Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aldo d'Aquista [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10146_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-24 12:15:28
Üzenet elküldve: 2018-01-24 12:15:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Neki egy városi pap nem sokat jelent, ami meg az illemet és a hierarchiát illeti, arról kialakult véleménye van.*
- A legtöbb esetben az egyszerű értelmezés a valódi. A többi csak elfedi a lényeget. *újra a fára pillant, majd végighallgatja a pap ájtatoskodását.*
- Engem kegyel a te istened, és Nylisani is. Hát téged? *villan a topázsárga pillant a papra, majd vissza a fára.*
- Nem te kellesz nekem. *ezt már elsőre megállapította.*
- Bár a Vashegy szívesen lát, mint mindenki mást, aki betartja törvényeink. Emberi törvényeink. *mosolyodik el halványan, remélve, hogy egyértelművé tette a dolgokat. Amon Ruadhon az isteni törvény nem írja felül az emberit.*
- Te megijeszted a gyerekeket. *még Kagant is kirázza a hideg a szoborféle kopirnyó paptól, hát még a kölyköket.*
- Valami joviálisabb fajta kellene, egy őszes lovagféle például. Vagy talán egy fiatal, elhivatott leány. *kajánkodik egy sort, de csak fél szívvel.*
*Neki egy városi pap nem sokat jelent, ami meg az illemet és a hierarchiát illeti, arról kialakult véleménye van.*
- A legtöbb esetben az egyszerű értelmezés a valódi. A többi csak elfedi a lényeget. *újra a fára pillant, majd végighallgatja a pap ájtatoskodását.*
- Engem kegyel a te istened, és Nylisani is. Hát téged? *villan a topázsárga pillant a papra, majd vissza a fára.*
- Nem te kellesz nekem. *ezt már elsőre megállapította.*
- Bár a Vashegy szívesen lát, mint mindenki mást, aki betartja törvényeink. Emberi törvényeink. *mosolyodik el halványan, remélve, hogy egyértelművé tette a dolgokat. Amon Ruadhon az isteni törvény nem írja felül az emberit.*
- Te megijeszted a gyerekeket. *még Kagant is kirázza a hideg a szoborféle kopirnyó paptól, hát még a kölyköket.*
- Valami joviálisabb fajta kellene, egy őszes lovagféle például. Vagy talán egy fiatal, elhivatott leány. *kajánkodik egy sort, de csak fél szívvel.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-24 11:35:40
Üzenet elküldve: 2018-01-24 11:35:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A halk nevetés elég tiszteletlen dolog egy pappal szemben, akiket általában nem nevetnek ki, már csak illemből sem.*
-Ez így elég leegyszerűsített értelmezés. *mondja kifejezéstelen arccal.* -Nem jó kiragadni egy-egy általad tetszetős részletet a hitből, gyermekem. Ennél ez kicsit összetettebb. *ad egy jó tanácsot a pap, majd a következőkön legszívesebben ő kacagna egy jót.*
-A te, az én, a város és a törvény szava nem isten szava! Az, hogy mi kit érzünk bűnösnek, az semmi az isten döntéséhez képest! Ő dönti el, gyermekem, hogy kitől vonja meg a kegyet és kinek adja meg az újjászületést. Egyszerű, alázatos lelkek vagyunk mindannyian. Persze ott vannak a törvények, amik kellenek. Az én szerzetesrendemben is voltak törvények, ám ott isten szavai alkották a törvényeket, nem azon halandó magasságuk, kik isteneknek hiszik magukat. A ti törvényeitek, gyermekem, kitől származnak? Az istenektől, vagy a saját fejetekből?
*Egy szemernyi rosszindulat sincs benne, pusztán kíváncsi. Egyébként is piszok nehéz a pap arckifejezéséből, gesztusaiból bármit leszűrni, hiszen nemcsak arca olyan, mint egy szobor, hanem maga az egész lénye is.*
-Mint már mondottam, gyermekem, én Eeyr prófétája vagyok. Az ő nevében beszélek, az ő szószólója vagyok, mindezt a kegyelméből, áldott legyen neve! *emeli pár pillanatra homloka elé kezét.* -Ha az istennőm úgy akarja, hogy elvándoroljak a vidéki népekhez, nagy örömmel ajánlom fel szolgálataimat.
*A halk nevetés elég tiszteletlen dolog egy pappal szemben, akiket általában nem nevetnek ki, már csak illemből sem.*
-Ez így elég leegyszerűsített értelmezés. *mondja kifejezéstelen arccal.* -Nem jó kiragadni egy-egy általad tetszetős részletet a hitből, gyermekem. Ennél ez kicsit összetettebb. *ad egy jó tanácsot a pap, majd a következőkön legszívesebben ő kacagna egy jót.*
-A te, az én, a város és a törvény szava nem isten szava! Az, hogy mi kit érzünk bűnösnek, az semmi az isten döntéséhez képest! Ő dönti el, gyermekem, hogy kitől vonja meg a kegyet és kinek adja meg az újjászületést. Egyszerű, alázatos lelkek vagyunk mindannyian. Persze ott vannak a törvények, amik kellenek. Az én szerzetesrendemben is voltak törvények, ám ott isten szavai alkották a törvényeket, nem azon halandó magasságuk, kik isteneknek hiszik magukat. A ti törvényeitek, gyermekem, kitől származnak? Az istenektől, vagy a saját fejetekből?
*Egy szemernyi rosszindulat sincs benne, pusztán kíváncsi. Egyébként is piszok nehéz a pap arckifejezéséből, gesztusaiból bármit leszűrni, hiszen nemcsak arca olyan, mint egy szobor, hanem maga az egész lénye is.*
-Mint már mondottam, gyermekem, én Eeyr prófétája vagyok. Az ő nevében beszélek, az ő szószólója vagyok, mindezt a kegyelméből, áldott legyen neve! *emeli pár pillanatra homloka elé kezét.* -Ha az istennőm úgy akarja, hogy elvándoroljak a vidéki népekhez, nagy örömmel ajánlom fel szolgálataimat.
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-24 11:10:01
Üzenet elküldve: 2018-01-24 11:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A próféta szavaira halkan felnevet.*
- Tehát, ha jól értem... ki nekem tetsző, purgálhat, ki nem tetsző, azt purgálják... *somolyog egy kicsit. A vezekléssel egyet tud érteni, arra a thargoknak - illetve a nekik nem tetszőknek - ott a Gödör.*
- Hogy ki szerint bűnös? Szerintem, próféta, és Arthenior meg a Vashegy törvényei szerint. *mogorváskodik kicsit. A kenetteljes szöveg nem hatja meg, a Szellemjáró ugyanilyennel kábítja a népet, nem is rosszul.*
- Van esetleg nektek olyan vándorszerzetesetek? Aki térít, és elmagyarázza a vidéki népnek, hogy mit is mond az istened? Amolyan fehérbe öltözött vándorpróféta? Van nektek ilyeneket?
*A próféta szavaira halkan felnevet.*
- Tehát, ha jól értem... ki nekem tetsző, purgálhat, ki nem tetsző, azt purgálják... *somolyog egy kicsit. A vezekléssel egyet tud érteni, arra a thargoknak - illetve a nekik nem tetszőknek - ott a Gödör.*
- Hogy ki szerint bűnös? Szerintem, próféta, és Arthenior meg a Vashegy törvényei szerint. *mogorváskodik kicsit. A kenetteljes szöveg nem hatja meg, a Szellemjáró ugyanilyennel kábítja a népet, nem is rosszul.*
- Van esetleg nektek olyan vándorszerzetesetek? Aki térít, és elmagyarázza a vidéki népnek, hogy mit is mond az istened? Amolyan fehérbe öltözött vándorpróféta? Van nektek ilyeneket?
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-24 06:34:41
Üzenet elküldve: 2018-01-24 06:34:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ő dolga mondjuk várhat, nem sürgős. Pap lévén egyébként sem szorítja az idő.
Ennyi erővel Kagan is ismerhetné Eeyr messze leghíresebb prófétáját, de ilyenek ezek a fránya hírek... nem jutnak el minden fülbe.*
-Az attól függ, gyermekem, hogy ki szerint bűnös! Halandó, avagy isten szerint. Eeyr istennő az érzelem és szeretet istennője. Ha valaki bűnös, az azért van, mert a gonosz mérgezi. Senki sem születik tisztátalannak, aki ezt hiszi, már az elején eltévedt! *mondja a pap, hátha ezzel leköti a fickó figyelmét.*
-Először is meg kell szabadítani a gonosztól! Ezt csakis isten teheti meg a halandók közreműködése által. A legnagyobb, a főbenjáró bűn Eeyr tanaiban a gyilkosság, hiszen szöges ellentéte ez életnek, amit oltalmazunk. Mert mondanom sem kell, hogy élet és halál ura nem lehet más, csakis isten! Nekünk, halandóknak és egyszerű, alázatos szolgáknak nem áll jogunkban ítélkezni. Első lépés a vezeklés, gyermekem! Az eltévelyedett lelkeket isten színe elé kell hozni, hogy imákkal vezekeljen bűneiért és elnyerje a megtisztulást. Ha elnyeri isten kegyét, újjászületik. Amennyiben nem, akkor isten örökké elfordul tőle, kitaszítja kegyeiből. Onnantól fogva a gonosz dönt sorsáról, Eeyr már nem avatkozik bele. A gyilkosságra sosem válasz a gyilkosság. Ha valaki gyilkol, teszem azt bosszúból, azzal nem igazságot szolgáltat, hanem ugyanúgy gyilkossá válik. Ugyanis Eeyr nem nézi, hogy mi ok vezérelt a gyilkosságra. Ha megtörtént, megtörtént, nincs ha, nincs miért. Az illető is gyilkos, vezekelnie kell. Röviden ennyit tudok erről mondani, gyermekem.
*Hosszabbra felesleges nyújtani, hiszen ha nem megy át most az üzenet, akkor később sem fog.*
*Az ő dolga mondjuk várhat, nem sürgős. Pap lévén egyébként sem szorítja az idő.
Ennyi erővel Kagan is ismerhetné Eeyr messze leghíresebb prófétáját, de ilyenek ezek a fránya hírek... nem jutnak el minden fülbe.*
-Az attól függ, gyermekem, hogy ki szerint bűnös! Halandó, avagy isten szerint. Eeyr istennő az érzelem és szeretet istennője. Ha valaki bűnös, az azért van, mert a gonosz mérgezi. Senki sem születik tisztátalannak, aki ezt hiszi, már az elején eltévedt! *mondja a pap, hátha ezzel leköti a fickó figyelmét.*
-Először is meg kell szabadítani a gonosztól! Ezt csakis isten teheti meg a halandók közreműködése által. A legnagyobb, a főbenjáró bűn Eeyr tanaiban a gyilkosság, hiszen szöges ellentéte ez életnek, amit oltalmazunk. Mert mondanom sem kell, hogy élet és halál ura nem lehet más, csakis isten! Nekünk, halandóknak és egyszerű, alázatos szolgáknak nem áll jogunkban ítélkezni. Első lépés a vezeklés, gyermekem! Az eltévelyedett lelkeket isten színe elé kell hozni, hogy imákkal vezekeljen bűneiért és elnyerje a megtisztulást. Ha elnyeri isten kegyét, újjászületik. Amennyiben nem, akkor isten örökké elfordul tőle, kitaszítja kegyeiből. Onnantól fogva a gonosz dönt sorsáról, Eeyr már nem avatkozik bele. A gyilkosságra sosem válasz a gyilkosság. Ha valaki gyilkol, teszem azt bosszúból, azzal nem igazságot szolgáltat, hanem ugyanúgy gyilkossá válik. Ugyanis Eeyr nem nézi, hogy mi ok vezérelt a gyilkosságra. Ha megtörtént, megtörtént, nincs ha, nincs miért. Az illető is gyilkos, vezekelnie kell. Röviden ennyit tudok erről mondani, gyermekem.
*Hosszabbra felesleges nyújtani, hiszen ha nem megy át most az üzenet, akkor később sem fog.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-23 12:15:17
Üzenet elküldve: 2018-01-23 12:15:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Való igaz, hogy nem köti le teljes figyelmét a városi kenetteljesség.*
- Akkor már ketten vagyunk. *mondhatta volna, hogy "áll be a sorba", de nem veszi a fáradtságot. Az egyházfi láthatóan nem ismeri, még névről sem.*
~ Na. Ennyit ér a nagytanácsosi majomkórság. ~ *bár ezzel már tisztában van egy ideje.*
~ Főtanács vagy semmi... ~ *és egyre inkább a semmi felé indul, már ami a városi közreműködését illeti. A fejedelemség kérdése persze más.*
- Egen, talán te is elég leszel, próféta. Mondd csak, mit érdemel hited szerint az a bűnös, aki hazug bűv-szavakkal elcsábítja más jobbágyait, hogy aztán a Kikötő fenevadjainak vesse oda őket? *nem fog bemenni a templomba.*
- Mit mondd erről Eeyr? Mi a sorsa a gyilkosoknak és martalócoknak?
*Való igaz, hogy nem köti le teljes figyelmét a városi kenetteljesség.*
- Akkor már ketten vagyunk. *mondhatta volna, hogy "áll be a sorba", de nem veszi a fáradtságot. Az egyházfi láthatóan nem ismeri, még névről sem.*
~ Na. Ennyit ér a nagytanácsosi majomkórság. ~ *bár ezzel már tisztában van egy ideje.*
~ Főtanács vagy semmi... ~ *és egyre inkább a semmi felé indul, már ami a városi közreműködését illeti. A fejedelemség kérdése persze más.*
- Egen, talán te is elég leszel, próféta. Mondd csak, mit érdemel hited szerint az a bűnös, aki hazug bűv-szavakkal elcsábítja más jobbágyait, hogy aztán a Kikötő fenevadjainak vesse oda őket? *nem fog bemenni a templomba.*
- Mit mondd erről Eeyr? Mi a sorsa a gyilkosoknak és martalócoknak?
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-22 17:44:15
Üzenet elküldve: 2018-01-22 17:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ogadel úgy veszi észre, hogy a férfi valahol máshol jár. Mintha csak testben lenne itt, de lélekben nem.*
-Nekem is lenne vele pár megbeszélnivalóm.
*Először is arról, hogy átalakul e a Templom teljes mértékben Oltalomházzá, másodsorban pedig arról, hogy oltárt emelne.*
-Kedves kis teremtés. *jegyzi meg Nylisanira, majd a név hallatán ő is bemutatkozik.*
-Én Ogadel Zujest Tiszteletes vagyok, Eeyr prófétája. Ha beéred szerény személyemmel, gyermekem, akkor szót váltok veled és igyekszem a segítségedre lenni. Hol szeretnél beszélni? Ha odabent, akkor megkínállak egy teával és egy kis süteménnyel.
*Ez persze csak egy felvetés, felőle akár beszélhetnek itt is. Kagan elmondhatja a dolgokat, ugyanis Ogadel jelenleg a legelérhetőbb a hívek ügyeiben.*
*Ogadel úgy veszi észre, hogy a férfi valahol máshol jár. Mintha csak testben lenne itt, de lélekben nem.*
-Nekem is lenne vele pár megbeszélnivalóm.
*Először is arról, hogy átalakul e a Templom teljes mértékben Oltalomházzá, másodsorban pedig arról, hogy oltárt emelne.*
-Kedves kis teremtés. *jegyzi meg Nylisanira, majd a név hallatán ő is bemutatkozik.*
-Én Ogadel Zujest Tiszteletes vagyok, Eeyr prófétája. Ha beéred szerény személyemmel, gyermekem, akkor szót váltok veled és igyekszem a segítségedre lenni. Hol szeretnél beszélni? Ha odabent, akkor megkínállak egy teával és egy kis süteménnyel.
*Ez persze csak egy felvetés, felőle akár beszélhetnek itt is. Kagan elmondhatja a dolgokat, ugyanis Ogadel jelenleg a legelérhetőbb a hívek ügyeiben.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:52:27
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:52:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Néha ő is megtántorodik lélekben. Nem is csoda: annyi árulás, csalás, veszteség és fájdalom közepette, ami érte, az lenne a furcsa, ha nem így lenne. Talán ezért bámul a fára oly sokáig némán, talán más miatt.*
- Jelkép. *saját koponya-Siguljára gondol, és majdnem felnevet.*
- Értem... szép. *Nylisani nincs itt, tehát nagyjából hiába jött, és rajta meg is látszik a csalódottság.*
- Kár. Szót váltottam volna vele. Van némi... megbeszélnivalónk. *na igen, a Vérkert és a kikötői fanatikusok ügye.*
- Ismerem, beszéltünk már. *húzza el a száját, majd a gyermekemezésre megvillan a szeme.*
- Kagan Thargodar vagyok, pap. Mondd, van itt valaki, akivel szót válthatok híveitek ügyeiről?
*Néha ő is megtántorodik lélekben. Nem is csoda: annyi árulás, csalás, veszteség és fájdalom közepette, ami érte, az lenne a furcsa, ha nem így lenne. Talán ezért bámul a fára oly sokáig némán, talán más miatt.*
- Jelkép. *saját koponya-Siguljára gondol, és majdnem felnevet.*
- Értem... szép. *Nylisani nincs itt, tehát nagyjából hiába jött, és rajta meg is látszik a csalódottság.*
- Kár. Szót váltottam volna vele. Van némi... megbeszélnivalónk. *na igen, a Vérkert és a kikötői fanatikusok ügye.*
- Ismerem, beszéltünk már. *húzza el a száját, majd a gyermekemezésre megvillan a szeme.*
- Kagan Thargodar vagyok, pap. Mondd, van itt valaki, akivel szót válthatok híveitek ügyeiről?
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:33:33
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:33:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szerencsére Ogadelt kegyeli az istene, így a fénye mindig kísérni fogja az útján.*
-Jelkép. *válaszolja.* -Az Élet Fája. Én magam ültettem el csemeteként. Aztán Nylisani megkedvelte, és egy varázslattal felgyorsította a növekedési folyamatot. *figyeli ő is a fát. Nem tud betelni vele.* -Lelki varázsa van, semmint fizikai, ha erre gondoltál. A lélek csordultig telik békével és szeretettel eme magnóliafa alatt.
*Nyilván nem mindenkinek, de ezt aligha kell mondania. A kérdés kissé meglepi, de annyira nem, hogy bármiféle érzelem látszódjon arcán.*
-Nincs. Egy időben mindig itt olvasta könyveit, de mostanában nem láttam. Ismered őt? Netán épp hozzá érkeztél? Mi a neved, gyermekem? *kérdezi a pap.*
*Szerencsére Ogadelt kegyeli az istene, így a fénye mindig kísérni fogja az útján.*
-Jelkép. *válaszolja.* -Az Élet Fája. Én magam ültettem el csemeteként. Aztán Nylisani megkedvelte, és egy varázslattal felgyorsította a növekedési folyamatot. *figyeli ő is a fát. Nem tud betelni vele.* -Lelki varázsa van, semmint fizikai, ha erre gondoltál. A lélek csordultig telik békével és szeretettel eme magnóliafa alatt.
*Nyilván nem mindenkinek, de ezt aligha kell mondania. A kérdés kissé meglepi, de annyira nem, hogy bármiféle érzelem látszódjon arcán.*
-Nincs. Egy időben mindig itt olvasta könyveit, de mostanában nem láttam. Ismered őt? Netán épp hozzá érkeztél? Mi a neved, gyermekem? *kérdezi a pap.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-22 10:50:41
Üzenet elküldve: 2018-01-22 10:50:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az a legfőbb baja, amikor idegenekkel "beszélget", hogy rengeteg dolog benne ragad az emberekben. Persze az esetek többségében pont jól van ez így, mert elkerülheti, hogy zaklassák.*
~ De nem ma. ~ *ugyanis megszólítják.*
- Ühüm. *biccent a csuhásnak, majd elgondolkozik, mivel is válaszoljon. Illene.*
- Téged is. *ezzel biztosan nem lőtt nagy bakot, ezért aztán ő is a fát kezdi bámulni.*
- Varázsfa? *érdeklődik, mert sosem lehet tudni, mibe botlik az ember barbárja. Elgondolkozva méregeti egy darabig, de végül nem meri megkockáztatni, hogy levegye a medálját.*
- Nylisani itt van?
*Az a legfőbb baja, amikor idegenekkel "beszélget", hogy rengeteg dolog benne ragad az emberekben. Persze az esetek többségében pont jól van ez így, mert elkerülheti, hogy zaklassák.*
~ De nem ma. ~ *ugyanis megszólítják.*
- Ühüm. *biccent a csuhásnak, majd elgondolkozik, mivel is válaszoljon. Illene.*
- Téged is. *ezzel biztosan nem lőtt nagy bakot, ezért aztán ő is a fát kezdi bámulni.*
- Varázsfa? *érdeklődik, mert sosem lehet tudni, mibe botlik az ember barbárja. Elgondolkozva méregeti egy darabig, de végül nem meri megkockáztatni, hogy levegye a medálját.*
- Nylisani itt van?
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-22 07:18:23
Üzenet elküldve: 2018-01-22 07:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Gyakran ránéz a csodás magnóliafára, ismertebb nevén az Élet Fájára. Valamikor csak kisétál és csodálja, közben pedig azon agyal, miként gyűjthetne még több hívőt maga köré.*
~Nylisanit nem láttam már pár napja.~
*Számos oka lehet ennek, kár is agyalnia rajta.*
~A kis csemete, mára egy szimbólummá vált!~
*Mindez pillanatok alatt következett be, hála Nylisani varázslatának.
Amiatt kicsit szomorú a pap, hogy nincs a fa roskadásig megtelve fehér szalagokkal, de sosem késő!
A csuhásoknak, kik ezen percekben sertepertélnek a kertben int, köszön. Vannak kint bőségesen, némelyek csak sétálnak és imádkoznak, némelyek könyvet olvasnak, vagy a kertet tartják rendben. Tél ide, vagy oda, a Templom környéke nem lehet gazos.
A felfegyverkezett férfi szemet szúr a papnak.*
~Minden egyes kardrántás a gonosz felemelkedését és elhatalmasodását segíti.~ *jut eszébe az egyik Prexoromi dogma.* ~A fegyverek nyomán csak halál és pusztítás jár. Épp ezért, használatuk szigorúan tiltott a rend tagjainak! Ha megszeged, a rend kitaszít és Pmolra kegyeit elveszíted.~ *cseng fülében, amit fiatalkorában mondtak neki többször.*
-Áldás, békesség! Eeyr fénye kísérjen utadon! *köszön a férfira, akit még sosem látott, bár fizimiskája alapján nem tűnik városinak.*
*Gyakran ránéz a csodás magnóliafára, ismertebb nevén az Élet Fájára. Valamikor csak kisétál és csodálja, közben pedig azon agyal, miként gyűjthetne még több hívőt maga köré.*
~Nylisanit nem láttam már pár napja.~
*Számos oka lehet ennek, kár is agyalnia rajta.*
~A kis csemete, mára egy szimbólummá vált!~
*Mindez pillanatok alatt következett be, hála Nylisani varázslatának.
Amiatt kicsit szomorú a pap, hogy nincs a fa roskadásig megtelve fehér szalagokkal, de sosem késő!
A csuhásoknak, kik ezen percekben sertepertélnek a kertben int, köszön. Vannak kint bőségesen, némelyek csak sétálnak és imádkoznak, némelyek könyvet olvasnak, vagy a kertet tartják rendben. Tél ide, vagy oda, a Templom környéke nem lehet gazos.
A felfegyverkezett férfi szemet szúr a papnak.*
~Minden egyes kardrántás a gonosz felemelkedését és elhatalmasodását segíti.~ *jut eszébe az egyik Prexoromi dogma.* ~A fegyverek nyomán csak halál és pusztítás jár. Épp ezért, használatuk szigorúan tiltott a rend tagjainak! Ha megszeged, a rend kitaszít és Pmolra kegyeit elveszíted.~ *cseng fülében, amit fiatalkorában mondtak neki többször.*
-Áldás, békesség! Eeyr fénye kísérjen utadon! *köszön a férfira, akit még sosem látott, bár fizimiskája alapján nem tűnik városinak.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-21 21:06:14
Üzenet elküldve: 2018-01-21 21:06:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mostanában a szokottnál ritkábban jár Artheniorban. Csak a Pinty ügyes-bajos, egyre ritkuló dolgai, vagy a szintén nem túl gyakori nagytanácsosi kötelmei miatt jár a városban. A Templomot viszont majdnem annyira kerülni szokta, mint a Vérkertet, és ez nem véletlenül van így. Ám ez nem mehet a végtelenségig. Ezúttal nem ölt álruhát, csak nem veri nagy dobra a kilétét - így is jó eséllyel felismeri az, aki láttam már.*
~ Mmm... ~ *az egykori Levegőmágia Temploma, melyet konok barbárként a város központjának hitt sokáig, ma már Eeyr hitének szent helye. A kert azonban nem változott meg, és ennek örül. Jobban is érzi magát itt, mint az ájtatos kőfalak között.*
~ Balgák. ~ *nincs egyedül a kertben, jó páran beszélgetnek és sétálgatnak, pedig nincs jó idő. De ő az egyetlen, aki utazófelszerelésben és felfegyverkezve érkezett.*
*Mostanában a szokottnál ritkábban jár Artheniorban. Csak a Pinty ügyes-bajos, egyre ritkuló dolgai, vagy a szintén nem túl gyakori nagytanácsosi kötelmei miatt jár a városban. A Templomot viszont majdnem annyira kerülni szokta, mint a Vérkertet, és ez nem véletlenül van így. Ám ez nem mehet a végtelenségig. Ezúttal nem ölt álruhát, csak nem veri nagy dobra a kilétét - így is jó eséllyel felismeri az, aki láttam már.*
~ Mmm... ~ *az egykori Levegőmágia Temploma, melyet konok barbárként a város központjának hitt sokáig, ma már Eeyr hitének szent helye. A kert azonban nem változott meg, és ennek örül. Jobban is érzi magát itt, mint az ájtatos kőfalak között.*
~ Balgák. ~ *nincs egyedül a kertben, jó páran beszélgetnek és sétálgatnak, pedig nincs jó idő. De ő az egyetlen, aki utazófelszerelésben és felfegyverkezve érkezett.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:11:24
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:11:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Most kezdi észrevenni magát. Azzal hogy felállt hirtelen s most fennhangon beszél, csak még inkább elmérgesíti a helyzetet, ráadásul nem kíván jelenetet rendezni. Hatalmas sóhajok közepette huppan vissza a padra, mikor a férfi figyelmezteti. Hátradől a támlára, s ebben a testhelyzetben, szinte összetörve mered maga elé.*
- Hogy ne látnám másképp? Hisz nekem nem az jelenti a boldogságot, mit ön elképzelt.
*Az, hogy régi becenevén szólítja őt, némileg megérinti. Szinte a szeme is könnybe lábad tőle. Rég hívta már így Ephemiát, ki tudja hány esztendővel ezelőtt.*
- Tisztában vagyok vele, hogy amennyiben a szerelmemmel akarok élni, akkor nélkülöznöm kell majd. De érte bármit meg tudnék tenni. *Érzi, hogy naivan és elvakultan beszél most, ám továbbra sem gondolkodik másképp, mint ezelőtt.* Közösen döntöttünk úgy, hogy nem mondjuk el önnek a kapcsolatunkat. Először én akartam közölni önnel, s hogy őszinte legyek, ilyesféle válaszokra számítottam.
*Tudja, hogy atyja jól megszokott módszereit alkalmazza épp, hogy jobb belátásra bírja egy szem leányát. De akárhogy fúj a szél, Ephemia nem kíván meghajlani. Még nem.*
- Van félrerakott pénzem, s a kedvesemnek is legalább ennyi. Otthont szeretnénk magunknak vásárolni és új életet kezdeni. *Értelme nincs ezt elhallgatni, hisz ha már nyílt lapokkal játszanak, derüljön ki minden.* De kérdés az, atyám, hogy ön mit szándékozik tenni. Talán bezár a szobámba, esetleg felkeresi a kedvesem és elüldözi? Önnek minden szándéka, minden terve rejtély előttem, s nem tagadom, mindig is az volt. De jelen pillanatban az érdekel a legjobban, hogy ebben a helyzetben mit tud tenni.
*Félő azt mondani, hogy semmit, s a leány azt is nehezen tudja elhinni, hogy ilyen könnyen patthelyzetbe kerültek. Az öregedő férfi ugyanis nem arról híres, hogy ilyen könnyen engedjen a saját akaratából.*
*Most kezdi észrevenni magát. Azzal hogy felállt hirtelen s most fennhangon beszél, csak még inkább elmérgesíti a helyzetet, ráadásul nem kíván jelenetet rendezni. Hatalmas sóhajok közepette huppan vissza a padra, mikor a férfi figyelmezteti. Hátradől a támlára, s ebben a testhelyzetben, szinte összetörve mered maga elé.*
- Hogy ne látnám másképp? Hisz nekem nem az jelenti a boldogságot, mit ön elképzelt.
*Az, hogy régi becenevén szólítja őt, némileg megérinti. Szinte a szeme is könnybe lábad tőle. Rég hívta már így Ephemiát, ki tudja hány esztendővel ezelőtt.*
- Tisztában vagyok vele, hogy amennyiben a szerelmemmel akarok élni, akkor nélkülöznöm kell majd. De érte bármit meg tudnék tenni. *Érzi, hogy naivan és elvakultan beszél most, ám továbbra sem gondolkodik másképp, mint ezelőtt.* Közösen döntöttünk úgy, hogy nem mondjuk el önnek a kapcsolatunkat. Először én akartam közölni önnel, s hogy őszinte legyek, ilyesféle válaszokra számítottam.
*Tudja, hogy atyja jól megszokott módszereit alkalmazza épp, hogy jobb belátásra bírja egy szem leányát. De akárhogy fúj a szél, Ephemia nem kíván meghajlani. Még nem.*
- Van félrerakott pénzem, s a kedvesemnek is legalább ennyi. Otthont szeretnénk magunknak vásárolni és új életet kezdeni. *Értelme nincs ezt elhallgatni, hisz ha már nyílt lapokkal játszanak, derüljön ki minden.* De kérdés az, atyám, hogy ön mit szándékozik tenni. Talán bezár a szobámba, esetleg felkeresi a kedvesem és elüldözi? Önnek minden szándéka, minden terve rejtély előttem, s nem tagadom, mindig is az volt. De jelen pillanatban az érdekel a legjobban, hogy ebben a helyzetben mit tud tenni.
*Félő azt mondani, hogy semmit, s a leány azt is nehezen tudja elhinni, hogy ilyen könnyen patthelyzetbe kerültek. Az öregedő férfi ugyanis nem arról híres, hogy ilyen könnyen engedjen a saját akaratából.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-20 18:53:34
Üzenet elküldve: 2018-01-20 18:53:34
ÚJ
![>Aldo d'Aquista [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10146_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Újfent csalódnia kell gyermekében, és persze vitathatatlanul önmagában is. Vajon hol rontotta el? Hogy sikerült ennyire meggyűlöltetnie magát azzal az édes, bizalomteljes csöppnyi hat évessel, hogy ily rútul árulja el?*
-Elvette ennek az esélyét kisasszony. Tőlem, önmagától, és attól a liliomtiprótól is elvette a lehetőségét annak, hogy kiderüljön, mi történik, ha nyíltan felvállalják előttem kapcsolatukat. Ha a maga ízig-vérig embere becsületes módon színem elé áll, és engedélyem, beleegyezésem, jóváhagyásom kéri. Ha tisztességesen udvarol, és nem titokban, mint azok, kiknek takargatnivalójuk van dönti ágyba.
*Becstelennek tartja az ilyen ifjút, s még annál is rosszabbnak. Olyannak, ki kihasználja a butuska leányok reményeit, odaadását.
Ephemia további szavai, már ami a család üzletét illeték előbb meglepik, dühösen szorítja össze ajkait, majd bólint jóváhagyólag.*
-Talán jobb is így. Ideje volt már. De ezt nem itt óhajtom megbeszélni Önnel.
*Az utolsó szavak mélyen elgondolkodtatják, érteni vél valamit mindabból, mi leánya lelkében zajlik. És mielőtt további félreértésekbe bonyolódnának önmagához mérten szokatlan hevességgel, gyorsasággal reagál, még mindig a fájdalmaktól terhes, fojtott hangon.*
-Nem Önt vádolom elsősorban Ephemia. Meggondolatlanul viselkedett, de Ön is csak áldozat.
*Vonja el kezét mellkasáról, és érinti meg futólag a lányét, ennyi érzelgősség telik tőle, s máris botjának aranyozott gombját markolja újra. Más választása nincs is, hiszen gyermeke felugrik ültéből.*
-Kérem türtőztesse magát.
*Szól fenyegető éllel.*
-Semmi szükség rá, hogy jelenetet rendezzen. A baj már megtörtént, ezen hangos szavakkal, esztelen vagdalkozással sem segíthet. Üljön vissza.
*Parancsol halkan, és mered el a távolba, a kavicsos ösvényt vizsgálgatva. Úgy fest ez a mai nap a nagy vallomások, érzelmi kitárulkozások ideje, ebben pedig nem elég gyakorlott, így kell kevéske idő, még összeszedi gondolatait, és képes lesz azt szavakká formálni.*
-Nem a költségekről van szó. Soha nem is arról volt. Mindig az Ön, és a testvérei boldogsága, jóléte volt számomra az első. Őszintén olyannak lát, ki pusztán a vagyon, az aranyak kedvéért áldoz fel mindent, kinek a gazdagság az elsődleges?
*Rázza meg fejét a képtelen gondolatra, és mosolyodik el haloványan. Bár élhetne szemkápráztató luxusban a Kúria minden egyes tagja pontosan tudja mennyire is ragaszkodik az idős férfi az egyszerűséghez, a régi dolgokhoz.*
-Épp a nélkülözéstől akarom védeni Effy.
*Csattan fel és használja önkéntelenül is azt a régi, kedves becenevet, melyet talán már tíz éve ki sem ejtett. De most újra annyira kicsi leánykának látja ezt a felnőtt nőt, mint mikor vigaszt keresve kucorgott ölébe, hogy mesét hallgasson nagy hősökről, világszép hercegnőkről. És legalább annyira butuskának.*
-Könnyen beszél az, aki csak romantikus regényekből ismeri a szegénységet. Pusztán a szerelem nem lakatja jól, nem fizet cselédséget, és nem öltözteti meleg ruhákba.
*Kezd megnyugodni, és kezd múlni a roham is, valahol kezdi egész más fényben látni a helyzetet.*
-Hát tényleg ennyire oda van azért a férfiért, hogy képes lenne lemondani a megszokott életéről? A kényelméről? És akár kétkezi munkát vállalva, mindennap fáradva a betevőért, önmagára, és reá is dolgozva éljen egyik napról a másikra?
*Nem költői a kérdés, valóban érdekli meddig terjed Ephemia ostobasága, elvakultsága. És arra is, vajon a nemesi kisasszony belegondolt-e valaha abba, milyen sanyarú a közrangúak élete.*
-Vállalna ennyi áldozatot azért, aki arra sem volt képes magáért, hogy legalább megpróbálja atyja áldását kérni?
*Valahol édes, és megmosolyogtató leánya odaadása, igazán szívvel-lélekkel él, pont, mint az édesanyja. Ehhez képest választottja rangjától függetlenül tűnik méltatlannak gyávaságával.*
*Újfent csalódnia kell gyermekében, és persze vitathatatlanul önmagában is. Vajon hol rontotta el? Hogy sikerült ennyire meggyűlöltetnie magát azzal az édes, bizalomteljes csöppnyi hat évessel, hogy ily rútul árulja el?*
-Elvette ennek az esélyét kisasszony. Tőlem, önmagától, és attól a liliomtiprótól is elvette a lehetőségét annak, hogy kiderüljön, mi történik, ha nyíltan felvállalják előttem kapcsolatukat. Ha a maga ízig-vérig embere becsületes módon színem elé áll, és engedélyem, beleegyezésem, jóváhagyásom kéri. Ha tisztességesen udvarol, és nem titokban, mint azok, kiknek takargatnivalójuk van dönti ágyba.
*Becstelennek tartja az ilyen ifjút, s még annál is rosszabbnak. Olyannak, ki kihasználja a butuska leányok reményeit, odaadását.
Ephemia további szavai, már ami a család üzletét illeték előbb meglepik, dühösen szorítja össze ajkait, majd bólint jóváhagyólag.*
-Talán jobb is így. Ideje volt már. De ezt nem itt óhajtom megbeszélni Önnel.
*Az utolsó szavak mélyen elgondolkodtatják, érteni vél valamit mindabból, mi leánya lelkében zajlik. És mielőtt további félreértésekbe bonyolódnának önmagához mérten szokatlan hevességgel, gyorsasággal reagál, még mindig a fájdalmaktól terhes, fojtott hangon.*
-Nem Önt vádolom elsősorban Ephemia. Meggondolatlanul viselkedett, de Ön is csak áldozat.
*Vonja el kezét mellkasáról, és érinti meg futólag a lányét, ennyi érzelgősség telik tőle, s máris botjának aranyozott gombját markolja újra. Más választása nincs is, hiszen gyermeke felugrik ültéből.*
-Kérem türtőztesse magát.
*Szól fenyegető éllel.*
-Semmi szükség rá, hogy jelenetet rendezzen. A baj már megtörtént, ezen hangos szavakkal, esztelen vagdalkozással sem segíthet. Üljön vissza.
*Parancsol halkan, és mered el a távolba, a kavicsos ösvényt vizsgálgatva. Úgy fest ez a mai nap a nagy vallomások, érzelmi kitárulkozások ideje, ebben pedig nem elég gyakorlott, így kell kevéske idő, még összeszedi gondolatait, és képes lesz azt szavakká formálni.*
-Nem a költségekről van szó. Soha nem is arról volt. Mindig az Ön, és a testvérei boldogsága, jóléte volt számomra az első. Őszintén olyannak lát, ki pusztán a vagyon, az aranyak kedvéért áldoz fel mindent, kinek a gazdagság az elsődleges?
*Rázza meg fejét a képtelen gondolatra, és mosolyodik el haloványan. Bár élhetne szemkápráztató luxusban a Kúria minden egyes tagja pontosan tudja mennyire is ragaszkodik az idős férfi az egyszerűséghez, a régi dolgokhoz.*
-Épp a nélkülözéstől akarom védeni Effy.
*Csattan fel és használja önkéntelenül is azt a régi, kedves becenevet, melyet talán már tíz éve ki sem ejtett. De most újra annyira kicsi leánykának látja ezt a felnőtt nőt, mint mikor vigaszt keresve kucorgott ölébe, hogy mesét hallgasson nagy hősökről, világszép hercegnőkről. És legalább annyira butuskának.*
-Könnyen beszél az, aki csak romantikus regényekből ismeri a szegénységet. Pusztán a szerelem nem lakatja jól, nem fizet cselédséget, és nem öltözteti meleg ruhákba.
*Kezd megnyugodni, és kezd múlni a roham is, valahol kezdi egész más fényben látni a helyzetet.*
-Hát tényleg ennyire oda van azért a férfiért, hogy képes lenne lemondani a megszokott életéről? A kényelméről? És akár kétkezi munkát vállalva, mindennap fáradva a betevőért, önmagára, és reá is dolgozva éljen egyik napról a másikra?
*Nem költői a kérdés, valóban érdekli meddig terjed Ephemia ostobasága, elvakultsága. És arra is, vajon a nemesi kisasszony belegondolt-e valaha abba, milyen sanyarú a közrangúak élete.*
-Vállalna ennyi áldozatot azért, aki arra sem volt képes magáért, hogy legalább megpróbálja atyja áldását kérni?
*Valahol édes, és megmosolyogtató leánya odaadása, igazán szívvel-lélekkel él, pont, mint az édesanyja. Ehhez képest választottja rangjától függetlenül tűnik méltatlannak gyávaságával.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-19 19:34:52
Üzenet elküldve: 2018-01-19 19:34:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem csalódott atyjában most sem, mert hát ugyanazt a választ kapta, amire eddig is számított. Míg a korosodó férfi mondja a maga igazát a saját rideg és könyörtelen módján, úgy tekint fel Effy is még egyszer az égboltra. Jól felkészült már erre. Összefonja karjait a mellkasa előtt s újból atyja szemébe néz.*
- S látja atyám, pontosan ezért tartottuk titokban. Ha már az elején közöltem volna magával, akkor is szúrná szemét a kapcsolatunk. Okot mindig talál az ellenségeskedésre ha a választottam kezén nem díszeleg egy nemes család pecsétgyűrűje.
*A leány sem hangosan vagy üvöltve beszél, inkább kimértebben, ám az ingerültség így is színtisztán kivehető a hangjából. A szidalmazások és megrovásos áradata természetesen itt nem áll meg, így inkább jobbnak látja visszaülni a padra. Rákönyököl a térdére és jobb tenyerébe temeti az arcát.*
- Kérem, ne beszéljen előttem többé szégyenről vagy épp veszélyről. Tudok a család elhallgatott ügyleteiről, és tudom, miféle üzletekben vagyunk benne mi is Arthenior többi nemesével együtt. *Tudja, hogy ezzel némileg tereli a témát, ám mégsem hallgatja el amit tud.* Nem vagyok bűnösebb, mint bárki más ebben a városban. Vagy épp ebben a családban.
*Az ő felfogása szerint az önzőség más jelentést takar, ám az ostobaság kifejezésével egyetért. Ostoba volt, hogy nem közölte hamarabb eltitkolt dolgait, melyek már oly régóta nyomják a lelkét. Elgörnyedt testtartásából hirtelen kiegyenesedik és felpattan, majd haragvó, villámokat szóró tekintettel mered a férfire. Láthatóan nem tud egy helyben megmaradni és hangját is felemeli némiképp, noha nem kívánja mások figyelmét is magukra vonni a környéken.*
- Lám, most is a költségekről és vagyonról beszél. Mintha én csak eszköz lennék az Ön kezében, sőt! Nem látom magam többé semmi egyébnek. S mondja, atyám, mit tud tenni velem ha ellenkezem? Vasra verve, testőrökkel küld el újdonsült férjemhez!? Tegyen bármit, vegye el a rangom és a nevem, űzzön el a kúriából pénz és étel nélkül, és meglátja, boldogabb leszek földönfutóként, de szabadon!
*Nem emlékszik rá, hogy valaha is mert-e így szólni tulajdon szülőjéhez. Nagy bátorság ide, merészség oda, jól kiismerte már a férfit az elmúlt húsz évben, s egy dolog biztos: eddig mindig elérte, amit akart. Nem lesz könnyű dolga vele.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 19:35:05
*Nem csalódott atyjában most sem, mert hát ugyanazt a választ kapta, amire eddig is számított. Míg a korosodó férfi mondja a maga igazát a saját rideg és könyörtelen módján, úgy tekint fel Effy is még egyszer az égboltra. Jól felkészült már erre. Összefonja karjait a mellkasa előtt s újból atyja szemébe néz.*
- S látja atyám, pontosan ezért tartottuk titokban. Ha már az elején közöltem volna magával, akkor is szúrná szemét a kapcsolatunk. Okot mindig talál az ellenségeskedésre ha a választottam kezén nem díszeleg egy nemes család pecsétgyűrűje.
*A leány sem hangosan vagy üvöltve beszél, inkább kimértebben, ám az ingerültség így is színtisztán kivehető a hangjából. A szidalmazások és megrovásos áradata természetesen itt nem áll meg, így inkább jobbnak látja visszaülni a padra. Rákönyököl a térdére és jobb tenyerébe temeti az arcát.*
- Kérem, ne beszéljen előttem többé szégyenről vagy épp veszélyről. Tudok a család elhallgatott ügyleteiről, és tudom, miféle üzletekben vagyunk benne mi is Arthenior többi nemesével együtt. *Tudja, hogy ezzel némileg tereli a témát, ám mégsem hallgatja el amit tud.* Nem vagyok bűnösebb, mint bárki más ebben a városban. Vagy épp ebben a családban.
*Az ő felfogása szerint az önzőség más jelentést takar, ám az ostobaság kifejezésével egyetért. Ostoba volt, hogy nem közölte hamarabb eltitkolt dolgait, melyek már oly régóta nyomják a lelkét. Elgörnyedt testtartásából hirtelen kiegyenesedik és felpattan, majd haragvó, villámokat szóró tekintettel mered a férfire. Láthatóan nem tud egy helyben megmaradni és hangját is felemeli némiképp, noha nem kívánja mások figyelmét is magukra vonni a környéken.*
- Lám, most is a költségekről és vagyonról beszél. Mintha én csak eszköz lennék az Ön kezében, sőt! Nem látom magam többé semmi egyébnek. S mondja, atyám, mit tud tenni velem ha ellenkezem? Vasra verve, testőrökkel küld el újdonsült férjemhez!? Tegyen bármit, vegye el a rangom és a nevem, űzzön el a kúriából pénz és étel nélkül, és meglátja, boldogabb leszek földönfutóként, de szabadon!
*Nem emlékszik rá, hogy valaha is mert-e így szólni tulajdon szülőjéhez. Nagy bátorság ide, merészség oda, jól kiismerte már a férfit az elmúlt húsz évben, s egy dolog biztos: eddig mindig elérte, amit akart. Nem lesz könnyű dolga vele.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 19:35:05
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-19 18:20:45
Üzenet elküldve: 2018-01-19 18:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Vár, a vallomásra, közlendőre, kifogásra, igazán maga sem tudja mi következik. Annyi bizonyos, hogy nem lesz boldog tőle, ezt máris elárulja Ephemia arca. Talán most közli, hogy megtért valamelyik istenség elvakult rendjéhez, és életét az imádkozásnak, elmélkedésnek szenteli? Vagy a tudomány útját választja? Hiszen sokat olvas, túl sokat nemesi leány létére. Esetleg végképp enged lázongó természetének, és elhagyva az atyai házat indul kalandokat keresni. Az igen költséges lenne, és jó pár évre bezavarna Aldo terveibe, de talán elfogadná.
Az elhangzó rövidke mondat őszintén meglepi, ledöbbenti, és feldühíti. Haragosan villan tekintete, idegesen szorítja össze állkapcsát, markolja sétapálcáját, és a méregtől határozottan kezd vörös árnyalatot ölteni arca.*
-Szeretője.
*Köpi vissza úgy a kifejezést, hogy az már magában felér egy sértéssel. Csak azért nem pattan, és pofozza fel a leányt, mert ad mások véleményére, és mert állapota már rég nem engedi az ilyesfajta heveskedést. És persze még egy okból; a jéghideg, görcsös szorítás miatt mely feléled bal oldalt bordái mögött, és zsibbadva terjeszkedik ujjai felé. Ezzel egy időben sápad el arca, érzi ahogy a hideg verejték halántékán ver tanyát, és jobb keze már öntudatlanul indul, hogy mellkasát szorítsa. Mintha az segíthetne, holott sosem szokott.*
-Emberből. Ízig-vérig.
*Mint valami pocsék visszhang ismétli meg mindazt, amit hallott, vár ki pár, igazán rendszertelen szívdobbanásnyi szünetet, majd halkan folytatja.*
-Nos, szerintem nem. Egy ízig-vérig ember, egy igazi férfi nem titokban udvarol szíve hölgyének. És egy igazi hölgy nem teszi szét a lábát egy gyáva, becstelen féregnek, ki még arra sem képes, hogy nyíltan felvállalja érzéseit, kapcsolatukat. Aki ilyet tesz az egy ringyó, egy céda.
*Nem üvölt, nem hadonászik, láthatóan rosszul van, így csendesen, és csalódottan hangzanak fel szavai.*
-Hogy lehetett ilyen önző, és ostoba Ephemia? Gondolt egy percig is a családjára? Hogy micsoda gyalázatba, veszélybe sodorja ezzel a Házat? A szégyene sajnálatos módon megbonyolítja, és költségesebbé teszi a férjhezmenetelét. El tudja képzelni mennyi pénzbe kerül egy tisztátalan nőszemélynek elfogadható férjet találni?
*Úgy fest valóban képes volt elnéző lenni, és immár ha nem is higgadtan, de megrögzött üzletember módjára igyekszik értékelni a helyzetet, és menteni a menthetőt.*
-Bár ezután kétlem, hogy lenne olyan nemes úr, aki elfogadná Önt, bármekkora vagyont is ajánlok hozományul.
*Méri végig gyermekét némi undorral, és haraggal.*
-Talán egy kisebb, jelentéktelenebb család fia, vagy talán valami öregedő agglegény, aki nekem is apám lehetne.
*Hát nem ilyen boldogulást kívánt egy szem lányának, az biztos.*
*Vár, a vallomásra, közlendőre, kifogásra, igazán maga sem tudja mi következik. Annyi bizonyos, hogy nem lesz boldog tőle, ezt máris elárulja Ephemia arca. Talán most közli, hogy megtért valamelyik istenség elvakult rendjéhez, és életét az imádkozásnak, elmélkedésnek szenteli? Vagy a tudomány útját választja? Hiszen sokat olvas, túl sokat nemesi leány létére. Esetleg végképp enged lázongó természetének, és elhagyva az atyai házat indul kalandokat keresni. Az igen költséges lenne, és jó pár évre bezavarna Aldo terveibe, de talán elfogadná.
Az elhangzó rövidke mondat őszintén meglepi, ledöbbenti, és feldühíti. Haragosan villan tekintete, idegesen szorítja össze állkapcsát, markolja sétapálcáját, és a méregtől határozottan kezd vörös árnyalatot ölteni arca.*
-Szeretője.
*Köpi vissza úgy a kifejezést, hogy az már magában felér egy sértéssel. Csak azért nem pattan, és pofozza fel a leányt, mert ad mások véleményére, és mert állapota már rég nem engedi az ilyesfajta heveskedést. És persze még egy okból; a jéghideg, görcsös szorítás miatt mely feléled bal oldalt bordái mögött, és zsibbadva terjeszkedik ujjai felé. Ezzel egy időben sápad el arca, érzi ahogy a hideg verejték halántékán ver tanyát, és jobb keze már öntudatlanul indul, hogy mellkasát szorítsa. Mintha az segíthetne, holott sosem szokott.*
-Emberből. Ízig-vérig.
*Mint valami pocsék visszhang ismétli meg mindazt, amit hallott, vár ki pár, igazán rendszertelen szívdobbanásnyi szünetet, majd halkan folytatja.*
-Nos, szerintem nem. Egy ízig-vérig ember, egy igazi férfi nem titokban udvarol szíve hölgyének. És egy igazi hölgy nem teszi szét a lábát egy gyáva, becstelen féregnek, ki még arra sem képes, hogy nyíltan felvállalja érzéseit, kapcsolatukat. Aki ilyet tesz az egy ringyó, egy céda.
*Nem üvölt, nem hadonászik, láthatóan rosszul van, így csendesen, és csalódottan hangzanak fel szavai.*
-Hogy lehetett ilyen önző, és ostoba Ephemia? Gondolt egy percig is a családjára? Hogy micsoda gyalázatba, veszélybe sodorja ezzel a Házat? A szégyene sajnálatos módon megbonyolítja, és költségesebbé teszi a férjhezmenetelét. El tudja képzelni mennyi pénzbe kerül egy tisztátalan nőszemélynek elfogadható férjet találni?
*Úgy fest valóban képes volt elnéző lenni, és immár ha nem is higgadtan, de megrögzött üzletember módjára igyekszik értékelni a helyzetet, és menteni a menthetőt.*
-Bár ezután kétlem, hogy lenne olyan nemes úr, aki elfogadná Önt, bármekkora vagyont is ajánlok hozományul.
*Méri végig gyermekét némi undorral, és haraggal.*
-Talán egy kisebb, jelentéktelenebb család fia, vagy talán valami öregedő agglegény, aki nekem is apám lehetne.
*Hát nem ilyen boldogulást kívánt egy szem lányának, az biztos.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-17 19:39:52
Üzenet elküldve: 2018-01-17 19:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy hiszi, innen már nincs visszaút. Így is túl sokáig halogatta ezt a dolgot, meg hát előbb vagy utóbb fény derült volna a titkára. Idegességét némileg hatásosan leplezi: nem tördeli az ujjait, nem járkál ide-oda, sőt egyenesen ütközik tekintete a férfiével. Talán már bele is törődött a sorsába, és talán már teljesen felkészült a várható reakcióra is. Pillanatokon belül eltervezi a fejében, hogy milyen finoman és befogadhatón vezeti fel atyjának a vallomását, s hogy a lehető legárnyaltabb módon fog fogalmazni. Végül belekezd a szónoklatába.*
- Szeretőm van.
*Eredeti tervéhez képest gyér megfogalmazásmód és hideg hangnem jellemzi vallomását. Így utólag érzi csak, hogy nincs értelme kertelni vagy szépen, finoman közölni a dolgokat. S nem mellesleg most kicsit sem könnyebbült meg, vallomás ide vagy oda.*
- Az egyetlen dolog, mely talán könnyíti jelenlegi helyzetem az, hogy a kedvesem tudtommal ízig-vérig emberből van.
*Legalábbis az elfek vagy épp az óriások máshogy néznek ki. Az lenne csak hab a tortán.*
*Úgy hiszi, innen már nincs visszaút. Így is túl sokáig halogatta ezt a dolgot, meg hát előbb vagy utóbb fény derült volna a titkára. Idegességét némileg hatásosan leplezi: nem tördeli az ujjait, nem járkál ide-oda, sőt egyenesen ütközik tekintete a férfiével. Talán már bele is törődött a sorsába, és talán már teljesen felkészült a várható reakcióra is. Pillanatokon belül eltervezi a fejében, hogy milyen finoman és befogadhatón vezeti fel atyjának a vallomását, s hogy a lehető legárnyaltabb módon fog fogalmazni. Végül belekezd a szónoklatába.*
- Szeretőm van.
*Eredeti tervéhez képest gyér megfogalmazásmód és hideg hangnem jellemzi vallomását. Így utólag érzi csak, hogy nincs értelme kertelni vagy szépen, finoman közölni a dolgokat. S nem mellesleg most kicsit sem könnyebbült meg, vallomás ide vagy oda.*
- Az egyetlen dolog, mely talán könnyíti jelenlegi helyzetem az, hogy a kedvesem tudtommal ízig-vérig emberből van.
*Legalábbis az elfek vagy épp az óriások máshogy néznek ki. Az lenne csak hab a tortán.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-17 18:31:43
Üzenet elküldve: 2018-01-17 18:31:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Leánya merengő szótlanságát leginkább az elgondolkodó töprengésnek tudja be, és őszintén hisz abban Ephemia most magában átértékeli ábrándjait, és végre beleegyezését adja a frigybe.
A hosszú kitárulkozásra csak egy igen rövidke választ kap.*
-Ez nem rang, vagy rend kérdése leányom. A közemberek leányait megrontani, kihasználni épp úgy tiszteletlenség, mint a nemesekét. Ha egy férfi szándékai, érzelmei valósak, mélyek, és komolyak, akkor parancsolnia kell a vágyainak, ösztöneinek, akár szegény, akár gazdag.
*Nem is meglepő talán, hogy a mindig kimért, hűvös, racionális úr így nyilatkozzék. Az legalább kevéske örömmel tölti el, hogy Ephemia a jelöltekben nem talál hibát. Mondjuk ő igen, és egy más fajú vőt nem üdvözölne oly lelkesedéssel, mint egy nemes embert.*
-Mi a baj valójában?
*Ráncolja homlokát, és húzza össze szemeit újra haragvón. Nem, és nem érti mi lehet a lány problémája, de máris ezer balsejtelem kel életre elméjében ahogy a tépelődő, szomorkodó leányát nézi.
A határozottság meglepi, ahogy a kérés is, utóbbi máris fokozza dühét.*
-Elnéző.
*Ismétli meg halkan az utolsó kifejezést, úgy fest Ephemia nem érti, nem érzi, hogy máris mennyi engedményt, elnézést kapott. Két kezével botjára támaszkodva, mint márványból faragott, szigorú arcú kőszobor mered a lányra, és várja annak közlendőjét.*
*Leánya merengő szótlanságát leginkább az elgondolkodó töprengésnek tudja be, és őszintén hisz abban Ephemia most magában átértékeli ábrándjait, és végre beleegyezését adja a frigybe.
A hosszú kitárulkozásra csak egy igen rövidke választ kap.*
-Ez nem rang, vagy rend kérdése leányom. A közemberek leányait megrontani, kihasználni épp úgy tiszteletlenség, mint a nemesekét. Ha egy férfi szándékai, érzelmei valósak, mélyek, és komolyak, akkor parancsolnia kell a vágyainak, ösztöneinek, akár szegény, akár gazdag.
*Nem is meglepő talán, hogy a mindig kimért, hűvös, racionális úr így nyilatkozzék. Az legalább kevéske örömmel tölti el, hogy Ephemia a jelöltekben nem talál hibát. Mondjuk ő igen, és egy más fajú vőt nem üdvözölne oly lelkesedéssel, mint egy nemes embert.*
-Mi a baj valójában?
*Ráncolja homlokát, és húzza össze szemeit újra haragvón. Nem, és nem érti mi lehet a lány problémája, de máris ezer balsejtelem kel életre elméjében ahogy a tépelődő, szomorkodó leányát nézi.
A határozottság meglepi, ahogy a kérés is, utóbbi máris fokozza dühét.*
-Elnéző.
*Ismétli meg halkan az utolsó kifejezést, úgy fest Ephemia nem érti, nem érzi, hogy máris mennyi engedményt, elnézést kapott. Két kezével botjára támaszkodva, mint márványból faragott, szigorú arcú kőszobor mered a lányra, és várja annak közlendőjét.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-17 15:40:10
Üzenet elküldve: 2018-01-17 15:40:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Eilixi//
*Ahel rövid ismerkedő kéz-szaglászás után hagyja magát megsimogatni. Ydriss halvány mosollyal figyeli a jelenetet, így viszont elsőként Mogyit gyűjti be. A hátas is kap egy kis dögönyözést, majd a kantárt fogva sétál vissza a gnóm és a kutya kettőséhez.*
- Az urad? *Néz kicsit meglepve a lányra. Nem tudja eldönteni, hogy vajon munkaadóra vagy férjre gondolhat. A városiak meg az ő szava járásuk, szörnyű. Sosem fogja megszokni.*
- Ahel is sokat segített nekem a vadászatokban, részben erre neveltem. Igaz? *Borzolja meg a kutya fején a bundát.*
- Nem tartottál fel. *Igazából maga tartotta fel magát. Hányszor megfogadta már, hogy nem fog engedni a ráboruló negatív hullámoknak, de azok megint magukkal ragadták és a melybe rántották. Pedig nem szabadna a múlton rágódnia. Megtörtént, kész, vége. Változtatni már nem lehet semmin, hát tanuljon belőle és lépjen tovább. Nem könnyű megváltozni, de előbb-utóbb csak sikerülni fog.*
- Megtisztelő lenne szerepelni egy alkotáson, de tartok tőle, most ki kell hagynom. Van még egy kis dolgunk, igaz Ahel? *A farkaskutya, mintha csak értené a neki címzett kérdést, lelkesen vakkant. Valójában inkább arra reagál, hogy gazdája hangja jóval nyugodtabb hangulatot sugall, mint mikor ide jöttek.*
- További kellemes napot, és jó festést. *Hajol meg Eilixi felé egy elnézéstkérő mosollyal. Kicsit odébb vezeti Mogyit, és ott pattan nyeregbe, ha nem is vágtában, de sietős tempóban távozva a Templomkertből.*
*Ahel rövid ismerkedő kéz-szaglászás után hagyja magát megsimogatni. Ydriss halvány mosollyal figyeli a jelenetet, így viszont elsőként Mogyit gyűjti be. A hátas is kap egy kis dögönyözést, majd a kantárt fogva sétál vissza a gnóm és a kutya kettőséhez.*
- Az urad? *Néz kicsit meglepve a lányra. Nem tudja eldönteni, hogy vajon munkaadóra vagy férjre gondolhat. A városiak meg az ő szava járásuk, szörnyű. Sosem fogja megszokni.*
- Ahel is sokat segített nekem a vadászatokban, részben erre neveltem. Igaz? *Borzolja meg a kutya fején a bundát.*
- Nem tartottál fel. *Igazából maga tartotta fel magát. Hányszor megfogadta már, hogy nem fog engedni a ráboruló negatív hullámoknak, de azok megint magukkal ragadták és a melybe rántották. Pedig nem szabadna a múlton rágódnia. Megtörtént, kész, vége. Változtatni már nem lehet semmin, hát tanuljon belőle és lépjen tovább. Nem könnyű megváltozni, de előbb-utóbb csak sikerülni fog.*
- Megtisztelő lenne szerepelni egy alkotáson, de tartok tőle, most ki kell hagynom. Van még egy kis dolgunk, igaz Ahel? *A farkaskutya, mintha csak értené a neki címzett kérdést, lelkesen vakkant. Valójában inkább arra reagál, hogy gazdája hangja jóval nyugodtabb hangulatot sugall, mint mikor ide jöttek.*
- További kellemes napot, és jó festést. *Hajol meg Eilixi felé egy elnézéstkérő mosollyal. Kicsit odébb vezeti Mogyit, és ott pattan nyeregbe, ha nem is vágtában, de sietős tempóban távozva a Templomkertből.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-17 14:44:22
Üzenet elküldve: 2018-01-17 14:44:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss//
- Semmi baj.
*Mosolyog kedvesen a lányra, majd mikor konkrétabban is megnézi magának az állatokat szinte rögtön kifakad.*
- Jaj de aranyos!
*Kiált fel, majd leguggol a kutyához, és ha az engedi, megsimogatja a puhának tűnő bundáját.*
- Az uramnak volt egy hasonló!
*Lelkendezik, ahogyan visszagondol a nemes férfira. Sokáig fizetett a lánynak azért, hogy mindenféle italokat keverjen ki neki. Na nem olyat, amiben alkohol van, hanem amitől erősebb, vagy okosabb lesz aki megissza. Egész laboratóriuma volt amiben néha, ha nem kellett kotyvasztania, akkor mindenféle apró dolgokat készített. Amire éppen parancsot adtak.*
- Az uram mindig vadászáshoz használta. Nyomkeresésre.
*Miután kikecmereg az érzelmek sodrásából, feláll, és hátrább lép.*
- Nem akarlak feltartani. Elnézést.
*Azzal ha ez elf nem állítja meg, akkor visszasétál a padhoz, nehogy a végén valaki el merje tulajdonítani a holmijait. Ám félúton mégis megáll és visszafordul.*
- Ha gondolod, téged is lefestelek. A lovakkal... meg az ebbel.
- Semmi baj.
*Mosolyog kedvesen a lányra, majd mikor konkrétabban is megnézi magának az állatokat szinte rögtön kifakad.*
- Jaj de aranyos!
*Kiált fel, majd leguggol a kutyához, és ha az engedi, megsimogatja a puhának tűnő bundáját.*
- Az uramnak volt egy hasonló!
*Lelkendezik, ahogyan visszagondol a nemes férfira. Sokáig fizetett a lánynak azért, hogy mindenféle italokat keverjen ki neki. Na nem olyat, amiben alkohol van, hanem amitől erősebb, vagy okosabb lesz aki megissza. Egész laboratóriuma volt amiben néha, ha nem kellett kotyvasztania, akkor mindenféle apró dolgokat készített. Amire éppen parancsot adtak.*
- Az uram mindig vadászáshoz használta. Nyomkeresésre.
*Miután kikecmereg az érzelmek sodrásából, feláll, és hátrább lép.*
- Nem akarlak feltartani. Elnézést.
*Azzal ha ez elf nem állítja meg, akkor visszasétál a padhoz, nehogy a végén valaki el merje tulajdonítani a holmijait. Ám félúton mégis megáll és visszafordul.*
- Ha gondolod, téged is lefestelek. A lovakkal... meg az ebbel.
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-17 09:55:18
Üzenet elküldve: 2018-01-17 09:55:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Eilixi//
*Nem sokáig tud elmélkedni, hiszen akaratán és tudtán kívül pont egy készülő képbe helyezte magát, és nem mellesleg állatait is. Nem mintha például Mogyit ez egy pillanatig is érdekelné, a kanca igazán a közeledőre se hederít rá, izgalmasabb a földet kaparnia patája lomha mozdulataival. A farkaskutya ellenben érdeklődve emelei fel a fejét füleit hegyezve, de mivel nem ítéli veszélyforrásnak a gnómot, nem jelez gazdájának, csak figyeli tovább a lányt. Így az elfet meglepetésként érik a hozzá intézett szavak - és hát valljuk be, nincs is jobb figyelem elterelés a komor gondolatokra, mint egy neki címzett kijelentés, amit nagy hirtelen nem is tud hova tenni.*
- Hogy micsoda? *Pillant le az ágon ülve egy hirtelen vágással térve vissza gondolatai búskomor világából a jelen pillanatba, arcán elég értetlen kifejezéssel. Először abban se biztos, hogy nem egy ember gyerekkel hozta-e össze a sors. Tekintetével követi, merre mutat Eilixi, s ahogy meglátja a kipakolt kellékeket már végre összeáll fejében a kép a kép incidensről.*
- Ó! Bocsánat, nem tudtam, hogy épp megörökítik ezt fát. *Sóhajt lemondóan. Ez az ő szerencséje. Sikerül kiválasztania azt az egyet a sok közül, amiről éppen festmény készül. Egy pillanatig még erőt, vagy talán inkább kedvet gyűjt ahhoz, hogy megmozduljon, ám amint ezzel megvan, könnyedén kecmereg le az ágról. Ugyan ugrania kell, de nincs olyan vészesen magasan, hogy ez valami nyaktörő mutatvány legyen.*
- Mindjárt kiterelem őket is a képből. *Céloz a máris mellette termő ebre, és a valamivel odébb magát békésen elszórakoztató lóra.*
*Nem sokáig tud elmélkedni, hiszen akaratán és tudtán kívül pont egy készülő képbe helyezte magát, és nem mellesleg állatait is. Nem mintha például Mogyit ez egy pillanatig is érdekelné, a kanca igazán a közeledőre se hederít rá, izgalmasabb a földet kaparnia patája lomha mozdulataival. A farkaskutya ellenben érdeklődve emelei fel a fejét füleit hegyezve, de mivel nem ítéli veszélyforrásnak a gnómot, nem jelez gazdájának, csak figyeli tovább a lányt. Így az elfet meglepetésként érik a hozzá intézett szavak - és hát valljuk be, nincs is jobb figyelem elterelés a komor gondolatokra, mint egy neki címzett kijelentés, amit nagy hirtelen nem is tud hova tenni.*
- Hogy micsoda? *Pillant le az ágon ülve egy hirtelen vágással térve vissza gondolatai búskomor világából a jelen pillanatba, arcán elég értetlen kifejezéssel. Először abban se biztos, hogy nem egy ember gyerekkel hozta-e össze a sors. Tekintetével követi, merre mutat Eilixi, s ahogy meglátja a kipakolt kellékeket már végre összeáll fejében a kép a kép incidensről.*
- Ó! Bocsánat, nem tudtam, hogy épp megörökítik ezt fát. *Sóhajt lemondóan. Ez az ő szerencséje. Sikerül kiválasztania azt az egyet a sok közül, amiről éppen festmény készül. Egy pillanatig még erőt, vagy talán inkább kedvet gyűjt ahhoz, hogy megmozduljon, ám amint ezzel megvan, könnyedén kecmereg le az ágról. Ugyan ugrania kell, de nincs olyan vészesen magasan, hogy ez valami nyaktörő mutatvány legyen.*
- Mindjárt kiterelem őket is a képből. *Céloz a máris mellette termő ebre, és a valamivel odébb magát békésen elszórakoztató lóra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084