a balhés fiút, hogy Aleimord szíve szerint összegyűjtené mindet, majd megkérné a szolgálóit, hogy jó alaposan mossák ki a kergetőző alakok száját valami erős súrolószerrel. Háromszor; biztos, ami biztos.
Arra pedig már mind a két szemöldöke a nap tüzes koronája felé szalad, hogy a fajtársa - aki bárcsak ne lenne az - leszólítja, és még a nevét is megkérdezi. Azaz inkább utal arra, hogy tudni akarja.*
- Aleimord Sayqueves.
*Válaszolja, miután várt egy kicsit, hogy meg tudja emészteni a helyzetet, és eltűnjenek a gondolataiból azok a cselekedetek, amiket nem biztos, hogy jó ötlet lenne végrehajtani.*
- Engem ilyen veszély nem fenyeget.
~Most. Most biztos nem. De régen... Nem! az régen volt!~
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-28 23:42:10
Üzenet elküldve: 2018-05-28 23:42:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael szórakoztatása//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Legutóbbi gondolata azzal a fura fiúval az volt, hogy hogyan tovább. Aztán a város különös eseményei minden tervet vagy cselekményt elmostak, és épp csak kevésen múlt, hogy el tudott bujdosni minden elől. Addig bujdosik meg osonkodik és kolbászolgat a városban, míg valamelyest biztonságban nem érzi magát, és mikor már ezen a ponton is túljut, egy különös, ám roppant rendezett kis kertben találja magát. Bevetve minden megfigyelőképességét és tudását hamar ráébred, hogy egy templom kertjében van, elvégre... ott áll mellette egy templom. Egészen megörül önnön felfedezésének, egy elismerő vállveregetéssel is megjutalmazza magát. Épp csak annyi ideig örül azonban magának, míg szinte lapos kúszásban közlekedve valami különös hangra nem lesz figyelmes. Ismeri ezt a zajt, magától is sokszor hallotta nem is olyan hosszú idővel ezelőtt, s hamar meg is találja a hang forrását, egy padon sírdogáló lánykát. Ránézésre nem tűnik sokkal idősebbnek Coránál, csak majdnem ugyanannyira megviseltnek, és neki is hiányzik a cipője.*
~Nohát! Mezítlábas lányka!~
*Ennek is úgy megörül, hogy széles kis vigyor terül szét arcán, aztán odalépdel saját mezítelen kis lábain a lányhoz, és kedvesen oldalba böki.*
- Na nem kell sírni hölgyike! Mi bajod, mi bánt? Elég szarú' nézel ki, ha meg nem haragszol.
*Széttárja karjait és gyors tempóban kétszer megforog saját tengelye körül.*
- Má' majdnem olyan pocsékú', mint én szoktam.
*Most épp nem, nemrég fürdött egyet, szóval csak ruhái vérfoltosak, meg az ajkán látszik egy elég friss seb, de azért nagyjából egy szinten vannak.*
- Meg nézzé' ide, nekem sincs csukám!
*Tartja a levegőbe egyik koszos lábát, és szinte annyi időre sem áll le a beszéddel, hogy levegőt vegyen.*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.28 23:43:10
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Legutóbbi gondolata azzal a fura fiúval az volt, hogy hogyan tovább. Aztán a város különös eseményei minden tervet vagy cselekményt elmostak, és épp csak kevésen múlt, hogy el tudott bujdosni minden elől. Addig bujdosik meg osonkodik és kolbászolgat a városban, míg valamelyest biztonságban nem érzi magát, és mikor már ezen a ponton is túljut, egy különös, ám roppant rendezett kis kertben találja magát. Bevetve minden megfigyelőképességét és tudását hamar ráébred, hogy egy templom kertjében van, elvégre... ott áll mellette egy templom. Egészen megörül önnön felfedezésének, egy elismerő vállveregetéssel is megjutalmazza magát. Épp csak annyi ideig örül azonban magának, míg szinte lapos kúszásban közlekedve valami különös hangra nem lesz figyelmes. Ismeri ezt a zajt, magától is sokszor hallotta nem is olyan hosszú idővel ezelőtt, s hamar meg is találja a hang forrását, egy padon sírdogáló lánykát. Ránézésre nem tűnik sokkal idősebbnek Coránál, csak majdnem ugyanannyira megviseltnek, és neki is hiányzik a cipője.*
~Nohát! Mezítlábas lányka!~
*Ennek is úgy megörül, hogy széles kis vigyor terül szét arcán, aztán odalépdel saját mezítelen kis lábain a lányhoz, és kedvesen oldalba böki.*
- Na nem kell sírni hölgyike! Mi bajod, mi bánt? Elég szarú' nézel ki, ha meg nem haragszol.
*Széttárja karjait és gyors tempóban kétszer megforog saját tengelye körül.*
- Má' majdnem olyan pocsékú', mint én szoktam.
*Most épp nem, nemrég fürdött egyet, szóval csak ruhái vérfoltosak, meg az ajkán látszik egy elég friss seb, de azért nagyjából egy szinten vannak.*
- Meg nézzé' ide, nekem sincs csukám!
*Tartja a levegőbe egyik koszos lábát, és szinte annyi időre sem áll le a beszéddel, hogy levegőt vegyen.*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.28 23:43:10
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-28 22:35:19
Üzenet elküldve: 2018-05-28 22:35:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Futó léptek hangja töri meg a csendet, sokkal távolabbról egy kisebb 2-3 fős csapat férfi kiabálása. Dromel már hangosan zihál, idejét sem tudja mióta fut, meg merre, nem is gondolkodik, csak cselekszik, miközben egyik karjával egyre csak lecsúszó nadrágját igyekszik tartani. Jobb ötlet híján a templomkert felé veszi az irányt, annak is kerítésével egyenesen szembe rohan, de most nem szándékozik koponyájával kísérletezni.
Felkapaszkodik rá, közben nyilvánvalóan nadrágját képtelen fogni, ezért fehér seggét feltárva a világ előtt átmászik rajta, pontosítva átzuhan. Hogy a saját lábába, a kerítés egy részébe akad meg, esetleg a nadrág a bűnös, nem tudja, de annyira nem is érdekli. A menekülés ezen része nem sikerül túl jól, és egyenesen pofára esik, nyakát talán csak a csodának határos módon nem töri ki, ellenben ő és a talaj találkozása majdnem olyan kellemetlen, mintha most bucira verték volna a fejét.
A magas fűből csak félig látszik ki az éppen benne fájdalomtól nyögdécselő, és fetrengő elf ifjú. Persze rá is játszik, mert imádja produkálni is magát. Talán nem erre számított a nemes Aleimord amikor a templomkert meglátogatására esett a választása. Az üvöltözés már közelről, a kerítés távolabbi pontjáról hallatszik.
Részletezést nem igényel az elhangzott szavak, amik hol a fiatal férfit, hol annak édesanyját szidják. Felkönyökölve, de a kerítés takarásában maradva mutatóujját az ajkai elé tartva jelez a férfinak, hogy maradjon csendben, ő nincs itt.*
~A kerítés árnyéka vagyok. Én itt sem vagyok.~
*Kezd bele gondolatban a mantrázásba.*
~Egy fűszál vagyok a sok közül. Vagy a csalán ami éppen a seggemet szúrja.~
*A léptekből próbálja kikövetkeztetni merre járnak a férfiak, és a hang alapján úgy tűnik továbbhaladnak. Dromel ekkor megkönnyebbül, és először felül, közben begombolja a nadrágját és az övét, majd guggolásból feltápászkodik.*
̵ Fúú azt a mindenit...
*Megdörzsöli picit fájó állkapcsát, meg derekát. Komolyabban nem sérült meg, legfeljebb lila foltja lesz, de amilyen szívós egy szarrágó, lehet még annyi sem.*
̵ Fogadjon meg egy tanácsot kedveeeees...
*Itt egy nevet várna egyértelműen, persze a kedves jelzőt nem gondolva komolyan.*
̵ Szóval mielőtt meghúzná a haverja „állítólag” ártatlan húgát csukja be az ajtót.
*Ártatlan ugyan nem volt, ellenben nagy orra igen, talán a sorozatos hazudozástól, plusz a szája is állandóan járt, utóbbinak végül hasznát is vette.*
̵ Jaj ezek a nők, kicsit megmártózik bennük az ember és máris bajt hoznak a fejére.
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Futó léptek hangja töri meg a csendet, sokkal távolabbról egy kisebb 2-3 fős csapat férfi kiabálása. Dromel már hangosan zihál, idejét sem tudja mióta fut, meg merre, nem is gondolkodik, csak cselekszik, miközben egyik karjával egyre csak lecsúszó nadrágját igyekszik tartani. Jobb ötlet híján a templomkert felé veszi az irányt, annak is kerítésével egyenesen szembe rohan, de most nem szándékozik koponyájával kísérletezni.
Felkapaszkodik rá, közben nyilvánvalóan nadrágját képtelen fogni, ezért fehér seggét feltárva a világ előtt átmászik rajta, pontosítva átzuhan. Hogy a saját lábába, a kerítés egy részébe akad meg, esetleg a nadrág a bűnös, nem tudja, de annyira nem is érdekli. A menekülés ezen része nem sikerül túl jól, és egyenesen pofára esik, nyakát talán csak a csodának határos módon nem töri ki, ellenben ő és a talaj találkozása majdnem olyan kellemetlen, mintha most bucira verték volna a fejét.
A magas fűből csak félig látszik ki az éppen benne fájdalomtól nyögdécselő, és fetrengő elf ifjú. Persze rá is játszik, mert imádja produkálni is magát. Talán nem erre számított a nemes Aleimord amikor a templomkert meglátogatására esett a választása. Az üvöltözés már közelről, a kerítés távolabbi pontjáról hallatszik.
Részletezést nem igényel az elhangzott szavak, amik hol a fiatal férfit, hol annak édesanyját szidják. Felkönyökölve, de a kerítés takarásában maradva mutatóujját az ajkai elé tartva jelez a férfinak, hogy maradjon csendben, ő nincs itt.*
~A kerítés árnyéka vagyok. Én itt sem vagyok.~
*Kezd bele gondolatban a mantrázásba.*
~Egy fűszál vagyok a sok közül. Vagy a csalán ami éppen a seggemet szúrja.~
*A léptekből próbálja kikövetkeztetni merre járnak a férfiak, és a hang alapján úgy tűnik továbbhaladnak. Dromel ekkor megkönnyebbül, és először felül, közben begombolja a nadrágját és az övét, majd guggolásból feltápászkodik.*
̵ Fúú azt a mindenit...
*Megdörzsöli picit fájó állkapcsát, meg derekát. Komolyabban nem sérült meg, legfeljebb lila foltja lesz, de amilyen szívós egy szarrágó, lehet még annyi sem.*
̵ Fogadjon meg egy tanácsot kedveeeees...
*Itt egy nevet várna egyértelműen, persze a kedves jelzőt nem gondolva komolyan.*
̵ Szóval mielőtt meghúzná a haverja „állítólag” ártatlan húgát csukja be az ajtót.
*Ártatlan ugyan nem volt, ellenben nagy orra igen, talán a sorozatos hazudozástól, plusz a szája is állandóan járt, utóbbinak végül hasznát is vette.*
̵ Jaj ezek a nők, kicsit megmártózik bennük az ember és máris bajt hoznak a fejére.
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-25 20:33:40
Üzenet elküldve: 2018-05-25 20:33:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mint mindig, most is a város járja. Sosem szeretett otthon egymagában ülni, még akkor is, ha az apja folyamatosan arra kényszeríti. Meg kell tanulnia ezt, meg kell tanulnia azt, már elmúlt nyolcvan, foglalkozzon végre értelmes dolgokkal...*
~Blablabla.~
*És azzal ki fog foglalkozni, hogy Aleimordnak mi a jó? Utálta például a kardforgató órákat, csak úgy tudott megszabadulni tőle, hogy sosem ment el, az apja pedig egy idő utána feladta a próbálkozást.
De igazából nincs oka panaszra. Az üzletei tökéletesek, az arany kifolyik a zsebéből, és a titkos projektje is egyre jobban alakul. Ha valahogyan be tudná főzni azt a lányt... Ahhoz át kellene vállalnia az apjától néhány ügyfelet. Biztosan örülne, hogy a fia végre "normális dolgokkal foglalkozik". De az majd később, egyelőre próbál a jelenben maradni. A könyvtár, egy kis olvasnivaló... Igen! Erre van most szüksége!*
*Mint mindig, most is a város járja. Sosem szeretett otthon egymagában ülni, még akkor is, ha az apja folyamatosan arra kényszeríti. Meg kell tanulnia ezt, meg kell tanulnia azt, már elmúlt nyolcvan, foglalkozzon végre értelmes dolgokkal...*
~Blablabla.~
*És azzal ki fog foglalkozni, hogy Aleimordnak mi a jó? Utálta például a kardforgató órákat, csak úgy tudott megszabadulni tőle, hogy sosem ment el, az apja pedig egy idő utána feladta a próbálkozást.
De igazából nincs oka panaszra. Az üzletei tökéletesek, az arany kifolyik a zsebéből, és a titkos projektje is egyre jobban alakul. Ha valahogyan be tudná főzni azt a lányt... Ahhoz át kellene vállalnia az apjától néhány ügyfelet. Biztosan örülne, hogy a fia végre "normális dolgokkal foglalkozik". De az majd később, egyelőre próbál a jelenben maradni. A könyvtár, egy kis olvasnivaló... Igen! Erre van most szüksége!*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-24 17:19:58
Üzenet elküldve: 2018-05-24 17:19:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Tyneris Eillard //
*Miután sikeresen kijut a Gazdagnegyedből, és ismételten megköszönve Kanagnak segítségét elbúcsúzik tőle, tanácstalanul áll a hogyan tovább előtt. Aligha tudna bárhova menni, vagy bárkihez segítségért fordulni, hiszen akikkel úgy ahogy jobb kapcsolatban is van, vagy már ők magunk nincsenek, vagy hozzá hasonlóan menekülnek.
A templom továbbra is az egyetlen reménye, holott ő maga nem gyakran járt erre, és akkor sem szívesen, de első ötletként ezt vetették fel amikor éppen menekülni próbáltak, ezért az tűnt a leglogikusabbnak a számára, hogy ide jön. Ha az a csapat is élve kijut, talán ők is majd erre tartanak, legalábbis őszintén reménykedik benne.
A kert még talán egészen kedves kis hely számára, se nem sötét, se nem lelombozó, pont ideális lesz egy kis megpihenésre, hiszen szörnyen kimerítették az előbbi események. A kavicsos úton tovább halad a padokhoz. Úgy tűnik egyedül van, valószínűleg mások lázonganak, vagy éppen menekülnek, bujkálnak. Most kivételesen jól is esik neki a csend és a magány.
Le is telepedik az egyik padra, sajgó lábait felhúzza maga mellé. Egész végig mezítláb volt, és mivel ugyebár kényes nemes leányka, finom bőre pedig nincs hozzászokva ehhez, több helyen is apró vöröslő sebek tarkítják, amik a legkevésbé sem komolyak, csak kellemetlenek. Közelebbről szemügyre véve egy nagyon pici szilánkba is belelépett. Rövid ideig piszkálgatja, sziszegve a fájdalomtól, de nem tudja kiszedni magából az idegen tárgyat, úgyhogy későbbre halasztja a hadműveletet a fertőtlenítéssel együtt.
A fáradtság úrrá lesz rajta, és mivel úgy tűnik most maga van, ezért megengedi magának, hogy csendesen elpityeredjen, miközben térdeit magához ölelve kuporog a padon.*
*Miután sikeresen kijut a Gazdagnegyedből, és ismételten megköszönve Kanagnak segítségét elbúcsúzik tőle, tanácstalanul áll a hogyan tovább előtt. Aligha tudna bárhova menni, vagy bárkihez segítségért fordulni, hiszen akikkel úgy ahogy jobb kapcsolatban is van, vagy már ők magunk nincsenek, vagy hozzá hasonlóan menekülnek.
A templom továbbra is az egyetlen reménye, holott ő maga nem gyakran járt erre, és akkor sem szívesen, de első ötletként ezt vetették fel amikor éppen menekülni próbáltak, ezért az tűnt a leglogikusabbnak a számára, hogy ide jön. Ha az a csapat is élve kijut, talán ők is majd erre tartanak, legalábbis őszintén reménykedik benne.
A kert még talán egészen kedves kis hely számára, se nem sötét, se nem lelombozó, pont ideális lesz egy kis megpihenésre, hiszen szörnyen kimerítették az előbbi események. A kavicsos úton tovább halad a padokhoz. Úgy tűnik egyedül van, valószínűleg mások lázonganak, vagy éppen menekülnek, bujkálnak. Most kivételesen jól is esik neki a csend és a magány.
Le is telepedik az egyik padra, sajgó lábait felhúzza maga mellé. Egész végig mezítláb volt, és mivel ugyebár kényes nemes leányka, finom bőre pedig nincs hozzászokva ehhez, több helyen is apró vöröslő sebek tarkítják, amik a legkevésbé sem komolyak, csak kellemetlenek. Közelebbről szemügyre véve egy nagyon pici szilánkba is belelépett. Rövid ideig piszkálgatja, sziszegve a fájdalomtól, de nem tudja kiszedni magából az idegen tárgyat, úgyhogy későbbre halasztja a hadműveletet a fertőtlenítéssel együtt.
A fáradtság úrrá lesz rajta, és mivel úgy tűnik most maga van, ezért megengedi magának, hogy csendesen elpityeredjen, miközben térdeit magához ölelve kuporog a padon.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-23 06:49:36
Üzenet elküldve: 2018-05-23 06:49:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir//
*A férfi szavait hallva bólint, de kezét továbbra is a tőrön pihenteti. A szegénynegyed felé fordul, amerre vezetik, reméli, tényleg megússzák bárminemű probléma nélkül.*
- Igen. Jól. *Mondja el most már talán hetedszer, de nem bánja. Kivéve azt, hogy aggódnak vele kapcsolatban. A negyedhez közeledve elmegy mellettük valaki, amitől összerezzen. Lejjebb hajtja a fejét és hófehér haját ismét beljebb tűri a csuklya alá.*
- Ha annyira ismered Artheniort, nem tudsz egy mágust, aki tanít? *Fejével Bobbir felé fordul, eddig ez eszébe sem jutott, de most láthatóan úgy csillog a szeme, mint egy kisgyereknek.* Később majd felkeresném. *Átcsúszik a lány tekintete a férfi kardjának markolatára. Látni rajta, hogy rendszeres használatban van, ami így tán alá is támassza, amit a férfi mondott. Most jut el csak odáig, hogy komolyabban megmérje őt. Egy igen izmos elfről van szó, sehol egy heg a bőrén, már amit látni enged a ruha. Biztosnak tűnik a dolgában, még ha egy nyugalmat árasztó tekintete is van. Belegondol, hogy Bobbir egyszer majd összeszed egy nőt és családja lesz, ami lássuk be, irigylésre méltó egy fatty számára.
Ha a férfi szól is hozzá, ő nem hallotta, szeme a másik kezét mustrálja, tekintete megfagyott, mintha most peregne előtte az élete. *
A hozzászólás írója (No'ära Thoa'n) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.23 06:52:04
*A férfi szavait hallva bólint, de kezét továbbra is a tőrön pihenteti. A szegénynegyed felé fordul, amerre vezetik, reméli, tényleg megússzák bárminemű probléma nélkül.*
- Igen. Jól. *Mondja el most már talán hetedszer, de nem bánja. Kivéve azt, hogy aggódnak vele kapcsolatban. A negyedhez közeledve elmegy mellettük valaki, amitől összerezzen. Lejjebb hajtja a fejét és hófehér haját ismét beljebb tűri a csuklya alá.*
- Ha annyira ismered Artheniort, nem tudsz egy mágust, aki tanít? *Fejével Bobbir felé fordul, eddig ez eszébe sem jutott, de most láthatóan úgy csillog a szeme, mint egy kisgyereknek.* Később majd felkeresném. *Átcsúszik a lány tekintete a férfi kardjának markolatára. Látni rajta, hogy rendszeres használatban van, ami így tán alá is támassza, amit a férfi mondott. Most jut el csak odáig, hogy komolyabban megmérje őt. Egy igen izmos elfről van szó, sehol egy heg a bőrén, már amit látni enged a ruha. Biztosnak tűnik a dolgában, még ha egy nyugalmat árasztó tekintete is van. Belegondol, hogy Bobbir egyszer majd összeszed egy nőt és családja lesz, ami lássuk be, irigylésre méltó egy fatty számára.
Ha a férfi szól is hozzá, ő nem hallotta, szeme a másik kezét mustrálja, tekintete megfagyott, mintha most peregne előtte az élete. *
A hozzászólás írója (No'ära Thoa'n) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.23 06:52:04
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084