Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 17:01:44
Üzenet elküldve: 2017-07-04 17:01:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Sya elhúzódik egy kicsit tőle és megsimítja az arcát.*
-Ha szeretnél akkor velem tarthatsz. *Mosolyog rá szomorkásan.* Akkor egy keveset majd megtudhatsz a múltam ról.
~Jó ötlet ez? Túlságosan is szomorú hely az. Igen teljesen jó ötlet. Hagy tudja meg honnan is származó. Hát jó...~
*Gondolat menetének befejeztével körbe pillant, majd Zetre néz.*
-Induljunk?
*Amíg a választ várja megfogja Sya kezét és felé fordul.*
-Tegyél ahogy jónak látod. *Megsimítja az arcát és mélyen a szemébe néz. Majd megereszt egy gyenge fél mosolyt és elengedi. Kérdőn Zetre pillant.*
*Sya elhúzódik egy kicsit tőle és megsimítja az arcát.*
-Ha szeretnél akkor velem tarthatsz. *Mosolyog rá szomorkásan.* Akkor egy keveset majd megtudhatsz a múltam ról.
~Jó ötlet ez? Túlságosan is szomorú hely az. Igen teljesen jó ötlet. Hagy tudja meg honnan is származó. Hát jó...~
*Gondolat menetének befejeztével körbe pillant, majd Zetre néz.*
-Induljunk?
*Amíg a választ várja megfogja Sya kezét és felé fordul.*
-Tegyél ahogy jónak látod. *Megsimítja az arcát és mélyen a szemébe néz. Majd megereszt egy gyenge fél mosolyt és elengedi. Kérdőn Zetre pillant.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 16:41:40
Üzenet elküldve: 2017-07-04 16:41:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Megérkezik mindenki, csodálatos! A Zetriat néven bemutatkozó elf azzal kezd, hogy a lóhoz lép, aki, gazdájához hasonlóan kissé bizalmatlan ugyan, de nem kezd el küzdeni az érintés ellen. Lehet ebben közrejátszik az is, hogy gazdájának egyik keze nyugtatólag homlokán pihen, de hát Csutkának is meg kell szoknia a társaságot, így jobb, ha most kezdik a barátkozást. Bárki szabadon megtapogathatja ezek után az állatot, aki szereti a pacikat, valószínűleg senkit nem fog felrúgni. Sythra valamelyest örül egyébként az elf társaságának, neki egy már-már barátságos és kedves mosollyal és egy intéssel jelez, hogy tudomásul vette jelenlétét, lévén, ő maga hiába félvér, mégis jól esik neki egy legalább kis mértékben magafajta jelenléte. Az utolsó felbukkanónak, a pici tündérnek is egy féloldalas mosollyal biccent, még mindig nem az a bőbeszédű fajta, ráadásul már mindenki hallhatta bemutatkozását. Részéről ez ennyivel le is van tudva. A további úti célra nem igazán tud mit mondani, ő követi a többieket, bárhová is akarjanak menni, a temetőben neki viszont nincs dolga, így csak a folyóparti célra tud valamit reagálni.*
- A folyópart nekem is megfelel. *Bólint egyet, szavai megerősítéseként, azonban egyelőre nem mozdul. Ha mindenki a temetőbe akar menni, hát velük tart, azonban ha valaki itt marad a kertben, ő sem mozdul.*
*Megérkezik mindenki, csodálatos! A Zetriat néven bemutatkozó elf azzal kezd, hogy a lóhoz lép, aki, gazdájához hasonlóan kissé bizalmatlan ugyan, de nem kezd el küzdeni az érintés ellen. Lehet ebben közrejátszik az is, hogy gazdájának egyik keze nyugtatólag homlokán pihen, de hát Csutkának is meg kell szoknia a társaságot, így jobb, ha most kezdik a barátkozást. Bárki szabadon megtapogathatja ezek után az állatot, aki szereti a pacikat, valószínűleg senkit nem fog felrúgni. Sythra valamelyest örül egyébként az elf társaságának, neki egy már-már barátságos és kedves mosollyal és egy intéssel jelez, hogy tudomásul vette jelenlétét, lévén, ő maga hiába félvér, mégis jól esik neki egy legalább kis mértékben magafajta jelenléte. Az utolsó felbukkanónak, a pici tündérnek is egy féloldalas mosollyal biccent, még mindig nem az a bőbeszédű fajta, ráadásul már mindenki hallhatta bemutatkozását. Részéről ez ennyivel le is van tudva. A további úti célra nem igazán tud mit mondani, ő követi a többieket, bárhová is akarjanak menni, a temetőben neki viszont nincs dolga, így csak a folyóparti célra tud valamit reagálni.*
- A folyópart nekem is megfelel. *Bólint egyet, szavai megerősítéseként, azonban egyelőre nem mozdul. Ha mindenki a temetőbe akar menni, hát velük tart, azonban ha valaki itt marad a kertben, ő sem mozdul.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 16:18:25
Üzenet elküldve: 2017-07-04 16:18:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Létszám megvan, akkor mehetünk. Gondolja, de meghallja, hogy Zetriatra még várni kell. Egyetért Anával és bólint is, amikor beszél. Jobb, ha ilyenkor egyedül van. Néz szomorúan az elfre. De amikor Lors is megszólal, Sya meglepődik. A meglepettségtől kissé elhúzódik és elengedi a férfit, hogy a szemébe tudjon nézni. Bánatot lát benne és kissé merengően néz. Megsimítja az arcát és megkérdezi tőle.* -Szeretnéd, hogy veled tartsak, vagy inkább maradjak, hogy a gondolataiddal egyedül légy? *Enyhe barátságos és megértő mosollyal pillant a lovagra. Ha úgy dönt, hogy Sya is menjen, akkor kézen fogva sétál vele a temető felé. Ha megkéri, hogy maradjon megértően biccent és oda fordul az apró tündérlányhoz.* -Hogy tetszett az istentisztelet Ana?
*Létszám megvan, akkor mehetünk. Gondolja, de meghallja, hogy Zetriatra még várni kell. Egyetért Anával és bólint is, amikor beszél. Jobb, ha ilyenkor egyedül van. Néz szomorúan az elfre. De amikor Lors is megszólal, Sya meglepődik. A meglepettségtől kissé elhúzódik és elengedi a férfit, hogy a szemébe tudjon nézni. Bánatot lát benne és kissé merengően néz. Megsimítja az arcát és megkérdezi tőle.* -Szeretnéd, hogy veled tartsak, vagy inkább maradjak, hogy a gondolataiddal egyedül légy? *Enyhe barátságos és megértő mosollyal pillant a lovagra. Ha úgy dönt, hogy Sya is menjen, akkor kézen fogva sétál vele a temető felé. Ha megkéri, hogy maradjon megértően biccent és oda fordul az apró tündérlányhoz.* -Hogy tetszett az istentisztelet Ana?
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 16:02:47
Üzenet elküldve: 2017-07-04 16:02:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Sya hangulata mintha megváltozott volna miután kimentek a templomból, az ölelése egyszerre féltőbbé vált, de most nem tulajdonít neki szerepet majd később beszél vele arról, hogy mitől is ijedhetett meg. Gor történetén, meglepődik de mosolyogva hallgatja végig. Miután végzett ráteszi a vállára a kezét.*
-Emlékszel még arra amit a fürdőben mondtam? Hogy nem fajtól függ a bátorság, hanem akarattól. Remélem most már érted. *Mosolyog rá. Sythra lovának nevét furcsának találja de nem fejezi ki a gondolatát csak int egyet a lónak és rámosolyog mintha várná azt, hogy vissza intsen. Amint Zet azt mondja, hogy egyedül szeretne menni a temetőbe ránéz egyből.*
-Sajnálom Zet, de nem egyedül fogsz menni. Nekem is le kell rónom a kegyeletem egy sírnál. *Néz rá szomorúan.* Utána felőlem lemehetünk a folyópartra. *Mosolyog rá szomorkásan Anara.*
*Sya hangulata mintha megváltozott volna miután kimentek a templomból, az ölelése egyszerre féltőbbé vált, de most nem tulajdonít neki szerepet majd később beszél vele arról, hogy mitől is ijedhetett meg. Gor történetén, meglepődik de mosolyogva hallgatja végig. Miután végzett ráteszi a vállára a kezét.*
-Emlékszel még arra amit a fürdőben mondtam? Hogy nem fajtól függ a bátorság, hanem akarattól. Remélem most már érted. *Mosolyog rá. Sythra lovának nevét furcsának találja de nem fejezi ki a gondolatát csak int egyet a lónak és rámosolyog mintha várná azt, hogy vissza intsen. Amint Zet azt mondja, hogy egyedül szeretne menni a temetőbe ránéz egyből.*
-Sajnálom Zet, de nem egyedül fogsz menni. Nekem is le kell rónom a kegyeletem egy sírnál. *Néz rá szomorúan.* Utána felőlem lemehetünk a folyópartra. *Mosolyog rá szomorkásan Anara.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 15:32:21
Üzenet elküldve: 2017-07-04 15:32:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Templomkert//
*Kuncogva, a földtől alig fél méterre emelkedve röppen ki a templomkertbe, ahol a többiek már várakoznak.*
- Sajnálom, elbambultam odabenn. *Kér bocsánatot amiért megváratja a többieket, miközben lehuppan a földre és szárnyait összecsukva a hátára simítja.
Felnéz és megpillantja Griwort, ettől hirtelen nagyon boldog lesz. Felé ugrik és jó szorosan átöleli a tündért. Aggódott, hogy baja esik ott ahová annyira sietett, de örül, hogy hamar (és úgy tűnik épségben) visszatért.
A prüszkölő lóra felfigyel, és ekkor veszi észre hogy egy ismeretlen is velük álldogál. Int az idegen felé, akiről úgy gondolja, hogy új társuk, talán Griworral jött, bár mintha rémlene valami a templomból. Nem gondolkozik rajta túl sokáig, inkább bemutatkozik.*
-Fyolana Avinthrya vagyok. Üdv köztünk! *Mosolyog felé.
Elengedi a férfit, kicsit hátrébb leül a fűbe és csillogó szemekkel hallgatja a történetét. A skorpiók és miegymás hallatán a lány szárnyai föl-föl pattannak az izgalomtól. A beszámoló után összecsapja a kezecskéit.*
-Remek kaland lehetett! Bátor vagy, hogy végig merted csinálni!
*Zet kijelentésére, hogy egyedül szeretne a temetőbe menni, megértően bólint. Illetlen lenne egy ilyen személyes dologba bezavarni.
Egy ismerős hangra felkapja a fejét, és hamar megpillantja Bynnet a templom tetején gubbasztani. Az aprócska lány lassan feláll, leporolja magát, majd füttyent egyet, amire a szarka egy hang nélkül lesiklik a tetőről a tündér vállára, ahol elkezd tollászkodni.
- Megvárjuk Zetet, aztán induljunk. De merre? Folyópart?
Fyolana kissé oldalra billentett fejjel néz kérdőn a többiek felé.*
A hozzászólás írója (Fyolana Avinthrya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.04 15:47:54
//Templomkert//
*Kuncogva, a földtől alig fél méterre emelkedve röppen ki a templomkertbe, ahol a többiek már várakoznak.*
- Sajnálom, elbambultam odabenn. *Kér bocsánatot amiért megváratja a többieket, miközben lehuppan a földre és szárnyait összecsukva a hátára simítja.
Felnéz és megpillantja Griwort, ettől hirtelen nagyon boldog lesz. Felé ugrik és jó szorosan átöleli a tündért. Aggódott, hogy baja esik ott ahová annyira sietett, de örül, hogy hamar (és úgy tűnik épségben) visszatért.
A prüszkölő lóra felfigyel, és ekkor veszi észre hogy egy ismeretlen is velük álldogál. Int az idegen felé, akiről úgy gondolja, hogy új társuk, talán Griworral jött, bár mintha rémlene valami a templomból. Nem gondolkozik rajta túl sokáig, inkább bemutatkozik.*
-Fyolana Avinthrya vagyok. Üdv köztünk! *Mosolyog felé.
Elengedi a férfit, kicsit hátrébb leül a fűbe és csillogó szemekkel hallgatja a történetét. A skorpiók és miegymás hallatán a lány szárnyai föl-föl pattannak az izgalomtól. A beszámoló után összecsapja a kezecskéit.*
-Remek kaland lehetett! Bátor vagy, hogy végig merted csinálni!
*Zet kijelentésére, hogy egyedül szeretne a temetőbe menni, megértően bólint. Illetlen lenne egy ilyen személyes dologba bezavarni.
Egy ismerős hangra felkapja a fejét, és hamar megpillantja Bynnet a templom tetején gubbasztani. Az aprócska lány lassan feláll, leporolja magát, majd füttyent egyet, amire a szarka egy hang nélkül lesiklik a tetőről a tündér vállára, ahol elkezd tollászkodni.
- Megvárjuk Zetet, aztán induljunk. De merre? Folyópart?
Fyolana kissé oldalra billentett fejjel néz kérdőn a többiek felé.*
A hozzászólás írója (Fyolana Avinthrya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.04 15:47:54
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 14:36:21
Üzenet elküldve: 2017-07-04 14:36:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Ideje visszatérni a valóságba. Örömmel tölti el szívét, hogy láthatta Eeyr egyik áldott teremtményét, de nem álmodozhat örökkön örökké. Még a halandók között is dolga van, különben már maga az istennő hívta volna magához. De ez egyelőre nem történt meg. Úgy érzi rég élt utoljára ennyire. Végtagjai bizseregnek, gondolatai messze szállnak ezzel a lágy, frissítő szellővel, mi mézédesen simít végig orcáján.
Utolsóként lép ki a templomkert gyöngyöző csodájába, mely az erdő idilljére emlékezteti. A többiek úgy tűnik már szépen össze is álltak, hogy megosszák élményeiket, gondolataikat az egymás nélkül elröppent időről. Mert ugye Griwornak éppenséggel az istentisztelet kellős közepén akadt halaszthatatlan dolga, s mint kiderül ez idő alatt skorpiókkal küzdött, mély bányákba szállt alá, s még lehetne sorolni élményeit. Igazán érdekfeszítő történet meg kell hagyni. Még az elf ajkain is megjelenik egy aprócska, alig látható mosoly, mivel a gnómra emlékeztető tündér hihetetlen szavait kívánja dicsérni.
Időközben pedig úgy tűnik egy régi ismerősük is visszatalált a társasághoz, aki elég váratlanul szerelmet is vallott a bosszúra szomjazó lovagnak. Azóta egymáson csüggnek, mint terebélyes gyümölcsfán az érett, mosolygós almák. Kellemes látványt nyújtanak így együtt, és ez bizonyítja, hogy valaki hiába vonja be magát nehéz fémekkel, a szerelem fojtogató, mégis gyönyört csepegtető marka akkor is képes megragadni a szívét.*
-Üdvözöllek Syasraya! Az istentiszteleten azt hiszem már bemutatkoztam, de azt hiszem úgy illik, hogy ezt külön is megtegyem. Zetriat Iuthar a nevem!
*A szokásos meghajlásával köszönti a szárnya vesztett tündért, majd mikor tekintete végigfut mindenkin, akkor veszi észre az új jövevényt is. Vele kapcsolatban elbizonytalanodik. Fajtája vonásait is felfedezni véli arcán, hegyes fülei egyértelműen elf vonások, mégis inkább hasonlít az emberekhez. Fél-elf. Csakis ez lehet a magyarázat. Egykoron az ilyen félvéreket egyszerűen korcsoknak, hibáknak tekintette. Azonban az idők változnak, s rá kellett jönnie, hogy semmivel nem több ő náluk, ahogy az embereknél sem. Egyszerűen csak más, de ez nem jelenti azt, hogy csakis rossz emberek léteznének. Így nem rest megadni a kellő tiszteletet Sythranak is. Fejet hajt, sőt egy félmosollyal is jutalmazza.*
-Örülök a találkozásnak!
*A lova is szóba kerül, kihez Zetriat habozás nélkül lép oda, hogy nyakán a legnagyobb megbecsüléssel végigsimítson. Nem gondolja, hogy ezzel rosszat cselekedne, de könnyen meglehet, hogy ezzel gazdájából egyfajta ellenszenvet vált ki. Számára az állatok is ugyanolyan teljes értékű lények, mint az itt jelenlévők mindegyike.*
-Egyedül is megjárom a temetőt, nincs szükségem kíséretre. Hamar visszatérek.
*Nem akar elijeszteni senkit modortalanságával, de lassan már ők is megszokhatják, hogy az egyedül eltöltött évek alatt elfelejtkezett az egyszerű illemszokásokról. De legalább nem lehet rá azt mondani, hogy nem egyenes.*
*Ideje visszatérni a valóságba. Örömmel tölti el szívét, hogy láthatta Eeyr egyik áldott teremtményét, de nem álmodozhat örökkön örökké. Még a halandók között is dolga van, különben már maga az istennő hívta volna magához. De ez egyelőre nem történt meg. Úgy érzi rég élt utoljára ennyire. Végtagjai bizseregnek, gondolatai messze szállnak ezzel a lágy, frissítő szellővel, mi mézédesen simít végig orcáján.
Utolsóként lép ki a templomkert gyöngyöző csodájába, mely az erdő idilljére emlékezteti. A többiek úgy tűnik már szépen össze is álltak, hogy megosszák élményeiket, gondolataikat az egymás nélkül elröppent időről. Mert ugye Griwornak éppenséggel az istentisztelet kellős közepén akadt halaszthatatlan dolga, s mint kiderül ez idő alatt skorpiókkal küzdött, mély bányákba szállt alá, s még lehetne sorolni élményeit. Igazán érdekfeszítő történet meg kell hagyni. Még az elf ajkain is megjelenik egy aprócska, alig látható mosoly, mivel a gnómra emlékeztető tündér hihetetlen szavait kívánja dicsérni.
Időközben pedig úgy tűnik egy régi ismerősük is visszatalált a társasághoz, aki elég váratlanul szerelmet is vallott a bosszúra szomjazó lovagnak. Azóta egymáson csüggnek, mint terebélyes gyümölcsfán az érett, mosolygós almák. Kellemes látványt nyújtanak így együtt, és ez bizonyítja, hogy valaki hiába vonja be magát nehéz fémekkel, a szerelem fojtogató, mégis gyönyört csepegtető marka akkor is képes megragadni a szívét.*
-Üdvözöllek Syasraya! Az istentiszteleten azt hiszem már bemutatkoztam, de azt hiszem úgy illik, hogy ezt külön is megtegyem. Zetriat Iuthar a nevem!
*A szokásos meghajlásával köszönti a szárnya vesztett tündért, majd mikor tekintete végigfut mindenkin, akkor veszi észre az új jövevényt is. Vele kapcsolatban elbizonytalanodik. Fajtája vonásait is felfedezni véli arcán, hegyes fülei egyértelműen elf vonások, mégis inkább hasonlít az emberekhez. Fél-elf. Csakis ez lehet a magyarázat. Egykoron az ilyen félvéreket egyszerűen korcsoknak, hibáknak tekintette. Azonban az idők változnak, s rá kellett jönnie, hogy semmivel nem több ő náluk, ahogy az embereknél sem. Egyszerűen csak más, de ez nem jelenti azt, hogy csakis rossz emberek léteznének. Így nem rest megadni a kellő tiszteletet Sythranak is. Fejet hajt, sőt egy félmosollyal is jutalmazza.*
-Örülök a találkozásnak!
*A lova is szóba kerül, kihez Zetriat habozás nélkül lép oda, hogy nyakán a legnagyobb megbecsüléssel végigsimítson. Nem gondolja, hogy ezzel rosszat cselekedne, de könnyen meglehet, hogy ezzel gazdájából egyfajta ellenszenvet vált ki. Számára az állatok is ugyanolyan teljes értékű lények, mint az itt jelenlévők mindegyike.*
-Egyedül is megjárom a temetőt, nincs szükségem kíséretre. Hamar visszatérek.
*Nem akar elijeszteni senkit modortalanságával, de lassan már ők is megszokhatják, hogy az egyedül eltöltött évek alatt elfelejtkezett az egyszerű illemszokásokról. De legalább nem lehet rá azt mondani, hogy nem egyenes.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 12:20:23
Üzenet elküldve: 2017-07-04 12:20:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
- Syasraya lehetett. *Nyugtázza Griwor szavait egy bólintással, majd a hátas nevének kérdésére egy szeretetteljes pillantást vet a lóra, mielőtt visszafordul a férfihoz és válaszol neki.* - Csutkának hívják. *Mintegy bemutatkozásképp az állat prüszköl egyet Griwor felé, némi port kavarva fel a tündér hajából. Eközben megérkeznek az említett társak is, így aztán ők is hallhatják nevét, legalább nem kell majd untig ismételgetnie mindegyikőjüknek. A lovagnak is biccent egyet a lány, tudomásul véve, hogy ő is örvend egy újabb útitársnak, így aztán kezdeti bizalmatlansága is enyhül valamelyest. Érdeklődve hallgatja a fekete hajú tündér beszámolóját, most először talán valami érdeklődés is tükröződik szemeiben, hiszen a kalandokról szóló meséket mindig is kedvelte.* ~Ilyen kicsi, és mégis kalandozik. Ez már valami.~ *Révetegen rámosolyog a tündérre, aztán végignéz a díszes társaságon, és úgy dönt, hogy nem volt rossz döntés csatlakozni hozzájuk. Persze megint szóba kerül a gömb, és a férfi "látomása", magában jól szórakozik ezen, még mindig eléggé butaságnak tartja, legalábbis számára hihetetlennek. De persze, nem fogja szóvá tenni kétkedését, ha új társának ez örömet okoz, ki ő, hogy elrontsa azt?*
- Syasraya lehetett. *Nyugtázza Griwor szavait egy bólintással, majd a hátas nevének kérdésére egy szeretetteljes pillantást vet a lóra, mielőtt visszafordul a férfihoz és válaszol neki.* - Csutkának hívják. *Mintegy bemutatkozásképp az állat prüszköl egyet Griwor felé, némi port kavarva fel a tündér hajából. Eközben megérkeznek az említett társak is, így aztán ők is hallhatják nevét, legalább nem kell majd untig ismételgetnie mindegyikőjüknek. A lovagnak is biccent egyet a lány, tudomásul véve, hogy ő is örvend egy újabb útitársnak, így aztán kezdeti bizalmatlansága is enyhül valamelyest. Érdeklődve hallgatja a fekete hajú tündér beszámolóját, most először talán valami érdeklődés is tükröződik szemeiben, hiszen a kalandokról szóló meséket mindig is kedvelte.* ~Ilyen kicsi, és mégis kalandozik. Ez már valami.~ *Révetegen rámosolyog a tündérre, aztán végignéz a díszes társaságon, és úgy dönt, hogy nem volt rossz döntés csatlakozni hozzájuk. Persze megint szóba kerül a gömb, és a férfi "látomása", magában jól szórakozik ezen, még mindig eléggé butaságnak tartja, legalábbis számára hihetetlennek. De persze, nem fogja szóvá tenni kétkedését, ha új társának ez örömet okoz, ki ő, hogy elrontsa azt?*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 12:07:46
Üzenet elküldve: 2017-07-04 12:07:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Mosolyra húzódik a szája, ahogy meglátja kijönni Lorst és Syát kézen fogva. Sya a nyakába ugrik, ha jó az orra és figyel erre, akkor gipsz szagát érezheti rajta, amennyiben ismeri ezt a szagot. Visszaöleli Syát, és ő is ránevet, majd visszaengedi Lors karjai közé. Lors kérdésére tart egy kis beszámolót a többieknek.*
- Ana nem mondta? Találtam egy papírt a pad alatt, ami egy kalandra hívott engem, mintha engem akart volna. És én is akartam azt kalandot. Azt is tudom, hogy miért, mert le akartam győzni a félelmeimet. Négyen megegyeztünk egy kissé fura nemessel, hogy behatolunk Krenkataur egy járatába, és felderítjük. Egy törpe, egy ork, én és egy gnóm, akivel együtt mentünk a járatig, majd ott találkoztunk a többiekkel. Nem messze tőle található a hírhedt kényszermunka bánya, senkinek sem ajánlom lakhelynek. Aztán elkezdődött a kalandunk. Szörnyű volt és félelmetes, egy ponton több száz skorpió támadt ránk, a levegő mérgező volt a sűrű fehér portól. *Ha jobban megfigyelik Gort, megláthatják a port a hajában és a ruháján egyaránt.* Igaz, hogy átjutottunk rajtuk, de semmit nem találtunk, sőt a felszerelés rengeteg pénzembe került, amiből több minden tönkre is ment. Azaz valamire rátaláltam, a bátorságomra. Úgy gondolom, hogy ha veled tartok az expedíciódon Lors, akkor meg fogom állni a helyemet. *Ezután az ölelkező párra néz.* És ti? Talán már meg is áldotta az atya a frigyeteket, míg odavoltam? *Ha válaszolnak, és közben Zet is megjelenik, rá mutat.* Zet azt mondta, szeretné meglátogatni az anyja sírját, úgyhogy irány a temető. *Sya tréfás kérdésére magára kapja a csuklyát, és úgy csinál, mintha be lenne rezelve a paptól.* Amikor visszaértem, benéztem a kulcslyukon és éppen homlokon talált egy fénygömb. Különös látomásom támadt tőle, Sythra is benne volt, ezért amikor elsőnek kijött a templomból, nagyon meglepődtem. Azon pedig még jobban meglepődtem, hogy ő is az útitársunk lett. Ennek a ténynek pedig örülök, magam sem tudom, hogy miért. *Bólint az ametisztszemű lány felé.*
*Mosolyra húzódik a szája, ahogy meglátja kijönni Lorst és Syát kézen fogva. Sya a nyakába ugrik, ha jó az orra és figyel erre, akkor gipsz szagát érezheti rajta, amennyiben ismeri ezt a szagot. Visszaöleli Syát, és ő is ránevet, majd visszaengedi Lors karjai közé. Lors kérdésére tart egy kis beszámolót a többieknek.*
- Ana nem mondta? Találtam egy papírt a pad alatt, ami egy kalandra hívott engem, mintha engem akart volna. És én is akartam azt kalandot. Azt is tudom, hogy miért, mert le akartam győzni a félelmeimet. Négyen megegyeztünk egy kissé fura nemessel, hogy behatolunk Krenkataur egy járatába, és felderítjük. Egy törpe, egy ork, én és egy gnóm, akivel együtt mentünk a járatig, majd ott találkoztunk a többiekkel. Nem messze tőle található a hírhedt kényszermunka bánya, senkinek sem ajánlom lakhelynek. Aztán elkezdődött a kalandunk. Szörnyű volt és félelmetes, egy ponton több száz skorpió támadt ránk, a levegő mérgező volt a sűrű fehér portól. *Ha jobban megfigyelik Gort, megláthatják a port a hajában és a ruháján egyaránt.* Igaz, hogy átjutottunk rajtuk, de semmit nem találtunk, sőt a felszerelés rengeteg pénzembe került, amiből több minden tönkre is ment. Azaz valamire rátaláltam, a bátorságomra. Úgy gondolom, hogy ha veled tartok az expedíciódon Lors, akkor meg fogom állni a helyemet. *Ezután az ölelkező párra néz.* És ti? Talán már meg is áldotta az atya a frigyeteket, míg odavoltam? *Ha válaszolnak, és közben Zet is megjelenik, rá mutat.* Zet azt mondta, szeretné meglátogatni az anyja sírját, úgyhogy irány a temető. *Sya tréfás kérdésére magára kapja a csuklyát, és úgy csinál, mintha be lenne rezelve a paptól.* Amikor visszaértem, benéztem a kulcslyukon és éppen homlokon talált egy fénygömb. Különös látomásom támadt tőle, Sythra is benne volt, ezért amikor elsőnek kijött a templomból, nagyon meglepődtem. Azon pedig még jobban meglepődtem, hogy ő is az útitársunk lett. Ennek a ténynek pedig örülök, magam sem tudom, hogy miért. *Bólint az ametisztszemű lány felé.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 10:36:25
Üzenet elküldve: 2017-07-04 10:36:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Ahogy nem sokkal Sythrat után kilépnek a templomkertbe, meglátja Gort. Miután Lors elengedi a kezét a tündér férfi nyakába ugrik.* -De örülök, hogy látlak! *Nevet fel és eszébe jut a férfi távozása az istentiszteletről.
Ahogy a lovag a vállánál fogva átkarolja, érdekes érzés fogja el. ~Úgy látszik, hogy csak a templomban nem aggódtam semmin… Mi lesz, ha becsap? Mi lesz, ha elhagy? Mi lesz, ha történik vele valami?~ Aggodalom fogja el és szorosan a mellkasához húzódik. Az egyik kezével átkarolja az oldalát, a másikat pedig a mellkasára helyezi. Mélyen beszívja a férfi illatát, hogy örökké emlékezzen erre a szép napra. Mosolyogva fordul vissza Gorhoz és Sythrathoz, miközben még mindig átkarolja a lovagot.*
-Gor szeretnéd megvárni, hogy a pap is kijöjjön a templomból és megdorgáljon a távozásod miatt?* Kérdi kacéran nevetve és hátra néz, hogy Ana is velük tart-e.* -Csatlakozom Lorshoz, mi a következő cél?
*Ahogy nem sokkal Sythrat után kilépnek a templomkertbe, meglátja Gort. Miután Lors elengedi a kezét a tündér férfi nyakába ugrik.* -De örülök, hogy látlak! *Nevet fel és eszébe jut a férfi távozása az istentiszteletről.
Ahogy a lovag a vállánál fogva átkarolja, érdekes érzés fogja el. ~Úgy látszik, hogy csak a templomban nem aggódtam semmin… Mi lesz, ha becsap? Mi lesz, ha elhagy? Mi lesz, ha történik vele valami?~ Aggodalom fogja el és szorosan a mellkasához húzódik. Az egyik kezével átkarolja az oldalát, a másikat pedig a mellkasára helyezi. Mélyen beszívja a férfi illatát, hogy örökké emlékezzen erre a szép napra. Mosolyogva fordul vissza Gorhoz és Sythrathoz, miközben még mindig átkarolja a lovagot.*
-Gor szeretnéd megvárni, hogy a pap is kijöjjön a templomból és megdorgáljon a távozásod miatt?* Kérdi kacéran nevetve és hátra néz, hogy Ana is velük tart-e.* -Csatlakozom Lorshoz, mi a következő cél?
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 10:18:42
Üzenet elküldve: 2017-07-04 10:18:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*A templomban Sya még elhelyez egy koszorút, Lors nem kedveli az áldozati ajándékokat.*
~Túl sok a baj az ilyenekkel, anno mennyit kellet nekem is csinálni a szerzetesek parancsára... azután még a közös imádságok... ez az egy dolog ami szerintem sosem fog hiányozni a régi rendből.~
*Lors elmosolyodik a gondolatain és nosztalgikusúan megsimítja az állát, nem marad sok ideje a gondolati nosztalgiázásra mert Sya kézen fogja és kimennek a templomkertbe. Ahol ahogy látja Gor már társalog a hamuszürke arcú lánnyal akit ha jól emlékszik Sythranak hívnak. Sya felé fordul és int a fejével, hogy menjenek oda. Amint oda érnek egyből Gor felé fordul.*
-Csak, hogy vissza találtál. *Mosolyog rá.* Merre jártál?
*Majd Sythrahoz szól.*
-Én is örülnék ha velünk tartanál Sythra. *Megereszt egy fél mosolyt felé, ami így is kedvesnek látszik. Majd a többiekhez fordul.*
-Most mi a következő úti célunk?
*Elengedi Sya kezét de csak azért, hogy egyszerűen amíg csak állnak egy helyben addig a magassági különbség miatt a vállánál fogva átkarolja.*
*A templomban Sya még elhelyez egy koszorút, Lors nem kedveli az áldozati ajándékokat.*
~Túl sok a baj az ilyenekkel, anno mennyit kellet nekem is csinálni a szerzetesek parancsára... azután még a közös imádságok... ez az egy dolog ami szerintem sosem fog hiányozni a régi rendből.~
*Lors elmosolyodik a gondolatain és nosztalgikusúan megsimítja az állát, nem marad sok ideje a gondolati nosztalgiázásra mert Sya kézen fogja és kimennek a templomkertbe. Ahol ahogy látja Gor már társalog a hamuszürke arcú lánnyal akit ha jól emlékszik Sythranak hívnak. Sya felé fordul és int a fejével, hogy menjenek oda. Amint oda érnek egyből Gor felé fordul.*
-Csak, hogy vissza találtál. *Mosolyog rá.* Merre jártál?
*Majd Sythrahoz szól.*
-Én is örülnék ha velünk tartanál Sythra. *Megereszt egy fél mosolyt felé, ami így is kedvesnek látszik. Majd a többiekhez fordul.*
-Most mi a következő úti célunk?
*Elengedi Sya kezét de csak azért, hogy egyszerűen amíg csak állnak egy helyben addig a magassági különbség miatt a vállánál fogva átkarolja.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 10:00:10
Üzenet elküldve: 2017-07-04 10:00:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
//Sythra//
*A nő szavaira, hogy már csatlakozott hozzájuk, biccent egyet mosolyogva. Úgy tűnik, mégsem hibbant meg, bár a lány úgy néz rá, mintha bolond lenne.*
- Az apró lányka, akivel beszéltél, ha szárnya volt, akkor ő Fyolana, ha a másik, akkor Syasraya, a kimondhatatlan Lorshavrund nevű lovag a páncéljában és a sötétzöld köpenyes elf pedig Zetriat, aki szintén nemrég csatlakozott hozzánk. Többen jöttek, sokan elmentek a csapatunkból, előbbi az örömömre szolgált, az utóbbi pedig elszomorított. Bízom benne, hogy te hosszabb időre velünk tartasz. *Ezután Sythra lovára mutat.* Hogy hívják az útitársadat?
//Sythra//
*A nő szavaira, hogy már csatlakozott hozzájuk, biccent egyet mosolyogva. Úgy tűnik, mégsem hibbant meg, bár a lány úgy néz rá, mintha bolond lenne.*
- Az apró lányka, akivel beszéltél, ha szárnya volt, akkor ő Fyolana, ha a másik, akkor Syasraya, a kimondhatatlan Lorshavrund nevű lovag a páncéljában és a sötétzöld köpenyes elf pedig Zetriat, aki szintén nemrég csatlakozott hozzánk. Többen jöttek, sokan elmentek a csapatunkból, előbbi az örömömre szolgált, az utóbbi pedig elszomorított. Bízom benne, hogy te hosszabb időre velünk tartasz. *Ezután Sythra lovára mutat.* Hogy hívják az útitársadat?
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 08:34:55
Üzenet elküldve: 2017-07-04 08:34:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
//Griwor//
*Miközben várja, hogy a többiek is a kertbe térjenek, az eddig figyelembe nem vett fekete hajú férfi figyelembe veszi Sythrát, s kérdések és mondatok áradatát zúdítja a fél-elfre. Hirtelen azt sem tudja mit mondjon, vagy mire válaszoljon, ezért első körben valami különös, féloldalas mosollyal reagál a tündér szavaira. Mikor aztán befejezi mondandóját, Sythra egy nagy szusszanással készül fel a válaszadásra, s mielőtt bármit is mondana, kissé bizalmatlanul, de kezet nyújt a férfinak, s megrázza azt.*
~Fénylő gömböktől az én arcomat látja, hát mi ütött az emberekbe?... Vagy hát ez esetben tündérekbe.~
- Nos hát... jó neked. Azt hiszem. *Reagál először a férfi vízióira kissé buta arckifejezéssel, amolyan "hát ez bolond" tekintettel.* - Úgy gondolom egyébiránt már csatlakoztam odabenn, legalábbis az apró lányka azt mondta, hogy szabad. *Aztán eszébe jut, hogy bemutatkoznia is illene, legalábbis valamiféle illem, melyet apja egykoron igen gondosan tanítgatott neki, ezt diktálja.* - Sythra Nyrinath vagyok, és örvendek a találkozásnak. Azt hiszem. *Nagyon sok mindent hisz a lány, de hát a bizalmatlanság, és az új emberekkel való találkozás élménye igen különösen hat a lányra, ambivalens érzésekkel árasztva el őt.* - És hát... majd egyszer. Majd egyszer biztosan mesélek. *Egy újabb féloldalas, ám ezúttal valamelyest kedvesebb mosollyal zárja le mondandóját, részéről ennyi szövegelés éppen elég volt. Nem úgy van az nála, hogy csak úgy hirtelen elmesélje az életét bárkinek, aki kedvesen szól hozzá. De persze, talán majd idővel. Legalább kicsit ismerje meg jobban újdonsült útitársait.*
//Griwor//
*Miközben várja, hogy a többiek is a kertbe térjenek, az eddig figyelembe nem vett fekete hajú férfi figyelembe veszi Sythrát, s kérdések és mondatok áradatát zúdítja a fél-elfre. Hirtelen azt sem tudja mit mondjon, vagy mire válaszoljon, ezért első körben valami különös, féloldalas mosollyal reagál a tündér szavaira. Mikor aztán befejezi mondandóját, Sythra egy nagy szusszanással készül fel a válaszadásra, s mielőtt bármit is mondana, kissé bizalmatlanul, de kezet nyújt a férfinak, s megrázza azt.*
~Fénylő gömböktől az én arcomat látja, hát mi ütött az emberekbe?... Vagy hát ez esetben tündérekbe.~
- Nos hát... jó neked. Azt hiszem. *Reagál először a férfi vízióira kissé buta arckifejezéssel, amolyan "hát ez bolond" tekintettel.* - Úgy gondolom egyébiránt már csatlakoztam odabenn, legalábbis az apró lányka azt mondta, hogy szabad. *Aztán eszébe jut, hogy bemutatkoznia is illene, legalábbis valamiféle illem, melyet apja egykoron igen gondosan tanítgatott neki, ezt diktálja.* - Sythra Nyrinath vagyok, és örvendek a találkozásnak. Azt hiszem. *Nagyon sok mindent hisz a lány, de hát a bizalmatlanság, és az új emberekkel való találkozás élménye igen különösen hat a lányra, ambivalens érzésekkel árasztva el őt.* - És hát... majd egyszer. Majd egyszer biztosan mesélek. *Egy újabb féloldalas, ám ezúttal valamelyest kedvesebb mosollyal zárja le mondandóját, részéről ennyi szövegelés éppen elég volt. Nem úgy van az nála, hogy csak úgy hirtelen elmesélje az életét bárkinek, aki kedvesen szól hozzá. De persze, talán majd idővel. Legalább kicsit ismerje meg jobban újdonsült útitársait.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-03 22:21:31
Üzenet elküldve: 2017-07-03 22:21:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
//Sythra//
*Nyílik a kapu, és kilép rajta az a nő, akinek az arcát csak az imént látta a fejében. Leesik az álla, egy ideig meg sem tud szólalni. Nézi, ahogy odamegy a lovához, megszeretgeti, majd visszaindul vele együtt. Ekkor már nem tudja magát türtőztetni és a nő elé lép döbbent mosollyal az arcán.*
- Elnézést hölgyem, de az előbb eltalált egy olyan fénylő gömb, amikor a kulcslyukon keresztül belestem a templomba, és akkor megláttam mindenki arcát, akit szerettem barátként, testvérként, szülőként vagy szerelmemként, a jelenlegi útitársaimat, végül tisztán a te arcodat láttam, mint jövőbeli víziót. Pár perccel később pedig kilépsz a templom ajtaján. Így aztán azt gondoltam, hogy megszólítalak. És nem, ez nem egy olyan szöveg, amivel nőket szoktam felszedni. Bár annak se lenne rossz. *Felnevet, visszatér szokásos jó kedve.* A nevem Griwor Hurygon, a barátaimnak Gor. A barátaim pedig szintén odabent vannak, talán láttad is őket, együtt fedezzük fel a várost. Esetleg lenne kedved csatlakozni hozzánk? És ha igen, szívesen meghallgatnám a történetedet, hogy honnan jöttél és merre tartasz, már ha meg szeretnéd osztani velem, és engedd meg, hogy egyúttal felajánljam a segítségemet is. *Mondja a félelf nőnek, akinek egyenesen a zöld szemébe néz és a kezét nyújtja felé mosolyogva.* Csapj bele és jöjj velünk.
//Sythra//
*Nyílik a kapu, és kilép rajta az a nő, akinek az arcát csak az imént látta a fejében. Leesik az álla, egy ideig meg sem tud szólalni. Nézi, ahogy odamegy a lovához, megszeretgeti, majd visszaindul vele együtt. Ekkor már nem tudja magát türtőztetni és a nő elé lép döbbent mosollyal az arcán.*
- Elnézést hölgyem, de az előbb eltalált egy olyan fénylő gömb, amikor a kulcslyukon keresztül belestem a templomba, és akkor megláttam mindenki arcát, akit szerettem barátként, testvérként, szülőként vagy szerelmemként, a jelenlegi útitársaimat, végül tisztán a te arcodat láttam, mint jövőbeli víziót. Pár perccel később pedig kilépsz a templom ajtaján. Így aztán azt gondoltam, hogy megszólítalak. És nem, ez nem egy olyan szöveg, amivel nőket szoktam felszedni. Bár annak se lenne rossz. *Felnevet, visszatér szokásos jó kedve.* A nevem Griwor Hurygon, a barátaimnak Gor. A barátaim pedig szintén odabent vannak, talán láttad is őket, együtt fedezzük fel a várost. Esetleg lenne kedved csatlakozni hozzánk? És ha igen, szívesen meghallgatnám a történetedet, hogy honnan jöttél és merre tartasz, már ha meg szeretnéd osztani velem, és engedd meg, hogy egyúttal felajánljam a segítségemet is. *Mondja a félelf nőnek, akinek egyenesen a zöld szemébe néz és a kezét nyújtja felé mosolyogva.* Csapj bele és jöjj velünk.
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-03 21:32:21
Üzenet elküldve: 2017-07-03 21:32:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*A csapat tagjai egybegyűltek, nagyon vidámak és nagyon boldogok, amit Sythra annyira nem tud hova tenni. Annak persze valamelyest örül, hogy megtalálta őket, és hogy valóban ők azok, akiket keresett. Nem számított sem ellenséges hozzáállásra, sem nyakba borulásokra, igazából nem is tudja mire számított. Amikor a városba ért, fő célja az volt, hogy utazótársakat találjon magának, most azonban, még mielőtt kilépne a templomkertbe, újra kell fogalmaznia magában, hogy mi a következő lépés. Hogy mondja meg nekik, hogy nem ért a csoportos interakciókhoz, hogy nem tudja hogy kell adott fajokkal, avagy különböző nemekkel beszélni, annyira el volt szigetelve a szokásos élettől. Az is tényszerű, hogy beszélni sem szokott sokat, ezért úgy határoz magában, hogy ha kérdezik, akkor válaszol, esetleg beszélgetésekhez hozzászól, azonban nem asztala a felesleges beszéd, sem pedig a bő beszéd. Az is különös számára, hogy habár ő kereste magának ezt a csapatot, mégsem gondolja úgy, hogy ez neki való élet lenne, viszont abban sem biztos, milyen élet való neki. Szegény Syth fejében úgy kavarognak a gondolatok, mint egy viharos tenger örvényeiben, és azt sem tudja, hogy mire gondoljon. Végül csak sóhajt egy nagyot, és elhagyja a templomot, a kertben pedig egyenesen Csutka lovát keríti elő, akár követi a csapat, akár nem. Miután a lovat megszeretgette és megsimogatta, visszatér a csapathoz. Az odakinn várakozó sötét hajú tündérről egyelőre nem vesz tudomást, hiszen annak nincs tudatában, hogy ő is szedett-vedett csapatuk tagja.*
*A csapat tagjai egybegyűltek, nagyon vidámak és nagyon boldogok, amit Sythra annyira nem tud hova tenni. Annak persze valamelyest örül, hogy megtalálta őket, és hogy valóban ők azok, akiket keresett. Nem számított sem ellenséges hozzáállásra, sem nyakba borulásokra, igazából nem is tudja mire számított. Amikor a városba ért, fő célja az volt, hogy utazótársakat találjon magának, most azonban, még mielőtt kilépne a templomkertbe, újra kell fogalmaznia magában, hogy mi a következő lépés. Hogy mondja meg nekik, hogy nem ért a csoportos interakciókhoz, hogy nem tudja hogy kell adott fajokkal, avagy különböző nemekkel beszélni, annyira el volt szigetelve a szokásos élettől. Az is tényszerű, hogy beszélni sem szokott sokat, ezért úgy határoz magában, hogy ha kérdezik, akkor válaszol, esetleg beszélgetésekhez hozzászól, azonban nem asztala a felesleges beszéd, sem pedig a bő beszéd. Az is különös számára, hogy habár ő kereste magának ezt a csapatot, mégsem gondolja úgy, hogy ez neki való élet lenne, viszont abban sem biztos, milyen élet való neki. Szegény Syth fejében úgy kavarognak a gondolatok, mint egy viharos tenger örvényeiben, és azt sem tudja, hogy mire gondoljon. Végül csak sóhajt egy nagyot, és elhagyja a templomot, a kertben pedig egyenesen Csutka lovát keríti elő, akár követi a csapat, akár nem. Miután a lovat megszeretgette és megsimogatta, visszatér a csapathoz. Az odakinn várakozó sötét hajú tündérről egyelőre nem vesz tudomást, hiszen annak nincs tudatában, hogy ő is szedett-vedett csapatuk tagja.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-03 13:54:44
Üzenet elküldve: 2017-07-03 13:54:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Visszamegy a templomkertbe, újból körbenéz, de sehol senki. Jobb ötlete nem lévén, odaóvakodik a templomajtóhoz és benéz a hatalmas kulcslyukon. Teljesen megdöbben, mert odabent meglátja a többieket, a papot és egy furcsa lényt is körben állva, utóbbiból fénygömbök áradnak minden irányba. Akibe beleolvadnak ezek a fénygömbök, azoknak olyan lesz az arckifejezésük, mintha valami nagyon jó történne velük. Egy ilyen fura fénygömb mintha észrevette volna őt, és egyenesen felé iramlik. El akar ugrani előle, de túl lassúnak bizonyul. Annyit ér el, hogy a szeme helyett a homloka közepébe olvad. Úgy érzi, mintha valaki tréfásan belecsípne, talán a csínye miatt, de egy szempillantás alatt eltűnik belőle minden rossz érzés, még a fáradtsága is, pedig istókuccse, a mai nap se volt fáklyás menet, nem beszélve az előzőekről. Aztán sorban feltűnnek előtte egy látomásban mindazok, akiket szeretett és szeret, a családja, majd akiket csak nemrég ismert meg, azaz Ana, Sya és Lors. Aztán Zet is feltűnik, meg egy hamuszürke arcú, zöld szemű, fekete hajú félelf nő is, majd homályosan, egymásra rakódva még több arc megjelenik, férfiak és nők vegyesen, mintha csupán jövőbeli lehetőségek lennének. Igencsak elámul ezen is. Amint magához tér, pár méterrel hátrébb lép, és a templom ajtajára szögezi a tekintetét.* ~Bízom benne, hogy nemsokára kijönnek. De még mindig nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy jó ideje távol vagyok, bejártam Krenkataur egyik félelmetes barlangját, ők meg még egy tapodtat sem mozdultak innen. Ez biztos valamiféle isteni csoda lehet!~ *Álmélkodik.*
*Visszamegy a templomkertbe, újból körbenéz, de sehol senki. Jobb ötlete nem lévén, odaóvakodik a templomajtóhoz és benéz a hatalmas kulcslyukon. Teljesen megdöbben, mert odabent meglátja a többieket, a papot és egy furcsa lényt is körben állva, utóbbiból fénygömbök áradnak minden irányba. Akibe beleolvadnak ezek a fénygömbök, azoknak olyan lesz az arckifejezésük, mintha valami nagyon jó történne velük. Egy ilyen fura fénygömb mintha észrevette volna őt, és egyenesen felé iramlik. El akar ugrani előle, de túl lassúnak bizonyul. Annyit ér el, hogy a szeme helyett a homloka közepébe olvad. Úgy érzi, mintha valaki tréfásan belecsípne, talán a csínye miatt, de egy szempillantás alatt eltűnik belőle minden rossz érzés, még a fáradtsága is, pedig istókuccse, a mai nap se volt fáklyás menet, nem beszélve az előzőekről. Aztán sorban feltűnnek előtte egy látomásban mindazok, akiket szeretett és szeret, a családja, majd akiket csak nemrég ismert meg, azaz Ana, Sya és Lors. Aztán Zet is feltűnik, meg egy hamuszürke arcú, zöld szemű, fekete hajú félelf nő is, majd homályosan, egymásra rakódva még több arc megjelenik, férfiak és nők vegyesen, mintha csupán jövőbeli lehetőségek lennének. Igencsak elámul ezen is. Amint magához tér, pár méterrel hátrébb lép, és a templom ajtajára szögezi a tekintetét.* ~Bízom benne, hogy nemsokára kijönnek. De még mindig nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy jó ideje távol vagyok, bejártam Krenkataur egyik félelmetes barlangját, ők meg még egy tapodtat sem mozdultak innen. Ez biztos valamiféle isteni csoda lehet!~ *Álmélkodik.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-03 09:16:58
Üzenet elküldve: 2017-07-03 09:16:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hiába is akar sietni, gyorsan haladni célja felé, elkerülhetetlen, hogy időnként megpihenjen. Lévén a temetőt nem feltétlen tekintette pihenésre alkalmas helynek, most a templom kertjébe érve azonban árnyékos, kényelmes padokra talál, így hát kihasználja a lehetőséget és befoglal egyet. Gyomra immár rövidebb időközönként, s minden alkalommal hangosabbat kordul, lábain itt-ott apró vérpatakok folydogálnak, s ajka is újra felszakadt az erőlködéstől. Mintha legalább egy maratont futott volna, vagy még rosszabb, egy túlélőtúra részese lett volna. Nagyokat sóhajt, maradék erejét gyűjtögetve, magában néha szitkozódva, néha ismeretlen istenekhez imádkozva, hogy képes legyen tovább haladni. A templomot bámulva időnként még hangosan is kimondja az imához hasonlítható szavakat, hátha előrébb jut az élménnyel, de nem igazán érzi, hogy bármiféle felsőbb erő figyelmet fordítana rá. Miután kicsit kipihegte magát, s úgy határoz, hogy jobb már úgysem lesz, újra nekilódul a menetelésnek, s ahogy a kertből kifelé halad, leginkább úgy fest, mintha egy nagyon rossz állapotban lévő madárijesztő rohanna, hogy rettegésben tartsa a népet.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-02 15:09:20
Üzenet elküldve: 2017-07-02 15:09:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Bato Mester tehát a templomba küldi őt és Atehanert. Úgy hangzik, mint egy parancs. Egy parancsnak pedig tanoncként engedelmeskedni kell, így annak rendje és módja szerint megragadja a férfit -mert ez is szerepelt az utasításban-, és a templomajtó felé húzza.
Belépnek az ajtón, ahol a jelenleg zajló misén kívül Atehaner kedvenc tündérei mesélik el legfőbb vágyaikat.
~Oluka! Milyen érdekes név!~ Meirának egy, a mesekönyvekben szereplő, nagyon idős, őszhajú öregasszony jut eszébe. Természetesen egy nagyon mogorva, természetfeletti képességekkel bíró boszorkányról van szó, aki elvarázsolta a tündéreket, hogy mindegyikük őt imádja. Minden bizonnyal ez lehet a magyarázat arra, hogy még csókolózni is szeretnének vele. Ha majd visszamennek a kertbe, biztosan meg fogja érdeklődni Irianától, hogy a tündéreknek szokása-e öreg boszorkányokkal csókolózni, vagy tényleg el vannak-e varázsolva az itt található egyedek.
Most viszont fontos feladattal küldték be őket: Meg kell találniuk Galahasst, ami nem is olyan egyszerű. Végül nem is ők találják meg a papot, hanem az talál a mágustanoncokra, kezeiben két gömbbel siet feléjük. ~Mik azok?~ Pislog nagyokat. A cetliket csak akkor veszi észre, mikor Galahass az egyiket a kezébe nyomja.*
- Gazdagnegyed, Thenior köpenye köz 2.
*Csillogtatja meg tudását, ami az olvasást illeti, majd szikrákat szóró tekintettel néz fel Atehanerre a papírból.*
- Persze, hogy jó helyre teszem. Csak nem gondolod, hogy nem fogok vigyázni egy ilyen fontos dologra!
*Valóban nem fog tudni, és ezt ő is tudja. Lehet, a legjobb lenne, ha odaadná ezt is Batonak, de nem akarja. Ezt ő kapta, az övé. Talán Baton kívül még Irianának megmutatja, mert ő akart gnómokkal társalogni. A szikrázó tekintetek hamar csillogássá fejlődnek, amikor a két gömb is a csapat birtokába kerül.*
- Varázsgömb!
*Kiált fel, bizonyára túl hangosan, ami már zavarhatja a templom mindennapi életét.*
- Jajj, elnézést! *Kér elnézést suttogva, majd ugyanilyen hangerővel folytatja.* Varázsgömb! Varázsgömb! Varázsgömb! ~Lángfelhőt készít? Hű! Ez nagyon szuper!~
*Nagy lila szemekkel nézi még egy ideig a varázseszközöket, majd mikor a pap a fejleményekről kérdezi őket, már épp válaszolna, de Atehaner megelőzi. Azt mondja, nincs semmi, aztán ki is rohan a templomból.*
- Dehogynincs! Hé, Ate!
*Teszi idegesen csípőre a kezeit, nem érti miért rohant el a férfi ilyen hirtelen, ráadásul a varázsgömbökkel. Persze, ő a fa alatt ücsörgött egészen eddig, nem hallhatta, amit Meira a kertésztől megtudott.*
- Akkor elmondom én. Igenis van fejlemény. Azt hallottam, hogy Önök valahogyan képesek a múltba látni. Ez igaz? És ha igaz, akkor ezt miért nem tették meg eddig?
*Meirához képest egészen kevés kérdést tesz fel egyszerre, így talán még Galahass is kimerítő választ tud majd adni. Hogy eközben odakinn mi történik, arról fogalma sincs, mert a templomban marad addig, amíg választ nem kap, vagy Galahass el nem indul kifelé.*
*Bato Mester tehát a templomba küldi őt és Atehanert. Úgy hangzik, mint egy parancs. Egy parancsnak pedig tanoncként engedelmeskedni kell, így annak rendje és módja szerint megragadja a férfit -mert ez is szerepelt az utasításban-, és a templomajtó felé húzza.
Belépnek az ajtón, ahol a jelenleg zajló misén kívül Atehaner kedvenc tündérei mesélik el legfőbb vágyaikat.
~Oluka! Milyen érdekes név!~ Meirának egy, a mesekönyvekben szereplő, nagyon idős, őszhajú öregasszony jut eszébe. Természetesen egy nagyon mogorva, természetfeletti képességekkel bíró boszorkányról van szó, aki elvarázsolta a tündéreket, hogy mindegyikük őt imádja. Minden bizonnyal ez lehet a magyarázat arra, hogy még csókolózni is szeretnének vele. Ha majd visszamennek a kertbe, biztosan meg fogja érdeklődni Irianától, hogy a tündéreknek szokása-e öreg boszorkányokkal csókolózni, vagy tényleg el vannak-e varázsolva az itt található egyedek.
Most viszont fontos feladattal küldték be őket: Meg kell találniuk Galahasst, ami nem is olyan egyszerű. Végül nem is ők találják meg a papot, hanem az talál a mágustanoncokra, kezeiben két gömbbel siet feléjük. ~Mik azok?~ Pislog nagyokat. A cetliket csak akkor veszi észre, mikor Galahass az egyiket a kezébe nyomja.*
- Gazdagnegyed, Thenior köpenye köz 2.
*Csillogtatja meg tudását, ami az olvasást illeti, majd szikrákat szóró tekintettel néz fel Atehanerre a papírból.*
- Persze, hogy jó helyre teszem. Csak nem gondolod, hogy nem fogok vigyázni egy ilyen fontos dologra!
*Valóban nem fog tudni, és ezt ő is tudja. Lehet, a legjobb lenne, ha odaadná ezt is Batonak, de nem akarja. Ezt ő kapta, az övé. Talán Baton kívül még Irianának megmutatja, mert ő akart gnómokkal társalogni. A szikrázó tekintetek hamar csillogássá fejlődnek, amikor a két gömb is a csapat birtokába kerül.*
- Varázsgömb!
*Kiált fel, bizonyára túl hangosan, ami már zavarhatja a templom mindennapi életét.*
- Jajj, elnézést! *Kér elnézést suttogva, majd ugyanilyen hangerővel folytatja.* Varázsgömb! Varázsgömb! Varázsgömb! ~Lángfelhőt készít? Hű! Ez nagyon szuper!~
*Nagy lila szemekkel nézi még egy ideig a varázseszközöket, majd mikor a pap a fejleményekről kérdezi őket, már épp válaszolna, de Atehaner megelőzi. Azt mondja, nincs semmi, aztán ki is rohan a templomból.*
- Dehogynincs! Hé, Ate!
*Teszi idegesen csípőre a kezeit, nem érti miért rohant el a férfi ilyen hirtelen, ráadásul a varázsgömbökkel. Persze, ő a fa alatt ücsörgött egészen eddig, nem hallhatta, amit Meira a kertésztől megtudott.*
- Akkor elmondom én. Igenis van fejlemény. Azt hallottam, hogy Önök valahogyan képesek a múltba látni. Ez igaz? És ha igaz, akkor ezt miért nem tették meg eddig?
*Meirához képest egészen kevés kérdést tesz fel egyszerre, így talán még Galahass is kimerítő választ tud majd adni. Hogy eközben odakinn mi történik, arról fogalma sincs, mert a templomban marad addig, amíg választ nem kap, vagy Galahass el nem indul kifelé.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-02 13:19:38
Üzenet elküldve: 2017-07-02 13:19:38
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Mikor beérnek a templomba rögtön meghallja a tündérek furcsa szóváltását. Nem tudja, hogy ki lehet az az Oluka, de kicsit olyan érzése van, mintha valamilyen női szemmel jóképű alkimista, vagy mágus lenne, amiért a pöttöm szárnyasok rajonganak. Nem is foglalkozik velük, hiszen közben megjelenik Galahass. Egy cetli, és két gömb van a kezében, kifelé indul, ezért Atehaner rögtön utána, majdnem elkiáltja magát, hogy "Hé, itt vagyunk!" de lényegtelen, hiszen a szerzetes észreveszi őket.*
- Köszönjük.
*Mosolyog, ahogyan megkapják a címet. Meiránál jó helyen lesz, biztosan nem fogja elhagyni, vagy... ajjaj. De, őt ismerve elhagyja.*
- Jó helyre tedd.
*Szól rá szerelmére, de akkor ő következik az ajándékozásban. Két vörös gömböt kap, óvatosan átveszi, nem tudja, hogy törékeny-e, így megpróbál vigyázni rá. Mellé kap egy cetlit, biztosan a használati utasítás. Végül a szerzetes, pap, vagy fene tudja, hogy ki megerősíti abban, hogy igen, valami olyasmi található rajta. A papírt a két gömbbel együtt elteszi a táskájába.*
- Köszönjük, biztosan nagy használ fogjuk venni.
*Nem látható ellenszenv a szemében, főleg ha ajándékokat kap csak úgy. Na jó, nem csak úgy, de az lényegtelen. Most fontosabb dolgok is vannak, mint egymásra pufogni: meg kell akadályozni egy újabb háborút.*
- Fejlemény? Még nincs.
*Akkor jut eszébe egy ötlet, villámként csap át az agyán.*
~Erre eddig miért ne gondoltam?~
- Te jó ég! De buta vagyok, hát ez miért nem jutott eszembe? Talán mégis tudok valamit, ami segít! Tényleg! Kint! Ez biztosan segít! Igen!
*Egész testét átjárja a lelkesedés, úgy rohan ki a kertbe, mintha az élete múlna rajta. Batohoz siet, és szinte lerohanja.*
- Bato! Én elfeleltettem! Tudok valamit! Egy varázsát! Az jó lesz!
*Azzal ha a férfi engedi megfogja a csuklóját, és egészen a mókus tetemig rángatja.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog, mert ez nem élt, és csak élőlényeken működik de.. de hátha! Talán megláthatom az arcát. Egy próbát megér.
*Elengedi Bato kezét, majd leguggol, és megérinti a halott mókust. Közben elkezdi az igét mondogatni, és várja, hátha megjelenik előtte valami. Mondjuk egy arc.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
*Mikor beérnek a templomba rögtön meghallja a tündérek furcsa szóváltását. Nem tudja, hogy ki lehet az az Oluka, de kicsit olyan érzése van, mintha valamilyen női szemmel jóképű alkimista, vagy mágus lenne, amiért a pöttöm szárnyasok rajonganak. Nem is foglalkozik velük, hiszen közben megjelenik Galahass. Egy cetli, és két gömb van a kezében, kifelé indul, ezért Atehaner rögtön utána, majdnem elkiáltja magát, hogy "Hé, itt vagyunk!" de lényegtelen, hiszen a szerzetes észreveszi őket.*
- Köszönjük.
*Mosolyog, ahogyan megkapják a címet. Meiránál jó helyen lesz, biztosan nem fogja elhagyni, vagy... ajjaj. De, őt ismerve elhagyja.*
- Jó helyre tedd.
*Szól rá szerelmére, de akkor ő következik az ajándékozásban. Két vörös gömböt kap, óvatosan átveszi, nem tudja, hogy törékeny-e, így megpróbál vigyázni rá. Mellé kap egy cetlit, biztosan a használati utasítás. Végül a szerzetes, pap, vagy fene tudja, hogy ki megerősíti abban, hogy igen, valami olyasmi található rajta. A papírt a két gömbbel együtt elteszi a táskájába.*
- Köszönjük, biztosan nagy használ fogjuk venni.
*Nem látható ellenszenv a szemében, főleg ha ajándékokat kap csak úgy. Na jó, nem csak úgy, de az lényegtelen. Most fontosabb dolgok is vannak, mint egymásra pufogni: meg kell akadályozni egy újabb háborút.*
- Fejlemény? Még nincs.
*Akkor jut eszébe egy ötlet, villámként csap át az agyán.*
~Erre eddig miért ne gondoltam?~
- Te jó ég! De buta vagyok, hát ez miért nem jutott eszembe? Talán mégis tudok valamit, ami segít! Tényleg! Kint! Ez biztosan segít! Igen!
*Egész testét átjárja a lelkesedés, úgy rohan ki a kertbe, mintha az élete múlna rajta. Batohoz siet, és szinte lerohanja.*
- Bato! Én elfeleltettem! Tudok valamit! Egy varázsát! Az jó lesz!
*Azzal ha a férfi engedi megfogja a csuklóját, és egészen a mókus tetemig rángatja.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog, mert ez nem élt, és csak élőlényeken működik de.. de hátha! Talán megláthatom az arcát. Egy próbát megér.
*Elengedi Bato kezét, majd leguggol, és megérinti a halott mókust. Közben elkezdi az igét mondogatni, és várja, hátha megjelenik előtte valami. Mondjuk egy arc.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-02 12:41:19
Üzenet elküldve: 2017-07-02 12:41:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
~Ezt jó hallani, hogy azért előnye is van a vakságnak. Ha majd kiszúrnák egyszer a szemeim, vagy öreg koromra kimúlna a fény az íriszeimből, akkor már nem fogom akkora tragédiának felfogni. Azért remélem, hogy nem szúrják ki még a szemeim, mert az azért fájna.~
*Iriana nem bír betelni vele, hogy mennyi mindent "lát" Allatre. A templomi padokat sohasem találta kényelmetlennek a lány, de ilyen jó társaságban mintha odaragasztották volna a lapos hátsóját.
Mikor arról beszél az öreg, hogy bizony máshogy is lehet - neki mondjuk muszáj - érzékelni a környezetet, a tündér meg sem várja, hogy befejeződjön a mondat, rögtön behunyja a szemeit és kinyújtja két karját, hogy tapogatózzon a szellős térben. Néhány tucat lépés, legyek, halál. Megpróbál ő is ezekre koncentrálni, de a nagy áttörés csak nem akar jönni.*
~Nem látok semmit! Jobb lesz, ha maradok az erősségeimnél, mert nincs most elég időnk, hogy kitanuljam ezeket a látatlan technikákat. Ó, szegény legyek... így már értem, hogy miért olyan frusztráltak. Hisz hullanak, mint a-- *Iriana nagyobb megvilágosodást él most át, mint amikor az istennő fénye beragyogta az eget*~
- Sokat tetszik itt ülni? Felismerte, esetleg most felismerné valamiről ezt az embert? Vagy tán csak egy csuhás pap lehetett a sok közül? Tudja, minket Galahass úr kért meg, hogy vizsgáljuk ki ezt a húsos-mágiás lopás ügyét. Neki gyűjtünk információkat.
*Nem véletlenül nevezte most meg hitbéli testvérét. A gyanú árnyékában már társai közt is előkerült a neve, de kimondva mégsem kérdezhet rá, hogy vajon képes lenne-e ilyen tettekre. Azonban az utolsókat rúgó férfi meglepő spirituális érzékelésről tett tanúbizonyságot az imént, így aligha létezik olyan kérdés, amit felesleges lenne feltenni neki. A " mennyit mutatok?" kivételével.*
- Érezni dolgokat, ennyire pontosan... Mondja csak, a hirtelen eltávozott áldozat felől nem érzett semmit? Tartott esetleg valamitől a halála előtt, vagy csak a fejére esett a cserép, miközben fütyörészett?
*Köztudott, hogy aki fütyörészik, arra nagyobb eséllyel zuhannak a cserepek. A lány megtörli ruhájában a melegtől és izgalomtól gyöngyöző tenyereit, majd finoman megsimogatja az öreg vállát, akit eddig egyik kérdés után sorozott a következővel.*
- Remélem tudja, hogy nem szeretném veszélybe sodorni önt! Aki vagy akik képesek efféle gaz tettekre, azok önben is képesek kárt tenni. De ne tessék félni! Amíg mi... *körbenéz, de már csak a mesterét látja* Oh! Hát, szóval amíg én itt vagyok, addig nem eshet bántódása!
*Aligha zavarhatja a halál gondolata azt, aki látszólag már a padról sem képes anélkül felkelni, hogy ne törje el valamely csontját, de most, hogy egy kezdő, tündér mágustanonc biztosította a védelméről, biztosan nyugodtabban veszi majd a levegőt.*
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.02 12:47:51
~Ezt jó hallani, hogy azért előnye is van a vakságnak. Ha majd kiszúrnák egyszer a szemeim, vagy öreg koromra kimúlna a fény az íriszeimből, akkor már nem fogom akkora tragédiának felfogni. Azért remélem, hogy nem szúrják ki még a szemeim, mert az azért fájna.~
*Iriana nem bír betelni vele, hogy mennyi mindent "lát" Allatre. A templomi padokat sohasem találta kényelmetlennek a lány, de ilyen jó társaságban mintha odaragasztották volna a lapos hátsóját.
Mikor arról beszél az öreg, hogy bizony máshogy is lehet - neki mondjuk muszáj - érzékelni a környezetet, a tündér meg sem várja, hogy befejeződjön a mondat, rögtön behunyja a szemeit és kinyújtja két karját, hogy tapogatózzon a szellős térben. Néhány tucat lépés, legyek, halál. Megpróbál ő is ezekre koncentrálni, de a nagy áttörés csak nem akar jönni.*
~Nem látok semmit! Jobb lesz, ha maradok az erősségeimnél, mert nincs most elég időnk, hogy kitanuljam ezeket a látatlan technikákat. Ó, szegény legyek... így már értem, hogy miért olyan frusztráltak. Hisz hullanak, mint a-- *Iriana nagyobb megvilágosodást él most át, mint amikor az istennő fénye beragyogta az eget*~
- Sokat tetszik itt ülni? Felismerte, esetleg most felismerné valamiről ezt az embert? Vagy tán csak egy csuhás pap lehetett a sok közül? Tudja, minket Galahass úr kért meg, hogy vizsgáljuk ki ezt a húsos-mágiás lopás ügyét. Neki gyűjtünk információkat.
*Nem véletlenül nevezte most meg hitbéli testvérét. A gyanú árnyékában már társai közt is előkerült a neve, de kimondva mégsem kérdezhet rá, hogy vajon képes lenne-e ilyen tettekre. Azonban az utolsókat rúgó férfi meglepő spirituális érzékelésről tett tanúbizonyságot az imént, így aligha létezik olyan kérdés, amit felesleges lenne feltenni neki. A " mennyit mutatok?" kivételével.*
- Érezni dolgokat, ennyire pontosan... Mondja csak, a hirtelen eltávozott áldozat felől nem érzett semmit? Tartott esetleg valamitől a halála előtt, vagy csak a fejére esett a cserép, miközben fütyörészett?
*Köztudott, hogy aki fütyörészik, arra nagyobb eséllyel zuhannak a cserepek. A lány megtörli ruhájában a melegtől és izgalomtól gyöngyöző tenyereit, majd finoman megsimogatja az öreg vállát, akit eddig egyik kérdés után sorozott a következővel.*
- Remélem tudja, hogy nem szeretném veszélybe sodorni önt! Aki vagy akik képesek efféle gaz tettekre, azok önben is képesek kárt tenni. De ne tessék félni! Amíg mi... *körbenéz, de már csak a mesterét látja* Oh! Hát, szóval amíg én itt vagyok, addig nem eshet bántódása!
*Aligha zavarhatja a halál gondolata azt, aki látszólag már a padról sem képes anélkül felkelni, hogy ne törje el valamely csontját, de most, hogy egy kezdő, tündér mágustanonc biztosította a védelméről, biztosan nyugodtabban veszi majd a levegőt.*
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.02 12:47:51
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-02 11:21:24
Üzenet elküldve: 2017-07-02 11:21:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*A kertésznek nem sok mondanivalója van Meira válaszára, de azért egy megjegyzést megereszt.*
-Amos Thenior is bölcs ember, oszt' mégis.
*Ingatja fejét a zavarosan eltűnt egykori főmágusra.*
-Aztán persze lehet, hogy csak mi nem fogjuk fel, hogy mit akart, azért néz ki hülyeségnek. No, csókolom a kezét!
*Búcsúzik, majd visszatér a kapirgáláshoz.
Közben pedig a padon...*
-Igen, igen sejtettem, hogy tündér.
*Mondja a vak apóka.*
-Nem olyan rossz nem látni amúgy. Sokkal kevesebb szenvedés marad takarásban.
*Persze arról nem beszél, hogy miként is tud akkor a gyilkosságról, na majd most.*
-Egyebet én sem tudok. Tudod gyermekem, mióta nem látok, másként kell érzékelnem a környezetemet. Csak annyit tudok, hogy innen néhány tucat lépésre egy élet elmúlt, és nem amolyan kis hangya volt, vagy legyecske, amiből éppen most is meghalt egy... kettő... öt...
*Arca kissé eltorzul, láthatóan nincs oda az aprócska lények halálának számlálásáért.*
-Engem nem akart bántani, szóval nem ma haltam meg, aztán jött erre valaki, csuha csattogás, ingerültség. Gondolom, akkor nem a Morzsi volt.
*Vonja meg a vállát kissé az életet kívülállóként kezelően.*
-Engem annyira nem izgatott fel, én csak ültem itt.
*Zárja gondolatait, és várja, hogy mit kezd ezzel a tündérke.
Bato környékén ismét röpgyűlés alakul ki, mint a tábortűz és a legyek esetében, azzal a különbséggel, hogy Bato nem nyel el senkit, hogy aztán tüzes pokla eleméssze. Így Rinon Meira és Ate is szabadon távozik. A temetőbe igyekvő leány nem igazán talál újat, míg a templomba besietők annál inkább. Persze csak idővel.
Elsőre sehol sincs Galahass, csak az előbb már bemenekült tündérek.*
-A mai napon azért fogok imádkozni, hogy a csúnya nagy árnyékok távol maradjanak az én egyetlen Olukámtól.
*Lelkendezik az egyik vékony hangon kicsit távolabb.*
-Én pedig azért, hogy az üvegcsét, amit Oluka holnap nekem ad, megcsókolja, mielőtt átadja.
*Visítja a másik, hallhatóan a másikkal versenyezve.*
-Én pedig azért, hogy Oluka engem csókoljon meg.
*A másik kettő lesújtóan néz rá, de itt a Templomban mégsem mernek sokat ellenségeskedni, így inkább a negyedikre pillantanak, aki valami furcsa kapcsolatot teremt a már említett Oluka és egy fürdős dézsa között. Szerencsére az ötödiket már nem kell, hogy meghallgassák, mert az eddig teljességgel "informáló pap mentes" terem most az információval kecsegtető csuhásokra allergiások pokla lesz, ugyanis feltűnik Galahass az egyik titkokat rejtő ajtó mögül, és kezében egy cetlivel és két gömbbel indul meg a kapu, majd mikor észreveszi őket, a páros felé.*
-Nocsak, már végeztetek is?
*Kérdezi, majd meg sem várva a választ átadja a tárgyakat.*
-Ez itt a zárkészítő gnóm címe.
*Mutat a "Gazdagnegyed, Thenior köpenye köz 2." feliratot magán hordó lapra, ahogy Meirának adja. Másik kezéből pedig átadja a két apró mélyvörös gömböt.*
-Ez pedig egy kis segítség, hogy meg tudjátok védeni magatokat végszükség esetén. Jó öt lépéses körben lángfelhőt készít, és szétveti magát. Úrnőnk Kalapácsának szele van belé zárva, azt mondják.
*Egy kis cetlit is Aténak ad, aki nyilván ettől az egésztől nincs odáig, ugyanakkor sem a Sötétség Urának haragja, sem Eeyr csillogó jósága nem csap át rajta az ereklyék érintésétől, már ha elveszi őket.*
-Ezek a varázsszavak az használathoz, jegyezzétek meg, de ne mondjátok ki őket!
*Inti a párost, majd helyet ad az ő szavaiknak is.*
-Van bármi fejlemény?
*Kérdezi érdeklődve.*
*A kertésznek nem sok mondanivalója van Meira válaszára, de azért egy megjegyzést megereszt.*
-Amos Thenior is bölcs ember, oszt' mégis.
*Ingatja fejét a zavarosan eltűnt egykori főmágusra.*
-Aztán persze lehet, hogy csak mi nem fogjuk fel, hogy mit akart, azért néz ki hülyeségnek. No, csókolom a kezét!
*Búcsúzik, majd visszatér a kapirgáláshoz.
Közben pedig a padon...*
-Igen, igen sejtettem, hogy tündér.
*Mondja a vak apóka.*
-Nem olyan rossz nem látni amúgy. Sokkal kevesebb szenvedés marad takarásban.
*Persze arról nem beszél, hogy miként is tud akkor a gyilkosságról, na majd most.*
-Egyebet én sem tudok. Tudod gyermekem, mióta nem látok, másként kell érzékelnem a környezetemet. Csak annyit tudok, hogy innen néhány tucat lépésre egy élet elmúlt, és nem amolyan kis hangya volt, vagy legyecske, amiből éppen most is meghalt egy... kettő... öt...
*Arca kissé eltorzul, láthatóan nincs oda az aprócska lények halálának számlálásáért.*
-Engem nem akart bántani, szóval nem ma haltam meg, aztán jött erre valaki, csuha csattogás, ingerültség. Gondolom, akkor nem a Morzsi volt.
*Vonja meg a vállát kissé az életet kívülállóként kezelően.*
-Engem annyira nem izgatott fel, én csak ültem itt.
*Zárja gondolatait, és várja, hogy mit kezd ezzel a tündérke.
Bato környékén ismét röpgyűlés alakul ki, mint a tábortűz és a legyek esetében, azzal a különbséggel, hogy Bato nem nyel el senkit, hogy aztán tüzes pokla eleméssze. Így Rinon Meira és Ate is szabadon távozik. A temetőbe igyekvő leány nem igazán talál újat, míg a templomba besietők annál inkább. Persze csak idővel.
Elsőre sehol sincs Galahass, csak az előbb már bemenekült tündérek.*
-A mai napon azért fogok imádkozni, hogy a csúnya nagy árnyékok távol maradjanak az én egyetlen Olukámtól.
*Lelkendezik az egyik vékony hangon kicsit távolabb.*
-Én pedig azért, hogy az üvegcsét, amit Oluka holnap nekem ad, megcsókolja, mielőtt átadja.
*Visítja a másik, hallhatóan a másikkal versenyezve.*
-Én pedig azért, hogy Oluka engem csókoljon meg.
*A másik kettő lesújtóan néz rá, de itt a Templomban mégsem mernek sokat ellenségeskedni, így inkább a negyedikre pillantanak, aki valami furcsa kapcsolatot teremt a már említett Oluka és egy fürdős dézsa között. Szerencsére az ötödiket már nem kell, hogy meghallgassák, mert az eddig teljességgel "informáló pap mentes" terem most az információval kecsegtető csuhásokra allergiások pokla lesz, ugyanis feltűnik Galahass az egyik titkokat rejtő ajtó mögül, és kezében egy cetlivel és két gömbbel indul meg a kapu, majd mikor észreveszi őket, a páros felé.*
-Nocsak, már végeztetek is?
*Kérdezi, majd meg sem várva a választ átadja a tárgyakat.*
-Ez itt a zárkészítő gnóm címe.
*Mutat a "Gazdagnegyed, Thenior köpenye köz 2." feliratot magán hordó lapra, ahogy Meirának adja. Másik kezéből pedig átadja a két apró mélyvörös gömböt.*
-Ez pedig egy kis segítség, hogy meg tudjátok védeni magatokat végszükség esetén. Jó öt lépéses körben lángfelhőt készít, és szétveti magát. Úrnőnk Kalapácsának szele van belé zárva, azt mondják.
*Egy kis cetlit is Aténak ad, aki nyilván ettől az egésztől nincs odáig, ugyanakkor sem a Sötétség Urának haragja, sem Eeyr csillogó jósága nem csap át rajta az ereklyék érintésétől, már ha elveszi őket.*
-Ezek a varázsszavak az használathoz, jegyezzétek meg, de ne mondjátok ki őket!
*Inti a párost, majd helyet ad az ő szavaiknak is.*
-Van bármi fejlemény?
*Kérdezi érdeklődve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084