Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-31 08:29:14
Üzenet elküldve: 2012-08-31 08:29:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mila Hiral figyelmébe//
*Aheia elfogadja a csere lehetőségét, a növésben lévő leányzó még nem magasodik Mila üstöke fölé, a ruha jól áll mindkettejükön. Az Alrishul a köpenyen kívülre csatolja vadásztőrét és szinte tökéletes az álca. "Ez jó lesz így, bár nem tudom igazán elképzelni, hogy bárki is fogalmat képezhetne jöttöm céljáról... " A fél-törpe nő szerencsére ennél jóval előrelátóbb, Aheia pedig megtanult bízni a szövetségeseiben. Fellépdel az ódon épület kopott lépcsőin, talpa alatt az óidők lenyomatát érzi. Előre engedi kísérőjét, majd ő is belép ősei csarnokába.*
*Aheia elfogadja a csere lehetőségét, a növésben lévő leányzó még nem magasodik Mila üstöke fölé, a ruha jól áll mindkettejükön. Az Alrishul a köpenyen kívülre csatolja vadásztőrét és szinte tökéletes az álca. "Ez jó lesz így, bár nem tudom igazán elképzelni, hogy bárki is fogalmat képezhetne jöttöm céljáról... " A fél-törpe nő szerencsére ennél jóval előrelátóbb, Aheia pedig megtanult bízni a szövetségeseiben. Fellépdel az ódon épület kopott lépcsőin, talpa alatt az óidők lenyomatát érzi. Előre engedi kísérőjét, majd ő is belép ősei csarnokába.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-30 22:27:54
Üzenet elküldve: 2012-08-30 22:27:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
*Szemei tágra nyílnak, tenyere arcára csúszik, pontosan oda, ahova az egyik 'üdvözlő ajándékot' kapta Aheiatól. Meglepődött ábrázatán csakhamar egy szeretetteli, halovány mosoly fut át, amit nem tud, de az is lehet, hogy csak nem akar leplezni.
Ezzel a tettével kétség kívül végérvényesen belopta magát a fél-törpe rideg szívébe a fiatal Alrishul.*
- Persze, mi sem könnyebb... *Teszi kezeit csípőre a lány felszólítása után, s orcájának vonalain már nyoma sincs előbbi meghatódottságának. Néhány pillanatnyi gondolkodás után azonban rá kell eszmélnie, hogy jelenleg nincs más választása, a leánnyal kell tartani. "Jobb ha most vele tartok, így nagyobb az esélye annak, hogy megússza, mintha később térne ide vissza nélkülem." Ismeri már annyira védelmezettjét, hogy mindenféleképpen visszalátogatna, ráadásul úgy, hogy Mila ne akadályozhassa meg tervét, hiába tudhatja magáénak a gyűrűt.*
- Álljon csak meg, kisasszony! *Szalad a göndör hajzuhataggal megáldott felé, akit karon ragadva minden félképpen egy rejtettebb zugba terel. Mikor megtalálja az ideális helyet, ahol mind a ketten kényelmesen elbújhatnak néhány percig, hangját suttogóra veszi, tengerkék szemeit mélyen belefúrja oltalmazottjáéba.*
- Fogalmam sincs, hogy milyen veszély fenyegethet minket, mihelyst oda belépünk, így kérlek, figyelj most rám. *Kezeivel köpenye alatt, ruházata rejtett zugaiban kutat néhány darab dobócsillag után, amit ha megtalál, átnyújt a másiknak.* Ha nem is tudod őket kezelni, de az ellenfeledet nagy eséllyel megzavarhatja egy pillanatra, ami jól jöhet, bár bizakodom benne, hogy nem lesz rá szükséged. Azontúl *Szól, és fél kézzel megszabadítja magát a saját ütött-kopott kelméjétől.* megcseréljük őket. Magasságunk nem sokban különbözik, ha mind a ketten fejünkbe húzzuk a csuklyát, könnyedén összetéveszthetőek vagyunk. *Csak remélni tudja, hogy a lány bízik benne annyira, hogy ezt megtegye. Ha az beleegyezik tervébe, tovább folytatja.* Ha pedig támadás érne, figyelj arra, hogy semmiféleképpen se csússzon le a fejedről. Ebben az esetben én utasítani foglak Téged, hogy hozz erősséget, és hogy menekülj, mert úgyis én kellek nekik. Te ekkor elszaladsz, felpattansz a szárnyas ló hátára, és vissza se nézel. Érthető voltam? *Mondandója végén kissé elgondolkozik azon, hogy átcsatolja-e rövidkardját Aheia oldalára a még jobb megtévesztés kedvéért, azonban mivel az úgysem látszódna ki a köpeny alól, ezt a tervét elveti.*
*Szemei tágra nyílnak, tenyere arcára csúszik, pontosan oda, ahova az egyik 'üdvözlő ajándékot' kapta Aheiatól. Meglepődött ábrázatán csakhamar egy szeretetteli, halovány mosoly fut át, amit nem tud, de az is lehet, hogy csak nem akar leplezni.
Ezzel a tettével kétség kívül végérvényesen belopta magát a fél-törpe rideg szívébe a fiatal Alrishul.*
- Persze, mi sem könnyebb... *Teszi kezeit csípőre a lány felszólítása után, s orcájának vonalain már nyoma sincs előbbi meghatódottságának. Néhány pillanatnyi gondolkodás után azonban rá kell eszmélnie, hogy jelenleg nincs más választása, a leánnyal kell tartani. "Jobb ha most vele tartok, így nagyobb az esélye annak, hogy megússza, mintha később térne ide vissza nélkülem." Ismeri már annyira védelmezettjét, hogy mindenféleképpen visszalátogatna, ráadásul úgy, hogy Mila ne akadályozhassa meg tervét, hiába tudhatja magáénak a gyűrűt.*
- Álljon csak meg, kisasszony! *Szalad a göndör hajzuhataggal megáldott felé, akit karon ragadva minden félképpen egy rejtettebb zugba terel. Mikor megtalálja az ideális helyet, ahol mind a ketten kényelmesen elbújhatnak néhány percig, hangját suttogóra veszi, tengerkék szemeit mélyen belefúrja oltalmazottjáéba.*
- Fogalmam sincs, hogy milyen veszély fenyegethet minket, mihelyst oda belépünk, így kérlek, figyelj most rám. *Kezeivel köpenye alatt, ruházata rejtett zugaiban kutat néhány darab dobócsillag után, amit ha megtalál, átnyújt a másiknak.* Ha nem is tudod őket kezelni, de az ellenfeledet nagy eséllyel megzavarhatja egy pillanatra, ami jól jöhet, bár bizakodom benne, hogy nem lesz rá szükséged. Azontúl *Szól, és fél kézzel megszabadítja magát a saját ütött-kopott kelméjétől.* megcseréljük őket. Magasságunk nem sokban különbözik, ha mind a ketten fejünkbe húzzuk a csuklyát, könnyedén összetéveszthetőek vagyunk. *Csak remélni tudja, hogy a lány bízik benne annyira, hogy ezt megtegye. Ha az beleegyezik tervébe, tovább folytatja.* Ha pedig támadás érne, figyelj arra, hogy semmiféleképpen se csússzon le a fejedről. Ebben az esetben én utasítani foglak Téged, hogy hozz erősséget, és hogy menekülj, mert úgyis én kellek nekik. Te ekkor elszaladsz, felpattansz a szárnyas ló hátára, és vissza se nézel. Érthető voltam? *Mondandója végén kissé elgondolkozik azon, hogy átcsatolja-e rövidkardját Aheia oldalára a még jobb megtévesztés kedvéért, azonban mivel az úgysem látszódna ki a köpeny alól, ezt a tervét elveti.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-30 10:22:35
Üzenet elküldve: 2012-08-30 10:22:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
* A szegénynegyeden keresztül érkező nagy zöld lény áthalad a templomkerten, közben nézi az ott lebzselő többi lényt. Néha megáll egy egy fánál, szemügyre veszi a helyszínt.*
"Egész pofás kis környék, tetszik ez nekem. Itt aztán nyugodtan lehet harcolni és vért ontani. A nyugalom földjén a legjobb!"
* Gondolja ezeket a fura dolgokat, majd továbbhalad és elhagyja a helyet. *
A hozzászólás írója (Regneto Wariner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.30 10:24:26
"Egész pofás kis környék, tetszik ez nekem. Itt aztán nyugodtan lehet harcolni és vért ontani. A nyugalom földjén a legjobb!"
* Gondolja ezeket a fura dolgokat, majd továbbhalad és elhagyja a helyet. *
A hozzászólás írója (Regneto Wariner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.30 10:24:26
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-30 07:34:30
Üzenet elküldve: 2012-08-30 07:34:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mila Hiral figyelmébe//
*Aheia göndör gesztenyebarna fürtjeibe csillámot szórt már az ég sűrű hímzésű felhőszövete. A környezethez alkalmazkodó árnyalatú damasztköpeny finom redőkben omlik vállaira, kibontott hajának oltalma alatt. A köpeny az a könnyű vértet rejti, mely Even páncéljának reá szabott variánsa. Vadásztőre egészíti ki még öltözékét. Két cuppanósat nyom Mila arcára.
- Testőr probléma letudva. Gyere velem!
Kiáltja és meggondolatlanul boldogan szalad köpenyszélét két kézzel feljebb húzva a lassan bokáig érő hóban. A Templomba igyekszik Aheia Alrishul, vérvonalának képviselőjeként emberemlékezet óta először.*
*Aheia göndör gesztenyebarna fürtjeibe csillámot szórt már az ég sűrű hímzésű felhőszövete. A környezethez alkalmazkodó árnyalatú damasztköpeny finom redőkben omlik vállaira, kibontott hajának oltalma alatt. A köpeny az a könnyű vértet rejti, mely Even páncéljának reá szabott variánsa. Vadásztőre egészíti ki még öltözékét. Két cuppanósat nyom Mila arcára.
- Testőr probléma letudva. Gyere velem!
Kiáltja és meggondolatlanul boldogan szalad köpenyszélét két kézzel feljebb húzva a lassan bokáig érő hóban. A Templomba igyekszik Aheia Alrishul, vérvonalának képviselőjeként emberemlékezet óta először.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-29 17:28:51
Üzenet elküldve: 2012-08-29 17:28:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
*Orcáját már a hideg csípi, gyönyörű kék szeméből már csak egy szűk rés látható az arcába tépő hideg szél miatt. Lépteit azonban nem lassítja, elszántan követi az érte küldött levelet, mely most úgy látszik a Templomkertbe tér be. Úgy dönt nem vesződik az ajtó kinyitásával, inkább egy ruganyos ugrással átlendíti magát rajta. Nem is tépelődik sokat rajta, már maga mögött is tudja az átjárót. Természetes puhasággal ér földet, bár lehet ezen a vékony hószőnyeg is segít. Ugrása után azonnal futna is tovább, de ahogy felpillant meglátja a szárnyas állatot. Meglepődöttségét nem tudja eltitkolni, végképp nem rá számított, mikor azt olvasta, hogy 'barátok'. "Nincs mit tenni, Szervíliának mindig is érdekes természete volt. Különben is... veled már találkoztam." Törnek fel elő belőle először a múlt képei. "A kastélyból Te menekítettél ki minket." Gondolatai visszakalandoznak a közelmúltba, ám valahogy most mégis, minden olyan messzinek, haloványnak tűnik szemében, egyetlen egy emléket kivéve. Az Aheia Alrishullal való 'gyakorlást', majd beszélgetést még mindig maga elé tudja képzelni, minden szóra és pillantásra emlékszik, a fiatal lány minden bizonnyal különös hatást gyakorolt a fél-törpére, akinek ujjai akaratlanul is a fehér ékköves gyűrűre csúsznak. "Az egyetlen kézzel fogható bizonyítékra annak, hogy mindezt át- és túléltük." Merengéséből egy hang zökkenti ki, de nem is bánja ezt. Számára elég volt a múltidézésből, legalábbis egyelőre.*
- Én is örülök a viszontlátásnak, Aheia. *Hangja a szokásosnál kedvesebb tónust ölt, sőt szája szegletében még egy mosoly is felfedezhető.* Remélem tisztában vagy vele, hogy milyen veszélyekkel jár az, hogy egyedül, mindenféle testőr nélkül mutatkozol. *Jelenti ki azonnal, és arca formája látszólag kezd visszarendeződni a szokásos, kissé komor ábrázatába.* Másrészt viszont, akármilyen botor tett is volt ez, örülök, hogy eljutottál ide. *Enyhülnek meg ismét arcának vonalai, hiszen pontosan tudja, mennyit jelent ez hely a fiatal leány számára.*
*Orcáját már a hideg csípi, gyönyörű kék szeméből már csak egy szűk rés látható az arcába tépő hideg szél miatt. Lépteit azonban nem lassítja, elszántan követi az érte küldött levelet, mely most úgy látszik a Templomkertbe tér be. Úgy dönt nem vesződik az ajtó kinyitásával, inkább egy ruganyos ugrással átlendíti magát rajta. Nem is tépelődik sokat rajta, már maga mögött is tudja az átjárót. Természetes puhasággal ér földet, bár lehet ezen a vékony hószőnyeg is segít. Ugrása után azonnal futna is tovább, de ahogy felpillant meglátja a szárnyas állatot. Meglepődöttségét nem tudja eltitkolni, végképp nem rá számított, mikor azt olvasta, hogy 'barátok'. "Nincs mit tenni, Szervíliának mindig is érdekes természete volt. Különben is... veled már találkoztam." Törnek fel elő belőle először a múlt képei. "A kastélyból Te menekítettél ki minket." Gondolatai visszakalandoznak a közelmúltba, ám valahogy most mégis, minden olyan messzinek, haloványnak tűnik szemében, egyetlen egy emléket kivéve. Az Aheia Alrishullal való 'gyakorlást', majd beszélgetést még mindig maga elé tudja képzelni, minden szóra és pillantásra emlékszik, a fiatal lány minden bizonnyal különös hatást gyakorolt a fél-törpére, akinek ujjai akaratlanul is a fehér ékköves gyűrűre csúsznak. "Az egyetlen kézzel fogható bizonyítékra annak, hogy mindezt át- és túléltük." Merengéséből egy hang zökkenti ki, de nem is bánja ezt. Számára elég volt a múltidézésből, legalábbis egyelőre.*
- Én is örülök a viszontlátásnak, Aheia. *Hangja a szokásosnál kedvesebb tónust ölt, sőt szája szegletében még egy mosoly is felfedezhető.* Remélem tisztában vagy vele, hogy milyen veszélyekkel jár az, hogy egyedül, mindenféle testőr nélkül mutatkozol. *Jelenti ki azonnal, és arca formája látszólag kezd visszarendeződni a szokásos, kissé komor ábrázatába.* Másrészt viszont, akármilyen botor tett is volt ez, örülök, hogy eljutottál ide. *Enyhülnek meg ismét arcának vonalai, hiszen pontosan tudja, mennyit jelent ez hely a fiatal leány számára.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-28 23:04:55
Üzenet elküldve: 2012-08-28 23:04:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A templomkert hangulata éjel egészen más. A hold halvány ezüstös színt visz a fák sötét árnyai közé. Néhány virág most nyitja ki foszforeszkáló szirmait. Kék, zöld, vörös és megannyi más színben csillognak-villognak. Ahogy egy ágyáshoz közelebb ér, mintha halk zenét hallana. Lehet, hogy csak képzeli, de amint távolodik a zene is egyre halkabb lesz. Leül egy padra, hogy nyugodtan tudja csodálni az éjszakai kert látványát. A kert egy idő után mintha kezdené megszokni jelenlétét. A fák, bokrok, virágok mintha beszélgetnének egymással. Az enyhe zaj nemsokára szinte hangos, csilingelő hangkavalkáddá erősödik. Majd hirtelen újra elnémul. Egy másik betolakodó megy keresztül a kerten. Nyilván ezért hallgattak el. Egy részeg ork tántorog végig a kavicsozott ösvényen. Amikor távozik a kórus ismét neki kezd. Vulta elmosolyodik. Próbál erősebben koncentrálni, hátha megért valamit. Sajnos valamilyen számára ismeretlen nyelven társalognak.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-28 14:52:01
Üzenet elküldve: 2012-08-28 14:52:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A teplomkertbe érve nekilát reggeli gyakorlatainak, majd miután végzett eszik néhány falatot. Sajnos szomorúan látja, hogy már nem sok étele maradt. Mivel még maradt tegnapról munka, regeli után azonnal neki áll. Gyorsan és gyakorlottan dolgozik, így néhány óra után végez. Jól eső érzéssel néz végig a kerten. Azért látszik a munka eredménye. A kövezet tszta, a virágok között egy szál gazt nem lehet találni. A kert gondozójától megkapja a jól megérdemelt jussát és tovább indul.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-28 12:17:59
Üzenet elküldve: 2012-08-28 12:17:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A templomkertbe érve leveszi széles kalapját, majd tistelete jeléül a templom felé fordulva enyhén meghajol. "Talán itt is van néhány régi sír."-gondolja. Alaposan körbejárja a kertet sírok után kutatva. Sajnos aznban, ahogy a temetőben, itt sem talál semmit.*
-A további kutatáshoz bizony pénz sem ártana.*-mormogja. A teplomhoz megy hátha van valami munkalehetőség. A bejáratnál összefut a kert gondnokával. Hangosan köszönti, majd oda lép hozzá.*
-Nincs valami nekem való munka, amivel lehet némi pénzt keresni? Igen sok mindenhez értek és kevéssel is beérem.*
-Ó, munka mindíg van. mondja, majd neki kezd a részleteknek.*
-A további kutatáshoz bizony pénz sem ártana.*-mormogja. A teplomhoz megy hátha van valami munkalehetőség. A bejáratnál összefut a kert gondnokával. Hangosan köszönti, majd oda lép hozzá.*
-Nincs valami nekem való munka, amivel lehet némi pénzt keresni? Igen sok mindenhez értek és kevéssel is beérem.*
-Ó, munka mindíg van. mondja, majd neki kezd a részleteknek.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-27 15:45:03
Üzenet elküldve: 2012-08-27 15:45:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Yaziel ismét mosolyog, és leszáll Woony, a pej kanca nyergéből. Megfogja a kantár szárait, és maga mellett vezeti a paripát, a sok virág között. Szereti a növényeket, de nem köti le különösen a látvány. Az erdőben szerinte sokkal szebbek nőnek. A lova megpróbál lehajolni, hogy legeljen, de Yazi nem engedi neki. A tündér előveszi az utolsó, de szép, nagy almáját, hogy a lova azzal lakjon jól. Az állat hamarosan a gyümölcsöt rágcsálva, engedelmesen követi a már kicsivel a föld felett lebegő tündért.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-27 13:16:24
Üzenet elküldve: 2012-08-27 13:16:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*A Szegénynegyed bűzlő utcáiról kilépve a Templomkert kavicsokkal felszórt útján találja magát. Már gyerek kora óta Artheniorban él de még sose járt a város ezen részén. Egyre lassabban haladva csodálja a jól ápolt gyönyörű fákat, végül megáll és a mellette lévő virágot közelebbről is megszemléli, végül beleszagol. "Pompás illata van, nem tudom semmihez se hasonlítani ezt a csodálatos illatot. Ez olyan mint egy álom." Végül feleszmél, és visszatér a valóságba, újra elkezd a temetőbe vezető kiskapu felé sétálni, de csak lassan hogy tovább gyönyörködhessen e csodálatos tájban.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-26 23:46:44
Üzenet elküldve: 2012-08-26 23:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő 1#, Darthon Valykr, Akki Kamihira figyelmébe//
* Darthon szavai lágyak, zöngéjük felmelegítik Arda lelkét. Felnéz rá és tudja, megtalálta a másik felét. Számára örökre, a másiknak csak egy időre tán. Arcán forró könny szalad le. Az útjába kerülő míves hókristályok pillanatig gondolva csak, olvadnak bele a hirtelen támadt kis folyamba, hogy létükkel növelve azt gyorsabb szaladásra bírják. Oldva a könny sótartalmát, kövérre hizlalva ragyogtatják fel a Hold varázsosan ezüst fényében. Ám a lány ajkán mosoly dereng. Nehezen talál a hangjára, mikor megszólal végre. Darthonhoz intézi szavait és nem bánja, ha Akki is hallja. Valami azt súgja megbízhat az elfben, ő nem fogja elárulni a szerelmet, mely fajtársához fűz egy emberi lényt.*
- Emlékszem és most is érzem, átadtál valamit, ami csak a közeledben élhet. Látni, érezni hallani, elviselni a csoda terhét és nem összeroppanni a súlya alatt. * Arda szavai halkan őszintén szólnak. Valamiféle mágia leng a csendes templomkertben. Zión szárnyai felkavarják a látszólag rendezetlen sorokban táncoló hópihék ritmusát, ám hogy távozott a dallam felcsendül újra és a fentről érkező kristályok kavarogva kerülgetik egymást, hogy végül csatlakozzanak a nagy lepelhez. Arda is pont ilyen aprónak érzi magát e pillanatban. Ám ő és még sok más apróság fogja megoldani az érezhetően fontos ügyet. Ő is része lesz a nagy lepelnek, ahogy Darthon, Akki, Zión és az elhangzott többi név tulajdonosa.
Átszellemülten néz Darthonra és újra megszólal a pillanatnyi csend után*
Hol az ágon két bagoly ül,
Lám a világ lecsendesül.
Tolluk puhán simul össze,
Hópihék szállnak fára kőre
Könnyű a lég, szellő se rebben,
Szavam kevés nem szólhat szebben
A Világ nyugodt békésen hallgat
Forró szíved érti csak a néki tett fogadalmat.
* Szíve feldobog, ereiben vér zúdul és hogy hajába túr könnyed mozdulattal, ujjai nyomán pörkölődve olvadnak a hópelyhek. Ösvényt szánt hajába a kéz, vörös lángoló tincsei éles ellentétben állnak a hó tökéletes fehérségével. A Hold mégsem sajnálja tőle a ragyogást. A könny felszárad, az arca kipirosodik. Kezét Darthon felé nyújtja. Bár nem hallja, nem értheti az elf gondolatokat, mégis hűen simul kedveséhez. Válaszul annak kételyeire. Soha nem fogja őt kevesebbnek látni, mint most ebben a pillanatban.
Ardát hűtik Darthon türelmet igazoló szavai, ám ő nem, nem tud ilyen békésen átlépni a dolgok felett, melyeket nem ért.
A templomba lépve átjárja az áhítat, mely a helyet átitatja, de nemigazán nyugszik meg. Ez nem az ő világa. Irányított imádat, a kötelező odaadás. Nem! Ő az erdőben nőtt fel, szabadon. Számára a hatalmas tölgy a templom, a patakparti mohos szikla az oltár és szavait ha voltak, szerette a szélre bízni. Fohászai magányosa szóltak. Hitt a Hold és a felkelő Nap erejében. A szél szárította könnyeit, a nap melengette ha fázott. Ez, ez a hely, nem volt kedvére való. Pusztán menedéknek tekintette, de akár csapda is lehet. Odakint bármerre menekülhet, de itt falak veszik körül és próbál nem gondolkodni, mert az érzés lassan fojtogatóvá válik számára. Ujjai keményebben fognak Darthon kezére és csak halkan nagyon halkan kérdezi meg.*
- Ugye nem maradunk sokáig! * Mélyet sóhajt, de nem önti el a megkönnyebbülés. Akki miatt van itt. Ő vezeti a csapatot, hát megpróbálja visszafogni feltörő rossz érzéseit. Ziónra gondol, aki most szabadon szárnyal a felhők alatt, vagy épp patáival rúgja meg azokat és hóförgeteget küld ezzel a földre. A képbe kapaszkodva épp csak érzékeli a gyertyák sejtelmes fényét, a hajladozó árnyakat és igyekszik nem odafigyelni a visszhangzó döndülő, csapongó hangokra, melyek sokadik vergődés után halnak csak bele a sötétségbe.*
* Darthon szavai lágyak, zöngéjük felmelegítik Arda lelkét. Felnéz rá és tudja, megtalálta a másik felét. Számára örökre, a másiknak csak egy időre tán. Arcán forró könny szalad le. Az útjába kerülő míves hókristályok pillanatig gondolva csak, olvadnak bele a hirtelen támadt kis folyamba, hogy létükkel növelve azt gyorsabb szaladásra bírják. Oldva a könny sótartalmát, kövérre hizlalva ragyogtatják fel a Hold varázsosan ezüst fényében. Ám a lány ajkán mosoly dereng. Nehezen talál a hangjára, mikor megszólal végre. Darthonhoz intézi szavait és nem bánja, ha Akki is hallja. Valami azt súgja megbízhat az elfben, ő nem fogja elárulni a szerelmet, mely fajtársához fűz egy emberi lényt.*
- Emlékszem és most is érzem, átadtál valamit, ami csak a közeledben élhet. Látni, érezni hallani, elviselni a csoda terhét és nem összeroppanni a súlya alatt. * Arda szavai halkan őszintén szólnak. Valamiféle mágia leng a csendes templomkertben. Zión szárnyai felkavarják a látszólag rendezetlen sorokban táncoló hópihék ritmusát, ám hogy távozott a dallam felcsendül újra és a fentről érkező kristályok kavarogva kerülgetik egymást, hogy végül csatlakozzanak a nagy lepelhez. Arda is pont ilyen aprónak érzi magát e pillanatban. Ám ő és még sok más apróság fogja megoldani az érezhetően fontos ügyet. Ő is része lesz a nagy lepelnek, ahogy Darthon, Akki, Zión és az elhangzott többi név tulajdonosa.
Átszellemülten néz Darthonra és újra megszólal a pillanatnyi csend után*
Hol az ágon két bagoly ül,
Lám a világ lecsendesül.
Tolluk puhán simul össze,
Hópihék szállnak fára kőre
Könnyű a lég, szellő se rebben,
Szavam kevés nem szólhat szebben
A Világ nyugodt békésen hallgat
Forró szíved érti csak a néki tett fogadalmat.
* Szíve feldobog, ereiben vér zúdul és hogy hajába túr könnyed mozdulattal, ujjai nyomán pörkölődve olvadnak a hópelyhek. Ösvényt szánt hajába a kéz, vörös lángoló tincsei éles ellentétben állnak a hó tökéletes fehérségével. A Hold mégsem sajnálja tőle a ragyogást. A könny felszárad, az arca kipirosodik. Kezét Darthon felé nyújtja. Bár nem hallja, nem értheti az elf gondolatokat, mégis hűen simul kedveséhez. Válaszul annak kételyeire. Soha nem fogja őt kevesebbnek látni, mint most ebben a pillanatban.
Ardát hűtik Darthon türelmet igazoló szavai, ám ő nem, nem tud ilyen békésen átlépni a dolgok felett, melyeket nem ért.
A templomba lépve átjárja az áhítat, mely a helyet átitatja, de nemigazán nyugszik meg. Ez nem az ő világa. Irányított imádat, a kötelező odaadás. Nem! Ő az erdőben nőtt fel, szabadon. Számára a hatalmas tölgy a templom, a patakparti mohos szikla az oltár és szavait ha voltak, szerette a szélre bízni. Fohászai magányosa szóltak. Hitt a Hold és a felkelő Nap erejében. A szél szárította könnyeit, a nap melengette ha fázott. Ez, ez a hely, nem volt kedvére való. Pusztán menedéknek tekintette, de akár csapda is lehet. Odakint bármerre menekülhet, de itt falak veszik körül és próbál nem gondolkodni, mert az érzés lassan fojtogatóvá válik számára. Ujjai keményebben fognak Darthon kezére és csak halkan nagyon halkan kérdezi meg.*
- Ugye nem maradunk sokáig! * Mélyet sóhajt, de nem önti el a megkönnyebbülés. Akki miatt van itt. Ő vezeti a csapatot, hát megpróbálja visszafogni feltörő rossz érzéseit. Ziónra gondol, aki most szabadon szárnyal a felhők alatt, vagy épp patáival rúgja meg azokat és hóförgeteget küld ezzel a földre. A képbe kapaszkodva épp csak érzékeli a gyertyák sejtelmes fényét, a hajladozó árnyakat és igyekszik nem odafigyelni a visszhangzó döndülő, csapongó hangokra, melyek sokadik vergődés után halnak csak bele a sötétségbe.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-26 22:31:13
Üzenet elküldve: 2012-08-26 22:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő 1#, Arda Shien Nyr, Akki Kamihira figyelmébe//
*Darthon messzebb lép Zióntól, ahogy az üzenet elhangzik, és átadja Arda óvó kezeinek a fenséges állatot. Akki kitérő válaszai bár sokat sejtetnek, sokmindent is hagynak homályban. Amikor a másik elf a látás művészetét említi, Darthonnak bevillan egy kép. Egy érzés. Egy boldog pillanat, mely nem sokkal a késsel támadó tolvaj előtt esett meg, szinte már el is felejtődött. De az elfek élete hosszú, így emlékezetük is hosszabb, mint egy emberé. Darthon biztosan tudja, hogy ezt a képet életének utolsó, helyrehozhatatlanul végleges pillanatáig hordozni fogja.*
-Emlékszel-e még arra a reggelre, kedvesem? Mikor először aludtunk együtt, s a felkelő nap fényében fürödve néztem ahogy ébredsz. Majd megmutattam, milyen a természet része lenni. Érezted-e akkor a föld lüktetését, a fák hajladozását a szélben, vagy a patak futását? A madarak szabadságát, a szarvas gyorsaságát, a farkas vérszomját? Élj nyitott szemmel. Ne nézz semmit, láss mindent. Ha nem csak egy dologra koncentrálsz, hanem engeded magad beleolvadni a körülötted virgoncul táncoló életbe, akkor majd úgy látsz, mint egy a nemesvérűek közül, s léted épp akkora hasznára lesz e földnek, mint legnagyobbjaink élete volt.
*Érzi az Akkiban felgyülemlett emlékek fájdalmas égetését, ezért megelégszik a kitérő válaszokkal.
" A többiek majd elmondják. Akki ezt mondta, és én személy szerint jobban meg is bízom azokban akik barátságosak, mint az ellenségesen reánk tegintgetőkben. Bár mintha valamelyest enyhült volna a hideg hangnem. Nem bízik meg bennünk, de már kezd megkedvelni."
Amint Akki ellép mellette, és a fülébe súgja a tényt, melyet szinte évezredeknek tűnő idő óta őrzött elméjében és szívében, komor arckifejezéssel, elszántan bólint.
"Arda volt az áldás eddígi életemben, amit nem szakítottak el tőlem. Nem hagyom, hogy a kudarc, amit Slaiah-nál vallottam, beárnyékolja jövőmet, és ismét megtörténjen. Nem lehet, nem szabad, képtelenség."
Zión elrepül, ő pedig odalép Ardához, és az Akki szavai által felkavart szerelem áthatotta gyengéd öleléssel, csendes, érthetetlen, megnyugtató dörmögéssel érezteti a lánnyal: 'fontosabb vagy, mint én. Fontosabb mint bárki. Éld az életed, és a sors majd meghozza neked, amit megérdemelsz. Egykor te leszel köztünk a legnagyobb. Szeretlek, és ha majd trónodon ülve imád egész néped, akkor se feledkezz meg egykori társaidról, barátaidról, szerelmedről.' Az Arda haját rendezetlenül, szálanként befedő hó hűvös magabiztosságot kölcsönöz a lánynak, azonban szemeiben a kétely lángja ég sárgán, értetlenül, félve és remélve.*
-Menjünk be. Ott majd megbeszéljük a többit, egyelőre szeretnék nyugodtan leülni, hogy megemésszem az itt történteket. Nem tudom, mi az ami bántó számodra, Akki, de nem firtatnám a válaszokat, melyek megadása íly szenvedést okoz egy érző lényben. Holnap úgyis megtudjuk, amit szeretnénk, tán Siseve mester egy dalából, vagy csak tömören, hogy tisztában legyünk a tényekkel. Én tudok addíg várni.
*Befelé indul, követi az immár előre gyalogolt Akkit, majd kedvesét az ajtónál előreengedve lép be a szinte égigérőnek tetsző csarnokba. A hold egyre vékonyabb sugárban világít be az ajtónyíláson, ahogy a hatalmas tölgyfakapu mély döndüléssel becsapódik. A templomban uralkodó homályban csak fura alakok láthatók, melyek a halványan pislákoló gyertyák fényében árnyékot vetnek az árnyékra. Bár a hely félelmetesnek tűnik, kevés a valószínűsége, hogy bármi is rejtőzzön az ódon boltívek alatt. Darthon lélegzetvisszafojtva áll a kísérteties épületben, és néma elismeréssel adózik az emberi építészek tudománya és művei előtt. Eme építmény hangulatát, félelmetes, élőnek tűnő szépségét az elfek módszereivel képtelenség lenne létrehozni. A fákból készült, vidám faházak nem nyújthatják ugyanazt az élményt, mint a légiesen könnyednek tűnő, kőből épült, mégis súlyos végzetet sugárzó templom.
"Talán ezért is kedvelem jobban a hegyeket. Odafenn, a fenyvesekben a faház is tud kísérteties, félelmetes látványt nyújtani, hogy beleborzong a háta annak, aki ránéz. Farkasok üvöltenek, a vén fák recsegnek a vihar támasztotta szélben, és szellemek járnak a fák között. Ide való voltam eddíg, hogy lelketlen, érzéketelen kísértetként járjam utam, és bár most már lebeg előttem a cél, amiért érdemes élni és küzdeni, talán még mindíg nem bírtam szakítani ezzel a fajta baljós szépséggel. Jól érzem magam az ilyen helyeken."
Majd megpillantva Akki körvonalait tőlük kicsit távolabb, eszébe jut, miért is jöttek.*
-Szorít az idő, menjünk. A könyvtárban talán választ lelhetünk az élet hozta kérdésekre. Siseve mester feladta nekünk a leckét, és holnap meg is kell jelennünk, hogy beszámoljunk. Szeretnék addígra valami ténylegesen felutathatót tudni. Irány előre, hátha a titkok köde kissé hátrébb szorul ezen az éjjelen.
*Ardát vezetve indul a könyvtár felé, és közben hunyorogva figyeli, Akki vajon hasonlóképpen cselekszik-e.*
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.26 22:37:17
*Darthon messzebb lép Zióntól, ahogy az üzenet elhangzik, és átadja Arda óvó kezeinek a fenséges állatot. Akki kitérő válaszai bár sokat sejtetnek, sokmindent is hagynak homályban. Amikor a másik elf a látás művészetét említi, Darthonnak bevillan egy kép. Egy érzés. Egy boldog pillanat, mely nem sokkal a késsel támadó tolvaj előtt esett meg, szinte már el is felejtődött. De az elfek élete hosszú, így emlékezetük is hosszabb, mint egy emberé. Darthon biztosan tudja, hogy ezt a képet életének utolsó, helyrehozhatatlanul végleges pillanatáig hordozni fogja.*
-Emlékszel-e még arra a reggelre, kedvesem? Mikor először aludtunk együtt, s a felkelő nap fényében fürödve néztem ahogy ébredsz. Majd megmutattam, milyen a természet része lenni. Érezted-e akkor a föld lüktetését, a fák hajladozását a szélben, vagy a patak futását? A madarak szabadságát, a szarvas gyorsaságát, a farkas vérszomját? Élj nyitott szemmel. Ne nézz semmit, láss mindent. Ha nem csak egy dologra koncentrálsz, hanem engeded magad beleolvadni a körülötted virgoncul táncoló életbe, akkor majd úgy látsz, mint egy a nemesvérűek közül, s léted épp akkora hasznára lesz e földnek, mint legnagyobbjaink élete volt.
*Érzi az Akkiban felgyülemlett emlékek fájdalmas égetését, ezért megelégszik a kitérő válaszokkal.
" A többiek majd elmondják. Akki ezt mondta, és én személy szerint jobban meg is bízom azokban akik barátságosak, mint az ellenségesen reánk tegintgetőkben. Bár mintha valamelyest enyhült volna a hideg hangnem. Nem bízik meg bennünk, de már kezd megkedvelni."
Amint Akki ellép mellette, és a fülébe súgja a tényt, melyet szinte évezredeknek tűnő idő óta őrzött elméjében és szívében, komor arckifejezéssel, elszántan bólint.
"Arda volt az áldás eddígi életemben, amit nem szakítottak el tőlem. Nem hagyom, hogy a kudarc, amit Slaiah-nál vallottam, beárnyékolja jövőmet, és ismét megtörténjen. Nem lehet, nem szabad, képtelenség."
Zión elrepül, ő pedig odalép Ardához, és az Akki szavai által felkavart szerelem áthatotta gyengéd öleléssel, csendes, érthetetlen, megnyugtató dörmögéssel érezteti a lánnyal: 'fontosabb vagy, mint én. Fontosabb mint bárki. Éld az életed, és a sors majd meghozza neked, amit megérdemelsz. Egykor te leszel köztünk a legnagyobb. Szeretlek, és ha majd trónodon ülve imád egész néped, akkor se feledkezz meg egykori társaidról, barátaidról, szerelmedről.' Az Arda haját rendezetlenül, szálanként befedő hó hűvös magabiztosságot kölcsönöz a lánynak, azonban szemeiben a kétely lángja ég sárgán, értetlenül, félve és remélve.*
-Menjünk be. Ott majd megbeszéljük a többit, egyelőre szeretnék nyugodtan leülni, hogy megemésszem az itt történteket. Nem tudom, mi az ami bántó számodra, Akki, de nem firtatnám a válaszokat, melyek megadása íly szenvedést okoz egy érző lényben. Holnap úgyis megtudjuk, amit szeretnénk, tán Siseve mester egy dalából, vagy csak tömören, hogy tisztában legyünk a tényekkel. Én tudok addíg várni.
*Befelé indul, követi az immár előre gyalogolt Akkit, majd kedvesét az ajtónál előreengedve lép be a szinte égigérőnek tetsző csarnokba. A hold egyre vékonyabb sugárban világít be az ajtónyíláson, ahogy a hatalmas tölgyfakapu mély döndüléssel becsapódik. A templomban uralkodó homályban csak fura alakok láthatók, melyek a halványan pislákoló gyertyák fényében árnyékot vetnek az árnyékra. Bár a hely félelmetesnek tűnik, kevés a valószínűsége, hogy bármi is rejtőzzön az ódon boltívek alatt. Darthon lélegzetvisszafojtva áll a kísérteties épületben, és néma elismeréssel adózik az emberi építészek tudománya és művei előtt. Eme építmény hangulatát, félelmetes, élőnek tűnő szépségét az elfek módszereivel képtelenség lenne létrehozni. A fákból készült, vidám faházak nem nyújthatják ugyanazt az élményt, mint a légiesen könnyednek tűnő, kőből épült, mégis súlyos végzetet sugárzó templom.
"Talán ezért is kedvelem jobban a hegyeket. Odafenn, a fenyvesekben a faház is tud kísérteties, félelmetes látványt nyújtani, hogy beleborzong a háta annak, aki ránéz. Farkasok üvöltenek, a vén fák recsegnek a vihar támasztotta szélben, és szellemek járnak a fák között. Ide való voltam eddíg, hogy lelketlen, érzéketelen kísértetként járjam utam, és bár most már lebeg előttem a cél, amiért érdemes élni és küzdeni, talán még mindíg nem bírtam szakítani ezzel a fajta baljós szépséggel. Jól érzem magam az ilyen helyeken."
Majd megpillantva Akki körvonalait tőlük kicsit távolabb, eszébe jut, miért is jöttek.*
-Szorít az idő, menjünk. A könyvtárban talán választ lelhetünk az élet hozta kérdésekre. Siseve mester feladta nekünk a leckét, és holnap meg is kell jelennünk, hogy beszámoljunk. Szeretnék addígra valami ténylegesen felutathatót tudni. Irány előre, hátha a titkok köde kissé hátrébb szorul ezen az éjjelen.
*Ardát vezetve indul a könyvtár felé, és közben hunyorogva figyeli, Akki vajon hasonlóképpen cselekszik-e.*
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.26 22:37:17
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-25 19:51:24
Üzenet elküldve: 2012-08-25 19:51:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő 1#, Darthon Valykr, Akki Kamihira figyelmébe//
*Arda tekintete nem engedi el az elfét miközben az válaszol. Minden érzékével a férfit tapogatja. Lantját csizmája orrára támasztja, két keze a míves hangszer tetején pihen. Tartása ugrásra kész, hiszen a hely nem feltétlen biztonságos. Arca nyugodt, érdeklődő. Nem bántódik meg a látszólag kioktató szavakon. Még sosem volt ilyen közel az elfekhez. Találkozott már néhánnyal, de épp csak futólag. Lesújtó véleményét azokra alapozva adta elő, általuk erősítve önmaga lekicsinylésének tényét. A most elhangzó gondolatok erősen billentik véleményét a jó oldal felé, pont ahogy régen is szerette volna.
Ajkán halovány mosoly jelenik meg. Feketével keretezett szeme a sűrű sötét pillák árnyékában is felragyog, vetekszik a hóról visszaverődő holdfénnyel. Végighallhatja a vezetőt és megszívlelni annak szavait. Bár egyet tud. Az elfek szeretik a sejtelmes beszédet. Mintha sosem mondanának ki tényeket. Lám most is kerülgeti Akki a választ. Nem és nem érti a helyzetet, de azt tudja itt úgysem fog válaszolni a férfi, hiába is erőszakolná a dolgot. Túl nagy a tér, a hóesés rejtheti a nyitott, kíváncsi füleket. Zión jelezné az idegent, hiszen Arda ismeri a lovakat.
Sóhajtva válaszol. Leheletének kis párafelhőjén áttáncolnak a hópelyhek, miközben a szél tovasodorja arca elől a keletkezett homályt.*
- Az emberek már csak ilyenek. Kételkedők, kétkedők. Sosem volt még dolgom hasonló jelenéssel. Káprázatot okozhat némely varázs és mi emberek könnyen beletévedünk a hinni akarás csapdájába. Légy hát elnéző! *Kéri mosolyogva.*
- Zión valóban érezhetően valóságos lény. Hálás vagyok nektek, hogy láthattam, érinthettem, sosem felejtem el az érzést mit keltett bennem. *Biccent udvariasan Akki felé.*
- Azonban a kérdéseimtől nem szabadulhattok *nevet fel halkan* Te magad hívtál e kalandba, remélhetőleg pont annyit tudok nyújtani ügyed megsegítésére, amennyit elvársz tőlem. *mosolyodik el kedvesen.
Újabb halk kétkedő nevetésre késztetik Akki szavai, mikor az azt említi, hogy csak egy utazó, semmi több. Tekintetéből könnyen kiolvasható lenne a másik számára a hitetlenkedés és a nyugtalanság, ha az nem a földre sütné ezüstös pillantását. Ám most nem fejti ki amit gondol, legalábbis nem itt.
A vezető mozdul és Darthon mellett ellépve Ziónhoz igyekszik. Arda tekintete szerelmese pillantását keresi. Vajh mit érezhet Darthon most, hogy ő kifejtette a véleményét és mit érezhet majd odabent, a biztos helyen. Merjen e nyíltan kiállni önmagáért, vagy sodródjon az eseményekkel?
Félő, hogy nem ez utóbbit fogja választani. Aggodalma fellángol, hiszen már nem csak önmagáért felelős. Darthon elf és ha Akkinak szegezi kétségeit, vajh mennyire tapos majd bele kedvese érzéseibe. Halkan, idegesen sóhajtva próbálja kifújni magából a feszültséget. Kevés sikerrel.
Akki Ziónhoz lép és elküldi a csodás paripát. Ardán megkönnyebbülés fut át. Vagyis van szállása a pegazusnak, valahol valami védett helyen. Látja e még valaha? Lehet csak az üzenetet hozta a hófelhőkkel repülve? Valami kis hiányérzet féle fájdalom fut át benne, mintha szerettét veszítené el, ki tudja mennyi időre. Nem törődve Akkival a lóhoz lép és tenyerével végigsimít annak szépen metszett orrnyergén. A ragyogó szempárba néz és ajka a puha meleg orrot érinti lágyan. Majd halkan rebben a szó.*
- Köszönöm. *S ebben az egy szóban benne van a csoda érzete és a barátság hálája, amit Zióntól kapott.
Aztán csendesen elhátrál, finoman biccent a lónak búcsúzóul és Darthon oldalához simulva adja át magát újra kínzó kételyeinek. Szeretne végre fedél alá kerülni és tisztázni a lelkét marcangoló kérdéseket. Hiába mondja Akki, hogy mindent tud, ha megnézné az apró részletek és látna végre, most mégis igencsak vaknak érzi magát.
Göndör tincseinek kanyarulataiba befészkelték magukat a puha hópelyhek. Zión miatt nem húzta fel vissza a csuklyát, de nem bánja, hogy most úgy néz ki, mintha percek alatt őszült volna meg. Lehet ha megtudja a válaszokat lesz pár rejtett ezüst szál a vörös tengerben. Csak egyet tud, ha Darthon követi a vezetőt, akkor ő sem fog kevesebbet adni az ügyért, mint amire képes. Akki szavai magként fogantak meg benne és lám a hajtás szárba szökkenni látszik.
A templomba lépve tekintetével máris azt kutatja, vajh hol is lesz az a biztonságos kis zug, ahol nyugodtan elbeszélgethetnek végre.*
*Arda tekintete nem engedi el az elfét miközben az válaszol. Minden érzékével a férfit tapogatja. Lantját csizmája orrára támasztja, két keze a míves hangszer tetején pihen. Tartása ugrásra kész, hiszen a hely nem feltétlen biztonságos. Arca nyugodt, érdeklődő. Nem bántódik meg a látszólag kioktató szavakon. Még sosem volt ilyen közel az elfekhez. Találkozott már néhánnyal, de épp csak futólag. Lesújtó véleményét azokra alapozva adta elő, általuk erősítve önmaga lekicsinylésének tényét. A most elhangzó gondolatok erősen billentik véleményét a jó oldal felé, pont ahogy régen is szerette volna.
Ajkán halovány mosoly jelenik meg. Feketével keretezett szeme a sűrű sötét pillák árnyékában is felragyog, vetekszik a hóról visszaverődő holdfénnyel. Végighallhatja a vezetőt és megszívlelni annak szavait. Bár egyet tud. Az elfek szeretik a sejtelmes beszédet. Mintha sosem mondanának ki tényeket. Lám most is kerülgeti Akki a választ. Nem és nem érti a helyzetet, de azt tudja itt úgysem fog válaszolni a férfi, hiába is erőszakolná a dolgot. Túl nagy a tér, a hóesés rejtheti a nyitott, kíváncsi füleket. Zión jelezné az idegent, hiszen Arda ismeri a lovakat.
Sóhajtva válaszol. Leheletének kis párafelhőjén áttáncolnak a hópelyhek, miközben a szél tovasodorja arca elől a keletkezett homályt.*
- Az emberek már csak ilyenek. Kételkedők, kétkedők. Sosem volt még dolgom hasonló jelenéssel. Káprázatot okozhat némely varázs és mi emberek könnyen beletévedünk a hinni akarás csapdájába. Légy hát elnéző! *Kéri mosolyogva.*
- Zión valóban érezhetően valóságos lény. Hálás vagyok nektek, hogy láthattam, érinthettem, sosem felejtem el az érzést mit keltett bennem. *Biccent udvariasan Akki felé.*
- Azonban a kérdéseimtől nem szabadulhattok *nevet fel halkan* Te magad hívtál e kalandba, remélhetőleg pont annyit tudok nyújtani ügyed megsegítésére, amennyit elvársz tőlem. *mosolyodik el kedvesen.
Újabb halk kétkedő nevetésre késztetik Akki szavai, mikor az azt említi, hogy csak egy utazó, semmi több. Tekintetéből könnyen kiolvasható lenne a másik számára a hitetlenkedés és a nyugtalanság, ha az nem a földre sütné ezüstös pillantását. Ám most nem fejti ki amit gondol, legalábbis nem itt.
A vezető mozdul és Darthon mellett ellépve Ziónhoz igyekszik. Arda tekintete szerelmese pillantását keresi. Vajh mit érezhet Darthon most, hogy ő kifejtette a véleményét és mit érezhet majd odabent, a biztos helyen. Merjen e nyíltan kiállni önmagáért, vagy sodródjon az eseményekkel?
Félő, hogy nem ez utóbbit fogja választani. Aggodalma fellángol, hiszen már nem csak önmagáért felelős. Darthon elf és ha Akkinak szegezi kétségeit, vajh mennyire tapos majd bele kedvese érzéseibe. Halkan, idegesen sóhajtva próbálja kifújni magából a feszültséget. Kevés sikerrel.
Akki Ziónhoz lép és elküldi a csodás paripát. Ardán megkönnyebbülés fut át. Vagyis van szállása a pegazusnak, valahol valami védett helyen. Látja e még valaha? Lehet csak az üzenetet hozta a hófelhőkkel repülve? Valami kis hiányérzet féle fájdalom fut át benne, mintha szerettét veszítené el, ki tudja mennyi időre. Nem törődve Akkival a lóhoz lép és tenyerével végigsimít annak szépen metszett orrnyergén. A ragyogó szempárba néz és ajka a puha meleg orrot érinti lágyan. Majd halkan rebben a szó.*
- Köszönöm. *S ebben az egy szóban benne van a csoda érzete és a barátság hálája, amit Zióntól kapott.
Aztán csendesen elhátrál, finoman biccent a lónak búcsúzóul és Darthon oldalához simulva adja át magát újra kínzó kételyeinek. Szeretne végre fedél alá kerülni és tisztázni a lelkét marcangoló kérdéseket. Hiába mondja Akki, hogy mindent tud, ha megnézné az apró részletek és látna végre, most mégis igencsak vaknak érzi magát.
Göndör tincseinek kanyarulataiba befészkelték magukat a puha hópelyhek. Zión miatt nem húzta fel vissza a csuklyát, de nem bánja, hogy most úgy néz ki, mintha percek alatt őszült volna meg. Lehet ha megtudja a válaszokat lesz pár rejtett ezüst szál a vörös tengerben. Csak egyet tud, ha Darthon követi a vezetőt, akkor ő sem fog kevesebbet adni az ügyért, mint amire képes. Akki szavai magként fogantak meg benne és lám a hajtás szárba szökkenni látszik.
A templomba lépve tekintetével máris azt kutatja, vajh hol is lesz az a biztonságos kis zug, ahol nyugodtan elbeszélgethetnek végre.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-25 18:30:02
Üzenet elküldve: 2012-08-25 18:30:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Amikor kilép a templom kapuján fájó fejjel, a macska ugyanott várja.*
- Húzz már innen! *Kiált rá, de azt nem érdekli, ezért Shahur visszatér az ez előtti padhoz.*
- Mi bajod van neked? Húzz már el? *Mondja, mintha a macska értené.*
- Na jó, ha ennyire velem akarsz jönni, akkor gyere, úgyis szeretem a macskákat és legalább lesz kivel beszélnek, hogy meg ne őrüljek. *Mosolyodik el, majd feláll és elindul a gazdagnegyed felé. "Onnan eljuthatok a piacra és vehetek az új kis 'társamnak' egy táskát, hogy nehogy nagy feltűnést keltsek egy macskával az oldalamon." Töpreng, majd felveszi a kezébe a macskát és belép a gazdagnegyedbe.*
A hozzászólás írója (Shahur Ellowahur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.25 18:31:04
- Húzz már innen! *Kiált rá, de azt nem érdekli, ezért Shahur visszatér az ez előtti padhoz.*
- Mi bajod van neked? Húzz már el? *Mondja, mintha a macska értené.*
- Na jó, ha ennyire velem akarsz jönni, akkor gyere, úgyis szeretem a macskákat és legalább lesz kivel beszélnek, hogy meg ne őrüljek. *Mosolyodik el, majd feláll és elindul a gazdagnegyed felé. "Onnan eljuthatok a piacra és vehetek az új kis 'társamnak' egy táskát, hogy nehogy nagy feltűnést keltsek egy macskával az oldalamon." Töpreng, majd felveszi a kezébe a macskát és belép a gazdagnegyedbe.*
A hozzászólás írója (Shahur Ellowahur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.25 18:31:04
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-25 15:40:50
Üzenet elküldve: 2012-08-25 15:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*"Oh igen, gyönyörű!" Mondja, majd beleszippant a levegőbe. "Isteni!" Töpreng, majd leül egy padra. "Ledőlök egy kicsit. Egy kis pihenés nem árt." Gondolja, majd nyújtózik egyet és szinte azonnal elalszik.*
*Shahur nem tudja, mennyit aludhatott, de a fáradság teljesen elszállt. "Huhh, ez jó volt, de egy kicsit még üldögélek itt." Az ifjú körbenéz, és elcsodálkozik, mert mire a tekintete visszatér a lábához, egy fekete macska pihen rajta.*
- Mi a... *Kiált fel, majd belerúg a macskába, de az nem csinál semmit, csak fogja magát és visszafekszik Shahur lábára.*
- Hát jó, a templomba úgysem jöhetsz be. *Mondja, majd feláll és bemegy a templomba, de egy pillanatra visszapillant. A macska megállt a küszöbön, de nem óhajt távozni. "Remélem mire kijövök nem lesz itt." Mondja magában, majd tovább sétál.*
*Shahur nem tudja, mennyit aludhatott, de a fáradság teljesen elszállt. "Huhh, ez jó volt, de egy kicsit még üldögélek itt." Az ifjú körbenéz, és elcsodálkozik, mert mire a tekintete visszatér a lábához, egy fekete macska pihen rajta.*
- Mi a... *Kiált fel, majd belerúg a macskába, de az nem csinál semmit, csak fogja magát és visszafekszik Shahur lábára.*
- Hát jó, a templomba úgysem jöhetsz be. *Mondja, majd feláll és bemegy a templomba, de egy pillanatra visszapillant. A macska megállt a küszöbön, de nem óhajt távozni. "Remélem mire kijövök nem lesz itt." Mondja magában, majd tovább sétál.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-25 14:06:37
Üzenet elküldve: 2012-08-25 14:06:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
* Ahogy Kamihira közeledik Zión felé, az állat meghátrál egy pillanatra miközben különös hangot ad ki. Az elf a paripa szemeibe néz, tekintete nyugodtságot sugall. " Megérezte, hogy kicsit megváltoztam? Végtére is az állatoknak jók az ösztöneik és amúgy is, mintha mindenki tudná már ezt. " jegyzi meg magában miközben tekintetéből ugyan azon melegség árad, mint amikor a lebegő kastélyban találkozott vele. Ennek hatására vagy más okok közrejátszódásának köszönhetően a Zión nyugtalansága tova tűnik és Ardához lép közelebb. Az elf megnyugodott bár kellemetlen érzés keríti hatalmába, azonban ennek jelei nem látszódik a többiek szemei előtt. Zión sörényéből egy kis szalag kerül elő, mely mágiát tartalmazva üzenetet közöl. A hangok egyértelműen Ryrinhez és Szervilíához tartoznak. " Szóval ők sem tétlenkednek. Vajon milyen horderejű tettekre készülnek, hogy a légiót emlegetik? Remélem nem egy eltorzult világszemléletet akarnak..." mereng magában, de nem fejezi be gondolatmenetét, nem akarja, még képzeletben sem elképzelni milyen célt szolgálhat ez a tett s fejét kissé megrázza, hogy ezen gondolatai a hideg szélben tova repüljenek azonban a szél különös játékot játszik ismételten vele. A hangot látszólag csak ő hallja s ez és az üzenet is baljós érzéseket kelt benne melyek arcára is kiülnek. Szemei egy pillanatra ezüstösen kezdenek világítani a holdfényben. " Nem tudom mit akar ezzel, de nem is érdekel. Úgy vélem a többiek veszélyben lehetnek, azonban nem úgy ismertem meg őket, mint akik egykönnyen feladnák. Minden kísérlet ellenük hiábavaló, azonban jobb lesz nem figyelmen kívül hagyni a történéseket és jobban odafigyelni rá. Nem szívlelem a mágusokat..." jegyzi meg magában miközben a hang tovaszáll a széllel s ennek hatására tekintete és arc vonásai is újra a megszokottra térnek vissza. Tekintetét a ménre szegezi. " Vajon ő tud vagy érez evvel kapcsolatban valamit? " mereng magában majd Arda hangja kelti fel figyelmét. Nem szól megvárja míg a lány befejezi a mondani valóját s kérdéseit s mélyen a szemeibe néz viszonozza evvel az ő tekintetét. *
- Sosem értem meg, hogy az emberek miért tesznek fel olyan kérdéseket melyekre már tudják a választ. Itt áll előtted, látod, igaz? Megérintetted s érzek selymes szőrét a tenyereden, igaz? Érzed a testedet hatalmába kerítő érzést mely semmihez sem fogható, nem? Akkor ez hogy lehetne egy csalfa ábránd? * feleli lágy hangon a saját nézeteit megfogalmazva, azonban egy aprócska kis lenézés és gúny sem érezhető hangjából.*
- Más nevében nem beszélhetek, de nem látok többet senkinél sem. A legtöbben csak néznek s nem látnak, nem veszik észre az apróbb dolgokat mert jelentéktelennek tartják s csak az általuk fontosnak vélt dolgokra figyelnek és keresik ezt. Próbáld meg nem csak a jelentős dolgokat észrevenni és hidd el te is képes leszel a 'mi' szemünkkel látni a dolgokat. * Arca továbbra is rezdületlenül áll, szemeit néha hunyorítja ahogy eléri őket a szél s a bennük táncoló hópihe. Hangja tiszteltetettel teli.*
- Ha valóban úgy vélekedsz, hogy az életeddel s tetteiddel kevesebbet tehet mint mások, akkor feleslegesen fáradtál el idáig. Az életek egyformák, egyik sem különbözik a másiktól. Te is épp olyan fontos vagy mint a melletted álló férfi, semmivel sem vagy kevesebb sem pedig több. Vannak dolgok amiket te tudsz megtenni s vannak amiket Dathon, de ez nem változtat a tényen. * hangja lágy, s a szíve mélyéről jön. Érezhető benne a tapasztalat s némi kisebb fájdalom és komorság is.*
- Már mindent tudtok amit tudnotok kell. Ha többre vagytok kíváncsiak akkor beszéljetek a többiekkel. Azonban a légióról én sem tudok semmit. Utazó vagyok aki itt találta magát, semmi egyéb. * fejezi be s az utolsó mondatnál már a földet fürkészik szemei. Hangja továbbra is tiszteletteljes és komor s egy halovány, meleg mosolyt is megenged. Kamihira gyors léptekkel terem Darthon mellett s halkan a fülébe súg.*
- Óvd őt, mert ha elveszíted a mindenséget veszted el. * hangja komor és nyomatékos. Lépteivel tovább halad s Zión mellett állapodik meg. *
- Jobb lesz ha mihamarabb indulunk. Jó lenne minél előbb választ találni a kérdésünkre s jó lenne valami melegebb helyen álldogálni. * feleli háttal a többeknek.*
- Jobb lenne ha te is elindulnál valami védettebb helyre s az sem tenne jót ha valaki most itt meglátna. * mondja lágyan Ziónnak.
Ha senkinek sem lesz ellenvetése lágy léptekkel elindul a templom felé. Fejében baljós gondolatok kavarognak mind a szalag által közölt üzenet s mind a neki címzett üzenet miatt.*
* Ahogy Kamihira közeledik Zión felé, az állat meghátrál egy pillanatra miközben különös hangot ad ki. Az elf a paripa szemeibe néz, tekintete nyugodtságot sugall. " Megérezte, hogy kicsit megváltoztam? Végtére is az állatoknak jók az ösztöneik és amúgy is, mintha mindenki tudná már ezt. " jegyzi meg magában miközben tekintetéből ugyan azon melegség árad, mint amikor a lebegő kastélyban találkozott vele. Ennek hatására vagy más okok közrejátszódásának köszönhetően a Zión nyugtalansága tova tűnik és Ardához lép közelebb. Az elf megnyugodott bár kellemetlen érzés keríti hatalmába, azonban ennek jelei nem látszódik a többiek szemei előtt. Zión sörényéből egy kis szalag kerül elő, mely mágiát tartalmazva üzenetet közöl. A hangok egyértelműen Ryrinhez és Szervilíához tartoznak. " Szóval ők sem tétlenkednek. Vajon milyen horderejű tettekre készülnek, hogy a légiót emlegetik? Remélem nem egy eltorzult világszemléletet akarnak..." mereng magában, de nem fejezi be gondolatmenetét, nem akarja, még képzeletben sem elképzelni milyen célt szolgálhat ez a tett s fejét kissé megrázza, hogy ezen gondolatai a hideg szélben tova repüljenek azonban a szél különös játékot játszik ismételten vele. A hangot látszólag csak ő hallja s ez és az üzenet is baljós érzéseket kelt benne melyek arcára is kiülnek. Szemei egy pillanatra ezüstösen kezdenek világítani a holdfényben. " Nem tudom mit akar ezzel, de nem is érdekel. Úgy vélem a többiek veszélyben lehetnek, azonban nem úgy ismertem meg őket, mint akik egykönnyen feladnák. Minden kísérlet ellenük hiábavaló, azonban jobb lesz nem figyelmen kívül hagyni a történéseket és jobban odafigyelni rá. Nem szívlelem a mágusokat..." jegyzi meg magában miközben a hang tovaszáll a széllel s ennek hatására tekintete és arc vonásai is újra a megszokottra térnek vissza. Tekintetét a ménre szegezi. " Vajon ő tud vagy érez evvel kapcsolatban valamit? " mereng magában majd Arda hangja kelti fel figyelmét. Nem szól megvárja míg a lány befejezi a mondani valóját s kérdéseit s mélyen a szemeibe néz viszonozza evvel az ő tekintetét. *
- Sosem értem meg, hogy az emberek miért tesznek fel olyan kérdéseket melyekre már tudják a választ. Itt áll előtted, látod, igaz? Megérintetted s érzek selymes szőrét a tenyereden, igaz? Érzed a testedet hatalmába kerítő érzést mely semmihez sem fogható, nem? Akkor ez hogy lehetne egy csalfa ábránd? * feleli lágy hangon a saját nézeteit megfogalmazva, azonban egy aprócska kis lenézés és gúny sem érezhető hangjából.*
- Más nevében nem beszélhetek, de nem látok többet senkinél sem. A legtöbben csak néznek s nem látnak, nem veszik észre az apróbb dolgokat mert jelentéktelennek tartják s csak az általuk fontosnak vélt dolgokra figyelnek és keresik ezt. Próbáld meg nem csak a jelentős dolgokat észrevenni és hidd el te is képes leszel a 'mi' szemünkkel látni a dolgokat. * Arca továbbra is rezdületlenül áll, szemeit néha hunyorítja ahogy eléri őket a szél s a bennük táncoló hópihe. Hangja tiszteltetettel teli.*
- Ha valóban úgy vélekedsz, hogy az életeddel s tetteiddel kevesebbet tehet mint mások, akkor feleslegesen fáradtál el idáig. Az életek egyformák, egyik sem különbözik a másiktól. Te is épp olyan fontos vagy mint a melletted álló férfi, semmivel sem vagy kevesebb sem pedig több. Vannak dolgok amiket te tudsz megtenni s vannak amiket Dathon, de ez nem változtat a tényen. * hangja lágy, s a szíve mélyéről jön. Érezhető benne a tapasztalat s némi kisebb fájdalom és komorság is.*
- Már mindent tudtok amit tudnotok kell. Ha többre vagytok kíváncsiak akkor beszéljetek a többiekkel. Azonban a légióról én sem tudok semmit. Utazó vagyok aki itt találta magát, semmi egyéb. * fejezi be s az utolsó mondatnál már a földet fürkészik szemei. Hangja továbbra is tiszteletteljes és komor s egy halovány, meleg mosolyt is megenged. Kamihira gyors léptekkel terem Darthon mellett s halkan a fülébe súg.*
- Óvd őt, mert ha elveszíted a mindenséget veszted el. * hangja komor és nyomatékos. Lépteivel tovább halad s Zión mellett állapodik meg. *
- Jobb lesz ha mihamarabb indulunk. Jó lenne minél előbb választ találni a kérdésünkre s jó lenne valami melegebb helyen álldogálni. * feleli háttal a többeknek.*
- Jobb lenne ha te is elindulnál valami védettebb helyre s az sem tenne jót ha valaki most itt meglátna. * mondja lágyan Ziónnak.
Ha senkinek sem lesz ellenvetése lágy léptekkel elindul a templom felé. Fejében baljós gondolatok kavarognak mind a szalag által közölt üzenet s mind a neki címzett üzenet miatt.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-24 22:45:54
Üzenet elküldve: 2012-08-24 22:45:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő 1#, Arda Shien Nyr, Akki Kamihira figyelmébe//
*A paripa kicsit feszeng, ahogy Akki közeledik felé. Orrlyukai kitágulnak, fejét idegesen rángatja. Amikor azonban a komor árnyék megáll, megbékél a jelenlétével, és Ardához léptet. Fejével beletúr a vörös hajba, majd finoman megsimogatja orrával a lányt. Arda boldogan, a paripához beszélve gyönyörködik a fenséges állatban. Darthon is közelebb lép, mert kékes villanást vél felfedezni a hófehér sörényben. Óvatosan, nehogy megriassza a pegazust, felé nyújtja kezét, és halk, mormogó, szinte felismerhetetlen hangon az állat nevét mormolja. 'Zión.' Majd mikor látja, hogy a paripának nincs ellenére a jelenléte, beletúr a dús, fehér szőrbe, és vigyázó, apró, sima mozdulatokkal kiszabadítja a rúnákkal teleszőtt selymet. A felcsengő hang meglepi, mégsem tesz hirtelen mozdulatokat, mert fél, hogy meg találná ilyeszteni az égből alászállt csodát. Megborzong, amikor Arda keze végigsimít az övén, de most csak egy szerelmes pillantásra szakít időt, inkább a felhangzó szavakra figyel. A zengő beszéd végeztével Darthon továbbra is az állaton nyugtatja kezét, és várja Akki válaszát a feltett kérdésekre. Arda azonban megelőzi a gondolatait összeszedni igyekvő elfet, és elragadtatásában lelkendezve beszél Ziónhoz, majd Akkihoz. A szerénység, és szeretet megnyilvánulásai egyfajta büszkeséget ébresztenek Darthonban: "Lám, jól választottam hát. Nemes a szíve, alázatos, és mégis vad. Elfogadja a helyét a világban, ezért sokkal többre hivatott e rövid emberi életnél."*
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.24 22:46:45
*A paripa kicsit feszeng, ahogy Akki közeledik felé. Orrlyukai kitágulnak, fejét idegesen rángatja. Amikor azonban a komor árnyék megáll, megbékél a jelenlétével, és Ardához léptet. Fejével beletúr a vörös hajba, majd finoman megsimogatja orrával a lányt. Arda boldogan, a paripához beszélve gyönyörködik a fenséges állatban. Darthon is közelebb lép, mert kékes villanást vél felfedezni a hófehér sörényben. Óvatosan, nehogy megriassza a pegazust, felé nyújtja kezét, és halk, mormogó, szinte felismerhetetlen hangon az állat nevét mormolja. 'Zión.' Majd mikor látja, hogy a paripának nincs ellenére a jelenléte, beletúr a dús, fehér szőrbe, és vigyázó, apró, sima mozdulatokkal kiszabadítja a rúnákkal teleszőtt selymet. A felcsengő hang meglepi, mégsem tesz hirtelen mozdulatokat, mert fél, hogy meg találná ilyeszteni az égből alászállt csodát. Megborzong, amikor Arda keze végigsimít az övén, de most csak egy szerelmes pillantásra szakít időt, inkább a felhangzó szavakra figyel. A zengő beszéd végeztével Darthon továbbra is az állaton nyugtatja kezét, és várja Akki válaszát a feltett kérdésekre. Arda azonban megelőzi a gondolatait összeszedni igyekvő elfet, és elragadtatásában lelkendezve beszél Ziónhoz, majd Akkihoz. A szerénység, és szeretet megnyilvánulásai egyfajta büszkeséget ébresztenek Darthonban: "Lám, jól választottam hát. Nemes a szíve, alázatos, és mégis vad. Elfogadja a helyét a világban, ezért sokkal többre hivatott e rövid emberi életnél."*
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.24 22:46:45
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-24 19:38:24
Üzenet elküldve: 2012-08-24 19:38:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Miután elhagyta a szegénynegyedet, egy különös kertben találja magát. A fák között templom torony magasodik, s mögüle halk vízcsobogást vél felfedezni. Igencsak jól esne most neki egy kora esti fürdő, ám úgy tűnik kénytelen a templom felől megközelíteni a dolgokat. Így elindul a díszes építmény felé. Útközben kidugja kezét hosszú ruhaujja alól, s megérinti a bokrokon nyíló díszes virágokat. Jó érzés érezni, ahogy valami szép dolgot érinthet. Rég nem volt már ilyenben része. A hajón hánykolódni nem a világ legszebb dolga. Amúgy is ezt eddig a nők jelentették számára... most meg már nem maradt semmije. Csak az ostoba virágok simogatása. *
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-24 00:42:57
Üzenet elküldve: 2012-08-24 00:42:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a templomból, kissé goromba az ábrázata, de ezt senki nem láthagja éjnek-éjvadján, valamint csukjája is méllyen az arcába van húzva.*
-"El kel kezdenem edzeni, mi tagadás kijöttem a gyakorlatból." *Gondolja*
*Eltömélt szándéka, hogy még ma elkezd gyakorolni, ezér megszaporáz lépteit, szinte szalad a kikövezett úton egyenest a Gazdagnegyed utcái felé.*
-"El kel kezdenem edzeni, mi tagadás kijöttem a gyakorlatból." *Gondolja*
*Eltömélt szándéka, hogy még ma elkezd gyakorolni, ezér megszaporáz lépteit, szinte szalad a kikövezett úton egyenest a Gazdagnegyed utcái felé.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-24 00:02:26
Üzenet elküldve: 2012-08-24 00:02:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy egyenesen halad a templomkert kavicsos útján, halgatja az énekesmadarakat, és elgondolkodik*
-*Vajon egyszer én is szabad leszek, mint egy madár? Bárhová elmehetek, amerre a szívem húz?"
*Rongyos útiköpenyét hirtelen felkapja a zsenge szellö, majd a templom bejáratára sandít, ahol embereket lát mozogni. Elindul a nyitott ajtó felé, ügyelve, hogy csukjája eltakarj a teljes arcát, mindössze vakító zöld szeme csillan meg olykor-olykor majd ezt gondolja*
-" Nem örülnék neki, ha felismernének, itt gyorsan terjed a hír, és máris van egy kis vaj a fejemen, pedig még csak nemrégiben jöttem a városba."
*Az út végéhez érve belép a templom hatalmas nyitott faajtaján.*
-*Vajon egyszer én is szabad leszek, mint egy madár? Bárhová elmehetek, amerre a szívem húz?"
*Rongyos útiköpenyét hirtelen felkapja a zsenge szellö, majd a templom bejáratára sandít, ahol embereket lát mozogni. Elindul a nyitott ajtó felé, ügyelve, hogy csukjája eltakarj a teljes arcát, mindössze vakító zöld szeme csillan meg olykor-olykor majd ezt gondolja*
-" Nem örülnék neki, ha felismernének, itt gyorsan terjed a hír, és máris van egy kis vaj a fejemen, pedig még csak nemrégiben jöttem a városba."
*Az út végéhez érve belép a templom hatalmas nyitott faajtaján.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084