Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-22 22:19:59
Üzenet elküldve: 2018-02-22 22:19:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
*Végül Lauren is vele tart, hogy találjanak valakit, aki segíthet nekik. Abban reménykedik Nairada, hogy ez mégis csak a templom környéke, csak akad egy valamirevaló gyógyító, aki, ha más nem, legalább a sebeit ellátja. Nem vesztegethetnek időt azzal, hogy hazaviszik, aztán onnan keresnek egy orvost, hisz nem igazán tudják milyen állapotban is van a lány.
A templomkert másik végében járhatnak, mikor szinte egyszerre veszik észre az arra sétáló férfit. Azonban Lauren gyorsabb nála, így ő szólítja meg elsőként. Elmondja neki nagy vonalakban, mi történt, és hogy miért is zavarták meg, mikor látszólag olyan jól elvolt magában.
Nai komoly arccal bólogat, egyebet nem fűz hozzá Aleina állapotával kapcsolatban.*
- Nagyon hálásak volnánk. *Mondja nyugodt, szinte suttogó hangon. Így ránézésre papfélének lehet gondolni, így Nai reméli, el tudja őket vinni valakihez a templomba, aki ért a gyógyításhoz. Vagy esetleg ő maga konyít hozzá valamelyest.*
- Itt van, a kertben, jóval odébb. Ketten ottmaradtak vele, hogy vigyázzanak rá, és jó volna, ha mihamarabb meg tudná valaki vizsgálni.
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.22 22:23:54
*Végül Lauren is vele tart, hogy találjanak valakit, aki segíthet nekik. Abban reménykedik Nairada, hogy ez mégis csak a templom környéke, csak akad egy valamirevaló gyógyító, aki, ha más nem, legalább a sebeit ellátja. Nem vesztegethetnek időt azzal, hogy hazaviszik, aztán onnan keresnek egy orvost, hisz nem igazán tudják milyen állapotban is van a lány.
A templomkert másik végében járhatnak, mikor szinte egyszerre veszik észre az arra sétáló férfit. Azonban Lauren gyorsabb nála, így ő szólítja meg elsőként. Elmondja neki nagy vonalakban, mi történt, és hogy miért is zavarták meg, mikor látszólag olyan jól elvolt magában.
Nai komoly arccal bólogat, egyebet nem fűz hozzá Aleina állapotával kapcsolatban.*
- Nagyon hálásak volnánk. *Mondja nyugodt, szinte suttogó hangon. Így ránézésre papfélének lehet gondolni, így Nai reméli, el tudja őket vinni valakihez a templomba, aki ért a gyógyításhoz. Vagy esetleg ő maga konyít hozzá valamelyest.*
- Itt van, a kertben, jóval odébb. Ketten ottmaradtak vele, hogy vigyázzanak rá, és jó volna, ha mihamarabb meg tudná valaki vizsgálni.
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.22 22:23:54
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-22 20:26:33
Üzenet elküldve: 2018-02-22 20:26:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben vége//
*Mikor Nairada és Luni is odasiet a sebesült lányhoz, aki időközben, úgy tűnik, el is ájult, ő is közelebb lépked, hátha szükség van a segítségére, így mikor Nairada azt ajánlja, menjenek el keresni egy gyógyítót, habozás nélkül rábólint a javaslatra:*
- Persze, menjünk! -*jelenti ki határozottan, majd a Templomkertet kezdi szemlélni, hátha van ott valaki rajtuk kívül, aki segíteni tudna. Ám gyakorlatilag teljesen egyedül vannak, rajtuk kívül csak egyetlen magányos alak sétálgat a fák között, így jobb híján hozzá fordul segítségért:*
- Elnézést! Tudna segíteni? Egy barátom nagyon rosszul van, és sürgősen kéne neki valaki, aki meg tudja gyógyítani! -*támadja le az idegent, és rögtön a barátjának titulálja az ájult lányt, remélve, hogy a vélt baráti kötelék miatt talán nagyobb hajlandóságot mutat majd az idegen. ~Talán mégse a gyógynövényekre kellett volna fecsérelnem az időmet!~ fut át agyán a gondolat a tehetetlen düh egyik pillanatában, hiszen itt van egy vészhelyzet közepén, és semmit nem ér eddigi tudásával, ugyanis se gyógynövények, se idő nincs hozzá, hogy bármit kiokoskodjon. Ráadásul az esze sem forog úgy, mint kellene és semmi épkézláb gondolat nem jut az eszébe. Teljesen leblokkolt, így csak a könyörgés marad.*
- Kérem! Ha Ön nem is ért hozzá, tudna esetleg sürgősen ajánlani valakit? -*érdeklődik az ismeretlen férfinél, hiszen kimondhatatlan mázlistának kéne lennie, ha elsőre megtalálná azt, aki segíteni tudna nekik. ~Bár ma már történtek velem nagyon jó és nagyon rossz dolgok is, ki tudja, ezúttal mit tartogat a sors?~ tűnődik magában, és türelmetlenül topogva várja a választ kérdéseire.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.22 20:27:53
*Mikor Nairada és Luni is odasiet a sebesült lányhoz, aki időközben, úgy tűnik, el is ájult, ő is közelebb lépked, hátha szükség van a segítségére, így mikor Nairada azt ajánlja, menjenek el keresni egy gyógyítót, habozás nélkül rábólint a javaslatra:*
- Persze, menjünk! -*jelenti ki határozottan, majd a Templomkertet kezdi szemlélni, hátha van ott valaki rajtuk kívül, aki segíteni tudna. Ám gyakorlatilag teljesen egyedül vannak, rajtuk kívül csak egyetlen magányos alak sétálgat a fák között, így jobb híján hozzá fordul segítségért:*
- Elnézést! Tudna segíteni? Egy barátom nagyon rosszul van, és sürgősen kéne neki valaki, aki meg tudja gyógyítani! -*támadja le az idegent, és rögtön a barátjának titulálja az ájult lányt, remélve, hogy a vélt baráti kötelék miatt talán nagyobb hajlandóságot mutat majd az idegen. ~Talán mégse a gyógynövényekre kellett volna fecsérelnem az időmet!~ fut át agyán a gondolat a tehetetlen düh egyik pillanatában, hiszen itt van egy vészhelyzet közepén, és semmit nem ér eddigi tudásával, ugyanis se gyógynövények, se idő nincs hozzá, hogy bármit kiokoskodjon. Ráadásul az esze sem forog úgy, mint kellene és semmi épkézláb gondolat nem jut az eszébe. Teljesen leblokkolt, így csak a könyörgés marad.*
- Kérem! Ha Ön nem is ért hozzá, tudna esetleg sürgősen ajánlani valakit? -*érdeklődik az ismeretlen férfinél, hiszen kimondhatatlan mázlistának kéne lennie, ha elsőre megtalálná azt, aki segíteni tudna nekik. ~Bár ma már történtek velem nagyon jó és nagyon rossz dolgok is, ki tudja, ezúttal mit tartogat a sors?~ tűnődik magában, és türelmetlenül topogva várja a választ kérdéseire.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.22 20:27:53
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-22 15:47:43
Üzenet elküldve: 2018-02-22 15:47:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben vége//
*Az, hogy Alenia minden bizonnyal össze-vissza beszél, és szó szerint beleájul az ölébe nem csak nincsen túl jó hatással Luninari lelkivilágára, hanem eléggé meg is ijeszti őt.
Láthatóan nagyon megrendíti a látvány, pedig a mai reggel után azt hitte, hogy most már egy jó ideig biztosan nem fogja tudni lelke mélyéig megborzongatni semmi. Tévedés volt, de persze arra, hogy pont ők fogják Aleniát megtalálni, és ennyire szörnyű állapotban, nem számíthatott. Még megkönnyebbülést sem nagyon képes érezni, csak félelmet, haragot, és persze szánalmat.*
- Micsoda lélektelen csúszómászók tesznek ilyet és miért? *teszi fel a költői kérdést, és úgy érzi, hogy talán most először életében képes értékelni egykori otthona rideg, a maga módján még is egyszerre élettel telt és dögunalmas nyugalmát. A tilalomfákon belül a gonoszság leginkább ellene irányult, szavakban, ellenséges, lenéző, rideg, vagy éppen közönyös tekintetekben öltött testet. Játéknyulat akart széttépni és elüldözte őt, de hogy egy védtelen, fiatal lányt megcsonkítson, és ennyire meggyötörjön bárki, elképzelhetetlen lett volna.
~ Lehet még is csak tényleg mi voltunk a civilizáltak? Vagy hát... most már ők! ~
Megkínozzák azok a gondolatok is, hogy talán még is csak volt némi igaza az általa gyűlölt, begyöpösödött véneknek a "külvilág" romlottságát illetően. Lehet, hogy még is csak ő volt szerencsés, hiszen édesanyja társaságában az emberekről csak jó tapasztalatokat szerzett, amikor nagy ritkán elhagyták a falut, pedig többségük talán még is csak szörnyeteg.
Ugyan nem merne megesküdni rá, hiszen alig, vagy egyáltalán nem is látta támadóit, még is, volt modorukban valami, ami egyáltalán nem emlékeztette őt elfre. És Arthenior még is csak az emberek városa, nyilván belőlük van itt a legtöbb. Ha megérzéseiben nem is biztos és csak hideg számokban gondolkodik, akkor mindezt elég nagy valószínűséggel emberek tették.*
- Mindjárt hazamegyünk! *suttogja gyengéden Aleniának, és mivel nem tud mást tenni, ami jelenleg használ, a vele maradó testőr segítségével megemeli testét és beleburkolja őt a Naitól kölcsönkapott meleg köpenybe.*
- Csak siessetek, kérlek! *mondja, bár tudja, hogy teljesen feleslegesen, mert hát ki nem sietne a helyükben?
Megérti Aleniát, jobban, mint az éppen ájult lány hinné, ha eszméleténél lenne. Már neki is csak egyetlen vágya jelenleg, hogy végre hazaérhessen, és talán nem is Aleimord hatalmas, hanem egyenesen édesanyja apró kis házáig szaladjon. Bárhogy is, most valahogy sokkal inkább rájön a honvágy, mint eddig bármikor, és a tilalomfákon belülre vágyik, amikről Launak is mesélt idefelé jövet.
Vagy talán csak említette őket? Egy hosszú pillanatot eltűnődik ezen, egybekötve mindezt azzal a gondolattal, hogy amint Alenia is jobban lesz kicsit, és lesz végre legalább egyetlen nyugodt napjuk, amikor nem költöznek, nem rabolnak el és csonkítanak meg senkit, le fog ülni elbeszélgetni a barna hajú lánnyal. Túlságosan jó benyomást tett rá elsőre, és nagyon is megkedvelte ahhoz, hogy ne próbálja meg sokkal jobban megismerni. De egyelőre ez még csak vágy, a valóság pedig az, hogy az egyetlen, amit Aleniáért még tehet, hogy gyengéden simogatja összekócolódott haját, néha pedig az arcát, persze utóbbit csak nagyon óvatosan. Neki is jobb talán most, hogy eszméletlen, lehet nem lenne jó, ha felébresztené.
Próbál nem gondolkodni semmin, hiszen ez régen is sokat segített élete nehéz pillanataiban, most azonban mindez, - úgy, hogy tulajdonképpen egyedül a vele lévő testőr jelenléte nyugtatja meg valamennyire, - elég nehezen megy.*
*Az, hogy Alenia minden bizonnyal össze-vissza beszél, és szó szerint beleájul az ölébe nem csak nincsen túl jó hatással Luninari lelkivilágára, hanem eléggé meg is ijeszti őt.
Láthatóan nagyon megrendíti a látvány, pedig a mai reggel után azt hitte, hogy most már egy jó ideig biztosan nem fogja tudni lelke mélyéig megborzongatni semmi. Tévedés volt, de persze arra, hogy pont ők fogják Aleniát megtalálni, és ennyire szörnyű állapotban, nem számíthatott. Még megkönnyebbülést sem nagyon képes érezni, csak félelmet, haragot, és persze szánalmat.*
- Micsoda lélektelen csúszómászók tesznek ilyet és miért? *teszi fel a költői kérdést, és úgy érzi, hogy talán most először életében képes értékelni egykori otthona rideg, a maga módján még is egyszerre élettel telt és dögunalmas nyugalmát. A tilalomfákon belül a gonoszság leginkább ellene irányult, szavakban, ellenséges, lenéző, rideg, vagy éppen közönyös tekintetekben öltött testet. Játéknyulat akart széttépni és elüldözte őt, de hogy egy védtelen, fiatal lányt megcsonkítson, és ennyire meggyötörjön bárki, elképzelhetetlen lett volna.
~ Lehet még is csak tényleg mi voltunk a civilizáltak? Vagy hát... most már ők! ~
Megkínozzák azok a gondolatok is, hogy talán még is csak volt némi igaza az általa gyűlölt, begyöpösödött véneknek a "külvilág" romlottságát illetően. Lehet, hogy még is csak ő volt szerencsés, hiszen édesanyja társaságában az emberekről csak jó tapasztalatokat szerzett, amikor nagy ritkán elhagyták a falut, pedig többségük talán még is csak szörnyeteg.
Ugyan nem merne megesküdni rá, hiszen alig, vagy egyáltalán nem is látta támadóit, még is, volt modorukban valami, ami egyáltalán nem emlékeztette őt elfre. És Arthenior még is csak az emberek városa, nyilván belőlük van itt a legtöbb. Ha megérzéseiben nem is biztos és csak hideg számokban gondolkodik, akkor mindezt elég nagy valószínűséggel emberek tették.*
- Mindjárt hazamegyünk! *suttogja gyengéden Aleniának, és mivel nem tud mást tenni, ami jelenleg használ, a vele maradó testőr segítségével megemeli testét és beleburkolja őt a Naitól kölcsönkapott meleg köpenybe.*
- Csak siessetek, kérlek! *mondja, bár tudja, hogy teljesen feleslegesen, mert hát ki nem sietne a helyükben?
Megérti Aleniát, jobban, mint az éppen ájult lány hinné, ha eszméleténél lenne. Már neki is csak egyetlen vágya jelenleg, hogy végre hazaérhessen, és talán nem is Aleimord hatalmas, hanem egyenesen édesanyja apró kis házáig szaladjon. Bárhogy is, most valahogy sokkal inkább rájön a honvágy, mint eddig bármikor, és a tilalomfákon belülre vágyik, amikről Launak is mesélt idefelé jövet.
Vagy talán csak említette őket? Egy hosszú pillanatot eltűnődik ezen, egybekötve mindezt azzal a gondolattal, hogy amint Alenia is jobban lesz kicsit, és lesz végre legalább egyetlen nyugodt napjuk, amikor nem költöznek, nem rabolnak el és csonkítanak meg senkit, le fog ülni elbeszélgetni a barna hajú lánnyal. Túlságosan jó benyomást tett rá elsőre, és nagyon is megkedvelte ahhoz, hogy ne próbálja meg sokkal jobban megismerni. De egyelőre ez még csak vágy, a valóság pedig az, hogy az egyetlen, amit Aleniáért még tehet, hogy gyengéden simogatja összekócolódott haját, néha pedig az arcát, persze utóbbit csak nagyon óvatosan. Neki is jobb talán most, hogy eszméletlen, lehet nem lenne jó, ha felébresztené.
Próbál nem gondolkodni semmin, hiszen ez régen is sokat segített élete nehéz pillanataiban, most azonban mindez, - úgy, hogy tulajdonképpen egyedül a vele lévő testőr jelenléte nyugtatja meg valamennyire, - elég nehezen megy.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-21 23:58:32
Üzenet elküldve: 2018-02-21 23:58:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben vége//
* Vicben, miután végzett a szokásos imádsággal, úgy dönt, hogy sétál egy kicsit. Bár az idő hűvös, a fiatal férfi mégis örömmel üdvözli a friss harapós levegőt, a nyílt eget a feje felett. Útját a templomkert felé veszi, szeret a fák között sétálni, érezni a természetet, s az életet, amit istennője teremtett. Most mégis valami megfoghatatlan nyugtalanság fészkeli be magát a félvér gondolatai közé. Szürke tekintete körbejár a fák között, igyekszik rájönni, mi lehet ez az érzés, miközben egy az istennőhöz intézett fohászt mormol csendben. *
* Vicben, miután végzett a szokásos imádsággal, úgy dönt, hogy sétál egy kicsit. Bár az idő hűvös, a fiatal férfi mégis örömmel üdvözli a friss harapós levegőt, a nyílt eget a feje felett. Útját a templomkert felé veszi, szeret a fák között sétálni, érezni a természetet, s az életet, amit istennője teremtett. Most mégis valami megfoghatatlan nyugtalanság fészkeli be magát a félvér gondolatai közé. Szürke tekintete körbejár a fák között, igyekszik rájönni, mi lehet ez az érzés, miközben egy az istennőhöz intézett fohászt mormol csendben. *
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-21 23:42:11
Üzenet elküldve: 2018-02-21 23:42:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben vége//
- Értem. Akkor lehet, hogy tényleg kívül esett az üzletkörünkön. Próbáljuk Lnawin minél nagyobb területét lefedni az árunkkal, de nyilvánvalóan van elég sok hely, amerre nincs lehetőségünk eljutni különböző okok miatt.
*Válaszolja Laurennek röviden, miközben elindulnak visszafelé. A részletekbe és a miértekbe nem megy bele, pedig jó ideig el tudna róla beszélni.
Azt az útvonalat követik haza, ahogy végigjöttek a városon. Közben kezd az idő egyre hűvösebb lenni, kissé Nai már didereg is, pedig a földig érő bundája nem egy vékony darab. Összébb húzza magán, és elmereng azon, mennyire jó is lesz a kandalló előtt egy pohár bort iszogatni, aztán jó meleg takarója alá bebújik, és egy valótlanul habos-babos történet mögé bújik a világ elől. Nem is gondolja, hogy ezt a gondolatot sutba dobhatja pár perc múlva.
Saját gondolataiba feledkezve sétál a másik két lány mellett. Egyszer csak Luni felkiált egy nevet mondva, melynek hallatán egyből felkapja a fejét.*
- Eeyrre, Alenia...
*Suttogja maga elé, mikor eljut a tudatáig a dolog. Addigra Luni már rég ott von mellett, szeméről próbálja leszedni azt a rongyot.
Bár Nai szíve összeszorul a lány állapotát látva, lelke mégis megkönnyebbül, hogy megkerült és él. Viszonylag elég gyorsan összeszedi magát, és határozott léptekkel indul meg feléjük. A testőr már a másik félvér hívása előtt odasiet, hogy segítsen szerencsétlen lánynak. Tőrével levágja róla a köteleket, szabaddá téve végre most már teljesen, majd saját köpenyét a lány vállára teríti.*
- Nyugodj meg, kérlek! *Mondja Aleniának sokkalta nyugodtabb hangon, mint Luni, még ha belül nem is ezt érzi. Közben leguggol mellé, úgy beszél hozzá tovább.* Már nem fognak bántani!
~Démonok... Egek, mit műveltek szegénnyel...~
*Végigsimít a fején, hátha kicsit megnyugszik, de nem telik bele pár pillanat, és már eszméletlenül fekszik előttük.
Naiban meghűl a vér, de ez arcán egyáltalán nem látszik. Tudja, hogy nem eshet kétségbe, akkor csak fejetlenség volna.*
- Látnia kell egy gyógyítónak! Még mielőtt hazavisszük. Nem sokat ér Aleimord egy félholt húggal. *Feláll, kicsit leporolja magát.* Luni, maradj itt vele, és maga *néz a testőrre.* úgyszintén. Mi keresünk valakit Laurennel, remélhetőleg minél gyorsabban.
*Megvárja, Lauren mit fele, de akár vele, akár nélküle, de céltudatosan elindul a templom felé, hátha ott segítségre lel.*
- Értem. Akkor lehet, hogy tényleg kívül esett az üzletkörünkön. Próbáljuk Lnawin minél nagyobb területét lefedni az árunkkal, de nyilvánvalóan van elég sok hely, amerre nincs lehetőségünk eljutni különböző okok miatt.
*Válaszolja Laurennek röviden, miközben elindulnak visszafelé. A részletekbe és a miértekbe nem megy bele, pedig jó ideig el tudna róla beszélni.
Azt az útvonalat követik haza, ahogy végigjöttek a városon. Közben kezd az idő egyre hűvösebb lenni, kissé Nai már didereg is, pedig a földig érő bundája nem egy vékony darab. Összébb húzza magán, és elmereng azon, mennyire jó is lesz a kandalló előtt egy pohár bort iszogatni, aztán jó meleg takarója alá bebújik, és egy valótlanul habos-babos történet mögé bújik a világ elől. Nem is gondolja, hogy ezt a gondolatot sutba dobhatja pár perc múlva.
Saját gondolataiba feledkezve sétál a másik két lány mellett. Egyszer csak Luni felkiált egy nevet mondva, melynek hallatán egyből felkapja a fejét.*
- Eeyrre, Alenia...
*Suttogja maga elé, mikor eljut a tudatáig a dolog. Addigra Luni már rég ott von mellett, szeméről próbálja leszedni azt a rongyot.
Bár Nai szíve összeszorul a lány állapotát látva, lelke mégis megkönnyebbül, hogy megkerült és él. Viszonylag elég gyorsan összeszedi magát, és határozott léptekkel indul meg feléjük. A testőr már a másik félvér hívása előtt odasiet, hogy segítsen szerencsétlen lánynak. Tőrével levágja róla a köteleket, szabaddá téve végre most már teljesen, majd saját köpenyét a lány vállára teríti.*
- Nyugodj meg, kérlek! *Mondja Aleniának sokkalta nyugodtabb hangon, mint Luni, még ha belül nem is ezt érzi. Közben leguggol mellé, úgy beszél hozzá tovább.* Már nem fognak bántani!
~Démonok... Egek, mit műveltek szegénnyel...~
*Végigsimít a fején, hátha kicsit megnyugszik, de nem telik bele pár pillanat, és már eszméletlenül fekszik előttük.
Naiban meghűl a vér, de ez arcán egyáltalán nem látszik. Tudja, hogy nem eshet kétségbe, akkor csak fejetlenség volna.*
- Látnia kell egy gyógyítónak! Még mielőtt hazavisszük. Nem sokat ér Aleimord egy félholt húggal. *Feláll, kicsit leporolja magát.* Luni, maradj itt vele, és maga *néz a testőrre.* úgyszintén. Mi keresünk valakit Laurennel, remélhetőleg minél gyorsabban.
*Megvárja, Lauren mit fele, de akár vele, akár nélküle, de céltudatosan elindul a templom felé, hátha ott segítségre lel.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-21 14:07:49
Üzenet elküldve: 2018-02-21 14:07:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Nem tudni mennyi idő alatt jutott el oda, ahová eljutott, mert persze fogalma sincs arról, hogy hol lehet. Egyre gyengébbnek érzi magát, egyre jobban fázik, egy idő után pedig képtelen tovább menni. Összeesik ott ahol van, szemeit lecsukja, és tehetetlenül várja saját halálát.
Ha tudná, hogy már majdnem Eeyr házáig jutott, akkor a következőkben történteket szinte biztosan az istennő segítségeként fogná fel. Egyelőre még él, de ki tudja, meddig maradt volna életben, ha valaki nem talál rá. Egy hangot hall, ami a nevén szólítja, de sajnos nincs olyan állapotban, hogy fel is ismerje. Amikor a gyengéd kis kéz hozzáér, ijedten rezzen össze a hideg földön. Nem ájult még el, csak mozdulni képtelen, ami ezúttal nem a hátrakötött kezei miatt, hanem sokkal inkább a fagyhalál szélén való táncolásból fakad.*
- Luni-nari. *Szólal meg erőtlen, elhaló hangon. Nem fogja fel, hogy azzal, hogy a lány rátalált, valószínűleg biztonságban van.*
- Nem... *Válaszol röviden, miszerint nem tud már felkelni a földről, ahhoz túlságosan fáradt és meggyötört.
Ha a Luninari által hívott testőr közelebb megy hozzájuk, felülteti és levágja a köteleket szegény lányról, közben pedig Luni által lekerül a kendő is Alenia szemeiről, akkor láthatják csak a jelenlévők, hogy mennyire rossz állapotban is van Alenia.
Ruhái szakadtak és mocskosak, haja kócos és összeragadt tincsekben lóg, az egykor még szépen elkészített sminkje most teljesen elmosódva piszkítja arcát, szemei könnyektől vörösek, ajkai a hidegtől elkékültek. Csuklóin az érdes kötelek által ismét felszakított sebekből néhány vércsepp kúszik végig a karjain, levágott ujján pedig csak egy bénán elkészített kötés van.*
- Luni... Nai... *Néz kicsit körbe az őt megtaláló társaságon. Szemei megakadnak a viszonylag alacsony, hullámos, barna hajú elf lányon. Őt mintha még nem ismerné, de jelenleg semmiben sem biztos.*
- Hol van Aleimord? Látnom kell! Démonok voltak, démonok! Ha Aleimord valamit elront, meg fognak ölni.
*Hangzik el végül a kétségbeesett és kissé bizarr, talán érthetetlen mondat a szőkeség szájából. A félelem újra erőt adott neki, hogy beszéljen, de ha Luni, vagy bármelyikük figyelmesen hallgatja őt, akkor észrevehető, hogy Alenia igazából csak össze-vissza beszél. Közben könnyei is újra elerednek, reszketése felerősödik.*
- Haza akarok menni...
*Mondja végül, miután ismét kisírta magát. Nem mond már mást, csak esetlenül Luninari ölébe dől, és ezúttal valóban elájul.*
*Nem tudni mennyi idő alatt jutott el oda, ahová eljutott, mert persze fogalma sincs arról, hogy hol lehet. Egyre gyengébbnek érzi magát, egyre jobban fázik, egy idő után pedig képtelen tovább menni. Összeesik ott ahol van, szemeit lecsukja, és tehetetlenül várja saját halálát.
Ha tudná, hogy már majdnem Eeyr házáig jutott, akkor a következőkben történteket szinte biztosan az istennő segítségeként fogná fel. Egyelőre még él, de ki tudja, meddig maradt volna életben, ha valaki nem talál rá. Egy hangot hall, ami a nevén szólítja, de sajnos nincs olyan állapotban, hogy fel is ismerje. Amikor a gyengéd kis kéz hozzáér, ijedten rezzen össze a hideg földön. Nem ájult még el, csak mozdulni képtelen, ami ezúttal nem a hátrakötött kezei miatt, hanem sokkal inkább a fagyhalál szélén való táncolásból fakad.*
- Luni-nari. *Szólal meg erőtlen, elhaló hangon. Nem fogja fel, hogy azzal, hogy a lány rátalált, valószínűleg biztonságban van.*
- Nem... *Válaszol röviden, miszerint nem tud már felkelni a földről, ahhoz túlságosan fáradt és meggyötört.
Ha a Luninari által hívott testőr közelebb megy hozzájuk, felülteti és levágja a köteleket szegény lányról, közben pedig Luni által lekerül a kendő is Alenia szemeiről, akkor láthatják csak a jelenlévők, hogy mennyire rossz állapotban is van Alenia.
Ruhái szakadtak és mocskosak, haja kócos és összeragadt tincsekben lóg, az egykor még szépen elkészített sminkje most teljesen elmosódva piszkítja arcát, szemei könnyektől vörösek, ajkai a hidegtől elkékültek. Csuklóin az érdes kötelek által ismét felszakított sebekből néhány vércsepp kúszik végig a karjain, levágott ujján pedig csak egy bénán elkészített kötés van.*
- Luni... Nai... *Néz kicsit körbe az őt megtaláló társaságon. Szemei megakadnak a viszonylag alacsony, hullámos, barna hajú elf lányon. Őt mintha még nem ismerné, de jelenleg semmiben sem biztos.*
- Hol van Aleimord? Látnom kell! Démonok voltak, démonok! Ha Aleimord valamit elront, meg fognak ölni.
*Hangzik el végül a kétségbeesett és kissé bizarr, talán érthetetlen mondat a szőkeség szájából. A félelem újra erőt adott neki, hogy beszéljen, de ha Luni, vagy bármelyikük figyelmesen hallgatja őt, akkor észrevehető, hogy Alenia igazából csak össze-vissza beszél. Közben könnyei is újra elerednek, reszketése felerősödik.*
- Haza akarok menni...
*Mondja végül, miután ismét kisírta magát. Nem mond már mást, csak esetlenül Luninari ölébe dől, és ezúttal valóban elájul.*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-20 21:34:42
Üzenet elküldve: 2018-02-20 21:34:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
- Lehetséges, bár nem túl valószínű. Vándorok nem nagyon tévednek arra, a kereskedők meg... nos, mondjuk, hogy inkább a helyiek mennek hozzájuk. -*válaszolja Nairada felvetésére*- De igazából nincs is ott semmi jelentős, amiért érdemes lenne ellátogatni oda! -*mondja nevetve, hiszen pár elszórt házon kívül tényleg semmi sincs ott, amiért bárki is önként oda akarna menni. Sőt, az emberek többsége inkább elmenne onnan, ha tudna. Nairadára nézve meg végképp nem tudja elképzelni, egy ilyen előkelő hölgy, mit keresne egy egyszerű, főként vadászok és favágók által lakott faluban. Mindenesetre értékeli, hogy Nairada milyen finoman fogalmazta meg azt a tényt, hogy egy világvégi kis településről származik. Luni megjegyzése a saját falujáról azonban meglepi:*
- Tilalomfák? Azok meg micsodák? -*kérdezi érdeklődve*- Haha, ilyenből nálunk is rengeteg volt! -*válaszol Luni azon mondatára, hogy sokan nem hagyták el a falujukat, bár utólag eltöpreng rajta, vajon lehet-e a rengeteg szót használni egy olyan falura, ahol alig pár tucatnyian laknak. A tisztáson töltött további idő azonban főként hallgatással telik, de ezt egyáltalán nem bánja. Nem mindig van szükség rá, hogy kimondjuk, amit gondolunk, és biztos benne, mindhármuk feje tele van olyan gondolatokkal, melyeket nem akar mások tudtára adni. Miután már egy ideje ott vannak, szinte valamiféle meditatív szendergésből tér magához, és kicsit megrázza a fejét, hogy kitisztuljon az elméje:*
- Felőlem mehetünk! -*ért egyet Nairadával, és jól esik neki, hogy a lány nem feledkezett meg róla. Hazafelé menet továbbra is a saját gondolataiba mélyed mindenki, így először fel sem tűnik neki, hogy végül a Gazdagnegyed helyett a Templomkertben kötnek ki, Luni kiáltása azonban visszarántja a jelenbe. ~Ki ez a lány? És mi történt vele?~ torpan meg menet közben a rendkívül megviselt külsejű lány láttán. Szemmel láthatóan Luni ismeri, és talán Nairada is, már amennyire Luni szavaiból kiveszi. Nem akar beleavatkozni a nagy pillanatba, amikor újra találkoznak a barátok, inkább finoman háttérbe vonul kicsit, teret engedve a régi ismerősöknek, azonban feszülten figyel, szükség van-e valamikor a segítségére. ~Talán jól jön majd egy kívülálló, aki tiszta fejjel képes gondolkodni...~ elmélkedik, miközben úgy érzi, megint valami olyan helyzetbe csöppent bele, amibe nem kellett volna.*
- Lehetséges, bár nem túl valószínű. Vándorok nem nagyon tévednek arra, a kereskedők meg... nos, mondjuk, hogy inkább a helyiek mennek hozzájuk. -*válaszolja Nairada felvetésére*- De igazából nincs is ott semmi jelentős, amiért érdemes lenne ellátogatni oda! -*mondja nevetve, hiszen pár elszórt házon kívül tényleg semmi sincs ott, amiért bárki is önként oda akarna menni. Sőt, az emberek többsége inkább elmenne onnan, ha tudna. Nairadára nézve meg végképp nem tudja elképzelni, egy ilyen előkelő hölgy, mit keresne egy egyszerű, főként vadászok és favágók által lakott faluban. Mindenesetre értékeli, hogy Nairada milyen finoman fogalmazta meg azt a tényt, hogy egy világvégi kis településről származik. Luni megjegyzése a saját falujáról azonban meglepi:*
- Tilalomfák? Azok meg micsodák? -*kérdezi érdeklődve*- Haha, ilyenből nálunk is rengeteg volt! -*válaszol Luni azon mondatára, hogy sokan nem hagyták el a falujukat, bár utólag eltöpreng rajta, vajon lehet-e a rengeteg szót használni egy olyan falura, ahol alig pár tucatnyian laknak. A tisztáson töltött további idő azonban főként hallgatással telik, de ezt egyáltalán nem bánja. Nem mindig van szükség rá, hogy kimondjuk, amit gondolunk, és biztos benne, mindhármuk feje tele van olyan gondolatokkal, melyeket nem akar mások tudtára adni. Miután már egy ideje ott vannak, szinte valamiféle meditatív szendergésből tér magához, és kicsit megrázza a fejét, hogy kitisztuljon az elméje:*
- Felőlem mehetünk! -*ért egyet Nairadával, és jól esik neki, hogy a lány nem feledkezett meg róla. Hazafelé menet továbbra is a saját gondolataiba mélyed mindenki, így először fel sem tűnik neki, hogy végül a Gazdagnegyed helyett a Templomkertben kötnek ki, Luni kiáltása azonban visszarántja a jelenbe. ~Ki ez a lány? És mi történt vele?~ torpan meg menet közben a rendkívül megviselt külsejű lány láttán. Szemmel láthatóan Luni ismeri, és talán Nairada is, már amennyire Luni szavaiból kiveszi. Nem akar beleavatkozni a nagy pillanatba, amikor újra találkoznak a barátok, inkább finoman háttérbe vonul kicsit, teret engedve a régi ismerősöknek, azonban feszülten figyel, szükség van-e valamikor a segítségére. ~Talán jól jön majd egy kívülálló, aki tiszta fejjel képes gondolkodni...~ elmélkedik, miközben úgy érzi, megint valami olyan helyzetbe csöppent bele, amibe nem kellett volna.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-19 19:43:09
Üzenet elküldve: 2018-02-19 19:43:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Idejét sem tudja, mikor beszélgetett utoljára ennyit, és ez érződik is a szavain. Meggondolatlanul nyitja ki a száját, és kimond mindent, ami csak az eszébe jut. Nem tehet róla, szívesen osztja meg a gondolatait, csak eddig nem volt hallgatósága. Graelnél pedig keresve sem találhatja jobbat, hiszen mint testvére, sosem rejti véka alá véleményét. Ez néha csípős megjegyzésekben nyilvánul meg, de Nara érett már annyira, és benőtt a feje lágya, hogy ne vegye magára. Az őszinteség fontos kettőjük kapcsolatában, és nem szeretné, hogy bármit is elhallgasson előle a bátyja. Ezzel csak egy a baj: ő sem mutat jó példát, és titkolózik. Az este folyamán többször is eszébe jutott, hogy megmutassa a sebhelyeit, hadd lássa a saját szemével, hogy az apja nem egy szigorú szülő mintapéldája volt. Gyenge pillanataiban dühöngő őrülté változott, amit talán a saját fia előtt is szégyellt, azért kapott mindent szegény Nara a nyakába. Tudta, hogy tartani fogja a száját, túlságosan félt.
Ez így nem járja! Muszáj lesz elmesélnie a férfinek az egész történetet, ha azt szeretné, hogy megértse, és segítsen neki. Nem ma éjszaka, de talán holnap... vagy holnap után... valamikor mindenképp, csak nehezen szánja rá magát. Ő is szégyelli, és nem csak azt, ami történt, hanem hogy nem bízott gyerekként annyira Graelben, hogy akkor mondja el az igazságot.
Belefeledkezik a gondolataiba, a közeli fa zizegő leveleit bámulva bambul végtelennek tűnő másodpercekig, mire eljut az agyáig, hogy megint hozzá beszélnek. Tekintetét a barna szemekre emeli, és kissé keserűen elmosolyodik.*
-Képtelen vagy elvonatkoztatni magadtól, és attól, amit te ismersz. *Rázza a fejét.* Az elmúlt években azon dolgoztam, hogy minél több mindent elfelejtsek apánkról. Amit mondott, amit tett, a kinézetét. És ez csak úgy megy, ha mindent elfejetek, nem szemezgethetek kedvemre az emlékeim között. Ahhoz képest, hogy olyan tíz éves lehettem anya halálakor, sokkal több mindenre emlékszem róla. Rá szerettem volna emlékezni. Milyen volt mikor átölelt, vagy megsimogatta a buksim, mikor jól oldottam meg egy feladatot. *A mosoly egyre lágyul, ahogy felidézi a boldog időket.* De ha apánk mondta is, hol van eltemetve, az a feledés homályába vész. Kis veszteség.
*Ez így elég rosszul hangzik, de édesanyját bárhol meg tudja siratni, és bármikor megemlékezhet róla, apja szavait viszont gyökerestül irtaná ki a fejéből.*
-Ha gondolod, én is szívesen segítek. Mármint rendben tartani. Hatonta fél órát simán rá tudok szánni, ha nem érsz rá, vagy ilyenek.
*A mondat végére egész lehalkítja a hangját. Nem is emlékszik, mikor vállalt utoljára felelősséget valamiért. Dolgozik ugyan, de hát az semmiség, nem miatta áll a templom épülete. Jó érzéssel gondol arra, hogy lenne egy kötelezettsége, amit nem kényszerből csinál, különben felkopik az álla, hanem mert szeretné, és még hasznos is. *
-Ne haragudj, nem úgy értettem!
*Szegi le a fejét szabadkozva. Nem is folytatja tovább a vitát, habár lenne még mit hozzáfűznie, félő, hogy félreértés lenne a vége. Puha ujjacskáit a markáns tenyérbe csúsztatja.*
-Mehetünk tovább!
*Nem mintha rajta múlna, megy, amikor a férfinak jól esik, de mivel miatta álltak meg, gondolja, illik neki elindítani magukat. Ahogy közelednek a borostyánnal benőtt kőfal felé, gyomra ismét görcsbe rándul. Fél, de nem tudja, miért.*
*Idejét sem tudja, mikor beszélgetett utoljára ennyit, és ez érződik is a szavain. Meggondolatlanul nyitja ki a száját, és kimond mindent, ami csak az eszébe jut. Nem tehet róla, szívesen osztja meg a gondolatait, csak eddig nem volt hallgatósága. Graelnél pedig keresve sem találhatja jobbat, hiszen mint testvére, sosem rejti véka alá véleményét. Ez néha csípős megjegyzésekben nyilvánul meg, de Nara érett már annyira, és benőtt a feje lágya, hogy ne vegye magára. Az őszinteség fontos kettőjük kapcsolatában, és nem szeretné, hogy bármit is elhallgasson előle a bátyja. Ezzel csak egy a baj: ő sem mutat jó példát, és titkolózik. Az este folyamán többször is eszébe jutott, hogy megmutassa a sebhelyeit, hadd lássa a saját szemével, hogy az apja nem egy szigorú szülő mintapéldája volt. Gyenge pillanataiban dühöngő őrülté változott, amit talán a saját fia előtt is szégyellt, azért kapott mindent szegény Nara a nyakába. Tudta, hogy tartani fogja a száját, túlságosan félt.
Ez így nem járja! Muszáj lesz elmesélnie a férfinek az egész történetet, ha azt szeretné, hogy megértse, és segítsen neki. Nem ma éjszaka, de talán holnap... vagy holnap után... valamikor mindenképp, csak nehezen szánja rá magát. Ő is szégyelli, és nem csak azt, ami történt, hanem hogy nem bízott gyerekként annyira Graelben, hogy akkor mondja el az igazságot.
Belefeledkezik a gondolataiba, a közeli fa zizegő leveleit bámulva bambul végtelennek tűnő másodpercekig, mire eljut az agyáig, hogy megint hozzá beszélnek. Tekintetét a barna szemekre emeli, és kissé keserűen elmosolyodik.*
-Képtelen vagy elvonatkoztatni magadtól, és attól, amit te ismersz. *Rázza a fejét.* Az elmúlt években azon dolgoztam, hogy minél több mindent elfelejtsek apánkról. Amit mondott, amit tett, a kinézetét. És ez csak úgy megy, ha mindent elfejetek, nem szemezgethetek kedvemre az emlékeim között. Ahhoz képest, hogy olyan tíz éves lehettem anya halálakor, sokkal több mindenre emlékszem róla. Rá szerettem volna emlékezni. Milyen volt mikor átölelt, vagy megsimogatta a buksim, mikor jól oldottam meg egy feladatot. *A mosoly egyre lágyul, ahogy felidézi a boldog időket.* De ha apánk mondta is, hol van eltemetve, az a feledés homályába vész. Kis veszteség.
*Ez így elég rosszul hangzik, de édesanyját bárhol meg tudja siratni, és bármikor megemlékezhet róla, apja szavait viszont gyökerestül irtaná ki a fejéből.*
-Ha gondolod, én is szívesen segítek. Mármint rendben tartani. Hatonta fél órát simán rá tudok szánni, ha nem érsz rá, vagy ilyenek.
*A mondat végére egész lehalkítja a hangját. Nem is emlékszik, mikor vállalt utoljára felelősséget valamiért. Dolgozik ugyan, de hát az semmiség, nem miatta áll a templom épülete. Jó érzéssel gondol arra, hogy lenne egy kötelezettsége, amit nem kényszerből csinál, különben felkopik az álla, hanem mert szeretné, és még hasznos is. *
-Ne haragudj, nem úgy értettem!
*Szegi le a fejét szabadkozva. Nem is folytatja tovább a vitát, habár lenne még mit hozzáfűznie, félő, hogy félreértés lenne a vége. Puha ujjacskáit a markáns tenyérbe csúsztatja.*
-Mehetünk tovább!
*Nem mintha rajta múlna, megy, amikor a férfinak jól esik, de mivel miatta álltak meg, gondolja, illik neki elindítani magukat. Ahogy közelednek a borostyánnal benőtt kőfal felé, gyomra ismét görcsbe rándul. Fél, de nem tudja, miért.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-19 11:19:19
Üzenet elküldve: 2018-02-19 11:19:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Örül neki, hogy a tisztáson végül nem időznek túl sokat, hiszen testőr ide, vagy oda, még így sem kellemesek számára az ott töltött percek a tegnap történtek nyomasztó tudatában. Igaz, amikor lehunyja szemeit megint csak érez valamit abból a különös békéből és nyugalomból, ami még Wilhorp társaságában szállta meg, talán még csak tegnapelőtt, éppen csak sötét árnyékként telepszik minderre rá a kellemetlen emlékek mellé valami nagyon rossz és nyomasztó előérzet is.*
- Nekem sem rémlik, de hát ahol én éltem, ott nem is nagyon meséltek nekünk arról, hogy mi van a tilalomfákon túl. *meséli, nem szomorú, inkább hitetlenkedő mosollyal, amikor szóba kerül, hogy honnan jött Lau, és ameddig erről beszél, legalább addig sem kell semmi másra gondolnia.*
- Rengetegen vannak otthon, akik szerintem még életükben egyszer sem hagyták el az erdőt. Pedig távolról sem olyan nagy és végtelen, mint amilyennek gyerekkoromban tűnt. *teszi hozzá, de talán inkább csak magának, hogy aztán csendben ballagjon a többiek mellett és mögött. Neki sem a lányok társaságával van baja, egyszerűen csak jól esik neki a tiszta levegő. Valahogy még azzal az illúzióval is megajándékozza, hogy megtisztítja kissé zavaros gondolatait, amelyek csak mindig képesek visszatérni a tegnapi naphoz, bármennyire is nem szeretné ő, hogy így legyen.
Nem is nagyon figyeli, hogy merre mennek, csendben ballag és bámészkodik, a Templomkertbe ellenben, ami túloldalán már a Gazdagnegyed ismerős utcái várják őket, valahogy még is sikerül neki először befordulnia.
A következő pillanatban pedig olyat lát, ami miatt úgy fékez le, mintha nem csak láthatatlan falba ütközött, hanem még a fejét is jól beleverte volna.
~ Létezik? Létezhet ez? Ez komoly? ~*
- Alenia! *szakad ki belőle önkéntelenül is a megkötözött, bekötött szemű lány neve, és amilyen hirtelen fékezett le egy pillanattal korábban, most olyan hirtelen szaporázza meg lépteit, hogy minél hamarabb odaérhessen hozzá.*
- Alenia! *szólal meg a lehető leggyengédebb hangon, bár nagyon nehezére esik beszélni a torkába növő gombóc miatt, ami leginkább annak köszönhető, hogy próbálja sírását visszatartani. Nem teljesen sikerül, bár az a néhány könnycsepp, ami kék szemeiből megindul, sírásnak igazából nem nevezhető. Kissé remeg is, és persze nem a hideg miatt, miközben elkezdi lehúzni magáról a köpenyt, hogy Aleniára adhassa. Egyelőre azonban leáll ezzel a mozdulatsorral, mert rájön, hogy magához téríteni őt, és leszedni róla a kendőt, és a köteleket most sokkal fontosabb ennél. Még az eddig kezében szorongatott könyvet is félrerakja most annak érdekében, hogy mindezt megtehesse.
Nagyon óvatosan és lassan érinti meg őt a vállánál. Próbálja lassan simogatni, remélve, hogy nem fogja ezzel megijeszteni őt.*
- Luninari vagyok. Nai is itt van velem. Fel tudsz kelni? Gyere... hazaviszünk. *mondja továbbra is halk és kedves hangon, miközben nagy nehezen leszedi a magatehetetlen lányról a szemei elé kötött kendőt.*
- Jöjjön, kérem segítsen! *kéri a testőrt, hiszen bár a kendőt le tudja szedni Alenia szemei elől, ahhoz nem biztos, hogy van ereje, hogy a kötéltől is megszabadítsa. Tőrrel pedig minden bizonnyal amúgy is könnyebb lenne, mint puszta kézzel próbálni meg hasonlót.
Nem igazán tudja, hogy mindezzel vége van-e már, ennek az egész átkozott rémálomnak végre, vagy még csak most kezdődik igazán? Abban reménykedett, hogy mire hazaérnek Alenia már otthon lesz, de most átkozza magát saját ostobaságáért. Végül is, a legtöbb, amit támadóiktól elvárhatott, hogy elengedik őt, elég nyilvánvaló volt, főleg a reggel üzenetben kapott ujj után, hogy nem lesznek annyira előzékenyek, hogy majd még szépen hazáig is kísérik. Ellenben az, hogy csak így itt hagyták, megkötözve, kendővel szemei előtt, úgymond a sors kegyére bízva, elég hamar meggyőzi Lunit arról, hogy még annál is sokkal gonoszabb és kegyetlenebb emberek, mint amilyennek eddig gondolta őket.
Azok után mindenesetre, hogy tegnap mellőle vitték el, álmában sem gondolta volna, hogy majd ő lesz az is, aki szerencsétlent megtalálja.
~ Na erre mondja bárki, hogy nincsen sors, vagy nincsenek istenek... ~ hasít belé a félelem, de ezek nem azok a pillanatok, hogy azon elmélkedjen, amiről korábban Lauval is beszélt, hogy vajon mennyiben ők maguk az urai saját sorsuknak, és mennyiben játékszerei általuk ismeretlen, világon túli hatalmaknak?
Azok után azonban, hogy a gyönyörű, szőke lányt ilyen állapotban kell látnia, nem csak megrendült, és félelmet érez, hanem olyan haragot is, amit eddigi élete folyamán még csak nagyon ritkán sikerült, sőt talán még soha, még aznap sem, amikor végül elűzték a faluból, ahol felnőtt.
Az egyetlen, amiben teljesen biztos, hogyha rajta múlik, akkor mindazok, akik ezt tették, meg fognak fizetni érte.*
*Örül neki, hogy a tisztáson végül nem időznek túl sokat, hiszen testőr ide, vagy oda, még így sem kellemesek számára az ott töltött percek a tegnap történtek nyomasztó tudatában. Igaz, amikor lehunyja szemeit megint csak érez valamit abból a különös békéből és nyugalomból, ami még Wilhorp társaságában szállta meg, talán még csak tegnapelőtt, éppen csak sötét árnyékként telepszik minderre rá a kellemetlen emlékek mellé valami nagyon rossz és nyomasztó előérzet is.*
- Nekem sem rémlik, de hát ahol én éltem, ott nem is nagyon meséltek nekünk arról, hogy mi van a tilalomfákon túl. *meséli, nem szomorú, inkább hitetlenkedő mosollyal, amikor szóba kerül, hogy honnan jött Lau, és ameddig erről beszél, legalább addig sem kell semmi másra gondolnia.*
- Rengetegen vannak otthon, akik szerintem még életükben egyszer sem hagyták el az erdőt. Pedig távolról sem olyan nagy és végtelen, mint amilyennek gyerekkoromban tűnt. *teszi hozzá, de talán inkább csak magának, hogy aztán csendben ballagjon a többiek mellett és mögött. Neki sem a lányok társaságával van baja, egyszerűen csak jól esik neki a tiszta levegő. Valahogy még azzal az illúzióval is megajándékozza, hogy megtisztítja kissé zavaros gondolatait, amelyek csak mindig képesek visszatérni a tegnapi naphoz, bármennyire is nem szeretné ő, hogy így legyen.
Nem is nagyon figyeli, hogy merre mennek, csendben ballag és bámészkodik, a Templomkertbe ellenben, ami túloldalán már a Gazdagnegyed ismerős utcái várják őket, valahogy még is sikerül neki először befordulnia.
A következő pillanatban pedig olyat lát, ami miatt úgy fékez le, mintha nem csak láthatatlan falba ütközött, hanem még a fejét is jól beleverte volna.
~ Létezik? Létezhet ez? Ez komoly? ~*
- Alenia! *szakad ki belőle önkéntelenül is a megkötözött, bekötött szemű lány neve, és amilyen hirtelen fékezett le egy pillanattal korábban, most olyan hirtelen szaporázza meg lépteit, hogy minél hamarabb odaérhessen hozzá.*
- Alenia! *szólal meg a lehető leggyengédebb hangon, bár nagyon nehezére esik beszélni a torkába növő gombóc miatt, ami leginkább annak köszönhető, hogy próbálja sírását visszatartani. Nem teljesen sikerül, bár az a néhány könnycsepp, ami kék szemeiből megindul, sírásnak igazából nem nevezhető. Kissé remeg is, és persze nem a hideg miatt, miközben elkezdi lehúzni magáról a köpenyt, hogy Aleniára adhassa. Egyelőre azonban leáll ezzel a mozdulatsorral, mert rájön, hogy magához téríteni őt, és leszedni róla a kendőt, és a köteleket most sokkal fontosabb ennél. Még az eddig kezében szorongatott könyvet is félrerakja most annak érdekében, hogy mindezt megtehesse.
Nagyon óvatosan és lassan érinti meg őt a vállánál. Próbálja lassan simogatni, remélve, hogy nem fogja ezzel megijeszteni őt.*
- Luninari vagyok. Nai is itt van velem. Fel tudsz kelni? Gyere... hazaviszünk. *mondja továbbra is halk és kedves hangon, miközben nagy nehezen leszedi a magatehetetlen lányról a szemei elé kötött kendőt.*
- Jöjjön, kérem segítsen! *kéri a testőrt, hiszen bár a kendőt le tudja szedni Alenia szemei elől, ahhoz nem biztos, hogy van ereje, hogy a kötéltől is megszabadítsa. Tőrrel pedig minden bizonnyal amúgy is könnyebb lenne, mint puszta kézzel próbálni meg hasonlót.
Nem igazán tudja, hogy mindezzel vége van-e már, ennek az egész átkozott rémálomnak végre, vagy még csak most kezdődik igazán? Abban reménykedett, hogy mire hazaérnek Alenia már otthon lesz, de most átkozza magát saját ostobaságáért. Végül is, a legtöbb, amit támadóiktól elvárhatott, hogy elengedik őt, elég nyilvánvaló volt, főleg a reggel üzenetben kapott ujj után, hogy nem lesznek annyira előzékenyek, hogy majd még szépen hazáig is kísérik. Ellenben az, hogy csak így itt hagyták, megkötözve, kendővel szemei előtt, úgymond a sors kegyére bízva, elég hamar meggyőzi Lunit arról, hogy még annál is sokkal gonoszabb és kegyetlenebb emberek, mint amilyennek eddig gondolta őket.
Azok után mindenesetre, hogy tegnap mellőle vitték el, álmában sem gondolta volna, hogy majd ő lesz az is, aki szerencsétlent megtalálja.
~ Na erre mondja bárki, hogy nincsen sors, vagy nincsenek istenek... ~ hasít belé a félelem, de ezek nem azok a pillanatok, hogy azon elmélkedjen, amiről korábban Lauval is beszélt, hogy vajon mennyiben ők maguk az urai saját sorsuknak, és mennyiben játékszerei általuk ismeretlen, világon túli hatalmaknak?
Azok után azonban, hogy a gyönyörű, szőke lányt ilyen állapotban kell látnia, nem csak megrendült, és félelmet érez, hanem olyan haragot is, amit eddigi élete folyamán még csak nagyon ritkán sikerült, sőt talán még soha, még aznap sem, amikor végül elűzték a faluból, ahol felnőtt.
Az egyetlen, amiben teljesen biztos, hogyha rajta múlik, akkor mindazok, akik ezt tették, meg fognak fizetni érte.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-18 19:38:36
Üzenet elküldve: 2018-02-18 19:38:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben - egyedül//
*Jelenleg épeszű gondolatok híján van most szegényke, de az azért megfordul a fejében, hogy ha el akarják engedni, akkor miért közözik hátra a kezeit? Épp, hogy csak felmerül egy tétova értetlenség elméjében, de nem ellenkezik. A koránt sem barátságos hang minden utasítását követve engedi magát megkötözni, engedi, hogy lökdössék, ráncigálják amerre akarják. Lábai szinte lefagynak az úton így cipő nélkül, és az egyensúlyozás sem egyszerű vakon, félig ájultan. A friss levegőre érve úgy sóhajt fel, mintha ez lenne a legjobb dolog ami életében történt volna vele. A szédülés lassacskán múlik, agya pedig egyáltalán nem tisztul, de legalább nem romlik tovább az állapota. Nem szól semmit, csak magában reszket, amíg meg nem állnak.*
- Én... Én bízok a bátyámban, soha nem bántana. *Nyökögi és a fejét rázza. Lélegzete még mindig szapora, ijedt, szíve gyorsan ver. Azt mondták, kiszabadul, de valamiért mégsem érzi magát biztonságban. Mikor a férfi magához rántja, röviden felsikkant, és ha nem félne még eléggé szerencsétlen, a suttogástól csak még jobban reszketni kezd.*
- Nem fogja! Nem fogja...
*Ismételgeti gyorsan egymás után. Csak hadd mehessen végre! Aztán elhangzik a mondat, amire vár, nem kísérik tovább. Várja, hogy a kendő lekerüljön a szeméről, kezeit is tartja, hogy eloldozzák, de nem történik semmi ilyesmi.*
- H-Hé! A kötél! *Nyöszörög kétségbeesetten.* Vedd le őket! Nem hagyhatsz így! *Ám ekkor már talán senki sincs körülötte. A hangosan süvítő széltől nem hallja a lépteket sem, a szemeit takaró kendőtől pedig semmit sem lát. Egy ideig esztelenül rángatja a köteleket, amivel csak azt éri el, hogy a fogságban szerzett sebei újra felszakadjanak a csuklóján.
A kötelek nem lazulnak, így a szabadulást feladva bizonytalanul lépked előre, ahogy azt a férfi tanácsolta neki. Nem szól semmit, mert nem marad már ereje beszédre, csak megy, ami ilyen helyzetben különösen nehézkes. Minden ágban megbotlik, néhol neki is megy valaminek, elesik, majd felkel és tovább halad ki tudja merre.
A szél egyre jobban fúj, az idő egyre hidegebb, ő pedig egyre jobban fázik. Végtagjait már nem is érzi. Egy darabig még bukdácsol valamerre, míg végül össze nem rogyik ott, ameddig eljutott. Nem tudja hol van, de most már nem is számít. Eldől a hideg földön, kicsi gombóccá húzza össze magát és lecsukja szemeit. Ha elalszik, és nem találnak rá időben, akkor talán nem is ébred már fel többé.*
*Jelenleg épeszű gondolatok híján van most szegényke, de az azért megfordul a fejében, hogy ha el akarják engedni, akkor miért közözik hátra a kezeit? Épp, hogy csak felmerül egy tétova értetlenség elméjében, de nem ellenkezik. A koránt sem barátságos hang minden utasítását követve engedi magát megkötözni, engedi, hogy lökdössék, ráncigálják amerre akarják. Lábai szinte lefagynak az úton így cipő nélkül, és az egyensúlyozás sem egyszerű vakon, félig ájultan. A friss levegőre érve úgy sóhajt fel, mintha ez lenne a legjobb dolog ami életében történt volna vele. A szédülés lassacskán múlik, agya pedig egyáltalán nem tisztul, de legalább nem romlik tovább az állapota. Nem szól semmit, csak magában reszket, amíg meg nem állnak.*
- Én... Én bízok a bátyámban, soha nem bántana. *Nyökögi és a fejét rázza. Lélegzete még mindig szapora, ijedt, szíve gyorsan ver. Azt mondták, kiszabadul, de valamiért mégsem érzi magát biztonságban. Mikor a férfi magához rántja, röviden felsikkant, és ha nem félne még eléggé szerencsétlen, a suttogástól csak még jobban reszketni kezd.*
- Nem fogja! Nem fogja...
*Ismételgeti gyorsan egymás után. Csak hadd mehessen végre! Aztán elhangzik a mondat, amire vár, nem kísérik tovább. Várja, hogy a kendő lekerüljön a szeméről, kezeit is tartja, hogy eloldozzák, de nem történik semmi ilyesmi.*
- H-Hé! A kötél! *Nyöszörög kétségbeesetten.* Vedd le őket! Nem hagyhatsz így! *Ám ekkor már talán senki sincs körülötte. A hangosan süvítő széltől nem hallja a lépteket sem, a szemeit takaró kendőtől pedig semmit sem lát. Egy ideig esztelenül rángatja a köteleket, amivel csak azt éri el, hogy a fogságban szerzett sebei újra felszakadjanak a csuklóján.
A kötelek nem lazulnak, így a szabadulást feladva bizonytalanul lépked előre, ahogy azt a férfi tanácsolta neki. Nem szól semmit, mert nem marad már ereje beszédre, csak megy, ami ilyen helyzetben különösen nehézkes. Minden ágban megbotlik, néhol neki is megy valaminek, elesik, majd felkel és tovább halad ki tudja merre.
A szél egyre jobban fúj, az idő egyre hidegebb, ő pedig egyre jobban fázik. Végtagjait már nem is érzi. Egy darabig még bukdácsol valamerre, míg végül össze nem rogyik ott, ameddig eljutott. Nem tudja hol van, de most már nem is számít. Eldől a hideg földön, kicsi gombóccá húzza össze magát és lecsukja szemeit. Ha elalszik, és nem találnak rá időben, akkor talán nem is ébred már fel többé.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-17 12:33:46
Üzenet elküldve: 2018-02-17 12:33:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loyenara//
*Grael mára már pontosan tudja, hogy mekkora szerepe is van azoknak a bizonyos entitásoknak a világ működésében, a dolgok történésében, csak nem akarja bevallani senkinek, hogy hisz is bennük. Gyengeségre utal, őt pedig sok mindenre nevelték, de a gyengeség egy nem létező szó a számára.
Nara válaszára felnevet. Igen, pontosan ezt a reakciót várta, de mégis mire gondoljon, mikor tudja, hogy húga a templomban dolgozik, ami azt jelenti, hogy ezerszer volt már itt. Nem az az első ami eszébe jut, hogy a lány most akarja először megcsodálni, hogy mégis hova jár dolgozni már legalább egy éve.*
- Mindenkinek meg kell tanulni, hogyan boldoguljon egyedül, vagy akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy megszokták. A szerzetesek sem támaszkodhatnak mindig rád. Majd ma Eeyr kitakarít helyettük, vagy mi. *Mondja gúnyosan.* Ma az enyém vagy.
*Vigyorodik el talán Nara számára kissé rémisztően is. Rejtett célja picit megijeszteni a lányt, ugyanúgy, mint mikor kiskorában néha akkor kitalált rémtörténetekkel riogatta. Például a pincében rejtözködő szellemekről, amik után Nara valószínűleg nem olyan szívesen ment le oda, mikor apjuk leküldte valamiért.*
- Nara. Most vagy elhiszem, vagy nem. Imádtad édesanyánkat, és nem úgy ismerlek, hogy elfelejtenéd, hová temették. Ha valami, akkor a szeretet nagyon erős benned, biztos vagyok benne, hogy te is jól tudtad eddig is, ide vannak eltemetve. Vagyis anya. Apánk haláláról tényleg nem tudhattál.
*Néz kételkedően húgára. Grael meg van győződve róla, hogy Nara eddig is tudta, hogy itt van a sír, viszont akkor miért nem akarta eddig meglátogatni? Talán sosem derül ki.*
- Igen, miattuk vagyok itt. A holtakat nem szabad magukra hagyni, különben beláthatatlan következményei lehetnek.
*Az előző téma után talán már túlzás még ezt is hozzátenni, a végén még valóban halálra rémíti szegény lányt.*
- Majd meglátod, ha odaértünk. Ne nézz mindig egy bunkó idiótának. Csak nyers vagyok és hideg, de nem várok el semmi olyasmit másoktól, amit én nem tudnék teljesíteni. Apánk személyiségében ez volt az egyetlen hiba. Ő sok dolograk képtelen lett volna, amire én vagy te igen, mégis megkövetelte. Talán azért, hogy jobb, erősebb embert faragjon belőlünk, mint amivé ő vált.
*Nem folytatja tovább a vitát, csak kezét nyújtja a lánynak, hogy úgy sétálhassanak tovább, mint mikor régen kísérte őt valahová.*
*Grael mára már pontosan tudja, hogy mekkora szerepe is van azoknak a bizonyos entitásoknak a világ működésében, a dolgok történésében, csak nem akarja bevallani senkinek, hogy hisz is bennük. Gyengeségre utal, őt pedig sok mindenre nevelték, de a gyengeség egy nem létező szó a számára.
Nara válaszára felnevet. Igen, pontosan ezt a reakciót várta, de mégis mire gondoljon, mikor tudja, hogy húga a templomban dolgozik, ami azt jelenti, hogy ezerszer volt már itt. Nem az az első ami eszébe jut, hogy a lány most akarja először megcsodálni, hogy mégis hova jár dolgozni már legalább egy éve.*
- Mindenkinek meg kell tanulni, hogyan boldoguljon egyedül, vagy akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy megszokták. A szerzetesek sem támaszkodhatnak mindig rád. Majd ma Eeyr kitakarít helyettük, vagy mi. *Mondja gúnyosan.* Ma az enyém vagy.
*Vigyorodik el talán Nara számára kissé rémisztően is. Rejtett célja picit megijeszteni a lányt, ugyanúgy, mint mikor kiskorában néha akkor kitalált rémtörténetekkel riogatta. Például a pincében rejtözködő szellemekről, amik után Nara valószínűleg nem olyan szívesen ment le oda, mikor apjuk leküldte valamiért.*
- Nara. Most vagy elhiszem, vagy nem. Imádtad édesanyánkat, és nem úgy ismerlek, hogy elfelejtenéd, hová temették. Ha valami, akkor a szeretet nagyon erős benned, biztos vagyok benne, hogy te is jól tudtad eddig is, ide vannak eltemetve. Vagyis anya. Apánk haláláról tényleg nem tudhattál.
*Néz kételkedően húgára. Grael meg van győződve róla, hogy Nara eddig is tudta, hogy itt van a sír, viszont akkor miért nem akarta eddig meglátogatni? Talán sosem derül ki.*
- Igen, miattuk vagyok itt. A holtakat nem szabad magukra hagyni, különben beláthatatlan következményei lehetnek.
*Az előző téma után talán már túlzás még ezt is hozzátenni, a végén még valóban halálra rémíti szegény lányt.*
- Majd meglátod, ha odaértünk. Ne nézz mindig egy bunkó idiótának. Csak nyers vagyok és hideg, de nem várok el semmi olyasmit másoktól, amit én nem tudnék teljesíteni. Apánk személyiségében ez volt az egyetlen hiba. Ő sok dolograk képtelen lett volna, amire én vagy te igen, mégis megkövetelte. Talán azért, hogy jobb, erősebb embert faragjon belőlünk, mint amivé ő vált.
*Nem folytatja tovább a vitát, csak kezét nyújtja a lánynak, hogy úgy sétálhassanak tovább, mint mikor régen kísérte őt valahová.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-14 10:16:42
Üzenet elküldve: 2018-02-14 10:16:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elég egyértelmű a reakciók alapján, hogy nem feltétlen irigylésre méltó az a tanácsosi rang. Bonyolult. Mint oly sok minden, de néha tényleg feleslegesen tesznek komplikáltabbá dolgokat. No persze ezek kibogozására ott vannak a nála sokkal okosabb arthenioriak.*
- Csak nem meguntad a városi létet? *Billenti oldalra a fejét egy kérdő tekintet kíséretében. Ezt igazán meg tudja érteni, ő is inkább kényszerből van itt, mint hogy teljes szívéből városlakó akarjon lenni. Máshova azonban már nem mehet, nincs hova. ~Egyedül vagy.~ A gondolat ismét jeges marokként fog rá a lelkére.*
- Minden rendben? *Ostoba kérdés, láthatóan történt valami, amiről neki fogalma sincs, és ami valószínűleg magánügy.*
- Hogyne, nem szeretnélek feltartani. Örültem a találkozásnak, és te is vigyázz magadra, Worenth. *Búcsúzik el a Tanácsostól egy apró mosollyal. Ő még egy kis ideig a Templokertben marad, alaposan megfuttatja a boldogan játszó csahost, mielőtt visszatérnének a rezidenciára.*
*Elég egyértelmű a reakciók alapján, hogy nem feltétlen irigylésre méltó az a tanácsosi rang. Bonyolult. Mint oly sok minden, de néha tényleg feleslegesen tesznek komplikáltabbá dolgokat. No persze ezek kibogozására ott vannak a nála sokkal okosabb arthenioriak.*
- Csak nem meguntad a városi létet? *Billenti oldalra a fejét egy kérdő tekintet kíséretében. Ezt igazán meg tudja érteni, ő is inkább kényszerből van itt, mint hogy teljes szívéből városlakó akarjon lenni. Máshova azonban már nem mehet, nincs hova. ~Egyedül vagy.~ A gondolat ismét jeges marokként fog rá a lelkére.*
- Minden rendben? *Ostoba kérdés, láthatóan történt valami, amiről neki fogalma sincs, és ami valószínűleg magánügy.*
- Hogyne, nem szeretnélek feltartani. Örültem a találkozásnak, és te is vigyázz magadra, Worenth. *Búcsúzik el a Tanácsostól egy apró mosollyal. Ő még egy kis ideig a Templokertben marad, alaposan megfuttatja a boldogan játszó csahost, mielőtt visszatérnének a rezidenciára.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:44:52
Üzenet elküldve: 2018-02-12 16:44:52
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Olykor igen. *bólint lassan, mintha mázsás súlyok nehezednének rá.*
-Ez ennél sokkal bonyolultabb. *dörzsöl ki egy mély ráncot a homlokáról.* -Túl büszkék, hogy másnak adják az ügyeket.
*Az egyszerűsítésre nem tud mit mondani. Szerinte nincsenek egyébként nagyon sokan így sem, ráadásul a fizetésük is meg lett vonva.*
-Az elmondottak alapján még mindig a barlangos megoldásra szavaznék. *mondja mosolyogva.*
~Fázni nem fáznék az biztos, ha pedig álmomban az életemre törnek, az lesz életük utolsó baklövése.~
*Hisz képes bevédeni magát arra az esetre is.*
-Azt hiszem, ez így megoldható.
*Éppen szóra nyitná száját, amikor valami igen különlegeset érez a zsebe tájékáról.*
~Mi a fene?~
*Oda is kap kezével és Ydriss láthatja, hogy a hóhajú máguson a teljes döbbenet és elképedés lesz úrrá.*
~De hiszen, ez...~
*Úgy fél perc múlva Ydrissre néz.*
-Nekem most... el kell mennem. *hadarja.* -Ne haragudj, de... valami nagyon fontos dolog jött közbe. Legközelebb folytatjuk, ígérem! Vigyázz magadra, Ydriss! *mondja gyorsan, majd gyors léptekkel távozik a templomkertből, és elindul valamerre. Egyelőre még tanácstalan a helyszínnel kapcsolatban, de abban biztos, hogy mennie kell.*
-Olykor igen. *bólint lassan, mintha mázsás súlyok nehezednének rá.*
-Ez ennél sokkal bonyolultabb. *dörzsöl ki egy mély ráncot a homlokáról.* -Túl büszkék, hogy másnak adják az ügyeket.
*Az egyszerűsítésre nem tud mit mondani. Szerinte nincsenek egyébként nagyon sokan így sem, ráadásul a fizetésük is meg lett vonva.*
-Az elmondottak alapján még mindig a barlangos megoldásra szavaznék. *mondja mosolyogva.*
~Fázni nem fáznék az biztos, ha pedig álmomban az életemre törnek, az lesz életük utolsó baklövése.~
*Hisz képes bevédeni magát arra az esetre is.*
-Azt hiszem, ez így megoldható.
*Éppen szóra nyitná száját, amikor valami igen különlegeset érez a zsebe tájékáról.*
~Mi a fene?~
*Oda is kap kezével és Ydriss láthatja, hogy a hóhajú máguson a teljes döbbenet és elképedés lesz úrrá.*
~De hiszen, ez...~
*Úgy fél perc múlva Ydrissre néz.*
-Nekem most... el kell mennem. *hadarja.* -Ne haragudj, de... valami nagyon fontos dolog jött közbe. Legközelebb folytatjuk, ígérem! Vigyázz magadra, Ydriss! *mondja gyorsan, majd gyors léptekkel távozik a templomkertből, és elindul valamerre. Egyelőre még tanácstalan a helyszínnel kapcsolatban, de abban biztos, hogy mennie kell.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-12 13:19:35
Üzenet elküldve: 2018-02-12 13:19:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hálásan elmosolyodik a vigasztaló szavakra, de igazi megnuygvást nem hoznak. Valószínűleg soha nem is fog semmi tökéletes gyógyírt adni, még az idő sem. Túl sok minden fordult rosszra ahhoz, hogy feledni, elvonatkoztatni tudjon, de talán jó lesz intelemnek a jövőre nézve.*
- Tehát annyit vitáztok, hogy végül teljesen feleslegessé válik az egész hercehurca? *Kérdzei teljesen elhülve, nyilvánvalóan nehezen tudja elképzelni ezt a helyzetet.*
- De ha ennyi a feladat, akkor szétoszthatnák a munkát nem tanácstagok között, hogy az egyszerűbb dolgokkal más foglalkozzon, a tanács tagjai pedig jobban koncentrálhassanak a fontosabb, bonyolultabb dolgokra. Habár ha nem látni, mi megy legalul, nem lehet megfelelő döntést hozni. *Morfondírozik el ezen. Annyira képtelen vezetési módszernek hangzik az, amit az imént hallott, ám minél jobban próbálna legalább valami megoldásféle ötlettel előállni, annál jobban belefájdul a feje az egészbe.*
- Le kellene egyszerűsíteni az egészet. *Csóválja a fejét. Néhány pillanatra elhallgat, míg gondolatban összeszedi, mi az, ami még hasznos tipp lehet.*
- Építőanyagnak a sár és nád kombinációja is megfelelő lehet, ha hozzá tud jutni az ember, egyszerű vele bánni, de szilárd falakat építeni belőlük. A barlang sem rossz ötlet, de az formailag sokkal kötöttebb ugyebár, és bármikor beállíthat az a bizonyos medve, még ha nem is lakott ott eredetileg. Viszont a vihar sem fogja lerombolni, nyáron pedig hűvös marad odabent, míg kint tombol a hőség. Mi volt még... ó igen, a padlót érdemes valamivel lefedni, így igaz, sok kellemetlenségtől megóvhat. *Bólint rá. A víz kérdésén megint csak elgondolkozik.*
- Igen, azt hiszem, úgy iható lesz, habár én azért még átszűrném, az esetleg por és kosz sajnos nem távozik forrás közben. De fel lehet fogni az esővizet is, amit aztán meg lehet inni. *Gondolkozik még, mit tehetne hozzá. Sok minden neki magától értetődő, ami másnak nem feltétlenül, de nem akar minden apróságba belemenni, nehogy véletlenül azt érezze Worenth, hogy ostobának nézi.*
*Hálásan elmosolyodik a vigasztaló szavakra, de igazi megnuygvást nem hoznak. Valószínűleg soha nem is fog semmi tökéletes gyógyírt adni, még az idő sem. Túl sok minden fordult rosszra ahhoz, hogy feledni, elvonatkoztatni tudjon, de talán jó lesz intelemnek a jövőre nézve.*
- Tehát annyit vitáztok, hogy végül teljesen feleslegessé válik az egész hercehurca? *Kérdzei teljesen elhülve, nyilvánvalóan nehezen tudja elképzelni ezt a helyzetet.*
- De ha ennyi a feladat, akkor szétoszthatnák a munkát nem tanácstagok között, hogy az egyszerűbb dolgokkal más foglalkozzon, a tanács tagjai pedig jobban koncentrálhassanak a fontosabb, bonyolultabb dolgokra. Habár ha nem látni, mi megy legalul, nem lehet megfelelő döntést hozni. *Morfondírozik el ezen. Annyira képtelen vezetési módszernek hangzik az, amit az imént hallott, ám minél jobban próbálna legalább valami megoldásféle ötlettel előállni, annál jobban belefájdul a feje az egészbe.*
- Le kellene egyszerűsíteni az egészet. *Csóválja a fejét. Néhány pillanatra elhallgat, míg gondolatban összeszedi, mi az, ami még hasznos tipp lehet.*
- Építőanyagnak a sár és nád kombinációja is megfelelő lehet, ha hozzá tud jutni az ember, egyszerű vele bánni, de szilárd falakat építeni belőlük. A barlang sem rossz ötlet, de az formailag sokkal kötöttebb ugyebár, és bármikor beállíthat az a bizonyos medve, még ha nem is lakott ott eredetileg. Viszont a vihar sem fogja lerombolni, nyáron pedig hűvös marad odabent, míg kint tombol a hőség. Mi volt még... ó igen, a padlót érdemes valamivel lefedni, így igaz, sok kellemetlenségtől megóvhat. *Bólint rá. A víz kérdésén megint csak elgondolkozik.*
- Igen, azt hiszem, úgy iható lesz, habár én azért még átszűrném, az esetleg por és kosz sajnos nem távozik forrás közben. De fel lehet fogni az esővizet is, amit aztán meg lehet inni. *Gondolkozik még, mit tehetne hozzá. Sok minden neki magától értetődő, ami másnak nem feltétlenül, de nem akar minden apróságba belemenni, nehogy véletlenül azt érezze Worenth, hogy ostobának nézi.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-10 11:02:47
Üzenet elküldve: 2018-02-10 11:02:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Bólogat. Őt annyira nem érdekli, miért temették ide a szüleiket. Örül, hogy végre meglátogathatja anyja sírját, és apjától is elbúcsúzhat, és utána talán helyre áll a lelki békéje. Bár ha őt kérdezik, még mindig valami felsőbbrendű erőt sejt a háttérben, ami próbálja összehozni a családot. Sokat szenvedett a társaságukban, de megeshet, hogy az egyik nagy erejű entitás ezt megelégelte, és elküldte hozzá a bátyját, hogy együtt lehessenek. Nem érdekli, hogy ennek az elméletnek semmi értelme, hisz' mit foglalkozna bármelyik istenség is az ő kis lelki világával, ebben hisz, és ez neki elég.
Elérik a templomkertet, ahol Nara hirtelen megtorpan. Semmi különleges nincs a szépen rendben tartott udvaron, mégis meg szeretné csodálni. Esetleg csak elodázná, hogy eljussanak a temetőig, és belépjenek a kopár sírok közé.*
-Azt, persze.*Felel szarkasztikusan.* Jó pár hónap óta az első nap, hogy nem megyek be a templomba segíteni a szerzetesek munkáját. Biztos hiányolnak.
*Ebbe bele sem gondolt. Minden nap bejért, szünet nélkül. Mit fognak gondolni, ha egyszer csak nem megy? Remélhetőleg semmi rosszat. Ő is lehet beteg, és az ilyen hideg időben ez tűnne a legegyszerűbbnek. Megfázás, nátha, influenza...*
-Nem tudtam, hogy ott van eltemetve. *Mondja kissé sértődötten, mert úgy érzi, a férfi számon kéri rajta, miért nem nézte még meg a sírt.* Mikor meghalt, kérdeztem apánkat, hova temették, de nem emlékeztem a város nevére. Eszembe sem jutott volna megnézni a temetőt, kis eséllyel vállalok munkát épp abban a városban, ahol ők nyugszanak. És mégis megtörtént. Te miattuk jöttél ide? Tudtad, hogy itt vannak.
*A temetők már csak ilyenek. Félelmetesek, és nehezen veszi rá magát az ember, legalábbis Nara mindenképp, hogy átlépje a rozsdás vaskapu küszöbét.*
-És te foglalkozol a sírral? Vagy csak másokra nézel rossz szemmel, ha elhanyagolják a halott szeretteiket?
*Ez egy rossz szokása Graelnek, amit a lány már jól ismer. Nagyon jól tudja, másnak mit hogyan kéne csinálnia, de magáról néha elfeledkezik. Őt is nagyon lelkesen tudta mindig kioktatni arról, mit csinált rosszul, miért kapott büntetést, mintha Narának fogalma sem lett volna róla.*
*Bólogat. Őt annyira nem érdekli, miért temették ide a szüleiket. Örül, hogy végre meglátogathatja anyja sírját, és apjától is elbúcsúzhat, és utána talán helyre áll a lelki békéje. Bár ha őt kérdezik, még mindig valami felsőbbrendű erőt sejt a háttérben, ami próbálja összehozni a családot. Sokat szenvedett a társaságukban, de megeshet, hogy az egyik nagy erejű entitás ezt megelégelte, és elküldte hozzá a bátyját, hogy együtt lehessenek. Nem érdekli, hogy ennek az elméletnek semmi értelme, hisz' mit foglalkozna bármelyik istenség is az ő kis lelki világával, ebben hisz, és ez neki elég.
Elérik a templomkertet, ahol Nara hirtelen megtorpan. Semmi különleges nincs a szépen rendben tartott udvaron, mégis meg szeretné csodálni. Esetleg csak elodázná, hogy eljussanak a temetőig, és belépjenek a kopár sírok közé.*
-Azt, persze.*Felel szarkasztikusan.* Jó pár hónap óta az első nap, hogy nem megyek be a templomba segíteni a szerzetesek munkáját. Biztos hiányolnak.
*Ebbe bele sem gondolt. Minden nap bejért, szünet nélkül. Mit fognak gondolni, ha egyszer csak nem megy? Remélhetőleg semmi rosszat. Ő is lehet beteg, és az ilyen hideg időben ez tűnne a legegyszerűbbnek. Megfázás, nátha, influenza...*
-Nem tudtam, hogy ott van eltemetve. *Mondja kissé sértődötten, mert úgy érzi, a férfi számon kéri rajta, miért nem nézte még meg a sírt.* Mikor meghalt, kérdeztem apánkat, hova temették, de nem emlékeztem a város nevére. Eszembe sem jutott volna megnézni a temetőt, kis eséllyel vállalok munkát épp abban a városban, ahol ők nyugszanak. És mégis megtörtént. Te miattuk jöttél ide? Tudtad, hogy itt vannak.
*A temetők már csak ilyenek. Félelmetesek, és nehezen veszi rá magát az ember, legalábbis Nara mindenképp, hogy átlépje a rozsdás vaskapu küszöbét.*
-És te foglalkozol a sírral? Vagy csak másokra nézel rossz szemmel, ha elhanyagolják a halott szeretteiket?
*Ez egy rossz szokása Graelnek, amit a lány már jól ismer. Nagyon jól tudja, másnak mit hogyan kéne csinálnia, de magáról néha elfeledkezik. Őt is nagyon lelkesen tudta mindig kioktatni arról, mit csinált rosszul, miért kapott büntetést, mintha Narának fogalma sem lett volna róla.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-08 14:37:09
Üzenet elküldve: 2018-02-08 14:37:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Általuk formálódik, csiszolódik a személyiségünk. *egészíti ki Ydriss mondatát. Nagy fordulatokban a mágus igazán bővelkedik, mondjuk megette már kenyere javát, így talán nem is csoda.*
-Mindenkivel megesik. *nyugtatja Ydrisst.*
-Semmi gond. *mosolyodik el halványan. A mágus mellett gyakran elkalandoznak gondolatban az emberek, amire elsőre azt mondaná egy laikus figyelő, hogy a hóhajú unalmas. Pedig ez óriási szamárság.*
-Túlontúl sokáig. *nyugtázza egy bólintással Ydriss szavait.* -Van úgy, hogy mire egy ötlet átmegy a vizsgán. *utal arra, hogy minden "fejes" rábólint.* -Már elévül, így kicsúszunk az időből.
*Ydriss kérdése teljesen jogos és logikusnak mondható, bár a kevesebb ember nem feltétlenül hoz gyorsabb eredményt.*
-A Nagytanács jelenleg tizenöt főt számlál, a Főtanács pedig ötöt. Utóbbi tényleg kimondottan a hatalmasságok játszótere. *mondja kicsit szórakozottan, magában kuncogva.* -Ha kevesebb nagytanácsos lenne, a folyamat még inkább lelassulna. Ugyanis nemcsak amolyan feldobok egy labdát rendszer, amit valaki lecsaphat, hanem vannak feladatok, hatalmi ágak. Törvényhozás, bíráskodás, végrehajtás, közfeladatok intézése, és egyéb ellenőrző feladatok, mint a kereskedelem, vagy mindenki kedvence, az adózás kezelése!
*Elég simán beszél ezekről a dolgokról, mintha csak arról lenne szó, milyen idő van, vagy finom e az idei téli alma. Igazából az van, hogy a hóhajúnak jólesik kicsit kibeszélnie magából ezeket.*
-Kevesebb tanácsos nem boldogulna ennyi feladattal. Nem véletlenül van meg ez a létszám.
*Szóval a tanácsosok feneke lehet, hogy hízik a kényelmes fotelekben, de egy város irányítása komplex feladat.*
~Főleg, ha oly törékeny, mint egy kristálypohár.~
-Folytasd, kérlek.
*Ezzel biztatván Ydrisst, hogy tényleg érdekli a téma.*
-Szóval a lakhely. *morfondírozik.* -Mit javasolnál lakhely gyanánt? Építsen az ember gallyakból és ágakból egy kis "fészket" magának? De ugye akkor arra figyelni kell, hogy alulról valamivel elszigetelje magát a csupasz földtől.
*Víz, bogarak, egyéb élősködők elől, amik bizony okozhatnak pár kellemetlen percet.*
-Teszem azt egy barlang ennél jobb választás? *sandít beszélgetőpartnerére.* -Persze olyanra gondolok, amit nem osztasz meg egy medvével! *nevetgél.* -Második akkor a víz és az élelem. Az első különösen fontos. Ha találok egy víztócsát, akkor az abban lévő vizet ha felforralom egy üstben, azzal elkerülöm a betegségeket?
*A többire majd később kitér, előbb ezekre szeretne válaszokat kapni.*
-Általuk formálódik, csiszolódik a személyiségünk. *egészíti ki Ydriss mondatát. Nagy fordulatokban a mágus igazán bővelkedik, mondjuk megette már kenyere javát, így talán nem is csoda.*
-Mindenkivel megesik. *nyugtatja Ydrisst.*
-Semmi gond. *mosolyodik el halványan. A mágus mellett gyakran elkalandoznak gondolatban az emberek, amire elsőre azt mondaná egy laikus figyelő, hogy a hóhajú unalmas. Pedig ez óriási szamárság.*
-Túlontúl sokáig. *nyugtázza egy bólintással Ydriss szavait.* -Van úgy, hogy mire egy ötlet átmegy a vizsgán. *utal arra, hogy minden "fejes" rábólint.* -Már elévül, így kicsúszunk az időből.
*Ydriss kérdése teljesen jogos és logikusnak mondható, bár a kevesebb ember nem feltétlenül hoz gyorsabb eredményt.*
-A Nagytanács jelenleg tizenöt főt számlál, a Főtanács pedig ötöt. Utóbbi tényleg kimondottan a hatalmasságok játszótere. *mondja kicsit szórakozottan, magában kuncogva.* -Ha kevesebb nagytanácsos lenne, a folyamat még inkább lelassulna. Ugyanis nemcsak amolyan feldobok egy labdát rendszer, amit valaki lecsaphat, hanem vannak feladatok, hatalmi ágak. Törvényhozás, bíráskodás, végrehajtás, közfeladatok intézése, és egyéb ellenőrző feladatok, mint a kereskedelem, vagy mindenki kedvence, az adózás kezelése!
*Elég simán beszél ezekről a dolgokról, mintha csak arról lenne szó, milyen idő van, vagy finom e az idei téli alma. Igazából az van, hogy a hóhajúnak jólesik kicsit kibeszélnie magából ezeket.*
-Kevesebb tanácsos nem boldogulna ennyi feladattal. Nem véletlenül van meg ez a létszám.
*Szóval a tanácsosok feneke lehet, hogy hízik a kényelmes fotelekben, de egy város irányítása komplex feladat.*
~Főleg, ha oly törékeny, mint egy kristálypohár.~
-Folytasd, kérlek.
*Ezzel biztatván Ydrisst, hogy tényleg érdekli a téma.*
-Szóval a lakhely. *morfondírozik.* -Mit javasolnál lakhely gyanánt? Építsen az ember gallyakból és ágakból egy kis "fészket" magának? De ugye akkor arra figyelni kell, hogy alulról valamivel elszigetelje magát a csupasz földtől.
*Víz, bogarak, egyéb élősködők elől, amik bizony okozhatnak pár kellemetlen percet.*
-Teszem azt egy barlang ennél jobb választás? *sandít beszélgetőpartnerére.* -Persze olyanra gondolok, amit nem osztasz meg egy medvével! *nevetgél.* -Második akkor a víz és az élelem. Az első különösen fontos. Ha találok egy víztócsát, akkor az abban lévő vizet ha felforralom egy üstben, azzal elkerülöm a betegségeket?
*A többire majd később kitér, előbb ezekre szeretne válaszokat kapni.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-08 11:31:29
Üzenet elküldve: 2018-02-08 11:31:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- A nagy fordulatok, azt hiszem, az élet elkerülhetetlen velejárói. *Válaszol egy békésnek induló, de gyorsan ironikussá váló mosollyal. Elég csak saját életére gondolnia, hogy mi mindent könyvelhet el ezen kategóriába csupán az elmúlt néhány év során.*
- Remélem, idővel majd kiderül. *Sóhajt kicsit fáradtan.* Hoztam már olyan döntést, amit a jó szándék és a remény vezetett, hogy aztán csak romlást hozzon azokra, akik körülöttem voltak. *Mered a távolba érzelem mentes vonásokkal.*
- Bocsánat, kicsit elszaladt velem a ló. *Csóválja a fejét elnézést kérő kifejezéssel az arcán.*
- Az nem baj, ha egy döntést alaposan átgondolnak, de a szavaidból úgy érzem, kicsit túl sokáig húzódnak ezek a viták. *Néz bizonytalanul a férfire.*
- Ha ennyire nehezen boldogul a tanács, akkor miért nem lesz kisebb? Mármint hozzáértők szűkebb csoportja talán hamarabb döntésre tudna jutni. Mondjuk jobban belegondolva nem is igazán tudom, hány fős Arthenior tanácsa. *Nagyon szép az elmélet gyártás, a hiba ott van, hogy néhány gyakorlati tényezőről nincs halvány lila fogalma sem a rőt hajú elfnek.
Ahel lelkes böködésére figyelme megint a kutyára terelődik. Hát persze, várja a következő futamot a csahos. Szerencsére épp az előbb nyert megerősítést, hogy mégsem akkora baj, ha az eb hagy némi nyomot a füvön, hát ugyanolyan lendülettel és lelkesedéssel dobja el az ágat a lány, mint korábban. A farkaskutya pedig ugyanúgy teljes erőből megiramodik utána.*
- Hát, eredetileg egy közösség tagjaként éltem az erdőben, de töltöttem elég időt egyedül is. Illetve az állataim társaságában. *Kezd bele tétován. Nincs meggyőződve róla, hogy ő lenne a legjobb információ forrás, de megtagadni sincs értelme a választ. Ha több személytől hall az erdei létről Worenth, talán pontosabb képet kap majd róla, és nyilván az ő tapasztalatai egy vélemény és meglátás a megannyiból.*
- Leginkább dolgosan, hiszen mindenről magának kell gondoskodnia az erdőlakónak. No persze az első és legfontosabb a megfelelő lakhely megtalálása. Ne essen pont valamilyen ragadozó vadászterületére, de jó, ha van a közelében vízlelőhely. Plusz pont, ha esetleg ehető termésű növények nőttek a környéken, esetleg saját termesztésre kialakítható terület is akad. Ha nem, vagy nem annyira akar bemenni egy faluba vagy városba, az élelemszerzés sok időbe telik. A ruhák, eszközök is elkészíthetőek az erdő adta lehetőségekből, de ahhoz persze tudni kell, milyen alapanyagok kellenek és hogyan munkálja meg azokat a személy. Esetleg néhány csapdát sem árt kirakni, ami távoltartja vagy elriasztja a kéretlen látogatókat, legyen az bestia vagy bandita. De az esetleges veszélyeket leszámítva békés. Nagyon békés. Sok mindent át lehet gondolni az erdő mélyén.
- A nagy fordulatok, azt hiszem, az élet elkerülhetetlen velejárói. *Válaszol egy békésnek induló, de gyorsan ironikussá váló mosollyal. Elég csak saját életére gondolnia, hogy mi mindent könyvelhet el ezen kategóriába csupán az elmúlt néhány év során.*
- Remélem, idővel majd kiderül. *Sóhajt kicsit fáradtan.* Hoztam már olyan döntést, amit a jó szándék és a remény vezetett, hogy aztán csak romlást hozzon azokra, akik körülöttem voltak. *Mered a távolba érzelem mentes vonásokkal.*
- Bocsánat, kicsit elszaladt velem a ló. *Csóválja a fejét elnézést kérő kifejezéssel az arcán.*
- Az nem baj, ha egy döntést alaposan átgondolnak, de a szavaidból úgy érzem, kicsit túl sokáig húzódnak ezek a viták. *Néz bizonytalanul a férfire.*
- Ha ennyire nehezen boldogul a tanács, akkor miért nem lesz kisebb? Mármint hozzáértők szűkebb csoportja talán hamarabb döntésre tudna jutni. Mondjuk jobban belegondolva nem is igazán tudom, hány fős Arthenior tanácsa. *Nagyon szép az elmélet gyártás, a hiba ott van, hogy néhány gyakorlati tényezőről nincs halvány lila fogalma sem a rőt hajú elfnek.
Ahel lelkes böködésére figyelme megint a kutyára terelődik. Hát persze, várja a következő futamot a csahos. Szerencsére épp az előbb nyert megerősítést, hogy mégsem akkora baj, ha az eb hagy némi nyomot a füvön, hát ugyanolyan lendülettel és lelkesedéssel dobja el az ágat a lány, mint korábban. A farkaskutya pedig ugyanúgy teljes erőből megiramodik utána.*
- Hát, eredetileg egy közösség tagjaként éltem az erdőben, de töltöttem elég időt egyedül is. Illetve az állataim társaságában. *Kezd bele tétován. Nincs meggyőződve róla, hogy ő lenne a legjobb információ forrás, de megtagadni sincs értelme a választ. Ha több személytől hall az erdei létről Worenth, talán pontosabb képet kap majd róla, és nyilván az ő tapasztalatai egy vélemény és meglátás a megannyiból.*
- Leginkább dolgosan, hiszen mindenről magának kell gondoskodnia az erdőlakónak. No persze az első és legfontosabb a megfelelő lakhely megtalálása. Ne essen pont valamilyen ragadozó vadászterületére, de jó, ha van a közelében vízlelőhely. Plusz pont, ha esetleg ehető termésű növények nőttek a környéken, esetleg saját termesztésre kialakítható terület is akad. Ha nem, vagy nem annyira akar bemenni egy faluba vagy városba, az élelemszerzés sok időbe telik. A ruhák, eszközök is elkészíthetőek az erdő adta lehetőségekből, de ahhoz persze tudni kell, milyen alapanyagok kellenek és hogyan munkálja meg azokat a személy. Esetleg néhány csapdát sem árt kirakni, ami távoltartja vagy elriasztja a kéretlen látogatókat, legyen az bestia vagy bandita. De az esetleges veszélyeket leszámítva békés. Nagyon békés. Sok mindent át lehet gondolni az erdő mélyén.
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-07 15:44:35
Üzenet elküldve: 2018-02-07 15:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loyenara//
*Igazából teljesen mindegy, mennyire nehéz és fájdalmas kezelni egy íjat, ha sem Nara, sem Grael nem akar az íjászat művészetébe fogni, így teljesen feleslegesen veszekednek ezen, csak Grael addig nem hagyja abba, míg neki nem adnak igazat.
Kívülről nem látszanak, ő pedig semmit nem tud Nara sebhelyeiről. Ő csak néhány pofonról tud, amit talán meg is érdemelt a lány. Ő is kapott néha, mikor lázadó korszakában néhány alkalommal nemet próbált mondani apjának, csak neki volt annyi esze, hogy egy idő után már nem próbálta meg újra.*
- A nagyszüleimet ismerem mindkét ágról, de nekik ugyanaz a családnevük. Mindkét nő felvette a férje nevét házasságkötéskor. Az ő szüleikre viszont már nem emlékszem. Otthon biztos van néhány emlék, amivel megtudhatnánk róluk néhány dolgot, de az megint otthon van és nem itt.
*Ránt vállat. Őt ugyan érdekli, hogy miért kerültek szüleik az artheniori temetőbe, de annyira azért mégse, hogy kisujját is megmozdítsa a kiderítéséért. Nem vágyik kalandos életre. Neki pont elég, hogy éjszakánként egy gazdagnegyedi ház előtt áll őrt, nappal pedig céltalanul kóborol. Most már Nara is itt van vele, többet nem is kér az élettől.
Csendben sétálnak, míg húga meg nem töri azt. Őszintén szólva Grael meg is ijed a nem várt felszólalás miatt. Rögtön meg is torpan.*
- Mi az, dolgozni akarsz?
*Kérdezi gúnyolódva, mikor tudatosul benne, hogy a templomkertben álltak meg. Persze magában elmosolyodik, miközben zsebre tett kezekkel figyeli a lányt, ahogy nézelődik, mint mikor az újszülött kisgyerek fedezi fel a világot.*
- Igen, már jártam. Én már megnéztem a sírt. Inkább az a furcsa, hogy te még nem jártál ott, mikor édesanyánk is, akit olyannyira szerettél, ott van eltemetve.
*Ezt értelmezheti a lány úgy, ahogy akarja. Betudhatja számonkérésnek, egyszerű nemtetszésnek, vagy csak szimpla kijelentésnek is. Grael nem hibáztatni akarja őt, hogy még szeretett nevelőanyja sírját sem látogatta meg soha, csak egyszerűen így sikerült a mondat.*
- Ne aggódj! Rosszabbul néz ki, mint amilyen. Már ami a félelmetes részét illeti. Egyébként tényleg borzalmas, mert néhány sírt senki nem tart karban, tele van gyomokkal. Néhány sírkövet el sem tudsz olvasni a ránőtt növényektől.
*Valószínű azért, mert már a család minden tagja kihalt. Persze, Grael biztos benne, hogy van néhány sírnak olyan élő hozzátartozója is, aki szimplán csak magasról tesz a halott rokonaira.*
*Igazából teljesen mindegy, mennyire nehéz és fájdalmas kezelni egy íjat, ha sem Nara, sem Grael nem akar az íjászat művészetébe fogni, így teljesen feleslegesen veszekednek ezen, csak Grael addig nem hagyja abba, míg neki nem adnak igazat.
Kívülről nem látszanak, ő pedig semmit nem tud Nara sebhelyeiről. Ő csak néhány pofonról tud, amit talán meg is érdemelt a lány. Ő is kapott néha, mikor lázadó korszakában néhány alkalommal nemet próbált mondani apjának, csak neki volt annyi esze, hogy egy idő után már nem próbálta meg újra.*
- A nagyszüleimet ismerem mindkét ágról, de nekik ugyanaz a családnevük. Mindkét nő felvette a férje nevét házasságkötéskor. Az ő szüleikre viszont már nem emlékszem. Otthon biztos van néhány emlék, amivel megtudhatnánk róluk néhány dolgot, de az megint otthon van és nem itt.
*Ránt vállat. Őt ugyan érdekli, hogy miért kerültek szüleik az artheniori temetőbe, de annyira azért mégse, hogy kisujját is megmozdítsa a kiderítéséért. Nem vágyik kalandos életre. Neki pont elég, hogy éjszakánként egy gazdagnegyedi ház előtt áll őrt, nappal pedig céltalanul kóborol. Most már Nara is itt van vele, többet nem is kér az élettől.
Csendben sétálnak, míg húga meg nem töri azt. Őszintén szólva Grael meg is ijed a nem várt felszólalás miatt. Rögtön meg is torpan.*
- Mi az, dolgozni akarsz?
*Kérdezi gúnyolódva, mikor tudatosul benne, hogy a templomkertben álltak meg. Persze magában elmosolyodik, miközben zsebre tett kezekkel figyeli a lányt, ahogy nézelődik, mint mikor az újszülött kisgyerek fedezi fel a világot.*
- Igen, már jártam. Én már megnéztem a sírt. Inkább az a furcsa, hogy te még nem jártál ott, mikor édesanyánk is, akit olyannyira szerettél, ott van eltemetve.
*Ezt értelmezheti a lány úgy, ahogy akarja. Betudhatja számonkérésnek, egyszerű nemtetszésnek, vagy csak szimpla kijelentésnek is. Grael nem hibáztatni akarja őt, hogy még szeretett nevelőanyja sírját sem látogatta meg soha, csak egyszerűen így sikerült a mondat.*
- Ne aggódj! Rosszabbul néz ki, mint amilyen. Már ami a félelmetes részét illeti. Egyébként tényleg borzalmas, mert néhány sírt senki nem tart karban, tele van gyomokkal. Néhány sírkövet el sem tudsz olvasni a ránőtt növényektől.
*Valószínű azért, mert már a család minden tagja kihalt. Persze, Grael biztos benne, hogy van néhány sírnak olyan élő hozzátartozója is, aki szimplán csak magasról tesz a halott rokonaira.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-07 14:31:35
Üzenet elküldve: 2018-02-07 14:31:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
-Jaj, nem úgy értettem! *Vágja rá szabadkozva.* Én csak visszamondom, amit hallottam. Még csak kézbe se vettem soha egy íjat sem, fogalmam sincs, milyen érzés, milyen sebeket ejthet a használóján. De jobb is így.
*Az utolsó mondatára már nem felel, nem akar megint veszekedni. Belé bújt a kisördög, legszívesebben felhúzná a felsőjét, hogy megmutassa a hasán és oldalán futó sebhelyeket, és az orra alá dörgölje, hogy mennyi mindent tűrt csendben, de nem teszi. Lehet az lenne a legjobb, ha soha nem is tudná meg Grael, milyen szörnyűségeken ment keresztül, szörnyen kínos beszélgetéseket szülne. Így a bátyja elfogadja, hogy apja módszerei hatásosak, Nara meg együtt él a múltjával. Van más választása?*
-Körbenézhetünk, bár én nem ismerem a rokonságot úgy, mint te.
*Biztosan vannak közelebbi, távolabbi rokonok más családnévvel, őket is megtalálhatják a temetőben, már ha tudnak róluk. Esetleg a papot lehetne még megkérdezni, aki a temetést vezette, ő mit tud róluk, de annyira nem fontos, a lánynak semmiképp. Megnézi a sírt, lerója kegyeletét, és többet gondolni sem akar rá.*
-Menjünk!
*Bólint rá, és pár perc múlva már a gazdagnegyed utcáit róják. Nem szól, ne kérdez, csendben megy a férfi mögött egy lépéssel lemaradva. Gyorsan kell szednie a lábát, ha a nyomában akar maradni. Nem néz fel, a kövezett úton futó bakancsa orrát bámulja, csak a szerencsén múlik, hogy senkinek vagy semminek nem megy neki. Ahogy elérik a templomkertet, egy pillanatra megtorpan. Minden nap átvág a téli hidegben is zöldellő, hatalmas udvaron, de még sosem volt alkalma igazán megcsodálni. Már csak a madarak csicsergése hiányzik, hogy mesébe illő, idilli kis hely legyen. Nincsenek sokan, csak néhány szerzetes sürgölődik a bokrok körül.*
-Várj egy kicsit, kérlek!
*Fordul körbe. Most tényleg úgy viselkedik, mint egy gyerek, akit most vittek először ki, és még csak ismerkedik a világgal. Eddig bele sem gondolt, mi mindenről marad le az egész napos robotolás és rohangálás miatt. Alig tud lépést tartani magával, és habár többször bejárta már az egész várost, sosem élvezhette ki az előnyeit. És ez még csak egy hangulatos kert pár fával és paddal.*
-Te jártál már a temetőben?
*Pillant a templom mögött húzódó elkerített sírkövek felé. Nem valami bizalomgerjesztő. Kopasz fák ölelik a kopár kőfalat, az egész olyan, mintha egy kísértet történetbe csöppentek volna. Nagyot sóhajt. Biztosan csak túlreagálja.*
-Jaj, nem úgy értettem! *Vágja rá szabadkozva.* Én csak visszamondom, amit hallottam. Még csak kézbe se vettem soha egy íjat sem, fogalmam sincs, milyen érzés, milyen sebeket ejthet a használóján. De jobb is így.
*Az utolsó mondatára már nem felel, nem akar megint veszekedni. Belé bújt a kisördög, legszívesebben felhúzná a felsőjét, hogy megmutassa a hasán és oldalán futó sebhelyeket, és az orra alá dörgölje, hogy mennyi mindent tűrt csendben, de nem teszi. Lehet az lenne a legjobb, ha soha nem is tudná meg Grael, milyen szörnyűségeken ment keresztül, szörnyen kínos beszélgetéseket szülne. Így a bátyja elfogadja, hogy apja módszerei hatásosak, Nara meg együtt él a múltjával. Van más választása?*
-Körbenézhetünk, bár én nem ismerem a rokonságot úgy, mint te.
*Biztosan vannak közelebbi, távolabbi rokonok más családnévvel, őket is megtalálhatják a temetőben, már ha tudnak róluk. Esetleg a papot lehetne még megkérdezni, aki a temetést vezette, ő mit tud róluk, de annyira nem fontos, a lánynak semmiképp. Megnézi a sírt, lerója kegyeletét, és többet gondolni sem akar rá.*
-Menjünk!
*Bólint rá, és pár perc múlva már a gazdagnegyed utcáit róják. Nem szól, ne kérdez, csendben megy a férfi mögött egy lépéssel lemaradva. Gyorsan kell szednie a lábát, ha a nyomában akar maradni. Nem néz fel, a kövezett úton futó bakancsa orrát bámulja, csak a szerencsén múlik, hogy senkinek vagy semminek nem megy neki. Ahogy elérik a templomkertet, egy pillanatra megtorpan. Minden nap átvág a téli hidegben is zöldellő, hatalmas udvaron, de még sosem volt alkalma igazán megcsodálni. Már csak a madarak csicsergése hiányzik, hogy mesébe illő, idilli kis hely legyen. Nincsenek sokan, csak néhány szerzetes sürgölődik a bokrok körül.*
-Várj egy kicsit, kérlek!
*Fordul körbe. Most tényleg úgy viselkedik, mint egy gyerek, akit most vittek először ki, és még csak ismerkedik a világgal. Eddig bele sem gondolt, mi mindenről marad le az egész napos robotolás és rohangálás miatt. Alig tud lépést tartani magával, és habár többször bejárta már az egész várost, sosem élvezhette ki az előnyeit. És ez még csak egy hangulatos kert pár fával és paddal.*
-Te jártál már a temetőben?
*Pillant a templom mögött húzódó elkerített sírkövek felé. Nem valami bizalomgerjesztő. Kopasz fák ölelik a kopár kőfalat, az egész olyan, mintha egy kísértet történetbe csöppentek volna. Nagyot sóhajt. Biztosan csak túlreagálja.*
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:26:29
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:26:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Valamilyen szinte rokonlelkek, ugyanis Worenth is remekül ért az állatok nyelvén. Fiatalon lovászinasként dolgozott, majd lovász lett, a későbbiek folyamán pedig remek kapcsolatot alakított ki Ragronnal és Xauzurral.*
-Kevesen tudják. *mosolyog.* -Azóta volt több lépcsőfok, de igen, voltak nagy fordulatok életem során. Megszoksz, vagy megszöksz. *foglalja össze Ydriss mondatát, ami teljesen helyénvaló.*
-Ha engem kérdezel, szerintem jó döntést hoztál.
*Érdekes módon valamiért az utóbbi időkben a mágust is jobban foglalkoztatja a magányosabb, erdei lét.*
-Nem valami izgalmas. *vallja be.* -Az egyének a különféle ötleteiket felterjesztik a tanácsnál, aztán hosszas viták jönnek, hogy mindez jó e vagy sem. Olykor elég idegtépő. *mosolyog fáradtan, fásultan.* -Nem állítom, hogy életem legjobb döntései közé tartozik ez az egész, de hátha kialakul.
*Egyre kevésbé érzi át ezt az egész tanácsosi létet, és ennek hangot is ad.*
-Nem komolyan mondtam ám! Szaladgáljon csak kedvére, legalább ha egy kicsit felszántja a földet, kevesebbet kell tavasszal ásni. *kacsint egyet, majd rákérdez egy olyan dologra, ami érdekelné és amire Ydriss a legalkalmasabb, hogy válaszoljon.*
-Mondd csak, Ydriss. Mesélnél nekem arról, milyen az erdőben élni? Hogyan telik ott egy átlagos nap?
*Valamilyen szinte rokonlelkek, ugyanis Worenth is remekül ért az állatok nyelvén. Fiatalon lovászinasként dolgozott, majd lovász lett, a későbbiek folyamán pedig remek kapcsolatot alakított ki Ragronnal és Xauzurral.*
-Kevesen tudják. *mosolyog.* -Azóta volt több lépcsőfok, de igen, voltak nagy fordulatok életem során. Megszoksz, vagy megszöksz. *foglalja össze Ydriss mondatát, ami teljesen helyénvaló.*
-Ha engem kérdezel, szerintem jó döntést hoztál.
*Érdekes módon valamiért az utóbbi időkben a mágust is jobban foglalkoztatja a magányosabb, erdei lét.*
-Nem valami izgalmas. *vallja be.* -Az egyének a különféle ötleteiket felterjesztik a tanácsnál, aztán hosszas viták jönnek, hogy mindez jó e vagy sem. Olykor elég idegtépő. *mosolyog fáradtan, fásultan.* -Nem állítom, hogy életem legjobb döntései közé tartozik ez az egész, de hátha kialakul.
*Egyre kevésbé érzi át ezt az egész tanácsosi létet, és ennek hangot is ad.*
-Nem komolyan mondtam ám! Szaladgáljon csak kedvére, legalább ha egy kicsit felszántja a földet, kevesebbet kell tavasszal ásni. *kacsint egyet, majd rákérdez egy olyan dologra, ami érdekelné és amire Ydriss a legalkalmasabb, hogy válaszoljon.*
-Mondd csak, Ydriss. Mesélnél nekem arról, milyen az erdőben élni? Hogyan telik ott egy átlagos nap?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084