Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-20 21:08:38
Üzenet elküldve: 2018-05-20 21:08:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//No'ära//
*A temetőből ki, a templon kertjébe be. Bobbir szerint jó csere. Úgy tanulta otthon, hogy a temetők nem holmi félelmetes helyek, a szellemek otthonai, hanem ennél valamivel méltóságteljesebbek. Azt a keveset őrzik, ami még megmaradt a szegény megboldogultakból, valamint segítenek emlékezni rájuk a világnak. Ő azért mégis sokkal jobban szereti, ha a kertben, ahol éppen tartózkodik a fák és a bokrok mellett nincsenek sírok is. És mint a város legtöbb helyén, természetesen itt is sokszor járt már, de ezt nem adja No'ära tudtára.*
- Nyugi. Nem fog baj történni. *Mondja amikor rájön, hogy a lány ijedtében már a fegyverét markolássza. Hogy nyomatékot adjon a szavainak megmutatja, hogy vész esetére nála is van kard, a használatát pedig rendszeresen gyakorolja.*
- Tudok egy rövid és nem túl veszélyes utat a Szegénynegyeden át. Ott talán most sokkal kisebb nyüzsgés, mint máshol. *Válaszolja, majd a megfelelő irányba vezeti kis csapatukat.*
- Jól vagy? Tudsz még jönni? *Érdeklődik nagyon figyelmesen, bár talán kissé már idegesítően.*
*A temetőből ki, a templon kertjébe be. Bobbir szerint jó csere. Úgy tanulta otthon, hogy a temetők nem holmi félelmetes helyek, a szellemek otthonai, hanem ennél valamivel méltóságteljesebbek. Azt a keveset őrzik, ami még megmaradt a szegény megboldogultakból, valamint segítenek emlékezni rájuk a világnak. Ő azért mégis sokkal jobban szereti, ha a kertben, ahol éppen tartózkodik a fák és a bokrok mellett nincsenek sírok is. És mint a város legtöbb helyén, természetesen itt is sokszor járt már, de ezt nem adja No'ära tudtára.*
- Nyugi. Nem fog baj történni. *Mondja amikor rájön, hogy a lány ijedtében már a fegyverét markolássza. Hogy nyomatékot adjon a szavainak megmutatja, hogy vész esetére nála is van kard, a használatát pedig rendszeresen gyakorolja.*
- Tudok egy rövid és nem túl veszélyes utat a Szegénynegyeden át. Ott talán most sokkal kisebb nyüzsgés, mint máshol. *Válaszolja, majd a megfelelő irányba vezeti kis csapatukat.*
- Jól vagy? Tudsz még jönni? *Érdeklődik nagyon figyelmesen, bár talán kissé már idegesítően.*
1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-05-19 11:40:07
Üzenet elküldve: 2018-05-19 11:40:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir//
*A kapun kilépve beérnek a templomkertbe. A csuklya még mindig az arcába lóg, árnyékban tartva azt. Tulajdonképpen beértek a városba, ahol mostanában nem árt résen lenni, szóval fél keze hosszú tőrét markolássza. Nem tudja, Bobbir észreveszi-e, de nem törődik vele. Nem szeretne belemenni a részletekbe, hiszen pont a szegények és a gazdagok között megy a vita most. Gyerekes egy megnevezés, de sajnos így van; az embereket erre a két csoportra lehet leghamarabb felosztani. No'ära személy szerint reménykedik, hogy tényleg valami felszabadító áll a zavargások mögött, aki segíteni akar a szegényeknek, de persze tudja, hogy nincsenek tündérmesék.
Arca anélkül, hogy észrevenné, elkomorul. Szemöldökét ráncolja, a szegénynegyed utcáit kémleli. A város zajai már hallhatók, amitől kissé megborzong. Vicces, hogy a csuklyával próbál elbújni, mikor ő maga is tudja, hogy ha valaki meg akarja őt keresni, fel fogja ismerni a hold motívumok miatt. Valamiért így mégis nagyobb biztonságban érzi magát. Nemrég belekeveredett valamibe, amibe nem kellett volna és most kicsit tart attól, hogy megkeresik. Bobbirnak erről nem beszél, reménykedik, hogy csak ő paranoiás. Nem beszélve arról, hogy Arthenior most meg van őrülve, és mindenki keresi az elváltozott embereket. A lány a fehér hajával nem túl biztonságot gerjesztő látvány, hiába születése óta ilyen. Párszor már menekült ki a városból az elmúlt hetekben, mert azt hitték, megszállta a fény...*
- Merre menjünk? *Kérdezi, nemes egyszerűséggel kifejezve, hogy Bobbir melyik negyedet tartja biztonságosabbnak, már amennyire lehet annak nevezni. Túl sok mindent nem mond, nincs mit. Kilógó fehér tincseit betűri a csuklya sötétjébe és várakozón pillant Bobbirra.*
*A kapun kilépve beérnek a templomkertbe. A csuklya még mindig az arcába lóg, árnyékban tartva azt. Tulajdonképpen beértek a városba, ahol mostanában nem árt résen lenni, szóval fél keze hosszú tőrét markolássza. Nem tudja, Bobbir észreveszi-e, de nem törődik vele. Nem szeretne belemenni a részletekbe, hiszen pont a szegények és a gazdagok között megy a vita most. Gyerekes egy megnevezés, de sajnos így van; az embereket erre a két csoportra lehet leghamarabb felosztani. No'ära személy szerint reménykedik, hogy tényleg valami felszabadító áll a zavargások mögött, aki segíteni akar a szegényeknek, de persze tudja, hogy nincsenek tündérmesék.
Arca anélkül, hogy észrevenné, elkomorul. Szemöldökét ráncolja, a szegénynegyed utcáit kémleli. A város zajai már hallhatók, amitől kissé megborzong. Vicces, hogy a csuklyával próbál elbújni, mikor ő maga is tudja, hogy ha valaki meg akarja őt keresni, fel fogja ismerni a hold motívumok miatt. Valamiért így mégis nagyobb biztonságban érzi magát. Nemrég belekeveredett valamibe, amibe nem kellett volna és most kicsit tart attól, hogy megkeresik. Bobbirnak erről nem beszél, reménykedik, hogy csak ő paranoiás. Nem beszélve arról, hogy Arthenior most meg van őrülve, és mindenki keresi az elváltozott embereket. A lány a fehér hajával nem túl biztonságot gerjesztő látvány, hiába születése óta ilyen. Párszor már menekült ki a városból az elmúlt hetekben, mert azt hitték, megszállta a fény...*
- Merre menjünk? *Kérdezi, nemes egyszerűséggel kifejezve, hogy Bobbir melyik negyedet tartja biztonságosabbnak, már amennyire lehet annak nevezni. Túl sok mindent nem mond, nincs mit. Kilógó fehér tincseit betűri a csuklya sötétjébe és várakozón pillant Bobbirra.*
1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-04-24 20:48:59
Üzenet elküldve: 2018-04-24 20:48:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A Templomon keresztül még aprókat lép, halkan halad kifelé, hogy a kerten át már sietősebben lépdeljen. Az eljövendő napokban feleslegesnek tartja, hogy kéréssel forduljon a városi tanácshoz. Ha ilyesmi előfordulhatott, akkor most nincs mit tenni. Persze feladata akadna bőven, s bár el tudná látni a sérültek egy részét akár az utcán is, de nincs elegendő felszerelése ehhez. S az igazat megvallva nem tudja, mit gondoljon a kialakult helyzetről. Jobbnak látja, ha több irányból is kérdezősködik a dolgokról, hogy tisztábban lásson. *
1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-04-24 17:00:23
Üzenet elküldve: 2018-04-24 17:00:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia, Kaiyko//
*Gyors tempóban haladnak, hogy minél hamarabb maguk mögött tudhassák a zűrzavart. Voltaképp azon kapja magát, hogy közben túl sokszor tekintget hátrafelé. Mintha végig attól félne, hogy követik őket, vagy talán annak reményében, hogy megpillant egy ismerős arcot.
Most a templom körül húzódó kert kavicsát tapossák. Mennyi emlék köti őt ehhez a helyhez! De most a nap sugara nem táncol a kavicsok érdes felületén, a fák levelein és a fűszálak élein. Most minden komor, borús és vészjósló.*
- Várj egy kicsit!
*Sok neki ez a sebesség. Megáll pár másodpercre kifújni magát, lehajolva s a térdére támaszkodva. Zihál, egyre csak feltörni kívánkozó könnyeivel küszködik. Nem tervez itt elidőzni, csak néhány pillanatra van szüksége, míg összeszedi magát. Közben tekintete elidőzik a környéken, ahová annyit menekült családja elől, ahol először találkozott kedvesével, ahol szembesítette tulajdon atyját szívének titkos vágyairól.*
- Menjünk.
*Nem idő ez a további elmélkedésre. Megfogja Kaiyko kezét, s ebből új erőt merítve halad tovább mellette. Ideje elhagyniuk ezt az átkozott várost.*
*Gyors tempóban haladnak, hogy minél hamarabb maguk mögött tudhassák a zűrzavart. Voltaképp azon kapja magát, hogy közben túl sokszor tekintget hátrafelé. Mintha végig attól félne, hogy követik őket, vagy talán annak reményében, hogy megpillant egy ismerős arcot.
Most a templom körül húzódó kert kavicsát tapossák. Mennyi emlék köti őt ehhez a helyhez! De most a nap sugara nem táncol a kavicsok érdes felületén, a fák levelein és a fűszálak élein. Most minden komor, borús és vészjósló.*
- Várj egy kicsit!
*Sok neki ez a sebesség. Megáll pár másodpercre kifújni magát, lehajolva s a térdére támaszkodva. Zihál, egyre csak feltörni kívánkozó könnyeivel küszködik. Nem tervez itt elidőzni, csak néhány pillanatra van szüksége, míg összeszedi magát. Közben tekintete elidőzik a környéken, ahová annyit menekült családja elől, ahol először találkozott kedvesével, ahol szembesítette tulajdon atyját szívének titkos vágyairól.*
- Menjünk.
*Nem idő ez a további elmélkedésre. Megfogja Kaiyko kezét, s ebből új erőt merítve halad tovább mellette. Ideje elhagyniuk ezt az átkozott várost.*
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-04-24 11:15:05
Üzenet elküldve: 2018-04-24 11:15:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia, Kaiyko//
*Ahogy visszanéz a városra, mintha a Karavánpihenő végzetének fekete füstjét látná. Mintha a pusztulás egyre az ő nyomát követné. Talán őt magát keresi. Jeges borzongás fut végig a gerince mentén, amikor megkörnyékezi a gondolat, hogy rést szakított a renden, s azon át burjánzik elő ez a kárhozat, mely újból és újból mintha felé nyújtózna; de egy jelentéktelenségtől ily láthatatlan lélek után csak vakon kapkodhat.
Aggodalmat lát Ephemia arcán. Sejti, hogy a családjáért aggódik. Mondania kéne valamit. Megnyugtatni őt, hogy minden rendben lesz és hogy atyja s fivérei biztosan jól vannak. De nem jön hang a torkára. Tekintetébe akaratlanul is kiül az igazság: nem tudhatják.*
- Gyere *nyúl a lány kezéért.* - Estig el kell jutnunk a tanyákig.
*Most egy ideig még biztonságosabb lesz a városon kívül. Nem tudja, mikorra ül el ez a káosz vagy hogy mi lesz, ha Arthenior magához tér a sokkból. Egy ilyen dolgon nem lépnek csak úgy túl, mint a parázs veszekedéseken férj s asszonya között. Ez a parázs életeket evett. Nem akar itt lenni, amikor a következménye beérik.
Egy darabig talán meghúzhatják magukat valamelyik tanyán. Hogy mi lesz később, arról ráérnek dönteni. Igaz, nem biztos, hogy sok idejük lesz rá. A hírek gyorsan járnak. Nem tudhatja, hogy fogadják majd az ottaniak. Lehet, hogy a legjobb lenne Lihanech felé venni az irányt vagy hajóra szállni délen.*
*Ahogy visszanéz a városra, mintha a Karavánpihenő végzetének fekete füstjét látná. Mintha a pusztulás egyre az ő nyomát követné. Talán őt magát keresi. Jeges borzongás fut végig a gerince mentén, amikor megkörnyékezi a gondolat, hogy rést szakított a renden, s azon át burjánzik elő ez a kárhozat, mely újból és újból mintha felé nyújtózna; de egy jelentéktelenségtől ily láthatatlan lélek után csak vakon kapkodhat.
Aggodalmat lát Ephemia arcán. Sejti, hogy a családjáért aggódik. Mondania kéne valamit. Megnyugtatni őt, hogy minden rendben lesz és hogy atyja s fivérei biztosan jól vannak. De nem jön hang a torkára. Tekintetébe akaratlanul is kiül az igazság: nem tudhatják.*
- Gyere *nyúl a lány kezéért.* - Estig el kell jutnunk a tanyákig.
*Most egy ideig még biztonságosabb lesz a városon kívül. Nem tudja, mikorra ül el ez a káosz vagy hogy mi lesz, ha Arthenior magához tér a sokkból. Egy ilyen dolgon nem lépnek csak úgy túl, mint a parázs veszekedéseken férj s asszonya között. Ez a parázs életeket evett. Nem akar itt lenni, amikor a következménye beérik.
Egy darabig talán meghúzhatják magukat valamelyik tanyán. Hogy mi lesz később, arról ráérnek dönteni. Igaz, nem biztos, hogy sok idejük lesz rá. A hírek gyorsan járnak. Nem tudhatja, hogy fogadják majd az ottaniak. Lehet, hogy a legjobb lenne Lihanech felé venni az irányt vagy hajóra szállni délen.*
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-04-21 20:08:36
Üzenet elküldve: 2018-04-21 20:08:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zavargások ideje alatt, a tisztás felé osonva//
* Lova hátára majd csak a város határában akar felszállni. Sok olyan hely van, ahol nem is tudna egyszerűen lovagolva haladva. S most meg ráadásul erre kell mennie? Nem igazán örül neki, hogy így, osonva kell látnia újra eme helyet. De hát mit van mit tenni? Jobb, ha elkerülik a fölzúdult népet. Innen látja már a Templomot, de csak így, osonva van ideje egy imát elrebegni magában, hogy javuljon a város helyzete, ők pedig épségben érjenek most ki innen. Valamiért így kellett visszatérnie a városba, pont most. Csak jöjjön rá, milyen okból. S egyáltalán, mi is volt az, ami most történt? *
* Lova hátára majd csak a város határában akar felszállni. Sok olyan hely van, ahol nem is tudna egyszerűen lovagolva haladva. S most meg ráadásul erre kell mennie? Nem igazán örül neki, hogy így, osonva kell látnia újra eme helyet. De hát mit van mit tenni? Jobb, ha elkerülik a fölzúdult népet. Innen látja már a Templomot, de csak így, osonva van ideje egy imát elrebegni magában, hogy javuljon a város helyzete, ők pedig épségben érjenek most ki innen. Valamiért így kellett visszatérnie a városba, pont most. Csak jöjjön rá, milyen okból. S egyáltalán, mi is volt az, ami most történt? *
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-04-08 22:48:58
Üzenet elküldve: 2018-04-08 22:48:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Khad'un//
*Quantall nem szokott és nem is tervezett sosem tanítani. A magyarázata is csak félig ment át. Az első két dologra bólint majd a harmadikra megrázza a fejét.*
-Talán a mágikus affinitást nem kellett volna idekevernem. Az, azt határozza meg, hogy milyen komoly energiákat képes valaki megmozgatni. Egy egyszerű varázslónak minél nagyobb az úgynevezett affinitása a mágiához annál több mágikus energiát tud tárolni amivel hatásokat hozhat létre az általa ismert módokon. Egy gyenge affinitású varázsló ha ismeri is a megfelelő igéket ahhoz, hogy miképp idézhet például villámcsapást nem képes rá mert nem képes kellő mennyiségű mágikus energiát megmozgatni. Ezt a képességet pedig nem lehet akaraterőként leírni. Az affinitás lényegéről sok vita folyik tudományos körökben. Az viszont tény, hogy több módszer is van a növelésére. Például a meditáció egy mágikus csomópont közelében. Öhm. Szóval a lényeg, hogy csak az első kettő módszer a helyes arra, hogy úgynevezett varázslatokat tanulhassunk.
*Quantall ha nem is jól magyaráz, de legalább szívesen a mágiáról. Csakhogy nagyon úgy látszik, hogy valami komoly dolog zajlik a városban. A másik kérdésén elgondolkozik Quantall majd a sejthető választ adja.*
-Nem hiszem.
*Nem tehetik meg, hogy megkerülik az egész várost. Ez pedig csak az egyik rossz dolog. A másik az amit Csámpásról kérdez a másik.*
-Nem harci kutya. Talán vadászni használhatták, de igazad van. Ha nem feltűnően Satereth szolgái vannak ott akkor, azt javaslom, hogy csak gyorsan igyekezzünk átvágni a tömegen a szegénynegyed irányába. Kerüljük a szűk utcákat. Ha igen akkor én kötelességemnek érzem, hogy szembeszálljak a gonosz híveivel. Remélem nem taposunk le ártatlanokat.
*A lovát nem félti. Egy ostromban elhullt városőrtől örökölte meg. Kéne, hogy kezelje a hasonló helyzeteket.*
*Quantall nem szokott és nem is tervezett sosem tanítani. A magyarázata is csak félig ment át. Az első két dologra bólint majd a harmadikra megrázza a fejét.*
-Talán a mágikus affinitást nem kellett volna idekevernem. Az, azt határozza meg, hogy milyen komoly energiákat képes valaki megmozgatni. Egy egyszerű varázslónak minél nagyobb az úgynevezett affinitása a mágiához annál több mágikus energiát tud tárolni amivel hatásokat hozhat létre az általa ismert módokon. Egy gyenge affinitású varázsló ha ismeri is a megfelelő igéket ahhoz, hogy miképp idézhet például villámcsapást nem képes rá mert nem képes kellő mennyiségű mágikus energiát megmozgatni. Ezt a képességet pedig nem lehet akaraterőként leírni. Az affinitás lényegéről sok vita folyik tudományos körökben. Az viszont tény, hogy több módszer is van a növelésére. Például a meditáció egy mágikus csomópont közelében. Öhm. Szóval a lényeg, hogy csak az első kettő módszer a helyes arra, hogy úgynevezett varázslatokat tanulhassunk.
*Quantall ha nem is jól magyaráz, de legalább szívesen a mágiáról. Csakhogy nagyon úgy látszik, hogy valami komoly dolog zajlik a városban. A másik kérdésén elgondolkozik Quantall majd a sejthető választ adja.*
-Nem hiszem.
*Nem tehetik meg, hogy megkerülik az egész várost. Ez pedig csak az egyik rossz dolog. A másik az amit Csámpásról kérdez a másik.*
-Nem harci kutya. Talán vadászni használhatták, de igazad van. Ha nem feltűnően Satereth szolgái vannak ott akkor, azt javaslom, hogy csak gyorsan igyekezzünk átvágni a tömegen a szegénynegyed irányába. Kerüljük a szűk utcákat. Ha igen akkor én kötelességemnek érzem, hogy szembeszálljak a gonosz híveivel. Remélem nem taposunk le ártatlanokat.
*A lovát nem félti. Egy ostromban elhullt városőrtől örökölte meg. Kéne, hogy kezelje a hasonló helyzeteket.*
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-04-08 21:22:35
Üzenet elküldve: 2018-04-08 21:22:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Quantall//
*Itt kezdődik el a mágia rejtelmeinek olyan szintű boncolgatása, amiknek csak a felét érti Khad. Például Abogr mester nevét már hallotta, de ha nem lenne hozzátéve a lebegő torony, akkor fogalma sem lenne, hogy a mágustorony tulajdonosáról van szó.
Ugyanígy van a mágia boncolgatásával is, hiszen Quantall saját bevallása szerint nem fejti ki bővebben a mondanivalóját.*
-Tehát... *Megpróbálja lefordítani emberi nyelvre azt, amit a mágus mondott*
-Van az a fajta felfedezés, mikor a mágus egy több évszázados feljegyzést talál meg, és azt alkalmazza.
Van az, mikor az eddig is ismert mágiából következtet. *Nem kérdezi, hogyan, hiszen a legtöbb mágiához egy előre meghatározott mozdulatsor/ige kell, ezt pedig nem tudja elképzelni, hogy hogyan következtethetné ki a kutató.*
-És van az, aki gyakorlatilag... az akaraterejével éri el, hogy az történjen, amit szeretne?
*Egyértelműen valami másról van szó, vagy szimplán csak brutálisan leegyszerűsítette a dolgot, de ez jön le neki abból, amit Quantall mond.
Egyértelmű, hogy se a mágiában, se a hitvallásban nem szakértő Khad, ami logikus, hiszen neki maximum a személyisége simul össze a Teysuh-vallás üzenetével.
A temetőből a templomkertbe érve Khad ösztönösen is a kötélfullánkját rejtő erszény csatjával babrál, készen arra, hogy előrántsa fegyverét.
Ilyen közelségből már egyértelmű, hogy a gazdagnegyed irányából jövő hangzavar nem normális, és az sem, hogy ameddig ellát, sehol egy városőr.*
-Valami nagy baj van. Nem tudjuk valahogy megkerülni a negyedeket?
*Ha a válasz az egyértelmű nem, folytatja.*
-A kutyád... Mennyire jó harcban? Mert ha nem tudja elérni, hogy távol maradjanak tőle, és annyira fel van tüzelve a hangulat, amennyire sejtem, akkor nem jósolok neki hosszú életet.
*A lovakat már meg sem említi. Inkább csendben lovagol abba az irányba, amerre Quantall javaslata szerint érdemes lenne menniük.*
*Itt kezdődik el a mágia rejtelmeinek olyan szintű boncolgatása, amiknek csak a felét érti Khad. Például Abogr mester nevét már hallotta, de ha nem lenne hozzátéve a lebegő torony, akkor fogalma sem lenne, hogy a mágustorony tulajdonosáról van szó.
Ugyanígy van a mágia boncolgatásával is, hiszen Quantall saját bevallása szerint nem fejti ki bővebben a mondanivalóját.*
-Tehát... *Megpróbálja lefordítani emberi nyelvre azt, amit a mágus mondott*
-Van az a fajta felfedezés, mikor a mágus egy több évszázados feljegyzést talál meg, és azt alkalmazza.
Van az, mikor az eddig is ismert mágiából következtet. *Nem kérdezi, hogyan, hiszen a legtöbb mágiához egy előre meghatározott mozdulatsor/ige kell, ezt pedig nem tudja elképzelni, hogy hogyan következtethetné ki a kutató.*
-És van az, aki gyakorlatilag... az akaraterejével éri el, hogy az történjen, amit szeretne?
*Egyértelműen valami másról van szó, vagy szimplán csak brutálisan leegyszerűsítette a dolgot, de ez jön le neki abból, amit Quantall mond.
Egyértelmű, hogy se a mágiában, se a hitvallásban nem szakértő Khad, ami logikus, hiszen neki maximum a személyisége simul össze a Teysuh-vallás üzenetével.
A temetőből a templomkertbe érve Khad ösztönösen is a kötélfullánkját rejtő erszény csatjával babrál, készen arra, hogy előrántsa fegyverét.
Ilyen közelségből már egyértelmű, hogy a gazdagnegyed irányából jövő hangzavar nem normális, és az sem, hogy ameddig ellát, sehol egy városőr.*
-Valami nagy baj van. Nem tudjuk valahogy megkerülni a negyedeket?
*Ha a válasz az egyértelmű nem, folytatja.*
-A kutyád... Mennyire jó harcban? Mert ha nem tudja elérni, hogy távol maradjanak tőle, és annyira fel van tüzelve a hangulat, amennyire sejtem, akkor nem jósolok neki hosszú életet.
*A lovakat már meg sem említi. Inkább csendben lovagol abba az irányba, amerre Quantall javaslata szerint érdemes lenne menniük.*
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-31 20:32:26
Üzenet elküldve: 2018-03-31 20:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kutatómunka//
*Azért azt el kell ismernie, hogy a kert valóban gyönyörű. Mikor kiér az épület árnyékából, szemét már megszokásból végigfuttatja a templomot övező bokrokon és virágágyásokon, és a padon ücsörgő, olvasgató vagy beszélgető embereket. Neki is kedve lenne leülni egy üres padra és csak melegedni, de tudja, ezt csak azért érzi, mert az előbbi tapasztalás a temetői fával kapcsolatban meglepően felvillanyozta. Mindig ez van: ha valami sikerül, rengeteg energiája szabadul fel, hogy egy újabb felfedezést tegyen. Már csak azt nem tudja, merre találja azt.
Abban már egészen biztos, hogy trágya mestere teljesen hasznavehetetlen tanácsot adott, amikor könyvvadászatra küldte. A lány nem azért hagyta el kényelmes elf-otthonát nem messze északra innen, hogy máshol könyveket bújjon, egy harmadik helyen pedig pontosan ugyanazokat a műveket olvassa el, mint az előbbiben. Már a könyvtárban is erre gondolt, de mostanra már teljes bizonyosságot szerzett róla, hogy a tudomány magában a valóságban rejlik – abban a sok életben (és halálban), amely körülveszi, találhatja meg a választ. Olyan vidékeken kell járnia, ahol még soha nem volt azelőtt, hogy megtapasztalja ezeket a dolgokat. Egy pillanatra beleborzong a gondolatba. Ő tipikusan nagyobb biztonságban érezte magát könyvei rejtekében, betűi fantáziavilágában, mint odakint a vadonban. Nem is nagyon járt még ott, azt mondják, könnyen meghal az ember, vagy elf odakint. Ő pedig nem erős, nem igazán tud harcolni, és még ahhoz is nyafka, hogy egy napnál tovább szabad ég alatt aludjon, megfelelő mosakodási lehetőségek nélkül.
Megtorpan, és már csak azért is leül egy padra, hogy átgondolja ezt a nevetséges ötletet. Mihez kezd magával? Hogyan utazik majd? Körbenéz, és a templom mészkő falán akad meg a szeme, s azon nyomban a fejébe tolul minden, amit tudni kell a mészkő felhasználásáról. Ugyanez történik akkor is, mikor a lába előtti kis pitypangra pillant. A füle mellett elszálló méh koloniális szerveződéséről is azonnal beszélni tudna, és a gazdagnegyed utcáit is fejből tudja. Tudja, hogy hogyan működik az övén lógó rugós bicska, ő maga javította meg a sajátját, pedig gnómoktól kapta…*
~ Ha ennyi tudásom van, ugyan miért ne vághatnék neki? Legfeljebb kiszakadok ebből az unalmas világból. ~ *Pattan fel hirtelen elhatározással.* ~ Szükségem van egy lóra, anélkül már tényleg nem jutok sehova. Nem vagyok vándor, vagy valami, nem tudok ennyit gyalogolni. Minden másom meglenne egy jó kis kalandhoz, és úgyse hiányoznék senkinek! ~ *Bár a „jó kis kaland” egy kicsit fájó pont a számára, mert inkább idegességet érez még, mint izgalmat. Mindenesetre a kertkapu felé iramodik, hogy a fogadó felé indulva kiötölje, mire van még szükség az útra. Egy pillanatra azonban még megáll, mert egy aprócska problémát azért érez ebben az egészben.
És ha megölik?*
~ Akkor trágya leszek. Nem leszek, mint ezek az emberek itt. Meg aztán... Ki tudja, lehet, hogy a pusztán nagyobb eséllyel nő belőlem fa is. ~ *Von vállat, majd távozik.*
*Azért azt el kell ismernie, hogy a kert valóban gyönyörű. Mikor kiér az épület árnyékából, szemét már megszokásból végigfuttatja a templomot övező bokrokon és virágágyásokon, és a padon ücsörgő, olvasgató vagy beszélgető embereket. Neki is kedve lenne leülni egy üres padra és csak melegedni, de tudja, ezt csak azért érzi, mert az előbbi tapasztalás a temetői fával kapcsolatban meglepően felvillanyozta. Mindig ez van: ha valami sikerül, rengeteg energiája szabadul fel, hogy egy újabb felfedezést tegyen. Már csak azt nem tudja, merre találja azt.
Abban már egészen biztos, hogy trágya mestere teljesen hasznavehetetlen tanácsot adott, amikor könyvvadászatra küldte. A lány nem azért hagyta el kényelmes elf-otthonát nem messze északra innen, hogy máshol könyveket bújjon, egy harmadik helyen pedig pontosan ugyanazokat a műveket olvassa el, mint az előbbiben. Már a könyvtárban is erre gondolt, de mostanra már teljes bizonyosságot szerzett róla, hogy a tudomány magában a valóságban rejlik – abban a sok életben (és halálban), amely körülveszi, találhatja meg a választ. Olyan vidékeken kell járnia, ahol még soha nem volt azelőtt, hogy megtapasztalja ezeket a dolgokat. Egy pillanatra beleborzong a gondolatba. Ő tipikusan nagyobb biztonságban érezte magát könyvei rejtekében, betűi fantáziavilágában, mint odakint a vadonban. Nem is nagyon járt még ott, azt mondják, könnyen meghal az ember, vagy elf odakint. Ő pedig nem erős, nem igazán tud harcolni, és még ahhoz is nyafka, hogy egy napnál tovább szabad ég alatt aludjon, megfelelő mosakodási lehetőségek nélkül.
Megtorpan, és már csak azért is leül egy padra, hogy átgondolja ezt a nevetséges ötletet. Mihez kezd magával? Hogyan utazik majd? Körbenéz, és a templom mészkő falán akad meg a szeme, s azon nyomban a fejébe tolul minden, amit tudni kell a mészkő felhasználásáról. Ugyanez történik akkor is, mikor a lába előtti kis pitypangra pillant. A füle mellett elszálló méh koloniális szerveződéséről is azonnal beszélni tudna, és a gazdagnegyed utcáit is fejből tudja. Tudja, hogy hogyan működik az övén lógó rugós bicska, ő maga javította meg a sajátját, pedig gnómoktól kapta…*
~ Ha ennyi tudásom van, ugyan miért ne vághatnék neki? Legfeljebb kiszakadok ebből az unalmas világból. ~ *Pattan fel hirtelen elhatározással.* ~ Szükségem van egy lóra, anélkül már tényleg nem jutok sehova. Nem vagyok vándor, vagy valami, nem tudok ennyit gyalogolni. Minden másom meglenne egy jó kis kalandhoz, és úgyse hiányoznék senkinek! ~ *Bár a „jó kis kaland” egy kicsit fájó pont a számára, mert inkább idegességet érez még, mint izgalmat. Mindenesetre a kertkapu felé iramodik, hogy a fogadó felé indulva kiötölje, mire van még szükség az útra. Egy pillanatra azonban még megáll, mert egy aprócska problémát azért érez ebben az egészben.
És ha megölik?*
~ Akkor trágya leszek. Nem leszek, mint ezek az emberek itt. Meg aztán... Ki tudja, lehet, hogy a pusztán nagyobb eséllyel nő belőlem fa is. ~ *Von vállat, majd távozik.*
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:32:32
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:32:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ammunapi útján//
*Úgy hiszi, mindent összeszedett. Sötétbarna, zsákszerű batyuját alaposan megpakolta, ám még így is csak a legszükségesebbnek vélt dolgokat hozta magával. Nála van az üzlet bejáratát díszítő három zár három termetes vaskulcsa, legfontosabb jóskellékei, néhány ruhanemű, némi étel s ital, de legfőképp ősei tudásának őrzője, a könyv. Kezében ott lóbálja ébenfa botját. Nehéz szívvel hagyja itt a várost, az évek alatt egészen a szívéhez nőtt, ám tudja, helyesen cselekszik. Lábait Ammunapi fonala vezeti e világban vélt jogos helye felé. Másfelől ha egy nap vissza kell ide térnie, tudja, hogy állandó lakhelye itt marad neki, már ha addig nem törnek be és nem költöznek be a hajléktalanok.
Nem gondol most a múltra, csak a jövője felé tekint. Most még szinte hajnal van s a templomkertben jár, melynek atmoszférája igencsak tetszik neki. Ha lézengenek is errefelé mások, nem figyel rájuk, olyannyira gondolatainak bűvöletébe merül. Szinte nem is e világi léptekkel halad a temetőbe vezető kijárat felé.*
*Úgy hiszi, mindent összeszedett. Sötétbarna, zsákszerű batyuját alaposan megpakolta, ám még így is csak a legszükségesebbnek vélt dolgokat hozta magával. Nála van az üzlet bejáratát díszítő három zár három termetes vaskulcsa, legfontosabb jóskellékei, néhány ruhanemű, némi étel s ital, de legfőképp ősei tudásának őrzője, a könyv. Kezében ott lóbálja ébenfa botját. Nehéz szívvel hagyja itt a várost, az évek alatt egészen a szívéhez nőtt, ám tudja, helyesen cselekszik. Lábait Ammunapi fonala vezeti e világban vélt jogos helye felé. Másfelől ha egy nap vissza kell ide térnie, tudja, hogy állandó lakhelye itt marad neki, már ha addig nem törnek be és nem költöznek be a hajléktalanok.
Nem gondol most a múltra, csak a jövője felé tekint. Most még szinte hajnal van s a templomkertben jár, melynek atmoszférája igencsak tetszik neki. Ha lézengenek is errefelé mások, nem figyel rájuk, olyannyira gondolatainak bűvöletébe merül. Szinte nem is e világi léptekkel halad a temetőbe vezető kijárat felé.*
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-15 21:02:49
Üzenet elküldve: 2018-03-15 21:02:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Ammerthy Sayqueves //
*Ez egy véget nem érő szópárbaj is lehetne, azonban nem igazán profitál belőle semmit. Az elején talán még izgalmasnak is mondható volt a helyzet, már csak az ismeretlenből adódóan, azonban Ammerthyvel jóformán még egymásra licitálni is unalmas.
Ugyanúgy peregnek le róla fajtársa burkolt sértegetései, mint fordított esetben. Nem jelentenek semmit, talán még abban az esetben igen, ha valamennyire közelebbi kapcsolatban állnának egymáshoz, de ez is igen erősen kétséges. Vannak olyan napok, amikor a számára legfontosabb személy sem tudja a legkevésbé sem megrendíteni, így normális, hogy egy idegen, akivel csak szórakozni tervezett ideig óráig, abszolút hidegen hagyja. Éppen csak annyira foglalkoztatja a szituáció, hogy kielégítetlenül marad és ez valamelyest bosszúsággal tölti el, de leginkább csalódott, mert többet várt. Sokkal látványosabb visszajelzésekre számított, egy vérpezsdítőbb helyzetre, vagy olyan jellemre, aki távozás után is makacsul gondolataiban marad.
Az egyedüli reakció tőle a mosoly ami továbbra is kitartóan arcára feszül, illetve a reakció hiánya. Még csak szemeit sem mozdítja a nő felé, hirtelen váltással levegőnek nézi és láthatóan saját gondolataiban elveszve töpreng mit kéne tennie ezután. Valami kellemeset mondjuk, például egy teljes körű bőrtisztítás igazán felfrissítené és közérzetére is pozitív hatással lenne. Vagy tennie kéne egy nagy sétát, esetleg kihasználva még a napsütését és kiülni a kertbe könyvet olvasni.
Ezt akár követheti az is, hogy az éjszakai életbe belevetve magát ténylegesen keres magának egy embert, aki több mindent ébreszt fel benne és vált ki belőle, majd akit másnap reggelre kizárhat életéből és el is felejtheti. Mennyivel jobb így emlékezni az emberekre, mielőtt megunja őket vagy csalódik bennük, mint ebben az esetben, holott itt igencsak rövid idő alatt játszódott le minden.
Így csak szép emlékei maradnak.
Ezeket a lehetőségeket latolgatva lassan, teljes érdektelenséggel elsétál, hacsak ez ellen Ammerthy ne akarna tenni, ami erősen kétséges.*
*Ez egy véget nem érő szópárbaj is lehetne, azonban nem igazán profitál belőle semmit. Az elején talán még izgalmasnak is mondható volt a helyzet, már csak az ismeretlenből adódóan, azonban Ammerthyvel jóformán még egymásra licitálni is unalmas.
Ugyanúgy peregnek le róla fajtársa burkolt sértegetései, mint fordított esetben. Nem jelentenek semmit, talán még abban az esetben igen, ha valamennyire közelebbi kapcsolatban állnának egymáshoz, de ez is igen erősen kétséges. Vannak olyan napok, amikor a számára legfontosabb személy sem tudja a legkevésbé sem megrendíteni, így normális, hogy egy idegen, akivel csak szórakozni tervezett ideig óráig, abszolút hidegen hagyja. Éppen csak annyira foglalkoztatja a szituáció, hogy kielégítetlenül marad és ez valamelyest bosszúsággal tölti el, de leginkább csalódott, mert többet várt. Sokkal látványosabb visszajelzésekre számított, egy vérpezsdítőbb helyzetre, vagy olyan jellemre, aki távozás után is makacsul gondolataiban marad.
Az egyedüli reakció tőle a mosoly ami továbbra is kitartóan arcára feszül, illetve a reakció hiánya. Még csak szemeit sem mozdítja a nő felé, hirtelen váltással levegőnek nézi és láthatóan saját gondolataiban elveszve töpreng mit kéne tennie ezután. Valami kellemeset mondjuk, például egy teljes körű bőrtisztítás igazán felfrissítené és közérzetére is pozitív hatással lenne. Vagy tennie kéne egy nagy sétát, esetleg kihasználva még a napsütését és kiülni a kertbe könyvet olvasni.
Ezt akár követheti az is, hogy az éjszakai életbe belevetve magát ténylegesen keres magának egy embert, aki több mindent ébreszt fel benne és vált ki belőle, majd akit másnap reggelre kizárhat életéből és el is felejtheti. Mennyivel jobb így emlékezni az emberekre, mielőtt megunja őket vagy csalódik bennük, mint ebben az esetben, holott itt igencsak rövid idő alatt játszódott le minden.
Így csak szép emlékei maradnak.
Ezeket a lehetőségeket latolgatva lassan, teljes érdektelenséggel elsétál, hacsak ez ellen Ammerthy ne akarna tenni, ami erősen kétséges.*
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-12 23:13:32
Üzenet elküldve: 2018-03-12 23:13:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Unottan hallgatja a nőt, mi sem hiányzott neki jobban egy féltékenykedő fajtársnál, aki úgy érzi, sokkal több lesz attól, hogy beleköt másokba.*
~Bah, unalmas. Volt már.~
- Ne haragudjon, általában nem tartom érdemes társaságnak azokat, akiknek olyan kevés önbizalma van, hogy mások sértegetéséből akarnak erőt meríteni.
*Szélesen elmosolyodik. Élvezi, ha mások kiskapukat hagynak előtte, és nincsenek tisztában a saját ostobaságukkal. A személyiségére irányuló sértéseket fel sem veszi, hiszen az idegen ennyi idő után aligha ismerhette meg Ammerthyt. Megszólni sem szólja meg, saját tapasztalatából tudja, hogy felesleges, aki ennyire ostoba, az bizony az is marad, bármit is mondd neki az elf. Még foglalkozni sem érdemes velük.*
- Ha majd úgy érzi, hogy változtatni tud ezen, esetleg felkereshet.
*Unottan hallgatja a nőt, mi sem hiányzott neki jobban egy féltékenykedő fajtársnál, aki úgy érzi, sokkal több lesz attól, hogy beleköt másokba.*
~Bah, unalmas. Volt már.~
- Ne haragudjon, általában nem tartom érdemes társaságnak azokat, akiknek olyan kevés önbizalma van, hogy mások sértegetéséből akarnak erőt meríteni.
*Szélesen elmosolyodik. Élvezi, ha mások kiskapukat hagynak előtte, és nincsenek tisztában a saját ostobaságukkal. A személyiségére irányuló sértéseket fel sem veszi, hiszen az idegen ennyi idő után aligha ismerhette meg Ammerthyt. Megszólni sem szólja meg, saját tapasztalatából tudja, hogy felesleges, aki ennyire ostoba, az bizony az is marad, bármit is mondd neki az elf. Még foglalkozni sem érdemes velük.*
- Ha majd úgy érzi, hogy változtatni tud ezen, esetleg felkereshet.
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-12 13:58:59
Üzenet elküldve: 2018-03-12 13:58:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Ammerthy Sayqueves //
*Keresve sem találhatott volna utálatosabb nőt, aki ráadásul semmibe veszi, ami egyszerre felháborító és elképzelhetetlen.*
~ Nyilvánvalóan rossz a látása és esze sem túl sok van. ~
*Unatkozni már nem fog, az elf nőt bár már most utálja, de még éppen érdekes, szóval missziója még talán sikeresnek is mondható, főleg ha tényleg sikerülne egy szakadékba löknie és nem csak gondolni rá.
Nemes egyszerűséggel csilingelő hangon kineveti a vöröskét.*
- Vagy úgy. Milyen bölcs. - *Karjait összefonja mellkasa előtt, kis terpeszállásban egyik lábára helyezi teljes súlyát. Merő gúnnyal és bájjal mosolyog, fejét peckesen felemeli és ezzel egy időben szemöldökeit is. Az arrogancia érzékeltetése neki is igen jól megy.*
- Lehet saját tanácsodat kellene megfogadnod. Nagyra becsült Eeyr úrnő mit gondol azokról a hívekről, akik egy kavics érzelmi szintjén tengődnek? - *Látszólag unottan körmeit vizsgálgatja. Kíváncsi Eeyr nevének ilyen hangnemben való kiejtése kivált valami hatást, vagy Ammerthy tisztelete épp olyan felszínes mint a legtöbb lényé.*
- Persze bizonyosan oda van az olyan sziporkázó személyiségekért, akiktől még egy acélrúd is lefelé görbülne lelombozottságában. -
~ Még a hajam is lelapul ettől a nőtől, hogy fojtaná meg a fűzője! ~
*Sajnos mint oly sokszor érdeklődése máris alább hagy, az elf nő éppen ennyire és eddig volt izgalmas a számára. Se szó se beszéd nagy ívben kikerüli Ammerthyt, de ha tovább provokálja még lehet az őröket figyelmen kívül hagyva kigáncsolja őt. Lehet nekik is lenne egy szép napjuk.*
*Keresve sem találhatott volna utálatosabb nőt, aki ráadásul semmibe veszi, ami egyszerre felháborító és elképzelhetetlen.*
~ Nyilvánvalóan rossz a látása és esze sem túl sok van. ~
*Unatkozni már nem fog, az elf nőt bár már most utálja, de még éppen érdekes, szóval missziója még talán sikeresnek is mondható, főleg ha tényleg sikerülne egy szakadékba löknie és nem csak gondolni rá.
Nemes egyszerűséggel csilingelő hangon kineveti a vöröskét.*
- Vagy úgy. Milyen bölcs. - *Karjait összefonja mellkasa előtt, kis terpeszállásban egyik lábára helyezi teljes súlyát. Merő gúnnyal és bájjal mosolyog, fejét peckesen felemeli és ezzel egy időben szemöldökeit is. Az arrogancia érzékeltetése neki is igen jól megy.*
- Lehet saját tanácsodat kellene megfogadnod. Nagyra becsült Eeyr úrnő mit gondol azokról a hívekről, akik egy kavics érzelmi szintjén tengődnek? - *Látszólag unottan körmeit vizsgálgatja. Kíváncsi Eeyr nevének ilyen hangnemben való kiejtése kivált valami hatást, vagy Ammerthy tisztelete épp olyan felszínes mint a legtöbb lényé.*
- Persze bizonyosan oda van az olyan sziporkázó személyiségekért, akiktől még egy acélrúd is lefelé görbülne lelombozottságában. -
~ Még a hajam is lelapul ettől a nőtől, hogy fojtaná meg a fűzője! ~
*Sajnos mint oly sokszor érdeklődése máris alább hagy, az elf nő éppen ennyire és eddig volt izgalmas a számára. Se szó se beszéd nagy ívben kikerüli Ammerthyt, de ha tovább provokálja még lehet az őröket figyelmen kívül hagyva kigáncsolja őt. Lehet nekik is lenne egy szép napjuk.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-12 00:18:07
Üzenet elküldve: 2018-03-12 00:18:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Nem tudja nem észrevenni az idegen nő bosszús tekintetét. Végignéz rajta, de nem lát semmi különlegeset: szép bőre van, de gyengének tűnik és rugalmatlannak; a haja teljesen átlagos, dísztelen; alkata vékony, törékeny, és mintha nem lenne benne nőies vonzalom, csak kislányos törékenység.*
~Hah, van is mire irigykednie!~
*Elvégre Ammerthy bőrébe minden nap kiváló minőségű krémeket masszíroznak, hogy erős és rugalmas, de puha és bársonyos legyen; a haját a legdrágább ékszerekkel díszítik; a ruháját pedig a legtöbb gazadgabb hölgy is csak különleges alkalmakra venné fel. Nos, igen, ez a különbség a között, hogy valaki nemes, meg a között, hogy valaki főnemes.*
~Azaz az leszek, mint apa, anya, a nagyszüleim, a dédszüleim... Hah... előbb leszek az, mint az a szerencsétlen Aleimord és Heilgron, akik még idősebbek is nálam!~
*Az egyik őr a bal, a másik a jobb oldalára áll, és úgy indulnak el visszafelé, de úgy tűnik, még ez sem tudja visszatartani a háta mögül érkező, otromba támadástól. A ruha anyaga elég erős ahhoz, hogy ne szakadjon el, viszont ronda, koszos folt éktelenkedik rajta.
Ammerty a meglepődöttségtől rögtön megáll, megfordul, majd mikor meglátja, hogy ki az, csak egy unott, lenéző pillantást vet az idegen felé. Annak a bocsánatot kérő hangjából nem hallatszik ki igazi megbánás, inkább ellenkezőleg.*
- Eeyr szeretettel tekint a bénákra is, lehet, érdemes lenne visszamennie.
*Megrántja a ruhája alját, majd peckesen megfordul, és folytatja útját.*
*Nem tudja nem észrevenni az idegen nő bosszús tekintetét. Végignéz rajta, de nem lát semmi különlegeset: szép bőre van, de gyengének tűnik és rugalmatlannak; a haja teljesen átlagos, dísztelen; alkata vékony, törékeny, és mintha nem lenne benne nőies vonzalom, csak kislányos törékenység.*
~Hah, van is mire irigykednie!~
*Elvégre Ammerthy bőrébe minden nap kiváló minőségű krémeket masszíroznak, hogy erős és rugalmas, de puha és bársonyos legyen; a haját a legdrágább ékszerekkel díszítik; a ruháját pedig a legtöbb gazadgabb hölgy is csak különleges alkalmakra venné fel. Nos, igen, ez a különbség a között, hogy valaki nemes, meg a között, hogy valaki főnemes.*
~Azaz az leszek, mint apa, anya, a nagyszüleim, a dédszüleim... Hah... előbb leszek az, mint az a szerencsétlen Aleimord és Heilgron, akik még idősebbek is nálam!~
*Az egyik őr a bal, a másik a jobb oldalára áll, és úgy indulnak el visszafelé, de úgy tűnik, még ez sem tudja visszatartani a háta mögül érkező, otromba támadástól. A ruha anyaga elég erős ahhoz, hogy ne szakadjon el, viszont ronda, koszos folt éktelenkedik rajta.
Ammerty a meglepődöttségtől rögtön megáll, megfordul, majd mikor meglátja, hogy ki az, csak egy unott, lenéző pillantást vet az idegen felé. Annak a bocsánatot kérő hangjából nem hallatszik ki igazi megbánás, inkább ellenkezőleg.*
- Eeyr szeretettel tekint a bénákra is, lehet, érdemes lenne visszamennie.
*Megrántja a ruhája alját, majd peckesen megfordul, és folytatja útját.*
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-11 18:12:22
Üzenet elküldve: 2018-03-11 18:12:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Új elf a városban//
* Ha neki annyi sok pénze lenne, akkor venne egy házat a városban és ispotállyá alakítaná át. Plusz építtetne egy szép kis házat valahol a város közelében, lenne egy nagy veteményese és egy kertje, tele gyógynövényekkel. *
- Ember és elf is félti, ami fontos számára.
* A legtöbben persze a vagyonukat, ami jó dolog, bár annál vannak fontosabbak is. *
- Oh, nemes hölgy?
* Megtudja, hogy Daranel kedvese egy nemes hölgy, erről a környékről származhat, s hogy jobb szeretne egy szolidabb házban élni. Lelke rajta, ez inkább rájuk tartozik. *
- No hát akkor sok sikert kívánok hozzá, legyen szerencsétek.
* A férfi egy szarvasfüggőt mutat, amit még ő maga faragott. Szép darab, tetszetős. *
- Áh nem, én nem. Varrni és hímezni tudok, de faragni nem. Csak szeretem a szép faragásokat. Igazából minden szépet. Az igazán apró dolgokat is, amiket nem kéz, hanem a természet formált. Köveket és kagylóhéjakat, minden ilyesmit. Főleg ha emlékek is kötnek hozzá.
* Ha neki annyi sok pénze lenne, akkor venne egy házat a városban és ispotállyá alakítaná át. Plusz építtetne egy szép kis házat valahol a város közelében, lenne egy nagy veteményese és egy kertje, tele gyógynövényekkel. *
- Ember és elf is félti, ami fontos számára.
* A legtöbben persze a vagyonukat, ami jó dolog, bár annál vannak fontosabbak is. *
- Oh, nemes hölgy?
* Megtudja, hogy Daranel kedvese egy nemes hölgy, erről a környékről származhat, s hogy jobb szeretne egy szolidabb házban élni. Lelke rajta, ez inkább rájuk tartozik. *
- No hát akkor sok sikert kívánok hozzá, legyen szerencsétek.
* A férfi egy szarvasfüggőt mutat, amit még ő maga faragott. Szép darab, tetszetős. *
- Áh nem, én nem. Varrni és hímezni tudok, de faragni nem. Csak szeretem a szép faragásokat. Igazából minden szépet. Az igazán apró dolgokat is, amiket nem kéz, hanem a természet formált. Köveket és kagylóhéjakat, minden ilyesmit. Főleg ha emlékek is kötnek hozzá.
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-11 13:17:51
Üzenet elküldve: 2018-03-11 13:17:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Új elf a városban//
-Igen, megtehetik.
*Tulajdonképen Daranel is valószínűleg megtenné, ha ő lenne ilyen vagyonos és befolyásos.*
-Nyilván van mit... félteniük.
~Nem biztos, hogy cserélnék velük.~
-Igen, a kedvesemmel. Tudod, ő egy nemes hölgy.
*Nem tudja, hogy ez Athien számára mennyire furcsa, de ha végignéz az íjászon nyilvánvaló, hogy nem egy nemes.*
-És szeretne... kiszabadulni a kúria fogságából, hogy úgy mondjam. Szeretnénk együtt élni, belevágni a közös életbe. A negyed szélén keresünk egy takaros házat, ami még megfizethető számunkra.
*Ehhez össze kell majd dobniuk a pénzüket, de hátha sikerül kifogni egy házat.*
-Legszívesebben én is egy erdei házikóban élnék. Nincs kétségem afelől, hogy Effy eljönne velem, de én... szeretnék neki ennél többet adni. Szoktál is faragni? *kérdezi, majd benyúl a ruhája alá és előhúzza a szarvas függőjét.*
-Én készítettem még otthon, Völgyerdőben.
-Igen, megtehetik.
*Tulajdonképen Daranel is valószínűleg megtenné, ha ő lenne ilyen vagyonos és befolyásos.*
-Nyilván van mit... félteniük.
~Nem biztos, hogy cserélnék velük.~
-Igen, a kedvesemmel. Tudod, ő egy nemes hölgy.
*Nem tudja, hogy ez Athien számára mennyire furcsa, de ha végignéz az íjászon nyilvánvaló, hogy nem egy nemes.*
-És szeretne... kiszabadulni a kúria fogságából, hogy úgy mondjam. Szeretnénk együtt élni, belevágni a közös életbe. A negyed szélén keresünk egy takaros házat, ami még megfizethető számunkra.
*Ehhez össze kell majd dobniuk a pénzüket, de hátha sikerül kifogni egy házat.*
-Legszívesebben én is egy erdei házikóban élnék. Nincs kétségem afelől, hogy Effy eljönne velem, de én... szeretnék neki ennél többet adni. Szoktál is faragni? *kérdezi, majd benyúl a ruhája alá és előhúzza a szarvas függőjét.*
-Én készítettem még otthon, Völgyerdőben.
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-03 12:16:26
Üzenet elküldve: 2018-03-03 12:16:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A negyed után kifejezetten felüdülés számára a kertbe lépni. Járása kissé imbolygós és egyfolytában levedzik az orra. Kezd gyanússá válni a történet, de még mindig félvállról veszi a dolgokat, bár már nagyon szeretne felöltözni. A még most is kissé zöldellő fűbe gázol, nem gondolta, hogy a templom környékén is ilyen szép helyek találhat, bár az igazi mezőt máshonnan jelzi szimata. Mindenesetre itt is elidőzik leül az egyik padra és elmerül képzeletében.*
- Vajon milyen lehet tavasszal? *Sok tapasztalata nincsen, inkább csak Erdőmély rejtekét ismeri, azt viszont nagyon jól. Elképzeli, ahogy harsányan zöldell a fű, mindenhol virágok nyílnak, s sűrű tövises futórózsa öleli körbe a léceket, melyre felfuttatják. Kedves számára a gondolat, s kissé unott, cinikus tekintete némileg megenyhül. Látja, hogy mások is hasonló céllal érkeznek, szerencsére elég nagy a templomkert. Láthatóan kiválóan gondozott és céltudatos tervezés előzte meg az ültetést. Valahogy ő is is csinálta volna, de talán még burjánzóbbra hagyta volna az őstermészetet.*
- Háppszi! Az istenekre! *Morcosan dörgöli meg az orrát, előbbi fantáziadús képe már messze száll, kirepült agyából az ordas tüsszentéssel. Nincs is kedve tovább ücsörögni, inkább továbbáll, összeszedi magát és a templom alatti könyvtárba kíván benézni.*
- Vajon milyen lehet tavasszal? *Sok tapasztalata nincsen, inkább csak Erdőmély rejtekét ismeri, azt viszont nagyon jól. Elképzeli, ahogy harsányan zöldell a fű, mindenhol virágok nyílnak, s sűrű tövises futórózsa öleli körbe a léceket, melyre felfuttatják. Kedves számára a gondolat, s kissé unott, cinikus tekintete némileg megenyhül. Látja, hogy mások is hasonló céllal érkeznek, szerencsére elég nagy a templomkert. Láthatóan kiválóan gondozott és céltudatos tervezés előzte meg az ültetést. Valahogy ő is is csinálta volna, de talán még burjánzóbbra hagyta volna az őstermészetet.*
- Háppszi! Az istenekre! *Morcosan dörgöli meg az orrát, előbbi fantáziadús képe már messze száll, kirepült agyából az ordas tüsszentéssel. Nincs is kedve tovább ücsörögni, inkább továbbáll, összeszedi magát és a templom alatti könyvtárba kíván benézni.*
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-03-03 11:28:29
Üzenet elküldve: 2018-03-03 11:28:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt hazatérne, apró kitérőt tesz a Templomkertbe. Mindig is szerette a zöld tájat, talán ez pont elf létéből fakad. Bár most a hideg idő miatt csak a csupasz ágakat nézegetheti, ez is enyhe megnyugvással tölti el. Talán azért, mert a lelke mélyén pont olyan sivárnak érzi magát, mint amilyenek a leveletlen fák és az elszáradt növények. Nem volt ez mindig így, régebben olyan volt, mint a boldog volt, mint a tavasszal ébredező táj, csak nála a nyár és az ősz elmaradt, és rögtön a tél jött.
Eddig úgy tervezte, hogy hazamegy, de kezd rájönni, hogy nem akar. Ott nincs más, mint az üres lakás, néhány könyv, és a finom falatokért betévedt egerek.
Persze ott van neki a denevér, akit a padláson talált, és akivel unalmában összebarátkozott, de vele aligha tud értelmes beszélgetésbe elegyedni.*
Eddig úgy tervezte, hogy hazamegy, de kezd rájönni, hogy nem akar. Ott nincs más, mint az üres lakás, néhány könyv, és a finom falatokért betévedt egerek.
Persze ott van neki a denevér, akit a padláson talált, és akivel unalmában összebarátkozott, de vele aligha tud értelmes beszélgetésbe elegyedni.*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-28 20:15:08
Üzenet elküldve: 2018-02-28 20:15:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Mielőtt átvehetné Luni helyét Alenia oldalán, máris újabb alak érkezik a segítségükre, és ezúttal kérniük sem kell.*
- Köszönjük a segítséget! -*ismétli ő is automatikusan a többiek után, ám az új érkező végképp összezavarja, és kezdi igencsak feleslegesnek érezni magát. ~Talán egyszerűbb dolgom lett volna, ha csak holnap próbálok új munkahely után nézni~ mélázik magában, ahogy végigveszi az eseményeket, melyek idáig vezették, hogy most itt áll a tisztáson ezek között az emberek közt. Visszagondolva a Lunival való korábbi beszélgetésére, hogy vajon a döntéseink irányítják-e a sorsunk, magában konstatálja, hogy igen sok lehetősége lett volna elkerülni jelenlegi helyzetét. ~Talán ha valaki megsúgta volna, hogy ez lesz a vége, tényleg másképp döntök...~ mereng magában az elképzelésen, hogyan is cselekedett volna, ha esetleg valaki megjósolta volna neki, hogy ez lesz a dolgok kimenetele. ~De talán mégse. Pont ez a szép, hogy sose tudni, mi vár ránk~ mosolyodik el magában, még ha a szép jelző nem is éppen a legalkalmasabb a jelenlegi helyzet leírására. Bőven van ideje ilyen apróságokon töprengeni, ugyanis világos számára, hogy most másvalaki van az események középpontjában, ő pedig csak sodródik az árral. Mivel pedig a bemutatkozás úgy tűnik, elmarad, arra sincs szükség, hogy bármi mást mondjon. Mikor pedig Luni végre elindul, ő is gyorsan utána siet, bár még mindig nem tudja, hova is mennek pontosan. Menet közben gyakran pillant a többiekre, hogyha esetleg valamelyiküknek további segítségre lenne szüksége, ő azonnal ott teremjen.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.28 20:17:43
*Mielőtt átvehetné Luni helyét Alenia oldalán, máris újabb alak érkezik a segítségükre, és ezúttal kérniük sem kell.*
- Köszönjük a segítséget! -*ismétli ő is automatikusan a többiek után, ám az új érkező végképp összezavarja, és kezdi igencsak feleslegesnek érezni magát. ~Talán egyszerűbb dolgom lett volna, ha csak holnap próbálok új munkahely után nézni~ mélázik magában, ahogy végigveszi az eseményeket, melyek idáig vezették, hogy most itt áll a tisztáson ezek között az emberek közt. Visszagondolva a Lunival való korábbi beszélgetésére, hogy vajon a döntéseink irányítják-e a sorsunk, magában konstatálja, hogy igen sok lehetősége lett volna elkerülni jelenlegi helyzetét. ~Talán ha valaki megsúgta volna, hogy ez lesz a vége, tényleg másképp döntök...~ mereng magában az elképzelésen, hogyan is cselekedett volna, ha esetleg valaki megjósolta volna neki, hogy ez lesz a dolgok kimenetele. ~De talán mégse. Pont ez a szép, hogy sose tudni, mi vár ránk~ mosolyodik el magában, még ha a szép jelző nem is éppen a legalkalmasabb a jelenlegi helyzet leírására. Bőven van ideje ilyen apróságokon töprengeni, ugyanis világos számára, hogy most másvalaki van az események középpontjában, ő pedig csak sodródik az árral. Mivel pedig a bemutatkozás úgy tűnik, elmarad, arra sincs szükség, hogy bármi mást mondjon. Mikor pedig Luni végre elindul, ő is gyorsan utána siet, bár még mindig nem tudja, hova is mennek pontosan. Menet közben gyakran pillant a többiekre, hogyha esetleg valamelyiküknek további segítségre lenne szüksége, ő azonnal ott teremjen.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.28 20:17:43
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-28 19:20:43
Üzenet elküldve: 2018-02-28 19:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Természetesen nem láthat bele Alenia gondolataiba, de azért nem nehéz kitalálnia, hogy jelen pillanatban mi az egyetlen, amire vágyhat, főleg azok után nem, hogy ki is mondja. Ami pedig őt illeti, aki túl sokat és túl gyakran volt már összezárva saját gondolataival, ez alkalommal is tűpontosan ismeri saját vágyait, amelyek nem meglepő módon teljesen egybeesnek a szőke lány kívánságával. Nem mintha azt képzelné, hogy amint hazaérnek mindennek vége lesz, és mintegy varázsütésre jóra fordul minden, de hazatérésük még is csak valamiféle lezárása lenne annak az egész elátkozott eseménysornak, ami egy tegnap délutáni ártatlan kis sétával vette kezdetét. Arról pedig nem is beszélve, hogy már csak Aleimord miatt is minél hamarabb haza kellene érniük, aki talán még mindig attól retteg, hogy soha többé nem láthatja a húgát.
Az újabb férfi érkezése ráadásul még le is egyszerűsíti a dolgokat. Hamarabb fognak hazaérni, hogyha nem egy férfi és egy lány, hanem két erős férfi támogatja Aleniát hazáig.
Az újonnan érkező reakciója pedig eléggé ösztönösnek és őszintének tűnik ahhoz, hogy Luninari megbízzon benne.*
- Köszönjük a segítséget! *mondja neki is, és át is adja a helyét szó nélkül Alenia oldalán, miközben visszaveszi magához a Naitól kölcsönkért könyvet.
Ő ugyan nem néz vádlón senkire, főleg nem a lányra, akinek annyi mindenért hálás, de azt ő is belátja, hogy eléggé felesleges itt álldogálniuk jelen helyzetben.
Hangja még csak nem is türelmetlen, parancsoló, vagy bármi ehhez hasonló, pusztán tényeket állapít meg, amikor pár rövid pillanat után megszólal újra.*
- Persze, igazad van. Tényleg jobb lenne minél hamarabb hazaérni. Minden mást meg lehet útközben is beszélni. Menjünk! Hideg van, neked pedig pihenésre és melegre van szükséged minél gyorsabban. *mondja, és ha az újonnan érkező férfi tényleg átveszi tőle Alenia támogatását, és segít a másiknak, aki mágiájával a lány sebeit ellátta, akkor jó példával járva elő meg is indul kifelé a Templomkertből, bízva benne, hogy a többiek, így természetesen maga Alenia is követik egészen a Sayqueves rezidenciáig.
Bemutatkozni eszébe sem jut, bár meglehet, hogy udvariatlanság. Itt és most mindenesetre saját nevét annyira lényegtelennek érzi, hogy teljesen feleslegesnek gondolja közölni. Meglehet, hogy téved, de hát, ha tévedhetetlen lenne, akkor most biztosan nem lenne itt sem ő, de talán még Alenia sem.*
*Természetesen nem láthat bele Alenia gondolataiba, de azért nem nehéz kitalálnia, hogy jelen pillanatban mi az egyetlen, amire vágyhat, főleg azok után nem, hogy ki is mondja. Ami pedig őt illeti, aki túl sokat és túl gyakran volt már összezárva saját gondolataival, ez alkalommal is tűpontosan ismeri saját vágyait, amelyek nem meglepő módon teljesen egybeesnek a szőke lány kívánságával. Nem mintha azt képzelné, hogy amint hazaérnek mindennek vége lesz, és mintegy varázsütésre jóra fordul minden, de hazatérésük még is csak valamiféle lezárása lenne annak az egész elátkozott eseménysornak, ami egy tegnap délutáni ártatlan kis sétával vette kezdetét. Arról pedig nem is beszélve, hogy már csak Aleimord miatt is minél hamarabb haza kellene érniük, aki talán még mindig attól retteg, hogy soha többé nem láthatja a húgát.
Az újabb férfi érkezése ráadásul még le is egyszerűsíti a dolgokat. Hamarabb fognak hazaérni, hogyha nem egy férfi és egy lány, hanem két erős férfi támogatja Aleniát hazáig.
Az újonnan érkező reakciója pedig eléggé ösztönösnek és őszintének tűnik ahhoz, hogy Luninari megbízzon benne.*
- Köszönjük a segítséget! *mondja neki is, és át is adja a helyét szó nélkül Alenia oldalán, miközben visszaveszi magához a Naitól kölcsönkért könyvet.
Ő ugyan nem néz vádlón senkire, főleg nem a lányra, akinek annyi mindenért hálás, de azt ő is belátja, hogy eléggé felesleges itt álldogálniuk jelen helyzetben.
Hangja még csak nem is türelmetlen, parancsoló, vagy bármi ehhez hasonló, pusztán tényeket állapít meg, amikor pár rövid pillanat után megszólal újra.*
- Persze, igazad van. Tényleg jobb lenne minél hamarabb hazaérni. Minden mást meg lehet útközben is beszélni. Menjünk! Hideg van, neked pedig pihenésre és melegre van szükséged minél gyorsabban. *mondja, és ha az újonnan érkező férfi tényleg átveszi tőle Alenia támogatását, és segít a másiknak, aki mágiájával a lány sebeit ellátta, akkor jó példával járva elő meg is indul kifelé a Templomkertből, bízva benne, hogy a többiek, így természetesen maga Alenia is követik egészen a Sayqueves rezidenciáig.
Bemutatkozni eszébe sem jut, bár meglehet, hogy udvariatlanság. Itt és most mindenesetre saját nevét annyira lényegtelennek érzi, hogy teljesen feleslegesnek gondolja közölni. Meglehet, hogy téved, de hát, ha tévedhetetlen lenne, akkor most biztosan nem lenne itt sem ő, de talán még Alenia sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084