Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
![>Alas Riter [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1914_ember-felelf_ferfi.jpg)
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Erwence Moromfea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1428_tunder_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-15 13:53:09
Üzenet elküldve: 2017-06-15 13:53:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Amint Galahass távozik és eltűnik a templom súlyos ajtói mögött, az első ami mély és felelősségteljes gondolataiból kizökkenti, az Atehaner és az ölelése. Mindezt egy rövid, ám annál hangosabb sikkantással jelzi, hogy észrevette a férfi nem várt érintését. Ha Meira kenguru lenne, lehet már az egyik közeli bokorba ugrott volna. Mindenesetre, mikor épp egy mókus hullája mellett ácsorog arra várva, hogy mikor morog a fülébe egy élőholt, nem a legkellemesebb érzés egy váratlan tapintás a háta mögül.
Szerencsére csak Atehaner az, így háromszáz fölötti pulzusa hamar visszaáll a normálisra.*
- Borzasztóan megijesztettél!
*Vörösödik el mérgében, majd elmosolyodik, ahogy megfordul, s Atehanerre néz.*
- Ez egy bocsánatkérő ölelés, amiért reggel kizártál a szobából, aztán egész nap morcos voltál velem, nem figyeltél rám, és csak duzzogtál a háttérben? Ha igen, akkor elfogadva.
*Egy apró puszival jelzi, hogy nem haragszik rá, de most már visszafordul az eddigi egyetlen nyomukhoz, a mókushoz. A világ megmentése után annyi csókot ad majd Atehanernek, amennyit csak szeretne, de most vannak fontosabb dolgok is.*
- Kiket?
*Fordul újra a férfi felé, mikor a tündérekre mutat. Ate ujját követve kerülnek Meira látószögébe a kis szárnyasok.*
- Jó, megkérdezem őket!
*Már indulna is a csapat tündér felé, akik valószínűleg csak a templomban zajló istentiszteletre igyekeznek, és nem is törődnek környezetükkel, így kevés információval szolgálhatnak majd, de Meirát ez egyáltalán nem aggasztja. Lehet, hogy mégis tudnak valamit, az esélyt pedig nem engedhetik ki a kezeik közül.
Már indulna is, hogy megszólítsa őket, mikor Iriana kiált fel szerencsétlen mókus kinézetét kritizálva, aztán Meirára néz fel az előbbin tovább háborogva.*
- Öm, hm? Hogy én? Eh... izé!
*Nagyokat pislog. Nem érti, hogy Iriana miért fordul most már minden kéréssel hozzá. Mintha a kis tündér azt hinné, Meira a világ legokosabb és legbölcsebb mágusa, aki mindent tud, mindent látott és mindent megélt már.*
- Nem, még nem láttam ilyen... vacak munkát. Tényleg nem, és tényleg borzasztó.
*Idézi a tündér szavait, válaszával pedig akaratlanul is fenntarthatja Iri illúzióját Meira tudásával és tapasztalatával kapcsolatban.
Az események gyorsan követik egymást Meira mellett. Miután választ adott Irianának, a következő pillanatban már azt látja, hogy Rinon eltűnik a kert hátsó részében.
~Na, ő aztán tényleg nagyon különc. Még egy szót sem szólt hozzánk, de máris úgy tűnik, tud valamit.~
Végül Meira visszafordul az Atehaner által említett tündércsapat felé, és rohanni is kezd feléjük, hogy megszólítsa őket, ám közben kifutott az időből, azok kényelmes tempójukban beértek a templomba, és ahogy korábban Galahass, őket is elnyeli az imaház. Az épületbe pedig csak nem rohanhat utánuk kérdezősködni.*
- Hé! *Most nyafogva megy vissza Atehanerhez.* Elszöktek! Látod?! Elszöktek előlem! *Ez roppantul felidegesíti Meirát. Az eddigi egyetlen jó ötlet, hogy kérdezzék meg a tündéreket most kivitelezhetetlenné vált. A fél-elf morgolódik picit magában, majd most már csak puszta idegességből a kertészhez csörtet, ahol egy szempillantás alatt újra magára ölti ártatlan és kedves mosolyát.*
- Szép napot kívánok önnek! Öm, nekem és a társaimnak lenne egy kérdésünk.
*Azzal karon ragadja a kertészt, és egészen a halott mókusig ráncigálja, amennyiben az engedi. Ha mégsem sikerül a nyomhoz cibálni szerencsétlent, akkor csak távolról mutat rá a "borzalmasan vacak munkára", és úgy teszi fel kérdését.*
- Valaki megpróbált abból a mókusból igazi, élő mókust csinálni, de nem sikerült neki. Irianával pedig egyetértünk, hogy borzalmas és vacak egy munka. Valami tekerccsel csinálták, ami eltűnt a könyvtárból. Tud róla valamit?
*Meira talán túlságosan is a közepébe vágott a dolgoknak, de senki nem tudná megmagyarázni neki, hogy ezt nem így kell csinálni, ami nem biztos, hogy rossz. Így vagy hamar információhoz jutnak, vagy a kertész egyszerűen idiótának, rosszabb esetben skizofrénnek nézi a lányt, ki tudja...*
*Amint Galahass távozik és eltűnik a templom súlyos ajtói mögött, az első ami mély és felelősségteljes gondolataiból kizökkenti, az Atehaner és az ölelése. Mindezt egy rövid, ám annál hangosabb sikkantással jelzi, hogy észrevette a férfi nem várt érintését. Ha Meira kenguru lenne, lehet már az egyik közeli bokorba ugrott volna. Mindenesetre, mikor épp egy mókus hullája mellett ácsorog arra várva, hogy mikor morog a fülébe egy élőholt, nem a legkellemesebb érzés egy váratlan tapintás a háta mögül.
Szerencsére csak Atehaner az, így háromszáz fölötti pulzusa hamar visszaáll a normálisra.*
- Borzasztóan megijesztettél!
*Vörösödik el mérgében, majd elmosolyodik, ahogy megfordul, s Atehanerre néz.*
- Ez egy bocsánatkérő ölelés, amiért reggel kizártál a szobából, aztán egész nap morcos voltál velem, nem figyeltél rám, és csak duzzogtál a háttérben? Ha igen, akkor elfogadva.
*Egy apró puszival jelzi, hogy nem haragszik rá, de most már visszafordul az eddigi egyetlen nyomukhoz, a mókushoz. A világ megmentése után annyi csókot ad majd Atehanernek, amennyit csak szeretne, de most vannak fontosabb dolgok is.*
- Kiket?
*Fordul újra a férfi felé, mikor a tündérekre mutat. Ate ujját követve kerülnek Meira látószögébe a kis szárnyasok.*
- Jó, megkérdezem őket!
*Már indulna is a csapat tündér felé, akik valószínűleg csak a templomban zajló istentiszteletre igyekeznek, és nem is törődnek környezetükkel, így kevés információval szolgálhatnak majd, de Meirát ez egyáltalán nem aggasztja. Lehet, hogy mégis tudnak valamit, az esélyt pedig nem engedhetik ki a kezeik közül.
Már indulna is, hogy megszólítsa őket, mikor Iriana kiált fel szerencsétlen mókus kinézetét kritizálva, aztán Meirára néz fel az előbbin tovább háborogva.*
- Öm, hm? Hogy én? Eh... izé!
*Nagyokat pislog. Nem érti, hogy Iriana miért fordul most már minden kéréssel hozzá. Mintha a kis tündér azt hinné, Meira a világ legokosabb és legbölcsebb mágusa, aki mindent tud, mindent látott és mindent megélt már.*
- Nem, még nem láttam ilyen... vacak munkát. Tényleg nem, és tényleg borzasztó.
*Idézi a tündér szavait, válaszával pedig akaratlanul is fenntarthatja Iri illúzióját Meira tudásával és tapasztalatával kapcsolatban.
Az események gyorsan követik egymást Meira mellett. Miután választ adott Irianának, a következő pillanatban már azt látja, hogy Rinon eltűnik a kert hátsó részében.
~Na, ő aztán tényleg nagyon különc. Még egy szót sem szólt hozzánk, de máris úgy tűnik, tud valamit.~
Végül Meira visszafordul az Atehaner által említett tündércsapat felé, és rohanni is kezd feléjük, hogy megszólítsa őket, ám közben kifutott az időből, azok kényelmes tempójukban beértek a templomba, és ahogy korábban Galahass, őket is elnyeli az imaház. Az épületbe pedig csak nem rohanhat utánuk kérdezősködni.*
- Hé! *Most nyafogva megy vissza Atehanerhez.* Elszöktek! Látod?! Elszöktek előlem! *Ez roppantul felidegesíti Meirát. Az eddigi egyetlen jó ötlet, hogy kérdezzék meg a tündéreket most kivitelezhetetlenné vált. A fél-elf morgolódik picit magában, majd most már csak puszta idegességből a kertészhez csörtet, ahol egy szempillantás alatt újra magára ölti ártatlan és kedves mosolyát.*
- Szép napot kívánok önnek! Öm, nekem és a társaimnak lenne egy kérdésünk.
*Azzal karon ragadja a kertészt, és egészen a halott mókusig ráncigálja, amennyiben az engedi. Ha mégsem sikerül a nyomhoz cibálni szerencsétlent, akkor csak távolról mutat rá a "borzalmasan vacak munkára", és úgy teszi fel kérdését.*
- Valaki megpróbált abból a mókusból igazi, élő mókust csinálni, de nem sikerült neki. Irianával pedig egyetértünk, hogy borzalmas és vacak egy munka. Valami tekerccsel csinálták, ami eltűnt a könyvtárból. Tud róla valamit?
*Meira talán túlságosan is a közepébe vágott a dolgoknak, de senki nem tudná megmagyarázni neki, hogy ezt nem így kell csinálni, ami nem biztos, hogy rossz. Így vagy hamar információhoz jutnak, vagy a kertész egyszerűen idiótának, rosszabb esetben skizofrénnek nézi a lányt, ki tudja...*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-14 07:23:53
Üzenet elküldve: 2017-06-14 07:23:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*Galahass tehát eltűnik, nyomában pedig a felderítetlen templomkert árnya borul a kis csapatra. Atehaner egyből rá is mutat a kis tündércsapatra, akik talán szolgálhatnak valami információval, noha még csak alig jöttek meg. A kis, csak nőkből álló csapat tagjai most virágokkal megrakva érkezik a Templomba, hogy aztán eltűnjenek az épületben kényelmes tempóban. A kert ezen kívül kihaltnak tűnik. Igazából nincs itt senki a kis csapaton kívül leszámítva két embert, az egyikük a kertész, aki most a templom tövében rendezget valamit fütyörészve. Valószínűleg nem tud az esetről, akkor nem lenne ilyen nyugodt. A másik pedig egy távolabb, a templom lépcsőjére néző padon ülő hajlott hátú, de fényes fehérbe öltözött aggastyán.
Rinon elszakad a csapattól, a temetőbe nyíló bejárat felé kódorog el, ahol semmi furcsát nem vesz észre. Sehol egy határozottabb lábnyom, vagy egy elhajított sötét talizmán, semmi. De ha tovább nézelődik, eszébe jut valami, hogy egy ilyen, itt már rózsakertté változó, zöldövezetben pontosan mit kellene keresni, talán még meg is pillanthat valami furcsát, míg Galahass vissza nem ér.*
*Galahass tehát eltűnik, nyomában pedig a felderítetlen templomkert árnya borul a kis csapatra. Atehaner egyből rá is mutat a kis tündércsapatra, akik talán szolgálhatnak valami információval, noha még csak alig jöttek meg. A kis, csak nőkből álló csapat tagjai most virágokkal megrakva érkezik a Templomba, hogy aztán eltűnjenek az épületben kényelmes tempóban. A kert ezen kívül kihaltnak tűnik. Igazából nincs itt senki a kis csapaton kívül leszámítva két embert, az egyikük a kertész, aki most a templom tövében rendezget valamit fütyörészve. Valószínűleg nem tud az esetről, akkor nem lenne ilyen nyugodt. A másik pedig egy távolabb, a templom lépcsőjére néző padon ülő hajlott hátú, de fényes fehérbe öltözött aggastyán.
Rinon elszakad a csapattól, a temetőbe nyíló bejárat felé kódorog el, ahol semmi furcsát nem vesz észre. Sehol egy határozottabb lábnyom, vagy egy elhajított sötét talizmán, semmi. De ha tovább nézelődik, eszébe jut valami, hogy egy ilyen, itt már rózsakertté változó, zöldövezetben pontosan mit kellene keresni, talán még meg is pillanthat valami furcsát, míg Galahass vissza nem ér.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-13 18:57:09
Üzenet elküldve: 2017-06-13 18:57:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Mindenki rettentő aktív, míg Rinon csak úgy ácsorog és az ujját rágcsálja és mereng. Akarva-akaratlan másfelé kalandoznak a gondolatai, talán pont a templom közelsége miatt. Néhány információt sikerül elkapnia a beszélgetésből. Még időben sikerül észbe kapnia, hogy igazán figyelhetne jobban is, különben nem lesz nagy hasznára a csapatnak.
Úgy dönt, hogy a beszélgetést a többiekre hagyja. Egy darabig még ácsorog Bato mellett, a távolodó Galahass után néz. Majd körbefuttatja a szemét a hangulatos kerten.*
- Én körbenézek arra.
*Jelenti be nyugodtan és a háta mögé bök, a kert hátsó része felé. A lombok és bokrok sok területet lefednek, a jótékony árnyékok egy kivételesen meleg napon hatalmas megkönnyebbülést jelenthetnek, most viszont akár el is rejthetnek ott valamit. Igazából a kis vörös nem reménykedik benne, hogy bármi nyomra vezetőt talán, de célszerűbb körbenézni, amíg a többiek másokkal próbálnak szóba elegyedni és úgy információt szerezni.
Egy picit még vár, hogy a többiek merre mennek, illetve nem próbálja e valaki megakadályozni őt a körülnézésben. Ha nem kap "tiltást" a kert hátsó részétől, akkor lassú, megfontolt léptekkel elindul, akár vele tart valaki, akár nem.*
*Mindenki rettentő aktív, míg Rinon csak úgy ácsorog és az ujját rágcsálja és mereng. Akarva-akaratlan másfelé kalandoznak a gondolatai, talán pont a templom közelsége miatt. Néhány információt sikerül elkapnia a beszélgetésből. Még időben sikerül észbe kapnia, hogy igazán figyelhetne jobban is, különben nem lesz nagy hasznára a csapatnak.
Úgy dönt, hogy a beszélgetést a többiekre hagyja. Egy darabig még ácsorog Bato mellett, a távolodó Galahass után néz. Majd körbefuttatja a szemét a hangulatos kerten.*
- Én körbenézek arra.
*Jelenti be nyugodtan és a háta mögé bök, a kert hátsó része felé. A lombok és bokrok sok területet lefednek, a jótékony árnyékok egy kivételesen meleg napon hatalmas megkönnyebbülést jelenthetnek, most viszont akár el is rejthetnek ott valamit. Igazából a kis vörös nem reménykedik benne, hogy bármi nyomra vezetőt talán, de célszerűbb körbenézni, amíg a többiek másokkal próbálnak szóba elegyedni és úgy információt szerezni.
Egy picit még vár, hogy a többiek merre mennek, illetve nem próbálja e valaki megakadályozni őt a körülnézésben. Ha nem kap "tiltást" a kert hátsó részétől, akkor lassú, megfontolt léptekkel elindul, akár vele tart valaki, akár nem.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-11 19:47:29
Üzenet elküldve: 2017-06-11 19:47:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Kiderül, hogy nem kellett szenvednie a kis jószágnak, mert soha nem is élt. Így már inkább csak nyugtalanító a dolog, mintsem szomorú. ~Várjunk csak...~ esik gondolkodóba, miközben újból tanulmányozni kezdi a csonka tetemet, és tovább füleli Galahass szavait. Az Arctalan Pusztítóról nem hallott, de gurít magában egy képzeletbeli dobókockával, ami bárhova is esik, azt fogja jelenteni, hogy egyelőre inkább ne akarjon olyan nevű ember vagy lény után kérdezősködni, akinek már a fél neve is libabőröztető - a rossz értelemben. A kocka döntött: bárhova esett, Iriana pedig - engedelmeskedve a játékszabályoknak - nem kérdez. Szájacskáját azért kinyitja, mert ezt az újabb fejleményt nem hagyhatja szó nélkül.*
- Borzalmas! Szegényem, nagyon béna! *csípőre tett kézzel hajol az állat felett, aztán Meirára, az általa rangidősnek vélt varázslóra néz ki oldalra*Láttál te már ilyen vacak munkát?! *rázza a fejét csalódottan, majd felegyenesedik, mert szükség van a helyes testtartásra a megfelelő oxigénbevitelhez, ha egyszer ilyen feldúlt valaki* Idejön ellopni egy titkos iratot az istennő figyelő szemei elől, összehoz egy ilyen fércmunkát, és mindennek tetejében még itt is hagyja, nehogy véletlen bárki is azt hihesse, hogy kompetens alakról van szó! *szája elé teszi bal tenyerét, hümmögve elmélkedik egy sort, és immár halkabban, jobban artikulálva folytatja* Segítségre szorulhat. Pár jó szó, egy meleg ölelés és egy alapos fejmosás, amiben elmagyarázzuk neki, hogy élőholtakat idézni bizony nem szép dolog - akármilyen istent is szeretne így lenyűgözni. Talán még nem késő a lelkéért.
*A pap kérését, miszerint a társai legyenek a legutolsók a gyanúsítottak listáján, megérti és tiszteletben tartja. A csapatban biztosan vannak olyanok, akiknek nem elég meggyőző Galahass paptársainak az istennőhöz való lojalitásuk, de Iriana addig semmiképp sem fogja erőltetni ezt a vonalat, amíg ki nem fogynak az alternatívákból.*
~Utánanéz! Hallod ezt, Iri?! Lehet, beszélhetünk egy hús-vér gnómmal!~
*Örömében csak pár bólintásra futja; mégsem ölelkezhet egy soha nem is élt, halott állat teteme mellett, miközben még az elkövető is szabadon van. Meira mindenki helyett szabadjára engedi az öreget, de a tündérnek már nem is lett volna több megjegyzése felé. Még a végén leterhelné, és akkor talán sohasem beszélhetne gnómokkal.
Hallgatja, hogy a többiek hol is kezdenének neki a keresésnek. Úgy van vele, hogy ha nem sikerülne megegyezniük, akkor vagy csapatokra válnak, vagy szimplán követik a tar mesterük. Az nem érdekli különösebben, hogy ő is részt vegyen ebben a megbeszélésben. ~A túl sok hang csupán káoszhoz vezet, a demokrácia pedig túlértékelt. Aki nem tudja örömét lelni a szolgaságban, annak nehéz elviselnie ezt az életet.~ Emlékezteti magát egyik mantrájával a sok közül, hogy most a legjobban teszi, ha csendben marad, és a többiekre bízza a következő lépést. Addig is, hogy ne tűnjön ki a csapatból, keresnie kell valami jól álcázott pótcselekvést. Végül elkezdi megszámolni Bato mester szakállszőrét, azt a benyomást keltve, hogy ő most erősen koncentrál a megbeszélésre. A hajszálaival sokkal hamarabb végezne, de ki tudja, meddig terveznek még tanácskozni?*
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.11 19:48:33
*Kiderül, hogy nem kellett szenvednie a kis jószágnak, mert soha nem is élt. Így már inkább csak nyugtalanító a dolog, mintsem szomorú. ~Várjunk csak...~ esik gondolkodóba, miközben újból tanulmányozni kezdi a csonka tetemet, és tovább füleli Galahass szavait. Az Arctalan Pusztítóról nem hallott, de gurít magában egy képzeletbeli dobókockával, ami bárhova is esik, azt fogja jelenteni, hogy egyelőre inkább ne akarjon olyan nevű ember vagy lény után kérdezősködni, akinek már a fél neve is libabőröztető - a rossz értelemben. A kocka döntött: bárhova esett, Iriana pedig - engedelmeskedve a játékszabályoknak - nem kérdez. Szájacskáját azért kinyitja, mert ezt az újabb fejleményt nem hagyhatja szó nélkül.*
- Borzalmas! Szegényem, nagyon béna! *csípőre tett kézzel hajol az állat felett, aztán Meirára, az általa rangidősnek vélt varázslóra néz ki oldalra*Láttál te már ilyen vacak munkát?! *rázza a fejét csalódottan, majd felegyenesedik, mert szükség van a helyes testtartásra a megfelelő oxigénbevitelhez, ha egyszer ilyen feldúlt valaki* Idejön ellopni egy titkos iratot az istennő figyelő szemei elől, összehoz egy ilyen fércmunkát, és mindennek tetejében még itt is hagyja, nehogy véletlen bárki is azt hihesse, hogy kompetens alakról van szó! *szája elé teszi bal tenyerét, hümmögve elmélkedik egy sort, és immár halkabban, jobban artikulálva folytatja* Segítségre szorulhat. Pár jó szó, egy meleg ölelés és egy alapos fejmosás, amiben elmagyarázzuk neki, hogy élőholtakat idézni bizony nem szép dolog - akármilyen istent is szeretne így lenyűgözni. Talán még nem késő a lelkéért.
*A pap kérését, miszerint a társai legyenek a legutolsók a gyanúsítottak listáján, megérti és tiszteletben tartja. A csapatban biztosan vannak olyanok, akiknek nem elég meggyőző Galahass paptársainak az istennőhöz való lojalitásuk, de Iriana addig semmiképp sem fogja erőltetni ezt a vonalat, amíg ki nem fogynak az alternatívákból.*
~Utánanéz! Hallod ezt, Iri?! Lehet, beszélhetünk egy hús-vér gnómmal!~
*Örömében csak pár bólintásra futja; mégsem ölelkezhet egy soha nem is élt, halott állat teteme mellett, miközben még az elkövető is szabadon van. Meira mindenki helyett szabadjára engedi az öreget, de a tündérnek már nem is lett volna több megjegyzése felé. Még a végén leterhelné, és akkor talán sohasem beszélhetne gnómokkal.
Hallgatja, hogy a többiek hol is kezdenének neki a keresésnek. Úgy van vele, hogy ha nem sikerülne megegyezniük, akkor vagy csapatokra válnak, vagy szimplán követik a tar mesterük. Az nem érdekli különösebben, hogy ő is részt vegyen ebben a megbeszélésben. ~A túl sok hang csupán káoszhoz vezet, a demokrácia pedig túlértékelt. Aki nem tudja örömét lelni a szolgaságban, annak nehéz elviselnie ezt az életet.~ Emlékezteti magát egyik mantrájával a sok közül, hogy most a legjobban teszi, ha csendben marad, és a többiekre bízza a következő lépést. Addig is, hogy ne tűnjön ki a csapatból, keresnie kell valami jól álcázott pótcselekvést. Végül elkezdi megszámolni Bato mester szakállszőrét, azt a benyomást keltve, hogy ő most erősen koncentrál a megbeszélésre. A hajszálaival sokkal hamarabb végezne, de ki tudja, meddig terveznek még tanácskozni?*
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.11 19:48:33
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-11 17:09:42
Üzenet elküldve: 2017-06-11 17:09:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gyorsan halad át a templomkerten. Alig páran lézengenek rajta kívül a kertben, de azok, akik itt vannak, mind lassan, ráérősen sétalnak. Tarí viszont gyors, határozott léptekkel sétál. Nem akarja az egész napját lassú sétával tölteni. Meg így, hogy gyorsan szeli át a kertet, hátha azt gondolják az itt lévők, hogy valami fontos dolga van, és azért siet. Ami persze egy hazugság, hisz' ideje, mint a tenger, a teendőinek a száma pedig a nulla felé közelít. Nagy sietségében majdnem neki is megy egy papnak. Gyorsan bocsánatot kér, majd elhagyja a helyszínt.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-11 16:58:07
Üzenet elküldve: 2017-06-11 16:58:07
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Úgy tűnik, hogy senkit sem érdekel igazán az, amit mond, így hát csendben marad. Vannak még ötletei, de egyenlőre nem mondja ki. Mikor a szerzetes, pap, vagy bárki is elmegy, Atehaner odalép Meira mögé, és finoman végigsimít a nyakán, ha a lány engedi, akkor arrébb tolva a haját belecsókol a vállába, és hátulról jó szorosan átöleli, kicsit sem érdekeli az, hogy másik is látják őket.*
- Próbáld meg őket.
*Sóhajt, majd mutat egy csapat tündérre, akik éppen most igyekeznek a templom felé.*
~A jelek egyértelműek, a másik kettőnek akkor is benne kellett lennie a dologban, nem lehetnek annyira buták, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket.~
*Úgy tűnik, hogy senkit sem érdekel igazán az, amit mond, így hát csendben marad. Vannak még ötletei, de egyenlőre nem mondja ki. Mikor a szerzetes, pap, vagy bárki is elmegy, Atehaner odalép Meira mögé, és finoman végigsimít a nyakán, ha a lány engedi, akkor arrébb tolva a haját belecsókol a vállába, és hátulról jó szorosan átöleli, kicsit sem érdekeli az, hogy másik is látják őket.*
- Próbáld meg őket.
*Sóhajt, majd mutat egy csapat tündérre, akik éppen most igyekeznek a templom felé.*
~A jelek egyértelműek, a másik kettőnek akkor is benne kellett lennie a dologban, nem lehetnek annyira buták, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket.~
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-10 23:21:39
Üzenet elküldve: 2017-06-10 23:21:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*A pap egészen jó megállapításokat tesz, hisz ritkán alkot valaki szándékosan mókust épp egy kockát kihagyva a testéből. Bato egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy a világ akárhány ezer éves múltjában egyáltalán előfordult-e már, vagy egy első alkalmat volt most szerencséjük megtapasztalni.*
-Értem.
*Felel közben, csak, hogy visszagazolást nyerjen Galahass, hogy figyelnek.*
-Hát ha nem kiszagolhatatlan, akkor kiszagoljuk.
*Jegyzi meg büszkén a dolgot, hisz ilyen jó csapattal ritka jó esélyekkel indulnak. Még csak most lettek beavatva a problémába, máris záporoznak a jobbnál jobb ötletek és kérdések, tanúbizonyságot téve a jelentkezők talpraesettségéről és önállóságáról. Az elhangzottak, gyanúk lassan érnek meg a fejében, mire Meira felteszi a kérdését, már egészen megfogalmazható állapotban vannak a gondolatai.*
-Galahass azt mondta, ma tűnt el a tekercs. És hogy az elkövetőt valószínűleg megzavarták a koncentrációban, tehát ez sem történhetett régen. Hátha van valaki a környéken, aki látta az esetet, és tud adni egy személyleírást, vagy, hogy merre ment.
*Hangzik el az első ötlete, közben már tekergeti is a fejét, hogy esetleg van-e látótávolságon belül egy errefelé időző, a templomkert nyugalmát élvező atheniori.*
*A pap egészen jó megállapításokat tesz, hisz ritkán alkot valaki szándékosan mókust épp egy kockát kihagyva a testéből. Bato egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy a világ akárhány ezer éves múltjában egyáltalán előfordult-e már, vagy egy első alkalmat volt most szerencséjük megtapasztalni.*
-Értem.
*Felel közben, csak, hogy visszagazolást nyerjen Galahass, hogy figyelnek.*
-Hát ha nem kiszagolhatatlan, akkor kiszagoljuk.
*Jegyzi meg büszkén a dolgot, hisz ilyen jó csapattal ritka jó esélyekkel indulnak. Még csak most lettek beavatva a problémába, máris záporoznak a jobbnál jobb ötletek és kérdések, tanúbizonyságot téve a jelentkezők talpraesettségéről és önállóságáról. Az elhangzottak, gyanúk lassan érnek meg a fejében, mire Meira felteszi a kérdését, már egészen megfogalmazható állapotban vannak a gondolatai.*
-Galahass azt mondta, ma tűnt el a tekercs. És hogy az elkövetőt valószínűleg megzavarták a koncentrációban, tehát ez sem történhetett régen. Hátha van valaki a környéken, aki látta az esetet, és tud adni egy személyleírást, vagy, hogy merre ment.
*Hangzik el az első ötlete, közben már tekergeti is a fejét, hogy esetleg van-e látótávolságon belül egy errefelé időző, a templomkert nyugalmát élvező atheniori.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-09 22:41:09
Üzenet elküldve: 2017-06-09 22:41:09
ÚJ
![>Alas Riter [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1914_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Libasor //
* Két hangos, csörömpölő láb közelít négy, szilaj, nyílegyenes láb felé. Alas az, na meg a lova, Zivatar. Lehetne mondani, hogy az utóbbi évek megedzették a lovagot, de minek hazudni: egy cseppel sem lett szebb és egy cseppel sem tud jobban bánni fegyverével, mint azelőtt - sőt, talán még annyira sem. Noha megfordult havonta egyszer-kétszer a barakkban, de mégsem veszélyes vidékekre vezetett útja. Az utóbbi évek inkább csak arról szólnak, hogy növesztett egy kis borostát, majd a borostából szakállat, így mostanra pompás kis kecskeszakáll fedi állát. A Háromfejű Griff hanyatlásnak indult, egyre kevesebb tagról hallani mostanában és gyűlések is egyre ritkábban vannak. Zivatar - az aranypej lova - az, akin igazán meglátszik az elmúlt három év. Szerencsére az ő esetében ez inkább pozitívum, hiszen az egykor még vad, rakoncátlan paripa mostanra igazán erős, fejlett és megbízható társa lett Alasnak. Ennek oka talán, hogy korábban gyakran jártak ki kettesben a városon kívülre lovagolni - ezek csak egyszerű vágták voltak, hogy egyikük se lustuljon el teljesen.
No, de ennyit a régmúlt eseményeiről, ezúttal a templomból jön - legalábbis ő, míg a ló a templom háta mögött várakozott mindeddig (és a férfi megkönnyebbülésére még csak el sem kötötték). A templomban nagyjából csak öt-tíz percet töltött, lévén csak néhány kérdést tett fel az egyik papnak, aki a kérdéseket meg is válaszolta becsülettel. Így most már némi friss tudással a fejében, teljes vértjében pattan fel a lovára és indul el léptetve a templomkert kijárata felé. Menne ő, menne, de ekkor feltűnik neki valami, illetve valaki. Egy tündér az, na meg rögtön utána egy elf is, akik bár látszólag nem együtt vannak - látszik ez már csak abból is, hogy jó méterekkel egymás mögött haladnak -, mégis egymás után indulnak útnak. A férfi szájára rövid ideig kiülő vigyorgást ugyan nem látja - lévén, hogy a férfi háttal áll neki -, de így is rossz előérzete támad. S mivel a rossz előérzet nem jelenthet mást, mintsem a fenséges Eeyr jelzését arra, hogy itt az ideje valami felsőbbrendűt tenni, el is fogadja, hogy valami rossz van készülőben. Az elf ugyan egyszerű vándorfélének tűnik Alas szemében, mégis úgy véli, hogy nem lehet elég elővigyázatos az ember - ezekben az időkben legalábbis biztos nem. Úgyhogy vár pár másodpercet, legalább amíg a férfi is elhagyja a kertet, aztán sétatempóban elindul utána. *
A hozzászólás írója (Alas Riter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.09 22:41:21
* Két hangos, csörömpölő láb közelít négy, szilaj, nyílegyenes láb felé. Alas az, na meg a lova, Zivatar. Lehetne mondani, hogy az utóbbi évek megedzették a lovagot, de minek hazudni: egy cseppel sem lett szebb és egy cseppel sem tud jobban bánni fegyverével, mint azelőtt - sőt, talán még annyira sem. Noha megfordult havonta egyszer-kétszer a barakkban, de mégsem veszélyes vidékekre vezetett útja. Az utóbbi évek inkább csak arról szólnak, hogy növesztett egy kis borostát, majd a borostából szakállat, így mostanra pompás kis kecskeszakáll fedi állát. A Háromfejű Griff hanyatlásnak indult, egyre kevesebb tagról hallani mostanában és gyűlések is egyre ritkábban vannak. Zivatar - az aranypej lova - az, akin igazán meglátszik az elmúlt három év. Szerencsére az ő esetében ez inkább pozitívum, hiszen az egykor még vad, rakoncátlan paripa mostanra igazán erős, fejlett és megbízható társa lett Alasnak. Ennek oka talán, hogy korábban gyakran jártak ki kettesben a városon kívülre lovagolni - ezek csak egyszerű vágták voltak, hogy egyikük se lustuljon el teljesen.
No, de ennyit a régmúlt eseményeiről, ezúttal a templomból jön - legalábbis ő, míg a ló a templom háta mögött várakozott mindeddig (és a férfi megkönnyebbülésére még csak el sem kötötték). A templomban nagyjából csak öt-tíz percet töltött, lévén csak néhány kérdést tett fel az egyik papnak, aki a kérdéseket meg is válaszolta becsülettel. Így most már némi friss tudással a fejében, teljes vértjében pattan fel a lovára és indul el léptetve a templomkert kijárata felé. Menne ő, menne, de ekkor feltűnik neki valami, illetve valaki. Egy tündér az, na meg rögtön utána egy elf is, akik bár látszólag nem együtt vannak - látszik ez már csak abból is, hogy jó méterekkel egymás mögött haladnak -, mégis egymás után indulnak útnak. A férfi szájára rövid ideig kiülő vigyorgást ugyan nem látja - lévén, hogy a férfi háttal áll neki -, de így is rossz előérzete támad. S mivel a rossz előérzet nem jelenthet mást, mintsem a fenséges Eeyr jelzését arra, hogy itt az ideje valami felsőbbrendűt tenni, el is fogadja, hogy valami rossz van készülőben. Az elf ugyan egyszerű vándorfélének tűnik Alas szemében, mégis úgy véli, hogy nem lehet elég elővigyázatos az ember - ezekben az időkben legalábbis biztos nem. Úgyhogy vár pár másodpercet, legalább amíg a férfi is elhagyja a kertet, aztán sétatempóban elindul utána. *
A hozzászólás írója (Alas Riter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.09 22:41:21
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-09 22:09:34
Üzenet elküldve: 2017-06-09 22:09:34
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Erwence//
*A várakozás és a pihenés végül meghozza gyümölcsét. Igazából mikor meglátja a lányt nem válik nagy kérdéssé, hogy vajon követni fogja e. Gyenge kis tündér lányt lát maga előtt aki egyedül sétál ebben a nagy és kegyetlen városban.
Más részről elég szép ruhákat hord, mégsem látni rajta azt a nemesi kisugárzást. Mondhatni egy megvalósult álom amivel élni kell.
Szája még szélesebb mosolyra húzódik a szép zsákmány láttán. Feláll, nyújtózkodik egy keveset a pad előtt, majd mint aki már épp kipihente magát és idejét érzi hazamenni, elindul. No ő persze nem a saját lakásához megy, leginkább mert nincs neki olyan, hanem a lány után indul, hogy a külső szemlélőnek csak a véletlen műveként jelenjen meg kettejük nagyjából egyidejű és egyirányú távozása.
Vagy legfeljebb valami kéjenc disznónak nézik, neki az is tökéletesen megfelel amíg valaki nem akar kardot rántani és hadakozni addig az ő mosolya is őszinte marad. Párszor még végigméri leendő áldozatát, leginkább annak ruháit és szárnyait vizsgálva meg. És ahogy lépésről lépésre egyre többet tesz meg, egyre inkább érdekli merre lakik ez a különös szerzet. És vajon van e otthon még néhány nyakéke?*
*A várakozás és a pihenés végül meghozza gyümölcsét. Igazából mikor meglátja a lányt nem válik nagy kérdéssé, hogy vajon követni fogja e. Gyenge kis tündér lányt lát maga előtt aki egyedül sétál ebben a nagy és kegyetlen városban.
Más részről elég szép ruhákat hord, mégsem látni rajta azt a nemesi kisugárzást. Mondhatni egy megvalósult álom amivel élni kell.
Szája még szélesebb mosolyra húzódik a szép zsákmány láttán. Feláll, nyújtózkodik egy keveset a pad előtt, majd mint aki már épp kipihente magát és idejét érzi hazamenni, elindul. No ő persze nem a saját lakásához megy, leginkább mert nincs neki olyan, hanem a lány után indul, hogy a külső szemlélőnek csak a véletlen műveként jelenjen meg kettejük nagyjából egyidejű és egyirányú távozása.
Vagy legfeljebb valami kéjenc disznónak nézik, neki az is tökéletesen megfelel amíg valaki nem akar kardot rántani és hadakozni addig az ő mosolya is őszinte marad. Párszor még végigméri leendő áldozatát, leginkább annak ruháit és szárnyait vizsgálva meg. És ahogy lépésről lépésre egyre többet tesz meg, egyre inkább érdekli merre lakik ez a különös szerzet. És vajon van e otthon még néhány nyakéke?*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-09 20:54:00
Üzenet elküldve: 2017-06-09 20:54:00
ÚJ
![>Erwence Moromfea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1428_tunder_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az új csapat bemegy a templomba, de Erwencének nincs kedve velük menni. Miután kijött onnan, akkor találkozott velük, most menjen vissza?*
~Mégis miért? Amúgy sem voltak szimpatikusak.~
*Sóhajt, majd egy picit ácsorog ott, ahol hagyták. Menjen haza az üres lakásba? Egyedül?*
~Újabb estét töltsek magányosan?~
*Hangosan sóhajt, majd elindul a szegénynegyed felé. Arra gondol, hogy a fogadóban majd talál magának társaságot, a fogadóba pedig a szegénynegyeden át vezet a legrövidebb út.*
~Mégis miért? Amúgy sem voltak szimpatikusak.~
*Sóhajt, majd egy picit ácsorog ott, ahol hagyták. Menjen haza az üres lakásba? Egyedül?*
~Újabb estét töltsek magányosan?~
*Hangosan sóhajt, majd elindul a szegénynegyed felé. Arra gondol, hogy a fogadóban majd talál magának társaságot, a fogadóba pedig a szegénynegyeden át vezet a legrövidebb út.*
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-09 20:16:40
Üzenet elküldve: 2017-06-09 20:16:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*A maga részéről kifejezetten büszke a kis csapatukra. Annyira különbözőek: Atehaner forrófejű, de hatalmas szíve van, Rinon csendes, de van benne valami félelmetes, ami miatt tiszteletet érdemel, Iriana csordultig van életerővel, míg Nolie maga az ártatlanság. Batoban pedig megannyi bölcsesség lakozik, egy olyan ember, akire tanítványai felnézhetnek.
Különbözőek bizony, most viszont mind egy cél érdekében összefognak. Ugyan mindannyian letették az esküt, hogy szükség esetén bármiben segítenek, de ez már nem csak az esküről szól, hanem arról, hogy mindenki segíteni akar, és ez az ami számít.
Galahass Atya kijelentése zökkenti ki Meirát gondolataiból, miszerint a megnyúzott mókuska már egy ügyetlenebb próbálkozás egy élet megteremtésére.*
- Megteremteni egy mókust?
*Teszi fel a kérdést inkább csak magának. Ő egészen eddig azt hitte, hogy az a mókus valaha egy boldogan élő egyed volt, csak a sors és a csúnya, gonosz emberek kiszúrtak vele, aztán ilyen csúnya véget ért.
Most jön csak elő az a tény, hogy Meira eddig egészen véletlenül hasznos kérdéseket tett fel, de ez csupán a véletlen műve, s érdeme. Iriana gnómokról szóló teóriájához, amit később Galahass is továbbgondol, már nem tud mit szólni.
~Nem hiszem, hogy egy gnóm és a zára sokat segíthet nekünk a tekercs megtalálásában.~
Körbenéz a mókus teteme körül, de csak bokrokat, füveket, még több bokrot, rengeteg füvet és a templomot látja.*
- Menjen csak Galahass Úr! Mi addig tartjuk itt a frontot, és újabb nyomokat fogunk találni.
*Jó terv, de mégis hogyan? Ezt már ő sem gondolja át, és nagyon reméli, hogy társainak lesz valami ötlete, hol is kéne kezdeni a kutatást. Ami viszont még jobb kérdés, hogy mi az, amit keresnek.
Utóbbi problémáját már a többiekkel is megosztja.*
- Oké, átkutatjuk a kertet. De mit is keresünk?
*Néz végig a többieken, hogy mi a véleményük erről.*
*A maga részéről kifejezetten büszke a kis csapatukra. Annyira különbözőek: Atehaner forrófejű, de hatalmas szíve van, Rinon csendes, de van benne valami félelmetes, ami miatt tiszteletet érdemel, Iriana csordultig van életerővel, míg Nolie maga az ártatlanság. Batoban pedig megannyi bölcsesség lakozik, egy olyan ember, akire tanítványai felnézhetnek.
Különbözőek bizony, most viszont mind egy cél érdekében összefognak. Ugyan mindannyian letették az esküt, hogy szükség esetén bármiben segítenek, de ez már nem csak az esküről szól, hanem arról, hogy mindenki segíteni akar, és ez az ami számít.
Galahass Atya kijelentése zökkenti ki Meirát gondolataiból, miszerint a megnyúzott mókuska már egy ügyetlenebb próbálkozás egy élet megteremtésére.*
- Megteremteni egy mókust?
*Teszi fel a kérdést inkább csak magának. Ő egészen eddig azt hitte, hogy az a mókus valaha egy boldogan élő egyed volt, csak a sors és a csúnya, gonosz emberek kiszúrtak vele, aztán ilyen csúnya véget ért.
Most jön csak elő az a tény, hogy Meira eddig egészen véletlenül hasznos kérdéseket tett fel, de ez csupán a véletlen műve, s érdeme. Iriana gnómokról szóló teóriájához, amit később Galahass is továbbgondol, már nem tud mit szólni.
~Nem hiszem, hogy egy gnóm és a zára sokat segíthet nekünk a tekercs megtalálásában.~
Körbenéz a mókus teteme körül, de csak bokrokat, füveket, még több bokrot, rengeteg füvet és a templomot látja.*
- Menjen csak Galahass Úr! Mi addig tartjuk itt a frontot, és újabb nyomokat fogunk találni.
*Jó terv, de mégis hogyan? Ezt már ő sem gondolja át, és nagyon reméli, hogy társainak lesz valami ötlete, hol is kéne kezdeni a kutatást. Ami viszont még jobb kérdés, hogy mi az, amit keresnek.
Utóbbi problémáját már a többiekkel is megosztja.*
- Oké, átkutatjuk a kertet. De mit is keresünk?
*Néz végig a többieken, hogy mi a véleményük erről.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-09 15:49:37
Üzenet elküldve: 2017-06-09 15:49:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*Az atya elnézőleg hümmög.*
-Megértem undorotokat, ám sajnálatra nincs okotok, ezt a testet életképtelenre alkották.
*Kicsit vár, sóhajt egyet.*
-Szóval teóriám szerint képzetlen rablóról van szó, így mágikus ereje és odafigyelése nem volt elegendő ahhoz, hogy egy egész mókust megteremtsen. A hiba pedig ilyen formában ütközött ki. Ez a kocka természetellenes kissé, túl szabályos ahhoz, hogy ne varázslat legyen.
*Ingatja fejét.*
-És nem, nem hinném, hogy ez az Arctalan Pusztító műve lenne. Talán, ha a mókus élt volna.
*Felel Bato aggodalmára is.*
-Valószínűleg megzavarták, azért is hagyhatta itt a tetemet közszemlén.
*A bejárást és a belsős rablót illetően egy kicsit csendben mered maga elé.*
-Nagyon remélem, hogy testvéreim nem azért nem akarják felvenni az ügyet, mert benne van a kezük. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy ilyen torzulás egy ilyen szent helyen kiszagolatlan maradhatna.
*Kicsit vár.*
-Belépése oda a templomi atyáknak van, továbbá a Mágustorony mesterének és a főtanácsnak, illetve ajánlásukra bárkinek. Ilyen ajánlás nem volt a hatokban. Az ige létéről meg bevallom, maga a könyvtáros sem tudott egyértelműen, csupán a nyitott ajtó, levert könyv, kitépett oldalak keltették fel figyelmét, aggodalmaira az indextekercsekből, amiket szintén odabent tartunk, kapott megerősítést. Abban benne volt. De nem hiszem, hogy jó ötlet volna szeretett társaimra gyanakodni saját istenük szentélyében, míg semmi feltűnő, vagy arra utaló nincs. Kizárni nem szabad, de ez legyen az utolsó. Belegondolni is rossz. *Iriana felvetése viszont felvillanyozza.*
-Igen, ez jó nyom, utána nézek a felújítások nyilvántartásában, és hozok egy fegyvert, mellyel végszükség esetén védhetitek magatokat, noha erőtök igen szépen gyarapodónak hangzik. Van itt jég, izmos kar, s az Istennőnk és egyéb hatalmasok haragja. Oh igen, és famászás is.
*Ezzel lép is egyet hátra.*
-Addig kérnélek titeket, hogy fésüljétek át a kertet, a vén Galahass szeme már nem az igazi. Mehetek?
*Fanyar mosollyal indulna. Ha engedik, akkor igyekszik beszaladni a zárkészítő gnóm adataiért, hogy visszatérjen a nyomozókhoz, akikre addig pár perc szabadidő szakad. Megvizsgálhatják a fákat, az ösvényt, a tetemet, a ki- és bejáratokat, az aljnövényzetet, vagy valami egészen mást is. Sőt, ha akarnak addig össze is beszélhetnek, vagy leülhetnek a padokra, vagy a kert egy üres szegletébe pihenni.*
*Az atya elnézőleg hümmög.*
-Megértem undorotokat, ám sajnálatra nincs okotok, ezt a testet életképtelenre alkották.
*Kicsit vár, sóhajt egyet.*
-Szóval teóriám szerint képzetlen rablóról van szó, így mágikus ereje és odafigyelése nem volt elegendő ahhoz, hogy egy egész mókust megteremtsen. A hiba pedig ilyen formában ütközött ki. Ez a kocka természetellenes kissé, túl szabályos ahhoz, hogy ne varázslat legyen.
*Ingatja fejét.*
-És nem, nem hinném, hogy ez az Arctalan Pusztító műve lenne. Talán, ha a mókus élt volna.
*Felel Bato aggodalmára is.*
-Valószínűleg megzavarták, azért is hagyhatta itt a tetemet közszemlén.
*A bejárást és a belsős rablót illetően egy kicsit csendben mered maga elé.*
-Nagyon remélem, hogy testvéreim nem azért nem akarják felvenni az ügyet, mert benne van a kezük. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy ilyen torzulás egy ilyen szent helyen kiszagolatlan maradhatna.
*Kicsit vár.*
-Belépése oda a templomi atyáknak van, továbbá a Mágustorony mesterének és a főtanácsnak, illetve ajánlásukra bárkinek. Ilyen ajánlás nem volt a hatokban. Az ige létéről meg bevallom, maga a könyvtáros sem tudott egyértelműen, csupán a nyitott ajtó, levert könyv, kitépett oldalak keltették fel figyelmét, aggodalmaira az indextekercsekből, amiket szintén odabent tartunk, kapott megerősítést. Abban benne volt. De nem hiszem, hogy jó ötlet volna szeretett társaimra gyanakodni saját istenük szentélyében, míg semmi feltűnő, vagy arra utaló nincs. Kizárni nem szabad, de ez legyen az utolsó. Belegondolni is rossz. *Iriana felvetése viszont felvillanyozza.*
-Igen, ez jó nyom, utána nézek a felújítások nyilvántartásában, és hozok egy fegyvert, mellyel végszükség esetén védhetitek magatokat, noha erőtök igen szépen gyarapodónak hangzik. Van itt jég, izmos kar, s az Istennőnk és egyéb hatalmasok haragja. Oh igen, és famászás is.
*Ezzel lép is egyet hátra.*
-Addig kérnélek titeket, hogy fésüljétek át a kertet, a vén Galahass szeme már nem az igazi. Mehetek?
*Fanyar mosollyal indulna. Ha engedik, akkor igyekszik beszaladni a zárkészítő gnóm adataiért, hogy visszatérjen a nyomozókhoz, akikre addig pár perc szabadidő szakad. Megvizsgálhatják a fákat, az ösvényt, a tetemet, a ki- és bejáratokat, az aljnövényzetet, vagy valami egészen mást is. Sőt, ha akarnak addig össze is beszélhetnek, vagy leülhetnek a padokra, vagy a kert egy üres szegletébe pihenni.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-09 11:45:05
Üzenet elküldve: 2017-06-09 11:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*A kis csapat szorgalmas és érdeklődő. Még Rinon is hegyezi a füleit és forgatja az agykerekeit, hogy miben tudna segíteni, illetve hátha eszébe jut valami. Hisz Galahassnak, egészen hihető, hogy nem kallódott el. Viszont ő továbbra is utána küldene valakit, csak egy valakit, hogy túrja át a papírfecniket, hátha mégis megtalálja. A többiek energiáját viszont már a nyomozásra fordítaná. Még az is eszébe jut, hogy lehet valaki váltságdíjat akar majd kérni a tekercsért.
Az előbbi két feltételezését gyorsan takarékra, amikor meglátja a mókust. Arcán fintor fut át, mintha nem látott volna még csúnyán, önmagából kifordított kisállatot. Mikor kisgyerek volt egyszer ő is ellátta a baját egy békának. Ki is kapott érte rendesen. A gyermeki brutalitás ösztönözte hasonlóra, ám itt a kocka túlságosan egyértelmű. Még meg sem szólal, máris felteszik helyette a kérdést a geometriai testet illetően.
A szemeit alig bírja levenni a pórul járt mókusról, úgy gondolkozik. A lehetőség még fenn áll, hogy valaki hős módjában akar tetszelegni, elhinti a nyomokat, riadalmat kelt, aztán mint hős tér vissza a tekerccsel, miszerint ő megszerezte azt a rossz emberek keze közül. Nem mondja ki ezt hangosan, majd talán később megjegyzi Batonak. Lehet még találnak olyan nyomokat, amik erőteljesen ennek az elméletnek a hamisságát bizonyítják.*
- Van egy kevés harcászati előképzettségem.
*Vallja be. Közel sem tökéletes ez a tudása, de ha valaki jobban szemügyre veszi a kis vöröst, látszik, hogy nem csont és bőr, egy kevéske izom van rajta. Habár igaz, ami igaz, gyakran ellógta az edzéseket. Ám talán ez még így is több mint a semmi.
Időközben arra is rájön, hogy Iriana nem mond butaságokat. Amilyen kis hebrencs első benyomásra, annyira pörög az agya. Hozzá képest Rinon teljesen le van lassulva és csigatempóban követi csak az eseményeket.*
*A kis csapat szorgalmas és érdeklődő. Még Rinon is hegyezi a füleit és forgatja az agykerekeit, hogy miben tudna segíteni, illetve hátha eszébe jut valami. Hisz Galahassnak, egészen hihető, hogy nem kallódott el. Viszont ő továbbra is utána küldene valakit, csak egy valakit, hogy túrja át a papírfecniket, hátha mégis megtalálja. A többiek energiáját viszont már a nyomozásra fordítaná. Még az is eszébe jut, hogy lehet valaki váltságdíjat akar majd kérni a tekercsért.
Az előbbi két feltételezését gyorsan takarékra, amikor meglátja a mókust. Arcán fintor fut át, mintha nem látott volna még csúnyán, önmagából kifordított kisállatot. Mikor kisgyerek volt egyszer ő is ellátta a baját egy békának. Ki is kapott érte rendesen. A gyermeki brutalitás ösztönözte hasonlóra, ám itt a kocka túlságosan egyértelmű. Még meg sem szólal, máris felteszik helyette a kérdést a geometriai testet illetően.
A szemeit alig bírja levenni a pórul járt mókusról, úgy gondolkozik. A lehetőség még fenn áll, hogy valaki hős módjában akar tetszelegni, elhinti a nyomokat, riadalmat kelt, aztán mint hős tér vissza a tekerccsel, miszerint ő megszerezte azt a rossz emberek keze közül. Nem mondja ki ezt hangosan, majd talán később megjegyzi Batonak. Lehet még találnak olyan nyomokat, amik erőteljesen ennek az elméletnek a hamisságát bizonyítják.*
- Van egy kevés harcászati előképzettségem.
*Vallja be. Közel sem tökéletes ez a tudása, de ha valaki jobban szemügyre veszi a kis vöröst, látszik, hogy nem csont és bőr, egy kevéske izom van rajta. Habár igaz, ami igaz, gyakran ellógta az edzéseket. Ám talán ez még így is több mint a semmi.
Időközben arra is rájön, hogy Iriana nem mond butaságokat. Amilyen kis hebrencs első benyomásra, annyira pörög az agya. Hozzá képest Rinon teljesen le van lassulva és csigatempóban követi csak az eseményeket.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-09 08:03:10
Üzenet elküldve: 2017-06-09 08:03:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú volt a séta. A nyárra való tekintettel egy meglehetősen zöld öltözékben lép be a templomkert temető felőli kapuján. Sok dolga lenne itt a városban ám mindenek előtt még szeretné, ha csak egy pár pillanatra is, de kiélvezni azt a nyugalmat, és meditációra alkalmas csendet amit ez a hely kínálni tud a számára. Leül egy padra, kinyújtóztatja kezeit, lábait, az összes fáradt tagját, és fürdőzik egy kicsit a napfényben. Kedvesen mosolyog, nézelődik. Persze nem valószínű, hogy már most is rábukkan valami érdekes dologra, de nézelődni azért szabad, és lehetősége is van rá amíg ki nem pihente magát.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-08 14:26:23
Üzenet elküldve: 2017-06-08 14:26:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Galahass jobban teszi, ha nem dicséri többet a kis tündért, mert már most úgy dagad a mája, hogy szinte látni a dudort a hasán. A verbális fejsimogatás mellett másnak is örülhet: Rinon ás Atehaner is csatlakoztak a jóügyhöz. Előbbi a szokásos, visszafogott stílusában, a férfi viszont kifejezetten elszántnak tűnt. Az ilyen lángoló energia az, ami másokat is fel vagy tovább tüzelhet. A hadászat révén már régóta ismert tény, hogy bizony a kellő motiváltság lehet épp oly fontos, mint egy alapos, jól kidolgozott támadási stratégia. Egyelőre azonban még nem a csatamezőre készülnek az újoncok, hanem csak egy szem papíros után szimatolnak.
A pap a lényegre tér, Iriana pedig máris mentális tollat és papírt ragad, de nem jut messzire a jegyzeteléssel.*
~Egy gnóm? Egy igazi gnóm? Még sohasem ismerkedtem egy gnómmal, pedig biztos lehengerelne, amilyen eszes lények hírében állnak. Bárcsak beszélhetnék annak a zárnak a megmunkálójával! Jajj! *száll vissza a valóságba* Mit mondott?~
*A többiek már tanakodnak, ötletelnek, konstruktív kérdéseket tesznek fel, Iriana pedig ott áll elveszetten, mint a nem készült diák órán. Többnyire aztán ki tudja csomagolni a lényeget, de így sem érzi magát okosabbnak, a többiek meg már elmondtak mindent, amit erről - szerinte - lehet. A véleményekkel, kérdésekkel egyet is ért, meg nem is. Nincs azonban egy, konkrét álláspontja, így feleslegesen nem szeretne véleményezni semmit. Inkább örül, hogy Ate ennyire lelkes és kezdeményező lett. Mégiscsak jobb, ha egy ilyen kaliberű alak lesz a csapat szószólója: határozott, lényegre törő és hidegvérű.
A tetthelyre érve ráncolni kezdi a homlokát, mert elsőre nem sikerül kivennie, hogy mégis mi az ott.*
~Ó, egy mókus! Nyugodj békében, pajti!~
*A látvány annyira szürreális, hogy azt is nehéz eldönteni melyik kérdéssel indítson valaki. Végül Meira könyörül meg a csapaton, és felteszi a kérdést, ami feltehetően a leginkább foglalkoztatott mindenkit.*
~De tényleg, miért pont egy kocka? Már így kopaszon is olyan csúnya szegényem, erre még kockalékelik is! Sötét humorú alakkal, alakokkal állunk szemben, vagy ez a hústeremtő mágia volna ilyen specifikus a használatát illetően?~
*A mester a képzeletre hagyja a pontos erejét, de Meira már nem fogja vissza magát, és bedobja a nagyágyút. ~J-jégeső?!~ Irianára olyan hatással van ez a jégeső, hogy már-már remegve fordul a lány felé. ~Én itt tényleg nem ismerek még senkit! Ki gondolta volna, hogy egy ilyen bájos, ártatlannak tűnő teremtmény egy csatamágus?!~ A fejében már olyan képek jelennek meg, amiken Meira egy elnagyolt, giccses, mesebeli, lila varázsló ruhában áll egy domb tetején, és röhögve, kényére-kedvére irányít egy jégesőt, ami ízekre cincálja az alatta lévő, szerencsétlen ellenfeleit. Az ijedtség aztán egyszerre inspirációba csap át, és bár Meira valószínűleg nem látja, a tündér bőszen bólogat a lány mögött. ~Remélem, ha valaha is olyan erős leszek, mint ő, én is meg tudok maradni ilyen illedelmesnek és szelídnek.~ Lassacskán mindenki a példaképe lesz a társai közül.*
- Én-- *kicsit megszeppen; nem egyszerű egy jégeső után felszólalni* Én csupán olyan erőkkel bírok, amikkel az istennő felruházott, és csak akkor élhetek velük, ha Ő engem érdemesnek talál, a helyzet pedig indokolttá teszi. De ne tessék ám nagy dolgokra gondolni! *vissza is adná a szót a többieknek, de a kertben lévő sok zöld eszébe juttat még valamit* Tudok ám fára is mászni! Oda nem jönnek fel a csúnyák, ugye?
*Egy térdre ereszkedik, fejét azon pihenteti. Érthető, ha össze akarja szedni a gondolatait; sok dolog elhangzott az elmúlt percekben, a mellette fekvő, szerencsétlenül járt állat pedig önmagában is egy külön kis rejtvény. Ez egy tündérnek túl sok egyszerre. Iriana szép lassan elszórja a fejéből azokat az információkat, amikkel még nem tud mit kezdeni, vagy épp érdektelenek a számára. Végül már csak egy valami foglalkoztatja:* ~Még sohasem beszéltem gnómmal...~ *Úgy pattan fel, mintha tüskét toltak volna alá. Határozott tekintete és önelégült mosolya arra engedne következtetni, hogy már meg is fejtette az egészet, de csalódnia kell annak, aki erre számít tőle.*
- Egyetértek: elképzelhető, hogy korruptság útján kélt lába annak a pergamennek. De amíg csak feltételezésekre alapozunk és hagyatkozunk, számolnunk kell azzal is, hogy bizony, lehet betörtek. Na igen, de mégis kitől tudnánk meg, hogy valóban feltörhetetlen-e egy ilyen zár? *saját hatásszünetét még a tündér is tátott szájjal izgulja végig* Hát egy zárkészítő gnóm! Adj ötszáz aranyat egy gnómnak, hogy elkészítsen egy feltörhetetlen zárat; adj ezer aranyat ugyanannak a gnómnak, és feltöri neked! Csak ismernünk kell a zár készítőjét, rosszabbik esetben egy másik, dolgos gnómot kell kifaggatnom— unk *korrigál sebesen*, kifaggatnunk! Én szívesen vállalnám ezt egy- vagy többedmagammal, atyám, amennyiben támogatja a nyomozás ezen irányát is.
*Galahass jobban teszi, ha nem dicséri többet a kis tündért, mert már most úgy dagad a mája, hogy szinte látni a dudort a hasán. A verbális fejsimogatás mellett másnak is örülhet: Rinon ás Atehaner is csatlakoztak a jóügyhöz. Előbbi a szokásos, visszafogott stílusában, a férfi viszont kifejezetten elszántnak tűnt. Az ilyen lángoló energia az, ami másokat is fel vagy tovább tüzelhet. A hadászat révén már régóta ismert tény, hogy bizony a kellő motiváltság lehet épp oly fontos, mint egy alapos, jól kidolgozott támadási stratégia. Egyelőre azonban még nem a csatamezőre készülnek az újoncok, hanem csak egy szem papíros után szimatolnak.
A pap a lényegre tér, Iriana pedig máris mentális tollat és papírt ragad, de nem jut messzire a jegyzeteléssel.*
~Egy gnóm? Egy igazi gnóm? Még sohasem ismerkedtem egy gnómmal, pedig biztos lehengerelne, amilyen eszes lények hírében állnak. Bárcsak beszélhetnék annak a zárnak a megmunkálójával! Jajj! *száll vissza a valóságba* Mit mondott?~
*A többiek már tanakodnak, ötletelnek, konstruktív kérdéseket tesznek fel, Iriana pedig ott áll elveszetten, mint a nem készült diák órán. Többnyire aztán ki tudja csomagolni a lényeget, de így sem érzi magát okosabbnak, a többiek meg már elmondtak mindent, amit erről - szerinte - lehet. A véleményekkel, kérdésekkel egyet is ért, meg nem is. Nincs azonban egy, konkrét álláspontja, így feleslegesen nem szeretne véleményezni semmit. Inkább örül, hogy Ate ennyire lelkes és kezdeményező lett. Mégiscsak jobb, ha egy ilyen kaliberű alak lesz a csapat szószólója: határozott, lényegre törő és hidegvérű.
A tetthelyre érve ráncolni kezdi a homlokát, mert elsőre nem sikerül kivennie, hogy mégis mi az ott.*
~Ó, egy mókus! Nyugodj békében, pajti!~
*A látvány annyira szürreális, hogy azt is nehéz eldönteni melyik kérdéssel indítson valaki. Végül Meira könyörül meg a csapaton, és felteszi a kérdést, ami feltehetően a leginkább foglalkoztatott mindenkit.*
~De tényleg, miért pont egy kocka? Már így kopaszon is olyan csúnya szegényem, erre még kockalékelik is! Sötét humorú alakkal, alakokkal állunk szemben, vagy ez a hústeremtő mágia volna ilyen specifikus a használatát illetően?~
*A mester a képzeletre hagyja a pontos erejét, de Meira már nem fogja vissza magát, és bedobja a nagyágyút. ~J-jégeső?!~ Irianára olyan hatással van ez a jégeső, hogy már-már remegve fordul a lány felé. ~Én itt tényleg nem ismerek még senkit! Ki gondolta volna, hogy egy ilyen bájos, ártatlannak tűnő teremtmény egy csatamágus?!~ A fejében már olyan képek jelennek meg, amiken Meira egy elnagyolt, giccses, mesebeli, lila varázsló ruhában áll egy domb tetején, és röhögve, kényére-kedvére irányít egy jégesőt, ami ízekre cincálja az alatta lévő, szerencsétlen ellenfeleit. Az ijedtség aztán egyszerre inspirációba csap át, és bár Meira valószínűleg nem látja, a tündér bőszen bólogat a lány mögött. ~Remélem, ha valaha is olyan erős leszek, mint ő, én is meg tudok maradni ilyen illedelmesnek és szelídnek.~ Lassacskán mindenki a példaképe lesz a társai közül.*
- Én-- *kicsit megszeppen; nem egyszerű egy jégeső után felszólalni* Én csupán olyan erőkkel bírok, amikkel az istennő felruházott, és csak akkor élhetek velük, ha Ő engem érdemesnek talál, a helyzet pedig indokolttá teszi. De ne tessék ám nagy dolgokra gondolni! *vissza is adná a szót a többieknek, de a kertben lévő sok zöld eszébe juttat még valamit* Tudok ám fára is mászni! Oda nem jönnek fel a csúnyák, ugye?
*Egy térdre ereszkedik, fejét azon pihenteti. Érthető, ha össze akarja szedni a gondolatait; sok dolog elhangzott az elmúlt percekben, a mellette fekvő, szerencsétlenül járt állat pedig önmagában is egy külön kis rejtvény. Ez egy tündérnek túl sok egyszerre. Iriana szép lassan elszórja a fejéből azokat az információkat, amikkel még nem tud mit kezdeni, vagy épp érdektelenek a számára. Végül már csak egy valami foglalkoztatja:* ~Még sohasem beszéltem gnómmal...~ *Úgy pattan fel, mintha tüskét toltak volna alá. Határozott tekintete és önelégült mosolya arra engedne következtetni, hogy már meg is fejtette az egészet, de csalódnia kell annak, aki erre számít tőle.*
- Egyetértek: elképzelhető, hogy korruptság útján kélt lába annak a pergamennek. De amíg csak feltételezésekre alapozunk és hagyatkozunk, számolnunk kell azzal is, hogy bizony, lehet betörtek. Na igen, de mégis kitől tudnánk meg, hogy valóban feltörhetetlen-e egy ilyen zár? *saját hatásszünetét még a tündér is tátott szájjal izgulja végig* Hát egy zárkészítő gnóm! Adj ötszáz aranyat egy gnómnak, hogy elkészítsen egy feltörhetetlen zárat; adj ezer aranyat ugyanannak a gnómnak, és feltöri neked! Csak ismernünk kell a zár készítőjét, rosszabbik esetben egy másik, dolgos gnómot kell kifaggatnom— unk *korrigál sebesen*, kifaggatnunk! Én szívesen vállalnám ezt egy- vagy többedmagammal, atyám, amennyiben támogatja a nyomozás ezen irányát is.
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-07 10:59:45
Üzenet elküldve: 2017-06-07 10:59:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Atehaner talán a legkeményebb dió, de ő csatarendbe áll, Rinonnal zárva pedig maradéktalanul mindenki a segítség mellett teszi le a voksát, így egyértelművé válik, hogy bizony ez a csapat most bizony kutakodni megy. Ha csak a könyvtárba, vagy sötét füstös kriptába, az már csak azon múlik, hogy mikor és mit találnak. Galahass nem is húzza az időt, rögtön a tárgyra tér, és úgy fest készségesen megosztja minden aggályát és információját.*
~Nagy butaság lenne egy ablakot rakni egy olyan teremre.~
*Veti el a hirtelen támadt gondolatot, de a bejutás kérdése még mindig fennáll. Nem szakítja félbe a szerzetet, a kérdést viszont eltárolja a rövidtávú memóriájában, mert szándékozik elővenni azt pillanatokon belül. Kicsit odébb, de még a templomkertben megérkeznek az első nyomhoz, ahova az aggódó pap vezette őket, ott pedig egy meglehetősen amorf látvány fogadja a brigádot. Bato látványosan elfintorodik a tetemet nézve, amivel helyből nem lenne elég egy keze, hogy megszámolja mi nem stimmel vele, meg általában a helyzettel. Meira és Atehaner is hozzáteszi a maga gondolatait a témához, amik pontosan felvezetik Bato korábban megfogant kérdését, így kettejük után jött el az ideje, hogy hangot adjon neki.*
-Kinek van bejárása a zárt részlegbe?
*Teszi fel kicsit elmélázva a tetem fölött, de inkább annak a környezetét, mint magát a testet vizsgálva. Körben maga is válaszol a kérdésre, bár Atehaner tekintete elkerüli az övét, így nem tudhatja, hogy javarészt neki szól, ettől függetlenül persze arra is felel.*
-Ez nem a -
*Kis szünetet hagy a mondandójában a mögötte álló szerzetes jelenlétének a fényében, de mivel már úgyis nyílt titok, burkoltam ugyan, de kiböki a gondolatait. Abszolút nem ismeri az istenek mágiáit, a mondandója kizárólag a saját feltételezésén alapul.*
- ti -
*Itt tesz egy újabb bizonytalan szünetet, eztán már nem sok választja el a mondat befejeztétől.*
- szakterületetek?
*Kimondva hülyébben hangzik mint a fejében, a választól függetlenül viszont Galahass kérdését sem hagyja figyelmen kívül.*
-Valamelyest meg tudom védeni magunkat, ha minden kötél szakad.
*Szerénykedik lelkesen egy sor hatékony védelmet nyújtó föld varázslat ismeretében és rutinos harcos múltjával. Bár utóbbival messzire nem megy két-három vagy akár több ellenfél ellen, úgyhogy a válasza egyértelmű, az orra előtt lévő fenyegetés fényében.*
-De minden segítséget szívesen fogadunk.
*Atehaner talán a legkeményebb dió, de ő csatarendbe áll, Rinonnal zárva pedig maradéktalanul mindenki a segítség mellett teszi le a voksát, így egyértelművé válik, hogy bizony ez a csapat most bizony kutakodni megy. Ha csak a könyvtárba, vagy sötét füstös kriptába, az már csak azon múlik, hogy mikor és mit találnak. Galahass nem is húzza az időt, rögtön a tárgyra tér, és úgy fest készségesen megosztja minden aggályát és információját.*
~Nagy butaság lenne egy ablakot rakni egy olyan teremre.~
*Veti el a hirtelen támadt gondolatot, de a bejutás kérdése még mindig fennáll. Nem szakítja félbe a szerzetet, a kérdést viszont eltárolja a rövidtávú memóriájában, mert szándékozik elővenni azt pillanatokon belül. Kicsit odébb, de még a templomkertben megérkeznek az első nyomhoz, ahova az aggódó pap vezette őket, ott pedig egy meglehetősen amorf látvány fogadja a brigádot. Bato látványosan elfintorodik a tetemet nézve, amivel helyből nem lenne elég egy keze, hogy megszámolja mi nem stimmel vele, meg általában a helyzettel. Meira és Atehaner is hozzáteszi a maga gondolatait a témához, amik pontosan felvezetik Bato korábban megfogant kérdését, így kettejük után jött el az ideje, hogy hangot adjon neki.*
-Kinek van bejárása a zárt részlegbe?
*Teszi fel kicsit elmélázva a tetem fölött, de inkább annak a környezetét, mint magát a testet vizsgálva. Körben maga is válaszol a kérdésre, bár Atehaner tekintete elkerüli az övét, így nem tudhatja, hogy javarészt neki szól, ettől függetlenül persze arra is felel.*
-Ez nem a -
*Kis szünetet hagy a mondandójában a mögötte álló szerzetes jelenlétének a fényében, de mivel már úgyis nyílt titok, burkoltam ugyan, de kiböki a gondolatait. Abszolút nem ismeri az istenek mágiáit, a mondandója kizárólag a saját feltételezésén alapul.*
- ti -
*Itt tesz egy újabb bizonytalan szünetet, eztán már nem sok választja el a mondat befejeztétől.*
- szakterületetek?
*Kimondva hülyébben hangzik mint a fejében, a választól függetlenül viszont Galahass kérdését sem hagyja figyelmen kívül.*
-Valamelyest meg tudom védeni magunkat, ha minden kötél szakad.
*Szerénykedik lelkesen egy sor hatékony védelmet nyújtó föld varázslat ismeretében és rutinos harcos múltjával. Bár utóbbival messzire nem megy két-három vagy akár több ellenfél ellen, úgyhogy a válasza egyértelmű, az orra előtt lévő fenyegetés fényében.*
-De minden segítséget szívesen fogadunk.
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-07 00:31:21
Üzenet elküldve: 2017-06-07 00:31:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Zetriat kezében ott szorongatja a virágot, amit a sírra szán, ez pedig egy kis szomorúsággal tölti el Erwence szívét. Egy együtt érző pillantást küld felé.
A tündér szavai nagyon meglepik.*
- Nem tudom, hogy miből szűrte le, hogy félek. Nem félek. Távolságtartó vagyok, mert nehezen nyílok meg, de az nem azt jelenti, hogy félek. Szerintem a bizalmat ki kell érdemelni. Ha mindenkiben vakon bízunk, orra fogunk lenni. Viszont ha valaki képes küzdeni azért, hogy megszerezze a bizalmunkat, akkor az már jelent valamit.
*Már most látja, hogy egy szószátyár fajtársába ütközött bele, ami minden szavába bele fog kötni, így inkább a temető igyekvő férfi mellé lépked.*
- Nem mindegy, hogy sok barátod van, akik bármikor átvernek, mert éppen nem tudhatod, hogy melyik színlelte azt, amiről beszélsz, vagy kevesebb barátod van, de azok mindent megadnak neked.
*A lovag felé mosolyog és biccent. Elég furcsának találja, és nem nagyon akar vele mélyebb szóváltásba elegyedni.*
*Zetriat kezében ott szorongatja a virágot, amit a sírra szán, ez pedig egy kis szomorúsággal tölti el Erwence szívét. Egy együtt érző pillantást küld felé.
A tündér szavai nagyon meglepik.*
- Nem tudom, hogy miből szűrte le, hogy félek. Nem félek. Távolságtartó vagyok, mert nehezen nyílok meg, de az nem azt jelenti, hogy félek. Szerintem a bizalmat ki kell érdemelni. Ha mindenkiben vakon bízunk, orra fogunk lenni. Viszont ha valaki képes küzdeni azért, hogy megszerezze a bizalmunkat, akkor az már jelent valamit.
*Már most látja, hogy egy szószátyár fajtársába ütközött bele, ami minden szavába bele fog kötni, így inkább a temető igyekvő férfi mellé lépked.*
- Nem mindegy, hogy sok barátod van, akik bármikor átvernek, mert éppen nem tudhatod, hogy melyik színlelte azt, amiről beszélsz, vagy kevesebb barátod van, de azok mindent megadnak neked.
*A lovag felé mosolyog és biccent. Elég furcsának találja, és nem nagyon akar vele mélyebb szóváltásba elegyedni.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-06 22:35:54
Üzenet elküldve: 2017-06-06 22:35:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Mikor Galahass leginkább az ő szemébe nézve mond köszönetet bólint egyet, de abból a bólintásból, és a szemiből, ha jól tud olvasni mások lelkéből, akkor megtudhatja, hogy Atehaner teljesen komolyan gondolja a segítséget. Sa'Tereth hívő, de nem forgatta ki istene szavait, mint mások. Logikusan próbál gondolkozni, a logika pedig most azt diktálja, hogy segítenie kell. Nem csak azért, mert ha most visszavonulót fúj, akkor elveszítheti alig megszerzett helyét a klánban, és a többiek ki fogják nézni, hanem mert egy élőhalottakat gyártó őrült újra le akarja rombolni az eddig szépen felépített életét, mások kultúráját és a társadalmat, annak rengeteg hátrányos következménye lenne.
Sa'Tereth tanai közé tartozik, hogy ha valamit jobban tudsz, vedd át az irányítást a hatékonyság érdekében. Ha valaki jobb tud valamit, akkor pedig hagyd őt érvényesülni. Ennek okán a férfi rögtön felvázolja gondolatit.*
- Én az elhangzottak alapján két következtetést tennék.
*Szólal fel.*
- A valószínűtlenebb, hogy az egyik testvére *fordul Galahass felé* átállt a másik oldalra, és ezt nagyon jól titkolja. Ő maga vitte el a hústeremtőt, majd átadta valaki másnak, és az megszökött vele. Vagy egy ismerősét beengedte, és az elvitte. De az is lehet, hogy valaki hívőnek tettetve magát gyakran bejárt imádkozni, a könyvtárba tanulni, és kifigyelte a dolgokat.
*Hosszasan elgondolkozik, majd körbenéz.*
- Valaki ismer vallató varázsigét?
*Főleg Batora néz felhúzott szemöldökkel, hiszen ő a legesélyesebb.*
- Egyébkét ismerek néhány varázslatot védekezésre, támadásra. Éppen csak most kezdtem el belevetni magamat a tanulmányokba... de... *előveszi a zsebéből tőrét, aminek a pengéje üvegből van kiöntve.* itt van ez. Bár használni még nem használtam.
*Megnézi jó alaposan a tetemet, de nincs mit hozzáfűzni valója. Mikor Meira undorodni kezd, mosolyogva megsimogatja a vállát.*
*Mikor Galahass leginkább az ő szemébe nézve mond köszönetet bólint egyet, de abból a bólintásból, és a szemiből, ha jól tud olvasni mások lelkéből, akkor megtudhatja, hogy Atehaner teljesen komolyan gondolja a segítséget. Sa'Tereth hívő, de nem forgatta ki istene szavait, mint mások. Logikusan próbál gondolkozni, a logika pedig most azt diktálja, hogy segítenie kell. Nem csak azért, mert ha most visszavonulót fúj, akkor elveszítheti alig megszerzett helyét a klánban, és a többiek ki fogják nézni, hanem mert egy élőhalottakat gyártó őrült újra le akarja rombolni az eddig szépen felépített életét, mások kultúráját és a társadalmat, annak rengeteg hátrányos következménye lenne.
Sa'Tereth tanai közé tartozik, hogy ha valamit jobban tudsz, vedd át az irányítást a hatékonyság érdekében. Ha valaki jobb tud valamit, akkor pedig hagyd őt érvényesülni. Ennek okán a férfi rögtön felvázolja gondolatit.*
- Én az elhangzottak alapján két következtetést tennék.
*Szólal fel.*
- A valószínűtlenebb, hogy az egyik testvére *fordul Galahass felé* átállt a másik oldalra, és ezt nagyon jól titkolja. Ő maga vitte el a hústeremtőt, majd átadta valaki másnak, és az megszökött vele. Vagy egy ismerősét beengedte, és az elvitte. De az is lehet, hogy valaki hívőnek tettetve magát gyakran bejárt imádkozni, a könyvtárba tanulni, és kifigyelte a dolgokat.
*Hosszasan elgondolkozik, majd körbenéz.*
- Valaki ismer vallató varázsigét?
*Főleg Batora néz felhúzott szemöldökkel, hiszen ő a legesélyesebb.*
- Egyébkét ismerek néhány varázslatot védekezésre, támadásra. Éppen csak most kezdtem el belevetni magamat a tanulmányokba... de... *előveszi a zsebéből tőrét, aminek a pengéje üvegből van kiöntve.* itt van ez. Bár használni még nem használtam.
*Megnézi jó alaposan a tetemet, de nincs mit hozzáfűzni valója. Mikor Meira undorodni kezd, mosolyogva megsimogatja a vállát.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-06 19:10:14
Üzenet elküldve: 2017-06-06 19:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Meira azon gondolkozik, hogy ha valóban ennyire komoly zár van azon az ajtón, és még annyira el is van hanyagolva, hogy a kulcs is nehezen fordul benne, akkor mégis hogyan juthatott oda be bárki, rádadásul észrevétlenül, és sikerült neki ellopnia onnan pont azt a tekercset.
Miután magában sikerül kinevetnie magát arra gondolva, ahogy Galahass idegesen próbálja kinyitni azt az ajtót, elkezdi a megoldáson törni a fejét.
~Valakinek direkt azért a tekercsért kellett jönnie, és pontosan tudnia kellett hol van.~
Ez tűnik számára a legvalószínűbb magyarázatnak. Az elkövető tudta melyik ajtót, hogyan kell kinyitni, és ha már bejutott oda, azt is tudta, hol van, amit el akar vinni.
Most ő marad le Galahasstól, mert túlságosan is gondolataiba meredt, majd mikor feleszmél, követi a papot, megnézi, amit mutatni akar.*
- Fúj, de undi!
*Ez az első komment, amit hozzá tud fűzni a döglött, megnyúzott állat teteméhez. Nem szívesen, de tüzetesebben is megnézi a mókust, mert ez mégis csak egy nyom.*
- Miért pont egy kocka van kivágva belőle? És amúgy tudott önökön kívül valaki más arról, hogy az a tekercs hol van elzárva?
*Nem igazán érdekli, hogy Galahass még beszél, mikor Meira felteszi újabb felesleges kérdéseit. Ha ő beszélni akar, akkor beszélni fog, és ebben senki sem fogja megakadályozni. Azért a pap mondata sem kerüli el a figyelmét. ~Támadás? Csak támadást ne!~ Szörnyülködik magában, majd, hogy véletlenül se teljen el egy percnél több azóta, hogy megszólalt, Galahass Úr ezen kérdésére is ő válaszol először.*
- Hát, én csak egyetlen varázslatot ismerek, ami árthat valakinek, de, hogy őszinte legyek, soha nem próbáltam még ki. Azt sem tudom, hogy képes vagyok-e megidézni azt a bizonyos jégesőt. Csak elméletben tudom, hogy kéne, de ugye a gyakorlat nem mindig egyezik az elmélettel...
*A kérdés megválaszolására bizonyára elég lett volna egy egyszerű igen vagy nem is, de nem akkor, ha Meiráról van szó. Neki is szólt a kérdés, és kevés nagyobb hiba létezik a világon. mint a Meirától való kérdezés.*
*Meira azon gondolkozik, hogy ha valóban ennyire komoly zár van azon az ajtón, és még annyira el is van hanyagolva, hogy a kulcs is nehezen fordul benne, akkor mégis hogyan juthatott oda be bárki, rádadásul észrevétlenül, és sikerült neki ellopnia onnan pont azt a tekercset.
Miután magában sikerül kinevetnie magát arra gondolva, ahogy Galahass idegesen próbálja kinyitni azt az ajtót, elkezdi a megoldáson törni a fejét.
~Valakinek direkt azért a tekercsért kellett jönnie, és pontosan tudnia kellett hol van.~
Ez tűnik számára a legvalószínűbb magyarázatnak. Az elkövető tudta melyik ajtót, hogyan kell kinyitni, és ha már bejutott oda, azt is tudta, hol van, amit el akar vinni.
Most ő marad le Galahasstól, mert túlságosan is gondolataiba meredt, majd mikor feleszmél, követi a papot, megnézi, amit mutatni akar.*
- Fúj, de undi!
*Ez az első komment, amit hozzá tud fűzni a döglött, megnyúzott állat teteméhez. Nem szívesen, de tüzetesebben is megnézi a mókust, mert ez mégis csak egy nyom.*
- Miért pont egy kocka van kivágva belőle? És amúgy tudott önökön kívül valaki más arról, hogy az a tekercs hol van elzárva?
*Nem igazán érdekli, hogy Galahass még beszél, mikor Meira felteszi újabb felesleges kérdéseit. Ha ő beszélni akar, akkor beszélni fog, és ebben senki sem fogja megakadályozni. Azért a pap mondata sem kerüli el a figyelmét. ~Támadás? Csak támadást ne!~ Szörnyülködik magában, majd, hogy véletlenül se teljen el egy percnél több azóta, hogy megszólalt, Galahass Úr ezen kérdésére is ő válaszol először.*
- Hát, én csak egyetlen varázslatot ismerek, ami árthat valakinek, de, hogy őszinte legyek, soha nem próbáltam még ki. Azt sem tudom, hogy képes vagyok-e megidézni azt a bizonyos jégesőt. Csak elméletben tudom, hogy kéne, de ugye a gyakorlat nem mindig egyezik az elmélettel...
*A kérdés megválaszolására bizonyára elég lett volna egy egyszerű igen vagy nem is, de nem akkor, ha Meiráról van szó. Neki is szólt a kérdés, és kevés nagyobb hiba létezik a világon. mint a Meirától való kérdezés.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-06 17:10:21
Üzenet elküldve: 2017-06-06 17:10:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*Galahass arca minden jelentkező után egy-egy fokkal derültebb lesz.*
-Köszönöm.
*Néz leginkább Atehaner szemébe, hiszen a csuhás értékrendje szerint ez a legnagyobb dolog, ha Teysus, ha Sa'Tereth titkos híve áll előtte.*
-Nem kétséges, hogy a fehér amazon fogja hát őket elpáholni.
*Néz Irianáról tündértársára egy sanda mosoly keretében. Majd komolyabbra veszi a hangot.*
-Nem hinném, hogy elkallódott. A zárt részlegen volt ez a lap, ami ugyan mágikusan védve nincs, de az egyik legjobb gnóm zárak egyike védi. Be kell valljam kulccsal is nehézkes kinyitnom. Aztán ott van Könyvtáros Testvér is. Mindig tudja, hogy mit hova rakott. Egyszerűen kizárt, hogy az ajtó nyitva, a könyvtár azon részlegéből pedig pont ez hiányzik.
Ezen a részlegen mondjuk leginkább ritka, netán az emberi szellemre veszélyes történelmi leírások vannak, szóval a tettes igen jó érzékkel nyúlt a könyvek közé. Nehéz pont a használhatót kiválasztani.
*Kicsit vár, aztán a nyomokkal folytatja.*
-Ami pedig felkeltette figyelmünket... Kérlek kövessetek!
*Elindul, nagyjából száz lépéssel odábbi céljához, ami nem más, mint egy döglött, megnyúzott mókus, kinek hasából pontosan egy ökölnyi kocka alakú darab hiányzik. Vér pedig egyáltalán nincs.*
-Véleményem szerint az első tökéletlen alkotás. Tehát a tettesünk itt járt, a tekercs pedig ma tűnt el. Igazán messze nem lehet.
*Zárja szavait, és várja, hogy a kis csapat megtekintse A Nyomot.*
-Mindamellett, hogy ilyen hősies tündérek alkotják csapatotokat, mennyire vagytok felvértezve egy esetleges támadás ellen? Ismeritek a mágia, vagy a harc rejtelmeit? Szükségetek van némi segítségre, melyet Úrnőnk, s az Ő hatalmas ereje adhat?
*Kérdezi előre igen készségesen.*
*Galahass arca minden jelentkező után egy-egy fokkal derültebb lesz.*
-Köszönöm.
*Néz leginkább Atehaner szemébe, hiszen a csuhás értékrendje szerint ez a legnagyobb dolog, ha Teysus, ha Sa'Tereth titkos híve áll előtte.*
-Nem kétséges, hogy a fehér amazon fogja hát őket elpáholni.
*Néz Irianáról tündértársára egy sanda mosoly keretében. Majd komolyabbra veszi a hangot.*
-Nem hinném, hogy elkallódott. A zárt részlegen volt ez a lap, ami ugyan mágikusan védve nincs, de az egyik legjobb gnóm zárak egyike védi. Be kell valljam kulccsal is nehézkes kinyitnom. Aztán ott van Könyvtáros Testvér is. Mindig tudja, hogy mit hova rakott. Egyszerűen kizárt, hogy az ajtó nyitva, a könyvtár azon részlegéből pedig pont ez hiányzik.
Ezen a részlegen mondjuk leginkább ritka, netán az emberi szellemre veszélyes történelmi leírások vannak, szóval a tettes igen jó érzékkel nyúlt a könyvek közé. Nehéz pont a használhatót kiválasztani.
*Kicsit vár, aztán a nyomokkal folytatja.*
-Ami pedig felkeltette figyelmünket... Kérlek kövessetek!
*Elindul, nagyjából száz lépéssel odábbi céljához, ami nem más, mint egy döglött, megnyúzott mókus, kinek hasából pontosan egy ökölnyi kocka alakú darab hiányzik. Vér pedig egyáltalán nincs.*
-Véleményem szerint az első tökéletlen alkotás. Tehát a tettesünk itt járt, a tekercs pedig ma tűnt el. Igazán messze nem lehet.
*Zárja szavait, és várja, hogy a kis csapat megtekintse A Nyomot.*
-Mindamellett, hogy ilyen hősies tündérek alkotják csapatotokat, mennyire vagytok felvértezve egy esetleges támadás ellen? Ismeritek a mágia, vagy a harc rejtelmeit? Szükségetek van némi segítségre, melyet Úrnőnk, s az Ő hatalmas ereje adhat?
*Kérdezi előre igen készségesen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084