Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aldo d'Aquista [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10146_ember_ferfi.jpg)
![>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11067_1515197318_tunder_ferfi.jpg)
![>Cleyhan Wunharaal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/818_ember-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-17 03:22:52
Üzenet elküldve: 2018-01-17 03:22:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss//
*A gnóm az egyik padon üldögél már egy ideje. Behunyja szürke szemét, élvezi a hideg szellőt az arcán. A legtöbben utálják a hűvös időt, ilyenkor behúzódnak házaikba - már akinek van -, és élvezik a finom meleget. Eilixi sosem értette ezt a hozzáállást. Mikor túl meleg van a hideg időt várják, mikor túl hideg van a meleget, sosem élvezik ki a pillanatokat igazán.
A lány kinyitja a szemét, végignéz a tájon, bár nem sok mindent látni benne.*
~Meg kellene festeni.~
*Jut eszébe, meg akarja mutatni, hogy igenis találni szépséget a csupasz ágakban, így a táskájába nyúl, elővesz egy öreg papírt majd kitekeri. Feláll a padról, letérdel, előveszi pici üvegekbe zárt festékeit, majd szépen kipakol, az ülőalkalmatosságot asztalként használva.
Finom, lágy vonásokkal dolgozik, próbál a képen életet vinni az amúgy szomorúnak tűnő, csendes tájba.
Teszi ezt egészen addig, amíg egy elf - láthatóan erdei - fel nem mászik arra a fára, amit meg szeretne örökíteni.
Egy-egy követ helyez a papír sarkaira, - amiket mindig magánál hord, hiszen ki tudja, mire kelhetnek - majd odasétál hozzá az állatos lányhoz*
- Ne haragudj!
*Mosolyog kedvesen az idegenre.*
- Benne leszel a képben!
*Hátrébb lép, és a pad felé mutat, ahol festeget.*
*A gnóm az egyik padon üldögél már egy ideje. Behunyja szürke szemét, élvezi a hideg szellőt az arcán. A legtöbben utálják a hűvös időt, ilyenkor behúzódnak házaikba - már akinek van -, és élvezik a finom meleget. Eilixi sosem értette ezt a hozzáállást. Mikor túl meleg van a hideg időt várják, mikor túl hideg van a meleget, sosem élvezik ki a pillanatokat igazán.
A lány kinyitja a szemét, végignéz a tájon, bár nem sok mindent látni benne.*
~Meg kellene festeni.~
*Jut eszébe, meg akarja mutatni, hogy igenis találni szépséget a csupasz ágakban, így a táskájába nyúl, elővesz egy öreg papírt majd kitekeri. Feláll a padról, letérdel, előveszi pici üvegekbe zárt festékeit, majd szépen kipakol, az ülőalkalmatosságot asztalként használva.
Finom, lágy vonásokkal dolgozik, próbál a képen életet vinni az amúgy szomorúnak tűnő, csendes tájba.
Teszi ezt egészen addig, amíg egy elf - láthatóan erdei - fel nem mászik arra a fára, amit meg szeretne örökíteni.
Egy-egy követ helyez a papír sarkaira, - amiket mindig magánál hord, hiszen ki tudja, mire kelhetnek - majd odasétál hozzá az állatos lányhoz*
- Ne haragudj!
*Mosolyog kedvesen az idegenre.*
- Benne leszel a képben!
*Hátrébb lép, és a pad felé mutat, ahol festeget.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-16 17:53:17
Üzenet elküldve: 2018-01-16 17:53:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Behunyja a szemét és nagyot sóhajt a válaszra.
~Ahogy sejtettem.~
Atyja rosszalló és dühtől szikrázó pillantása mindent elárul, s a leány tudja, hogy csak a jó modor tartja vissza az őrjöngéstől. Nem is mond a továbbiakban semmit, csak maga elé meredve hallgatja a visszaemlékezést. Nehéz tulajdon atyját úgy elképzelnie, mint aki fülig szerelmes és csak az érzelmeinek él. Az kis monológ utolsó kérdéseire megrázza a fejét. Mint aki nem értette jól, mint aki nem fogta fel a szavakat.*
- Egy nemesnek semmi.
*Némiképp beleegyezőn, másrészről pedig tiltakozón mondja ezt. Olyan emberként, mint aki nem tagja ennek a társadalmi rétegnek.*
- Kifogásolnivalót? Ugyan atyám. Nem velük van a baj.
*Zavartan, idegesen pillant körbe a kérdésáradatra. Majd lassan feláll a padról és halántékát masszírozza. Éktelen fejfájás hasít a koponyájába, a gondolatai cikáznak. Feltekint az égboltra, mintha onnan várna valami jelre, valami csodára. Áll még néhány pillanatig a pad előtt, majd a hirtelen feltámadó szél hidegét érzi az arcán. A szeme sarkában megjelenő könnycseppek is mintha lassan megfagynának. Talán itt az idő.*
- Atyám. *Megfordul és a férfi szemébe néz, olyan merészen, mint még soha.* Mondanom kell önnek valamit. És arra kérem, hogy legyen velem elnéző.
*Naiv módon úgy tesz, mintha szavakkal tudna enyhíteni a családfő hideg természetén.*
*Behunyja a szemét és nagyot sóhajt a válaszra.
~Ahogy sejtettem.~
Atyja rosszalló és dühtől szikrázó pillantása mindent elárul, s a leány tudja, hogy csak a jó modor tartja vissza az őrjöngéstől. Nem is mond a továbbiakban semmit, csak maga elé meredve hallgatja a visszaemlékezést. Nehéz tulajdon atyját úgy elképzelnie, mint aki fülig szerelmes és csak az érzelmeinek él. Az kis monológ utolsó kérdéseire megrázza a fejét. Mint aki nem értette jól, mint aki nem fogta fel a szavakat.*
- Egy nemesnek semmi.
*Némiképp beleegyezőn, másrészről pedig tiltakozón mondja ezt. Olyan emberként, mint aki nem tagja ennek a társadalmi rétegnek.*
- Kifogásolnivalót? Ugyan atyám. Nem velük van a baj.
*Zavartan, idegesen pillant körbe a kérdésáradatra. Majd lassan feláll a padról és halántékát masszírozza. Éktelen fejfájás hasít a koponyájába, a gondolatai cikáznak. Feltekint az égboltra, mintha onnan várna valami jelre, valami csodára. Áll még néhány pillanatig a pad előtt, majd a hirtelen feltámadó szél hidegét érzi az arcán. A szeme sarkában megjelenő könnycseppek is mintha lassan megfagynának. Talán itt az idő.*
- Atyám. *Megfordul és a férfi szemébe néz, olyan merészen, mint még soha.* Mondanom kell önnek valamit. És arra kérem, hogy legyen velem elnéző.
*Naiv módon úgy tesz, mintha szavakkal tudna enyhíteni a családfő hideg természetén.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-14 17:28:36
Üzenet elküldve: 2018-01-14 17:28:36
ÚJ
![>Aldo d'Aquista [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10146_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Remélte könnyebb lesz Ephemiával, hogy leánya, ha nem is öleli örömtől duzzadó keblére az ötletért, a választottért, de legalább elfogadja atyja döntését. Hirtelen támad benne mérhetetlen csalódottság, és tehetetlen düh, mikor azt hallja egyetlen nemesi ház, egyetlen tagja sem megfelelő, mint férj jelölt. Kell pár perc mire ezt képes lesz pofonok, és szigorú utasítások nélkül lereagálni, addig ül csendesen, állkapcsát szorítva dühében. Végül maga a kisasszony lép tovább egy újabb kérdéssel, melyre legelőbb egy haragvó pillantás a válasz, majd újra a néma merengés.*
-Nem hiszem, hogy illő lenne ezt önnel megbeszélnem. Ám, ha úgy érzi segíthet a döntésében.
*Bólint lassan, kimérten, jelezve rászánta magát arra, hogy érzelmileg kitárulkozzon, és egészen más jellegű témákat is érintsen leányával szemben, mint eddig.*
-Természetesen nekem is voltak ifjúkori fellángolásaim. Melyeket akkor mindent elsöprő, igaz érzelmekként éltem meg. Későbbiekben rendre bebizonyultak, hogy pusztán gyerekes túlzások. Visszagondolva, vagy igen egyoldalúak voltak ezen rajongásaim, vagy hiányzott belőlük a valós érzelmi mélység, a kölcsönös tisztelet. Első szerelemre úgy emlékszem, mint kivel imádva csüngtünk egymáson, ő volt minden gondolatom. De mi tisztelni való van abban a nőben, ki könnyen adja magát pár kedves szó, ajándék után? És mi tisztelni való akad abban a férfiban, ki leszakítja egy hajadon virágát kézfogó nélkül?
*Rázza meg aprócskát fejét, hogy kiűzze belőle a régi, kínos emléket, és apró sóhajjal tér vissza a jelen problémájához.*
-Mindez nem fontos most. Árulja el Ephemia? Mi kifogásolhatót talál az említett ifjakban? Mi az, miért még csak esélyt sem adna számukra? Talán a testiségtől fél leányom? Úgy tudom, erről már beszéltek Temis asszonysággal.
*Mert mi más lehet egy szűz kisasszony legnagyobb félelme, mint a pucér férfi látványa, és mindaz, melyet hímtagjával tesz érintetlen gyümölcsén? Avagy bármely más testrészével.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Remélte könnyebb lesz Ephemiával, hogy leánya, ha nem is öleli örömtől duzzadó keblére az ötletért, a választottért, de legalább elfogadja atyja döntését. Hirtelen támad benne mérhetetlen csalódottság, és tehetetlen düh, mikor azt hallja egyetlen nemesi ház, egyetlen tagja sem megfelelő, mint férj jelölt. Kell pár perc mire ezt képes lesz pofonok, és szigorú utasítások nélkül lereagálni, addig ül csendesen, állkapcsát szorítva dühében. Végül maga a kisasszony lép tovább egy újabb kérdéssel, melyre legelőbb egy haragvó pillantás a válasz, majd újra a néma merengés.*
-Nem hiszem, hogy illő lenne ezt önnel megbeszélnem. Ám, ha úgy érzi segíthet a döntésében.
*Bólint lassan, kimérten, jelezve rászánta magát arra, hogy érzelmileg kitárulkozzon, és egészen más jellegű témákat is érintsen leányával szemben, mint eddig.*
-Természetesen nekem is voltak ifjúkori fellángolásaim. Melyeket akkor mindent elsöprő, igaz érzelmekként éltem meg. Későbbiekben rendre bebizonyultak, hogy pusztán gyerekes túlzások. Visszagondolva, vagy igen egyoldalúak voltak ezen rajongásaim, vagy hiányzott belőlük a valós érzelmi mélység, a kölcsönös tisztelet. Első szerelemre úgy emlékszem, mint kivel imádva csüngtünk egymáson, ő volt minden gondolatom. De mi tisztelni való van abban a nőben, ki könnyen adja magát pár kedves szó, ajándék után? És mi tisztelni való akad abban a férfiban, ki leszakítja egy hajadon virágát kézfogó nélkül?
*Rázza meg aprócskát fejét, hogy kiűzze belőle a régi, kínos emléket, és apró sóhajjal tér vissza a jelen problémájához.*
-Mindez nem fontos most. Árulja el Ephemia? Mi kifogásolhatót talál az említett ifjakban? Mi az, miért még csak esélyt sem adna számukra? Talán a testiségtől fél leányom? Úgy tudom, erről már beszéltek Temis asszonysággal.
*Mert mi más lehet egy szűz kisasszony legnagyobb félelme, mint a pucér férfi látványa, és mindaz, melyet hímtagjával tesz érintetlen gyümölcsén? Avagy bármely más testrészével.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:56:16
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:56:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Habár vonásai nem sok érzelmet tükröznek, pillantása elég mord ahhoz, hogy senki ne akarjon a lovas és kutyája közelébe kerülni. Mondjuk szerencsére, amikor már nincsenek azok a kellemesen melengető napsugarak, hanem hiseg, sőt néha kifejezetten csípős szelek zavarják az élőket, nem feltétlenül a kert leveleit lehullajtott ágainak járjanak csodáira. Ő sem ezért jött, ám a tisztásra a történtek után nem menne, az erdő messze van, a rezidencia kertje pedig szintén nem jöhet szóba. Maradt hát a templomkert. Az egyik fa mellett állítja meg lovát, s fittyet hányva rá, hogy szokás-e vagy szabad-e, felhúzódzkodik az egyik vastagabb ágra még a nyeregből. Ott aztán némi ügyeskedés árán úgy helyezkedik, hogy hátát a törzsnek dönthesse, lábait pedig lelógathassa két oldalt, átölelve így combjaival az ülőhelyét.
Hibát követ el megint. Szinte a zsigereiben érzi. No nem mintha az efféle zsigeri érzések nem vitték volna már tévútra. Tekintete lassan a templomra vándorol, s ahogy nézi-nézi az épületet, a tomboló, vad érzelmeket, amik benne tombolnak, de igyekezett nem túl feltűnően kimutatni, lassan csitulni kezdenek. És nem marad más, mint az elkeseredés, és a veszteségek terhének súlya.
A fél-elf kifakadására inkább nem gondol vissza, és nem kezdi elemezgetni. Fiatal és nem ismeri még a világot, az iménti viselkedése alapján pedig nem az intő szóból, hanem a hibáiból és annak következményeiből fog tanulni. Remélhetőleg. ~Indulatos, mint te, de ha szerencséje van, legalább a tévedések jó felé terelik.~
Ami Aleimordot és a húgát illeti, ha ez tényleg csak egy tréfa volt, úgy hiába nem lenne szállása, hiába nem halmozott fel tartalékokat, eljönne a családtól. Ha pedig hazudott, úgy mi értelme lenne sokadjára szajkózni, hogy segít? Nyilván nem kell. Végül is, igaz, az ő dolga a kert, meg az állatok gondozása, akkor talán csak ezzel kellene foglalkoznia. Végül is, ez nem az ő világa. Itt nincs bizalom, itt nincs őszinteség. Itt csak arany van, és áskálódás, ármánykodás, érdekek, hazugságok és önzés. A fémek átka. Sosem hitt benne, s lám, a maga két saját szemével látta, hogy mégis létezik, a földmély megbosszulja, hogy vérét veszik. És még csak nem is tudnak róla. ~Nem mintha a faluban nem hazudtak és titkolóztak volna az büszke állításaikkal ellentétben. Csak akkor nem, amikor erre megkértél valakit, hogy másoknak végre nyugtuk legyen.~ A harag egy pillanatra ismét fellángol benne, de hamar ki is alszik. Szinte összeroppantja, ahogy eszébe jut, mi mindent dobott el ostoba módon, mi minden pusztult el a közelében. Mert hamari volt, mert a rossz döntésekhez ragaszkodott, a következmények és a nyilvánvaló jelek ellenére is. És tessék, végre talán talált egy halvány reményt, hogy talán rendezni tudja a dolgait egy szép napon, hogy Eeyr és Teysus tanait követve talán egy kicsit rendet tud tenni maga körül. De nem. Még így is, hogy van valami, amiben tud hinni, amit tud követni, mintha még mindig nem lenne helye sehol.
Volt. De oda már nem térhet vissza. Talán ez a lecke, vagy ez a büntetés a felelőtlenségéért. Kimerülten roskad testsúlyával a fára. Nem kellene itt töltenie az éjszakát, de egyelőre nincs kedve megmozdulnia. Lova amúgy is nyugodtan legelészik valahol alatta, és a farkaskutya is nyugodtan leheveredett a fa tövében. Igen, egy kis nyugalom jót fog tenni neki.*
Hibát követ el megint. Szinte a zsigereiben érzi. No nem mintha az efféle zsigeri érzések nem vitték volna már tévútra. Tekintete lassan a templomra vándorol, s ahogy nézi-nézi az épületet, a tomboló, vad érzelmeket, amik benne tombolnak, de igyekezett nem túl feltűnően kimutatni, lassan csitulni kezdenek. És nem marad más, mint az elkeseredés, és a veszteségek terhének súlya.
A fél-elf kifakadására inkább nem gondol vissza, és nem kezdi elemezgetni. Fiatal és nem ismeri még a világot, az iménti viselkedése alapján pedig nem az intő szóból, hanem a hibáiból és annak következményeiből fog tanulni. Remélhetőleg. ~Indulatos, mint te, de ha szerencséje van, legalább a tévedések jó felé terelik.~
Ami Aleimordot és a húgát illeti, ha ez tényleg csak egy tréfa volt, úgy hiába nem lenne szállása, hiába nem halmozott fel tartalékokat, eljönne a családtól. Ha pedig hazudott, úgy mi értelme lenne sokadjára szajkózni, hogy segít? Nyilván nem kell. Végül is, igaz, az ő dolga a kert, meg az állatok gondozása, akkor talán csak ezzel kellene foglalkoznia. Végül is, ez nem az ő világa. Itt nincs bizalom, itt nincs őszinteség. Itt csak arany van, és áskálódás, ármánykodás, érdekek, hazugságok és önzés. A fémek átka. Sosem hitt benne, s lám, a maga két saját szemével látta, hogy mégis létezik, a földmély megbosszulja, hogy vérét veszik. És még csak nem is tudnak róla. ~Nem mintha a faluban nem hazudtak és titkolóztak volna az büszke állításaikkal ellentétben. Csak akkor nem, amikor erre megkértél valakit, hogy másoknak végre nyugtuk legyen.~ A harag egy pillanatra ismét fellángol benne, de hamar ki is alszik. Szinte összeroppantja, ahogy eszébe jut, mi mindent dobott el ostoba módon, mi minden pusztult el a közelében. Mert hamari volt, mert a rossz döntésekhez ragaszkodott, a következmények és a nyilvánvaló jelek ellenére is. És tessék, végre talán talált egy halvány reményt, hogy talán rendezni tudja a dolgait egy szép napon, hogy Eeyr és Teysus tanait követve talán egy kicsit rendet tud tenni maga körül. De nem. Még így is, hogy van valami, amiben tud hinni, amit tud követni, mintha még mindig nem lenne helye sehol.
Volt. De oda már nem térhet vissza. Talán ez a lecke, vagy ez a büntetés a felelőtlenségéért. Kimerülten roskad testsúlyával a fára. Nem kellene itt töltenie az éjszakát, de egyelőre nincs kedve megmozdulnia. Lova amúgy is nyugodtan legelészik valahol alatta, és a farkaskutya is nyugodtan leheveredett a fa tövében. Igen, egy kis nyugalom jót fog tenni neki.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-12 13:59:29
Üzenet elküldve: 2018-01-12 13:59:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán most neki is jól jönne, ha kicsit leülne. Odabotorkál a hozzájuk legközelebb eső padhoz, és leül a férfi mellé.*
- Valóban jól látja atyám, nem ez volt szívem legfőbb vágya.
*Anyja emléke mindig is érzékeny téma volt a családon belül. Ő ugyan tényleg nem tudja, hogy most atyja igazat mond-e kettejük kapcsolatáról avagy sem. Csak az bizonyos, hogy ő nem kíván erre az útra lépni.*
- Én mindezt megértem. És nem, azt hiszem, a jelöltjei közül egyik sem megfelelő nekem.
*Úgy beszél, mintha lenne szava ebben a dologban. Tudja, hogy ezáltal bizonyosan gyűlik atyjában a harag, benne pedig az egyre kitörni vágyó feszültség. Úgy érzi, még nem jött el a megfelelő pillanat a vallomására, így hát csak tapogatózik.*
- Tudom, hogy ez talán túl személyes kérdés ön felé, de... Volt már szerelmes? Emlékezzen a fiatalkorára. És most nem az anyám iránt tanúsított érzelmeire gondolok. Inkább olyanra, amiket gyakorta csak gyerekmesékben hallani.
*Kerülgeti a dolgot, mint macska a forró kását. Azért reméli, atyja érti mire gondol. *
*Talán most neki is jól jönne, ha kicsit leülne. Odabotorkál a hozzájuk legközelebb eső padhoz, és leül a férfi mellé.*
- Valóban jól látja atyám, nem ez volt szívem legfőbb vágya.
*Anyja emléke mindig is érzékeny téma volt a családon belül. Ő ugyan tényleg nem tudja, hogy most atyja igazat mond-e kettejük kapcsolatáról avagy sem. Csak az bizonyos, hogy ő nem kíván erre az útra lépni.*
- Én mindezt megértem. És nem, azt hiszem, a jelöltjei közül egyik sem megfelelő nekem.
*Úgy beszél, mintha lenne szava ebben a dologban. Tudja, hogy ezáltal bizonyosan gyűlik atyjában a harag, benne pedig az egyre kitörni vágyó feszültség. Úgy érzi, még nem jött el a megfelelő pillanat a vallomására, így hát csak tapogatózik.*
- Tudom, hogy ez talán túl személyes kérdés ön felé, de... Volt már szerelmes? Emlékezzen a fiatalkorára. És most nem az anyám iránt tanúsított érzelmeire gondolok. Inkább olyanra, amiket gyakorta csak gyerekmesékben hallani.
*Kerülgeti a dolgot, mint macska a forró kását. Azért reméli, atyja érti mire gondol. *
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-08 21:27:52
Üzenet elküldve: 2018-01-08 21:27:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem az öröm jeleit látja leányán, nem is a kényszerű beleegyezését. Túlzottan azért nincs meglepve, viszont bízik saját meggyőző képességében és Ephemia kötelességtudatában annyira, hogy ne mondjon le a nászról.
Mindenesetre úgy fest, ez hosszú beszélgetés lesz, így lánya karját érintve igyekszik őt kizökkenteni a révületből, majd int egy pad felé.*
-Üljünk le talán.
*Indul maga máris, válasza még késik. Kell is ez a kicsi idő, hogy saját dühét kontrollálja, és igyekezzen Ephemia álláspontját megérteni. Végül épp oly higgadtan, mint általában kezd halkan hosszú magyarázatba, mikor már leánya is mellé ült.*
-Tudom, hogy nem erre vágyott. Nem elrendezett kapcsolatról ábrándozott. Mégis kérem fontolja meg a lehetőséget. Nem oly szörnyű, és ijesztő az, mint gondolja. Édesanyja és én is így került össze.
*Ritkán beszél elhunyt feleségéről, ha gyermekei tudnak is valamit Aldoék kapcsolatáról, azt biztos nem tőle hallották. Hisz ritkán engedi, hogy mások lássák érzéseit.*
-Kezdetben nem volt könnyű, de idővel megismertük egymást, elkezdtük becsülni a másikat, majd a kölcsönös tiszteletből valahogy észrevétlenül szerelem, és őszinte rajongás lett.
*Haloványan elmosolyodik pár régi emléken, de hamar rendezi arcát, és zavartan igazítja meg gyászkeszkenőjét.*
-Volt idő, hogy csak harag munkálkodott bennem a kapcsolatunk miatt. Később már csakis hála. Qeron úr remek férfiú, nem kell aggódnia miatta. Természetesen ha nem kíván az ő felesége lenni, azt is megértem, és tiszteletben tartom. Ezért is kívántam önnel négyszemközt beszélni, mielőtt a Sillerforwék elé tárom a házassági ajánlatot.
*Pont mintha üzleti tárgyalást folytatna, érvel, alkudozik, engedményeket tesz, látszólag érzelemmentesen, holott Ephemia tudhatja, atya talán sosem volt még ilyen nagylelkű.*
-Ha bármelyik más nemesi rangú fiatalúr inkább elnyeri tetszését csak nevezze meg kedvesem, és megpróbálom kieszközölni a nászt. Bár higgye el nekem, minden észérv Qeron mellett szól.
*Természetesen nem szeretné lányát egy utált kapcsolatba kényszeríteni, hisz a házasság lényege épp az, hogy jövőjét, boldogságát biztosítsa. Ettől függetlenül még kényszeríti, már csak a célszemély kiléte a kérdéses.*
-Talán jobban tetszene önnek egy Dwirinthalen? Vagy egy Sayqueves?
*Nem a legjobb partik, nem is a legjobb üzletfelek, de ennyi engedményre még hajlandó.*
*Nem az öröm jeleit látja leányán, nem is a kényszerű beleegyezését. Túlzottan azért nincs meglepve, viszont bízik saját meggyőző képességében és Ephemia kötelességtudatában annyira, hogy ne mondjon le a nászról.
Mindenesetre úgy fest, ez hosszú beszélgetés lesz, így lánya karját érintve igyekszik őt kizökkenteni a révületből, majd int egy pad felé.*
-Üljünk le talán.
*Indul maga máris, válasza még késik. Kell is ez a kicsi idő, hogy saját dühét kontrollálja, és igyekezzen Ephemia álláspontját megérteni. Végül épp oly higgadtan, mint általában kezd halkan hosszú magyarázatba, mikor már leánya is mellé ült.*
-Tudom, hogy nem erre vágyott. Nem elrendezett kapcsolatról ábrándozott. Mégis kérem fontolja meg a lehetőséget. Nem oly szörnyű, és ijesztő az, mint gondolja. Édesanyja és én is így került össze.
*Ritkán beszél elhunyt feleségéről, ha gyermekei tudnak is valamit Aldoék kapcsolatáról, azt biztos nem tőle hallották. Hisz ritkán engedi, hogy mások lássák érzéseit.*
-Kezdetben nem volt könnyű, de idővel megismertük egymást, elkezdtük becsülni a másikat, majd a kölcsönös tiszteletből valahogy észrevétlenül szerelem, és őszinte rajongás lett.
*Haloványan elmosolyodik pár régi emléken, de hamar rendezi arcát, és zavartan igazítja meg gyászkeszkenőjét.*
-Volt idő, hogy csak harag munkálkodott bennem a kapcsolatunk miatt. Később már csakis hála. Qeron úr remek férfiú, nem kell aggódnia miatta. Természetesen ha nem kíván az ő felesége lenni, azt is megértem, és tiszteletben tartom. Ezért is kívántam önnel négyszemközt beszélni, mielőtt a Sillerforwék elé tárom a házassági ajánlatot.
*Pont mintha üzleti tárgyalást folytatna, érvel, alkudozik, engedményeket tesz, látszólag érzelemmentesen, holott Ephemia tudhatja, atya talán sosem volt még ilyen nagylelkű.*
-Ha bármelyik más nemesi rangú fiatalúr inkább elnyeri tetszését csak nevezze meg kedvesem, és megpróbálom kieszközölni a nászt. Bár higgye el nekem, minden észérv Qeron mellett szól.
*Természetesen nem szeretné lányát egy utált kapcsolatba kényszeríteni, hisz a házasság lényege épp az, hogy jövőjét, boldogságát biztosítsa. Ettől függetlenül még kényszeríti, már csak a célszemély kiléte a kérdéses.*
-Talán jobban tetszene önnek egy Dwirinthalen? Vagy egy Sayqueves?
*Nem a legjobb partik, nem is a legjobb üzletfelek, de ennyi engedményre még hajlandó.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-08 13:45:57
Üzenet elküldve: 2018-01-08 13:45:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Üveges tekintettel néz körbe a templomkertben. Emlékszik rá, hogyan találkozott vele, a férfival, akit szeret. Minden pillanatra emlékszik abból a napból. És lám, most is itt van. Itt áll atyja előtt, összetörve legbelül, szótlanul. Igazából régóta félt már ettől, csak legtöbbször igyekezett nem gondolni rá.*
- Sillerforw.
*Homlokát ráncolva hagyja el ez a számára jelentéktelen szó a száját. Arcáról lerí minden gondolata, hiába nem mondja ki őket. Jól tudja ő, hogy kik azok a Sillerforwok, és még jobban tudja azt, hogy nem kíván ahhoz a családhoz tartozni.*
- Válaszold meg nekem, atyám. *Újból ráemeli tekintetét.* Mi történik az esetben, ha nem akarom ezt az egészet? Ha nem kívánok Queron Sillerforwhoz feleségül menni?
*Bizonyosan már a családfő is érzi, hogy a leánynak nem kenyere a dolog. Mindenesetre, még ha zaklatott is, Effy igyekszik higgadtan kezelni ezt az esetet.*
*Üveges tekintettel néz körbe a templomkertben. Emlékszik rá, hogyan találkozott vele, a férfival, akit szeret. Minden pillanatra emlékszik abból a napból. És lám, most is itt van. Itt áll atyja előtt, összetörve legbelül, szótlanul. Igazából régóta félt már ettől, csak legtöbbször igyekezett nem gondolni rá.*
- Sillerforw.
*Homlokát ráncolva hagyja el ez a számára jelentéktelen szó a száját. Arcáról lerí minden gondolata, hiába nem mondja ki őket. Jól tudja ő, hogy kik azok a Sillerforwok, és még jobban tudja azt, hogy nem kíván ahhoz a családhoz tartozni.*
- Válaszold meg nekem, atyám. *Újból ráemeli tekintetét.* Mi történik az esetben, ha nem akarom ezt az egészet? Ha nem kívánok Queron Sillerforwhoz feleségül menni?
*Bizonyosan már a családfő is érzi, hogy a leánynak nem kenyere a dolog. Mindenesetre, még ha zaklatott is, Effy igyekszik higgadtan kezelni ezt az esetet.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:51:11
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:51:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Persze tudja, hogy kellemetlen, idegen a téma egy fiatal leánynak, ki ráadásul anya nélkül nőtt fel. Nagyjából azt kapja Ephemiától, amire számított.
A lehajtott fejjel elrebegett mondatokat pusztán a szűziesség, és a szeretett apjáért való aggodalom jelének tudja be.*
-Attól, hogy nem beszélünk róla, állapotom még nem javul kisasszony. Jobb szembe nézni a várható végkifejlettel.
*Mintha nem is saját életéről lenne szó, vagy mintha az számára már semmit se jelentene. Áll meg maga is leányával együtt, és méregeti úgy, ahogy idegeneket szokás.*
-Megértem zavarát. Felteszem a korabeli leányok szerelemről álmodoznak, nem érdekházasságról. Tudom, hirtelen Önnek ez a téma, és váratlan döntésem. Így megbocsátok.
*Támaszkodik egyenes derékkal, mereven sétapálcájára, és gyakorol kegyet gyermeke felett.*
-Nos, a legmegfelelőbb egy nemes úr lenne, a városból, lehetőleg az emberek közöl. A választottam a Sillerforw fiatalúr, Qeron. Korban is illik Önhöz, viselkedése, megjelenése kifogástalan.
*Repeső örömöt nem vár, de azért egy halovány, elégedett mosollyal, vagy egy beleegyező biccentéssel kibékülne. Hiszen sokat tanakodott ezen, és Qeron igen jó kiállású férfiú, az a nőtlen lovag, kiről majd minden oktondi leány álmodik.*
*Persze tudja, hogy kellemetlen, idegen a téma egy fiatal leánynak, ki ráadásul anya nélkül nőtt fel. Nagyjából azt kapja Ephemiától, amire számított.
A lehajtott fejjel elrebegett mondatokat pusztán a szűziesség, és a szeretett apjáért való aggodalom jelének tudja be.*
-Attól, hogy nem beszélünk róla, állapotom még nem javul kisasszony. Jobb szembe nézni a várható végkifejlettel.
*Mintha nem is saját életéről lenne szó, vagy mintha az számára már semmit se jelentene. Áll meg maga is leányával együtt, és méregeti úgy, ahogy idegeneket szokás.*
-Megértem zavarát. Felteszem a korabeli leányok szerelemről álmodoznak, nem érdekházasságról. Tudom, hirtelen Önnek ez a téma, és váratlan döntésem. Így megbocsátok.
*Támaszkodik egyenes derékkal, mereven sétapálcájára, és gyakorol kegyet gyermeke felett.*
-Nos, a legmegfelelőbb egy nemes úr lenne, a városból, lehetőleg az emberek közöl. A választottam a Sillerforw fiatalúr, Qeron. Korban is illik Önhöz, viselkedése, megjelenése kifogástalan.
*Repeső örömöt nem vár, de azért egy halovány, elégedett mosollyal, vagy egy beleegyező biccentéssel kibékülne. Hiszen sokat tanakodott ezen, és Qeron igen jó kiállású férfiú, az a nőtlen lovag, kiről majd minden oktondi leány álmodik.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:30:59
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rég sétált már a szabad ég alatt, a friss levegőn. Hiányzott neki, hogy kiszellőztesse a fejét, és habár atyja társaságában ez most lehetetlen, mégis beleegyezett, hogy elkísérje. Kétség sem fér hozzá, hogy Aldo d'Aquista állapota sokat romlott az utóbbi időben. Az orvosok minden tőlük telhetőt megtesznek, noha azért a sok fizetségért ez elvárt, mégis mintha napról-napra rosszabbul festene. Általában mindig egy beosztott vagy az egyik bátyja kíséri el sétálni, a mostani azonban kivételes alkalom.*
- A... jövőmről?
*A tegeződés semmilyen formája nem jelent meg közöttük kisleány kora óta. Sok nemesi családnál íratlan, vagy épp írott szabály ez, tudja jól, ám mégis közvetettség és hidegség érzésével telíti el őt. Ráadásul ez a szokottnál is komolyabb hangnem félelmet kel a szívében.*
- Ezzel tisztában vagyok, atyám. *Lefelé néz, a templomkert kavicsaira.* Ne mondja ezt!
*Szívesen rázendítene most, hogy az ő jövője már igenis biztosítva van, ám a férfi elkövetkezendő szavaitól szinte lefagy, torkán akad minden szó. Csak néhány pillanat múlva képes újból beszélni.*
- Hogy micsoda!?
*Megáll sétálás közben és értetlenkedve néz, immáron atyja szemeibe. Nem tudja mit gondoljon, mit érezzen, mondhatni sokk hatása alá került. Ebben a pillanatban mindent a fejéhez akar vágni: minden múltbéli sérelmet, minden egyes pofont, minden egyes elfojtott és elhallgatott szót. El akarja neki mondani, hogy neki már igenis van szeretője. De akárhogy is kívánja ezeket bevallani, mégsem teszi egyelőre.*
- És ki volna az?
*Hangja feszült, ideges, már-már faggatódzó. Alapesetben ezen hangnemért bocsánatot kérne, de jelenleg ez az utolsó dolog ami érdekli.*
*Rég sétált már a szabad ég alatt, a friss levegőn. Hiányzott neki, hogy kiszellőztesse a fejét, és habár atyja társaságában ez most lehetetlen, mégis beleegyezett, hogy elkísérje. Kétség sem fér hozzá, hogy Aldo d'Aquista állapota sokat romlott az utóbbi időben. Az orvosok minden tőlük telhetőt megtesznek, noha azért a sok fizetségért ez elvárt, mégis mintha napról-napra rosszabbul festene. Általában mindig egy beosztott vagy az egyik bátyja kíséri el sétálni, a mostani azonban kivételes alkalom.*
- A... jövőmről?
*A tegeződés semmilyen formája nem jelent meg közöttük kisleány kora óta. Sok nemesi családnál íratlan, vagy épp írott szabály ez, tudja jól, ám mégis közvetettség és hidegség érzésével telíti el őt. Ráadásul ez a szokottnál is komolyabb hangnem félelmet kel a szívében.*
- Ezzel tisztában vagyok, atyám. *Lefelé néz, a templomkert kavicsaira.* Ne mondja ezt!
*Szívesen rázendítene most, hogy az ő jövője már igenis biztosítva van, ám a férfi elkövetkezendő szavaitól szinte lefagy, torkán akad minden szó. Csak néhány pillanat múlva képes újból beszélni.*
- Hogy micsoda!?
*Megáll sétálás közben és értetlenkedve néz, immáron atyja szemeibe. Nem tudja mit gondoljon, mit érezzen, mondhatni sokk hatása alá került. Ebben a pillanatban mindent a fejéhez akar vágni: minden múltbéli sérelmet, minden egyes pofont, minden egyes elfojtott és elhallgatott szót. El akarja neki mondani, hogy neki már igenis van szeretője. De akárhogy is kívánja ezeket bevallani, mégsem teszi egyelőre.*
- És ki volna az?
*Hangja feszült, ideges, már-már faggatódzó. Alapesetben ezen hangnemért bocsánatot kérne, de jelenleg ez az utolsó dolog ami érdekli.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:09:11
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:09:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A gyógyító sétáit, ha már az orvosok erre kötelezték, és aggódó családtagjai is sürgetik ritkán hagyja ki. Él benne a hazug remény, hogy ez talán segíthet. Általában egyedül indul útnak, a kúriát messzire sosem hagyva el. Ritkák az olyan alkalmak, mikor bármely rokona, vagy beosztottja elkíséri. Most mégis leányával sétálgat a templomkert ropogós kaviccsal szórt utacskáin.*
-Beszélnünk kell a jövőjéről Ephemia.
*Még saját lányát sem képes becézgetni, hozzá is ridegen, kimérten csengnek szavai.*
-Nem kislány már, eladó sorba került, és nem élhet örökké a játékbabái, meséskönyvei között.
*Mert véleménye szerint az ő kis szeme fénye még mindig ártatlan, dupla copfba fonott hajú, oktalan gyermek.*
-Ön előtt sem titok, hogy nem leszek már sokáig körükben, szeretnék addig is mindent elrendezni, és azzal a tudattal távozni, hogy a jövője biztosítva van.
*Bár lelke mélyén zubognak komoly, és valós érzések, aggodalmak, mégis folyton hűvösnek hat. Hangjában sem megrovás, sem vádaskodás nincs, tényeket közöl, megmásíthatatlan terveit.*
-És miután udvarlója nincs, élek atyai jogommal, és magam választottam önnek férjet.
*A gyógyító sétáit, ha már az orvosok erre kötelezték, és aggódó családtagjai is sürgetik ritkán hagyja ki. Él benne a hazug remény, hogy ez talán segíthet. Általában egyedül indul útnak, a kúriát messzire sosem hagyva el. Ritkák az olyan alkalmak, mikor bármely rokona, vagy beosztottja elkíséri. Most mégis leányával sétálgat a templomkert ropogós kaviccsal szórt utacskáin.*
-Beszélnünk kell a jövőjéről Ephemia.
*Még saját lányát sem képes becézgetni, hozzá is ridegen, kimérten csengnek szavai.*
-Nem kislány már, eladó sorba került, és nem élhet örökké a játékbabái, meséskönyvei között.
*Mert véleménye szerint az ő kis szeme fénye még mindig ártatlan, dupla copfba fonott hajú, oktalan gyermek.*
-Ön előtt sem titok, hogy nem leszek már sokáig körükben, szeretnék addig is mindent elrendezni, és azzal a tudattal távozni, hogy a jövője biztosítva van.
*Bár lelke mélyén zubognak komoly, és valós érzések, aggodalmak, mégis folyton hűvösnek hat. Hangjában sem megrovás, sem vádaskodás nincs, tényeket közöl, megmásíthatatlan terveit.*
-És miután udvarlója nincs, élek atyai jogommal, és magam választottam önnek férjet.
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-01-04 18:32:12
Üzenet elküldve: 2018-01-04 18:32:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A Gazdagnegyed főutcája felől, áthaladva a fakapun betér a Templomkertbe. Habár télen kevésbé nyújt pompázatos látványt, így is nyugalommal tölti el Selanriant a hely. Nyugodt tempóban sétál tovább az ösvényen, nagyot szippantva a frissebbnek mondható levegőből. Nem mintha bármi panaszra lenne oka úgy, hogy a város előkelő részében van szállása. Van tető a feje felett, nem is akármilyen, jól kijön szállásadójával, hiszen bár unokatestvére és családja sok évvel ezelőtt költözött Artheniorba, a jó viszony megmaradt kettejük között. Volt azért mit felfrissíteniük, de szerencsére szinte rögtön megtalálták a közös hangot. A gondolat pedig meleg mosolyt varázsol a fiatal elf lány arcára. Kalanor jelenléte azért enyhíti bátyja és húgocskája hiányát. Valamit valamiért, ugyebár, mert az életben semmi sincs ingyen. Ezeken és hasonlókon elmélkedve folytatja sétáját.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-12-15 13:01:01
Üzenet elküldve: 2017-12-15 13:01:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A templomkert pont olyan unalmas a számára, mint ahogyan alapvetően a város. A kikötő csatornái, annak bűze és félhomálya, vagy a szegénynegyed lecsúszott ispotályainak halálszaga sokkalta üdítőbb és élvezetesebb, mint ez a steril, rendezett kert. Valahogy ugyan így van a gazdagok negyedével is. Neki igazából ez a két terület ugyan olyan, valahol össze is tartozik.
Nem nagyon lát csóró gyerekeket, vagy koldusokat, esetleg oda nem illő alakokat. Csak polgárok, nemesek és jól szituált emberek fordulnak meg.
Ő persze nem azon csórók közé tartozik, akik a szegény réteget képviselik, még akkor sem, ha nincs sok vagyona. Mégis megjelenése, tartása, léptei és nem utolsó sorban a tudás, az amely miatt valahol a polgárságban helyezkedik el a megjelenése alapján.
A temetőben a léptei megfontolt és lassú volt. Szeretett sétálgatni a holtak árnyékában. Viszont most sürgetőbbek a lépései és sokkal jobban igyekszik eljutni egyik pontból a másikba. Ennek oka pontosan az, hogy nem érzi idevalónak magát.
Nem beszélve arról, hogy Eyre csuhásai is itt nyüzsögnek, akiktől kirázza a hideg. A sok ájtatos és a világ valóságától elszakadt egyén álomba ringatott pofáját nézni nagyon nem akarja. Mogorva hűvös arccal éri el a terület kijáratát és lépteivel a piac felé veszi az irányt.*
Nem nagyon lát csóró gyerekeket, vagy koldusokat, esetleg oda nem illő alakokat. Csak polgárok, nemesek és jól szituált emberek fordulnak meg.
Ő persze nem azon csórók közé tartozik, akik a szegény réteget képviselik, még akkor sem, ha nincs sok vagyona. Mégis megjelenése, tartása, léptei és nem utolsó sorban a tudás, az amely miatt valahol a polgárságban helyezkedik el a megjelenése alapján.
A temetőben a léptei megfontolt és lassú volt. Szeretett sétálgatni a holtak árnyékában. Viszont most sürgetőbbek a lépései és sokkal jobban igyekszik eljutni egyik pontból a másikba. Ennek oka pontosan az, hogy nem érzi idevalónak magát.
Nem beszélve arról, hogy Eyre csuhásai is itt nyüzsögnek, akiktől kirázza a hideg. A sok ájtatos és a világ valóságától elszakadt egyén álomba ringatott pofáját nézni nagyon nem akarja. Mogorva hűvös arccal éri el a terület kijáratát és lépteivel a piac felé veszi az irányt.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-11-29 01:51:41
Üzenet elküldve: 2017-11-29 01:51:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Nem kevés idejébe, s némi bosszúságába telik, mire sikerül kiigazodnia a város utcáin, hiába a sok útbaigazítás, és a járőröző városőrök segítsége. Ám minden mérge elszáll, amikor végre megpillantja a távolban a templomot, a város büszkeségét. Már maga a gazdagnegyed is csodálattal töltötte el, de az ottani villák és kisebb kastélyok eltörpülnek a szemében, ehhez a helyhez képest. Már maga templomkert is, ahol éppen jár, az is csodálatos és inden tekintetben tiszta és egészséges. A növények erősek, a fák sűrű lombúak és a helyet valami megmagyarázhatatlan nyugalom lengi be. Vicben áhítatosan nézelődik, mindent megfigyelve. Otthon ugyan volt egy kis kápolna, melyet Eeyernek szenteltek, ám az szánalmas viskónak látszik a Templomhoz képest. Mikor a kapuhoz ér, vesz egy mély levegőt, megerősíti magát, majd óvatosan benyit. Végre itt van, s lehetősége nyílik, hogy jobban megismerje választott istenét. *
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-11-26 11:51:20
Üzenet elküldve: 2017-11-26 11:51:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hintózás//
*Gondolataiba roskad az öreg törpe, mit is csinálhatna, míg zötykölődnek ide-oda a kocsin. A csendet a tündérke töri meg. Felakad a szeme a kérdést meghallva. ~Ezt meg mi lelte, mi a kánya bajom lenne?~ Vastag szakállába beleturkál amíg a válaszon rágódik.*
- No barátom, az igazság odaát van... De, hogy mégis kisegítselek ne aggódjá te semmi miatt. Nem vónék nagyzó, ritkán járok ilyen puccos villákban. Ne vedd magadra de te is jó tudod, hogy a nemeseket nem komálom. Ez nem a te családodra vonatkozik. Csak azok a semmirekellők nagy része kiszipolyozza az alsó rítegeket… *Öklei is görcsbe állnak meg még az arca is morcos lesz, amikor a nemeseket kezdi osztani.*
*Gondolataiba roskad az öreg törpe, mit is csinálhatna, míg zötykölődnek ide-oda a kocsin. A csendet a tündérke töri meg. Felakad a szeme a kérdést meghallva. ~Ezt meg mi lelte, mi a kánya bajom lenne?~ Vastag szakállába beleturkál amíg a válaszon rágódik.*
- No barátom, az igazság odaát van... De, hogy mégis kisegítselek ne aggódjá te semmi miatt. Nem vónék nagyzó, ritkán járok ilyen puccos villákban. Ne vedd magadra de te is jó tudod, hogy a nemeseket nem komálom. Ez nem a te családodra vonatkozik. Csak azok a semmirekellők nagy része kiszipolyozza az alsó rítegeket… *Öklei is görcsbe állnak meg még az arca is morcos lesz, amikor a nemeseket kezdi osztani.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-11-24 20:07:03
Üzenet elküldve: 2017-11-24 20:07:03
ÚJ
![>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11067_1515197318_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hintózás//
*A kocsis a templomkert felé veszi az irányt. Nalalt most kissé hátrébb húzódik az ablaktól. Nem szereti a temető látványát. Egyedül nem is merne erre jönni. Még jó, hogy itt van hű inasa Kunlal és barátja Elgret. Amíg utaznak van idejük beszélgetni. Minden bátorságát össze kell szednie, de mégis szeretne rákérdezni, hogy törpe barátja, hogy érezte magát náluk.*
- Elgret szeretnék kérdezni valamit. Valami bántott téged nálunk? Mintha nem érezted volna jól magad. Vagy megbántottalak valamivel. *Érzékeny lelkivilága miatt muszáj tisztáznia ezt a barátjával.*
*A kocsis a templomkert felé veszi az irányt. Nalalt most kissé hátrébb húzódik az ablaktól. Nem szereti a temető látványát. Egyedül nem is merne erre jönni. Még jó, hogy itt van hű inasa Kunlal és barátja Elgret. Amíg utaznak van idejük beszélgetni. Minden bátorságát össze kell szednie, de mégis szeretne rákérdezni, hogy törpe barátja, hogy érezte magát náluk.*
- Elgret szeretnék kérdezni valamit. Valami bántott téged nálunk? Mintha nem érezted volna jól magad. Vagy megbántottalak valamivel. *Érzékeny lelkivilága miatt muszáj tisztáznia ezt a barátjával.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-11-23 21:35:45
Üzenet elküldve: 2017-11-23 21:35:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A templomkerten átkelve próbál kievickélni a városból. Nem kíván több időt fecsérelni a városra, az Úrnőnek bizonyára szüksége van rá.
Ugyan nem ismeri sem Soraya jelenlegi tartózkodási helyét sem küldetése hátterét, valamiért bűntudat gyötri, amiért nincs épp vele.* ~Lehet, hogy azok a barbárok épp tőrbe csalják vagy tán el sem jutott még a thargokhoz.~
*Ügetni kezd lovával keresztül a parkon, már látja maga előtt a sötét temetőt. Nem rémíti őt sem a halál, sem a másvilág.
A templomra ügyet sem vetve vágtázik el, sokkal fontosabb dolga van most az égieknél.*
Ugyan nem ismeri sem Soraya jelenlegi tartózkodási helyét sem küldetése hátterét, valamiért bűntudat gyötri, amiért nincs épp vele.* ~Lehet, hogy azok a barbárok épp tőrbe csalják vagy tán el sem jutott még a thargokhoz.~
*Ügetni kezd lovával keresztül a parkon, már látja maga előtt a sötét temetőt. Nem rémíti őt sem a halál, sem a másvilág.
A templomra ügyet sem vetve vágtázik el, sokkal fontosabb dolga van most az égieknél.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-11-14 07:39:49
Üzenet elküldve: 2017-11-14 07:39:49
ÚJ
![>Cleyhan Wunharaal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/818_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Átevickélve a parkon motyogva int a templomnak, de tekintetét nem fordítja arra.*
-Üdv Úrnőm. Hogy van ma? Hogy telik az estéje?
*Kissé röhög, majd elesik. Feltápászkodik, majd tovább vánszorog a kerten át.*
-Nincs szükségem rád, hogy újra átjárjon a mágia Úrnőm. Ezt jobb ha tőlem tudod, Cleyhan Wunharaaltól. Majd szólok neked, ha kell a segítséged.
*Utóbbit bebizonyítva megpörgeti a kezében botját, ám a várt hatás elmarad. Cleyhan mégis elégedetten bólint, majd tova tébolyog.* ~Ha ettem volna vacsorát, most bizonyára megtisztelném vele ezt a gyönyörű parkot.~
-Üdv Úrnőm. Hogy van ma? Hogy telik az estéje?
*Kissé röhög, majd elesik. Feltápászkodik, majd tovább vánszorog a kerten át.*
-Nincs szükségem rád, hogy újra átjárjon a mágia Úrnőm. Ezt jobb ha tőlem tudod, Cleyhan Wunharaaltól. Majd szólok neked, ha kell a segítséged.
*Utóbbit bebizonyítva megpörgeti a kezében botját, ám a várt hatás elmarad. Cleyhan mégis elégedetten bólint, majd tova tébolyog.* ~Ha ettem volna vacsorát, most bizonyára megtisztelném vele ezt a gyönyörű parkot.~
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-11-05 21:11:19
Üzenet elküldve: 2017-11-05 21:11:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ezúttal másfelé indul, nem fogja még egyszer végigszenvedni a pusztaságon át vezető utat. Ezúttal nem. Majdnem a fogát hagyta ott, annál még ez bűzös város is ezerszer jobb. Ahogy átvág az egyébként számára gyönyörű templomkerten, eszébe jut távoli otthona és családja... Akik erre a förtelmes útra küldték. Nincs más választása, követi sorsát ami ezen az ismeretlen városon át vezet. Felnéz a mellette tornyosuló templomra, arcán kissé gúnyos félmosoly bujkál.*
~Mennyi hazugság, mennyi önfeláldozás a semmiért.~
~Mennyi hazugság, mennyi önfeláldozás a semmiért.~
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-10-27 11:49:24
Üzenet elküldve: 2017-10-27 11:49:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amint bevégzi az áhitatot, kilépve egyenesen a templomkertben találja magát. Friss levegő csap az arcába. Ismét azon a panaszon kezd el gondolkodni, vajon melyik ügylet esetében válthatta ki a megrendelő nem tetszését. Az esetek többségében tisztán emlékszik arra, hogy kinek milyen árut és milyen mennyiségben ad el illetve értékesít. Kifogástalan az emlékezőtehetsége.
Nem ül le, csak fel alá sétál a már késő színek havában tetsző kertben.
Legutóbbi tétel azonban tartalazott egy olyan fajta italt, amelynek kellő hozzáértésre van szükség, hogy annak minősége megőriztessék. Előfordulhatott az is, hogy egy két balkezes inas rosszul tárolta el és ennek következtében történt a minőség romlás és ebből kifolyólag születhetett a panasz is.
Végtére kiderül majd minden, csak szükségtelen a látatlanba történő morfondírozás, üres találgatás. Nem is késlekedik tovább, miután felfrissül folytatja hátasán útját a város központjába.*
Nem ül le, csak fel alá sétál a már késő színek havában tetsző kertben.
Legutóbbi tétel azonban tartalazott egy olyan fajta italt, amelynek kellő hozzáértésre van szükség, hogy annak minősége megőriztessék. Előfordulhatott az is, hogy egy két balkezes inas rosszul tárolta el és ennek következtében történt a minőség romlás és ebből kifolyólag születhetett a panasz is.
Végtére kiderül majd minden, csak szükségtelen a látatlanba történő morfondírozás, üres találgatás. Nem is késlekedik tovább, miután felfrissül folytatja hátasán útját a város központjába.*
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-10-23 23:21:45
Üzenet elküldve: 2017-10-23 23:21:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Naty//
*Okosabbnak lenni nem egyszerű dolog, de Quantall büszkén hordja ezt a keresztet. A bókszerűsége bár elég szerencsétlenül lett átadva, de végül a lány valahogy kihámozta belőle amit a mélységi gondolt. Quantall pedig egy kis mosollyal bólint. Azon, hogy a ruha, ami elsőnek megragadja a lány gondolatait Quantall sem lepődött meg bár ő ezt úgy magyarázta, hogy mert az a legpraktikusabb. Ébredés után nem egy kócos, büdös, gyűrött ruhájú alakként megy le ő sem enni hanem elsüti a varázslatát és úriemberként sétálhat le. A vízmágus hallatán Quantall is bólint.*
-Valóban az is hasznos. A karavánpihenő ostroma során találkoztam egy elf vízmágus hölggyel, aki a vashegy urának szolgálatában állt. Gyógyító volt és később vizet teremtett a szomjunk ellen miközben a vashegyre tartottunk. Kimentett egy kislányt és egy sérültet az ostromlott városból én pedig velük tartottam, hogy onnan majd ide a városba jöjjek. Azt hiszem ilyesfajta mágiát a kikötői mágusmestertől tudnál tanulni, aki valamiképp azóta már elköltözött tornyostul és sajnos nem tudom most merre található.
*Csámpás pedig közben megjelöl egy-egy bokrot miközben ők mágiáról diskurálnak.*
*Okosabbnak lenni nem egyszerű dolog, de Quantall büszkén hordja ezt a keresztet. A bókszerűsége bár elég szerencsétlenül lett átadva, de végül a lány valahogy kihámozta belőle amit a mélységi gondolt. Quantall pedig egy kis mosollyal bólint. Azon, hogy a ruha, ami elsőnek megragadja a lány gondolatait Quantall sem lepődött meg bár ő ezt úgy magyarázta, hogy mert az a legpraktikusabb. Ébredés után nem egy kócos, büdös, gyűrött ruhájú alakként megy le ő sem enni hanem elsüti a varázslatát és úriemberként sétálhat le. A vízmágus hallatán Quantall is bólint.*
-Valóban az is hasznos. A karavánpihenő ostroma során találkoztam egy elf vízmágus hölggyel, aki a vashegy urának szolgálatában állt. Gyógyító volt és később vizet teremtett a szomjunk ellen miközben a vashegyre tartottunk. Kimentett egy kislányt és egy sérültet az ostromlott városból én pedig velük tartottam, hogy onnan majd ide a városba jöjjek. Azt hiszem ilyesfajta mágiát a kikötői mágusmestertől tudnál tanulni, aki valamiképp azóta már elköltözött tornyostul és sajnos nem tudom most merre található.
*Csámpás pedig közben megjelöl egy-egy bokrot miközben ők mágiáról diskurálnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084