Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-28 12:18:09
Üzenet elküldve: 2018-02-28 12:18:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Nia kezdi ismét eléggé kellemetlenül érezni magát. Nem, attól eltekintve, hogy még mindig fázik, most nem a sérülései zavarják a legjobban. Túl sokan állnak körülötte, és a templomkert környékén járók sem mennek tovább anélkül, hogy ne bámulnák meg őt legalább egy pillanatra. A lány szeret a társaság középpontjában lenni, de nem ilyenkor, amikor élete legrosszabb napján, ilyen állapotban látják. Nem segít kedélyállapotán az újabb érkező sem, aki nem csak végignéz rajtuk, de érdeklődve meg is környékezi a kis társaságot. Persze úgy tűnik, a fiatal férfi is csak segíteni akar neki, ami mindenképp jót tesz Alenia lelkének, és annak, hogy visszaszerezze bizalmát a társadalomban, és elhiggye, hogy a valóság mégsem olyan kegyetlen, mint ahogy most megtapasztalta.*
- Lassan minden rendben, Uram, most már csak haza szeretnék jutni.
*Válaszol új társaságuk kérdésére ezzel jelezvén a többieknek, hogy már legalább harmadszor hisztizik nekik, hogy nem akar most mást, csak a jó meleg, barátságos otthonában lenni, de a lányok mintha nem is figyelnének az igényeire, a saját aggodalmukkal vannak elfoglalva. Nia ha tehetné, már egyedül indult volna a rezidencia felé, de még túl gyenge ahhoz, hogy segítség nélkül járjon. *
- A bemutatkozást is elhalaszthatnátok...
*Néz Naira vádlóan. Szegény lánynak tényleg kezd elege lenni ebből a kiszolgáltatott, kellemetlen helyzetből. El akar bújni a világ elől, vagyis leginkább Aleimord karjaiba szeretne most bújni, de ezt semmi pénzért nem vallaná be.*
*Nia kezdi ismét eléggé kellemetlenül érezni magát. Nem, attól eltekintve, hogy még mindig fázik, most nem a sérülései zavarják a legjobban. Túl sokan állnak körülötte, és a templomkert környékén járók sem mennek tovább anélkül, hogy ne bámulnák meg őt legalább egy pillanatra. A lány szeret a társaság középpontjában lenni, de nem ilyenkor, amikor élete legrosszabb napján, ilyen állapotban látják. Nem segít kedélyállapotán az újabb érkező sem, aki nem csak végignéz rajtuk, de érdeklődve meg is környékezi a kis társaságot. Persze úgy tűnik, a fiatal férfi is csak segíteni akar neki, ami mindenképp jót tesz Alenia lelkének, és annak, hogy visszaszerezze bizalmát a társadalomban, és elhiggye, hogy a valóság mégsem olyan kegyetlen, mint ahogy most megtapasztalta.*
- Lassan minden rendben, Uram, most már csak haza szeretnék jutni.
*Válaszol új társaságuk kérdésére ezzel jelezvén a többieknek, hogy már legalább harmadszor hisztizik nekik, hogy nem akar most mást, csak a jó meleg, barátságos otthonában lenni, de a lányok mintha nem is figyelnének az igényeire, a saját aggodalmukkal vannak elfoglalva. Nia ha tehetné, már egyedül indult volna a rezidencia felé, de még túl gyenge ahhoz, hogy segítség nélkül járjon. *
- A bemutatkozást is elhalaszthatnátok...
*Néz Naira vádlóan. Szegény lánynak tényleg kezd elege lenni ebből a kiszolgáltatott, kellemetlen helyzetből. El akar bújni a világ elől, vagyis leginkább Aleimord karjaiba szeretne most bújni, de ezt semmi pénzért nem vallaná be.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:45:11
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
- Tényleg aggódik érted, nagyon is. De majd mindjárt hazaviszünk, és megbeszéltek mindent.
*Biztatóan Aleniára mosolyog, majd feláll, és Vicben felé fordul.*
- Mindenképp szeretnénk, hogy velünk tartson. Alenia miatt is, és mert a kisasszony bátyja biztosan nagyon hálás lesz Önnek!
*A férfi szavai ellenére köszönete jeléül elővesz 200 aranyat, és hálás mosollyal az arcán átnyújtja Vicben Arunnak.
*
- Kérem, fogadja el!
*Ezek után pedig nagyon reméli, hogy végre hazaindulhatnak Aleniával. Ott lesz csak igazán biztonságban, ahogy mindannyiuk, hiába az őr, aki velük tartott.*
- Alenia, ne erőltesd meg magad! *Testőre felé biccent, hogy segítsen a lánynak. EL is indul a lány felé, hogy felvegye, de akkor hirtelen egy idegent pillant meg közelíteni feléjük nagy hévvel. Bár az is lehet, hogy annyira nem is volt az hirtelen, csak ők voltak túlzottan elfoglalva Aleniával. Mindenesetre a testőr kivonja a fegyverét, de úrnője intésére nem lép előre, hogy megállítsa az idegent. Nairadának nem tűnik úgy, mintha ártana akarna nekik, vagy esetleg ismét megtámadni, mivel még csak fegyvereket sem lát nála, de azért igencsak szkeptikus az újonnan érkezett férfival kapcsolatban egyelőre.*
- Nos, hát...
*Mire befejezné a mondatot, addigra már Luniékhoz lép, hogy átvegye tőlük Aleniát.*
- Azt kicsit hosszú volna most elmesélni. A lényeg valóban annyi, amennyit az úr mondott. A részletekbe pedig most ne menjünk bele.
*Nairada reméli, hogy tömör és határozott válaszával elejét veszi a további kérdezősködésnek. Minden szembejövő idegennek mégsem fog csak úgy kitálalni.*
- De szabadna tudnunk, kit tisztelhetünk meg személyében?
- Tényleg aggódik érted, nagyon is. De majd mindjárt hazaviszünk, és megbeszéltek mindent.
*Biztatóan Aleniára mosolyog, majd feláll, és Vicben felé fordul.*
- Mindenképp szeretnénk, hogy velünk tartson. Alenia miatt is, és mert a kisasszony bátyja biztosan nagyon hálás lesz Önnek!
*A férfi szavai ellenére köszönete jeléül elővesz 200 aranyat, és hálás mosollyal az arcán átnyújtja Vicben Arunnak.
*- Kérem, fogadja el!
*Ezek után pedig nagyon reméli, hogy végre hazaindulhatnak Aleniával. Ott lesz csak igazán biztonságban, ahogy mindannyiuk, hiába az őr, aki velük tartott.*
- Alenia, ne erőltesd meg magad! *Testőre felé biccent, hogy segítsen a lánynak. EL is indul a lány felé, hogy felvegye, de akkor hirtelen egy idegent pillant meg közelíteni feléjük nagy hévvel. Bár az is lehet, hogy annyira nem is volt az hirtelen, csak ők voltak túlzottan elfoglalva Aleniával. Mindenesetre a testőr kivonja a fegyverét, de úrnője intésére nem lép előre, hogy megállítsa az idegent. Nairadának nem tűnik úgy, mintha ártana akarna nekik, vagy esetleg ismét megtámadni, mivel még csak fegyvereket sem lát nála, de azért igencsak szkeptikus az újonnan érkezett férfival kapcsolatban egyelőre.*
- Nos, hát...
*Mire befejezné a mondatot, addigra már Luniékhoz lép, hogy átvegye tőlük Aleniát.*
- Azt kicsit hosszú volna most elmesélni. A lényeg valóban annyi, amennyit az úr mondott. A részletekbe pedig most ne menjünk bele.
*Nairada reméli, hogy tömör és határozott válaszával elejét veszi a további kérdezősködésnek. Minden szembejövő idegennek mégsem fog csak úgy kitálalni.*
- De szabadna tudnunk, kit tisztelhetünk meg személyében?
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:25:47
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:25:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
* Vicben örül, hogy a lány láthatóan jobban van, s ezzel a többieket is sikerül megnyugtatnia. Ami Luninari ujját illeti, nem fog hazudni, még ha ez pillanatnyilag segítene is, hisz ha később kiderül hogy hiába reménykedik az rosszabb, mint a valós tény. *
- Nem tartoznak köszönettel, örülök, hogy tudtam segíteni. Eeyer fénye vezesse kisasszony a teljes felépülés felé.
* Mondja kedvesen mosolyogva, majd finoman megrázza a fejét. *
- Nem hiszem, hogy rászolgáltam volna bármiféle jutalomra, de szívesen elkísérem hazáig, már csak azért is, hogy tudjam épségben odaér.
* Feleli, majd feltűnik mellettük egy másik férfi, felajánlva a segítségét. Mivel nem igazán tudja, hogy pontosan mi is történt a hölggyel, így csupán azt mondja el amit ő maga is tud. *
- Eeyernek legyen hála, most már minden rendben van. A hölgy megsérült, én pedig képességeimhez mérten igyekeztem segíteni rajta.
* Válaszolja, majd csendben megvárja, hogy a hölgyek elinduljanak, vagy beszéljenek az újonnan érkezővel. *
* Vicben örül, hogy a lány láthatóan jobban van, s ezzel a többieket is sikerül megnyugtatnia. Ami Luninari ujját illeti, nem fog hazudni, még ha ez pillanatnyilag segítene is, hisz ha később kiderül hogy hiába reménykedik az rosszabb, mint a valós tény. *
- Nem tartoznak köszönettel, örülök, hogy tudtam segíteni. Eeyer fénye vezesse kisasszony a teljes felépülés felé.
* Mondja kedvesen mosolyogva, majd finoman megrázza a fejét. *
- Nem hiszem, hogy rászolgáltam volna bármiféle jutalomra, de szívesen elkísérem hazáig, már csak azért is, hogy tudjam épségben odaér.
* Feleli, majd feltűnik mellettük egy másik férfi, felajánlva a segítségét. Mivel nem igazán tudja, hogy pontosan mi is történt a hölggyel, így csupán azt mondja el amit ő maga is tud. *
- Eeyernek legyen hála, most már minden rendben van. A hölgy megsérült, én pedig képességeimhez mérten igyekeztem segíteni rajta.
* Válaszolja, majd csendben megvárja, hogy a hölgyek elinduljanak, vagy beszéljenek az újonnan érkezővel. *
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:09:31
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:09:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Taitos teljes lélekjelenléttel süvít ki a templomból.*
~Marcus Marra...~
*Matrázza magában kissé hitetlenkedve, ám kíváncsian, izgatottan. Már rohanna is, mikoris nem tud nyugodt szívvel elrohanni a jelenet előtt. Méghozzá azért nem, mert három nő, meg egy csuhás akarna kitámogatni egy fiatal, megviselt lányt, amennyire ki tudja venni. Nos, Taitos Világvégi becsülete azt követeli, hogy ne csak türelmesen várjon, hanem segítségükre is siessen.*
-Szellemek vezessetek!
*Ad hangot megdöbbenésének.*
-Hölgyeim, segíthetek?
*Kérdezi, hiszen őmaga egyedül is elvinné a sérültet bárhová Artheniorban, így a lányt támogatókhoz lép első körben.*
-Hölgyeim, ha megengedik, cseréljünk!
*Nyújtaná át botját és táskáját, hogy felszabadult két karjában elvihesse a sérültet.
A csuhásra néz, vagyis leginkább rá.*
-Minden rendben? Mi történt?
*Néz a véres kötésre is, míg a hölgyek nem határoznak arról, hogy elfogadják-e a segítséget, amit Taitos nyújtana most. Talán ez a pár pillanat elég is ahhoz, hogy lecsillapodjon előbbi izgalmából annyira, amennyire a helyhethez szükséges lenne.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 21:20:08
*Taitos teljes lélekjelenléttel süvít ki a templomból.*
~Marcus Marra...~
*Matrázza magában kissé hitetlenkedve, ám kíváncsian, izgatottan. Már rohanna is, mikoris nem tud nyugodt szívvel elrohanni a jelenet előtt. Méghozzá azért nem, mert három nő, meg egy csuhás akarna kitámogatni egy fiatal, megviselt lányt, amennyire ki tudja venni. Nos, Taitos Világvégi becsülete azt követeli, hogy ne csak türelmesen várjon, hanem segítségükre is siessen.*
-Szellemek vezessetek!
*Ad hangot megdöbbenésének.*
-Hölgyeim, segíthetek?
*Kérdezi, hiszen őmaga egyedül is elvinné a sérültet bárhová Artheniorban, így a lányt támogatókhoz lép első körben.*
-Hölgyeim, ha megengedik, cseréljünk!
*Nyújtaná át botját és táskáját, hogy felszabadult két karjában elvihesse a sérültet.
A csuhásra néz, vagyis leginkább rá.*
-Minden rendben? Mi történt?
*Néz a véres kötésre is, míg a hölgyek nem határoznak arról, hogy elfogadják-e a segítséget, amit Taitos nyújtana most. Talán ez a pár pillanat elég is ahhoz, hogy lecsillapodjon előbbi izgalmából annyira, amennyire a helyhethez szükséges lenne.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 21:20:08
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:44:18
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:44:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*Mivel Nanaia ennyire mosolygós, ez egyrészt meggyőzi róla, hogy a nőnek még sincs vele baja, másrészt a szavak ellenére elkönyveli magában, hogy pusztán tréfáról van szó és valójában nem téved el ennyire könnyen a másik. Azt ugyanis már megtanulta, hogy ha egy mondat gyanús a szó szerinti értelmezésben és mosoly társul hozzá, akkor valószínű, hogy viccről van szó.*
- Hát persze! - *jelzi is egy mondattal, s ezúttal kissé erőltetett, de valódi mosollyal, hogy „vette a lapot.”
Közben szerencsésen kiérnek a templomból, ahol - bizonyára - Nana megelégedésére rögvest a „hollólány” képében láthatja Krestvirt. Ugyanis, ahogy kilépnek az ajtón, a kert egyik fájáról egy holló száll oda hozzájuk és ereszkedik a lány vállára némi károgás kíséretében.*
- Erre. - *mutatja az utat, míg szórakozott kis köszöntési rituáléját is letudja a madárral, odatartva ujját a csőréhez, mire a holló finoman belecsipked.
Már a kerten kívül, egy eldugottabb részhez érnek, ott hagyta kikötve a lovat, ami egy teljesen átlagos, jó erőben lévő hátas.
Egyelőre nem száll fel rá, mert a városon belül nem volna jó lovagolni, úgyhogy kantárszáron vezeti az állatot, úgy indul el a város főtere felé, pusztán egy pillantással ellenőrizve, hogy Nanaia követi-e őt.*
*Mivel Nanaia ennyire mosolygós, ez egyrészt meggyőzi róla, hogy a nőnek még sincs vele baja, másrészt a szavak ellenére elkönyveli magában, hogy pusztán tréfáról van szó és valójában nem téved el ennyire könnyen a másik. Azt ugyanis már megtanulta, hogy ha egy mondat gyanús a szó szerinti értelmezésben és mosoly társul hozzá, akkor valószínű, hogy viccről van szó.*
- Hát persze! - *jelzi is egy mondattal, s ezúttal kissé erőltetett, de valódi mosollyal, hogy „vette a lapot.”
Közben szerencsésen kiérnek a templomból, ahol - bizonyára - Nana megelégedésére rögvest a „hollólány” képében láthatja Krestvirt. Ugyanis, ahogy kilépnek az ajtón, a kert egyik fájáról egy holló száll oda hozzájuk és ereszkedik a lány vállára némi károgás kíséretében.*
- Erre. - *mutatja az utat, míg szórakozott kis köszöntési rituáléját is letudja a madárral, odatartva ujját a csőréhez, mire a holló finoman belecsipked.
Már a kerten kívül, egy eldugottabb részhez érnek, ott hagyta kikötve a lovat, ami egy teljesen átlagos, jó erőben lévő hátas.
Egyelőre nem száll fel rá, mert a városon belül nem volna jó lovagolni, úgyhogy kantárszáron vezeti az állatot, úgy indul el a város főtere felé, pusztán egy pillantással ellenőrizve, hogy Nanaia követi-e őt.*
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:31:28
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:31:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
*Nanaia annyira eltelt önmagával, hogy nem igazán veszi rossz néven Krestvir fintorgó vigyorát. Sőt! Ettől még inkább úgy véli, hogy a lány a háta közepére se kívánja, ő pedig pont oda fog kerülni!*
- Hisz még a könyvtárban is eltévedtem. Majdnem.
*Teszi hozzá egyre felszabadultabban vigyorogva. Végül elérkeznek a közös lovaglás témájához és egyben a templom kijáratához.*
- Nekem tökéletesen megfelel!
*Feleli, majd tekintetével az említett hátas után kutat, bízva abban, hogy nem valami nyeszlett póniról van szó, aminek a szűkös nyerge tuti széttöri a sejhaját.*
*Nanaia annyira eltelt önmagával, hogy nem igazán veszi rossz néven Krestvir fintorgó vigyorát. Sőt! Ettől még inkább úgy véli, hogy a lány a háta közepére se kívánja, ő pedig pont oda fog kerülni!*
- Hisz még a könyvtárban is eltévedtem. Majdnem.
*Teszi hozzá egyre felszabadultabban vigyorogva. Végül elérkeznek a közös lovaglás témájához és egyben a templom kijáratához.*
- Nekem tökéletesen megfelel!
*Feleli, majd tekintetével az említett hátas után kutat, bízva abban, hogy nem valami nyeszlett póniról van szó, aminek a szűkös nyerge tuti széttöri a sejhaját.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-25 19:21:09
Üzenet elküldve: 2018-02-25 19:21:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Csendben hallgatja a többiek beszélgetését, hiszen egyelőre nem igen tud tenni semmit, amivel bárkinek az állapotán javíthatna. Úgy érzi, mélyebb összefüggések lehetnek itt a felszín alatt, amik szegény lány elrablásához, majd megkerüléséhez vezetett. ~És vajon mi történt az ujjával?~ foglalkoztatja bizarr módon a kérdés, de persze annál több esze van, minthogy hangosan is feltegye. Most már egyre jobban várja, hogy Lunival beszélni tudjon, ha már kicsit lecsendesedett minden. Mikor aztán az indulásra kerül a sor, örül, hogy Vicben is velük tart, hiszen ki tudja, mikor lehet még szükség a tudására?*
- Köszönünk mindent. -*bólint rá ő is a többiek szavaira, hiszen tényleg hálás, amiért ilyen önzetlenül segített rajtuk. Mikor aztán a sebesült tényleg indulni szeretne, közelebb lép ő maga is, hogy segítsen, hisz nyilvánvaló, hogy Luni nem sokáig lesz képes támaszt adni szegény lánynak, míg ő szívesen segít, ha arra van szükség. Bár jobban átgondolva a dolgokat talán a testőr még nála is biztosabb támaszt nyújtana, így inkább csak csendben vár, hogy más mondja ki a végső szót, milyen felállásban menjenek is haza. ~Tényleg, hová is megyünk pontosan?~ teszi fel magában a kérdést.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 19:23:21
*Csendben hallgatja a többiek beszélgetését, hiszen egyelőre nem igen tud tenni semmit, amivel bárkinek az állapotán javíthatna. Úgy érzi, mélyebb összefüggések lehetnek itt a felszín alatt, amik szegény lány elrablásához, majd megkerüléséhez vezetett. ~És vajon mi történt az ujjával?~ foglalkoztatja bizarr módon a kérdés, de persze annál több esze van, minthogy hangosan is feltegye. Most már egyre jobban várja, hogy Lunival beszélni tudjon, ha már kicsit lecsendesedett minden. Mikor aztán az indulásra kerül a sor, örül, hogy Vicben is velük tart, hiszen ki tudja, mikor lehet még szükség a tudására?*
- Köszönünk mindent. -*bólint rá ő is a többiek szavaira, hiszen tényleg hálás, amiért ilyen önzetlenül segített rajtuk. Mikor aztán a sebesült tényleg indulni szeretne, közelebb lép ő maga is, hogy segítsen, hisz nyilvánvaló, hogy Luni nem sokáig lesz képes támaszt adni szegény lánynak, míg ő szívesen segít, ha arra van szükség. Bár jobban átgondolva a dolgokat talán a testőr még nála is biztosabb támaszt nyújtana, így inkább csak csendben vár, hogy más mondja ki a végső szót, milyen felállásban menjenek is haza. ~Tényleg, hová is megyünk pontosan?~ teszi fel magában a kérdést.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 19:23:21
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-25 13:35:38
Üzenet elküldve: 2018-02-25 13:35:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Persze nem várt csodát, maga sem hitte, hogy az Alenia segítségére siető férfi elmond egyetlen imát, mire Eeyr csak úgy, mintha mi sem történt volna visszanöveszti a szőke lány ujját, most a válasz hallatán még is csalódott szomorúsággal hajtja le a fejét, ebben a pillanatban talán tényleg inkább nézve ki összetört kislánynak, mint annak a kisasszonynak, aki tegnap délután sétára indult Aleniával a tisztásra.
Bár sejti, hogy még távolról sincsenek túl minden, és azt is, hogy Alenia jelenlegi állapotában nem pár perc lesz majd a hazafelé út, pedig a kert túloldalán már ott tornyosulnak a Gazdagnegyed kőmonstrumai, hirtelen még is olyan fáradtság telepszik rá, mintha nem csak úgy érezné, hanem valóban egy egész hatot élt volna át itt egyetlen nap alatt, utóbbi bármennyire is lehetetlen.*
- Értem. *bólint lassan, és immár nem csak a lány sebeinek eltüntetéséért, hanem az őszinte válaszért is hálás. Teljesen azért még nem adja fel a reményt. Ha Eeyr ebben nem is tud segíteni, akkor talán az elemi mágia valamely ága, amelyet még nem ismer, vagy esetleg egy bájital, ráolvasás, vagy bármi hasonló, amiről fogalma sem lehet. Talán még igazi csoda is létezik valahol ezen a világon.
Muszáj ebbe a talán halovány reménybe kapaszkodnia. Meglehet persze, hogy csak saját magából indul ki, de tudja, hogyha ő lenne a szőke lány helyében, akkor biztosan nagyon, vagy még annál is sokkal jobban kétségbeesne abban a pillanatban, amikor tudatosul benne, hogy élete hátralévő részét talán egy ujjal kevesebbel kell leélnie. Attól fél, hogy Alenia bár túl van a legrosszabbon, talán sohasem fogja kiheverni, ami vele történt, ahogyan minden bizonnyal a tegnap és a ma délelőtt őt is el fogja kísérni élete végéig, hiába nem szenvedett annyit és olyan mértékben, mint ő.
Meglepettnek tűnő szavait is leginkább az átélt megpróbáltatásoknak tudja be, de nem kérdez vissza, hogy ugyan miért ne aggódott volna érte a bátyja? Talán a tényleges gyógyítás után valóban az most a legjobb, ha ő és Aleimord minél hamarabb találkoznak. Nem tudja elképzelni, hogy testvére ölelésénél, és nyugtató szavainál most bárki, - természetesen saját magát is ideértve, - többet segíthetne.*
- Tényleg nagyon köszönjük a segítséget! *hajtja meg a fejét inkább jó mélyen a férfi előtt, nem csak udvariasan, hanem a lehető legőszintébb hálával is. Persze ő nincsen abban a helyzetben, hogy jutalmat adjon, ettől még elhatározza azt, hogyha úgy adódik, és lesz rá lehetősége mindenképpen meg fogja hálálni valahogy azt, hogy segített. A tisztáson történtek és a ma reggel után, az önzetlen segítség, amit például Aleimordtól és Aleinától kapott, amikor a városba érkezett, már valahogy egyáltalán nem természetes a számára.
Ezek után, bár nyilván nem ő a legerősebb, még is elsőnek ugrik oda, hogy segítsen felkelni a lánynak, igaz abban azért biztos, hogy nem ő fogja vinni, vagy támogatni hazáig, hanem vagy a testőr, aki puszta jelenlétével biztosította az ő nyugalmát addig ameddig Nia és Lau segítségért szaladtak, vagy a másik férfi. Attól függ persze, hogy erős-e annyira Alenia, hogy képes legyen saját lábain hazasétálni.*
- Még szerencse, hogy nem lakunk túl messze. *próbálja mindenesetre gyengéd hangon nyugtatni, és bár nem teljesen biztos a dolgában, azt a legkevésbé sem bánná, ha ezekről a szavairól hamarosan bebizonyosodna, hogy nem csak kegyes hazugság, hanem a valóság.*
*Persze nem várt csodát, maga sem hitte, hogy az Alenia segítségére siető férfi elmond egyetlen imát, mire Eeyr csak úgy, mintha mi sem történt volna visszanöveszti a szőke lány ujját, most a válasz hallatán még is csalódott szomorúsággal hajtja le a fejét, ebben a pillanatban talán tényleg inkább nézve ki összetört kislánynak, mint annak a kisasszonynak, aki tegnap délután sétára indult Aleniával a tisztásra.
Bár sejti, hogy még távolról sincsenek túl minden, és azt is, hogy Alenia jelenlegi állapotában nem pár perc lesz majd a hazafelé út, pedig a kert túloldalán már ott tornyosulnak a Gazdagnegyed kőmonstrumai, hirtelen még is olyan fáradtság telepszik rá, mintha nem csak úgy érezné, hanem valóban egy egész hatot élt volna át itt egyetlen nap alatt, utóbbi bármennyire is lehetetlen.*
- Értem. *bólint lassan, és immár nem csak a lány sebeinek eltüntetéséért, hanem az őszinte válaszért is hálás. Teljesen azért még nem adja fel a reményt. Ha Eeyr ebben nem is tud segíteni, akkor talán az elemi mágia valamely ága, amelyet még nem ismer, vagy esetleg egy bájital, ráolvasás, vagy bármi hasonló, amiről fogalma sem lehet. Talán még igazi csoda is létezik valahol ezen a világon.
Muszáj ebbe a talán halovány reménybe kapaszkodnia. Meglehet persze, hogy csak saját magából indul ki, de tudja, hogyha ő lenne a szőke lány helyében, akkor biztosan nagyon, vagy még annál is sokkal jobban kétségbeesne abban a pillanatban, amikor tudatosul benne, hogy élete hátralévő részét talán egy ujjal kevesebbel kell leélnie. Attól fél, hogy Alenia bár túl van a legrosszabbon, talán sohasem fogja kiheverni, ami vele történt, ahogyan minden bizonnyal a tegnap és a ma délelőtt őt is el fogja kísérni élete végéig, hiába nem szenvedett annyit és olyan mértékben, mint ő.
Meglepettnek tűnő szavait is leginkább az átélt megpróbáltatásoknak tudja be, de nem kérdez vissza, hogy ugyan miért ne aggódott volna érte a bátyja? Talán a tényleges gyógyítás után valóban az most a legjobb, ha ő és Aleimord minél hamarabb találkoznak. Nem tudja elképzelni, hogy testvére ölelésénél, és nyugtató szavainál most bárki, - természetesen saját magát is ideértve, - többet segíthetne.*
- Tényleg nagyon köszönjük a segítséget! *hajtja meg a fejét inkább jó mélyen a férfi előtt, nem csak udvariasan, hanem a lehető legőszintébb hálával is. Persze ő nincsen abban a helyzetben, hogy jutalmat adjon, ettől még elhatározza azt, hogyha úgy adódik, és lesz rá lehetősége mindenképpen meg fogja hálálni valahogy azt, hogy segített. A tisztáson történtek és a ma reggel után, az önzetlen segítség, amit például Aleimordtól és Aleinától kapott, amikor a városba érkezett, már valahogy egyáltalán nem természetes a számára.
Ezek után, bár nyilván nem ő a legerősebb, még is elsőnek ugrik oda, hogy segítsen felkelni a lánynak, igaz abban azért biztos, hogy nem ő fogja vinni, vagy támogatni hazáig, hanem vagy a testőr, aki puszta jelenlétével biztosította az ő nyugalmát addig ameddig Nia és Lau segítségért szaladtak, vagy a másik férfi. Attól függ persze, hogy erős-e annyira Alenia, hogy képes legyen saját lábain hazasétálni.*
- Még szerencse, hogy nem lakunk túl messze. *próbálja mindenesetre gyengéd hangon nyugtatni, és bár nem teljesen biztos a dolgában, azt a legkevésbé sem bánná, ha ezekről a szavairól hamarosan bebizonyosodna, hogy nem csak kegyes hazugság, hanem a valóság.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-25 11:58:07
Üzenet elküldve: 2018-02-25 11:58:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Eeyr mágiájának hála kisebb sérülései viszonylag összeforrnak, a kötelek okozta vágások nagyjából el is tűnnek, ám ahogy azt a pap is mondja, ujja nem fog egyetlen imádságtól visszanőni. Talán a kötés alatt valamelyest szebben fog kinézni a seb, de ujját nem fogja visszakapni.
Miután Vicben befejezi a varázslatot, Alenia tényleg sokkal jobban érzi magát. Nem forog már körülötte a világ, nem érzi minden végtagját nehéznek és nem fáj neki minden mozdulat. Kényelmes Luninari ölében feküdni, de ha így marad, akkor soha nem jutnak haza. Óvatosan felül, s talán most már arra is lesz elég ereje, hogy némi segítséggel saját lábán sétáljon haza.*
- Azt hiszem, most már fel tudok kelni. *Pillant Lunira, megválaszolva ezzel a kérdését, amit még akkor tett fel, mikor rátaláltak.*
- Aleimord is aggódik értem?
*Fordul Nai felé a kijelentés hallatán. A fogságban dombok és hullámvölgyek kísérték egymást, ami bátyjához való viszonyát illeti. Az egyik pillanatban úgy gondolta, ő a legfontosabb a férfi számára, máskor meg sikerült az emberrablóknak elhitetni vele, hogy egyáltalán nem érdekli bátyját.*
- Majd beszélnem kell vele. Sürgős és fontos. *Jelenti ki. El kell mondania Aleimordnak, hogy bármi is volt felé a bűnözők követelése, akkor sem szegheti meg, ha a kishúga már biztonságban van.*
- Ön pedig... *Néz végül Vicbenre hálásan.* Kérem, jöjjön velünk az otthonunkba. Megtisztelne vele, és tettéért jutalmat is érdemel. Igazán hálás vagyok.
*Dönti el végül a többiek helyett, hogy a pap igenis velük tart a rezidenciára. Szüksége lehet még rá az elkövetkezendő pár napban, és Aleimordnak is szeretné bemutatni az illetőt, aki segített, hogy a férfi ne egy félholt lányt kapjon vissza.*
- Akkor segítenétek? *Pillant körbe néhány segítő kezet remélve, mert szeretne felállni a földről, de egyedül még bizonytalannak és gyengének érzi magát.*
*Eeyr mágiájának hála kisebb sérülései viszonylag összeforrnak, a kötelek okozta vágások nagyjából el is tűnnek, ám ahogy azt a pap is mondja, ujja nem fog egyetlen imádságtól visszanőni. Talán a kötés alatt valamelyest szebben fog kinézni a seb, de ujját nem fogja visszakapni.
Miután Vicben befejezi a varázslatot, Alenia tényleg sokkal jobban érzi magát. Nem forog már körülötte a világ, nem érzi minden végtagját nehéznek és nem fáj neki minden mozdulat. Kényelmes Luninari ölében feküdni, de ha így marad, akkor soha nem jutnak haza. Óvatosan felül, s talán most már arra is lesz elég ereje, hogy némi segítséggel saját lábán sétáljon haza.*
- Azt hiszem, most már fel tudok kelni. *Pillant Lunira, megválaszolva ezzel a kérdését, amit még akkor tett fel, mikor rátaláltak.*
- Aleimord is aggódik értem?
*Fordul Nai felé a kijelentés hallatán. A fogságban dombok és hullámvölgyek kísérték egymást, ami bátyjához való viszonyát illeti. Az egyik pillanatban úgy gondolta, ő a legfontosabb a férfi számára, máskor meg sikerült az emberrablóknak elhitetni vele, hogy egyáltalán nem érdekli bátyját.*
- Majd beszélnem kell vele. Sürgős és fontos. *Jelenti ki. El kell mondania Aleimordnak, hogy bármi is volt felé a bűnözők követelése, akkor sem szegheti meg, ha a kishúga már biztonságban van.*
- Ön pedig... *Néz végül Vicbenre hálásan.* Kérem, jöjjön velünk az otthonunkba. Megtisztelne vele, és tettéért jutalmat is érdemel. Igazán hálás vagyok.
*Dönti el végül a többiek helyett, hogy a pap igenis velük tart a rezidenciára. Szüksége lehet még rá az elkövetkezendő pár napban, és Aleimordnak is szeretné bemutatni az illetőt, aki segített, hogy a férfi ne egy félholt lányt kapjon vissza.*
- Akkor segítenétek? *Pillant körbe néhány segítő kezet remélve, mert szeretne felállni a földről, de egyedül még bizonytalannak és gyengének érzi magát.*
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-24 23:32:43
Üzenet elküldve: 2018-02-24 23:32:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
* Eeyerhez címzett fohásza megértő fülekre talál, s pap kezeiből gyógyító energiák kezdenek áramlani a lány testébe, aki ennek hála hamarosan magához is tér. Mivel figyelmét teljesen leköti az imádkozás, a hozzá intézett szavakra csak azután tud reagálni, hogy befejezte a varázslatot. *
- Nos, sajnos nem ismerek olyan fohászt, amely ebben segíthetne.
* Mondja a fejét rázva, s kihallatszik a hangjából az együttérzés. *
- Nincs túl sok közöm a történtekhez, de úgy vélem, hogy a városőrségnek illett volna kicsit jobban is megerőltetnie magát.
* Jegyzi meg csendesen, miközben figyelme a sebesültre irányul, aki haza szeretne menni. *
- Nairada kisasszony, tiszta ruhára, kötésekre egy fürdőre és sok pihenésre van itt szükség. Természetesen ha igénylik, akkor Önökkel maradok, és segítek. Hogy hol, ezt Önökre bízom.
* Nem teljesen tiszta előtte a kép, hogy pontosan mi történt a lánnyal, s hogy kicsoda is valójában, ám az igen, hogy nem egy közönséges parasztlány, ez jól látszik mind rajta, mind a többieken. *
* Eeyerhez címzett fohásza megértő fülekre talál, s pap kezeiből gyógyító energiák kezdenek áramlani a lány testébe, aki ennek hála hamarosan magához is tér. Mivel figyelmét teljesen leköti az imádkozás, a hozzá intézett szavakra csak azután tud reagálni, hogy befejezte a varázslatot. *
- Nos, sajnos nem ismerek olyan fohászt, amely ebben segíthetne.
* Mondja a fejét rázva, s kihallatszik a hangjából az együttérzés. *
- Nincs túl sok közöm a történtekhez, de úgy vélem, hogy a városőrségnek illett volna kicsit jobban is megerőltetnie magát.
* Jegyzi meg csendesen, miközben figyelme a sebesültre irányul, aki haza szeretne menni. *
- Nairada kisasszony, tiszta ruhára, kötésekre egy fürdőre és sok pihenésre van itt szükség. Természetesen ha igénylik, akkor Önökkel maradok, és segítek. Hogy hol, ezt Önökre bízom.
* Nem teljesen tiszta előtte a kép, hogy pontosan mi történt a lánnyal, s hogy kicsoda is valójában, ám az igen, hogy nem egy közönséges parasztlány, ez jól látszik mind rajta, mind a többieken. *
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-24 17:31:52
Üzenet elküldve: 2018-02-24 17:31:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
*A helyzethez képest valóban jól tartja magát, vagyis kívülről ez így látszik. Tudja, ha úgy viselkedne, ahogy azt szíve szerint tenné, akkor azzal semmire sem mennének. Az ő nyakában van most a felelősség, neki kell meghozni a döntéseket, és azt csak józanul lehet tenni. Tudja, a másik két lány is segíteni akar, de Luni még szinte gyerek, Lauren pedig csak most érkezett, semmi köze ehhez az egészhez, nyilván nem varrhat a nyakába semmit. Pedig legszívesebben lerogyna egy padra, arcát a markába temetné, és várná a megváltást, hogy valami történjen, Alenia hipp-hopp, teljesen rendben legyen, az elrablók pedig valami csoda folytán ott álljanak előttük megkötözve. Csak hogy ez nem így működik.
Vicben gyorsan cselekszik, egyből le is térdel a lányhoz, hogy megnézze, mi van vele.*
- Valóban tud róla a városőrség *egészíti ki Luni szavait*, de ez egy kisit komplikáltabb ügy, ne menjünk most bele a részletekbe.
*Ó, igen, azok a bizonyos követelések! E hallatán szemeit összeráncolja, és mintha egy pillanatra kizökkenne eddig olyan jól tettetett nyugodtságából. Rettentő hálás Luninak, amiért nem ecseteli tovább a dolgot, nem akarja még egyszer végighallgatni.*
- Körülbelül azelőtt vesztette el az eszméletét, hogy elmentünk Önt megkeresni, akkor találtunk rá. Hogy azelőtt mi volt... Nos, azt nem tudjuk.
*Vicben fölé sétál, hogy lássa, mit csinál. A férfi egy imát kezd mormolni, legalábbis Nairada úgy véli, azt. Sosem hitt igazán az ilyenekben, hiába hívő, azonban legnagyobb meglepetésére - és természetesen örömére - valóban működik a dolog. Aleina lassacskán magához tér, és sokkalta nyugodtabbnak tűnik, mint mikor rátaláltak. Mikor Naira pillant, kedvesen, de leginkább megkönnyebbülten mosolyodik el Alenia felé.*
- Szükség van még valamire a továbbiakban? *Fordul a férfi felé.* Ha igen, semmiképp se idekint végezzük, így is eléggé ki lehet hűlve, ahogy mondta is.
*Nagyon szeretné, hogy Alenia mihamarabb hazakerüljön, ott lesz csak igazán biztonságban, de ő nem ért semmit a gyógyításhoz. Nem tudja, hogy az átvérzett kötéseket mennyire sürgősen kell lecserélni, hogy ráér-e az addig, amíg hazaviszik, vagy azonnal kéne cselekedni. Ezt Vicbenre bízza teljes mértékben.
Végül, mikor Alenia felteszi neki a kérdést, amin épp jár az esze, leguggol hozzá, és a lány keze után nyúl.*
- Nemsokára hazakerülsz Aleimordhoz, ígérem! Nagyon aggódik érted ő is.
*A helyzethez képest valóban jól tartja magát, vagyis kívülről ez így látszik. Tudja, ha úgy viselkedne, ahogy azt szíve szerint tenné, akkor azzal semmire sem mennének. Az ő nyakában van most a felelősség, neki kell meghozni a döntéseket, és azt csak józanul lehet tenni. Tudja, a másik két lány is segíteni akar, de Luni még szinte gyerek, Lauren pedig csak most érkezett, semmi köze ehhez az egészhez, nyilván nem varrhat a nyakába semmit. Pedig legszívesebben lerogyna egy padra, arcát a markába temetné, és várná a megváltást, hogy valami történjen, Alenia hipp-hopp, teljesen rendben legyen, az elrablók pedig valami csoda folytán ott álljanak előttük megkötözve. Csak hogy ez nem így működik.
Vicben gyorsan cselekszik, egyből le is térdel a lányhoz, hogy megnézze, mi van vele.*
- Valóban tud róla a városőrség *egészíti ki Luni szavait*, de ez egy kisit komplikáltabb ügy, ne menjünk most bele a részletekbe.
*Ó, igen, azok a bizonyos követelések! E hallatán szemeit összeráncolja, és mintha egy pillanatra kizökkenne eddig olyan jól tettetett nyugodtságából. Rettentő hálás Luninak, amiért nem ecseteli tovább a dolgot, nem akarja még egyszer végighallgatni.*
- Körülbelül azelőtt vesztette el az eszméletét, hogy elmentünk Önt megkeresni, akkor találtunk rá. Hogy azelőtt mi volt... Nos, azt nem tudjuk.
*Vicben fölé sétál, hogy lássa, mit csinál. A férfi egy imát kezd mormolni, legalábbis Nairada úgy véli, azt. Sosem hitt igazán az ilyenekben, hiába hívő, azonban legnagyobb meglepetésére - és természetesen örömére - valóban működik a dolog. Aleina lassacskán magához tér, és sokkalta nyugodtabbnak tűnik, mint mikor rátaláltak. Mikor Naira pillant, kedvesen, de leginkább megkönnyebbülten mosolyodik el Alenia felé.*
- Szükség van még valamire a továbbiakban? *Fordul a férfi felé.* Ha igen, semmiképp se idekint végezzük, így is eléggé ki lehet hűlve, ahogy mondta is.
*Nagyon szeretné, hogy Alenia mihamarabb hazakerüljön, ott lesz csak igazán biztonságban, de ő nem ért semmit a gyógyításhoz. Nem tudja, hogy az átvérzett kötéseket mennyire sürgősen kell lecserélni, hogy ráér-e az addig, amíg hazaviszik, vagy azonnal kéne cselekedni. Ezt Vicbenre bízza teljes mértékben.
Végül, mikor Alenia felteszi neki a kérdést, amin épp jár az esze, leguggol hozzá, és a lány keze után nyúl.*
- Nemsokára hazakerülsz Aleimordhoz, ígérem! Nagyon aggódik érted ő is.
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-24 14:40:00
Üzenet elküldve: 2018-02-24 14:40:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Csak fél füllel hallja, ahogy Nairada bemutatkozik mögötte Vicbennek. Ekkor tudatosodik benne, hogy ő maga elfelejtette ezt megtenni, emiatt pedig kissé zavarba jön. Ám a helyzet nem alkalmas most a bájcsevegésre, és magában arra a döntésre jut, majd később pótolja ezt a hiányosságot. Sokkal jobban érdekli jelenleg a sebesült és Luni:*
- Ennek igazán örülök! -*ereszt meg egy megnyugtatónak szánt mosolyt Luni felé, de nem tudja, jelen helyzetben mennyit ér egy ilyen csekély gesztus. Valószínűleg nem sokat, de ez a legtöbb, amit tehet. Miközben Luni történetét hallgatja, kissé eltátja a száját a csodálkozástól. ~Ó, nem is gondoltam, hogy ilyesmi megtörténhet itt! Mibe keveredtem bele? És vajon mit tehettek elrabolói szegény lánnyal?~ merül fel benne egyik kérdés a másik után. Keze szinte magától indul el, hogy megszorítsa Luni vállát, hátha azzal jobban ki tudja fejezni együttérzését, mint szavakkal, de félúton inkább meggondolja magát, és visszahúzza a kezét, félve, hogy Luni tolakodásnak venné a gesztust, elvégre még csak nemrég ismerik egymást. A történet elhalasztásába viszont szinte azonnal beleegyezik.*
- Persze, folytassuk majd később, nyugodtabb körülmények között! -*ért egyet Lunival, bár jelenleg nehezen tudja elképzelni, hogy a közeljövőben bármikor is nyugodtak legyenek a körülmények. Közben mikor Vicben munkához lát, önkéntelenül is közelebb lép picit, hogy jobban megnézhesse, hogyan is működik az ilyen varázslat. Annyira belemerül Vicben munkájába, hogy mikor végül szegény lány tényleg magához tér, meglepetésében összerezzen picit. Bár ez volt a varázslat célja, mégis váratlanul éri a dolog. Figyelmét továbbra is a betegre és gyógyítójára irányítja, bár Luni mellett most már Nairadáért is aggódni kezd, aki feltűnően csendesen viselkedik. A szeme sarkából vet rá egy gyors pillantást, csak hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e? Magában lassan kezdi összerakni a dolgokat, hogy ki kinek a kije, és ez alapján úgy érzi, neki is bőven megvan az oka az aggodalomra, de ebből viszonylag kevés látszik rajta. ~Bámulatos, milyen jól tartja magát!~ tűnődik el egy pillanatra magában.*
*Csak fél füllel hallja, ahogy Nairada bemutatkozik mögötte Vicbennek. Ekkor tudatosodik benne, hogy ő maga elfelejtette ezt megtenni, emiatt pedig kissé zavarba jön. Ám a helyzet nem alkalmas most a bájcsevegésre, és magában arra a döntésre jut, majd később pótolja ezt a hiányosságot. Sokkal jobban érdekli jelenleg a sebesült és Luni:*
- Ennek igazán örülök! -*ereszt meg egy megnyugtatónak szánt mosolyt Luni felé, de nem tudja, jelen helyzetben mennyit ér egy ilyen csekély gesztus. Valószínűleg nem sokat, de ez a legtöbb, amit tehet. Miközben Luni történetét hallgatja, kissé eltátja a száját a csodálkozástól. ~Ó, nem is gondoltam, hogy ilyesmi megtörténhet itt! Mibe keveredtem bele? És vajon mit tehettek elrabolói szegény lánnyal?~ merül fel benne egyik kérdés a másik után. Keze szinte magától indul el, hogy megszorítsa Luni vállát, hátha azzal jobban ki tudja fejezni együttérzését, mint szavakkal, de félúton inkább meggondolja magát, és visszahúzza a kezét, félve, hogy Luni tolakodásnak venné a gesztust, elvégre még csak nemrég ismerik egymást. A történet elhalasztásába viszont szinte azonnal beleegyezik.*
- Persze, folytassuk majd később, nyugodtabb körülmények között! -*ért egyet Lunival, bár jelenleg nehezen tudja elképzelni, hogy a közeljövőben bármikor is nyugodtak legyenek a körülmények. Közben mikor Vicben munkához lát, önkéntelenül is közelebb lép picit, hogy jobban megnézhesse, hogyan is működik az ilyen varázslat. Annyira belemerül Vicben munkájába, hogy mikor végül szegény lány tényleg magához tér, meglepetésében összerezzen picit. Bár ez volt a varázslat célja, mégis váratlanul éri a dolog. Figyelmét továbbra is a betegre és gyógyítójára irányítja, bár Luni mellett most már Nairadáért is aggódni kezd, aki feltűnően csendesen viselkedik. A szeme sarkából vet rá egy gyors pillantást, csak hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e? Magában lassan kezdi összerakni a dolgokat, hogy ki kinek a kije, és ez alapján úgy érzi, neki is bőven megvan az oka az aggodalomra, de ebből viszonylag kevés látszik rajta. ~Bámulatos, milyen jól tartja magát!~ tűnődik el egy pillanatra magában.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-24 13:52:26
Üzenet elküldve: 2018-02-24 13:52:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Nem tudja, hogy mennyi időt tölt el négyesben az ájult Aleniával, a szótlan testőrrel, és saját komoran kavargó gondolataival, de abban a pillanatban, amikor Nai és Lau visszatér egy férfi társaságában, aki minden bizonnyal gyógyító (hiszen azért indultak el) olyan szavakkal leírhatatlan megkönnyebbülést érez, amit eddigi élete folyamán talán még egyetlen egyszer sem sikerült.
Mindezek mellé pedig nagyon hálás Launak, amiért rá is gondol, és az iránt érdeklődik, hogy jobban van-e? Talán nem csak az van szinte az arcára írva, hogy mennyire megrendítette, hogy Aleniát ilyen állapotban kell látnia, hanem az is, hogy számára ez személyes ügy is, sokkal inkább, mint azt az elf lány talán sejtené.*
- Most már igen… azt hiszem. *válaszol és néz végig a lányokon, és a velük érkező férfin kissé bizonytalanul. *
- Tudod, mellőlem hurcolták el őt tegnap a tisztásról. *meséli halkan, hogy valami fogalma a lánynak is lehessen arról, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Nem lehet túl kellemes a tények nem ismeretéből fakadó bizonytalanság, ebben teljesen biztos. Ehhez elég friss még mindannak az emléke, ami tegnap a Barakkban történt.*
- Persze, tud róla a Városőrség, de sokat nem tudtak segíteni. *válaszol egyben a férfi kérdésére is, miközben könyvével a kezében feláll, és lehúzza a lányról Nairada köpenyét is, (utóbbit vissza is veszi magára) hogy sem ő, sem pedig a ruhadarab ne legyen útban.*
- Engem csak leütöttek, és elküldtek egy levéllel Aleimordhoz, amiben leírták a követeléseiket. Ő Aleimord húga. *folytatja aztán a Launak szánt magyarázatot, miközben próbál elég óvatosan fogalmazni, hiszen pontosan tudja, hogy azok a bizonyos "követelések" nyilvánvalóan eléggé mélyen érintik Nairadát, ha pedig valamit nem szeretne, az pont az, hogy sebeket tépjen fel, amelyek ráadásul még elég frissek is. De hát, nem tehet ő sem semmit már megtörtént dolgok ellen, Lau viszont, ha már önhibáján kívül belesodródott ebbe az egészbe, mindenképpen érdemel annyit, hogy legalább nagyjából sejtse, hogy mi történik körülötte.*
- De majd inkább később beszéljünk erről, ha nem baj. *mondja, és reméli, hogy Lau is kiérzi hangjából azt a szelíd kérdést, hogy egyelőre ne nagyon feszegessék ezt a témát. Amúgy is jelenleg csak az a fontos, hogy szegény lány jobban legyen, ezen pedig a jelek szerint, a fiatal férfi, akit a lányok magukkal hoztak, tud segíteni.
A befejezetlen mondatra ellenben összerezzen.*
- Van valami remény arra, hogy visszanőjön az ujja? Létezik ilyen varázslat? *teszi fel a kérdést, nagyon remélve, hogy erre még az előtt kap valamilyen választ, mielőtt Alenia magához térne. Eléggé nem meglepő módon meg van az a határozott érzése, hogy akár igenlő, akár nemleges választ kap a férfitól, Alenia talán nem pont ezt szeretné elsőnek hallani első tudatos pillanatában.
Innentől kezdve ellenben már csak figyel, nem tehet mást.
~ Szóval ennyire egyszerű az egész, ha valakit személyesen egy isten támogat? ~ tűnődik el ezen, de csak egy pillanatra, miközben nagyon kíváncsi, és még inkább reménykedő arccal nézi azt, amit a fiatal férfi művel. Sohasem volt még korábban alkalma nem elemi mágiát működés közben látni, és most, hogy saját szemeivel láthatja, hogy mennyire hatásos, egy röpke pillanatra el is bizonytalanodik saját korábbi elhatározását illetően. Még sem ez az a pillanat, hogy az új istenek isten mivoltát átértékelje magában, vagy, hogy megváltoztassa korábbi elhatározását, mi szerint, ha már mágiát tanul, őt ugyan egyetlen isten sem fogja bekorlátozni lehetőségeiben.*
- Semmit sem kell megköszönnöd nekünk. *mondja aztán a lehető leggyengédebb és kedvesebb hangján, amint Alenia magához tér. Szeretne valami nagyon kedves, nagyon vigasztaló, nagyon együtt érző dolgot mondani, de képtelen bármi ilyesmit kitalálni, miközben éppen könnyeit kell visszanyelnie megint, ráadásul azt is pontosan tudja, hogy a szavak most úgy sem segítenek.*
- Persze, haza. *mond csak ennyit.*
- Ugye? *néz még is a férfira, aki segített Nián, mintegy megerősítésre várva tőle. Mert, ha esetleg tud még tenni valamit érte, akkor még egy darabig természetesen maradnak.*
*Nem tudja, hogy mennyi időt tölt el négyesben az ájult Aleniával, a szótlan testőrrel, és saját komoran kavargó gondolataival, de abban a pillanatban, amikor Nai és Lau visszatér egy férfi társaságában, aki minden bizonnyal gyógyító (hiszen azért indultak el) olyan szavakkal leírhatatlan megkönnyebbülést érez, amit eddigi élete folyamán talán még egyetlen egyszer sem sikerült.
Mindezek mellé pedig nagyon hálás Launak, amiért rá is gondol, és az iránt érdeklődik, hogy jobban van-e? Talán nem csak az van szinte az arcára írva, hogy mennyire megrendítette, hogy Aleniát ilyen állapotban kell látnia, hanem az is, hogy számára ez személyes ügy is, sokkal inkább, mint azt az elf lány talán sejtené.*
- Most már igen… azt hiszem. *válaszol és néz végig a lányokon, és a velük érkező férfin kissé bizonytalanul. *
- Tudod, mellőlem hurcolták el őt tegnap a tisztásról. *meséli halkan, hogy valami fogalma a lánynak is lehessen arról, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Nem lehet túl kellemes a tények nem ismeretéből fakadó bizonytalanság, ebben teljesen biztos. Ehhez elég friss még mindannak az emléke, ami tegnap a Barakkban történt.*
- Persze, tud róla a Városőrség, de sokat nem tudtak segíteni. *válaszol egyben a férfi kérdésére is, miközben könyvével a kezében feláll, és lehúzza a lányról Nairada köpenyét is, (utóbbit vissza is veszi magára) hogy sem ő, sem pedig a ruhadarab ne legyen útban.*
- Engem csak leütöttek, és elküldtek egy levéllel Aleimordhoz, amiben leírták a követeléseiket. Ő Aleimord húga. *folytatja aztán a Launak szánt magyarázatot, miközben próbál elég óvatosan fogalmazni, hiszen pontosan tudja, hogy azok a bizonyos "követelések" nyilvánvalóan eléggé mélyen érintik Nairadát, ha pedig valamit nem szeretne, az pont az, hogy sebeket tépjen fel, amelyek ráadásul még elég frissek is. De hát, nem tehet ő sem semmit már megtörtént dolgok ellen, Lau viszont, ha már önhibáján kívül belesodródott ebbe az egészbe, mindenképpen érdemel annyit, hogy legalább nagyjából sejtse, hogy mi történik körülötte.*
- De majd inkább később beszéljünk erről, ha nem baj. *mondja, és reméli, hogy Lau is kiérzi hangjából azt a szelíd kérdést, hogy egyelőre ne nagyon feszegessék ezt a témát. Amúgy is jelenleg csak az a fontos, hogy szegény lány jobban legyen, ezen pedig a jelek szerint, a fiatal férfi, akit a lányok magukkal hoztak, tud segíteni.
A befejezetlen mondatra ellenben összerezzen.*
- Van valami remény arra, hogy visszanőjön az ujja? Létezik ilyen varázslat? *teszi fel a kérdést, nagyon remélve, hogy erre még az előtt kap valamilyen választ, mielőtt Alenia magához térne. Eléggé nem meglepő módon meg van az a határozott érzése, hogy akár igenlő, akár nemleges választ kap a férfitól, Alenia talán nem pont ezt szeretné elsőnek hallani első tudatos pillanatában.
Innentől kezdve ellenben már csak figyel, nem tehet mást.
~ Szóval ennyire egyszerű az egész, ha valakit személyesen egy isten támogat? ~ tűnődik el ezen, de csak egy pillanatra, miközben nagyon kíváncsi, és még inkább reménykedő arccal nézi azt, amit a fiatal férfi művel. Sohasem volt még korábban alkalma nem elemi mágiát működés közben látni, és most, hogy saját szemeivel láthatja, hogy mennyire hatásos, egy röpke pillanatra el is bizonytalanodik saját korábbi elhatározását illetően. Még sem ez az a pillanat, hogy az új istenek isten mivoltát átértékelje magában, vagy, hogy megváltoztassa korábbi elhatározását, mi szerint, ha már mágiát tanul, őt ugyan egyetlen isten sem fogja bekorlátozni lehetőségeiben.*
- Semmit sem kell megköszönnöd nekünk. *mondja aztán a lehető leggyengédebb és kedvesebb hangján, amint Alenia magához tér. Szeretne valami nagyon kedves, nagyon vigasztaló, nagyon együtt érző dolgot mondani, de képtelen bármi ilyesmit kitalálni, miközben éppen könnyeit kell visszanyelnie megint, ráadásul azt is pontosan tudja, hogy a szavak most úgy sem segítenek.*
- Persze, haza. *mond csak ennyit.*
- Ugye? *néz még is a férfira, aki segített Nián, mintegy megerősítésre várva tőle. Mert, ha esetleg tud még tenni valamit érte, akkor még egy darabig természetesen maradnak.*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-24 01:53:48
Üzenet elküldve: 2018-02-24 01:53:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Az ájult lány jelenleg semmit sem észlel a külvilágból. Eddig csak a félelem, majd miután megkötözve, bekötött szemekkel útjára engedték, az élni akarás tartotta eszméleténél, de mihelyst társai rátaláltak, és valamelyest meggyőződhetett biztonságáról, már nem bírta tovább. Ennek eredményeképp fekszik most a feketeség ölében mocskosan, sérülten, átfagyva.
Természetesen a szerzetes kérdésére nem felel, nem hall belőlük semmit. A levágott ujjából valóban sok vért veszíthetett, ám a kimerültség és a fagyhalál szélén lévő állapot az igazi felelős igazán a dolgokért.
Ahogy Vicben elkezdi a varázslatot, Nia egy ideig még mozdulatran marad, majd az egyik pillanatban először csak ujjai rándulnak meg, aztán nehéz pislogások közepette nyitja ki a szemeit is. Nem szólal meg rögtön, csak halkan nyöszörög, majd kíváncsi szemekkel néz végig az őt körülvevőkön. Úgy, mintha most látná őket először, vagy mintha egy kisgyerek csodálkozna rá a világra.*
- Nai, Luni... és ti mind. *Szólal meg végül a jelenlévők legnagyobb örömére.* Ti mind értem jöttetek? Én, én köszönöm.
*Hangja sokkal barátságosabb, mint az ájulás előtt, eltűnt belőle a rémület és az a zavaró értelmetlenség is. Szájára egy apró mosoly húzódik, miközben hálásan tekint az őt gyógyító férfire. Neki tartozik a legnagyobb köszönettel, hisz sérülései sokkal jobban néznek ki, mint néhány perccel ezelőtt. Nem is szédül már annyira, és nem is fázik a köpeny miatt, amit kapott.*
- Hazamegyünk?
*Ahogy az eszméletvesztés előtt, most is ez szinte az első kérdése. Szerencsétlen lány nem szeretne most mást, csak a puha ágyát, ahol senki sem bánthatja. Borzalmas dolgokat élt át, amiken nem lesz egyszerű túllépnie.*
*Az ájult lány jelenleg semmit sem észlel a külvilágból. Eddig csak a félelem, majd miután megkötözve, bekötött szemekkel útjára engedték, az élni akarás tartotta eszméleténél, de mihelyst társai rátaláltak, és valamelyest meggyőződhetett biztonságáról, már nem bírta tovább. Ennek eredményeképp fekszik most a feketeség ölében mocskosan, sérülten, átfagyva.
Természetesen a szerzetes kérdésére nem felel, nem hall belőlük semmit. A levágott ujjából valóban sok vért veszíthetett, ám a kimerültség és a fagyhalál szélén lévő állapot az igazi felelős igazán a dolgokért.
Ahogy Vicben elkezdi a varázslatot, Nia egy ideig még mozdulatran marad, majd az egyik pillanatban először csak ujjai rándulnak meg, aztán nehéz pislogások közepette nyitja ki a szemeit is. Nem szólal meg rögtön, csak halkan nyöszörög, majd kíváncsi szemekkel néz végig az őt körülvevőkön. Úgy, mintha most látná őket először, vagy mintha egy kisgyerek csodálkozna rá a világra.*
- Nai, Luni... és ti mind. *Szólal meg végül a jelenlévők legnagyobb örömére.* Ti mind értem jöttetek? Én, én köszönöm.
*Hangja sokkal barátságosabb, mint az ájulás előtt, eltűnt belőle a rémület és az a zavaró értelmetlenség is. Szájára egy apró mosoly húzódik, miközben hálásan tekint az őt gyógyító férfire. Neki tartozik a legnagyobb köszönettel, hisz sérülései sokkal jobban néznek ki, mint néhány perccel ezelőtt. Nem is szédül már annyira, és nem is fázik a köpeny miatt, amit kapott.*
- Hazamegyünk?
*Ahogy az eszméletvesztés előtt, most is ez szinte az első kérdése. Szerencsétlen lány nem szeretne most mást, csak a puha ágyát, ahol senki sem bánthatja. Borzalmas dolgokat élt át, amiken nem lesz egyszerű túllépnie.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-23 22:33:58
Üzenet elküldve: 2018-02-23 22:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
* Vicben maga sem kívánja a formalitásokkal húzni az időt, főleg ha egy ártatlan valóban veszélyben van. Bólint hát a bemutatkozásra, majd követi őket fürge léptekkel. Némiképp megdöbben a látványon, illetve a hallottakon, de nem húzza az időt, hanem rögtön a lány mellé térdel, hogy átnézhesse. *
- Nem értesítették a városőrséget?
* Kérdezi, miközben szemügyre veszi a sebesültet. *
- Kisasszony! Kisasszony! Magánál van? Mikor vesztette el az eszméletét?
* Szólítgatja a lányt, majd fordul ahhoz, aki az ölében tartja. Ezután, először a homlokára teszi a kezét, majd a nyakánál ellenőrzi a sérült érverését. *
- Sok vért vesztett, és kicsit ki is hűlt, de még időben megtalálták. A keze viszont...
* Nem fejezi be a mondatot, ahogy a rögtönzött kötést nézegeti, de legalább a vérzés elállt. *
- Eeyer, kérlek adj nekem erőt, s segíts, hogy...
* Kezd bele egy imába, miközben kezét a lány mellkasa fölé helyezi. Ha az Úrnő kegyes hozzá, akkor a varázslat hatására gyógyító energiák áramlanak a lány testébe. Nem tudja, mennyire súlyosak a nem látható sebek, de addig tartja fent a varázslatot, amíg csak szükséges. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
* Vicben maga sem kívánja a formalitásokkal húzni az időt, főleg ha egy ártatlan valóban veszélyben van. Bólint hát a bemutatkozásra, majd követi őket fürge léptekkel. Némiképp megdöbben a látványon, illetve a hallottakon, de nem húzza az időt, hanem rögtön a lány mellé térdel, hogy átnézhesse. *
- Nem értesítették a városőrséget?
* Kérdezi, miközben szemügyre veszi a sebesültet. *
- Kisasszony! Kisasszony! Magánál van? Mikor vesztette el az eszméletét?
* Szólítgatja a lányt, majd fordul ahhoz, aki az ölében tartja. Ezután, először a homlokára teszi a kezét, majd a nyakánál ellenőrzi a sérült érverését. *
- Sok vért vesztett, és kicsit ki is hűlt, de még időben megtalálták. A keze viszont...
* Nem fejezi be a mondatot, ahogy a rögtönzött kötést nézegeti, de legalább a vérzés elállt. *
- Eeyer, kérlek adj nekem erőt, s segíts, hogy...
* Kezd bele egy imába, miközben kezét a lány mellkasa fölé helyezi. Ha az Úrnő kegyes hozzá, akkor a varázslat hatására gyógyító energiák áramlanak a lány testébe. Nem tudja, mennyire súlyosak a nem látható sebek, de addig tartja fent a varázslatot, amíg csak szükséges. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-23 20:20:32
Üzenet elküldve: 2018-02-23 20:20:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
- Nagyon köszönjük! *feleli hálásan a férfinak.* Oh, valóban, elfelejtettem bemutatkozni. Nairada Cray'ra vagyok!
*Nagyon azonban nem húzza az időt a formaiságokkal, ha a férfi követi őket, Laurennel visszaindulnak Luniékhoz, hogy megmutassák Vicbennek a lányt.*
~Nagyon remélem, hogy valóban tud segíteni. Eeyr, ha Aeimord így meglátja...~
*Önkéntelenül is maga elé képzeli a férfi arcát, amint visszaviszik vértől mocskos, koszos, félholtra fagyott húgát, és a szíve szakad meg.
Elég gyorsan vágnak át a kerten, reméli Vicben is tartja velük a lépést. Mikor visszérnek Alenia még mindig eszmletlenül fekszik a másik félvér ölében.*
- Ő volna. Nemrég találtunk rá itt. Nem tudjuk, mennyi ideje kucoroghatott a földön, nem volt olyan állapotban, hogy értelmes dolgot tudjon mondani.
*Kicsit hátrébb áll meg, helyet adva a férfinak, ha meg akarja vizsgálni a lányt.*
- Nagyon köszönjük! *feleli hálásan a férfinak.* Oh, valóban, elfelejtettem bemutatkozni. Nairada Cray'ra vagyok!
*Nagyon azonban nem húzza az időt a formaiságokkal, ha a férfi követi őket, Laurennel visszaindulnak Luniékhoz, hogy megmutassák Vicbennek a lányt.*
~Nagyon remélem, hogy valóban tud segíteni. Eeyr, ha Aeimord így meglátja...~
*Önkéntelenül is maga elé képzeli a férfi arcát, amint visszaviszik vértől mocskos, koszos, félholtra fagyott húgát, és a szíve szakad meg.
Elég gyorsan vágnak át a kerten, reméli Vicben is tartja velük a lépést. Mikor visszérnek Alenia még mindig eszmletlenül fekszik a másik félvér ölében.*
- Ő volna. Nemrég találtunk rá itt. Nem tudjuk, mennyi ideje kucoroghatott a földön, nem volt olyan állapotban, hogy értelmes dolgot tudjon mondani.
*Kicsit hátrébb áll meg, helyet adva a férfinak, ha meg akarja vizsgálni a lányt.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-23 19:35:19
Üzenet elküldve: 2018-02-23 19:35:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Mikor Nairada csendesen, de határozottan megszólal mellette, az ő higgadt stílusa valahogy rá is nyugtatólag hat, ezért abbahagyja a topogást, és szinte hallani, ahogy leesik a kő a szívéről, miszerint az ismeretlen, aki Vicbenként mutatkozik be nekik, segíteni tud. Bár még csak nem is ismeri az ájult lányt, akkor is kötelességének érzi, hogy ő maga is megtegyen minden tőle telhetőt, hogy segítsen rajta. ~Senki nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele! Egyáltalán ki képes ilyesmire?~ gondolja tehetetlen dühvel, majd nagy levegőt vesz, hogy még jobban megnyugodjon kicsit, és válaszol Vicbennek:*
- Ott, arrafelé! -*mutatja kezével az irányt, ahol Luniékat hagyták, majd tesz is pár lépést abba az irányba. Amennyiben Nairada és Vicben is úgy döntenek, hogy követik, még jobban megszaporázza a lépteit, hogy hamar vissza is érjenek a többiekhez.*
- Mi történt? Magához tért már esetleg? -*szólítja meg rögtön Lunit, mikor megérkeznek. Úgy tűnik, Luni szintén nincs túl jól, így az ő állapota felől is érdeklődik:*
- Te hogy vagy? -*kérdezi, hisz úgy véli, őt is igencsak felkavarhatták a dolgot, és szeretné megnyugtatni kissé, ha tudja. Bár még csak nem rég ismeri Lunit, mégis aggódik miatta. ~De talán inkább majd egy másik pillanatban kéne megkérdeznem, miről is szól ez az egész és ő hogyan viseli ezt a dolgot...~ csendül fel benne a józan ész hangja, és inkább arrébb is lép Lunitól meg a sebesülttől, hogy Vicben majd jobban odaférhessen és megvizsgálhassa az ájult lányt.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.23 19:38:48
*Mikor Nairada csendesen, de határozottan megszólal mellette, az ő higgadt stílusa valahogy rá is nyugtatólag hat, ezért abbahagyja a topogást, és szinte hallani, ahogy leesik a kő a szívéről, miszerint az ismeretlen, aki Vicbenként mutatkozik be nekik, segíteni tud. Bár még csak nem is ismeri az ájult lányt, akkor is kötelességének érzi, hogy ő maga is megtegyen minden tőle telhetőt, hogy segítsen rajta. ~Senki nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele! Egyáltalán ki képes ilyesmire?~ gondolja tehetetlen dühvel, majd nagy levegőt vesz, hogy még jobban megnyugodjon kicsit, és válaszol Vicbennek:*
- Ott, arrafelé! -*mutatja kezével az irányt, ahol Luniékat hagyták, majd tesz is pár lépést abba az irányba. Amennyiben Nairada és Vicben is úgy döntenek, hogy követik, még jobban megszaporázza a lépteit, hogy hamar vissza is érjenek a többiekhez.*
- Mi történt? Magához tért már esetleg? -*szólítja meg rögtön Lunit, mikor megérkeznek. Úgy tűnik, Luni szintén nincs túl jól, így az ő állapota felől is érdeklődik:*
- Te hogy vagy? -*kérdezi, hisz úgy véli, őt is igencsak felkavarhatták a dolgot, és szeretné megnyugtatni kissé, ha tudja. Bár még csak nem rég ismeri Lunit, mégis aggódik miatta. ~De talán inkább majd egy másik pillanatban kéne megkérdeznem, miről is szól ez az egész és ő hogyan viseli ezt a dolgot...~ csendül fel benne a józan ész hangja, és inkább arrébb is lép Lunitól meg a sebesülttől, hogy Vicben majd jobban odaférhessen és megvizsgálhassa az ájult lányt.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.23 19:38:48
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-23 18:42:48
Üzenet elküldve: 2018-02-23 18:42:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Valószínűleg hosszú percek telnek el, bár ebben ő maga sem biztos. Nem először veszti el időérzékét, amióta a városba érkezett, és bár odahaza édesanyja megtanította rá már egész kislány korában, hogyan kell az éppen aktuális évszakban a nap, vagy akár a hold állását nézve az égbolton eligazodni az időben, most valahogy eszébe sem jut az égre tekinteni.
Tekintete ehelyett újra és újra visszatéved az ölében heverő, meggyötört Aleniára, és az ujján lévő kötésére, amire rászáradt a vér, és most hálás csak igazán magának azért, hogy korábban letisztogatta azt a dobozt, amiben szegény lány ujját elküldték nekik ma reggel. Ha akkor nem teszi meg, és később nem hozzák a tudomására, hogy mi volt valójában benne, akkor minden bizonnyal most lenne rosszul a tudattól, hogy mit tettek Niával.
Így csak örül, hogy már reggel túlesett ezen, tudva azt, hogyha Alenia esetleg magához térne, akkor most neki kell erősnek lennie, vagy legalábbis erőt mutatnia. Elképzelni sem tudja, (és igazából nem is nagyon akarja) hogy mi mindenen mehetett keresztül, mennyire félhetett, és, hogy mennyire fájhatott neki, amikor ujjától megszabadították, de a fontos az, hogy most már végre biztonságban érezze magát, ha esetleg felébred.
Ő maga persze képtelen lenne ennek a biztonságnak az illúzióját kelteni, hiszen a tisztáson is mellőle rabolták el, csakhogy akkor nem volt velük testőr, és segítségért is neki kellett rohannia, nem úgy, mint most, amikor Nai és Lau ment el érte.
A lány egyenletes légzése mindenesetre megnyugtatja, ahogyan az is, hogy a sebből, amit még mindig elképzelni sem mer, nem szivárog a vér.
A velük lévő testőr betakarta őt, túlbuzgóságában pedig még ő is, így, ha valamiben Luni teljesen biztos jelenleg, az az, hogy legalább kihűlni nem fog a lány teste addig, ameddig is megérkezik végre a segítség.
Mivel egyetlen kis kedvence sincs vele, megint a Naitól kölcsönkapott könyvet szorítja magához, bár játéknyulaival ellentétben ez nem nyugtatja meg, és nem is tisztítja ki gondolatait. Ha beleolvasna, talán. Csak hát hasonlóra jelen pillanatban úgy sem lenne képes.
Bármennyire is szeretne segíteni valahogy, egyelőre nem tehet mást, csak vár, abban reménykedve, hogy Nai és Lau minél hamarabb visszatérnek.*
*Valószínűleg hosszú percek telnek el, bár ebben ő maga sem biztos. Nem először veszti el időérzékét, amióta a városba érkezett, és bár odahaza édesanyja megtanította rá már egész kislány korában, hogyan kell az éppen aktuális évszakban a nap, vagy akár a hold állását nézve az égbolton eligazodni az időben, most valahogy eszébe sem jut az égre tekinteni.
Tekintete ehelyett újra és újra visszatéved az ölében heverő, meggyötört Aleniára, és az ujján lévő kötésére, amire rászáradt a vér, és most hálás csak igazán magának azért, hogy korábban letisztogatta azt a dobozt, amiben szegény lány ujját elküldték nekik ma reggel. Ha akkor nem teszi meg, és később nem hozzák a tudomására, hogy mi volt valójában benne, akkor minden bizonnyal most lenne rosszul a tudattól, hogy mit tettek Niával.
Így csak örül, hogy már reggel túlesett ezen, tudva azt, hogyha Alenia esetleg magához térne, akkor most neki kell erősnek lennie, vagy legalábbis erőt mutatnia. Elképzelni sem tudja, (és igazából nem is nagyon akarja) hogy mi mindenen mehetett keresztül, mennyire félhetett, és, hogy mennyire fájhatott neki, amikor ujjától megszabadították, de a fontos az, hogy most már végre biztonságban érezze magát, ha esetleg felébred.
Ő maga persze képtelen lenne ennek a biztonságnak az illúzióját kelteni, hiszen a tisztáson is mellőle rabolták el, csakhogy akkor nem volt velük testőr, és segítségért is neki kellett rohannia, nem úgy, mint most, amikor Nai és Lau ment el érte.
A lány egyenletes légzése mindenesetre megnyugtatja, ahogyan az is, hogy a sebből, amit még mindig elképzelni sem mer, nem szivárog a vér.
A velük lévő testőr betakarta őt, túlbuzgóságában pedig még ő is, így, ha valamiben Luni teljesen biztos jelenleg, az az, hogy legalább kihűlni nem fog a lány teste addig, ameddig is megérkezik végre a segítség.
Mivel egyetlen kis kedvence sincs vele, megint a Naitól kölcsönkapott könyvet szorítja magához, bár játéknyulaival ellentétben ez nem nyugtatja meg, és nem is tisztítja ki gondolatait. Ha beleolvasna, talán. Csak hát hasonlóra jelen pillanatban úgy sem lenne képes.
Bármennyire is szeretne segíteni valahogy, egyelőre nem tehet mást, csak vár, abban reménykedve, hogy Nai és Lau minél hamarabb visszatérnek.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-23 00:09:47
Üzenet elküldve: 2018-02-23 00:09:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Hirtelen történik, hogy Alenia az egyik pillanatban még sületlenségeket beszél, majd azért könyörög, hogy hazamehessen végre, aztán pedig mintha kikapcsolták volna, úgy terül el Luni ölében. A lányka számára ijesztő lehet, hisz hirtelen nem tudhatja, hogy mekkora a baj, életben van-e még egyáltalán, de néhány másodperc elteltével egyelőre megnyugodhat. Nia viszonylag egyenletesen lélegzik. Talán csak annyira fáradt, kimerült, hogy nem bírta már tovább sem a teste, sem az elméje az elmúlt időszak megpróbáltatásait. Persze azt senki nem tudhatja, hogy sérülései mennyire súlyosak, vagy a hideg milyen hatással volt szegény lány szervezetére, arra már tényleg csak egy orvos adhat választ.
A kézfejére tekert kötése száraz vértől vörös. A seb már talán nem vérzik, ami egy újabb jó jel lehet a többiek számára. Bárhogy is van, most már biztonságban van. Legalábbis az elmúlt órák után Luninari ölében betakargatva érezheti magát a legjobban.*
*Hirtelen történik, hogy Alenia az egyik pillanatban még sületlenségeket beszél, majd azért könyörög, hogy hazamehessen végre, aztán pedig mintha kikapcsolták volna, úgy terül el Luni ölében. A lányka számára ijesztő lehet, hisz hirtelen nem tudhatja, hogy mekkora a baj, életben van-e még egyáltalán, de néhány másodperc elteltével egyelőre megnyugodhat. Nia viszonylag egyenletesen lélegzik. Talán csak annyira fáradt, kimerült, hogy nem bírta már tovább sem a teste, sem az elméje az elmúlt időszak megpróbáltatásait. Persze azt senki nem tudhatja, hogy sérülései mennyire súlyosak, vagy a hideg milyen hatással volt szegény lány szervezetére, arra már tényleg csak egy orvos adhat választ.
A kézfejére tekert kötése száraz vértől vörös. A seb már talán nem vérzik, ami egy újabb jó jel lehet a többiek számára. Bárhogy is van, most már biztonságban van. Legalábbis az elmúlt órák után Luninari ölében betakargatva érezheti magát a legjobban.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-22 22:35:40
Üzenet elküldve: 2018-02-22 22:35:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Nagyon úgy látszik, hogy megérzése ezúttal nem csal, ugyanis egy kétségbeesett hang zökkenti ki elmélkedéséből. Tekintete bár nyugalmat sugároz, arcán némi aggodalom ütközik ki, amint meghallja a hozzá beszélő szavait. Két nő áll meg Vicben előtt, s miután végigmérte őket, a félvér bólint. *
- Kérem nyugodjon meg Hölgyem. Bár nem vagyok még felkent pap, természetesen segítek Önöknek.
* Hangja kimért, nyugodt, igyekszik bizalmat kelteni a két nőben. *
- Vicben a nevem. Mutassák, merre van a barátjuk.
* Mondja, s ha elindulnak, követi őket. Míg mennek, előveszi imádságos könyvét, s halkan fohászt mormol az Úrnőnek, hogy adjon neki erőt ahhoz, hogy segíteni tudjon a bajbajutotton. *
- Kérem nyugodjon meg Hölgyem. Bár nem vagyok még felkent pap, természetesen segítek Önöknek.
* Hangja kimért, nyugodt, igyekszik bizalmat kelteni a két nőben. *
- Vicben a nevem. Mutassák, merre van a barátjuk.
* Mondja, s ha elindulnak, követi őket. Míg mennek, előveszi imádságos könyvét, s halkan fohászt mormol az Úrnőnek, hogy adjon neki erőt ahhoz, hogy segíteni tudjon a bajbajutotton. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084