Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínTemplomkertNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-05 23:16:58
 ÚJ
>Väilkern Lorshavrund avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Egy egyszerű ciccentésel válaszol Erwence szavaira.*
-Vagy te értetted félre amit mondtam... *Mosolyog rá elszántan.* Külömben is engem a szerelem sose vágott még padlóra. *Villantja ki fogait. Amik furcsa mód hegyesnek látszanak.* Hogy hogy a teljes neveden mutatkoztak be? Ha bizalmatlan vagy célszerűbb lett volna becenévvel vagy csak keresztnévvel bemutatkozni. Egyébként üdvözletem. Örülök a találkozásnak. *Vakargatja az állát. Majd az elf férfira néz.*
~Úgy beszél mint aki mindent tud... mondjuk a liba is...~ *Pillant vissza a tündér lányra.* ~Sebaj úgy látszik csak nekem vannak fenntartásaim... ha velünk jönnek remélem... áh kezdem azt hinni csak jobb let volna Syaval maradni... ~
*Az elf férfi is bemutatkozik bár esetlenűl.*
-Önnek is üdvözletem. *Amikor mondja, hogy a temetőbe megy elkomorodik.*
-Fogadja részvétem bárki is volt. Barát vagy családtag tudom milyen érzés a veszteség. *Néz rá. Majd Gor szavaira felfigyelve követni kezdi a templom felé.*

A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.05 23:18:38

1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-05 17:59:49
 ÚJ
>Griwor Hurygon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Szelíd

//Városnézés//

- Egyetértek veled, Erwence Moromfea. *Mondja, és leereszti a karját, látva a másik bizalmatlanságát.* Az, hogy szeretnek-e vagy sem, az nem rajtunk múlik. Ha nem szeretnek, és ez érzelmileg kikészít valakit, mint engem az előbb, az szeretetfüggőség, ez tényleg nem jó. Ezt felismertem, és tenni akarok, tenni fogok ellene. De ha azt nem is tudjuk biztosan elérni, hogy szeressen valaki, mi bátran és szabadon szerethetünk. És ha csak azután merünk szeretni, ha valaki szeret minket, csak hogy ne fájjon, azzal nagy butaságot csinálunk. A szenvedés az élet része, el kell fogadni, hogy vele jár, nem kell félni tőle, de nem is szabad túl sokáig cipelni. Sajnos én hajlamos vagyok az utóbbira. *Rántja meg a vállát mosolyogva.* Azt pedig látom, hogy te félsz és gyanakvó vagy. Ez sem jobb, mint a szeretetfüggőség és a fájdalom cipelése. *Megmutatja, hogy botján és sarlóján kívül nincs semmiféle rejtett fegyvere.* Hogyan akarod megtudni, hogy valakitől nem kell félni, hogy megbízhatsz benne, ha te semmilyen bizalmat nem előlegezel meg az irányában? Vagy azt várod, hogy a másik nyíljon meg előtted, és addig a homályban rejtőzöl, amíg teljesen biztos lehetsz benne, hogy nem kell tőle félned? Egyébként nincs szükségünk tőled semmire, amit nem magadtól, nem jó szívvel adsz. És ha nem fogadod el azt, amit más jó szívvel ad, mint most ezt az ölelést, hogy veled is megosszam az örömömet, akkor ezzel te többet veszítesz, mert engem ők már megöleltek. *Mutat barátaira.* És téged ki ölelt meg szeretetből, önzetlenül utoljára? Mi hárman nem túl rég találkoztunk, mégis megelőlegeztük egymásnak a bizalmat és őszinteséget, és mondhatom, hogy barátokká váltunk. Ezért sem adunk a formaságokra, nincs rá szükségünk. De ha azt szeretnéd, hogy minden alkalommal Erwence Moromfeának szólítsalak, akkor számodra Griwor Hurygon vagyok. *Biccent egy kicsit, majd az elf férfi felé fordul, aki olyan tétovának, furcsának tűnik, mintha nem igazán tudná, hogy mit tegyen. Amikor kicsit sután bemutatkozik, visszakérdez.*
- És hogyan szólítsunk, hogy szeretnéd? Reméljük, hogy jó szándékú ember vagy, akkor mi is örülünk neked. A többi nem lényeges. A temetőt mi is érinteni fogjuk, de előbb a templomba megyünk. Van egy olyan érzésem, hogy most oda kell mennünk. Ha gondolod, jöjj velünk, mondj ott egy imát annak a lelki üdvéért, aki a temetőben nyugszik, aztán menjünk ki a temetőbe, és ha kedved van hozzá, akkor egészen estig velünk tarthatsz, amíg vissza nem érünk a fogadóba. Aztán eldöntöd, hogy másnap is velünk kívánsz-e tartani, vagy sem. *Ezután a csinos, ám kissé pikírt tündér hölgy felé fordul.*
- Ha esetleg meg kívánnál győződni arról, hogy mi tényleg azok vagyunk, és olyanok vagyunk, akinek mutatjuk magunkat, akkor tarts velünk te is, Erwence Moromfea. *Invitálja egy kis meghajlással, bár fogalma sincs róla, hogy miért pont a fura kis csapatukkal lenne kedve tartani a tündérkének. De rábízza a döntést. Ezután a társaihoz fordul.*
- Induljunk a templomba most, siessünk. ott talán választ kapunk a fa rejtélyére is. *A kezét Ana felé nyújtja. Ha elfogadja, akkor kézen fogva sétálnak be a templomba, ha nem, akkor egyedül indul előre, és bízik benne, hogy a többiek mihamarabb követik.*

1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-04 22:02:29
 ÚJ
>Parázs Rinon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Templomi túra//

*Rinon kifejezetten hálás, amiért a beszélgetést a kertben folytatják. Atehaner szavai meglepik, hirtelen vegyes érzései támadnak. Hiszen ő maga is Sa'Tereth hívő, nem a saját döntése volt a dolog. Nem tudja mit gondoljon az indulatos férfiról vagy a pátoszos szerzetesről. Habár az idegen isten temploma kétség kívül kellemetlenül érinti a lányt. Rohan is kifelé az ajtón a csapat sűrűjében.
Rinon arca megnyúlik a meglepettségtől, ahogy meghallja Galahass szavait. Az ige neve nem mond neki semmit, igazából azt hitte, hogy valami gólem készítő dologról van szó, de amint a szerzetes kifejti a dolgot, rájön, hogy nem tévedett olyan sokat. Nem tud sokat arról a bizonyos csatáról, nem volt se beleszólása, részt sem vett benne egyik oldalon sem. Igazából úgy élte eddig az életét, hogy teljesen el volt szigetelve a külvilágtól, nem csoda, hogy csak halvány információi vannak a dologról. De legalább azt már tudja, hogyha Batoval újra kettesben lesznek, akkor miről fogja faggatni.
Neki egyáltalán nem tetszik a feladat. Igazából ő is úgy gondolja, hogy valahol elkeveredett a többi pergamen között. Persze valahol az agya hátsó felén viszket a gondolat, hogy mi van, ha mégsem. Mégis mintha a fogát húznák, úgy forgatja a szemeit kelletlenül és hagyja, hogy a csordaszellem magával rántsa.*
- Legyen.
*Morogja alig hallhatóan és még elsuttog pár szitokszót az orra alatt, amiért bizonyára a kolostorban több órányi kukoricán való térdepelés lenne a jutalma. Bizonyára ezzel a reakcióval szerez magának még pár rossz pontot a társaság kíváncsibb és nyitottabb tagjainál. De a múltját tekintve nem csoda, hogy így áll hozzá a dolgokhoz. Nem a többiekkel van baja, nem idegesítik kifejezetten, egyszerűen csak nehezen nyílik meg és még nehezebben kezd el barátságosan cseverészni. Habár Iriana válaszán még ő is elmosolyodik. Ha valakivel összeakad a tekintete és rajtakapják ezen a borzalmas tetten, akkor gyorsan elkapja a szemeit és a mosolyt is eltünteti az arcáról. *

1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-04 21:24:51
 ÚJ
>Zetriat Iuthar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Ahogy előzőleg, a társaság szavaiból is leszűrte már, nem rossz lelkű egyénekbe botlott bele, sőt néhány szavuk néhai naiv önmagát juttatják eszébe. A páncélba zárt úriember szavai azok, amik főképp felidézik a gyermeki énjét. Benne is így tombolt a bosszúvágy, s mikor végre minden dühét a célpontjaira tudta zúdítani nem érzett mást, csak még nagyobb fájdalmat. Életeket oltott ki, talán értékteleneket, de mégis haloványan pislákoló életek voltak. Elvette tőlük azt a jogot, mi minden élőlénynek megadatott, mit maga a Földanya ajándékozott nekik. Akkoriban úgy gondolta tévedett a természet óvó védőszentje, de azóta megtanult feltétel nélkül bízni minden cselekedetében, mivel az öreg tölgy megtanította rá. Így Lors erőteljes szavai is csak lágy szellőként próbálnak eljutni lelkéig, éppen csak cirógatják Zetriat megingathatatlan meggyőződését.
Ellenben az alacsony növésű férfi mondandója, kit leginkább valamiféle gnómnak néz, hisz szárnyai nincsenek, mint a másik két tündérnek, jóval erősebb léglökésként jelennek meg az elf képzeletében. Egészen naivnak tűnik elsőre Gor, ám amint jobban belegondol az ártatlan mondatok mögött megbújó valódi tartalom hasonló érzéseket vált ki belőle is. Természetesen nem ért mindennel, kikötések nélkül egyet, hisz ennyire sosem volt képes kitárni a lelkét, még Eleonor előtt sem. Pedig mennyire szerette volna, ha megteheti!
Kérdezik a nevét, mire kénytelen a kis csoportra emelni a tekintetét, hogy minél jobban szemügyre vehesse őket. Egy ember, két tündér, és feltételezhetően egy gnóm. Díszes kis társaság, meg kell hagyni! Ha kérdezik, hát kénytelen megmondania a nevét. Emlékszik még valami olyan illemszabályra régről, miszerint illik megosztani a másikkal még ismeretségük elején a nevünket. Hazudna, ha azt mondaná, hogy érti mire ez a nagy felhajtás, hisz az állatok sosem kérdezték még meg hogy hívta édesanyja. Átveti hát jobb kezét a mellkasán, hogy kissé színpadiasan meghajoljon a nagyközönség előtt.*
-Zetriat Iuthar!
*Ezt eléggé semmilyennek érzi így, ezért hozzátesz még valamit, ami eszébe jut.*
-Örülök, hogy megismerkedtünk!
*Gyakorolnia kell még ezt, mivel eléggé érzés nélkülinek tűnik még a hegyes fülű számára is. De nem baj, majd belejön. Ellenben támad egy olyan érzése, hogy új ismerősei miatt kellett visszatérnie Arthenior városába. Hisz nem másért, mint új tapasztalatokért kelt útra, és emiatt van most itt.*
-Én... csak a temetőbe igyekeztem.
*Úgy érzi ideje előbújtatni az ezidáig zöld köpenye mögött rejtőzködő bal kezét is, melyben egy szál sárga virágot szorongat, mit édesanyja sírjára szánt. Az ölelésből azonban inkább kimaradna, és ha a férfi közeledne felé inkább elhúzódik. Nem szól semmit, nem tudja mit kellene mondania.*

1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-04 14:05:27
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*A Galahass nevű Eeyr bálványozására majdnem elhányja magát, de kívülről mosolyog. Még.*
- Nem volt még konfliktusom az istennővel, és egyik tanítványával sem, ha erre céloz.
*Nem hazudik, tényleg nem volt, maximum a saját, belső énjével küzd meg egyszer-kétszer. Követi a csapatot a templomkertbe, mert ugye őt a szertartás, az istentisztelet nem érdekli, felőle akár zavarhatják is, mégis jobb lenne a többiekkel maradni.
Hosszan elgondolkodik, hogy mit jelent az, hogy "hús teremtő ige", ugyanis nem hiszi, hogy ebédet, vagy vacsorát lehet vele készíteni. Akkor nem lenne akkora nagy baj, hogy eltűnt.
Persze gyorsan meg is kapja rá a választ, ami pedig nem tetszik neki.
Érti ő a célzást, az Eery birka Sa'Tereth-et akart mondani, de Atehaner fejébe nem fér, hogy attól még, hogy valaki Sa'Tereth-ben hisz, miért lesz rögtön gonosz. Elvégre ő maga sem akar gyilkolni, meg káoszt, azt meg főleg nem, hogy élőholtak feltámasztásával valami őrült irányítsa a világot, hogy az aztán gonosz legyen, és romlott.*
~Midig csak az általánosítás. De hiába birka, a saját területén otthon van, csak tudhat valamit.~
*Sóhajt magába, de nem haragos. A férfi nem tehet arról, hogy elvakították az elméjét, Atehanert csupán az általánítások hegye zavarja, és ezért szidja magában az összes Galahasshoz hasonlót.*
- Én is segítek!
*Bólint végül.*
- Nem akarom, hogy a történelem megismételje önmagát.

1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-04 03:44:00
 ÚJ
>Iriana Skendarus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Megfontolt

//Templomi túra//

*Atehaner kijelentésére kikerekednek a tündér szemei, és majd lefordul a jéghideg templomkőre.*
~Hogy micsoda?! És itt? Jajj, csak nehogy!~
*Galahass roppant elnéző a férfivel szemben, és ez a lány egyik nagy aggályát is jegeli - egy időre. Nem hátrány, ha nem kell rögtön azon aggódnia, hogy tömlöcbe vetnék az egyik társát. Valahol sajnálhatják a többiek, mert remek kis ajándék lett volna nekik így reggelre azt látni, ahogy rúgkapálva megpróbálja kimagyarázni a helyzetet. Nincs sietség, de azért érdemes nem elmenni a probléma első fele mellett sem.*
~Vajon melyik másik istenségre gondolhatott? Teyseusival volt már dolgom, az nem probléma. De ha... nem, ezt most jobb magamban sem firtatni. Az istenek most másodlagosak; csak segítünk ennek a jóembernek, és ennyi.~
*A templomban lehet, hogy Atehaner vitte el a műsort, de Iri gyermekien lelkes, boci szemei észrevették az "igazi hunyót" is a csapatból: Rinon már a tegnap esti vacsora óta úgy lángol, mint az impozáns hajkoronája. A tündér sok dolgot elnéz, de nem tartja szimpatikusnak, hogy már tegnap óta azt látja az emberlányon, hogy inkább kötél végen lógna, mintsem a többiekkel. Mindezt annak ellenére, hogy a vacsoránál nyitott felé, és megadta a lehetőséget a szárnypróbálgatásokra. Ugyanakkor az újdonsült tény, hogy Ate istenkövető, egy jó emlékeztető arra, hogy senkit sem ismer még igazán, ebből kifolyólag pedig felelőtlen volna vakon hinni a következtetéseiben. Nem is szándékozik fortyogni az eddig igencsak magának való rendtársán, akit még egy egész napja sem ismer.*
~Tudtommal Batoval alszik. Lehet, hogy még csak benne bízik. Na meg, ha én nem hiszek a lányban, akkor a mester ítélőképességében sem, az pedig különösen helytelen volna tőlem!~
*Ezekre a gondolatokra már a kifelé úton ejtett sort, amikor is észreveszi, hogy valakit nem vesz észre. ~Nolie?!~ Kisebb szívinfarktus kerülgeti - immáron pár percen belül másodszor - mikor azt hiszi, hogy már megint elvesztette tündértársát. Néz balra, néz jobbra, végül meg is fordul. ~Ott!~ Sóhajt fel és integet hevesen. ~Biztosan fáj a hasa a tegnapi ételtől, és most el van gyengülve. Érthető, teljesen érthető! Majd szedek odakint valami gyógygazt neki, hogy még csak véletlenül se patkolhasson el mellőlem. Most már nem eresztem!~ Nem tudni, hogy ez Iri segítő-, vagy egy eddig még nem ismert, pszichopata énjének gondolatai voltak, de folytatja útját a többiekkel, akik tudják tartani az idős pap nem túl katonás tempóját, miközben sűrűn hátratekintget. A kertbe érvén végre már konkretizál a pap.*
~Egy tekercs? Hús teremtő ige? Csak nem megint eszünk?! Nem értem!~
*Fogalmatlansága ellenére mosolyogva hallgatja hívőtársát, és időközben Nolie is felzárkózott már.*
~De miért nem fejezi be a mondatát? Szegényem, lehet öregebb, mint ránézésre hinnénk! Ilyen állapotban különösen becsülendő, hogy még alá tudja rendelni magát a jó célnak.~
*Eztán Galahass a tudtán kívül elmagyarázza az alacsonyabbik fehér hajúnak, hogy mire is jó a hústeremtő mágia.*
~Óóó... hogy olyan hús! Ez így már bizony nem gyerekjáték.~
*Meira nem habozik sokat, és már fel is ajánlja szolgálatait. ~Milyen egy derék asszony lesz még egyszer belőle! Nem csak szép, de merész is. Kezdem érteni, hogy miért lógnak olyan sokat együtt Atehanerrel.~ Felocsúdni sincs idő, mert most meg Nolie veti magát csatasorba. Ha ez így halad, Iriana a kör közepén fogja találni magát, miközben arra vár mindenki, hogy ő is szólaljon már meg. ~Szegényem arcára rá van írva minden: nagyon fáj a hasa. És ennek ellenére bevállalja másodikként a részvételt... egy igazi hős! Szedek is neki gyorsan valamit.~ *
*Gyorsan lehajol, és piros bogyók után kutat a csapat mellett lévő egyik bokorban. Három szemet tud kikeresni, amikkel odaoson Nolie mellé, miközben Bato szólal épp fel. Megkopogtatja a lány vállát, aztán elé nyújtja a markában lévő három ráncos, piros bogyószemet.*
- Kapkodd be ezeket bátran, segítenek a hasadon! *közli barátnőjével olyan hangon, hogy lehetőleg ne zavarja az éppen beszélő mesterüket.* Lehet, hogy kicsit viszketni fog tőle az orrod, de nem kell megijedni!
*A szeretetszolgálat itt még nem ért véget; most a paphoz fordul.*
- Megtaláljuk azt a tekercset, Galahass testvér! Attól se féljen, ha valaki már húsgyártásba kezdett volna, mert jól helyretesszük őket így *suhint egy átlósat a levegőben*, meg így! *lecsap a kezeivel maga előtt* Persze, nem én, mert én nem bírnék el efféle fegyvereket, de nagyon határozottan ott leszek, amikor majd ez történik!
*Ettől a mozdulatsortól már gyöngyözik a homloka a korai napsütésben, ami nem épp a legjobb ajánlólevél egy potenciális harc előtt az élőholtakkal, de Iriana az a lány, akinek még sohasem mondták el, hogy a kevesebb néha több. Arról már nem is beszélve, hogy suhintgathat fel-alá egész nap, ha az a szerencsétlen tekercs ott rí egymagában a könyvtár egy beporosodott, elfelejtett sarkában, és nem pedig hamis istent követő gazemberek kezében készülődik katalizátorként az apokalipszis megidézésében.*

1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-03 23:55:40
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*A csapatot az érdektelenségből kiszakítván hirtelen tett ajánlat Batot is meglepi, és érdeklődve tekint a dolog elébe. A rövid vázlat egészen egyszerűen festi le a helyzetet, ami a papot aggasztja, és ahogyan előadja a dolgot, joggal. A társai ezt nyilván nem így gondolják, így ha tőlük hallanák a történetet, egészen máshogy hangzana, ebben az előadásban viszont határozottan figyelemre méltó az eset.*
-Rendben.
*Suttogja a kilépésre vonatkozóan, majd félrelép, s a pap nyomában lépve hallgatja a mondandóját. A hús teremtő ige önmagában is egy kellően visszataszító név ahhoz, hogy a kopasz sírva égessen el bármit, amin említés van róla, de mikor az élőhalottakra terelődik a szó, Bato hátán végigszalad a hideg. Nem is olyan régi, és nagyon kellemetlen emlékekhez köti rögtön a dolgot, amikor ugyanis a fröccsenő cafatokat volt kénytelen a nadrágjáról seperni, meg nem utolsó sorban valami halott vezér figura meg egy démon nőstény máglyán rituálisan elégette. Álom volt csupán, de épp oly valóságos, mint a csata, ami onnan néhány tíz kilométerre zajlott, és ahova a szerzetest is besorozták épp mielőtt az istenek véget vetettek a háborúnak. Így végül Bato soha nem látott élő, vicsorgó, rothadó tetemet, de a mágikus álmot követően soha nem is vágyott erre az élményre. Most azonban újra szembe találhatja magát egy olyan förtelemmel, mégis a gondolat, hogy ez nem vele, hanem gyerekes asszonyokkal vagy védtelen aggastyánokkal történik, itt a város közepén, kellő érv ahhoz, hogy gondolkodás nélkül a segítségét ajánlja. A kertben megállapodva és miután bevárt mindenkit szólal fel újra, elsősorban a csapat reakciójára kíváncsian, másodsorban a maga vokság egyértelművé téve.*
-Fontosnak hangzik, és jó alkalom egy kis csapatmunkára. Mit szóltok?
*Néz körbe a változatos bagázson a még fel nem szólalók válaszára várva, számba véve minden egyes szavazatot, mérettől, fajtól és hittől függetlenül. A döntés nyomán pedig, ha a többiek sem ellenkeznek, de minimum nem mennek falnak a konszenzust illetően, a következő kérdését már a pásztornak szegezi.*
-És van valami, ami alapján el tudunk indulni? Vagy csak - hát nem is tudom, hogy kezdenénk. A könyvtárban, az szinte biztos.

1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-03 23:53:17
 ÚJ
>Erwence Moromfea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Városnézés//

*Észreveszi, hogy mindenki őt bámulja, de nem csodálkozik. Nem szokványos a megjelenése, és ráadásul beleszólt idegenek beszélgetésébe. Ez már elég indok a bámulásra.*
~Talán túl sok is.~
- Ne haragudjatok, biztosan félreértettetek, vagy rosszul fejeztem ki magamat. Nem a szeretetre vágyással van a baj.
*Rázza a fejét.*
- Hanem azzal, ha valakit érzelmileg padlóra tud vágni az, ha nem kap szeretet. Ha ez miatt lelkileg összeomlik. Az még rosszabb, mintha soha életedben nem szerettek volna.
*Hallatszódik a hangján, hogy saját tapasztalatból beszél. A bosszú témához nem kíván hozzászólni.
A nemesek között nevelkedett lánynak feltűnik, hogy nem mutatkoznak be az idegenek normálisan, csak beceneveket mondanak, mintha valami titkolnivalójuk lenne.*
- Az én nevem Erwence Moromfea.
*Direkt a teljes nevét mondja, hátha ezzel észreveszik a hibát.
A Gor nevű szavaiból csöpögnek Eeyr tanításai, amire a lány nem reagál, hiszen nem kedveli az istennőt.*
~Borzalmasan naív és buta.~
*Sóhajt egyet, előre látva, hogy a tündér férfit nem igazán fogja kedvelni.*
- Ne haragudj, de éppen lehetsz te is az, aki ezzel a mázos szöveggel szeretne tőrbe csalni.

1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-03 21:18:22
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*Atehaner kérdését hallva kissé megszeppen. Úgy tudja, Sa'Tereth az egyetlen, aki radikálisan irtani szeretné a többi hívőt, Eeyr ezzel szemben jobban elfogadja azokat, akik nem fogadtak neki hűséget. De mi van, ha mégsem így van, és rosszul tudja. Ha mindenképpen választania kéne az istenek közül Teysust választaná, aki egyenlőséget, békét hirdet; akkor már nem is nézi az istennő jó szemmel, hogy belép a templomba, és más isten nevében tanul? Szerencsére mielőtt nagyon pánikba esne, a szerzetes megnyugtatja a fél-elfet, ezzel egy időben a lányt is. Ezek szerint nem húzta ki a gyufát még egyik istennél sem. Legalábbis nagyon reméli. Hirdetni sem tervezi a saját hitét, az igéket, a végén még levadászná a sötétség... A nagy gondolkodás közben elbambul, későn veszi észre, hogy már nincsenek mellette a többiek. Megindul a csapat kifelé a templomból a csuklyással az élen, Nolie a sereghajtó szerepét vállalva siet utánuk.
~Eltűnt tekercs és élőholtak?~ Ha lenne vér az arcában, most biztosan mind kifutott volna belőle. A háborúban is ódzkodott az élőholtakkal való találkozástól. Hallotta a híreket, mik történnek a harcmezőn, el sem tudta képzelni, hogy ez megtörténhet. De megtörtént; két lábon járó, mozgó és acsargó hústornyok támadtak rájuk. Mit tudna ő kezdeni ezek ellen? Sok kiváló harcos elesett a velük folytatott csatában, ő meg egy nyavalyás támadó, de még védekező varázslatot sem tud. A csali szerepét tudná csak vállalni, ahhoz meg semmi kedve. Épeszű ember nem vállalkozik erre a feladatra tanoncként. Ekkor szólal fel Meira, aki szinte gondolkodás nélkül segíteni akar a férfinek. ~Bolond.~ Ez az első gondolata. Meg a második is, de valahogy mégis képtelen ő is elmondani az álláspontját. Bűntudata van, hogy a lány, aki szintén csak tanonc, és nem tud sokkal többet pár vízmágiánál, rögtön rávágta, hogy megy. Ezek után szégyen lenne megfutamodni.*
-Én is segítek! *Ha éppen nem beszél senki, akkor egy halk, bizonytalan hang szólal ki a tömegből, és egy hófehér kéz lendül magasra. ~Meg fogok halni.~ De ez most nem számít. Mágustanoncnak állt, felelősséggel tartozik a templomnak, ami mindig megosztotta vele tudását, elrejtette, mikor veszélyben volt, és otthont biztosított neki, mikor nem volt hová mennie. Nem hagyhatja cserben, bármennyire is fél. Hasznos a futás, de szégyen...*

1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-03 20:35:10
 ÚJ
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*Galahass úr tökéletes helyzetfelismerő. Az istentisztelet és a kis csoport egyes tagjai valóban nem férnek meg egymás mellett. Igaz, hogy Meira esetében nem ő zavarja a hívőket, hanem ő az, aki nem szeretne huzamosabb ideig az esemény közvetlen vonzáskörzetében maradni. Na jó, talán az is igaz, hogy ő is hangosabb az illendőnél. Ez esetben saját magának és az imádkozóknak is szívességet tesz azzal, ha elhagyja az épületet.
Mindenesetre a felszólításra elindul, s követi a papot ki a templomkertbe, közben kíváncsian hallgatja, miféle bajba keveredett az öreg.
Galahass elég jól megérteti magát, így a probléma pofon egyszerű. Elloptak egy értékes tekercset, amit most szeretne, ha visszaszereznének neki. Legalábbis Meira erre következtet a hallottakból.
A tekercsvadászat még szórakoztatónak is hangzik, a tolvajok kiléte már kevésbé.
~Sa'Tereth-et akart mondani.~
Pillant oldalra ő is Atehanerre. Csak nehogy elveszítse az eszét, és esetleg a tolvajoknak segítsen, amennyiben valóban Sa'Tereth híveiről van szó.
Az istenek belekeverése a történetbe csak egy kellemetlenül csípős fűszer, de az élőhalottakról szóló mese már a hab a tortán. Nem látott még élőholtakat, de nem is akar, így kicsit tétovázik a válaszon, azonban mikor jobban végiggondolja, döntése már egyértelművé válik.*
~Ha segítek... akkor lehet találkozok csúnya, ronda élőholtakkal. Ha nem segítek... akkor biztos találkozok velük.~
- Én segítek! *Vágja rá végül a választ Galahass kérdésre, megerősítve, hogy rá számíthat.* De tényleg biztos, hogy eltűnt? Nem lehet, hogy igaza van a testvéreinek, és tényleg csak elkallódott valahol?
*Nem is Meira lenne, ha be tudná érni egy egyszerű igennel, vagy nemmel a válaszadást. Muszáj még egy-két mondat erejéig fecsegnie, na meg persze hülyeségeket kérdeznie.*

A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.03 20:36:13

1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-03 06:29:50
 ÚJ
>Griwor Hurygon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Szelíd

//Városnézés//

*Először Anával ölelik meg egymást, majd Lorssal. Nem erre számított, hanem arra, hogy hárman egyszerre ölelkeznek össze, de így is jó. Amikor Ana szorosan magához öleli, kibuggyannak a könnyei, és ő is ugyanezt teszi Anával, vigyázva a szárnyaira, és arra, hogy ne okozzon fájdalmat. Lors bajtársi ölelése is jól esik neki. Mindjárt jobban érzi magát. Megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Köszönöm nektek, jobban vagyok. Nincs is jobb annál, ha szerethetek és viszontszeretnek. *Mosolyodik el, majd megnézi Ana rajzait. A rajzok nagyon jók, felismer több növényt, gombát is. ~Festhetne, rajzolhatna könyvekbe képeket, valamint jó cégéreket is tudna festeni~ gondolja, aztán hangosan is elmondja neki, amit gondolt. Ebben a pillanatban egy igen szemrevaló tündérke lép oda hozzájuk, és mondja el érdekes véleményét a szeretetről. Bosszankodnia kellene, hogy kihallgatták őket, de valahogy nem érdekli, sőt még szélesebbé válik a mosolya. Látja, vagy inkább hallja, ahogy Lorsnak leesik az álla, és koppan egyet a földön a látványtól. Ettől még vidámabbá válik. Meghallgatja Ana és Lors válaszát, majd egy újabb idegen, egy középkorúnak tűnő elf közeledik feléjük, tisztes távolban megáll, majd kifejti a véleményét a bosszúról. Úgy tűnik, hogy saját tapasztalatból beszél, ami egy kicsit elszomorítja Gort. Picit elgondolkozik a hallottakon, majd válaszol mindenkinek.*
- Szerintem az élet egyik értelme a szeretet, a szerelem, ráadásul ez az egyetlen érzelem, aminek a segítségével valóban egészen közel kerülhetünk máshoz, másokhoz. Valóban nincs baj a szeretetre vágyással, csak sokan felejtik el, hogy a boldogság kapuja kifelé nyílik, nem befelé. Csak úgy lehetsz boldog, ha feltétel nélkül, tiszta szívvel szereted a másikat, és ezzel boldoggá teszed őt. Amennyiben ő is képes és akar téged boldoggá tenni, akkor mindketten boldogok lesztek. Vagy akár többen is. Igen, vannak olyanok, akik nem veszik észre, hogy a szerelmüket, szeretetüket egy feneketlen kútba öntik, hogy csak kihasználják, becsapják őket. De ez nem a szeretet hibája, hanem csupán arról van szó, hogy az illető nem tud okosan szeretni, hogy nem a szívére hallgat valójában, hanem a félelmeire, vagy éppen illúziókba ringatja magát, vagy hagyja magát kihasználni. Ha okosan szeretünk, ha közben a szívünkre hallgatunk, akkor tudni fogjuk azt is, ha a másik csak játszik velünk, ha nem tudja, vagy nem akarja eleve viszonozni az érzéseinket, vagy már elmúlt benne az, amit eddig érzett. Ezzel sajnos nem tehetünk semmit, hiába próbáljuk kierőszakolni, hogy szeressen a másik. Ha nem állunk fel ilyenkor, és lépünk tovább, azzal csak magunkat kínozzuk, hülyét csinálunk magunkból. És ha már nem lehet a másik a párunk, még mindig lehet a barátunk, ha megbocsájtunk egymásnak. Hogy ne történjen meg az, hogy kihasználnak minket, vagy mi magunk csináljunk hülyét magunkból, lelkileg kiegyensúlyozottnak kellene lennünk, már azelőtt, hogy szerelemre lobbanunk. Például nem kellene félnünk a magánytól, nem kellene abba kapaszkodni, aki valójában nem szeret. Csakhogy mindenki tele van sebekkel, amit hordoz, úgyhogy amit elmondtam, az egy idea, aminek a megvalósítása érdekében, ezeket a sebeket szükséges tudatosan gyógyítani a szerelem előtt, közben és után. Nekem ez a véleményem. *Sóhajt egy nagyot, majd meghallgatja Lors mondandóját a bosszúról. Úgy dönt, hogy nem szól, csak bólogat. Ezzel is egyet ért. Lors papos viselkedése vicces, bár valahogy mégis helyénvalónak tűnik. Ha az idegenek bemutatkoznak, akkor megszólal.*
- A mellettem álló hölgy beceneve Ana, ő Lors, én pedig Gor vagyok, szólíthattok így minket. Azt érzem, hogy nem véletlenül találkoztunk mi itt ezen a napon, és még azt is érzem, hogy ti is szeretnétek szeretni és szeretve lenni. Ezért a magam nevében felajánlok egy ölelést a számotokra. Ha eközben belém döfnétek a mérgezett tőreiteket, akkor így jártam, de nem akarom többé, hogy a félelem visszatartson akár a szeretettől, akár a szerelemtől. *Amikor az utolsó szavakat kimondja, mélyen az idegen tündér nő szemébe néz, és ő is kitárja karjait, mint Lors, csak éppen egészen más okból. Ha elfogadják az ajánlatát, akkor mindkettőjüket meleg ölelésben részesíti, ha társai is megölelik őket, akkor ezt meghatottan megvárja, majd ő is kíváncsian figyeli, hogy mit válaszolnak arra a kérdésre, hogy mi járatban vannak errefelé. Lors kérdésére, hogy hogyan lehetséges az, hogy két napja nem volt itt ez a fa, ma pedig úgy néz ki, mintha legalább egy éve itt lenne, csak egyetlen szóval válaszol.*
- Varázslat. És ez a varázslat az, aminek a hatására megnyitjuk a szívünket egymás előtt ismeretlenül is. Azt érzem, hogy ebben a pillanatban semmi rossz nem történhet velünk. Bár nem vagyok Eeyr híve, de amit most érzünk, az az ő ereje lehet, ami éppen ebből a fából sugárzik felénk.


A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.03 06:52:39

1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-02 22:08:12
 ÚJ
>Väilkern Lorshavrund avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Megöleli Gort majd a vállán hagyja a kezét és a füvet nézi.*
-Valóban nincs, de akkor ez hogyan lehetséges?
*A választ várva leveszi Gor válláról a kezét és Anához fordul.*
-A festészet is gyönyörű alkotásokat szülhet. Hát ha aranyosnak gondolod akkor az lehet. *Mosolyog rá.* Tudtok sakkozni? *A válasz nem érkezik meg mivel egy idegen hang csendül fel, női hang így nem nyúl egyből a pallosáért először megnézi a jövevényt. Egy tündér méghozzá egy fekete vörös tündér, furcsa látványt kelt.*
-A túlzott ragaszkodás az elengedés képtelenség lehet az a függőség amire gondolhatsz az egyszerű letisztult szeretet az erőt ad s ha képesek vagyunk búcsút inteni annak ahonnan éppen származik akkor erősek vagyunk.
*Biccent a hölgy felé. Végigméri jobban.*
~Nem mondom nem mindennapi látvány az már biztos... Vajon máshol is van egy vörös tincse az éjjfekete „hajában"? Na hova gondolsz te utolsó... és még nem is mondva azt, hogy a... Tudod mit? Ha így állsz hozzá akkor csináld azt a te jó... értetted!? Jól van felfogtam!~
*A gondolatai kicsit zűrösek és legszivesebben felpofozná magát amiért ilyesmire gondolt. De mielőtt a tettek mezejére léphetne egy idegen férfi hang üti meg a fülét. Megfordul látja, hogy a hang gazdája egy elf. A pallosáért újfent nem nyúl.*
~Ez kész ha támad közelharcban legyőzöm, de ha nem akar közelharcban küzdeni nem érek oda időben... inkább nem provokálom hagyom, hogy ő lépjen előbb most ő játszik a fehér bábukkal akár tetszik akár nem.~
-A bosszúról más elképzelésem van jó uram! A lelkemet nem emészti fel, de tisztességtelen dolog hajkurászni mást és az életébe rondítani, ha a sors újra össze sodorja az utunkat akkor bizony meg kell küzdenünk újfent, de ha nem akkor az élet megkegyelmez nekünk.
*Hajt enyhén fejet. Majd a tündér hölgy felé fordítja tekintetét.*
-Ha szabad megtudhatnánk kegyed becses nevét? *Majd az elf úrhoz szól.* És az ön nevére is felettébb kíváncsi volnék jó uram! *Tárja ki a kezeit. Mint valami prédikátor és mosolyogva fojtatja. Arany tekintete barátságosan csillog szőke haja a vállára lóg.* Mi járatban errefelé? Eme békétől átitatódott helyen.


1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:04:58
 ÚJ
>Zetriat Iuthar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Az éjszaka nyomasztó árnyai ismét rátették mancsaikat álmaira a fogadóban eltöltött idő során. Előtörtek lelke mélyéről legrégebbi emlékei, elfeledett tettek, s elsorvadt érzések, melyeknek évekig csak elítélt rabja volt. Sakkban tartották őt, mégis képes volt talpra állni, s elszámolnia összes megbánt tettével. Most mégis, a városba visszatérvén a rémálmok fonalát szövő szörnyetegek rátalálták, hogy szembesítsék őt mindennel saját misztikus világukban is.
Hajnalban ébredt, mikor még a nap is csak halvány mása igazi önmagának, mikor a sugarai alig simogatják a halandók lágy tapintású bőrét. Zetriat már hozzászokott, hogy együtt kel a természettel, így a négy fal közé zárt ébredés szokatlanul komor számára. Nem érzi azt a frissességet, mit a körülötte elterülő zöld rengeteg látványa nyújtott, így hangulata is további zuhanórepülésbe kezd. Ellenben ő választotta ezt az utat, ezért nem térhet vissza jól megszokott komfortzónájába. Hamar összekaparja magát, felöltözik, s a rémálmokat hátrahagyva a temető felé veszi az irányt.
Elsősorban szeretne minden eddigi tapasztalatát édesanyja szellemével is megosztani, hogy végre büszke lehessen az olykor rossz útra lépett, és meg-megbotló egyetlen fiára. A templom eszményi gyönyörűségeket felvonultató kertjében azonban olyan társalkodás fültanúja lesz, mely az ő fantáziáját is megmozgatják. Megtorpan egy pillanatra, hogy kellő távolságból kihallgathassa a tündéri alakokból összeverődött társaság eszmecseréjét. Elszokott már annyira mások közelségétől, hogy elfelejtse az alapvető illemszabályokat. Pedig mások beszélgetését kihallgatni társadalmilag bizony nem elfogadott.
Szó esik bosszúról, mi oly nagy hatással volt elfünk életére, majd jön a szeretetfüggőség szintúgy érdekes gondolata, és közbe felszólal egy újabb tündér, ki éppen az utóbbi ellen érvel. Nem képes csöndben hallgatni tovább, ha egyszer ajkaira szavak másznak, kénytelen azokat előbb-utóbb kimondani.*
-A bosszút csak a magunk megnyugtatására találtuk ki, azért hogy ne kelljen szembenéznünk saját gyengeségeinkkel. Nem több, mint egyszerű kifogás. Ha be is teljesül, csak megbánás marad utána.
*Ki tudná ezt jobban nála? Az életének jó része egyedül a bosszúból állt. Hiába a határozott felszólalás, feszengve érzi magát, és egyelőre nem kíván közeledni a csoporthoz, inkább tisztes távolságból, tekintetét véletlen sem emelve rájuk álldogál egymaga. Látszólag kellemetlen a helyzet számára, de az igazság az, hogy szimplán csak elszokott mások társaságától. Még arra sem sikerült sort kerítenie, hogy felmérje kiket is fogott ki, de az elhangzott mondatok során azt hiszi meleg szívű lényekkel van dolga.*

1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-02 16:28:43
 ÚJ
>Fyolana Avinthrya avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*A bosszú kérdésén kicsit elgondolkodik magában, majd amikor Lors említi, hogy a kardot Syánál hagyta, így megnyugszik, hogy nem veszett el. Széles mosoly ül ki az arcára amikor hallja, hogy az most a beteg lányt fogja vigyázni.*
- De aranyos!
*Rajzolásba belemerül, illetve kicsit ideges lesz, amikor már többször is elrontja az egyik vonalat.*
- Bárcsak tudnék igazán rajzolni! *Felei a lovagnak.* Csak gyorsan vázlatot készítek, hogy otthon, ha majd hazatérek, megmutathassam és ha kedvem lesz megpróbálhassam lefesteni. A festészet közelebb áll hozzám mint a ceruzás rajz.
*Griwort hallgatva elszomorodik, saját magát hibáztatja a lány az ő bánatáért. Amikor ölelést kér, szinte a nyakába ugrik, és hosszasan, jó szorosan átkarolja a férfit.
Kérésére örömmel felmutatja neki a kis könyvecskét, majd hátrébb is lapoz benne.*
- Van még itt egy-kettő gyors vázlat érdekes virágokról, gombákról, fákról, meg madarakról. Ezeket a város felé útközben készítettem. Alig várom, hogy majd lefesthessem!
*Ekkor egy gyönyörű tündér nő közeledik feléjük, amire a lány felkapja a fejét. A tekintetét rajta felejti az idegennek még szebb szárnyain. Megrázza a fejét, és egy kisgyerek őszinte kíváncsiságával kérdez vissza.*
- Nem értem, miért lenne baj, ha valaki szeretetre vágyik? Teljesen normális dolog, nem?

1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-02 14:55:09
 ÚJ
>Erwence Moromfea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Városnézés//

*A templom könyvtárából sétálgat egykedvűen hazafelé, mint mindig. De most valami mást is tesz, mint mindennapjain. Leül a templom kertjében egy fa alá, és figyel. Közben értelmezgeti magában azt, amit eddig olvasott, tanult, még nem egy kis csapat jelenik meg. Elég közel vannak a lányhoz, de látszólag észre sem veszik. Erwence nem akar hallgatózni, de akaratlanul is meghallja azt, amit mondanak. Feláll, leporolja magát, majd egy kicsit közelebb megy.*
- Elnézést, nem akar beleszólni, vagy tudálékoskodni, csak meghallottam azt, hogy miről beszélnek és... szerintem nem szabad függni ennyitől semmire. Ha valamitől függnek az gyengeség, azt pedig a romoltabb szívűek kihasználják. Önök a szeretettől függnek ennyire. Ez veszélyes.

1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-02 08:12:40
 ÚJ
>Griwor Hurygon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Szelíd

//Városnézés//

*Lors válaszára, hogy a bosszú nem tisztességes út, bólogat.*
- A bosszú akár sikerül, akár nem, a végén mindig megöl. Ha testileg nem is, lelkileg mindenképp. Ami pedig veled történt… Tudnod kell azt, hogy egyrészt megtettél mindent a mesteredért és a családodért, ami lehetséges volt az adott helyzetben. Hogy túlélted, ez nem bűn, hanem egy lehetőség arra, hogy helyettük is élj úgy, hogy büszkék legyenek rád. Benned mindannyian tovább élnek mindaddig, amíg szereted őket, gondolsz rájuk, beszélsz róluk másoknak. Nekem mesélhetsz róluk amikor csak szeretnél. És köszönöm, hogy aggódsz értem. Talán most már rájöttem, hogy úgy véltem, csak akkor érek valamit, ha szeretnek, ha szeret valaki. Elkerültem a családomtól, ahol nagyon sokan és nagyon szeretnek. És ez a szeretet nélküli tér, amibe itt kerültem, nagyon megrémített. Reméltem, hogy Ana kedvessége többet rejt, mint barátságot, de visszautasította a közeledésemet. Ez a kettő együtt készített ki engem ennyire. Úgy tűnik, hogy nem szeretem magam, vagy legalábbis nem eléggé. Ezen változtatnom kell. Kérlek benneteket, hogy öleljük meg egymást mindhárman, ez most segítene nekem. Ha ez a hely tényleg a szeretet istenéé, akkor nem fog ezen meglepődni senki. Ha meg mégis meglepődne, akkor ő jár rossz helyen. *Miközben mondja, egyre inkább elérzékenyül, kicsordul a könny a szeméből. Akár megölelik egymást, akár nem, utána kifújja az orrát, majd miután újra nyugodt hangon tud megszólalni, újra a fa körüli területre mutat.*
- Mutass nekem egyetlen vágást, illesztési hibát, ami arra utalna, hogy valahonnan kivágták, felszedték, majd újra lerakták ide a fűkockákat. Én nem látok egyet sem. Nézd csak meg. Ez igazán rejtélyes. *Hümmög a fejét vakarva, majd Anához fordul.*
- Megmutatod a rajzodat? *Ha megmutatja, akkor megdicséri, ha nem, akkor ezt egy biccentéssel fogadja el.*



1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-01 17:07:43
 ÚJ
>Väilkern Lorshavrund avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Ana kérdésére válaszolva.*
-Nem a bosszú nem tisztességes út. *Ingatja a fejét.* Ne aggódj, Syanál hagytam. Ha már én nem maradhattam vele akkor a mestrerem. Remélem rá is úgy fog vigyázni mint ahogy rám. Nagyon remélem nincs komoly baja és nem is fog más baja esni amíg egyedül van. *Simogatja az állát. Látja Goron, hogy valami nyomja a lelkét.*
-De az, egy építészeti csoda. *Válaszol Anának.* Tudsz rajzolni? *Ámul el. Majd Gor észrevételére válaszol.*
-Biztos utólag fedték le előre kivágott fűvel. *Néz elgondolkodva.*
-Gor! Mi lelt téged? *Néz rá komolyan. A már elöbb érzékelt letőrtség miatt.*

1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-01 16:12:59
 ÚJ
>Griwor Hurygon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Szelíd

//Városnézés//

*A főtérről átkullognak a szegénynegyeden, onnan pedig betérnek a templomkertbe. Ahogy belép, valahogy furcsa a kert, nem olyan, mint legutóbb, de még tele a feje Lors történetével. ~Talán mégsem volt olyan jó ötlet megkérni, hogy pont most mesélje el a történetét, amikor én sem vagyok a legjobb bőrben.~ Gondolja, de figyelmesen hallgatja Lorst. Aztán Ana kérdése is helyénvaló, ő is azt kérdezte volna meg, hogy szomjazik-e a bosszúra. Így nem szólal meg, csak bólogat. Azt pedig csak Ana kérdésére veszi észre, hogy nincs a kard Lorsnál. Ahogy Ana elkezd rajzolni, Tuneth jut újra eszébe, hogy ő is mennyire szereti ezt a tevékenységet. Nemhiába, az első találkozás hagy a legerősebb nyomot a tündérben. A templomra néz, de nem hatja meg az épület, mint ahogy az épületek általában, kivéve, ha élő fából növesztették. Viszont most már alaposabban körbe néz, hogy vajon mi változott meg alig egy nap alatt? Egy magnóliafára esik a tekintete, biztos benne, hogy ez nem volt még itt tegnap előtt. De akkor hogy került köré fű és az a töméntelen százszorszép? Odasétál a fához, és töprengve nézi. Látja, hogy van egy határvonal az eredeti pázsit és a fa körül lévő fű között. ~Nahát, még ilyet se láttam. Mi történhetett itt?~ Töprenkedik, majd elmondja a többieknek is, hogy mit tapasztalt.*



A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.01 16:14:58

1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-05-31 19:37:22
 ÚJ
>Fyolana Avinthrya avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Ahogy Griwor mellette kullog, észreveszi, milyen szomorú lett és csendes. Mindkettőt szokatlannak véli tőle, főleg az utóbbit, éppen ezért nem faggatja a férfit. Tudja, hogy úgyis elmondja neki, ha szeretné és készen áll rá.
Mondjuk, maga a terület amin áthaladnak, a Szegénynegyed sem éppen vidám, főleg Lors történetét hallgatva útjuk közben. Eleinte rágódik magában a gondolattal, hogy megkérdezze vagy sem, majd csak a templomkert kapujába érve teszi fel.*
- Szóval azt mondod a vezérük még szabadon van? Ha szabad ilyet kérdeznem. *Habozik.* - Tervezted hogy a nyomába eredj? *Ekkor észre vesz valamit.* - Nincs nálad a kard! *Pattan fel ijedten a lány, kicsivel a föld fölött lebegve les vissza a Szegénynegyed felé.* - Ugye nem lopták el?
~Olyan fontos lehet számára az a kard, mint nekem a tőröm. Mindketten olyantól kaptuk aki közel állt hozzánk, és ha a tárgy velünk van, úgy érezzük ők is velünk vannak. Érdekes, a csapatból mindenkivel van bennünk egy kicsi közös. Griworral a legtöbb, de Syával is a könyvszeretet és most már Lorsal is. Jaj nagyon remélem nem tűnt el a kard! ~
*Elámul a kert szépségétől. Különféle szebbnél szebb növények tarkítják a területet amit kavicsokkal megszórt kis utakon lehet bejárni. Bynne is örül ennek a kis falat természetnek a városban , és az egyik gyümölcsfára száll le, és kezdi csipegetni a termését. A lány leül a jól gondozott fűbe és úgy csodálja az elé táruló látványtól. Úgy helyezkedik, hogy jól lássa a díszes templom épületet és az azt körbevevő kertet és kerítést.*
- Nem egy építészeti mestermű? *Néz fel, bár leginkább csak magának mondja. Előkotor a maga mellé ledobott válltáskából egy aprócska puha kötésű könyvecskét és egy szénceruzát, majd elkezd skiccelni.*

1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-05-31 16:39:12
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

*Az éjszakát a templomban töltötte, mint annak idején oly' sok alkalommal. Elbóbiskolt a könyvtárban a tekercsek fölött, és csak a nap első, kellemesen meleg sugaraira ébredt. Nincsen túl késő, remélhetőleg még haza tud menni a Namos házba anélkül, hogy észrevennék, egész éjszakára kimaradt, és aggódni kezdenek érte. Bár miért aggódnának? Senkit sem érdekel a hófehér, láthatatlan lány a sarokól. Még szobatársa sincsen, aki észrevenné, hogy nem aludt vele, de így legalább ha az éjszaka kellős közepén jutna eszébe sétálni, esetleg abból megérkezni, nem zavar vele senkit. Nem is tartja olyan fontosnak, hogy lejelentkezzen a házban. Inkább a Pegazusba néz el, hátha ott találja Norit. Tegnap este végül nem találkoztak, de talán majd ma. Rendelni viszont nem szeretne, még mindig érzi a tegnapi habzsolás utóhatását, így nem maradhat sokáig. A fogadós rossz szemmel nézné, ha foglalná a helyet a fizető vendégek elől. Csak bekukkant, körbenéz a földszinten, és ha nem találja, még mindig megvárhatja valahol a közelben.
Ezt tökéletesen kitalálta. A templomkert szélére is ért, így már tudja, merre szeretne tovább menni. A Pegazus felé veszi az irányt, hogy meglesse a vendégeket, ott van-e köztük szeretett Norija.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084